Utolsó poszt ☽Vas. Feb. 13, 2022 9:27 pm Következő oldal☽
Raven részére
Ha öt fokkal elmozgatnánk ezt az asztalt, nyolc óra irányába, sokkal jobban kilátnék az űrbe, ami szokásom, ha éppen megint rájön a csoportra az ötperc. Ami ... brainstorming. A szavak csak röpködnek, és amennyire jó vagyok vizuális memóriából, annyira pocsék szavakban, ami azt jelenti, hogy nagyjából két perce fonalat vesztettem, és csak a falat tudom most bámulni, jobb helyett. Tényleg arrébb kell húzni azt az asztalt. - Nem - miért is mondtam a nemet? Mit hallottam? Ahhh... lássuk. Törpe. Nem. Óriás, Vörös Óriás. Energia. Ahhh... .... megvan, megvan! - Lehet, csakhogy még ha fel is lehetne használni egy olyan energiát... a Betelgeuse-nak van még nagyjából százezer éve, egészen pontosan kilencvenkilencezer éve inkább, hogy felrobbanjon. Addig akar elutazni a Tejúton? Közelebb is vannak vörös óriások, de inkább a fekete lyukakra figyelnék, legfőképpen, amit visszadobnak, mint anyagot és energiát. Ha van bármi eredmény, szóljanak - én meg inkább távozóra veszem, mert ha még öt másodpercig itt maradok, menthetetlenül a szupernóvákra fogok szavazni, de a Great Attractor is szóba fog jönni, ami felé süllyedne a fejem. Great Attractor... Útközben emelem fel a pda-t, és keresek rá az aktuálisan érvényes kutatásokra ezzel kapcsolatban. Nem rendelkezem testőrséggel, nem tartok rá igényt, így egyedül lépek be az irodámba is, majd a pda-ról az időközben működésbe lépő kivetítőre dobom a kutatási eredményeket, ahol 3D-ben jeleníti meg a kutatás eredményét, a tárgyaló asztal felett. Valami nem stimmel. Visszaugrok a két évvel ezelőtti eredményekre. Na, ezek jók. Rásiklik a tekintetem a nevekre, kíváncsian pörgetem vissza a jelenbe. Roger... ahhh, Rogert ne! Mikor jönnek rá, hogy az az ember számtévesztő, ezért nem stimmelnek a jelentések, ha ő is a csapatban van? Sóhajtok egyet, s az íróasztal mögé ülök, egy ideig az üres képernyőt bámulom, míg beindul a rendszer. Összeszedni a gondolataim, mit is írjak, mert én és a tapintatosság. Egyenes s őszinte vagyok, így mindenki tisztában van azzal, mire képes.
Utolsó poszt ☽Hétf. Feb. 14, 2022 9:59 am Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Fuller igen ritkán ér rá arra, hogy személyesen találkozzunk, általában csak írok neki apró-cseprő ügyekben és megkapom az engedélyt. Vagy mástól kapom, de akkor az nem engedély, hanem parancs és hiába nem vagyok már a flotta tagja, attól még csak egy planetológus aki a ranglétra majdnem legalján áll. De addig jó amíg ez így van és nem figyelnek rám túlságosan, amíg azt mondják, hogy: Ó, csak egy kis tudós palánta, nem sok vizet zavar. Mondjuk ettől már kicsit eltávolodtam, a hírem több mint amennyit az ismeretlenség még elvisel, főleg ha azt vesszük, már meg is merényeltek. Többször voltam a fogdán, kihallgató helyiségben, mint azt anyám remélte. Az egy is több annál. Azonban most nagyobb volumenű kirándulásra adtam a fejem, és nem lesz elég hozzá egy lézerszkenner meg az XS. Mivel nem szeretném túl sokszor használni a már bejáratott útvonalat, azt csak Jenkinshez menet veszem igénybe, előre bejelentkeztem, de ismerem már Fullert, tutira úgy fog rám nézni, mint aki azt sem tudja hol van. Kíváncsi vagyok éppen milyen projektből rángatom ki. Ma egy kicsit katonásra vettem a figurát, legalábbis a piros felsőm fazonja és dizájnja egy tisztére hajaz, a fekete nadrág is még elmegy, de kétlem, hogy a tűsarkú bokacsizma előírásszerű lenne. Az ajtóhoz tipegek és bejelentkezem, mivel Fullernál sosincs őrség, kénytelen vagyok a falipanelen megtenni a szükséges intézkedést, majd bájos vigyorral a kamerába nézni. Még integetek is. * -Szép napot Fuller kancellár! A megbeszélésre jöttem. *Ha esetleg nem nyílik ki azonnal az ajtó, emlékeztetem rá, hogy várnia kellett volna rám. Pont most. Ha előbb nyílik ki az ajtó, akkor mindezt már bent mondom és tanúja lehetek a döbbent arckifejezésnek. * -Benne vagyok a naptárában. *Adok még egy kis magyarázatot ittlétem okára, majd se szó, se beszéd leülök a neki bal oldalára eső székre, így a nagy kivetítőt is szemmel tudom tartani. A figyelmemet a hologram köti le kis időre, majd Fullerre nézek. * -Ez így nem jó. *Közlöm vele a látottakról alkotott véleményemet, mielőtt még minden eltűnne. Hát miért dolgozom én vért és verejtéket izzadva, hogy valaki meg szart adjon ki a kezéből?*
Utolsó poszt ☽Szer. Feb. 16, 2022 10:30 pm Következő oldal☽
Raven részére
Felvetettem a kérdést magamnak, s hagyom, hogy a lehetséges megfogalmazások végkimenetelét elemezve, végül arra jussak, egyszerűbb és egyben kevesebb gonddal jár az, ha Rogert áthelyezem az őt megillető helyre, ahol nem fog gondot okozni, inkább nekem, mint neki, hogy felcseréli a számokat. Mert ezen kívül a többi részével, és megfigyeléseivel elégedett vagyok. Mielőtt azonban nekikezdenék az írásnak, ösztönösen a falon lévő, nagyméretű kijelzőre pillantok. A reggel átnézett napi teendők között Moor is szerepel, amit ő kezdeményezett, beszélni akar velem. Meg is pillantom arcát a külső kamerán keresztül, beengedem, s az íróasztal mögött ülve, alkaromat az asztalra fektetve, összekulcsolt kezekkel várom, hogy belépjen, s elmondja, mit is szeretne. - Önnek is szép napot, Miss Moor - aztán csak ránézek, pár másodperces kihagyással igazítom helyre a szavait. - A megbeszélés akkor történik, amennyiben én hívom ide önt. A találkozó jobban lefedi a definíciót, amiért most megjelent nálam. A másik kettő megjegyzésre nem reagálok, a kivetítő bezárul, ahogy szokta, amennyiben nem nyúlok hozzájuk. Hajlamos vagyok elmerülni a gondolataimban, és a jelentős energiamegtakarítás híve vagyok, így mindent beállítottam, mikor üti végleg a saját gondolatom a gondolataimat, belemerülve a fókuszba, hogy kikapcsoljon az aktuálisan használt gép is. - Minek köszönhetem a jelenlétét, Miss Moor? Fogja rövidre - a rövid, tömör, egyértelmű kifejezéseket pártolom, azoknak van értelmük.
