Újabb, ezúttal rövidebb meghajlással válaszol a színes hajúnak, mosolya ugyanolyan marad. S ugyanígy reagál Callumlenkins válaszára is, meghajlás helyett biccentéssel. - Rendben. - a kísérőtárs, ugyanolyan kimondhatatlan nevű, mint akit kísér, nem kíván fogyasztani, ugyanakkor figyelmesen odakészítenek még egy poharat a kancsó mellé, melyből csak úgy árad a gyümölcslé zamatos illata. A víz is hűs, a gyümölcslevekkel, ügyes fazekasok remekművei még a forró homokban is sokáig megőrzik a víz hűvösét, bár ezt ő maga sosem tapasztalta, ellenben mezőn már volt úgy kint, hogy hosszú órák után is kellmesen hűs vizet tudott fogyasztani a kancsóból. Rövid választ kap, s minden alkalommal, mikor a színes hajú szólal meg, ugyanolyan figyelemmel tekint rá, mint Callumjenkinsre, majd tekintetét a korábban beszélőre függeszti vissza. Nem érzett igazán olyan pontot, mely miatt megszólalni kívánna. Vagyis várható folytatás. Nem veszi a célzást, számukra ismeretlen az ilyen körmönfont beszéd, noha ő maga is hallotta már így az égieket beszélni, s amit megtanult: csakis a lényegre figyelni. A lélek valódi szavaira. - Mit jelent az incidens szó? - nem igazán érti a szót, a színes hajúra tekint, remélve, hogy elmagyarázza számára. Majd kérdez tovább, miután megköszönte a megkapott választ.. - Mit értetek az alatt, hogy nem lett sürgetve a tárgyalás sem? - nem érti, számukra mi a sürgetés, s csak az után fog ebben választ adni. S a folytatásban ugyanolyan türelemmel fejti ki szavait, melyet tudja, hogy mint vezető, szükséges tudnia. Ám részéről nem gond, ha ezt el szükséges ismételnie. - Tegyük fel, hogy a városotokban olyan ünnepet tartotok, amely számotokra nagy jelentősségel bír. - az istenekkel nem jön, azt már megtudta, hogy nem hisznek bennük, így bölcsen kihagyja. - S valaki, ki nem népetek tagja, a saját fegyverével lőni kezd, noha ezt egyezmény teszi nyilvánvalóvá, hogy fegyverük nem kerülhet a városkapun belülre? - a kapott kérdéseket úgy fogalmazza vissza kérdéssé, hogy saját szemükkel láttassa, miről is kérdezett az imént, s átgondolhassa.
- Váratlan és jellemzően kellemetlen esemény, történés. Nehéz perdaira fordítani, de Jenkins kancellár ezzel utalt a lövöldözésre, amely Shiennel ünnepén történt és annak következményeire. - Adja meg a választ Katja udvariasan és tisztelettudóan Aleth-nek, én magam meg türelmesen kivárom. Úgy látom, valami nyelvi probléma akadhatott, de talán meg is oldódott. Ha nem, akkor az nem nyelvi gond lesz, hanem a gondolkodásmódunk különbözőségéből ered. Hasonlót tapasztaltam Rodánál is, néha nehezen értettük meg egymást, pedig a szavak egyértelműek voltak. Annak tűntek. - Eltelt némi idő aközött, hogy az incidens történt és elküldte az üzenetét nekünk és aközött, hogy én most itt vagyok. És igazából én is csak úgy jöttem. Nem mondom, hogy reggeli hirtelen ötlet lett volna, de jöhettem volna napok múlva is, vagy hetek múlva. Küldött volna újabb üzenetet a Városba, hogy beszéljük meg a történteket és találjunk megoldást vagy várt volna... meddig is? Ön nem sietett a korábbi békés állapotokat visszaállítani, már-már azt gondolnám, nem keresi a békét...? - Adom meg most én a választ, amit Katja fordít is legjobb tudása szerint perdaira. A szavakkal nincs gondja, problémát vélhetően ismét az okozhat, hogy másként gondolkodunk. Ízelítőt kap Aleth is egy kancellári gondolkodásmódból - legalábbis az enyémből mindenképpen -, sunyin csapdát rejtve a beszélgetésbe, bár az eddigi benyomásaim alapján őszintén csalódnék, ha Aleth bíra beleesne. És pont ettől kezd igazán izgalmas lenni ez a játszma, hiszen számomra az: egy játszma. Én mindenképpen nyerek benne: megismerem valamennyire Elorak bíráját és talán megnyerem majd jövetelem másik okát is, aminek vajmi kevés köze van ahhoz, mennyi ember mehet be újra Elorakba és mikor. A többi ember a prioritásom skáláján egy szinttel lejjebb vannak. Elmosolyodom hideg fénnyel a szemeimben, mikor Aleth visszakérdez, bár nem ezen a tényen, hanem mert tudom, mit felelnék és vannak ötleteim, milyen reakciókat szülne. Nyilvánvalóan nem megfelelő válasz lenne, így mást mondok, mikor megszólalok. - Inkább ne tegyük fel, nem akarná tudni a válaszomat. Én viszont, bármilyen rossz is legyen, de szeretném tudni az Önét. Mit vár a Kancelláriától?
Figyelemmel hallgatja a színeshajú válaszát a szóra, s szorgalmasan jegyzi. - Köszönöm válaszod. - biccent felé. Callumjenkins felé is biccent, mikor megmagyarázza, mit ért nem lett sürgetve a válasz sem, azonban nem jut ezzel előbbre. - Hogy érted, némi idő? Ti miként cselekszetek, hogy ezt megemlíted? - hiszen tudja, mind a két félnek eltérőek a szokásaik, s éppen ezért vannak most is: megismerni a másikét. Számára érdekes, hisz abban, hogy sokféle megoldás és mód létezik az életre, s ezt szereti bíra létében: nincs két egyforma ügy s helyzet, s ez eléggé rugalmassá teszi gondolkodásában, nézőpontváltásában. Legalábbis reméli, s hogy ez javára válik Elorak számára. A helyzetkérdésre kapott válasz során újfent a színes hajúra tekint, azután ugyanolyan érdeklődő figyelemmel vissza Callumjenkinsre, mint az előbb. Várva a választ, amelyet nem kapott meg.
*Hát megérkeztem. Nem volt könnyű eljutni odáig, hogy hivatalos minőségben tegyem tiszteletemet a perdai városban, de örültem, hogy van végre egy nem mondvacsinált indokom. Másrészt úgy gondoltam sínen vagyunk, ha már Evanst sikerült meggyőznöm az élelmezés felülvizsgálatáról és annak javításáról. Ez a feladat pedig a perdaiakkal való közös együttműködést is elindíthatja. Szóval komolyan vettem, már amennyire ez nálam lehetséges. De tényleg, nem fogom elbohóckodni, de megtagadni önmagam sem. Elorak főkapuja előtt, tisztes távolságban álltam meg az XS-sel, az engem kísérő katonák pedig egy kisebb csapatszállítóból szálltak ki és a sarkamban tolongva jöttek el velem a kapuig. Úgy gondoltam ha beengednek, őket kint hagyom, úgyis annyira vigyáznak a fegyvereikre, hogy nem hajlandóak leadni azokat a „barbár” őslakosoknak. Egy kis szusszanás, egy kis nyugalom már rám fért. A kapunál aztán a perdai őr elé álltam, karjaimat lazán a testem mellett lógatva, viszonylag fegyvermentesen. Csak az apámtól kapott bicska volt nálam a vállamon átvetett kis perdai táskában, amiben a pda-m is lapult. Picit meghajoltam és köszöntöttem az őrt ahogy az elvárt náluk, udvarias voltam, de a vigyort nem töröltem le az arcomról.* -Shiennel ragyogjon rátok! Aleth bírához jönni én, követség. Engem küldeni Evans kancellár, hogy tárgyalni Aleth bírával fontos dolgok. *A végén picit felemeltem a kezem és integettem nekik, hogy a nagy perdai köszönésbe belefűzzem az emberit is. Nem biztos, hogy Evans így gondolta, vagy így tett volna ha a helyemben van, de nem ő van itt és nem a helyemben, szóval lelke rajta ha már rám bízta ezt. Kicsit izgatott is voltam, mert még nem találkoztam személyesen Elorak vezetőjével, csak hallottam arról, hogy mindenki szereti és rendes fazon. Az már egy jó pont. Az őr érdeklődve és gyanakodva nézett rám, majd köszöntött ő is, bólintott és sarkon fordult. Gondolom szól valakinek, hogy szóljanak Aleth bírának és majd csak lesz valami. Addig ott toporogtam, a saját fenékőreim felé fordultam vigyorogva.* -Mindjárt jön valaki. Gondolom maguk nem jönnek be. Nem is kell rám vigyázni. El leszek, köszi. *Furán hangozhatott tőlem ez a fene nagy nyájasság, de most nem voltam baszki hangulatban, arra persze nem teszem le a nagyesküt, hogy nem örvendeztetem meg a bírát egy baszkival, pusztán jókedvemben. *
Az őr a strázsáló másikra tekint, majd vissza Ravenre. - Üdvözöllek. Megkérdhetem neved, hogy ki érkezett Aleth bírához? - mert ezt elfelejtette mondani, így ha megkapta a nevet, a másik őr máris távozik, hogy bejelentse az érkezőt. - Addig kérlek várakozz itt, a kellemes hűvösben. - mosolyog rá.
