Itt van Ravenem, akivel szépen belemelegedünk a beszélgetésbe. Érzem nála, hogy milyen gördülékenyen haladunk, nem úgy mint Jasmine-nál. Ennyivel különb az egyik a másiknál? Miért? Ezen fogok majd gondolkozni magányomban csupán, hiszen az egyetlen barátnőmre oda kell figyelnem. Megörülök annak, hogy nem utasítja el a ruhagyártást, így azon veszem észre magam, hogy a jelenlegi öltözetét nézem, hogy elég hűen lemásolhassam. - Hidd el a Perdaiak értékelik azt, ha perdai ruhát öltesz magadra, de nem hinném, hogy fordítva ugyanolyan lelkesedéssel fogadnák. A külsőddel nincs semmi gond, nálunk szintén vannak alacsonyak, de valakik meg hihetetlenül magasak, mint például Dunloseg – mutatok rá az éppen elhaladó felszolgáló, jó kinézetű pasira. Ha pedig itt vagyok, akkor tovább fejtegetem barátnőm kedvéért a kérdéskört. - Ráadásul sok Perdai szereti rejtegetni a kopoltyúit. A kopoltyúk érzékenyek és sérülékenyek. -húzom el a szájam szélét, hiszen engem nagyon érdekelt volna, de nagyon nem mer beszélni senki se róla. Szerencsére nem ragadunk le egy témánál, így folytatódik a közöttünk levő kommunikáció. Mikor arról értekezik Raven, hogy odalenn hasonló mérettel rendelkezünk, akkor valójában nem értem mire céloz? Így jogosan felmerül bennem azon kérdés, hogy vajon Raven hozzám nyúlt? Édesen pirulni kezdek, mert én a pasikat szeretem, s a társadalmunkban ez az elfogadott. Most pedig egy Quorsa azt állítja teljesen határozottan, hogy hasonló a méretünk. - Nem tudtam, hogy valamelyik mély alvásomban azt is kitapogattad –érzem, hogy az arcom ég, s lehetetlenül erről nem kellene beszélni senkinek. Fel sem fogom szavait, mikor a felső részről beszél, csupán bólogatok némán a szavaira, hogy megértettem. Ezután olyan gondolatok támadnak bennem, hogy jó lenne biztosra menni abban, hogy Raven a megfelelő melltakarót hozza el nekem, hogy egészen belelendülve illúzióval oldom meg az esetet, mit sem törődve, hogy neki ott van Vharan. Nem hinném, hogy ezzel bármi rosszat tettem volna. Mikor megszólal a kedves barátnőm, akkor azt hiszem, hogy le fog szídni, hogy miért tettem vele, de ehelyett azt látom, hogy ő zavarban van. Ettől az én enyhülő érzéseim felerősödnek, hogy el fogom Ravent veszíteni! Mondjam ki, hogy semmi sem történt? Ó mit csináljak! Nem veszíthetem el, baszki! S kiül a döbbenet nálam, mikor Raven kiejti, hogy megcsöcsörészett? - Mit jelent a megcsöcsörészett vagy mi? - fogalmam sincs mi a jelentése, vagy éppen ezzel jelzi, hogy illúzióm túl átlátható volt, s ez valami titkos szó rá? Huh de bonyolultak ők. Így magyarán elfelejtek neki szólni, hogy illúzió volt, nem történt semmi. A reményem a sodrás, ahogy új témába vágunk bele. - Dehogy kell szaladnod, egyáltalán nem olyan gyakorlatokról beszélek. Szerintem nektek is hasznos lenne a gyakorlat, ami megerősítené a tagjaitokat. Dunloseg nálánál nagyobb tömegű tárgyakat is elhúz. Mondjuk én is, de nem érek fel hozzá. Ő itt Elorakban a legerősebb perdai. - büszkélkedek vele, s ritkán látni ilyen szép szál legényeket, mint ő. Körülnézek utána, s odahajolva közel odasúgom Ravennek. - Én csupán a harmincadik vagyok, ha nőket és férfiakat együtt nézzük. Ha csak a nőket, akkor...akkor az első. - pirulok el, mert fogalmam sincs, hogy ebből mit fog levonni magának a barátnőm. Szóba kerül Vharan, mert ő nem maradhat ki a beszélgetésünkből, s kíváncsi vagyok, hogy mennyire jött be a tanácsom, vagy hogy megfogadta-e. - Jó hallani, hogy neked jól megy a dolog. - s tényleg rámosolygok az én lelki húgomra, Ravenre. Én vagyok az a szerencsétlen úgy tűnik, aki képtelen pasival összejönni. Mikor hallom, hogy nem fogja Vharan-t bántani, akkor meghatódottságtól örömkönnyek gördülnek le hirtelen. - Jó hallani! - s valamiért az ő esetében nem vagyok irigy, sőt nem érzem azt, hogy ellenük kellene tennem és gyűlöletet szítani közöttük. Nagyon nehezen lépek túl, s közben kapok magyarázatot a szeánsz szóra. Valószínűleg nem fogom használni, valamiért idegen az én lényemtől, nem úgy mint a baszki. - Kapsz italt, amennyit magaddal tudsz vinni, s viheted ajándékba, akinek akarod. - örvendezek a hír hallatán, ami az ivással kapcsolatos, azt csupán egy homlokráncolással fogadom. Miért kellene számolni a poharakat? Nem azért tettem a leküldést, hogy őt sértsem, csupán lássa, hogy én alapvetően jobban bírom ezen piát. - Nem nem! Nem érted! Miért számol? Én csak jobban bírom a piát, s amiatt előnnyel indulok. - fogadkozok nagy hevességgel, hogy ne legyen már miatta ilyen számolgatás. Majd jön végül a mesedélután tőlem, ami természetesen Jasmine-ról, Alecről és rólam szól. Mit kellett megélnem. Barátnőm részéről a szavai kedvesek,amit egy szomorkás mosollyal veszek tudomásul. - Lassan elvesztem a hitem e szempontból. - nagy lány vagyok, s nem kezdek el bögni. Emellett ezen történet kapcsán tudomást szerezhet arról, hogy képes vagyok Illúziót csinálni. Jól látszik barátnőmön, hogy érdekli a dolog.Majd megkapom tőle azt a bizonyos nagy pofont Raventől, amit magamnak képtelen voltam kiosztani. Aleccel sosem jöhetek össze, s jobb ha Jasmine-ra sem gondolok. S akár akarja Raven, akár nem kap egy remegős ölelést. - Olyan jó, hogy te vagy, s ilyen bölcs vagy! Köszönöm – a fülébe suttogom, mikor előáll a fura témánkra. Arra kérdez rá, hogy az illúzióm, az illúzió volt e? Elpirulok, mintha rajtakaptak volna egy csínytevésen. - Ha..haragudni fogsz rám? - nézek rá édes szemekkel, majd erőt veszek, s bevallom. - Igen illúzió volt, úgy ahogy a tűz a hegységnél, mikor ordibáltál, hogy tűz van. - nyelek egyet, s aranyosan behunyom a szemem, s úgy tartom az arcom, hogyha akar, akkor adhat egy pofont büntetés gyanánt. Megérdemlem, s Jasmine megtette egyszer.
*Azt nem gondolnám, hogy bármilyen perdai ruha viselése egyből őslakossá tenne. Értem én mit akar Tywi mondani, jobban elfogadnának, de van egy érzésem ami kérdésben merül fel inkább;akarom én ezt? Így? Végül is az lenne a tuti, ha engem fogadnának el olyannak amilyen vagyok, mert úgy gondolom nem vagyok rossz ember, még ha a stílusom néha – na jó, gyakran – megkérdőjelezhető. De! Az is én vagyok és soha nem bántottam senkit. * -Néha megtehetem, de tudod, nem akarok megváltozni. A külsőmre pedig inkább úgy akartam utalni, hogy eléggé feltűnő még kicsiségében is és ezen nem enyhít egy perdai viselet. De persze szívesen felveszem amit te készítesz. *Mielőtt még letámadna itt egy perdai pszichológus, nem! Nem a kis termetemet és az ebből nem fakadó kisebbrendűségi érzésemet szeretném kompenzálni a feltűnő ruhákkal, a harsány színekkel, vagy épp a sok feketével és a tűsarkú cipőkkel. Az egész talán abból ered, hogy jó érzés másnak lenni, nem a Dominium egyenruhás, divattalan szürkeségébe olvadni. Csak egy pillantást vetek a Tywi által mutatott perdai pasira, szép szál legény, jól mutatnék mellette, ha a következő dominiumi ünnepség tematikája a gúnyos humor lenne.* -Kár, pedig irtó menő. Azért nem semmi, hogy a víz alatt is eléldegéltek. Mit nem adnék érte…*Elmerengek ezen egy kicsit. Igen, hát szeretek én azért úszni, lubickolni, de az igazat megvallva nincs semmi látnivaló egy medence alján. A Perda tele van szép dolgokkal, ha kivesszük a képletből az állatokat, bár messziről ők is szépek, akkor egészen csodálatos. Mégis más lenne ha percekig élvezhetném a víz alatti világot anélkül, hogy aggódnom kellene a levegő miatt, s néznem az időt, hogy meddig bírom a légzőkészülékkel….ami ugye nem jár mindenkinek. Persze fordítót is csináltam már, hogy értsem a perdaiakat, de ne kelljen chipet hordanom magamban, az sem jár mindenkinek. Szóval, lehet, hogy csinálok magamnak ilyen légzőkészüléket, csak alkatrész kell hozzá. Sokáig nem agyalok ezen, mert egészen más, mégis érintőlegesen a lubickoláshoz tartozó témát érintünk. Tywinna emberi ruhatárának bővítése a hozzá tartozó alsóneműkkel kezdve. A tapizás vádjára hevesen rázom a fejem és felhördülök, védekezőn emelve fel kezeimet magam elé. Én kérem szépen nem szoktam ilyet csinálni.* -Höööö….hééééé! Nem szoktam nőket tapizni, főleg nem amikor alszanak. Elég rád nézni, tudom a méretet. *Elég gyakorlott vagyok ebben, jóllehet nem igazán volt szükségem ilyesmire. Azért még nő vagyok, az ilyesmi velünk születik. Még sem győzöm meg Tywinnát…vagy magamat sem? Vagy csak magamat nem? A perdai Istenek a megmondhatói, hogy jelen pillanatban semmire nem tudom a választ. Az illúzió amit Tywinna rám bocsát és amiről nem tudok, alaposan megkavar. A lényem igyekszik kimászni ebből a mocsárból és van egy aprócska zuga az elmémnek, ahol a józan észt tartom, mely lázadozik a tett ellen. Mindegy, megtörtént, de csiklandoz a gondolat, hogy ez nem normális! Egyelőre csak hitetlenkedem magamon és csodálkozva….mit csodálkozva? A padlóig ejtett állal döbbenek meg. A kérdésére pedig önkéntelenül emelem a lezem, hogy mutassam a mozdulatot, de a végét ellegyezem.* -Az amit az előbb csináltam. Megfogni és megnyomor….oké, ezt hagyjuk inkább, jó? *Bájos de eléggé zavart mosolyt eresztek meg Tywire és Alecre gondolok. Oké, hogy ő imádná a helyzetet és ki is használná, na de most inkább rajtam mulatna az biztos. El is határozom, hogy nem mondom el neki, eggyel több titok már nem oszt nem szoroz. Arra sem mondanék csípőből nemet, hogy ő majd mindenre megtanít, kész vagyok sokat és még annál is többet tanulni a perdaiakról és –tól, tőle nem különben, de azért mindennek van határa. Szerencsére kiderül, hogy Tywi edzési módzsre merőben más, mint a Dominiumon az akadémiai alapkiképzés. Látványosan megkönnyebbülök és elmosolyodom, s már nem okoz gondot, hogy rábólintsak.* -Ó, nem? Hát akkor jó. *Megint előkerül az a nagymenő Dunsileg vagy kicsoda, de nem hiszem, hogy erősebb lenne Vharannál. Csak azért nem vétózom meg tywi kijelentését, mert ő Elorak legerősebbjéről beszél és Vharan nem eloraki. Ő perdai, vagyis az egész Perda legerősebbje. Arra viszont hitetlenkedve csodálkozom el, hogy a nők között Tywi az első és legerősebb. Nem tudom, hogy ez most csak szimplán ártatlan és tudatlan nagyképűség, figyelmeztetés a jövőmre nézve, vagy tényleg így van.* -Áááá, tééényleg? Hát ezt nem tudtam. *Akaratlanul is Tywi bicepszére esik a pillantásom, bár abból nem olvasom ki a kérdésemre a választ. Tywi szép és kivételes női alkattal rendelkezik. Ha még azt mondta volna, hogy mellben erős, el is hiszem. S ha már gondoltam rá, szóba is kerítem Vharant minden remek tulajdonságával együtt, és Tywi ellentmond annak amit a Nagy Perdai tart magáról. Nem, hogy nem szeretik, hanem egyenesen a védelmére is kelnek, most épp Tywinna személyében. Ha ezt Vharan tudná…hát még azt, hogy íz ígéretemre tywi örömkönnyeket produkál. * -Te pityeregsz? Ha Vharan ezt látná, ő is elsírná magát gyönyörűségében. Jó, oké, nem valószínű, de jólesne neki. *Szelíden elmosolyodom, azért még nekem is tud meglepetést okozni ez a csaj, ahogy én neki a piával kötött kapcsolatomról. Látom, hogy ledöbben és az egészet valami kósza emberi szokásnak tulajdonítja, pedig nagyon nem az és erről igyekszem őt meggyőzni. Arról is, hogy jóban leszek az ő italával, arról már nem sikerül, hogy bírni is fogom annyira, mint ő. * -Kösz, mármint az ajándéknak valót, Azt viszont továbbra is tartom, hogy nem iszol az asztal alá. Azért is számolunk. Miből gondolod, hogy te jobban bírod, mint én? *Az lehet, hogy a Dominiumon nem volt olyan erős pia, mint a Búfelejtő, mielőtt rátaláltunk volna a Perdára, de akkor még én is kislány voltam és másra helyeztem a hangsúlyt. Meg persze anya is. Viszont épp jókor nőttem fel és azóta edzek. Iszom is rá egyet, meg azért is, nehogy lemaradjak Tywinna mögött, míg ő mesél a kudarcba fulladt szerelmi életéről ami nem meglepő, hogy történetében nem kis nyomokban tartalmazza a bátyámat. Na igen, Tywinnának olykor megkérdőjelezhető dolgai vannak, az egyik ilyen, amikor csókkal akarta férjévé tenni a tesómat, a másik a most elrebegett bosszújáték, az illúzió amivel lépre és vitába csalta az általam ellenzett kapcsolat résztvevőit. Nos, örültem is volna neki akkor nagyon, de most a jelenben már egészen másképp értelmezem, mert szerintem túllendültek a dolgon és újra összejöttek. Ahogy Alec elrohant utána, vagy érte a vízeséstől, miután közöltem vele – megjegyzem elég érzéketlenül – hogy a csajt elvitte a víz, kétséget sem hagy afelől, hogy nem csak szex van köztük. Most viszont inkább Tywinnát vigasztalom és a reakciója is egyfajta válasz arra, amit kérdezni akartam tőle. Lemondó és szomorú, vagyis Alec elutasította őt – megint – a szöszke botanikus csaj miatt. Én viszont hiszem, hogy Tywi megtalálja az igazit és ezzel azt is próbálom neki sugallni, hogy Alec nem való hozzá, legfőképpen Tywi nem való Alechoz. Ismerem a bátyámat, tudom, hogy milyen nőre van vagy lenne szüksége, tudom milyenre vágyik és a legsajnálatosabb az egészben az, hogy az általa lektorált leírásom a botanikus bigére illik. Kivéve a kémséget. Az egész biztatásom megér egy ölelést, de ez már nem ijeszt meg, főleg mert nem érnek össze a cickóink. Az viszont basztatja az agyamat amit az illúzióról mondott és mivel a korábbi csöcsörészést nem éreztem a magaménak, aziránt érdeklődöm, hogy velem szemben is ét-e ezzel a képességével. * -Neeem? *Kérdésként teszem fel, mert még magam sem tudom, hogy mit fogok érezni ha kiderül a turpisság, de ha ez kell Tywinek ahhoz, hogy valljon, akkor megadom neki. Aztán végül vall és nem csak ezt, hanem a korábbi hideghegyi kalandkor elkövetett illúziót is, ami a frászt hozta rám és nem értettem mi történik. Persze később azért összetettem a képet, csak nem hoztam Tywivel összefüggésbe. Viszont megkönnyebbülök, hogy nem vagyok rejtetten leszbikus. Kezem a mellkasomra simítom és nagyot sóhajtok. Nem tudom Tywi mire számított, de az egyszer biztos, hogy valami egészen másra. Lehunyja a szemeit és elfordítja a fejét, én meg csak nézem megemelkedett szemöldökeim alól, hogy ez most akkor mi?! * -A frászt hoztad rám, azt hittem nem csak a pasik jönnek be. Azért ez meredek volt tywi! Ne csinálj ilyet még egyszer. Velem ne! *Emelem meg a kezem s nyújtom ki a mutatóujjam, jelezve, hogy velem ne, de mással megteheti, persze csak ha én is jelen vagyok, tisztes távolból röhögve figyelve az egészet. Töltök még a poharakba és emelem is meg a sajátomat Tywié felé, majd csillogó szemekkel magyarázok tovább, másik karommal nagyokat hadonászva.* -Akkor erre igyunk te kis huncut! Azért örülnék ha velem lennél amikor legközelebb találkozom Jenkins kancellárral. Ő imádja az ilyen trükköket, egészen oda van értük. ~Ó, add perdaiak minden Istene, hogy összejöjjön!~ *S erre hajtom le az italt, ami égeti a torkom és forrón csorog le a gyomromba. Végszóra a kaja is megérkezik, ideje is volt már. * -Együnk akkor, jól néz ki, és meg kell ágyazni a többi piának is. *Húzom magam elé a nekem szánt tányért és vigyorogva nézek fel arra a perdaira, aki kihozta. Dunslegu vagy ki a franc. * -Köszi, puszi!