Utolsó poszt ☽Vas. Feb. 20, 2022 10:37 am Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Érdekes, hogy ahány kancellár, annyi féle megjelenés. Jenkins a lebegő felöltőjével, Terson a katonás, rangjelzés nélküli, élére vasalt és érzésem szerint kétszer keményített gallérú ruházatában, szerintem azért fáj a feje és düllednek az erek a nyakán. Fuller viszonylag laza, bár a nyakkendő nem maradt el, ingujjban, mellényben mégsem az a karótnyelt típus. Még jóképűnek is mondanám, ha nem vágna állandóan savanyú képet. Csillogó briliáns mosolyommal igyekszem felvillanyozni a köszöntésére, és nem lohad le akkor sem, amikor nyelvtanórát tart hirtelen. * -Két dolgot is szeretnék önnel _megbeszélni_ ergo megbeszélés lesz, de hagyjuk is a részleteket. *Felkészülve arra, hogy nem hagy majd szóhoz jutni, gyorsan elhadarom a lényeget, aztán szék után nézek aztán hellyel kínálom magam. Már ülve veszem szemügyre a kijelzőt, de az általam fellelt problémát már nem tudom kifejteni, mert eltűnik, Fuller pedig nem is reflektál a megjegyzésemre. Mindegy is, sok témát kell érintenünk, így bele is fogok, kényelmesen, lazán és pimaszul hátradőlve, két karommal a szék karfáján támaszodva. * -Nos, mint már említettem, két dolog miatt jöttem. Az egyik, hogy mielőtt a Tűzvölgybe mennék, engedélyt és támogatást kérjek a következő projektemhez. A sivatag. Kellőképpen messze van és sokáig nem kell látnia, ez előny. Másrészt remek lehetőség lenne a tanulmányaimhoz az ottani szeizmológiai vizsgálat, illetve oda is kihelyezhetnék pár felszíni lézerszkennert, és a többi, már telepítettel összehangolva, tágabb és részletesebb képet kaphatnánk a csillagok állásáról. Azt mondtam már, hogy felfedeztem egy csak márciusban látható csillagképet? El is neveztem. Ha már a régieknek lőttek, majdnem szó szerint, érdemes lenne ebben a galaxisban is összegyűjteni egy konstelláció lexikont. Jut eszembe, szereti ön a kávét? *Majdnem sikerül egy szuszra elmondanom mindent, legalábbis az ittlétem okának egy részét. A kávéra csak azért kérdezek rá, mert innék egyet és kétlem, hogy ne lenne Fuller irodájában kávégép, ha szereti a kávét, és minden kancellár szereti. Tersonnak is van, csak eldugta. Ő ne inna? Víz helyett is arra cuppan rá, Fuller sem lehet kivétel.*
Utolsó poszt ☽Hétf. Feb. 21, 2022 8:24 pm Következő oldal☽
Raven részére
Ha kilépek a lakásom ajtaján, az öltöny minden alkalommal rám talál, ingujjban eddig legfeljebb Claire látott, meg a gyerekek. Most is a nadrághoz passzoló öltöny van rajtam, úgy függesztem a tekintetem az ajtóra, ahol Raven már átlépett az első lépcsőfokon, vagyis a titkáromon. Aki éppen elfoglaltat játszik, vagyis luxus neki bekísérni az érkezőt. S ugyan miért haragudnék rá, mikor én halmoztam el már korán reggel teendőkkel, s éppen ezért az ilyen, s ehhez hasonlókért elnézem neki, mikor én látom meg Raven arcát a monitoron, s nem a titkárom lép be előbb, bemutatva, ki is érkezett. Ha nem akarnám látni Ravent, már ott elbukott volna a bejutása, hogy a titkárhoz jut, az előtérben. A szavaimra azonban nem esett le neki, hogy a helyére tettem, sőt, mi több, kioktat. ENGEM. Egy ideig némán figyelem, addig el sem hangzik tőlem az, amit szándékoztam feltenni kérdésnek. ÉS NEM ESIK LE NEKI. Elegánsan megnyomom a konzolt, mire öt másodperc múlva újra kinyílik az ajtó, és a titkárom lép be. - Moor kisasszony távozni óhajt - csendben maradok, a titkár is áll még az ajtóban, én Moor-ra szegezem tekintetem. - Vagy moderálja magát, és észbe kap, kinek is az irodájában van éppen bent, és annak megfelelően viselkedik, bocsánatot kérve, és mindazt, amivel most nyitott, soha többet elő nem hozakodva, mert azonnal kidobom újra, vagy kap a titkáromtól nem csak egy új időpontot, de az illemtan tanártól is egy kötelező tanfolyamot, hogyan is beszélünk egy kancellárral. Tekintetem csak egy másodpercig időzik rajta, ha van annyira intellligens, hogy leessen neki, oktasson ki mást, és itt én adom a definíciót, ha nem, s nem kap észbe, abbahagyva, és egyben azonnal bocsánatot kérve az iménti szavaiért és modoráért, akkor tekintetem a monitorra téved, s számomra megszűnt létezni, s a titkár ki is kíséri. Dehogy fog most időpontot adni neki! Legfeljebb az illemtan tanárhoz, akinél szigorúan fogja ellenőrizni, hogy Moor kisasszony tökéletesre vizsgázott.
Utolsó poszt ☽Csüt. Feb. 24, 2022 10:49 am Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Fuller nem karótnyelt típus az igaz, és mindaddig lazának is látszott, míg el nem kezdtem beszélni. Válasz híján azonban, és pláne öltönyben, már egészen más képet fest. Nem beszéltünk túl sokat az elmúlt időkben, leginkább akkor amikor az Imepriummal elmentem valahova és az is csupán utasítások csokra volt tőle. Most láttam csak szükségét annak, hogy kicsit közelebb kerüljünk egymáshoz, de nehéz lesz ez így, hogy nem is beszél. Sokat. Persze nem is nagyon hagytam szóhoz jutni. Jenkins már félbeszakított volna, Terson meg helyre tett annak idején. Fuller nem aprózza el. Csak a szemöldökeim emelkednek fel amikor kiszól a…valakinek. Vagyis csak jelez, mert semmi nem villan fel a képernyőn, változás nem történik, nem lesz több vagy kevesebb fény és kávégép sem kezd el titokban, diszkréten a háttérben munkálkodni, és ebből feltételezem, hamarosan valaki be fog lépni az ajtón. Gondolom végrehajtó személyzet, de Fullerből nem nézek ki fegyveres katonát, ezért érdeklődve fordulok hátra. A belépő pasi elegáns de az olcsóbb fajtából, akkor csak titkár, asszisztens minőségben lehet, akinek integetek is mosolyogva. Amikor azonban visszafordulok Fuller felé, már nem mosolygok, annál is inlább mert le leszek kapva mind a tíz, szépen manikűrözött körmömről. Szemöldökeim a homlokomon maradnak, majd a szavak elhangzásának sorrendjében változik az érzelem az arcomon. Tudnám faarccal is végighallgatni, de nem akarom, higgye csak, hogy meghatódtam a szövegétől. A viselkedésem körülírásánál picit összébb húzom magam, nyílt érdeklődéssel várom a továbbiakat, majd ijedt tekintetem rebben Fuller, a képernyője és a mögötte lévő fal között. Az illemtanárnál az alsó ajkamra harapok, hogy ne röhögjem el magam. Ezt ugye nem gondolta komolyan? Illemtanár baszki, mint az iskolában. Elfordulok tőle amikor elhallgat, nem csak azért, hogy az előtörni készülő vigyorgásomat lecsillapítsam, hanem, hogy a titkárfélének szóljak. Fuller nem mondta, hogy vele is illemtudónak kell lennem.* -Pihenjen titkár úr! *Majd összeszedve magam Fuller felé fordulok és nagyon bűnbánó arcot vágok, tisztára őszintén, szemrebbenés nélkül. Még ki is húzom magam a szélben ülve, egyenes hát, kezeim az ölembe ejtve. * -Elnézését kérem Fuller kancellár úr a nem kellőképpen megválogatott szavaimért. ~Hú de visszakapod ezt még. Illemtanár mi? Baszki!~ valóban nem jól indítottam, de kérem nézze el nekem. Nem fordul elő többet. ~Nem a francokat nem, csak pislogjál!~ *Gondolataim ellentétben állnak a szavaimmal és az arcomon időző udvarias vonásokkal. Mindazonáltal tök őszintének tűnök, rá sem kell játszanom, bár akkor talán gyanúsabb lenne. Abszolút úrinő vagyok. S aztán szelíden mosolyogva várok, hogy elégedett-e, kérdez-e valamit arról, miért jöttem, merthogy az nem volt egészen tiszta, hogy mivel nem szabad előhozakodnom. A _találkozónk_ témájával, vagy a hanyag lezserséggel, esetleg a kávéval. *
Utolsó poszt ☽Vas. Feb. 27, 2022 6:41 pm Következő oldal☽
Raven részére
A titkárom észre sem veszi a harmadik felet, mindössze rám függeszti a szemét, várva, mit is fogok neki mondani. Ezt mondjuk azért szeretem benne, a felesleges beszéd időpazarlás. A titkárt nem hatja meg a látvány, amit Moor előad, nekem meg az ilyenek most nem akarnak leesni, van, amikor nem teszem át képletbe, hogy megfejtsem. - Fejezze be a bohóckodást - nyugodtan jelentem ki, ahogy utasítást ad a titkáromnak, aki közben meg rá sem tekint, továbbra sem, csak engem figyel, s nem mozdul, várakozik. Amint azonban belekezd, s végre olyan szavakat hallok, amiket elvárok, mert ebből lesz értelmes beszélgetés, először csak a tekintetem fordítom felé, majd a fejem, s maradok így. - Rendben. Amennyiben megszegi ezeket, kidobom, abban a pillanatban - hogy hova, sok találgatása lehet. Pocsékolja a drága időmet a kutatásoktól, vizsgálatoktól. - Nos, most mondja el, milyen kérvény, vagy kérés ügyében jött. Röviden, tömören, s úgy, ahogy megígérte válaszában, s amit hallottunk - a titkár még bent marad, arra az esetre, ha úgy dönt Moor, hogy folytatja az iménti stílust. S mivel el sem jutottunk odáig, el is mondja, miért jött, nagyon ajánlom, hogy összeszedetten, értelmesen, és nagyon röviden adja elő. Különben az a munka, ami előttem van, sokkal fontosabbá válik, s ő pedig ajtón kívül állóvá.
