Bullgerson segítségét egyelőre elutasítom, úgy gondolom, hogy képesek vagyunk mi magunk is megoldani a problémát, de nem foglalkozom tovább a férfivel, egyszerűen nincs rá időm. A szabotőrünk úgy tűnik, hogy tökéletesen tisztában van a hajó szerkezetével és remekül képes irányítani a fegyverzetét. Mi sem bizonyítja jobban, mint a BS Nomad szétrobbantása, amely után újabb célpont következik. Képtelen vagyok egyszerre mindenhol ott lenni, de szerencsére nem vagyok egyedül, mégse számíthatok mindenkire. Alexa hangja rendkívül furcsa, mintha be se fejezné mondatait, nekem pedig összeáll a kép, miközben Nikolai-ék felé futok. - Dr. Gray, nyugodjon meg és maradjon ott, ahol van! - a fenébe is! Nincs időm, se türelmem Őt nyugtatgatni és rendbe tenni, amikor mindannyiunk élete veszélyben forog, ezért a nővel most tovább nem foglalkozom, inkább rohanok tovább, hogy megakadályozzam a katasztrófát. Nikolai eszméletlen és hiába van velünk egy orvos, nem képes segíteni rajta. Majd felrobbanok a tehetetlenségtől, de mégse maradhatok mellette, így Fletcherre bízom jobb híján és inkább a panelt próbálom minél előbb feltörni. Az adrenalin dolgozik bennem, így szerencsére nem vétek hibát, az ajtó kitárul, de a lövés megindul Katrina felé. Egyetlen parancs hangzik el, melyet nem teljesít a szabotőr, így nincs más választásom, mint célozni és lőni. Nem csak megsebesítem, hanem elveszem az életét, mert itt és most nem hezitálhatok. Ő az első, akinek életéről döntök, az első halál, amelyet én okozok, mégse gondolok most bele tettem súlyába, lesz rá később még lehetőségem, inkább Katrinát próbálom meg elérni először - A szabotőr halott, Nikolai elájult, dr. Gray pedig nem tudja folytatni a küldetést. A hajót mindjárt átvizsgálom! - rövid helyzetjelentés, de még mielőtt a hajóval foglalkoznék odalépek a közlegényhez. Muszáj látnom, hogy jól van, így kezem vállára kerül, miközben mellé guggolok, bár tudom, hogy nincs sok időm, más feladatom van. De szemei nyitva, így megkönnyebbült sóhaj szökik ki ajkaim közül, miközben fejem is kicsit előre hajtom és érezheti a férfi, ahogy finoman ráfogok vállára. Ekkor szólal meg a rádióban Smith hangja. - Itt Samantha Lewis hadnagy. Igen, halljuk Önöket! - felelek, majd hallgatom is Greymare hadnagy parancsát. A csapatunk rendesen megsínylette ezt a küldetést, mégis hiábavalónak érzek mindent. Nem jutottunk igazán előrébb és ha most visszavonulunk, a kutató halála is hiábavaló volt. Mégis, a parancs az parancs. - Értettem! - ha az Eternityt be tudom indítani, akkor viszont még előrébb lehetünk. Felkelek, hogy átvizsgáljam a hajó állapotát, de közben a rádiókapcsolat még él, nekem pedig helyzetjelentést se ártana adnom. - Volt egy szabotőr a hajón, és néhány gyíkszerű lény megtámadt minket, de a veszély elhárult. - a kutató haláláról és Alexa állapotáról ráérek majd később beszámolni, most más sürgős feladatom van, így gyorsan átnézem az adatokat, amiket Smith átküldött nekem. A fenébe, jó lenne két órán belül visszaérni a Condorra, de ahogy a hajót nézem, szinte semmi esély rá, hogy megjavítsam. Nikolai nem biztos, hogy van olyan állapotban, hogy segítsen, más gépész híján pedig... igen rosszak az esélyeink. - Az Eternity beindításához még jó pár órára szükségem lenne, és akkor se biztos, hogy fel tudnánk szállni. Kezdjem meg a hajó helyreállítását vagy azonnal vonuljunk vissza a Condorra? - döntse el az expedíció vezetője, hogy kockáztassunk-e vagy térjünk vissza. Az Eternityn talált CQL-t mindenképpen vissza tudjuk vinni a Condorra, de jó lenne az egész hajóval felszállni és eljuttatni a Dominiumra. A válasz után fordulok Fletcher felé. - Nézze meg dr. Grayt és kísérje ide. - jó lenne egy helyen tudni a csapatot. Én magam ismét Nikolaihoz lépek, majd szemeibe nézve figyelem meg, hogy tekintete mennyire homályos. - Hogy érzed magad? - ha kell, segítek neki felállni, ha nem, akkor ráhagyom. Simon parancsától függően pedig vagy nekiállok a hajót rendbe szedni vagy kiadom a következő utasítást, mely szerint ideje átvinni a talált CQL-t arra a járműre, amellyel ide utaztunk, majd elhagyni vele a Helix tórendszert. Irány vissza a Condor!
Minden bizonnyal sípoló fülzúgással és lüktető fejfájással ébrednék ájult állapotomból, ha még éreznék bármit is, ami a fizikai fájdalom kategóriájába sorolható. Nem mondom, hogy feltétlenül hiányzik ez az érzet, de valahogy összességében mégis sokkalta emberibbnek gondolnám magamat. - Jól vagyok Fletcher, legalábbis azt hiszem. - húzom magam ülőpozícióba, miközben végigpillantok az űrruhámon, melyen szerencsére nem látok olyan mértékű sérülést, ami azonnali javítási beavatkozást igényelne. A következő pillanatban már Samantha felszólítására leszek figyelmes, mely az irányítóterem ajtajából hangzik el, majd egy rövid lövéssorozat az, ami hallatszódik, végül pedig a státuszjelentés tisztázza a parancsnoki hídon történt fennforgást. - Kiváló megoldás volt Lewis Hadnagy. - magát a lövést természetesen nem láttam, de nem is ez mondandóm lényege, hanem sokkal inkább az, hogy egy esetleges bizonytalan állapotában teljes mértékű támogatásomat érezze cselekedetét illetően. Szeretem az egyszerű, hatékony és gyors módszereket, például az olyanokat, mint amilyen ez a lépés is volt a vezetőnk részéről. Én magam sem csináltam volna másképp, de erről később még úgy is fogunk beszélni, ez a téma egy hosszabb beszélgetést kíván. - Úgy néz ki megmaradok, Parancsnok. - válaszolok mosolyogva, mikor Sam leguggol mellém és kezét a vállamra helyezi. - Mi a következő feladatunk? - jobb kezemmel finoman érintem a nő kézfejét, végül segítség nélkül tápászkodok fel és átveszem a Fletcher által idehozott puskámat. - Köszönöm! - biccentek a katonának, majd ha van annyi időm az ukáz előtt, még rápillantok az irányítópultnál lelőtt szabotőrre, hátha észreveszek valamit, ami eddig elkerülte a figyelmünket. - Gardel Tizedes, hogy vannak odakint Főnix-xel? - hála a működőképes kommunikációnak, érdeklődhetek a csapatunk külső területeken helytálló tagjai felől, mert hát szembekerülni egy tüzelésre kész löveggel, nem túlzottan felemelő érzés. Akkor pedig főleg nem az, ha még el is sül a jókora elhárító fegyver. Akár találok valamit az egykori ellenségnél, akár nem, végül visszatérek a gyülekező pontra, hogy meghallgassam a soron következő megoldásra váró feladatunkat.
Egy hajszálon múlt az életünk Főnixszel és ezt most szó szerint értendő. Megállni sopánkodni nincs idő, a viharfelhők gyülekeznek, habár a vihar már rég elért közénk. Egy lövés hallatszik bentről, ekkor már az Eternity mellett vagyok. Fel sem tűnik a szorító érzés a mellkasomba, mindaddig, amíg Samantha hangját meg nem hallom. Az elhasznált levegőt lassan fújom ki, a szabatőr létezésének a ténye is magasságokba emelte a pulzusszámomat, melyet még Főnix is megérez. Kijelzőjén látom villogni a számokat, ám mielőtt még ennek hangot adna a kommunikációs rendszerét kikapcsolom. Feleslegesen nem kell beszélnie. - Menjek be segíteni? Főnix egyedül is képes ellátni a feladatát - a pilótával nyilván könnyebb, de időben fel tudna figyelni a veszélyre. Nem igazán tetszik a gondolata annak, hogy Samantha kvázi egyedül van most bent, az idegen katonában sem bízok, még ha korábban a jó szándék is vezérelhette. Megnyugtatna a tudat, hogy fedezem a hadnagy hátát, de persze minden rajta múlik. Ha akarja megyek, ha nem, akkor a fenekemen maradok idekint, a környező vidéket szemlélem, hátha még néhány gyíklény megpróbálkozna megenni minket. Valamikor ekkor csendül fel Smith Parancsnok hangja is. A rossz előérzet rögtön elkap. Visszafuttatom emlékeimet, és Morisonsnak egy csapatba kellett lennie Simonnal. Most pedig az ő üzenetét hordozza… Fejem megrázom, nem gondolom tovább a dolgokat, mint ami. A helyzetünk fokozódik, az időjárás pedig nem a mi pártunkon áll. - A többi csapat, hogy áll? - kapcsolódok bele a beszélgetésbe, kockáztatva Samantha esetleges haragját. Tudom, pontosan tudom, hogy semmi jogom beleszólni, a rossz érzés mégsem múlik el. Akaratlanul is arra tekintek, amerre a többieket legfeljebb csak sejtem. - Kérnek erősítést? A bányászokat el tudták érni? - ha ők segíteni akartak nekünk, vélhetőleg közelebb vannak. A kapcsolat közöttünk megszakadt, katonák vannak velük, de jobb biztosra menni. A vélt veszély érzete és a hozzá párosuló tehetetlenség nem igazán nyugtatja meg felborzolt idegeimet. - Egyelőre csend van körülöttünk. A viharfelhők közelednek, a hold időjárása nem nekünk kíván kedvezni. Főnix állapota stabil, bár lehetne jobb is. A páncélzata jobban megsérült, mint kellett volna, de bírja még a strapát - simítok végig a műszerfalán, akaratlanul is. Jó kis masina, megérdemli a dicsérő szavakat. Kommunikációját is visszakapcsolom, ha ő valamit hamarabb észrevenne, időbe tudjon szólni. - A helyzetünk rosszabodhat, ha sokáig maradunk itt. A radioaktív sugárzás egyre nagyobb mértéket öl - jön a helyzetjelentés tőle is, mert nyilván nem maradhat ki belőle. - Vészmadár - morgom az orrom alatt, de ennyi fellélegzés jár nekünk. Van egy olyan érzésem, hogy nem úsztuk meg ennyivel.
A tizedes szerencséje, hogy más dolgom is van, így inkább elengedem a fülem mellett a megjegyzését a további vita helyett, mivel legalább tényleg mozog, noha távolról sem elég gyorsan. Miután egy finomnak nem mondható kis rásegítéssel beszállt a csapatszállítóba, visszamegyek hogy a bátyámmal együtt a kancellárt is a lánctalpasba segítsük. - Emelhetem? Inkább rákérdezek, mielőtt még bármi maradandó károsodást okoznék az átgondolatlan mozgatással, és ha Shane rábólint, segítek William-nek talpra állni, ha szükséges, a súlya nagy részét cipelem én. Abban mindenki biztos lehet, hogy az „apró” khmmmkhmmm nézeteltéréseknek még jóval komolyabb következményei is lesznek, ha egyszer visszaérünk, a jelenlegi durvaságom(?) gyenge felütés a később várhatóhoz képest. Azt hiszem, ezen az expedíción még az is hiú ábránd, hogy aki nem ért velem egyet, legalább befogja, és ne ugasson vissza nekem… A gyík vérével kapcsolatos különparancsra nem teszek megjegyzést, jelenleg kisebb gondom is nagyobb ennél. A kancellár a kocsi belsejébe kerül, Shane munkához lát, én pedig lelököm Carlstone-ról az indaként ráfonódó tizedest – pánikol vagy sem, momentán a kutyát sem érdekli -, hogy hozzáférjek, és bár ahogy látom, nem leszek ezzel a húzással közönségkedvenc, nem akadályoz meg a kezei hátrabilincselésében. (Ami pedig az időzítés illeti, baromi nehéz egy másfél tonnás gyík nyaka alól letartóztatni valakit) Carlstone meglepetése őszinte, ez számomra nem váratlan, nem úgy, mint a későbbi teljes értetlenség, ami csak megerősít a korábbi gondolatban. Vagy baromi jó színész, vagy ártatlan. Ettől továbbra sem kockáztathatok. Az orrom alá lóbált PDA hatására vetek egy vasvilla-pillantást Ravenre, de ezután ismét nem foglalkozom vele tovább. Lucas kiválóan manőverezi a csapatszállítót, az ostrom is abbamarad, én azonban nem kapok meggyőző választ a kérdéseimre. (Irgalmatlan szerencse, hogy a többiek privát beszélgetéseit nem hallhatom.) Ha hajlanék is rá, hogy higgyek a lefegyverzett férfinak – egyelőre azonban még egyáltalán nem érzek erre hjalandóságot – akkor sem vállalnám a tévedés kockázatát… Az utolsó mondata alatt farkasszemet nézünk, de ez a döntésemet nem tudja befolyásolni. Ettől függetlenül meglapogatom a fogoly vállát. - A szavamat adom, hogy lesz lehetősége tisztázni magát, ha visszaértünk a Dominiumra! Ennyi és nem több. Közben Shane sikeresen ellátja a kancellárt, akinek már eddig sem volt tiszta a tekintete, így inkább eltávolítom a keze ügyéből a fegyvereit, és Carlstone felszelése mellé lököm. Míg Ed válla is a helyére kerül addig én megpróbálom kideríteni mekkora is a minket üldöző falka. A hőkamera működő ötlet lenne, de mire Carlstonet elintéztem, addigra túl messzire maradoztak le hozzá, hogy megpróbáljak rájuk lőni, vagy egyáltalán egy közelítő számot tudjak mondani. Mindenesetre azért megosztom az eredményt a csapattagokkal is. - Hőkamerával távolabbról is lehet látni a dögöket, mint szabad szemmel. Most lemaradtak annyira, hogy ne tudjam megtippelni sem mekkora falka üldöz minket… Morison figyelmeztetésére megkapaszkodom, de a kapitány a lehetőségekhez képest simán manőverezi az elhagyatott csapatszállító mögé a miénket. Az eligazítás mondjuk zökkenőmentesen lezajlik, Shane bólintása a parancsra egyértelmű. A beérkező privát kérésre csatornát váltok, hogy meghallgassam Lucas mondanivalóját, közben a ládától belelkesült tizedest tolom vissza félkézzel a raktér belseje felé. A megjegyzésre érzésem szerint az utolsó épen maradt idegszálam is súlyos bolyhosodásnak indul, a fogaim összecsirkodulnak. Immár végképp elegem van belőle, hogy rendre megjegyzések érkeznek a parancsaimra, már ha nem egyszerűen megtagadják őket. - Nem tartozom magyarázattal! Ha nem ért egyet a döntésemmel, a visszatérésünk után ezt jelezze a feletteseimnek hivatalos panasz formájában. Malinor megsérült, fél kézzel nem sokat tud segíteni nekem, Shane pedig nem kevésbé katona nála. Arról nem is beszélve, hogy a jelenlévők már megkapták az orvosi ellátást, míg Larisék közöl a nyomok alapján többen is orvosra szorulhatnak. Ezután visszaváltok a közös csatornára, és Raven hozzászólásai következnek. A válasz egyszerű, és jól érthető: - Nem most! Ami Morison kísérését illeti, csak ismételni tudom magam. - Azt mondtam, NEM! Nem nyitok vitát róla, ki mit kell hogy csináljon a parancs szerint. Ezen a ponton már régen túljutottam, és lehet hogy sokkal előbb kellett volna… Ezen majd töprengek később. Óvatosan hagyjuk el a lánctalpast, de egyelőre biztonságosnak tűnik a kiszállás. A motor erőlködés nélkül, egy rövid morranással kel életre, így nem is kell sokáig kísérleteznem vele. A bilincs először a kormányon kattan, majd miután becsuktam az ajtót, az ablakrácson. Ezután megfordulok, és szembe találom magam a vezetőfülke felé osonó Ravennel. A tizedes gratulálhat magának, az utolsó idegszálam halk pendüléssel pattan el. - Mi a jó kurva eget keres itt!? – bátran mondhatjuk, hogy ordítok vele, ezzel egy időben megragadom a páncélját, és már rángatom is vissza az eredeti lánctalpas felé – MEG AKAR HALNI?! Visszaül a tetves kocsiba, és azt csinálja, amit mondok, különben helyben lelövöm! Ha valaha azt hitte látott már dühösnek, most rájöhet, hogy tévedett. Ha nem érzi, hogy ennek a fele sem tréfa, komoly bajban találhatja magát hamarosan. Most izomból nekivágom a csapatszállító oldalának az anyósülés felőli ajtó mögött, és innen magától kell beszállnia, azt viszont viharsebesen, ha jót akar magának. A járgány kibírta a gyík rohamát is, Raven páncélos teste meg sem kottyan neki, de azért a tompa döndülés árulkodik róla, hogy ezúttal valóban durva voltam a tizedessel. Morison indulást sürgető parancsa éppen időben érkezik, a vitának ezzel vége szakad, a kapitány utolsó mondatára már normál hangerővel válaszolok. - Úgy lesz, Morison kapitány! Várjuk az információkat. Vigyázzanak magukra!
A csapatszállító megindul, én pedig fellépek az itt maradt lánctalpas rakterébe a bátyám mellé, hogy megnézhessem, mire jutott. A Helix felől érkező robbanás hangjára egy pillanatra felkapom a fejem, aggodalmas ráncok jelennek meg a homlokomon, de végül megrázom a fejem, és visszafordulok Shane felé. Mielőtt ránéznék a képernyőre, a kezébe nyomom a bilincs egyik kulcsát, a másikat a páncélom egyik rekeszébe süllyesztem. - A kormányon lévőt nyitja, ha szükség lenne rá… Csak ennyi a magyarázat hozzá (mindezt már a privát csatornán), utána áttérek a rádióra. - Megsérült a rádióm, csak a közvetlen csatornákat hallom, így Morison neked fog továbbítani minden információt, neked kell továbbküldened a privát csatornánkra… A képalkotón megjelenő képen némiképpen megdöbbenek. A láda tartalma legjobb tudomásom szerint nem létezhet. Soha nem dolgoztunk a képen megjelenő fegyverrel, nem a mi fejlesztésünk, a részlegünk semmit nem tud róla. Amint lesz rá alkalmunk meg kell néznem közelebbről. Azonban a zárat most piszkálni nem lenne okos ötlet. - Nem, még soha… Bármi is ez, nem mi csináltuk… Léteznie sem lenne szabad. Összenézek a bátyámmal. A küldetés egyre több és egyre nyugtalanítóbb kérdést vet fel. Valami, vagy éppen valamik nagyon nem stimmel, ez már magasabb szintű szabotázs kell hogy legyen. - Visszavisszük a Condorra, és még ott kinyitjuk, ha lesz rá lehetőség. Ha a Dominiumig várunk, jó eséllyel sosem látjuk többet… És engem érdekel. Több okból is. Most azonban nem érünk rá foglalkozni vele. A válaszra biccentek. - Azt a vért, ami itt van a kocsi mellett ellenőrizd. Aztán elindulunk az épület felé, amelyikben felkapcsolták a világítást. Ott van a legtöbb esélyünk túlélőket találni. Csak óvatosan, velük volt Crosby is… Ez az expedíció – ha még bármelyik aspektusa menthető is – jelenleg a veszteségminimalizálásról szól, azokat kell először előkeríteni, akik még élnek. Lassan, óvatosan haladunk a telep belseje felé. Menet közben letiltom a hibajelzéseket a rádión, csak a változáskról szólókat engedem megjeleníteni a rendszernek, és a hőkamera képét rászűröm a normál képre, hogy időben lássam, ha valami megközelítene minket. Nem sok minden maradt épen a robbanás után, mindenütt beomlott tetők, falak, csonka épületmaradványok csúfítják az egyébként sem túl barátságos tájat. A fényforrás közelében a havat korábban feldúlták, mindenütt töltényhüvelyek, lefogják a csapat teljes fegyverarzenálját. A kitartó hóesésben rohamosan halványuló lábnyomok, emberi és mancsnyomok vegyesen. Itt egy vonszolásnyomot, amott egy jókora földön csúszó test nyomát fedezem fel. - Megtámadták őket is. Ahogy elnézem, nem adták olcsón magukat… Lehajolok az egyik töltényhüvelyért, megforgatom az ujjaim között mielőtt visszaejteném a földre, csak utána nézek a bátyámra. - Remélem itt vannak, akik életben maradtak. Jó lenne, ha nem vesztegetnénk túl sok időt ezen a helyen. Ha sikerül rendbeszedni a csapatot, talán a kitermeléssel még célközelbe érhetünk, ha mással nem is. A még álló épülethez közvetlenül a fényforrás alatt érkezünk meg. - Tegyünk egy gyors kört, mielőtt bemennénk… Nem szeretnék meglepetéseket… Egy intéssel jelzem, hogy melyik irányra gondoltam. Továbbra is óvatosan haladok, és figyelem a környezetet, de egyelőre nem mutatkozik sem a falka, sem a mi embereink, de még a szabotőr sem. Az első ajtót, ami mellett elhaladunk, becsukom, ha nyitva lenne, az épületbe csak a második bejáraton lépünk be. A földön fekvő Stewart egyből magára vonja a figyelmet, de mielőtt foglalkozni tudnék vele, szemügyre veszem a folyosót, és ezt az ajtót is becsukom magunk után. A kissé akadozó kérdésre már ott vagyok mellette ismét. - Igen, én vagyok, Stewart... Hagyom beszélni, ha félbeszakítanám, azzal azt hiszem nem segítenék egyikünknek sem. Gyanítom eddigre Shane is munkához lát, elvégre a kutató finoman szólva is pocsékul néz ki. - Szólj, ha segítsek... Ez a bátyámnak szól, de közben is figyelek arra, amit a kutató mond. A beszámoló nyomán kibontakozó forgatókönyv a legrosszabbak közül való azokból, amikre számítottam a Condorról érkezett központi üzenet óta. Átveszem a felém nyújtott adathordozót, és az ujjaim között megforgatva szemügyre veszem. - Jó munkát végzett, Stewart! Gregor zászlós ellátja a ... Ekkror csendül fel a csatornán az ál-Crosby hangja, és megakasztja a mondanivalómat. Reflexből a páncél egyik legbiztonságosabbnak ítélt rekeszébe csúsztatom az adattárolót. Az üdvözlésr elhúzom a számat, de a válasz derűs hangszínnel érkezik. - Sajnálom... bosszantó szokásom a legváratlanabb helyeken megjelenni... Némi sajnálkozás tényleg kihallható a hangomból, csak éppen nem annak szól, amire a szavaimból következtetni lehetne. Ha a szabotőrnek nem sikerül megölnie, akkor a számára legkellemesebb kimenetele ennek a helyzetnek, ha ő hal meg... A felszólításra némán sóhajtok csak egyet. Semmi másra nem vágytam, mint egy túszdrámára... - Legyen nagyvonalú, adjon húsz percet. Stewartnak ellátásra van szüksége... Nem fűzök sok reményt az engedményhez, de legalább megpróbáltam. - Értem... Ahogy akarja... Gregor zászlós, utasítom, hogy ne avatkozzon az átadásba. Shane-re pillantva megvonom a vállam. Még meglátjuk, hova alakul a dolog, hazudni pedig ilyen helyzetben véletlenül sem esik nehezemre. Gyanítom, ezzel Crosby is hasonlóképpen lehet. Bolond lenne, ha megbízna bennem, én pedig bolond lennék bízni benne. Csinos patthelyzet, lássuk, mire jutunk vele. - Gondolom megérti, hogy vonakodom elhinni magának, hogy Laris és a gépész magával vannak és élnek. Csak hogy meggyorsítsuk a tárgyalási folyamatot, engedné őket beszélni, míg meggyőződöm róla, hogy életben vannak? Arra következtettem a beköszönönésből, hogy velem kapcsolatban személyes vonatkozása is lehet a dolognak, a következő mondat csak megerősít ebben. - Csökkentett óraszámban, de igen. Nem titok, hogy szeretek oktatni... Valóban régen találkozhattunk, különben egyből felismertem volna. Segítsen ki. Mennyire régen volt az a régen? Kedélyes csevegésnek is hathat, és a hangszínemből sem lehet kivenni sem sürgetést, sem pedig neheztelést. Kíváncsiságot annál inkább. Közben Shanet és a folyosót is figyelem, a privát csatornánkat is nyitva tartom, ha hozzáfűzése lenne a dologhoz. Én még nem döntöttem a továbbiakkal kapcsolatban, így nem tudok mit mondani. - Hol vannak most? Adja meg az átadási pont koordinátáit. Gondolom megérti, hogy nem szeretnék kifutni az időből. És ha már itt tartunk... - És ha már beszélgetünk... hogyan szólítsam? A Crosbyt nem érzem helyénvalónak tekintve a körülményeket... A továbbiak nagyrészt a beszélgetés alakulásától függenek, de amíg csevegünk Shane dolgozhat, én pedig szükség szerint segítek neki. Még élünk, vagyis a magát Crosbynak kiadó férfi nem lát minket
Amennyiben Samantha kérdése bármilyen módom eljut hozzám, a válaszom mindenképpen az, hogy haladéktalanul vonuljanak vissza a Condorra. És remélem, hogy el is ér hozzájuk.
We live by chance... We love by choice... We kill by profession.