Hallgatom az én drágalátos barátnőmet, s nagyon zárójelesen, édes húgomat. Ha összehasonlítom kettejüket, mármint Jasmine-t és Raven-t, akkor azt kell mondjam, hogy a Szőkeség, nagyon karót nyelt jelenség. Ezzel szemben Ravennél azt érzékelem, hogy ténylegesen bármiről beszélgethetek vele. Baszki, ez nagyon jó! Figyelem, ahogy kifejti a drága véleményét, s csak utána szólalok meg. - Pedig azt hittem, hogy szeretsz meglepetéseket okozni másoknak. Gondolj bele, hogy mit mondanának rád, ha úgy meglátnának? Természetesen nem kell megváltoznod, s élj úgy, ahogy neked a legjobb. - én szintén ezt teszem, semmi több. Sóhajtok egyet, s folytatom azért a gondolatmenetem. - Az én hajam alapjában véve fekete volt, míg egy véletlen folytán rá nem jöttem, hogyan tudom befesteni. Az első reakciójuk, mármint a környezetemben a megdöbbenés volt, s érezhetően azt közölték tekintetükkel, hogy felháborító. Csak 1 hónap után jöttek rá, hogy csak a külsőm változott, de azon kívül ugyanaz a nő, akivel együtt nőttek fel. - ebbe olykor még belegondolok, de egyre kevesebbszer. Ami viszont a ruhát illeti, szerintem nem fogok úgy nyomulni, mint Jasmine-nál. Fontosnak tartom, hogy ezt most közöljem Ravennel. - Csak szeretném, ha kipróbálnád. Ha tetszik, akkor megtarthatod..- többibe belegondolva, meg időpocsékolás. Lassan, de biztosan gondolkozok egy darabig e mellett. Dunloseg-et mutatom a húgomnak, hogy nézze meg bátran, hogy nálunk vannak még ilyen nagyra nőtt izmos pasijaink, mint Vharan. - Szerintem ti meg azért vagytok irtó menők, mert nektek nincs. Perdán a víz sem játék, élnek íróan csúnya és erratornál fertelmesebb lények. - világosítom fel az én édes barátnőmet, hogy azért nem szabad elbíznod magad, semmilyen körülmények között. Mi perdaiak csak azért maradtunk fenn, mert mindig küzdünk, s együtt is élünk a környezettel. - Oké, hiszek neked. - nem kardoskodok vele, mert nem fizetnék be egy por összerugásra vele. Azonban, ennek ellenére csinálok neki egy kisebb kapaszkodót, ami szemmel láthatóan összezavarja. Ez úgy belül engem szíven üt, hogy most mit tettem? Megfogadom magamban, hogy többet nem szórakozok vele, legalábbis nem ilyen témában. Türelmesen várakozok, hogy egy picit lenyugodjon. Ám a szavai nyomán ezt tudom rá hirtelenjében mondani. - Szerintem szintén hagyjuk – ezzel próbálom magamból kiüzni bármiféle ilyen témát. Csiripelünk itt egymásnak, miközben a konyhából azért jó illatok kezdenek el terjengeni. Én tudom jól, hogy az ételek készülnek, ami nagyon jó jel. Dunloseg szóba kerül, s én a saját részemet szintén előadom, mikor szavakkal ad kétségének. - Nem, nem akarok nagyképű lenni! De, de tényleg kevesen tudják – közben azt nézem, hogy Raven a bicepszemet nézi, de én emberektől eltérően nem feszítek be, vagy pózolok neki. Csupán lesütöm a szemem, kissé pirulok, s végül érvényt adjak a szavaimnak, akkor megszólalok. - Kiskorom óta gyakorolom az íj feszítését, s egyre erősebbet. Ha szeretnéd, akkor megnézheted. - nézek rá, s nem tudom, hogy mennyire kíváncsi az íjamra. Ha most elutasít engem, akkor én biztosan nem erősködök nála. - Ez örömkönnyek, nem más fajta – kardoskodok a szavai miatt, még mielőtt belelovalná magát. Meg természetesen utána hozzápakolom. - Vharan-t én eddig nem láttam sírni, de más sem. - persze közben gondolkozok tovább, hogy képes lenne a férfi olyasmire? Nem az a típus. - Szívesen adom, van még bőven és még lesz is. - nem fogom a húgomtól elzárni, hogy ne élvezze Perda ízeit. Én annak örülök, ha itt fogyaszt nálam. Rátérünk a szerelmi életre, s összefüggésekre. Barátnőm elé tárom lelkem gondjait, ami történt hármunk között. Elfogadom a szavait, mikor kifejti, hogy nem illek Alechez. Végezetül csak előhozza újból az illúziós dolgot, s akkor nyelek egy jó nagyot. - Bocsáss meg, Raven. - ajkaim lefelé görbülnek. - Nem akartam rád semmit sem hozni. - sóhajtok a végén, s kimondom, amit ö szintén akar hallani. - Ilyet többet nem csinálok veled – után csak nézem, hogy mit hadonászik itt az asztalnál, de végül nincs jelen pillanatban rákérdezni. Magamban helyrerakom a dolgokat. - Szerinted beengednének engem hozzátok? Tudod én nem hiszek ilyesmikben. Szívesen megnézném a ti helyetek, de attól tartok mindenki engem falna – most miért jut eszembe Jasmine bizonyos szavai? Tán mert ott nem érezném magam biztonságban. Végezetül megérkezik az étel, mind a kettőnknek. A két segédem gyorsan és szakszerűen teszi a dolgát, s úgy szépen újra megint ketten maradunk. Dunloseg nem reagált semmit Raven szavaira. - Jó étvágyat! - de még mielőtt ténylegesen belevágnék az étkezésbe, úgy jön tőlem egy mindent elsöprő, édes cicis-ölelős-puszi combó megnyilvánulás Raven irányába. Visszaülök a helyemre, s elkezdem a saját ételem enni. Néha ránézek édesen Ravenre, hogy vajon ízlik neki az étel? Néha kortyolok nagyokat az italomból. Mikor megállok egy kisebb időre, akkor megszólalok. - Mit szólnál majd ahhoz, ha következőre mennénk körülnézni Perdán? Közös kaland?
*Persze Tywinek igaza van minden tekintetben. Szeretek meglepetést okozni másoknak, főleg ha az felháborító, polgárpukkasztó, de nem hiszem, hogy a perdai ruházat viselése az lenne. Feltűnő és meglepő mindenképp, igen. Viszont nem érezném magaménak. Csak bólintok rá és nem utasítom el. Egyszer kibírom és ki tudja, lehet, hogy még meg is szeretem. Hagyom magáról mesélni, legalább jobban megismerem, mert legutóbb nem volt rá alkalmam igazán. Nem magáról mesélt hanem úgy általában, és megtanított néhány dologra ami hasznos volt, most már legalább a Tőgyikéktől nem félek. A hajára esik a pillantásom, de csak mert szó esik róla és nem azért nem tettem szóvá, hogy meglepett ezzel a hajszínnel, mert nem tetszik, számomra jobban természetes és jól is áll neki. * -Nekem tetszik. A többieknek meg csak szokatlan volt. *Én ennyivel elintézem, gyanítom a perdaiak többsége nem így tett, de ahogy hallom, mostanra megszokták. Nem is értem miért lázadoztak ennyire, hiszen Eowen is kísérletezős típus, neki zöld volt a haja, vagy legalábbis voltak benne zöld árnyalatok, de talán azt a természetnek vették, annak érezték. Az a csaj is eltűnt, régóta nem hallottak róla, pedig kérdezősködtem. Jó fej csaj…persze a bátyám vele is képes volt félpucéran rohangálni, nem is akárhol. Remélem, ha már összejött a botanikus csajjal, lenyugszik és nem csinál ökörségeket, amivel bajba keveri magát. * -Mondtam, hogy elfogadom, érdekes lesz magamat egészen más ruhában látni. Kíváncsi vagyok. *Így is van, annyit beszéltünk róla, hogy kedvet kaptam hozzá és ha még nekem is adja, hozok neki érte valami mást. Tywit érdeklik a mi alsóneműink, hát kap egy rakattal legközelebb. Mondhatnám, hogy sok közös van bennünk, de ugyanannyi különbözőség is. Nem is értem hogyan nem tudja élvezni azt, ami nekem különleges és kisebb csoda, mintha tehernek érezné és legszívesebben bevarrná a nyakán a kopoltyút. * -Hát, de gondolom megtanultatok velük élni és védekezni. Szerintem meg jó dolog. Nm fulladtok meg a vízben. *Érdekes, hogy ebben nem értünk egyet, azt hittem ez a perdaiaknak épp olyan, mint nekünk, hogy van orrunk. Vagy, hogy a nőknek melleik vannak. A mellkérdés azonban kisebb bonyodalomba cseppent minket, kezdve azon, hogy Tywi szerint nekem mindenképpen csöcsörésznem kell ahhoz, hogy a méreteit pontosan megismerjem. Sürgősen lebeszélem erről, és messze űzöm a témát is, bár a testi adottságok maradnak köztünk. Nem kétlem, hogy Tywi nem csak mellben erős, és még azt is elhiszem neki, hogy a nők között első. Annyira bizonygatja, és nem érzem azt, hogy ez nagyképűség lenne, hát talán nem találkozott még nála erősebbel, de ki tudja, hogy a perdaiak rendeznek-e női erőversenyt. Vadászatról már hallottam, kissé el is borzasztott, de végül is az egész nem arról szól, hogy ki lövi le a legnagyobb vadat, aztán mindenki megy a dolgára, hanem szükségük is van rá, hiszen nem egy falut és várost látnak el hússal. * -Áááóóóó! Tényleg? De ez nem férfi munka? Úgy értem az íjászat, meg a vadászat. *Ezen a ponton úgy gondolom, a perdaiak nem csak a kopoltyújuk miatt különböznek tőlünk, emberektől, hanem másban is. Én tutira nem tudnék kifeszíteni egy íjat, nem mintha próbáltam volna, de nem is akarom. * -Persze, bármit megnézek, érdekel. *S ez nem csak udvariasság a részemről, noha Tywi felől a nagy magabiztosság mellett érdekes módon egy csipetnyi bizonytalanságot is felfedezek. Ennek az eredetét majd később kiderítem, gyanítom köze van hozzá a bátyámnak is, leginkább az elutasításához, ami Tywit nagyon szíven ütötte, ez nem áll távol Alectől. Biztosan nem volt szándékos, de ahány szoknya, azután mind futkosott régen. Halványan rémlik, hogy mindig más történettel ért haza, már akkor sem volt híve a kötelező és elrendelt házasságoknak. Ironikus, hogy végül mégis annak bilincsébe zárták, még sem születtek gyerekei. Sajátok. Pedig jó apa lenne, az is volt, míg le nem taszították a Dominiumról az ellenállók közé, hogy fulladna meg egy kanál vízben az aki ezt tette vele. Vharanról szólva igyekszem megnyugtatni Tywit, hogy a szoknyavadászat, jelen esetben nadrágvadászat, nem családi vonás. Eszem bogában sincs Vharant megbántani, annál is inkább, mert minden tekintetben nekem rendelték a perdai Istenek, jóllehet én nem hiszek bennük úgy, mint Vharan. * -Hát én sem, csak vicceltem. *Azzal viszont nem, hogy az asztal alá iszom. Az önérzetemet sérti, hogy annyira alábecsül, de majd meglátja. A bizonyítás azonban lassan megy, viszont máris szert teszek egy szállítmányra, amivel lepipálhatom Jack-et. Természetesen nem mondok le a Búfelejtőről, a kedvencem és az is marad. Tywi szoknyaszaggatója különleges alkalmakra kell, mint például Jenkinst az asztal alá borítani, s míg vigyorog a létől, kiszedni belőle ezt-azt. Tywiből nem kell erőszakkal vagy ital befolyásoltsága alatt kihúzni az információkat, elmondja szimplán azért, mert rákérdezek. Sok mindent megtudok, a sejtéseim a bátyámról meg a botanikus csajsziról beigazolódnak. Tudtam én, hogy Tywihez kell fordulnom, épp csak arra nem számítottam, hogy az egésznek ő volt az elszenvedője. A másik oldal is eléggé érdekes, már összeáll a kép. Még azt is megtudom, hogy a korábbi csöcsörészés nem történt meg igazán, mint ahogy a tűzvész is Tywinek köszönhető, amit a hideg hegyen láttam, én egyedül. Azért furfangos egy csaj, de jobban szeretném ha velem nem csinálna ilyeneket. A megkönnyebbülésem látványos és más előnyökkel is jár a számára. * -Oké, akkor ezt megbeszéltük. Nincs illúzió. *Lehajtom a kitöltött italt és majdnem megkönnyezem. * -Hogyne engednének?! Mások is jönnek tőletek. Mi az, hogy falna? Úgy érted megbámulnának? Már egészen hozzászoktak a perdaiakhoz. Az a gyógyító csaj is volt nálunk. Na és ha megbámulnak? Velem leszel, senki nem bánthat! *A pohár koppan az asztalon, épp jókor, mert a nyakigláb perdai hozza is a kaját és az én nyálam menten összefut a számban. Hát a szép szavaimra tőle nem kapok semmit, még csak egy mosolyt se, pedig perdaiul mondtam. Kicsit savanyú a pasi, ellenben Tywivel, aki úgy látszik imád ölelkezni, meg puszilkodni. Most is kapok mindkettőből egy egész évre valónyit mielőtt az első falat a számban landolna. * -Köszi, neked is. Mennyei! *Nem biztos, hogy érti, mi az a menny, de majd elmondom ha akarja. Addig is eszem, lassan és kiélvezve minden egyes falat ízét. Válogatás nélkül párosítok össze dolgokat a tányérról és öblítem le a piával. Kissé zsong a fejem, de sebaj. Vigyorgós leszek tőle.* -Kaland? A Perdán? Hova vinnél? Azért azt nem árt tisztázni. De előbb te jössz hozzánk a Városba. Ragaszkodom hozzá.
Szuper beszélgetésem van az egyetlen barátnőmmel, Ravennel. Miért ő? Mert vannak akik galád módon cserben hagytak. A büntetésük konkrétan annyi, hogy nincs semmi joguk beleszólni az ügyekbe. Emellett fogalmam sem volt arról, hogy kedves barátnőmnek tetszik a hajam színe. Eddig legalább nem volt szó, de most már más a helyzet. S nem lennék saját magam, ha édesen rá nem kérdeznék egy hülyeségre. - Ravenem, vajon a néped mennyire fogja viselni, vagy észrevenni a hajkoronám? Ugye megvédesz, a ruha ruha takaratlan szemekről? - tőr fel belőlem, s remélhetőleg megerősítést kapok, mint sem elutasítást.S az édes szemeim reá vetülnek, a szó szoros értelmében, aranyosan. Hát erre varrjál gombot! - Ne aggódj, jól fog állni rajtad. Ki fogja emelni a nőiességed – magyarán elég szép dekoltázzsal fogom megalkotni. Raven barátnőm nem kell szégyenkeznie a mérete miatt. - Jó...Jóóóóóóó – miért kellene bármit beszélnünk, amikor kissé olyan hatást érzékelek, mintha rá lennék utalva. - Csodásan fogsz kinézni. - szívem szerint hozzátenném, hogy még értékesebbé válna Vharanak, akit semmilyen módon nem kívánnék megregulázni. Nagy sokára kialakul a közöttünk levő különbség, mármint a kopoltyúmmal kapcsolatos. Legszívesebben hallgatnék, mint a sír, de végül nem annyira vagyok kemény kislány. - Attól még, hogy nem tudnak minket vízbe fojtani, attól még fennáll a helyzet. - mármint, más módszereket alkalmazva eléggé közlékenyekké válunk. Ha csak ennyiről lenne szó, akkor könnyebb lenne az egész, ám annyira nem egyszerű. - Egy bizonyos idő múlva is vízbe fulladnánk – mármint, ha lenne valaki olyan erős , aki ellen tudnánk állni. Egy teljesítő képesség nem fokozható a végtelenségig. Végül gondolok egy nagyot szavaira, s a következő jut eszembe. - Perdán a vadászat nem csupán a férfi dolga, ha ügyes a nő, akkor az övé – belegondolhat ebbe Raven, hogy én milyen szerepet tudnék benne vállalni. Magyarán biztos talapzat. Arról fogalmam sincs, hogy én vagyok a legjobb Perdai nő a vadászatban, de eddig sosem volt szükség arra, hogy nagyobb erőket hívjak életre. - Ha bármit megnézel, akkor nagyon ügyes vagy – ejtem ki lelkendezve. Úgy vélem, ha minél inkább nem vonódik bele ebbe a hatalmi játszmába, akkor annál kevesebb sérülést szenvedi el. Csupán Raven vonásait nézem a jelenleg fennálló helyzettel kapcsolatosan. - Én én… hünn, nem értem édes húgom viccelődését – szólalok hozzá bizonytalanul, hiszen számomra nem csupán ezen érzelmeket érinti. Próbálom magamra erőltetni egyfajta nyugalmat. Utána nagy hosszas vizsgálódás után, arra jövök rá, hogy felesleges a másikkal harcolnom. - Nem foglak illúziót csinálni ellened – fogadkozok,hiszen ténylegesen számít nekem Raven. Olyan édes húgomnak tekintem, aki a saját útját járja a nagy világban. Ki kell segítenem őt, s cserébe lehetőleg ő szintén megpróbálkozik az én tudásvágyam csillapítani. Látom, hogy lehúzza a kitöltött italt, s én sem teszek másképp. Iszok egy jót, nehogy már lemaradjak. - Látod! Én meg voltam győződve róla, hogy népemtől senki sem szokott menni hozzátok.Én...és köszönöm – kerekítem ki így a gondolataim. Jólesik, hogy vigyázna rám. Kicsit meg vagyok illetődve és édesen tekintek rá, s már az jár a fejemben, hogy miképpen lesz tovább. Vajon milyen lehet az ő városa? S ha már itt pizsi party-t szeretnénk tartani, akkor most én hozakodok elő vele. - Nálatok, városban pizsi party? - mosolygok rá a beszélgetőtársamra. Tettel adom tudtára, hogy mennyire imádom őt már így mindazért, amit tesz. Ezt Jasmine nem tette volna meg, sem pedig Alec! Az ételre terelődik a szó, s én csak nézek nagyot, hogy mi az a menyei? Jól hallottam? Nézem, hogy milyen jóízűen eszik Raven, így én sem hagyom kihűlni a saját ennivalóm. - Elorakon kívülre, ahol termeljük a növényeket. Oda vinnélek, így vadállatoktól nem kell tartani. Nem mernek bejönni olyan helyekre, ha csak nem teljesen éhesek. Meg meglátogatunk egy állat telepet is. - be vagyok én is zsongva, főleg attól, hogy ő bevisz a városba.
