*Ismerve már Bruce-t azért féltem, hogy megbántom a hallgatásommal, de vagy már megszokta, vagy jól palástolja ha megbántottam, mert nem igazán látok rajta bosszússágot, bár olyan nagyon lelkesedést sem. De majd megbékél, tudom. S ha majd hazaérünk innen, mindent elmondok neki és biztosan megérti, miért hallgattam a bátyámról. Még Sammy sem tud róla, és vele is lesz egy kis beszélgetésem, de valamiért mindig közbe jön valamilyen fontos, vagy előbbre való, vagy pocsék dolog ami mellett ez eltörpül. Bruce-szal végül minden probléma nélkül leérünk a vízesés aljához…mondhatni.* -Elég fukar vagy. Tudod te mennyit gyakoroltam, hogy pont ilyen legyen? *S szinte már a nyakába mondom ezt, mert igen gyorsan el leszek kapva egy testvéri ungyulubungyulura. Már csak ezért sem adom vissza a csizmáját, megvárom míg feladja, és nem hiszem, hogy az igaz amivel fenyeget. Nem mellesleg ismerem már mint a csillagos eget, hiába esett ki több mint két év a közös életünkből. Olyan ez mint banyatankozni, a tesóját sem felejti el az ember lánya és rohadt kényelmes, hogy legalább egy valaki van aki már akkor tudja mit fogok mondani, amikor még csak gondolkodom rajta. * -Hisziapiszi. *Ölelgetés közben ejtem meg a bemutatást, s csak utána, hogy Alec elengedett csapok bele Zsenike tenyerébe, s engedem a bátyámnak, hogy visszaszerezze a csizmáját, miután jól fenéken billentettem vele. Annyira hiányzott már ez, most viszont nem kell arra figyelnünk, hogy mikor ébred az őr, mert Bruce az őröm és nagyon is ébren van. Azt hiszem még sosem éreztem magam ennyire szabadnak. Sky meg is kapja a százkarátos vigyoromat és ezzel is védem meg Alec-ot a nem túl pontos érkezésünk miatt. * -Nem lehet ennél jobban. Sosem lehet tudni mi történik a kapunál. Mi nem járkálhatunk csak úgy ki és be. *Bruce felé is nézek, hogy erősítse meg a szavaimat, mint a hivatalos fenékőröm, mint a barátom és mint a férjem. Mindenért külön-külön szeretem és most egy kicsit kellemetlenül érzem magam amiért nem avattam be előbb. Sky kérdésére visszafordulok felé, erre már el kell vigyorogjam magam. Hát nem ismeri még a Delgadokat eléggé? * -Nem mondanám, hogy nehéz eset vagyok, inkább bájosan bonyolult. És képes vagyok random sikítani. Sokat beszélek, és általában mindenkinek az idegeire megyek. *S ez még csak a fele annak ami miatt bármelyik katona szívesen rábólint egy testőrség cserére, ezt használtam ki amikor Bruce-t hoztam magammal. Hogy ő hogyan fog érezni, azt nem tudom, erre csak mosolyogva megvonom a vállam. Majd elmondja ha úgy érez. Alec nem a naci miatt aggódik. Tudom én, sejtem, vagy hiszem, hogy félreértett. Egyik kezem a szívemhez kapom és a fejem rázom.* -Nyugi Alec, nem ágyút hoztam. Bár, az XS-en meg van a helye. *A kisebb táskából amit lehoztam magammal, előhúzom a nadrágot, elvégre nem nagy darab és kellemes az anyaga, jól össze lehet tekerni. * -Voilá! Egyébként meg szerintem tényleg sokban hasonlítunk, de ez majd később jobban kiteljesedik. *Előbb Bruce felé fordulok, majd Zsenike felé, akit nevén kell nevezni, mert nem bírja a beceneveket. Még. Teszem magamhoz gondolatban és ismét egyetértek magammal. * -Persze, hogy van. Kaját kell csinálnod. Majd lehozni fentről a cuccokat, amiket nektek hoztam, és egyébként a pia is fent van. *Bruce felé nézek vigyorogva, majd megráncolom az orrom és csókot cuppantok összezárt ujjaimra.* -Isteni levest főz, kíváncsi vagyok ma mivel lep meg. Kész főzőmester. Lehet, hogy olyan kaját kapsz, mint amilyeneknek a képeit nézegeted nyálcsorgatva…..földi kaják fotóit szokta nézegetni….és van nálam némi cucc a rádióhoz. Szóval ki merre lát és mit szeretne éppen, arra megy. *Fejezem be végül a mindenkihez szóló monológomat. Bruce-hoz lépek és nyomok egy puszit az arcára, majd megkísérlek egy száz százalékig női dolgot tenni, lányosan belekarolni Sky-ba, hogy felkísérjem a műszeremhez. * -Szóval! Hogy vagytok a bátyámmal? Mármint te és ő. Ellenálló kollégák, vagy haverok, ivócimborák, jó barátok, vagy szeretők? *Sky jó csaj, bár kissé harcias és vad, Alec sem jött borotvált képpel, és ismerem a bátyámat, azon csodálkoznék ha nem tette volna a szépet Zsenikének. A kérdés csak az, hogy mennyit engedett meg neki. Alapos vagyok, a felsorolásból nem hagyok ki semmit és közben figyelem Sky arcát. Annyira nem lehet kemény a csaj, hogy ne tegyen egy apró áruló szemrebbenést se. *
Semmi különösebb elképzelésem nem volt a találkozással kapcsolatban és nem is tudtam mit várhatok. Az érkezésünk után nagy összeborulás volt a két testvér között, és hagytam is, hogy egymással beszélgessenek. Biztos, hogy méregetve néznek engem, - mivel ismeretlen vagyok számukra-, de ez fordítva is igaz. Mint megtudom, a bátyja mellett álló nő hasonló területen dolgozik és ez legalább közös témát is ad nekik. Nem hinném, hogy jó társaság lennék ebben, de nem is erőltettem. A kütyükhöz való hozzáállásom kimerül abban, hogy amit kell azt tudom, de meghagyom Ravenemnek a többit. Úgyse kötött le soha életemben a programok és egyebek világa. A témaváltás is hamar bekövetkezik, mert aztán áttérünk a kajákra. Mondjuk nem lepődtem meg, de nagyot nézek, mikor valami leves kerül említésre, és aztán Ravenem azt is elárulja, hogy Földi ételek fotóit szoktam nézegetni. Most mi van?! Ez hogy jött ide?- nézek vissza rá, és csak egy félmosoly jelenik meg rajtam. Nem mintha zavarba hozna ezzel, de eddig nem is léptem közelebb a többiekhez. A holmikat majd lehozom, ha éppen kellenének, de amúgy nem szakítom félbe a beszélgetésüket. Csak akkor nézek nagyot, mikor az ivás kerül szóba. Persze, nincs ellenemre, hogy koccintsunk a találkozás és a sógorság örömére, de még azt se tudom, hogy ők mit értenek az italozás alatt?! Ez is valami rituálés akármi? Vagy, csak én képzelek bele mindenfélét, és tényleg csak szimpla ivászatot takar? Alec felvetése és kérdése, úgy hangzik, mintha engedélyt kérne valamire. A lányoktól kér engedélyt, hogy vihessen inni? Hhhmmm? Itt nem akkor megy az ember fia „kocsmázni”, ha éppen kedve támad? Érdekes… Halkabbra veszem a hangom, és Alec-tól kérdezem. -Te, most kikérted a lányok engedélyét az iváshoz?- ezt nem tudom komoly képpel megkérdezni, és majdnem felnevetek. – Itt _így_ mennek a dolgok?- ha így, akkor így! De tőlem ne várja, hogy mindent meg fogok kérdezni Raveneméktől. Lehetséges, hogy amiatt ennyire „félős”, mert a testvére a nejem? Vagy, más ok miatt ennyire határozatlan? Azzztaaaa! Nem is gondoltam volna, hogy ilyen más itt minden. Esetleg Skyler, meg Alec neje? Nincs kizárva, de nem is mondott ilyet, mikor bemutatta. Igyekszem „beilleni” a képbe, de azt hiszem, hogy sok mindenről fogalmam sincs. Kezdve azzal, hogy mit takar náluk az „ivás”. Ravenem búfelejtője után nem hiszem, hogy meg tudnak lepni, de nem becsülöm alá, amit nem ismerek. Legalábbis jelenleg halvány gőzöm sincs, hogy ki-kinek főz és miért lelkesedik egy nadrág hallatán. Na, mindegy! Úgy látszik, hogy négyünk közül én vagyok az, aki a legkevesebbe lett beavatva és majd idővel talán változik a dolog. Egyelőre nem vagyok semmi elrontója, és most találkozom először a fivérével, aki mellesleg halott.. De, most inkább tűnik élőnek, mint holtnak. Igaz, hogy ezt is csak nemrég tudtam meg, és még össze kell raknom az információ morzsákat, hogy képbe legyek. -Pár napig. De, majd Raven pontosít. – válaszolom Sky-nak, és előre engedem őket, hogy beszélgessen a két lány. Csak aztán indulok el én is, ha a sógor mutatja az irányt. Lehetséges, hogy van kettőjük közt valami kapcsolat? Nekem nagyon úgy fest… - Van a közelben egy Ivó? – nézek egy szélesedő vigyorral Alec-ra, de a közelben semmilyen épületet nem látok, ami talán egy Kocsmának adna otthont. Még nem jártam itt, de úgy vélem, hogy ha nem a föld felett van, ahová tartunk, akkor biztos alatta. Létezik olyan, hogy barlangi kocsma? Tuti, hogy ez valami itteni szleng, amit lehet csak én nem értek. Legalább iszunk egyet, ha már így összetalálkoztunk. Az archívumban is olvastam ilyesmit… talán igazak a feljegyzések. Kíváncsian várom.