Nem is tudom, az a furcsább-e, hogy még mindig senki nem válaszol továbbra is wtf?! vagy az, hogy tulajdonképpen már meg sem lep a dilettantizmus ezen foka. Azt meg hagyjuk, hogy ezek szerint a kancellárt magára hagyta mindenki, mert azt, hogy annyi sem érkezik, nem látják és mindenki mélyen kussol, egyenlő nézetem szerint azzal; pontosan ennek az esete áll fennt. Kurva fasza. Mindegy, odaérek, amilyen gyorsan csak tudok és Malinort meglátva a közelében végképp nem értem a rádiócsendet. Nagyjából pont annyi idő felmérni a legalapvetőbbeket a sérült kapcsán, amíg végül Simon is ideér. - Malinor hadnagy, tisztelettel, de ön megsérült. - Nem ragozom tovább, amikor észreveszem, hogy segítene a kancellár mozgatásában. Nem kérdőjelezem meg a lélekjelenlétét vagy azt, bírja a gyűrődést, de annak örülnék, ha nem csinálna nekem extra munkát azzal, ha súlyosbítja a már meglévő sérülését. Amíg nem láttam, nem tudom mi a helyzet. Simon kérdésére felé fordulok. - Egyszerre, két oldalról, a karja alatt. - A segítséget tőle kértem és úgy találom megfelelőbbnek, ha nem egy ember mozgatja a földön fekvőt, hanem mi mindketten. Mindenesetre a sérült válla felől én helyezkedek el és úgy fogok rá alulról, inkább a mellkas-torzónál tartva meg, hogy nagyobb kárt ne okozzak és terhelést se a problémás területen. A járműben aztán hozzálátok a dolgomhoz és bár tökéletesen hallom és érzékelem mi folyik körülöttem, jelenleg nem az élvez prioritást nálam. Moor megszólalását lassan kényszeresnek bélyegzem és ugyanolyan blazírtsággal hagyom figyelmen kívül, mint korábban. Jottányit sem változtat azon miként végzem a dolgomat, amibe a kommunikáció is beletartozik ugyanúgy. Akkor is, ha ezt maga McGrover se veszi jó néven. Őszintén? Pont leszarom, hogy mennyire tartja egy laikus ez milyen szinten szükségszerű. Az. Főleg, ha közben cinizmus is érkezik – amit egyébiránt eszemben sincs magamra venni – a sérült részéről, mert ez egyértelműen jelzi; nincs komolyabb agyrázkódása vagy károsodása ugyanezen a területen. Nekem meg ezt kell kiszűrni, akár gondja van ezzel valakinek, akár nincs. Egyébiránt, el – nyilván – nem altatom, de a fájdalma jelentősen csökken, azonban ezzel együtt az érzékelése és a reakcióideje is egyenesarányosságban. Ez ezzel jár. A köszönetnyilvánításra röviden reagálok, nem szükséges, ez a dolgom, ezért vagyok itt. A kancellár ellátása és megannyi közben lezajló esemény kereszttüzében Malinor hadnagyhoz érek, a válasza azonban egy pillanatra valamennyire a magasba húzza a szemöldökeimet a képemen. Nem azért, mert ne feltételeztem volna, a katona nem bírja a fájdalmat vagy nincs megfelelő önuralma, de ennyire alul értékelni egy ekkora sérülést és a vele járó fájdalmat… - Rendben, ahogy akarja. - Azt viszont tiszteletben tartom, hogy fájdalomcsillapító nélkül akarja végigcsinálni. A lehetőség adott volt, most azonban a gyors cselekvésé a terep. A karja helyretétele messze sokkal rosszabb, mint a sérülés megszerzése vagy eddigi elviselése volt, de legalább nem tart sokáig. Moor megint megszólalását és felajánlását újra csak ignorálom. Messze nem vagyok vicces kedvemben. Végzek a hadnagy ellátásával is, Morison figyelmeztetésére pedig még éppen sikerül megkapaszkodnom. A hőkamerával kapcsolatos információra figyelek és nyugtázom. Az eligazítást nem különben veszem tudomásul és készen állok az indulásra. ...és továbbra sem képes a jelenlévők nagy része zökkenőmentesen részt venni a küldetésen. Habár a nagy részét nem hallom, látni, azért látom, ami a szemem előtt zajlik. Ha nem volna rajtam a szkafander, ezen a ponton nyomorgatnám végig az orrnyergemet. Csak sikerül végül a parancsoknak megfelelően cselekedni – majdnem mindenkinek (miért nem vagyok meglepve, hogy nem teljes létszámban?!) – és átjutni a másik járműre. Kérdés nélkül megyek és ellenőrzöm a ládát. Azt nyilván érzékelem, amikor beindul a lánctalpas, el se hiszem, hogy van, ami nem tartalmaz extra meglepetést gondolom még most. A rádión érkező hangokra erős a késztetésem a szemforgatásra. Nem lennék a nő helyében, amikor az apám tudomást szerez arról miket művelt a teljes küldetés alatt – mondjuk nem csak ő –, mert ha valamiben, akkor abban biztos vagyok, Faserig is el fog jutni minden információ és nyilván nem tőlem. Simon hangerejéből és hangszínéből egyaránt baromira nem nehéz kitalálni mennyire tajtékzik és teljesen jogosan. Elképesztő, ami itt folyik…
Nagy nehezen végre elindul a másik csapatszállító. A robbanás hangja ugyanúgy vezeti az én figyelmemet is, de csak rövid intermezzoként. Kulcs kerül a tenyerembe, a hozzá kapott instrukcióra pedig bólintok. - Rendben, kösz. - Elteszem biztos helyre, ha valóban szükség lenne rá a későbbiekben. A figyelmemet azonban nem vonom el róla. - Oké, Ha bármi érkezik Morisontól, továbbítom azonnal. Csak a rádiód sérült meg? - Mondjuk nem feltételezem, hogy nem szólt volna arról, ha más is vagy konkrétan ő maga, de… emberből vagyok én is. Továbblépve megmutatom a szkenner által kapott képet a láda tartalmáról. Az arckifejezése igen beszédes már azelőtt, hogy megszólalna. Nagyszerű… A pillantását állom és viszonozom egyszerre. Sejtem mi lehet a gondolatai között és azt is, valószínű hasonlóak az enyémhez. - Te vagy a főnök, csak mondd, mit segítsek. - Egyelőre a láda marad, ha majd ki akarja nyitni, én nem fogom hátráltatni. Egyébiránt meg másban sem és nem csak azért, mert jelenleg ő ennek az egész küldetésnek a vezetője. - Megyek és rendben, vettem. - Bólintok egy apróbbat, de határozottan. A vért nem tart sokáig azonosítani, egyáltalán emberi-e, csak UV fény alatt kell megnézni. Az egész maximum annyi időt vesz igénybe, amíg odaérek és megvilágítom. - Ez emberi. Mintát vegyek belőle később beazonosítani kié vagy nem szükséges? - Nyilván nem itt és nem most történne az analizálás és aki nem ér vissza a Condorra, azzal tudjuk vagy legalábbis sejtjük mi lett. Mindenesetre ez is plusz információ lehet, de a döntés nem az enyém. Szintén nem időigényes különben a mintavétel, két mozdulat csupán, mindenesetre az utasításnak megfelelően csinálom vagy nem. Ezt követően indulunk meg a kerítésen túlra, az épületek vagy azok maradványai felé. A hőkamera képét szintén rászűröm a normál képre, elővigyázatosságból. Ahogy az épen maradt épület felé haladunk a hóban megjelenő szétkent vérfoltok, eltűnőben lévő láb és állati nyomok, továbbá a nem kevés töltényhüvelyből nem nehéz következtetni arra, mi történhetett itt. Az UV lámpával itt is rávilágítok a vörös foltokra. - Egyetértek. ...ezek a vérnyomok nem csak embertől származnak és ahogy elnézem, mindenhol vegyesen vannak szétkenődve. - Arra nincs idő, minden négyzetmillimétert ellenőrizzek, de haladtunkban, amekkora területet lehetett, akkorát csekkoltam. - Azt én is. - Meg leginkább azt, hogy vannak túlélők, akiket még ki lehet hozni. Bólintok egy apróbbat az épület külső felderítésére. Abszolút jó gondolatnak tartom mindenképpen. - Megyek wingmanként. - Következésképpen enyém az oldalunk és a hátunk, Simon figyel előre, ő adja meg a haladás sebességét meg egyáltalán ő van elöl. Bár, ha másra ad parancsot, nekem az is tökéletesen megfelel és akkor fordítva állunk fel. A fegyvert készenlétben tartom, de nem emelem fel teljesen, hogy ne veszítsek a látómezőből semmit. Szorosan haladok vele együtt, az ajtó becsukásakor lassítok, fedezem magunkat, ha esetleg nagyobb erő kifejtésére lenne szükség az öcsém részéről. Viszont nem veselkedem neki, mert akkor nem maradna, aki észrevegye, ha esetleg valami vagy valaki ránk akarna támadni. Továbbhaladva a pozíciómat megtartom akkor is, amikor belépünk az épületbe. A földön lévő kutatót azonnal észreveszem, de nem rohanok fejvesztve hozzá, megvárom, amíg biztosítjuk a terepet, az ajtó becsukásra kerül és meggyőződünk arról, egyik sarok sem rejt váratlan és kellemetlen meglepetést. Csak ezt követően eresztem le a kezemben tartott MK-t és lépek oda a fickóhoz. Amíg Stewart beszámolót tart, először a pupillareflexeket nézem meg, a fátyolos tekintet azonban kimerültségről (is) árulkodik. - Kövesse az ujjamat a tekintetével. - Vetem a beszélgetés közbe. Stewart szkafandere előtt oldal és fel-le irányban mozgatom a feltartott mutatóujjamat. - Csak fedezd a hátamat, a többit intézem. - Az öcsémnek szánom a szavaimat, de közben végig Stewarton tartom a szempáromat. Jobb, ha figyelmesek maradunk és bár hálás vagyok a felajánlott segítségért, megoldom a kutató ellátását, amilyen gyorsan csak lehet. A fejsérülés ellenőrzésével végezve a combtő környékén felnyílt páncél helyére és a lábára térek át. A testszkennerrel felvételeket készítek. A táskámból sugárfertőzés ellen és aktív jóddal kevert koktélt, erős fájdalomcsillapítót, általános rosszullét elleni szert, továbbá a keringését és vérnyomását stabilizáló gyógyszereket szedek elő. A közben átadott adathordozóval nem foglalkozom, a beszámolót viszont figyelemmel követem, de elsősorban a sérültről való gondoskodás a prioritásom. Amint Simon jelzi a fickónak, hogy ellátom, már megszólalnék, de a rádióban felcsendülő, nem várt szereplő hangja azonban egy pillanatra meggyűri az amúgy sem sima képemet. Egyszerre egy lovat csak egy seggel, ahogy tartja az ősrégi mondás is és bár figyelek a párbeszédre, folytatom a munkát a kutatóval. - Gyógyszereket fogok beadni, a fájdalom nem sokára enyhül, tartson ki, Stewart, hamarosan jobb lesz. - Egyiket a másik után kapja meg. A páncélt kénytelen vagyok jobban megnyitni, a ruháját szétvágni. A bőre vörös és bár hólyagok még nem jelentek meg rajta, ez semmi jót nem jelent. Lehetséges, hogy ennek a lábának végül annyi lesz. Fasza. Újabb adag gyógyszert kap, a nekrózist megelőzendő, de kétséges, hogy ezzel elkerülhető lesz-e. Ez úgyis csak elkövetkezendő napokban fog kiderülni, ha kijutunk egyáltalán erről a helyről. Az viszont teljesen biztos, hogy a páncél felnyitott helye miatt mostanra steril lett a kutató. Közben azért egy ponton magasabba szaladnak a szemöldökeim a hallottak hatására. - Vettem Greymare hadnagy, nem avatkozom az átadásba. - Az öcsém pillantását viszonozni nem tudom, mert közben a kezem jár, dolgozom és kell, hogy lássam is, amit csinálok, de ismerem annyira, hogy anélkül is tudjam, az arckifejezését látnám, mire gondol(hatot)t az utasítás kiadása közben. Ennek megfelelő a reakció részemről is, abban pedig bízom, ő is éppen annyira ért majd, amennyire én is őt. Nem, ilyen helyzetben, nekem sem esik nehezemre hazudni. Stewart combcsontja ugyan több helyen is eltört, de főbb ér nem sérült a szkenner felvétele alapján. Ez legalább jó hír. A keresztirányú törések mentén a csontok nem csúsztak szét, mondhatni egyben van az egész. Bedagadva és képzelem mekkora fájdalmai lehettek eddig is. A gyógyszernek mostanra már hatnia kellett. Ellenőrzöm azért a vérkeringést az egész lábban, majd a sugárbalesetet szenvedett bőrfelületet fertőtlenítem és sterilen – már amennyire ez terepen lehetséges – lefedem. - Eltört a lába, ezt most stabil helyzetbe hozom. – Továbbra is ugyanaz a kategória, nyugodtabb az ember, ha tudja mi történik vele, ezért szándékosan nem említem meg azt, ami csak a pánikot fokozná benne. A páncélt a lábán visszazárom mindenhol és a térd, illetve boka résznél úgy állítom át, hogy ne tudja hajlítani egyáltalán, továbbá annyit igazítok rajta, szorosabban fogja közre az egész lábat. Kényelmetlenebb lesz, de a stabil sínt most maga a páncél fogja adni. Ahogy a lábával végeztem, áttérek a vállára is. Újabb felvételt készítek a szkennerrel. A csontfej nincs a vápában, vissza kell tegyem. - Stewart, kiment a válla, vissza kell tegyem a helyére. Fájni fog, nagyon, de gyors leszek. - Kinyitom a páncélt és csak merem remélni, az időkorlát időközben megnyúlt, mert bár gyorsan dolgozom, nem emberfelettien. Bár valószínűleg a szabott tíz percben így is benne leszek. Műfogással rántom a kutató vállát vissza a helyére, feltételezem, ordítása mindannyiunk rádióján keresztül kristálytisztán lesz hallható, de nem tudom hibáztatni érte. Hűtőtapaszt kap ő is, majd visszazárom a páncélt rajta. Nem célom több sugárzásnak kitenni, mint amennyi eddig is érte. A csuklóját a mellkasához rögzítem keresztben úgy, hogy a könyökvonal felett legyen mindenképpen és a sérült rész így nyugalmi helyzetbe kerüljön. Átkutatom azért a kutatót, maradt-e nála bármilyen fegyver, ha esetleg igen, azt elveszem. A fájdalomcsillapító miatt mostanra be van állva, ezért az éles helyzet ellenére sincs helye nála semminek, amivel magában vagy másban kárt tehet. Amennyiben tényleg semmi nincs már nála, amivel védekezhetne vagy támadhatna, akkor értelemszerűen hamarabb állok fel mellőle valamivel. - Végeztem. Stewartot sugárbaleset is érte, lehet, hogy később még amputálni kell a lábát. Egyedül pedig képtelen lesz innen eljutni a csapatszállítóig. - A privát csatornán közlöm Simonnal, hogy más ne hallja rajta kívül még csak véletlenül sem, de mindösszesen csak a legalapvetőbbeket, a részletekbe azonban nem megyek bele, annak se helye se ideje most. Különösen most nem. Az MKt pedig újra a kezembe veszem, készenlétben várva a fejleményekre.
//A kancellár úrra vonatkozó részeket Willel egyeztettük.//
*Ez az expedíció meglehetősen elektromossággal terhes, már ha azt nézzük, hogy szinte minden pillanatban villám általi kisüléseket érzékelek Simon hadnagy szemei felől, és mind akkor amikor rám néz. Később, Carlstone lelepleződésének perceiben, mindez átvált szurkáló és döfködő pillantásba, és mintha arcának bőrszíne is egyre sötétebb lenne, már-már vörösbe hajló. Nem értem én ezt, csak szóltam, hogy mi a helyzet, meg mi volt, de jobbnak látom nem kockáztatni azt, hogy agyvérzést kapjon, így kis időre Malinorhoz ülök, hogy átvegyem Lara nyugtató és figyelemelterelő szerepét, tekintve, hogy a nej nincs jelen. Tőle legalább kapok némi vállveregetést, még ha nem is érezhetően, de a vigyora és a szavai az én számat is felfelé kunkorítják. Mielőtt a Doki odaérne hozzá, van időnk egy kis csevejre s mivel még nem rekedtem be az aquilloni vadakkal szembeni lelkiállapotom állásáról kifejtett hangos véleménynyilvánítástól, egész jól el vagyunk. Pici zökkenőt közbeiktatunk, mikor csak annyit látok, hogy beszél, de nem hallom a hangját, néhány mondatról lemaradok mire rájövök, hogy privát csatornára váltott, de lényeg így is megérkezik hozzám. Nagy szemeket meresztek a hosszú körmondatok közben, még a szemöldökeim is feljebb ugranak, mikor arról beszél, hogy senki nem az akinek mondja magát…oké, a csapatunkon kívül. * -Melyik csapatra gondolsz? Mert momentán legalább háromfelé vagyunk és jó pár társunkat ismerem. *Nekünk ugye, csak Carlstone-ról van tudomásunk egyelőre, más szabotőrről nem, bár elég esélyes, hogy ők is csapatban járnak. * -Megpróbálhatom de nem fűzök hozzá sok reményt. Ha itt nem tudunk senkit sem elérni rádión, a Dominium szerverét sem tudom elérni. *Más rádióhullám ugyan, de kétlem, hogy sikerülne. Azért teszek egy próbát, előkapom a pda-mat és teszek egy kísérletet, de ahogy gondoltam, a háttérsugárzás elég nagy, amit a kijelzőmön is látok, ezért csak egy fejrázással fordulok Malinor felé, jelezve, hogy ez az út jelenleg nem járható. Más is eszembe jut, kihasználva az imánti felfordulással járó figyelmetlenséget , hogy mindenki picit magába száll, mások meg éppen gyógyulnak, kicserélem a saját pda-mat a legyilkoltéval, hátha találok rajta valamit a félbehagyott üzeneten kívül, ami árulkodó lehet. Más üzenetváltást, esetleg adatokat, ami miatt megölhették szerencsétlent, mert túl sokat tudott, vagy fotót, bármit. Ha találok is valamit, anélkül teszem el a pda-t, hogy jelét mutatnám bármilyen gesztussal, és mivel a Doki épp odaért hozzánk, részt veszek Malinor ellátásában néhány keresetlen jó tanáccsal. * -Hát te tudod, én tutira lezsibbasztatnám az agyamat is. *Lehetséges, hogy a Dokinak is eszébe jut ez a megoldás, annak ellenére, hogy én nem sebesültem meg, de egyelőre csak ignorál minden tőlem érkező közbeszólást. Nos, kezdetben Simon hadnegy is ezt tette, de nem jött be neki, a Doki is eljut majd arra a pontra, amikor igénybe kell vennie a hangszálait, az idegszálai helyett. Malinor karjának helyére tételénél ahelyett, hogy szimplán elfordulnék – az olyan snassz – kesztyűs kezemet helyezem a sisak üvege elé, hogy ne is lássam mit csinál a Doki a hadnagyommal, de azért két ujjam között leselkedek. Picit el is fehéredek a döntő pillanatban és hálát adok kiváló előrelátó érzékemnek, hogy kikapcsoltam arra az időre a rádiómat, ha Malinor esetleg ordítana, csupán néma előadásként veszek részt rajta. Nem sokára, további állati inzultus nélkül érkezünk meg a némileg zilált és kellően kihalt táborba, ahol több titokzatos dolog is felhívja magára a figyelmemet. Elsőként a lezárt láda, amire legszívesebben rácuppannék, de Simon hadnagy fél karral és néhány keresetlen szóval tol maga mögé.* -Jólvanjólvan, csak segíteni akartam. Pppfff. *Úgy érzem, sikerült az utolsó idegszálát is kicakkozni, jó ideig használhatatlan lesz…mármint az idegszála. Én már tudom, de legújabb tanítványom Morison, még csak most kezdi kapisgálni a jeleket. A szövegére széles vigyor telepedik az arcomra, felé is fordulok, láthatja, hogy roppant mód büszke vagyok rá. Simon hadnagy várhatóan ki fog kelni magából, cirka kettő másodperc múlva, felemelt kezemen jelzem az idő múlását két ujjam felmutatásával. A becsapódás megtörtént. Vállon veregetem Morison, majd elindulok a saját dolgom után. Csak meg kell szereznem a lézerszkennert az első ülésről, ezért némi vérnyom szemrevételezése közben akcióba is lendülök. Remélhetőleg mire a hadnagy vagy a doki felfedez, Morisonék már elindultak és én itt maradhatok…sajnos a csapatszállító másik oldalán kellett volna sompolyognom, a frász jön rám amikor hallom a hadnagy utolsó pendülését. Ping! Ismét csak rángatva leszek, ismerős jelenet ismétlődik meg. * -Dehogy akarok! Csak a mosdót kerestem…olyan nagy ez a hóesés. *Minden további magyarázat hasztalan, Simon hadnagy füstölögve elráncigál az izgalmas dolgok közeléből, csak halvány kísérlet lépést tartani vele. Magamban azért elmorzsolok néhány szitkot, mielőtt felkenődnék a Morison vezette lánctalpas ajtajára. Picit nyekkenek. Nem nagyot, talán a rádión keresztül nem is hallani, de én megérzem ahogy a tüdőm táncot jár a bordáim között. Sértődötten szállok fel hát Morison mellé, de mire elhelyezkedem, addigra sikerül összeszednem régi önmagamat és szemöldök ugráltatva nézek a „földimre”. Éppen a biztonsági öv felé nyúlnék, mikor megszólal…a mozdulat megakad félúton. * -Mit mondasz? Nem hallak jól….a biztonsági öv? Jaaaaa! *Szándékosan teszek úgy, mintha nem hallanám a kárálását, még a sisakomat is megütögetem ott ahol a rádió vevője helyezkedik el, de aztán elvigyorodom és az övért nyúlok. Hát mindazok után ami ma velünk történt, hülye lennék nem bekötni magam. Köszönhetően a kütyük iránti mély tiszteletemnek és rajongásomnak, a lézerszkenner simám megúszta a kezeim között Simon hadnagy inzultusát, ezért indulás után azonnal rácuppanok, hogy az elmúlt néhány percben felvett adatokat átnézhessem, köztük a két csapatszállító közvetlen környezetét, azon belül pedig a lezárt láda belsejét is, ami egy ilyen műszernek nem jelent akadályt. Utána az előttünk terjeszkedő tájat, tereptárgyakat vizsgálom felül, hogy ha aggasztót látok, előre tudjak szólni Morisonnak. Mindaddig míg el nem érünk egy régi bánya bejáratáig, nincs probléma, ám már a szkenneren is látható valamiféle torzulás, ami mozgásra utaló jl lehet, így felnézek oldalra, ki a csapatszállító ablakán. Nem kellett volna. Ezt határozottan érzem, szólni már nem tudok a sikítás miatt. Az aquilloni vad, jóval nagyobb korábbi társainál és meglehetősen különbözik is tőlük testfelépítésben. Ám nekem annyi is elég, hogy sokkal nagyobb. * -VVVVÍÍÍÍÁÁÁÁÚÚÚÚÚVVÍÍÍÍÍÍÍ! *Hosszan elnyúló sikolyomat több apró kiáltással fűszerezem, majd újra sikoly, ahogy a lény egyre közelebb ér hozzánk.* -MORISON! HÚZZ BELENAGYONHÚZZBELEKÜLÖNBENMINDMEGHALUUUUNK! CSAK TEPERJ ELŐRE NE ÁLLJ MEG! *A lézerszkennerbe kapaszkodom, bár sokat nem javít a helyzeten, de legalább magamhoz szorítva nem esik ki a kezeimből. További sikoltások tarkítják a menekülésünket, érzésem szerint a lény nem képes túlharsogni, de megpróbálja, mely tovább borzolja az idegeimet. Ezen a ponton kezdem átérezni Simon hadnagy lelkiállapotát, de ez még nem jelenti azt, hogy miután a lény lemarad, megkímélem magamtól a többieket. Az újabb pánik oka pedig a hullámosdit játszó csapatszállító lejtőn való csúszása. Egy kezemmel magamhoz szorítom a műszert, míg a másikkal már a járműben kapaszkodom, ahol érem. * -ÁLLJ MEG MORISON, FÉKEZZ! ÓANYÁÁÁÁMBOROGASS! *Aztán szinte bennem reked a hang is, a csend kísérteties, csak a csapatszállító lánctalpainak csúszását lehet hallani egy ideig, utána azonban a robaj, ami mögöttünk kel életre, egyre erősebb. Gyosr fejszámolás következik. Lejtő meg hó meg a lény nem kicsit rezgő hangja, egyenlő…* -LAVINAAAA!MORISON, TARTSD MEG, TARTSD MEG. HA MEGHALUNK, MEGÖLLEK! *Amint elkap minket már csak a kövek csapódását hallom, a világ elkezd velünk forogni, többször nekiütődöm a kocsi belső falának. Már nem kapaszkodom. A szkennert magamhoz ölelve húzom össze magam amennyire a ruhától telik, magzati pózba igyekezve és imádkozom, hogy a biztonsági öv bírja az engem való gyűrést. Ha az ki is tart, én nem igazán. Valamikor a hógörgetegből való kirepülésünk közben, elnyel a jótékony tudatlanság sötétje.*
Legalább a Kancellárnak nem esett komolyabb baja, ami jó hír. Az életfunkciói is kielégítőek, ahogy látom, bár nem vagyok orvos. A lesajnáló pillantása is inkább megnyugtat, hogy magánál van és egyáltalán nem kapott nagy ütést a feje, mint ami előtte is megvolt. Nem tudom, miért ennyire borúsan látom a személyét, de az biztos, hogy nem teljesen komplett. Az se értem, hogy miért ennyire elutasító velem szemben, ha már a parancs értelmében rá kell vigyázzak?A fene se akart pesztonka lenni mellette, de ha már így alakult, akkor mindent megteszek, hogy élve kijusson innen. A doki nem igazán örül, hogy segíteni akarok a járgányhoz cipelni Willt, de rendben, elég logikusan nem kell még több melót csináljak neki, hogy a vállam visszarakása után még valami rándulást is beszerezzek mellé. -Igaza van, Doki. – állok félre, hogy utat engedjek nekik, de nem távolodom el messzire tőlük. A vállam szépen kiugrott a helyéről, és elég kellemetlen érzés. Zsibbad, mint a fene, de majd ha helyre kerül, akkor már talán elviselhetőbb lesz az érzés. Előbb a Kancellárt lássa el, csak aztán majd engem, ha a súlyosabb sérülteket ellátta. A tizedesem is furán néz rám, amikor a fájdalom-skálán a 4-est mondom, és nem pedig a 8-ast vagy magasabbat. Fájdalmas, de tényleg elviselhető, mert már volt ilyenben részem. Talán hihetetlen, de a sok sérülés, amit eddig szereztem, az megtanított rá. hogy uralkodjak a fájdalomérzeten és tudjam elterelni a figyelmemet róla. Most éppen a CSH vezetője hogyléte köt le, amit figyelemmel is kísérek. Nem azért, mert a Doki nem csinálja jól a dolgát, hanem inkább másra koncentrálok, mint a saját sérülésemre. Aztán jön sorra a következő gondolatsor, mikor Carlstone-t lefegyverzik és bilincsbe verik. Mondjuk úgy, hogy sok minden nem stimmel nekem ebben, de Simon parancsa, és nem tehetek semmit. Végignézem a jelenetet, de közben nem hagy nyugodni a háttér, ami elég zavarosnak mondható vele kapcsolatban. A talált markolatgomb se stimmel a férfi késével és úgy amblokk az egész. -Rajtunk kívül gondoltam… Azokra, akik külsősök és a Bányászok tagjai is. Érted… akiket mi nem ismerünk, de hozzánk rakták mind a három csoporthoz. –Nagyban körülírtam a lehetséges tagokat, akik potenciális rizikófaktort képeznek a szabotőrök listáján. Fogalmam sincs, hogy az adatbázis nélkül hogy lehetne ezt kizárásra megtudni, de valami azt súgja, hogy más is a háttérbe van ebbe a küldetésbe, mint amit az orrunkra kötöttek. Maradok magánvonalon Moor-al. -Csak próbáld meg, ha lesz valami halvány esély a kapcsolatra az Állomással. Fontos lenne kideríteni, hogy ki állhat a háttérbe. Valamiért magasabbra nyúlnak a szálak, mint egy tizedes és a társai maguktól találták volna ki ezt az akciót. Inkább hajlok arra, hogy parancsot követnek, és olyan személynek, akivel már összeakadtunk múltkor is a Konvojos esetnél. Nagyon gyanús nekem, hogy egy olyan markolatgomb került elő a holttest mellől, ami nem éppen elterjedt a hadsereg tagjai között. Inkább egy elit alakulat „címere”, mint egy átlagos katonáé. Arról nem szólva, hogy ezek az emberek mind engedéllyel rendelkeztek, hogy a csapat tagjai legyenek. Nem véletlen, hogy közénk rakták őket és hamarosan lehet, hogy meg is tudjuk, hogy mi az igazi szándékuk a terv értelmi szerzőinek. Csak remélem, hogy nem lesz késő számunkra… - nem akarom riogatni a tizedest a levezetésemmel, de nagyon úgy fest, hogy eleve úgy rendeltetett számunkra, hogy kudarccal végződjön ez a küldetés. Inkább ne legyen igazam, de sajnos jelenleg csak találgatni tudok és konkrét bizonyíték csak a markolatgomb van nálam, amit a gyilkosság helyszínén találtunk. Persze, ez sem teljesen igaz, mert a Rajparancsnokot nem a raktérben szúrták le, hanem máshol, de ez is egy gyanús momentum. Ha rá tudnék jönni, hogy honnan ismerős ez a kés-vég, akkor talán a „gazdájáról”is fellebben a fátyol… Vagyis, remélem, hogy így lenne… Közben egy jó nagy rántással visszakerül a vállam a helyére, amit megérzek. -Bassszzkkiiii! Ez nem volt kellemes….- szisszenek fel egy cifrát eleresztve, de aztán óvatosan megtapogatom a vállam, hogy a helyén van-e, vagyis, felettébb örülök, hogy így van. A hűsítő tapasz elég kellemes érzés, bár még azért érzem a tompa bizsergést a karomba. Aztán a rögzítés már csak piskóta a rándítás után és örülök is, hogy nem kértem tompítószert, hogy a tudatom tiszta maradjon. A fájdalom majd elmúlik és van egyéb más dolgunk, hogy ezzel foglalkozzak. Moor-al való magánbeszélgetésünk is érdekes momentumot említ, bár gondolhattam volna, hogy a radioaktív légkör nagyban megnehezíti a kommunikációt. Pedig rohadt kíváncsi lennék, hogy ki adta ki a figyelmeztető parancsot ezekre a szabotőrökre. Ha, Carlstone nem lenne ennyire nyugodt vagy másként reagált volna a lebuktatásra, akkor el is hinném, hogy köze van a közleménybe elmondottakhoz, de nekem valamiért ez is sántít. A tizedesem talán értette a lényegét, amit kértem tőle és tudom, hogy ha lehetősége adódik, akkor utánanéz majd ennek. A következő érdekes fejlemény egy láda felbukkanása ott, ahol amúgy semmi keresnivalója. Azon meg se lepődöm, hogy Raven elsőként jelentkezik a felnyitására, bár nem tudhatjuk, hogy mi lapul a mélyén ennek a ládának. Az kétségtelen, hogy valami titkos fegyver vagy valami illegális cuccot raktak bele, ha éppen itt találjuk, de ez is csak találgatás részemről. Szívem szerint megnézném szívesen a tartalmát, de a Kancellárt nem hagyom magára. Amilyen „szélkelep”, még a gyengélkedő ágyról is leesne és beverné az orrát… huu.. Mikre gondolok?! Kezd frusztrálni a tenyérbe mászó stílusa, és inkább szó nélkül vagyok mellette, mint kimondanám a véleményemet róla. Bár, ahogy így elnézem, most legalább csendbe van, és nem sérteget. Ez is valami… Aztán érkezik a következő parancssor Simontól és nincs hozzáfűzni valóm. Persze lehetne, de nem teszem. Raven megmozdulására elég élesen reagált a hadnagy, bár nem hinném, hogy ekkora bajt okozna a tizedes, ha előre ül Morison mellé. Igaz, hogy én nem szólok bele, hogy miként és hogyan tegye a dolgát, mint Vezető parancsnok, de az biztos, hogy nem fogja belopni a beosztottak szívébe magát, ha ennyire idegesen és túlreagálva dörren rájuk. Érthető, hogy nagy a nyomás rajta, hogy ennyi embert irányítson és összehangoljon, de talán nem kellene ennyire kiakadnia Moor „akcióin”. Én már megtanultam, hogy néha jobb, ha az embereim képességét is figyelembe vegyem némely esetekben, és segítségre is lehetne a felderítésben a „minden lében kanál” kíváncsisága. De, inkább magamban vigyorgok ezen és figyelmemet ismét a Kancellárra irányítom. Ha magánál van, akkor jó, de az sem kizárt, hogy a nyugtatók és a fájdalomcsillapítók miatt, egy kicsit aludni tudna. Inkább beszíjazom az ágyba, (ha ezt nem tette volna meg a Doki, vagy más), és a mellette lévő ülést foglalom el, a fegyveremet készenlétbe tartva az ép kezembe. Simonék átszállása után hamarosan indulunk is, bár még mindig vannak bennem kétségek és nem értés, hogy miért egyedül kell visszatérnie a lánctalpassal a Condorhoz érésünk után. A továbbiakban nem hallom a rádión a hangjukat, így feltételezem, hogy privát csatornára váltottak Shane-el. Az út eddig sem tartogatott kegyességet nekünk, s ahogy meghallom a sisakban a tizedes fülsiketítő sikítását, már sejtem, hogy a megpróbáltatásunknak koránt sincs vége. Vagyis jó eséllyel kerülünk bele valami égbekiáltó nagy szarba, ahogy eddig még soha.. -Basszuuusss, tizedes! Megsüketülök, ha ilyen éles hangon kiabálsz! Mi van már megint?- röhögöm el magam az első döbbentségem után, mert aztán mintha egy hullámvasútba csöppennénk és a járgány motorja hatalmas lendülettel dobja meg a sebességet, hogy kikerüljünk a szorult helyzetből. Az ablakon kinézve egy pillanatra megfagy bennem az ütő, de az ép karommal igyekszem magam tartani az övvel együtt. Lassan a gyomrom is liftezik fel s alá, de csak percek telnek el, mit én óráknak érzékelek. Carlstone és a Kancellár felé nézek, de szerintem ők is hasonlóképp élik meg ezt a halál közeli élményt. -Kapaszkodjon mindenki!- tör belőlem ki a mondat, de lehet, hogy ez sem segít rajtunk, mikor többszörösen bucskázunk át a tengelyünk körül, a ránk zúduló lavina ereje miatt. Még életembe nem tapasztaltam ilyet és a háttérbe ordító fenevad hangja sem tompul egy jó ideig. Aztán valami történik és mély csend lesz körülöttem. Egy kis idő kell, míg a fejem zúgása abbamarad és kinyitom a szemem. A káosz enyhe kifejezés a széttört és szóródott felszerelés és emberek között. Elég nehéz megtippelni, hogy mi a fene történt, de az már egy jel, hogy életben vagyok. Remélem, hogy a többiek is élnek és amint összeszedem a végtagjaimat a beszíjazott ülésben, a rádión hívom a többieket. -Itt Ed. Hallotok? Moor?Morison? Carlstone? Életben vagytok? Kancellár, maga is? – sorolom mindenki nevét és várom, hogy életjelet kapjak tőlük. Azt nem tudom, hogy a vezetőfülkében mi a helyzet, de ha valaki válaszol, akkor igyekszem kiszabadítani magam az ülésből és odamenni Will-hez, hogy megnézzem, mi van vele. A jelek szerint eszméletlen, de életben van. Közben Carlstone hangját, ha meghallom, akkor rá nézek, miközben a Kancellárt igyekszem a hevederektől kiszabadítani. Közben a terjengő füst jelzi, hogy nincs sok időnk, és a bilincsbe vert fickó szavai után nem sokat gondolkodom, hogy kiszabadítsam a láncaitól. -Ne kelljen megbánnom a bizalmam! Értette Carlstone?! Ha egy olyan mozdulatot tesz, ami nekem nem tetszik, akkor magam lövöm le? Világos?! – a szemébe nézve mondom ki a mondataimat, és ha egyetlen gyanús mozdulatot is látok tőle, hogy a fegyveréért nyúl vagy bármihez, ami nem szorosan a kijutásunkhoz tartozó, akkor vessen magára! Nem fogok könnyet ejteni, ha lepuffantom, bár nem vagyok híve a gyilkolásnak, de megteszem, ha erre kényszerít. – Tartsa el magától a láncot! A bilincset – kulcs híján- a pisztolyommal oldom meg, és egy jól irányzott lövéssel kettészedem az illesztésnél, hogy a férfit ne sebesítsem meg a golyóval. -Segítsen kinyitni az ajtót! Nincs sok időnk! – vágom le a szíjakat az ágyról, hogy az öntudatlan Kancellárt kivigyem a járműből, csak éppen a felcsatolt kezem akadályoz benne, hogy két kézzel megragadjam, és a vállamra emeljem a testet. Közben a közös csatornán Morisonhoz és Moorhoz szólok, ha válaszol valamelyikük. -Lucas! Raven! Jól vagytok? Azonnal kifelé a járműből! Kigyulladt a tartály és percek múlva levegőbe repül az egész! Hallotok? KIFELÉ MINDENKI! – emelem fel a Ryast, hogy ha nem tudom sehogyan kinyitni kézzel a behorpadt ajtót, és ismét Carlstone-nak intézem a szavaim, miközben a hátamra veszem a fegyverem. -Fogja meg a felszerelést, amit tud, és kifelé! –Kezébe nyomom még a Kancellár „aktatáskáját” is, és kifelé lökdösöm, ha nem mozdulna meg közben. A füst egyre sűrűsödik, és gyorsan leszedem magamról a kötést, ami a vállamat tartja. Most mindkét kezemre szükségem van. Tisztában vagyok, hogy kockáztatok, de jelen helyzetben sok választásom nincs. Nem tudok Morisonékról, hogy mi történt a vezetőfülkébe, és a tűz terjedése se hagy időt arra, hogy késlekedjek. A hátamra veszem a közelembe lévő hátizsákot, amiben feltehetőleg orvosi kötszer vagy felszerelés lehet és a karjánál aláfogva az ép vállamra emelem a Kancellár testét, hogy kijuttassam minél előbb. A fájdalom belé hasít a karomba, de nem érdekel, míg ki nem jutunk mindannyian a rommá zúzott égő járműből. Remélem, hogy időközben a pilótáról és a tizedesemről is kapok valami információt, és ki tudnak jutni időben a fülkéből. Ha nem, akkor amint biztonságos helyre rakom az alélt CsH vezetőt, és Carlstone-t magammal „rángatom”, hogy ha segítség kell a többieknek a kijutásban. Ha van annyi idő, hogy visszamenjek megnézni, hogy mindenki kijutott, akkor még, amit meg tudunk menteni a felszerelésből, azt magunkhoz vesszük Carlstone-val, miután Morisont és Ravent is látom kijutni a roncs közül. Ha kell, akkor segítek nekik, és aztán azonnal visszatérek Will mellé. Ha időközben magához tér, akkor szólok hozzá, de remélem, hogy nem esett nagyobb baja, és ha az elragadó megjegyzésével szólít meg, akkor tudom, hogy a fejét se ütötte be nagyon… -Kancellár úr! Hall engem? – rázom meg gyengén, hogy magához térjen, ha eddig nem történt meg. Igaz, hogy késztetést érzek, hogy megpaskoljam az arcát-vagyis a sisakját-, de végül nem teszem. Pedig…. -McGrover úr! Térjen magához, uram!- szólongatom tovább, míg életjelet nem ad, és csak aztán vázolom fel neki a helyzetet, ha időközben nem repült a levegőbe a járgány maradéka. Ha ez következne be, akkor a testemmel védem az övét. Nem tudni, hogy repeszek szállnak-e a levegőbe, de azzal vagyok bízva, hogy védjem őt, és mindent megteszek, hogy életbe legyen. Ha közben Lucas és Raven is megérkezne, akkor őket is a biztonságos fedezék felé irányítom, ha egyáltalán van ilyen ebben a helyzetben?! Tudom, hogy a zászlós érti a dolgát és Földiként sem szorul külön eligazításra, de jelenleg mindenkit biztonságba akarok tudni, és csak aztán gondolni a következő lépésre. Carlstone-t szemmel tartom továbbra is, és ajánlom, hogy ne csináljon semmi hülyeséget. Kábé 1800 m távolság van a Condor és köztünk, így meg kell kísérelnünk az odajutást valahogy… Nem lesz sétagalopp, az már biztos! -Jelentést kérek, Lucas. Sérülés? Mi van a tizedessel? Hogy van? És te? Jól vagy?- nézek rá, és nagyon remélem, hogy a körülményekhez képest jól vannak, és nem sérültek meg az elmúlt hajmeresztő "halálforgás" közben. Nem izgat, hogy nem a protokoll szerint magázódva kérdezek rájuk, mert jelen helyzetben inkább az izgat, hogy mi van velük.