***
Az őr éppen egy megbeszélésbe érkezik, így megvárja azt türelemmel, noha érkezését Aleth már hallotta az ajtón túl, így tudja, nem véletlen hall lábdobogást az ajtó előtt. Boldogan és elégedetten távozik Elorak egy lakója, a kerítés kérdése megoldódott, így már majd tudnak futtatni árnyat adó növényeket. Érdeklődéssel hallgatja az őr szavait ezután. - Kérlek, készítsetek kényelmes váróhelyet a ligetben számára, s lássátok el vendégül, míg megérkezem. - az őr távozik, s Aleth figyelme már a régóta várakozó felé fordul, ki türelemmel várta, tudja, hogy ha az előzőre is ilyen figyelmet szentelt, úgy számára is ugyanez jut: gondjainak meghallgatása, s segítése.
*** Kissebb csapat eloraki lép ki a kapun, karjukon kosarakban frissítők, gyümölcs, párnák, terítők, s terítéknek valók. Egy szőke, mosolygós arcú eloraki lép Ravenhez. - Kellemesen hűvös ligethez vezetlek benneteket. A nevem Erion. Ők is velünk tartanak? - tekint a várakozó katonákra. Akárhogy is történik, a közeli kisebb ligetben megbúvó pagodához kíséri a csoport Ravent, elsőnek őt kínálják hellyel, s készítik azt elő számára, hogy kényelmes legyen, majd a frissítőket teszik az asztalra, kézközelébe, majd mosollyal távoznak.
***
Nem kapott üzenetet, hogy érkezne valaki hozzá az égiektől, s azt sem, hogy az egyik.... nem tudja kimondani még most sem, képviseletében érkezik. Márpedig ezek fontos lépések, ennek hiányában nem tud az érkezők számára megfelelő kényelmet biztosítani. S mivel nem vezető, nem teheti meg, hogy a csak úgy érkezőt bevezeti a városba. Hiszen így úgy lenne, hogy ő maga hozott egy szabályt, ám bárki, aki hozzá csak betér az égiek közül, bejöhet, míg azok, kik barátjukkal a városfalon kívül kénytelenek találkozni, jogosan dörgölnék orra alá, hogy bezzeg neki, Alethnek szabad azt, amit mindenki másnak megtiltott. Megfelelő protokoll hiányában, ami egy előzetes értesítés és a vezetőjük hiányában érkező képviselő jelenlétéről adna információt, nem fogja a városban fogadni. Ha értesítette volna érkezésükről, megoldották volna. Így egy kényelmes és hűvös ligetben fognak beszélgetni. A városfalon, és a városon kívül. A ligethez érve mosollyal néz az új arc felé. - Shiennel fénye ragyogjon reád! A nevem Aleth. - helyet foglalása előtt még kérdez. - Frissítőt tölthetek számodra? Majd helyet foglal. - Milyen dologban szeretnél velem beszélni? - tekint rá, érdeklődő kíváncsisággal.
-Jaaa, persze! *Nézek rá azért értetlenül mikor visszakérdez, mert egyrészt rávilágított arra, hogy udvariatlan voltam, másrészt különös, hogy még nem ismer. Annyit járok ide, mint más haza és igazán feltűnő jelenség vagyok ezt szerényen állíthatom, az első bogás berobbanásom sem múlt el nyomtalanul a perdaiak lelkében. De még van új a nap alatt.* -Raven vagyok. Tywinna fogadott húga. *Hátha jobb színben tüntet fel az, hogy van perdai barátom. Nem lep meg, hogy nem vezetnek a bírához, hanem várakoztatnak, erre számítani lehetett még akkor is, ha hivatalosan követként jöttem. Hát várakozok, mosolyogva veszem tudomásul és cirka három méteres körben kezdek el járkálni, nem mintha türelmetlen lennék, de képtelen vagyok egy helyben ácsorogni. Szólok is a fenékőreimnek, hogy mi a helyzet. Mindenre számítottam, csak egy seregnyi perdaira nem, akik mint egy fogadóbizottság serényen tüsténkednek és hívnak magukkal. Vagyis csak egy beszél, de irtó cuki.* -Erion, neked lenni szép neved. *Elég dallamos, mint a perdai nevek többsége.* -Ők? Messze követni, nem lenni fontos. *Legyintek továbbra is mosolyogva és követem Eriont, a többiek pedig a sarkunkban, akárcsak a fenékőrök. Elérkezünk egy pagodához, aminek létéről eddig nem tudtam, de nem is nagy csoda, hiszen legtöbbször a városban ténferegtem, vagy az északi kapunál. Nem jártam körbe a fal mentén a várost, minek is tettem volna. Hát ez óriási hiba volt. Leülök és az elém pakolt frissítőkre azonnal rá is „ugrom”. * -Köszönni. Finom lenni. *Sajna csak vizet hoztak, gondolatban szemforgatva elmélkedem és idézem fel Jenkins arcát, aki megint csak vigyorog rám, hogy egye meg a máját egy errator. Bármit is kaptam, abból eszem, iszom és jól elvagyok. Az őröket nem kínálom meg, elvégre én vagyok a követ, aki minden követ követ, vagyis megmozgat annak érdekében, hogy végre elmozduljon holtpontjáról az emberek ellátása. Mivel korábban olyan udvariatlan voltam, hogy nem mutatkoztam be, most felállok az érkező előtt és rámosolygok, remélve, hogy most már tényleg azzal találkozom, akivel akartam. Ismerős az arca, bár a Shiennel ünnepen nem tudtam magamnak jól emgnézni, amikor kitette a szűrünket a városból, különben is azzal voltam jobban elfoglalva, hogy a bátyámat biztonságban tudjam. * -Rád is! Raven vagyok. *Csak Raven, mivel a perdaiak csak egy nevet használnak, nem akarok kilógni a sorból. Egy röpke pillanatig még hezitáltam, hogy Moort, mondjak, de azt már elcsesztem a kapunál. * -Köszönni, már kiszolgálni magam. Finom a víz. *Hát csak kénytelen voltam inni belőle, de nem vittem túlzásba és muszáj, hogy jót mondjak, bár nem vagyok oda érte annyira. Az viszont tagadhatatlan, hogy sokkal finomabb a perdai víz, mint a dominiumi szűrt. Leülök én is vele szemben és mivel rögtön a tárgyra tér, én is úgy teszek. * -A Tőgyikékről….Vagyis a togitákról. Lenni kancellár, egyik vezetőnk, aki felelős a nép enni…hogy jót egyenek. Ő küldeni engem, én meggyőzni őt, hogy jobb lesz, könnyű lesz és jobb lenni barát perdaiakkal utána. Tanulni tőletek jó dolgok. *Hát baszki, remélem érti miről vartyogok, mert ez a perdai nyelv nem igazán megy, de úgy döntöttem, erre a tárgyalásra jobb ha nem kapcsolom be a fordítót. Észrevettem, hogy nem nagyon kedvelik. Ám a lelkesedésem töretlen, mert úgy érzem, végre jót tehetek anélkül, hogy hátulról kavarnám meg a dolgokat. *
- Raven. - biccent, s tekint a másikra. Most már név is van ahhoz az archoz, melyet párszor már látott. Nem pletykálnak, az rosszindulatú, így nem is tud Raven tetteiről, úgy végképp nem, hogy a nevét sem tudta.
*** - Igen, szép nevem van. Mint mindenki másnak. - mosolyog rá továbbra is Erion. - Nem fontosak? Akkor nem lennének itt. - csodálkozik el azon, amit a nő kísérői felé tanúsít. Páran kiválnak a csoportból, s cserépkorsóból vizet kínálnak fakupákba a katonáknak, finom frissítő gyümölcsök kíséretében, s hűs helyre kísérik őket is, ahonnan még tudnak figyelni rá. - Váljék életté benned. - hajol meg kicsit, boldog mosollyal.