Utolsó poszt ☽Pént. Márc. 04, 2022 2:30 pm Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Fuller titkájának a szemeit valószínűleg beállították egy pontra és odaragasztották, mert még csak nem is pislog, meg sem rebbennek a szemhéjai mikor szólok hozzá. Azért ez az önuralom bámulatos. Vagy az is lehet, hogy le van szedálva. Nem találgatok többet, dolgom van, mégpedig Fullert kicsit megnyugtatni, hogy nem az idejével játszom, épp csak szokatlanul másképp adom elő a dolgokat. Nem tudok tőmondatokban beszélni. Arra viszont elcsúszik egy félmosoly az arcomon, hogy felszólít, fejezzem be a bohóckodást. Hát milyen bájos, mint amikor apám szólt rám, igaz akkor még csak öt éves voltam. * -Rendben kancellár úr! * Bólintok is egyet, már nem mosolygok, tudom, hogy a „bohóckodást” a végére kell hagynom, de akkor aztán beleadok apait-anyait. Azzal viszont már gond van, vagy lesz, hogy mindazt amit mondani szándékozom, röviden adjam elő, mert ahhoz, hogy rábólintson és érdekében álljon igent mondani, kell tudnia az előzményeket is. Na mindegy, sosem volt még úgy, hogy ne lett volna valahogy. * -Szóval szeretnék öntől egy megbízást kapni, hogy a sivatagban is felállíthassak olyan műszereket, melyekkel pontosan meghatározhatom a Caligo öv-béli csillagok állását és változásait. A mostanában felfedezett konstelláció arra enged következtetni, hogy nem csak a Yoruba és az Aquillon van hatással a Perdára. Mindezt pedig összehasonlíthatnám a Tűzvölgyben tapasztaltakkal is. *Hagyok egy kis időt,hogy megeméssze mindazt amit mondtam, érzésem szerint már jócskán túllépve a keretet, de még van mondanivalóm. * -Az eredmények pedig közelebb hozhatnak minket a perdaiakhoz, és előbbre mozdíthatják a két nép közötti megállapodást. Ha mindezt önnek köszönhetjük, az nagyot dobna az ön karrierjén is, kiváltképp a kancelláriában. *Na, egyelőre ennyi. Ez nem sok, még több kérdést vet fel, de ő akarta, hogy rövid legyek és még kávét sem kértem. *
Utolsó poszt ☽Pént. Márc. 04, 2022 11:23 pm Következő oldal☽
Raven részére
Bólintok arra, tudomásul vette, hogy itt a bohóckodással nem sokat ér el. Csak veszetgeti az idejét ezzel. Mivel normális stílusban kezd neki, így leveszem a kezem a billentyűzetről, s felé fordulva, csendben hallgatom végig, egyenes derékkal, alkaromat végigfektetve az asztallapon, összekulcsolva a kezeim. A titkár még marad, csak akkor távozik, mikor Raven mondandója végén rápillantok, s bólintanom sem kell, tudja, távozhat. Lepillantok utána a kezeimre, összegezve a szavait, mikor folytatja. Amikor visszapillantok rá, nem éppen egy kedves tekintetet kap. - Elmondaná, hogy hova lehet dobni még a kancelláriánál tovább? - hagyok egy kis szünetet, hogy rájöjjön, pont elrontotta az egészet az utolsó részével. - A karrierem ott jó, ahol éppen én akarom, amihez magának semmi köze. Ezzel a "nagyot dobna a karrieremen" kis hozzávetett szösszenettel velem pont nem jut semmire, az egofényezést gyakorolja máson - felelem nyugodt hidegséggel. Pont nem foglalkoztat, és kőkeményen megdolgoztam azért, ahol most vagyok, az pedig a csúcsa mindannak, amiért olyan pocsék gyerekkorom volt. Vagy éppen a legjobb, hiszen ez juttatott el idáig. - Mit tapaszalt a Tűzvölgyben? Ne utalgasson, mondja el pontosan mi is van a fejében, ha mond valamit - mert úgy néma gyerek és az anyja tézise áll fenn. Virágnyelven pedig nem beszélek, s nem is akarok. És meglepetés! Gondolatot sem tudok olvasni. Percekig hallgatok, összerakva az elemeket, s újakat is formálok hozzá, továbbvezetve mindazt, amit Raven feldobott. És fogalma sincs arról, hogy pár alkalmazottam hintette el ezt az egészet, remélve, hogy eljut egy olyanhoz, aki lesz annyira őrült, és önként vándorol be az oroszlán szájába. Szükségem van elvetemültekre ahhoz, hogy elmenjen a sivatagban olyan helyekre is, ahol a legtisztább az égbolt, így a nap huszonnégy órájában lehet vizsgálatokat végezni. A definíciókkal pedig úgy tűnik, mindenkinek gondja van, hogyan értelmezzen pontosan egy-egy kifejezést. - Planetológus, igaz? - kezdek bele végül. - Mennyire ismeri a sivatagot Perdán? - nem, direkt nem a csillagokra kérdezek rá, okkal. - Szervezésben van egy csillagászokból álló csapat, akik műszereket helyeznének ki a Perdán, különböző pontokra, kiegészítve a kisebb szatelitek munkáját, amiket már ideérkezéskor a csillagok és egyéb űrbéli jelenségek megfigyelésére állítottunk rá - s amelyeket az út során a felderítésekhez használtunk. Sokkal kevesebb energia kell a működtetésükhöz, mint a repülőgépeknek, kiválóan kiegészítették a munkájukat. Most egy részük mind a bolygónál, mind Perdánál, orbitális pályára állítva végzik munkájukat: figyelik a világűrt, s vizsgálják az itteni "konstellációkat". Egészen másképp néznek ki, mint a Földről, csodálatos! - Planetológus még hiányzik a csapatból, aki idegenvezető lesz a holdon a számukra, s elvezeti őket a megfelelő helyre, amit kijelöltek a térképen, mint megfelelő helyet a műszerek kihelyezésére. És kivárok, hagyom emészteni, mit is mondtam.
Utolsó poszt ☽Pént. Márc. 11, 2022 11:01 am Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Belekezdek és nem pillantok oda a kezére, amikor az mozdul, hogy elhagyja az addigi helyét az elbocsátásom gombja felett. Arra viszont már reagálok, hogy Fuller elnéz mellettem a titkárra. Minden rezdülésére ki vannak hegyezve az érzékeim, még a pillantás milyenségére is, ezért mosolyogva, mely mosolyban némi káröröm is vegyül, hátrafordulok és integetek az ajtónállónak. A mosoly megmarad és Fullert is megajándékozom vele, a rám vetett „nem kedves” tekintete pedig úgy pereg le rólam, mint esőcsepp a perdai város csillagvizsgálójának kupolájáról. * -Azon belül, érzésem szerint még a kancellárián belül sincs egyenlőség, aki nagyobbat dob a perdaiak felé, az több kiváltságot is a magáénak tudhat. Nézzük csak Jenkins kancellárt. Azzal a mutatvánnyal amivel felhozta ide a perdai gyógyítót és kialakított egyfajta barátkozós kapcsolatot, azt is kiharcolta, hogy ellenőrizetlenül és korlátlanul járhasson Elorakba. *Megvárva a kis szünetet, mert azt is érzem, hogy folytatni fogja, befejezem a gondolatmenetemet, ami nem éppen arra az egofényezésre szorítkozik, amit ő említett. Sokkal többet hordoz mint amennyit ő abból az egy mondatból kihámozott. Másrészt, ha még így sem érek el célt, akkor tudni fogom, hogy Fullert nem igazán érdekli a hatalom, de felvet egy kérdést is; mégpedig azt, hogy akkor mi a jó francnak lett kancellár? A kérésem előadása után Fuller a szórakozott professzor köntösébe bújva faggat tovább, nem tudok nem elmosolyodni, és gyanítom ez a mosoly az egyetlen amit ez az iroda látott az elmúlt hosszú évek alatt. Szinte érzem a falak sírva nyögését, könyörgését és döbbenetét. „Mi ez, mi ez? Mosoly? Kérek még, még!” * -Nos, meg kell jegyezzem, hogy a Tűzvölgybe csak most készülök, az adatok alapján az elmúlt időszakban megnövekedett a tektonikus tevékenység a mélyebb rétegekben, ami egyébként annyira nem jellemző a Perdára. Úgy tűnik az egész holdnak csupán ezen az egy területén van ilyen és érdekes lehet az oka, ha megtudjuk. Az is lehet, hogy köze van a CQL előfordulási helyeihez. *Megvárom míg megemészti, remélve, hogy ez így már érthető az ő egyszerű agyának is, mert az nem kétség, hogy okos és művelt, de az tuti, hogy egyetlen csavar sincs a fejében amivel szorítani vagy lazítani lehetne a dolgokon. Érdekes felfedezni az ellentéteket egyes kancellárok között, és