Milyen egy nő élete ma a Dominiumon? Átlagos történet lenne az enyém? A felső párezer tagja vagyok, mégis átlagos vagyok hozzájuk képest. Nem élek fényűző lakásba, nincsenek szolgáink, testőrség sem áll az ajtóm előtt. Egyek vagyunk a sokból, mégis felülemelkedünk hozzájuk képest.
***
Apám szavai még élesen csengenek a fülembe. Alig lehettem nyolc éves, amikor elé álltam az ötlettel, hogy én akarok Kancellár lenni. Ne Evanst nevezze ki, büszkén álltam akkor előtte. Ő komor arcával nézett rám. Nem ültetett az ölébe, ahogy máskor. Nem mondta mosolyogva, hogy én vagyok az öröme, a család vidámsága, nevetése. Komoly arccal tekintett végig rajtam. Szavai ridegen, idegenül csengtek.
- A rendszer egyenlőtlen, igazságtalan és kegyetlen. Az elsőszülöttség megoszt és tönkretesz minden családot. Sokan kívánnak Clara egyenlőséget, de nem születünk annak. Tudod, hogy mi a családunk földi hitvallása? Egy elmélet, mely tökéletesen tükrözi a brit királyi családot, mely ránk is tökéletesen illik? - Nem – ejtem ki halkan, anyámtól tanult brit akcentussal.
- Olyanok vagyunk, mint egy birodalmi sas, egy kétfejű, birodalmi sas. Mindig is voltak káprázatos és unalmas testvérpárai a családunknak. Mindenki, aki a trónon ült, aki vezette a családot, unalmas. Az unalmas, kötelességtudó, megbízható és hősies vonal mellett van egy másik fej. Te, drága Clara. Káprázatos, zseniális, indiviualista és veszélyes – szempilláim megremegtek, ahogy kiejtette a szavait. Fejem magasabbra szegtem, tekintetemből dac árad.
- Minden uralkodóhoz jár egy ilyen páros. V. György mellett ott volt VII. Eduárd, ki szerelméért lemondott a trónról és veszélybe sodorta országa, népe sorsát. Erzsébet mellett ott volt Margaret, Vilmos mellett Harry. Lehet, hogy sikered lehet, hogy az emberek elfogadnak, kedves és előzékeny vagy, de ne csapd be magad, hogy hosszútávon sikereket tudsz elérni. Kapcsolatunk ekkor pecsételődött meg Evansszel. Én vagyok a veszélyes énje, amíg ő az én unalmasom. Nem lehetek az, aki lenni akarok, családi átok miatt? Nevetséges.
***
Egy anya élete soha nem egyszerű. Még akkor is ha van, aki segít neked. Shanenel szerencsések voltunk, házasságunk után nem sokkal teherbe estem. Boldogabb napot aligha tudtam volna elképzelni annál, amikor az orvos közölte, ikreket várok. Kivirultam, boldog voltam, egészen a jövetelük órájáig. A legszebb, a legmeghittebb és egyben a legszörnyűbb óráim voltak a vajúdás. Shane kezét szorongatva megesküdtem mindenre, hogyha ennek vége kitekerem a nyakát, amiért képes volt ezt tenni velem. Minden haragom mégis elmúlt, amint a kezembe tartottam a két csöppséget. Emlékszem, hogy miként folytak könnyeim az arcomon. A boldogság könnyei voltak, ahogy az apró csöppségeket a karomba tarthattam, ráncos kis arcukon simítottam végig, az sem érdekelt, hogy nyakig izzadt voltam.
Minden fájdalmat megért.
Ám kijelentettem, hogy többé nem szülök. A Kancellária elégedjen meg tőlem két gyermekkel, ennek a horrornak nem teszem ki magam még egyszer. Még akkor sem, ha ezért a két csöppségért az életem adnám.
Ám ezután kezdődött csak az igazi küzdelem. Fiatalok voltunk még tizennyolc évesek sem. Mit tudtunk mi a szülői feladatokról? Mit árultak el nekünk? Apám elsőszülött volt, Kancellár, neki jártak dajkák, kik neveltek minket, éjszaka felkeltek hozzánk. Shanet a szülei az első pillanatban továbbadták, hogy ne kelljen vele foglalkozni. Mit tudhattak a mi szüleink arról, hogy mivel jár egy gyerek? Rögtön pedig kettő?
Shane tanult még, sebész akart lenni. Greymare család mindent megtett annak érdekébe, hogy sikere is lehessen. Mindent megtett a két gyerek érdekébe, rengeteget segített, éjszaka mégsem tudtam azt mondani, hogy keljen fel ő. Mentem én és a két kisördög? Mintha össze lettek volna egy láthatatlan fonállal kötve. Amint az egyik nyüszített a másik is rákezdett. Pokoli éjszakák voltak, pokoli nappalokkal. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor átkozódtunk, hányszor könyörögtünk, amikor hiába ringattuk őket, mégsem akartak elaludni, nem akarták abbahagyni a sírást. A tehetetlenség, hogy nem tudsz enyhíteni a fájdalmukon. Karikák a szemünk alatt, amikor lépni sem tudsz a fáradtságtól, Darla mégis felsír éjszaka. Muszáj vagy menni, egy ismeretlen erő a tartalékjaidat pumpálja. Mész, csinálod.