A parancsnok nem veszi figyelembe a kérést, sőt még azt is kéri, hogy ha problémája van, akkor azt majd jelezze a feletteseinél. Nos, ha a doktor nem éli túl az egészet, ezt is fogja tenni. Továbbiakban foglalkozik a problémákkal, még azzal sem, hogy Raven meg akart szökni, és nem igazán sikerült neki. Kisvártatva már ott ül mellette a planetológusok gyöngye, és mikor tényleg lehet már, el is indulnak. Az időjárás továbbra sem kegyes és kénytelen Ravenre szólni, hogy vigyázzon magára, főleg saját magából kiindulva. - Kösd be az öved, húzós menet lesz, főleg ha jönnek még – az eddigiekből kiindulva várható a lemaradt falka újabb támadása. Azonban a tipp szerencséjére rossz, és még Raven mókázása is mosolyt csal az arcára. A terep viszont nehéz, a J-07-es meglepően jól bírja a terepet. Ráadásul az idő is javulni kezd felfelé a hegyháton, a köd visszavonulót fúj. Nyilvánvaló, hogy túl idilli az állapot, hogy ezt valami meg ne zavarja. Raven – ha Lucas esetleg nem vette volna észre, de észrevette – idegen nyelven közli, hogy baj van… azaz sikít. Aztán persze megint bepánikol, és ordibálni kezd, ahogy az ötméteres lény vacsorának nézi a rágós csapatszállítót. - Itt Morison, mindenki kapaszkodjon és rohadtul kösse be magát. Ismeretlen állat kontakt következhet be hamarosan – hangja pengeként vágja szét a rádiócsendet, hangja határozott, már-már túl nyugodtan tűnik. Amint rápillant a műszerekre, látja, hogy biztosan nem hallja meg innen senki őket, úgyhogy nem pazarolja rádiózásra az időt. A lény rájuk veti magát, de Lucas rutinos vezető már, az állat pedig nem okos, így kiszámítható. A korábban robbanással letakarított táj, most talán még jól is jön nekik, mert ezt a lényt a fák nem tartanák vissza, viszont néhány dobóeszközzel ellátnák. Mindenesetre egésze jól lavírozik addig, amíg az út végre lefelé indul meg, azaz gyorsulni fognak. Magában elnyom egy mosolyt, mert a lény megáll, csak számára keserű üvöltése ér el. - Nyughass Raven, jó irányba megyünk – próbál a keresztnévvel hatni a nőre, akinek az ittléte kezd teljesen megindokolatlan lenni számára. Nem tudja elképzelni, hogy a fiatal nő milyen jelentést fog a bolygóról adni majd, mint planetológus. „Végisikítottam az expedíciót.” Nem mulat rajta, mivel annyira nem tartja viccesnek a helyzetet, és mikor rájön, hogy a lény üvöltése lavinát indított el mögöttük, még jobban elmegy a kedve a humortól. Most kezdődik számára az igazi kihívás, mivel a lény legalább egy helyen volt, de a lavina elől nem nagyon van menekvés. - Mindenki kapaszkodjon és kösse be magát – parancsolja határozottan, majd hozzáteszi. – Becsapódásra felkészülni – mondja immár emelkedettebb hangon, és jelentőségteljesen Ravenre néz. Ami jobban zavarja, hogy eszébe jut az, hogy Alexát talán sosem látja többé, de gyorsan elhessegeti a gondolatot és próbál a lehető legtöbbet hozzátenni ahhoz, hogy minél később érje el őket az ár. Végül ez nem sikerül, nem is sikerülhetett volna, és amikor már biztos, hogy elviszi őket a lavina, gyorsan még rápillant a műszerekre, majdnem két kilométerre vannak a Condortól. Aztán mindent beborít a förgeteg, és játékszerként viszi magával a J-07-et. Nem sokkal, vagy talán egészen sokkal később, megáll a forgás és Lucas érzi, hogy talán szerencséjük volt. Óvatosan megmozgatja mindenét, úgy tűnik, nincs komoly baja, de Raven orrából vér szivárog, és láthatóan nincs magánál. - Itt Morison, mindenki rendben? Előbb az emberek utána jöhet a többi – szól szinte olyan nyugalommal, hogy azt ember nem várná. Hogy ez gyanút kelt-e nem tudja, de ő már ennél durvább helyzetekben is volt, és ott ois megállta a helyét. Kikeresi a kését és kivágja magát az életmentő Biztonsági övből. Erősen megkocogtatja Raven sisakját, de nem tér magához a nő. - A tizedes elájult, intézem – szól bele és hallja, hogy Malinor Hadnagy is jól van, meg később kiderül Carlstone is, viszont a kancellár nem, ez nem éri meglepésként. Gyorsan kell cselekednie, így Ravent is kiszabadítja az övből, majd megnézi a kijelzőjén az életjeleit. Nagy baj talán nincs, szóval itt az ideje a kijutásnak. Az ajtó nem enged az első két próbálkozásra, úgyhogy megpróbálja kiütni a puskatussal a zárnál. Ha nem és belegondolva, hogy visszapattanhat-e a lövegét, egyszerűen szétlövi a zárat, ha pedig ablak van, azon keresztül jut ki. Aztán, ahogy lehet kihúzza Ravent, és mikor hallja, hogy tűz van, csak húzza a Tizedest, minél messzebbre a roncstól. - Az irány 2-5-delta-omega - itt közben ellenőrzi az iránytűjét is - nagyjából két kilométerre vagyunk a céltól Hadnagy, nyolcszáznál lesz rádiókapcsolatunk is, ha minden jól megy – biccent oda a férfiaknak, akik még úgy tűnik a kancellár felszerelését is hozzák. – Felesleges dolgokat ne hozzunk – veti oda, miközben Ravent húzza be valami mögé, ha ugyan van ilyen. De akár lehet is egy nagyobb kődarab, vagy fa, hogyha felrobbanna a csapatszállító. – Próbáljuk meg felkelteni őket, ha nem sikerül, akkor egyvalaki fegyveres védelme mindenképpen kell, ki tudja, hogy lesz-e még ellenséges lény. Egyetért Hadnagy? – néz Malinorra, aki bár hadnagy, a parancsnok egyértelműen Lucast nevezte a kis egység parancsnokának, de nem foglalkozik most ezzel. A biztonság sokkal fontosabb most annál, hogy a parancsnoki láncolattal foglakozzon, ráadásul a Hadnagy elég rugalmas szokott lenni.
Miután a dög felkap, és megcibál egy kicsit, hamarosan egy fel mellet térek magamhoz. Vagyis csak viszonylag magamhoz, mivel nem érzem annyira jól magam. Egy idő után Shane doki jön oda, aki kezdetben egyszerű kérdéssel próbálja felmérni, hogy jól vagyok-e. Hallok-e? Hát persze, de ha nem hallanám annak számtalan műszaki oka is lehetne, mint sem biológiai probléma, de nem fejtem ki neki, hanem inkább csak válaszolok. -Igen, teljesen jól vagyok. – mondom, miközben tudom, hogy messze vagyok a teljesen jótól, persze azért nem ellenkezem, amikor segítséget kér, hogy átcipeljenek engem valahova. Jó orvosképpen el is kezdi magyarázni, hogy most mi fog történni velem. Átcipelnek, és kapok valami szereket, aminek annyira nem örülök, de nem ellenkezem túlságosan. -Rendben, de ne aludjak be, vagy ilyesmi. Majd jön az újabb idétlen kérdés, hogy meg tudom-e mondani ki vagyok, és hogy hol vagyok. Ez teljesen hülyének néz. -William McGrover kancellár vagyok, és ez itt a kibaszott Pokol. – mondom neki kicsit vigyorogva, de a doki már mozgatni kezdi az ujját az arcom előtt, és arra kér kövessem. Jaj de utálom ezeket a vizsgálatokat. Kedvem lenne megmondani neki, hogy hagyjon békén, jól vagyok, de csak a dolgát végzi. -Ha nem követem, akkor begyógyszerez? – teszem fel a cinikus kérdést, miközben azért követem a szememmel az ujját, amennyire lehetséges. Itt azért már kezd fogyni a türelmem főleg, amikor avval jön, hogy le fog vetkőztetni egy kicsit, és begyógyszerezz. Vagyis ad valami fájdalomcsillapítót. Mégis anélkül hogyan akarná, hogy nem vetkőzett le egy kicsit? -Arról nem akar tájékoztatni, ha éppen szarni készül? Csinálja, amit kell, és ne beszéljen ennyit. Mire lassan végzünk, közli, hogy ne nagyon mozgassam a karomat, amiben azért egyet értek vele, mert én sem akarnám, hogy még rosszabb legyek. -Rendben. Köszönöm doki. – mondom miközben azért már a kialakult letartóztatást. Stan Carlson. Ízlelgetem magamban a nevet, s próbálom felidézni, hogy mit olvastam róla, de az állapotom nem ideális ehhez. Az cellába én pedig a gyengélkedőbe, ezek mellé még ezt a Malinort is a nyakamba varták. Még várok egy kicsit, hogy a feleslege Simon és sleppje lelépjen, amikor megpróbálok felülni, de szíjak nem engedik, s kezdem tisztázni a helyzetet a testőrömmel. -A parancs szerint a testőröm, és gondoskodnia kell a védelmemről. – mondom a tényeket. – Szóval ha valami veszélyezteti a létemet, akkor magának intézkednie kell. – mondom ezt mind olyan hangerővel, hogy ő tisztán és jól értse. – Szóval, ha bemegyek abba a cellába, akkor maga is velem jön, s elintézi, hogy ez a rab ne bánthasson engem. – mondom, miközben arra gondolok, hogy innét hogyan kössek át arra a témára, hogy már pedig az én parancsom nélkül is, hülyére fogja verni a rabot, amíg az nem beszél. Sajnos ez a tervemet meghiúsítja a dög támadása. A következő amire magamhoz térek, már a járművön kívül vagyok, és Ed arca van az enyém előtt, s engem szólítgat. -Hol van Carlstone? – szegezem neki a kérdést kicsit kótyagos fejjel, de sejtem, hogy annak köze lehet ehhez az egészhez. Ha időközben meglátom Carlstone-t, ahogy viszonylag szabad, akkor azonnal parancsot adok Ednek. -Lőjje lábon, hogy ne tudjon futni! – egyszerű és határozott parancs, közben ha esetleg Carlstone kezében van még mindig az aktatáskámat, akkor a DSK-03asomért nyúlnék, de az már nincs a tokjában, hiszen amikor a dög elkapott, akkor elejtettem azt a nyomorult pisztolyomat. -Tegye le a táskámat! – utasítom Carlstone-t. – Malinor, ha az alak nem teszi le mire ig számolok, akkor lőjje le mint egy kutyát. – adom ki az ujabb utasítást. -1…. 2… 3… 4... 5.- számolok nem túl lassan.
- Itt Smith Parancsnok a CS Condor fedélzetéről, hallanak minket? Jelentkezzenek! Az Önök csapatával is helyreállt a kommunikációs kapcsolat! Státuszjelentést kérnénk a pozíciójukról. - éled fel az eddig teljesen néma rendszer a Bullbergson által irányított bányagépben, amit a rőtszakállú azonnal le is reagál: - Itt meg az aquillon-i bányászbrigád jelentkezik, Parancsnok! - érkezik a jól érthető, dörmögős hangú válasz. - Nem panaszként mondom, de azért itt is zajlik ám rendesen az élet. Először is elhárítottunk egy igen komoly műszaki problémát, ami a fontoskodó Mallard parancsa miatt következett be, de aggodalomra nincs ok, újjá szerveztük a bandát és mindjárt Gardel Százados csapatához érkezünk, aaa… - némi gondolkodás után feladja, mert akárhogy erőlteti agytekervényeit, azok vagy lefagytak ebben a hidegben, vagy csak szimplán nem figyelt, mikor arról volt szó. Bárhogyan is történt, a lényegen nem változtat: nem fog beugrani a Helix név. - ...tóhoz! - zárja végül mondatát, de még hozzáfűzi. - A lövések hangja magukhoz is eljutott, nem? - érdeklődik vezetés közben, mert a túloldalról szokatlanul nagy csendet tapasztal, már-már attól tart, hogy újból megszakadt a vonal. De szerencsétlenségére nem! - Ugye nem azt akarja mondani, hogy megszegve a parancsot, felfüggesztették a kitermelést és elhagyták az Expedícióvezető által kijelölt pozíciójukat, csak azért, hogy felelőtlenül hősködjenek és kockáztassák az életüket? - Smith hangja rendkívül kemény, számon kérő, de higgadt és bár alig akar hinni a fülének, szinte biztos abban, hogy a kijelölt vezetőt eltávolították a pozíciójából. - Bullbergson, nyomatékosan utasítom, hogy legyen belátással az emberei életére valamint a küldetés sikerét szem előtt tartva haladéktalanul térjen vissza a kristályos CQL kitermeléséhez. A raktérben lévő tartályok töltöttségi szintje szerint pontosan 50 tonnánál járnak, amely az előírt mennyiség fele. - csak idáig jut a Condor pilótaszékében szolgálatot teljesítő nő, mert valaki mit sem törődve a beszélgetéssel, bekapcsolódik az idő közben stabillá váló vonalba és közbevág. - Jörg, azonnal jönnöd kell, ez látnod kell! - csupán ennyi és már ki is száll a csatornáról. - Ne feledje hol jártunk, Paranacsnok! Hamarosan pontosan innen folytatjuk majd. - érkezik a lerázó felelet és már le is némítja az irányítást, hogy eleget tegyen bányásztársa kérésének és megnézze azt, ami kibontakozik előttük a ködből…
Eközben az Eternity-n:
- Értettem Hadnagy, a veszély elhárítása nyugtázva. Köszönöm a jelentését. - a beszélgetés rögzítve, ő maga pedig szorgosan jegyzetel, hogy majd a későbbiekben egy használható naplózást tudjon átadni Morison számára. - Az üzenetet továbbítottuk az Expedícióvezető felé, bízunk benne, hogy hamarosan a válasz is megérkezik. - mivel Greymare Hadnagy csapatát egyelőre csak üzenet formájában lehet elérni, és már az első próbák után hibát jelez a rendszer, ezért megpróbálják következő lépésként a Kapitányt utolérni, de sikertelenül. Végül a sokadik sikertelen ismétlés után Gregor Zászlós kapja meg Samantha kérdését, akinek adóvevője probléma nélkül juttatja vissza a tehersikló Parancsnokához Simon válaszát. - Lewis Hadnagy, megérkezett az Expedícióvezető válasza, melyben azt az utasítást adja, hogy haladéktalanul vonuljanak vissza a Condor fedélzetére. - rövid és tömör az üzenet, de benne van minden, amire választ vár a Helix csapat vezetője. - A Bullbergson vezette bányászcsapattal és a védelmüket biztosító fegyveresekkel most állt helyre a kapcsolat, de ez idáig nem tudtunk kapcsolatot létesíteni sem a Laris bányafőmérnök által irányított kutatócsoporttal, sem pedig a Greymare Hadnagy vezette kutatóállomásra tartó különítménnyel. - Katrina érdeklődésére készséges válasz érkezik, de a hang elkomorul a folytatásban: - A bányászok felhagytak a parancsba foglalt kötelességükkel és perceken belül csatlakozhatnak az Önök csapatához. Sajnos Hollard, az irányításukkal megbízott tiszt már nem gyakorolja a vezetői szerepet, a csoport Bullbergson bányász irányítása alatt érkezik. - a CS Condor megbízott Parancsnoka közli a nyers tényeket, de nem vállalkozik állásfoglalásra a kérdésben, mert úgy gondolja, hogy az a katonai elöljárók feladatkörébe tartozik.
Nikolai semmit sem talál a Campos álcáját magára öltő, mozdulatlanul heverő teste mellett, legfeljebb egy félig teletöltött tárral rendelkező pisztoly az, ami használhatónak ítélhet. Lewis Hadnagy egyértelmű parancsot kap a visszavonulásra, de előtte az embereit a raktérben pihenő három tartály elszállításával bízza meg. Mivel Alexa egyáltalán nincs jól, így őt kivonja a munkálatok alól és maga mellett tartja az indulásig. Pár perccel később Denisov és Fletcher Közlegények egymásra pakolják az elszállítandó tartályokat, belsejükben a CQL tárolókkal, melyek közül csak a szabotőr által a parancsnoki híd előtt felrobbantott egység hiányzik. Ellenben ez a fogás, még így is óriási tételnek számít, melynek itteni felbukkanása rengeteg kérdést vet fel a későbbiekben, mikor majd az Aquillon-küldetés részleteit tárgyalják. Az Eternity teherhajó belsejéből a szabadba lépve, a korábbi rendkívül barátságtalan környezet a maga ködös mivoltában újból eléjük tárul, de most már azzal a különbséggel, hogy erős havazás váltotta a szállingózó hópelyheket, valamint gyarapodott a táj néhány vízihüllő tetemével is, melyeket Katrina és Főnix kettőse tett szó szerint jégre. - Lewis Hadnagy, a csomag a raktérben! - jelenti le Fletcher a rakomány rögzítése után, majd eltávolodik néhány lépést a járgánytól - Egy pillanat és már mehetünk is Hadnagy! - gyors léptekkel indul meg a sikló ajtajánál hagyott fegyveréért, hogy mielőbb magához véve azt, már indulhassanak is a CS Condor irányába…
A katona nagyjából tizenöt lépés távolságra kerül, mikor azt érzi, hogy valami nem stimmel. Mintha reccsenés hangját hallotta volna, majd sorozatos recsegés, ami egyenesen a hótakaró alól jön, melyen éppen lépked. Lelassít ugyan, de meg nem áll, ami talán a lehető legrosszabb döntés. A löveg dörrenései, a töltetetek becsapódásai, valamint a támadó gyíklények aláhullásai mind-mind betettek az összefüggő jégréteg masszívságának és szép lassan összeroppantották a merevségét. A felület repedezett jellege egyenes út ahhoz, hogy megadja magát, ami ebben az esetben a jégtakaró szétesését, jelenti, nem beszélve arról, hogy az alatta húzódó kövek és sziklák is megsínylették a becsapódásokat. Egy bányaterület közelében kimerült telér maradványok mindig megbújhatnak. A remegést mindenki megérzi, de a csapattól Katrina van legtávolabb, így ő egyáltalán nem tud segíteni, ha baj történne. A baj viszont kérés nélkül is megérkezik, amit legelőször Lewis Hadnagy és a közelében álló Denisov Közlegény éreznek meg, mikor egyszerűen eltűnik lábuk alól a jeges talaj és zuhanni kezdenek…
Gurítás tíz oldalú kockával Dr. Gray számára:
Mesélő carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
0-7: Az indulásra felkészített J-07-es lánctalpas mellett álló Samantha és Nikolai a jégpáncél beszakadásakor hirtelen tűnnek el a szem elől, segíteni rajtuk nincs idő, azonban a néhány méterrel távolabb álló Fletcher érezve a talpa alatt lévő hóréteg remegését futásnak ered az egyelőre biztos talajon álló jármű irányába. Ő ugyan nem látja, legfeljebb érzi, hogy a mögötte lévő szilárd réteg szétnyílik és egyetlen „célja”, hogy elnyelje a menekülő katonát. Az utolsó pillanatban elugrik ugyan, de az űrruha súlya nem enged túl nagy szabadságot, így inkább rázuhan a keletkezett kráter kürtőjére, melynek eredménye, hogy felsőteste a csúszós, teljességgel összefagyott, jeges hóra érkezik, lábai pedig a beláthatatlan, sötét mélységbe lógnak. - Dr. Gray! Segítsen! Doktor!!! Csúszok! Ááá! - kiált a rádióba, de mindhiába, Alexa akármennyire is igyekszik, nem tudja elérni a férfi kezeit és nem képes meggátolni a lezuhanásban. Fletcher számára kapaszkodó híján elérkezik a vég, teste egy szemvillanás alatt tűnik el a mélyben és a keletkezett sziklanyílásban, összezúzódva leli a halálát. Az iménti tragikus eset és a korábbi megpróbáltatások miatt a doktornő sem testileg, sem lelkileg nem bírja tovább és ájultan rogy össze a csapatszállító mellett.
8-9: Miután a CQL tartályokat biztonságosan rögzítették a J-07-es rakterében, már indulhatnak is. Pontosabban indulhatnának, mert az eddig stabilan tartó jégpáncél egyik pillanatról a másikra adja meg magát és a leszállópálya melletti szakaszon hosszan végigrepedve eléri a lánctalpast és az épp visszavonulni készülődő csapat tagjait is. Miután Lewis Hadnagy és Denisov Közlegény bezuhannak a csapdaként szétnyíló törésbe, az Eternity felé haladó Fletcher csizmája alatt süppedést észlel, ami nem csupán egyetlen pontban, hanem kráterszerűen, egy jókora kör ívében ereszkedik meg. - Dr Gray! Dr. Gray!!! - amikor azt észleli, hogy pontosan a megsüllyedt terület kellős közepén áll elordítja magát, hogy a kommunikációs sávra kapcsolódott Alexa is tökéletesen meghalljon. - Segítenie kell doktor! - fut, ahogyan a lába bírja és próbál némi instrukcióval is szolgálni, de eközben a túloldalról már omlani kezd a meggyengült réteg, más esélye viszont nincs az életben maradáshoz, mint elugrani. A vetődésnek jobban beillő művelet után pontosan ott van, ahol a szó szerinti part szakad, ám az elé siető nő még időben el tudja kapni a karjait, és ha nem is túl egyszerűen, de sikerül megmentenie a biztos haláltól. Lewsi Hadnagy eltűnése miatt Gardel Tizedes-nek kell felmentenie a szolgálat alól a doktornőt, feltéve, ha egyetért ezzel az állásponttal.
