*Mosolyt csal arcomra Tywinna előzékenysége és köszönettel fejet hajtok felé, de inkább témát váltok mielőtt még belebonyolódunk valamilyen receptbe. Érdekel, hogyan érinti őt Aleth bíra intézkedése, azon felül, hogy az én terveimet is akadályozza. Nem tudni még hogyan dönt később, én nem tudtam meggyőzni őt arról, hogy oldja fel a tiltást, talán az égiek és az ellenállók majd beszélnek vele és olyan ajánlatot nyújtanak ami neki is tetszik. Természetesen olyannak kell lennie ami a perdia nép, azon belül Elorak lakóinak érdekeit szolgálja. Addig pedig találkozunk velük úgy ahogyan tudunk. Ha nem jön közbe ez a hír ami miatt útnak indultam, a hegyekbe mentem volna egy újabb látogatásra. * -Az én szüleim is az érkezésük után tértek meg Isteneinkhez, bennem is van harag, de a bosszúvágy soha nem jó tanácsadó Tywinna. Ők csak egy otthont keresnek ahol új életet kezdenének, csak éppen ugyanúgy élik, mint a régit. Vannak köztük olyanok akik fogékonyak a tanulásra és a változásra, úgy sejtem ők vannak kevesebben. Sajnos nem egy személy irányítja őket, hanem több és a kancellárok közelébe nem lehet könnyedén férkőzni. Más megoldásra van szükség. De csak egy dologra figyeljünk most, beteg társainkra, ha sikerül megoldanunk a problémát, akkor majd tervezhetünk az égiekkel. *Igyekszem megnyugtatni, mert Tywinna sajátos természettel van megáldva, ami olykor még vicces is. Túlságosan belelovallja magát mindenbe, szenvedélyes, lelkes, mindent meg akar oldani. Még azt is ami nem az ő dolga. Most viszont kiélheti a segíteni akarását, mert megkérem rá, hogy tartson velem, amit ő máris kiegészít azzal, hogy az út során főz rám. Nem tudom visszautasítani, mégis jobb frisset enni, mint szárított húst és némi lepényt. * -Morlongot régen ettem már, úgy hiszem a te kedvenced is. Csak hát az Irlianban nem él meg, a nagy víz pedig messze van. Jólesne egy kicsit ott úszni. *Néhány pillanatra elmerültem a régi életem emlékeiben. A nagy vízben egészen más úszni, mint a tavakban. Ott elveszve éreztem magam, mégis otthon. Érdekes ellentmondás, de minden bizonnyal a hatalmas távolságok miatt van. A morlong is ott él, és valóban régen ettem a húsából. Még anyám készített nekem olyan sültet, mielőtt az égiek megérkeztek. Bár ismerem én is a mocsár szegleteit, Tywinna segítsége jól jön, arra viszont elmosolyodom ahogyan válaszol. Mint egy tanító aki a gyermeket okítja. Végül elindulunk ahogy Bata is behabzsolja a levadászott csemegéjét és a hosszú út kezdetét veszi… …Megérkezve a faluba, érzem a feszültséget a többiek lelkében, noha mosolyogva köszöntenek, félnek. Az ismeretlen mindig félelmetes, mert nem tudunk úrrá lenni rajtuk. Mégis, Tywinna jelenléte majd` mindenki arcára mosolyt csal, ahogy megpuszil mielőtt leszállnánk a boga hátáról, majd később amikor átölelve a fülembe súgja intelmeit és kívánságát. Más is hallja és nem tudom mit gondolnak, de a testvéremként tekintenek rá, jóllehet a legutolsó faluban is tudják, hogy csupán egy húgom van, Aideen. * -Nyugodj meg Tywinna, nem lesz bajom. *Annak ellenére mondom ezt, hogy fogalmam sincs mivel állunk szemben, de bízom az itteni gyógyítóban és bízom abban, hogy együtt megtaláljuk a kór okát. Dok apró kis ház mellett megyünk el, ugyan ez csak egy falu, de ugyanolyan