* Elégedetten tapasztalja, hogy Tani elteszi a beszélőt. Tudja jól, hogy fontos személy a felesége, és az ő egészségéért is felel, így nem nagyon szokott belekotnyeleskedni a munkájába. * - Engem is szoktam hívni, de én legalább előre tudok dolgozni, nem úgy mint te. * Mosolyodik el a helyzeten, majd egy pólót magára húz. Végül is nem lehet egész nap fél pucéran a lőtéren. Hugával kapcsolatban csak figyel, majd a viccre csak szemöldökét ráncolja. Szerencsére Tanilla gyorsan javítja a viccét, így megkönnyebbült sóhajt hallat. * - Egyenlőre jobb ha tanulmányaival foglalkozik... Apa sem örül neki, hogy ha flangál. Én az ő korában a házat is engedéllyel hagyhattam el, nem ilyen könnyen. Meg természetesen végig nézte az összes tanulmányomat. * A kabinjuk fejlesztésével kapcsolatban is megkönnyebbülhet, hisz érezhetően valami más lesz a dolog mögött, bár az ördög soha nem alszik... * - Azt hittem, hogy minden a dominiumról rendelünk, már lenn is van gyógyszerkutatás? * Tanillának aligha kell aggódnia, ahogyan célozni készül, már veszi fel a fülvédőt, hogy figyelmesen követhesse a lövedékek célba találását. Nem áll szándékában meg süketülni, így követi az előírásokat. * - Egészen jó! Még egy kör? * Kérdezi, de tudja jól, hogy nem csak ezért jöttek. Párja bele is kezd a részletes magyarázatba, amire csak legyint. * - Bármennyire is ki akarják zárni, egyszer úgyis mindenki elkapja, és az immun rendszer rendezi. Itt pont az a lényeg, hogy időt kell hagyni az emberi testnek nem? Szépen lassan minden új fertőzést be fog nyelni az emberiség, szerintem elkerülhetetlen. * A perdai útra ötlet módosítást talál ki a kedvese, ami nem csoda. Nilevard és az apja nem mindig jönnek ki jól. Az apja túlságosan elhivatott a Dominiummal szemben, és régen is bárkin át gázolt volna egy előléptetés érdekében, míg fia inkább a csapatjátékosokhoz tartozik. * - Tudod jól, hogy belém fog kötni, hogy ha nem beszélgetek vele a katonaságról, vagy éppen a flottáról. Amióta leszerelt, még az alkohol tilalom ellenére is túl sokszor van az üveg a kezében...
- Nana! Azért te sem tudsz mindent előre elintézni. Szerintem mindkettőnknek a helyzethez kell alkalmazkodnunk. * Sóhajtva veszi tudomásul kedvese öltözködését, még akkor is, ha amúgy a gyakorlásnál eléggé zavarja az elé táruló látvány. Időnként meglepő, hogy Nilevard még most is szégyenlős előtte, s kissé mimóza. Ami nagyban a neveltetésénél dőlt el, ezt tudja jól; de nem zavarja. Szereti, mikor elpirul vagy zavarba jön. Férje családját illető kérdésekre pedig inkább csak szőrmentén válaszol. Az ő neveltetése nem volt ennyire szigorú és sajnos itt most eszébe jut az ő családja. Akik már nem élnek, és a húgocskái, akikről nem tudja, mi lehet velük? Elhessegeti az aggodalmakat és inkább összpontosít az előtte lévő célokra. Most épp egyik bábura a másik után, mert a lőgyakorlat sem tréfa. Az újabb kör kérdésére csak megvonja a vállát. * - Ahogy szeretnéd kedvesem, gyakorolhatok még. Akár a másikkal is. * Mutat rá a már egy mérettel nagyobb példányra és ha kézbe kapja, akkor azzal is lő párat. Az ilyesmi nem nagyon köti le, legalábbis nem hosszú távon. Más egyébről szándékosan nem nyilatkozik. Legyen meglepetés és hasonlók. * - Azért az immunrendszer nem így működik. Idő kell, míg a szervezet megszokja az idegen anyagot és sokszor kemény ellenállásba is ütközik. Gyakorta lesz halál a vége. Ezért lenne jobb, ha tudnánk kutatásokat végezni, minél többet és többfélét. Vakcinát csak így nyerhetünk és az is idő, amíg előállítjuk, teszteljük és ha jó, ott van a tömeggyártás. * Nem. Megrázza a fejét, mert ez sok idő és sok