Utolsó poszt ☽Szomb. Márc. 21, 2020 4:46 pm Következő oldal☽
roda & shane
Napokkal ezelőtt küldte át a diplomata, megszervezte az újabb találkozót. Noha a Dana és Roda is rábólintottak a legutóbbi alkalommal, nem az lesz az utolsó, konkrétumban nem maradtunk, többek között én sem kényem és kedvem szerint hagyhatom el az Imperiumot, amikor tetszik. Az engedély azonban mostanra megvan és a jelentés szerint még egy tolmács is segítségemre lesz ez alkalommal, amiért egyébként rendkívül hálás vagyok. Már az utóbbi alkalommal is igen nagy hasznát vettem volna. Mindegy, ami elmúlt, azon már kár utólag rágódni. Nem is áll szándékomban. Az engedélyt megkapom, a sikló pedig sikeresen hagyja el az Imperiumot és később a nyugalmas utat követően tulajdonképpen eseménytelenül landolok a Perdán a kapott koordináták szerint. Az orvosi táskám, mint mindig, most is nálam van, ez alkalommal azonban nem hozok magammal ajándékot. A legutóbb több mindent itt hagytam, bár azt nem tudom, végül vették-e bármi hasznát vagy egyáltalán megértette a gyógyító, hogy pontosan mire jó és való, amelyet borzasztó kiejtéssel és még kevesebb nyelvismeretemmel úgy, ahogy elmagyaráztam neki. Most majd kiderül, gondolom. A városkapuhoz érve találkozom a tolmáccsal, akivel csak néhány szót váltunk a bemutatkozást is belevéve. Ha megint kíséretet kapok – vagyis kapunk –, mondhatni rutinosan követem őket a fordítás miatt jelenlévő nő társaságában, de előtte természetesen a nyelvükön köszöntve az őröket a szokásaik szerint. Érthető okokból a tolmácsnak ez messze jobban megy, mint nekem, de továbbra is tanulok, figyelek és már a legutóbbi alkalommal is igyekeztem hasznosítani, amit addig sikerült felszedni a hagyományaikból. A rövid – vagy éppen hosszabb – út alatt csendben, leginkább a környezetemet figyelve haladok, olyan gyakran még nem volt szerencsém végighaladni itt, hogy máris unalmassá válhatott volna a látvány. Nyilván, ha megint az ispotályukba kísérnek, ismerősek lesznek az épületek, különösen az, amelyikben a legutóbb is találkoztunk Rodával, ha pedig másfelé megyünk ez alkalommal, az sem jelent gondot. Fegyvert ez alkalommal sem hoztam magammal, hiszen békés, baráti szándékkal érkeztem és egyébként is, Jenkins kancellár meghökkentő bejelentésének része volt, beleegyeztek, hogy a két nép tudósai a jövőben az együttműködés jegyében dolgozzanak össze. Ennek pedig felteszem, most már a része vagyok magam is. Ahogy egyébként a mellettem megálló nő is, aki elsősorban a fennálló nyelvi akadályok áthidalása miatt van jelen. A megérkezéskor nyugodtan várok, amíg a találkozó másik szereplője meg nem érkezik, pontosan úgy, ahogyan a tolmács is.
Utolsó poszt ☽Kedd Márc. 24, 2020 4:33 pm Következő oldal☽
Gyógyítók és egyéb históriák
Shane & Roda
*Sok minden változott azóta, hogy az égiek gyógyítójával először találkoztam. Azt nem mondom, hogy megkedveltem a quorsákat és azt sem, hogy örülnék ha maradnának, de kevésbé vagyok ellenséges velük…jobbára kerültem a találkozást, így az ellenséges kifejezés sem állja meg a helyét, de jobb szót talán ők sem találnának. Azonban Callum Jenkinsszel volt alkalmam sok mindenről beszélgetni és az égi hajójukon is körülnéztem – az utazást kivéve – nem mondhatom kellemetlennek. Kölcsönösen felhívtuk egymás figyelmét népeink hiányosságaira, mely a betegségeket illeti, így végül beláttam, hogy ha nem is támogatva a letelepedésüket, nem árt ha tartósabban kapcsolatban maradok velük. Természetesen, részemről szigorúan csak a gyógyítás céljából. Shane gyógyító újabb látogatásának hírére beleegyeztem, hogy találkozom vele, már sokkal érdeklődőbben várva őt, de megüzentem neki és remélem Dana Rhe érthetően át is adta a kérésemet a nyelvi nehézségeket leküzdő segítőre való tekintettel. Érkezésének napján a gyógyítók házában vártam, Elorak kapujától oda kísérte őt és a segítőt egy őr, én pedig újra átvettem magamban azokat a dolgokat, melyekben a segítségét szeretném majd kérni. Minden bizonnyal lelkesebb lesz, legutóbb úgy hiszem maradt benne némi sértettség a makacs elutasításom miatt. Úgy gondoltam az, hogy kedves vagyok vele és együttműködő, még nem jelenti azt, hogy szomszédommá fogadom. A gyógyítók házának ajtajában várakoztam, s mikor feltűnt a kísérő őr mögött az alakja, már mosolyba fordultak ajkaim. Nem kényszerű mosolyba, nem is a kötelező udvarias gesztust próbáltam magamra erőltetni, a kancellárral való találkozásom és a neki való segítésem sok olyan tapasztalattal gazdagított, mely őszinte lelkesedést váltott ki belőlem anélkül, hogy tudtam volna milyen, rám is hatással lévő döntést hoztak odafent az égi hajón. * -Köszöntelek Shane gyógyító! Örülök, hogy eljöttél. Kerülj beljebb kérlek. *Az üdvözlő mosoly tehát ismeretlen lehet a számára tőlem, ám minden más maradt a régiben. Azt hiszem, a vele érkező segítőnek egy picit jobban örültem, legalább a nyelvi akadályokat leküzdhetjük. Shane gyógyító felé könnyedén fejet hajtottam, míg az őr és a kísérő csupán egy biccentést kapott, és érezhetővé tettem a különbséget. Karomat a belső tér felé nyújtva invitáltam be őket, majd az őr felé fordultam.