- Igazán kedves, köszönöm, ha a gyerekek nélkül utazok oda, akkor mindenféleképp szaván fogom. *Eredeti elképzelése az eloraki útról a gyerekekkel együtt körvonalozódott benne és ezt továbbra sem vágja sutba. Ugyanakkor nem kötné le Zachet egy olyan programra, ahol két idegen gyerek is zsizseg, mikor Claire épp nemrégiben vonta le a következtetést, hogy ezt minden bizonnyal elkerülné a férfi, ha választhat. Ugyanakkor az élet – jelen állás szerint – nem rövidtávfutás, a következő hónapokban, években egyedül is utazhat Elorakba, amikor igenis jól jön egy idegenvezető, akit kedvel.* - Megértem. *Bólint egyet elgondolkodón a gépek hiányának említésére.* - Nekem már Városban is furcsa a mindent körbeölelő falak és zümmögés nélkül. *Szerencsére az agorafóbiát meg se közelíti a néha Clairet hatalmába kerítő különös, szokatlan érzés a Városban sétálva, különben Perdára se tenné a lábát.* - Oh, milyen igaz, rossz szokás, elnézést. *Annyira elgondolkodott, majd hangosan gondolkodott, hogy elfelejtette a végére, hogy most nem olyan társaságban van, ahol nem érdekel szinte senkit, amit mond. Még akkor is, ha épp a szóban forgó témáról elmélkedett is. Most kissé zavarba jön botlása miatt, félmosollyal ajka szegletében kér újfent bocsánatot, aztán szerencsére a tűzoltó rendszereinek rejtelmei kellően figyelem-elterelőek ahhoz, hogy higgadtan tudjon a szerelői feladatra koncentrálni. Mondjuk lehet nem teljesen volt még fejben készen, elvégre sikerült kapásból rossz eszközzel elkezdenie a műveletet, de aztán sikerült be is fejeznie, ráadásul gyorsan Zach véleménye szerint. Erre nem reagál egyelőre, elvégre az számít, hogy hibátlanul végezte-e el a feladatot, amíg ez ki nem derül, addig az ő arca sem derül fel. Akkor viszont szélesen elmosolyodik, egyszerűen csak örül a jól végzett munkának.* - Szuper! *Ez már vonatkozhat a gyorsaságra, a feladatteljesítésre és a próba teljesítésére is. Visszateszi a szerszámot a készletbe, majd az egészet visszanyújtja Zachnek, hogy aztán a PDA-val ellenőrizze a teljesítményt, ahogy azt kérte a professzor.* - Ilyen eredményt várt? *Mutatja felé a kijelzőt és figyeli, elégedett-e Zach az eredménny el.* - Hát persze! *A felvetésre természetesen hezitálás nélkül vágja rá beleegyezését, ez a napja erre a programra és pihenésre lett szánva, szóval bőven ráér megnézni minden újítást is.*
- Rendben. - biccentek. Nem kívánok a napirendjébe belekontárkodni, de az itteni törvénnyel sosem értettem egyet. Ha életem értelme, vagy az exem a négy fal közé lenne kényszerítve a kölykökkel, az emberkínzás és rabszolgaság. A világ pedig veszít két olyan koponyát, akik tudása éppen olyan fontos, hogy munkában és eredményében jelen legyen a közösségben. A gyerekeimmel pedig boldogan foglalkoznék, még ha el is rontom egészen biztosan a dolgokat. Más gyerekével azonban nem tudok mit kezdeni. Az állítólagos sajátoméval sem, hiszen nem attól lenne, aki fontos számomra. Nem tudom. Örülök, hogy így alakult ez a helyzet, ahogy van. - A tágas tér. - mosolyodom el. A világűrt szerettem nézni, ahol lehetett, itt ez mégis más. Hatalmas fák, végtelennek tűnő területek... csak a gépek hangja hiányzik, itt, a tetőtéren azonban megkapom. Olyan mélyről, és öszönösen érkezik a nevetésem, hogy a könnyem is kicsordul. - Feladom. - még erre is elnézést kérni. Belül azért, és némileg a hangomon is érezni, amit én nem érzek, az érzelmek nem az erősségeim, hogy elgondolkodtató, mennyi mindenért elnézést kér, amiért nem kéne. - Bizony, hogy szuper! - de majd inkább akkor lesz, hogyha az áram visszakapcsolásakor nem kezd tűzijátékba, vagy sötétül el minden. Mivel azonban ez nem történik meg, a munka valóban tökéletes. Visszaveszem a szerszámos dobozt, s az egyik oldalzsebbe helyezem vissza, jobb, ha mind a két kezem szabad. A műszert figyelem, a teljesítménnyel. - Hmm... fél százalék hiányzik. Futassa le még egyszer az ellenőrzést. - tökéletesen és pontosan annyinak kell lennie, amit előriányoztam a cserével. Ha több, akkor csak jobb, de kevesebb nem lehet. Az képtelenség. - Nagyszerű! - két fontos helyszínt fogok akkor neki így megmutatni, az egyik pedig, amit legelsőnek mutatok meg, az nem más, mint a filmlejátszó helye. A szinten haladva, az egyikbe nyitunk be, a megadott kóddal. Előre engedem, majd az ajtó bezárul mögöttünk, s ezzel egyidően felgyullad a fény is. - Hiába a modern technológia, a korábbi lejátszók a Dominiumról kerültek le, s apránként cseréltük le. Kevesebb energiát fogyasztanak, s nem szükséges, hogy alapáram-ellátáson legyenek, használaton kívül. Ezzel, de legfőképpen a működtetés alatt, rengeteget spórolunk meg. Nem a minőség és élvezhetőség rovására. Megtalálja a korábbi gépek energiafelhasználását, ugyanabban a mappában, a fél évvel ezelőtti dátummal. - címekkel nem tudok fogalkozni, számokkal igen.
*Mosollyal ajkán könyveli el, hogy egy jövőbeli eloraki út során nem kell haditanácsot megszégyenítő tanácskozást lebonyolítania a testőri csapattal az idegenvezető személyét illetően. Zach mostanra átesett az átvilágításukon, erről ugyan Claire nem tud semmi konkrétumot, de máskülönben nem lehetnének itt édes kettesben. Szóval van egy személy, aki ezek szerint megkapta a „nemzetbiztonsági” jóváhagyást és akivel Claire is élvezne egy utazást. Hát ki más értené meg különös érzését a Perdán, a tágas térben. Az a nüansznyi különbség egyelőre még nem tisztázódott a nő fejében, hogy Zachnek a gépek hiányoznak, míg neki maga a Dominium és abba foglaltatnak bele természetesen velejárón a gépek, amik működtetik az állomást.* - Ezek után már nem merem azt mondani, hogy sajnálom. *Üti kicsit tovább a vasat, ő maga is nevetve, ha rövidebben is gyöngyözik nevetése, mint a férfié. Iménti félmosolyú bocsánatkérése is zsigerből érkezett, a kapott reakció a teljesen új élmény. Általában utána ugyanis máris továbbléphet(nek) a beszélgetőpartner(ek) másik témára, vagy ha nem is másikra, de saját mondandójukra. Most nem csak, hogy nem volt elvárt szabadkozása, kontrázásának enyhén komikus volta domborodik ki. Claire-nek is feltűnt, amint kimondta, de Zach nevetése pecsételte meg.* - Máris. *Visszafordítja a PDA-t maga felé, hogy újra lefuttassa az ellenőrzést. Ha nem szokott volna le a körömrágásról évekkel ezelőtt, most lehet újra rossz szokásához fordult volna, míg figyeli, hogyan kúsznak egyre fentebb a százalékok. Elégedetten csettint nyelvével, mikor a korábbi erdeményt túllépi a számláló, végül 0,7%-kal magasabb értéket mutatva.* - Megvan. Kicsit jobb is. *Mutatja újra Dr. Davies-nek a kijelzőt, a mostanra teljesen üzemelő fejlesztés eredményét. Nyugodtan indulhatnak tehát a következő helyszínre. Nem riad meg a pillanatnyi sötétségtől és szemét sem zavarja a hirtelen felgyulladó fény, hisz még ideje se volt a sötéthez hozzászoknia. * - Mindig is meg akartam nézni a vetítőszobát. *Mondja, félig csak magának, míg körbejárja pár lépéssel a helyiséget. Tisztában van vele, hogy csak kérnie kellett volna, de valahogy sose jutott odáig, hogy ezt a kívánságát valóra váltsa. Eleinte annyi minden mással volt elfoglalva, aztán már lett volna alkalma és ami azt illeti, rémlik neki egy émelyítően homályos emlékkép, alkohol- és ocean-mámorban tocsogva járt már a Dominiumon egy hasonló szobában, de egyrészt azt az alig-emléket inkább szeretné elfelejteni, másrészt nem igazán a vetítő megtekintésével volt elfoglalva. A fizikai szemrevételezés után kukkant bele a mondott mappába, hogy megspórolt energiát nézze meg. A számok ismét magukért beszélnek. Elismerően hümment ismét.* - És nem voltak akadékoskodók, akik a minőség, vagy moziélmény veszélyeztetése miatt próbálták a vetítőgépek fejlesztését levetetni napirendről?
Újra felnevetek, a fejem csóválva, s ettől nem is tudok válaszolni, szerintem a nevetésem mindent elmond. Ami ritka, mert nevetni nagyon nem szoktam, nem igazán van nevetnivaló kedvem a felébredésem óta, de leginkább egy hír óta. Szokásos türelmemmel várakozom az újbóli mérés eredményére. A tudásom van annyi, bőségesen is, még mindig unom magam, bizonyos szinten, de ez a Földön is így volt. Képtelenség lefoglalni teljesen az agyam. A kijelzőre pillantok. - Nagyon helyes. Nem is vártam mást. - biccentek, és bár ezt a számot vártam el, azért elégedett vagyok. - Nagyszerű munka, Mrs. Fuller. - mert annak ellenére, hogy erősen, ostobák esetében cinikusan is kritikus vagyok, s hangot is adok ennek, a támogató és dicsérő szavaknak is helyt adok, mert is segít a tanulásban. Nálam minden a tudásról szól, az ismeretekről, s ha nincs ebben visszajelzést, akkor keresek mást, akitől megkapom. - Akkor ez egy nagyon remek alkalom. - hogy őt is érdeklik a gépek, csak még jobban felvillanyoz, mert minden, ami energia, minden, ami gép, jöhet. Bármilyen formában, bármilyen mennyiségben. Hagyok időt, hogy akármilyen módon, körbenézzen. A hümmentésre jobban kihúzom magam, még ha nem csak az én érdemem is. A tárgyakat le kell gyártani, tesztelni, és megszerezni vagy újrafeldolgozni hozzá az anyagot. Sosem egyemberes munka. De a tervezés része, energia terén, még ha nem is mondhatom el, hogy csak az én érdemem, sokkal járulok hozzá. - Azt.... nem tudom. Minőségi eltérésről nem érkezett visszajelzés. - hogy emberi vágyak miként elégülnek ki, vagy nem, az milliomod rangú a listámon. Érzelmek. Kezelhetetlen, kusza, értelmezhetetlen halmaz, amivel nem tudok, és nem is akarok mit tenni. És a filmekkel sem tudok mit kezdeni, ha nem gépekről szól, mint leírás. A vetítőszoba agyához irányítom, s leteszem a pultra a pda-t is. - Válasszon ki egy filmet. Működés közben a legjobb ellenőrizni és nézni, miként is működik egy vetítőterem, s annak energia... gépészeti része. Míg kiválaszt egyet, addig összehangolom a pda-t a vetítőszoba központi fejével, s rácstlakozom a gépterem energiarészlegéhez, amely még mindig alaphelyzetben van, hiszen sehol sem vetítenek filmet. Az energia felhasználást és visszatáplálást mutató görbék egyelőre vízszintesen várakoznak. S előhívok egy korábbi felhasználási státuszt is, hogy majd egyszerre induljon el a most kiválasztott filmmel. Nagyszerű összehasonlítási alap. De előbb azt akarom megmutatni neki, a pda-n keresztül, hogy indul be a lomha gépezetrendszer, ha elindítja a filmet, így felhúzom az aktuálisan erre vonatkozó fület. Csak lopva pillantok a karomon lévő kijelzőre, amely jelzi, hogy emlékezzek arra, kérdezzem meg tőle, éhes-e. Hajlamos vagyok elfeledkezni erről, ha dolgozom, s már tegnap beállítottam, amikor a napirend előttem volt..