munka, még több anyagköltség. Most inkább a lövésekre figyel és persze igazat ad kedvesének, apósával kapcsolatban. * - Tudom, le kellene állnia vele. Vagy visszafognia magát. Tudom, tudom. Nem vagy hatással rá és más sem, de nem tesz jót neki. De ahogy gondolod, szívesen elviszem a húgodat vásárolni és édesanyádat is, hogy kicsit kikapcsolódjanak. * Az nem árthat, ha kimozdulnak kicsit az otthoni környezetből. Otthon? Most az, nem tagadja. Mégis mennyi különbség van az itt lévő otthonok és a régi, földi otthonok között? * - Mászkálhatnánk kicsit együtt is a városban, ha gondolod. Tarthatnánk egy családi napot, este pedig vissza a kis kuckónkba. Csak aztán nehogy kifáradj nekem idő előtt. * Apró suhintás férje izmos fenekére, hiszen a fegyver már kikerült a kezéből. Na igen. Kettejük közül egyértelműen Tanilla a vérmesebb.*
* Tarkóját hátul mindkét kezével megfogja, hogy aztán neki dőljön a falnak kedvese előtt. * - Igen persze, még a végén a nagy semmibe vezetem a hajót. * Amint felsője a helyére kerül, vissza is helyezkedik, egy kicsit eltávolodva Tanillától. Ismeri ezt a nézést feleségétől, a hely egyáltalán nem alkalmas a gondolataira. Enyhe pír is megjelenik a macsós képen, bár nem látszik Nilevardon, de igazán könnyedén zavarba lehet hozni. * - Persze, ha már pont itt kaptunk időpontot, de megihatnánk valahol valamit. Valahogy a kantinba nem vágyok menni, elegem van abból a fehér trutyiból. Jól esne valami normális zöldség vagy éppen valami sült. * Sajnos a Dominiumon és az imperiumon is az étkezés egy speciális fehérje keverékből áll, ami különféle vitaminokat adnak. Normális étket aligha találhatnak a fedélzeten, így a romantikus vacsorát gyorsan elvetheti a fejében Nilevard. * - Hallottam egy olyan helyről, hogy jack bárja, ha minden igaz van ott néhány különleges ital. * Fülvédőjét vissza téve az erősebb fegyvert adja a lány kezébe, egy darabig csak nézi, ahogy a lövéseket leadja. Kibiztosítja, tölti, és lő. Nem megszokott látvány Tanilla kezében, de a világ veszélyes, és a családját fel kell készítenie minden eshetőségre. * - Nem is értem, hogy miért nem kérvényeznek vérmintákat a Perdai lakosoktól, azzal szerintem könnyedén meglehetne oldani a dolgot. Vagy csinálják szerinted? * Érdeklődve támaszkodik mellé, de csak miután a fegyvert letette. Egy ideig csak néz a szemeibe, csak mikor már megcsillan benne az-az ijesztő láng, akkor dönt. * - Rendben, szedjük szét a cuccokat és nézzünk be valahova. * kezeivel lefoglalja magát, mikor újra apja kerül szóba. Csak egy pillanatra néz hátra csalódottan, majd bólint. * - Olyan érzésem van, hogy az ilyen begyöpösödött embereknek soha nem kellene leszerelniük. Ha már egész életükben ott voltak, akkor maradjanak is ott, mert nem tudja magát lefoglalni. Mellesleg anyának komon szóltam, hogy kitalálhatnának apával egy közös programot. A planetológusok biztos kérnek segítséget, és akkor elmehetnének velük. Akkor apa is egy kicsit helyre rázódna. * Nilevard tudja, hogy veszélyes hely a Perda, de ha apja erre vágyik, akkor nem ő lesz az, aki elrontja a kedvét. Bár az arcán egy csepp öröm sem tükröződik, de sikerül kizökkentenie Tanillának. A lovag arcán meg is jelenik a pír. * - Tani! Mi lesz ha meglátják? * Mondja zavartan, majd kőrbe tekint, nem sokan vannak a lőtéren, így aligha láthatta bárki is. Miután a fegyverek szétszedésével végez, már fogja is meg párja kezét, hogy magához húzza. * - Olyan türelmetlen vagy mostanában. * Átkarolja a lányt, majd egy hosszú csókot ad neki, testével hozzá simul, hogy érezhesse a másik melegét. * - Nos? Mihez lenne kedved? Vevő vagyok bármire.