* -Köszönöm neked, hogy idekísérted a vendégünket. Nem szükséges megvárnod, magam kísérem vissza majd a kapuhoz. -Ahogy kívánod Roda, Shiennel fénye ragyogjon rád!*Az őr mély főhajtása után, még utolsó szavaim előtt, távozott.* -S téged kísérjen utadon. *Shane gyógyítóhoz fordulva most nem az emeletre vezettem őt, hanem a földszinti folyosón keresztül, abba a helyiségbe, ahol a hozzám érkező betegeket szoktam megvizsgálni, sokszor a gyógyítás is ott folyik, hiszen rendszerint nem vesz több időt igénybe, mint egy baráti látogatás. A szoba elég tágas, az ablaknál található egy kényelmes ágy, a nyitott szekrények polcain pedig üvegcsék, fiolák és cserépedények, melyek különböző gyógyhatású kenőcsöket, folyadékokat, esszenciákat tartalmaznak. Ülőalkalmatosság is van, nem kell hát állnia míg beszélgetünk és kis asztal, ahova leteheti azt amit majd meg akar mutatni. Már ha van ilyen, számomra még újdonságnak ható szerkezete. * -Foglaljatok helyet kérlek. Kellemesen telt az utazásod? *Fordulok hozzá a kérdéssel, mihelyst helyet foglaltak, de mielőtt még rátérnénk látogatásának céljára, még van egy kérdésem ami igencsak érdekel.* -Megtudod nekem mondani, hogy érzi magát Callum Jenkins asszonya? Rendben felépült? *A gyógyítása sok erőt kiszívott belőlem, tudom, hogy abból a betegségből, ami megfertőzte, meggyógyítottam. Azt azonban már nem tudom, hogy végül minden rendben zajlott-e. Az, ami végül Callum Jenkins feladata volt. *
Utolsó poszt ☽Pént. Márc. 27, 2020 6:22 pm Következő oldal☽
roda & shane
Ismerős útvonalon haladunk, hamar rájövök, hogy ugyanúgy az ispotályba vezetnek, mint legutóbb történt. Ettől még koránt sem unalmas számomra a látvány, az utcák, az épületek és tulajdonképpen bármi, amit közben szemrevételezhetek vagy megfigyelhetek. Noha hivatalosan vagyok itt, ez alkalommal nem a flotta rendszeresített egyenruháját viselem – jobb nem borzolni a kedélyeket –, helyette civil öltözet mellett döntöttem a diplomata tanácsait is figyelembe véve. Az eltelt időben volt alkalmam gyakorolni a nyelvüket, kétségtelenül több ragadt rám, mint mikor legutóbb a gyógyítójukkal találkoztam, de attól még nagyon messze állok, hogy magamtól jól menjen a kommunikáció, ezért a tolmács jelenlétének kifejezetten örülök. Az ajtóban ácsorgó perdait meglátva, halvány, inkább csak a vonásaimat barátságosabbá tenni kívánó mosoly húzódik ajkaim szegletébe. Hálás vagyok ezért a találkozóért ugyanúgy, ahogyan az előzőért is voltam. Továbbra is rendkívüli módon érdekel a tudásuk, a képességeikről nem is beszélve, amelyet a gyógyászat területén alkalmaznak. Szavait fogadom, ahogy a tolmács fordítja, majd a kezemet a mellkasom elé emelem úgy, ahogy korábban tanultam és a náluk elfogadott főhajtást is celebrálom. Igyekszem a szokásaikat nem csak másolni, de tiszteletben tartani is, véleményem szerint ez fontos részlet, akkor is, ha apró. - Üdvözöllek én is, Roda gyógyító! - Habár a tolmács itt áll mellettem, ezt kivételesen az ő nyelvén közlöm és ha a kiejtésem nem is a legjobb, a mondat legalább nem csak egymás mellé pakolt szavakból áll. A továbbiakban azonban nem próbálkozom azzal, ami még nem megy olyan jól, mint szeretném. - Köszönöm, hogy fogadsz. Ő itt Amara Hammond, a tolmács. - Mutatom be a segítségemet, az említett személy felé biccentve, aki rögtön fordít és bemutatkozik egyúttal annak rendje és módja szerint. Az invitálásra mozdulok, a jelzés egyértelmű, de közben Amara fordít is, hogy értsem, a perdai gyógyító mit mond a minket kísérő őrnek. Nagyon azonban nem lódulunk neki, nem tudom, hogy ez alkalommal is ugyanott vagy máshol leszünk az ispotályon belül. ...és mint kiderül, ezúttal az épület egy másik belső helyiségét fogja megismertetni velem. Követem, követjük a gyógyítót és leplezetlenül figyelem meg a helyet, ahová végül visznek minket. Amikor megszólal, végig a vonásait figyelem és közben a fordítás is érkezik. Előbb apróbbat biccentek. - Köszönjük. A lehető legkellemesebben. - Leülök, ahol hellyel kínál, a nálam lévő táskát pedig egyelőre a padlóra teszem – vagy, ha az asztal közelében vagyunk, akkor arra – és a tolmács azonnal Roda nyelvén tudatja vele az elhangzottakat majd sajátunkra fordítja a kapott kérdést. - Tudomásom szerint jól van Saskia Jenkins. - Már, amiről értesültem, aszerint így van. Hivatalosan legalábbis nincs más álláspont és Clara sem mondott semmi egyebet, ami ennek ellentmondana. - Hasznosnak találtad az eszközöket, amiket a legutóbb magammal hoztam? - Ha már az érdeklődő kérdéseknél tartunk, akkor engem ez foglalkoztat igazán; egyfelől megértette-e melyik mire is jó, másfelől pedig egyáltalán tudta-e alkalmazni végül vagy sem. Természetesen ezt is, mint eddig mindent, a tolmács végig fordít pontosan.