- Gyakorolj tovább! Én múltkor olyant estem, hogy a hátamon végeztem. Na az már esés! - Vigyorgok Ravenre, de már annyiban is hagyom ezt a témát, sógoromhoz léptem bemutatkozni, miközben tulajdon csizmámmal billentenek fenéken. A bemutatkozások köre után hamar vissza is fordulok, elmarom a csizmáimat, amik a lábamon végzik hamarosan. - A sikításod már meséltem, Raven, nem igaz, Sky? Ja meg hogy szeretsz beszélni. És beszélgetni is. - Vigyorgok csizmafelvétel közben lazán közbekotyogva húgom szavaiba, hogy Sky aztán csak győzzön ide vagy oda figyelni. Alig egyenesedem fel ebből a tevékenységből, máris orrom alá van dugva a kért női nadrág, na nem a magam részére. Már az anyagát elég látnom és színét, hogy tudjam, Raven jól választott, de míg kihajtom figyelek a válaszára. - Ágyúért nem is mennék magam, azt mondtam, hogy nem kell. Bár ezért nem kellett volna leszerelnetek a kocsiról. Amúgy minek jöttetek ilyen... Virgin XS-sel? Félnek, hogy Bruce meghúzza a ravaszt, ha sikítasz? - Vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mosolyogva húgira, s aztán már a nadrágra pillantok, a szép ezüst nyomott mintára a külső oldalán, ami végigfut. Ez tutira dögösen fog állni Eowen-nek! - Kössz Húgi, te tényleg szuper vagy! Nem, erre nem csak most jöttem rá! - Megyek elébe a kérdésének, ami talán még csak most született volna meg a fejében. Az, hogy mi az az "az", ahogy Sky is kérdezte, nos, arról egyelőre elegánsan hallgatok, mintha a testvéri csipkelődések közepette elsikkadt volna és egyébként sem lényeges. Gyanítom a CQL-mérővel lehet kapcsolatos, na de azt mégse mondhatom Sky előtt, hogy az a tervem, hogy hasznos infókat szerzek eddig még nem felfedezett CQL-lelőhelyekről és ezt az információt próbálom meg majd felhasználni a Városba való visszajutásomhoz. Érzésem szerint hamar fenéken lennék itt lőve, s Sky nagyon pontosan céloz. A cipekedésre, piaszerzésre bólintok mindkét nő felé, hogy meglesz. Lumpolás előtt ennyi még igazán belefér. - Hoztam kaját, sütni sem kell. Shiennel és Shaz'or áldja, aki feltalálta a hőtartó tárolókat és az ellenállók kezére játszotta a legutóbbi portyán! Ámen! - Oké, ez elég multikulti lett, de a lényeg érthető: ebéd tálalva, csak ki kell nyitni a dobozokat. Szerencsére a több órányi várakozás ellenére sem hűlt ki, amit készítettem, ám nem említem egyelőre, hogy mi is lesz a menü. A dicséretet Raven részéről mosolyogva biccentve fogadom. Bruce és az ételek jellemzésére meg a megnevezett felé pillantok. - Földi kaják fotói? Rendhagyó módja az önsanyargatásnak! - Vigyorgok rá, mert nem tudom, ő hogy van vele, ha én azokat nézném evés közben, csak jobban érezném, hogy a dominiumi kajáknak se íze, se bűze. Mondjuk ez még mindig jobb, mintha rossz ízű lenne. Azt hiszem. Bruce kérdésére csak könyökömmel bököm oldalba - vagy karon -, úgy is mellette állok. - Pszt! Hát semmit sem tanultál a húgom mellett? Nőből van ő is. Kérdezd meg, mehetsz-e inni, ettől azt hiszik, hogy ők irányítanak és később nem tolhatnak le, ha semmit se dolgoztál ellentétben velük, mert ezzel beismernék, hogy nem tévedhetetlenek! - Kacsintok a végén, mintha valami nagy igazságot osztottam volna meg vele a nőkről... Végülis igen, azt tettem. Ám nem mondtam olyan halkan, hogy ha nagyon akarnák a lányok, ne hallhatnák meg, mielőtt elindulnának felfele. - Na gyere! Segítsünk lepakolni nekik, aztán jöhet a jól megérdemelt ivás! - Mosolygok rá és elindulok a lányok után, alig pár lépéssel lemaradva, éppen hallom is a kérdését Ravennek, amit Sky-hoz intéz. Majdnem olyan szórakoztató, mint az, hogy megpróbál belekarolni. - Hangosabban, itt hátul alig hallani! - Mondom fennhangon pimasz mosollyal, kíváncsian lesve, zavarba lehet-e hozni a híres Skyler Way-t? Ez a válasz nagyon érdekel, vajon mit fog mondani, én mindenesetre nem árulom el, mi volt köztünk, legfeljebb annyival, hogy futólag vetek egy pillantást ellenálló kolléganőm formás fenekére, ahogy előttem kaptat fel az emelkedőn. Mondjuk ez tőlem nem annyira árulkodó jel annak, aki ismer, plusz lássuk be: tényleg jó feneke van Sky-nak, ki ne nézné? Viszont a másik kérdés, hogy meddig maradnak, arra felkapom a fejemet. Nem is a kérdésre, hanem amit sógorom válaszol rá. - Pár napig?! Ez komoly?! - Ha akarnám, se tudnám leplezni, hogy azonnal úgy felvillanyozódtam, mint aki egy nagy adag koffein-injekciót kapott volna némi élénkítő droggal. Csillogó szemekkel nézek húgomra, mert ugyan mi Sky-jal csak a mai napra terveztük, hogy itt leszünk, de ha húgomék maradnék, engem bizony négy titherrel sem lehetne innen előbb elvontatni. Alig bírok ezek után Bruce kérdésére figyelni, de azért csak sikerül. - Hm, nem, nincs... - Hogy gondolta, hogy tényleg van itt egy csehó? - Vagy még nincs! Ha győz az ellenállás, akkor lehet alapítok itt egyet, kinézzük majd most a helyét, mit szólsz? Hoztam én is piát, főleg sört, de úgy hallottam, ti is hoztatok valamit inni. A koccintásunkat tekinthetjük alapkőletételnek, felszentelésnek, stb-sb. - Nézek rá lelkesen és kíváncsian, mi a véleménye? Ami azt illeti, úgy is fel akartam vésni már a bakancslistámra a tételt, ami legalább egyszer a legtöbb férfinak eszébe juthat: nyitni egy kocsmát. Habár az ilyen röghöz kötött élet nem biztos, hogy nekem való. - Jut eszembe, Húgi, eladtalak! - Vigyorodom el hamiskásan.
Nem vagyok az a türelmes fajta, így nem értékeltem igazán, hogy ennyit kellett rájuk várni, de a válasz hallatán végül biccentek. Így már más a dolog, hogyha kötött a ki-be járkálási lehetőségük. Ravenről persze mesélt nekem Alec, de nem túl sokat és abban a szituációban inkább egymással voltunk elfoglalva. - Igen, ezeket Alec említette, bár nem bánnám,ha nem sikítanál csak úgy. - ismerem be, de aztán egy mosolyt is odaerőltetek a végére. Nem szeretném leütni, ha pont rosszkor jön rá a dolog, mert miatta nem vagyok hajlandó kockáztatni. Viszont, ha ájult, nem sikít, meg is lehet menteni, így senki se haragudna érte. A nadrágos dolgon azért nagyot lesek és Alec felé sandítok, amikor azt nézegeti. - Miért hozott neked a húgod női nadrágot? - ez tényleg érdekelne. Csak nem így akar meghódítani valakit, hogy ad neki egy ajándék nadrágot? Tény, hogy nem egyszerű idelent hozzáférnünk az ilyen holmikhoz, de azért ez mégis különösnek hat. A hasonlóság pedig valóban kiderül majd, én egyelőre nem érzem úgy, hogy annyira hasonlóak lennénk mi ketten. Kaja viszont lesz, ezt jó tudni, Alec készült, a főzést viszont elnapoljuk. - Egyetértek. Miért nézel olyat, ami nem hogy meghozná, hanem elveszi az étvágyad? Vagy evés közben nézegeted a földi kajákat és elképzeled, hogy milyen lehetett az ízük? - kérdezek rá most már mosolyogva Bruce-nál és őszintén érdekel engem is. Elég sok szar kaját ettünk, főleg a Dominiumon, így az önsanyargatás tökéletesen kifejezi az én gondolataimat is. Idelent a Perdán viszont van étel, tudunk vadászni és jókat enni. Nem műkaja. A pasis beszélgetésre csak fejemet csóválom, de nem fűzök hozzá most semmit. Ha inni akarnak, tegyék, de a cipekedést valóban nem úszhatják meg. Raven mozdulatát viszont rögtön megértem, mégis elhúzódom annyira, hogy ne tudjon belém karolni. - Ezt ne! Bocs, de nem vagyok ilyen könnyen barátkozó típus! - azt pedig most nem teszem hozzá, de szerintem egyértelmű, hogyha barátnők lennénk se belekarolva mászkálnék vele a holdon. Amúgy is nehezítené a terepen való mozgást és ha megtámadnának minket, szintén zavaró lenne, hogy lassabban tudom elővenni a fegyveremet. A kérdés viszont nem akaszt meg. Milyen kíváncsi valaki... és mint hallom, Alec is. - Minden egyben. Mikor mire van az embernek szüksége. - nem tagadom, mert miért tenném? Igen, jól éreztük már magunkat együtt, meglehet, hogy lesz még ismétlés, de nem érzek többet a fivére iránt. Nem is engedhetném meg magamnak, hogy így tegyek, mert az életünk bizonytalan idelent, bár így is fontos nekem. Mégse lehet a gyenge pontom, szóval jól van ez így. Vissza is pillantok a férfire, kíváncsian megfigyelve, hogy vajon mit szól szavaimhoz. A következő kérdésemre kapott válasz viszont engem is meglep Bruce-tól, de Alec megelőz a visszakérdezésben. Pár nap? - Mi azt hittük, hogy csak pár órát maradtok. Ki tudtatok jönni több napra? - akkor simán végzünk, bár nekem vannak egyéb terveim is, de úgy hiszem, hogy itt fogom hagyni a fivérét velük, rám pedig csak eleinte lesz szükség. Én legkésőbb sötétedés előtt kicsivel vissza fogok indulni a Rebelliumba. A pasis beszélgetést hallva csak némileg szemet forgatok, de amikor a kocsihoz érünk, elkezdek lepakolni. Fel is mászom rá, majd kiadogatom a fiúknak, mert a semmittevés nem jellemez engem, így egyértelműen részt veszek a műveletben. És hogy eladta a húgát? Nem teszek fel felesleges kérdéseket, úgyis hamarosan kiderül, hogy miről van szó, Ravent ismerve nem fogja szó nélkül hagyni. - Vigyünk el mindent a műszerhez, utána mehettek. Legalább lesz egy kis nyugtunk. - bár lehet, hogy erre csak én vágyom, esetleg Bruce. Jobban is járnék, ha vele kellene együtt dolgoznom, milyen békés lenne... De nekem Raven jutott úgy tűnik.
*Úgy tűnik esésben Alec vezet, ez pedig határozottan tetszik, nem is állom meg mosoly nélkül. Még valamilyen versenyt is meghirdetnék ha több időnk lenne, ha otthon lennénk, ha nem kellene bujkálnia, sem neki sem Zsenikének. Utána kell néznem a csajnak, ki volt mi volt azelőtt, hogy idejött. Rólam bármit el lehet mondani, és a tesóm nem is fukarkodott ezek szerint az információkkal, büszkén k is húzom magam. A sikítást nem szeretném bemutatni, azt jelentené, hogy megjelent itt egy állat, egy baromi nagy, csorgó nyálú és kaffogó fogú szörnyeteg. Lemondok róla. A beszélőkémből viszont tuti bemutatót kap ha kettesben maradunk a rádiót összeszerelve. * -Csak úgy nem szoktam sikítani. Nyomós okom van rá mindig. Mondjuk egy baromi nagy állat, vagy kicsi, vagy szőrös, vagy nyalakodós. Mindegy. Ja, meg ha lőnek rám. *Mesélhetnék, de nem most fogok. Erről legalábbis nem. * -Nem én szereltem le, eleve anélkül kaptam. Le vagyok tiltva mindennemű fegyverről, és ki, minden katonai létesítményből. Mivel már nem vagyok katonai állományban. Sikeresen leszereltettem magam. *Vetek egy bájos vigyort Bruce-ra. Meg egy bocsánatkérőt is. Tudom, hogy utálja ezt a helyzetet és magára nézve is büntetésnek éli meg, de én már megbékéltem. Sőt! Már megtaláltam az előnyeit is és tulajdonképpen nemhogy akadályozna bármiben is, még könnyebb is lett a dolgom. Hát, ezért jöttünk virgin XS-sel. A többi, büszke vigyoromból Alec és Zsenike is egyszerre kap. Persze apáék előtt tökre bűnbúbánatos voltam, és behúztam a nyakam a vállaim közé…de úgy vettem észre az egész fejmosás csak színjáték volt, kötelező szülői csalódás, mert különben megkönnyebbültek. Persze ha tudnák, hogy ez nem tart vissza semmitől, minden bizonnyal másképp reagáltak volna. Sőt! Még az Alecnek szánt holmikat is meg tudtam szerezni, azt is amit nem kért, egyelőre azonban csak a naci kerül elő. * -Fizetség valakinek. Feltételezem nő az illető. *Tudom, hogy nő, azt is kinek lesz, de nem tudtam kihagyni. * -Szerencséd..szép mentés. *Ezt már Alec gyors javítására válaszolom, megtoldva egy mosollyal és kacsintással. A többiről még nem beszélek, szép lassan adagolva szeretném felfedni a hozott áru titkát. Másrészt éhes is vagyok. S miután megosztottam a közzel, hogy Alec milyen jól főz, még éhesebb leszek. Nekem ennyi elég, Bruce-nak kell az is, hogy képeket nézegessen a kajákról. Nem mellesleg egész jól néznek ki, majdnem olyan jól, mint Jenkins madara. Gondoltam, hogy ez a tény majd kérdések kereszttüzébe fogja Bruce-t, hagyom hát izzadni, én csak értetlenül vállat vonok, mert valójában én sem tudom miért jó neki. Én inkább kiosztom a pasis feladatokat, el lesznek foglalva míg mi lányok megoldjuk a kommunikáció problémáját.