- Tudod, hogy nem úgy értettem. De váratlan helyzetek mindig vannak és arra nem tudsz tökéletesen felkészülni. Ilyenkor jobb, ha megpróbálod uralni a káoszt. * A lőtér maga nem zavarja, csupán csak az ő alap környezete másabb volt mindig, és mégsem. Hiszen sok időt töltött katonai kórházban is, így a lövések zaja nem zavarja annyira, mint egy átlag civilt. De orvoskén jobb szeret emberek között lenni, a betegei körül szöszmötölni. Még fiatalabb korában szerette maga köré ültetni a húgait és mesélni nekik. Egy nagy kanna forró teával és sütivel, egy nagy pléd alatt elbújva. Sokat gondol mostanában a húgaira is. Talán pont Nilevard húga miatt. * - A kantin kosztja egészséges és tápláló, de nem finom. És iszonyatosan unalmas. Igazából minden az szinte, ami itt van. * Arról a bárról már ő is hallott valamicskét és igazából a lényeg neki belőle annyi volt, hogy illegális. Vagyis. Más, mint ami itt van. Igazából mindegy, csak most még a húgain mereng, ez talán érezhető ki nem mondott szavaiból és szótlanságából. Meg abból persze, hogy a kutatásokról nem hajlandó már beszélni sem. Kissé felpaprikázták az idegeit a korábbiakkal, így érhető, hogy az orvosi témák most még úgysem kötik le. * - Majd megoldják valahogy. Csak kicsit lehetnének bátrabbak és találékonyabbak. Mert így nem lesznek védőoltásaink. Így pedig nehezen fogjuk túlélni ezt a kalandot. * Nem tudhatják, még milyen betegségekkel kell szembenézniük. S nem csak az őslakóktól, hanem a helyi állat és növényvilág is tart s tarthat még számukra meglepetéseket. Magyarán itt döglenek meg mind, ha nem lépnek fürgén az ügyben. Kicsit dühös. Aha. Gyilkosnak szánt lövései szét kapják a soron következő bábut. A vérminták begyűjtésére nem válaszol, csak tekintettel. Valahogy sejdíti, a helybéliek nem adakoznának csak úgy a vérükből azért, hogy őket megsegítsék. Ki tudja milyen babonáik vannak? De legalább férjére számíthat a mostani helyzetben és inkább csomagolni kezd. Bizony, Tanilla inkább ülne be valahová egy italra, ami nem protein juice. Higgadtabbra vált vissza, mikor Nilevard családja, pontosabban szülei kerülnek szóba. * - Nem hiszem, hogy engednék neki. Elég kemények a kancellária szabályai. De talán oktatásban részt vállalhatna. A jó nevelési képességeit ott tudná kamatoztatni. * Tanilla nem szívleli a nagy szigort, főleg nem szülő és gyermeke között. Noha elismeri, hogy meg vannak a maga hasznai az ilyen oktatásnak. Ő mégsem tudná ilyen szigorral nevelni a gyermekét. Hangjából nem érződik sem több, sem kevesebb, mint amit mond. Vannak fenntartásai az apósával szemben, de férje kedvéért megmarad szelíd gyermeknek. Vagyis, kicsit vérmesebbnek annál. Mert annál is inkább csak megpaskolja egyik kedvenc területét férje terepasztalán. A fegyverek elpakolás utáni ölelés és csók már inkább kedvére való. * - Mégsem zárnak be azért, mert kötelességtudóan szeretjük egymást, nem igaz? Még csak szeméremsértést sem követtem el. De olykor érdemesebb lenne egymásban is elmerülnünk és nem csak a munkának élni. * Ő is hajlamos túlzásokba esni, ha a hivatásáról van szó, akárcsak férje. Ezért is jönnek ki jól, sok mindenben egyet is értenek. Csak kicsit több lehetne az ilyen csak te és én idő, hogy ne zakkanjanak meg. * - Legyen akkor ez a Jack nevű bár, ha neked is megfelel? Talán ott ki tudunk valamit találni a szüleidnek. Bár, nem hiszem mert mégis mit tudnánk? Ez a rossz ebben a helyben, nem lehet csak úgy bármit beszerezni. Viszont ott talán ehetnénk valamit. Kezdek éhes lenni.