- Köszönöm! *Sugárzik mosolya a siker láttán és a dicséret hallatán, ezek szerint tényleg nem rozsdásodott be minden tudása visszafordíthatatlanul. Saskiának majd legközelebbi üzenetében beszámolhat a kísérlet eredményéről. Utána pedig fel kell mérnie a lehetőségeit, szóval esedékes lesz egy látogatás Danes-nél is a tisztánlátás végett. * - És kérem, szólítson Claire-nek, ha nem bánja. Mrs. Fuller, tudja, nem gyakran alakít ki kötéseket paneldobozokban. Máshol se. *Nem a sikertől részegült meg önbizalma, egyszerűen csak tényleg nem passzol férjezett nevével hobbija/vágyott-talán leendő(?)- hivatása. Ráadásul ma már ez a második alkalom, hogy megfordult a fejében a keresztnéven való szólítás felajánlása, a korábbi ellenérvek azonban most nem jutottak eszébe, így hát egyszerűen előállt kérésével egy rövid, halk nevetéssel zárva azt. Pedig utóbbi majdnem hazugság, mert szó szerint valóban paneldobozokban nem szerelget, de ha általánosan véve nézzük a bütykölést, akkor viszont otthon néha adódik alkalma. Attól nem tart, hogy fenti játékos mondata miatt aggódnia kéne mentális egészsége miatt, a két személyiség kialakulása miatt. Itt egyszerűen csak a szituáció kívánta meg, és legfőképp a szituációban résztvevő partner személye. Az már más kérdés, hogy ha elfogadásra kerül kérése _és_ ezen felül viszonozva is lesz a gesztus, akkor neki vajon mennyire fog szájára állni a Zach név a Dr. Davies helyett. Ezen viszont még nem aggódik, az előbbiek alapján még sok feltételes mód van addig, míg ezen kéne gondolkodnia.* - Nahát, ez majdnem, ha nem nagyobb csoda, mint maga a megspórolt energia mennyisége. *Meglepődik, tapasztalata alapján ritkán megy át valamilyen projekt akadékoskodás nélkül. És nem a projektek indokolták minden esetben. Sokszor inkább alku-alapok miatt, de Claire nem tartja kizártnak, hogy csak az ő figyelme nem terjedt ki eléggé. Sőt, biztos is benne, de ettől még nem tartja kisebb csodának, hogy léteznek olyan fontos projektek, amik átmennek gond nélkül.* - Ez mondjuk? Indíthatom? *Mivel most nem arról van szó, hogy egy közösen megnézendő filmet kell kiválasztani, így nem foglalkozik a filmek leírásaival. Beleteker, hogy mégse a legelsőre koppintson, sőt hagyja is, hogy lentebb ússzon magától is a csúszka, de érthető módon így se jut túl az „A” betűn. Végül egy rövid címnél áll meg, csak mert tetszik a kis ikonképe a filmnek, a zöld háttérszín valahogy passzol a Perda hangulatához, habár ezt a színt inkább nevezné méregzöldnek, semmint a természet zöldjének. A vélhetően címszereplő lányból alig vesz ki valamit, talán fekete haja van és furán van vágva, de ezt igazából csak akkor „látja” meg, amikor a hosszú kijelölés miatt felugrik nagyobb méretben is a kép, már rajta az indítójellel, vagyis, ha Zach rábólint, akkor tényleg csak egy mozdulat/érintés és indul is a film.*
Visszamosolygok rá, ami tőlem szokatlan, még ha a szélessége csak egy pillanatra alakul ki, hogy lassan halványodjon utána. Egy pillanatig magam elé figyelek. Milyen kötéseket? - A paneldobozban minden rendben van a kötésekkel. - s mivel kéri, s a kérést jobban szeretem teljesíteni, mint az utasításokat, arra azonnal nemmel felelek, és valahol ennek is az eredménye, hogy most sokkal többet és sokáig vagyok lent, sem változtat ezen hozzáállásomon. Ez viszont egy kérés volt. - Claire.- teszem hozzá, s már haladnék tovább, amikor a képlet kidobja azt az eredményt, megállok, s visszahelyezem a testsúlyom a korábbi állapotba. - Zach.- egyenlőségjel megvan, mehetünk tovább oda, amik sokkal érdekesebb témákat rejtenek, a nevek nekem nevek, mint ahogy a rangok is csak rangok, de míg fennen ezt nem hangoztatom, attól függetlenül számomra mindenki egyenlő. - Kellő szervezés és pontos kivitelezés. - a csodákban nem hiszek, a számokban annál inkább. Ha visszadobták egy-egy projektemet, akkor mindig számolási hibát kerestem benne, vagy logikai buktatókat, amiket nem vettem észre. Ezt ugyan nehéz, mert azok nagyon jól mennek, helyette akkor inkább csak átrendeztem pár dolgot, úgy vélve, így jobban megy nekik az utánaszámolás, és utána már meg is kaptam az engedélyt. Csak egy pillantást vetek rá, a cím helyett a többi adatot nézem. Tökéletes. - Igen. Egy pillanat türelmet kérek. - a hibákat már kiküszöbölték a technikusok egy-egy filmen, állítólag, jobban foglalkoztat a gépezet, hogy azt úgy mutassam be neki, ahogy a legjobb. Ahonnan indítja, onnan fogom a másikat is, az archívumi mérést, majd leteszem úgy a kijelző mellé a pda-t, hogy lehessen látni a különbséget. Az értékek nagyjából tíz perc után kezdenek látható különbséget mutatni, már százalékban kifejezhető mértékben. - S ha úgy vesszük, ez minden filmnél csak kisebb eltérést produkál, akkor is hatalmas mennyiségű energia kerül megspórolásra. - ezt nevezem eredményességnek, szélesedik is a mosolyom, az elégedettből. - Volt már alkalma itt filmet nézni? - az érzelmi élmény nem igazán köt le, sokkal inkább más foglalkoztatna, ha lenne időm vagy akarnék filmet nézni.
*Egy pillanatra zavartan elmosolyodik Zach kijelentésén, halványan, de egyértelműen Matthew-t idézi, pontosabban a vele folytatott beszélgetéseket. Elfojt egy sóhajtást. Az egész kérésből a kötések ragadták meg a férfi figyelmét. Claire a biztonság kedvéért úgy dönt, hogy jobb, ha nem válaszol direktben, csak egy bólintással erősíti meg, hogy a paneldobozokban valóban rendben vannak a kötések, tudja, rámértek, jól működik minden, és nem fog megint babrálni velük. Talán ha jobban megismeri Zachet, majd vele is bemerészkedik egy ilyen beszélgetés mélyvizébe. A hatásszünet alatt felmerül benne, hogy talán a kérés elhamarkodott volt, de végül elfogadásra kerül indítványa, sőt viszonzásra is talál.* - Köszönöm, Zach. *Ahogy illik megköszöni a viszonzott felajánlást és most már nem csak elgondolkodhat, hanem a gyakorlatban is próbálgathatja, hogy mennyire könnyű kimondania a férfi keresztnevét. Mivel ritkán szólítja nevén, így vélhetően lesz ideje hozzászoknia a változáshoz. Ő maga egy leheletnyit könnyedebbnek érzi magát, mintha a hivatalosan viselt nevével együtt egy súlyos palástot tett volna a vetítőterem sarkába.* - Ezt is felvehetné az oktatott témái közé: „Hatékony projektmenedzsment”. Vagy tréningek még jobbak lennének belőle, talán az oktatóknak még jobban jönne. *Félig komolyan, félig komolytalanul mondja. Sokakra ráférne egy kis gyakorlati megközelítés, igaz, a politikai okokból visszadobott projektek esetében nem tesz semmit se a kellő szervezés, a kivitelezésig meg el se jutnak. Aztán elindítja az Amélie-t és ugyan a kijelzőket figyeli, de a filmzenére felfigyel, kellemes, tetszik neki. Ahogy a látott számadatok is tetszenek neki, kiváló aláfestő zenét kapnak.* - Nem, még nem. Ön? *Elgondolkodott a kérdésen, vajon a vetítőteremre vagy a perdai mozira gondolhatott Zach, de mivel mindkettőre ugyanaz a válasz, így inkább csak egyszerűen megválaszolja azt. A viszontkérdés válaszából talán kiderül majd.* - Vannak kedvenc filmes műfajai, formátumai? *Rémlik neki, hogy Zach sem egy nagy moziba járó, de ettől még kedvelheti a filmeket.*
Kicsit félrebiccentem a fejem, a mosoly annyira önkéntelen, észre sem veszem, csak jól esik a köszönöm. Nekem is meg kéne, köszönnöm? De mit? - Kérem. - jön inkább ez a válasz. Értetlenül gondolkodom a felvetett ötleten. Nem vetem el az ötleteket, megfontolom, átgondolom. - Miért? - láthatóan gondolkodom tovább. - Vannak gyakorlati részek a tervezésben és a kivitelezésben. Ez az? Fedi, amire gondolt? - vagy nem, s akkor megmondja. Szeretem a hatékonyságot. Ahogy figyelem a kijelzőket, hallani a film szövegét és a zenét is, de a szöveg az, ami... előbb figyelek, aztán csak kijön belőlem, még képet is vágok hozzá. - Az emberek akkoriban így gondolkodtak? Pontatlan az elemzés. Hiányzik belőle számos tényező. - aztán hallgatom tovább, még vágok egy képet, aztán az eredmények jobban lefoglalnak. Honnan tudnám, hogy azok, akiket a legjobban irritál ez a film, annál inkább ők, hiszen ez róluk szól, és nagyon nem szeretik, ha kiderül, ők így működnek, hiszen tudják, egészen biztosan megszólják őket ezért, negatívan kritizálást ebben nagyon nehezen fogadnak el. És ezt árulásnak tekintik, így kiteregetni a legbelsőbb dolgukat. - Sem itt, sem fenn. - a fejlesztéseim jobban érdekelnek. - Ha nézne, melyik lenne? - aztán rájövök, hogy úgysem ismerem a filmeket. És kérdéseket sem igazán tudnék feltenni, legfeljebb csak a képminőségre tudnék kérdezni. Egy kicsit meg is állok, ahogy szinte a gondolataimra kérdez rá. De olyan, hogy gondolatolvasás, nem létezik! - Tutorialok és leírás dokumentumok. Azokat nézem, amelyiket érdemes. Az eredmények meg is vannak, felvételre is kerültek. - És itt készen is vagyunk. - megállok egy pillanatra, láthatóan akarok még valamit mondani. - Ha már itt vagyunk, akkor javaslom megkóstolni az itt fogyasztható ételeket és italokat. - ami felőlem bármi lehet, a munkám az elsődleges.