A talajszintű remegéssel egy időben Főnix radarja mozgást érzékel nagyjából kétszáz méteres távolságból, melyet a kijelzőre is felvisz, hogy a pilóta mielőbb reagálni tudjon egy esetleges támadásra. Szabad szemmel a tejfehér köd mögül érkezőket még egyáltalán nem látni, de a műszerek már érzékelik és ennek megfelelően elemzés alá is vonják. Négy termetes test, valamint több, fürgébben mozgó jelpont tűnik fel, melyekről hamarosan kiderül, hogy nem falkába verődött szörnyekről, hanem a bányászokról van csupán szó, akik segíteni érkeztek, mivel az előbbiekben nyugtalanító hatással volt rájuk a robbanások keltette zaj. Itt létük azonban annak is betudható, hogy nem rendelkeznek egy karakán vezetővel, aki gatyába rázná az öntörvényűvé vált bandát és visszaterelné őket a feladatukhoz. - Gardel Százados, itt Jörg Bullbergson jelentkezik, megérkezett a felmentő sereg. - ebben a közelségben már kifogástalanul működik a rádió a két csapatrész között, mindenki hall mindent, valamit a Condor irányítása is jelen lehet, ha éppen nincsen kizárva a beszélgetésből. Ám még mielőtt találkozhatna a két csapat, a körülbelül száz méterre lévő, határozottan túlvilágra küldött sárkánygyík mozgolódni kezd. A jelenség nem az idegek táncának tudható be, de még csak nem is a lény lelke kezd egy új létben manifesztálódni a szemük előtt, hanem a jég alól karmos végű csápok törnek a felszínre és megpróbálják átölelni az elhullott szárnyas bestia aquillon-i maradványait, hogy könnyebben tudják a mélybe húzni. A löveg keltette lyukak hosszan repesztették és több helyen fel is történ a felszíni hóval takart jégpáncélt, melyek alól a talaj közelében élő, mutálódott férgek végzik ily módon a takarítást. A néhai Helix-tó lakó páncélos testébe könnyűszerrel fúrnak bele a csápok és pillanatok alatt ki is ontják a belsőségeit a mielőbbi lakmározás reményében. Ritkán akad ilyen szép húsos falat egy jégpáncél alatt tengődő mutáns számára, ezért jobb, ha gyorsan kihasználja az alkalmat, mielőtt a többiek is megjelennek a környéken. Gardel Tizedes kezében a döntés, hogy mit fognak lépni. Odaszól-e az érkező fegyvereseknek, hogy ne lőjenek, vagy hagyja érvényesülni a katonákat ebben a helyzetben. Az egyedül lévő, ocsmány, gyűrűstestű féreg testének egyharmada felszínen van, kétharmadát még az összefagyott talaj fedi, ami a méreteit elnézve, tekintélyt parancsoló, undorító, sötétbarnás színezetű ábrázata pedig egyenesen félelmet keltő látvány. Mivel szemekkel nem rendelkezik, más módon vizsgálja környezetét, amiből az következik, hogy érzékelése nem a legtökéletesebb. Egyelőre senkit nem vett észre, mert éhsége felülír minden egyebet, étvágya azonban határtalanul nagynak tűnik, amit mi sem bizonyít jobban, mint a feltrancsírozott gyík belső részeinek gyors fogyása.
A jég összeesése miatt eltűnő páros szerencséje, hogy nem zuhannak túl sokat, sokkal inkább megállíthatatlanul csúsznak egyre lejjebb és lejjebb, mígnem egy jókora járatban kötnek ki. A felszínre visszajutni innen képtelenség, ahogyan fentről lejutni hozzájuk szintúgy. Próbálkozni nem érdemes, mert a kesze-kusza útvonal könnyen máshová vezetheti a barlangba merészkedőt. A több mint embermagasságú és nagyjából két méter átmérőjű vájatba zuhanva sérülésük nem keletkezik, viszont a rádiókapcsolat a fölöttük lévő kőzetek és az idelent némiképp megugró sugárzási szint miatt teljesen megszűnik a csapattal és a CS Condor-ral is. A koromsötét helyen már az is nyugtatóan hathat, hogy legalább szilárd alapot ér lábuk, de amint bekapcsolják fejlámpáikat, azonnal megállapíthatják, hogy ezt a helyet nem emberi bányagépezet alakította ki ilyen hengeres formájúra, hanem valami egészen más…
Úton a Condor felé - A lavina után Lucas, Will, Edgar, Raven + Carlstone
Moor Tizedes számára sok-sok olvasnivalót rejt magában Schultz Rajmester feltört PDA-ja. Azalatt a néhány másodperc alatt, míg kutyafuttában átnézi a címeket, mapparendszereket, semmi különös nem kelti fel a figyelmét, ami első ránézésre relevánsan kapcsolható lenne a férfi halálához. Ellenben különböző címkék, mint például a sok-sok fájlból álló Gardel Tizedes paksaméta vagy akár a "Perdai CQL lelőhelyek listája", netán az "Ismert Ellenállók névsora" titkosítással ellátott adatbázisa, stb. izgalmas olvasmányként lehetnek jelen, egy-egy unalmas órában. Feltéve, ha magánál tudja a küldetés végén is a kommunikátor tartalmát. A képalkotó műszer kétségtelenül gyorsan digitalizál és villámgyorsan dolgozza fel az általa látott képeket, viszont nem rendelkezik olyan képességgel, mint Gregor doktor nem éppen ilyen feladatkörök ellátására hivatott, de ebben a helyzetben is működő szkennere. A láda tartalma a planetológus számára titok marad.
A bedühödött Jolasztusz üldözésekor a többiekhez hasonlóan Carlstone is rendkívül kiszolgáltatottnak érzi magát, megbilincselve meg aztán különösen rossz érzés keríti hatalmába, melyen a mögöttük érkező lavina látványa és érzete sem segít. Mivel az Expedícióvezető bekötötte, ezért túléli a természet nyers erejének a támadását, bár miután a feje tetején megáll végül a jármű néhány pillanatra elveszíti az eszméletét és már csak arra eszmél, hogy Edgar kiszabadította magát az ülésből és a Kancellár életfunkcióit vizsgálja. Ekkor szólal meg és jelzi segítőszándékát a taktikai tisztnek, amihez a bilincsből történő kiszabadítás lenne a leggyorsabb megoldás. A bizalmat megkapja Malinor Hadnagytól ártatlansága bizonyításához, noha Simon parancsa egyértelmű volt a fogollyal kapcsolatban. Az ülésből hamarosan kiszabadul és pár pillanattal később béklyóitól is megszabadítják. - Értettem Uram, minden világos! Köszönöm! - válaszol katonásan, folyamatosan a férfi szemeit vizslatva, majd mikor megkapja az utasítást, akkor eltartja magától a láncot és megvárja, míg a fegyver eldördül, és kezei újból szabaddá válnak. - Megvizsgálom az ajtót, Uram! - nem tesz egyetlen gyanús mozdulatot sem, sőt máris beleveti magát a munkába. Legalábbis látszólag. Miután Edgar, William felé fordul, hogy kiszabadítsa a szíjak fogságából, Carlstone szemei ördögien villannak és ahelyett, hogy a kijutási esélyeiket mérné fel és az ajtó felé fordulna, az épp McGrover-rel foglalatoskodó katona irányába mozdul. Az űrruha adottsága miatt nincs túl sok lehetőség egy pisztoly elhelyezésére, ezért látható és könnyen elérhető helyen kell lennie, valahol oldalt, derék magasságban. Mivel a Hadnagy jobbja a korábbi sérülésből fakadóan fel van kötve, így kizárásos alapon most csupán egyetlen kézzel tudja használni lőfegyverét, mégpedig a baljával, ami azt eredményezi, hogy csak és kizárólag egyetlen helyen lehet elérni a fegyvert. Carlstone a látszattal ellentétben közel és fegyveres harcban magasan képzett egyén, aki tisztában van a test anatómiájával, azaz tudja, hogy hol, hová és milyen erővel kell ütnie, hogy az biztosan fájjon a másiknak, még akkor is, ha az ellenfele sem átlagos fizikumú. A meglepetés erejét használva jókora ütést mér a Hadnagy néhány perce helyrerakott vállára, ami után azonnal a fegyverért kap és egy másodpercet sem teketóriázik: célba veszi az ájult állapotban fekvő William-et és gondolkodás nélkül fejenlövi.
Gurítás tíz oldalú kockával az összetört J-07-ben rekedtek számára:
Mesélő carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
0-1: William, az első, Carlstone-t felszabadító lövés éles hangjára térhet magához és bár forog vele minden, láthatja a néhány másodpercen belül bekövetkező jelenetet, melynek átélését feltehetőleg szívesen kihagyott volna. Csupán egyetlen másodpercre néz farkasszemet a fegyver csövével, de jól tudja, hogy ennek itt és most vége lehet. A kézfegyver engedelmeskedik használójának és útjára ereszti a töltényt, ami áthatol a sisakon és eléri a férfi fejét. A Kancellár abban a pillanatban elveszíti az eszméletét, ahogy a sebesen süvítő golyó súrolja bal oldalát. A szerzett sérülés vérezni kezd, a szkafander pedig végzetesen sérül. Csodával határos módon túléli a támadást, pár perccel később még magához is térhet, mert a lövedék nem a fején halad keresztül, hanem csak érinti. Sisakja viszont használhatatlanná válik, javítani nem lehet, a lehető leggyorsabban cserélni kell, máskülönben fulladás és sugárfertőzöttség eshetősége áll fent. A merénylő több lövést nem tud leadni és elmenekülni sem tud a zárt térből. Tökéletes célpont lehet Edgar, kockázatosabb Lucas számára.
2-4: McGrover a lövés és a fémes hanggal elpattanó bilincs keltette zajra riadhat fel, ami már csak pár nyugodtnak egyáltalán nem mondható másodpercet eredményez, mielőtt azzal a tudattal hunyhatja le szemeit, hogy itt és most véget ér az élete. Rendkívül közel áll hozzá, de még nem most jön el érte az Aquillon kaszása, mert a lövés ugyan keresztül halad a szkafander sisak részén, de a fejét csak érinti, sérülése egyáltalán nem halálos annak ellenére, hogy vérezni kezd. A hirtelen fájdalom és sokkhatás érzete miatt agya kikapcsol, és újból elájul, de most csak néhány percre. Sisakja használhatatlanná válik, egy épre van szükség ahhoz, hogy túlélhesse fertőzöttség, valamint fulladás nélkül ezt a szituációt. Carlstone-nak két lövésre van ideje, az egyiket a célszemélynek tartogatta, míg a másikat a vezetőfülkében lévő Lucas kapja. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a jármű elválasztó rácsozatán áthaladó lövedék csak az űrruhában tesz kárt, amit a javító felszereléssel könnyedén helyre lehet hozni. Feltéve, ha van és megtalálják ebben a helyzetben. A szabotőr harmadik lövésében a közelében lévő Hadnagy megakadályozhatja.
5-7: William lüktető fejfájással térhet magához a lavina robaja után keletkezett csöndbe, fülsértően beékelődő, béklyóromboló lövés hangjára. Láthatja, hogy mi történik körülötte, de mire figyelmeztethetné Edgar-t, a vele szemközt lévő pisztoly már el is sül. A golyó könnyűszerrel üti át a sisakot s tör utat magának egyenesen a Kancellár feje irányába, ahol csak felületi sérülést okoz, megdolgoztatva ezzel személyes őrangyalát, aki kimenti a biztos halál torkából. Fejének bal oldalán vércsíkok indulnak meg arcának hosszanti vonalában csordogálva. A közvetlen támadást túléli, és nagyjából három perc múlva égető fájdalmak közepette magához is térhet, arra eszmélve, hogy a hold fojtogató levegője mérgezi tüdejét, feltéve, ha addig valaki nem intézkedik egy egyben lévő, sérülésmentes sisakról, hogy azt használva minimálisra csökkentsék a fenyegető sugárfertőzöttség esélyét. Carlstone második lövése a mellette álló Malinor Hadnagy jobb vállát éri és összeroncsolja a ruházatot. A férfi sebesülése nem súlyos, épp csak felületi, de a szkafanderből szökni kezd a levegő és megnyílik, melyet a javítókészletből, ami kérdés, hogy merre van, sürgősen javítani kell, máskülönben fertőzés és fulladásveszélynek van kitéve. Lucas van a legjobb pozícióban, hogy semlegesítse a támadót, de kockázatos lehet átlőni a közöttük húzódó rácsozaton úgy, hogy Edgar is ott van. Gyorsan kell mérlegelnie, van-e más esélyük a kiiktatására.
8-9: A Kancellárt, a taktikai vezető fegyverének fülsértő eldördülése hozza vissza egy feltételezhetően kevesebb veszéllyel járó helyről, mint amilyen a mostani, jéghideg valóság az összeroncsolódott lánctalpas fedélzetén. Will nem élvezheti túl sokáig az ébrenlét örömeit, mert Carlstone akciója egyértelműen keresztülhúzza számításait, arról már nem is beszélve, hogy éppen az életét akarja elvenni, ami majdnem sikerül is neki. A lövedék keresztülszeli és ezzel teljességgel használhatatlanná teszi a továbbiakban a sisakot, útja közben még érintve a férfi fejét, de sebesülése csak felszíni, hiába jár riadalmat keltően -látszólag- nagy mennyiségű vérzéssel. McGrover pár percre újból eszméletét veszíti. A sisak javíthatatlan állapotba kerül, azonnali cserére szorul, máskülönben perceken belül megfullad, mindemellett a fertőződés kockázata is igen magas. A merénylő az első célpont után a Kapitányra is rálő, aki éppen Raven kiszabadításával foglalatoskodik. Lucas jobb kezénél csúnyán rongálódik az űrruha, amit, ha nem javítanak meg, akkor rövid időn belül sugárfertőzöttség lép fel. Malinor Hadnagy sem marad ki a sérültek listájáról, ugyanis lassabb, mint a szabotőr, ami annyit tesz, hogy a harmadik lövést ő kapja, méghozzá az előbb helyrerakott karjába. A lövés kilyuggatta a ruhát, melyből szökni kezd a levegő, de legalább ekkora problémát jelent az is, hogy felkarjába mélyen belemar a lövedék. A sebesülés érintőleges, de súlyosabb, mint egy egyszerű felületi sérülés. Nem életveszélyes, de egyáltalán nem tesz jót szervezetének, hogy újabb sokkhatás érte, ahogyan az sem használ, hogy a RYAS tusával is kap egyet a golyó ütötte helyre. Miután a jármű kigyullad, jobbnak látja mielőbb lelépni, ezért a puskával az ajtóra lő, ami a második dörrentés után megadja magát és kinyílik. Kilép a járgányból, de messzire nem megy, csak egy kicsit eltávolodik tőle, pontosan úgy helyezkedve, hogy rálásson a vezetőfülke egyik -a Raven felőli- ajtajára- és a J-07-es hátuljára. Terve egyértelműen az, hogy aki megpróbál kimenekülni, azt nemes egyszerűséggel, gondolkodás nélkül lepuffantsa. Ő ráér, mert tudja, hogy előbb vagy utóbb, de legfeljebb 30 másodpercen belül érkezniük kell, ha nem akarnak elevenen elégni.
A B13 felfedezői - Simon és Shane + Owen Stewart (geológus), Julius Laris (bányafőmérnök) Benedict Grande (gépész) és Joel Crosby (fegyeres)
Stewart minden segítségért mérhetetlenül hálás és abszolút partner abban, hogy a doki mielőbb megfelelő diagnózist állítson fel állapotával kapcsolatban. Pontosan tudja, hogy ő az egyedüli ember, aki élete kockáztatásával is azon lesz, hogy ő megmeneküljön innen, még ezekkel a rendkívül súlyos sebesüléseivel is. Ha kell, kétszer, háromszor is úgy tesz, ahogyan kérik tőle, nem ellenkezik, csak csöndben várja kínjai enyhülését, mert nem akarja újból átélni a pokoli fájdalmat. - Köszönöm a segítségét Gregor doktor! - fájdalomtűrése és nyugalma jó néhány katonáét túlszárnyalja, de nem csak ebben, hanem a kicsivel később bekövetkező törött lábának stabilizálása közben is. - Igyekeztem helytállni, Uram. - ha már sápadt arcáról túl sok mindent nem tud leolvasni Simon, hangjában azért megbújik némi elégedettség, melyet leginkább felettese dicsérő szavai csalnak ki belőle. Vállának helyretétele már egy másik fejezet, de itt sem hagyja el magát, igaz könnye is kicsordul a művelet közben, viszont nem kezd üvölteni fájdalmában, mint azt sokan tennék hasonló helyzetben. - Máris jobbnak érzem, köszönöm. - bólogat maga elé, miközben mélyeket lélegezve próbálja hevesen verő szívét nyugtatni. Semmiféle fegyver, vagy olyan eszköz nincs nála, amivel magában vagy másban kárt tudna tenni. Fegyverét még odakint a hómezőn elveszítette, ahogyan a felszerelése is szétszóródott, csupán a már beadott fájdalomcsillapítók voltak nála, amivel tompíthatta szenvedését.
- Ne szabadkozzon Hadnagy, nekem is rossz szokásom ez. - hangja együttérzésről árulkodik, ami nem meglepetés, mert több mint valószínű, hogy tényleg így van, hiszen senki sem számolt megjelenésével. Főleg nem ebben a küldetésben. - ...rendben, nem bánom, legyen húsz perc, lássa, kivel van dolga. - válaszol pár másodpercnyi gondolkodást követően, majd a túszok felé fordulva felel a soron következő kérésre. - Belátom, ennyivel valóban tartozom még Önnek, elvégre csak egy bolond menne bele úgy a cserébe, hogy nem győződött meg arról, hogy a túszok élnek-e még. Parancsoljon... - kapcsolja be a rádiót, hogy a férfiak saját hangjukon köszönhessenek be az Expedícióvezetőnek. - Greymare Hadnagy, itt Laris bányafőmérnök... és Grande gépész jelentkeznek... - köszön be mindkét férfi, amiből egyértelművé válik, hogy Crosby nem blöffölt a túszokat illetően, ám történik még valami, közvetlenül a bejelentkezés után. - Uram, a telep Nyugati oldalában vagyu... - a főmérnök merész ember, sőt, inkább bolond, mint merész, mert meglép egy olyat, amire nem feltétlenül vállalkozott volna akárki. Ez az elhatározás pedig nem volt túl bölcs tőle, mert a rádió először sípolni kezd, majd a háttérből ütlegelés hangja hallatszódik. Végül Laris zihálása és a kapcsolat megszakad. - Laris eljátszotta a bizalmamat, ezért azzal büntetem Hadnagyúr, hogy újból tíz... azaz már csak kilenc perce maradt megtalálni a foglyokat, máskülönben mindketten meg fognak halni. - az ütlegelés után szuszogóssá válik az agresszor hangja. - Ne aggódjon, még mindketten élnek, de azt hiszem, már többet is tud annál, mint amire feltétlenül szüksége lett volna. Most már tudja hol keressen, de egyedül jöjjön értük, máskülönben büntetni fogok! - hangja megkeményedik mondata végére és mintha elveszítette volna a beszélgetés elején hallhatott kedélyes állapotát. - Még azokban az időkben láthattuk egymást, mikor csodálattal lestem sokad magammal az új kor legmodernebb fegyvereiről tartott előadásait. - fogalmaz rendkívül ködösen, de ez még csak a felvezetés. - Mondja Greymare Hadnagy, már azokban az időkben is titkolózott a KFH, a Kancellária és talán még az édesapja is Ön előtt... vagy netán Ön is benne van ebben és tud erről az egészről, ami néhány éve itt történt és azóta is zajlik? - tart egy rövid szünetet, de már folytatja is, mielőtt még a megszólított bármit is reagálhatna. - Kérem világosítson fel, hogy tudott-e a két évvel ezelőtti aquillon-i akcióról, az "A-14" névre keresztelt CQL fegyver prototípusának itteni teszteléséről? ... A csöndből jól hallom, hogy ezt most hallja először? Ha ez így van, akkor van az Ön számára egy jó kis történetem. - a rádióból gond nélkül kihallatszódik, hogy mozgásban van, de egyelőre nem látni senkit és semmit a hőkamerával, viszont egy valami már biztos: a vadászat megkezdődött.
Csendben, csak fogaimat összeszorítva hallgatom Smith parancsnok szavait, majd a néma csendet, ahogy próbálják elérni a másik csapatot. Akkor nem csak nálunk van probléma a jellel. Addig is, amíg a vészes másodpercek múlnak, a környezetet pásztázom, kutató szemeim elől szinte semmi sem tudna elsiklani. Egyelőre mégis csend van. Túl nagy. A rossz érzés pedig csak még jobban felkúszik torkomba, amikor azt halljuk, hogy két csapattal semmi kapcsolatunk nincs. A kijelzőn pihenő órára pillantok. Az időjárás rosszabbodik ki tudja, hogy meddig lehetünk még a hold felszínén. - Értettem, köszönöm a tájékoztatást - mondok még ennyit Smith parancsnoknak, Főnixszel pedig óvatosan mozgok. Szóval nem illetem, hogy a parancs ellenére tartanak ide a bányászok és hogy más vezeti őket. Tekintetem olykor akaratlanul is a Nomad felé pillant. Érzem, hogy izmaim miként feszülnek meg a páncélzat alatt, a vörös köd miként kezdi el ellepni elmémet, mely sok jót nem ígér, leginkább számomra. Ellenállók itt is, remek. Más sem hiányzott, csak nem tudom, hogy mire számítottak, hogyha itt támadnak, hogy jutnak haza? Ezer és egy kérdés fogalmazódik meg bennem, túl sokat mégsem tudok ezzel foglalkozni. A talaj Főnix lába alatt megreccsen, s futótűzként terjed, máshol is. Rögtön az Eternity felé fordulok, ám mire a következő lépést megtenném, Samantha és Denisovot a föld nyeli el. Szó szerint, de Fletcher sincsen jobb helyzetbe, az ő lába alatt is lassan omlik be a talaj, de Gray hadnagy időben a segítségére siet, hogy a maradék idegszálát is felőrölje. - Fletcher óvatosan távolodjon a keletkezett omladéktól - hangom nem kérlelő, határozott. - Samantha, Denisov, hallanak? - kérdezem és egy fél másodperc időt még várok. A CS Condor is a kapcsolatban van, rajtam keresztül mindent tudnak hallani. - Samantha! Denisov! Jelentkezzenek! - csattan hangom, több ingerrel, mint tervezem, a vonal mégis süket marad. A rohadt életbe. Idegesen csapok a pilótafülke oldalába. - Auch - felel rá ennyit Főnix, mintha megérezte volna. Még azért várok, mozdulni egyelőre nem mozdulok. - Főnix, talajelemzést kérek, látod, melyik részei gyengébbek? - jó lenne, ha látnánk előre, hogy merre tudunk menni tovább és merre nem, mielőtt még valaki elsüllyedne és ki tudja, hogy hova kerülne. A vörös köd olyan gyorsan illan tova szorult helyzetünk realizálását követően, ahogy megjelent. Jelen pillanatban a legkevésbé sem az ellenállók érdekelnek, hanem a hadnagy és a közlegény helyzete és hogy mielőbb élve kijussunk innen. Tájékoztatni a Condort mégsincs időm, Főnix radarjai mozgást észlelnek. Arra fordulok. - Nagyítást - utasítom a gépet, s a ködből hamar kitűnik a négy jármű, a rádión pedig hamar felcsendül az ismerős hang. Elfojtom feltörni készülő sóhajomat. - Nem is tudtam, hogy századossá léptették elő, Gardel - hangzik fel Főnix hangja a fülkébe. - Ne most... - Bullbergson, világosan mondtuk, hogy nem kérünk erősítést - hangom nem számonkérő, az idegesség csírája sem fedezhető fel benne, ellenben nyugodt és rezignált. Közel járnak, amikor a sakktáblán egy újabb játékos jelenik meg. Kezdem úgy érezni, hogy a hold összeesküdött minden ember ellen. - Bullbergson, álljanak meg - utasítom őket, abban a pillanatban, ahogy a hatalmas barna… óriásgiliszta? a felszínre töri magát. Hangom ellentmondást nem tűr. - Főnix, nagyítást - s amikor megkapom a közeli képet is, amilyen gyorsan csak lehet felmérem a helyzetet. - Ne lőjenek, ismétlem, ne lőjenek! - hangom továbbra is nyugodt, vészesen nyugodt. Ha látom a vastag páncélját - bár ha nem - akkor is ezt az utasítást adom. Egyelőre nem velünk van elfoglalva, viszont az feltűnik, hogy nem minket néz. Gyors döntéseket kell hozni. - Bullbergson, induljanak vissza a CS Condorra, azonnal, hagyják el a Helix-tó vidékét - utasítom a bányászokat és ha van lehetőségem, ha Főnix fel tudta térképezni a terepet és ha tudom, akkor átküldöm nekik az adatokat. - Használják a biztonságos utakat, amint lehet térjenek vissza a Condorra, ne forduljanak vissza, bármit is hallanak, világos? - a kérdés leginkább költői, de örülnék, ha érthető választ adna rá és hamar csipkednék magukat. Feleslegesen nem kívánom kockáztatni senki életét. Tekintetem mégsem veszem le a lényről. - Fletcher, szedje össze Gray hadnagyot, ültesse be a J-07 anyósülésébe, kösse be, fegyverét pedig vegye el - még csak az kellene, hogy az idegileg összeomlott hadnagy véletlenül ostobaságot tegyen. - Van a járműben lézerszkenner? - kérdezem meg tőle, ha a válasz igen, akkor folytatom tovább az utasításokat. - Próbálja felmérni a terepet, bármilyen életjelet a föld alól. Próbálja elérni Lewis hadnagyot vagy Denisov közlegényt, ne hagyja abba a próbálkozást. Óvatosan távolodjon el az üregtől a gépjárművel, de ne kerüljön látótávolságon kívülre. Együtt maradunk - óvatosan, nagyon óvatosan távolodom el a lénytől, ha nem lát, ha nem észlel minket, akkor még van esélyünk úgy elmenni, hogy megússzuk a vele való ütközetet. Főnix páncélzata megsérült, s ki tudja, hogyha felesleges párbajba kezdünk, mennyien jelennek még meg. Feleslegesen nem kockáztatok, amíg nem szükséges, amíg nem támad meg minket, addig nem kockáztatok. - Smith Parancsnok, Lewis hadnagyot és Denisov közlegényt elnyelte a föld, nincs velük kapcsolatunk, maguknak? - kérdezem, mert lehet őket el tudják érni - bár nem tudom, hogy miként. - A bányászokat visszaküldtem a fedélzetre, a Helix-tavat, amíg lehet nem hagyjuk el a hadnagy és a közlegény nélkül - tudatom, még ha a parancs nem is ez volt. Nem fogom hátrahagyni őket, és roppantul örülnék, ha feltudnánk velük venni a kapcsolatot, legalább annyira, hogy tudjuk, jól vannak. Az üreget is megnézném, ahova beleestek, a közelébe férkőzni azonban nem tudok. S ha Főnix képes volt felmérni a terepet, lassan, abba az irányba mozgok, amerre biztonságos. Tekintetem mégis a lényt figyeli. Figyelem mozgását, ahogy befalja az egyik sárkányt. Böszme, de gyors. A bőrét nem tudnám könnyen megsérteni, ám a száját igen. Fejbe levezetek pár lehetséges támadási módszert, ha esetleg észrevenne minket. Mindazonáltal igyekszem Fletcher és Gray hadnagy közelébe kerülni, amennyire csak tudok. - Főnix, hőkamerán látsz valami mozgást a jégpáncél alatt, a környéken? Bármilyen képet mutat? - kérem tőle, még egy utolsó mentsvár, hogy felfedezzem Samantháékat.