Utolsó poszt ☽Vas. Márc. 29, 2020 8:00 pm Következő oldal☽
Shane & Roda
Dominiumi küldetés
*Nem tudom nem észrevenni, hogy legutóbbi találkozásunk hagyott benne tüskét. Meg tudom különböztetni a mosolyokat egymástól, legyen az a népem gyermekéjé vagy égié, az érzelmek ugyanúgy kiülnek az arcra. Csupán néhány pillanat, talán csak illékony felhő mely árnyékot vetett. A velem történtek és a Callum Jenkinsszel való beszélgetésem sok mindenre ráébresztett, attól még természetesen ellene vagyok annak, hogy az égiek letelepedjenek a Perdán, vagy ne a városaink közelében, de míg meg kell osztanunk a földjeinket velük, szeretnék tőlük tanulni. Elsősorban azokról a betegségekről, melyek a népemet veszélyeztetik, de a quorsákat nem. Noha a nagy járványt megállítottuk, újra felütheti a fejét, hiszen egyre többen jönnek el Elorakba és népem gyermekei közül is bejárnak a városukba. Óhatatlan, hogy a kórt ne adják át ismét. Shane gyógyítót most örömmel fogadom, már csak azért is, mert látom, hogy kérésemnek eleget tett ha nem is úgy ahogy számítottam rá. Legalább meg fogjuk érteni egymást és korábbi félreértéseinket is tisztázhatjuk. Leheletnyit villan a szemem és emelkedik meg szemöldököm mikor az én nyelvemen köszönt. Ajkaim zuga félmosolyra húzódik derűmet elárulva, mert bár tisztelem és becsülöm amiért igyekszik megtanulni a népem nyelvét, az én füleimnek mókásan hat a kiejtése. A segítő felé fordulva, ki a továbbiakat fordítja nekem, megtudom a nevét is, röviden biccentek felé….furcsa, hogy mindenkinek két neve van, mintha nem elégednének meg eggyel.* -Amara Hammond. Üdvözöllek. Roda vagyok Elorak első gyógyítója. *Ennél többet nem pazarolok a bemutatkozásra, beinvitálom őket és abba a szobába vezetem vendégeimet, melyben először találkozom azokkal akiknek panaszuk van. * -Örülök. Én nem mondhattam el ugyanezt. Borzalmas azon az égi hajón ülni. *Nem titkolom, akkor sem titkoltam mennyire ijesztő és megterhelő volt számomra az utazás. Shane gyógyítónak egy a fal mellé állított láda melletti székre mutatok, a ládára nyugodtan ráteheti a táskáját, míg a segítőjének az ágy végéből húzom oda a széket a másik oldali fiókos szekrény mellé. Én magam az ágyra ülök, melyen tiszta, rendezett ágynemű látható, így zárunk be egy háromszöget. * -Kérlek tolmácsold örömömet Callum Jenkins kancellárnak. *Hajtom meg könnyedén felső testem felé, míg kezeimet az ölemben kulcsolom össze. A kérdése, melyet segítője fordít le nekem újfent, nem lep meg ám kissé zavarba jövök tőle. Hacsak arra gondolok, hogy többnyire a hozzám érkező gyermekek szórakoztatására használtam, látva csillogó szemeiket ahogy bepillantást nyerhetnek bensőjükbe és hallani csengő kacagásukat, mily örömmel töltött el, elszégyellem magam. De mosolyom töretlen és remélem, nem kéri ki a véleményemet részletesen. * -Igen, köszönöm, teljes mértékben hasznosnak bizonyultak. *Végül is, addig sem engem szekáltak apró-cseprő bajaikkal, hol egy horzsolás, hol egy bevert orr….ami magától is meggyógyul. Hogy erről eltereljem a figyelmet, visszatérek első beszélgetésünk témájára.* -Ha megérintelek, látom benned a betegséget, ha beteg vagy. Érzem, minden formáját, súlyát, mélységét, érzem mekkora és mit tesz. Shienneltől kapott erőm pedig semmissé teszi. De látom a múltadat is, mindent ami veled történt és láttam azt ahogyan a szerkezetedet használtad. Sok, sok szenvedő égin. Hasznosnak találod az információt most, hogy érted is mit mondok? *Csak egy pillantást vetek Amara Hammondra, hogy jelezzem, befejeztem. Mindig hagyni fogok neki időt arra, hogy lefordítsa a szavaimat, ez nekem is előnyt és lehetőséget ad arra, hogy közben megfigyelhessem Shane gyógyítót, aki sosem mosolyog szívből.*
Utolsó poszt ☽Vas. Ápr. 05, 2020 5:56 pm Következő oldal☽
roda & shane
A kötelező köröket letudva vagy azokon átesve, az épület belseje felé vesszük az irányt. Ezúttal máshová, mint legutóbb. A hölgyeket magam elé engedem, Roda eleve az utat mutatja, a tolmáccsal szemben pedig udvariasságról van szó, így a sort zárva érkezem meg a viszonylag kicsi helyiségbe. Nyilván szétnézek valamennyire, de korántsem látványosan, mégis hol vagyunk, a berendezés milyen és egyáltalán mi merre található bent. - Nem volt számodra jó tapasztalat a repülés? Történt valami előre nem számított az utazás során vagy inkább csak az idegensége miatt? - Ráncolom kicsit a szemöldökeimet és rábízom Amarara a fordítást. A magam részéről én kifejezetten szeretem az érzést, de el tudom fogadni, ha ezzel nem mindenki van így. Különösen, ha olyanról van szó, aki számára még csak ehhez hasonló tapasztalat sem áll(hatot)t soha rendelkezésére. A mutatott irány felé fordulok közben, a táskámat leteszem és helyet is foglalok a széken. Amara pedig a neki felkínált helyen. - Ha találkozom a Kancellárral, mindenképpen megteszem. - Bólintok egy apróbbat is a szavaim után, amelyek ismételten tolmácsolásra kerülnek. Azzal nem fárasztom a nőt, hogy nálunk nem úgy működik, bárkihez csak úgy odalibbennünk és mondunk neki akármit. Még úgy se nagyon van erre lehetőségem, hogy nejem révén van némi kiváltságos előnyöm a nagy átlaggal szemben. Amit soha életemben nem használtam ki különben és nem most óhajtom elkezdeni. Meg