az elrendezése, mint bármelyik nagyobb városé. Következésképp a falu közepén helyezkedik el a vezető háza és a gyógyítóé is, a nagyobb tér szélén. Itt is kis haladók vannak, melyek sugárszerűen nyúlnak el, de úgy vélem most mindenhonnan idejöttek, hogy köszöntsenek minket. Belépve a gyógyító házába, ahol az ispotály van, megérzem az ismerős illatokat, a gyógyfüvekét és kencékét. Édes és fanyar aromájuk kellemesen keveredik egymással. A kis ablaknyílások miatt félhomály uralkodna ha nem lennének Sel-Ogei lámpások, melyek most a nap fényéhez hasonlatosan vonják be a falakat. * -Testi elváltozás van, igen. Néhányukon kiütések keletkeztek egész testükön. Fájó kelések, hólyagok, melyek nedvedzenek. Nem tudnak enni, mert minden kijön belőlük, nagyon legyengültek. Gyógyítás után jól lettek, nyoma sem maradt a betegségnek, de kis idő után újra jelentkeztek a bajok. *A gyógyító részletesen elmondja mit tapasztalt, de egyelőre, ennyiből nem tudom én sem megállapítani, hogy mi történhetett. Látnom kell őket, éreznem milyen kór kering bennük. * -Vezess kérlek egy beteghez akinél éppen lángol a kór. *Kockázatos megérintenem míg nem tudjuk mivel állunk szemben, de muszáj, meg kell tennem, másképp nem fogom tudni mi a baja. A gyógyító készséggel vezet minket egy ágyban fekvőhöz, aki láthatóan gyenge, beesett az arca, ki van száradva és láthatóak rajta a sebek is. Közben megérkezik a frissítő is, de egyelőre nem nyúlok hozzá.* -Köszönjük. Előbb megvizsgálom őket. *S intem magam mellé Tywinnát is, jóllehet neki most csupán a látvány segíthet. Leülök az ágy szélére és gynegéden megfogom a kezét a szenvedőnek.* -Shiennel áldjon meg téged és hozzon könnyebbséget. Roda vagyok Elorakból. Hogy érzed magad? -Borlon vagyok, a halászoktól. Shiennel fényeskedjék neked Roda Első Gyógyító. Gyenge vagyok, pedig egyszer már meggyógyultam. Mentem is halászni, kell a falunak a táplálék. De megint legyengültem, fel sem tudok ülni. *Szemeiben szomorúság csillan és még valami más is. A hasznavehetetlenség érzése. Igyekszem megnyugtatni azzal, hogy megsimogatom a kezét.* -Hol jártál korábban? Mindig ugyanott halászol? -A mocsárban és a falu melletti folyónál. Máshova nem mehetünk. Messzebb van egy barlangi tó, de oda csak Deloris havában megyünk és később, a Hulló levelek havában. *Röviden bólintok és ettől talán megnyugszik, figyelek rá, aztán lehunyom a szemeimet és kezemen felsejlik Shiennel fénye. A csend rátelepszik a kicsiny ispotályra, senki nem zavar. Érzem és látom a fájdalmát, a szenvedését. Annak gócpontja felé igyekszem terelni érzékeimet, mely egyre sűrűbb és egyre sötétebb. Egyelőre a betegség okát szeretném felderíteni, az emlékeibe majd később tekintek bele. Látom a nyúlós feketeséget, mely a mocsárnál is sűrűbb és ragacsosabb. Arcomon kiütközik annak az árnyéka amit érzékelek, fájdalmasan elhúzom a szám és a vonásaim is eltorzulnak….*