most már Fullert is a listára írhatom, ha pedig búcsúzáskor még fel is állna és hátat fordítana nekem…az király lenne. * -Igen, az. *Mintha nem tudná, hogy eddig mivel foglalkoztam. A kérdés az, hogy eljutott-e hozzá a hír, hogy Terson letiltott az Imperiumról, így minden olyan irányú kutatásról, ami új, más élhető bolygót vagy holdat céloz meg. * -Sajnálatos módon a sivatagig még nem jutottam el, de pont ezen szeretnék változtatni. Viszont amennyire a műholdfelvételek alapján ismerni lehet, ismerem. *Nem álítom, hogy ismerem, mert nem lenne giaz és könnyen ellenőrizhetné, de azért teljes tudatlanságot sem állítok fel, különben nem lennék nélkülözhetetlen. * -Remek! Véleményem szerint ha az egész Perdát behálóznánk, akkor teljes képet kaphatnánk az egész Övről. *Ezt persze ő is tudja, de haladjunk csak kis lépésekben, etessük be a vadat, mielőtt elkapjuk a nyakát. Fuller azonban előbb dobja be a csalit, mint én. Van rajtam kívül még planetológus, de ő már öreg, feltételezem ezért is nem őt kérte, de sokkal tapasztaltabb nálam, ergo az én csalogatásom mögött vagy áll még valami más is, vagy paranoiásabb lettem Jenkins mellett. * -És rám gondolt? Micsoda megtiszteltetés. *S ezen a ponton megengedem magamnak, hogy megforduljon a fejemben a mutatóujjam torkomra való ledugása, hányás céljából. Még hogy megtiszteltetés, és még ki is mondtam. Fasza! Persze mindehhez nem túl szerényen mosolygok abban a tudatban, hogy feláldozható vagyok egy ilyen sivatagi út során. Ha elkap egy homoki vadállat, még nyomom sem marad, legfeljebb a szél tovább viszi az utolsó sikolyomat, de akkor teszek arról, hogy Fuller is hallja. *
Utolsó poszt ☽Vas. Márc. 20, 2022 6:49 pm Következő oldal☽
Raven részére
Némán hallgatom, ráfüggesztve tekintetem, mozdulatlanul. Aztán csendben maradok. Korántsem azért, mert nem akarom hallani. A gondolataim felé irányulok, s elkezdem pakolgatni a szavait. Miss Moor egyre nagyobb bizonyosságot tesz arról, hogy az Akadémián átaludta a hogyan értelmezzünk és definiáljunk kifejezéseket előadásokat, gyakorlatokat. Természetes, hogy kérdezek. - Mit ért az alatt, hogy: egyenlőség; a kancellárián belül sincs egyenlőség; MÉG a kancellárián belül sincs egyenlőség? Mit ért az alatt, hogy nagyobbat dobni a perdaiak felé? Tényszerűen, példával alátámasztva. Miért Jenkins kancellárt választotta példának? Mit ért mutatvány alatt, s mi volt az, egészen pontosan? Mit jelent, hogy egyfajta, és egyfajta kapcsolatot? Mit ért az alatt, hogy ellenőrizetlenül és korlátlanul? Milyen tényekkel tudja ezt alátámasztani? Amennyiben akárcsak egyre nem tud, vagy nem akar válaszolni, konkrét meghatározásokkal, nem azokkal a blablákkal, amikkel eddig jött, akkor máris távozhat. Hallgatom - ugyanolyan pózban maradok, s hallgatom, s nagyon ajánlom, hogy mindegyik kérdésre feleljen, s nem jöhet azzal, hogy elfelejtette, mert szó szerint vissza fogom ismételni a szavaimat, miután a beszédem alatt, az addig fejben összeállított képhez hozzárendeltem a kérdéseket, így azok alapján képes vagyok rá emlékezni. Megállok a beszédem alatt, amikor elmosolyodik. - Mi a mosoly tárgya? Figyeljen, bazsalygás nélkül - ha valaki mosolyog, akkor nincs jelen, nem hallja meg a szavaim, így ismét arra lyukadok ki, mint ilyenkor mindig: feleslegesen pazarlom az időmet. - Meg kell jegyeznie, mit akar ezzel mondani? Hogy érti ezt? - csak semmi határozatlanság, különben az információ félremegy! Azt pedig nem szeretem, csak tovább ront helyzeteken. A megbízásra csak sóhajtok magamban. Tudom, hogy megy, a megbízást én adtam neki, a többi planetológusnak van elég tennivalója, és érezhetően nem akartak menni. Pedig valakinek mennie kell. - Nem mondja - hihetetlen, hogy szeret okoskodni, velem szemben azonban nem fogja megtenni. - Mit gondol, kinek az aláírása van a megbízásán? - az enyém. - Tehát tisztában van azzal, mi a tennivalója - rendben, ez pipa, amennyiben valóban úgy válaszol. A planetológusi munkakörre és képesítésre értve. - Miss Moor, ez nem kívánságműsor, hova szeretne elmenni, és hova nem. Oda megy, ahová a megbízása szól. Örvendetes, hogy érdekli a sivatag - a műholdfelvételek segítenek. Valamennyire. - Már folyamatban van egy ideje. Maga csak most lesz, erre a szakaszra beosztva, a műszerek kihelyezésére. Mindenki tudja a helyét egy csapatban, és tegye azt, ezért is szükséges megfelelően összeválogatni a csapat tagjait. S sajnálatos lenne, ha csak két planetológussal bírna a Dominium, hiszen munkájuk nagyon fontos az emberiség fennmaradásához, ha ennyi ember képviselné, akkor azt jelentené, felesleges, mint tudomány, így akadémiai képzés sem indulna rá. Megvan a szükséges mennyiségű planetológus, azon belül minden szakirányban. Többük Perdán tevékenykedik, mint ahogy megfelelő mennyiségű és kvalitású planetológus is tart csillagászokkal együtt az Imperiummal, ha új, élhető és lakható bolygó után néznek, valamint külön gárda van Aquillion-ra, és magára a bolygóra is, valamint az itteni Naprendszerre is. - Nem érdekel, minek tartja - az érzelmek sosem foglalkoztattak, mások esetében végképp. Berakom a képletbe, dolgozok velük, és ennyi. - A többi utasítást megkapja a csapatvezetőtől, akinek köteles követni a szavait és utasítását, de ezzel bizonyára tisztában van - s részemről befejezettnek tekintem a beszélgetést. Egyelőre.
Utolsó poszt ☽Pént. Márc. 25, 2022 5:34 pm Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Ó baszki, nem gondoltam, hogy pusztán három mondattal olyan lavinát indítok el, ami még a hideg hegyből is irigységet váltana ki. Csak gondolatban emelem meg a szemöldököm, így az arcomon nem látszik, hogy meglepődtem, másrészt értetlenül állok az események előtt. Ülök. Pontosítsak. Javarészt el is felejtem az elején feltett kérdéseket, mire Fuller a végére ér. Gyanítom persze, hogy ő emlékszik mindenre, viszont az is biztos, hogy ráharapott a csalira. Érdeklődik, nem hagy annyiban egy megjegyzést, azt részletekre szedné, konkrétumokra tagolná…egyszóval; beszélgetünk. Már csak a kávé hiányzik. De az rohadtul. * -Ha óhajtja kifejtem, de az hosszú lesz. Persze ha ennyi kérdést tesz fel, ne is várjon tőmondatokat. Szóval egyenlőség alatt azt értem, amit a szó jelöl, mégpedig, hogy mindenki egyenlő mértékben gazdagodik a javakból, a felelősségből is ugyanolyan arányban veszi ki a részét, csak úgy mint a munkából…ésatöbbi, ésatöbbi. Még, nincs ilyen egyenlőség, mert minden kancellárnak mások az igényei és kihasználva a rangjuk nyújtotta hatalmat, megjegyzem ez sem igazságos, minden igényüket kielégítik. A még szóval arra szerettem volna utalni, hogy lehetne ez jobb is és reménykedem abban, hogy idővel, nem túl hosszú idővel ezek a társadalomtól elrugaszkodott kiváltságok kiegyenlítődnek. Azért említettem Jenkins kancellárt, mert ő az aki az összes kancellár közül a legtöbbet jár a Perdára, jóllehet a siklók nem a barátai és viszont, mégis megkockáztatja újra és újra a leutazást. Terson kancellár példának okáért még egyszer sem járt a Perdán és ha engem kérdez, nem is akar odamenni. Ezt tőle tudom. Castillo kancellár csak muszájból és a felesége miatt töltött lent egy kis időt, pedig a munkája egészen odakötné. McGrover kancellár sem tör babérokra a perdaiakkal való szövetségben és ezt mondhatnám a többiekre is. Valójában egyedül Jenkins kancellár tartja velük a kontaktot, a perdaiak pedig azzal kötnek szövetséget, akit ismernek. Mivel ennek köszönhetően megkapta a kancelláriától a