A fegyver elsül, egy élet végleg véget ér. Mégse dermedek le, azonnal fordulok Nikolai felé, mert jelenlegi helyzetemben nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy a lelkiismeretemre hagyatkozzak, és tudom jól, hogy amit tettem, az szükségszerű volt. Ettől függetlenül jól esnek Nikolai szavai, így finoman biccentek felé, miközben mellé kerülve guggolok le hozzá. Ismét magánál van és mint látom, jól van. - Vissza kell térnünk a Condorra. - felelek a kérdésre, majd felkelek és ez után válaszolok Katrinának is. - Ne, maradj! Nem tudhatjuk, hogy mikor ér minket ismét támadás kintről. - jobb, ha nem csak Főnixre hagyatkozunk, hanem a tizedesre is, ki tökéletesen meg tudta most is védeni a hátsónkat. Alexát viszont még össze kellene szedni, nekünk pedig elindulni. Hamarosan kiderül, hogy az Eternityt itt kell hagynunk, de a CQL-es tartályokat még magunkkal vihetjük. - Értettem! - a parancs az parancs, nekem pedig nem tisztem megszegni. Greymare hadnagy mennyire boldog lesz, hogy valaki nem mondott ellent neki.... Katrina felteszi azokat a további kérdéseket, amiket én is megtennék, így csak a válaszokra figyelek. Aggasztó a tény, hogy több kapcsolat megszakadt és Ravenért is aggódok, mégse blokkolhatok le. Williamnek viszont nagyon nem bánnám, ha baja esett volna. Mindenesetre mi még itt vagyunk, egy rendkívül veszélyes holdon, így ideje haladnunk. - Vettem! Indulunk vissza a Condorra. - a bányászokkal vagy nélkülük, ez majd hamarosan kiderül. A tartályok nemsokára kikerülnek a raktérből, majd Nikolai és Fletcher átpakolják őket a járműre, én pedig kiérve nézek körbe a hóesésbe. Katrina mint látom jól van, de Főnix valóban nézett már ki jobban, viszont ezek a halott gyíkszerű lények néhány másodpercre lefoglalnak. Amíg a két férfi pakol, addig leguggolok az egyik mellé, majd a késemet elővéve szabadítom meg egy fogától a sárkánygyíkot és rejtem azt el ruházatomban. Némi emlék erről az expedícióról, már ha túléljük. A csomag viszont a helyén, így felkelek, majd visszaindulok a kis csapatom felé. - Rendben van, köszönöm! - végül Fletcher felé tekintek, várva, hogy magához vegye a fegyverét, a különös hang pedig útja során jut el a fülemig. Testem megfeszül, lassan hordozom körbe a tekintetemet a tájon, majd az alattunk lévő talaj repedései megjelenésével tudatosul bennem, hogy mi történik. De már késő bármit is tennem, a jégréteg felszakad, én pedig akaratlanul sikkantok fel, amikor a lábaim alól eltűnik a talaj és csak zuhanok... majd csúszok egy hirtelen soha véget nem érő csúszdán. Hiába próbálok kezeimmel és lábaimmal kapaszkodni, megállítani magam, a jég miatt ez lehetetlennek tűnik, és nemsokára seggen érkezek földre a nagy sötétségben. Azt még láttam, hogy nem egyedül zuhantam le ide, hanem a fent mellettem lévő Nikolai-al együtt, így bár szívem rendkívül hevesen dobog, próbálok nyugodt maradni és már kapcsolom is be a szkafanderen lévő világítást. - Nikolai, jól vagy? - pillantok felé, amint meglátom, majd fel is kelek, a fegyverem pedig már fel is veszem magam mellöl. Amikor elkezdtünk lecsúszni elengedtem, hogy meg tudjam állítani magam, de most ideje ismét a kezeim között tartani. Idegesen pillantok körbe a sötét járatban, majd tekintek lassan fel, végül a csúszdánkhoz lépek, de rövid próbálkozás után belátom, hogy hiába akarnék visszamászni, esélytelennek tűnik. Egy kötelet esetleg leengedhetnének miattunk, de... Ez egy baromi hosszú járat és elméletileg kellene, hogy legyen kijárata is. A fenti szörnyet mivel nem látjuk, így még csak nem is sejtem, hogy pontosan hova is csöppenhettünk, de attól tartok, hogy nem emberi kéz műve ez a járat-kialakítás, tehát jó nagy szarban vagyunk. Úgy sejtem, hogyha egyedül lennék most itt, akkor elkapna a pánik is és még én is sikongatnék, ahogy Raven szokott, hiszen jó mélyen vagyunk a föld alatt egy sötét járatban, ahonnan ki tudja, hogy kijutunk-e. Elméletileg nem vagyok klausztrofóbiás, mégis mintha nehezebben venném a levegőt és egyre szűkebbnek érezném a teret. Akaratlanul is eszembe jut William, amikor megbilincselt és nem tudtam kijutni, így hangom némileg kétségbeesetten csendül fel. - Katrina, hallasz minket? Katrina! - próbálom elérni a tizedest, majd jó fél perc múlva ismét... majd megint. A harmadik próbálkozás után lépek a falhoz és simítom rá a tenyeremet. - A francba. Ki kell jutnunk innen! - tekintek Nikolai felé, majd ha a járat két irányba visz, akkor amelyiknél azt látom, hogy felfelé vezet, azon indulok meg. Ha a szkafancer képes ilyen szintű elemzést végezni, akkor elvégzem, majd a fegyveremet picit megemelve jelzem, hogy merre induljunk. A kezem mégis megremeg kissé, oké, próbálom tartani magam és erős maradni, de ez a mostani szituáció... Nem is megyek túl távol a közlegénytől, sűrűn rá is pillantok, mert tudnom kell, hogy itt van, velem, mégse kezdeményezek most beszélgetést, egyszerűen nem megy. Minden lélekjelenlétemre szükség van. A rádiókapcsolatunk megszűnt a külvilággal, minket pedig élve maga alá temetett az Aquillon. Szép vég, hogy Nikoval temetnek el egy közös sírba, de azért várnék még ezzel néhány évtizedet. Bassza meg, rohadtul élni akarok! - Remélem nem találkozunk azzal a lénnyel, ami ezt a járatot csinálta. - mert nincs hova menekülni előle. Egyelőre legalábbis nem látok elágazásokat, se semmit... Visszavonulási parancsunk van, innen pedig ki tudja, hogy mikor vagy éppen hogyan fogunk tudni kijutni. Katrináéknak itt kell hagyniuk minket, utána pedig... csak az Eternity lesz a végső menekülési lehetőségünk a visszatérésre. Már ha kijutunk innen élve, mert egyáltalán nincs garancia rá, hogy nem ez lesz a végső nyughelyünk. De meg kell csinálnunk, meg tudjuk csinálni, igen, igyekszem összeszedni magam és nem azon kattogni, hogy milyen szorult és lehetetlen helyzetbe is kerültünk.
Nincs sok időm, hogy teljesen felmérjem a füstön át a lángokat, amik egyre közelebb érnek hozzánk. A vezetőfülkében tartózkodó Ravent és Lucast nem látom, de egyfolytában szólítom őket, hogy megtudjam, mi van velük. Szerencsére a zászlós válaszol, és bár nem látom őket, de legalább hallom a hangját. Raven nem válaszol, de Lucas szavaiból kiveszem, hogy megsérülhetett. -Oké. Kifelé azonnal! Gyorsan terjed a tűz!- A felkötött karom se könnyíti meg a helyzetet, hogy a Kancellárt kiszabadítsam az ágyról, hogy kivigyem innen. Carlstone-t látom mozogni, majd a hangját is hallom a rádión, és tudom, hogy bilincsbe van, de azt is, hogy ha ártatlan, amivel vádolják, akkor a lelkemen száradna, ha veszni hagynám. Amúgy meg egyáltalán nem bízom benne, de az élet védelmére, egy esélyt adva neki, hogy bebizonyítsa, hogy eddig igazat szólt. Mivel a Kancellár elég rossz bőrben lehet, így rá koncentrálok. Miután sok idő nincs, hogy az erkölcsi vagy a igazság kiderítésére mérlegelve döntsek, így a kezén lévő láncot szétlőve szabaddá teszem. Annak ellenére szemmel tartom, de mivel csak perceink lehetnek a robbanásig, így Will felé fordulok, és igyekszem kiemelni a testét fekvő helyzetéből. A vállamon lévő kötést lefejtem magamról, de ebben a pillanatban egy lövés dördül el, ami a Kancellár sisakját vette célba és látom, hogy a hajszálrepedések mentén egyre jobban szökik a levegője. Azonnal fordulok Carlstone felé, és amint dördül a második lövése a dühöm erőt és lendületet ad, hogy nekirontsak és visszaszerezzem a fegyveremet. -TE, ROHADÉK! MEGMONDTAM, HOGY KINYÍRLAK! – ahogy nekifutok, máris csavarom ki a kezéből a pisztolyomat és nekilököm a jármű falának. A sajgó vállam nem érdekel, ahogy az sem, hogy nyikkan vagy mozdulna ismét, a testemmel feszítem neki a falnak, hogy mozogni se tudjon, és miközben a szemem villámokat szór felé, eresztem is bele az egész tárat a mellkasába. A sisakra ügyelek, hogy ne sérüljön meg, de a szemébe nézve akarom látni, hogy kileheli a lelkét. -DÖGÖLJ MEG, CARLSTONE, VAGY BÁRKI IS VAGY! FELNÉGYELVE TŰZLEK KI A RONCS TETEJÉRE, AHOGY MAJD A CIMBORÁIDAT IS! KAPTÁL EGY ESÉLYT, HOGY ÉLJ, ÉS TISZTÁZHASD MAGAD… DE KIJÁTSZOTTÁL MINKET, TE SZEMÉTLÁDA! HAZUDTÁL, AHOGY EDDIG, VÉGIG TETTED! PUUUSSSSZTTTUUUULLLJJJJ!- amint a testéből az élet elszáll, a sisakját leszedem róla, és a Kancellárra rakom. Nem tudom, hogy mennyi időm van erre, de nem késlekedem. A sérülése is komoly lehet, de innentől már a saját épségem se érdekel, azonnal felkapom a CSH vezetőt a vállamra, és rohanok ki a roncsból. A tűz már terjed tovább a fülke felé és csak remélni tudom, hogy kijutunk innen. Nagy lecke volt ez nekem, ahogy az is, hogy innentől személyes üggyé vált, hogy megkeressem az összes rohadékot és kibelezve lógjanak felkötve elrettentő példának. Ha meg is döglök itt, akkor is kiviszem a Kancellárt a roncsból. Remélem, hogy Lucas-ék jól vannak és kijutottak a lángok közül. Hallom a hangját, és ha sikerül kivinnem innen Willt, aztán válaszolok neki. -Igen! Értettem, Parancsnok! –ha kellő távolságba jutottam a Kancellárral, akkor teszem le a földre, a testemmel védem, ha kell, mikor bekövetkezik a robbanás. Fogalmam sincs hány perc telt el, de nagyon remélem, hogy Will túléli ezt és megtalálom ennek a Carlstonenak az összes tettestársát és magam hasítom fel ágyéktól a fejtetőig mindet. Mostantól nincs irgalom, ahogy az életük se fog érni egy lyukas garast se. Hibát követtem el, mert az életet néztem, és „hátba döfve” játszott ki ez a szemétláda! Amint lehet, megnézem mi van Willel, és remélem, hogy túléli. Sajnálom, hogy így történt a hibámból, de már nem tudom visszacsinálni, mert ott kellett volna hagynom Carlstonet ropogósra sülni a láncaival együtt. Tanultam belőle… -Kancellár! Hall engem? – próbálom ébreszteni, ha sikerül. Minden bizodalmam a kicserélt sisakban van, és újra kap levegőt.
Shane-el az utasításai szerint felsegítjük a kancellárt a csapatszállítóra. Az út a B13-as tárnához viszonylag eseménytelenül telik, miután a falka rohamai abbamaradnak. Carlstone letartóztatása zökkenőmentesen zajlik, a kancellárt Shane ellátja, és ennek eredményeképpen legalább ő csendben marad. Az érkezés után a feladatok nem mindenkinek teljesen egyértelműek, de némi ordibálás és fizikai behatás rendbe teszi a dolgokat. A csapatszállító Morison vezetésével teljes létszámmal a fedélzeten eltávolodik, mi pedig magunkra maradunk a bátyámmal, hogy kiderítsük, hová tűnt a bányafőmérnök és csapata…
Ezzel egy időben egy kósza gondolatot áldozok a távozó csapattagoknak, és az aggodalom végigfut rajtam a Helix felől érkező robbanások hatására. Nem merül fel bennem, hogy Katrina ne tudna vigyázni magára, hiszen keményebb talán mindannyiunknál, de ez a küldetés már nagyon félremenni, és egy ideje nem lepódhetek meg semmin… Kivárom, míg a bátyám elteszi a bilincs tartalék kulcsát, és a kérdésre bólintok. - Talán egy halvány húzódást érzek a karomban, de nem sérültem meg. Rendben vagyok. Ennyi még nem befolyásol semmiben, és nem igényel orvosi beavatkozást sem. Otthon jólesne egy hűvös borogatás és egy nap alvás, de erre nem látok sok esélyt. Mondjuk motivációnak így sem rossz… A következő mondatra sóhajtok. - Kerítsük elő Larisékat, és tűnjünk el innen. Egyre kevesebb esélyt látok az expedíció folytatására. Túl sok szar bukkant fel menet közben. Vigyük haza, akit lehet. Míg ő a vért vizsgálja, én ugyanezt teszem a környezetünkkel. Nem szeretnék több váratlan meglepetést. Sem a szenzorok nem mutatnak mozgást, sem a hőkamera nem jelez. A kérdésre egy határozott - Igen! a válasz. - Még ezzel kapcsolatban is érhetnek minket meglepetések… Nem vagyok túl boldog a gondolattól, de három résztvevőről is kiderült, hogy nem az, akinek mondja magát, én pedig nem értem, hogyan nem tűnt fel senkinek… A bátyám egyetértése csak megerősíti a gerincemen felfelé kúszó rossz előérzetet. - Csúnya hazatérésre számíthatunk… Ha lenne rá időm sem tudnám számba venni, mennyi mindent kell jelentésbe foglalni, és a többi csapatról még nem is tudok semmit. Gyanítom náluk sem ment minden zökkenőmentesen. Shane kijelentésére bólintok, és rá bízom a hátamat, óvatosan, de határozottan indulok meg előre. Még itt sem ér minket meglepetés, ami azt illeti, a csend kezd is gyanússá válni. Az ajtó nem csukódik könnyen, így a fegyvert a falnak támasztom, míg teljes testtel nekifeszülök. Bízom a bátyámban, ez sosem okozott gondot. Az ajtó csikorogva bezárul, mi pedig indulhatunk tovább. A másik ajtó könnyebben jár, és miután átnéztük az épületet, hagyom, hogy Shane foglalkozzon a kutatóval. Leengedem ugyan a fegyver csövét, de nem teszem le, és fél füllel a rajtunk kívül eső neszekre figyelek. Az adathordozó a kezembe kerül, és mivel az aktív segítségemre nincsen szükség, fedezem magunkat, miközben azon gondolkozom, vajon mennyi fájdalomcsillapító lehet az elkínzottnak tűnő kutatóban. Hálás és együttműködő, de még egy katonához képest is túl jól viseli a procedúrát, míg a bátyám a több helyen törött lábával és a csúnyán kiugrott vállával foglalkozik. Nem gondolom magam papírkutyának, de egy-két legördülő könnycseppnél azt hiszem rosszabbul viselném az ellátást. Eközben azonban társaságunk is akad, legalábbis a rádiócsatornán csatlakozik hozzánk a Crosby személyazonosságát bitorló szabotőr. Ezen a ponton felnézek a biztonsági kamerára, de a lencse vakon, fókusz nélkül mered a semmibe, a visszajelző LED is sötét. Igyekszem megmaradni a ráérős, kedélyes csevegésnél, ami eleinte úgy fest, be is válik. Stewart lábával nem különösebben foglalkozom. Legyen mákja, élje túl, és kaphat másikat. A válaszra megvonom a vállam, noha Crosby nem láthatja, a gesztus önkéntelen. - Úgy fest akad egy-két hasonlóság közöttünk… Továbbra sincsen semmi támadó a hangsúlyomban, egyszerű ténymegállapítás ez. Úgy tűnik még engedni is hajlandó, ami meglehetősen jól jön nekünk, Minden perc számít. - Értékelem a nagyvonalúságát. Így is van, igaz nem változtat semmit a tényeken. Nem szólok bele a továbbiakba, megvárom, hogy a túszok bejelentkezzenek. Laris húzása bátor ugyan, de talán többet árt, mint használ. Nem róhatom fel a férfinak, egyértelműen segíteni próbált, a megtorlás viszont azonnali, és a zajokból ítélve átgondolt. Crosby sajnos nem sárostoba. Nem a páncélon csattanó páncél éles hangjai szűrődnek át a rádión, ebből következtetek rá, hogy pontosan tudja hová kell ütni. A közjátékot kihasználom, és a kijelzőre hívott alaprajzon próbálom belőni, a nyugati oldalon melyik pont a legalkalmasabb a rejtőzködésre. Gyorsan kell határoznom, és ki tudja lesz-e alkalmam újra tippelni… A következő bejelentkezés sokkal agresszívabb, és bár nem számítok túl sok jóra, azért próbálkozom. - Azt gondoltam értékeli a bátorságot, még ha átgondolatlan is… - mielőtt mélyebben belemennénk, inkább témát váltok - Az előbb arra utalt, magát kellene megtalálnom. Nálam van az adathordozó, amit át kell adnom… Most már megfeszül az állkapcsom, de a hangomból nem hallani ki. Kilenc perc semmire nem elég. A következő válasz felpörgeti a gondolataimat. Az aktáról kristálytisztán előttem van Crosby fotója, de most is képtelen vagyok fogódzót találni, nem ismerős, és nem értem, hogyan lehet ez, hiszen néhány év alatt nem változik meg teljesen az ember… - El kell ismernie, hogy remek előadásokat tartok… Még egy nosztalgikus sóhajt is megengedek magmanak, pedig egyébként kezd felgyűlni a feszültség az izmaimban, az idegeim pattanásig feszülnek. A következő kérdés váratlanul ér. Noha logikus, fel sem merült bennem eddig a pontig, hogy Hank Greymare keze is benne van a dologban. Azonban mire levegőt veszek, hogy válaszoljak, ő folytatja. De beszéd közben a háttérzajok is beszűrődnek. A szabotőr mozgásban van, és nem hallom a zárt tér visszhangos kongását, sokkal inkább a szélzúgást. Gondolkodás nélkül mozdulok, kinyitom az ajtót, és óvatosan nézek ki, hogy a hőkamerának legyen esélye befogni a férfit, amennyiben nincsen épület takarásában. Ha szükséges, óvatosan ki is lépek az épületből, de felkészülök rá, hogy bárhonnan érkezhet támadás. Ha sikerül elcsípnem a hőkamerával, akkor a hajtóvadászat itt mozgásba is lendül. Ha lehetőségem adódik, és látom is, akkor gondolkodás nélkül lövök rá, ha csak meglátom, de lőni nincs lehetőségem, utána indulok, menet közben a falkáról sem feledkezve meg. Ha ez nem jár sikerrel, visszalépek az épületbe. (A beszélgetés ettől függetlenül folytatódik, hacsak nem torkollik tűzpárbajba.) Sajnos a szabotőr figyelmen kívül hagyja a megszólítására vonatkozó kérdésemet, így ennyivel sem vagyok közelebb a megfejtéshez. - Ha jól sejtem, nem fogja meglepni az igazság. Semmit nem tudok a kísérletről, és nem is hallottam az „A-14”-ről, a fejlesztéséhez sem volt közöm ezáltal. Van nyolc percünk, elég lesz a történetre? Közben Shane is végez, én pedig privát csatornára váltok vele, alaposan ellenőrizve, hogy senki más nem kapcsolódhasson rá. - Később tudunk vele foglalkozni. Üsd ki valamivel, és iktasd ki a rádióját. Nem vagyok orvos, de ez nincs rendben. [/color][/b] Ezzel arra célzok, mennyire jól viselte az állátást a sérült. - Bezárjuk az épületbe, később visszajövünk érte. A nyugati oldalon a geológiai labor tűnik alkalmas fedezéknek, vagy a mögötte parkoló hordozógép. Enyém a nyugati ajtó. Megpróbálom szóval tartani, és amennyire csak lehet nyíltan közelíteni, hogy velem foglalkozzon. Próbálj a a déli ajtó felől hátulról kerülve eljutni a laborig. Maradj fedezékben, így is szarban vagyunk, de ha meglát téged, Larisék még nálunk is nagyobb bajban lesznek. Ha egy mód van rá ne lődd agyon, és maradj a rádiók hatótávján belül! Persze ha az a biztosabb, inkább haljon meg a szabotőr, ez egyértelmű. Azért jobban örülnék neki, ha a szétlőtt combjába taposhatnék a csizmám sarkával. Rohadt szemétláda! - Nincs sok időnk… Van valamid, amivel le tudjuk takarni a fegyvereket? túl feltűnő a különbség. Húzzunk egy minimális sötétítést is a sisakokra. A legjobb ha semmiben nem különbözünk egymástól… Ez nem egy túl bonyolult feladat, tekintve, hogy hajszálra egymagasak vagyunk, a felépítésünk is hasonló, a páncélokról nem is beszélve. - Ha balul sül el, robbantsd rá az egész helyet, és irány a Condor! Ez parancs… Nem töltünk sok időt mindezzel, hamarosan nekifeszülök a nehezen járó – mostmár azért könnyebb dolgom van vele – ajtónak, és kinyitom, hogy ki tudjak lépni az épületből. A fegyveren a hőtartó fólia ezüstösen csillan, nem látni milyen típus bújik meg alatta, de nem befolyásolja a fegyver hatékonyságát, legfeljebb a célzás lett kissé nehézkesebb vele. A páncél csúcsra járat minden szenzort, kamerát és letapogató egységet, hogy segítsen nekem, a térkép is ott világít a perifériás látómezőm szélén, a hibaüzenetek teljesen eltűntek a képből. Itt nem sok fedezék adódik köztem és a geológiai állomás épülete között, de legalább a bal kezem felől esik a fény, arról nehéz lesz észrevenni engem, rendesen célozni pedig méginkább. Lassan, de határozottan indulok meg az épület felé, ami akad fedezéknek, azt kihasználom, és nem adom fel a beszélgetést, de mellette fel vagyok készülve, hogy ugorjak, bármit látok, vagy jelez a páncél fejlett rendszere. Tudom, hogy Shane valahonnan hamarosan rám fog látni. Egyetlen dolog biztos. Függetlenül attól, hogy túlélem, vagy sem, hogy mit gondol magáról Crosby, ő innen nem jut ki élve. Ha elveszíti az adukat, akkor nincs más lehetősége, menekülnie kell, arra pedig nem lesz esélye.
We live by chance... We love by choice... We kill by profession.
◦ᵒ·○●·°
A hozzászólást Simon Greymare összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Pént. Márc. 06, 2020 5:15 pm-kor.
A nálam lévő kézifegyver mellé tökéletesen passzol a halott szabotőr mellett heverő pisztoly, ami még akkor is jól jön, ha csak félig van töltve. Komótosan teszem el az űrruhán megtalálható, szabad pisztolytáskába, majd egy utolsó körbepillantás után visszatérek Samantha mellé, aki éppen egy gyors eligazításra, sorrendezésre hívja össze a csapatot. - Értettem! Máris intézkedünk! - biccentek a parancsot hallva és már meg is indulok, hogy előkerítsük a doktornőt, akit finoman szólva is megviseltek a történtek. Mivel félúton találkozunk a raktér és a híd között, a szemmel látható problémák, az akadozó beszéd, valamint a mozgáskoordináció bizonytalansága miatt úgy ítélem meg, jobb, ha a társaságomban tér vissza a találkozó pontra. Miután Alexa biztos kezekbe kerül, Fletcher után indulok, hogy mielőbb összepakoljuk a CQL tartályokat és az ukáznak megfelelően a szállító járműhöz vigyük őket. - Indulunk a J-07-hez, Hadnagy! - jelentem az osztagvezetőnek, hogyan is állunk itt hátul, de már indulunk is, hogy mielőbb a raktérbe csúsztathassuk a későbbiekben akár bizonyítéknak is betudható finomított CQL-t. Kilépve az Eternity tehersiklótól, újból a barátságtalan, szürke ködbe burkolózó táj tárul a szemünk elé, ahol ráadásként már javában havazik is. - Rögzítem! - kisvártatva megérkezünk a lánctalpasunkhoz, ahol társammal együtt azonnal nekilátunk a rakomány lefogatásához, hogy a Condor felé vezető, bizonyára rázós úton se mozdulhasson majd el eredeti helyéről a szállítmány. - Elkészültünk! - biccentek a katona irányába jelzésemmel egy időben, mintegy megköszönve az együttműködést. A járgány hátsóajtajának lezárást követően Lewis Hadnagy mellé sétálok, de szólni már semmit sem tudok, mert addigra megroppan talpunk alatt a jégpáncél és még az előtt be is szakad, hogy a gondolatomat tovább tudnám fűzni. Az utolsó kép az, hogy nem egyedül, hanem a védelmemre bízott nővel együtt tűnök el a koromsötét mélységben, ahol magam sem tudom, hogy milyen módokon, de többségében tehetetlenül csúszva haladok valami felé, aminek a vége egy nagy puffanással ér véget. - Sam, jól vagy? - azt hallottam, hogy mindvégig a közelemben volt, de fogalmam sincs, hogy milyen távolságban lehet tőlem, ezért bekapcsolom a sisak lámpáját, ami reményeim szerint nem sérült meg sem a robbanáskor, sem pedig most a leérkezés közben. Amennyiben van fény, gyorsan megtalálom a lányt. - Nem sérültél meg? - próbálom felvenni vele a szemkontaktust, majd, ha kapok valamiféle visszajelzést, csak azután válaszolok a korábban feltett kérdésére. Mivel fájdalmat egyáltalán nem érzek, gyorsan végigtapogatom a lábaimat, karjaimat, hogy nem tört-e el valamim a kemény érkezés miatt, de szerencsémre legyen mondva, egyben vagyok. - Azt hiszem egyben vagyok... és ahogy elnézem olcsón meg is úsztuk ezt az egészet. - pillantok a sziklavájat magasan lévő kürtőjéhez, melyen keresztül idecsúsztunk. - Gardel Tizedes! Fletcher! Hallanak minket?!? - próbálkozok én magam is, de süket az összes csatorna, valószínűleg leárnyékolja a frekvenciát ez a sok-sok szikla, ami körbezár most minket. Magamhoz veszem a földön heverő RYAS-t, a hátamon pedig megtapogatom a hevederrel rögzített CQL mesterlövészpuskát, mely a csúszás közben is stabilan volt tartva. - Olyan érzésem van, mintha maga az Aquillon kínálna fel minket annak a lénynek, amivel nem akarunk találkozni... - valóban nem tűnik valami rózsásnak a helyzetünk, bár, ha a pozitív oldalról közelítünk, akkor elmondhatjuk, hogy megúsztuk törések nélkül a zuhanást, a ruházatunk sem sérült, levegőnk is van még és egyelőre a sugárzási szint sem változott, már ha lehet hinni a szkafanderben jelzett szintnek. - Valljuk be, azt hiszem, ennél privátabb hely aligha akad, de ami azt illeti megelégedtem volna az Imperium magányával is, ott is tudtunk volna váltani néhány szót a többiektől távol. - kezdeményezek beszélgetést az indulásunk után, mert úgy gondolom, hacsak nem akad társaságunk, akkor azért eltöltünk a mélyben jó néhány percet kettesben és ezt azért nem árt, ha kihasználjuk. - Belekezdtem valamibe az Eternity-n, még közvetlenül a robbanás előtt, de aztán csak nem sikerült végül befejeznem... - kezdek bele újból, de csak akkor folytatom, ha a Hadnagy is partner a beszélgetésben.
