Phoenix Mills

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Újból azok a képsorok futnak előttem, melyeket milliószor láttam már, melyek éjszaka folyton folyvást kísértenek, és amelyek a mai napig megoldatlan, fájó kérdésként vannak jelen az életemben. Oda sem figyelek igazából, csupán csak a híradás kulcsszavait hallom meg valahonnan a távolból, viszont gondolataimat nem akarom a témára irányítani, ezért inkább csak ülök némán és hagyom, hogy félmeztelenre vetkőztetve, testemen az újfajta eljáráshoz használt megannyi érzékelővel, letapogatóval, tegyék a dolgukat a körülöttem sürgő-forgó köpenyesek.
- ...mégis mi szükség van erre doktor? - a harmadik vetítés közben megtöröm az addigi csöndet és kérdőn pillantok a vizsgálatot vezető férfira.
- Sajnálom Mr. Mills, előírás, hogy a Hadsereg tisztjeinél háromhavonta a legapróbb részletekig vizsgáljuk az alany agyi tevékenységet a rendszerünkben tárolt, személyes, múltbéli történéseiből merítve. Ez egyfajta alkalmassági szűrő is a további analízishez. - valószínűleg már nem az első ilyen jellegű kérdést hallja praxisában, mert a monoton, gépies válasz erről tanúskodik.
- Tíz hónappal ez előtt történt, próbálok együtt élni a veszteségemmel és megoldani azt az ügyet, amire a Dominium azóta sem volt képes. Feltárni a részleteket és kézre keríteni az elkövetőket, hogy mielőbb felelősségre lehessen vonni őket. - válaszolok indulatosan, bár ez legkevésbé sem a körülöttem tevékenykedő öt fős kutatócsoportnak szól, hanem sokkal inkább annak a tehetetlenségnek, amit az eset körül tapasztalok. Nincsenek értékelhető nyomok, vagy egy valamire való felvétel, bármi, ami közelebb vihetne ennek az egésznek a kiötlőjéhez, ahhoz az ellenállóhoz, aki ilyen aljas módon akart kiiktatni a képből.
- Kérem nyugodjon meg Phoenix, már csak... - próbálnak csitítani, de ez a lehető legrosszabb, amit tehetnek, a mondatot befejezni sem hagyom. Közbevágok.
- Nyugodjak meg?! Mégis hogyan nyugodhatnék meg? A családomat kiirtotta egy fantomalakulat az Ellenállóktól, akikről azóta sem tudunk semmit, a robbanás és az azt követő behatások miatt alkalmatlannak minősítettek terepi munka végzésére, ezért maradt számomra az aktatologatás... - nem vagyok hajlandó tovább itt maradni és asszisztálni ehhez a baromsághoz. Nem elég, hogy berángatnak ide, az emlékeztető vizsgálatukkal még a múltamat sem hagyják békében pihenni.
- Minősítsenek, ahogy csak akarnak... - jószerivel letépem a testemen díszelgő megannyi szenzort, csak, hogy mielőbb szabadulhassak erről a helyről.
Senki sem szól közbe, senki sem lép közbe, valószínűleg ők is érzékelik, hogy most jobb, ha nem tartanak vissza. Nem törődve mással, gyorsan magamra kapkodom a felsőruházatomat és köszönés nélkül, sietve távozok a vizsgálóból.

Mills távozását követően:

- Mills Százados eredményeit és a vizsgálat felvételeit a legmagasabb szintű titkosítással lássák el, a szolgálati engedélyét újítsák meg a következő vizsgálat időpontjáig. - akár az elmúlt két alkalommal, most is minden úgy történik, ahogyan a Kancellária kéri, a jelenlévők részéről nincsenek felesleges kérdések vagy közbevetések, mindenki tudomásul veszi a döntést és némán teszi a dolgát, ahogyan az elvárható tőle.