*Sikerül Tywit meglepnem azzal, hogy tetszik a haja színe. Nem gondoltam volna, hiszen nálunk azért ez nem olyan nagy szám, és biztosan találkozott már rajtam kívül más emberekkel is, akik nem vettek tudomást a különös színről, vagy legalábbis nem úgy, ahogyan az ő népéből mindenki. * -Semennyire. *Vonok vállat lazán, de aztán rájövök, hogy Tywinek ennél több kell a megnyugtatáshoz, főleg, mert tőle szokatlan módon kis félelmet érzek. * -Úgy értem, hogy fel fog tűnni nekik, de nem lesz szokatlan. Bántani sem fognak, legfeljebb elcsodálkoznak, hogy egy perdainak kék haja van, aztán tovább mennek. Nálunk ez nem nagy szám…ez csak egy mondás arra, hogy nem nagy dolog. *Azt kell mondjam, Tywi rengeteget változott azóta, hogy utoljára találkoztam vele. Kicsit mintha szelídült volna, kicsit félénkebb lett, de ennek ellenére megmaradt a nagy szája és a szenvedélyessége. Fura elegy ez, érdekes, de nekem tetszik. Jót tett neki az amivel…na, az. * -Sejtem. Ha csak rád nézek, vannak elgondolásaim. *Vigyorgok rá és meggyőzöm magam arról, hogy ne vessek egyetlen pillantást sem a melleire, még jelzésértékűen sem, hogy tudja mire gondoltam. Tutira valami mélyen kivágott ruhát ad majd rám, de az én melleim legalább nem tudnak semmiből sem kiesni. Ezen túl is lendülök, majd akkor tárgyaljuk meg mélyebben a dolgokat, ha már a kezemben lesz a ruha és előttem a kihívás, hogy felvegyem. Azért valamire mégis csak jó lesz ez. Kíváncsi vagyok mit szól Vharan ha megjelenek előtte egy perdai öltözékben. Elmosolyodom azon a lelkesedésen ami Tywit teljesen elönti erre az akcióra. Nem sokkal később viszont mindez eltűnik. Tywi hátránynak érzi azt, amit a természet ajándékozott neki, vagy szerintük a perdai Istenek, nekem mindegy ki adta, csúcsnak érzem, csak azt nem értem amit el akar velem hitetni. Zavart képet vághatok, vagy bambát, vagy egyszerre mindkettőt arra, hogy vízbe fojthatók a perdaiak. * -Azt meg hogy? *S még a számat is eltátom, mert némi képzavar keletkezik bennem. Oké, ha befogják a kopoltyújukat, meg az orrukat és a szájukat is egyszerre, akkor kivitelezhető, de ahhoz nem kell víz és minimum egy háromkezű ember kell, vagy kettő kétkezű. Oké, elhiszem neki, de azt nem, hogy mindez a vízben működne. Hogyan fulladhatnak meg a halak a vízben? Megpróbálom elképzelni, de nem megy és mikor a távolba merengés megszakad, önkéntelenül is megrázom a fejem a téma tagadásának jeleként és immár tiszta tekintettel és figyelemmel nézek Tywire. Amúgy is vannak még bőven kiaknázandó témák, mint például a perdai vadászat. Azt hittem az a pasik dolga, ők az erősek az ügyesek, mégis csak fegyverhasználattal jár, meg veszéllyel, igaz nálunk is vannak számolatlanul nők a seregben, miért is lenne ez másként a perdaiaknál? * -Persze. Végül is te is szoktál vadászni és biztosan nagyon ügyes vagy benne. Nálunk is vannak nők akik katonák és lövöldöznek. *Vonom meg ismét a vállam, jobban belegondolva nem olyan nagy dolog ez. Én is lövöldöztem már, több-kevesebb sikerrel és kedvvel, szerencse, hogy nekem nem ez a dolgom, különben már kihaltunk volna egymás legyilkolásában, mert az ember nem állatra vadászik, hanem a saját fajtájára. Arra viszont vevő vagyok, hogy mindent megmutat nekem erről és ha nem kell sokat szaladgálni, akkor még jobb. Másrészt Tywi remek társaság, mókás még akkor is, ha néha nem nagyon értem mit akar kihozni a témából. Olyankor hagyom magam sodortatni az árral és mindig kilyukadunk a végére valahol. Nem szoktam az ilyenekből nagy ügyet csinálni. * -Ezt majd akkor mondd, ha nem csak nézésben leszek ügyes. Nézni mindenki tud, na de tenni! Ugye? *S emelem fel mutatóujjam, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsak szavaimnak. Azért arra kíváncsi leszek mit akar nekem megmutatni és ebből mit fogok megjegyezni, megcsinálni. Kicsit elképzelem magam egy íjjal a kezemben, még jó, hogy tudom hogy néz ki egy íj. Aztán eszembe jut, hogy ha Vharan meglátna íjjal a kezemben és még célba is tudnék vele lőni, mekkorát nőnék a szemeiben. Már ezért érdemes lenne megtanulni és a képzelgésből erős elhatározás lesz. Azonban félreteszem a közeli jövőre, mert egészen más kerül szóba. A bátyám és a botanikus csajszi körüli nézeteltérések, Vharannal való kapcsolatomat is felszínre hozzák és igyekszem tywit biztosítani arról, hogy nem fogom a vén perdait megbántani. Vén, ehhez is hozzá kell szoknom, a gondolatra pedig elmosolyodom. A viccelődés viszont félre megy és el kell magyaráznom perdai barátnőmnek hogyan is értettem.* -Nővérem! Ha már feszegetjük a családi kapcsolatokat…azért ez aranyos tőled. *Mosolyodom el megint, de folytatom a téma kibontását. * -Vharant mint mondta nekem, sokan nem kedvelik valami régi ügy miatt, amit nem mesélt el nekem. De láttam rajta, hogy jólesik neki ha valaki kedves hozzá. Ezért mondtam, hogy ha tudná, hogy te pityeregsz miatta, ő is elsírná magát gyönyörűségében. Persze nem bőgne, vagy ilyesmi, ez volt a vicc, a tréfa. Érted már? Meghatódna, hogy ennyire szereted és tiszteled. *S még ki is húzom magam a széken ülve, hogy milyen jól elmondtam. Ahogy később arra is megkérem szépen, velem ne szórakozzon többé holmi illúzióval. Az nem jó, az becsapás és barátnők között nem illik ilyet csinálni, még ha vicces is és nem okoz bajt. Erre inni kell és meg is teszem, megszokásból, ahogyan a búfelejtőt is szoktam, lehúzom az egész pohárral. Aztarohadtkurvaélet! Ütős egy pia, tutira CQL-t tettek bele, lehet nekem is különleges képességeim lesznek tőle. Egy láthatatlanná válás jól jönne, egyből bevetném magam egy kancellária tanácsülésre. Tényleg, még ki sem próbáltam Hergath bódító füstjét. Vajon van szavatossági ideje? Míg ezen agyalok, Tywi a városról érdeklődik és megígérem neki, hogy elviszem oda. Azok után, hogy illúziókat kéeps másokra bocsátani, naná, és első utunk Jenkinshez vezet majd. Talán vagyunk már olyan jóban, hogy nem fog megharagudni ha megviccelem. Vicceljük. A kérdésére sűrűn bólogatok és vigyorgok, lám hogy megjött a kedve a pizsi partihoz, ha azt a Városban tartjuk. * -Naná! Lehet róla szó, bár az én vendégkabinom kicsi, és csak egy ágyam van. De megoldjuk. *Közben a kaja is megérkezik és rávetem magam, meg kell ágyazni a többi piának, másrészt már az illatoktól is éhes lettem, de az az ízorgia ami a számban táncol, fenomenális. * -Az jó. Vadállatok ne legyenek. Állattelep? Milyen állatok vannak ott? Ugye nem bogák? Hát azoktól kész vagyok. Nem szeretnek. *Ahogy az összes többi állat sem. Jó, Vharan Pukigombóca mintha kedvelne és a tőgyikékkel sincs gondom. * -Vharannak van olyan kis cuki állata ami állítólag csak levelet eszik. Ilyen pici *Mutatom a két kezemmel úgy, hogy az evőeszközt, ha kaptam, le sem teszem.* ….és fingani szokott. Nem bántott. Azt hiszem kedvel. Tőgyikékhez is szívesen megyek, tudod a halott állatok, vagy legalábbis úgy néznek ki, azok az izék…na, tejet adnak. Togiták! *Diadalittasan vigyorodom el és még a kezemet is megemelem lelkesedésemben. Szerencsére nem repül el a kaja a nagy lendülettől. *
Hallgatom a drága barátnőmet, hogy mit fog majd mondani a hajammal kapcsolatban? Meglep a válaszával, így egy tincset úgy fordítok magam felé, hogy láthassam. Szóval nem fog származni semmilyen hátrányom. Lassan elengedem a tincset, hogy a szemeimet Ravenre emeljem, s tovább hallgassam a nyugtatását, s pontosan ezért kezdek el hálásan ránézni. - Érdekes amit mondasz, tudod én azt hittem, hogy nálatok az ilyen olyan szokatlan, hogy megbüntetik az illetőt. Tudod Jasmine, mindig azt éreztette velem, hogy egy kalitkába zárt madár, meg nem olyan egyszerű az élet. - pislogok párat kedves lelki húgomra, aki azon fáradozik jelen pillanatban, hogy jobban megértsem az ő világukat. Naná, hogy ez a feltett szándékom, hogy mesélhessek Rodának és a Perdaiaknak. Miért? Mert őket kell megvédeni a bajtól, ha egyszer úgy dönt nekiindul felfalni a perdaikat. De miért ezen jár a gondolatvilágom? Itt van még a ruha kérdése. - Nem! - nagyon hangos felharsanás a részemről, tán idefordulnak páran, hogy meglessék, mi a gond? Mi ez a nagy ellenállás valami ellen. Erre természetesen rájövök, s kezemet a szájamra teszem, s elszámolok magamban tízig. Utána elveszem a takarást a helyéről, hogy tovább görgessem a beszélgetésünket. - Rosszul hiszed. Jasmine-nak készítettem olyan ruhát, amilyen nekem van most. Bátyád rögtön megkínálta szeretkezéssel. Ráadásul Jasmine állandóan azon aggódott, hogy ki fognak esni a mellei. - tartok hatásszünetet ebben a nagy hadarásban. - Szóval megtanultam a leckét, s neked már nem szándékozok olyan ruhát készíteni. Szeretném, ha jól éreznéd magadat, s elmélyíteni veled a kapcsolatom. - kell egy pillanat, míg leesik, hogy most félreérhető voltam, így belepirulok. - Nah nem úgy! - hála szerencsére, hogy tovább kúszunk a témával, ami számomra érdekes feszegetés. Ő lehet csodálja a kétéltűség adta lehetőségeket, de én nem osztom vele ezt az örömöt. Szerintem amilyen előny, úgy hátrány mindannyiunk számára. A vízben is megfertőződhetünk, s ugyanúgy tönkre tudjuk magunkat tenni, ha nem ügyelünk. Látom zavart képet vág, így kénytelen vagyok felkelni a helyemről és fülébe belesúgni. - Biztosan van embereknél valami, amivel leragasztható a kopoltyú, vagy megnehezíteni a rajta keresztül a folyamatot. Sokkal...sokkal..hmm...több eszköz áll rendelkezésre nálatok. Nálunk nincsenek ilyen eszközök. - árulom el minden további nélkül Ravennek a helyzetet. Ha így sem jut eszébe, akkor magára vessen. Lényegében nagyon könnyű gátolni abban a kopoltyút, hogy ne működjön. Mikor tagadólag rázza a fejét a beszélgetőpartnerem, akkor egy sóhaj keretében térek vissza a helyemre, mindegy. Jön pedig végül egy kellemes téma, ami nem más mint a vadászat. Szeretem csinálni, s fogom is. Szerintem majd megkérek egy helyit, hogy segítsen be a másik kettőnek, így én nyugodt szívvel fogok a Shiennel asztalaiba friss alapanyagokat hozni. Természetesen nem minden egyes nap gondoltam, de sűrűbben, mint a jelenlegi helyzet. - Abban nincs nagy ördöngösség, hogy le kell lőni egy állatot. Csupán mások az eszközeink, de gyakorlással minden kiküszöbölhető. Emellett meg kell tanulni az állatok viselkedését. - szerintem lényegében ennyiről van szó. Azonban nemsokára valami ingoványos talajra jutok, mármint beszélgetés szempontjából. Fogalmam sincs, hogy én nem fejeztem ki magam jól, vagy Raven lenne ittas a piától? - Segítek neked, ne aggódj – tudom le ezzel, hiszen én sem úgy születtem, hogy minden elsőre ment. Úgy tűnik, hogy kezdem megfertőzni Raven elméjét a nővéres dologgal, ami ellen nem tiltakozik. Ráadásul nemes dolog lehet közöttünk. Én legalábbis vele nem szeretném összerúgni a port. - Te is nagyon aranyos vagy – ráadásul mosolygok rá, a legnagyobb természetességgel. Tovább haladva, csupán bólogatok párat a szavaira. Vannak különcök Perdán, vagy rossz megítélésűek. Mikor kiderül, hogy vicc volt, akkor én csupán nézek előre Ravenre, s semmi más. Látszik rajtam, hogy pirulok és zavarban vagyok, hogy most vicc esetén mit kell tenni? Én legalábbis ilyen vicceket nem értem. - Én tudok állva aludni, ha nem olyan nagy hely a kabinod. - szólok vissza, bár fogalmam sincs, hogy mi az a kabin? Úgy neveznék a hálószobát? Raven mellett mindig ez történik, s ezért is szeretem őt. Mellette tanulhatok tovább, nem úgy mint Jasmine mellett. Tényleg Alecnek való, s legyenek is egymással. Engem nem érdekel. - Van egy nagy Prookohog állattelepünk Eloraktól picivel távolabb, visszafelé van egy Príí telep is. S van egy rejtett telep Wipitékkel, mármint az ott sokkal inkább állat gyógyítással foglalkoznak. Vannak egyes állatok, akik bárba jutva nekünk szólnak, hogy segítsünk. - magyarázom teljesen beleélve magam, hiszen először ott kezdtem az állatokkal megismerkedni. Mikor említi barátnőm Vharan állatkáját, akkor ennyit mondok neki. - Úgy hívják, hogy Chinel. Másik részről nem érdemes szót ejteni arról, hogy szokott...fingani. Teljesen természetes dolog. - inkább csak közlöm vele, nem szándékom leszidni Raven-t.
*Hosszú beszélgetés lesz ez, de lassan rájövök arra, hogy Tywiből nem lehet direkt kihúzni semmit, csak véletlenül, mint ahogy most is. Bár az ő hajáról van szó, megemlíti a botanikus bigét is. Szóval sokat beszélgetett vele. Ez jó, hátha elárul még valamit véletlenül róla. Legyintek a szavaira, úgy hiszem a csajnak sem volt alkalma nagyon bőven elmagyarázni, hogyan is élünk, és milyen törvényeink vannak. * -Hát azért nem, de ha eláruljuk a kancelláriát, vagy megpróbálunk megszökni a Városból, hogy máshol éljünk, a kancellária törvényei nélkül, akkor azért megbüntetnek. Meg azért is, ha nem megyünk időben férjhez és nem szülünk gyereket. De hát vannak akik nem akarnak, vagy csak később. *Nem kell mondanom kire célzok, ezt már lebeszéltük Tywivel a tőgyikéknél, meg is haragudott rám akkor. Úgy tűnik az a harag már elszállt, vagy elfelejtette az egészet. Remélem nem elevenítem fel azt a korábbi haragot, vagy ha mégis, nem annyira, hogy lemondjon a nekem varrt ruháról. Ami meglep, az a hevessége amivel kifakad, egyetlen kemény szóval ami ott pattog tovább az asztalon kettőnk között. Mások is felfigyelnek rá, de csak néhány lélegzetvételnyi ideig, s aztán ismét visszafordulnak a beszélgetőtársukhoz, vagy az éppen fogyasztott ételhez, italhoz. Gondolom megszokták már Tywi hangos véleménynyilvánítását, ez is ugyanolyan mint a többi. Én csupán megemelt szemöldökeim alól fürkészem és várom a folytatást. Nem csalódom, ki is fejti a nagy „nem” okát, melynek ismét a bátyám csaja a főszereplője. Alaposan belegázolhatott Tywinna lelkébe, nem is értem, mert alapvetően jólelkű nőnek írták le, halknak, szerénynek. Persze ez még nem távolít el attól a gyanútól, hogy Jenkins kémje. Elmosolyodom és kuncogok az orrom alatt, igyekszem nem bántóan kommentálni a történteket. * -Nem csodálom….*Azt viszont igen, hogy Tywit nem kínálta meg szeretkezéssel. Ez csak egyet jelenthet sajnos. Vagy nem sajnos. Már magam sem tudom. Szeretném ha a bátyámnak lenne valakije aki viszont szereti és boldoggá teszi, de nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy városi lány, aki ráadásul jóban van egy kancellárral, megfelelő-e. * -Nos, ha akkora melleim lennének én is aggódnék. *Igen, figyeltem a botanikus csajszit, bár nem a mellei méretére fókuszáltam, számomra az nem volt releváns, de attól még láttam. Mármint ruhában. Tywi ruhaterveire viszont egy megkönnyebbült sóhajjal válaszolok és egy kívánsággal is szolgálok, ha már volt olyan nagylelkű és felajánlotta, hogy perdai ruhát varr nekem.* -Akkor jó, de kérhetnék esetleg valamit? Olyan legyen amilyen Vharannak is megfelelne egy nőn. *S ezzel azt hiszem el is mondtam, mennyire fontos nekem a Nagy Perdai. Végszóra pedig Tywi megcsillogtatja a humorát és azt hiszem….tényleg, mintha egy kicsit zavarban is lenne. * -Nem úúúgy? Miért nem? *Kérdezem tőle nagy megdöbbenést mímelve, majd elmosolyodom.* -Csak vicceltem! Örülök, hogy nem úgy. Értettem ám hogyan. Jó barátnők leszünk, ahogy azt korábban terveztük. *Amikor még nem tudta, hogy nem akarok gyereket szülni. Ezek után átugrunk egy másik, számomra érdekfeszítő de érthetetlen témára. Perdai barátnőm lassan kinyögi, hogy mik a félelmei és ezt elég különös módon teszi. Hozzám lép és a fülembe súgja. Rájövök, hogy gyengeségnek fogja fel azt amit a természet vagy az Isteneik ajándékoztak nekik. * -Hát van, de mire odaérnének, hogy megpróbálják, más képességeitekkel lefegyverezhetitek őket. Amikor még nem voltunk itt, akkor is hátránynak érezted? Szerintem felejtsd el ezt a butaságot, ez újabb előny az emberekkel szemben, csak ki kell használnotok. *Na igen, számtalan ötletem lenne arra, hogy győzhetnének le minket, a baj csak az, hogy ebben én is benne vagyok, de én a perdaiak és az ellenállók mellett állok a lelkem mélyén. Nem is mondom halkan, halkabban mint ahogy eddig beszéltem, csak perdaiak vannak a helyiségben rajtam kívül és bennük megbízom. A fene sem érti, hiszen volt, hogy összeálltak a zsoldosokkal korábban, de azok biztosan nem elorakiak voltak. Ezek a perdaiak rendesek, még ha néha nem is értjük őket. Tywi végül egy nagy univerzumfájdalmas sóhajjal lezártnak tekinti a kopoltyú témát, annál is inkább, mert a fejemet rázva adtam tudtára, hogy ehhez már végképp nem tudok hozzászólni. Vadászat. Ez a másik téma amihez fingom nincs, talán csak akkor tudnék lelőni egy állatot ha nekem támadna, de akkor is csukott szemmel. Mills támadóját is úgy lőttem le, azért is vétettem el a célt egy picit. Fel is emelem ismét a mutatóujjam, hogy felhívjam Tywi figyelmét a saját gyengeségeimre. Én megengedhetem magamnak, mert kapok kaját, igaz van bennük nem kevés kivetnivaló, de mégsem éhezem. * -Na ez az apró bökkenő számomra, én nem tudnék lelőni egy állatot. A viselkedésüket szívesen megtanulom és azt is, hogyan kell célba lőni egy íjjal, de csak céltáblára. *Nem tudom ehhez mit fog szólni, de lehet nem lesz tőle elragadtatva, én akkor sem fogok álltakora vadászni, akkor sem ha három napig éheztet kint a vadonban, majd viszek magammal energiaszeletet. Meg Búfelejtőt, sok Búfelejtőt. S ha már piáról van szó, azért igyekszem elmagyarázni Tywinek, hogy nem vagyok én olyan gyengusz aki nem bírja a piát, de úgy tűnik ez az egyik fülén be a másikon meg ki. Most én sóhajtok és elengedem az egészet, majd a végén meglátjuk ki bírja jobban. Még nincs semmi bajom, a szám zsibbadása is elmúlt, persze vannak trükkös italok, amiknek a hatása csak akkor érződik, amikor az ember feláll. Az is vicces. Ha nem most, majd kipróbáljuk akkor amikor nálam leszünk. Addig meg építgetjük a barátságunkat, meg a nővérségünket ahogy Tywi kifejezi magát. Hát mit mondjak tényleg roppant cuki, hogy a húgának nevez, ez biztos olyan perdai szokás, ezt is felírom magamnak a fejembe. Tervezgetem közben azt a csajos, pizsi partit amire meghívtam Tywit, de olyan viccesen érti félre, hogy nevetnem kell rajta. Ha ezt is félreérti, sikítok, eskü. * -Nem kell állva aludnod, elég széles az ágy, de táncolni nem fogunk tudni. Tudod nálunk kicsi szobák vannak nem házak. Nincs senkinek háza, legfeljebb a kancellároknak, bár ők meg nem költöznek le a Perdára, szóval a Város nagy házában vannak kicsi kabinok. Akinek családja van, annak jut két szobás kabin is. Pároknak kicsit nagyobb szoba, de nekem….most, hogy egyedül vagyok már csak kicsi kabin jut. Én viszont a Dominiumon élek, ott van kabinom, itt lent a Perdán a Városban csak vendégkabint kapok addig, amíg ott vagyok, aztán kitakarítják és más kapja meg ideiglenesen. Olyan mint itt nálad. Kölcsön szoba. *Kimerítően magyaráztam el, mi is az a kabin, mert láttam, hogy zavartan néz rám, és az egész helyzetet, miért van kicsi kabinom. Utána rajta a sor, hogy elmondja milyen állattelepre akar engem vinni. Azonban a príít már ismerem és nem kérek belőle, köszi. Rossz emlékeimtől fel is hörrenek. * -A wipiték nem tudom micsodák, de a príí, a sárkánymacska azt nem, köszi, nem kérek. Elég volt egy is, meg egy egész család, mind rám másztak. Aztán jött anyuci. *Még a hideg is kiráz, nem a piától van tuti. Emlékszem amikor vagy hat sárkánymacska mászott rám egyszerre és nem tudtam leszedni őket magamról, anyuci meg rám repült, és akkor arról még nem is ejtettem szót, hogy segítenem kellett Simon hadnagynak felcsempészni egyet a Dominiumra. Nem is mentem arra a folyosóra ahol ő lakott. Ki tudja mikor szökik ki. Inkább mesélek a jó emlékről, bár szarul indult, de megbékéltem vele, de csak azért, mert Vharan kis kedvence. * -Chinel, az!...én nem úgy vettem észre, hogy ez nála természetes, szerintem szándékosan meg akart botránkoztatni mindenkit. Mondjuk arra jó humora van. *Még nem vagyunk jóban, de előbb vagy utóbb….csak találkozzak már Vharannal megint, hiányzik. Valahányszor Elorakba jövök, mindig őt keresem és várom, mikor ugrik ki valahonnan a kis fingós, mert az azt jelenti, hogy Vharan is a közelben van. *