Apróbb bólintással veszem tudomásul az öcsém szavait, ha valóban csak ennyiről van szó – és nincs okom mást feltételezni –, akkor tényleg nincs nagy baj. - Csináljuk, menjünk. - Kizárólag csak egyetérteni tudok vele, de ha ez nem így volna, akkor sem mondanék mást vagy cselekednék másképpen. Ebben pedig nem csak annak van szerepe, hogy jelenleg egyszerre elöljáróm és felettesem. Bízom az ítélőképességében és egyébként is. Visszatérve arra, amiért itt vagyunk, a vérmintának előveszek egy megfelelő üvegcsét a táskámból azután, hogy határozott és világos utasítást kapok a kérdésemre. Leguggolva a hóba tapadt mennyiségből a megfelelőmódon vételezek és pakolom el. - Kész, megvagyok vele. - Jelentek gyorsan, röviden. Az egész egy percet sem vett igénybe. Később majd az elemzés során kiderül kié vagy kiké, ha nem csak egyetlen főhöz tartozik. Ami a meglepetéseket illeti, nos igen… nem tudom cáfolni az elhangzottakat. Idővel remélhetőleg és mindenesetre kiderül, ha más nem is, de annyi, a minták kihez tartoznak. Csak ehhez nem ártana visszatérni a Condorra és elhúzni innen a picsába. - ...és akkor még valószínűleg finoman fogalmaztál. Zsebre biztosan nem teszi senki. - Húzom el a képemet, mert, hogy ami eleddig történt ezen a küldetésen, az túl ment már régen minden határon. Anélkül is, hogy vér borítaná a havat a talpunk alatt. A vaskos jelentés gyártást egészen biztosan egyikünk se ússza meg, már, ha egyáltalán lesz arra lehetőségünk, hogy megtegyük. Egyszerre csak egy dolog, előbb vigyük ki, akit lehet innen. Óvatosan, de gyorsan haladunk, együtt, meglepetéssel pedig szerencsére nem találkozunk. A környék viszonylag nyugodtnak tűnik, már-már túlságosan is, na nem mintha bármi szar még hiányozna, mert rohadtul nem. Míg az ajtót Simon becsukja, továbbra is figyelek, mindkettőnket fedezem. Amint megvan vele, haladunk tovább, immáron be az épületbe. A sérült kutató láttán zsigeri az ösztön, hogy menjek, tegyem a dolgomat, de addig eszemben sincs, amíg a belső teret tisztának nem tituláljuk és nem, nem a mocsokra gondolok bent. Amikor pedig végre Stewarthoz érek, nekilátok a dolgomnak. Gyógyszerezés ide vagy oda, ha van a jelenlévők között valaki, aki pontosan érti miként működik az emberi test, a fájdalomtűrő képességével együtt, akkor minden szerénység nélkül kijelenthetem, az én vagyok, elvégre ezért vagyok itt. ...és az, amit tapasztalok a kutató törött lábának stabil helyzetbe hozása kapcsán, baromira nem a normális tartományban mozog. Lehívom az orvosi aktáját, tudni akarom, hogy csak én nem emlékszem, a kutató CIPA szindrómájára, bár akkor meg értelmetlen lett volna a fájdalomcsillapítókat magába tömnie eddig, egyébként sem érezne baromira semmiféle fájdalmat (sem többek között) gyógyszerek nélkül sem. Mindegy, az ellenőrzés sosem árt, mindenesetre teszem a dolgomat tovább. - Ne köszönje, nem kell. - Rázom meg az üstökömet. A lába után pedig a karja következik. A közben történő szóbeli és hallott eseményekbe befut egy üzenet a Condorról is. Nem állok meg az ellátásban, de abban a pillanatban osztom meg Simonnal a privát csatornánkon és passzolom is vissza a kapott parancsot a hadnagytól, adják át Lewis hadnagynak. A tovább folyó szóváltást anélkül hallgatom, hogy közbekapcsolódnék. Azt egyébként is csak akkor teszem meg, amikor nagyon muszáj, vonatkozzon ez a sérült kutatóra vagy az öcsémre. A túszok bejelentkezését rezzenéstelenül hallgatom, a hirtelen kapott félinformációval Laristól, aztán azt is, mivel torolják meg meggondolatlanságát. A megnövelt időkeret megint lecsökken időközben. A hallottak, főleg amik a KFHra és a nevelőapámra vonatkoznak, valamivel feljebb tolják a szemöldökeimet a képemen egy rövid időre mielőtt ráncolódni kezdenének. Noha ott az inger, hogy a fejemet Simon felé fordítsam és lássam a reakcióját, de tekintettel arra, Stewart a kezeim között van szó szerint, eszemben sincs másfelé vinni a szempáromat. Muszáj látnom minden mozzanatát annak, amit csinálok. Közben pedig a rádión hallatszódik, hogy az ál-Crosby elindult, mozgásban van és valószínűleg odakint valahol. Stewart vállát a helyére rántom, fájdalomtűrő képessége pedig éppen annyira elismerésre, mint gyanakvásra is méltó és okot adó. Köszönetnyilvánítására megint csak megrázom az üstökömet, de már szavak nélkül hagyom, ahogy érzékelem, Simon az ajtó felé indul. Magamhoz veszem az MK-t, nem csak a biztonság kedvéért és készenlétbe is állok, mert nem tudom mi fog történni és a legrosszabbra készülve, nem maradhat se a kutató, sem pedig én magam könnyű célpont, ha a dolgok baromi szarul alakulnának. Nem, ettől még nem gondolom túl a dolgot vagy feltételezem azt, hogy az öcsém ne fedezné a hátunkat, de jobb a legrosszabbra felkészülni. Amennyiben tűzpárbaj kezdődik (kizárólag ebben az esetben!), arra reagálok azonnal. A hőkamera képét megint rászűröm a sisakra és a fegyvert is feljebb emelem. Stewart lába több helyen törött, még ha olyan nagyon is bírja a fájdalmat, járni nem tud és be is van kellően gyógyszerezve, gyanúra alapozva több teendő vele a hirtelen változókra való tekintettel egyelőre nincs. Az ajtóhoz megyek, annak átellenes oldalára, mint ahol Simon van vagy ahol kilépett – ha megtette –, hogy belássam azt a területet is innen, ami neki a holttérbe esne. Amennyiben tiszta rálátásom nyílik innen a célpontra vagy úgy alakul a helyzet, szükség van az intervenciómra, cselekszem. Ha viszont nem történik semmi ilyesmi (nincsenek lövések!) és Simon visszalép az épületbe, maradok egyelőre Strewart mellett, készenlétben. Amikor közbe tudom vetni, jelentek a sérült állapotáról. Az előtt vagy után hallottak nem lepnek meg, valahogy volt egy olyan sejtésem, hogy a fickó által korábban fecsegett dolgokról az öcsémnek nem volt tudomása. A privát csatornán érkező utasítással kapcsolatban bólintok egy apróbbat. - Ahogy akarod. Én az vagyok, de még nekem is szokatlan az ilyen mértékű sérülésekre adott reakcióhiány. - Már, ami Stewart fájdalomtűrését illeti. Nincs sokkban, az tehát nem magyarázza, a gyógyszerei mennyiségét – számításba véve azt is, amit magának adogatott be –, pedig még mindig szintén nem oké, ahogy tűrte az egészet. Visszatérdelek mellé és a rádiója kiiktatásával kezdem. Ha egyszerűen és manuálisan lehetséges, akkor leszedem róla és kikapcsolom, az eszközt pedig elteszem, ha nem úszom meg ennyivel, mert nem lehetséges, akkor egyszerűen előszedem a nálam lévő elektrokautert – mindenki azzal improvizál, amivel tud – és a legmagasabb teljesítményre (1200°C-ra) állítom és a rádió legsérülékenyebb pontján beleállítom és egyszerűen és szó szerint kisütöm a rendszerét. Ezt követően, újra megbontom a páncélját, a sérült vállánál. Ha ellenkezne, fizikailag próbálok gátat vetni neki, ha kell Simon segítségével és újabb adag gyógyszerkoktélt kap, mennyiségét tekintve akkorát, hogy a szedatív szer szó szerint kiüsse, de azért az életét ne veszélyeztessem. A hatása szinte azonnali. Stewart dőlő testét a padlóra biztonságos pózba helyezve eresztem le teljesen. Amint ezzel megvagyok, újra talpra állok. A hallottakkal együtt hívom le a térképet, hogy úgy is nyomon tudjam követni merre fogunk menni. A geológiai laborra, aztán a hordozógép helyére vezetem a szempáromat első körben, majd arra az épületre, ahol vagyunk, figyelembe véve az ajtókat. Határozottan bólintok egyet. - Majd az épületek tövében haladok, ahol csak lehet. Próbálj a medencéjére lőni, ha van rá esélyed. Azt túléli, megoldom, hogy így legyen. Viszont mindenhol máshol nagy eséllyel belehal, mire visszaérnénk. - A csípő nagy felület és nincs ott semmi, ami azonnali halállal végződhet vagy legalábbis messze kisebb az esély rá, mintha mondjuk a tüdőt lyuggatja ki akármelyikünk is. - Kettőből egy személyt akarsz? - Mármint ránk értve, amikor a fegyver letakarásával kapcsolatban kérdez. Válasz helyett cselekszem és előszedem az egyik hőtartó takarót, pillanatok alatt szétvágom, hogy a mérete megfelelő legyen a két fegyvert becsomagolni a fémes anyagba és ragasztóval rögzítem előbb az övén, utóbb a sajátomon is a segítségével. - Engedélyével hadnagy... - A szavaimmal egyidejűleg nyúlok a név- és rangjelzéséhez a páncélján és leszedem őket, a kezébe nyomva ezután, majd a sajátjaimnak is ez lesz a sorsuk. A sötétítést felhúzom a sisakra – közben a hőkamera képét erre is rászűröm, a térképet pedig nyitva hagyom a periférián, illetőleg az összes szenzor, letapogató és minden olyasmi működésbe lép, ami segíthet az esélyeinket növelni –, így a képünk se lesz kiszúrható, legalábbis amíg közvetlen közel nem ér hozzánk. Erre pedig lehetőleg nem lesz esélye. Mire végzünk, megmondhatatlan melyikünk melyik, centire pontosan egyforma a magasságunk, a testfelépítésünk is egészen hasonló, a páncél pedig tök egyforma. A fegyvereket lefedtük. Egy valami maradt csak hátra. A két orvosi táskából az egyiket leveszem és átadom neki. - Utána kérem vissza. - A szavaim és a helyzet komolysága ellenére halvány, sötét és keserű humor árnyéka ott húzódik a szavaimban. Azzal együtt, hogy élve kerüljön nekem elő ahhoz, vissza is tudja szolgáltatni. Most már tényleg nem lehet megkülönböztetni minket egymástól. - Csak stílusosan, huh… Parancs értve. - Eszemben sincs megkérdőjelezni vagy ágálni ellene, a megjegyzés egyáltalán nem ennek szólt, hanem a hadnagy helyett az öcsémnek, akivel együtt nőttünk fel és akit hátra kell hagynom, ha beüt a krach. Hát jobb, ha nem teszi. Mozgás közben azért még beugrik valami; - Ne hagyd, hogy a fejedbe másszon. Valószínűleg hazudik. - Vagy nem a teljes és őszinte igazsággal fogja szórakoztatni Simont és ezzel együtt mellékszereplőként engem is, legyen szó apánkról vagy bármi másról. A déli oldalon lévő ajtóhoz megyek, kikapcsolom a mikrofonomat, ne hallatszódjon be a csatornákon, hogy mozgásban vagyok én is (de hallani továbbra is hallom őket és/vagy mást is, ha közben befutna akár a Condorról, akár Morisontól, akárki mástól bármiféle üzenet) és amint Simon megadja a jelet, hogy mehetünk, kinyitom. Előbb csak résnyire, hogy körül tudjak nézni, majd fokozatosan, de viszonylag tempósan haladva lépek ki rajta, közben nagyon figyelve arra, ha bármi gyanús kerülne a látómezőmbe. Az ajtót becsukom magam mögött és az épület keleti oldalán közvetlenül a fal mellett haladok végig. Indulás előtt még egyszer a hátam mögött is ellenőrzöm mi a helyzet, aztán magam elé figyelve – meg mindenhová is – haladok egészen a sarkáig. Ott északi, észak-nyugati irányban nézek szét előbb, mielőtt még kilépnék a fedezékemből, figyelve, hogy a CQL minőség ellenőrző állomás egykori maradványai közül se érjen váratlan meglepetés. Szerencsére az elpusztul fala pont szemben van. Ha nem tapasztalok semmi váratlant vagy, ami az életemet veszélyeztetné, kilépek és még mindig az épület tövében haladok, végig készenlétben tartva az MK-t a kezemben. Ha közben folyik a rádiótársalgás, azt is hallgatom. Felérve közben az épület legészakibb csücskéhez, előbb nyugati oldalon lesek ki, aztán dél felé kezdem zárni a 90°-os szöget, végig takarásban maradva, csekkolva, hogy látok-e bárki mást Simonon kívül. Ha jól számolom, nagyjából most lehet félúton a geológiai állomás felé vezető úton és mivel ismerem, valószínűleg ő is kiszámolta, nagyjából mikor érek erre a pontra, ahol újra a látóterembe fog kerülni. Ha nyugi van továbbra is és a páncél semmit nem jelez az öcsém jelenlétén kívül, haladok tovább. Átfutok a szeizmológiai érzékelőkig, keleti oldal felől haladok az északi felé, ugyanolyan óvatossággal bevéve minden sarkot, aztán át a tárna gépészeti alegységekig. A kettő között a déli oldalra nyílik némi rálátásom, de nem sok. Mindenesetre innen egészen addig megyek, amíg még fedezékben tudok maradni. Kilesve mögüle Simon megint a látóterembe kerül. A geológiai állomás dél-keleti sarka hiányzik, de a keleti fal még áll. Oda szándékozom megint a fal tövébe érkezni. Ha minden továbbra is eseménytelen, akkor észak felől kerülök a hordozógépig, amennyiben viszont nem, úgy az eseményekhez mérten döntök arról, merre és hogyan tovább.
Nos, egyik küldetés sem veszélytelen. Ez pedig kiemleten veszélyes, hiszen ha a környezet nem lenne elég, még az ismeretlen terep és állatvilág is keresztbe tehet mindenkinek. Miután szerencsésen földet értek a lavina végén Lucas érzékeli, hogy a J-07 megvédte őt, és vélhetően a többieket is. Raven ugyan ájultnak tűnt, de a zászlós tudta, hogy akár sokkot is kaphatott, vagy csak a természet megtette azt, amit már sokan szerettek volna: egyszerűen leütötték a planetológust. A probléma ott kezdődött – ezek ugyan kisebbnek tűntek a lavinánál, de még nem voltak kinn a pácból -, hogy alig tudta kiszabadítani magát. Miközben ugyanezt tette Ravennel egy lövés dördült mögötte a hátsó részben. Reagálni nem volt ideje és helye, bár kezei automatikusan az MK felé mozdultak, de mire ráfonódtak az ujjai az eddig jól működő fegyverre már a második lövés is eldördült. Ezt ő kapta, és Isteni szerencse érte, nem halt meg, sőt, „csak” a ruháját érte a lövés. Mire felmérte a helyzetet már nem volt lövő helyzetben, Malinor hadnagy már rávette magát az árulóra, aki tippje szerint Carlstone lehetett. Viszont észrevetette, hogy a ruháján vadul villogó hibajelzés mellett füst és lángok is terjengeni kezdtek. Az eddigi higgadsága nem szállt el, mérlegelnie kellet. Lenyúlt a vezetőfülke alá és kitapogatta a javítókészletet, amit felcsatolt magára. Lőni kezdte az ajtót, ami hangos robbanással repült ki a harmadik lövés után. Nem tudja, hogy mi történik hátul, de reménykedik benne, hogy a kancellár és a hadnagy megússzák, legalábbis Malinor heves reakciója hallatán. Kidobja az MK-t, kimászik, majd Raven után nyúl és a lehető leghatékonyabb módon kirángatja a lángoló járműből az ájult nőt. Elhúzza egy jó három-öt méterre, majd az MK-t felvéve hátramegy célra tartott fegyverrel. Bármit is talál Carlstone-t keresi, de résen van, hátha a másik kettőből valamelyik az áruló. Nem fog meglepődni, ha nem így lesz. Ha minden rendben – azaz Carlstone halott-, akkor segít kihúzni a Kancellárt és odébb segíteni a két ájultat. Amennyiben Carstone él és tiszta a célpont lelövi. - Elvileg nem kellene robbannia – szól. – De a füsttől távolodjunk el – szól a hadnagynak, majd a javítókészlettel megpróbálja kijavítani a hibát, ha megy neki egyedül. Ha nem, akkor Malinortól kér segítséget. Aztán Ravenhez meg, és megpróbálja valahogy felébreszteni, de kellő orvosi felszerelés nélkül, csak a harcművészeti technikájára hagyatkozhat. Megpróbálja a csuklójánál éles, nyilaló fájdalmat okozva Ravent magához téríteni, ami ezután piszokul fájni fog a nőnek, amíg el nem látják. - Két kilométer és ott vagyunk – adja meg az információt.
*Malinor kérésére hiába próbálok bármit is megtudni a szabotőrökről, nem sikerül. Schultz pda-ján azonban igen érdekes mappákat találok és áldom az eszem, hogy a félbe hagyott üzeneten túl, másra is kíváncsi voltam. Időm ugyan nincs megnézni egyiket sem, de később biztosan átnyálazom az egészet és mivel értékes adatoknak érzem, nagyon nagy biztonságba helyezem, akárcsak a sajátomat. Peregnek az események, Malinort is ellátja a Doki, miután szerintem tök feleslegesen a kancellárt is, s végül némi izgalom után megérkezünk oda, ahonnan nagyon gyorsan el leszek távolítva. Sajna a láda tartalmát nem tudom megnézni, és ezzel már meg is van a következő dolgom otthonra, ha túlélem ezt a küldetést. De miért ne élném túl? A jég hátán is megélek, itt meg sok a jég, ebből következik, hogy előbb vagy utóbb hazaérek és rávethetem magam Schultz pda-jára, nem mellesleg pedig felfejlesztem a lézerszkenneremet, hogy még egy láda ne tudjon kifogni rajtam…vagy elcsenek egy jobbat. Simon hadnaggyal való apró összetűzésem után – melyben a hadnagy megmutatta, hogy tud úgy ordítani ahogy én sikítani – végül csak fel kell szállnom Morison mellé a csapatszállítóra, de legalább az az élmény megadatik nekem, hogy őt boldogíthatom az út során, mely nem kevésbé élménydúsabb, mint amilyen az első volt. A sokkal, sokkal nagyobb vadállat felbukkanása némi kiborulást okoz nálam, amit a sikítások közötti rövid szünetekben nem átallok közölni Morisonnal…és ezzel egyidejűleg a többiekkel is.* -Miazhogy ismeretlen állat kontakt? Meg fog zabálniiii! *Morison katonai szlengje az agyamra fog menni, ha még sem leszek űrvacsora. Malinor röhögése csak olaj a tűzre.* -Csesszd meg Malinor, örülj ha megsüketülsz de életben maradsz! *Mi az, hogy „mi van már megint? „ Szoktam én hobbiból sikítani, pánikolni? Az agyam eldobom, előtte viszont a szívemet és a tüdőmet terhelem le. Előbbi az adrenalin lökettől bolondul meg, utóbbi a folyamatos igénybevételtől, mivel hiába hagyjuk le a vérszomjas fenevadat, már nem segíthet rajtunk semmi, vészesen megindul alattunk a csapatszállító lefelé a lejtőn, utánunk meg a lavina. * -Hiááábaaa! MIND MEGHALUNK! *Bár szerintem semmi értelme kapaszkodni, ösztönösen teszem azon felül, hogy be vagyok kötve, de ez sem segít amikor a csapatszállító párszor megpördül velünk, a hógörgeteg úgy játszik velünk, mint tollpihével a könnyű, perdai nyári szellő. Utolsó éber pillanataimban ellenőrzöm, hogy mindkét pda biztonságban van-e, aztán elnyel a sötétség. Az ébredés nem kellemes, jobb szerettem volna a kabinomban magamhoz térni úgy, hogy mindez meg sem történt és csak egy rossz álommal lettem gazdagabb, és egy ideig még ezt is képzelem. Mintha valaki rángatna, ordítást is hallok de nem tudom, hogy ez még az álom vagy a valóság. A testem cseppet sem könnyedén lebeg, megérzek minden döccenést, mielőtt végleg megállna alattam a talaj. Csendesen ejtőzöm, megbirkózva az észheztérés minden nyűgjével, úgy is mint szédülés, kilábalás a szemhéjaim alatt elterülő sötétségből, a valóság konstatálása, a helyzetem felmérése. Az eget látom magam felett, legalábbis ami látszik belőle, körülöttem jég és hó, meg Morison….bár utóbbi személye nem teljesen körvonalazódik az elmémben, csak azt látom résnyire nyitott szemeimen át, hogy valaki közeledik, majd felemeli a karját és lecsap. Az adrenalin löket belerobban az ereimbe, a másodperc tört része alatt térek magamhoz, nagyobb mennyiségű levegő tódul a tüdőmbe és mozdulok meg, hogy feljebb tornásszam magam, minimum ülőhelyzetbe. Hogy sikerül-e vagy sem Morison áldatlan ténykedését elkerülnöm, ami kétségtelenül hatékony, de annál kevésbé humánus módja az ébresztésnek, az egyáltalán nem befolyásolja ösztönszerű megmozdulásomat. Így vagy úgy, preventíve vagy bosszúból, de még a pufiruha sem gátol abban, hogy az adrenalin lökettel megspékelt lábammal, oda rúgjak a lábai közé. Fekvésből, alulról felfelé. Igen, meglehetős pontossággal kicentizve – ahogy a kancellárt csócsáló büdös dögöt a csapatszállítóval – a férfiasságát. * -BASZKI MORISON, MI A FRANCOT MŰVELSZ? *A kérdés kiáltva érkezik, vagy azért, mert szimplán dühös vagyok, vagy azért, mert még a kezem is fájlalhatom. A következő amit teszek, hogy leellenőrzöm a pda-kat, megvannak-e és épségben, aztán remélhetőleg ejthetek egy megkönnyebbült sóhajt. Csak eztán nézek körbe és nem túl nagy lelkesedéssel – zéróval – foglalom össze a látottakat.* -Ó, baszki! Hogy a nyáladzó sikító lóizé tapossa ki a beleit. Meg a dögét is, meg a lavináét! *Igyekszem felállni, és a csapatszállítóhoz sietek – lásd: két karomat széttárva, egyensúlyozva, tipegve -, hogy megpróbáljam menteni a menthetőt, hiszen az életünket jelenti mindaz amit ki tudunk belőle menteni. Javarészt fémládákban van minden csomagolva, ha hozzá tudok férni a rendszeresített tűzoltókészülékhez, akkor nekiállok tüzet oltani. Muszáj, hogy valamit ki tudjunk onnan szedni. Orvosi felszerelést, műszereket, fegyvereket. * -Mi van a kancellárral? Él még? *Azért érdeklődöm, hogy tudjam, meg kell öljem vagy valaki elvégezte a dolgot. Közben, valamikor azért felfedezem a Malinor által kilyuggatott Carlstone testét, sisak nélkül, s bár nem voltam magamnál amikor a történések történtek, előbb vagy utóbb összerakom a képet. Tűzoltás közben biztosan, már ha van rá módom. Akár félkézzel is, de ha úgy, akkor az hangos és szünet nélküli szitkozódással telik el. A válaszra, hogy McG még él, csak egy halk morgással reagálok.* -Bassza meg! *Komolyan, hogy nem tud meghalni, mikor szinte mindenki arra törekszik, hogy kinyúvadjon? Kész hősi eposz lesz a hazatéréséből. Ha sikerül bármit is megmenteni a kocsiból, akkor leltározok. * -Nem fogok két mérföldet gyalogolni…csináljunk a megmaradt részekből hordágyat. Morison húzza, én meg koktélozok rajta fekve. Ellenvetés? Nincs? Én is így gondoltam. Akkor munkára pasik! *Nem hagyok időt arra, hogy közbeszóljanak. Bár ha mégis eszébe jutna – és itt Malinort ismerve Morisonra gondolok, McG szava meg nem számít, ha magához tért sem – akkor kesztyűs két ujjamat összecsippentve „vágom” el a hozzászólás folyamát. * -Csss! Cssss!
Régen amikor fiatal voltam, akkor sokkal jobban bírtam az ilyen küldetéseket, mint a mostani, de most már érzem, hogy öreg vagyok én az ilyenekhez. Régen nem tudott volna meglepni ez a dög, s elkapni. Vagyis legalábbis szeretném ezt hinni. Az viszont biztos, hogy régen nem vesztettem volna el az eszméletemet a szájába, hanem kicsináltam volna ezt a dögöt. Erre most majdnem ő csinál ki engem. Szerencsémre Raven megmenti a seggemet avval, hogy elgázolja a dögöt, de abban nem vagyok biztos, hogy nem engem akart. Tudom, hogy a több napos nászéjszaka után Sammy elment Ravenhez, és csajos napot tartottak, s abban is biztos vagyok, hogy Sammy-n látta a nyomokat. Azt nem tudom, hogy ő beszélt-e, de az biztos, hogy Raven tudja mit tettem a barátnőjével. A végeredmény így is úgy is ugyan az. A dög megdöglött, én pedig élek. A doki átvizsgál, s szerinte életben maradok, bár a karomat nem kellene mozgatni egy ideig. Hiába is ellenkeznék, hamar a csapatszállítóban találom magam, amit megtámad egy másik dög. Mázlimra éppen nem vagyok magamnál, amikor Raven ismét sikítozásba kezd. A pisztoly dörrenése térít magamhoz. Egyből össze rezzenek, s ugyan csak homályosan látom Edgar alakját kezében a pisztollyal, ahogy szétlövi a fogoly bilincsét, a következő pár pillanat múlva már látom is szinte lassítva, ahogy Carlstone emeli fel a fegyverét, s engem vett célba. Próbálok elhajolni, de a gyógyszerek, és az állapotom nem engedi. Látom, ahogy a repedések futnak végig a sisakomon, s a fájdalom is belém hasít, ahogy a lövedék felsérti az halántékom felett egy kicsivel a fejemet. Az égető érzés hamarosan erős fájdalomba megy át, aminek hatására már ordítanék fel a fájdalom miatt, de amint kinyitom a számat, hogy levegőt vegyek, megérzem, hogy a levegő marja a torkomat, így azonnal visszatartom a lélegzetemet. Hamar összeáll a fejemben, hogy szarba kerültem, és mind ezt Malinor hadnagynak köszönhetem. Itt sajnos újból elvesztem az eszméletemet, s fogalmam sincs, hogy mi történik körülöttem.
Ég az arcom, ahogy apám keze hatalmasat csattant rajtam. Fáj, s alig tudom visszatartani a könnyeimet, amint ott térdelek előtte. Látom, ahogy lassú, de határozott mozdulatokkal csatolja ki az övét, s tudom mi következik, ha levette. -Sírni fogsz, mint egy kislány? – kérdezi keményen, s biztos vagyok benne, hogy nem érdekelné az sem, ha nem sírnék, hanem büszkén állnék előtte. Már nem vagyok tíz éves, mint amikor először jól elvert, hogy a szerinte helyes útra tereljen, de mégis csak az apám, s nem üthettek vissza neki. – Féreg vagy William! – ordítja, hogy kiadja a dühét. – Hogy tehettél ilyet avval a szerencsétlen lánnyal? – szegezi nekem a kérdést pedig legbelül ő is tudja. Beáldoztam egy gyalogot, hogy én előrébb lépjek. A bőr szíja már ott lóg az arcom előtt, s tudom, hogy hamarosan meg fog ütni, s én csak ezt a pillanatot vártam. -Őrség! – kiáltom el magam, mire a kancellária három katonája ront be a kis lakásba, s pillanatok alatt földre teperik az apámat. Közben én lassan talpra állok. Teljes nyugalommal porolom le a nadrágom térdét, bár látszólag nem poros, de én tudom, hogy előbb térdeltem. Egyetlen intésemre, felrántják apámat a földről a katonák, s immár ő térdel előttem, nem pedig én ő előtte. -Tegnap óta a Kancelláriának dolgozok. – mondom neki a tényeket, mert látom rajta, hogy nem érti, hogy mit keresnek itt ezek a katonák, s hogy mi folyik itt. – Egy Kancellár titkára vagyok. S mint ilyen személy, számodra ÉRINTHETETLEN! – üvöltöm az arcába, s már csattan is a pofon, de immár az ő arcán. – Az a szerencséd, hogy Anyám szeret téged. – mondom neki az indokot, hogy miért is él még. – Összesen 129 alkalommal vertél meg engem. – sorolom fel a bűnét. – De többé nem fogsz megütni, ezek a kedves úriemberek azért vannak itt, hogy ezt viszonozzák. -Verjétek addig, amíg bírja, de ne dögöljön bele. – adom ki az utasítást a katonáknak hanyagul, akik azonnal el is kezdik apám összeverését, amit én mosolyogva nézek végig, s mikor úgy érzem eleget kapott, akkor felemelem a kezemet, amire a katonák leállnak. Apám vért köp, s már négykézláb is alig bír megmaradni. De mégis vigyorog rám. -Igazi McGrover vagy. – neveti el magát. – Hagytad magad összeverni.. – mondaná tovább is, de a köhögés a fájdalom nem engedi. -Te tanítottad, hogy a sebzett vaddisznó veszélyesebb, mint az anyadisznó. – mondom neki, miközben egy kést dobok elé a földre a ruhám alól. – Ha van tartásod, akkor elintézed, és nem nekik kell. Kapsz öt napot. – mondom, s távozunk a katonákkal a lakásból.
Mire magamhoz térek addigra már kint vagyok a kocsiból, a sisakom is már nem az én sisakom, s közben Malinor hadnagy van az arcomban, és arról kérdezget, hogy hallom -e. Mi a franc van itt mindenkivel, hogy a hallásomról kérdez. Próbálok gyorsan körbe nézni, hogy kik vannak még körülöttünk, de csak Ranvent és Lucast látom, ami részben megnyugtató, de részben aggasztó is. Elvégre legutóbbi tudásom szerint van egy áruló, aki egykor láncon volt, s Malinor engedte el, adott Raven, aki nagyon nem bír engem, s adott Morison Zászlós, aki lehet ellenség is és barát is. Ha nyíltan megtámadom vagy megvádolom most Malinort, avval csak rosszabb helyzetbe kerülhetek. -Mi történt? – teszem fel a kérdést, miközben próbálok felállni. Ahogy elnézem a rangokat, azon kezdek gondolkodni, hogy ki lehet a rangidős. Malinor ugyan Hadnagy, de nem hinném, hogy ő parancsolna itt jelenleg. Raven csak tizedes, s Morison is csak zászlós. Ezek mind alkalmatlanok egy csapat vezetésére, így nekem kell átvennem. -Tizedes! – szólítom meg Ravent a rangján, hogy éreztessem, engedelmességgel tartozik. – Milyen vadak várhatnak ránk ezen a vidéken? És merre kell mennünk? Utána nekiállok megszervezni a hosszú utat. Szerencsémre a lábamnak semmi baja, bár a kezem nem túl tökéletes, és fegyvereimből is csak a késeim vannak már meg. Hamar leesik, hogy az aktatáskám sincs nálam, ami azért zavar, hiszen az a legértékesebb jelenleg utánam, és Sammy után. -Mint rangidős tiszt, én veszem át a csapat irányítását. -jelentem ki, s nagyon remélem, hogy Malinor nem kezd el akadékoskodni, mert akkor már most bajban leszünk. – Elsődleges cél vissza jutni a Condorra! Malinor maga megy elől, Moor és Morison mellettem. Hol van a fogoly? – teszem fel a kérdést, miközben meg látom az én kis aktatáskám nem sokkal mellettünk hever a földön. Ugyan meghorpadt egy kicsit, és égés nyomai is látszódnak rajta, de tudom, hogy egy Titan-Carbid táska ennél többet is kibír. - Kérek egy pisztolyt! - mondom mind a háromnak, engem nem érdekel, hogy ki adja, de 2 késsel nem leszek túl hasznos. Kap mindenki 2 percet, hogy összeszedje magát utána kiadom az utasítást, hogy induljunk. Kedvem lenne Ravent megkérdezni, hogy mit tud Sammyről, de avval túl sokat árulnék el magamról. -Kapcsolatba tud lépni másokkal? – teszem fel végül a kérdést Ravennek. Remélem, hogy igennel tud válaszolni, s kapcsolatba tudunk lépni valakivel.