* -Ámen! *Nevetnem kell Alec fura hálaadásán, de rábólintok a tőlem telhető legmélyebb áhítattal. Aztán fogom Sky-t és indulok is a dolgunkra. Vagyis csak fognám, de kisiklik a felé nyújtott karomból. * -Á, oké. Érinthetetlen vagy. Értem én. *Hát ha nem ölelkezünk, akkor nem ölelkezünk, ettől még halál nyugodtan kérdezek rá a kettejük között lévő kapcsolatra, mert valami van az tuti, ismerem a bátyám, Zsenike meg amilyen jégkirálynő, annyira bombázó is. * -Nem rád tartozik bátyó, ez csajos beszélgetés! *Kiáltom hátra de közben már a számat is tátom a válaszra. * -Váááóóóó! Ti aztán nem aprózzátok el. Ha keresztanyára lenne szükségetek, ne engem válasszatok, csak elrontanám. Elég arra Alec is. *Legyintek könnyedén, de persze le nem mondanék arról, hogy elronthassam a kis uncsitesót, pláne ha lány. Szóval jobb ha Alec felkészül ilyenekre, bár még bőven van ideje, amíg pisis pelenkás, tutira nem nyúlok hozzá, nem vagyok a saját magam ellensége. Van miért csodálnom anyámat. Leendő unokahúgomról Bruce téves kijelentése dobja fel a tesóm hangulatát, amit kénytelen vagyok azonmód letörni és talán Zsenikét is megnyugtatom.* -Le a csillogó szemekkel bátyó! A pán nap, az pár óra. Estére vissza kell mennünk. Volt már, hogy napokat töltöttünk táborban Bruce-szal, de ez most nem az a munka. *Mosolyom után el is húzom a szám, mert én is jobban örültem volna annak, ha mondjuk nem csak uzsit, hanem vacsit és reggelit is felszolgál nekem az én drága foszlott kezű bátyám, ráadásul annyi, de annyi megbeszélnivalónk lenne még. Hát két és fél évet nem lehet csak úgy bepótolni két nap alatt. A kocsihoz érve már nem is foglalkozom a pasikkal, és ahogy elnézem, Sky is hasonlóan viseltet a pasis beszélgetéssel szemben. Inkább irányítom a lepakolást, sokat nem kell, két láda, abban minden benne van, még az is amit én szántam a bátyámnak, hogy egy kicsit megkönnyítsem az életét, de azt majd később adom oda. * -Alec majd szépen felszedegeti azt amit oda lerakott poénból, aztán nekiláthatunk a munkának. Az egyik ládában….azt hiszem abban, vannak az alkatrészek. A másikban az ajik. *Rámutatok az egyik ládára a két egyformából, az kell nekünk most, míg a másikat akár le is vihetik a fiúk, kinyitni úgy sem tudják, nem turkálhatnak bele. Elég nehéz mindkettő, de van egy izmos pasink, meg egy gépkarúnk, szóval bírni fogják. Persze csak ha nem szedem szét a drágát, de nagyon erősen pályázik rá. az "eladtalak húgi" nyomós ok arra, hogy szétkenjek valamit az arcán....vagy ne kapjon Búfelejtőt.* -Mi van!?! Meguntad az életed? Vagy feltétlenül akarsz valamilyen kis emléket üres, öreg, ellenálló napjaidra? Miért? Mondd miért, amikor itt van neked Sky? Miért nem őt adtad el? *Nézek a bátyámra, majd Skyra felváltva, utóbbi mellől látványosan elhátrálva. Megvárom míg Alec előadja, hogy mit és hogyan, s csak azután szedem le a fejét, vagy sikítom le a haját a fejéről, sőt még a szakállát is leordítom. *
Általában fel szoktam készülni információkkal a küldetésünk előtt, de erre egyáltalán nem tudtam. A meglepetése Ravenemnek tökéletesen sikerült, úgy, hogy még a szavakat se találom magamban. Eddig sem voltam valami bőbeszédű, de azt hiszem, hogy a döbbenetem a Sógor megjelenésére, még azt a maradék kommunikációs képességemet is hátrányba hozta. Amúgy meg, nincs azzal bajom, hogy a nejem családjának egyik tagját megismerem, bár eddig holtnak volt nyilvánítva. Persze, most nem tűnik totál merevnek, inkább izgágának. Kis idő kell még, hogy megbirkózzak a ténnyel, -s azzal-, hogy egy nő is velünk tart, akit ugyanúgy nem láttam soha, mint a sógort. Addig még hagyján, hogy most sodródom az árral, és perceken belül valamiféle ivászaton fogunk részt venni. Halvány dunsztom sincs, hogy mi fog történni, de ha már kóstolgatás fog következni az italokkal, akkor nem húzom ki magam a dologból. -Ahha. – Bólogatok bőszen, hogy engedélyt kellene kérnem a nejemtől, hogy ihassak pár pohárral, bár nagyon nem értem, amit Alec beszél. -Biztos nem kérek engedélyt, ha inni akarok!- Vigyorgom el magam, bár komolyan mondom. Miért kellene engedély ehhez _tőle_? Eddig se nagyon foglalkoztatott az italozás, bár most tényleg jól esne valami erős itóka. Korainak se mondanám az időpontot ehhez, de ezek szerint a bátyja más értékrenddel és szabályokkal ihat ezen a helyen. Amúgy tényleg a lányoktól engedély kell, hogy ihassunk? Tuti, viccel! -Pakoljunk. Aztán ivás! Rendben!- azt hiszem, hogy ez a sorrend megfelel nekem is. Már egy kicsit felengedett a komorságom az arcomon, de ha több napig itt leszünk, akkor talán még meg is kedvelem az újdonsült rokont. Az ételek emlegetésére vegyes pillantásokat kapok, amiért szoktam bambulni a régi fotókat róluk. Tényleg tetszenek a képek azokról a fogásokról, és nem is tagadom, hogy némelyikre csorog is a nyálam. -Szívesen megkóstolnám azokat a kajákat. – ezt inkább magam elé dünnyögöm, de annyira nem is fontos. Gondolom, hogy itt is esznek valamit, ha már ismerősen cseng ez a fajta „önsanyargatás”. -Sört ittam, ami pocsék volt. A búfelejtő sem a kedvencem, de jobban hat legalább a tompulásra. – amit a Bárban ittam, azt inkább hagyjuk! Vizezve van, és az íze is borzalmas! A lányok előre indulnak, majd én is haladok Alec mellett. A nejemet ismerem, így a cserfessége sem lep meg, bár arra felkapom a fejem, hogy „eladtalak”. -Kinek adtad el?- fordulok Alec felé, majd kérdőn megemelkedik a szemöldököm. Ez is valami vicc? Tényleg volt képe eladni a saját húgát? S a feleségem, ha már itt tartunk! Úgy vélem, hogy nem minden mondatát értem én ennek a családi beszélgetésnek, és csak kapkodom a fejem a hallottakra. Remélem, hogy csak viccelt, és nem komolyan mondta. Képes lenne eladni valakinek a testvérét? Igyekszem nem elhamarkodottan kinyilvánítani a nem tetszésemet, ha így lenne. Amúgy se lenne jó, ha az első találkozáskor beverném a sógorom orrát, ezért a húzásáért, ha igaznak bizonyul. -Most ez komoly?- rökönyödök meg rajta, és méregetem az arcát, hogy eldöntsem, igaz-e vagy hamis ez a kijelentése. Remélem, hogy poénnak szánta. Legalábbis az ő érdekében, az legyen.
Rálegyintek Bruce szavaira vigyorogva, hogy ő nem kér engedélyt. Nem is azon van a hangsúly, de majd ha idősödik, ő is felszed magára némi egészséges ravaszságot, pláne, ha már húgom kamu-férje. - Meg ha örülsz, meg ha ideges vagy, meg ha megijesztenek, meg ha rászedtelek valamire, meg ha hétfő van, meg ha kedd, meg ha... - Toldom meg Raven felsorolását, hogy mikor és miért talál nyomós indokot arra, hogy sikítson. Olyan ez, mint az ivás: okot könnyű találni rá. Lehet még vigyorogva folytattam volna is, de ekkor tudatosul bennem az, amit az általam Virgin XS-nek keresztelt kocsira mond. El is kerekednek a szemeim, majd alighogy visszatértek normál állapotukba, a szám már fülemig ér és el sem hiszem, amit hallok. - Kibasztak a flottából? - Fordítom le gyorsan érthetőre, mi az, hogy sikeresen leszereltette magát. Bruce-ra is odapillantok, ha már Raven rá is nézett, de sok minden a sógor arcáról ezzel kapcsolatban nem olvasható le, így vissza is tér tekintetem húgomra. Na ez aztán érdekes egy sztori lehet! Gyorsan végigpörgettem a fejemben, hogy nagy gázban nem lehet, ha ide kijöhetett, és mivel a férje a fegyveres kísérő, ő nem szereltette le magát, ergo a babaügy sincs veszélyben, még nem kell valahogy szülnie Ravennek. Legalább gyorsan megnyugtattam magam, de már lépdelek is utánuk fel a járműhöz, mert erre az ijedtségre azért innom kell valamit és ehhez mielőbb végezni kell a melóval. Így kapom el azt is, hogy húgom arról faggatja Sky-t, mik is vagyunk mi egymásnak, naná, hogy előrekiáltok és nem hagyom szó nélkül. Előbb azon vigyorgok, hogy Sky meg a csajos beszélgetés szerintem két külön fogalom, majd Sky válaszán szélesedik ki igazán a vigyorom. Ezért is bírom őt annyira, nem kertel, belevaló nő. És nem elhanyagolható módon dögös is. A gyerek említésére én em térek ki a hitemből, de lehet Sky nem veszi majd ilyen lazán. - Bruce-t mégsem kérhetem meg, hogy legyen ő a keresztanya. - Jegyzem meg mosolyogva, abban a biztos tudatban, hogy Raven úgy sem mondana nemet erre a tisztségre. Voltaképpen a "lányaimnak" is az volt, amit szerintem June már tízszer megbánt, de most már ez úgy sem probléma neki sem, szerintem ritkán találkozhatnak. Mellékes is, mert már arra figyelek fel, hogy pár napig maradnak, de örömöm korainak bizonyul. Rosszallóan is nézek sógoromra. - Te már alapoztál, haver. - Utalok itt arra, hogy biztosan ivott már, hogy az órát napnak mondta. - Mindenesetre Húgi, ha legközelebb több napra jössz, szólj előre! Ki nem hagynám a közös táborozást veled a természet vadállatokkal teli lágy ölén! - Nevetek fel, előre élvezvén az egészet, pedig még megjósolni is nehéz lenne, mikor lesz ilyenre lehetőség. Amíg felérünk a kocsihoz és ott megbeszélik a lányok, hogy melyik dobozra hol lesz szükség, addig elbeszélgetek Bruce-szal a kocsmanyitási ötletemről, meg hogy ők milyen italt hoztak. - Hú, milyen sör volt? Rotchi vagy garotchi? Mindegy, én egy harmadikat hoztam, szerintem ilyent még nem ittatok, a Városban sem árulják és kellemesebb is a gyomornak. - Pillantok itt el Raven felé, mert múltkor ő nem értékelte eléggé a garotchi sötét sört, mert erősen böfögtető volt nekünk embereknek. Ezzel a másikkal nem lesz ilyen gondja a csajoknak sem. S ahogy Raven felé fordulok és éppen eldöntik a ládák sorsát, eszembe jut az eladása, amit rögtön közlök is vele, mielőtt kimegy a fejemből. Nem véletlen a fogalmazás, mert tudtam, hogy Raven ki fog akadni, s ahogy rákezd, már vigyorgok is. Talán csak ő veszi észre azt a pillanatnyi árnyat a tekintetemben, amikor az üres, öreg ellenálló napjaimat említi. Áúcs. Ilyen sokáig itt kinn fog hagyni? Nem mintha rajta múlna, de akkor is... - Sky ellenálló kollégám, haverom, ivócimborám, jó barátom és piszok jó szeretőm. Hogy adnám már el? Nem ment el az eszem! - Vigyorgok szélesen, s nagyjából itt jut el a fülemig Bruce második kérdése és felé pillantva látom, hogy benne nem sok humorérzék szorult, ha lepillantanék a kezeire, tán még azt is látnám, hogy ökölbe szorulnak az ujjai, ki tudja. - Pihikézz! - Kap egy laza mosolyt sógorom, bár ez biztos nem sokat segít, s visszafordulok Raven felé, bátran - vakmerően - közelebb sétálva, természetesen csak az egyik ládáért igyekezve. - Az úgy volt, hogy egyik este a Rebelliumban egy haverommal hogy is mondjam... már nem voltunk szomjasak, így jó ötletnek tűnt betörni ide-oda. - Ahogy lehajolok a ládáért, Sky kap egy kacsintást zsiványul kaján mosolyom kíséretében. Döntse el, aki látja, hogy ő milyen résztvevője lehetett annak az estének. - Hazafelé nem voltunk túl diszkrétek, így hamar a nyomomra bukkantak és az egyik srác, akinek a műhelyét fosztottam ki és rendesen rá is hoztam a frászt, kisütötte, hogy megfelelő kárpótlás lenne a számára, ha a legszebb húgommal randizhatna. Osztottam, szoroztam és arra jutottam, hogy a legszebb húgom címet te nyered el. - Emelem fel a ládát megnyerő mosolyt villantva Ravenre, mintha ez használna. A láda súlyát igazán a jobb karomban érzem, ezért ösztönösen próbálom a nagyobb terhet a balra hárítani, azzal jobban bírom hosszabb távon is. Mondjuk lehet kár volt még felemelni a ládát, húgom lehet hosszú monológgal készül. Meg talán a Bruce is. - Csak mondj igent a randira, a részleteket majd megbeszéljük később! - Egyelőre szándékosan nem árulok el többet az illetőről, de Raven ismer annyira, hogy sejtse, sokkal inkább kapcsolatépítési lehetőséget láttam meg, semmint az igaz őszinte szerelem előszelét. Aztán persze ki tudja, mi lesz belőle. Húgom ízléséhez túl vékony a srác, de nem minden álmunk valósulhat meg. Legalább tesztelődne a rábeszélőkéje is Ravennek, ki tudja-e gyúrni őt?