Hogy rohadjon le az összes kancellária emberke, baszki! Nincs számomra annál vérlázítóbb szöveg, mint amit Raven elmond nekem. Amire az tesz rá egy lapáttal, hogy teljesen ugyanaz az előadásmód, mint a cukimuki Jasminenél! Baszki! Bassz-ki! Basszad ki! Fuuh! Büntetés? Mi a basz ki? Hát hogy lehetnek ennyire saját vérüknek az ellenlábasai? Ha itt lenne egy kancellária tag, akkor tuti kikötözném egy fához, s addig lenne gyakorló célpontom, amit körül lőhetnék, hogy kétszer is átgondolná az életét. S ha betalálna vizelni a nadrágjába, akkor tessék. Saját magát járatná le magát. S akkor meg kellene mutatni Ravennek, meg az összes többi Quorsának, hogy mennyire tehetetlen, s álszent! De de! De vajon vannak szövetségesei? Erről nem tudok semmit, s én rögtön Ravennek szegezem a kérdésem. - Ohhhh édesem! - szinte beharsogom az egész Shiennel asztalait! Felpattanok a helyemről, s tűzrpl pattant nő lévén a benn levőkre nézve ennyivel toldom meg a jelenetem! - Ide figyeljetek! Ingyen koszt vár rá arra 1 hétig, aki segíti a húgom! - mutatok rá Ravenkémre, s látom többen megnézik, hogy kiről van szó. A reakció vegyes, ahogy találkozik a tekintetem egyes perdaival, mindegyiknek nem ismerhetem a történetét. Mindegy! Én...Én! Én találkozni akarok a Városban egy kancellária taggal! Jól fogom elszórakoztatni, de utána szerintem nem fog nevetni! Baszki! Dühős vagyok rájuk! S ha már ebben a nagy felindultságban vagyok, akkor ami a szívemen, az a számon! - Jasmine szerintem egy kancellária kém! Viselkedése olyannyira édes, mint perdán a legcsendesebb gyilkosoké. Hangtalanul, s pillanatok alatt ölnek. - szusszanok a végén, s szigoruan nézek rá a barátosnémra. Remélem ő nem hagy cserben, sőt mi több! Ha már nem figyelnek az én ravasz rókanő kinézetemre, sem pedig cuki húgocskámra, akkor odasietek hozzá és adok neki egy elhúzódó ölelést. - Meg kell állítani őket! Ha megengeded nekem, akkor segítek bármiben. - a hév ilyesmit mondat velem, s azt sem tudom valójában, hogy a raven miről beszélt azelőtt. Látszik rajtam, hogy elkezdtem gondolkozni, s az első igazi kérdésem hozzá. - Te találkoztál már kancellária taggal? Ha igen, akkor mondd meg! Nem akarom, hogy téged birtokoljon! Hagyjon neked békén! - igen, de be vagyok pörögve, s kijön a taktikus női szólás. - Ha találkoztál ilyennel, akkor mi a gyengesége? - ez csupán a vadász lényem mondatja ki, hiszen egy vadállatnak szintén van gyengesége. Még a legbrutálisabb szuper vadállatoknak is! S igen, a kancellária biztosan egy ilyen vadállat! Érzem, hogy nincs nyugtom az este folyamán. Ez az ölelésemre szintén jellemző, mert itt melengetem édes húgom arcát a puha melleimen. Szusszanok egyet, s mikor a harag lángját nem táplálom tovább, akkor visszakapcsolódok a közös témáinkra. - Egy perdai pasinál természetes, ha láthatja egy kicsit a nő kebleit. Persze nem kidobva teljesen, hanem ez változhat. Vharan szerinted melyiknek örül leginkább, mikor nem csupán a testekre összpontosíttok? - fontos egy kérdés, s remélhetőleg ezt szintén megérti Raven. Jön pedig ez a kopoltyús dolog, ami ellen nem sokat beszélek, vagy teszek. Szerintem a sok szeretetteljes mellölelés után eleresztem Ravent, s visszamegyek végre a helyemre. - Húgom, Cadarba sose menj egyedül! - egyszerűen közölni akartam vele ezt a fontos tényt. Hogy miért? - Cadarban születtem, s ott a perdaiak a quorsákat nem békéltek még annyira, mint itt Elorakban. Az életed vesztheted! Mindenképpen szólj nekem! - figyelmeztetem, s ezt még Jasmine-nak, sem pedig Alecnek sem meséltem. Cadariak a perdai kemény mag, s sok erős jó perdai van közöttük. Gondolok itt Rodára, de jómagamra, hiszen hová jutottam el életemben? S jön a vadászat, s amit mi tudunk erről beszélni, az megindítja a szívem. - Na ne tőgyikézz itt nekem! Vagyis… nah, mehetünk túlélő, elbújós és megfigyelő túrára. Ha hiszed, ha nem, akkor nekem az volt a legdurvább, mikor láthattam egy erratort biztos szélcsendes időben. Hihetetlenül nagy ajándék. Ha nem az állat felől fújt volna a szél, akkor már nem élnék. - mondom olyan biztatásnak, hogy ez a szint elérhető. - De ne aggódj, én sosem vinnélek a halál közeli ösvényre, ahogy a perdai bölcsek mondják. Meg akkor különleges céltáblára fogsz lőni, távolról! - már magamban azon gondolkozok, hogy miként lehetne ezt kivitelezni, de biztosan segítséget fogok kérni. - Ka...kabin? - hát rögtön olyan szóval találom magam, amit nem tudok elképzelni, ami mit jelent? Noha segítségemre van Raven húgom szavai, de jól értelmezhető az arckifejezésemről, hogy nehezen értelmezhető nálam. A helyzeten nem segít nálam az a helyzet, mikor elmeséli Raven, hogy kicsi helyen lakik. - Neeeeeem! Az itteni szobák hidd el nagyobbak! - fogalmam miért mondom ezt! - Nálam aludsz, és kész! - ami eléggé tágas, akár három embernek is. Mikor rátér a Príí-kre, akkor elhiszem neki, így úgy számítok magamban, hogy a wipitékre kell ráerősíteni. - Akkor szerintem én azon nap majd hazaviszek egy wipitét. Meglátod, hogy aranyosak. - régen nem tehettem meg, hogy ilyet tartsak, de szerintem ma már igen. - Minden állat tanítható egy darabig, meg picit rávezethető egyes dolgokra. Chinel sem kivétel. - erről ennyit vélekedek.
*Nos, én igazén számítok mindenre, ami történhet egyes megjegyzésem vagy tettem után, de Tywi sokadszorra bizonyítja be nekem, hogy kiszámíthatatlan. Azt nem tudom, hogy a botanikus bige pontosan miket is mondhatott neki, de sok különbség nem lehet a kettőnk története között, és még az arcáról sem tudom leolvasni azt a rengeteg szitkozódást, ami gondolatban lezajlik benne. Ergo váratlanul ér a felpattanása és mielőtt még megszólalna, valami nagyon rosszra gondolok, hogy történni fog. Ámbár az „ohhh, édesem” nem feltételezne ilyesmit, Tywinél mint a jelen helyzet is bizonyítja, sohasem lehet tudni biztosat. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem sok dolog szokta tátva felejteni a számat, de ez….ez igen. S nem csak eltátom akkorára, hogy akár egy chinel is fészket rakhatna benne, hanem még a szemeim is egy kiadós eső utáni tócsányira kerekednek. Néhány lélegzetvételnyi ideig így is maradnak, aztán ahogy a perdai vendégsereg mind felém fordul és alaposan szemügyre vesz, eldobom a döbbenetet és előveszem a szép mosolyomat. Még a hajamhoz is kapok a kezemmel és ujjamra tekerem az egyik copfom tincsét. Tywinna közben tovább szőhette a gondolatait, mert mire ismét felém fordul, már látom rajta a haragot és felindultságot szélsebesen az arcára ülni. Most viszont biztos vagyok abban, hogy nem irányomban érzi lángokkal lobogó dühét. Jaj a kancelláriának! * -Ez kedves tőled, de tényleg. *Nyúlok a keze után, hogy egy röpke pillanatra megszorítsam, utána megint a poharamat szorongatom, Tywi az én sejtésemet önti szavakba…* -Ugye?! *…és bár ebben egyetértek vele, a végében egyáltalán nem hiszek.* -Szerintem ölni azért nem lenne képes. *Rázom meg a fejem és elmémben határozott jellemzés fogalmazódik meg a botanikus csajsziról. Lehet, hogy kém, de úgy érzem nagyobb részt nem is tud róla. Ő olyan fajta akit kihasználnak, semmint beszerveznek. Hogy miért nem csíptem el és beszéltem vele eddig? Nem akartam, hogy hasonlóságot fedezzen fel Alec és köztem, bár megjátszhatnám magam, csak egy újabb szerep lenne, a vonásainkat nem tudjuk letagadni. * -Meg fogjuk állítani őket. *Bólintok Tywi újabb gyöngyszemére, majd hálásan elmosolyodom. Tywinek annyira bögyében vannak a kancellárok, hogy remek ellenálló lehetne belőle. Másrészről viszont furcsa fogalmai vannak az emberi kapcsolatokról, de mentségére legyen mondva, nem egyszerű elmagyarázni ezt egy perdainak. Tywi meg hajlamos mindent túlbonyolítani. * -Találkoztam. Többükkel is…..Nem birtokolnak….Én akartam velük találkozni…..Na látod, pont ezért, hogy megtudjam mik a gyengeségeik. *Mindez azonban nem elég ahhoz, hogy megállítsam őket és még több szövetséges kell, viszont elég nehéz bárkiben is megbízni. * -Mindegyiknek más. Elég….összetett személyiségük van. *A baj az, hogy minden gyengeség ami a legütősebb, az a család. Még Tersonnál is és bármilyen fura ezt mondani, McG-nél is, ha lenne neki. De nála nem a szeretet vezérli a család védelmét, hanem a bosszú. Persze mind megbosszulná ha történne valami a családjával, de egészen más kategória McG. Én viszont pont, hogy nem akarok ártani a családjaiknak és vicces, de Jenkins még meg sem született babáját még meg is védeném. Nekem más terveim vannak a kancellárokkal, ahhoz azonban idő kell. Nem lehet egyetlen vacsora alatt elintézni, ahogy azt Tywi gondolja. Így hát nagyobb hangsúlyt helyezek a nekem ígért ruhára és annak is a helyi divathoz való kompatibilitására, annál is inkább, mert Tywinna folyton ölelget és ez még nem lenne gond, de gyakrabban téved a fejem, az arcom a melleire, mint szeretném. * -Hogy perdai legyen. *Ez az egyetlen válaszom arra, milyen ruhában látna szívesen Vharan. Tudom, megszokta és kedveli is azt ahogyan öltözöm, mert számára különös és különleges, egyedi, de biztosan örülne annak, ha jobban be tudnék olvadni a perdai közösségbe. Megkönnyebbülésemre Tywi is abbahagyja az ölelgetést, meg kell tanítanom a jó ölelésre, de inkább későbbre hagyom. Nem tudom mi lenne jobb és veszélytelenebb, ha itt mindenki szeme láttára tenném, vagy a pizsipartin, amikor csak kettesben vagyunk. Inkább kortyolok még egyet az ütős italból, és fél perccel később meg is nézem a poharat, hogy mennyit ihattam, mert újabb téma kerül terítékre, viszont nem emlékszem, hogy korábban szóba került volna Cadar. A legjobb ha egyetértek vele és felmutatom a hüvelykujjamat ennek jeléül. Bár a terveim között nem szerepelt Cadar meglátogatása, nem bonyolódom bele. Tanulni viszont nagyon szeretnék Tywitől, persze szeretném megválogatni a fakultás órákat, ezért feltételeket támasztok mit csinálhatunk és hova mehetünk. * -Az jó lenne, túlélő és elbújós túra. Legalább megtanulok az erdőben is elbújni, a Dominiumon és a Városban már megy….én megy grodrakot láttam amint elvitt magával egy sérült sikító lóizét. Hoihot. *Eszembe jut a neve is, de csak Vharan miatt, ő mondta hogy hívják a perdaiak azt a lóizét, amelyik az első állattal való találkozásom élményét égette a tudatomba. * -Nyugtasd magad, megy ez nekem önállóan is. *Vigyorgok rá és legyintek is közben arra, hogy nem visz halálközeli ösvényre. Ha nem egyedül, akkor Denisov segít, de ezt sem részletezem most, bár az emlékek megmosolyogtatnak. Utólag persze minden szép és vicces. * -Céltáblát majd szerzek én. *Még sportnak is elmegy, legalább Jenkins orra alá dörgölhetem, hogy sportolok. Vadászok, felderítek, járom a vadont, tessék, erőltetett menet. Mindezt majd megbeszélhetjük részletesen a pizsi partin, és bár nekem nem okoz gondolt, hogy kicsi a kabinom és ráadásul nem is az enyém, Tywinek nem tetszik a leírásom. * -Hát végül is itt is tarthatjuk a pizsi partit, de aztán vissza kell mennem. De ha te jössz a Városba, valahol aludnod kell, és ott csak kicsi kabint kaphatsz. *Nincs mese, ha kancellárokkal akar találkozni és körülnézni a Városban, több emberrel találkozni, akkor meg kell ismerkednie a kabinnal is. Valamire viszont nem tudok Tywinek nemet mondani, mindenáron meg akar ismertetni az állatokkal. Legalább sikerül meggyőznöm őt arról, hogy a sárkánymacskát hagyjuk ki, de a wipitéről nem tudom lebeszélni. Hát egye cladac! * -Vharan chinelje aranyos és pici. Őt legalább már megszoktam. Vicces. Pont olyan mint én. *És tényleg. Kicsi, pimasz, és állandóan eltűnik. Végszóra kapom be a kajám utolsó falatját, és öblítem le egy korty franc tudja mivel, már elfelejtettem a nevét. Kicsit zsibbadok, de nem vészes. * -Ennek mi is a neve? *Kérdezem végül Tywitől, felemelve a kancsót, amiben az ütős pia van. Vajon elárulná a receptjét, ha kérném? *
- De megértem, ha nem mondjátok el. Már belátom, hogy nálatok még a legegyszerűbb dolog is nehéz, felfoghatatlan. Nem tudom mitől, de minden egyes quorsán ki van ülve a bonyolultság. Alec és Jasmine, de terajtad is látszik. - ohh igen, s pontosan ettől szakad meg az édes szívem. Nem tudok rajtuk segíteni, vagy ha megpróbálnék, akkor belátom, hogy rosszul sülve el. De nem! Nem! Legszívesebben jól rácsapnék jelen pillanatban az asztalra, mit sem törődve, hogy az szétmenne vagy sem. Meg hát érdekes, ahogyan hozzáér a kezemhez Raven. Tekintetem az övét keresi, kissé bizonytalanul, mert fogalmam sincs, hogy ezt miként kell értelmezni ezt a gesztust. Pír jelenik meg az arcomon, s kissé lesütve a szemem. - Ne ne! Ne nézd le Jasmine-t, hogy képtelen lenne ölni. Csapda állítok is kirakják bizonyos helyekre az eszközeiket, utána akár lehet úgy űzni a vadat, hogy belemenjen. Vagyis nah...hmmm – sóhajtok egyet, kicsit el vagyok bizonytalanodva, hogy végül is mit akartam valójában ezzel mondani neki. S tanulóképes vagyok, s a tőle ellessen kézfogással próbálok érvényt szerezni a szavaimnak. - Szóval azt akartam mondani, lehet másokat úgy belesodorni valamibe, hogy végül fogalma sincs a dologról. Gondolj el egy szakadékot, az egyik ember lenn van, míg a másik fenn. Nem tudják egymásról, hogy a másik ott tartózkodik, s a felső viccből egy kis kavicsot, mondjuk társa hülyeségére meglök, s kőlavina lesz belőle. S az alsó meghal. - pislogok kettőt, hogy megnézzem, hogy mennyire voltam érthető a számára. El is húzom a szájam szélét, kissé elégedetlen vagyok magammal ebben a pillanatban, egészen tíz másodpercig, hiszen kedves Barátnőm ontja magából a szavakat, amire illene reagálni. - Biztosan menni fog? - aggódva tekintek rá a fogadott szellemi húgomra. Ami azt illeti a következő szavait, csak hallgatom, s figyelek rá, de különösebben nem hagy bennem mély nyomot. De a beszélőt annyival megtisztelem, hogy bólintok neki a fejemmel. Az összetett személyiségek kijelentésnél pedig egyenesen élek Raven rövid és velős, vélemény kinyilvánításával. - Baszki! - s láthatóan megkönnyebbülök akkor, mikor hozzám közel álló témára váltunk, mint a ruházat. Öröm hallani, hogy gondolkozik ilyenen Raven, pontosan Vharan miatt. Aranyosnak találom, s legszívesebben magamhoz ölelgetném...de! Nem ez történik, mert inkább hosszan kifejtem az eddig elhangzottakat. - Nos mindenképpen egy csinos, nem mutogatós ruhát fogsz kapni tőlem, ami Vharannak is fog tetszeni. - az meg különösen öröm, hogy hagyja magát tanítani. Tudom, hogy Jasmine-nak ajánlottam fel először, de ő a múltkori miatt büntetésbe került nálam. - Megtanítom neked, hogyan kell teljesen eltüntetni a lábnyomaidat, illatodat és hogyan olvadhatsz bele a tájba – mikor ő mesél két vadállatról, akkor én abban semmi meglepőt nem találok benne. Csak annyival meg tudom támogatni, hogy hozzárakok egy infot. - Ősellenség a két vadállat, fel lehet őket egymás ellen használni, mármint meneküléshez. - de tovább robog a beszélgetésünk, s én rögtön vágom rá a következőt. - Amíg velem vagy, egy Errator sem bánthat. Vigyázni fogok rád, s tudom jól Vharantól kapnék ki. - lehet nagyot mondtam, de nem azzal a szándékkal mondtam ki. - Rendben, akkor te hozol céltáblát. - egyezek bele, mert kíváncsivá válok, hogy milyen is lesz az? De szóba kerül Raven kabinja, ami az elmondása szerint, olyan lehet, mint nálunk a kisállatoknál a kis ketrecek. Meg aztán ki tudja, hogy nem-e szólnának meg minket. - Inkább legyen itt, majd meglátod, hogy milyen tágas a szobám. Ha nálad meg kicsi az a kabin, akkor alszom veled, összebújva, s úgy kevesebb helyet foglalunk el. - mondom teljesen komolyan, s előre meggyőződve. Kíváncsi vagyok, hogy ténylegesen milyen? Most halvány fogalmam sincs, hogy mire kell gondolnom. - Már előre látom, hogy wipite találkozót élvezni fogod. - s végezetül lassan mindketten révbe érünk az evéssel, de fogalmam sincs, hogy az ital ügyben hogyan áll az én egyetlen barátnőm. Kérdése hallatán mosolygok egyet, vicces helyzet, s ezt kihasználva szólalok meg. - Úgy látom kezd hatni nálad az ital. - kuncogom el a végét, de közelebb hajolva hozzá adom meg neki a választ. - Quint’alsi, nyelveden annyit tesz, hogy Nedves Álmok. A receptet én tudom, meg a két segédem. - s úgy vélem, hogy biztos helyen. Egyáltalán nem árulnák el a recepjét.