* Gyanakodva méregeti párját, morcosnak érzi a lányt, vagy inkább feszültnek? Még maga sem tudja, hogy pontosan melyik. Karba tett kézzel hallgatja az ételről szóló tájékoztatót, amivel sajnos ő is tisztában van. Hangja és viselkedése feszültséget mutat, számára. * - És mi a bajod hercegnőm? Morcosnak tűnsz. * Igazán harapósnak tűnik számára Tanilla, amire gyakran a szórakozás hiánya is magyarázatul szolgál. * - Több dologban is mérgesnek tűnsz, lehet válogatni is? * Megpróbálkozik egy szolid mosollyal a lány felé, majd újra átkarolja, de szavak továbbra is áradnak belőle. ~ Talán pont a kollégáival van a gond. ~ * - Úgy érzed, hogy rosszul állnak a dologhoz? * Érdeklődik tovább, de utána megfontolja a szavakat. Valahol ő is biztos benne, hogy Perda népe nem nagyon viselné el a kutató laborokat, de a remény mindig él. Ha pedig közösen együtt akarnak élni, kénytelenek lesznek meg egyezni. A háború nem cél, de nem szívesen látott vendégek az emberek a holdon, így valahol erőszakos betolakodók. A kancellária szigorításain elgondolkozik újra, de megrázza a fejét. * - Csak azért csinálják, hogy segítség a megélhetésünk, szerintem a perdán biztosan jobbak a körülmények mint itt. Az ételen kívül is biztos van más elfoglaltság. * Apja említésére újra megrándul a szeme, de csak néz a negatív gondolatok felé. * - Biztos rendben vagy? Eléggé feszültnek tűnsz, nem szoktál ilyen negatív lenni. * A munkával kapcsolatos elképzelések helytállóak Tanilla szemében, még ha egy kis gúnyt is érez ki belőlük. Haját megigazítja, majd sármosan végig méri párját. * - Szóval valami romantikára vágysz inkább! Miért nem mondtad ezt? Akkor nem a lőtér lett volna az első. * Ha nem is az első, akkor talán a második... Nilevard aggódik párja miatt, így mindenképp útba ejtette volna, hogy véletlenül se feledjék el a képzésüket, még ha nem is olyan sokat gyakorolnak. Alkalmanként egy kevés is elég. * - A Perdán elmehetnénk moziba, állítólag van egy tök jó létesítmény erre, meg állítólag a plázákat is újra tervezték már. Bár nem vagyok valami plázás típus. * Újra átkarolja a lányt, majd közel hajolva belemosolyog az arcába. * - Na... Ne légy morcos. Mivel tudnálak kiengesztelni hercegnőm? * Az éhségére való megjegyzésnél bólint, majd egy újabb csókot ad a lánynak, de most már nem bontakozik ki az öleléséből. *
* Leginkább csak megvonja újra a vállát a nagy kérdezősködésre. Végül csak elpanaszolja, mi az, ami bántja. * - Csak eszembe jutottak a húgaim, tudod, hogy mi lehet velük; élnek még egyáltalán? Akaratlanul is eszembe jut, ha családról van szó. De ne aggódj, majd elmúlik ez is. * A mosolya már inkább tűnik annak a bizonyos igazi Tanilla mosolynak. * - És igen, a kutatások sem úgy haladnak szerintem, ahogy kellene. Csak szeretném, ha már jobban állnánk. Meg unalmas a helyi koszt. * Leginkább kicsit lemerült az aksija és elpattant egy húr. Mindenkinél előfordul néha, még az amúgy nagyon derűs Tanilla is tud hárpia lenni. De ahogy ment, úgy jött is a gonosz felhő. * - Romantika bármikor jöhet és amúgy tényleg jó lenne, ha együtt csapnánk egy kis kikapcsolós mulatságot a családoddal. Ha már van két hetünk itt, könnyebben összejön. * Jobb ötletnek tartja, ha mind együtt vannak. Még ha önkéntelenül is próbálja védeni kedvesét attól, hogy összezördüljön az apjával. Egy üveg ital felett. Nilevard egyébként sem az