Jó újra együtt lenni Rodával, hiszen ő annyira hasonlatos hozzám, annak ellenére, hogy van közöttünk korkülönbség. Ugyan ő nem lett vadász mint én, vagy fogadós, de attól függetlenül szívesen fogadom tőle tanácsait és meglátásait. Számomra egy olyan testvér, akit nem lehet senkivel sem lecserélni. Éppen ezért mikor megszólal az én igazi tesókám, akkor úgy iszom szavait, mint más az alkoholt. Mikor meghallom, hogy az ő szülei sem éltél túl a találkozást, akkor bizony mély érzelemmel magamhoz ölelem. - Azt hiszem lassan tanulok, de egy életre – ennyivel tudom lereagálni az egészet első sorban. Ha megvolt az ölelés, akkor utána homlokon csókolom őt úgy, mint senki más, s nem tudom miért de újabb ölelésben részesítem. Lehet, hogy túlságosan sok lehet Rodának, de tiszta szívvel adom. - Jóó, jóó hallgatok rád, amennyire tudok – mosolygom el a végét, hiszen ismerhet, hogy nem biztos úgy fog bekövetkezni nálam, ahogy betervezem. Azonban nem akarok tünni olyannak, mint aki könnyedén venné az életet, meg a lehetőségeket, így gyorsan komollyá válok. - Nem szeretném népem elveszíteni, így ha tudunk, akkor segítsük őket, akik még nem találkoztak velük. - most engedem el Rodát egy hosszúra nyúlt ölelés után. Mélyen a szemébe nézek, aztán ennyivel tudom megtoldani a témát. - Az égiek közül is vannak érdekesek és fogékonyak, tapasztaltam már. Érdekes barátságaim vannak velük, de nem olyan mélyek mint veled. - s új formát választok az érzelmeim kimutatására, mert szívére teszem a kezem. Lehet ha itt lenne egy Égi, vagy hegyi másképpen fogná fel a látványt, de merem remélni Roda értékeli a szavaim és gondolataim és a lényem. Úgy vélem kettőnk közül, ő az okosabb, én meg a túlélőbb fajta. Éppen ezért a következő kérdéskörnél nem gondolkozok sokat. - Rendben akkor elkészítek neked nem Morlongot, de úgy hasson az egész. - dagad a mellkasom a szavak után. Sok recept forog a fejemben főleg most, hogy teljesítenem kell. Nem akarok csalódást okozni neki. - De, de ha jól sikerül szeretném ha te neveznéd el és lehet Shiennel asztalaiban is lesz kapható, DE CSAK NEKED! - hangsúlyozom ki, ezzel tán elmélyítve a kettőnk közötti kapcsolatot. Ami pedig az úszást illeti, kicsit somolygok. - Megtisztelnél ha együtt fürödnénk újra, mint kiskorunkban – jó tudom, ez nem olyan, de attól függetlenül...szerintem nem kell ragozni. Mindegy, végül nagy nehezen elindulunk, s fogalmam sincs, hogy mennyire fogadja azt a lépést tőlem de megragadom a derekát, ezzel némileg csökkentem a leesés esélyét a Bogájáról. Nem maradok csendben, s az út során ahogy eszembe jutnak az utazásaim emlékei, úgy avatom őt be. Hosszúra nyúlik az út, de mikor megérkezünk, akkor még óvatosságot próbálok csepegtetni Rodába, de ő megnyugtat, hogy ne aggódjak e felől. A felé táplált érzelmeim mások felé is kinyilvánítom minden további nélkül. Utána meg elengedve Rodát, teljesen ráállok a figyelésre. Mármint próbálni figyelni az apró részletekre. Rodához közel vagyok, s remélhetőleg érezhető számára is, hogy őt védelmezem. Hagyom dolgozni az én igazi tesómat dolgozni, néha megérintem karját, mikor az én szívem is úgy összeszorul a látvány miatt. Egyesek nagyon szarul néznek ki. Éppen az egyik pillanatban Roda magához int, s én meg készségesen ott termek vele szemben. - Igen? - de utána úgy érzékelem, hogy elhagy engem Roda, sokkal inkább összpontosít a betegre, mint rám. Csendben maradok és figyelem, hogy éppenséggel mit csinál és mit tesz. Esküszöm észre sem veszem, de kisajátítom az egyik karját magamnak, ami szépségeimnek nyomodnak. Sosem láttam még így Őt. Sosem voltam ebbe beavatva és tisztelettel csodálom őt.