Nem díjaznám a sikítást Raventől, és ezt közlöm is vele, de a szavaira érzem, hogy vágok egy képet, amely végül mosollyá válik, hála Alec további felsorolásának, így hol egyikükre, hol pedig a másikukra tekintek. - Egyszóval nem kell indok mégse, és bármikor tudsz sikítani. - vigyorgok most már rá, mert ha ez tényleg így van, akkor egy kész riasztó Alec húga, ami nem mindig jön jókor. - Bízzunk benne, hogy most nem találkozunk egy ilyen állattal se és Alec is békén hagy. - ugye? A pillantásomat remélem érti a férfi, hogy próbálja meg ne hergelni, majd max ha én leléptem. Akkor azt csinálnak, amit csak akarnak, de most okkal gyűltünk itt össze, dolgunk van! - Gyakran lőnek rád? - erre azért kíváncsi lennék, így szemöldököm enyhén megemelkedik, miközben a lányra nézek. Mit csinálhat, hogyha ez így van? Hamar összeáll a kép, a flottához tartozott, de már nem tartozik oda... Hmm, tényleg kibaszták? - Mit tettél? - toldom meg egy kérdéssel Alec-ét. Szeretnék teljes képet kapni a történtekről. Ahogy a női nadrág is érdekelne, de túl sok infot nem kapok erről, így elengedem a témát és inkább őszintén mondom ki azt, hogy mi is van Alec és köztem. Nem gondolkodok most azon, hogy ennek jövője is lehetne, nem vagyok már naív és ismerem ezt a kurafit, így feleslegesen nem égetném meg magam. - Nem tervezek gyereket a bátyádtól. - még csak az kéne! Alec is kap egy szúrós pillantást a megjegyzésére, miközben megcsóválom fejemet is. Nem véletlenül szereztem lila füvet, egy babát nem kockáztatnék meg, és főleg nem így, a bizonytalanra. Még akkor se, hogyha nagyon mélyen egyszer szeretnék gyermeket, de ez olyan titok, amit még saját magamnak is nehezen ismernék be, nem hogy bárki másnak. Kiderül, hogy nem maradnak ám olyan sokáig, csak pár óránk van, így jobb lesz tenni a dolgunkat. A kocsin Raven mutatja, hogy mely ládákra lesz szükségünk, így a lepakolásban már a fiúk segédkezhetnek, én pedig nemsokára már ismét a földön vagyok és indulok is tovább a célunk felé. Azaz indulnék, de az eladáson mindenki fennakad, így halkan sóhajtok, és a tekintetemmel csak fixírozom a ládát. Benne van minden, amire szükségünk lesz, és kezdem úgy érezni, hogy talán Carl is hasznos lett volna. De még csak az kéne nekem, hogy Ő is itt legyen. Ideje korán őszülnék meg. - Hogy engem? Te vagy a húga! - felőle rendelkezzen. Alec szavaira csak elmosolyodom, na igen, én még hasznos lennék a számára, de halljuk akkor a történetet, most már engem is érdekel. Amikor viszont a John-os estét hozza szóba, a mosolyom lehervad, megcsóválom a fejem, de nem vágok közbe. Jól sült el végülis, és tagadhatatlanul jól éreztem magam a férfi karjaiban. Talán ma-holnap ismét meglátogatom... elválik még. Na de a történet folytatódik, így most meglepő módon én nevetek fel. - Carl randit kért a húgoddal? Hasonlóan szoknyapecér, mint a bátyád... - pillantok előbb Alecre, majd Ravenre. - Engem is el akart jegyezni a múltkor, szóval vigyázz vele! - bár nem lepődnék meg, ha a poén kedvéért tényleg előállna azzal a bizonyos gyűrűvel, ha ismét meglát és véletlenül elmosolyodom a közelében. Arra az eshetőségre még én se készültem fel teljesen. Sok mindenről tudunk még beszélni, de közben tennünk kell a dolgunkat is, hiszen közeleg az éj... sötétedésben pedig nehezebb lesz dolgoznunk, a fényt pedig megláthatják. Indítványozom is, hogy előbb csináljuk meg a munkát és ha marad időnk, majd tovább dumálunk, Alec pedig remélem összedob valami finomat addig is. Egy sört mindenesetre lenyúlok menet közben. Ravennel úgy érzem, hogy jól ki fogok jönni, hasonlít a fivéréhez és bár sokszor fárasztó, szimpatikus a csaj és a közös munka is gördülékenyen megy. Hamar megvagyunk, marad idő még egymásra, este pedig meglehet, hogy Alec mellett hajtom nyugovóra a fejem, hogy kellemesen fejezzük be ezt a napot. Bár ha addig még felcsesz, simán változhat a terv.
//Köszönöm a játékot! Ahogy beszéltük, lezártam és bocsi, hogy ilyen sokára írtam, mumusaim a többes játékok. Ettől függetlenül tetszett nagyon! //
*Oké, szoktam sikítani, nem kicsit és elég hosszan, de azért annyira nem vészes a sikítási mechanizmusom, mint ahogy Alec előadja. Srolná szerintem holnap reggelig, de egyrészt nincs annyi időnk, másrészt ne járasson már le az első találkozásunkkor más előtt. Nem szólok ugyan, de előrenyújtom a karomat Alec felé, és úgy tartom a kezem mintha egy fegyver lenne benne, majd látványosan „meghúzom a ravaszt” és ajkaimmal is imitálom a diszkrét pukkanást. * -Nem fogok, csak úgy. *Nyugtatom meg Zsenikét, bár nem hiszem, hogy ennyi elég lesz neki. * -És igen, elég gyakran, főleg ha Denisovval megyek valahova. *ezekről javarészt Bruce is tud, Denisovról is meséltem már, de csak érintőlegesen. Ezek után Alecé a döbbenet, enyém a büszke, meglepit átnyújtó dicsőség. Persze szebben fogalmaztam volna egy hajszálnyit, de mondjuk így is jó.* -Hát, ja. Én úgy fogalmaznék, hogy eltanácsoltak minden katonai irányú elfoglaltságtól és levették a tiszti terhet a vállaimról, de hellyel-közzel kibasztak. Több rendbeli parancsmegtagadásért, egy kancellár életének veszélyeztetéséért, bár szerintem azért, mert nem sikerült kivasalnom a lánctalpassal, de hát ezt még sem mondhatják hivatalosan, és ezért is vették el tőlem a jármű vezetői engedélyt is, csak XS-t vezethetek, az úgy sem kell senkinek, mert kicsi és katonailag sem hatékony. *A végére elmosolyodom, vagy nem csak a végére, végül is nekem tetszik így, semmilyen hátrány nem ért, és jobban ki tudom használni az időmet és jogosultságokat is kicsikartam,és fogok bármihez. Amúgy meg nem is kell, csak alibinek. * -Egyébként azért kell Alecnak női nadrág, mert a másikat letépte, tönkretette, elsinkófálta, tudomisén. Jobb ha te is vigyázol a ruháidra. *Úgy figyelmeztetem Sky-t egy korábbi, válasz nélkül maradt kérdésére, mintha a bátyámnak női ruha fétise lenne, pedig erre Bruce-nak lenne több oka, de ő megmaradt a férfias vonalon, most is csak a piáról tud beszélni, meg a kajáról.* -Bruce, te minden kaját megennél. Néha azt hiszem, feneketlen a gyomrod. *Ingatom a fejem mosolyogva, mert nem feddésből vagy cikizésből mondtam, valós dolgot állítottam. Bruce minden helyzetben képes enni és szinte bármit megeszik. Közben Sky-t faggatom arról, milyen kapcsolat fűzi a bátyámhoz, mert nem vagyok vak, bár lehet, hogy az ilyen helyzetekre érzékenyebben reagálok, mint mások…Gardel és Simon hadnagy közötti szikrákat is megláttam, pedig talán akkor még egymás előtt sem tisztázták a helyzetet. Zsenike és Alec között is villámlik valami, bár az első benyomásaim alapján nem érzelmi alapon. Persze attól még lehet gyerek belőle, főleg akkor. * -Hát jó, ha nem, hát nem. *Ha nem tervezi, biztos van rá jó receptje, talán könnyebben be tudják szerezni azt a füvet vagy tudomisén mit, amitől nem lesz gyerek. Hallottam róla, de mivel nincs rá szükségem, nem öltem a keresésébe ezer órát. Végül csak felérünk a kocsihoz és elkezdünk kipakolni belőle, mutatom miben vannak azok a dolgok amik a árdióhoz kellenek, a többi meg Alecnak amit megbeszéltünk, meg amit nem. S van olyan is, amit csak közvetve neki hoztam, de arról majd később beszélek, mert tervezem, hogy picit elvonuljunk kettesben dumcsizni. A Búfelejtős flaska is előkerül, diszkrét hőtárolós termoszban, ami kivételesen nem azt a célt szolgálja, hogy meleg maradjon az ital, hanem azt, hogy hideg. * -Cseszd meg Alec! *Nyújtom a nyelvem is arra, hogy velem aludjon a természet lágy ölén.* -Aludj te Sky lágy ölén! *Ezt már vigyorogva mondom, aztán nekiállok a mérőműszeremhez pakolni a cuccost. Kissé összekuszálom Alec munkáját, addig ők megbeszélhetik a férfias dolgaikat, sörről, piáról. A lényeg, ami mindannyiunkat összeterel egy közös témára, az az én eladásom. Alec magyarázza hogy történt az eset, én felháborodom, Bruce nem különben, Sky meg visszadobja a lehetőséget rám. Arra, hogy én vagyok a húga, már mondanám is, hogy ő meg a szeretője, ergo nekem védettebb helyzetben kellene lennem, de Alec megelőz. * -Én meg a húgod vagyok! Lenne szíved?! *Mondja tovább, Bruce keze meg ökölbe szorul és hiába Alec leintése, az egészet komolyan veszi.* -Dehogy. Testvéri huzavona. *Mondom, de közben tudom, hogy nem az, de Bruce-nak ugye akkor is fel kell háborodnia ha pontosan tudja, hogy Alec nem tenne velem olyat, mint amire ő gondol. Kiderül aztán a lényeg és én háborodom fel, miután Sky kiröhögte magát.- -Remek! A bátyám szottyos részegen randit beszél meg az én kontómra, csak azért, hogy kimásszon a csávából. Egyébként tájékoztatásul közlöm, hogy én vagyok az egyetlen húgod, szóval ezzel a széptevéssel nem veszel le a lábamról. Menj te a randira. *Bájos, hercegnős mosolyt varázsolok az arcomra, majd nem túl nőiesen horkantok egyet. Nem mondtam sem nemet, sem igent, Bruce előtt leginkább. Úgy is beszélünk mi még kettesben, és más részletek is kiderülhetnek. Ez pedig válasz Sky figyelmeztetésére is, nem mintha szükségem lenne ilyesféle tanácsra, sokkal nehezebb dolgokból is kidumáltam már magam. Már csak a rádió összerakása, a műszerem átalakítása marad hátra, azért esett a választásom erre a helyre, mert egyrészt jó helyen van, másrészt ezt raktam ki az elsők között, sok adatot nyertem már a mérésekből és tudom nélkülözni. Ezután is fog adatokat küldeni, csak egészen mást, viszont az senkinek nem fog feltűnni. A kajálás is jó hangulatban telik, közben odasomfordáltam Bruce-hoz is, hogy megnyugtassam, ha Alec komolyan is gondolta a randit, az nem randi lesz, egyébként meg ha mégis….”akkor mi van?” Én sem állok az ő útjába, sőt! Midig is érdekelt, hogy van-e komolyabb kapcsolata, a helyzetéből fakadóan neki nehezebb dolga van és én szurkolok neki, de sosem beszél róla, mintha előttem is szégyellné, pedig nem kell. Az indulás előtt nem sokkal, a bátyámat vonom félre, vagy ő engem, ki tudja melyikünk lépett elsőként, de nem is ez a lényeg. Picit félrevonulunk, úgy is már csak a bepakolás maradt hátra, Bruce meg megoldja egyedül is. Nem sok időt töltünk külön tőlük, a vége azonban elég viháncolósan nevetősre sikerült tekintve, hogy a földön hempergünk egymást csikizve. Valójában Alec csikiz engem, de mindegy. A búcsú aztán majdnem könnyesre sikerül, Sky-al pedig megegyezünk, hogy amint visszatértünk a Dominiumra, teszteljük a kapcsolattartó rendszerünket. Szóval mielőtt mindenki nyugovóra hajtaná a fejét, még dolgozunk egy kicsit.*