*Habár félig komolyan vetette fel a férfi oktatói palettájának szélesítését, de félig meg komolytalanul, szóval végeredményben meglepi Clairet, hogy Zach továbbgondolja csacskaságát. Hát még, hogy kérdést is megfogalmaz hozzá. Most aztán Claire-n a sor, hogy elgondolkodjon, mire is gondolt az előbb.* - Igen, ez a kivitelezés gyakorlati része, ráadásul ez a legkézelfoghatóbb része, mert fizikálisan is volt mit megvalósítani, de a kurzuson nem ez lenne a fókuszban. *Előbb a könnyen megválaszolható kérdéssel kezd. Aztán kicsit ábrándosabbá válik tekintete és már nem fontolja meg előre minden szavát, hanem sokkal inkább hangosan kezd gondolkodni.* - A képzeletbeli „Hatékony projektmenedzsment” kurzuson megtaníthatná, hogy hogyan kell egy projektet… nos, lemenedzselni. Mert ez nem kézenfekvő mindenkinek és az elméleti oktatás nem ad sok támpontot véleményem szerint, mikor valaki tényleg odakerül egy tervezőasztalhoz, hogy a PGY 5426 sorszámmal mit is kell kezdeni, hogy a végén megvalósuljon az Adattár segítségkérő gombjának formaváltoztatása. *Szándékosan és meglepően gördülékenyen sikerült kitalálnia a leghaszontalanabb példát.* - Milyen dokumentumok, időtervek, költségvetések, modellezések, engedélyek kellenek általánosságban, természetesen nem specifikálva, mert akkor már valakinek a munkáját végezné el, de ez szerintem nagyobb segítség lenne, mint hogy F.G. Hogvert mit gondolt az általános FCAQ eljárás szükségességéről. Aztán maga az engedélyeztetési eljárás, habár abba a mérnöknek már sok beleszólása nincs, ez ugye vagy átmegy egyből vagy nem, persze a nagyhatalmi játszmák miatt visszadobott projektekre csak virágnyelven lehetne kitérni, nem is biztos, hogy szükséges. Vagy rájön már erre magától a delikvens vagy nem, akkor meg úgyis mindegy, nem kellene összezavarni, még a végén az oktatót kezdenék kikérdezni. És akkor ott van igen, maga a kivitelezés, ami megint túl specifikus, arra nem lehetne általános sémát húzni, maximum az időterv megvalósítására kitérni, a határidő-eltolás szükségességének felismerése, annak a kezelése. A végén pedig az utókövetés, ellenőrzés, projektzárás. *Szegény Zach, kapott majdnem egy komplett óravázlatot egy kétnapos tréningre, akár akarta, akár nem.És még levegőt vesz, hogy folytassa, de most nem szabadkozással!* - Jó esetben persze ezt a rangidős munkatárs megtanítja, de nem mindenki ennyire szerencsés. *Ez félig-meddig saját tapasztalat, félig pedig áttételes tapasztalat, azokat a projekt-draftokat figyelve, amik visszadobásra ítéltettek, még végső jóváhagyás előtt. Jellemzően ugyanazoktól a csapatoktól nagy százalékban. Na, nekik életmentő lenne egy ilyen kurzus.* - Kétlem. * Fülel bele most Claire is a szövegbe s nemsokára meg is válaszolja Zach kérdését.* - De ha pontos akarna lenni a forgatókönyvíró, akkor nem érne véget sose a film, mert el se kezdődne, mert még mindig a karakterbemutatásoknál tartanánk. *Jót derül az újabb bemutatáson egyébként, most már érdekli annyira a film, hogy meg fogja nézni alkalomadtán.* - Ha saját magát kellene jellemeznie négy-négy állítással, hogy mit szeret és mit nem, mik lennének azok? És olyat nem ér mondania, hogy szereti a gépolaj illatát. *Mivel a számok szépen látszódnak, már könnyen elterelődik figyelme és most nem zavartatja magát, hogy Zach viszont továbbra is szinte pislogás nélkül figyeli az eredményeket.* - És régen? Az igazi földi mozikat sem látogatta? *Nem lepődik meg Zach válaszán és így máris érthető, miért nem jár moziba. Ritkán szükséges egy tutorialhoz a szélesvászon.* - A remény rabjait mondjuk, azzal sose téveszt az ember. Vagy ezt.. *Bök a kijelzőre, majd szemösszehúzva fel is olvassa a teljes címet.* - ..az Amelie csodálatos életét. Gyengém a filmkészítés kezdeti évszázada, az igazi 2D, sose rajongtam az 5D és a VR- filmekért. *Az a film, ami évzsázadokon át a népszerűségi lista élén áll, mindig jó választásnak tűnik. Természetesen a filmpremiereken ezt a véleményét nem hangoztatja.* - Ó, igaz is, lassan már délre jár az idő. Elvittem a fél napját a gyakorlati mesterkurzussal.. Köszönöm az idejét! *Meglepetten pillant a kijelzőn az órára, aztán talán megint szabadkozni kezdene, de mivel ez volt a tervezett program, végül idejében módosítja szavait, nem kér elnézést érte, még akkor se, ha ezzel a munkával Zach nagyon maximum egy óra alatt végzett volna a dupla-dupla ellenőrzésekkel együtt is. Inkább csak megköszöni.* - Képzelje, tegnap napbogyós süteményt ettem, sőt a tea is napbogyós volt. Kóstolta már? Nekem nagyon ízlett mindkettőt. Az itt fogyasztható alatt mire gondolt egyébként? A Városban, vagy konkrétan itt a moziban? *Bután hangzik a kérdés, pedig csak a helyi viszonyokban való járatlansága miatt szorul rá. Talán van valamilyen különleges csemege a perdai mozi büféjében. Habár ha nem jár ide Zach, honnan tudná… kivéve ha minden Városba ingázó ismeri szájhagyomány útján.*
Elgondolkodom, s fejben sorra bukkannak fel a piciny "error" "error" feliratocskák. Amint megvan az összegzés és a konklúzió is, már meg is szólalok. - Ez a fizikai megvalósítása. - mutatok a panelre. - A projektmenedzsmentbe valóban beletartoznak az ön által felsorolt részek, a rendszeres jelentések leadásával. Egyik sem az asztalom. Elveszik az időmet attól, amiben hasznos vagyok. - az adminisztrációs marhaságokról hamar leszoktattam mindenkit, aki kérte. Elveszi az időmet a fejlesztésektől, a tervektől, márpedig én abban vagyok kiváló... nekik csak a jót adom, mert feltűnő. Mások az adminisztrálásban élik ki magukat, mindenről lista, meg azokról is egy lista. És persze, az összegző listákról se feledkezzünk el. Vagyis ők. Meg nem csinálom. - Vagy ... - töprengek el. - ön gondolkodik ezekben a témakörökben, mint előadó? Eléggé belemerült mindebbe, felsorolás közben. Ez jobban érdekli, mint a fizikai megvalósítás? - tisztában vagyok a zéró szociális és kommunikációs képességemmel, és az előbb érzékeltem is. Már legalább valami visszacsatolásom van. Majd kiderül. - Inkább az, aki .... - már majdnem a nyelvem hegyére kerül, hogy aki ráér ezzel szöszölni. - jobban megfelel erre a pozícióra. - menten ott állna minden agysejtem, ha valaki csak egy jelentést is elvárna. Hát még a hivatalos, minimum öt oldalas, mindent ki kell tölteni sablonra. A sablonokkal egészen addig nincs semmi bajom, míg azokat nem én alakítottam ki. Ha mások által szerkesztett sablonra tekintek, üzemszünet áll be, fehérhang-mentesen, mert a logikát azt valahol otthagyták a Földön... - Ah. - akkor is ugyanez lenne a válaszom, ugyanezzel a hangsúllyal, ha igent kaptam volna válaszul. Az ilyen elmzések pontatlanok, és felesleges bzzzzz van benne, ami energia- és időpocsékolás. - Mint egy kézikönyv. Azt szeretem. - minden benne vanna, oda-vissza kereshető. Tökéletes. Kár, hogy az emberekről írott kézikönyv első soránál nem jutnék tovább, mert már a közepénél elvesztem a fonalat, a sor végénél meg már az elejére és a közepére sem .... tudok értelmet tenni. Elmékezni sajnos emélkszem. Mint mindig. Úgy mindenre. Hát most nekem erre nem csak a kezem állt meg, hanem az összes agytekervényem is. Ránézek. Honnan a csavarkulcsból tudjam? - Az olyan kérdéseket, mint amit az imént éppen feltett, azokat például pont nem. - a kezemben lévő pda lefittyen. Mert nem tudom, mi a definiciója a kedvelésnek. Álmodok vele, nyomás alatt energiával tölt fel, vagy bármilyen más definició. És minden kedvelés nem csak helyzetfüggő, hanem számos egyéb más, aktuális tényező is belejátszik, így az olyan, hogy kedvelem, vagy nem kedvelem, általánosságban sem tudok vele mit kezdeni, mert az a spektrum átlaga.- valami kezd derengeni. - Ez most small talk volt? Azokkal nem tudok mit kezdeni. De ha válaszol a saját kérdésére, azt nagy figyelemmel meghallgatom. - - Nem.- nem nekem valók a mozik. És felettébb sürgetett az idő, hogy minden időben készen legyen. Sikeresen. A kérdésemet annyiban bánom meg, hogy fogalmam sincs, melyik film a Remény rabjai, mint ahogy a bökött filmet sem ismerem. - Egyiket sem ismerem. - meglepő, de nem az, mert hát nem nézek filmeket. - Miért pont azok? Ezek szerint akkor a technikája? Ahogy készült? Vagy ahogy lejátszák? - mert a végén elmondottak inkább a technológiára értendőek, mint a tartalomra. - Szóra sem érdemes. - s a legfurcsább az, hogy ezt így is gondolom. Mert akkor ki sem mondanám. Magam sem értem, elmosolyodom. Tény, hogy az eloraki ételeket szeretem, amik ott készülnek. Ha ott étkezem, akkor csak az étkezésre figyelek, míg táplálkozom. Itt munka közben eszem meg a szigorúan kiporciózott részemet, mert hajlamos vagyok nassolni. - Elorakban ettem. Meg ittam is. - folyadék formájában többször is. - Itt. - mutatok az automaták felé, ami mozira van kialakítva. - Még nem ettem ilyeneket. Mit akar megkóstolni? Magamnak veszek mást, és megnézzük mind a kettőt. - az automaták felé haladunk, ahol mind rágcsálnivalók, mind pedig innivalók is fogyasztásra várakoznak.