- Bullbergson, jelentkezzen! Azonnal térjenek vissza a CS Condor fedélzetére, ez Expedícióvezetői parancs! Hall engem?! - rázza meg fejét dühösen a sikló irányítói székében helyet foglaló Smith Parancsnok, aki hiába ismétli meg az egyértelmű utasítást, süket fülekre talál. - Jörg! ...én még nem akarok elpatkolni... mi bányászni jöttünk ide és nem bányászszörnyeket öldösni... - a korábban tapasztalható harci kedv, a még sohasem látott lény megjelenése után egy pillanat alatt alábbhagy, de olyan mértékben, hogy az előbbiekben még óriási tűzzel lobogó tettvágy helyébe a félelem kezd egyre nagyobb ütemben beáramlani. A fegyveresek is hezitálnak, hiába viszket már az ujjuk a ravaszon, azzal azért ők is tisztában vannak, hogy itt nem egy szimpla ellenféllel állnak szemben, a rendet ők nem fogják tudni fenntartani, legfeljebb a durrogtatáshoz tudnak hozzájárulni. - Vettem, értem és azonnal intézkedek Gardel Százados! - úgy tűnik az ismerkedésük hajnalán bekövetkezett erőmérő jó hatással volt a hierarchiára, vagy legalábbis úgy tűnik, mert Katrina szavai után jelzi az összes emberének, hogy azonnal álljanak meg és a hőssé válás legapróbb szikráját is fojtsák el magukban. - ...vigyázzon magára, Százados! - belátva, hogy jobb nem kikezdeni a belakmározott Sziklaroppantóval és talán tényleg bölcsebb döntés, ha ő és az emberei visszavonulnak a tehersikló védelme mögé. Mivel nincs az a dominiumi parancs, amivel rávehetőek lennének, hogy tűzharcot kezdeményezzenek egy ekkora, vérszomjas, mutáns döggel, rövid úton fordítják meg a munkagépeket, CQL hordozókat, hogy mielőbb megindulhassanak a Condor irányában lévő utolsó kilométerek letaposásának.
Katrina, Alexa + Fletcher
Alexa, mondhatni az utolsó utáni pillanatban ér a beomlott üreg pereméhez és ezzel együtt a csúszó Fletcher mellé, akinek karját még éppen időben kapja el. Ez a néhány szempillantásnyi idő elegendő ahhoz, hogy a katona megvesse lábait a leszakadó sziklafal épen maradt oldalában, majd onnan a doktornő segítségével felhúzza magát a stabilabb szerkezetű területre. - Köszönöm Dr. Gray, megmentette az életemet! - hálálkodik, miközben az előbbi izgalmak után mindketten kimerülten, kiterülve fekszenek néhány másodpercig a fagyott hótakaró tetején. Főnix talajelemzése a kérés után szinte azonnal megjelenik a kijelzőn, ami arról tanúskodik, hogy a talpuk alatt lévő terület rendkívül instabil, de a közvetlen veszély elmúlt az omlásokat követően. - Igenis Tizedes! - reagál a ukázra Fletcher, amit egy elnéző pillantás követ a doktornő irányába, de azzal ő is teljesen mértékben tisztában kell legyen, hogy a parancs, az parancs, még akkor is, ha éppen most mentették meg az életét. Dr. Gray nem ellenkezik, hiszen érzi magán, hogy nincs jól, nem ura saját testének és fogalma sincs arról, hogy megrogyott elméje mikor hagyja teljesen magára. Mivel nem szeretne senkinek sem ártani, a küldetést viszont hátráltatni nem szeretné, engedelmesen halad a férfi előtt a J-07-ig, ahol lefegyverzésre kerül. Kezei az eljárásnak megfelelően hátul lesznek összebilincselve, a lánctalpas öve pedig rögzíti az ülésbe. Gardel Tizedes parancs és szabálykövetése ebben a szituációban mindenképpen a csapat hasznára válik. - Igen, Tizedes, már magamhoz is vettem. - miután végzett Alexa felmentésével, a kezébe veszi a rendelkezésére álló lézerszkennert és átvizsgálja vele a jármű környezetét, a beszakadás vonalában. - Egyelőre senkit nem látok! - jelent bizonyos időközönként, de sajnos nem lát elég mélyre a műszer, hogy használható információkat tudjon közölni az eltűntekkel kapcsolatban. - Igenis! - a vizsgálat sajnos sikertelen, ami után a lánctalpas vezetőfülkéje felé tart, hogy mielőbb mozgásba hozhassa és az utasítások szerint megindulhassanak. - Negatív, Tizedes. Semmiféle rádiókapcsolat nem észlelhető az irányukból. - csendül Smith hangja a vonal túlsó oldalán, azonban egyáltalán nincs jó híre, mert ők sem tudnak kapcsolatba lépni a csapat mélybeszakadt tagjaival. - A Bullbergson-csapat visszarendelése kiváló döntés volt Gardel Tizedes, ellenben a várakozása ellentmond a Dominium kivonási kódjának, valamint szembe megy Greymare Expedícióvezető egyértelmű parancsával, miszerint azonnal vissza kell térniük a CS Condorra. Kérem, ne késlekedjenek! - a Parancsnok nem száll ki a vonalból, de nyomatékosít mondandója végén, mert igazából már szeretne mindenkit a fedélzeten tudni, még akkor is, ha a felszálláshoz nem áll minden rendszer készen. A titán újból elemez, ezt követően kisvártatva meg is szólal: - Kitérés, pilóta! - próbálja a lehető legrövidebbre fogni és legegyértelműbben kifejezni azt, amit lát, ami néhány másodpercen belül be fog következni. Katrina jobb, ha kapaszkodik, mert rázós felbukkanás következik, ám sajnos nem a keresett személyek törtek a felszínre, hanem egy másik földalatti bestiát vonzott ide az a sok-sok mozgás, melyet odalent érzékelt. Főnix még éppen ki tud térni a toronyként magasodó termetes példány elől, melynek kétharmada a jéggel borított felszín felett, egyharmada alatta található. Felépítésében semmiben sem tér el a sárkányt dézsmáló fajtársától, annyiban viszont mégis más ez a szituáció, hogy ő észrevette lassan, de határozottan mozgó J-07-et és a titánt is. Innentől Katrinán múlik a döntés, hogy miként folytatódik az összecsapás.
Samantha és Nikolai
Sötét, fagyos és rendkívül visszataszító helyre került a jégpáncél alá zuhant páros. A szkafander kijelzőjén a sugárzási szint állapotjelzője enyhébb szintre ugrik, míg a külső hőmérséklet figyelő detektor nyolc fokkal hidegebbet. Az űrruházat és a Dominium orvosi szobájában kapott COLDEF testhőmérséklet szabályozó szérum tökéletesen teszi a dolgát. A kezdeti tájékozódási problémák után több dologra is felfigyelhetnek a kiegyenesedésre éppen alkalmas járatban lévők. Mivel mindkettőjük fejlámpája kiválóan működik, észrevehetik, hogy a sziklás vágat az egyik irányba enyhén emelkedik. Ezt Sam könnyen meg is erősítette a sisakba épített elemzőrendszer segítségével, ami után már meg is indultak a kijutás reményével kecsegtető irányba. A másik, ami szembetűnhet, hogy a barlangban jár a levegő, igaz huzatnak nehezen mondható, de az érzékelők szerint van némi széljárás idelent, ami tovább erősítheti őket abban, hogy nincsenek teljesen elzárva a külvilágtól. A körülbelül tíz percnyi, különösebben eseménymentes és háborítatlan útjuk során folyamatos remegő hangot hallanak, hol erősebben, hol pedig gyengébben, de a folytonosság az állandó. Mintha valami megállás nélkül aprítaná valamerre a sziklát. Egy enyhe íves fordulóban, megemésztett, gusztustalan melléktermék látható, ami csontokból, bőrhöz hasonló anyagokból, és különböző szervekből maradtak hátra. Fejük fölött az aprózódott szikla néha magától kiporlik, kisebb nagyobb darabok letörnek belőle, de attól nem kell tartani, hogy rájuk omlana. A járat legvége sajnos nem a felszínre vezet, hanem egy mesterségesen létrehozott, ferde járatba torkollik, melynek átmérője tíz-tizenöt méter, függőleges magassága viszont a beláthatatlansága miatt megbecsülhetetlen. Két dolog biztos. Az egyik, hogy a mélyedésbe hajolva a sugárzásszint mérő extrém magas sugárzást jelez, míg a másik, hogy a vezetőkábeleken és a kiépített srég vezetősínen, nagyjából másfél méter magasságban egy felvonó vesztegel, csúnyán kilyukasztott oldallal. A lámpa fényében a zárt lift oldaláról leolvasható a B-09-es szám, ami egyértelműen a tárna jelzésére utal. Ha előkeresik a B-09 telep térképét, egyelőre nem tudnak vele mit kezdeni, mert a földalatti részről nincs megjeleníthető adat. Nincs más hátra, fel kell kapaszkodniuk a liftre és meg kell próbálniuk a felszínre jutást. A mászás sikeres, a probléma pedig abban a pillanatban megjelenik, ahogy elfoglalják helyüket a körben zárt felvonóban. Abból az irányból, melyből az előbbiekben érkeztek, ütemes morajlás hallatszódik, és egyre hangosabbá válik, mígnem meg jelenik előttük a Sziklaroppantó, teljes, agresszív valójában, szájszervét járatszélességben kitárva. A jókora lény megpróbál feljutni a használaton kívüli eszközre, de félő, hogy leszakadhat, és a mélybe zuhanhat mindhármukkal. Az egyik gépésznek lehetősége van megvizsgálni a probléma jellegét, addig a másik célja a szörnyeteg visszatartása kell, hogy legyen, eltántorítva a bemászástól.
Úton a Condor felé - A lavina után Lucas, Will, Edgar, Raven
McGrover Kancellár egészen addig a pillanatig testközelből szemlélheti a gyorsan pörgő eseménysort, amíg el nem dördül a feje irányába leadott lövés, ami újból visszaveti a sötétségbe, de most minden eddiginél közelebb taszítva őt a két világ mezsgyéjéhez… Carlstone harmadik lövést már nem tud leadni, mert mire újból célra tartana, Malinor Hadnagy óriási lendülettel érkezik és nyomja neki testét a roncsolódott jármű belső oldalának. A szabotőrnek még van annyi ideje, hogy a férfi sérült vállát megüsse, de másra már nem futja. Kezéből egy szemvillanás alatt csavarják ki a fegyvert, majd üvöltve hozzák tudtára, hogy ezek után hányadán is állnak egymással Edgar-ral. A mellkasa irányába, közvetlen közelről leadott lövésekkel egy időben elégedett mosoly ül ki arcára és bár ő itt és most el fog bukni, viszont azzal a tudattal hagyja maga mögött az életet, hogy bevégezte feladatát: végzett William McGrover-rel. A pisztoly torkolattüzének ütemes felvillanása közben a Taktikai vezető eszelős énjének vonásai látszanak, melyek egészen addig a színen is maradnak, míg az utolsó töltény el nem hagyja a fegyver csövét. A halott Carlstone, szitává lőtt felsőtesttel dől az oldalfalnak, ami után jókora vércsíkot húzva maga után egész testben dől a jármű padlózatára. Az idő ketyeg, a Hadnagy pedig nem késlekedik, amilyen gyorsan csak tud, sisakot cserél, ugyanis a William átlőtt szkafandere a továbbiakban képtelen ellátni feladatát, ellenben a lelőtt ellenállón egy sértetlen darabot birtokol. A lángok először a vezetőfülkébe marnak, ahonnan gyorsan tovább terjedve a J-07 rakterét is szinte teljesen felfalják. Edgar, az ájult Kancellárral a vállán az utolsó pillanatban jut ki az égő roncsból, de persze csak azután, hogy a RYAS-sal sikerül kilőni a beragadt hátsó ajtót. A lánctalpas nem fog felrobbanni, de olyan hőség van a teljes egészében lángoló géptest körül, hogy minimum nyolc-tíz méter távolságba kell húzódni, ha nem akarnak megpörkölődni. A Kapitány ruházatának rendbehozatala, a kitapogatott és sikeresen magához vett javítókészlettel gyerekjáték lesz, ahogyan a karabélyból leadott lövések után a megsérült ajtó is megadja magát. Raven féltve őrzött PDA-i biztonságban vannak és szerencsére neki sem esik fizikailag bántódása, azt leszámítva, hogy nyel némi füstöt, miközben Lucas kirángatja a roncsból. A lángoktól ölelt jégjárótól tisztes távolban a Morison-Raven páros mindkét tagja regisztrálhat egy-egy nyilaló fájdalommal járó, harci technikákból eredeztethető mozzanatot. Előbbi az ágyéka magasságában érezheti az elemi erővel és hajszálpontosan befutó rúgást, míg az utóbbi a csuklóját fájlalhatja a drasztikus ébresztést követően. Jó hír, hogy Moor Tizedes megtalált egy kisebb méretű tűzoltó készüléket, ami használni ugyan nem tud, mert megközelíteni sem képes a keletkezett hőtől a jókora lángnyelvekkel égő egykori J-07-t. William, Edgar hangjára ébredhet fel újból, de immáron a szabad ég alatt, távol a perzselő tűztől, ép sisakban, éltető levegővel a szkafanderében. Feje kimondhatatlanul hasogat és vérzik. Sérülése nem életveszélyes, de minél később kap szakszerű ellátást, annál nagyobb az esélye, hogy elájul, vagy rosszabb esetben meghal. A lövés és az ébredés között eltel néhány perc teljesen kiesett számára, ő ott maradt le, hogy fegyvert fogott rá a szabadon engedett Carlstone. A rádiókapcsolat ép a csapat tagok között, A CS Condor még nagyjából két kilométernyire van tőlük, az előttük lévő terep pedig rendkívül nehezen járható. Az egészen aprótól a fél lánctalpas nagyságú kőzetgörgetegig minden megtalálható a szemük elé táruló terepen. A hóval fedett, de javarészben jégből és aquillon-i földhordalékban gazdag csuszamlás sok helyen járhatatlan magasságokig tornyosul a látóhatáron. A szkafander belső kijelzőjén olvasható felirat szerint az útirány egyértelmű, a jelenlegi sugárzási értéket figyelembe véve a rádiókapcsolat mintegy 850 méteres távolságból lehet újból aktív a tehersiklóval. Addig azonban a völgy irányába még hátravan pár száz gyötrelmesen nehéz lépés és cseppet sem elhanyagolható a ködbe rejtőző völgytalp felől érkező, vérfagyasztó vonyítások sora sem.
A B13 felfedezői - Simon és Shane + Owen Stewart (geológus), Julius Laris (bányafőmérnök) Benedict Grande (gépész) és Joel Crosby (fegyeres)
A geológus továbbra is hálás mindennemű segítségért, amit megkap, mert bár fizikailag egyáltalán nincs jó állapotban és fejben sem tiszta teljesen a szerzett sérülése és a saját fájdalomcsillapítójának -nem életveszélyes- túladagolása miatt, de az világos számára, ha Gregor doktor nem segít neki helyrerakni a szétcsúszott és eltört részeit, rövid időn belül halálát lelte volna ezen a fagyos helyen. - Dehogynem, doktor... egy köszönöm a minimum a részemről... - elméjének fáradtsága és az időközben beadott orvosi készítmények miatt már csak színtelen hangú beszédre futja tőle, de ennyit még hozzá akart tenni mindenképp, ha már másra nem futja erejéből. A rádiók szkafanderben történő elhelyezése már a tervezőasztalon úgy lett kialakítva, hogy hozzányúlni, vagy machinálni csak és kizárólag akkor lehessen velük, ha a sisak lekerül a viselője fejéről. Elektrokauteres kisütéssel még a mérnökök sem kalkuláltak, de valószínűleg azért nem, mert, ha a helyzet odáig fajul egy szituációban, hogy azzal kell megoldani, akkor már óriási a baj egyébként is. Shane művelete sikeres, a műszer felhevül, a rádió pedig abban a pillanatban megadja magát, ahogy hozzáér a több mint ezer Celsiusra felhevült eszköz. Ettől a perctől kezdve a sebesült férfival a bejövő, valamint kimenő kapcsolat is lehetetlenné válik. A ruhabontásra nem reagál, egy hangja sincs, ahogyan az új gyógyszerek beadásáról sem kérdez semmit, egyszerűen elhiszi, hogy neki ettől csak jobb lehet, mert ettől rosszabbat nehezen tudna elképzelni. A készítmény az elvárt módon cselekszik, a geológus teste dőlni kezd, de szerencséjére mellette van a Zászlós, aki ügyel a testi épségére.
A hőtartó takaró ötlete eredeti és egyben nagyszerű is, ami után szinte láthatatlanná válnak a fegyverek, de minimum rendkívül nehezen észrevehetővé. A Crosby rádiójában hallható, mozgás keltette zajok a beszélgetés további szakaszában is jelen vannak. Hol jobban, hol kevésbé hallható módon, attól függően, hogy lopakodik, fut, vagy éppen megállt valahol. Ahhoz sajnos kevés az információ, hogy a térkép és mozgás hangjai alapján ki lehessen következtetni merre járhat pontosan. A fedezék mögül, néhány pillanatra előtűnő Hadnagy is csupán azt állapíthatja meg, hogy nincs a látómezőben, jó hír azonban, hogy lövések sem érkeznek a pásztázott területről és annak holt teréből sem, amit Shane vizsgál. - Értékeltem a bátorságát... - jegyzi meg egy cinikus hangvételbe csavart félmondatban, de már lép is a következő témára. - Ahhoz, hogy megtaláljon engem, elő kellene bújnia a fedezékéből Greymare Hadnagy. - látja talán, vagy csak egyszerűen blöfföl, ez nehezen megmondható Simon szemszögéből. - Ne hagyja, hogy a katedra elpuhítsa, magának a tűzvonalban van a helye, mindig is ezt szerette csak igazán, nemde? - hagy egy kis szünetet, hogy a férfi válaszolhasson, majd a végén azért hozzáteszi - sokan, sokféle módon tanulmányozták magát, Uram! Egyesek talán épp ezekben a percekben is ezt teszik... - de, hogy kikre gondol, arról egyelőre nem beszél. - Nem vagyok meglepve, hogy senki sem tartotta fontosnak, hogy tudjon az itt történtekről. - levegővételéből arra lehet következtetni, hogy valamilyen irányban kocog, már amennyire kivitelezhető ilyen körülmények között, ebben a ruházatban. - Gyorsan összefoglalom a lényeget. - huzatos szélzúgás hallatszódik a háttérben. - A Kancellária és a KFH szigorúan titkos döntése alapján az összes aquillon-i bányában engedélyezve lett az "A" típusú CQL fegyverek tesztelése, vizsgálata, elemzése, mindamellett, hogy hivatalosan a tárnákból CQL-t nyerték ki az új világ működéséhez. Ennek az egész engedélysornak az egyik ellenjegyzője talán már kitalálta, hogy ki volt. Igen, az Ön édesapja, Hadnagy, Hank Greymare Admirális. - nem hagy időt válaszra, inkább befejezi, amit elkezdett. - Az egyik nagyteljesítményű töltet a tesztelése közben instabillá vált és az a robbanás okozta a mostani helyzetet. A hivatalos jegyzőkönyv egy sokkal szelídebb, de jóval bizonytalanabb álláspontról szól, miszerint a CQL bányászása közben értek el egy olyan kőzetréteget, ami... szóval nem, az igazság ettől sokkal prózaibb. - zárja mondanivalóját, miközben Shane útnak indul a megbeszélt útvonalon, hogy az épületet megkerülve, fedezni tudja felettesét. A csonttá fagyott havon könnyen tud mozogni, de néhány tíz méter megtétele után, a ködből előbukkanva egy, a környéken garázdálkodó Fehér gyilkos-t pillanthat meg, amint a Laris csapat egyik néhai fegyveresének belső szerveiből lakmározik a minőségellenőrző állomás romos épületének tövében. A lényen golyó ütötte nyomok fedezhető fel, feltehetően részese volt a korábban látott csatának, ahol nagy mennyiségben előforduló vért és töltényhüvelyeket találtak. A dög nem igazán figyeli környezetét, azon dolgozik, hogy még az előtt töltse meg gyomrát, hogy a vér szaga ide vonzaná társait és ölre kellene mennie egy-egy falatért.
Gurítás tíz oldalú kockával Dr. Gregor számára:
Mesélő carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
0-2: A bestia gyorsan nyeli a belsőségeket, lassan el is fogynak a legfinomabbnak ítélt részek, ami azzal egyenlő, hogy az eddigi éhségtől elvakult érzékelése és látómezeje újból aktivizálódni és szélesedni kezd. Hallása és szaglása ismeretlen élőlény jelenlétét jelzik agya számára a közvetlen közelből, ezért abbahagyja az evést és véres pofával fordul egyenesen az imént érkezett Shane irányába. Tizenöt-tizennyolc lépés közöttük a távolság, de a vicsorgó, nyáladzó pofázmány nem éppen arról árulkodik, hogy szabad elvonulást engedne a férfinak. Fél pillanattal később már meg is indul felé, kezdősebessége igen nagy, még sérült állapotában is.
3-9: A lény éhsége az érzékszerveinek tompulásával jár együtt. Nem számít Shane érkezésére, jobban tart attól, hogy a falka hamarosan idetalál, ő viszont sérülten egyikkel sem veheti fel a versenyt, jobb lesz, ha gyorsan roppantja a csontokat és nyeli az értékes táplálékot. A doktor előtt tiszta célként van jelen a gyilkos, lőhet. Ha nem teszi, elvonulásra is minden esélye megvan, nem lesz kiszagolva, észrevéve, gond nélkül folytathatja betervezett útját.
Gurítás tíz oldalú kockával Greymare Hadnagy számára:
Mesélő carried out 1 launched of one (10 oldalú.) :
0: Crosby hőkamerája felfedezi a megfontoltan közlekedő férfit, és mivel ő maga egy épület sarkánál van, elegendő csak a fegyverét célra emelni. Egyértelműen lőtávolságon belül van és nem is teketóriázik túl sokat. Elsüti az egyes lövésre állított SW-24G-t, ami csípőtájékon találja a Hadnagyot. Simon azonnal összerogy a szeizmológiai és a tárna gépészeti épületegységek között. HA Shane-t nem támadja meg a bestia, időben érkezhet ahhoz, hogy fedezékbe rángassa a sérült férfit, amennyiben őt támadás éri a bestia részéről Simon kap még egy lövést, mely ugyan nem sérti testét, de az űrruhát megtépázza. Levegője szökni kezd, fulladás veszélye áll fent, ha nem tudja befoltozni a tátongó rést. Ehhez azonban, tekintve, hogy komoly sérülést szenvedett, egymaga biztosan nem lesz elegendő. Társra van szüksége az ellátáshoz. A harmadik és negyedik lövés nem sokkal a feje mellé érkezik, megperzselve az épen maradt épület oldalát, valamint megolvasztva a vastag jégpáncélt egy pontban.
1: A szabotőr előtt tiszta célként tűnik fel Simon, akire lead néhány célzott lövést. A Snow Wolf jellegzetes hangja tölti be a telep ezen részét, a villámsebességgel érkező, fénylő lövedékek sora pedig előtte és mellette csapódnak be a talajba, valamint a mellette lévő épületek falaiba, kis részben megbontva őket. Fizikai sérülést nem érzékel testén, de ruhája megsérül, melyet rendbe kell hoznia, hogy folytatni tudja útját.
2-4: Egyik fél sem meggondolatlan, sőt, nagyon is taktikusan haladnak a céljuk felé, mely egy ponton előbb vagy utóbb össze fog érni. Feltéve, ha addig életben maradnak mindketten. Az életre való esély a Crosby Tizedes személyazonosságát használó férfi számára erőteljesen lecsökken, amikor azt érzi, hogy csípőtájékon találat éri. A páncél szerencséjére megvédi az azonnali haláltól, de mozogni képtelen a továbbiakban és a rádióba is jól hallható, fájdalmas üvöltéssel egyetemben terül, arccal előre a hóba. Tökéletes lövés mozgó célpontra a Hadnagy részéről. Úgy látszik a szabotőr élcelődése Simon terepi munkájával kapcsolatban, valamint a katedrán állására vonatkozóan semmit sem ért. Saját bőrén tapasztalhatja, hogy technikája semmit sem kopott az utóbbi időben.
5-7: Hiába az ellenálló minden elővigyázatossága, Greymare Hadnagy előtt hamarabb kínálkozik lehetőség a kiiktatására, mint előtte. Szerencséje, hogy egy beomlott támfaltól pontosan abban a másodpercben indul, mikor a lövés érkezik, így az a falat bontja meg, ahelyett, hogy benne tenne kárt. Az ezt követő lövések össze-vissza cikáznak előtte, neki viszont nincs más esélye, mint rohanni a nem túl távol lévő felvonórendszer maradványához. Az életét mentve vetődik be a fedezékül szolgáló falak mögé, miközben mögötte halálos sebességgel csapódnak be a CQL erősítette lövedékek. Sérülése csodával határos módon nem keletkezik. - Látja, Hadnagy, az előbbiekben erről beszéltem! Egyszerűen elpuhult az akadémián. Ilyen hibát a régi Simon Greymare sosem vétett volna. - nevet fel a rádióban, melyben benne a megkönnyebbülése is, hogy megúszta a biztos halált, de az is, hogy mégiscsak igaza lett Simon technikai képességeit illetően.
8-9: Mindketten lőtávolon belül vannak, láthatnák is egymást, de a sűrű havazás, a köd, vagy egyszerűen csak az érzékszerveik csalfasága miatt egyikőjük sem él a kínálkozó lehetőséggel. Könnyen lehet, hogy más irányba fordulnak, másfelé néznek, mikor élhetnének a lehetőséggel, a tények azonban makacs dolgok. A fegyverek némák maradnak, a technika továbbra is kiválóan működik, ám észlelés nélkül lépnek ki egymás látómezejéből. Simon eléri a geológiai állomás beomlott épületét.
Emlékszem, hogy gyermekként, még a Földön szerettem csúszdázni, na de azok a csúszdák semmik se voltak ehhez a mostanihoz képest. Bármilyen ciki is, bizony sikítok, de azért nem olyan durván, mint Raven. Lenne mit tanulnom kedves barátnőmtől ez tény és való. Végül az út véget ér, mi pedig földet érünk. Feltápászkodom, fenekemet fájlalom kissé, amit most meg is tapogatok némileg. Talán be fog lilulni, de komolyabb bajom nem esett úgy hiszem. - Persze, megvagyok. A hátsóm egy kicsit sajog, de semmi komoly. - mindkettőnk sisakja ép, így a fény segít a végtelen sötétségben valamennyire látni, így lassan körbefordulok, miközben Nikolai fizikai állapotára is rákérdezek, majd a pozitív válasz hallatán finoman biccentek és Katrinat próbálom meg elérni, akár csak a férfi. A rádió viszont süket, a föld maga alá temetett minket. - Kezdem én is úgy érezni. - mégse bánom, hogy jelentkeztem erre az expedícióra, ahogy azt se, hogy Williamet is rávettem az útra. Ha én ilyen helyzetbe kerülök, akkor talán Ő se ússza meg könnyen és ha szerencsém van, az élete is véget ér ezen a sivár tájon. Ellenőrzöm a ruha állapotát, a sugárzást, a levegő szintet, majd pedig a környeztet is. Talán van esély, a levegő jár, akad út, mely felfelé vezet, így hát nincs más dolgunk, mint megindulni és bízni benne, hogy nem fal fel minket elevenen egy szörny. Néhány lépés után viszont a férfi megszólal, így felé pillantok, és bár zavar ez a sötétség és az, hogy a föld alatt vagyunk egy járatban, bizonyára segíteni fog, ha a gondolataim másfelé kalandoznak. - Bármilyen önzőn is hangzik, örülök, hogy veled együtt zuhantam ebbe a mélységbe. - ismerem be. Nem szeretném, ha baja esne, de mellette biztonságban érzem magam, de ezt Nikolai is tudja. Természetesen emlékszem, hogy az Eternityn szeretett volna valamit mondani, így kíváncsian pillantok felé, majd végül meg is állok. Nem ezen az egy-két percen fog múlni az életünk... remélhetőleg. - Mit szerettél volna mondani? - teszem fel a nagy kérdést neki, és most nem viccelem el a helyzetet.