***
- Üdvözöllek Raven. - mosolya, mint sokszor, most is ott van arcán. - Értem. - ki kényelméről gondoskodott, töltött neki, hisz benne. - Valóban finom. -bólint. Érdeklődéssel hallgatja szavait. - És annak a kan szellárnak van neve is? Ő miért felel? Ó, kívánok neki jobbulást, s míg meggyógyul, megvártuk volna jöttét. - ami utána érkezik, nem érti. - A tanulni tőlünk jó dolgok, hogyan kapcsolódik a togitákhoz? És hogy jobb lesz utána? Miben lesz jobb és kinek? Hogyan lesz jobb? - eléggé követhetetlen mondása, nehéz összerakni annak logikáját. S gondoskodni fog figyelmes ajándékról a kan szellár felé, hogy segítse épülését.
*Hát ezek a perdaiak tényleg csúcsok. A kapuőr, ha tud is arról, hogyan érkeztem meg annak idején Elorakba, nem említi, még az arcán sincs árulkodó vonás, pedig a Shiennel asztalaiban sokan voltak, akik megismertek. Bogáztak is rendesen, mások meg megfogták a hajamat, mert hát akkor szőke paróka volt rajtam, ami majdnem leesett a fejemről, amikor lerepültem a bogáról. Erionnal meg elmosolygok míg a másik vissza nem tér, nem a bírával. * -Igen, mindenkinek lenni szép neve.*Hagyom rá, mert minden perdai ilyen, imádom őket. Az őrökre viszont legyintek, mert nekem nem fontosak. Sőt! Jobb lenne ha nm lennének a sarkamban folyton, nem kell engem megvédeni, de lehet, hogy nem is azért vannak velem, hanem, hogy a perdaiakat megvédjék tőlem. Ezt egyszer majd megkérdezem Jenkinstől. * -Nekem nem lenni fontosak. *Közlöm Erionnal, szegény talán ki fog akadni, de olyan szépen mosolygok rá, hogy hátha nem. Aztán megérkezik az uzsi, engem meg elkísérnek egy szép helyre. Meg is jegyzem, mert jól jöhet még később. Az a mondás meg, hogy váljék életté bennem a víz…hát, oké. Nem vagyok semmi jónak elrontója.* -Máris azzá válni, köszönni! *Százkarátos vigyort eresztek meg felé, és újra kortyolok, aztán meg csak nézek ki a fejemből, míg a bíra meg nem érkezik. Hát eskü! A pasi nagyon jó fej, állandóan mosolyog és ettől olyan lesz az arca, mint egy jóságos nagybácsi. Nem mintha nekem lenne olyanom, a szüleim egykék voltak, mintha az egész Delgado család genetikailag dacolna a törvényekkel. Az udvarias körök után elő is állok jövetelem céljával, de nem igazán vagyok hozzászokva az ilyen tárgyalásokhoz, ezért véletlenül kihagyom a lényeges dolgokat. * -Evans kancellár. *Bólintok is hozzá, majd nézek Alethre mint újszülött perdai a pda-ra. * -Az élelmezésért. Ennivalóért, hogy legyen mit enni. Nem beteg. Jól lenni ő. Azért nem ő jönni, mert…*Baszki, hogy mondjam el, hogy ez egyfajta büntetés, de én nem érzem annak, sőt! * -Én lenni jóban sok perdai, ezért küldeni engem. Tiszteletteljes megbízás. *Ezt talán érteni fogja, vagy nem. Mert azt sem érti, miért lesz nekünk jobb, ha togitákat tenyésztünk. Meg persze miért lesz jobb a perdaiaknak. Fú baszki, de bonyolult. Miért nem beszélhettem mondjuk Tywivel? Erre innom kell, a baj csak az, hogy elfelejtem, nem Búfelejtő van a pohárban. * -Jó a víz, finom. Togiták adni tejet. Gazi tejet. Nekünk nem lenni igazi tej. Szeretnénk igazi tej, szeretnénk kérni tőletek togitákat, hogy legyen nekünk is sok tej. Jobb lenni tőle az amit mi enni és inni. Ettől lenni boldog. Megtanulni hogyan gondozni togiták, hogy legyen sok togita a Városban. Ti adni nekünk togitákat és kérni cserébe érte amire nektek lenni szükség. Bármi. Csere. Ha megtanulni hogyan élni togitákkal, akkor megtanulni mi a jó Perdának. Kicsi lépés előre. *Mindezt bájos mosollyal közvetítem, és lelkesen is persze, mert az én érdekem is, hogy megegyezzünk. Végre tehetek valamit a népem érdekében és nem csak a JL-en keresztül szájalhatok. Persze ehhez az is kell, hogy meg tudjak egyezni a perdaiakkal és Evansnek is tetsszen az alku. *
Erion kedvesen mosolyog, hiszen mindenkinek más a fontos, szerinte is, az ő feladata az érkező vendégek ellátása, amibe a kísérő katonák is beletartoznak, így velük is foglalkoznak. Ívánsz. Ízlelgeti magában a nevet, míg figyel tovább. - Í vánsz kan szelár. - bólint. Nem beteg, de nem tartja fontosnak, hogy személyesen eljöjjön, olyan dologban, ami az ő feladata. Zsen kinsz személyesen jött el tárgyalni, és méltányolta is ezen fáradalmat, hiszen népéért teszi. - Értem. - bólint. Nem szükséges, hogy legyen képessége ahhoz, mi is történt most, mit tett a vele szemben ülő. Esélyt azonban mindenkinek ad, hiszen ezzel képes megfelelően végezni feladatát. A víz finom, látta már, hogy az égiek furcsán állnak a vízhez, bizonyára szokatlan lehet nekik. És érzékeli a manipulációt is, amely oly esetlenül történik a vele ülőtől, hogy kedvesnek tartja. - Tehát szeretnétek tejet. Mennyi togita is lenne szükséges? - egyik alapvető kérdés.
*Erion ugyanúgy mosolyog, szelíden ahogy az érkezésünkkor is, őt aztán nem érdekli, hogy ki fontos nekem és ki nem. Bár ezzel leírtam a fenékőreimet, ők már megszokták. Lassan már úgy kell lámpással keresni olyat, aki hajlandó elkísérni. Nekem azonban mindig ott maradnak a kedvenceim. Az eloraki bíra is mosolyog, megtörhetetlenül. Ezért szeretem a perdaiakat, mindig jókedvűek, mindig mosolyognak és soha sem csüggednek. A Dominiumon kergetni kell a mosolygós embereket, mondjuk nincs is okuk sok derűre. Az viszont ahogyan Aleth bíra kiejti Evans nevét, fáj a füleimnek. Mosolygásba fojtom a fintort, nehogy már megbántsam szegényt, hiszen annyira igyekszik. Az egész ügy amiért idejöttem hót egyszerű, elmagyarázni perdaiul azonban már egészen más történet és majd` beleizzadok. Ezért is szokott nálam lenni Búfelejtő, de most valahogy nem érzem azt, hogy ide illene, ezért beleiszok a vízbe. A lelkem egy kicsit belehal, a torkomra jobb hatással van, de a gondomon nem segít. Egy szóval bizonyítani tudnám Jenkinsnek a Búfelejtő szükségességét. Helyette belemegyek egy hosszú monológba, mert a perdai bíra nem olyan mint én, hogy félbeszakítson. Ezt is az eszembe kell vésnem, hogy ne szájaljak amikor nem kellene. Arra viszont nem számítok, hogy rögtön számolásba menjek bele, én nem értek hozzá, azért vagyok itt, hogy rábeszéljem a bírát a rábólintásra. Erre ő gyakorlati kérdéssel indít. * -Én nem tudni. Csak megbeszélni, te mint Elorak bírája hajlandó lenni rá, hogy segíteni nekünk. Eloraknak mennyi togitája lenni? Mennyi perdai lakni Elorakban? *Érdemes mindjárt akkor az arányokkal kezdeni. Ha nekik annyi elég, akkor nekünk mennyire lenne szükségünk? Persze ott van a hibalehetőség is és nem tudom, hogy mennyit is használnánk fel a perdaikahoz képest. * -Evans kancellár tudni számok, a fogyasztás. Kezdésre elég lenni….tíz? *Fogalmam sincs, hogy értik-e a számokat, elvégre még órájuk sincs, az időt is másképp számolják, írni sem írnak. Csak képekben. Ezért felmutatom mindkét kezem összes ujját. Az tíz. *
- Úgy érkeztél ide a togitákkal kapcsolatban, hogy nem tudod? - érdeklődése komoly. A dolgok előzetes vizsgálatot kívánnak, és ugyan nem vár el senkitől semmit, az, hogy az előtte ülő érkezik egy ügyben, s nem tud alapvető kérdésekre választ adni, számára elég sok mindent elmond. - Nem az a kérdés, mennyi togita van Elorakban, vagy mennyi perdai van Elorakban. Foglalkoztál már ilyen dologgal? - az, hogy valaki nem tud valamit, és abban az ügyben érkezett felkészületlenül, s olyan kérdéseket tesz fel, amik nem ide tartoznak, mutatja, hogy az előtte ülő újonnan kezdte ezen megbízatást. - Érkezett veled valaki, aki segítene, miként is zajlik egy ilyen beszélgetés? - mosolya őszinte, hisz abban, tanulni mindig érdemes. - Tehát Í vansz kan szellár tudna ebben választ adni, aki nem jött el, veled sem, és át sem adta a szükséges információkat? Az előtte ülő válasza után elgondolkodik, hiszen sok mindent számba kell vennie. Nemcsak azt, mennyi élelemtől esik el Elorak népe, ha átadnak togitákat. Másfajta felelősség is járul mindezzel.