*Bólint egyet az első megállapításra, amit ő maga is megfogalmazott az imént, szóval még szép hogy nem kezd vitatkozni vele. Utána viszont félrebiccentett fejjel fogadja be az új kijelentést.* - Oh, értem. *Mondja kissé tompán, mivel a nagy gondolkodásban belülről alsó ajkát harapdálta és csak a szó végére engedtek fogai a szorításból.* - Amikor a kellő szervezést említette, azt hittem, hogy a teljes projektmenedzsmentre gondol és annak saját kezű elvégzésére. *Ismét bólint egy aprót, de csak magának, megerősítésképp, igen, ez a saját kezűleg történő intézés vitte félre kissé a beszélgetést.* - Ebben az esetben viszont még véletlenül sem tukmálnám Önre a kurzus megtartását. Elég volt a komplett a kurzusvázlatot végighallgatnia, gondolom. *Széles mosolyt villant miközben siet megnyugtatni az amúgy idegesnek cseppet sem tűnő férfit. Csak utána tér rá Zach kérdésére, határozott nemet intve közben fejével.* - Én semmilyen formában nem gondolkodok előadó státuszban. A katedra nem igazán nekem való, sose szerettem emberek előtt beszélni, beszédet tartani. *A végén pontosít egy kicsit, nem mintha nem lehetne érteni, mire is gondolt.* - Engem mindig, ahogy Ön mondta, a fizikai megvalósítás vonzott inkább. A felmerülő problémák megoldása, hibák kijavítása. Ha egyszer újra munkába állnék, ezzel foglalkoznék szívesen. *A ZGK csapat tagja vélhetően nem lehetne ezután sem, de azért van egyéb foltoznivaló még a Dominiumon a külső borításon, elemeken kívül is. Az előző napi beszélgetése Saskiával olyan közel sodorta a nagy döntéshez, amilyen közel az elmúlt tíz évben sose járt. Ne legyenek persze senkinek nagy elvárásai, ez a döntés csupán arról szól, hogy felveti Matthew-nak az ötletét, miszerint visszatérne dolgozni, ráadásul nem a műszaki fejlesztői csapatba, hanem karbantartó/-mérnöknek, testőrség nélkül. Igen, ez utóbbi kitétel az éjszaka folyamán született meg, mikor végiggondolta, hogy két árnyékkal lehetetlenség lenne hasznosnak lennie. Hangjában érezni visszafogott izgatottságát, de megfogalmazása óvatos, a végső döntés nem rajta áll.* - Az átlag filmnéző viszont az Ön szempontjából sajnos nem ilyen kézikönyv-filmeket akart látni. *Jegyzi meg mosollyal ajka szegletében, csak hogy azután elkerekedjenek szemei. Nem, nem amiatt, hogy Zach nem kedveli az iménti kérdését, emiatt maximum kényelmetlenül vagy zavarban érezné magát, nem. Az azt követő kfejtésén lepődik meg.* - Mondja, Zach, találkozott már Fuller kancellárral? *Képtelen megállni a kérdést, habár meglehetősen légből kapottnak tűnhet a másiknak. Claire nem tudja eldönteni, hogy szeretne-e egy Davies-Fuller beszélgetést végignézni vagy nem.* - Lényegében minden small talk, ami nem szorosan szakmai témájú vagy mély témákat érintő diskurzus. *Mutat rá vállát megvonva.* - A kötelező small talk-ot egyébként én sem kedvelem, de ez esetemben általában sokban múlik a másik félen. *Nem sértődik meg, lehet Zach senkivel se szeret csevegni és nem olyan, mint ő, aki egyes esetekben élvezi is a small-talk-ot, történetesen ha kedveli a másik felet. És igazából akkor se sértődhet meg, ha Zach is őhozzá hasonlít, csak épp nem kedveli a vele való társalgást. Kancellárnéként már hozzá kellett szoknia és edződnie, hogy nem mindenki kedveli, akár ismeretlenül is/se.* - Nem, ebben az esetben nem szeretném ilyesmivel fárasztani. És különben is, ez úgy az igazi, ha kétirányú a dolog, adok is és kapok is. *Egy kedves mosollyal mond ellent, ezzel biztosítva a másikat, hogy nem vette szívére, hogy ejtenie kell ezt a kérdést. Különben is, van még érdekesség, amit kitárgyalhatnak, mint például Zach moziba nemjárását.* - Szóval nem járt moziban a Földön, sem itt, sem a Dominiumon. *Jobb kezén számolja is ujjaival, sőt még bal mutatóujjával a „szám-ujjak”-ujjbegyeit érinti a nyomatékosság kedvéért.* - Javítson ki, ha tévedek, de ezek szerint Ön még nem volt moziban. *Kijelentés, ami akár kérdés is lehetne, annyi meglepettség rejtőzik Claire hangjában. Meglepettség, de nem megrökönyödés vagy megbotránkozás.* - És most a fejlesztési és egyéb munkákat nem ér ideszámolni! *Emeli meg kezét tiltón.* - De azért fikcionális filmet, netán sorozatot azért látott egyet-egyet? *Kérdi, mert az előbbiek után ebben sem lehet biztos. Rémlik, hogy beszélgettek moziról és filmekről, de semmi konkrétum. Természetesen most már körültekintően fogalmatott, nehogy a tutorialok legyenek felemlegetve. Mindenesetre ezek után legalább nem lepődik meg, hogy Zach nem ismeri a Remény rabjait.* - Talán az előbbi, mert azok a filmek valahogy igazán eredetiek voltak. Évtizedeken keresztül rendkívül leleményesnek kellett lenniük, hogy igazán varázsolhassanak a filmvásznon. Optikai illúziók, makettek, igazi kaszkadőrök. Ezen felül a történetek is rendkívül sokszínűek voltak. Mikor az első digitális effektek megjelentek, még utána is volt jó száz év, utána kezdett számomra ellaposodni a filmművészet, kezdtek sablonossá válni a filmek. *Ugyan még levegőt venne, hogy folytassa, hogy milyen propagandista filmekig jutottak, de még idejében becsukja a száját és inkább kicsivel korábban megszületett ötletét veti fel, ahogy elindulnak az automatákig.* - Ha már úgyis itt fogunk ebédelni, mit szólna, ha beülnénk a moziterembe és… *Hatásszünet.*…- megnéznénk egy filmet? Akkor ebéd közben nem kellene semmiségekről csevegnie. *Adja meg a végső érvet egy széles mosollyal s bal szemöldökét felvonva várja a férfi döntését. Közben találomra kiválaszt egy üdítőt és két rágcsálnivalót, sorban haladva, hogy aztán Zach ki tudja választani könnyen a sorban következők közül azt, ami szimpatikus neki. Ha tényleg leülnek filmet nézni, akkor lehet mindre sor kerül még.*
Helyére biccen az utolsó üres mozaikrész, s megértem. - Így már értem. A szervezés nem csak csoportban, emberek közötti szervezést jelenti. Számomra az is szervezés, ahogy előre látom a saját terveimet az adott projekttel kapcsolatban, ami a tervezés, semmi más. Az egyéni része. - az olyan maszlagok csak feltartanak, mint a hangzatos, együtt mindent könnyebb, s oszd meg a munkát, mert a tudás összetevődik! Ilyenkor az agyam csendben jelentkezik, hogy most jelentkezzen, akinek olyan agya van, mint nekem. Mert akkor szívesen megosztom. Naná, hogy mindenki inkább a kezére ülne, mert még a kanyarban sincsenek. De nem vagyok öntelt, egyrészt, mert nem tudom, milyen az, másrészt az emberek zöme zümmögő. És ha nem tudom, milyen az, önteltnek lenni, akkor nem tudhatom, hogy mi nem vagyok... - Egyáltalán nem. Nagyon belemerült, ami azt jelenti, hogy ért hozzá és megteszi. Foglalkozhatna akár ezzel is. - attól, hogy nem foglalkozom ilyenekkel, és nem is végzem, nem jelenti azt, hogy nem becsülöm. Nincs kész: akkor én sem haladok. Elém teszik: felvillan a homolkomon a rendszer fatális hiba miatt leállt felirat. És nagyon kedves mosolya van. - Ezzel nincs egyedül. - nem szeretek tanítani, és talán szeretek. Előadni nem, azt tudom. És eddig bánatomra nem igazán találtam olyat, akit a tervezőasztal mellett egyenrangúként tudok kezelni. Ész értelmében. - Álljon. Szükség van a tudására. Feltételes mód nélkül. Többet tud és képes, mint az átlag, kidobja a tudást az ablakon így. Ahogy viszont elkerekednek a szemeim, úgy vélem, talán van valami a hátam mögött, s megfordulok. Talán szerencse is, mert a név hallatán azért szikrázik egyet a szemem. - Nem. - de szeretnék. Úgy kivágnám az űrbe űrruha nélkül, hogy kettőt se tudna lélegezni. - Ó. -egyszerre értem meg, és világosodok meg a kifejtéssel kapcsolatban. A blaaa bla-blaaa beszélgetéseknél hátat fordítok. Small talknál megállnak az agykereim. Maradjunk csak szakmnál, ott legalább van miről beszélni. Már vennék levegőt, hogy ellentmondjak, aztán elengedem. És felmerül bennem az, hogy még sosem mondtam ilyenre azt, hogy nem fáraszt. Mert, de. Rendkívül. - Rendben. Értetlenül nézek le jobb oldalra, kicsit rézsút a földre, a távolba. - Most is ott vagyunk. - pattan vissza Claire-re a tekintetem. Nem értem, mire akar kilyukadni, így hagyom. Még jobban nem értem. Moziban vagyunk, és tény, most éppen fejlesztettünk. Türelmesen várom magamban, hogy majd csak a helyére pattan az a kérdés. Áááhá! - Nem. - a saját fantáziámat sokkal jobban szeretem használni, s ha már használom, akkor alkotok is. - Egy mesére emlékszem, gyerekkoromból, annyi maradt meg, hogy unalmas volt. - A kreativitás jó. - azt használom fel tervezések közben, s nagyon jó eljátszani velük. - Olyanok vannak, hogyan készítették el azokat? - olyan, mint a tutorial, csak filmekről. Ahogy kimondja a kérdést, össze is áll a kép! - Igaza van! Így lehet a legjobban tesztelni! - na, ez már így teljesen felvillanyoz! Aakkarom gondolni, izgatottá tesz. Ki is választom gyorsan, amikből nem vett magának Claire, s míg a kávé készül, addig a rendszerben beállítom a mérés kezdetét. - Nézzünk olyan filmet, amihez még az a kreativitás kellett. Vagy amit megfelelőnek gondol. Közben kiválasztom a termet, ahol a legjobban szembetűnő az energia használása. A legnagyobb terem tökéletes. - A terem meg is van. A főterem. Melyik film legyen? - nézek Claire-re, és arról elfeledkezek, hogy nézéshez előbb a terembe kéne bejutni és helyet foglalni.