*Kicsit szomorkás mosollyal fogadom Tywi kifakadását és valahol megértem. Szeretne mindent tudni, de nehéz elmagyarázni, még akkor is, ha a saját anyanyelvemen mondom. Az ő életük, felfogásuk az akadály, mert annyira mások és elképzelni sem tudják mindazt, ami körülöttünk van.* -Azért, mert ti egészen másképp éltek. Nekünk is nehéz felfogni azt ahogyan ti éltek, mert sok évszázad és évezred alatt belénk ivódott. Csak adj időt nekünk és magadnak is. El fogok mindent mondani, de ne akarj mindent egyszerre, úgy tényleg nehéz. *Majd a pizsipartin, egy keveset és majd szép lassan beavatom mindenbe, de az alapoktól kell kezdenünk. Már ennyi is kicsapta nála a biztosítékot, mit tenne ha az egész életünket ráborítanám? Kicsit olyan, mint én voltam két évvel ezelőtt, Jenkinst is megfojtottam volna egy kanál vízben, azóta egészen másképp gondolom, na nem mintha megszerettem volna. Vagy tudja franc. Néha még most is a torkára fonnám az ujjaimat, de mint tudjuk az ölés nem az én erősségem. Tywi azonban ennél is tovább megy és ami azt illeti, nagyon meglepődöm. Tudjuk, hogy a perdaiak többsége nem szeret minket, és lássuk be Tywi is alaposan szelektál, most mégis a többiek segítségét kéri. Tök aranyos és nem tudom megállni, hogy ne fogjam meg a kezét egy pillanatra. Csupán a köszönetemet szeretném kifejezni és ez még sem egy kínos cicis ölelés. Láthatóan zavarba jön tőle, de én nem csinálok belőle nagy ügyet, mintha mi sem történt volna folytatom. Aztán a botanikus bige kerül megint képbe, de most kicsit részletesebben. Meg van róla a magam véleménye és aggódom is Alec miatt, valahogy soha nem a jó ajtón kopogtat, de ebbe beletörhet a bicskája. Ellenkezem is vele, noha nem emelem a csajt piedesztálra. A hosszas és körülményes példával tűzdelt magyarázatát alig tudom követni, noha egész jól beszéli már a nyelvünket, a fogalmazása nyakatekert. Hellyel-közzel mégis az én gondolataimat teszi az asztalra.* -Lehet, hogy nem tud róla. Meg kellene tőle tudakolni. Persze nem közvetlenül rákérdezni, hanem úgy…cselesen. *Nézek rá Tywire várakozón, meg egy kicsit úgy, mintha rá akarnám beszélni valamire, amiről nem tudta, hogy neki jó. Szemmel….noszogatom, hátha rájön, hogy rágondoltam. Ehhez mérten a kancellárokról szóló fejtegetése már könnyedebb téma és biztosítom arról, hogy nem vagyok bajban, mindent kézben tartok, már amennyire lehet. Rajtam nem fognak ki, ahhoz korábban kell felkelniük. * -Naná, főleg ha összejön pár perdai akik segítenének. [/color][/i]*Meg akartam nyugtatni, hogy velem minden rendben lesz, de nem igazán akartam ebbe belemélyedni. Tywivel jobb ha az ember lánya nem beszél politikáról, intrikáról, emberi kapcsolatokról, ezért örültem annak, hogy ruhát akar nekem varrni. Persze volt bennem némi félsz, főleg ha ránéztem, szó se róla, Tywinna a bátyám szavaival élve, kurva jó bőr, és én is szeretem az extrém ruhákat, de azért nem ennyire. Szerencsére megnyugtatott, hogy nem lesz mutogatós ruha. Amúgy sem lenne nagyon mit mutogatnom. * -Tényleg kíváncsi vagyok milyen ruhát varrsz nekem. *Mosolygok rá és visszanyelem a további kívánságaimat, mely szerint legyen fekete vagy mélylila, esetleg piros. Nem, a perdai ruhák nem bővelkednek színekben, inkább a természet árnyalatait véltem felfedezni, persze Tywinek is vannak színes ruhái, de ő ezek szerint nagyon jó a festékekben. Lesz amilyen lesz, ez nálam nagyobb fejest ugrás, mint bemenni Fuller irodájába még egyszer. S ha már perdai ruha, úgy is kell élni mint egy perdai, ehhez pedig vadonjáró útmutatást is fogok kapni. Talán még a szagokat is megszokom. Az utolsó falatokkal harcolok, de megeszem ha addig élek is, közben Tywi körvonalazza nekem milyen perdai óráim lesznek. * -Á én biztos nem. *Mondom arra fejrázva, hogy a sikító lóizét felhasználjam egy grodrak elől való meneküléshez. Én nem vetek oda az egyik vadállat elé egy másikat, főleg nem ha az egy kölyök. Amikor Jenkinsszel voltam is meg akartam menteni, persze úgy, hogy Jenkinst dobtam volna be a melóba, végül is előbb húzok magam elé egy kancellárt, mint egy hoiho-t. * -Gondolod elpáholna ha velem történne valami? *Hangosan felnevetek, milyen híre van már Vharannak és ez jó, hogy velem kapcsolatosak. Érdekelne, hogy Tywin kívül beszélnek-e rólunk Elorakban és ha igen, akkor mit. Nem egyszer tűntünk fel a városban együtt és léptünk is le majdnem kéz a kézben. Vajon a perdaiak szoktak pletykálni? És mennyire éhesek ezekre a hírekre? A bátyámról pletykálnak? Hányszor találkoztak itt a botanikus csajszival? Elvégre a csaj nem mehet el kísérő nélkül akárhova. De ahogy ismerem a bátyámat, tutira ott vitte ki Elorakból, ahol én is meg szoktam lépni. Gondolataim közepette még válaszolok is a céltáblára és magamra vállalom annak beszerzését, vagy elkészítését. Legfeljebb lenyúlok egyet a lőtérről, nem ez lesz az első amit lecsempészek a Perdára. Apropó csempészet. Nem ártana megtudakolni Tywitől, hogy ezt a jóféle piát mennyiért adná el. Vagyis miért. Üzletelhetnék Jack-el és nekem is csurranna cseppenne egy kis lóvé. Elég költséges a kancellár vadászat. * -Felőlem, akkor első pizsiparti itt, a következő meg nálam. *Bólintok rá, elengedve a fülem mellett az összebújás lehetőségét….de inkább Tywivel, mint egy állattal. Legyen az akár egy….mipite? Wipite. Az a holdszemű lesz. Na az legalább kicsi, mint Vharan pimasz Pukigombóca. Szemet forgatok csak, én nem vagyok meggyőződve arról, hogy élvezni fogom, de adok egy esélyt Tywinek. A kaja elfogyott és még egy utolsó kortyot leengedek a torkomon, de már érzem, hogy zsibbadok. Vicces. Vigyorogva kérdezek rá a nevére, amit nem most fogok kimondani.* -Kvi…szííí, hagyjuk. Neves álmok?! *Tátom el a számat két vigyorgás között. Találó név, de a következő pillanatban gyanakvón nézek perdai barátnőmre. * -Be fogok tőle pisilni? *Szemöldökeim emelkednek, majd kihámozom magam a székből és felállok. A szédülés hirtelen kap el, de nem dönt le a lábamról és nem is kellemetlen. Vigyorgok, hogy elkapott az ital és milyen cseles. Addig nem sokat éreztem, most viszont kissé dezorientált vagyok. * -Hihihihi….cseles ez a….álom, nedves. Ilyet kérek még! Huhhhh, melegem is lett egyből. Hihihihi….azért remélem….nem fogok bepisilni. Te bánod Tywi! *A szavak még egészben jönnek ki belőlem, de érezhető, hogy a nyelvem nem úgy forog. Kicsit ropog, botladozik, de ez nem tart vissza semmitől. Megfogom a poharamat, bár üres már, és a perdaiak felé emelem.* -Minden hízik, én hízlak titeket! Inni, mind velem! Ez quin…cssssss táncolni velem! *Azt akartam mondani, hogy minden perdait szeretek, és nem is tűnik fel, hogy nem azt mondtam. A pia nevének kimondására még józanul sem vállalkoznák, de lássuk be, érezhető a hatása, főleg a nyelvtudás és forgatás terén. De! Nem vagyok az asztal alatt! Mikor csendre intem őket, az ujjamat a számra teszem, aztán nagy lendítéssel megölelem a világot is. Táncoljunk, csak zene kell hozzá.*
Édes barátnőm szavait iszom, miközben néha szétnézek a fogadóban, hogy minden rendben megy-e? Látom, hogy távoznak, s érkeznek is. A helyiek jól ismerik egymást, így nem hinném, hogy valami jelenetet rendeznének. Nagyon helyes, én ezt a helyet ilyennek szeretném látni, mármint a béke szigetének, ahol kikapcsolódhat bárki. Mikor több ízben megkapom Raventől, hogy legyek türelmes, akkor nincs más dolgom, mint elfogadni a tényt. -Rendben – sóhaj távozik az ajkaim közül, s az arckifejezésem teljesen komollyá formálom. Eldöntöm magamban, hogy inkább nem akarok érdeklődni minden áron a Quorsák világáról, ha ennyi türelem kell hozzá. Ha mesélni fog róla Raven, vagy bárki más, akkor fogadni fogom, de ha nem mondanak róla egy árva mukkot se, nem fog zavarni. Tán Shiennel így akar engem tanítani, de vajon mire? De vajon én miként járjak el velük szemben? Ne mondjak semmit, úgy ahogy ők? Az nem én lennék! A társalgásunk ilyen mederben megy, mikor a következő gondolataira reagálok. -Szóval én kérdezősködjek tőle. – mélázok, s a bájos fejecskémet kezem segítségével támasztom meg. Szóval legyek Raven kémje? Vajon Alec mit fog ehhez szólni, vagy ahhoz, hogy húga titokban mivel bíz meg. Még rémlenek bennem a képek, mikor olyan dühőssé vált, s ki akart békíteni Jasminenal, vagyis pontosabban követelte, hogy kérjek bocsánatot. Ki kell békülnöm velük, mert így belegondolva én olyan gyorsan felkaptam a vizet. -Bízok benned – nézek bele Raven szemébe, s teljesen elveszek benne. Még sosem néztem meg Raven ezen testrészét. Vajon e különbség a perdaiak és az emberek között e tekintetben? Vagy vannak-e kisebb apróságok, amiben eltér a két faj? Passz, s jobb is, ha a témánk olyanra módosul, mint például a ruházat. Abban otthonosan mozgok, s magabiztos vagyok benne. -Következő találkozásunkra mindenképpen elkészítem. Van valamilyen szín, amit szeretsz? Mármint, akkor alapból fogom elkészíteni neked. – megjelenik végre egy rövid életű mosoly, s ha már így van, akkor elképzelem rajta azt, amit neki szánok. Mondjuk ki, hogy menően fog kinézni, s egyben elegánsan. -Csinálhatom kellemes anyagból, mármint olyan finom érintése legyen, mint a bőrömé? – érdekel engem, hogy milyen választ kapok. Több kérdésem lenne hozzá, de jobbára inkább visszafogom magam. Pontosan ezért terelődik át a téma a vadállatokra. -Ne butáskodj, ha adatott a pillanat, hogy élj, akkor élj! Mind a kettő kicsinálna, ne feledd el. – árulom el a fő igazságot neki, ami szerint én élek. Meg mikor a vadonban voltam, nos akkor volt pár meleg helyzet. Nem osztom meg vele, mert nem biztos, hogy élvezné. Fogalmam sincs, hogy mi lenne rá a reakciója. Sokkal inkább Vharan témával kapcsolatosan nyilvánulok meg, amire rögtön kapok egy nevetést. -Igen, persze. Fiatalabb vagy nálam, s az én felelősségem, hogy megvédjelek. Egy feladat, amit okosan és ügyesen kell elvégeznem. Perdán számon szokták kérni az ilyen vezetőket, hogy miért és hogyan tett. S ha látszik, hogy rosszul, akkor soha többé nem lehet az. – csak nem bírom befogni a szájam, s árulni el, hogy itt aztán vigyázunk egymásra és hasonlók. -Akkor előre megbeszéltük – újra jön tőlem egy mosoly, így a későbbiek folyamán egyikünk se háborodhat fel. Mindketten megegyeztünk ebben, s én tartani fogom a szavam. Elfogynak lassan az ital, meg természetesen az étel szintén. Ami viszont szemet szúr nekem, hogy barátnőm elkezd érdekesen beszélni. -Nedves álmok, de lehet neked Neves is, s gondolhatsz Vharan egész testére is – adom Raven alá a lovat egy szélesebb mosollyal. S nem igazság, hogy ő iszik, hát egyből leküldök két pohárral egymás után. -Ha sokat iszol, természetesen pisilni fogsz. – nézem, ahogy feláll a helyéről, s mikor látom rajta, hogy ingatag, akkor felkelek, s odasietek mellé. Megfogom őt, hiszen aggódok érte, hogy el ne taknyoljon. -Fogsz kapni, odafent a szobámban. – szólok még a józanság hangján, s mikor hagytam barátnőmet megnyílvánulni, akkor utána fogom és támogatva őt terelem a szobámba. Nekem rohadt melegem van, s nagyon érik a textil ledobás nálam. -Nekem melegem van! – szólok ahogy felérünk az emeletre, s utána meg egyenesen szobám elé irányítom a kis bájoskát. Előveszem a kulcsom, s pár pillanat múlva nyílik az ajtó. Szépen betessékelem őt, s utána pedig bentre rakom a kulcsot. -Mindjárt jövök, hozom az italt. – ezzel elsietek az italért, meg hozom a poharainkat. Mikor visszaérkezek 5 perc után, akkor az asztalra kerül az ital a kancsóban, s mellé pedig a két pohár. Bezárom az ajtót kulccsal és benne hagyom a zárban. Nem kell enné több. -Itt vagyok már – szólok Ravenhez, aki nem tudom mit csinál. Azonban most veszek észre valamit, ami a fogason van. Számomra teljesen idegen. Felkapom s odalépve ennyit mondok. -Ez a tiéd? Ezt a fehérneműt te vetted le? Ez ugye az? – mutatom neki a két darabot, s ha már így állunk, akkor a kezébe nyomom. Én megsülök, s a ruhám praktikusságából fakadóan, hát pillanatok alatt meztelenre vetkőzök Raven előtt, sőt töltök a két pohárba az italból. Jól meghúzom. -Hehe, Ravenem, neked nincs meleged?