A hozzászólást Aleth összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Hétf. Okt. 16, 2023 8:11 pm-kor.
*Hááát, m ost mit mondjak? Elszégyellem magam a kérdésre, mert jogos, de végül is nem az volt a feladatom, számokról beszéljek, hanem az, hogy kipuhatoljam, egyáltalán hajlandóak-e a perdaiak ilyesmivel üzletelni és segíteni nekünk. Nem is szólalok meg, csak szégyenlős mosollyal bólintok egyet. Mondjuk ez az egész nem is rám vonatkozva ciki, hanem Evans kancellárra, szóval a második gondolatom után meg is nyugszom. Végül is én nem mondtam el, hogy miért én jöttem és nem ő, de ami késik, nem múlik. * -Nem. Én foglalkozni kövekkel és a holdakkal fent. *Mutatom is hogy hol van az én szakterületem és azt hiszem, most már tényleg magyarázattal kell szolgálnom Aleth bírának. A következő két kérdésre is fejrázással válaszolok, aztán, hogy a saját becsületemet mentsem, belekezdek a lényegbe. * -Igazság lenni az, én nem mindig lenni jó. Csak kancellárokkal. Mert lenni nem jó fejek. Sokszor beszélni arról, mi étkezésünk nem lenni jó. ~egyszóval úgy szar ahogy van.~ Én panaszkodni sokat és elmondani Evans kancellár, hogy rosszul csinálni dolga. Ezért ő engem megbüntet, hogy ideküld tárgyalni. De nem mondani semmit. Csak azért jönni, én megkérdezni, ti perdaiak szívesen adni togiták vagy nem. Ha igen lenni, akkor Evans kancellár jönni elmondani mi mennyi. De lenni nekem ez nem büntetés, én szeretni itt lenni perdaiak, de Evans kancellár ezt nem tudni. *S a végére szélesen el is mosolyodom, mert tényleg így van és talán most először érzem azt, hogy az igazság felszabadít. * -Te mondani meg, nekem, hogy lenni jó vagy nem lenni jó üzlet. Utána beszélni mi minden más. Szeretni beszélni perdaiak. Te is lenni jó fej. Igen, sokkal jó, mint Evans kancellár. Te lenni kedves. *Hát, nem tudom ebből mit értett meg, de remélem mindent. Abból amit később elmond, azt veszem ki, hogy hajlandóak üzletelni, de vannak feltételeik. Értem én, jogos is, csak az esik le elsőként, hogy két égi bemehet Elorakba. Egyből az jut eszembe, hogy hadd legyek én, de aztán a végén kiderül, hogy egy másik faluról van szó. Na baszki. Ahogy hallgatom, kiderül, hogy ez nem csak úgy egyik napról a másikra fog történni, hanem egy egész évig, meg még amíg a baba togita fel nem nő. Hát ez elég hosszúra fog nyúlni, de ki vagyok én, hogy ellenkezzek? * -Oké….akarom mondai, rendben. Elmondani Evans kancellár. Ha így lenni, ti mit kérni cserébe? *Mert ugye ez is fontos kérdés és a válasz nélkül nem mehetek vissza. *
Figyelmes együttérzéssel tekint rá, türelemmel megvárja, míg választ kap. Azonban nem érti igazán a válaszát, így először saját magában illeszti össze értelmét. - A kövek fontosak, segítik az életet tartani. Úgy érted, állatokkal és a természettel, az élet körforgásával nem foglalkozol? - teszi magának értelmét össze, ami a jelenlegi beszélgetéssel kapcsolatban van. S újra végiggondolja a mellette ülő válaszát. - Úgy érted, nem vagy jó a kancellároknak? Miért nem? Mit értenek abban, hogy jó legyél? - A következő részt kicsit jobban össze tudja rakni. - Tehát elmondod Í vansz kan szellárnak, hogy rosszul végzi a dolgát? Szerinted miben végzi rosszul? - összefüggések keresése helyett kérdéssel kívánja megérteni az értelmezési lukakat. - Tehát csak “igen, vagy nem”-ért érkeztél. Rendben, akkor a többit majd vele beszélem meg. -bólint. Ha náluk mások a szokások. - Ez esetben a válaszom, igen. A többit pedig majd vele, hogy ha eljön, s kívánom, jelezze előre, hogy méltón tudjuk őt is fogadni. - s így javaslattétele, hogy miként gondolja, hogy csakis így egyezik bele, hiszen a togiták is érző lények, majd elmondja neki, ha eljön személyesen. És ha fontos megbeszélésről van szó, előzetesen szokták ők maguk is értesíteni a másik városban lévő személyt, hogy lélekben és rászánt időben is fogadni tudják egymást, kellő tisztelettel. - Azt majd Í vansz kan szellárral megbeszéljük. Te csak az igenért, vagy nemért jöttél, ahogy mondtad. - mosolyog rá. S ha nem mondta volna ki azt az egy mondatot, már el is köszönt volna, hiszen azért érkezett volna csak. - Mi az, miről szeretnél beszélni, s az nem tartozik bele, amit Í vansz kan szellár bízott reád?- nem Elorak népéhez tartozik, ám lehetőséget megadja, mit kíván még megbeszélni az érkező vele, az előbbi témán kívül.
*Magamhoz képest meglehetősen szűkszavúan mondtam el, hogy mivel foglalkozom, ezért meg sem lepődöm, hogy a bíra visszakérdez. Össze kell szednem a gondolataimat, vagyis azok megvannak, csak a szavak kellenek hozzá. * -Kövek lenni fontosak, mondani meg, régen, nagyon régen mi történni itt Perda. Mikor lenni nagy vihar, sok eső, mikor önteni el falu és város, mondani el nekem, mikor lenni szárazság és mikor hányni tüzet és hamut a nagy hegy ~az a kimondhatatlan nevű~ Dhawrodrrr….na az. *Nem csak a nyelvem törik bele hanem a gondolataim is. * -Állatokkal nem, nagyon nem, én félni tőlük, hogy megenni. Én egy wipite is félni. Csak togita nem, lenni jó, nem mozdul, nem harap. *Vallom be aztán a gyengeségemet és a végén mosolygok is szerényen. Hát mindenkinek vannak hibái, hiányosságai, gyengeségei, én sem vagyok kivétel és soha nem is mondtam, hogy tökéletes vagyok. Viccből persze igen, de hát sosem voltam komoly. A kérdésére aztán nagyot bólintok, naná, hogy vigyorgok is hozzá, mert nem szégyellem, hogy a kancellároknak nem vagyok jó, nekik senki nem jó aki a nyolcadik szint alatt él. Főleg Jenkinsnek vannak Isten komplexusai, melyeket hiába lett picit jobb fej, nem sikerült elhagynia. * -Úgy érteni. Nagy lenni szám….én lenni szemtelen, szókimondó, őszinte. Kancellároknak fájni igazság. Én nem tisztelni ők, mert nem érdemelni meg. *Az, hogy miért nem, a következő kérdésre adott válaszomból ki is derül.* -Nem gondolni népre, nem sokat. Te ugyanazt enni, mint Elorakban mindenki? Te nem enni jobbat? Finomabbat? Többet? Te lenni bíra, magas rangú vezető. Kancellár is az lenni, és nem ugyanazt enni, mint mi. Enni ő sokkal jobb és több, jutni neki minden és minden kancellárnak és családnak. Kicsi…égiek, nekik nem lenni rang, csak dolgozni sokat, nem kapni mindent. Kapni olyat, ami tápláló de nem lenni finom, nem lenni szép, nem lenni íze. *Elmondom, jól bemártom Evans-t Aleth bíra előtt, kíváncsi vagyok mit kap majd ha idejön érdemben tárgyalni. Mert ugye én csak igenért vagy nemért jöttem és ezt tisztázzuk is, mielőtt még rám borulna a vizes lepedő, hogy készületlenül jöttem a bírához. * -Igen, úgy….Rendben. Én mondani Evans kancellár, hogy perdaiak _igen_ adni togiták, a többit majd elmondani neki és előre szólni mikor akar jönni. *Azért persze azt is el fogom mondani, amit korábban feltételként szabott a bíra, ne érje már őt felkészületlenül. Mert kurva jó fej vagyok, csak azért. Azt sem tudom meg így, hogy mit kérnek a perdaiak cserébe, de nem baj. Van még más kérdésem is, ami egészen más téma. * -Kérdezni rólad. Te lenni bíra. Mit tenni egy bíra? Te mihez érteni, mit csinálni amikor nem lenni bíra. Amikor….pihenni. Te ismerni minden ki Elorak? És Elorakon kívül? Te ismerni Vharan? *Csapongok, ezernyi kérdésem van, azzal kapcsolatban is, hogy mikor engedi majd meg, hogy újra bemenjünk Elorakba, milyen feltételeknek kell megfelelnünk. Tudom, ez sem rám tartozik, hanem majd valamelyik kancellárral beszéli meg, de hát ők nem járnak ide baszki. Mit érdekli őket? Azt is meg akarom kérdezni, hogy meddig nyúlik a hatalma és persze, hogy milyen perdai. De erre nem fogok rákérdezni, ezt a válaszaiból tudom majd meg. Eddig rendesnek tűnik, udvarias, és türelmes. Piros pont.*