leginkább semmikor sem. A zavar jelei nem kerülnek el, amint a tolmács lefordítja a gyógyító számára a kérdésemet. Kicsit megint ráncba gyűri a szemöldökeimet, mert a kapott válasz némiképp disszonanciában áll mindazzal, amit szavak nélkül láttam az imént a vonásain kiütközni. - Volt velük valami probléma? Vagy azzal, hogyan kell használni őket? - Kifejezetten érdekel, egyáltalán megértette-e a legutóbbi alkalommal mire valók, hogyan kell kezelni őket és így tovább. Az is nem kevésbé ugyanezen a soron áll, mennyire hasznos a számára, miként tudta beépíteni a mindennapi gyógyászatba, hogyan lehet a tudományukkal ötvözni a miénket ezen a területen. …mert annak ez is része. Nem is kicsi tulajdonképpen. Arra viszont nem teljesen számítok, hogy a semmiből kezd bele abba a témakörbe, amit a legutóbbi alkalommal a legkevésbé (sem) értettem. Leheletnyit feljebb íveli a szemöldökeimet, amit Amara fordít, de ennél nagyobb döbbenet nem ér és nem is mutatok mást. - Hogy érted azt, hogy látod a betegséget? Megjelenik előtted szó szerint vagy inkább csak érzed az egészet? ...a formáját, súlyát vagy méretét, ahogy most említetted. Ez csak egy érzés? ...de mégis milyen? Mindenki képes erre vagy csak néhányan? Hogy teszed semlegessé? Csak arra gondolsz, hogy szűnjön meg? Vagy másképpen működik? És akkor mi történik pontosan? - Az, hogy nem számítottam arra, fejest ugrunk ebbe rögtön, még nem jelenti azt, ne lenne millió és egy kérdésem ezzel az egésszel kapcsolatban. - Nem bánod, ha rögzítem a beszélgetést? Hogy könnyebben, pontosan emlékezhessek minden részletre később is. - Be is csaphatnám és az engedély nélkül felvehetnék mindent, úgysem érti a nálam lévő eszközök mégis mire jól vagy miként működnek, de tapasztalatom szerint, az őszinteség célravezetőbb hosszútávon és én inkább arra terveznék. - Tényleg mindent láttál a múltamból? A gondolataimat? Hogyan? Képekben vagy másképpen? Ez a képességed mindig aktív vagy te döntöd el mikor akarod látni, mi van mások fejében? Mit láttál az enyémben pontosan? - A kérdéseim nem értek véget és, ahogy csak az elsőket sorolom fel, amelyek bevillantak, rájövök, hogy lehet kezdem azokba fojtani a perdait. - Sajnálom, tudom, rengeteg mindent szeretnék tudni. - Emelem meg a kezeimet magam előtt megadóan, aztán apróbbat bólintok felé. - Valóban hasznosabb most, hogy jobban értem a szavaidat, de látod, ezzel együtt rengeteg kérdést is felvet számomra. - Eszemben sincs tagadni mindezt. Kár is volna, hiszen hallotta Amara tolmácsolásában, hogy mennyire érdekesnek találom és milyen nagyon sok mindent szeretnék még megtudni vagy megismerni az egésszel kapcsolatban.
Utolsó poszt ☽Szer. Ápr. 08, 2020 2:01 pm Következő oldal☽
Shane & Roda
Dominiumi küldetés
*A helyiség ahova vezetem őket, viszonylag kicsi, nem vendégfogadásra alkalmas, van oka annak, hogy mégis itt táborozunk le. A vizsgáló szoba ritkán foglalt és nyugodt körülményeket biztosít a számunkra, Shane gyógyítónak szánt szék és az ágy között lévő ajtó pedig egy másik helyiségbe vezet, ahol nem csak a gyógyításhoz szükséges dolgok vannak, hanem oda készített frissítő is ha netán megszomjaznának. Nem tudom meddig szándékoznak maradni, de készültem arra az esetre, ha sokáig. * -Nem való a népemnek elszakadni a földtől. A madarak repülnek, perdaiak nem. *Számomra ez kellő magyarázat, de lehet, hogy ő nem fogja megérteni, hiszen égi, talán egész életét az égen töltötte, otthontalanul. Hosszú utat tettek meg, míg az én népem gyökeret vert…túl nagy a különbség köztünk. Míg kényelembe helyezik magukat, örömömet és elégedettségemet fejezem ki Callum Jenkins asszonyának javuló állapota iránt. Sajnálatos módon nem tudtam nyomon követni a felépülését és a róla szóló hír is csak részletekben jutott el Elorakba a kapcsolattartóinkon keresztül. Annak viszont örülök, hogy minden rendben van vele. Köszönetemet egyetlen bólintással fejezem ki aziránt, hogy Shane gyógyító átadja az üzenetemet, másképp nem tudnék kapcsolatba lépni az égiek kancellárjával…de nem is érzem szükségét a személyes kontaktusnak. Végül rátérünk arra amiért Shane gyógyító meglátogatott, noha jócskán van lelkiismeret furdalásom a korábban ajándékba itt hagyott szerkezetei miatt, ez nem látszik rajtam….hogy hasznosak voltak-e azt úgy gondolom mindketten másképp ítélnénk meg. * -Nem volt probléma, megjegyeztem a használatukat. *Köszönettel bólintok ismét, hálás vagyok az önzetlen segíteni akarásáért, ám azt nem mondom el, hogy egészen más hasznát láttam mint ő. Hogy teljesen megértse, fordítanom kell a nézőpontján, ezért is vágok azonnal a közepébe, majdnem ott folytatva ahol legutóbb a nyelvi nehézségek miatt elakadtunk. Bosszantott, hogy nem értett meg és az is, hogy nem tudtam elmagyarázni miért is nem lelkesítenek a szerkezetei úgy ahogyan őt. Elmondom, mesélek a képességem természetéről, mert úgy sem titok már. Callum Jenkins asszonyát meggyógyítani egy olyan betegségből melyre senki nem talált gyógyírt, s amit titkolnom is kell, úgy hiszem nem maradhat titokban. Felesleges lenne tagadni, másrészről jobbnak gondolom beszélni róla, minthogy egy másik kíváncsi égi kezei közé kerülve a véremet vegyék vagy felvagdossanak, hogy megtudják mi rejlik a bensőmben. Ki tudja mire képesek ezek az égiek. Shane gyógyítónak rengeteg kérdése van, mulattat a döbbenete és az a gyermeki kíváncsiság, mellyel szinte levegőt sem véve sorolja mennyi mindent szeretne megtudni, milyen sok az amit nem ért. Mosolyom akár egy gyermekeiben gyönyörködő anyáé, fejemet oldalra hajtva figyelem, időnként a kancellár beszélő szerkezetét sokkal kellemesebben helyettesítő nő felé is pillantok. Csak akkor rezdülök ki ebből az állapotból, mikor számomra érthetetlen kérdést tesz fel és érzésem szerint nincs köze a képességemhez.