Csak miután megbeszéltük, amit szeretett volna Nikolai, utána folytatjuk utunkat a járatban, de a hangok, amelyek kísérnek minket egy picit se kellemesek. Vajon mi lehet ez? Ahogy fordul a járat, már nem csak a hangok lesznek azok, amik kellemetlenek és a fejünk fölött leporló szikla, hanem maga a látvány is, ami fogad minket. A gyomrom bukfencezik egyet, de jelen helyzetben muszáj tartanom magam, így elkapom először tekintetem, majd lassan visszanézek az egykori gyomortartalomra. - Tűnjünk el innen minél előbb. Én nem szeretném így végezni! - akármilyen lény is van idelent, az túlságosan is veszélyes, így megszaporázom lépteimet, majd hamarosan a járat véget ér, mégis túl szép lett volna, ha ilyen hamar kijutunk a felszínre, ahol viszont vagyunk, azt már emberi kéz készítette. Mi ez a hely? Gyorsan körbejárom a helyet, érzékelem az erősebb sugárzást a mélyedésnél, majd pedig a B-09-es tárna tervrajzát is elkezdem átvizsgálni, de nem érek el vele túl sok mindent. - Fel kell jutnunk a liftre, azzal talán van esélyünk a felszínre emelkedni. - ha megpróbálnánk felmászni a kábeleken, az nem biztos, hogy életbiztosítás lenne. Túlságosan is veszélyes és hosszadalmas művelet lenne, főleg ezekben a szkafanderekben, így ha Nikolai-nak sincs ellenvetése, akkor megindulok előre, hogy felmásszak a liftre, ott pedig az áramellátást kezdem el vizsgálni, majd a vezetékeket, a lift állapotát. Vajon képes vagyok működésre bírni? De túl sok időm nincs ezen morfondírozni, mert a hangok, amik felénk sodródnak picit sem bizalomgerjesztőek. Pont onnan jönnek, ahonnan mi is érkeztünk. Mekkora szerencse, hogy nem előbb kiértük és nem pár perccel később zuhantunk le! Ahogy a fény látható lesz, hirtelen lépek hátra a lift falához és markolok rá a fegyveremre. - Bassza meg, mi a franc ez? - hatalmas és... biztosra veszem, hogy Ő vájta a járatot, ahogy azok a maradékok is miatta voltak ott a járat egyik részén. Ismét a liftre nézek, elteszem a fegyverem, majd kirántom a panelt és nekiállok átnézni az áramköröket. - Próbáld meg feltartani! - kettőnk közül Ő a katona, én pedig a jobb gépész, így egyértelmű, hogy ki mit csináljon. Stressz helyzetben jól teljesítek, volt már rá példa, hogy ezt teszteljem, így rajta vagyok, hogy a liftet valahogyan működésre bírjam és feljussunk a felszínre. A lényeg az, hogy a lény ne kapjon be minket se előtte, se közben, se utána, de bízom a közlegényben. - A CQL fegyverrel talán nagyobb sebet ejthetsz rajta. - ötletelek, de a világért se akarok beleszólni egy katona dolgába. Nem nézek felé egyébként, a kezem jár, a szemeim a feladatra koncentrálnak, ha pedig a szerkezet működésbe lép, már nyomom is a felfelé gombot. - Kapaszkodj! - akkor hangzik el csak el, ha sikerrel járok. Ha nem és esetleg nem leszek képes rendbe tenni a liftet vagy áramot varázsolni, akkor előkapom a fegyverem és Nikolai-nak segítve lövök a fenevadra. Nem szokásom imádkozni, de talán most kell elkezdeni...
Talán nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy teljes mértékben megbízok Samantha vezetői képességeiben. Ahogy eddig is, úgy ezután is követem, bármerre is induljon ezen a kietlen holdon, ami alól a felszín alatti részei sem kivételek. Amíg Sam felméri a lehetőségeinket, addig én kibiztosítom a RYAS-t, mert elmondhatatlanul sok minden nem tetszik ezen a helyen. - Megtiszteltetés egy zászló alatt szolgálni veled még a sziklák fogáságban is. - mosolyodok el, ami nagy valószínűséggel nem látszódik, bár hangomból leszűrhető, hogy örülök a Hadnagy előbbiekben elhangzó szavainak. - Komolyra fordítva a szót, én is örülök, hogy személyesen szavatolhatom a védelmedet, bármi is lakozzék ezen a hátborzongató helyen. - hangom kissé komollyá változik mondatom végére, mert valóban rendkívül gyanús, hogy ezt a járatot nem bányászkéz, illetve gép alkotta, hanem valami, eddig még nem látott, aquillon-i rémség. A barlang enyhe emelkedőjén haladva most végre rendelkezésünkre áll némi idő beszélgetni, bár gyorsan el kell felejtenem a privát témák boncolgatását, mert szinte biztos vagyok abban, hogy mind a kamera felvételeink, mind pedig a hangrögzítő eszközünk vissza lesz játszva, valamint hallgatva, ahogy visszaérkezünk a Dominium-ra. Talán túl sokszor is. Tudom, hogy én pendítettem meg újból a "ki nem mondott mondatok témáját", melyre most megkapom a konkrét figyelmet is, amivel illene élnem, de vörösen villog szemeim előtt, hogy lehet, mégsem most kellene nekiveselkedni annak a mély beszélgetésnek, amiről beszélni szerettem volna. Egyedül vagyunk ugyan, de mégis egy kisebb fajta közönség fogja hamarosan lesni, elemezni minden szavunkat, feltéve, hogy záros határidőn belül, egyben kijutunk innen. - Csak annyit, hogy... - kezdek bele a terelőmondatomba, mikor megremeg a csőszerű járat és a felettünk lévő sok-sok méternyi kőzet alsó tagjai kiporlanak. - ...ráér később is. Igyekezzünk! - biccentek egyet egy elnézést kérő félmosoly kíséretében és csak remélni tudom, hogy a Hadnagy nem gondolja azt, hogy megőrültem. Bár ezen a helyen az sem lenne csoda.
Néhány percnyi eseménytelenséget követően az ívelődő vágat tartogat számunkra némi gusztustalanságot is, aminek hátramaradt részeit megmozgatom a puska csövével. - Bármi is lakik itt, van étvágya, az egyszer biztos. - elnézve a közelről sem gusztább kupacot, vágok egy fintort és könnyedén megállapítom, hogy mi ketten csak desszertnek lennénk elegendőek. - Ne várjuk meg míg újból éhes lesz... - hagyom végül békén a szőrös-bőrös rakást és társam mellé felzárkózva folytatom az utamat egészen az üreg végéig, ami sajnos nem a felszínnel egyenlő, hanem a "B-09" tárna felső harmadával. - Próbáljuk meg! - értek egyet a felvetéssel, és ha kell segítség a mászásban, akkor állok rendelkezésére a Hadnagynak, majd én magam is ugyanígy teszek, hogy végül egy magára hagyott, itt rostokoló felvonó belsejébe kerüljek. Szívesen besegítenék a gépészeti munkába, de a hely fura ura keresztülhúzza számításaimat megjelenésével és agresszív fellépésével, ami mellett nem mehetek el szó nélkül. Egyértelmű, hogy egy ilyen méretekkel rendelkező ellenséggel szemben, semmire sem mennék a rendszeresített pisztoly kettőssel, de valahogy a kezemben lévő puskától is hatásosabbnak érzem a tippként is érkező WA-06M mesterlövészpuska használatát, amit már le is emelek a hátamról, ahol eddig pihent. Igazából célozni sem kell, olyan közelségben van a Sziklaroppantó. Nem finomkodok a ránk törő lénnyel, amire csak képes a CQL fegyver, azt kihozom belőle, bár még sosem használtam ezt a fajta technológiát. Megküldöm mindennel, ami csak kitelik a KFH üdvöskéjétől, amitől reményeim szerint elmegy majd a kedve a liftre történő felkapaszkodástól, bár ebben azért nem vagyok teljesen biztos, ahogyan abban sem, hogy ennyivel elriasztanánk ezt a jókora bestiát.
Szinte nem veszek levegőt, ahogy Fletcher- Gray párost figyelem, ahogy megmenekülnek a beomlástól. Legalább is az előbbi. Az viszont továbbra sem nyugtat meg, hogy Samantháékról semmi hírt nem hallani, sőt. Síri csend a rádiójukon. Főnix hamar megjeleníti az elemzést, fél másodpercnyi időm van foglalkozni vele, még mielőtt új szereplők jelennének meg a táblán. Egyiknek sem örülök igazán, az egyiknek, mert egyértelműen nem tudnak egy egyszerű parancsot betartani, a másiknak meg hát… Ez a három gyík is épp elég volt egy napra, nem hogy még egy óriásra megnőtt gyűrűsféreg. Érzem, ahogy szemöldököm lassan tikkelésbe kezd a vágyat mégis mélyen nyomom el magamba. - Tizedes, Bullbergson, tizedes vagyok, nem százados – javítom ki rezignált hangon, még mielőtt újra rosszul akarná mondani. A pontosítás sosem árt, késő sincs hozzá, eddig egyszerűen nem volt alkalmam kitérni erre. Van fontosabb dolgunk is, minthogy őket zavarjam vissza a Conorra. Arra van a legkevésbé szükségem, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet. A Főnix által látott térképet átküldöm nekik is. - A biztonságos utakon járjanak, kerüljék a felesleges összeütközéseket – mondom még nekik, továbbra is rezignált hangon, nyugodtan. Lelkemre, testemre mindig akkor jön a legnagyobb nyugalom, amikor a leginkább nem kívánja meg a helyzet. Hideg fejjel kell gondolkodni, átlátni a lényeget. Közben, ahogy látom hallom Fletcher motoszkolását megteszi, amit kérek, a fegyver is elkerül a hajóorvos közeléből. Vagyis ketten maradtunk ütőképesek. Ez korán sem tölt el örömmel, a helyzetünket mégsem érzem végzetesnek, amíg el tudunk menni észrevétlen. A nyugtalanság mégis befészkeli magát a mellkasomba, ahogy meghallom, nem tudják elérni a föld alá csúszókat. - Gyerünk Samantha, jelentkezzetek – valahogy, bárhogy, szavakat szinte csak sziszegem, ahogy a csatornákat állítom, hátha valahol meghallanám a hangjukat. Ebben sok segítségemre van még Főnix, de sehol semmi. - Értem, Smith, a parancs azonban még azelőtt jött, hogy két társunkat elnyerte volna a föld. Amíg lehet nem hagynám hátra őket – bár tudom, hogy erre nem sok esélyem van, ha így folytatom. A rohadt életbe már. Idegesen ütöm meg újra a pilotafülke oldalát. A képernyő ekkor jelez fel és kisvártatva Főnix hangja is felcsendül. Reflexszerűen mozdulok, az utolsó előtti pillanatban. Oldalirányba fordulok és hátrébb ugrok, amennyire csak lehet, ám a felszínre törő szörnyeteg lendülete is hátrébb taszít. A titán hátsó lábára támaszkodva próbálom a lendületünk lassítani. Esélytelen, hogy észrevétlen maradjunk. - Fletcher, induljanak vissza. Most! Fedezem magukat, ne forduljon vissza – ő jóval távolabb van a lénytől, mint én. Egyedül van fegyveresként és ahogy látom – már ha a titánból egyáltalán ilyet lehet látni – a bőre túl vastag. Semmit sem érne a fegyverével ellene. Mivel egy része még a föld alatt van ezért majdnem egymagas velünk a bestia. - Főnix, töltsd be a T-005-öt – addig pár lépést távolodok tőle, ám ha az használhatatlan valami miatt, akkor sem esek kétségbe. Ugyanígy egy gránátot kérek tőle. Pár méterre távolodom el tőle. Számítok arra, hogy engem vesz a fókuszába és nem a J-07-et, és ha így van, ha esetleg engem akarna támadni, akkor még egy lépés teszek meg hátrafelé, viszont itt már ugrok is. Pont annyira, hogy pofájára ráláthassak, jobban mondva pofájára. Vagy a löveget, vagy a gránátot ismertetem meg vele, és rendkívül reménykedem, hogy lenyeli, de legalább a pofájába kerül. Ahogy pedig Főnix lába talajt ér, már fordulok is meg, a robbanást egyik esetben sem akarom megvárni, ahogy lehet elfutok a lény elől, követem Fletcheréket, arra mégis odafigyelek, hogy a lény megdöglik-e. Ha nem, akkor annak függvényébe, hogy ő mit tesz maradok még ott, vagy követem a járművet. - Főnix, figyeld a másikat, szólj ha felénk mozogna. Hőkamerákat kiterjeszteni a föld alá, látni akarom, ha még egy bestia, vagy bármi ezen az átkozott bolygón fel akarna jönni a jég alól – egyszerűen csak nem értem, hogy nem jelzett semmit sem előre egy készülék sem. Sem a gyíkokról, sem róluk. Hidegvérűek? Akkor is látni kellett volna őket. Főnix rendszere romlott volna el? Bármi is legyen az indok, ráérek később foglalkozni vele. Szinte minden érzékszervem kiszélesítem, még a nem létezőket is aktiválom. A két lényen tartom a szemem egy harmadikat – tudja a fene, hogy melyiket – a JL-7-esen és csak remélni tudom, hogy Samanthaék jól vannak. Viszont ha ezek a föld felett vannak, addig sem alatta kergeti őket.
-DÖGÖLJ MEG, TE FÉREG!- hajolok közel Carlstone-hoz, ahogy a jármű falának passzírozom, és eresztem bele a tárat a pisztolyomból, közvetlen közelről a mellkasába. –Azzal a tudattal nyiffanj ki, hogy kudarcot vallottál a merényletben! Rohadék! Megtalálom az összeesküvő cimboráidat és saját kezemmel koncolom fel mindet, ahogy most téged is, te szemétláda!- üvöltöm bele az arcába közvetlen közelről, ahogy az összes indulat és megvetés szétárad bennem, felé. Az idő szorítása miatt, a sisakját leszedve róla a Kancellárét kicserélem, hogy levegőhöz jusson és ismét lélegzetet vehessen az oxigénből. Sajnos a szitává lőtt Carlstone haláltusáját nem tudom tovább figyelemmel kísérni, mivel a lángok már nagyon közel kerültek hozzánk, és a hőmérséklet is a határérték közelében mozog, amit a szkafander el tud még bírni. A Ryassal könnyedén török utat magunknak, ahogy a vállamra kapott Kancellárral kifelé igyekszem. Sok lehetőségem nem maradt, hogy magammal vigyek a felszerelés közül még valamit, azon kívül, ami rajtam van, de csak remélni tudom, hogy Will életben marad, és nem repül a levegőbe a járgány roncsa. Nem mintha ez olyan nagy eséllyel bekövetkezne, de a körülményeket tekintetbe véve, Morisonék még a vezetőfülkében lehetnek. A hangja a zászlósnak is csak később érkezik a rádión, de mint hallom, a tizedes megsérülhetett, vagyis jelenleg mozgásképtelennek tűnik, ha nem válaszol a hívásomra, és nem is hallok mozgást felőle. Utóbb tisztán kivehető a hangja, bár eltéveszthetetlen nyögés is felhangzik a fülesen, amire csak elképzeléseim lehetnek, mitől –vagy miből- származhatnak. De, inkább nem is kérdezek rá, mert lehet, hogy félreértettem valamit.. Csak éppen olyan hangnak tűnt, mint aki övön alul kapott volna … Ejjnye, tizedes! A fejem ingatásában benne van minden, ahogy a halvány vigyoromba is, hogy életben van legalább, és a heves reakcióját leszámítjuk, akkor együtt érzek a zászlóssal, akinek most elég nehéz helyzete van. - Jól vagytok? Mindenki rendben? – kérdezek rá, bár nem tudom, hogy jelenleg merre vannak, és csak akkor teszem le Willt a vállamról, ha kellő biztonságos távolságban vagyunk a J-07-től. Amint tudom, próbálom magához téríteni és folyamatosan beszélek hozzá. -Kancellár úr! Magánál van? Lélegezzen! – gyorsan átnézem a ruházatát, nehogy legyen rajta valami sérülés. Ha esetleg látok rajta, akkor megpróbálom kijavítani a készlettel, ha kivitelezhető. A Condortól való távolságot nagyjából megsaccoltam, és a távot Lucas is megerősítette. -Elég nehéz terep. Én viszem a Kancellárt, Parancsnok! Ha nem térne magához, vagy nem tudna a lábán jönni. Őt bizza rám…. Ha nincs magának se ellenvetése, uram. – mondom Lucasnak, majd a CSH vezetőnek, ha magához tért eközben. A tizedes ötletére most inkább nem reagálok, ahogy egyébként tenném, így most inkább, privát csatornára váltok Lucassal. – Lucas! A hátunk mögött egyre közelebb lehetnek a dögök, és sok időt nem lenne tanácsos itt töltenünk, ha egyetértesz?! Javaslatom, ha elfogadod, akkor "oszlopban" haladhatnánk...Előreküldve a tizedest, én középen viszem a Kancellárt, majd te utánunk… Tudom, hogy jelenleg korlátozott a jobb oldalam terhelhetősége, de Willt mindenképpen segítenem kell, hogy kibírja az utat a Condorig. Nem tudom milyen sérülései vannak, de a kijelző szerint elég gyenge, bár az életfunkciói stabilak jelenleg, de nem tudhatjuk meddig tart ki ez nála. Úgy látom, vérzik a fején, és orvosi ellátást kell kapnia sürgősen.. Mi legyen? A tizedesnek nem szívesen adnék fegyvert a kezébe, de ebben a helyzetben nem sok választásunk maradt. A havazás és a fokozott csúszásveszély sem könnyíti majd meg a haladásunk. De, ha nem indulunk el hamarosan, akkor sötétedhet is, ahogy sörösödhet a hóesés és akkor még nehezebben tudnánk haladni. Mi a véleményed? –kérdezem tőle, miközben igazítom magamra a megmaradt felszerelést. Ravenre nézek, akinek a kezében egy poroltót veszek észre, amit valahol talált, de nem tudom, hogy sikerül-e neki megfékezni a lángokat vele. Hatalmasra duzzadt a lángcsóva és az időnk egyre kevesebb. -Tizedesem! Még egy kicsit gyalogolnod kell, de ha kijutunk innen, befizetlek két napra a Wellnesbe! Rendben? – kapcsolok át a közösre, aztán vissza privátra, mert Morison válaszára várok és a jóváhagyására, ha kivitelezhetőnek tartja a felvetésemet. Vagy, éppen a módosítására, ha jobb tervet tud javasolni, hogy elérjünk a célig. Ha esetleg fegyverre lenne szüksége a tizedesnek, ( ha Lucas egyetért a javaslatommal) akkor a másik pisztolyomat felajánlhatom Moornak. (ha nem találnánk más megoldást, és fegyver se lenne több jelenleg, azon kívül, ami nálunk van). -Várom a parancsod Lucas. – állok át vételre, hogy hallhassam, ő miként tartja kivitelezhetőnek, hogy megtegyük a hátralévő távot, és épségben odaérjünk. Közben Will mellett maradok. Aztán a rádión megszólal végre Will, bár a hangja és az állapota arra utal, hogy elég nagy trauma érhette, és félre is beszél, nem kicsit. Odáig stimmel, hogy Kancellár, de jelenleg nincs olyan állapotban, hogy egyedül bírja a gyaloglást, ahogy a fejsérülése sem látszik tisztán. Aminek viszont most örülök, hogy szóáradatba kezd. Bevallom eddig aggódtam érte, mert –el se hiszem, hogy kimondom- rohadtul hiányzott az állandó zsörtölődése. Úgy látszik, mindig „kikapom” azokat az embereket, akiknek életfeltétel, hogy állandó stresszben tartsák a körülöttük lévőket. Lásd”Jégkirálynő”, aki még ki tud hozni a sodromból, ha két percnél többet kell lennem vele egy légtérbe… De, most nem is ez a lényeg, hanem Will végre magához tér, és a sisakcsere is sikeresnek bizonyult. -Egy lavina maga alá temetett minket a járgánnyal, és a raktérben lángok csaptak fel. A fogoly halott. Most a Condor felé tartunk, ha a tizedes is menetre kész állapotba kerül… – nagy vonalakba vázolom fel neki a tényeket, de ahogy veszem észre, nem igazán érdekli, amit mondok. -Ahogy óhajtja, uram! Beszélje le a Pilótával. – állok félre, hogy utat engedjek neki. Ha nem kér a segítségemből, akkor legyen úgy! – adok neki egy pisztolyt és egy lépéssel távolabb állok tőle. A Ryast ellenőrzöm, és ha megszületik az indulási parancs, akkor nekiindulok én is. Majd letárgyalják ezt a „hatalmi harcot” az illetékesek. Én inkább arra koncentrálok, hogy épségben odajussunk a Condorhoz, és letudjuk ezt a közel két kilométeres távot, az egyre sűrűsödő hóesésben. A privát vonalat tartva Lucassal, várom a döntését.
A sérülésem elhanyagolható, sosem hazudnék róla a bátyámnak, főként nem rosszul értelmezett büszkeségből, vagy hogy azt bizonyítsam, mennyit bírok. Az egyetértésre már csak bólintok. Nem maradt elvesztegetni való időnk, cselekednünk kell. A vérfoltok ellenőrzése, és a mintavételezés is gyorsan lezajlik, a válaszra sóhajtok egy lemondót. Ha otthon az Admirális és Terson kancellár átnézik ezeket a felvételeket és a jelentéseket, lehet hogy még visszavágyunk majd a gyíkok és árulók közé… A haladás eseménytelen, ami szinte meglep. Az ellátás alatt amennyire lehet csendben vagyok, legalábbis Shane-t nem zavarom, de ettől figyelek, és mikor az áruló is belép, őt igyekszem szóval tartani, és időközben Lewis hadnagy kérdését is megválaszolom a bátyám közreműködésével. Kissé meglepődöm apám – állítólagos – szerepén, de ennyi még bőven kevés hozzá, hogy felbosszantson és meggondolatlanná tegyen. Hiába lépek ki az ajtón a fedezékből, sem saját szemmel, sem hőkamerás képpel nem tudom elcsípni a szabotőrt, így hamarosan fel is adom, és visszalépek az épületbe, az ajtót is becsukom. ~Francba…~ Shane is megerősíti a gyanúmat a kutatóval kapcsolatban, így a parancs nem változik, a bátyám pedig meglehetősen kreatívan, és hatékonyan iktatja ki Stewart rádióját. Ha a páncélbontáshoz, vagy a szedáláshoz kell segítség, első szóra mozdulok, egyébként nem avatkozom közbe. A terv meglehetősen hevenyészett, de tekintve, hogy nincs idő komolyabb taktikai értekezletre, azt hiszem megteszi. A bátyám válaszára, és a tanácsra is bólintok. - Megpróbálom élve elkapni, ha nem túl nagy kockázat. Lennének még kérdéseim. Medencetájékon jó eséllyel el tudom találni, ha nincs fedezékben. A következő kérdésre határozottan bólintok. - Amennyire csak lehet. Ha nem lát minket egyszerre, nehezebben jön rá, hogy nem tartjuk be a szabályait, bár ha van egy kis esze, számít rá… A fegyverekre felkerül a takarás - összeszokottan dolgozunk egymás keze alá -, ezután a jelenlétük egyértelmű, de a típusukat kikövetkeztetni lehetetlen. Nem lépek hátra, mikor Shane felém nyúl, a jelzések eltávolítására biccentek, és a kezembe nyomott azonosítókat a bilincskulcs mellé süllyesztem. - Alakulunk… Így még talán Colin sem tudna megkülönböztetni bennünket, pedig a testvérünk ismer minket a legjobban. Crosby cinikus válaszát ezúttal megjegyzés nélkül hagyom, nem úgy a következő mondatot. - Ne aggódjon, időben ott leszek… A katedra hobbi, a hadsereg hivatás. Ezúttal nem hazudok. Nagyon szeretek tanítani, de ameddig alkalmas vagyok az éles bevetésekre, mindig azok maradnak a prioritásaim. Nem ismer annyira, mint gondolja, ha azt hiszi, valóban hagynám eltompulni a kemény munkával fejlesztett képességeimet, vagy ha azt hiszi, belebosszanthat egy elvakult, figyelmetlen hajszába. Ami a tanulmányozásomat illeti, kíváncsi lennék ugyan kikre gondol, de a tény nem ébreszt kellemetlen érzéseket. Túlságosan természetessé vált, hogy mindig figyelnek, hiszen ebben nőttem fel. Viszont az, hogy Uramnak szólít, feltételezi, hogy talán akad benne – még – némi tisztelet irányomban. Ez kissé meglep. Közben elveszem Shane-től a táskát, a megjegyzésére elvigyorodom. - Természetesen, visszakapod! Még rá is kacsintok, bár a fene sem tudja, mennyire látszik a sötétebbre állított sisakon keresztül. Crosby következő megjegyzésére röviden morranok egyet, ezúttal engedem, hogy hallja a bosszúságomat. - Megosztaná velem is, miért nem lepte meg? Továbbra is fülelek a környezeti zajokra, de az előbbiekből azt gyanítom most sem lenne értelme megpróbálni elcspíni a hőkamerával. A következő megjegyzésre kissé fanyar humort csillantva érkezik a válasz, noha megértem, miért nem hallja szívesen ezt a parancsot. - Mindig stílusosan… Az utolsó lélegzetünk után is! Féloldalas vigyorra húzom a számat, a figyelmeztetésre viszont már komolyan bólintok. - Persze hogy hazudik, bár nem mindenben. Nem hagyom, hogy befolyásoljon… Legalábbis azt nem hagyom, hogy megingasson bármiben. Közben Crosbyt is hallgatom, de az előadása nem hoz igazán új információkat. Az előzőeket ismétli, csak éppen kissé hosszabban. Hasznosat nem sokat tudok meg belőle. - És mitől olyan különleges ez az „A”-széria, hogy ilyen titkosítások mellett ezen a holdon kísérleteztek vele? Ő beszél, arra is figyelnie kell, én pedig talán megtudok valami újat. Apám szerepét hiába hangsúlyozza újra és újra. Ha dühít is, hogy kihagytak, azt majd lebokszolom az Admirálissal, jelenleg más az elsődleges. Jelzek Shane-nek, és kilépünk az ajtón. (Stewartra mindketten rácsukjuk az ajtókat) A páncél szenzorai és csúcsra járatott technikája halk, állandó surrogó neszt generál, de éppen csak a tudatom peremén van jelen. Lassan, és óvatosan, ettől függetlenül határozottan haladok, igyekszem mindenre figyelni magam körül, hiszen nem csak Crosbyval kell számolnom. - Ha már ilyen kedélyesen elbeszélgetünk… megoszthatná velem, mi a céljuk ezzel az egésszel… Perceken belül úgysem fog már számítani mennyit tudok, vagy nem tudok… Vagy neki, vagy nekem ér véget hamarosan az üldözés. És a pillanat el is jön. A páncél technikája jelez először, a hőkamera megjeleníti Crosby alakját, a szenzorok pedig megerősítik a – bitorolt – személyazonosságát. Ennyi elég is, célra emelem a fegyvert, egy lélegzetvételnyi idő, míg felveszem a mozgása ritmusát, és meghúzom a ravaszt. A dörrenés visszhangzik a néma csendben, és egy gondolattal később követi a találatot jelző üvöltés, majd az áruló teste elnyúlik a jeges talajon. - Shane? Eltaláltam Crosbyt! Nálad minden rendben? Ha nincs szüksége segítségre, akkor futólépésben megindulok a sérült szabotőr felé, - A felvonó gépészeti épületének tövében van, ott találkozunk! még mindig figyelek a környezetre is de ezzel egyidőben arra is, nehogy a földön fekvésből lepjen meg, esetleg lőjön rám. Ha nem ejtette el a fegyvert, mikor meglőttem, ezzel halmozottan számolnom kell. Mindenesetre ha sikerül megközelítenem, elrúgom a fegyvert a keze ügyéből, aztán lehajolok, hogy a többi nála lévő fegyvert is az első után küldjem. Ha ő nem beszél, ezúttal nem kérdezek, megjegyzésem sincsen hozzá, és a terveimmel ellentétben a találat helyét sem taposom meg csizmasarokkal. Amennyiben a bátyám befut, ketten felnyaláboljuk a sérültet, és a cél minél előbb a hordozógép, mint a leginkább épen maradt fedezék a közelben. Ott Shane-nek lesz lehetősége felmérni a sérülését. Ha van egy kis szerencsénk, még a túszokra is rábukkanhatunk ott. Ha nem, akkor ki kell találnunk a továbbiakat. Amennyiben mindez összejött, és Shane el tudja látni Crosby sérülését, a túszok pedig nincsenek a hordozóban, a hőkamerák és szenzorok pedig nem mutatnak semmi aggasztót, megkísérelek majd benézni a geológiai labor épületébe, míg a szabotőr ellátása zajlik. (Csak ha biztonságosnak ítélem, és a hordozó elég biztonságos, és stabil fedezéket nyújt a bátyámnak a munkájához) A fegyverekről lekerülnek a takarások, és Shane is visszakapja a táskáját…
We live by chance... We love by choice... We kill by profession.
(10 oldalú.) :