- Értem. - figyelmesen teszi össze az új hallottakat. - Tehát úgy jöttél foglalkozni állatokkal, hogy valójában félsz tőlük? - kérdi kíváncsian. - Milyen érzés ebben beszélni, hogy tudod, félsz tőlük? Érdeklődéssel hallgatja a választ, hiszen sokat segít neki abban, megértse őket, miként látják a világot, önmagukat. - És miért választottad ezt a viselkedést? - mert ez nem ő, hanem a viselkedése. Az pedig nem ugyanaz, s oka van, ha valaki egy adott módon viselkedik. Az első kérdésre bólint, ugyanazt eszi, mint bárki más Elorakban. És éppen ezért a következőre nemmel jelez, azután megérti, talán nem így jelölik az igen nemet, így megvárja a folytatást, s utána felel. - Ugyanazt eszem, mint bárki más Elorakban, s nem eszek sem jobbat, finomabbat talán igen, hiszen ki főz rám, nagyon ért a főzéshez. - mosolyog. - Többet pedig nem, hiszen feleslegesen pazarlok olyan ételt, mi másnak szükségletét kielégítené. Elgondolkodom. - Tehát az alatt az idő alatt, míg itt növényeket és állatokat figyeltetek, nem alakítottatok ki magatoknak kertet, művelni, hogy etessétek népeteket ehető étellel? Hanem azt eszitek, mi nem jó nektek? Miért döntöttetek így? Az az idő elég lett volna arra, kitapasztaljátok, milyen ott a levegő, a nap, és a talaj, s olyan növényekkel segítettünk volna, a termesztésben is segíteni, melyen keresztül jobban megérthetitek a természetet.- valóban érdekli, miért döntöttek eképpen. Hiszen sokat járnak erre növényeket ismerőik és a szerzett tudást nem adják át azoknak, kik termeszteni tudnának? - Az utóbbival bizonyára tisztában lesz. Köszönöm. - biccent mosollyal, s várja majd a kan szelár érkezését, ha eljön annak ideje. - Értelek. Igen, Elorak bírája vagyok. A mit tenni egy bíra nagyon nagy fogalom, szűkítsd le kérlek, mi foglalkoztat benne, s így én is tudok erre kérdésedre válaszolni. Mint ahogy a mihez értek és mit csinálok, mikor nem vagyok bíra. Ez miért érdekel téged? Igen, ismerek mindenkit, hiszen eljönnek hozzám dolgaikkal, vagy én megyek hozzájuk kérésekkel. Elorakon kívül mit értesz? Miért éppen Vharan érdekel téged? - kérdez vissza inkább így.
*Na igen, a kérdés jogos és ésszerű is. De válasz is van rá megfelelő és nem én lennék én, ha ez nem így lenne. * -Togitától nem félni…már. Tywinna mutatta milyen békés lenni.*Ja, békések. Inkább mintha már halottak lennének, de így jó ez. Nem mozognak, nem is tudnak megenni. Oké, az eszemmel tudom, hogy nem esznek meg, mert növényevők, és azt is, hogy nem férnék bele egy holdszemű szájába, de a reflexeim, a lelkem mindig megugrik. Fura, de így van. A frász jön rám amikor meglátok egyet és arra gondolok, hogy van egy mérges anyukája. * -És nem félni perdai tündér….öööö….chinel sem. *Mosolyogva emelem fel a mutatóujjam, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsak a mondandómnak, nehogy már azt higgye, hogy be vagyok szarva minden állattól, aztán közben jártatom a számat. Másrészt viszont…* -Furcsa tudom, de enni kell. Togitának lenni finom teje, mondani kancellárnak, hogy kell olyan mindenkinek. Ezért küldeni ide. *Előbb vagy utóbb úgy is jött volna más, csak én jártattam a számat a kelleténél jobban, de még mindig egészségesebb ez a küldetés, mintha az ellenállók mellett szájaltam volna és száműznek….mondjuk azt nem tették volna, mert nekik sem szándékuk mesterségesen növelni az ellenállók számát, szóval kinézett volna egy Halálcsók, de tényleg. Másrészt nem tartózkodom sokat a Városban, hogy találkozzam az állatokkal, nem is szoktam, pedig már van néhány. Úgy hallottam Evans is hazasétált eggyel, mondjuk a sárkánymacskát már megszoktam. Azt nem mondom, hogy nem rinyálok tőlük, volt szerencsém az elsőt felcsempészni a Dominiumra. Baszki! * -Milyen viselkedés? *Nézek rá értetlenül, mert tényleg nem tudom mire gondol. Hogy félek az állatoktól, vagy mert nem tisztelem a kancellárokat?* -Valakinek meg kelleni mondani nekik. Mások nem merni. *Tényleg! Hogy a francba vagyok még életben? Jó kérdés, persze vigyázok én, feszegetem ugyan a határokat, de mindig tudom mikor kell megállni és vagy visszakozni. Vállat is vonok a válaszom közben, lazán és hanyagul, de mosolyogva. Hogy miért is bírálom a kancellárokat? Hát a legegyszerűbb választ adom, ami miatt itt is vagyok, de persze van még bőven bűnük. Aleth bíra némán válaszol, nem félbeszakítva a kérdéseim özönét, a végén viszont szavakkal is megtisztel amire én felemelem a mutatóujjamat is.* -Na látni te! Kancellár nem azt enni, mint én. Sokkal jobbat. Mert hiszi, neki jár, neki joga van. *Mérgesen mondom és úgy is érzem most magam, de mindez nekik szól és nem a perdai bírának, aki majdnem hasonló kérdéseket tesz fel, mint én annak idején Jenkinsnek. Nehéz elmagyarázni a dolgokat, már megpróbáltam Tywinnának is, de az ő gondolkodásmódjuk annyira más, hogy nem értik még sokadszorra sem. Nem értik, mert ők ilyet elképzelni sem tudnak, egyszerűen ellenkezik a felfogásukkal, a lelkükkel….a mindenükkel. * -De. Lenni gyümölcsfa és lenni kert is ahol nőni sok minden. Hozni el Földről magokat és ültetni itt el. De lenni kevés. Mondani ezt. Én meg nem érteni földművelés. Ti nem örülni annak, hogy elvenni sok terület, ezért nem lenni sok hely amit művelni. Kancellár meg nem tárgyalni perdaival földről. *Azt már nem is mondom, hogy rajtunk kívül még több ezren várnak arra, hogy felébresszék őket. Nekik is kell a hely és az étel. De persze jelenleg az is megoldható lenne, hogy ha a kancellárok nem dőzsölnének, de az sem volt elég, hogy kóstolót vittem Jenkinsnek abból, amit nekünk, kisembereknek adnak. Azok után, hogy kiderül, én csak azért jöttem, hogy kifürkésszem a hajlandóságukat, de érdemben nem tudok tárgyalni, zárjuk is a témát, de én még nem akarok visszamenni. Kíváncsi is vagyok a bírára, meg hát jó is egy új ismerőst szerezni, ha már lehetőségem van beszélgetni egy perdaival aki ráadásul még vezető is, ki nem hagynám. Alap kérdésekkel kezdem, de majd jön több is, de tőle is, szóval pontosítanom kell. * -Ó, hát tudni mi a dolga egy kancellárnak, de nem tudni mi a dolga egy bírának. Mi lenni feladat, hogy megfelelni. Mit tenni a népnek? Amikor nem lenni bíra…tudom, hogy lenni mindig, de amikor csak magadnak teszel jó, amikor….de rohadt nehéz ezt megfogalmazni….érdekelni mit szeretni, mi ami szívednek lenni jó. Én szeretni megismerni téged. Elorakon túl, más város, más falu, te ismerni másokat is? *Na igen, aztán jön a kérdés Vharanról és bár sokan láttak már minket együtt Elorakban, nem biztos, hogy mással is tisztában vannak, elvégre én ember vagyok, Vharan meg perdai és a kettő együtt, talán elképzelhetetlen. Persze nem pirulok el attól, hogy meg kell válaszolnom, de azért na. Mégis csak egy perdai vezetővel beszélek.* -Vharan lenni nekem kedves. Itt. *S mutatok a szívemre mosolyogva, amiből még egy hülye is tudná, mire gondolok. *