* -Rögzíteni a beszélgetést? *Emlékeimben kutatva próbálok gondolkodni, s talán helytelenül de párhuzamot vonok a Dwa`woruu-n látott képmásommal. * -Callum Jenkins a képmásomat mutogatta, te a hangomat akarod mutogatni? Amit mondok, neked mondom Shane gyógyító, nem mindenkinek. *Sem hangomban, sem arckifejezésemben nem óhajtom ellenérzéseimet kimutatni, sem megsérteni őt, de elég határozott vagyok ahhoz, hogy vagy ne tegye amit szeretett volna, vagy igyekezzen más meglátásba helyezni. Így vagy úgy, megértve a helyzetet vagy udvariasan elvetve a lehetőséget, további kérdéseit hallgatom. Noha nem tudom megjegyezni mind, de úgy hiszem nem is lényeges, mindenre választ fog kapni. * -Jobb sok kérdést feltenni, mint egyetlen válasszal beérni és tévedni. Sose sajnáld, hogy kíváncsi vagy. *Láthatóan sokat jelent, hogy van aki segítsen megérteni egymást, korábban félrebeszéltünk egymás mellett és ez mindkettőnket frusztrált, most azonban érezhetően én is derültebb vagyok. Halvány mosolyom is erről árulkodik. * -A gyógyítás képessége más mint a múlt felfedezése. Ha téged érintelek, vagy a ruhád, vagy egy tárgyat, csak akkor történik valami ha én akarom, de nem tudom megválogatni mit látok. Azt látom, amihez a legerősebb érzelmek kapcsolódnak, néha képekben, ahogy te láttad egykor, a te szemeiddel…néha érzések is átáramolnak belém. Szomorú, fájdalmas vagy vidám érzések, amiket te éreztél, vagy az aki a tárgyat fogta. A te múltadban azt láttam ahogy gyógyítasz, sok fájdalom, sok vér, keserűség. Düh. Szeretet. Láttam a családod. Ahogy te láttad őket. *Nehéz lenne bármit is kihámozni abból a sűrűn kavargó képfolyamból, amit akkor rám zúdított, de a képekhez kapcsolódó érzelmei elég tiszták voltak. El is mosolyodom a végén, talán zavarba hozom, ami nem állt szándékomban, alig láthatóan megingatom a fejem, hogy jelezzem, ennél többet nem mondok tekintve, hogy nem vagyunk kettesben. * -A gyógyítás ennél sokkal bonyolultabb s mégis egyszerű. Megpróbálom átgondolni, hogyan is magyarázhatnám el érthetően. Addig is, megkínálhatlak titeket egy kis frissítővel? Később talán meg is éheztek, készültem egy kis helyi kóstolóval, szóljatok nyugodtan ha egy kis szünetre vágynátok. *Átgondolva Shane gyógyító kérdéseit, ami számomra egyszerű, azt elmagyarázni korántsem az, de megpróbálom miután megkínáltam őket frissítővel, ha ugyan kérnek. *
Utolsó poszt ☽Pént. Ápr. 17, 2020 7:19 pm Következő oldal☽
roda & shane
- Egész pontosan, miért ne lenne való, ha akár lehetséges volna? - Homlok ráncolva kérdezek és a tolmácsnak köszönhetően számára is érthető lesz a kérdés pillanatokon belül. Az emberek sem madarak, mégis megvan hozzá minden eszközünk és tudásunk, hogy képesek legyünk arra, amihez a madaraknak nem csak a szárnyaik megléte szükségszerű. Egyelőre csak a puszta kíváncsiság van bennem, rossz tapasztalata vagy élménye, miként tud vonatkozni a teljes fajra is, amelyhez tartozik. Helyet foglalásunk és azt hiszem a kötelező udvariassági körök letudása után – nem feszegetem tovább a kapott eszközök hasznosságát az elhangzottak fényében –, ő maga kezd bele vagy folytatja a beszélgetés fonalát onnan, ami a legutóbbi találkozásunk alkalmával számomra volt annyira idegen. Kizárólag érdeklődésből fakadó, számtalan gyakorlati kérdésem akad, a legtöbbje valószínűleg olyan, amit talán még sosem hallott és neki feltételezem ostoba is, hiszen ezzel nőtt fel vagy látta maga körül. Számára mindaz a természetes, ami nekem idegen és érthetetlen is (még) minden szempontból. Persze, hogy érdekel, az összes lehetséges aspektusában. Viszont úgy tűnik első körben nem a lényegi részek ragadják meg, hanem az, ami számomra csak a közbevetés. Nos igen, itt is kiütközik, melyikünk számára mi jelent érdekességet vagy furcsaságot. Utóbbit talán jobban. Amara fordítását követően önkéntelenül ráncolom összébb a szemöldökeimet értetlenül. - Mutogatni? - Nem teljesen látom az összefüggést a fénykép és aközött, amit én jeleztem felé, így pedig gondolom, számára még nagyobb kérdőjeleket jelenthet az egész. - Nem áll szándékomban mutogatni, főleg nem mindenkinek. A magam számára fontos, hogy pontosabban emlékezzek erre a beszélgetésre. - Felmerül bennem ennek kapcsán egy gondolat vagy inkább sejtés, de sokat nem apellálok rá. - A néped tagjai, minden életükben elhangzott szóra ugyanúgy és tökéletesen emlékeznek? - Ha a háború alatt vagy a béke óta bárki végzett rajtuk ilyen vagy ehhez hasonló kísérletet – esetleg többet is –, ahhoz nincs hozzáférésem vagy tudásom róla, ennek megfelelően pedig fogalmam sincs, hogy miként működik az elméjük. Abszolút lehetséges, hogy teljesen másképpen, mint egy emberé. Az