felhatalmazást, hogy egészségügyi tudományos célzattal beszélgessen velük, így bármikor ennek leple alatt a Perdára látogathat, ki tudja olyankor kivel beszélget és találkozik, a kancellária pedig örül, hogy nem nekik kell ezzel foglalkozni. Engedje meg, hogy megjegyezzem, az puszta lustaság. Ha szebben szeretné hallani, akkor kényelem. Kimaradt valami? Ja igen, a mutatvány. Nézzük csak, hát nem szólt előre, hogy ilyen illusztris vendége lesz, ezzel kvázi kész tények elé állított mindenkit. A látogatás hivatalos célja a perdaiakkal való barátságos kapcsolat kiépítése volt, ellenben fű alatt meggyógyíttatta a feleségét, amit minden bizonnyal már előre eltervezett. Mindezt a kancellária szemei előtt, szóval mondhatjuk, hogy ez egy mutatvány volt. Azt hiszem mindenre válaszoltam. *Ha még sem, majd elismétli a kérdést. Én haladnék tovább. Mosolyogva. * -A kellemes társaság. *Vágom rá csípőből, egyetlen pillanatot sem gondolkodva a frappáns válaszon, pedig Fuller korántsem mondható kellemesnek a karótnyeltségével. Semmi derű nincs benne. Éééés beleköt abba is amit ezek után mondok. * -Úgy ahogy mondtam. Meg kellett jegyeznem, hogy tudja, még nem jártam a Tűzvölgyben, csak most készülök oda. *Hallatlan. Most tényleg nem figyel rám, vagy csak el van röpülve valahova? Aztán jön egy kis barkochba.* -De mondom…..az öné? *Nem kérdezem, de a hangsúly arra enged következtetni, mégis a kérdésben benne van a kijelentés is, de ezt Fuller nem fogja érteni. Megint beleköt majd. Ne baj, egy idő után szórakoztató, hogy nem fárad el ebben. * -Természetesen uram, hogyne lennék tisztában mi a feladatom. Különben már folyosókat takarítanék a harmadik szinten. *Már épp mondanám, hogy: Megjegyzem az is tisztességes munka….de inkább nem megyek ebbe bele. Végül elérünk a kérésem lényegének kivesézéséhez, amire felderül az arcom. Már kezdtem elfelejteni hogyan kell mosolyogni, mert ez az állandó kérdezősködés arról, hogy mit hogyan gondoltam, komolyan mondom lefáraszt. Eskü, Tersonnal élvezetesebb volt csevegni, még akkor is amikor fájt a feje. * -Naná, hogy érdekel….szupcsi! Bízhat bennem, úgy kihelyezem a műszereket, hogy csak na! *Kíváncsi vagyok erre a szövegre mit lép. Lehet még a fülei is beletörnek. Azon viszont vérig sértődöm, természetesen csak gondolatban, hogy nem érdekli a megtiszteltetése. Hát baszki, a lelkem belenyomorodott abba, hogy kimondjam, erre őt nem érdekli. Haljak meg ha még egyszer kimondom neki. * -Ki lesz a csapatvezető? Mert ez fontos, hogy tudjam kivel kell majd együtt dolgoznom, jól kijövünk-e egymással. Mert az motiváló tud lenni a munkára nézve, gyorsabban is megy, és eredményesebben. *Megint mosolygok rá, gyanítom nem érdekli, vagy előbb-utóbb idegbajt kap tőle. Szerintem lebénultak az arcizmai. Ha a perdai gyógyító vissza tudta hozni az életbe Jenkins feleségét, talán Fuller arcával is tudna mit kezdeni. Legközelebb felvetem ennek a lehetőségét Jenkinsnél. *
Utolsó poszt ☽Hétf. Márc. 28, 2022 8:05 pm Következő oldal☽
Raven részére
Ahogy kimondja, hosszú lesz, ránézek, sokat jelentően. - Nem lesz hosszú. Tőmondatokat kérek, s nem a szokásos rejtelmes utalgatást és kifacsart semmitmondást. Tömören. Ha nem így tesz, máris távozhat. Pocsékolja az időmet. Figyelmesen próbálom hallgatni, de csak elkezdi ugyanazt, mint korábban. Vagyis másként, és ha lehet, ez még rosszabb. Nekem meg értékes az időm. Miután befejezte, még jó sokáig csend lesz, elgondolkodom, beleillesztve képletbe az összes, általa kapott szavakat, mondatokat. Na igen, tele van felkiáltójelekkel, kérdőjelekkel, s valahogy megint nincs közös metszet, minden kering és lebeg a semmiben, egymástól függetlenül. Márpedig én azt nem szeretem. A blabla sosem érdekelt, az sem, mi van a kancellárokkal. Viszont, ha már nem dobtam ki, akkor ismét adom önmagam. - Kihagyta a "kancellárián belül sincs egyenlőség" részt és hogy mit ért "nagyobbat dobni a perdaiak felé", fejtse ki, kérem, ezúttal valóban tömören, mert sok felesleges ocsút dobott a mondandójába. Értelmük nincs, rabolja az értékes időmet - aztán hallgatok egy rövid időt, a tenyereim az asztallapra simulnak, azokra figyelek, majd feltekintek rá. - Mit akar egészen pontosan mondani, hogy a felelősségből is ugyanolyan arányból veszik ki a részüket, csakúgy, mint a munkából? Mit ért az alatt, hogy minden kancellárnak mások az igényei, és azt is, hogy mondja el nekem, mit ért az alatt, hogy a kancellárok, kihasználva a rangjuk nyújtotta hatalmat, minden igényüket kielégítik. S az ehhez tartozó tényeket is kihagyta, csak dobálta a levegőbe a szavakat. Adjon tényeket hozzá. Mit ért társadalomtól elrugaszkodott kiváltságok? S mivé egyenlítődjenek ki? Jenkins kancellárnak a siklók nem a barátai? Adjon tényeket azt illetően, Terson kancellár nem akar Perdára utazni. Ki maga, hogy megmondja, Castillo kancellárnak hol kell lennie és mit tennie éppen? Mi mondatja Önnel, hogy a többi kancellár nem foglalkozik Perdával? Ha nem megy le Perdára, akkor már nem is foglalkozik az egésszel? Honnan kötötte így össze ezt a kettőt magában? Mit akar egészen pontosan mondani azzal, hogy ki tudja, Jenkins kancellár olyankor kivel beszélget és találkozik, és mutasson fel nekem bizonyítékot arra, hogy a kancellária ... "nem nekik kell ezzel foglalkozni"? És nem, nem engedem meg, hagyja ki a beszédjéből az engedje meg-et, a meg kell jegyezem-et, és ennek bármiféle kombinációját, mert legközelebb a torkára forrasztom a szót. Miért érdekli magát Jenkins kancellár annyira? Ismét a kezeimre tekintek, ami általában semmi jót nem jelent. - Miss Moor, szemmel láthatóan nincs tisztában a kancellária fogalmával, és működésével, ezért sem kancellár, többek között. Ez éppen olyan, mintha egy geológus kutatna csillag konstellációkat. Nem csak nonszensz, de káros is a közösségre nézve, azt nem is említve, hogy az értékes idejét pazarolja ahhoz, amihez nem ért. És ha nem ért hozzá, akkor a legjobb megoldás, ha hallgat - a szemeibe tekintek a végére, értse is, még jobban. Ránézek a gyorsan érkező válaszra. - Amit nem gondol őszintén - nem vagyok kellemes társaság, egyértelmű. - Ez nem válasz, Miss Moor. Miért "kell megjegyeznie"? Mit akar ezzel mondani egészen pontosan? - megvárom a válaszát. - Nekem ez a kifejezés a tudálékosság jele, a tudálékosokat pedig az ajtómon kívül sem akarom látni. Kíván továbbra is tudálékos lenni? - nézek rá érdeklődéssel. Csak nézek rá arra a válaszára, hogy tudja, az én aláírásom van az engedélyen. Mert ez így igaz. - Örülök, hogy olvasni még tud - merthogy az értelmezéssel vannak még gondjai. - Miért éppen ezzel példálózik? - a folyosó felmosása is tisztességes munka, és szükségszerű, nélküle mocsokban járnának térdig, aztán meg felkerülne minden fertőzés. - Szupcsi... A végét nem mondom ki, mert az is hasonló hangnemben lenne, mint a szupcsi. Nézek is rá csendben egy ideig, mert valahogy nem akar a válaszra állni a gondolatom, csak kering a három szó körül. Pedig megfejtette, így aztán nem értem, mi a gondja. - Ez nem bizalom kérdése. Ha nem csinálja meg úgy, ahogy elő van írva, akkor nem lesz következő megbízása - felelem komolyan. Még hogy bízzak benne! Ez szaktudás kérdése, azért lett ő kijelölve. De már kezdek kételkedni a szaktudásában is, az előbbiek alapján. - Majd megtudja indulásnál, és a feladata a munkája elvégzése, nem pedig haverkodás. Ha pedig ehhez köti a megfelelő és eredményes munkavégzést, máris visszavontam a megbízását. Akar még valamit?