//Köszönöm a játékot mindenkinek! Lehet élesíteni a kommunikációs csatornát! Puszantás! //
-Így is felfoghatjuk. – bólogatok erre a felsorolására. Azt még nem tudom, hogy mi alapján kellene engedélyt kérni a csajoktól, ha akarok inni valamit, de betudom, hogy neki ez a bevált taktikája. A sajnálatos eset, miként Ravent menesztették a flottából, Alecnek is új információ volt. Az arcom rezzenéstelen, bár engem is megviselt ez a dolog. Hagyom, hogy beszélgessenek egymással, és inkább körbenézek a közelben. Majd rosszalló pillantásokat kapok tőle, amiért napokra érkeztünk és nem órákra. Ezt meg a „részegségem”-re fogná, ami nem is igaz! -Jól mondtam. Nem alapoztam. Vezettem. – nem mintha magyarázkodnom kellene neki, de nem hagyom szó nélkül ezt. Igazából úgysem vagyok valami társasági a szemükben, így jobb, ha a háttérben maradok. Rég látták egymást Ravenem és a fivére, és a másik Nő sem valami barátkozós, ahogy látom. Idegenként vagyok jelen és nem próbálkoznék olyanba belemerülni, ami ismeretlen számomra. Igyekszek vigyort az arcomra varázsolni, és nem belefolyni semmibe. Valahogy úgy érzem, hogy levegőnek is néznek, de talán így a helyes. Ravenem a családjával lehet, és ha nem is volt hangosan kiejtve, -hogy mi van köztünk-, attól még nem hinném, hogy ne tudnák a „felállást”, velem s Ravenemmel. Csak akkor kapom fel a fejem, mikor említve van egy randi a „legszebb húgom cím”-re. A további információt viszont legszívesebben meg se kellett volna hallanom. Randizni azzal a pasassal a feleségemmel, mert berúgva kirámolta annak a csávónak a dolgait? Ahha…. ! Vágom, hogy miről beszél! Inkább bátornak mondanám Alec sógort, amiért _ezt_ a fülem hallatára ki merte mondani. Igaz, hogy a mi házasságunk Ravennel „nem átlagos”, de attól még nem hinném, hogy _így_ kellene kiárusítani randira, - főleg, hogy ő csinálta a balhét, nem a húga- és lazán eladta annak a Pasasnak a szertett családtagját. Lehet, hogy annak nem fog örülni most a Sógorom, amit tenni készülök, -de ha nem tenném meg-, akkor szembe is köphetném magam. -Alec…Sógorom… A húgod kérdéses _randizására_, ez a válaszom. - lépek hozzá közelebb, és egy csodás lendülettel olyat húzok be neki az arca bal felére, hogy nem hinném, hogy állva marad. Meg aztán, azt se hinném, hogy számított tőlem ilyen heves reagálásra. Bár megfogadtam Ravenemnek, hogy nem teszek semmi olyat, ami veszélyeztetné a testi épségét a testvérére, vagy Sky-ra nézve. De, azt nem fogadtam meg, hogy ha bunkó módon a fülem hallatára _kiárusítja_ a nejem, azt szó nélkül tűrni fogom. A mozdulatom után széles és teljes fogsorú mosollyal nézek rá, majd vállon veregetem. -Most már örülök, hogy sógorságba keveredtünk, Alec! – lépek el mellőle és hagyom, hogy szedegesse össze az állát,- meg az egóját- a teljes erőből csattanó egyenesem után. Talán majd megtanulja, hogy a látszat néha csal… Ha szótlan is vagyok, attól még látok és hallok mindent. -Hol is van az az említett italod? Most már van kedvem inni…
Felemelem két kezem megadóan, mikor Sky jelentőségteljesen pillant rám, hogy én is békén hagyom Ravent. Naná, mindannyiunk dobhártyája érdekében! Aztán felvont szemöldökkel hallgatom, miért is nem flottás már húgom, s annál a résznél elvigyorodom, mikor azt mondja, hogy azért rakták ki részben, mert nem sikerült egy kancellárt hatásosan elütnie. Mondjuk, valahol jó is. Biztosan neki kellett volna elvinnie a balhét, kivégezték volna, talán még nyilvánosan is. A női nadrágos kiegészítését Ravennek nem javítom ki, Sky ismer annyira, hogy úgy is tudja, ez csak poén, még úgy is, hogy ideiglenesen az övéit is eltulajdonítottam a múltkor. Majd hazafele megemlítem neki, hogy cserealap lesz a nadrág egy perdaival, aki rajong az emberi holmikért. - Áú, legalább kedvesen mondanád! - Színlelek felháborodást, mikor Sky a maga lényegre törő stílusában kijelenti, tőlem nem akar gyereket. Jó, én se vele terveznék családalapítást, már ha terveznék egyáltalán családot alapítani a közeljövőben, de no. Majd tisztázzuk, hogy mennyi idejük is van, s sajnálatomra nem napok, csak órák. Ettől még a közös táborozás lehetőségét felvetem egy későbbi alkalomra, szerintem vicces lenne és úgy is megvédeném Ravent még a legártalmatlanabb perdai csigától is. - Bármikor örömmel! - Mosolygok arra, én miféle lágy ölben aludjak, már ha aludnék, s e rendhagyó bókot igazán megérdemli ellenálló-társam, élveztem vele az ágyban töltött időt. Aztán előkerül a ledumált randi kérdése is, aminek keletkezési körülményeit is elmesélem, Sky reakcióján nevetni kezdek. - A szép nőket értékelni kell és Carl még nem tudja kivel... vagyis kikkel kezdett! - Nehéz lenne megjósolni kinél indulna hátrányosabb helyzetből, de hát nem ítélhetjük el, hogy próbálkozna két szép nőnél is egyedülálló férfi révén. Én biztos, hogy maximálisan megértem. Bruce-t közben leintem, aki feleslegesen veszi komolyra a férj szerepét vagy tényleg nem fog fel semmit abból, amit mondtam. Nem is foglalkozom azzal, hogy melyikhez tartozik a felháborodása, épp Ravenre figyelek fülig érő mosollyal hallgatva a felháborodását és a szottyos részeg kifejezést. - Most komolyan Carl miatt borotválkozzak meg, mikor... - A mondat vége nem derül ki már, mert szemem sarkából észreveszem a mozdulatot és azt, hogy Bruce nekem beszél valamiféle válaszról, s bár teljesen kitérni nem tudok előle, annyira kimozdulok, hogy ne az arcomat érje az ütés, hanem a vállamra érkezzen. Mozdul is a vállam a lendület miatt, érzékelem a nyomást is, amit rá mért Bruce ökle, de az biztos, hogy ezt sógorom jobban megérezte és hamarosan kék-zöld foltos lesz keze azon része, mely az implantátum-vállal találkozott, hiszen a szintetikus bőr alatt ott nem hús, izmok és csont található, hanem kőkemény fém. A látszat néha csal, bizony. - A húgom is ilyen gyengén ütött, mikor még kislány volt. - Nézek elnéző és némileg lenéző mosollyal sógoromra, s odébb lépek tőle eggyel, de nem mert tartanék tőle. Ha betalált volna tervei szerint, biztosan nem lennék elnéző kedvemben és eddigre Raven is közbeavatkozik, mert a lányok pontosan tudják, hogy ha én adok gyors két balost Bruce-nak, romokban viszi haza a bordáit és az állkapcsát. A távolság Bruce-t védi - a vállveregetés se jön össze így -, de innentől időt se pazarolok rá. Ravennel nem kell különösebben megbeszélnem ezt, szemem villanásából látja a véleményemet, s tudja, hogy többet Bruce-t jobb ha nem hozza fenékőrnek, ha velem találkozik. Még ha macerább is lesz így megoldania, de még mindig kevesebbet kell magyarázkodnia, mintha komolyabb baja esne sógornak. - Ott a vízesés, igyál! - Bökök fejemmel a tó meg a vízesés felé, mikor lepakoltunk - lesheti, hogy ezek után itallal kínáljam -, és míg előkészítem az ebédünkhöz való dolgokat, egy szót se szólok Bruce-hoz. Fél óra alatt sikerült leírnia magát és megvan az a kényelmi helyzetem, hogy nem kell jó képet vágnom egy ilyen sógorhoz, mert Raven nem szerelmes belé. Beszélnünk meg nincs miről. Alapból nem társasági ember, s amit mondtam eddig, azt rendre félreértette, de láthatóan esze helyett az ökle jár gyorsabban, ami meglepő egy taktikai tiszttől. Szerencséjére én nem vagyok ilyen agresszív típus. A lányok csatlakozását hozzánk mindenesetre örömmel veszem, végre jó társaság, és az ebéd jó hangulatban telik. Utána hívom félre Ravent, hogy néhány szót váltsunk, vagyis jó sokat, mert a Delgado-k már csak ilyenek. A búcsút elhúzzuk, ameddig csak lehet, de végül csak elérkezik annak is az ideje, s a köszöntéshez hasonló szoros ölelésbe vonom húgit, Bruce viszont csak egy éppen-biccentést kap, csak az illem kedvéért. Figyelem a távolodó XS-t, majd szusszantok egyet és elindulunk Sky-jal mi is haza még egyszer átbeszélve az evés közben megbeszélt kódokat, hogy melyik kit és mit fog jelölni, a biztonság kedvéért. Sky már itt sejtheti, hogy a nyakán fogok lógni, míg beélesíti a rendszert és az első próbaüzenetek átmennek és visszaérkeznek. Hogy az este vagy éjjel mibe fog fordulni, az attól függ, mennyire mentem eközben agyára és mennyire tudtam kiengesztelni.
//Bruce Moor: A szabályzatban foglaltak szerint tartsd be a feltételes mód használatát. Köszönöm a játékot én is!//
Mélyet szusszanva, ziláltan vetem a hátamat egy méretes, évszázadokat, ha nem évezredeket megélt fa törzsének. Mellkasom hevesen emelkedik, ahogy zaklatottan szuszogva próbálom magamba engedni az elvesztegetett levegőt. A szemeimet lehunyom, hogy minden koncentrációmat az energiagyűjtésnek, és ha kell, a további menekülésnek szentelhessem, közben pedig igyekszem kifundálni, vajon a közelben nyugvó tó, vagy egy másik irány lenne célravezetőbb a lacertáktól való megszabadulásra? Kísértetiesen hasonlít ez a helyzet az egy évvel ezelőtti esetre a bogával, meg a lánnyal, akinek nem meglepő mód nem emlékszem a nevére. Ahogyan akkor, úgy most is a téli fagyra, hideg, élelemben szegény időszakra indultam felkészülni, kivételesen nem állt szándékomban egyetlen élőlényt sem megismerni vagy megszelídíteni, és mégis; itt ácsorgok sötétedőkor, messze az otthonomtól, bujdosva egy a területüket megveszekedetten védő lacerta párostól. Újabb, mély sóhajjal szorítom a mellkasomhoz az eszközt, amit még Eowennel sikerült elcserélnem annak idején. Állítólag a vészhozóktól származik, s a nagy csaták idejéből maradt hátra valamelyik mocsárban, lényegét tekintve pedig egy fegyver – noha használni aligha tudom. Ettől függetlenül jelenleg ez az egyetlen dolog a tarsolyomban, amit a saját védelmem érdekében fel tudhatok mutatni, amennyiben a lacerták nem tágítanak, bár a legkevésbé szeretném őket bántani. A természet ellen véteni a legborzasztóbb, amit el lehet képzelni, így hát eszemben sem volna ellenük fordítani, csupán az elijesztésükre hasznosítanám...