időközben gyorsan világossá válik, hogy a velem szemben lévő szeret bölcseleteket megfogalmazni, viszont, hogy passzióból vagy más okból, nem tudom, de úgy tűnik, határozottan fontosnak tartja. Lehet, hogy náluk ez a megszokott vagy csak engem tart ostobának, nem tudom. Mindenesetre tisztelettel bólintok apróbbat a hangzatos, ámde teljességgel felesleges és üres megállapításra. Eszemben sincs megsérteni, ezért mosolya sokkal szelídebb, de azért látható viszonzásra kerül. Nincs benne semmi mű vagy tetten érhető, ösztönösen jön. Az ezután következőkre függetlenül attól, hogy felvehetem-e vagy sem, mindenképpen nagyon és érdeklődve figyelek, majd apróbbakat bólintok, különösképpen, hogy személyesen érintő példát hoz fel. - Ezek szerint az érzéseimet is megkaptad, még ha nem is éreztem őket, amikor megérintettél? Mitől függ, hogy csak képeket látsz vagy egyebet is érzékelsz? - Amikor a kezemet megfogta, az említett értések nem áramoltak érezhetően át rajtam, de tény és való, hogy rengeteg gondolat foglalkoztat szinte állandóan. Így pedig jogosan merül fel a kérdés bennem, mi alapján szűrődik meg, kiben mit lát, érez, tapasztal. Az pedig a legkevésbé sem érdekel, hogy van egy plusz fő a társaságunkban, aki a fordítást hivatott véghez vinni. Nem, egyáltalán nem vagyok az a kitárulkozós típus, de a rossz érzésemen a tudásvágyam bőven felülkerekedik. - Köszönöm a figyelmességed, én nem kérek semmit. - Persze, gondolja csak át, nem sürgetem, de se inni, se enni nem vágyom igazság szerint. Amara is visszautasítja, bár ezt nem a szavaiból értem – amit nem értek –, hanem a fejmozdulatából, amihez viszont nem szükségeltetik szótár.
Utolsó poszt ☽Kedd Ápr. 21, 2020 7:57 am Következő oldal☽
Shane & Roda
Dominiumi küldetés
*Visszakérdezése a népem repüléshez való ellenérzésére, azt mutatja, hogy Shane gyógyítónak bármit is mondok, nem fogja megérteni a lényeget. Máshoz kell folyamodnom hát, s azzal egyszersmind a képességem mivoltát is megmagyarázhatom. * -Megérted majd, ha a képességemről beszélek neked. *Egy bólintással teszek hangsúlyt szavaim végére és ezzel ezt a témát le is zárom…vagy inkább elhalasztom későbbre. Felesleges lenne most mélyebben belemenni, nem szándékozom ugyanazt kétszer, másképp elmondani. Van némi bűntudatom az ajándékba kapott szerkezetei miatt, de talán ennek okát is megérti majd, hiszen minden egy pontba vezethető vissza. Szerencsére nem feszegeti tovább, így rátérhetünk arra, amit korábban nem sikerült tisztáznunk. Nem véletlen, hogy egyből a közepébe vágok, hiszen mindennek ez az alapja, számítottam kérdésekre is, az égi gyógyító azonban, szinte már mókásan kíváncsibb mint egy gyerek. Lelkes és igyekvő, fogékony az új dolgokra, ami majd segít megértenie, vagy elfogadnia mindazt, amivel én szolgálhatok. Azonban van amit én nem értek, legalábbis a miértjét, s félbeszakítva kérdezek rá. A magyarázata megnyugtat arról, hogy nincsenek olyan irányú tervei, mint Callum Jenkinsnek a képmásom mutogatásával, egyszerűen félreértettem. Az égiek még mindig furák a számomra, viszont van amiben nem különbözünk és a játékos példa felhozása abban is megerősít, hogy az általam kigondolt terv, megvalósítható. Ettől függetlenül számítok majd tőle elutasításra, mint legutóbb amikor meg akartam érinteni. Mulattat ez az egymás iránti bizalmatlanság. * -Nem, természetesen nem emlékszünk minden szóra pontosan. Arra csak az Emlékek Őre emlékszik. Tedd hát ahogy jónak látod. *Emelem meg a kezem tenyérrel felfelé, a mozdulattal is engedélyt adva arra, hogy a szerkezetére másolja a hangomat. S mindaz amit ezek után mondok, talán jobban érthető lesz a számára ha többször meghallgatva megjegyzi. * -Az érzelmek erősségétől. Mindegy, hogy az érintésemkor érzed-e, egyszer már érezted és az az emlékhez kötődik. Minél erősebb, annál jobban érzékelhető, így ha valami nem érinti meg a lelked, akkor az emlék is halvány, zavaros és kivehetetlen. Benned azonban rengeteg érzelem van, te mindent nagyon erősen élsz meg. *Halványan elmosolyodom, mert erről talán még ő sem tudott. Ez nem tudatosul senkiben, egyszerűen csak megélik. Mindez számomra egyszerű, ahogy a gyógyítás is, annak elmagyarázása bonyolult olyasvalakinek, akinek soha nem volt része benne. Azonban már a találkozás tervezésekor felmerült bennem egy ötlet, ami talán segíthet. Shane gyógyító pedig nem rég nagyon sok kérdést tett fel ezzel kapcsolatban, ami útmutató lehet. Rögtön rá is térhetünk, mert a kínálásomat udvariasan bár, de visszautasítják. Úgy érzem, ezzel sem akarják az időt húzni, széles mosolyom ennek a gondolatnak szól, a gyermeki türelmetlenség játszik az égiek szemeiben, noha csak egyikük számára fontos mindaz a tudás amivel rendelkezem, a beszélgetést segítő is olyan információk birtokába juthat így, melyek más esetben elkerülték volna, természetes hát, hogy a kíváncsiság az ő tekintetében is fellobban. * -Rendben, de kérlek, szóljatok ha meggondolnátok magatokat. *Azzal Shane gyógyító felé fordulok és csak neki szentelem a figyelmem.