És tudod, hogy minden másodperce megéri.
És ahogy nőttek, az éjszakai alvásaim úgy nem sűrűsödtek. Hiszem, hogy valamit szednek, ami miatt nem alusszák át az éjszakákat, amiért pörögnek, amiért nem lehet őket lefárasztani, sehogy sem. Pedig még Peternek segítségét is kikértem, kölcsön is kaptunk egy dadát, rövid időre. Semmi haszna nem volt.
Napjaink mégis boldogsággal teltek. A gyerekek új erőt adnak nekünk, még akkor is ha kapcsolatunkból hiányzik a romantika.
Shane a legjobb barátom, bizalmasom. Tudom, hogy bármit elmondhatok neki. Boldogan élünk egymás mellett, örömmel neveljük gyermekeinket. Nevetünk, táncolunk, játszunk. Barátok vagyunk azóta, mióta az eszemet tudom. Jobb férjet nem kaphattam volna, még ha tudom, hogy apáink is akarták ezt így. Nem minden esetben kell az őrjítő romantika, hogy egy házasság megfelelően működjön. Sejtem, hogy olykor nem hűséges, de nem is ragaszkodom ahhoz, hogy az legyen.
***
Mit ér egy nő? Egy anya, amikor férjét elszólítják mellőle? Amikor a legnagyobb hajóra vezénylik férjét, egy nő miként mondja el lányainak, hogy miért nem láthatják az apjukat?
Nehéz időszak következett ránk. Nyolc évesek voltak, nem értették, hogy szeretett és rajongott apjuk hol van. A Kancellária mindent megtesz, hogy az ilyen helyzetbe jutott anyákat segítse. Adjon melléjük egy ápolót, kit lehet hívni, ha szükség van. Ám az éjszaka közepén, amikor negyven fokos láza van Drunak, Darlat mégis kire hagyjam? Ki segít? Felnyalábolom álmos, fáradt testét, ott ül velünk az orvosi váróba. Druscilla a vállamnak dőlve piheg, kezét sem bírja felemelni, oly gyenge. Haján simítok végig, gyengéd csókot lehelek forró homlokára. Darla az ölembe hajtja a fejét, próbálna aludni.
Mit ér egy nő, egy anya, amikor gyermekei legfőbb kívánságát nem tudja teljesíteni. Az egyetlent, amire a legjobban vágynak? Apjukra?
- Kérem, ne küldje vissza a következő útra Shanet – állok meg Scott Faser előtt. Bármit megteszek, hogy az apjuk itt lehessen.
- Semmi szükség rá, amit kérsz, az indokolatlan. Rég nem tartja senki ezt a szokást – próbál félrehessegetni, mégsem hagyom magam. A szokásos vasárnapi ebéd után vagyunk, tudom, hogy csak most van lehetőségem.
- Nekik még fontos a születésnapjuk. Évek óta hagyomány nálunk, hogy közösen töltjük. Ne most fossza meg az unokáit ettől – kérem továbbra is, ha kell követem, a hajó végébe is őket. Tizenhárom évesek lesznek. Egy kérésük volt. Az apjuk, semmi több.
- A válaszom nem. Ideje felnőniük, hogy nem kaphatnak meg mindent, amit kívánnak – zárja le a vitát és zárja be előttem az ajtót. Szempilláim megremegnek.
Miként mondjam el nekik, hogy nem lehet itt?
Hiába rendeztem nekik nagy összejövetelt, hiába volt ott a családomtól mindenki, ölelte át őket mindenki, énekeltünk hangosan, boldogok voltunk, láttam a szemükbe a csalódást. Láttam, hogy megtört bennük valami.
Az apjuk iránt haragot kezdtek táplálni…
***
A Perdára menő sikló előtt állunk. Várjuk Shanet, úgy volt, hogy el tud jönni velünk. Évente egyszer lemehetünk a holdra. Először érintheti talpunkat valódi föld, a lányok nagyon izgatottak. Ott állnak és várják az apjukat. Ki nem jön, nem tud jönni. Az Imperium indul vissza.
Beszállásra kérnek minket. A lányok dühöngenek magukba. Hiába próbálom nekik elmagyarázni, hogy mi történt. Az úton végig duzzognak, egészen addig, amíg ki nem szállunk.
Gyönyörű napsütésben járhatjuk körbe a Városhoz tartozó természeti egységeket. Az eső hirtelen jött, sose láttunk még hasonlót. Dru és Darla sikongva menekülnek fedezék alá, de oh, én ostoba. Arcom az égnek emelve hagytam, hogy az eső mossa azt át, hajamat igya át, ruhám testemhez tapadt. Éreztem a hideget, ahogy a szél rám fújta, mégsem foglalkoztam vele. Miért tettem volna?
Két nappal később tüdőgyulladással kerültem be a kórházba.