*Na, Tywi emberekről okítását letudtam eg időre. Nem mondom, hogy nem fogok neki mindenről mesélni, mert fogok, de csak szép lassan. A Város házait sem úgy építették, hogy előbb készen volt a tető és hozzá húzták fel a falakat. Az már más kérdés, hogy ő mennyit mond el nekem a perdaiakról, mert van még mit tanulnom az biztos, és szívesen is teszem. Azonban van a kettő között még egy másik dolog, pontosabban személy, aki származását tekintve az emberekhez tartozik, de mégis a Város falain kívül kell megoldani a vele kapcsolatos problémát. Ő pedig a botanikus csajszi. * -Háááát, mondjuk igen. A lényeg, hogy nem szabad a kérdést neki szegezni, csak finoman megtudakolni, mik a szándékai a bátyámmal? És most nem úgy értem, mint nőnek a férfival, hanem mint városinak az ellenállóval. *Le is halkítom a hangom a kényes téma miatt, mert bár csak perdaiak vannak most itt, azért nem árt vigyázni. * -Tudod az ellenállók szeretnének barátkozni a perdaiakkal, vagyis veletek és sok mindenbe belemennek, nem úgy, mint a kancellárok. Ha viszont a csaj miatt bajba kerülnek, akkor ti is bajba kerültök. *Egy kis motivációt engedek meg magamnak, hátha Tywi jobban ráharap a dologra. Tudom, hogy ő sem kedveli a csajt, de érdemes lenne vele kibékülni. Pláne azok után, hogy ő csinált velük olyan illúziós izét, amitől berágtak. * -Ezzel pedig nekem is segíthetnél. *Még egy adag motiváció, és kész. Amúgy imádom Tywit és nem csapom be, csak a magam malmára hajtom a vizet, másrészt nem árt több fronton is megpuhítani a perdaiakat, és ha Tywit sikerül, a többit is sikerülni fog. Mondja is, hogy bízik bennem és olyan furán néz a szemeimbe, én meg vissza az övéibe, hátha ez valami perdai szokás. Nézzünk egymás szemébe mélyen. Rajtam ne múljon, a barátságunk sem. S ha az kell, hogy perdai ruhába járjak, felőlem! Vannak is ötleteim, jobban mondva kívánságom és az is csak egy. Vharan kompatibilis legyen. Nem akartam még a színt is hozzácsapni, de ha már perdai barátosném rákérdezett, akkor elrebegem neki.* -Fekete. Vagy lila. Vagy mindkettő. *szemöldökeim várakozón megemelkednek, hogy vajon neki tetszik-e, ebben a színösszeállításban elég perdai marad-e a ruha és egyáltalán megoldható-e, mert híján vannak a festékeknek ha jól láttam eddig. Vagy csak jobban csípik a természet színeit. Aztán rátér az anyagára, de ennél a pontnál már megálljt parancsolok magamnak, hátradőlök a szék támlájáig és visszakozom mindenben.* -Tudod mit Tywi, olyan legyen amilyen szerinted jól áll nekem, eléggé perdai, de picikét benne van az én egyéniségem is. Szabad kezet kapsz. *Mert ha nagyon sokat kérdez még a kívánságaimról, akkor oda lyukadunk ki, hogy a ruha a mostanihoz hasonló lesz és mellőz magából mnden perdait. Ezzel le is zárom a ruha kérdést, van elég téma amit kivesézhetünk és inkább azokra térek rá, miközben falatozom és szürcsölöm az enni- és innivalót. Mondjuk nem pont az állatokra gondoltam s ha rajtam múlt volna, nem lenne téma, de már felröppent. Némi történetmesélés után megosztom vele a gyenge pontomat, mert mint kiderül, a feltétlen állatfóbiám azért keveredik némi irgalommal, ami viszont nem erdőjáró kompatibilis. * -Na pontosan ezért kerülöm az állatokat. *Mutatok rá szó szerint is a lényegre, mutatóujjam Tywi orra előtt lebeg pár lélegzetvételnyi ideig, utána ismét a pohárra szorul. Baj lesz ebből Raven….mantrázom magamban, de még nem igazán érzek többet egy kis kellemes melegségnél és zsibbadásnál, ennél jóval többet szoktam inni alkalmakkor. Újév éjszakáján is rendben volt minden, „csak” Jenkinsszel levelezgettem hajnalig. Aztán jött az ébredés, hogy száradjon le mindkét keze. De kölcsönébresztés visszajár. Nekem viszont nem kell gondoskodnom a védelmemről, mert mint kiderül, Tywi majd megteszi, nem is akármilyen indíttatásból. Azon kívül persze, hogy imád, tart Vharantól is. Ez mókás és nevetek is rajta.* -Oké, igyekszem majd szót fogadni. *Ha ezt anyám hallotta volna, bepisilt volna a gyönyörűségtől, másrészt megkocogtatta volna a fejemet, hogy otthon vannak-e. Raven Moor és a szófogadás, nem érdemes egy napon említeni, de Tywi cuki és kedvelem és nem akarom, hogy az én hülyeségem miatt neki legyen baja. A piszipartit is megbeszéljük, később kiderül, hogy jól tettük, egyelőre még tök jól vagyok, a piáról érdeklődöm és fejemben már csilingelnek a perditek meg a kreditek, utóbbiak csak virtuálisan a számlámon, mikor a pda jelez, hogy sok-sok kredit érkezett a számlámra. Üzlete akarok kötni, a beszerzés része nem macerás, csak a Domira csempészést kell megoldanom, és persze egy egészen új vállalkozást kell nyitnom a Városban. Ott nincs is kocsma, nincs olyan mint Jack bárja, mert a sok hülye tudós ellepte a Várost és ők nem mulatnak, csak a karókat nyelik. De majd Raven bárjában megérzik végre az élet ízét, meg a piáét is. Kell egy jó név….A piának már jó neve van. * -Nedves…rosszul mondtam? Nahát! Vharan egész testére gondolok akkor nem alszom el. Ha nem alszom, nem tudok álmodni, igaz? Te láttad már Vharan egész testét? Ne is nézd meg! *A Nedves álmok már dolgozik, tréfásan megfenyegetem Tywit a mutatóujjammal és vigyorgok ezer karátosan. * -Hol van itt a mosdó?~~Még sosem jártam perdai vécén, vajon milyen lehet? Itt nincs vízvezeték….baszki, az is lehet, hogy nincs vécé és a bokorba kell mennem? Bokor vécé, vagy vécé bokor? Ki van rá írva….nem, a perdaiak nem írnak. Akkor tutira valami jel van rajta. Egy tábla egy ülő perdaival, vagy ilyemi. Látnom kell egy perdai vécét. ~~ *Gondolataim közben állok fel s azzal a lendülettel meg is inog alattam a talaj. Nem, nem én szédültem meg, jusztse. Tywi azonban megfog és támogat, csak tudnám merre. * -Hééé! Tudok járni! *S miután táncra hívtam a fél Shiennel asztalait, felszegett fejjel megindulok a „táncparkett” felé, ami a fogadó közepét jelenti, azt ahol a szép perdai fiúk összetalálkoznak tálcával a kezükben. Az is lehet, hogy az egyik lány volt. Mindegy, mert nem mélázhatok el rajta és nem is tudok egy perdaival sem táncolni, mert Tywi elterel másfelé. * -Baszki Tywi, lépcsők. Óóóó, de rég éreztem így. A piát hozod? Hova viszel? Szobára? Hihihihihiiii! *Vigyorgok és kuncogok, picit összeakadnak a lábaim, de mindent egybevetve tök jól érzem magam. Megyek amerre Tywi visz, majd a szobában egyenesen az ágyra zuhanok. Kiterülök, mint egy akármilyen kis állat akire rátaposott egy molaf. Kezeim s lábaim széttárva fekszem és nézem a mennyezetet. Barátosném visszament a piáért, még jó, hogy szóltam neki. A kis irigy elfelejtette volna. Nem gondolom ám komolyan, Tywi a legjobb szívű perdai, csak vigyorgok míg vissza nem tér, én nem vetkőzöm, ha melegem van sem, nem otthon vagyok. Meg macerás is lenne levetkőzni, nem csak úgy lekapom a ruhám mint Tywinnaaaaaaaa! *Csak nézek szemmeresztve, hogy mit csinál, akkor esik le, hogy rám dobott valamit. Lenézek magamon, két ujjal emelem fel a melltartót. Tywi nem hord ilyet! Ám még a perdai ütős pia sem tudja az eszemet leállítani, egyből kombinálok, összerakom a képet, a botanikus csajszi ebben a szobában lehetett a bátyámmal, ezen az ágyohn…..* BASSSZKIIIIII! *Kiáltom és már pattanok is fel, mint akit megcsípett valami öklömnyi perdai vadállat bogár, a melltartó lobogva repül az ágy felé, majd szépen lehullva rá befejezi a táncát. Kezemet a nadrágomba törlöm. Fúj baszki, a tesóm itt kefélt a nőjével. * -Nincs másik szoba? *Nézek a meztelen Tywinnára nyöszörögve. *
Fogy az étel, s a kancsóban pedig egyre kevesebb ital mennyiség van. Beszélgetünk az én lelki húgommal. Sok dologról, s abban reménykedek, hogy egyszer képes leszek teljesen megérteni őket. Mármint a világuk lényegét, mert merőben más miénktől. Jó-jó nem akarok belőlük faragni perdait, bár szerintem részben azzá kell válniuk. Tanulniuk kell tőlünk, s nekünk pedig tőlük. Legalábbis már ha beengednek a saját világukba. - Rendben megpróbálom megtudni tőle, ha összefutok vele egyedül és nincs ott a védelmező bátyád – tudom le ennyivel a Jasmine kérdést, az már más dolog, hogy valójában miként fog elsűlni? Nem félek, csupán lehet újra csalódott leszek. S ki fog engem felvidítani? Ránézek Ravenre, hmm igen...lehet számíthatok rá e tekintetben. Rodát egy jó ideje nem láttam, de merem remélni, hogy egyszer felbukkan, hogy további tanácsokkal bombázzon. A soron következő gondolatai jól hangzanak, mintha úgy rémlene, mint Roda szavai, legalábbis erre emlékszem. - Elég rosszul hangzik ez nekem, s rossz előérzetem van. S megint ezek a kancellárok! - sóhajtok fel, majd felfelé nézek a plafonra, mintha ott lenne a megoldás, csak le kellene olvasni. De nem! Számomra kezd bonyolulttá válni, legalábbis ezt érzem magamban. Amit mégis csinálok és teszek ebben a szent pillanatban, hogy kinyúlok Raven kacsójához, s megfogom egy rövidebb időre. - Az én húgomnak természetesen segítek. - nézek bele a partnerem szemébe, s lehet ettől fura az egész, de nincsenek semmilyen olyan szándékaim. Csupán érezze, hogy támogatom. Mikor megvolt ez a baráti meghitt pillanat, akkor elveszem a kezem, s a ruha színéről érdeklődöm nála, ami végül úgy végződik, hogy csináljam úgy, ahogy akarom. - Jaj! Rám számíthatsz – szólok vissza, közben már újra átgondolom a fejemben az egész ruha kinézetét. Oda lyukadok ki, hogy baszki! Durván jól kell kinéznie, hogy Vharan állát a padló fogja meg. Folytatjuk aztán a beszélgetésünket, s az állatoknál lyukadunk ki. Meg akarom mutatni az aranyos és veszélytelen apró kis házi kedvenceket Ravennek, hátha nem csak a Chinelt fogja bírni. A kijelentésére, csupán ennyit tudok válaszolni. Ha pedig Chinel, akkor ott van Vharan, s én elkotyogom neki, hogy bizony jobban tartok tőle, mint mondjuk bármilyen más quorsa férfitől.Egy hosszabb ideig szünet áll be a beszédemben, ami különben jelzés arra, hogy kezd hatni nálam is a pia. Ami egyhe szemöldök megugrást eredményez, az maga Raven szavai. - Dehogy nézem meg Vharant, ő a tiéd és fordítva. Egyáltalán nem érdekel Vharan, meg a teste. - sóhajtok, mert csupán rögtön az jut eszembe, hogy magányos vagyok és még nincs senkim. A másik meglepő, hogy mosdót keres Raven. - Mi az a mosdó? - de nem itt van a fő probléma, hanem hogy Raven nagyon jól érzi magát, s táncolni akar. Meg héhéhéhé! Rohanok oda, hogy össze ne essen, s rögtön támogatom őt. Úgy vélem, hogy beverné a fejét valahova, s abból nagy gondom származna. Sokkal inkább terelem fel a szobám irányába. - Dehogy tudsz, olyan furán lépsz, mint egy csetlő-botló hoiho – s történetesen megküzdök vele, meg együttesen a lépcsőkkel, de csak feljutunk. - Igen szobára! - szólok, mikor kettesben vagyunk, s én nem mosolygok és nem gondolok hozzá egyelőre semmi rosszat. Ott hagyom a szobámban, miközben visszamegyek az italért, amit annyira szeret. Mikor visszatérek, akkor az ágyamon pihen. Bezárom kulccsal az ajtót, s benne hagyom. Levetkőzök meztelenre, mert nekem a piától melegem van, s az ágyban még inkább az lesz. Végül rábukkanok egy ruhadarabra, amit odadobok Ravennek. Az pedig felkiáltva úgy csinál, mintha a szobámmal gond lenne. - Az a ruhadarab tiszta, nem tudom mi a gondod vele. Ráadásul te vagy az első, aki a szobámban van. Miért akarsz másikba menni? - nézek rá a húgomra, s odasétálva hozzá melegen magamhoz ölelem. Érzem, hogy nem csupán az én testem ég a piától. Nincs neki melege? Csodálom tűrőképességét. Hosszúra nyúlik az ölelésem, de mikor eltávolodok, akkor egy vigyor jelenik meg ra, olyan amilyet csakis részegek csinálnak. - Állandóan csak kérdezel és kérdezel, hát én is kérdeznék tőled! - hadonászok ott előtte, mint egy párbajmester. - Ha Alec velem lenne, engem dugna, akkor nyugodtabb lennél? - s annyira hátra akarok dülni, hogy félelemben megkapaszkodok Ravenben. Megmenekültem egy hátraeséstől, s ekkor teszem fel a következő kérdésem. - Nincsen meleged? Vetkőzz le bátran, vagy én vetkőztetlek le - vigyorgok rá, s ha ez nem lenne elegendő, akkor érdesen odamondom. - A ah, kényeztetni..ahm – elszoktam volna a piától, lehetséges! Mióta Shiennel asztalaiban dolgozom, egy kis pohárkával sem küldtem le, de most több volt mint egy.
-Csak is akkor. Meg ne tudja, hogy kifaggatod a csaját. *Emelem meg a mutatóujjam, figyelmeztetve Tywit arra, milyen fontos ez a kis részlet. Még az is eszembe jut, hogy motiváljam Tywinnát, akinek a kancellárok szó ragad meg a legjobban az elméjében. Nem csodálom, nekem is a bögyömben vannak. Vele együtt én is felnézek a mennyezetre, nem tudom mit nézünk ott, de biztosan ez is olyan perdai szokás, mint az egymás szemébe nézés, és hát én nézek együtt Tywivel. Jól is jön, mert megígéri, hogy segít nekem és az elégedettséggel, meg a gondolatban történő vállveregetéssel együtt elvigyorodom. Akkor is vigyorgok amikor megfogja a kezem, de ebből nem valami erotikus dolgot szűrök le, hiszen nem kell semmit belegondolni. Barátok vagyunk, egymásba öntünk erőt a kéz fogdosással. Ahhoz viszont nem kell erő, hogy ruhát készítsen nekem. Bevallom, már eszembe jutott párszor, hogy szerzek magamnak, de csak Vharan kedvéért – meg a magamért, mert egy perdai ruhából gyorsabban ki tud bújtatni – de még sosem jutottam el a megvalósítás útjára Tywi azonban egyből oda vezet, mintha kitalálta volna a legtitkosabb gondolataimat is. Na ezzer jó lesz vigyázni, remélem az illúzió keltésen túl, nem a gondolatolvasás a képessége. Jó lesz ezt majd tisztázni, egyelőre a ruha színébe sikerül belekeveredni, de végül az egészet ráhagyom. Tudja ő mi kell nekem. * -Tudtam! *Vigyorgok megint hálásan és el is tesszük a ruha kérdést máskorra. Azt azért remélem, hogy készen lesz arra az alaklomra, amikor Tywi kivisz az erdőbe megtanulni perdainak lenni. Azért vannak fenntartásaim, főleg az állatokkal kapcsolatban, de azt is elmondom, hogy mennyire fejlődőképes vagyok. Vharan pukigombóca már nem okoz heveny szívbajt, ahogy a tőgyikék sem, a többit meg majd szép lassan, nagyon lassan. Attól nem kell félnem, hogy Tywinna nem vigyáz majd rám, nem fog otthagyni az első adandó alkalommal az árokban, ha beborulok egy harmadik típusú találkozás miatt. Mégpedig azért, mert fél Vharantól. Hát ez irtó cuki, el is nevetem magam, de nem bántón, csak úgy, hogy tudja, tetszik amit mondott. Észre sem veszem, hogy már a saját anyanyelvemen is kissé furán sikerül forgatni a szavakat, nekem pergőnek tűnik, Tywinna viszont kicsit csendesebb lett. Ha majd később rájövök miért, a nedves álmokat fegyvernek fogom minősíteni, addig meg maradok csak a nevénél. A nedves álmokról rögtön Vharan jut eszembe….megint. Közlöm is Tywivel, hogy nekem pia sem kell ahhoz, hogy nedves álmaim legyenek, elég ha a Nagy Perdaira gondolok, viszont itt jön képbe a pia hatása. Óva intem barátnőmet attól, hogy megkukkolja Vharan meztelen testét….baszki, még gondolatban kimondva is begerjedek rá. * -Az jó, köszi. Irtó cuki vagy tudod? *A másik hatás, hogy pisilnem kell, vagy legalábbis eszembe jut, hogy jobban teszem ha már most megkeresem a mosdót, hogy a szükség percében ne kelljen kapkodni. A szemeim tócsányira kerekednek és a számat is eltátom arra, amit Tywi kérdez, mert erős a gyanúm, hogy itt nincs is mosdó. Oké, jártam már bokorban, csikizte a fenekemet nem egy és nem kettő fűszál, de azért egy városban vagyunk, na! * -Ahol a dolgod elvégzed. Remélem nincs messze. Még nem kell, de fog. *Azt, hogy még nem kell, bizonyítja az is, a felállás utáni megbillenést máris a tánc követi. Belekezdek, s talán még néhány lépésre futja is a jelenlévő perdai nézőközönség legnagyobb döbbenetére, de Tywinna meglepő gyorsasággal támogat a lépcső felé. Röhögve hagyom magam. * -Furán lépek? Ez a tááááncccc Tywi. *Még a lépcső felé is igyekszem bizonyítani, hogy totál tudok koordinálni, közben a röhögésem folyamatos, és nem tűnnek fel olyan apróságok, hogy szobára megyünk.* -Höhöhöö, szobára. *Csak elismétlem, majd halkan dudorászom míg a szobáig el nem érünk. Ott aztán kicsit magamra maradok, mert kérésemnek megfelelően, Tywi a pia utánpótlásért ment, én meg teljesen gyanútlanul elvetem magam az ágyon. Mégis ki a franc gondolná, hogy korábban pont a bátyja kefélt itt a kém barátnőjével? Hát én nem baszki, és mikor Tywinna visszatér, ez a tudás villámként csap bele az amúgy is leterhelt elmémbe, a testemre pedig egy melltartó képében. Rögtön fel is pattanok az ágyról, de ezt a következő pillanatban meg is bánom, kicsit forog velem a szoba, de attól még sikerül a fehérneművel pontosan becéloznom az ágy közepét. * -Az a ruhadarab a botanikus csajszié. Nem te mondtad, hogy itt voltak és….tudod. *Két kezemmel mutatom, hogy keféltek, de persze nem biztos, hogy tywinna érti a mozdulatot. Míg én levegő és lélekjelenlét után kapkodok, Tywinna vészesen közel jön…meztelenül! Aztán átölel. Baszki! Fúbaszki! Én nem ölelem át, még önkéntelenül sem, ez azért már nem olyan mozzanat, hogy az legyen. Két karom széttárva, testem megmerevedve, nehogy egyetlen mozdulattal is beindítsak valamit, még levegőt sem veszek, csak amikor elenged, akkor szívom tele a tüdőmet, mint fuldokló amikor kibukkan a vízfelszínre. * -Kérdezz, de ezt….ezt ne csináld még egyszer. Meztelenül ne, léccike! *Követelésemet kéréssé enyhíti az utolsó szó és az ahhoz társuló szépnézés. * -Abszolút! *Csípőből válaszolok és azonnal, mert hát tényleg. Tywinna meg belémkapaszkodik, nehogy hátraessen. Na szép, ugye, hogy mit hoz ki emberből és perdaiból a bige?* -Nincs bajom a csajjal, nem lenne, ha nem hinném azt, hogy kém. *Igen, ez a lényeg. Egyébként ahogy hallottam aranyos, csendes csaj, kissé visszahúzódó, de a gyanúval együtt már szöget üt az ember fejében. Atán amikor Tywinna vetkőzésre szólít fel, mi több, belengeti, hogy ő maga teszi meg ha én nem, akkor kicsit megijedek. Mi lesz itt baszki?! Az a hang meg….kicsit hátrébb lépek, nekimegyek az ajtónak és ott ragadok. Felemelem a kezem, kinyújtom a mutatóujjam, majd rábandzsítok. * -Lécci ne vetkőztess le. Két meztelen nő egy szobában nem jó ómen. Tywi….te be vagy rúgva? Énnis be vagyok rúgva? Baszki a pia nagyon jó! Na jó, a cipőmet leveheted. *S felröhögök nem kevés kárörömmel, ugyanis a sok csat meg miegymás már Vharannak is sok volt. Persze ő enyhén szólva türelmetlen volt, amit meg is értek. Szavammal együtt odabotorkálok vihogva az ágyhoz, felbaszom a lábam rá. Ne Tywi, szórakozz! *
- Rendben, rendben! - szóval Jasmine-t ki kell faggatnom, mármint egészen pontosan, hogy milyen céljai vannak Raven bátyjával. Elraktározom magamban, aztán ha találkozni fogok vele, akkor megtudom az igazságot. A beszélgetésünk nagyon kellemes és nyugodt mederben halad. Alig végzünk a ruha témával, mikor vesszük elő a következőt, mármint hogy én fogom őt tanítani mindenképpen. Érzékelem, hogy noszogatni kell egy kicsit ez ügyben. Vharannal kapcsolatos szóváltásunk, úgy tűnik nekem, hogy tetszik Ravennek. A nevetését nézem, s én felteszem ráadásul a következő kérdést. - Most miér? Te nem félnél tőle a helyemben? - érdeklődök barátnőmnél, s én tovább gondolkozok a Vharan témán. Különösen nem ismerem a férfit, csak egyszer találkoztam vele. Abból csak annyit vontam le, hogy nagyon komoly pasi, aki úgy elvan magának, társasága van, de ezen kívül nincs különösebb. Azonban a beszélgetőpartnerem szavaiból arra tudok következtetni, hogy egy Raven fajta nőtől képes változni. - Nem vagyok kukkolós! Miko..mikor ők eltüntek odafentre átöltözni, akkor egy idő után aggódtam értük, hogy mi lelte őket. Semmit sem láttam, vagy hallottam belőle – tiltakozok hevesen Raven előtt, hogy még véletlenül se könyveljen el nézegetős nőnek. A pia első fura hatása nálam, úgy jelenkezik, hogy hosszabb ideig hallgatok, mint általában. Meg aztán Raven segítségre szorul, főleg mikor feláll a helyéről. Nem vagyok rest elkapni, még mielőtt felnyalná a padlót egy suta lépés után. - Jah, hát le kell jönni a felső szintről, tök sötétségben, majd a házon kívül jobbra indulva vannak kialakítva kisebb fülkék a ház mellett. Egymás mellett 3-om darab. - ennyivel tudom őt segíteni, ha majd jön nála a szükség, akkor tudja merre találja. - Ne lepődj meg, ha találkozol másokkal az éjszaka folyamán. - figyelmeztetem előre, s tudja csak meg előre, hogy mivel jár a dolog. - Így táncolnak az emberek, ahogy most te? Én csak egy vadásztáncot ismerek, meg pár érdekes tánclépést, de többet nem. - vallom be az én húgomnak. Szobára megyünk bizony, ahol nyugodtabb körülmények között lehetünk. Meglep Raven mozdulata, mikor Jasmine melltartóját odadobom neki. Pillanatok alatt felpattan a helyéről, ezzel szerintem sok gyorsnak hitt lábatlan hüllőt beelőzve a ranglistán. Mindegy is, hát bizony kap egy meztelen ölelést az én drága barátnőm, s azt hinném ettől a mozdulattól jobb lesz neki, de nem. A szavai hallatán csak ennyit mondok. - Jó, pedig annyira kis aranyos Wipite alakod van. Ölelgetni valóóóó...ó! - megrázom a fejem, s kijavítom magam. - Vagyis, akkor nem csinálom mostantól. Visszatérve Alecre és Jasminera, már mondtam, hogy másik szobában voltak. Abban a másik szobában hagyta ott Jasmine azt, s természetesen nem hagytam ott idegeneknek mutatóba. Így került hozzám, ebbe a szobába. - sóhajtok egyet végezetül, s azért jó hallani a kérdésemre adott választ. Szóval jobban érezné magát Raven a bőrében, ha én meg Alec lennénk együtt. - Köszönöm a bizalmad Hugom. - s újra csak arra térünk rá, hogy Jamine egy kém. Így ültet bogarat barátnőm a fülembe. Végezetül az alkohol közbeszól a komolyabb témák kibontakozásába, mert teljesen értelmes dolgokról letérünk a nagy susnyásba. - Nem is foglak levetkőztetni, mert magadtól fogsz vetkőzni. - jelentem be magabiztosan, mindentudó mosollyal. A berúgásos kérdésére meglepődök, de vigyorgok. - Nem vagyok berúgva, csak jól érzem magam. - lépdelnék oda hozzá, de azonban beelőz. - Úgy lépkedsz, mint egy sebzett Laflova – jelentem kis sunyi mosollyal, s hogy rendes legyek a kis dámahercegnővel, azt hiszem belengetem az ütőkártyám. - Ha leveszed a cipőd, akkor töltök ebből a nedűből. - sőt odalépek a korsóhoz, s töltök mind a kettőnknek. Felveszem a két poharat, s mutatom Ravennek, hogy cipő ital fejében. S mivel lehetnék gonoszabb, mint a saját italomból lassan inni kezdek. Fél szemem Ravenen hagyom. - Nem vagy berúgva, csak furcsán vagy – jelentem ki szomjoltásom végeztével.