* -A te tudásod minden bizonnyal hatalmas a néped körében, ám az amivel mi rendelkezünk olyasmi, amivel sosem találkoztál. Olyan vagy mint egy gyermek, aki tapasztalat híján nem értheti meg a bonyolultabb dolgokat. Míg nem találkoztam Callum Jenkins kancellárral és nem mutatta meg nekem, mennyi mindennel foglalkoztok ott fent a Dwa`woruun, én sem értettem meg néhány dolgot. Azóta viszont rájöttem, miért nem tudtam megmenteni a népemet az általatok hozott betegségektől. Szeretnék neked mutatni valamit, de ahhoz be kell kössem a szemeidet. Megengeded? *Kíváncsi vagyok, most mennyire tudja félretenni a bizalmatlanságát. Ha nem képes rá, másképp is el tudom magyarázni, de hosszú lesz és tekervényes. Érdeklődve nézek a fordítóra, s mikor befejezi, Shane gyógyítóra. * -Nem fog fájni. *Mosolygok rá, szinte izgatottan a játék lehetőségétől. Ha megengedi, akkor felállva a kis szobát rejtő ajtóhoz lépek és onnan hozok ki egy kendőt, amivel bekötöm a szemeit, majd újra visszamegyek és egy szál virágot hozok ki, majd a kezébe adom. * -Mondd meg, mi van a kezedben. *Kérem őt és tudom a választ. Virág, növény. Ennél többet nem fog tudni mondani, hiába tapogatja vagy szagolgatja. Egyébiránt egy teljesen ártalmatlan, illatos virágról van szó, olyanról, amivel még nem találkozhatott a Perdára látogatásai során. Ha ezt a kísérletet véghez tudom vinni, akkor a következő amit a kezébe adok, az az ő szerkezete lesz, amit nekem ajándékozott. Az a szkenner. Legalább a nevét meg tudtam jegyezni. Erről már bekötött szemmel is meg tudja állapítani, hogy micsoda s nem is lesz szükség tovább a kendőre, amit vagy ő, vagy én veszek le róla. Ha viszont nem engedi, akkor más irányba kell mennünk. *
Utolsó poszt ☽Kedd Ápr. 21, 2020 11:31 am Következő oldal☽
roda & shane
Kisebbet bólintok a szavaira. Nem tudom a népe körében mennyire szokás a lényegre rákérdeznie bárkinek is nála vagy egyáltalán van-e, aki nem nyeli be az üres frázisokat és a felszín karcolgatásánál mélyebbre leásna. Valószínűleg nincs. Afelől pedig semmi kétségem nem marad, önmagát miként látja és tulajdonképpen valahol szórakoztat is a dolog, de ennek jelét nem adom számára. Továbbhaladásunkban nem teljesen értem, miként gondolta, hogy bárkinek mutogatnám a hangját, de nem hibáztatom a kérdéséért és ezért a felelet nem marad el részemről, mégis miért szeretném rögzíteni az elhangzottakat. - Köszönöm. - Újabbat biccentek a beleegyezését követően, amelyet nem csak szavakkal, de gesztussal is megerősít és nem telik bele néhány pillanatnál többe, hogy a felvételkészítés elkezdődjön. A lényegi beszélgetés megkezdésekor pedig figyelek minden elhangzott szóra, nem számít, hogy azok késleltetve a tolmács segítségével nyernek értelmet a számomra. Rájövök, hogy önmaga sincs teljesen tisztában a saját képessége működésével, bár ennek valószínűleg nem áll tudatában. Szusszanva kap egy halvány mosolyt tőlem is, újabb bólintással karöltve, hogy jelezzem, megértettem az elhangzottakat. Millió és egy cáfolatom él arra, mennyire nem kell kötődni adott dologhoz ahhoz, hogy tűpontos emlékei legyenek róla az embernek és ez alól én sem vagyok kivétel, de a gondolattal egy másik is felmerül bennem. - Mi a különbség a te néped és az én népem között számodra érzésben vagy bármiben, amikor megérinted őket? - Egyformák egész biztosan nem lehetünk már csak abból fakadóan sem, hogy két külön faj vagyunk. ...és akkor még ott van, az agyunkat miképpen képezzük az fejlődésünk gyermeki szakaszában, amely egész gondolkodásunkat befolyásolja életünk végégig, amely szintén nem azonos - és akkor még finoman fogalmaztam. A biológiai, kémiai részéről nem is beszélve az egésznek. Továbbra is türelmesen várakozom, amikor időt szeretne gondolkodni és körbe kínál bennünket. Tekintetem is csak kizárólag erről árulkodik, másról nem. - Mindenképpen így lesz. - Nyugtatom meg, ha szükségünk lesz bármire, azt jelezni fogjuk. Amara természetesen mindent ugyanúgy fordít továbbra is. A nővel csak most találkoztam, nem ismerem, de tekintettel arra, hogy ő tolmács és nem az egészségügyben ténykedik, erősen kétlem, nagyon lázba hozná bármi, amit itt lát vagy hall. Bár ki tudja. A gyógyító pedig folytatja és ami elhangzik, annak jó része nem ismeretlen előttem sem. Nem ismerjük őket, nem akképpen, amely elég lenne a képességeik megértéséhez. A magam részéről ezen pedig szeretnék változtatni, de azonban mire a mondandó végére ér, pontosabban a tolmács teszi meg, enyhén ráncolni kezdem a szemöldökömet és egy félmosoly árnyéka is odakerül a képemre. - Habár a tudásom nem elegendő arról, hogyan működik a képességed, biztosítalak arról, gyógyító, hogy nem vagyok már gyermek, ifjúnak sem nevezhető. Ha mutatni akarsz valamit, nagy örömmel tekintem meg, a látásomat is segítségül hívva ehhez. Kétségtelenül elhiszem, hogy fájdalommentes bekötöznöd a szemeimet, mindazonáltal helyette a szavakat preferálom. - Nem, egyáltalán nem engedem meg és ennek most nem a bizalmatlanság az oka. A fordító remekül elboldogul a nyelv oda-vissza átadásával, értjük egymást, ezt pedig kár volna nem kihasználni. Arról nem is beszélve, hogy nem vagyok az ötlet rajongója egyetlen percig sem. Ettől még nem változik a hozzáállásom a találkozóhoz vagy Rodához, jelét sem olvashatja le rólam. Továbbra is türelmes, tiszteletteljes és érdeklődő maradok. Számomra fontos ez a találkozó, nem passzióból létrejött unaloműzésből vagyok itt.