- Ó, értem. - mosolyog, hiszen a békés létet érti. Nem mozog. - Nem is szükséges. - bólint lassan. - Mit szeretnél azzal mondani, hogy furcsa tudod, de enni kell? - nem egészen érti, miért mondja ezt Raven, inkább rákérdez. - Az őszinte, szókimondó, szemtelen viselkedésedről. Miért választottad ezt a viselkedést? -emlékezteti kedvesen, s teszi fel újra kérdését. - Nem merik? Miért nem merik? - szeretné érteni őket, és már korábban is beszélt másokkal népéből, s szereti minél több szemszögből látni az adott helyzetet. - Miért gondolja, hogy joga van rá, s ti miért nem éltek saját jogotokkal, hogy nektek is van jogotok ahhoz az ételhez, mint nekik? - hangja tele van érdeklődéssel, a más háttérrel bíró nép mozgatórugóira kíváncsi. - Az itteni gyümölcsökből termesztetek? Miért nem akar tárgyalni a kan szelár földről? - ez igazán érdekes. - Ez is elég tág még mindig, nem tudok erre így válaszolni. Válassz ki egyet, s szűkítsd le kérdésedet, úgy tudok rá válaszolni. - felel, hogy jobban tudjon válaszolni kérdésre. Aztán elneveti magát. - Megértem, hogy szeretnél megismerni. Nálatok úgy zajlik a megismerkedés, hogy a másik mondjon el mindent magáról? - megértően tekint rá. - A megismerkedés nem kérdezz-felelek. Hanem a másikkal együtt levés, érzelmeinek, energiájának és gondolkodásának úgy megismerése, ahogy a másiknak az lehető legmegfelelőbb. Ahogy te kérdezel, azzal elesel attól a lehetőségtől, hogy folyamatában ismerj meg valakit úgy, ahogy ő szeretne megnyilvánulni feléd. Türelem, megértés és figyelem, figyelmesség. - hiszen láthatóan csak ő kérdez... eszébe jut valami. - Néped miért akar ennyire mindent azonnal, és azonnal tudni? Magánéletében, lelkében? Mint ahogy most te kérdezel? - ő maga szeretné, ha Raven saját magával kapcsolatban úgy nyíljon meg, ahogy szeretne és amikor szeretne. Mert mindez, amit lát, csak a felszín. Közelében sincs az igazi Ravennek. És rábízza, eljut-e majd egyszer hozzá. Közel engedi-e. Ám nem fog nyomást tenni ennek irányába, tiszteli magánterületét. - Barátok vagytok. - bólint mosollyal.
*A togitát elintézzük gyorsan, de azt már magyaráznom kell, hogy mi a furcsa azon, hogy félek az állatoktól, de szívesen megeszem őket, viszont…tovább bonyolítva, lelkem nem lenne arra, hogy egyet is elpusztítsak. Azt a kis sikító lóizét is meg akartam menteni, amelyikkel a Jenkinsszel való balesetünkkor találkoztunk. Csak sajnos az az oroszlános micsoda megelőzött minket. * -Furcsa lenni, hogy félni tőlük, de mikor meghalni, már szívesen megenni. Neked nem lenni furcsa? *Kérdezek vissza, hogy tudjam hányadán állok a bírával. Lehet, hogy neki nem furcsa, és remélem el is mondja, hogy miért nem, jobban megismerném a felfogásukat bizonyos dolgokról, hát végtére is, ezért vagyok itt…többek között. A francos okos feje azonban átlát rajtam, lényem egy bizonyos részén, mert rákérdez, miért vagyok más, mint amilyen. Vagyis, miért játszom meg magam? Picit elnyílnak az ajkaim a döbbenettől, de aztán elmosolyodom, hogy milyen egy furfangos ez a bíra és mennyire éles szemei vannak, meg a lelkekbe lát bele. Vele szemben nem kell titkolóznom és megjátszanom sem magam, nem is tettem a találkozásunk első percétől fogva, de úgy tűnik valahol a beszélgetésünk közben elárultam magam. Jobb lesz figyelnem. * -Szerinted nem lenni én őszinte és szókimondó és szemtelen? *Kérdezek vissza vigyorogva és rajtakapottan. Ha tudná mennyire nem vagyok őszinte bizonyos helyzetekben, és kétszer ilyen szemtelen vagyok, de a szókimondással nincs gond. * -Tetszeni nekem ez a viselkedés és bosszantani kancellárok. Mókásak amikor lenni mérgesek. *Na igen és itt jön a képbe az, hogy mások inkább leharapnák a kezüket semmint így viselkedjenek egy kancellárral. Oké,van akivel én sem viselkedem így….ennyire. Tudom kivel mit engedhetek meg magamnak és melyik kancellár enged többet. * -Mert félni. Sok veszítenivaló lenni nekik. Nekem is. Ha valaki szólni valami rosszról, akkor büntetés van. Evans kancellár engem büntetni, hogy ideküldeni veled beszélni, de ő nem tudni, hogy nekem ez nem lenni büntetés. *Mutatóujjamat az ajkaimra teszem, és remélem, hogy a perdaiak között is működik ez az egyezményes jel arra, hogy ne szóljon erről, mert titok. Aztán ehhez kapcsolódnak a mindenki jogai, főleg ha lennének. Sóhajtanék egy nagyot, ha nem tudnám, hogy ezzel esetleg megbántom, de nehéz ezt sokadszorra is úgy elmagyarázni, hogy ne dühödjek fel.* -Nem lenni jog. Csak kancellárnak lenni jog és családjának és a többi vezetőnek. Lenni egyszer lázadás jog mellett, sokan meghalni és sokan elszökni a hegyekbe. Aki maradt azt büntetni. Nem csak az állatok miatt lenni kísérő, azért is, hogy ne menni a hegyekbe a többiekhez. *Lopva a katonák felé nézek, akik biztos távolságból figyelnek, vagy épp nem figyelnek, szerencsére vannak olyan messze, hogy ne hallják amit a bírával tárgyalok. Amúgy meg jól elvannak a perdaiakkal. Nem rossz emberek ők, parancsot teljesítenek. * -Mert akkor neki is kell valamit adni cserébe. De neki nincs olyan, ami nektek jó, amire lenni szükségetek. Csak sok szerkezet. Kancellároknak kell a föld csak úgy, elveszik. Elvették azt is ahol állni most a Város. *Hmmm, ez ilyen egyszerű, gondoljon csak bele. Lett volna idő és lehetőség tárgyalni, de addig húzták az időt, amíg a város felépült. * -Könnyű utána bocsánatot kérni, mint előtte engedély. *Örökérvényű „szabály” csak sokszor még ennek a felét is lecsalják. Miután így beavattam a kancellárok lelkivilágába, az övére vagyok kíváncsi, a togita tárgyalást már letudtam, a többit majd Evansszel intézi, nekem már csak az maradt, hogy elbeszélgessek a jó öreg bírával arról, hogy mit is csinál egy bíra, de hát nem érti a szentem a kérdést. Pontosítsak. Hogyan baszki? Mit nem lehet érteni azon, hogy mi a munkája egy bírának? Szemet forgatok, de közben mosolygok, mert ezek a perdaiak irtó aranyosak ezzel az értetlenségükkel, és most kivételesen még élvezem is. * -Mit csinálni te amikor bíra lenni. Amikor dolgozni? Ezt érted? Munka. Mi lenni munka? Mit csinálni akkor amikor nem dolgozni. Amikor pihenni? Kertészkedni? Takarítani? Sétálni erdőben? Táncolni? Énekelni? Szeretni énekelni? *Hát ha ez nincs eléggé leszűkítve, esküszöm magamhoz nyúlok! Később az sem tetszik neki, bár vigyorog és láthatóan jókedvű, csak épp kifogásol, hogy én csak kérdezek, de magamról nem mondok semmit. Hát baszki, mert nem kérdezett rólam! * -Kérdezz rólam és én válaszolni!*Vigyorgok továbbra is, és végighallgatom a beszélgetéssel való megismerésről szóló filozofálgatását. * -Kevés idő lenni és nem engedni sokszor Elorakba. Most meg te nem engedni. *Mutatok rá a lényeges részletekre, meg hát ennyiből nem fogom megismerni, ahhoz nyilván több idő kell, több találkozás, több beszélgetés. Ezt értem én és tudom is, hogy így van. Ez most csak az alapja az egymás megismerésének. Az már leesett neki, hogy mi mindent azonnal akarunk, tudni is és megkapni is. Tisztelet a kivételnek! Én is az vagyok.* -Jelen lévők lenni mindig kivétel. Én szeretni veled sokat beszélgetni, megismerni, hogy nem kérdezni csak te mondani minden ami eszedbe jutni. Engem nem engedni sokszor ide. Te kéred, hogy engedjenek, akkor én jönni és szórakoztatni téged. Én lenni vicces és sokat beszélni, Vharan is mondani, kérdezni meg. Úgy hívni perdaiul, hogy Sokbeszéd. *abban viszont nagyon el van tévedve, hogy mi csak barátok vagyunk és rázom is a fejem a kijelentésére, majd felvilágosítom a valóságról.* -Neeeem. Nem barátok lenni. Sokkal több. Csak még nem lenni egy pár. De majdnem. *Most tényleg mondjam azt, hogy lan gyökeret szoktunk ültetni? Sokszor! Azt jobban megértené? Azért vetek rá egy jelentőségteljes pillantást a szavaim után és még bólogatok is hozzá, hogy igen, mi bizony szeretkezünk egymással és minden mást, ami még hozzátartozik, csak sajnos nem elégszer, mert nem tudunk annyit találkozni, amennyit szeretnénk. De Vharant is el tudom szórakoztatni, nem csak a szeretkezéssel. *