*Egy dolog elintézve. A botanikus bige ki lesz kérdezve hátsó szándékkal. Kettő, vagy már a sokadik, hogy lesz perdai ruhám. Egészen autentikus leszek a végén, és ha még Tywinna megtanít perdainak lenni, asszimilálódom. Nem tudom még, hogy ez nekem jó vagy sem, egyelőre nem tartunk ott, de majd kiderül. A perdai vadonban azonban csak Tywinna lesz ott velem és érdekes, hogy ebben a tekintetben megbízom benne. Főleg miután Vharan is szóba kerül. Kérdésére nem túl hosszan elgondolkodom, elnézek Tywinna mellett és magam elé képzelem a Nagy Perdait. Aztán bólintok vigyorogva, majd megjátszott ijedtséggel emelem fel mindkét kezem. * -Deeee, nagyon! Bbbrrrrrrr! *Viccesen jegyzem meg azt is, hogy ne kukkoljon Vharan után, nem mintha tartanék tőle, meg hát ami szép azt meg kell nézni, Vharan meg nagyon szép minden tekintetben. A kukkolástól pedig még senki nem vesztette el az eszét, de Tywinna tiltakozik és egy kis részletet tudok meg a bátyám szerelmi életéből.* -Átöltözni? És te aggódtál? *Arra már nem is reflektálok, hogy ő nem látott és hallott belőlük semmit, a tekintetem épp elég beszédes, hogy tudja, aggódni egy szerelmes párnál amikor átöltözni mennek és nem jönnek vissza egy órán keresztül sem, nem igazán kell. Sőt! Akkor lett volna baj, ha két perc múlva megjelennek. Tywinna kissé naiv ezen a téren, mármint…nem a szex terén, abban gondolom, már csak a testi adottságait és a ruháit nézve nincs gond, épp csak….na! Nekem nagyobb baj, amikor kiderül, hogy nincs rendes vécé. Oké, gondoltam, hogy a városon belül sem olyan, mint nálunk, de azért nem számítottam arra, hogy kilométereket kell gyalogolni. * -Óóóóó baszki, komolyan? *Elképzelem ahogy éjszaka a sötétben egy számomra idegen helyen, félkómásan elkezdek botorkálni. El fogok tévedni, és ha összetalálkozom egy perdaival, biztosan felverem a házat. Még jó, hogy itt van nekem Tywinna, majd elkísér. Ezt letudva már táncolnák is a többi perdaival és meg is mutatom, mi emberek hogyan ropjuk, de perdai barátnőm gyorsan elterel a Shiennel asztalainak közepéből. * -Hát persze! De van sokféle tánc….vadásztánc? Körbetáncoljátok a tábortüzet? *Valamilyen kép él bennem egy ősi vadászatról amit egyszer láttam valamilyen fájlban az archívumból, de lehet, hogy régebbi mint az emberiség. Lassan de biztosan felérünk a szobájába ahol egy újabb horror ér, mégpedig a botanikus csajszi fehérneműjét illetően. Már-már lepihentem volna az ágyon, de hirtelen fel is pattanok amikor az ölembe hull a neglizsé és kiderül milyen nyoszolyán fekszem épp. A hideg ráz ki, Tywinna azonban egy forró és leginkább meztelen öleléssel óhajt megnyugtatni. Hát, nem nagyon sikerül neki. Meg sem merek mozdulni míg ölelget….de tényleg, hogy volt képes ilyen gyorsan levetkőzni? Ez az ölelgetés a mániája, de megkérem, hogy legalább meztelenül ne tegye ezt velem. Szerencsére inkább zavarba jön semmint megbántódna, ami egyébként nem volt a terveim között. * -Jójó, köszi. Azért aranyos vagy. *Próbálom menteni a menthetőt, aztán kiderül, hogy rossz szobában vagyunk, vagyis éppenséggel jóban, ha azt vesszük, hogy a bátyámék nem ebben igyekeztek az élvezet tetőfokára hágni. Látványos a megkönnyebbülésem. * -Akkor jó, már…furcsa is lett volna abban az ágyban….tudod, mégiscsak a bátyám…..az ember a szüleiről és a testvéreiről nem képzeleg olyat. Fúúúj! *Alecnak általában a nőügyeinek kitaglalásával sikerült elvennie az életkedvemet és befognia a számat, hogy ne kérdezzek többet. A jó az egészben, hogy most már vissza tudok vágni, legutóbb is sikerült amikor Vharanról meséltem, az vicces volt és kezdtem érezni a játék ízét is. Abban meg mindketten egyetértünk, hogy a botanikus bige kém, nem is kérdezek róla többet Tywinnától, majd máskor, szép lassan kifecsegi a dolgokat. Mindezek után már vetkőztetni akar én meg gyorsan próbálom lebeszélni róla. * -Igeeeen? Mivel veszel le a lábamról? *Érdekel, főleg most, hogy a pia megszabadított némi gátlástól, már amit talált amitől megszabadíthat. Oké, bennem is vannak gátlások, csak én is nehezen találom meg azokat. Leginkább akkor bukkannak fel amikor egy nő akar levetkőztetni és meztelenül ölelget. Nem is nézek Tywinnára, még kíváncsiságból sem, a legtöbb amit megbámulok, azt is az ajtóra tapadva, az a kopoltyúja, mert most egészen jól látszik. * -Mert mozog a szoba. Kicsit forog, de még jó. *Persze, hogy furán lépkedek, mert gondolom a sebzett laflova is így tesz, csak tudnám mi az. Még nem láttam, de Vharan is káromkodásnak használja, szóval szép állat nem lehet. Én viszont szép vagyok, ugye? Nem lehetek olyan mint egy laflova. A bennem keringő pia viszont nem engedi, hogy megsértődjek, meg amúgy sem érdekel. Megengedem Tywinnának, hogy levegye a cipőmet, de ez is hátsó szándékkal keletkezik, mivel a cipőm elég sok csatot tartalmaz. Az ajánlatra ellököm magam az ajtótól és elindulok az ágy felé, majd feltéve rá a lábam, ránézek, ő meg már iszik is.* -Ez korrekt ajánlat. *Emelem fel a mutatóujjam, majd kissé lehajolok amitől azonban beszédülök. Fura ez az ital, néha jó, néha meg még jobb a hatása és kissé hullámzik. Most épp jobban szédülök, de nincs hányingerem, csak vihoghatnékom. Meg is teszem. Vihogva ülök le az ágyra, onnan kisebbet esem. Lehajolok és nekiállok kicsatolni a számtalan zárat a cipőn. Hosszas folyamat.- -Baszki….máskor gyorsabban megy…..héééé! Még nem akad össze a nyelvem…..tényleg furcsán vagyok. *Egyezek aztán bele Tywi megjegyzésébe és tovább csatolok. Végre sikerül az egyiket lehúznom és diadalittas képpel nézek fel rá s nyújtom a kezem a piáért.* -Egy meg van. Kérem a jutit.
- Tudod semmit sem látnál a sűrű erdőben, s Vharan megjelenne mögötted, hogy itt vagyok...akármennyire edzett vagyok, de én tuti összerezzennék – ecsetelem tovább barátnőmnek, hogy bizonyos helyzetekben lehet bárki rémisztő, így Vharan is. De nem ezt a témát folytatjuk tovább, hanem az Alecekeset/Jasmineosat. De előtte meg kell nyugtatnpm őt a vécézéssel kapcsolatban. -Ne aggódj már annyit, mert mert lénytelen leszek megölelni téged...- adok nyomatékot neki, mikor káromkodik egyet, ami egészen pontosan az ő sajátja. Ami azt illeti, mikor elkezd táncolni odalent, akkor kénytelen vagyok közbelépni. Miért? Mert inkább tűnt nekem illegetésnek és billegetésnek, s aztán van jó pár perdai férfi idebent. - Sokféle tánc van, s zenevilágunkat szintén fel tudnám hozni, amiből rengeteg van. - magyarázom neki, hátha érdekli őt jobban a téma, bár nem vagyok annyira biztos benne. Odafent azonban mikor eltűnünk a szobámban, ott aztán meztelenül ölelgetem az én édes barátnőmet. Cserébe megkér, hogy ezt ne nagyon csináljam. Furának tartom, hogy miért gondolja, hogy ebben bármi rossz van. Náluk nem a szeretet kifejezése? Érdekes, talán később rá fogok kérdezni Ravennél. - Én nem tudom, hiszen nekem sosem volt testvérem. - pattan ki az ajkaim közül a legegyszerűbb válasz. El sem tudom képzelni, hogy mégis milyen lehet egy testvér? Meg az ilyen helyzetre miért mondja, hogy fúj? Mindegy is. - Hidd el, le tudnálak venni a lábadról többféleképpen is. - állítom teljesen biztosan, alkoholgőzös mosollyal. Feltűnik nekem, hogy a kopoltyúm irányába néz Raven, s kíváncsiságtól fűtve rákérdezek. - Tetszik a kopoltyúm? -közben nézem a lépkedését, ami teljesen sebzett laflovára hasonlít. Úgy tűnik, hogy a pia ez hozza ki belőle. Nincsen vele gond, nem mindenki lehet ragadozó. Sikerül idő közben találni egy motiváció, hogy levegye a cipőjét, s ezt bizony belengetett pia adaggal tudom csak. Ráakad a csalimra. Nézem, hogy milyen macerás levenni az egyik darab cipőjét, s vagyok annyira gonosz, hogy megjegyezzem. - Ha így haladsz, akkor kiszáradsz mint egy sivatag – beszélek itt furcsán, de ha már ennyire érzi Raven, hogy jutalmat érdemel, akkor átnyújtom neki az italát. - Tessék, de csak egy korty – én viszont bőszen lehúzom a saját adagom. - Be kell segítsek neked a vetkőzésbe – ezzel leteszem a poharam az asztalra, s mikor visszatérek, akkor nagyon lassan leguggolok Raven előtt, hogy megfogjam a lábát, amelyiken még a cipő van. Elkuncogom magam, mikor meglátom a cipőjét. - Fura egy lábbelid van! - de már elkezdek ott a másik kezemmel matatni, próbálni kihámozni belőle. Nagyon jó ötletem támad, mármint őrült. - Hogy bírod ezt levenni? - sajnos nem figyeltem az elsőnél, de mindegy is, mert előkapok egy aranyos, de jól láthatóan éles kést. - Besegítek ezzel! - mutatom fel neki diadalittasan, s rakom oda máris a cipőjéhez. Mondjuk azt tudom, hogy vigyázni kell az ő lábára, hogy meg ne sérüljön a műveletben.
-Na jó, ebben a formában én is sikítanék. *Jegyzem meg nevetve, mert hát tényleg, míg nem tudnám, hogy Vharan áll mögöttem a setét erdőben, addig a frász jönne rám, lehet még be is csurranna picit. De persze nem szoktam egyedül a setét erdőben sétálni, nem vagyok én Tywinna. Pont ezért nem hallgatőznék a bátyám után sem, de ez más téma. Mielőtt felmennénk, még a vécéről érdeklődöm, nehogy akkor kelljen kapkodni és szaladni, amikor már késő. Viszont nem egyszerű pisilni az éjjel kellős közepén perdaiéknál. Rövid káromkodás hagyja el ajkaimat, amit már úgy használok mint más a kötőszót. Tywinna azonban nemhogy megnyugtatna, inkább a frászt önti belém két marékkal a kijelentésével. Sőt! Felér egy fenyegetéssel tőle. Fel is emelem mindkét kezem védekezésképp, de gyanítom, hogy az öleléseitől még a perdai Istenek sem mentenek meg a jövőben. * -Oké, nem aggódom. *nem m ondom, hogy ne öleljen meg, szegény már így is zavarban van, nem érti az emberek érzeli világát mely annyira különbözik a perdaiakétól, mint kancellár a laflovától. Talán tudat alatt van bennem egy olyan érzés, hogy már előre kitáncoljak a váratlan ölelésből, de egyébként is jó kedvem van, és olyankor táncolok. Inkább, mint énekeljek, bár a saját füleimet nem bántja, másokét annál inkább a repedt fazékhoz hasonlatos dallam orgánumom. Tywinna nem hagyja, hogy kibontakoztassam a tehetségemet, melyben teljességgel bizonyos vagyok, felülmúlnám az őslakosságot, felfelé a terel a lépcsőn ami szerencsére még nem rejt annyi akadályt, hogy megtorpanjunk a fenekünkre ülve, röhögve. * -Okéoké, holnap táncnapot tartunk. *Azt már nem teszem hozzá, hogy előtte nem fogok inni, legfeljebb a saját Búfelejtőmet, mert ez a nedves álom eléggé instabillá tesz. A szobában aztán felbolydul a világom kissé, mert nemhogy abban a tudatban dőlök bele az ágyba, hogy ott a bátyám és a botanikus bige entyempentyemezett, hanem még a melltartója is a kezembe kerül. Kérdés persze miért hagyta itt? Véletlen? Elfelejtette felvenni? Vagy a bátyám tartotta volna meg szuvenírnek? Vajon hány női fehérneműje van a rebelliumi lakólyukában? Az is lehet, hogy külön szobát vagy kabint mi a fenének hívják azt kért, hogy ne fulladjon bele a bugyibálákba. Őt ismerve….Gondolataimból Tywinna rángat ki, nem nehéz neki azzal, hogy a fejembe gyömöszöli a szeretkező bátyám képét. Kiráz a hideg. Imádom a bátyámat, de a bátyám, a testvérem és az ember lánya nem képzeleg a testvéréről _olyan_ dolgokat, az felér egy virtuális vérfertőzéssel. Tywinna újabb hiányról számol be, mondjuk sejtettem már abból, hogy soha nem mesélt róla, így nem is létezik, de a szomorú arcával együtt ennek a rossz érzése csak most tudatosul bennem. * -Sajnálom. Tök jó egy testvér. Lehet szeretni, lehet vele veszekedni, verekedni, leönteni hideg vízzel, csúszplájzt tenni a cipőjébe és aztán együtt nevetni. S persze mindig számíthatsz rá. *Ha tudnám min jár az agya, bővebben is kifejteném és talán eljutnánk odáig is, miért fúj érzés elképzelni a testvért szeretkezni. Egészen máshová jutunk, mégsem olyan messze, hiszen a vetkőzésről van szó, amiben Tywinna élen jár a pucér valójában. * -Nnna, azt meghallgatnám. *Emelem fel a mutatóujjam, majd rá is badzsítok picit, mert hirtelen kettőt láttam belőle. Persze inkább a két ujjamat nézem, mint a meztelen Tywinnát, már csak udvariasságból is, meg mert félek, hogy ha megbámulom, félreérti. Na meg is elsődleges szempont, hogy ne akarjon engem levetkőztetni. Azért is vagyok kíváncsi, hogyan venne rá, de a pia belengetése telitalálat. Előtte azonban mégis rátéved a tekintetem, de nem az Istennőadta áldásaira, hanem feljebb a kopoltyújára. Braniq, azt hiszem Vharan így nevezte. Felkapom a fejem a kérdésére, s közben elindulok az ágy felé, mert a csizmámat nem lesz könnyű levenni, pia nélkül sem egyszerű. * -Érdekes, mert nekünk nincs. *Csak ennyit fűzök hozzá, egyébként biztosan mást is kérdeznék, de jelenleg nem vagyok olyan állapotban, hogy jobban érdekeljen, másrészt figyelnem kell, nehogy orra essek. A korrekt ajánlatra aztán nekiállok a számtalan csatot kinyitni, majd lehámozni magamról a csizmát. Tywinna nem igazán empatikus.* -Hééé! Ez pont jó tempó, ki van próbálva. *Ki ám, amikor ennél sokkal rosszabb állapotban voltam, le sem vettem. Viszont most már az egyikkel meg vagyok és kérem érte a jutalmam. Ha így haladunk, mire a bugyimhoz érek, nem leszek magamnál. Jó ez nekem? Megkapom a poharamat, és bár van benne bőven, Tywinna csak egy kortyot engedélyez, nem mintha ez bármit is érne. Ha inni akarok, nem megyek bele ilyen játékba, hanem elveszem a flaskát és jól meghúzom. Mostanra viszont a nyelvem is kezd zsibbadni, ami azt jelenti, hogy nem fog úgy forogni ahogy kell. Előtte viszont még az első kortyot is sikerül visszaköpnöm a pohárba arra amivel Tywinna fenyeget meg, mert fenyegetés ez a javából, egy meztelen nőtől. * -Nanneeeem! Egyedül vetkőzsöm. *Kezdődik. * -Divatos. *Méltatlankodom a furára, meg mert nekem így tetszik és kész. El is húzom a csizmás lábamat előle, ne matasson ott nekem, majd én kicsatolom, ha akarom. * -Lassssan…megofont…megfono…..lépésrőllépésre. *Bólintok is miután sikerült behelyettesítenem a most kivételesen nehézségekbe ütköző szót. Amikor viszont előveszi a kést, felsikoltok.* VVVÍÍÍÍÍÍÁÁÁÁÁÁÁÁ! TESZEDAZTEL! *Ijedten nézek rá, szinte halálraváltan, hogy késsel akar nekiesni a féltett lábbelimnek, s megint a mutatóujjamat lóbálom előtte, aztán megpróbálok elpördülni mellőle, hogy ne érjen el se engem, se a csizmámat a késével, de a fejben tervezés nem úgy dől el ahogyan kell, én viszont eldőlök, majd le is gurulok az ágyról. Nagyon nyekkenek.* -Na_nyúlj_a csimmámhoz! *Nézek rá szigorúan, gondolom én, de inkább hasonlítok egy mérges gyerekre, az összehúzott szemöldökeimmel és préselt, csücsörítő ajkaimmal, semmint egy katonás, vérbeli amazonra. *
- Na ugye, nem kell itt megjátszani a megrendíthetetlent – vigyorgok rá Ravenre, hogy végre találtam egy gyenge pontot nála. Ezt elraktározom magamban, s nem adom ki senkinek. Jobb ha vigyázok az én barátnőmre, minthogy magamra haragítsam. Épp elég volt eggyel összeveszni. Mikor azt mondja, hogy holnap táncnapot tartunk, akkor csupán ennyivel tudom nyugtázni. - Ha ennyire szeretsz táncolni, akkor lehet én leszek a riválisod. - öltöm rá kedélyesen a nyelvem. Persze ki tudja ki a jobb közölünk, s ráadásul az emberek tudnak táncolni? Ez aztán újdonság! Én azt hittem, hogy náluk nincs ilyen. Miből gondoltam? A fojtogató öltözeteikből, s valamiként nekem az összes quorsa csámpás lábú. A téma végül elterelődik másféle, mint például a testvér kérdésére. Kíváncsi vagyok, hogy milyen előnyökkel jár? Iszom barátnőm szavait, s jobban belegondolva az utolsó gondolatok igazán megfognak. A számíthatsz rá nagyon meggyőző, s éppen ezért...mondom hirtelen ki. - Ravenem, rám is számíthatsz a bajban, bármi legyen az! - nézek rá bambán, de van a szemeimben melegség. Érdekes testvérem lehetne Raven, s tán lesz a jövőben. A kapcsolatunk most kell bimbózni, s nem csupán a Nedves Álmok miatt. Kopoltyúmmal kapcsolatosan faggatom, mire elég érdekes és rövid választ ad. - Persze! Nektek nincsen, s mi sem használjuk túlságosan sokat. Csak azok akik halászattal foglalkoznak. Ők számtalan alkalommal, hogy foghassanak finom halakat. Én tiszta vízű tavaknál használtam, hogy olykor megnézzem a a tó élő világát. Tudod kellenek a jelentések a bölcs vezető perdaiknak, hogy miként él a természet. - ezzel emelem a beszélgetésünk, hogy ilyeneket mondok el neki. Remélhetőleg nem él vissza az információval. - Jól van, akkor vetkőzz úgy ahogy neked jól esik – s ha pedig Raven mutogat dorgálva, akkor kölcsön lopva a mozdulatot én is megteszem azt. S megint csak vetkőzés a téma, s hogy ő egyedül szeretné. - Oké baszki! De le teljesen meztelenre! - Divatos? Ez meg milyen szó? Ez a Raven tele van olyan szavakkal, amit nem ismerek. Ami a következő szavakat illeti, arról fogalmam sincs, hogy mit akar valójában. A felsikoltására elkerekednek a szemeim, hogy tőlem kisebb nőből hogyan jöhetnek ki ilyen hangok. Eneiwa-t sosem láttam eképpen megnyilvánulni. - Jól van – szólok, s a kés amilyen gyorsan a kezemben találta magát, úgy egy célzott dobással beleáll a vastag bejárati ajtóba. Odalépdelek Ravenhez, s aggódva kérdezem. - Jól vagy?