Utolsó poszt ☽Csüt. Ápr. 23, 2020 6:04 am Következő oldal☽
Gyógyítók és egyéb históriák
Shane & Roda
*Sosem kellett megmagyaráznom senkinek a képességem mibenlétét, ezért hát nehéz azt szavakba önteni, Shane gyógyító mégis et kéri tőlem. A múlt látása a tárgyakon vagy az emlékeke keresztül még viszonylag egyszerűnek tűnik, s úgy hiszem elég annyi amennyit mondtam, ám ez nem így van. Miután túlléptünk a kínáláson és a hangom rögzítésén, mely számomra érthetetlen módon egy újabb dobozba kerül, próbálom összeszedni a gondolataimat, ám ez nem sikerül maradéktalanul. Többek között azért nem, mert ebben nincs tapasztalatom. Mosolyom halvány és némileg bocsánatkérő is mivel úgy érzem, nem fogom tudni kiszolgálni Shane gyógyító kíváncsiságát.* -Sajnálom de ezt még nem tudom megmondani. Te vagy a második…a harmadik égi akinek a múltjába betekintést nyertem, így a különbségek felszínre sem kerülhettek. De ahogy két egyforma perdai nincs, úgy vélem köztetek sincs két olyan égi aki egyforma lenne. Mégis úgy vélem, ti égiek csak a felszínt veszitek észre, azt élitek meg…túl sokat gondolkodtok és keveset éreztek. *Csupán egy nagy lélegzetvételnyi szünetet tartottam számolás közben, eszembe jutott, hogy Callum Jenkins egyik katonáját is megérintettem, de a kifürkészett égiek száma így is csekély. A véleményem hát nem csak a kevés saját tapasztalatra épül, hanem a másoktól hallottakra is, mint Eowen aki sok égivel találkozott már, és mesélt nekem róluk. A gyógyítás képessége azonban néha még számomra is érthetetlen, elmagyarázni ezért nehezebb, sajnos azonban Shane gyógyító nem hajlandó játszani. A kendő előkerül ugyan, de nem kötöm a szemeire hanem visszaülök korábbi helyemre, kezeimet ölembe ejtve. * -Rendben. Természetesen nem tekintelek gyermeknek, csupán ez irányú tapasztalataidra értettem, ha megsértettelek, kérlek nézd el nekem, nem állt szándékomban. *Halvány mosollyal arcomon biccentek a fejemmel, nem rontotta el korábbi hangulatomat és nem is haragszom rá, de kell némi idő amíg fejben megpróbálom összerakni a lényeget. * -Shaz`or és Shiennel teremtette a Perdát és később a népünket is. A világ sötétségéből és fényéből léptek elő, Shaz`or a holdat álmodta meg, míg Shiennel élettel töltötte meg. Egyik az erő, a másik az érzelem. Különbözőségük okán sohasem találkozhatnak, nem érinthetik egymást, szerelmük ereje az ami távol tartja őket a másiktól, minket ez az erő tart össze. Fényüket, mely szerelmükből fakadt nekünk ajándékozták, de egyszersmind kőbe is zárták. A Sel-Ogei melynek ereje bennünk csörgedezik a Perdához köt minket. Nem létezhetünk nélküle és a hold sem létezhet nélkülünk. A föld szíve együtt dobog a miénkkel. Ha az erdőben teszel sétát, láthatod, hogy a növények is hasonlóképp élnek. Egymásba gabalyodva, kiegészítve a másik hiányosságait, felhasználva az előnyeit, segítve életben maradni. Mi is így élünk egymással és a Perdával. *Shane gyógyítónak biztosan van erre szava, és megérti miről szeretnék neki mesélni. Talán azt is, hogy miért kezdtem a legelején. Hagyok némi időt arra, hogy közbekérdezzen, ha azonban nem látom az erre való hajlandóságát, tovább folytatom.* -Minden perdaiban ott van Shiennel fénye, a Sel-Ogei ereje, ezt láthatod ha megérintünk valakit, ez az erő fénylik fel bennünk. A fény, a Perdához köt minket, és mi csak azt ismerjük ami itt létezik, ami itt született meg. A gyógyításom képessége is ezen alapul, ezt akkor értettem meg igazán, amikor odafent voltam a Dwa`woruu-n, hiszen előttetek még soha nem találkoztunk más népből valókkal. Az új betegségeket ti hoztátok otthonunkba, nem itt született meg, ezért hiába próbáltam bárkit is meggyógyítani, nem sikerült, mert nem tudtam mit keressek és a bennem lévő erő sem. Az érintésem nyomán a fény ereje átnyúlik a betegbe, átjárja őt és megtalálja a rosszat. Odavezet engem, olyan mintha…*Keresem a szavakat, hogyan magyarázhatnám emg azt, amit magamban, a lelkemben, az elmém vásznán látok, végül az ablak felé mutatok.* -Mint amikor a nap fénye akadályba ütközik, s árnyékot vet. Sötét, feketén örvénylő folt, s így tudom hova koncentráljam a bennem lévő erőt. Minél nagyobb, annál többet vesz ki belőlem. Amikor az édesanyámat akartam meggyógyítani, nem láttam semmit, testében nem vetett árnyékot a Fény, mert nem volt ismerős a kór. Ha nem tudod mit keress, nem találod meg. Ebben szeretném a segítségedet kérni. Mutasd meg mit keressek. *Úgy érzem, sikerült elmondanom a lényeget, bár nem volt könnyű. Remélem Shane gyógyító tud segíteni és nem lesz részünk egy újabb járványban. Az elmúlt év sem telt eseménytelenül, a betegségek nem tűntek el, de az elkülönítés mindig segített, ám azt nem tudtuk elérni, hogy a betegeink meg is gyógyuljanak. *