Elmosolyodik. - Ők agyon aranyosak. - tehát bennük is meglehet ugyanaz az érzés, ami bennük, ha kicsiny állatokról van szó. - Értelek. És miért foglalkozol az állatokkal, ha félsz tőlük? - a togitákra már megkapta a választ, ám kérdése az állatokra irányult. - Azt mondtad, nagy a szád és szemtelen vagy, szókimondó, őszinte. A kan szelárokat nem tiszteled, mert nem érdemlik meg. - erről beszéltek az előbb, az állatokról már régen lesiklott a kérdés lényege. - Ők miért nem merik? És te miért mered? - érdeklődéssel teszi fel a kérdést. - Értem válaszodat. - bólint, s kicsit elgondolkodik. - Volt már néped között a miatt betegség, mert nem kaptak megfelelő ételt? - hall dolgokat, ám nem felejti el azokat a pillantásokat, melyeket a piacon kap el, mikor égieket szúr ki, amint újra és újra rácsodálkoznak a piac s a természet bőségére. Erre a válaszra viszont már kicsit elkomolyodik. Egy teljes természetbe behozni idegen növényeket és állatokat a legnagyobb baj. Érdekli ugyan, mit fogyasztottak növényt szülőbolygójukon, ám nem úgy, hogy azt perdai földbe ültetik. Nincs szükség több óriás állatra, és növényre, mely kibillenti az egyensúlyából Perdát. - Miért nem azokat a gyümölcsöket és zöldségeket termesztetitek, amit Perda ad? Ezzel súlyos károkat okoztok a perdai világnak. - aztán elgondolkodik. Már tudja, mit fog cserébe kérni a togitákért. Elmosolyodik, s derűvel tekint rá. - Nagyon érdekes a barátkozási szokásod. Kérdezni és érdeklődni nagyon jó dolog. Ám ha szeretnéd mindezeket megismerni, nem feltétlenül így fog megnyílni előtted más. Nálatok így szokás ismerkedni a másikkal? - megvárja a választ. Mosollyal biccent. Várható volt, hogy akik sokat vannak együtt, előbb-utóbb megkedvelik egymást, majd még tovább gondolkodnak a kapcsolatban. És már hall pusmogásokat is erről, hogy kik azok, akik sokat találkoznak bizonyos égiekkel. Meg nem fogja tiltani nekik. Merthogy mindennek oka van, s az, hogy ennyire közel kerülnek egymáshoz, valamint barátságok alakulnak ki, hozzájárul Elorak erősödéséhez. Hisz a perdaiakban, s a legnagyobb erejük önazonosságukban rejlik, tudja.
*Nekem azért más fogalmaim vannak még az állatokról, nem is tudom még a saját nyelvemen sem megfogalmazni, nemhogy perdaiul. Nekem nincs olyan állat, hogy aranyos, csak olyan van, hogy nem akar megenni. A togita pedig ilyen, még a világáról sem tud szegény. Hát ha ez aranyos, akkor legyen úgy. * -Én nem foglalkozni állatok, nem lenni állatom otthon. Csak lenni körülöttem, mindig találkozni velük. *Így meg már muszáj foglalkoznom a gondolattal, hogy léteznek. Születésem óta nem találkoztam élő állatokkal, itt a Perdán viszont jó sok van. Nem ismerem őket, nem tudom mire számítsak tőlük, az első találkozásom egy állattal nem sikerült túl jól, rossz élményeim vannak. Százszor is meggondolom egy állat közelében, hogy mit csinálok. Leginkább sikítok. * -Igen. *Tömören összefoglalta a lényeget rólam, nem is értem mi a gondja, de majd elmondja. Hogy ki mit és miért mer vagy nem mer, az már személyiség kérdése. Én így lázadok, mert lázadnék másképp is, de annak a családom inná meg a keserű levét, másrészt ha maradok, sokkal több infót tudok gyűjteni amire az ellenállásnak szüksége lehet. Belülről kell elrohasztani a rendszert. A kérdésére vállat vonok, igazából nem tudom a választ. Ilyen vagyok és kész. * -Lenni kicsit bátor, én lenni nagyon bátor. Tudni rossz helyből…hely…zetből kibeszélni magam. Én lenni mindig ilyen és néha én sem merni ha jobban belegondolni, csak kicsúszik a számon. *Elmosolyodom, vagy nevezzük vigyorgásnak azt a fülig érő szájat amit produkálok neki. Aztán mesélek arról, milyen az élet a Dominiumon és a Városban, milyen éginek lenni, mennyi minden van ami sokaknak nem jut, de a vezetőknek igen. Egyenlőtlenség! A kérdése ezzel kapcsolatban nem túl jó, mert a helyzet sokkal bonyolultabb annál, minthogy valaki nem kap jó ételt.* -Nem. Az étel….jó csak nem szép. *Hogy a francba mondjam el, hogy a trutyi amit kapunk teljes értékű, fedezi minden szükségletet, de nem igazi? * -Lenni termelés, lenni sok zöldség és gyümölcs, de nem kapni belőle csak vezetők. A városban élők kapni néha hús, de nem sok. Akik fent élnek, nem kapni hús, nem kapni gyümölcs. Kapni olyan étel, amiben benne van minden ami kelleni testnek, de szerkezetek készíteni. Porból, vízből, meg mindenből ami nem lenni….természetes. *Eskü, mindent megpróbáltam, hogy elmagyarázzam, de azt hiszem ezt inkább látnia kellene. * -Nem tudni jól elmondani perda nyelv. Jönni el Városba és megmutatni neked a rossz étel. *Vendégem egy vacsira, hozok neki amit akar. Kóstoljon. Naná, hogy aki közülünk Elorakba léphet, rögvest a piacra megy vagy a Shiennel asztalaiba kajáért. Láttam én már ruhát és bakancsot adni egy adag igazi húsért. Arra viszont nem gondolok – gondoljanak a botanikusok és a mezőgazdászok – hogy a Földről hozott növényekkel gond lehet a Perdán. * -Én ezt nem tudni, nem érteni hozzá. Minden el lenni kerítve nagy sátrakban. Nem érintkezni perdai növényekkel. Lenni olyan növény ami nem is élni meg perdai földben. És lenni olyan perdai növény, ami nem lenni jó égi hasnak. Fájni tőle. *Csekély ismereteimet osztom meg vele ebben a témában, de a tesóm nője biztosan többet tudna erről mondani. Az én pasim nem is érdekli annyira a bírát, úgy tűnik nincs ellenére, az én ismerkedési szokásaim viszont felkeltik az érdeklődését. * -Kérdezni és válaszolni. Így kell ismerkedni. Nem? Hogyan nyílik meg előttem más? Mondani el és akkor úgy csinálni. *Adok neki tippet magamhoz, készséges vagyok és együttműködő. Tényleg barátkozni akarok, de vannak berögzült szokásaim és tényleg sokat beszélek, olykor senkit nem hagyok szóhoz jutni, de tudok figyelmesen hallgatni és mindent megjegyzek amit mondanak. Rám nem mondhatja senki, hogy nem tanul a jóból. Végül is Vharannal is bejött, nem? Jól összebarátkoztunk. Oké, a bírával nem akarok annyira…*