Mit ér egy anya egyedül? Nem akartam, hogy Shane megtudja. Nem tudott volna mit tenni az Imperiumról, feleslegesen meg nem akartam, hogy aggódjon. Az orvosok azt mondták, hogy pár hét alatt rendbe jövök.
Mit ér egy anya, amikor nem tud a gyermekeiről gondoskodni? Egy nő, amikor harmatgyenge? Megkértem Petert, hogy amíg a kórházba vagyok, vigyázzon az ikrekre. A rendszer kegyetlen és egyenlőtlen. Nem hibátlan, de nem jelenti azt, hogy nem lehetne rajta javítani. Nincs rendjén, hogy egy gyermeknek az apja nélkül kell felnőnie, a nagyapja szeszélyei miatt.
Másfél napja voltam otthon, mikor Shane is hazatért. Gyenge lábakon álltam, mégis örömmel fogadtam. El akartam neki mondani az elmúlt hetek gyötrelmeit, félelmeit, ám Druscilla megelőzött. Sose hallottam még így beszélni az apjával. Az ordítást, a sírást, a könnyeit, hogy most az arcát. Évek feszültségei jött ki rajta. Meglepett a bátorsága, az elmúlt két évben híd voltam kettejük között, most mégsem voltam képes erre. Apja szemére vetette, hogy nincs itt, hogy nem tud gondoskodni rólunk, rólam. Hogy a nagybátyájuknál kell lenni, amikor kórházba kerülök, hogy nincs senki, aki segíthetne nekem, hogy mindent egyedül csinálok, miközben ő meg?
Magam is megleptem, ahogy erőtlen hangom felcsattant. Sose beszéltem még így vele, akkor mégis. Nem értik meg, hogy egy magasabb erő dolgozik felettünk. Dru sértődötten vonult a szobájába, Darla pedig követte.
A kanapéra rogytam, nem éreztem magam még elég erősnek.
Olykor nehéz. Olykor nagyon nehéz.
***
Szeretek családommal eltölteni az időt. Az egyetlen alkalom, amikor az ikrek nem rajtam lógnak, amikor unokatestvéreikkel eljátszhatnak, beszélgethetnek, dühönghetnek. Jól esik olykor felnőttekkel is beszélgetni, az első éveikben megváltás volt minden családi összejövetel.
Ezúttal Peter mégis meglepett. Kikérte a véleményemet. Megkért, hogy segítsek neki, adjak tanácsot, miként lehetne a népjólétet növelni, minimális költségekkel, mégis, hogy élhető körülményeik lehetnek. Nem könnyű feladat, ezt tudom, mégis megtisztelve érzem magam, hogy engem kért meg. Hálás vagyok neki, az utóbbi időkben egyre többször kéri ki a véleményem. Tudom, hogy nem fogok soha a helyére ülni, tudom, hogy nem lehetek valaki a felsőbb körökbe.
Egy nő bármit elérhet itt. Bármi lehet, nem csak egy anya, kinek szavára nem adnak. Megbecsülve vagyunk, hiszen mi vagyunk az emberiség jövői. Mégis csalóka illúzió ez. Nem lehetünk akármik és ez nincs rendjén. Tudjuk, hogy egy nő is tud helyes és jó döntéseket hozni, akár a férfiak. Ők is ülhetnek kancelláriai székekbe, kell, hogy üljenek. A változásnak be kell következnie.
Segítek bátyámnak, ahogy tudok, egy dologért cserébe: nevezzen ki hivatalos jobb kezének, munkáját illetőleg. Várom még a válaszát…
Édesanyám az előző generáció hagyatékát hordozta magába. Ennek megfelelően nevelt minket. Büszke volt nemesi származására, mindig úgy vélte, hogy a cambridge-i vonalunk miatt, magunk is az uralkodó családhoz tartozunk. Ehhez mérten igyekezett mindent felkutatni róluk, amit csak lehetett, amíg meg nem találta a tökéletes mantráját az élethez:
De örülök neked, hát még Shane milyen boldog lehet, hogy megalkottad az eszményi feleséget. 
Bár a romantika még látogatóba sem jár hozzátok, azt hiszem minden idióta dominiumi törvénnyel szembe mentetek és jó párost alkottok. Remélhetőleg a nehézségeken is túl fogtok jutni, együtt minden megoldható…ha lesztek még együtt. A kancellárnői ambícióidat csak pártolni tudom, az alap már meg van, csak a megfelelő embereket kell megtalálni az előrelépéshez, na és nem árt egy kancellárt kiütni a helyéről. 
Fő a demokrácia! Addig marad az anyaság, amiben ha eddig eljutottál elmebuggyantság nélkül, akkor brillírozol. Nem hiába, ha egyből a mélyvízbe dobott a drága férj. 
Ha gondolod, és valamilyen állás után néznél, szívesen beállok gyerek felvigyázónak, de felelősséget nem vállalok a tetteimért. 
Amíg gondolkodsz ezen, szabad a pálya, nem is tartalak fel tovább, majd találkozunk a játéktéren! Csak avatárt kell foglalnod.