*Claire örül, hogy sikerült megtalálniuk az egymás mellett elbeszélés gyökerét. Gyorsak voltak és hatékonyak, ami Dr. Davies mellett igazából cseppet sem tűnik meglepőnek, főként a mai délelőtt után.* - A fejlesztési részlegen ezzel is kellett foglalkoznom. *Röviden elhúzza ajkát, de gyorsan igazítja újra disztingválttá arckifejezését.* - Nem annyira kedveltem a feladataim ezen részét. *Színtiszta papírtologatás, papír nélkül ugyebár, lélekölően unalmas volt számára. Nem cizellálja a témát, mivel ahogy hallgatta Zach-et, ez az érzésük igencsak hasonlatos egymáshoz. Persze mondhatnák, hogy a férje árnyék-titkárának lenni sem az a fülig gépzsíros tevékenység, de ott egészen más a motivációja – leginkább van egyáltalán motivációja! – és az érdektelen részletekkel nem kell foglalkoznia.* - Nahát, valóban? *Meglehetősen ostobán hangzik visszakérdezése, ez is rossz - ámde számára szükséges - berögződés.* – Ezzel meglepett, az előadáson nem tűnt úgy, hogy a háta közepére kívánja az egészet… Hogy lett mégis előadó? *Magyarázza utólag hely/idő-töltő szavait, meglepődött, valóban. Ha jobban belegondol persze, be kell látnia, hogy nem hallgatta olyan sokáig a múltkor az előadást, hogy pontos következtetést vonhasson le. Mindemellett pedig sokaknak nem esik nehezükre palástolni valódi érzelmeiket és gondolataikat. Egy mosollyal könyveli el aztán Zach bátorítását az újra munkábaállásra. Ez idáig akkor kettőből két támogató tervéhez két nap alatt. Elég jó arány. Lehet holnap este túl is kéne esnie a beszélgetésen Matthew-val, mert aztán elkezdene romlani ez a kiváló mutató.* - Mmm. *Hümment egyet, ami gondolataiban jelenleg azzal egyenlő, hogy érdekes.* - Ha egyszer összefutnak, feltétlenül meséljen majd róla, kérem, biztosan érdekes beszélgetés volna. *Vagy rendkívül hatékonyak lennének vagy nem jutnának túl az első kérdésen. Kétesélyes, mindenesetre az biztosnak látszik, hogy Claire ha akarna se tudna ott lenni, legalábbis nehéz elképzelni a szituációt. Azért bebiztosítja magát, hogy ne maradjon le a végeredményről, mert arra azért roppantmód kíváncsi. A small talk-ot nem ragozza tovább, leginkább mert eltereli figyelmét Zach moziba nemjárása. Valahogy sejtette, hogy a másik szó szerint veszi szavait.* - Á-á! *Még kezeit is megemeli, mintha csak audiovizuális stop-tábla lenne és pontosítja kijelentését, a munka nem számít bele a számolásba. Bizony! Látja is, ahogy Zach is megérti, hova akar kilyukadni. Egyelőre nem fűz ehhez további észrevételt, ámbár egy ötlet kezd megfogalmazódni benne. Addig is még elkönyveli magában, hogy nem csak a mozik, de a filmek is kimaradtak a másik életéből. Ez egyrészt megkönnyíti ötletének kivitelezését… másrészt túlságosan nagy felelősséget ró rá. De Claire ezt képes felvállalni, ezért is böki ki ajánlatát, mikor végre kikristályosodott benne minden részlet és támogatóérv.* - Ez így igaz. *Azért egy kicsit kezeibe temetné arcát, hogy a tesztelés lehetősége villanyozza fel ennyire a férfit, de már tele vannak a kezei enni- és innivalóval, másrészt nem engedne meg magának ilyen teátrális jelenetet most.* - Vannak dokumentumfilmek filmforgatásokról, de szentségtörés volna azt nézni szélesvásznon. *Mondja ezt úgy, hogy ő maga sem egy fanatikus film- és mozirajongó.* - Vannak olyan filmek, amik egy fiktív film forgatásáról szólnak, de ezekre valahogy ráragadt, hogy giccsesek és hajlamos vagyok hinni ennek a benyomásnak, szóval nem ajánlom. *Taglalja lehetőségeiket, miközben a nagyterem felé tartanak.* - És vannak a werkfilmek. Amikor egy film sikeres volt és vagy nagy rajongótábora volt, akkor direkt csináltak egy filmet, ahol be lehetett kukucskálni a kulisszák mögé, interjúk a színészekkel, rendezővel és satöbbi. De ez meg akkor érdekes, ha már láttuk magát a filmet, mert akkor tudjuk, melyik jelenetről magyaráznak, tudja, hogy hogyan, milyen technikával vagy trükkel sikerült a felvétel. *Lepakolja cuccait az egyik sor közepén lévő szék mellé és PDA-ján pörgeti a különböző filmes adatbázisokat.* - Megnézzünk egy filmet és aztán a werkfilmjét? Nem nagy gond, ha a délutánját is elrabolom? *Így lenne értelme, de ha nincs annyi idejük, és Zach nem bánja, hogy nem a teljes élményt kapja, akkor csak a werkfilm archívumi linkjét küldi át. Ha túlságosan udvarias és nem akar nemet mondani, akkor máris kapja A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége linkjét. Akadémiai elismerés, mese de mégis film, jó werkfilm, a CGI hajnala… egy dobása van Claire-nek, ebben majdnem biztos, próbál mindent belezsúfolni a babystep-ek helyett.*
-Értem. Akkor nem javaslom. - biccentek. Igaz, nem tudom, mi az a kedvelés, nem kedvelés. Értek valamihez, lefoglal, vagy sem. Az adminisztrációban sem kihívást nem érzek, ellenben hibát rengeteget. Inkább azzal foglalkoznék előbb, hogy rendbetegyem, de a tervezéstől nem vagyok hajlandó elvenni időt. - Kirendeltek rá. - különben nem mennék előadni. A szakmai reputációhoz azonban kell, az ő magyarázatuk szerint, nekem meg aztán mindegy, mivel magyarázzák: nem vagyok előadó típus.Sajnos rendre tele van az előadó, sokan egy ülőhelyen ketten vannak, amit nem értek, van más tervező-fejlesztő is, aki szívesebben lenne a katedrán, mint én. Valóban szép a mosolya. Csak halványan viszonzom, azt is inkább a szemem és a szám sarkában, s személy szerint észre sem veszem. - Fogok. - ha lesz rá időm a fogdában. Azon nem aggódnék, hogy őt beengednék...e. A férje. Ezt csak most rakom össze, és a Feleségem arca bukkan elém. Inkább a földet nézem, hogy a felbukkanó emlékek ne legyen annyira az arcomra írva, s nem is érzékelem, hogy valójában semmi sem változott rajta, sokkal feltűnőbb, hogy a földre szegeztem a tekintetem. Nem tehetem ki annak az érzetnek, ami bennem van. Bár azt sosem fejtegettem. A szélesebb mosoly ösztönösen jön a megálljra Megáll a kezem a pda felett, de nem nézek fel. - Szentségtörés? Miért lenne szentségtörés megnézni vásznon? Szélesen. - hiszen éppen az a jó, mindent jól lehet látni rajta, nem? Még mindig a levegőben van a kezem. - Csakis a saját véleménye legyen az Ön számára mérvadó. - mindig magamból indulok ki, még akkor is, ha figyelek másokra. Nem, nem figyelek. Pillanatnyi zavar áll be az értelmezésembe, de némán haladok Claire mellett, hagyom, hogy kifejtse a defiket, mert úgy rakom helyre én is a dolgokat. S meg is történik. Leteszem az egyik ülésre a hozott holmikat, szerencsére nem visszacsapós ülőhelyek, valójában elfeküdni is lehetne bennük. Szentséges kvarkhullámzás. Egy film, meg egy... werkfilm? Fogyasztási összehasonlításnak tökéletes alap! - Nem rabolja el, a méréshez tökéletes lesz. - tartom fel én is a saját pda-mat, s beállítom a műszereket, hogy a film indulásával együtt rögzítse a méréseket, s küldje át az adatokat folyamatosan a pda-mra is. - Készen is van, kezdhetjük. - állva nézzük vagy ülve? Meg is állok az egyik sor előtt, megvárva, Claire miként dönt.
*Claire biccentése tükörképe a Zachének, amivel helyben hagyja a másik javaslatát. Máris kizárták az oktató-előadói és a projektmenedzsmenti feladatkört a nő életéből. Nem mintha bármelyik fenyegette volna, de így már elméletben sincs veszélyben. Dr. Davies katedrai munkaköre viszont nagyon is valódi.* - Adja le az óráit a szemeszter végén. *Tanácsolja minden körítés nélkül, mivel egyértelművé vált számára, hogy nem csak, hogy nem szereti Zach sem az előadói szerepkört, de nem is kérte azt. Ez lehetett volna akár egy paradoxon is, mert Claire tudja, hogy nem minden fekete és fehér a világban. El tudta volna képzelni, hogy annak ellenére, hogy nem kedveli, mégis érdeke fűződik hozzá, tegyük fel, ifjú tehetségek felfedezése, ami miatt akár kérhette is volna a pozíciót az Akadémián. De nem kérte, szóval így viszont igen egyszerűnek tűnik a képlet. Elégedetten könyveli el, hogy tudomást fog szerezni a majdani, lehetséges Fuller-Davies találkozóról. Csak a szűkszavú választ nem tudja hová tenni, sem a padló fixírozását. Él a gyanúperrel, hogy a másik fél vagy nem is gondolt rá, hogy Fuller kancellárral találkoznia kéne vagy egyenesen nem is szeretne. Sokan tartanak a kancellároktól, mert _valahogy_ kialakult az a kép róluk, hogy jobb távol maradni tőlük, már annak, aki éppenséggel nem akar tőlük valamit, mint az ő szülei. Mondjuk Matthew nem az az üvöltözős, sem a bipoláris jegyeket mutató fajta, de ezt egy egyszerű polgár nem biztos, hogy tudja. * - Egy film mégiscsak élményt ad, de nem akarom túl ragozni, majd meglátja úgyis. *Szó szerint és átvitt értelemben. Claire kissé összeszorítja ajkait, míg elgondolkodik.* - De ki tudja, lehet Önre majd a werkfilm gyakorol mélyebb impressziót. Ízlések, vélemények és pofonok. *Nem tartja elképzelhetetlennek, ha már egyszer a tutorialok amúgy is a kedvencei. De ahhoz azért ragaszkodik, hogy ne azzal kezdjenek. Egyetért abban is, hogy a saját vélemény a mérvadó.* - Egy-két ilyen filmet láttam már, ezért is hajlok affelé, hogy egyetértsek ezzel az ítélettel általánosságban. Egy első filmélménynek nem választanék ilyet, mert túl nagy lenne a rizikó, hogy kifogunk egy nem megfelelőt. *Azt már nem teszi hozzá, hogy tart tőle, hogy több dobása nem biztos, hogy lesz/lenne/lehet.* - Kiváló! * Mosolyodik el szélesen a döntést hallva.* - Akkor egy kis türelmét kérem még, mindjárt jövök! *És már indul is a terem ajtaja felé, de még menetközben is folytatja egy kis magyarázattal, vigyorral a végén szája sarkában.* - Nem egy kétperces film lesz és nem állítjuk meg! *Kint a folyosón megkeresi a kis jelzőtáblát és elindul a női mosdó felé. Tudja, hogy megtehetnék, hogy pisi-szünetet beiktassanak, lévén csak ketten lesznek a teremben, de az csalás lenne.* - Kész is vagyok, indulhat!(?) *Tér vissza tíz percen belül felfrissülten, amiből persze az egyszeri külső szemlélő sok mindent nem vesz észre, nagyon maximum a kezén lehetne meglátni, ha bárki megnézte volna korábban, hogy a szerelés után egyáltalán összepiszkolódtak-e ujjai. A teremajtót becsukja maga mögött, hogy az akusztika is rendben legyen. Letekeri a fényeket és máris székénél van, amire hezitálás nélkül ül le, majd teszi fel lábait egy elégedett sóhaj kíséretében, ahogy kényelembe helyezi magát. A mondata ugyan kijelentés és buzdító felszólítás, de érződik benne némi kérdő hangsúly is, ha Zach még nem tűnik késznek a film kezdésére. Nem felejtette el, hogy az előbb a másik már kezdte volna, de Claire ugye közbe iktatta a kis szünetét és közben felmerülhetett bármi is. Ha elkezdődik a film, akkor tényleg a vásznat nézi, közben sort kerít az automatából zsákmányolt ebéd egyes elemeire. A nagy filmnézés és nassolás közepette természetesen néha megenged magának egy-egy oldalpillantást Zach-re, vajon a számokat, mérési adatokat bújja-e, vagy nézi-e a filmet, ha igen, tetszik-e neki. Ha lebukna egyik vagy több kukucskálása során akkor a férfira mosolyog és teljes természetességgel kínálja meg épp azzal a ropogtatnivalóval, ami épp nyitva a kezében van. De egyébiránt nem zavarja a másik filmnézését, pláne nem beszéddel. Leginkább azért, mert ő maga is élvezi a filmet és arra figyel. Persze, ha Zach kérdezne vagy mondana valamit, nem pisszegi le.*