- Milyen érzés velük lenni? - a találkozását már elmondta, így arra kíváncsi, milyen az, ha hosszabb ideig van olyannal, akit el tud fogadni. - Szeretnél állatot befogadni az életedbe? - érdeklődése komoly, sokat elmond a válasza majd a kérdezettnek. - Ha a kérdésed a furcsára, amit előtte mondtál, hogy furcsa, enni kell, miért gondolod furcsának, hogy enni kell? - nem érti az ilyen szófordulatokat, miért használják az égiek. Védekezést lát benne, holott saját múltjuk támad szerinte bennük vissza, s másokra vetítik. Azt látta, hogy Raven önmagán kívül lépett, a jelenből, be, a múltba. S mikor azt befejezte, akkor újra itt volt, vele. - Értem. Mit értesz nagy a szád, őszinte, szókimondó és szemtelen alatt? - komolyan érdekli, figyelemmel hallgatja végig Raven szavait. Szeretné előbb megérteni, ő mit ért alatta, hogy megfelelően tudjon válaszolni. - Á, értem. Tehát nem tudod, hogy kicsit vagy nagyon bátor vagy és tudod, hogy kell az égiek jellemével játszani, hogy higgyenek neked. - bólint. - Nem szép? Az mit jelent? - elgondolkodva hallgatja, kicsit hosszabb ideig. Nem tudja, milyen az égben élni, s úgy gondolta, hogy az égiek megoldották az étkezésüket, hiszen sokan vannak. - Tehát fenn az égben nem növekszik gyümölcs, zöldség. És a Városban nem termeltek annyit, hogy az égi madáron is tudjanak kapni belőle. - érti meg, reméli, helyesen. Másodjára, sőt, harmadjára kapja meg a meghívást a Városba. Szívesen tenné hétköznapi perdaiként a látogatását, hogy lássa a mindennapi életüket. Fontosnak tartja a megismerést, de Eloraknak szüksége van rá, így fontos, mit és hogyan tesz meg. - Akkor honnan tudod, hogy perdai vagy a ti növényetek, miket termelnek, ha nem látod, s nem is értesz hozzá? - érdeklődik. Szereti a tényeket is, s a biztos alapokon álló szavakat. Elmosolyogja magát. - Korábban éppen elmondtam neked, amire most kérdeztél, ám ezek szerint nem itt voltál éppen, amikor válaszoltam.- feláll az asztaltól. Van még tennivalója. - Köszönöm, hogy vállaltad utadat, meghozd a kérést. A kan szellárod, ki megbízott eme üzenettel: várom.- hajol meg tisztelettel. - Ezt pedig fogadd a fáradozásért, ezt pedig a kan szellárod részére küldöm. - vesszőfonott kosárkák kerülnek Raven elé, mind a kettő azonos méretű, s ha felnyitja, akkor láthatja, hogy mind a kettőben ugyanazok vannak: finom zöldségek, és gyümölcsök, s egyik sem veszélyes az égiek hasára nézve. Erre odafigyelt. - Kellemes utat kívánok Réven, s remélem, fogunk még találkozni.
-Félelmetes. *Egy szóban meg tudom magyarázni, nem kell nagy feneket keríteni neki. Persze akadnak azért állatok, melyekkel ha nem is jövök ki jól, elviselem őket. * -De lenni togita, tőle nem félni és lenni Vharan kicsi…chinel. Tőle sem. A többi lenni félelmetes. *Arra viszont határozott választ adok, hogy befogadnék-e állatot az életembe. Naná, hogy: -Neeeeem. *Rázom a fejem hozzá, de közben mosolygok is, nem mintha nem gondolnám komolyan a választ. Talán már előrevetíti a furcsa kijelentésemre adott kérdésen való gondolkodásomat is. Valóban fura, de csak nekem? * -Az lenni furcsa, hogy félni állattól, de megenni szeretni. De megölni nem szeretni. Nem furcsa? Félni tőle de nem szívesen ölni meg akkor sem, ha bántani akar. A húsa finom lenni, ezért szeretni megenni, pedig sajnálni. *Hát ha most sem érti mi ezen a furcsa, esküszöm magamhoz nyúlok, ha még egyszer el kell mondanom. Aleth bíra kérdései is furcsák, sok mindent nem ért, de hát mi is elég furák lehetünk neki a szokásainkkal és a társadalmunkkal, a törvényeinkkel, ám azon már elcsodálkozom, hogy még a szavakat sem érti, pedig biztos vagyok abban, hogy jól mondtam. * -Őszinte, szókimondó és szemtelen. Ezt. Lenni nagy szája annak, aki nem válogatja meg szavakat, csak mondja ami a szívén és nem figyel következményekre. *Azt viszont már érti, hogy miért vagyok olyan amilyen, bár a bátorsággal kicsit mellélő, de a többi az jó és rá is bólintok. Aztán az étel jellemzésével már bajban vagyunk. * -Azt, hogy lenni csúnya. Nem étel kinézete lenni. Mind egyforma, csak íze lenni más. Nem tudni elmondani, de megmutatni ha te jönni el Városba. Vagy hozni neked ide. *Eskü, annyit áldozok rá, hogy neki hozzak. Odaadom neki az adagom, persze cserébe majd meghívatom magam egy jóféle perdai ételre, aminek van illata, színe, formája és olyan zamata, amilyen semmi másnak. S ahogy ezekre gondolok, már gyűlik is a nyál a számban. Egyelőre azonban csak a kapott vízzel öblítem le, ami ugyanolyan bajnok, mint a kajájuk. * -Valahogy úgy. *Bólintok erre is, bár ennél azért kicsit bonyolultabb a dolog. Lehetne jobb is, csak egyik kancellár sem töri magát azért, hogy jobb legyen. Hogy több legyen. Aleth azt hiszi csőbe húz a kérdésével amikor arra akar rámutatni amit én is mondtam; hogy nem értek a növénytermesztéshez. De persze Raven Moor-t nem lehet csőbe húzni, még egy fifikás perdai bírának sem.* -Mert mondták. Én kérdezni róla, ő aki érteni hozzá, válaszolni nekem. *Evans se higgye, hogy a vakvilágba reklamálok, hát tudom, hogy mi a jó és mi nem, utána érdeklődtem az illetékeseknél, természetesen úgy, hogy fogalmuk sem volt arról, mire használom fel az információt. Bár eddig is eléggé belemélyedtünk a beszélgetésbe, azért rákérdezek, hogy ő mire gondolt amikor azt mondta rosszul ismerkedem, vagy valami ilyesmi. Válasza kitérő és megint elmarasztal, de mire megszólalhatnék, ő már fel is áll, jelezve, hogy a beszélgetésnek vége. Hát rohadtul sajnálom, de nincs mit tenni, felállok én is és majdnem hangosan felröhögök ahogy kimondja a kancellár szót. Ezt el fogom sütni Jenkinsnek is, annyira jó. * -Hát jó….akkor menni. Szívesen jönni el. Én szeretni itt lenni. *A meghajlása, amennyire otthon vagyok a perdai szokásokban, tiszteletet fejez ki és én is igyekszem, bár az enyém picit esetlen az övéhez képest. Hát hiába, ha az ember lánya nem szokott hozzá….* -Á, ugyan, nem kellett volna…köszönöm! *Tiltakozom, de csak udvariasságból, azonnal nyúlok is a kosárért és húzom magamhoz. Meg a másik kosár is….azt baszki, tutira nem fogom odaadni Evans-nek. Inkább hazaviszem anyáéknak, vagy odaadom az őröknek akik idáig kísértek, még ők is inkább megérdemlik. Persze mosolygok ahogy kell és hajlongok, nem úgy ahogy kéne, de nincs benne gyakorlatom. Még. * -Köszönni, hogy te áldozni idődből nekem és adni ajándék. Nagyra értékelni. Biztosan találkozni! *Na erről meg majd én gondoskodom, tutira Aleth nyakára járok majd, akkor is ha nem léphetek be Elorakba. * -Köszönni minden. Shiennel áldjon…vagy mi. *Azt hiszem ezt szokták mondani, legalábbis ezt hallom a legtöbbször, remélem nem sértem meg vele. Aztán már csak a hátraarc van, meg az elsétálás a katonákkal. A Város felé a kocsiban már eldöntetett a kérdés, hiszen az egyik kosár ott figyel a katonák között, míg a másikat anyáéknak viszem. Azért egy gyümit elrágcsálgatok belőle, élvezettel és széles mosollyal az arcomon, mert a találkozót sikeresnek könyvelem el.*
//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem minden percét, remélem hamar újrázunk! //
Újabb, ezúttal rövidebb meghajlással válaszol a színes hajúnak, mosolya ugyanolyan marad. S ugyanígy reagál Callumlenkins válaszára is, meghajlás helyett biccentéssel. 
nagyon élveztem minden percét, remélem hamar újrázunk! 
//