*Mosolyogva megingatom a fejem Tywinna válaszára, mely olyan, mint egy gyereké, ígér is meg nem is. S ennél többet tőle nem is várhatok, tudom. Színfoltja Eloraknak, aki ismeri, már tudja mire számíthat tőle, mert bármennyire is legyen kiszámíthatatlan, épp ettől lesz kiszámítható. A hosszúra nyúlt ölelése és az ide-oda adott puszijai mégis meglepnek, de nem húzódom el tőle. Benne nagy a szeretet és a ragaszkodás, ezt kell elfogadni, úgy ahogyan van. * -Nem fogjuk elveszíteni egymást! Most tényleg minden segítségre szükség van. *Finoman jelzem, hogy nekünk most más dolgunk van, márpedig ha velem akar jönni, akkor arra kell figyelnie, és félre kell tennie a bosszúvágyát, az égiek felé érzett ellenszenvét a sok megkötött barátság mellett. * -Igen, nagyon sokfélék….ezt köszönöm Tywinna, kedves tőled. *Hajtom meg a fejem finoman és mosolyogva ahogyan megnyitotta előttem a szívét. Olyannyira, hogy kezét az enyémre teszi. Mélyen megindít a gesztus és sajátomat az övére szorítom egy röpke pillanatra. Azután a varázs elillan és mi visszatérünk a hétköznapi életünkhöz, azon belül is a kedvenc ételemhez, amit azóta nem ettem, hogy eljöttem Cadarból. A kis cselén jót nevetek, és értékelem az erőfeszítéseit, de…* -Köszönöm Tywinna, kedves tőled, de morlong nélkül az nem ugyanolyan. Egyszer majd együtt elmegyünk Cadarba, és ott készíthetsz, én fogom hozzá a morlongot. *Az érzés, a vágy olyan formát ölt bennem, amit régen nem éreztem már. Honvágy. Sikerült elcsendesítenem magamban és ez java részt az égieknek köszönhető, hiszen sok gondolkodni valót és tetteket adtak ami elvonta a figyelmemet, most viszont fellobban bennem. * -Meglesz Tywinna, meglesz. *Biccentek és megérintem a vállát, de azután már az utunkra koncentrálok és el is indulunk….
…A kicsiny faluban sokan élnek és épp ezért nagy gondot jelent nekik a halászok kiesése, márpedig a legtöbben ebből a céhből kerültek ki a betegek és úgy hiszem, köze lehet a vízhez. Számunkra az a legfontosabb, a víz és a víz adta élelem. Ennek megvallása sokat segít abban, hogy mit keressek. Tywinna közelségét csak néhány pillanatig érzékelem, aztán elmerülök Borlon testének kínjaiban. Érzem a fájdalmát és mindazt amivel meg kell küzdenie. A sötét massza amit találok nagyon ismerős, de nem tudom hova tenni. Ezért is gyanús, mert nem tudom, hogy valahol már találkoztam vele, de biztos vagyok benne, hogy nincs köze a Perdához. A fény halványodik a kezemben, de nem tűnik el. Már nem a betegség forrását keresem, hiszen azt megtaláltam, hanem Borlon emlékei között járok. Sok minden merül fel a családjáról és olykor mosoly játszik ajkaimon amikor a gyerekeit látom, és ő is ugyanúgy átéli mindezt. Rájuk gondol még most is, de próbálok mélyebbre ásni…de csak a mocsarat látom, a folyó vizét….és még valami mást is érzékelek, amin Borlon figyelme átsiklott. Néhány lélegzetvételnyi ideig csak igyekszem összerakni a képet, majd újra felfénylik a kezem és most magamból adok egy keveset, erőt és gyógyítást. Könnyebb lesz a lélegzete és a kelések okozta fájdalom is enyhül, majd elengedem őt. Lehunyt szemekkel sóhajtok, s csak lassan nyitom ki. Nem tudom Tywinna közben mit vett észre, mi volt az ami neki esetleg szemet szúrhatott, de én már biztos vagyok magamban. * -Valami idegen. Valami a mocsárban vagy a folyóban van ami megbetegítette őket. Valami ami nem a Perdához tartozik. Ne menjetek a folyóhoz és a mocsárba se, míg nem tudom mi okozta a betegségeteket. *Szólok aztán a gyógyítóhoz felemelt fejjel, majd Tywinnához fordulok.* -El kell mennünk a folyóhoz körülnézni. *Súlyos csend telepszik az ispotályra, népem gyermekei félnek és ez szinte kézzel foghatóan érzékelhető. Nem mehetnek a vízhez? Ez súlyos csapás. Meg kell oldanunk ezt a problémát mihamarabb. *
Megnyugtat Roda a szavaival, hogy nem fogjuk egymást elveszíteni, s hiszek neki. Merem remélni, hogy ő nem fog időnek előtte távozni az életemből. Szóval nem reagálok vissza, úgy ahogy a következő szavaira sem. Nem azért, mert nem lenne mit mondanom neki, hanem hogy kicsit másabb színben tünjek fel előtte. Bár van olyan érzésem, hogy nincs olyan tettem, amit ne ismerné úgy mint a saját tenyerét. Ami az ételes dolgot illeti, arra már bizony megnyítom az ajkaim. - Rendben, akkor egyszer elmegyünk Cadarba Morlongozni és kikapcsolódni, meg minden más. - ő ezután újra megnyugtat, hogy minden az idejében fog megtörténni. Bólintok neki, aztán már indulunk is az uticélunkhoz….