Egy pillanatra a maradék gondolatom is csendben megáll. Most ez utasítás volt? Ha az is lenne, nem én vállaltam el, kiadták, így nincs mitől önkéntesen megválnom.És még valami. - Leadom. - úgyis visszakapom a következő elején. Mert a leadás nem foglalta magába azt, hogy azt nem pattintják rám vissza. Vissza fogják. Látom, hogy még válaszolni akar, az elgondolkodás jeleit bárkin kiszúrom. Nálam általában zone-out van, ha felszínes dolgokról van szó, s jó ideig ezt a beszélgetést is annak gondoltam. Egészen idáig. Úgy tűnik, nem mindegy, kivel is történik ez a beszélgetés. - Talán, ha mind a kettőből néznénk, - úgy értve, kis adagot. - Akkor megtudom mondani. - hiába fejlesztés a mindenem, szeretem a gyakorlatba is áttenni az elméleteket, mivel úgy lehet látni, valóban működik-e, sőt, inspirál, hogyan tudom még tökéletesebbé tenni. - Tapasztaltabb ebben, magára hagyatkozom. - be tudom ismerni, ha valamiben nem vagyok jó. Pontosan azért, hogy abban, amiben jó vagyok, egyrészt arra fordítsak így több időt, másrészt ha valaki jobban tudja, mint én, még sokkal jobb is lehet a végeredmény, s nekem ez az elsődleges. Talááán... filmnézésnél annyira nem. Az nem az, amivel szeretek foglalkozni. Teljesen értetlenül nézek rá, ha van üresjárat a fejemben, akkor az most ezer százalékkal beindul. Az sem zavar, ha kiül az arcomra. - Rendben. - majd megtudom, mi lesz. Vagy nem tudom meg. Amm... nem egy kétperces film? Esik le, mikor már nyílik az ajtó, úgy fordulok felé, hogy a kérdés már akkor jön ki belőlem, amikor Claire már nincs benn. - Hogy értve, hogy nem kétperces? - tényleg végignézzük az egészet? Uh. Visszafordulok, s hátamat a fotelnek döntöm. Nem biztos, hogy akarom most én ezt így. S most valahogy inkább az fogalmazódik meg bennem, hogy nem azért akarok itt maradni, pedig el tudok tűnni, seperc alatt, mert Claire kancellárNÉ, hanem mert... Claire. Kevesen, egészen eddig egy szem ujjamon meg tudom számolni, aki ilyen rendesen viselkedett velem. Az idő azonban telik, s Claire nem jön vissza. Egyre többször nézek az ajtó felé, majd az üzeneteket is nézem, hogy a felugrók között ott van-e Clairé. Már éppen ráírnék, mikor az ajtó hangja elér hozzám, s bár fellélegzek, az agyam visszaáll elemző módba. Minden rendben, most már jöhet az elemzés. - Rendben. - ám még tesz-vesz, így ismét kissé rendszerleállva, megvárom, mit csinál, gondolatban már az elemzést figyelem. S mivel leül, így már minden bizonnyal kezdhetjük, így a rendszernek el is küldöm az utasítást, hogy kezdje el a vetítést. A hang azonban olyan hangos, hogy nemcsak összerezzenek, de meg is ugrok. Pedig a megszokott szintre állítottam, amit a rendszer jelez, s most is az. Kitágult szemekkel meredek a pda-ra, a szívem még mindig a torkomban van. - Ez mindig ilyen hangos? - ezt így egészen biztos nem fogom végigülni. Nekem hangos. A gépek zümmögését szeretem. Végül győz az elemzési hajlandóság, s belemerülök a kijelzőbe. Hol abba, amin az adatok sorakoznak, hol azon, ami a nagyobb kijelzőn van. Végül többet-többet nézem a filmet, és.... semmi. Nem fogott meg, nem igazán értem, mi is történik. Hogy lehet ennyi gondolata valakinek, egy dologról? Úgy, hogy közben már határokat állít fel, és kitalál olyan dolgokat valakiről, amire nincs bizonyítéka? Lopva Claire-re pillantok. Pont elkapom, hogy rám néz. Ezek szerint ő sem érti? De csak megkínál, amit zavart mosollyal elfogadok, s inkább eszek, mint a filmet próbáljam érteni. Az adatok pedig egyre jobb mutatók, s én pedig elégedett vagyok. Az idő azonban hosszabb, mint reméltem, s a figyelőm teljesen feladja, már csak az adatokat figyelem, s felállítódik egy rendszer, mikor esik az energiaátvitel, mikor növekszik, s milyen görbét ír le. - És meg is van! - elégedetten húzom ki magam, s tartom Claire felé a pda-t, ahogy vége a filmnek. - Mérhető értékkel kevesebb a fogyasztás, és még ki is egyenlítettebb. - közben kisebb grafikát készítettem, azt is megmutatom neki, ahogy elhúzom az ujjam a kijelzőn. - Nagyszerűen kötötte össze.
- Jó. *Zárja le a beszélgetést Claire mosolyogva, elégedetten. Igazából meglepődött volna, ha Zach ellenkezett volna javaslata ellen. Persze előfordulhatott volna az iménti levezetése után is, csak annyit jelentett volna, hogy valahol hiba csúszott valamelyik lépésbe, amivel a végkövetkeztetésre jutott. Az meg se fordul a fejében, hogy Zach csak a szemeszter végére gondol. Tehát a meglepetés majd az új tanév elején fogja érni, ha Dr. Davies neve szerepelni fog az Akadémia kurzusainak és annak oktatóit tartalmazó listán.* - Rendben. *Bólint.* - Rendben. *Lévén idáig ő magyarázott jó hosszasan, ezért most lehet, hogy furcsán hatnak szűkszavú válaszai, de nem kell aggódni, nincsen baj, ő is mosolyog. Elkapta a gyerekes lelkesedés, kár tagadni, de nem a filmnézés miatt. Kedvéért bármikor bármelyik moziban megtennék ugyanezt a privát vetítést, de hosszas szervezés és biztonsági átvilágítások után. A mozizás spontaneitása hozta ennyire lázba. A tapasztaltabbnak titulálás ellen egyrészt lelkesedésében nem tiltakozik, másrészt ez egy igaz megállapítás, még akkor is, ha ez kevéssé az ő érdeme, sokkal inkább Zach ilyen szempontból különös előélete. Látni véli a zavart a férfi arcán, de tévesen annak könyveli el, hogy a mosdóhasználat emlegetése ezek szerint nem illik kancellárné szájába, pedig hát ő is ember, emberi szükségletekkel. Mindenesetre máskor majd virágnyelven fogalmazza meg, mert csak úgy eltűnni pár percre se volna illendő. Megint csak fel sem merül benne az igazi indok, hogy immár percek óta elbeszélnek/elgondolkodnak egymás mellett a filmnézést, pontosabban annak hosszát illetően. És akkor még pisiléssel is húzza az időt. De végre csak elkezdik! - Igen, általában igen, aki ritkán vagy sose jár moziba, hangosnak tűnhet, de hamar meg lehet szokni. *Tapasztalatból mondja, mivel ő az előbbi csoportba tartozik.* - De nyugodtan tekerje lentebb kicsit, itt nem kell más zörgését túlkiabálnia a filmnek, csak ketten vagyunk. *Javasolja még, leginkább, mert pontosan látja Zach profilját a kivilágosodó vászon derengő fényében. Ő kellemes élményként szeretné megismertetni a másikkal a mozit, és tényleg van abban valami, hogy csak ketten vannak, élvezhető lesz a film pár decibellel halkabban is. Legalábbis Claire számára biztosan, elmerül a fantázia szülte világ történéseiben, a film második felében már nem kukucskál Zach felé sem, annyira leköti a történet s még a film végén a stáblista szaladó neveit is jóleső néznie, mert az aláfestő zene segít megérkeznie ténylegesen a történet végéhez, hogy vissza tudjon lépni a sokkalta unalmasabb világába. Elégedett sóhajjal nyújtózik egyet, mikor elsötétül a vászon.* - Bizony meg! Az első mozifilm élm… * Akad el a szó közepén, mikor rájön, hogy a másik elégedett kijelentésének a felé fordított pda-hoz van köze. * - Ó, értem. *Szaporán pislogva figyeli aztán a grafikont is.* - Ez... szuper. *Tényleg az, a kezdeti „sokk” után alaposan megnézi az adatokat és tényleg örül, hogy jó munkát végzett. Legalábbis a nap első felében.* - És a filmről, moziról mi a véleménye? *Direkt nem úgy kérdezi, hogy hogyan tetszett, mert azt lehet kötelező irányválasznak érezné a másik. Márpedig ha tippelnie kellene, Zach-ből nem lett hirtelen mozirajongó. Az összetett grafikont látva egyértelmű, hogy a munka nyert a filmmel szemben.*
Valahol természetesnek veszem, hogy amit akarok, azt megkapom, vagy megtörténik. Többnyire azért, mert senkinek egy csepp fogalma sincs, miről is beszélek. Inkább megadják, mert eddig is jó eredményeket kaptam. Hajlamos lehettem volna ettől elkényeztetve érezni magam, és akarnék még többet, ám megtanultam, hogy vannak korlátok, és ha elveszem mindet, máshová nem jut. És a mozizás nem olyan dolog, amiben volt részem, teljesen új, s kellemesen meglep, hogy erre is “igent” kapok. Nem kapok választ a kérdésemre, egy ideig tekintek rá, azután inkább elfordítom a tekintetem. Majd kiderül, vagy nem. Azért remélem, hogy nem nézzük végig a filmet. Bár lehet, éppen az lenne a legjobb tapasztalati kísérlet. Ez így már izgalmasabbnak hangzik. S sokkal pontosabb összemérési eredményt kapunk. Így ezzel már megnyugszom, mint válasz. - Zörgés? - ha mások zajonganak akkor, amikor csendben kéne figyelni, még jobb, hogy sosem próbáltam meg moziba jönni, hogy filmezzek. Közben már a pda-mba temetkezve megkeresem a rendszerben, hol vegyem lejjebb hangszínt, s negyed perc múlva már kellemesebb hangerővel hallani a filmet és a zenét is. - Ez így megfelelőbb. Önnek is jobb? - megfeledkeznék egy dologról, amiben megállapodtunk? Eszemben van, de még mindig szokatlan. Értetlenül hümmentek, a csillogás még a szememben, s a mosoly ott a szám sarkában, ami elégedettségről szól. A filmre pontosan vissza fogok tudni emlékezni, mind vizuálisan, mind hangilag. Ám hogy mit mondott számomra egyáltalán: azt, hogy jelentősen megtakarítottuk az energiát, ami rendelkezésünkre áll. Most rajtam áll a pislogás. Azután felidézem a filmet. - Egy olyan emberről szól, akinek a fejében túl sok gondolat van, s ettől nem látja a valódi valóságot. Sok a fejében a blaaa-bla-bla. - mint a legtöbb embernek a fejében. Az enyém fókuszált, s ezt élvezem benne. Kiválóan funkcionál. A blaaa-bla-bla nem kell. - Túl sok energiát fogyaszt az agy energiájából, s így az egész szervezetéből. Nem gazdaságos életvitel. Azután felmerül bennem egy kérdés. Sokat beszélnek a tetszik-nem tetszik fogalmakról filmek esetén. - Az emberek miért szeretkik ezt a filmet? Ezeket a filmeket? És Önn... neked milyen véleménye van a filmről? Véleményed. - igazítom ki a tegezésre.