Utolsó poszt ☽Hétf. Ápr. 04, 2022 11:38 am Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Fullernek nincsenek fogalmai a tőmondatok és a dolgok megmagyarázásának éles ellentéteiről. Ez már az elején kitűnik minden szavából, de még bonyolítja. Én azért belekezdek, és elmondom szép hosszan amit gondolok, mert arra az ezernyi kérdésre, amiket feltett, nem lehet másképp válaszolni. Az egészet majdnem sikerül egy szuszra elmondani, de még ezt sem értékeli. A hosszú monológból mégis kimarad néhány részlet, de még nem jutottam el gondolatban odáig, hogy hagyom a fenébe az egészet és két szavas mondatokkal traktálom, hadd legyen jó napja. Ne legyen jó napja, ha már ennyire kicseszett velem. * -Nos nézzük akkor McGrover kancellárt, akinek akkora lakosztálya van, mint ide a Perda, ellenben Jenkins kancelláréval, aki beéri kevesebbel is, viszont igényes és meglehetősen jobb ízlése van. A többiekét nem láttam, de ahány lakosztály, és kancellár annyi változó. McGrover kancellárnak még inasa is van, tudta? Azért ezek a dolgok eléggé bicskanyitogató tények az egyszerű polgárok szemében, jóllehet ha ők nem dolgoznának, akkor a kancellária összes képviselője a küszöbön toporogna ellátatlanul. A Perdaiak felé viszont eddig csak Jenkins kancellár dobott nagyot, vagyis elnyerte a bizalmukat és én ismerem a perdaiakat, ők nem vesznek senkit sem egy kalap alá. Szóval jelentős előnyhöz jut a többiekkel szemben. *Egyszerűen nem tudok tömören fogalmazni, hihetetlen a pacák! Fából vaskarikát kér tőlem. Minden válaszomat újraértelmezi és másképp kérdez rá. Ez az ember nem figyelt rám? Baszki, akkor csessze meg.* -Nos, a kancellárok munkája nem egyenlő azokéval, akik éjt nappallá téve dolgoznak. Értem én, hogy nagyobb a felelősség, de irreálisan nagyobb luxusban élnek, csak egyet említenék. A perdai termények elosztása. Tudja a harmadik szinten még szinte senki nem evett rendes, friss ételt, olyat amit perdai alapanyagokból készítenek, csak gépek által megalkotott trutyit különböző színekben és nevekkel ellátva. Ha kívánja hozok kóstolót. Förtelmes. Rendesen el kellene osztani mindenki között és nem csak a nyolcadik szintre vinni belőle. A perdai Városban épp elég élelmiszert, gyümölcsöt termelnek ahhoz, hogy jusson is maradjon is. Az imént említettem az igényeket, azt hiszem azzal elég tömören ecseteltem a lényeget. Jenkins kancellárral számos sikló lezuhant, csodálom, hogy nem hallott az esetekről. Mégis milyen tényeket mondjak Terson kancellár utazási fóbiájáról? Mondta, hogy nem megy le a Perdára. Többször volt szerencsém beszélgetni vele. Castillo kancellár dolgát pedig nem én mondtam, benne van a munkaköri leírásában, elvégre botanikus. És igen, azt mondom aki nem megy le és nem éli át milyen ott élni, az nem is foglalkozik vele. Meg sem próbálnak jobb kapcsolatot kialakítani a perdaiakkal, nem próbálják megérteni őket, csak mindent rájuk erőszakolnak. Pedig tök szép hely, eltekintve a vadállatoktól, és kivételes adottságai vannak az egész holdnak. Ja igen, oké, kihagyom az „engedje meg”-et és a „meg kell jegyezzem”-et, Jenkins kancellár pedig azért érdekel annyira, mert tök jó fej! ~Legalábbis amikor nem gyilkolászik, meg nem kísérletezik valakin ~ van humora, hosszan lehet vele beszélgetni, érti a sallangot is és nem akad ki olyanokon, hogy „meg kell jegyezzem” és „engedje meg”. *Azt hiszem mindenre megfeleltem, de kétlem, hogy ez neki elég és jó lesz. Lassan kiszárad a szám, komolyan mondom. Még sosem utáltam ennyit beszélni, de most már a falra kergetem ha addig élek is. * -Ha értenék is hozzá, akkor sem lehetnék, mert nő vagyok. Na ez is egyenlőtlenség. Egyébként nem akarok kancellár lenni, akkor sem akarnék, ha lehetnének nők is kancellárok. *Ezt azért közbeszúrom, nehogy azt higgye, hogy el vagyok telve magamtól. Kell a fenének kancellárság. * -A szabadidőmben foglalkozom olyan dolgokkal, melyekhez _még_ nem értek, de szeretnék. Mondhatjuk továbbképzésnek. *Kellemes társaság, na igen, nem véletlenül csúszott ki a számon, de ezek szerint nem is hatott túl őszintének. Nem is válaszolok rá, csak rosszabb lenne ha azt mondanám, mennyire igaza van. Arra meg végképp nem tudok mit mondani, hogy akarok-e továbbra is tudálékos lenni. Nem hiszem, hogy egyetlen megjegyzés miatt, már az lennék, ellenben Fullerrel. Ez az eszement kérdezősködés és mindennek a pontosítása, az, hogy kifacsar mindent és visszakérdez, elég bosszantó és tudálékos. * -Bagoly mondja. *Az orrom alatt mormogom, de amekkora füle van, biztosan meghallja és ezt is ki kell fejtenem részletesen, de ha lehet akkor tőmondatban. Paradoxon. * -Ez jutott eszembe. *Mégis miért kell minden mögött valami hátsó szándékot sejteni? Mondhattam volna akár azt is, hogy ládákat pakolok. Annak viszont örülök, hogy legalább a munkára el leszek küldve, a sivatagba, azért, mert jó vagyok abban amit csinálok, másrészt fiatal és teherbíró, nem úgy mint az öregek akik még nem vének de elkényelmesedtek az irodájukban és inkább ejtőznek egyet a wellness részlegen, semmint porban mocsokban másszanak. De azért egy vigyorral értékelem, hogy elismételte a szupcsi szót, bár egészen különös hangzása van az ő szájából, mondhatni hideglelősen futurisztikus. * -Nos azért mégis bízik a tudásomban, ha engem küld. *Kötök bele megint, már csak azért is. Még nem vörösödik a feje. * -Nem ehhez kötöm, csak jó tudni előre, hogy mire készüljek. Nem bulizni szoktam munka közben, mégis mit feltételez rólam kancellár úr? Épp csak szeretem ha jó hangulatban folyik a munka és nem akasztanak meg pusztán azért, hogy ártsanak. *Fogadok, hogy ezt is kivesézi. De majd mondok példákat a kancellárián belül. És ez az ember kancellár. Csak a munkájával foglalkozik, azzal nem, hogy mi folyik körülötte. *
Utolsó poszt ☽Csüt. Ápr. 07, 2022 6:51 pm Következő oldal☽
Raven részére
Hallgatom, és már megint nem a választ kapom, amire kérdeztem. Semmi gond, fogok én pontosítást kérni utána, hiszen, ha már "hivatalos" minőségben keresett fel, maradjunk csak ennél. A mesékben már gyerekként sem hittem, mert egy bizonyíték sem volt, se sárkányokra, se tündérekre, és még csak koboldokra sem. - Továbbra sem fejtette ki a "nagyobbat dobni a perdaiak felé"-ből, mit dobjon? Valamint: "felelősségből is ugyanolyan arányból veszik ki a részüket, csakúgy, mint a munkából" részt, elmondaná, milyen felelősségre gondol? Valamint továbbra sem fejtette ki rendesen és helyesen a "kancellárián belül sincs egyenlőség" részt, valamint "ki tudja, Jenkins kancellár olyankor kivel beszélget és találkozik", és továbbra sem adott arra bizonyítékot, hogy hogy a kancellária ... "örül, nem nekik kell ezzel foglalkozni" " részt, mit is ért az alatt, hogy örül? Hallgatom - figyelek rá, s csak akkor folytatom, ha végre ezeket is kifejtette. Helyesen. - Egyáltalán nincs tisztában a fogalmakkal, Miss Moor. Javaslom, kezdje újra az Akadémiát, hátha megérti a fogalmakat, és hogy miért is szükséges a kifejezések helyes definiálása. Amit kaptam most öntől, azok üres halmazok voltak, érték és értelem nélkül. Aztán folytatom. - Azt mondta, nem vesznek senkit sem egy kalap alá. Miért, talán Perdán minden perdai egyesével felkereste Jenkins kancellárt, hogy egyénileg beszélje meg az igényeit és a véleményét vele? Ezek szerint minden dominiumi egyenként beszélje meg minden perdaival a dolgát, mert nem veszik őket... hogy is mondta? Egy kalap alá? Ez jelzi a tudálékosságát, hiszen nem így van, ugye? Mert ezek szerint maga nem jól tudja. A következő válaszcsoporttal viszont eléri, hogy a figyelmem átkapcsol más dimenzióba, ez pedig nem elmerengésben jelentkezik a tekintetemben, hanem egy nagyon zárkózott, mégis velejéig ható pillantással. Mások szerint ez a halálos tekintet, pedig az akkor történik, amikor nagyon odafigyelek valakinek a mondanivalójára, minden értelemben, még az olyanban is, amiben tudom, nem vagyok egyáltalán jó. Most viszont nem vagyok képes, és nem is akarom követni mindazt a sok félremagyarázást, amit mond, egyáltalán nem volt téma, inkább csak rendszerezem és értelmezem. Érdekes taktika, teljesen lukas rendszerrel, összefüggéstelen halmazokkal, amire azért figyel fel az elmém, miközben a kutatásaimat pörgetem a fejemben, hogy időnként feldobódik a belső kijelzőmre egy-egy ábra, ami Miss Moor szavai alapján alakulnak ki, majd elkezdi rendszerezni elmém, és... semmi. Mikor abbahagyja, akkor még hagyom elmém, hogy összerakja, ám a rendszer most azért esik szét, mert ha az alapján teszem össze, amit én kérek, abszolút értelmetlen. Így kisöpröm belső látómezőmből, és csak arra válaszolok, aminek van értelme. - Az a maga gondja, ha nem tudja feldolgozni, hogy ha valaki elmondja, mit nem kér magától. Ez esetben javaslom, keresse fel Jenkins kancellárt, amennyiben kellemesebb beszélgetőpartnernek