Váratlanul a hátam mögül, onnét, ahol egyáltalán nem számítanék az állatokra, éles reccsenés vonja magára az eddig gondolataimba révedt figyelmemet, és készteti a szemhéjaimat felpattanásra. Nem lehetek biztos benne, hogy mi rejtezik a tóhoz közelebbi oldalon, viszont a kíváncsiságom és a meneküléstől felhevült lényem tettvágya nagyobb annál, minthogy dermedten ácsorogva a fa törzsének ölelésében kivárjam az elvonulását. Egy, kettő, majd három nagyobb szusszanást követően egyszerűen kifordulok oldalra, és kis híján beleütközök egy… quorsába, perdaiba? A nem várt látványtól megdöbbenve hőkölök hátra, a sötétben hunyorogva a nyakán átszelő csíkok után kutatva, ám a sötétedőre már csípősre forduló levegőtől könnyező szemekkel igen csak nehéz megállapításra jutnom. - Q-quorsa? - ösztönnel esik ki a számból a kérdés, hirtelenjében még azt is elfelejtve, a saját nyelvükön miként hívják magukat. Helyette az érdeklődő természetemet a háttérbe szorítva, szegezem neki a pisztolynak nevezett eszközt – a csövénél fogva -, ugyanis Elorakon kívül még nem találkoztam vészhozóval, s elképzelésem sincs, mit várhatnék tőlük idekint a vadonban. A nővérem és az apám sohasem beszélt róluk bizalommal, és bár az előítéleteikben sosem osztoztam, most úgy érzem, elővigyázatosságra van szükségem.
Ismét felderítő úton vagyok - vagy ahogy én jobban szeretem nevezni: felfedezői úton -, de ahogy kezd rám esteledni, van annyi tapasztalatom már a Perdával, hogy tudjam, jobb éjjelre valami menedéket keresnem magamnak, leginkább tüzet rakva. Vannak egyetemes igazságok, és úgy tűnik, ezek közé tartozik az, hogy a perdai élőlények sem szeretik a tüzet, én meg igen, főleg így ahogy a nyarat váltja a rendkívül rövidre szabott ősz, gyorsan változtatva meg a táj arculatát. Nappal még csak-csak jó idő van, de ahogy a nap lenyugodni készül és a két hold - na meg a Caligo bolygó - uralja az éjszakai eget, akkor már látni lehet haloványan a leheletet is. A tópart közelében, egy tisztáson vernék tábort, mert elég jól belátható innen a környék, s bár én is látható lennék ezáltal, de több méteres közelembe nem jön senki sem anélkül, hogy felfigyelnék rá. A motort leállítom, halk darab, így a csendet nem verte fel a környéken és a támasztékát oda se nézve lábfejemmel kihajtom. Éppen összegyűjtöttem néhány száraznak tűnő ágat, gallyat, leveleket, amelyeket a tűzgyújtáshoz készítenék össze, hogy meleget, fényt és biztonságot adjon, de a tábortűzhöz valót se tudtam tisztességesen elrendezni, nemhogy begyújtani. Neszezést hallottam tőlem balra, megesküdnék rá, hogy sóhajtásnak tűnt, de lehet ezt már csak beleképzeltem. Nem is tudom, mi lenne jobb, ha sóhajtás lenne vagy sem? A vadállatok nem sóhajtanak, ugyanakkor egy vadászó perdai, ne adja ég ellenállókra vadászó városi katona viszont sóhajthat, s rám nézve elég kínos kimenetele lenne ennek. A pisztoly hamar előkerül az övemről és kibiztosítom, mielőtt elindulnék a hang irányába. Meresztenem kell a szemeimet, hogy lássak, s bár megtehetném, hogy fényforrást használok, hosszabb távon jobb a környék jellegzetes világító növényeire bíznom magam látás terén. Persze, hátránya is van, mint a csizmám alá kerülő száraz faág, amit azonnal tűzre kívánok, mihelyst megreccsent a talpam alatt szinte belehasítva a csendbe. Legalább a cifra káromkodásom nem követte, mármint hangosan nem. Megtorpanok, hallgatózok, de nem hallani semmit. Vagy képzelődtem az előbb vagy pedig a reccsenés lebuktatott és bárki vagy bármi van itt, szintén hallgatózik. Elindulok ismét lassan. Öles fák között haladok el, melyek talán már azelőtt itt álltak, mielőtt a Földön az Utolsó világháború kezdetét vette volna. Amire viszont nem számítok, hogy az egyik mögül hirtelen elébem kerül valaki, s hátrahőkölése az, ami megmenti, hogy ráfogva a fegyvert meg is húzzam a ravaszt. A Styx típusnévre hallgató, jellegzetes ellenálló-pisztolyt azért ráfogom, mert ki tudja mennyi ideig tart a meglepetése. Az enyém is látható, nem csak a hirtelen felbukkanása miatt, hanem mert perdainak néz ki, viszont még sosem láttam perdait emberi fegyverrel. Lecserélné saját CQL-es pengéiket a mienkére? Vagy most megadja máris magát, azért nyújtja markolatával felém a fegyvert? Lehet ez, fiatalnak tűnik, ennyi fénynél nálam is fiatalabbnak mondanám. - A Vadembert jobban szeretni én. - Felelek a kérdésére meglehetősen tört perdaiságommal, a Vadember szót is a nyelvükre fordítva. Végül szabad kezemet nyújtom a fegyveréért, hogy átvegyem tőle, mert hát biztos ez náluk is a megadás jele. Furcsa, gyanúsan furcsa, lehet csapda talán. Egy pillanatra nézek csak el mögé a sötétbe, ahonnan neszezés, méghozzá lendületesen közeledő neszezés hallatszódik. - Mi jönni? - Térnek vissza sötét szemeim a perdaiéhoz. A nyakamhoz nem lát oda, az időjárásnak és hónapnak megfelelően már melegebben, rétegesebben kezdtem öltözködni, s e késeibb órára a kabátom is begombolva, gallérja felállítva, hogy melegebben tartson. Ugyanakkor a külsőm és beszédmódom egyértelművé teszi, hogy bizony egy quorsával van dolga, nem álruhás perdaival.
Döbbenetem és kiélezett bizalmatlanságom mindössze addig tart, míg az érdeklődésem túl nem csordul az idegennel és a kezében tartott, az enyémhez megszólalásig hasonló fegyverével kapcsolatban. Lessa szerint egyszer a túlzott kíváncsiságom fog a sírba vinni, ám nem tudok másként létezni, mint amiként az Istenek megteremtettek. Enyhén oldalra billentett fejjel és hunyorítva igyekszem felmérni a pisztoly helyes tartásának módját, próbálva szinte nyomban le is képezni azt a sajátommal, azonban egyelőre nem kívánkozik kézre állni az eszköz, s egyébként is kizökkent az idegen hangjának csendülése. - Vadember… - ismétlem el utána halkan a szót, íriszeimet kutakodással telten emelve vissza rá. Továbbra sem áll módomban rálátni a füle alatti részre, ellenben hallva, milyen különösen ejti ki a nyelvünk hangjait, kétségem sem támad afelől, hogy egy vészhozóval kerültem szemközt. Míg őt méregetem, szabad keze felém nyúl, pontosabban a fegyverem irányába, én pedig ösztönnel lépek egyet hátrébb és emelem a mellkasomhoz a szerzeményemet. - Nem ad oda – jelentem ki a saját nyelvükön, makacs ábrázatot öltve mindemellé, hisz nem keveset cseréltem el érte Eowennel, s ráadásként ennek okán sikerült a nevét is végre megjegyeznem. Megfeszítetten szívom magamba a levegőt az orromon keresztül, felkészülvén az esetleges további akadékoskodásra, melynek nem vagyok híján, ha a célom megkívánja, de erre nem jut se sor, se szükség, ugyanis mögülünk jól ismert neszezés zaja csapja meg a természet hangjaira érzékeny fülemet. És úgy fest, a vadember figyelmét sem kerüli el a közeledő állatok zaja, kikről döbbenetemben és feltámadó érdeklődésemben szinte meg is feledkeztem. Aggódóan kapom hátra a pillantásomat, mintegy igyekezve behatárolni, milyen közel vannak hozzánk a lacerták, s mihelyt nagyjából sikeredik ráismernem arra, hogy percek sem választanak már el tőlük, sietősen visszafordítom a figyelmemet az ismeretlenre. - Lacerta, ketten vannak – felelem ezúttal a magam nyelvén, de amint rádöbbenek, hogy felfokozott érzéseim közepette megint megfeledkeztem az övéjüket gyakorolni, visszatérek a vészhozók hangjaihoz. - Gyerünk, sietni kell. Ők mérgesek és bántanak – összegzem neki a menekülést övező kényszerűséget, ellépve mellette a tó irányába. Amennyiben nem állja utamat, néhány lépéssel odébb visszafordulok hozzá, várva, hogy csatlakozzon, bár magam sem tudom, hogy a tó vize elég lesz-e a lacerták megadásához. Mindenesetre sietnünk kell, hiszen a fák lombkoronái között egyensúlyozva már jól kivehető a sötét árnyalakjuk.
Nem egy tapasztalt fegyverforgató, már ami a mi fegyvereinket illeti, ez hamar lejön. Szerintem kibiztosítva sincs - ezt így a sötétben nehéz kivenni, hiába áll előttem -, de jobb is, mert a csöve az irányába néz, nem felém. Látom, hogy próbál ezen korrigálni mérsékelt sikerélménnyel s ebben csak a nevem akasztja meg. Naná, nem igazi név, talán még egy perdai is sejti, hogy nincsenek ilyen beszédes neveink. A mieink furcsán csenghetnek a füleiknek és velük ellentétben mi minimum két névvel büszkélkedünk. A fegyverért nyúlok, abban a hiszemben, hogy megadja magát, azért nyújtja felém markolatával, így nem is tudom mi lep meg jobban: ahogy hirtelen meggondolja magát és hátralép magához húzva a fegyvert, mint valami féltve őrzött kincset, vagy az, hogy az én nyelvemen szólalt meg. Nagyjából olyan jól ragozva és szép kiejtéssel, ahogy én beszélhetek perdaiul és ez önkéntelenül az első döbbenetem után apró mosolyt varázsol szemeimbe. Talán csak a szem sarkában gyűlő apró nevetőráncok árulnak el. - Ne lőni le engem. Se magad. - Teszem hozzá a végén, mert mindkettőre ugyanakkora esélyt látok jelenleg, nem nyúlván tovább a fegyverért. Én továbbra is rá szegezem az enyémet, jelenleg lépéselőnyben vagyok. Már ameddig, mert a fiatal perdai fiú mögött húzódó erdőből neszezés hallatszódik. Nem elég járatos a fülem hozzá, hogy ennyiből tudjam, hogy mi lehet az, de azt valahogy érzem, hogy nem pár sárkánymacska kergetőzik az ágak között. Az is hamar leesik a perdai megváltozó viselkedéséből, hogy ő is ezen akármik elől futhatott, márpedig ha egy perdai is jobbnak látja a futást, minthogy harcoljon vagy képességeit használja, az sok jót nem jelent. - Ccc. - Ciccentek elégedetlenül a lacerta hallatán. Nem egy falka errator vagy egy magasból lecsapó grodrak, de ettől még nem lehet és nem is szabad fél vállról venni őket, simán okozhatnak végzetes sérülést. Nagy kérdés, hogy tényleg csak kettő lehet vagy annyit látott a perdai, esetleg nem ismeri jól a számneveinket és kilencet akart mondani? Remélem jól ismeri a számokat. Nem tartóztatom, egy pillanatig még fürkészem a sűrű erdőt - nem sok haszonnal -, s mikor fordulok utána, akkor látom meg, hogy bevár! Ez szemlátomást meglepetést okoz újfent, amit nem tudok hova tenni hirtelen, de a következő pillanatban már mellette is vagyok. - Terv lenni? Gyújtani tűz? - Amúgy is ez volt az éjjeli tervem, pont azért, mert sok állatot elriaszt, de kíváncsian figyelem a perdait is, ők hogyan oldják ezt meg? A fák közül igyekszem én is kiérni - pláne mikor visszanézve már látom az árnyakat messze, de egyre közeledve -, mert az erdő túlzottan hazai terep a lacertáknak. Végig a perdai nyelvet használtam, gyakorlásnak is jó, meg én biztosan tudom tízig a perdai számokat!