Hát nem éppen könnyű helyre jöttünk, s nem éppen vidám dologra. A betegség az nem játék. Rodát követem, s vele együtt mozgok. Figyelem azokat, akik csúnya sorsra jutottak, s rögtön feltűnik nekem, hogy mindegyik halász. Ekkor jövök rá, hogy a vízben lehet valami, amitől ilyenné váltak. Egy darabig Rodánál vagyok, de a másikban már eltávolodok tőle, s szinte saját szakállamra kezdem el nézegetni az egyiket és másikat. Mi a különbség közöttük? Vagy mi a hasonlóság? Az eltorzult arcvonás mondjuk közös, de a kelések helyezkedése már különbözik. Mennyire fura! Aztán gondolok egyet, s odahajolok az egyik kelés felé, hogy megszagoljam, s össze vethessem a másikkal. Ez megint hasonlatos egymáshoz! Én jó magam amúgy nem érek hozzá egyikhez sem, mert nem vagyok gyógyító. Sosem érdekelt annyira mélyen a dolog, mindig a kalandvágy és a kihívások vonzottak. Akkor úcsodok fel, mikor Roda megszólal. Akkor azonnal ott termek az oldal, megérintve a kezemmel a karját. Mikor végzett, meg bejelenti a saját akcióját, akkor hirtelen csend lesz, az a nyomasztó fajta. - Ne aggódjatok, én vele leszek. Ezt mindenképpen meg kell néznünk, hogy segíteni tudjunk. - tartok némi hatásszünetet, akkor hozzáteszem az én gondolataim. - A férfiak alkossanak védelmet a falu körül, ha ez dolog megmérgezett minket, akkor megmérgezte az állatokat is. A fájdalommal küszködő vadállat sokkal kegyetlenebb és kiszámíthatatlanabb. Javallom, hogy a nemrégiben vadászott húsokat átnézni. Ha fura szagot lehet rajta érezni, akkor ki kell dobni. Ezzel megelőzhető, hogy arra a sorsra jussanak mint ők. - fájdalmas tekintettel nézik végig a körénk gyűlt tömegen. Legszívesebben nem tettem volna, de most muszáj. - Ha még van vadász kinn, akkor pedig a friss vadállat húsát alaposan átnézni. De szerintem ez kiterjed gyógynövényekre is. - pörög az agyam, de közben megfogom Roda kezét és lágyan megszorítom. Részben tőlem jelzés arra, hogy indulhatunk. Ha megyünk a Bogájához, akkor halkan belesuttogom a fülébe. - Lassan menjünk a bogával, s figyeljünk meg mindent. - ha ő felszállt először, akkor én mögé. Újra megkapaszkodok Rodában.
*Túl az út elején Tywinnával folytatott könnyed beszélgetés után a kis faluban súlyos gondokkal találkozunk. Megérkezésünkkor még nem tudom mennyire súlyos a betegség ami felütötte a fejét, de az első beteg vizsgálatakor már nem csak félek, de tanácstalan is vagyok. Érzem, hogy ismerős az a sötét massza amit találtam, azt is tudom, hogy nem a Perdáról való….de akkor csak az égiektől lehet. Míg a beteg emlékeiben látottakon és az érzéseimen gondolkodom, addig Tywinna már intézkedik is. Persze a súlyos csend utána azonnal záporoznak a kérdések és a méltatlankodás, amit meg is értek. * -Ne menjünk a tóhoz?...se a mocsárba?.....és hol szerezzük be az élelmet?.....minden húst dobjunk ki? *Visszarángatva magamat a jelenbe, Tywinna vállára simítom a kezem, ezzel kérve őt, hogy picit maradjon csendben, bár a meglátásai jók és az intézkedésekben sem találok kivetnivalót, a biztonság most a legfontosabb. * -Tywinna kérlek. Nem szükséges pánikot kelteni. Bár valóban jó, ha mind óvatosak lesztek. *Utóbbi szavaimat már a gyógyító felé intézem halvány, megnyugtató mosollyal ajkaimon és a hangom is halk, kellemesen dallamos. * -Nem tart sokáig, igyekszünk felkutatni azt ami a betegséget okozza. Láttam Borlon emlékeiben, hogy hol járt és valamit amit ő nem tartott fontosnak, de az lehet. Nem tudom mi az, de gyanítom, hogy köze lehet a betegséghez. *Azt már nem mondom, hogy lehetséges, az égiektől kell segítséget kérnünk, főleg ha bebizonyosodik, hogy tőlük származik a baj. * -Addig amíg ki nem derül, fogadjátok meg Tywinna tanácsát, és csak abból egyetek amit itt termeltetek a faluban. Elorak pedig kisegít titeket élelemmel ha úgy adódik, erre