találja - legalább kevesebb időt lop el tőlem, és már így is túlhasználta mindenféle időmet. Már elmondtam a gondolataimat a kancelláriai ismereteivel kapcsolatban, csak feleslegesen rágja a csontot, és az egész arcomra kiül az érdektelenség, mintha ott sem lenne. Válasz nélkül hagyom. - Ha valaki a szabadidejében foglalkozik valamivel, az hobbi, és az nem ad sem végzettséget, sem jogot arra, hogy azt tegye munkaidejében, amivel a szabadidejében foglalkozott. Ha foglalkozni akar vele hivatalosan, akkor hivatalosan tanul tovább, ami megfelelő képzettséget biztosít ebben, ennek semmi akadálya nincs, amennyiben úgy gondolja, a pályaváltás a megfelelő önnek, ebben is tudnak segíteni a szakértők, hogy kiválasszák a megfelelő munkát és képesítést az ön számára. Más esetben el van tiltva az abban történő munkavégzéstől, amit jelenleg munkaidején kívül végez, semmilyen jogcímen nem gyakorolhatja, és az eszközöket sem használhatja, a szakértők szaktudásával egyetemben. Az a feladata, amit kiadnak a maga számára. Szeretem, ha valaki tervekkel, tervezetekkel áll elő, amennyiben rendesen ki is fejti, milyen indokkal keres fel, jelen esetben már teljesen másfelé ment el az egész, annak okán... fogalmam van, mi okán, ám sosem érdekelt a többi kancellár, a dolgommal foglalkoztam és foglalkozom, mert ez a feladatom. - Megismételné hangosan, kérem? - nézek rá. A következő válaszával alá is írta az összes eddigi beszélgetését. És megint csak a lerágott csont. Attól, hogy ő még valamit akar, még nem fogja megkapni, csak mert ragaszkodik hozzá. Viszont ő hajlamos a hallgatást másként értelmezni, ezért csak ezt válaszolom tömören arra, hogy mégis bízok a tudásában. - Nem. Elvárom, hogy tudja, mert és ez a feladata - mielőtt még mást gondol bele. És mivel feltettem neki a kérdést, akar-e még valamit, és válasz nélkül hagyta, így részemről vége a kérvényének megbeszélése. Legnagyobb örömömre. - Kellemes napot, Miss Moor, távozhat - nézek rá, s visszafordulok a levélíráshoz, már régen mással foglalkozhatnék, feltart. Nem felelek a szavaira ezek után, ha szól hozzám, ellenben, mikor az ajtóhoz ér, ha egyáltalán vette a fáradtságot, ez esetben a titkár fog bejönni, hogy jelezze, menjen. - Ja, igen, Miss Moor - emelem fel a pda-m, s feloldás után átdobok neki egy szép kis csomagot az ő pda-jara. - A sivatagi munkája után a hegyekbe fog menni egy másik csoporttal - még a pda-t nézem. - A listán jelzett anyagokból szükséges elhoznia az előírt mennyiséget. A kísérlethez szükséges anyagokat végre be tudtam azonosítani, amivel meg tudjuk oldani a másik holdon okozott galibát, ha már visszafordítani nem tudjuk. Ehhez viszont még szükséges pár ellenőrző teszt, vizsgálni a folyamatokat. A kőzetek tökéletesnek bizonyultak az eddigi kísérletek során. Vagyis igen, Miss Moor-t bányászni küldöm. Egy nagyon fontos megbízásra.
Utolsó poszt ☽Kedd Ápr. 12, 2022 7:44 pm Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Kezd kiszáradni a szám és ez nagy szó, mert általában vég nélkül tudok beszélni bármiről, épp csak Fuller nem vevő rá. Tőmondatokat akar, meg hogy ne fecséreljem az idejét mindenféle ostobasággal, de ő kérdez vissza mindenre, mintha nem is figyelne rám, vagy nem értené azt amit mondtam. Amikor ugyanazokra a dolgokra kérdez rá csak más megvilágításból, oldalra billentem a fejem és úgy nézek rá kíváncsian. Vajon direkt csinálja? Szándékosan akar bosszantani vagy arra hajt, hogy feladjam….vagy tényleg ennyire körülményes a pasi? Ezt is tanítják a kancellár képzőben? Mert ha igen, rajta kívül az összes kancellár elégtelenre vizsgázhatott. * -Ne valamilyen tárgyra gondoljon, amit dobtak, hanem lehetőségre, ajánlatokra, kölcsönös megállapodásra. Nem ládákkal vagy teszem azt cipőkkel dobálják meg a perdaiakat, bár a háborúban mással is dobálóztak, aztán mi lett a vége? Véleményem szerint a kancellároknak csupán a felszínen van felelősségvállalásuk, egyébiránt mindent ami elromlik, vagy rosszul sikerül másra hárítanak rá s aztán ők mossák kezeiket. Ez egy kifejezés arra, hogy gond nélkül kilábalnak a trutyiból és nem azt jelenti, hogy állandóan tisztogatják a kezeiket mert koszos. Azt meg, hogy a kancellárián belül sincs egyenlőség, nem értem miért nem érti, elvégre kancellár, nézzen körül a saját háza táján, és most nem a lakosztályára gondolok, hogy körülötte kosz van, ne takarítógépet hívjon. Aki meg örül, az örül, boldog, ujjong, élvezkedik, elégedett, örvendezik ésatöbbi, ésatöbbi. *Szavaimat nagy taglejtésekkel kísérem, a kézmozdulatok lendületesek, olyanok amilyenekre Terson szemei tikkelni kezdenének. Ő meg ezt nem bírja. Aztán végül ezzel le is zárom, ezek után egy nagy frászt fogom még egyszer ugyanazt csak pepitában elmondani. Komolyan mondom Fuller annyira rétetlen, ráadásul én nem vagyok tisztában a fogalmakkal, mikor ő kardoskodik állandóan azon, hogy feleslegesen beszélek, de mindig visszatérünk az elejére. * -Az akadémián nem volt ennyi gondom az öreg üvegszemű vizsgáztatásánál, mint most magával Fuller kancellár úr, már meg ne sértődjön, de mindig ugyanazokra a dolgokra kérdez rá. Nem üres halmazok voltak, hanem csevegés. Tudja az emberek szoktak csevegni egymással és nem csupán szakszövegekből áll a társalgásuk. Nem fogalmakból és azok definiálásából, hanem az élet apró örömeiből, azok egymással való megosztásából, viccelődésből…értem én, hogy magának ezek nem jönnek be, és nem élvezi, de legalább próbáljon meg úgy tenni mintha. Lefogadom, hogy a kancellári bulikat maga szokta meggyilkolni. *Szemet forgatok. Ezzel a pasival nem lehet mit kezdeni, veszett ügy, tutira nem bízzák rá a hóvégi buli szervezését…és még nem fejezte be. Amikor újra belekérdez, és az általa félreértelmezett egy kalap alá vevésről érdeklődik, látványosan leejtem a fejem a mellkasomra és még a két tenyerembe is beletemetem az arcomat. Nem a röhögést akarom eltakarni, hanem a fájdalmas fintort. A végén meg tudálékosnak nevez, holott önmagával kellene kezet fognia. Amikor Jenkins emlegeti, felemelem a mutatóujjamat felé.* -Bingó! Ezt fogom tenni, magától megzápul az agyam. *Letettem már arról, hogy szépen beszéljek vele, felőlem kidobathat, ha nem képes normálisan beszélgetni és eljön az a pillanat amikor még McG-t is visszasírom. Fuller egy energiavámpír. Miután megint egy litániát vág le nekem a szabadidő és a munkával töltött, meg a hivatalos tanulás egymáshoz fűződő kapcsolatáról és újra „definiálja” az egészet, kész vagyok.* -Ha hivatalosan tanulnék tovább, akkor nem tudnám elvégezni addig azt a munkát, amire most jogosult vagyok, ergo éppenséggel ezzel teszek jó, hogy a szabadidőmet áldozom fel a saját továbbképzésemre, amiről majd számot adok a megfelelő időben, szinten és helyen. De ha persze úgy gondolja, hogy ez így nem jó, szívesen visszaülök az akadémiai padba, addig meg dolgozzon más a helyemen. Megjegyzem nem azért szeretnék váltani…tudja mit? Hagyjuk, mert még ebbe is beleköt. Ja, megint kimondtam a tiltott szót. Uppsssz!*Egy pillanatra színpadiasan el is ámulok a saját felelőtlenségemen és a szá elé teszem a kezem, ami mögött elfojtok egy vigyorgást. Véletlen volt, de örüljön neki, hogy nem mást mondtam. Bár lehet, hogy még fogok. Sikerül aztán félhangosan kimondanom mit gondolok róla, és meghallja baszki! Elvigyorodom, még nem kínomban, hanem inkább az ő bosszantására. Baszki ha velem packázik, neki se legyen jó!* -Nem fontos, magammal beszéltem. Tudja szoktam néha magammal beszélgetni, kikérem a véleményemet és érvelek az ellenérvek ellen, végül rájövök, hogy igazam volt. Azért jó ez, mert sosem csalódom. *Na ezzel mit kezd? Tutira felmerül benne az épelméjűségem és pszichiátriai vizsgálatra küld, holott az emberek 99,9 %-a szokott fennhangon magával beszélni és ebben nincs semmi meglepő. Lehet ő is, csak észre sem veszi. S persze azt nem mondaná ki hangosan, hogy bízik bennem, vagy a tudásomban, hanem pökhendi kancellár módon _elvárja_. * -Aha, értem. Ja. *Bólintok, mire ő már el is köszön tőlem. Hát legalább azt, és nem észrevétlenül kezd el mással foglalkozni, mintha itt sem lennék. Nem állok fel, semmilyen hajlandóságot nem mutatok arra, hogy indulnék. Továbbra is a székben ülök, kezeimet a karfán nyugtatva, egyik lábamat átvetem a másikon és lóbálni kezdem ráérősen. A „Ja igen Miss Moor”-ra felnézek, szemöldökeim kíváncsian emelkednek, vajh` mit akar még? A pda-m csippan egyet, Fuller meg közli, hova kell mennem legközelebb.* -Alapanyagokból? Hozzak a listán szereplő alapanyagokból? Most tényleg bevásárolni küld? *Szét is tárom a kezeimet, szemöldökeim megemelkednek, és a számat is illetlenül eltátom. Ha esetleg a titkár odajönne hozzám, hogy kikísérjen, csak intek a kezemmel, oda sem nézek felé.* -Várjon titkárkám, ezt tisztáznunk kell még a kancellár úrral.