Dacos kijelentésemet követőn szerencsére nem kell tovább perlekednem az égivel, némi meglepettséggel visszahúzza a kezét és nem kísérli meg újfent elvenni tőlem a szerzeményemet, amit változatlan a mellkasomhoz szorítok. Elégedettség burjánzik a bensőmben, bár nem lehetek biztos abban, hogy a megadása hosszútávra szól-e, és ezen a bizonytalanságon nem segít a következő megjegyzése sem. - Nem akarni… - felelem értetlenül, csöndesen, mielőtt tekintetemet a saját fegyverére süllyeszteném. Néhány pillanatig a homlokomat ráncolva méregetem az eszközt, igazán odafigyelek rá, s nem kizárólag a kíváncsiságomnak adózok, majd amint a megértés váratlan hirtelenséggel végigsöpör a lényemen, visszakapom az ismeretlenre a szemeimet. - Vadember akar lelőni? - döbbenet inkább, mint sértettség szivárog a hangomból, ahogy megszólalok. Újfent fellobban bennem a kétkedés, melynek orgánumát Lessa és az apám viseli; tartózkodj a quorsatól, ne bízz meg bennük, csupán ártanak és pusztítanak... Nem akarok hinni nekik, és a döntésemre rásegítenek a hátam mögül közeledő veszedelmek. Elsőbbséget élvez a menekülés a kényelmetlen kérdéseknél, ezért hát figyelmen kívül hagyva, hova és kinek szegezi a fegyverét, megkerülöm a vészhozót és újfent futásnak eredek. - Tűz? - kérdezek vissza, miután beért és már együtt szedjük a lábainkat az erdő egyenetlen és avarral sűrűn meghintett talaján, az ábrázatomról pedig nem tudom letörölni az értetlenséget. Mire tűzet gyújtanánk, jó eséllyel beérnének minket a lacerták, és előbb találnánk magunkat elpáholva, minthogy az apró lángocskákból igazit csiholnánk. Másként volna persze, ha képességem a kedvünkre dolgozna s nem bizonyulna gyakorta hasztalannak. - Nincs tűz idő! - jelentem ki szuszogva, hiszen az iménti pihenő nem segített sokat az azt megelőző rohanásom kiheverésén. Az Istenek áldásából viszont igen hamar megközelítjük a tavat, amibe meggyőződésem, hogy az állatoknak nem lesz kedvük követni bennünket. Ezért, amennyiben van rá lehetőségem, a magát vadembernek nevező mögé ugrok, és lendületesen besegítem őt a vízbe. Csupán azzal nem számolok, hogy a kezemben szorongatott fegyver hirtelenjében eldörren.
Picit felvonom a szemöldökeimet. Hogy jutott arra a következtetésre, hogy azért ne lőjön le engem meg saját magát, mert én akkor nem tudnám őt lelőni és ez lenne a tervem? - Csak ha te bántani én. - Felelem komolyan, azt a kis részt kifelejtve, hogy még tudtommal senki embert vagy perdait nem sikerült megölnöm, nem is tervezem elkezdeni ezt a sorozatot, inkább a régit folytatva legfeljebb ártalmatlanítom Nylian-t. Amíg nem kényszerít rá, hogy ilyen végzetesen lépjek fel ellene a saját életem védelmében, addig nem akarom sem lelőni, sem kitekerni a nyakát, se egyéb halálnemet választani neki. De amíg nem ismerem őt, addig nem árt, ha tartunk egy kis tisztes távolságot és nem baj, ha kicsit veszélyesebbnek vagy vérszomjasabbnak talál, mint amilyen egyébként vagyok. Biztosan a sötét is rátesz erre egy lapáttal, nappal egy fokkal barátságosabb képem lehet. Azt hiszem. Hogy ki kit lő le és kit nem, annak megbeszélésében eddig jutunk, mert hamarosan azon kapjuk magunkat, hogy feledve a korábbi intermezzót és bizalmatlanságot, most egymás mellett loholunk ki az erdő szélére, ahol a tópart indult, mögöttünk nem túl sok jót ígérően reccsennek meg néha vékonyabb faágak a lacerták súlya alatt. - Tűz. Ott lenni fa! - Mutatok a megkezdett kis táborom felé, ahova érkezése előtt odahordtam a fát, de arra már nincs idő, hogy az öngyújtó-jellegű szerkezet után kapjak a zsebemben és megmutassam, hogy azzal hamar lesz tűz. Pici biztosan, bár abban lehet igaza van, hogy nem kapnának az ágak elég gyorsan lángra, hogy elijeszthessük velük a lacertákat. Épp lefékezek a tóparton és visszafordulok megnézni, milyen messze vannak ezek a dögök és így saccoljam meg, hogy van-e értelme ezzel a tűz dologgal mégis foglalkozni vagy tovább meneküljünk - nem a vízbe -, mikor arra eszmélek, hogy a perdai átkarol hátulról és a meglepetés erejével billent ki egyensúlyomból, hogy a gyorsan mélyülő vízbe rántson magával. - Mi...? - Ha vettem is levegőt vagy volt is a tüdőmben éppen, elfelejtem és kiszorul onnan, ahogy egy pillanatra az ütő is megáll bennem a dörrenést hallva, közvetlenül azelőtt, hogy a vízbe merülnék. Tisztában vagyok vele, hogy ez nem az én pisztolyom volt, a hangján is hallani lehet. A hirtelen egekbe ugró adrenalin némi félelemmel annyira leköt per pillanat, hogy még gondolatban is elfelejtek szitkozódni az így szétázott, zsebben tárolt öngyújtó miatt, s csak remélem, hogy a Styx kibírta. Két-három másodperces leltárt elvégzem szabadulva remélhetőleg a perdai szorításából. Nem érzek fájdalmat, és Nylian nagy szerencséjére az implantátum kezem ujjait is tudom mozgatni, márpedig ha azok jók, akkor onnan feljebb is minden. Ha kizárom, hogy nem az adrenalin, sokk vagy jó ég tudja mi miatt nem érzek fájdalmat, akkor arra jutok, hogy nem talált el. A tüdőben érzek némi égető érzést, de arra is rájövök, hogy nem ártana feljönni a víz alól, egy kis oxigén sokat segítene. Ellököm magam a vízfelszín felé, nagy levegő után kapva, ahogy felértem és egy mozdulattal söpörve ki arcomból a vizes tincseket és a szememből a felesleges vizet.. vizes kézzel, szóval tök jók az esélyeim. A perdai srác után nézek, vajon még életben van? Mi volt ez a lövés? Most engem akart mégiscsak támadni? Fasza lesz, ha két tűz közé szorulok, mert ekkor érnek ide a legszélső fához a lacerták, érdekes hangjukból még én is kihallom, hogy elég rendesen be vannak pöccenve s döbbenten figyelem, hogy elkezdenek lejjebb jönni. Ugye ezek nem tudnak a vízbe jönni?!
Tekintetemet és fejemet a vadember mutatóujja által kijelölt irányba rándítom, ahol valamiféle táborhely és egy kisebb tűzrakás bontakozik ki a sötétben a szemeim előtt. Megrázni azonban a fejemet már nincsen időm, jelezni, hogy hiába adottak az előkészületek, egy hathatós tűz fellobbantása túl soká tartana, ugyanis a part széléhez érkezünk, ahol egy momentumot sem tűnődök a következő lépésemen. Magamat és az ismeretlent is meg szeretném menteni a lacerták karmai elől, ezért hát magammal rántom a vízbe, viszont a rá következő dörrenés teljesen kizökkent a célirányos mozdulataimból. Amint a fegyvert, úgy a vészhozót is eleresztem, hagyva mindkettőt a jéghideg mélység felé süllyedni. Én sem ítéltetek egyéb sorsra, hirtelenjében azt is elfelejtem, miként kell a hullámok között levegőt venni és egyáltalában mozogni, s mire az ösztöneim átveszik összekuszálódott elmém felett az irányítást, addigra a quorsa már a felszín irányába úszik - amennyire a sötétlő, ragyogó növények derengésével meghintett víztömegen keresztül meg tudom állapítani. Aggodalmas pillantással fordítom aztán a figyelmemet az alant ereszkedő szerzeményem irányába, ám kivételesen úgy érzem helyénvalónak, ha nem utána, hanem a vadember után sietek. Bár nem tagadom, a döntés megpróbálta az akaratomat. Hangos csobbanással érkezek a víztükör fölé, s az enyhén lengedező, csípős szellő szinte nyomban a bőrömre fagyasztja a nem kevésbé hideg vízcseppeket. Érdekelne, hogy vajon az idegen, kinek lénye kevéssé szokott a körülményeinkhez, mennyire viseli a cudar körülményeket, ezért kutakodóan felkeresem őt a szemeimmel. Az övéi a partot szegélyező fák felé merednek, így hát sebtében követem oda a pillantását - félretéve a kíváncsiságomat -, és aggódóan veszem tudomásul, hogy a lacerták mindennemű – tudatos vagy véletlenszerű – próbálkozásom dacára nem tágítanak. - Nem tudnak úszni – állapítom meg suttogó hangon, szuszogva a korábbi rohanástól, mialatt kisöpröm az arcomból a rá tapadó tincseimet. A kijelentésem ugyan magabiztosnak hat, ám elnézve a fák urainak csakugyan határozott közeledését a part felé, kezdek elbizonytalanodni. Hiába tudom, hogy a testfelépítésük alapján képtelenek lennének a vízben boldogulásra, voltam már szemtanúja furcsább jelenségeknek is. - Mi úszni tovább. Tó lenni kanyargós. Lacerta elveszteni szag – osztom meg vele a saját nyelvén a tervemet, miközben megragadom a vállát, hogy ismét kövessen. - Vizet ne nyelni… Növények mérgeznek – bökök fejemmel a part sűrűbb flórával benőtt területére, abba az irányba, amerre a menekülésünket folytatnám.
A terv az volt, hogy tábort verek éjjelre, a tűznél melegedve eszem egy jót, pihenek valamennyit és a kelő nappal együtt tovább indulok. Erre a jéghideg vízbe merülök a fejem búbjáig, sebtiben leltároznom is kell, hogy semmimet nem lőtték át és vacillálhatok a lövés után, hogy a lacerták vagy az ismeretlen perdai srác inkább az ellenség? Az adrenalin egyelőre mozog bennem annyira, hogy a víz és utána a levegő hidegét ne érezzem annyira, amennyire fogom, mihelyst kikerülök ebből a csávából. - Ezt ők is tudni? - Kérdezek vissza önkéntelenül is a lefele mászó lacertákat figyelve, majd a perdai srácra nézek végigpillantva rajta. - Lenni jól? - A kérdés kétféleképpen is érthető: testileg meg úgy fejben is. Ahogy nézem, nem fogja semmijét, így talán a lövés őt sem érte el. Viszont hogy fejben is egyben van-e? A kiképzésen annyira belénk verik a fegyver kibiztosítását és aztán biztosítását, hogy még bennem sem merül fel, hogy a perdai tapasztalatlansága miatt sem tudatosan húzta meg a ravaszt majdnem végzetes balesetet okozva. Egyébként meg hova lett a fegyvere? Remélem, úgy tűzte vissza a gatyájába, hogy biztosította, mielőtt seggen lövi magát. A lacerták felé pillantok vissza, de alig egy töredéknyi másodpercre, hogy aztán Nylianra kapjam vissza a tekintetem csodálkozva. Ezek szerint mégis tudnak úszni? Engedek a húzásának, s már úsznék beljebb vele a tó közepe felé a felszínen maradva, mert hát a víz alatt minden úszótudásom ellenére sem tudok sokáig lenni, de éppen csak nagy levegőt vettem a feladathoz, mikor megakadok. - Mérgező? És csak most mondani? - Más kérdés, hogy mikor máskor mondta volna. Annyira nem vágyom így az úszásra és magamban pörgetem vissza az eseményeket, vajon az előbb nyeltem már vizet? Nem is emlékszem. De lehet a számba ment, ahogy töröltem ki a képemből a vizet, most akkor meg fogok halni? - Hé! - Mielőtt pánikba eshetnék, faramuci módon a lacerták mentenek meg. A vízbe csakugyan nem jöttek utánunk, de nem az a dolgokra rálegyintős bandának tűnnek, mert a feszültséget le akarják vezetni és erre nem találtak alkalmasabb megoldást, mint a cuccaim inzultálását. - A motorom! Veszed el a koszos kis mancsaidat róla! - Nylian arra ocsúdhat, hogy nem hogy nem követem, de kifele tartok a vízből. Igaz, még benne vagyok legalább térdig, és lehajolva nagyobb köveket veszek fel s dobok el, melyekkel a motor-döntögető lényeket próbálom jobb belátásra téríteni. Közben ehhez hangosan kiabálok feléjük a nyelvemen meg hadonászok, hátha hat ezek közül valami.