*Szemöldökeim megemelkednek arra a képtelen vádra, hogy rendíthetetlent játszom. Bár a nedves álmok nem igazán hagynak gondolkodni, azt megjegyzem, hogy fontos dolgok előtt ne igyak belőle. Elhessegetem azoknak a gondolatoknak a morzsáit, melyek még megmaradtak Tywinna kijelentése után és inkább táncra perdülnék. Sokszor táncolok, főleg amikor jó kedvem van, vagy amikor unatkozom, most az előbbi áll fenn, de rögvest le is leszek állítva. Nem értem miért, de Tywinna lépcső felé terelése elég határozott, így megadom magam. Holnap majd táncnapot tartunk, remélhetőleg józanul és nem másnaposan, s lesz alkalmam elgondolkodni a nedves álmok más hatásain is, miért is kellene leitatnom vele Jenkinst. * -Na majd azt meglátjuk. *A témák ellenőrizetlenül repkednek, de mindegyikhez hozzá tudok szólni, a testvér előnyeiről azonban kész tanulmányt nyújtok át Tywinek, mert hát nekem volt és van részem benne és imádom. Persze van akit nem jó testvérrel áldott meg a sors, azok kevesen vannak, hiszen a kisemberek elég összetartóak a mi világunkban. * -Hát te nagyon cuki vagy! *Igen, ez már a pia hatása, olyankor nagyon tudok szeretni vagy utálni, most épp Tywit imádom azért, mert számíthatok rá bármikor, akár egy testvérre. Vigyorgok is mint akinek fullra töltötték a kreditszámláját és azon veszi észre magát, hogy korlátlanul költhet szép ruhákra. A szobában aztán tovább peregnek az események, sikeresen túljutunk azon a tényen, hogy a bátyám itt – vagyis egy másik szobában – kefélt a botanikus bigével, miközben Tywi várta őket a konyhában, aztán hallgatózott és a nagy sietségben a bátyám nője itt hagyta a melltartóját. Ez, és az ölembe pottyanása az említett darabnak heveny undort vált ki belőlem, már csak azért is, mert az ember soha, soha nem képzeli el a testvérét és a szüleit intim helyzetekben. Az olyan….izé. Nézek ide. Nézek oda, Tywi közben fesztelenül vetkőzik, ezért el is hátrálok az ajtóig, ha netán rám tapadna, ki tudjak menekülni, de elaltatja a reflexeimet és a gyanúmat is. Érdekes, hogy korábban sosem érdekelt a perdaiak különleges, az emberekétől eltérő testrésze, az egyetlen ami nekünk nincs, a kopoltyú. Még Vharanét sem csodáltam meg, pedig egészen közelről lett volna rá lehetőségem, a fene tudja, valahogy más testrésze jobban lázba hozott. Most viszont oda téved a tekintetem újabb témát szolgáltatva. Kicsit irigylem őket ezért és ezt nem is rejtem véka alá. Csak annyit jegyzek meg, hogy számomra érdekes, mert nincs, de bajom sincs vele, ettől még ugyanúgy tekintek Tywire, mint korábban, de ennek kibeszélése elmarad. * -Ó, akkor minek van? Én tuti egész nap vízben lennék. Persze csak a nővényeket nézegetném, biztosan szépek. *Egészen romantikus hangulatba kerültem, ez a nedves álmok is érdekes, hullámzó hatása van, ez persze nem gátol meg abban, hogy a motivációnak hozott piából ne kortyolgassak. Amikor megijedek, egészen elfelejtek tőle beszélni és Tywi belelendül az ijesztgetésembe, kezdve a meztelen ölelésétől egészen addig, hogy engem is le akar vetkőztetni. Hangosan tiltakozom, és védem meg a csizmámat, annak csatjait, melyekből számos van és ezért nem is könnyű levenni. Csak az olyan gyakorlott kezeknek van esélyük, int az enyém, ezért sem hagytam Vharannak, hogy túlságosan beleélje magát az emberi ruházatba, mert őt már egy cipzár is lázba hozta. Egész estés program lett volna és akkor hol marad a lan gyökér ültetés? Bele is kezdek a vetkőzésbe, de az ujjaim nem úgy működnek ahogyan szoktak, tovább mentegetőzöm csak azért, nehogy Tywi elunva a dolgot, nekem és a ruháimnak essen. * -Jóvanjóvan…de mééér akarsz te engem teljesen levekőzt….letkővez….le-vet-kőz-tet-ni. Nnnna. *Míg szótagolok, a kezem is megáll, és ez már Tywinek sok, előrántja a kését. A szemeim tócsányira kerekednek és sikítok. A lent maradt perdaiak ki tudja mit gondolnak ha hallják a hangomat és tutira hallják, mert szerintem még a Városba is elhallatszik. Nem aprózom el. Igyekszem távolabb kerülni tőle és a késétől, de a vége az lesz, hogy ott fetrengek a padlón fél csizmával a lábamon, halálra váltan és mérgesen, kezeimet magam védekezőn magam elé…vagyis a csizmám fölé emelve. A kés eltűnik, a gyanakvásom nem. Tywi viszont megijed, vagy valami olyasmi. Még mindig hátrálok a padlón, ahogy közelít felém, de falba ütközöm. * -Ne bánccsad a csimmámat. Nem szabad….érted? Ez szép csimma…..fáj a fenekem. Külben meg ha szerte vaddosod…némá beszélni sem tudok….akkor izé…nem tudom használni. Tudod? Leveszem. *Adom meg magam a végén és neki állok kibontogatni a csatokat, közben néha felemelem a kezem, kinyújtom a mutatóujjam, hogy időt kérjek, s aztán folytatom. Végül lekerül a másik csizma is a lábamról. Most a nadrágnak kell jönnie, de miért is vegyem le? Erre már nem emlékszem. Innom kell. Szemeimmel keresem a butykost és ha meglátom, arra felé araszolok négykézláb.*
- Én nagyon cuki vagyok? - nézek rá nagy szemekkel a barátnőmre, miközben magamban tovább ízlelgetem a szavait. Cuki cuki cuki cuki cuki, éééééés cuki. Fura hangzású szó, amit egy magam fajta gyakorlás nélkül úgy sem tudna kimondani. Vagy már megtettem? Hmm, s szemmel láthatólag nagyon jó kedve van a drága barátnőmnek. - Ami azt illeti te sem vagy különb. Olyan édes kis nő vagy, akit nagyon lehet szeretni. Nem véletlenül kötöttél ki Vharan karjaiban. - nézek bele Raven szemébe. Utána nem tudom miért, de elkap a lelki tesós láz, s ahelyett hogy halálra ölelgetném szegényt, s megijeszteném, sokkal inkább kinyúlok kezemmel és az arcára teszem a kezem. Ajkaimon megjelenik egy mosoly, épp ugyanolyan, mint az övé. S ebből a helyzetből hogyan tudok kijönni? Egyszerűen csak elveszem a kezem, s ajkaim szóra nyílnak. - Nagyon szeretlek, hogy itt vagy és leszel nekem és a Alecnek. - elkap ez a tesós láz teljesen, s eszembe jut, hogy Raven mennyire fujjolt, mikor a szexuális és a testvéri kötelékről beszélt. El tudom fogadni az állását. Szóval testvérek nem szexelnek egymással. Nem nincs is gond vele, sokkal inkább az a tény, hogy régen nagyon rámozdultam. S ha már ebbe belegondolok… - Hugi! Bocsáss meg nekem, hogy régebben nagyon rámozdultam Alecre, s majdnem megtettük – hajtom le a fejem. Beugranak természetesen a részletek, s vagyok annyira merész bevalljam Ravennek. - Tudod rajtam már csupán egy ruhadarab volt, ott...ott odalenn, s A..Alec meg teljesen látta és volt pillanat, hogy foghatta a kebleim. - pirosodok bele az egészbe, s szerencsére más témára terelődik a szó. Mármint a kopoltyúmra, ami nekem van, de Ravenéknek nincs. Hallgatom a testvérem szavait, s bólintok egy nagyot a végén. - Hát nem sokat használtam életemben a kopoltyúm, de de lehet a jövőben gon...gondolok rá – tekintetem Ravenön. Ajkaim édesen szétnyílva. Melyik nő nem szereti a növényeket? Mutasson valaki egyet Perdán vagy Dominiumon. De az est fénypontja sokkal inkább a levetkőztetésen hangsúlyos. Mikor Raven rákérdez, akkor csak ennyit tudok pirulva kimondani. - Mert érdekel az emberek testfelépítése. - vörösödök bele a ténybe, hogy én ilyenekre kíváncsi vagyok, főleg most. S mivel lehetnék vörösebb, ha tovább fűzöm a szavaim. - Te, te meg egyenesen te láthatsz teljesen mez mezte...nül – csuklik el a hangom. Az események folyamán túlságosan aggódom Raven iránt, főleg az esés miatt. Pattanok, már amennyire a pia enged, hogy megnézzem ő jól van-e? A soron következő szavaira csak bólintok. - Jóóóó...jóóó – a fenékfájdalom szónál elszégyenlem magam, mert tudom jól, hogy miattam. Mikor barátnőm poroszkálni kezd a földön, akkor gyors léptékkel beérem, s rásimítok a hátsójára. - Itt fáj? Vagy hol? Tudok rá kenőcsöt, ha megengeded – kezdek bele, miközben a pia kihozza belőlem az vadászó szerető nővért, s pillanatok alatt rávetem magam Ravenre, s magam alá próbálom gyűrni, de leginkább meztelenül megölelni hátulról.
*Tywi meglepett kérdésére csak vigyorgok vadul, meg egy kicsit bólogatok is neki. Persze, hogy cuki, akkor is az lenne, ha nem ittam volna abból az italból, amit nekem adott. Azt persze nem tudom, hogy nem nagyon érti a cuki szó jelentését, azon kívül, hogy az jó dolog rá nézve, ezért nem is fosztom tagokra a dolgot. Én is kapok bókot, olyan igazi csajosat, amire még jobban elnyúlik a szám és a szemeim is minden bizonnyal csillognak akár a szikrázó éjszakai égbolt, vagy inkább a napsütötte tó, ha szigorúan a színeknél akarok maradni. Pont akkor éri el kezével az arcomat amikor kuncogok egy sort, viszont megkönnyebbülök, hogy nem ölelt át, mert lássuk be, pucéran elég merész lenne. * -Gondolod? Oda vagyok érte. Persze érted is, csak másképp. Érted? *Kicsit már belekeveredem az érzelmek kinyilvánításába, de sebaj, ő sem különb, úgy sem fogja észrevenni, nem mintha én igen. * -Én is téged! *Na most nagyon szeretjük egymást és a régi, hajdan volt összeveszésünket is csupán egy testvéri vitának fogom fel. Nem volt más, csak összezördülés, amilyen Alec-al is szokott lenni. Továbbra is vadul vigyorgok, Tywi aaaaannyira aranyos, még azt is el tudom felejteni, hogy olykor akkora tűz ég benne – biztosan a képessége miatt – hogy le tudná ordítani a hajamat a fejemről. Gyanútlanul ér a következő vallomása, még akkor sem sejtem hova fog kifutni az egész, amikor azt emlegeti miként mozdult rá a bátyámra. * -Aha….nem baj. *Kezd azért zavaros lenni az egész, össze kellene raknom a különböző időben és helyzetekben kapott információ morzsákat, de most valahogy nem megy. Rémlik, hogy Alec is mesélt róla, Tywi azt mondta neki, hogy csókolózás után házasok, de a szaftos részletek elvesztek a fülemre tett kezeim és az éneklésem között. Hát most megkapom. * -Ááááááááá…..ezt nem akarom hallani! *S megint a füleimre teszem a kezem, nehogy valami olyasmi jusson el hozzám, amit még Alec szájából sem szívesen hallanék. A tesóm, és persze ő is mindig tudta, mikor kell a szaftos részleteket mondani ahhoz, hogy letegyek a kíváncsiskodásomról. Jó érzéssel vette elejét a kérdezősködésemnek ezzel a stratégiával. Valahol ott szakad meg az információ áradat, ahol Alec odalent látott valamit. Tywi arcának pirulásából feltételezem, hogy más is történt, de nem akarok tudni róla, ezért amikor látom, hogy elhallgatott, elveszem a kezeimet a füleimről és az arcára simítom.* -Ő a bátyám, nem akarom tudni mit csinált a nőkkel. *Szelíd és némileg spicces vigyorral kísérem a szöveget és miután már nem remélek több ilyet, áttérek más témára. A perdaiak kopoltyúja számomra csodaszámba megy ezért több időt szentelek neki és elmondom a vágyaimat is. Tutira kihasználnám ha lenne olyanom és addig maradnék a vízben, míg rongyosra nem ázik a bőröm. Erről jut eszembe, hogy alkalomadtán azért erről is érdeklődjek. A perdaiak bőre is rongyosra ázik? Tywi azonban rátér az én vetkőztetésemnek a gyakorlati kivitelezésére, noszogat, hogy dobjam le a ruháimat, én meg ugye ódzkodom tőle. * -Jaaa, tumonányos alapon. Okkké. *A fejemben egészen másként hangzik, pontosan úgy ahogyan azt a szót ki kellene mondanom, észre sem veszem, hogy egészen elferdült a nedves álmok hatására, igaz már azelőtt is szótagolnom kellett. A baj ott kezdődik amikor Tywi előrántja a kését és a csizmámnak akar esni. Bár hozzám sem ér, az egész úgy néz ki mintha harcolnánk egymással, aminek a végén én a padlón kötök ki. Védelmembe veszem a csizmát, azt amelyik még a lábamon van, s mivel úgy látom Tywi nem fog tágítani a vetkőzéstől, én magam veszem le, viszonylag elég gyorsan. Aztán elindulok négykézláb, hogy birtokomba vegyem a neves álmos flaskát, vagy kancsót, mi a fenébe hozta. El sem érem, mert Tywinna hátulról rám ugrik. Eskü, érzem minden testrészét, főleg azokat amelyek kidomborodnak. * -Ááááááííííííí! Tywi! Te mezsint ölsz….ölesz, baszki! *A súlyától – meg mert a pia már hat az egyensúly érzékemre is – a padlóra simulok, pontosabban kifekszem, hasra. Ettől elkezdek nevetni, meg a gondolattól is, hogy a húgommá fogadott perdai csaj most vesz rajtam erőszakot. Ez a gondolat annyira vicces most, hogy vihogni kezdek tőle. * -Beissss kened? *Elképzelem a szituációt ahogy Tywinna a pucér fenekemet simogatja valami kenőccsel. Ha ezt elmesélem a bátyámnak, ő is kifekszik. *
Be kell látnom, hogy sok szót kell tanulnom Raventől, Alectől, Jasminetól és Olivértől, hogy igazán megértsem őket. Így vagyok a most elhangzott cuki szó hallatán. Fogalmam sincs, hogy milyen jelentéssel bír ez az embereknél, de úgy vélem, ha a drága egyetlen szép húgocskám mondja rám, akkor bizony rossz dolgot nem takarhat. S mivel lehetne tetézni ezt a szépséges helyzetet, mint én is megkínálom őt egy szépséges bókkal, aminek nagyon örül. Nagyon nagy boldogságfelhő lengi be most már a szobát. - Én örülök annak, hogy lett egy édes húgom. - egy kicsit talán összegabalyodott a beszélgetés fonala, de én cseppet sem aggódok azon, hogy ez továbbra is így lesz. Majd csak kikeveredünk belőle, mint egy nagy kalandnál a forró helyzetből. S lám nem tudom miért akarom kedves húgommal megosztani az én részemről átélt élményeket, amit Aleccel éltem át Tűzvölgyben, mert Raven rögtön tiltakozik. Kikerekednek a szemeim a viselkedésén, főleg mikor megint fura hangot ad ki magából. Nem akarja hallani, s itt elkezdek megint gondolkozni, de a nedves álmok igazából nagyon jól semlegesíti a józanságom. Túl sok volt a pia. Hugócskám érintésére leszek figyelmes, s jól belenézek az övébe. - Igaz is, most már tesók vagyunk! - hálásan tekintek Ravenre, hogy kisegített engem ebben, s próbálom megjegyezni a későbbiekre. - Akko akkor, én sseeem lesz esz ek kíváncsi! - téma letudva, s vigyorogva figyelem Raven-t. Persze próbálom őt meggyőzni arról, hogy miért vegye le a ruháját, de eléggé nyakas, hogy olyan gyorsan tegye, mint én. Meg valljuk be, a csizmájával olyan sokat elbíbelődött, míg az egyiket le tudta venni. Vajon a ruházatával szintén ez a helyzet? Valamennyire sikerül ösztökélni őt, de mikor indul a nedves álmok után, egyenesen négykézláb, akkor egyenesen segítség adási szándék vezérel, de helyette inkább kifektetem hasra, én meg egyenesen rá. Megbotlottam volna? Észre se vettem! Annyit veszek észre az egészből, hogy végül Raven nevet, de előtte figyelmeztet, hogy megint ölelem. - Bocsi, észre sem vettem. - tápászkodnék fel, de a kezem megbicsaklik, így újfent lenyomom a földre a barátnőmet, így újra részesülhet a domború formák érzékelésében. - Bocsi, bocsi, bocsi! - ezzel inkább mellé elterülök a tiszta padlón, s csak utána kászálódok fel teljesen. Kérdésére elgondolkozok. - Ha csak igényelnéd a segítségem. Nem tudom mi rossz lenne benne. Vannak olyan helyek, ahol egyedül nem érsz el. - próbálom komolyabb hangvitelt megütni, majd rákérdezek. - Italért mentél? Hozom a poharadban – az meg hol is van? Nézek nagy szemekkel, mire megtalálom az övét, odasétálok, de cseppet sem egyenes útvonalon, s mikor megkaparintottam, akkor a sajátomért megyek, majd végül a kancsóhoz. Nagyon közel hajolva öntöm ki színültig, sőt az enyémnél túlcsordul, de az mostanra már mit számít? Botladozva lötykölve érek oda nagy meztelenségben Ravenhez és átnyújtom neki az italt. - Iszol és meztelenre vetkőzöl – nem számonkérés, inkább hangzik emlékeztetőnek a részemről, hogy ne feledje el. - Különben te tudod, hanyadik pohárt poharat iszod? - csúszik be a részeges gondolatok közé, amit közlök vele. Én nem totojázok a saját adagommal, lehúzom. Dülöngélek rendesen, így a földre ülök, nekidűlve édes húgomnak. - Ha ha haha – elkezdek nevetgélni, s nem tudom miért teszem de nyomok neki egy puszit az arcára. - Neked nem kell, üri….üriit – ezzel egyetemben próbálok felkászálódni. - Hova raktam az alsó ruhám?