szavamat adom. *S szívemre tett kezemmel hajolok meg a gyógyító és a többi perdai előtt. Végül Tywinnához fordulok, hogy azonnal munkához lássunk. * -Menjünk. Nagy területet kell átkutatnunk. *Azzal kilépek az ispotályból és sietve a bogámért indulok. Rövid utam közben igyekszem megnyugtatni a kint rekedt falubelieket, mindenkihez van egy kedves szavam és biztosítom őket arról, hogy gyorsan a végére járunk ennek a kórnak. *** Batával a Borlon emlékeiben látott hely felé igyekszünk Tywinnával még a nyeregben, lassan haladva, visszafogva az amúgy mozgékony bogát. Hosszú az út, de nem állunk meg míg a tó partjának arra a pontjára nem érünk, ahol Borlon halászott. Ott aztán leszállunk a nyeregből és gyalogosan folytatjuk utunkat, Batát egy biztonságos helyen hagyva. Hamarosan az a hely bukkan fel előttünk, amit Borlon emlékeiben láttam, kísértetiesen ismerős. Azt keresem ami az ő figyelmét elkerülte és hamarosan meg is látom.* -Ott Tywinna, nézd! *Mutatok a parton álló fák közé, ahol az erdő kissé szellősebb, mint kellene. Közelebb érve aztán egy tisztást találunk, de ezt a tisztást nem a természet alkotta hanem egy nagy valami, egy égi szerkezet, mely már darabjaira hullott. Furcsa, kellemetlen szag terjed a levegőben…*
* Én csupán szerettem volna őket óvatosságra inteni, de nekem úgy tűnik, hogy teljesen úgy érzik, mintha megkötöttem volna a kezüket, mintha a vesztüket szeretném. Óóóhh óhh! Mit csinálhatnék a megnyugtatásukra? Már éppen szólalnék meg, de megérzem Roda kezét a vállamon. Rögtön ránézek, s kíváncsian nézek rá, de ettől semmi többet nem teszek. Mikor Roda szólal meg, hogy nem kellene keltenem pánikot, akkor csak lógatom az orrom. Most én vagyok a rossz a történetben. S mint mindig rögtön bekapcsol a kis agyam, s azon gondolkozom el, hogy vajon azért van ez így, mert elég sok Quorsával találkoztam? Megfertőznék az agyam? Hallgatok hát, hogy Roda kerüljön előtérbe, én meg a saját világomba esek, hogy találjak rá válaszokat. Akkor kapok észhez, mikor meghallom az édes barátnőm hangját, hogy menjünk. Azzal pedig egyenesen egyetértek vele, hogy nagy területet kell átnéznünk, ami biztosan hosszúra fog nyúlni. Én az út során egészen odabújok barátnőmhöz, de egyáltalán nem szólalok meg feleslegesen. Mikor Batáról leszállunk, akkor én rögtön szemügyre veszem a helyet, s próbálok a levegőből illat és szagmintákat venni. Mikor megindul Roda, akkor én megfogom a kezét. Én a közeli helyeket nézem, hogy van-e valami fura rajtuk, vagy nem árasztják-e magukból a fura szagot. - Csak lassan...csak lassan. - aggódóan megszoritom lágyan barátnőm kezét, s sóhajtok egy hangosat. Haladunk nem olyan sokat, mikor megszólal Roda. Rögtön oda nézek, amerre mutat, s azután én megérzem a levegőben terjengő szagot. Nem erősen ugyan, de ott van, ami nem illik a tájba. - Biztosan az lesz, de kérlek vigyázz. - ránézek Rodára, nagyon édes arccal. S nem is tudom miért de megölelem őt. Lágy ölelés ez, s nem tart sokáig. Elengedem a szeretet börtönömből, majd haladunk tovább. Az a valami amit látunk, hogy is mondjam, eléggé fura. Láttam már hozzá hasonlót, de darabjaira hullva nem. Mikor az a szag nagyon erőssé válik, akkor egyenesen Rodát a hasa volanánál fogom meg a teste két oldalát és húzom vissza. - Nee, itt a szag erős! - s utána meg a következőkkel folytatom. - Ilyen dolgot csakis Quorsák csinálnak. Népünk körében nincs ilyen valami. - mutatok az egyes roncsdarabokra. Lassan engedem el Rodát, mikor úgy vélem, hogy nem fog butaságot csinálni. Én bevallom a szag jellege miatt egészen fura reakciót csinál a szerevezetem. Félrenyelés köhögést hallatok, s egyenesen a szám elé rakom a kezem. Azután elveszem, hogy mondjam neki. - Én én ezt a nem bírom a Bogádnál megvárlak. - ezzel visszasétálok, ez nekem túlságosan irritáló.