a kimondottan ivós típus. Még akkor sem, ha amúgy ilyen helyre készülnek. Egy-egy pohárral koccintanak néha, de ez ritka, mint a Dominiumon a szabad levegő. * - Persze lányos napot is tarthatok a mamáddal és a húgoddal. Talán együtt ki tudunk nekik találni valami elfoglaltságot. A húgod amúgy is talpra esett lány, miatta kevésbé aggódom. * Az ölelés most jól esik, kissé feltöltődik tőle. Nem kell sok, hogy helyre álljon benne a béke. Megfogja férje kezét és indulna is. * - Akkor menjünk és igyunk valamit. Talán lehet ott kapni valami olyan finom italt, ami nem túl ütős és ízlene anyukádéknak. * A terrán még tudná, hogy mit vegyen és hol. Itt ilyen szempontból gondban van, de érdemes megpróbálni utána járni a dolognak. Ha pedig sikerül összehozni azt a csajos napot, akkor a férjének is kerít valami ajándékot. Azt még nem tudja, hogy mit, de valamit keríteni fog. *
* Testvérei gyakran elszomorítják, és Nilevard pedig ez ellen tehetetlen, bármennyire is cselekedne ellene, nem nagyon tud mit tenni az ügy érdekében. Sajnos nincs olyan rangon, ahol mozgósíthatna több személyt. Csak egy kis csapat van a kezében, akik bár a munkájukat kifogástalanul elvégzik, mégsem vethetők be hasonló feladatokra. ~ Talán vadászpilótának kellett volna mennem... Vagy akár gyalogosnak. ~ Merül bele a gondolataiba, de valahol tisztában van vele, hogy Tanilla egyáltalán nem támogatná. Volt már bőven alkalom, hogy féltenie kellett őt. Most legalább ha meghalnak, az egyszerre történik, hisz egy hajón szolgálnak. ~ Milyen megnyugtató... ~ Nilevard mindig is türelmes hallgatóság volt, ha arról volt szó, hogy párját meg kellene hallgatnia. A munkahely is bőven rátesz nála, amit pedig végképp megért. Panaszáradat közepette átkarolja, és nem engedi, néhol még szenvedélyesen a szemeibe néz, hogy elmosolyodjon a előtte. Ha ezzel sikerül kizökkentenie, akkor nyert ügye is van. Általában működik a trükk... Csak közel hajolsz, majd lassan elmosolyodsz csók távolságon kívül, szemeit pedig enyhén nyitva tart. Ha pedigg sikerül Lassan megcsókolnia tökéletes cselnek nézünk elébe. * - Nem vagyok semmi elrontója, de.... * Átkarolásból lassan a fenekére csúsztatja a kezeit. * - Remélem valami izgalmasabbat is tervezel, mint a lányokkal vásárolni menni... Egy.. Két... Ötletem nekem is lenne... * Az utolsó szavakat már nagyon közelről teszi meg, majd megcsókolja újra, ha hagyja a másik. Szépen lassan elmerül az ajkaiban, majd enyhén megharapdálja az alsót. A vadságot Tanillából könnyedén ki lehet hozni, csak türelmesen és nyugodtan kell csinálni a dolgokat, idővel türelmetlen lesz a szerelme, és már meg is van a megoldás. * - Ilyenre gondoltál? * Mosolyodik el a lovag, és utána elválik tőle, hogy kezét megfogva, elinduljanak a lötérröl kifelé. A szintek között igazán könnyű járni, de Nilevard nincs hozzá szokva, így tekintetével keresi mindig a táblákat, hogy legalább útba igazítást ne kelljen kérnie. * - Ez a hely kész labirintus... Nem is értem, hogy ki bír itt lakni. * Állapítja meg az egyértelműt, egy olyan ember, aki egy űrhajón él... Irónia szerfelett. 5-4 -es gyűrű szintről egészen el kell jutniuk a 3-as szintre... Ami nem minden esetben beazonosítható, főleg, hogy ha nem is itt laksz... Nem kevés idő alatt jutnak el a bár logójáig * - Navigációs tiszttől ciki lenne egy űrállomáson eltévedni? * Kacag fel hangosan. *