*Az Irlian végtelennek tetsző partja igen változatos, télen a szárazföld közelében befagy és csodaszép mintákat képes a jég megformálni a felszínén, a part pedig hosszan elnyúlóan hófehér. A meleg időszak közeledtével azonban egészen színpompássá válik és nem csak nappal, szeretem az éjszaka, ékkövekként csillogó és világító növények sokaságát, jóllehet legtöbbjük mérgező, de pontosan tudom mikor hova lépjek és mihez érhetek hozzá. Gyakran járok a tópartra, pusztán azért, hogy leüljek a fűbe és gyönyörködjem a tó sokszínűségében. A perdai el sem képzeli, hogy a tó vize összeköt minket az égiekkel. Elég lenne csak a vízben napnyugta irányába úszni és ott találnánk magunkat a városuknál. Persze minden bizonnyal védik a víz felől is, ránk számítva, minket ismerve. Noha kiváló és bátor harcosaink vannak, és számtalan vakmerő ifjú, még osha senkinek nem jutott eszébe a tavon keresztül mgközelíteni az égiek városát. A parton ülve merengek ezen és a lehetőségeken, és a terven, hogy egyszer kipróbáljam...a könnyű szél fodrozta vízfelszínt figyelem és teljesen belemerülük annak csodálásáva. Tywinnát várom, üzentem neki, hogy jöjjön el a tópart ezen szakaszához, mely távol esik Eloraktól de nincs olyan messze, hogy egy könnyű sétával ne lehessen megközelíteni. Annak idején Dana Rhe-vel is itt találkoztam, bár a beszélgetésünkben nem igazán jutottunk sehova, remélem ez most másként lesz. Csak néhány beavatott tudhat arról mi készül a fennsíkon és hogyan kapcsolódik mindehhez Elorak és Tywinnának nagy szerepe lehet benne, persze csak ha vállalja. Túl Deloris ünnepén, most sokan a vetési előkészületekkel vannak elfoglalva, Elorak a szokásostól eltérően kissé kiürült, legalábbis egy perdai szemének. a földeken dolgoznak, a gyerekek pedig igyekeznek megnehezíteni a munkát, ami így van jól. De, legalább ott vannak szüleik és más rokonaik közelében s játszva tanulják meg azt, hogy lesz bő termés aratás idejére. A parton, a fűben ülve, lábaimat felhúzva és azokat ölelve, szinte mozdulatlanul figyelem a víz lágy fodrozódását, míg Tywinna fel nem tűnik, vagy meg nem szólít már a távolból. Ha egyáltalán eljön. A mostanában kék hajúvá vált nőt korábban kevesebbet lehetett látni Elorakban, néha felbukkant s aztán újra eltűnt, de most azt beszélik régóta itt él. Letelepedett, saját otthona van ahol Shiennel asztalaihoz hasonlóan vendégel meg mindenkit aki betér hozzá, épp csak fizetséget is vár érte. Megértem, mostanában sűrűn látogatnak Elorakba az égiek, és pont ezért lenne szükségünk Tywinnára, s ő sem járna rosszul. Amint feltűnik, vagy meghallom közeledtét, felállok és felé fordulva hajtom meg fejem könnyedén, mosolyogva köszöntöm, noha tekintetemben minden bizonnyal tükröződik a fejemben érlelt gondolat, mikor befogadom a látványát. Hevességében, és különcségében kicsit hasonlít Eowenre...most ár hajának színében is, majdnem. * -Shiennel hozott Tywinna, üdvözöllek. Köszönöm, hogy eljöttél. Bizonyára kíváncsi vagy miért kértem, hogy ide gyere és nem otthonodban kerestelek fel. Elmondom. *S azzal mintha egy ajtóban állnék félre fordulok neki oldalt s nyújtom kezemet korábbi helyemre mutatva, hogy üljünk le ha elfogadja és mindent megbeszélhetünk.*
Nyugodt, egyben határozott léptekkel haladok a Tóparthoz, hogy ott találkozzak egy személlyel. Történetesen Elorak Első gyógyítójával, Rodával. Sokan ismerik Elorakban, s eddig nem hallottam egy rossz szót sem, mióta a városban lakom. Itt vetettem meg a lábam, s szerintem ezzel nincs semmi gond. Bizonyos perdaiak távol kerülnek a szülőotthonuktól, de a kivételek azok, akár a szomszédos apróbb településen találják meg az értelmet, szerelmet és mindennapi munkát. Én a vadászataim során sok helyen voltam, sok dolgot megtapasztaltam. Sok tapasztalatot összegyűjtöttem, s azon bizonyos csúf találkozó után döntöttem úgy, hogy váltok. Tovább lépek, másba fogok bele, s keressenek helyettem mást, aki elvégzi azon feladatokat, amiket én annak idején. Biztosan akad rá talpraesett férfi, vagy nő, ettől nem félek. Ha azt hinnék mások, hogy védtelen nőszemély vagyok, s csupán mert eladtam az íjamat meg a nagy belező késemet, akkor én könnyű áldozat vagyok. Az illúzió képességem még ott van, meg egy kisebb tőrt szereztem be, amit jobban el lehet rejteni a nőies ruhákban. Mi az ami leginkább érdekel engem? Hogy miért szeretne velem találkozni? Én már csupán egy finom főző szakácsasszony vagyok, aki jól tartja magát, az alakom változatlan. Tény és való, hogy nem mozgok annyit, s nem úgy, de mozgalmas és forgalmas napjaim vannak. Emellett ott vannak a szállások, ahol bárki kipihenheti magát, aki elég fizetséget ad cserébe. Az épület tökéletes állapotban van. Azt kell mondjam, hogy teljesen megfogott ez az életmód, s tudom ezt kell csinálnom. Míg ezek a gondolatok vannak a fejemben, akkor én közben hamarosan megérkezek a találka helyre. Mivel nem becserkészni kell Rodát, így nem törődök a lépteim hangosságával, sőt ügyelek arra, hogy hallja a közeledésem. Látom, hogy feláll, holott nem érzem magam olyan nagy személynek, akit ennyire meg kellene tisztelni. Mosolyogva köszönt, amit próbálok viszonozni. Egyben, ha már ő fejet hajtott nekem, akkor én követem a példáját, s mélyebben hajolok meg mint ő. Elorak első gyógyítójának lenni nagy feladat. - Shaz’or őrizze nyugalmad Roda. - köszöntöm egyszerűen, s hallgatom a szavait, hogy kiteljesedjenek. Bólintok egyet, s mikor a saját helyével kínál, akkor lassan odalépek hozzá. Talán fura lehet mindenkinek Elorakban, aki csak ismer, hogy a fiús vadászöltözeteket lecserélve, minőségi perdai női öltözetre cseréltem le. Ami azt illeti, jól áll rajtam, saját szemmel nézve. Másoktól meg inkább a tekinteteket kapom, szavakat nem. De így van jól. - Hallgatlak, s egyben öröm látni, hogy jól vagy – igen! Roda a földim, ugyanaz a szülőhazánk, Cadar. Mindketten elhagytuk, csak ő hamarabb. Emlékszem még, hogy régen kisgyerekként, mikor míg szüleim éltek, játszottunk egymással. Szinte egyidősek vagyunk. Nem csoda, hogy ismer és felkeresett. Ráadásul régen kért tőlem bármit is. Örömmel fogadom, ami nálam egy szélesebb mosolyban összpontosul. Tudom jól, hogy míg Roda olyan, mint ennek a tónak a víze, addig én a háborgó és erős hullámokkal verő vad tenger. De ami felhozható mostanában, hogy kezdek megbékélni, csillapodni a hevességem.
*Mosolyogva bólintok a köszöntésére, s nem titkolom kíváncsiságom és körülötte forgó gondolataimat, ahogy nem bántón végignézek a sokadszor is megváltozott Tywinnára. Régen sokat játszottunk együtt, de a képességem és a tanulás hamar elválasztott minket, később pedig már nem ugyanazt az utat jártuk, de mindig szeretettel gondoltam rá. Most a kékké vált haja az ami számomra kicsit idegen, de még azt is mondhatnám, hogy neki jól áll. Mindig is elfogadó voltam, Eowen sem fukarkodott ha különlegességről volt szó, s bár nem az egész haját festette be, de barna hajtincsei között jócskán volt zöld látható. Ez a fajta különcség tette őt remek kapcsolattartóvá a perdaiak és az égiek között. Most pedig, talán Tywinna kék haja hozza közelebb az égieket, nem különben az új, választott munkája. Leültem magam is és mosolyogva néztem rá.* -Én is örülök, hogy látlak és örömmel töltött el a hír, hogy letelepedsz Elorakban. Talán csak nem egy férfiú áll a háttérben aki elcsábult a különleges szépségedtől? Nem is emlékszem, hogy láttalak-e valaha ilyen csinos ruhában, nagyon jól áll. *Nem akartam rögtön a közepébe vágni, nem mellesleg érdekelt mi van vele, hogyan boldogul azon túl, hogy láthatóan egyenesbe jött az élete. Nem tudtam, hogy szavaimmal valami olyasmibe csapok, ami számára kellemetlen. * -A fogadó is tetszik, szépen rendbe hoztad azt a házat. Ígérem, egyszer betérek és megkóstolom a főztöd. *S ezt nem udvariasságból mondtam. Mindenki tudta már, hogy igazán csak egyetlen ételt tudok elkészíteni, a ragut. Másban nem remekeltem soha, így gyakran megfordultam Shiennel asztalainál, hogy ragut, vagy gyógyitalokat cseréljek el valami másra, hogy változatosabb legyen a vacsorám.*
Szívesen vagyok itt, ezen a gyönyörű tájon, ráadásul egy régi barátnőmmel, akivel nagyon régen még együtt játszottunk Cadar utcáin. Azokat a közös élményeket mindmáig őrzöm magamban, mert egyszerűen felvidulok tőlük. Hamar elváltak az útjaink, más képességek birtokában vagyunk, ebből kifolyólag másra hivatottak. Remélem, hogy marad ez így a maga rendjében, de örömmel fogadnám, ha barátságunk újra megerősödne, s gyakrabban látogatnánk egymást. Ami engem illet az új életem ad majd arra lehetőséget, hogy láthassuk egymást. Észlelem, hogy megnézi a külsőm, de legfőképp a hajamat vizsgálja, ami be van festve kékre. Hagyom neki, igazából egyáltalán nem zavar, sőt én is felmérem őt, hogy mi változott a vonásain. - Eladtam a szüleim házát, s a gyilkos fegyvert letéve, inkább hasznos munkaeszközökre és arra a házra költöttem. Szerencsére Elorak véneinél volt pár jó pontom, így nem volt nehéz ide költöznöm. Segítettek engem az ismerőseim, akiket lásából, vagy 1-2 alkalommal már beszélgettem. - próbálnám itt elmesélni, hogy nem is volt túlságosan könnyű, de nem is volt durvára nehéz, de mikor a férfi szót hallom, akkor csak nyelek egy nagyot. A dicséretére egy halvány pír jelenik meg az arcomon, s mint ilyenkor szokás, akkor pár kék tincset tolok hátra zavartan a fülem mögé. - Nem tagadom, férfi áll a hátterében, de sokkal inkább rossz értelemben, mint jóban! Egy Quorsa férfi miatt van. - magyarázom el elég halkan, mintha csak attól félnék, hogy a fák megjegyeznék, s a kellemetlen időpontban előadnák másoknak. - Oh, köszönöm. Igyekeztem kihozni belőle a legjobbat, de ha majd újra lesz alapanyagom bővítéshez, akkor még fogok rajta alakítani. Ami pedig azt illeti elfoglalt lehetsz, s akármikor térsz is be, akkor mindenképpen vendég vagy egy meleg ételre, amit én készítettem. - mosolygok rá, ennél többet nem ígérhetek neki. S mennyivel jobb Rodával beszélgetnem, mint Jasmine-al? Sokkal. Valahogy ki vagyok éhezve a perdai gondolkozásra, s társaságra.
Ettől függetlenül tetszett nagyon! 
//
Lehet élesíteni a kommunikációs csatornát! 
Puszantás! 
//
//
Mélyet szusszanva, ziláltan vetem a hátamat egy méretes, évszázadokat, ha nem évezredeket megélt fa törzsének. Mellkasom hevesen emelkedik, ahogy zaklatottan szuszogva próbálom magamba engedni az elvesztegetett levegőt. A szemeimet lehunyom, hogy minden koncentrációmat az energiagyűjtésnek, és ha kell, a további menekülésnek szentelhessem, közben pedig igyekszem kifundálni, vajon a közelben nyugvó tó, vagy egy másik irány lenne célravezetőbb a lacertáktól való megszabadulásra? 