*Ha hallotta volna Claire a kérdést, minden bizonnyal válaszol, de vélhetően a spontán mozizás izgalma elhomályosította… nos,nem a látását, hanem a hallását. A látásával látható módon nem volt gond, mivel pontosan olvasta Zach arcán az enyhe zavart, amit tévesen a mosdóhasználat emlegetésének számlájára írt. A megismételt kérdést pedig már távozása miatt nem hallotta, kettőből kettő nulla, nem jó arány, lehet nem véletlen, hogy a mozi hangereje sem zavarja.* - A nassolnivalóval főként, elég bosszantó, tudom. *Forgatja meg szemeit, miközben maga is kinyit egy zacskót, direkt megrázva közben, hogy bemutassa azt a bizonyos csörgés-zörgést.* - De képesek ruhával, PDA-val is zajongani, de egyszer láttam olyat is, ahogy valaki leesett a székéről. *Sorolja még gyorsan, mielőtt véget érne az instrumentális zene.* - Igen, jó lesz így. *Ugyan Claire az első percekben a gyomrában is érezte a szavak rezgését, de tapasztalatból tudja, hogy ez az érzés hamar elmúlik, ahogy az ember füle hozzászokik a hangerőhöz. Így viszont nem kell kivárnia ezt a kis időt sem, a leheletnyivel halkabb mozi máris élvezhető.* - Akkor jól sejtem, hogy a jövőben sem leszel megrögzött moziba járó? *Nem sikerült egzakt választ kisajtolnia Zach-ből, de ebből is kiválóan le tudja vonni a maga következtetését és felteszi a féli-meddig költői kérdést, de pontosan tudja, mi lesz/lenne a felelet rá. Véleményt ugyan nem kapott, de sokkal közvetlenebb hangnemet igen, ami elég jó üzletnek tűnik. A keresztnéven szólítás után igazából ez már könnyen jön Claire szájára, nem is kell kijavítania magát.* - Általánosságban azért szeretik a jó filmeket, mert kiszakít a valóságból, a saját életedből és kikapcsolja a gondokkal terhelt gondolatokat. Mindeközben fejlesztheti a képzeletedet, akár új ötletekkel gazdagodhatsz vagy morális dilemmákkal gondolkodásra sarkall, ezáltal is fejlődhetsz. Vagy néha azért szeretnek egy-egy filmet, mert szép. *Ha mindenre kiterjedő választ akarna adni, akkor hosszabban ülnének itt, mint amennyi maga a filmnézés volt és gyanítja, hogy ehhez egyiküknek sincs kedve. Már csak azért sem, mert rengeteg tanulmány átböngészését igényelné egy olyan témában, ami azért annyira őt se érdekli.* - Nekem tetszett a film, alkalomadtán meg fogom nézni a folytatását is. *Jelenti ki mosollyal ajkán, láthatóan feldobta a film és mivel már előtte is derűs volt, így igazából a film csak ráerősített a mai kiváló közös program okozta általános jókedvére. És mivel ez utóbbi Zachnek köszönhető, ezért már csak hálából sem említi, hogy közösen nézzék meg a folytatást. Kivéve…* - Persze, ha újra tesztelned kell valamilyen rendszert vagy fejlesztést a moziban, akkor közösen is megnézhetjük a folytatást. Ahogy látjuk, kiváló grafikonok születtek alatta. *Beszéd közben egyik üres zacskót tuszkolja a másikba, míg egy nagy pufi zacskót nem kap. A két üdítősüveggel együtt ezt majd könnyedén vissza tudja vinni a büféig.*
Figyelem, ahogy imitálja a zörgést, s annak forrását. - Miért esznek filmnézés közben? Előtte és utána is lehet. Úgy hogy nézik a filmet? Hallanak egyáltalán valamit? Vagy látnak valamit a filmből? - és ennyien együtt lenni egy helyen... nem, nem az én ideám. - Hogy? Miért? Hát nem a filmet jöttek nézni? - tényleg nem értem. Végre nem rezonál a fejem a zajtól, túl sok volt, s bólintok, talán egy cseppnyit el is mosolyodom, hogy megfelelő. Gondban lettem volna, ha hangosabbra kellett volna venni. Határozottan ingatom fejemet. - Se mozi, se film. - vele jó volt, munka közben elég idegesítő tud lenni, hogy ha elkezdenek beszélni mellettem. Akkor a fejemben dolgozok, s párbeszédet folytatok a tervvel, a rendszerekkel, annyira nem kívánom az emberi hangot. Válasza után elgondolkodom. Nem hosszasan, mindössze rendszerezem a választ, s összerakom a válaszom mellé, amit igaz, nem mondtam még ki. Már-már válaszolnék, kérdve, ugyan milyen gondról, hiszen mindenünk megvan. S megértem. Ezek szerint a gondok közé tartozhat az is, hogy ... nem tudom. Nekem nem gond, hogy elváltam. Hogy nem láthatom a voltaképpen nem is saját gyerekeimet. Ők boldogok, a saját világukban, akkor ez nekem miért lenne gond? A morális dilemmával pedig óvatos vagyok. Nem igazán értem, min lehet dilemmázni? Még ha terv felett ülök, hogy miként lehetnem hatékonyabbá tenni, akkor sem dilemmázok rajta. Teszteket futtatok végig, kipróbálom a lehetséges kimeneteleket, és aztán összejön, vagy nem, utóbbinál tanulok a hibákból. Ez nekem mind képzeletfejlesztés is, például. - Szép? - nekidöntöm újra elgondolkodva támlának a hátam. - Mármint... nekik szép... - a már üres kivetítőre bámulok, újra végigvezetve gyorsan magamat a filmben. - Az szép volt, amikor lehajolt az üreghez... rejtekhelyhez. Nagyon valós. - pont így ülök neki, ha fejlesztést rakok be. Bólintanék csak arra, hogy rendben, meg szeretné nézni a folytatást, de szerintem szoktak még valamit hozzátenni, így rövid gondolkodás után inkább csak azt mondom. - Jó szórakozást hozzá. - aztán beszippantom kicsit szám szélét, ahogy feldob egy lehetőséget. Merthogy nagyon is jól jönne, s egy ilyen tesztelést kihagyni vétek lenne. - Ez esetben, ha a közeljövőben idej...időd engedi, egy új égőn dolgozunk a Városnak, ahol sokkal hatékonyabban át tudja alakítani a napenergiát, s hiány esetén a cql-t is, minimális veszteséggel. - halványan, de izgatott mosoly jelenik meg szám sarkában. Az lenne a legnagyszerűbb, ha éppen rossz idő lenne olyankor, s lehetne tesztelni az átállást is! - Azt majd viszem én. - nyúlok az üdítős holmik felé. Az enyémből nem ittam. S érzékelem, lejárt az ideje, én pedig nem tarhatom fel, nem is akarom, visszatérek majd az irodámba, elemezni a beérkezett adatokat, s ez alapján folytatni a fejlesztéseket. Az új égőkhöz is. A büfénél a megfelelő szemetesbe dobom az üres üveget, a telit átnyújtom Clairenek. - Hozzá sem értem. Ha szomjas lenél. - sosem voltam mások dolgaival törődő, nem értek én az ilyenekhez. A gyerek születése is borzalmas volt, s egyszerre izgalmas. De leginkább fájdalmas, hiszen akár a sajátom is lehetett volna ha... Tartom felé az innivalót, ha elfogadja, ha nem, akkor marad kezemben. - Elkísérhet...lek valameddig? - ha dolga van, akkor a mozi bejáratánál fogok elbúcsúzni, szerintem ott már várja a díszkísérete.
- Nem tudom. *Kerekednek el szemei meglepettségében, a kérdés a gyermeki naivitás erejével üti meg Clairet. * - Teljesen igazad van, az ember kibír kényelmesen három órát evés nélkül. Nem tudom, talán a mozik hőskorára tehető, amikor még az emberek hajlamosak voltak mindig enni és ezáltal sokkal többet enni, mint szükséges lett volna. *A nassolás eggyé olvadt a mozival és ezen még egy világvége se tudott változtatni.* - Hallani bajosan, de látni azért lehet, csak-csak eltalálja mindenki a száját anélkül is, hogy odanézne. *Kicsit elgondolkodik, látszik, hogy a végére elhúzza a száját.* - Habár ha a széket se látják egyesek… *Hagyja nyitva a mondatot egy fejcsóválás kíséretében. Elvarázsolt figurák mindig is voltak és lesznek is.* - Hm, sajnálom, úgy látszik nem jól választottam. *Van némi esélye, hogy Zach minden féle- és fajta film ellen be van oltva, de Claire fenntartja annak lehetőségét, hogy csak ő nem választott megfelelő filmet kezdésnek.* - Azért ha megengeded, azért majd átküldöm a Projekt Cloud 9-hez kapcsolódó filmet. *Csacskaság volt, de láthatóan beférkőzött Claire gondolataiba és makacsul nem is halványodik az idővel… persze csak pár óra telt el mióta beszéltek róla, de ha így tudatában tartja, talán örökre ott marad, ami mindig mosolyt csal majd arcára, ahogy most is teszi. Ki tudja, talán egy könnyed, űrruhába öltöztetett romkom nyer utat Zach szívéhez.* - Igen, nagyon hatásos jelenet volt. Nekem a völgyzugolyi jelenetek tetszettek nagyon, de a törp-emelőszerkezeteket néztem volna meg közelebbről még. *Claire is megosztja a maga véleményét, de közben levonja a maga következtetését Zach szavaiból. Tehát az tetszett, ami valós volt… talán tényleg werkfilmmel kellett volna kezdeniük. Ez persze már késő bánat, de nem adja fel – Zach vélhetően legnagyobb bánatára – majd meglátja mit szól a scifi-romantikához – végülis már az űrben élnek, talán az eléggé valóságos film lesz – és majd utána kitalálja, legyen-e következő próbálkozása, és mi legyen az.* - Persze, nagyon szívesen segítek! *Kapva kap a lehetőségen, ugyan megszületett az elhatározása, hogy beszél Matthew-val az újra-munkába állásáról, de fogalma sincs, mikor tud sort keríteni erre a beszélgetésre, ahogy azt sem tudja, ha pozitív is lesz a diskurzus végkicsengése, hogyan és mikortól tud újra dolgozni. De biztos benne, hogy egy fejlesztési projekt segítése bele fog férni idejébe. És nem csak a végső élesítésre és tesztelésre gondol, ezért is fogalmazott ennyire általánosan. Just for the record: nem tervezi azért megnézetni a második részt a férfival, még a tesztelés kedvéért sem.* - Köszönöm! *Még összehalássza hátizsákját is, így jól jön a segítség és a szabad kéz. Követi Zach példáját a büfénél, kidobja az üres zacskókat a megfelelő kukába, immár két szabad keze lett, de csak átmeneti ideig, mivel gondolkodás nélkül fogadja el a felé nyújtott üveget.* - Ó, köszönöm, jól fog jönni! *Az apartmanban minden enni- és innivaló be van készítve számára, de útközben még jól jöhet. A Városban valahogy hosszabbnak és veszélyesebbnek tűnik pár perc séta, legalábbis Claire szemében, jobb tehát jól felkészülni. Kulacsát így nem kell feltöltenie, sétálhatnak tovább a kijárat felé.* - Innen már csak a szállásomra megyek, tudod, estére kimenőt ígértem a fiúknak. Ha te is az apartmanok felé mész, akkor mehetünk együtt. Már ha nem zavar pár extra árnyék mögötted és előtted.