*Láttam Tywinnán, hogy nem esnek neki jól a szavaim, melyekkel megintettem és sajnálom, hogy ezt kellett tennem, de ő már csak ilyen. Mindent olyan nagynak lát és azonnal intézkedik is. Tudom, hogy csak jót akar, de sokszor nem gondolkodik nyugodtan és ez a temperamentumából fakad. Máskor, más esetben még szerethető is ezért, de most hideg fejjel kell gondolkodni. Igyekszem egy könnyed érintéssel bocsánatot kérni tőle, de majd később szavakkal is megteszem. Míg Tywinna hála Shiennelnek kissé lenyugszik és magába csendesül, addig a falubelieket nyugtatom meg, hogy tudják, nem fog sokáig tartani a szigorítás, de tudják, hogy ez az ő érdekük. Ha ennek utánajártam, akkor Elorakba sietünk és beszélek Aleth bírával a segítségről. Végre elindulunk arra a helyre ahol Borlon járt legutóbb. Első pillantásra semmi különös nincs benne, ám aztán a kis tisztás kerül a szemünk elé, ahol különös tárgyat pillantunk meg, minden bizonnyal az égiekhez tartozik. * -Jól van, ne aggódj, nem akarok megbetegedni. *Mosolygok rá Tywinnára, akinek az aggodalma most jólesik és ez az ami igazán szerethető benne. A segíteni akarás, amikor minden maga elé helyez. * -Vigyázok, de te is vigyázz! *Tywinna ölelése váratlanul ér, de ha jobban belegondolok, számíthattam volna rá. Ő a földim, egy helyen nőttünk fel és bár elszakadtunk egymástól, ugyanott folytattuk ahol abbahagytuk, de közben mindketten felnőttünk és érettebbek lettünk….Tywinna nem annyira, az ő vállain nem nyugszik annyi felelősség, megmaradhatott annak aki volt. Közelebb érve a valamihez, émelyítő szag facsarja az orromat és meg is torpanok. * -Biztos, hogy az övék, de meg kell néznem közelebbről is. *Egy kendőt veszek elő a tarisznyámból és az orrom, szám elé helyezem, hogy ne érezzem azt az erős szagot. Tywinna azonban nem jön tovább velem.* -Jól van, maradj hátra és vigyázz Batára. *Remélem nem lesz olyan beteg a szagtól, mint a falubeli Borlon, de muszáj közelebb mennem. Csak annyira, hogy lássam mi az, milyen a formája, mekkora és milyen a színe, hogy leírhassam később. Terveim, hogy Elorakba sietünk azonnal módosulnak. A falubeliek még várhatnak egy kicsit, van még élelmük, de ezt nem tudom egyedül, sem Tywinnával, sem Aleth bírával megoldani. Azonnal vissza is fordulok a lány felé és máris eloldom Bata szárát, hogy felüljek rá. * -A quorsák városába kell mennünk Tywinna. Ezt nekik kell megoldaniuk. *A kezem nyújtom, hogy segítsek felülni mögém.* -Jobban vagy? Ugye nem betegedtél meg? Ha gondolod a kulacsomban van friss víz Elorakból, igyál egy kicsit. *Ha Tywinna azt mondja semmi baja sincs és iszik a vízből, vagy visszautasítja….csak akkor indulok el Batával, ha biztosan minden rendben. Az út alatt nem beszélgetek vele, a terephez mérten a leggyorsabb tempót választom, de így is sok időbe telik, mire elérjük a várost. A nap már lenyugvóban, de a város körül, ahol nincs sűrű erdő, még világos van….*