- Eléggé érthetetlen szokás... - tény, hogy kétfelé sosem megy figyelnem, és ha eszek, akkor a beszélgetés sem megy igazán, akkor az ételre figyelek. - Ebben a sötétben nem csodálom. - mosolyodom el. - Ne sajnálja... sajnáld. Mindketten elégedettek vagyunk, még ha más miatt is. - tartom fel kicsit a pda-t, jelezve, én miért is vagyok elégedett. Ezért jöttem, és az eredmény meg is van, méghozzá nagyszerűen! - Rendben. - bólintok. Alkalomadtán talán lesz időm megnézni. Gondolkodom, hol volt itt völgyzugoly, meg ... törp. - Mi? Hol? Ez nem volt a filmben. Azt gondolom, talán túl gyorsan mosolyodtam el a válaszra, hogy segítene legközelebb is. - Feljegyzem. - hogy ráér-e, vagy nem, elmondja akkor, s ha lehet módosítani, akkor majd megteszem. Megvárom, míg összepakol, s felszabaduló kezemmel el is tudom tenni a pda-t a zsebembe. - Kérem. Már-már állítanám össze a fejembe, hogy a szálláson voltaképpen elrendezhetem a holmikat és a munkát, s úgy mehetnék be dolgozni, az adatokat elemezni, az árnyékok hirtelen nem esnek le. - A-mik? - nézek értetlenül egy pillanatra, aztán leesik. - A testőrök. - engem kifejezetten idegelne, ha befurakodnának a térfelemre. Még azt sem szoktam meg, ennyire szűkösen van minden. Még itt is. Talán ezért jobb Elorakban? Nem tudom. Azt hittem, nem érdekel, mekkora helyem van, az elmúlt időben azonban látom a különbséget. De egészen más érzés, mint itt, vagy a Dominiumon. - A szállásom felé tartok, s utána vissza a munkahelyre. Egy ideig együtt megyünk. - a bejáraton addigra már ki is léptünk. Valamit még nem értek a válaszában. - Fiúknak? Kit ért alattuk? - nem ismerem az életét, még akkor sem, ha azért keresés közben talált információkat is megjegyeztem. De legfőképpen a tanulmányait, jelentéseit, amiket jó volt olvasni. Szeretem, ha valaki érti is, amiről ír.
*Claire végül egy win-fél win értékelést ad a mozizásnak, ő élvezte és ezek szerint Zach is, ha más miatt is és nem is magáért a filmért. Ahogy korábban elhatározta, még nem adja fel a próbálkozást – habár a férfi továbbra se adta semmilyen jelét, hogy szeretne közelebbi viszonyba kerülni a fiktív mozgóképek világával – és alapvetően egy jó kiindulópont lehet, hogy Zach pozitív élménnyel köti össze a mozit. A többit majd meglátja a következő film után, különben is, a következő szavak igencsak kizökkentik.* - Umm, de. *Hangzik magvas, ám kissé bizonytalannak tetsző válasza. Bizonytalansága leginkább annak köszönhető, mert közben épp azt próbálja kitalálni, hogyan írja le a jeleneteket. * - Völgyzugoly volt az a hely, ahol az elfek fehér kőből épült házakban élnek a magas hegyek közt megbújó, vízesésekkel tarkított völgyben, és ahol valamiért mindenhol elszáradt falevelek voltak a padlón is. És igazából tényleg csak egy törp volt a filmben, és csak pár képkockában látni a föld alatti szerkezeteiket a háttérben, afelett könnyű elsiklani, nem is sok volt kivehető, ezért nézném meg közelebbről. *Igyekszik egyszerűen, a legmegkapóbb pillanatokkal körülírni a jeleneteket, ha esetleg fel-felpillantott Zach a pda-ból, be tudja azonosítani…vagy nem. Nyelve hegyén, hogy lassan ismétlésre kellene kötelezni a másikat, de tart tőle, hogy véletlenül komolyan venné és ezzel elvesztegetné a korábban elkönyvelt félig pozitív érzést a filmek kapcsán. Különben is, Zach reakciója a felajánlott segítségre annyi plusz pontot jelent, hogy még a legszigorúbb tanerő is azonnal visszavonná az ismétlés általi büntetést. Claire is elmosolyodik, de leginkább a szemében látni az ellágyulást. Jó érzés, ha valaki örül a segítségének. Régen érezte magát ilyen hasznosnak… mármint előre-megítélt hasznosnak, hisz még csak az ígéretnél tartanak.* -Igen. *Igazából már formálta a „testőrök” szó kezdetét, de Zach gyorsabb volt, így csak egy bólintás kíséretében erősíti meg.* - Rendben. *Nyugtázza egyszerűen, hogy még egy ideig együtt haladnak. Megvárja, míg minden lekapcsolásra és bezárásra kerül, majd kilépve pillantása megkeresi az emlegetett árnyékait. Nem mintha hiányolná őket, de szereti tudni a helyzetüket.* - Ó, a testőröket. *Most nem csak formálta a szót, hanem ki is mondja. A még néha visszaváltó magázást nem is veszi észre.* - Viszonylag stabil beosztású, de kis létszámú testőr-csapat van kirendelve hozzánk és mivel ritkán hagyjuk el a Dominiumot, ezért ritkán jutnak le ők is a Városba. Mivel estére nem terveztem programot, így az épület biztonsági személyzete elegendő a biztonságom biztosítására. *Vág egy grimaszt, majd megvonja a vállát.* – Ezt a mondatot nem én találtam ki, ez a szakzsargon. * Mentegetőzik még kicsit, majd levonja a konklúziót, habár ilyen hosszadalmas kifejtést nem kért a másik, mégis kapott.* - Szóval így lesz egy laza estéjük, mielőtt holnap hazaindulnánk.
Ahogy mondja a történetet, meg is van. Van itt emlékezet, vissza is tudom hívni, de mivel nem igazán foglalkoztat egy ilyen témájú film, hajlamos vagyok dobozba tenni, és feltenni a polcra. Éppen ezért teszem mutatóujjam a szám elé, s hallgatom. - Igaz. A falevelek az idő múlását, az erő csökkenését mutatta. Hogy az ő idejük lejárt. Mint amikor egyre több elektron keletkezik egy lassan kiöregedő meghajtóban. Uh, testőrök. Nem igazán kedvelem őket, és igazán együttérzek velük abban, hogy elhivatottak a munkájuk iránt. Így annyira már nem nem kedvelem őket. - Vagy biztonságod szavatolására. - biccentek kicsit. Aztán megértem, ami előtte van. - Ahá. Hogy élvezzék a Városban az estét. - azt egészen biztosan a tervem előtt tölteném, mint ahogy most meg is fog történni. - Holnap már megy... mész is vissza? - mindig elfeledkezem a családi izékről. Még eddig nem kaptam értesítést, úgy tűnik kicsit újraszámolják a képletet, kit is adjanak mellém. Örülnék, ha a képlet kidobna egy system failure választ. Úgy minden alkalommal. - Megérkeztünk. - a testőrök helyett inkább az információimra támaszkodok, így megállok a bejárat előtt, tisztes távolságban. - Ha úgy gondolja, az újabb tesztelésre kedvet érez, írjon. -részemről ez volt a köszönet és elismerés egyben. Ha valaki nem ismer, szokása megsértődni. Aztán idővel rájönnek, ha nem ajánlom fel az újabb munka lehetőségét, akkor le van koptatva, érdektelen számomra, mit is tud. - További szép estét! - small talk. Nem szeretem, így inkább biccentek is, aztán ha nincs más, folytatom utamat. Nagyon elégedett vagyok a mai nappal, lehetne még több ilyen.
*Mindkét szemöldöke megemelkedik a válasz hallatán, s egy elismerő mosoly jelenik meg arcán. Éppencsak, hogy nem hallatszik ki gondolatai közül, hogy ’Ejha!’* - Ha másképp alakult volna a Föld történelme, egy másik életben lehettél volna filmesztéta, vagy költő. *Egy pillanatra elgondolkodik, és félrebiccentett fejjel néz Zach-re.* - Már ha nem hobbid jelenleg is a versek írása, ez esetben feltétlen szeretném olvasni őket. Jó vagy a szimbolikában és a hasonlatokban. *Elvégre nem ismerik olyan jól egymást, sőt leginkább csak egymás szakmai életét ismerik. Tehát nem kizárható, hogy a tervezőasztalon néha nem csak projektek tervezése történik, hanem néhány jambikus pentameter is születik. Nem kérdez rá direktben, lebegtetve hagyja, de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne tényleg kíváncsi rá.* - Majd javasolom a feljegyzések és memok javítását, ez jobban hangzik. *Komoly-komolytalan megjegyzése, valóban jobban hangzik így, de vélhetően nem fogja a bevett terminológia módosítását kérni, nem érné meg a macera. Bólintással erősíti meg aztán Zach konklúzióját, gyanítja már megvan a programterv, pontosabban a helyek listája, ahová benéznek majd a fiúk. Kicsit irigyli őket, nem mintha ő maga ne mehetne szinte bárhová, ahová szeretne, de nem olyan szabadon. Ilyenkor aztán beleborzong, mikor a következő gondolattal eszébe jut, hogy volt idő, mikor ugyanilyen, sőt még szabadabban ment mindenhová (is), nem törődve, nos, semmivel. Hálás a kérdésért, amire most válaszolnia kell, nem is habozik egy pillanatot sem.* - Igen, ez egy rövid látogatás volt csak. Délelőtt még van egy kis időm, elnézek a Piactérre hátha találok valamit a gyerekeknek, utána pedig már következnek a biztonsági ellenőrzések, szerintem majdnem olyan sokáig tart az egész megelőző procedúra, mint maga a hazaút. *Tervei szerint így még tud minőségi időt tölteni a gyerekekkel, mielőtt lámpaoltás következne – nem mintha ilyen kivételes esetben ne tolná el a lámpaoltást, de így nem lesz rá szükség. Míg csacsogott, tényleg meg is érkeztek, ezt nem erősíti meg semmilyen módon, eléggé ellazult a nap folyamán Zach társaságában, hogy ne érezze a kényszert a mindenre való válaszadásra.* - Rendben, mindenféleképpen, köszönöm. *Válaszolja felvillanyozva a lehetőségtől.* - És még egyszer köszönöm a mai napot is! *Nyelve hegyén lenne a szabadkozás, de visszafogja magát, szó szerint lenyeli és rövid intés kíséretében elbúcsúzik.* - Szép estét és jó pihenést! *Megvárja, míg Zach továbbindul, majd mire megfordul, már nyitják is előtte az ajtót. Elnyom egy sóhajtást miközben a testőrök által közrefogva belép az apartamanba, visszaért a valóságba.*