Utolsó poszt ☽Csüt. Ápr. 14, 2022 2:40 pm Következő oldal☽
Raven részére
Csak figyelem, ahogy egyre jobban ássa magát mélyebbre és mélyebbre.... és mélyebbre. Miközben játszik az időmmel, amit éppen általa vesztek el. Teljesen felesleges dolgokra. - Ez mitől nagy dobás? És továbbra sincs kifejtve a "felelősségből is ugyanolyan arányból veszik ki a részüket, csakúgy, mint a munkából". És ezt már nem másodjára mondom, hogy tegye meg. Ugyanúgy, mint a "kancellárián belül sincs egyenlőség", "ki tudja, Jenkins kancellár olyankor kivel beszélget és találkozik", "örül, nem nekik kell ezzel foglakozni". Konkrétumokat kértem, nem is másodjára, és nem is harmadjára, s maga továbbra is a semmivel szolgál. Hallgatom a kifakadását és egyáltalán nem érdekel. - Ez itt munkahely, és nem bár. Ha szórakozni óhajt, és kikapcsolódni, az nem az a hely. És ennek megfelelően várom el a viselkedését is, a szavaival együtt, amik továbbra sem ide valók. Ha meg Jenkins kancellár társaságára vágyik, én ugyan nem fogom megakadályozni. És ezt sem érti. Mintha azt venné, a világ majd körülötte forog. A helyzet az, hogy így viszont nem fogom engedni egyik területen sem dolgozni. - Nem, egyáltalán nem tesz jót. Mivel úgy gondolom, ez így valóban nem jó, s maga nyilatkozta, hogy szívesen visszaül az akadémiai padba, ami amúgy kötelező, az eddig és a továbbiakban kiadott munkáit más fogja elvégezni. Végzettség nélkül nem fogom engedni dolgozni, a végzettséghez pedig nem csak a vizsga letétele kötelező, hanem az előadásokon és a gyakorlatokon való személyes jelenlét is. A munkaidejét lerövidítem, amennyivel a tanulási idő növekszik, így a munkaköre is szűkülni fog. Más fog maga helyett addig dolgozni, és van rá megfelelő emberünk. Viszont, amit a végén tesz, azért egy másodpercig ránézek, majd megnyomom a konzol gombot. - Elmondtam, mit teszek, ha újra megteszi - a titkár lép be, biztonságiakkal. Meguntam a játékát és a tiszteletlenségét. Jött az engedélyért, amire már amúgy is kijelöltem, a többi nem érdekel. - Miss Moor elfelejtette, hogy már húsz perce az etikett oktatójánál kéne lennie. Kérem, kísérjék oda. További kellemes napot, Miss Moor - nézek rá, majd elfordulok, visszatérve a dolgomra. Nem foglalkoztat, hogy viszik ki, ami ezek után történt volna, az a jövő homályába vész.
Utolsó poszt ☽Pént. Ápr. 22, 2022 7:05 pm Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Csak a szemöldököm emelkedik meg picit amikor újra visszaismétli az összes kérdését. Tök komolyan. Mintha tényleg először esne erről szó. * -Már megbocsásson, de már elmondtam háromszor, de az is lehet, hogy négyszer, csak vagy nem figyelt rám, vagy elveszítette a fonalat és nem, nem vagyok hajlandó azt is megmagyarázni, hogy milyen fonalról beszéltem. Arról én nem tehetek, hogy ön nem képes kihámozni a lényeget. *S pont. Nem mondom el még egyszer, hülyén fog meghalni. Én tutira nem jövök ide még egyszer, hogy vele bármiről is beszéljek, a pasi nem normális és ráadásul nem szocializálódott. * -Tudja, egy munkahelyen valóban nem kell úgy szórakozni mint egy bárban, de attól még lehet hangulatosan társalogni úgy, hogy az embernek ne menjen el az élettől is a kedve. *Hogy nem idevalók a szavaim? Hát baszki, még szerencsésnek is érezheti magát, hogy a jobbik énemet vettem elő. A főáramkör biztosítékait az veri ki, amikor tényleg vissza akar ültetni az akadémiára, holott úgy gondolom tisztán és érthetően elmagyaráztam, miért is nem jó ha kisem a munkámból, hogy az egész autodidakta továbbképzésem tulajdonképpen előnyös mindenki számára. Nagy szemeket meresztek rá, nagyobbakat mint a Város melletti tó és a számat is eltátom, nem túl nőies módon, de jelen helyzetben már kurvára nem érdekel. A titkár meg ott toporog mögöttem.* -Hé! A mostani munkámhoz meg van a végzettségem. Inkább örülne annak, hogy önszorgalomból tovább képzem magam anélkül, hogy bárki is helyettem dolgozna. Erre próbáltam rávilágítani, de maga csak definíciókat ért meg tőmondatokat. Másrészt akkor a kredit egyenlegem is kevesebb lesz. Éhen fogok halni, de persze ez magának nem jelent semmit, mert kancellárként azt hozat magának amit csak akar, na _ez_ az egyenlőtlenség. *Mérges vagyok ugyan, de visszafogom magam, nem látszik a dühöm sem a tehetetlenségem. Ezzel a pasival nem lehet normálisan kommunikálni. A véletlen elszólásom pedig úgy tűnik, tényleg a beszélgetés végét jelenti. * -Hát maga nem egy társasági ember. Komolyan mondom, sosem gondoltam volna, hogy ez valaha is eszembe jut, de kezdem sajnálni a többi kancellárt, amikor magával kell beszélgetniük egy kötelező összeröffenésen. Értik egyáltalán mit mond? Mondjuk nem is ezzel van a gond. Tutira két napi hideg élelmet visznek egy-egy kancellári tanácsülésre, mert mire definíciókkal a fejébe vernek egy napirendi pontot, addigra vacsora idő lesz. Neeem, nem megyek sehova. *Felpattanok, de ahelyett, hogy az ajtó felé mennék, elugrom a titkártól az ellenkező irányba úgy, hogy a fotel kettőnk között legyen. Aztán majd kergethet körbe-körbe. * -Etikett a francot! Tudok normálisan beszélni ha hagyná, de magának a társalgás ismeretlen fogalom baszki! Oké, nem mondok senkiről semmit, mert úgysem jutunk sehova, csak adja meg az engedélyt a sivatagi projektre és nem is találkoztunk, és ígérem, soha a büdös életben nem zaklatom személyesen, a kérvényeimet is Jenkins kancellárral fogalmaztatom meg, hogy megfeleljen a kívánalmainak. El tudom képzelni magát lent a Perdán, mikor az élő fába is beleköt. *Ha a titkár felém indul, ellépek előle, és tényleg mehetünk körbe a szék körül. Hát azt hiszem hamarosan jön a kancellári testőrség.*
Utolsó poszt ☽Szer. Ápr. 27, 2022 6:19 pm Következő oldal☽
Raven részére
- Nem bocsátok meg - szakítom félbe. Aztán már csak hagyom, kijöjjön belőle, aminek ki kell, mert úgysem lesz értelme a szavainak. És valóban így is történik. - Nem mondta el, máskülönben nem kérdeznék vissza, negyedjére. Maga kerüli a válaszadást, mert csak a nagyvonalakat adja, ami nem pontos válasz, és olyan elemeket von bele a válaszba, aminek helye nincs. És ennek semmilyen lényege nem volt, mert nem mondott semmit, ami a kérdésem megválaszolására vonatkozik. Mivel meg sem válaszolta - nyugodt vagyok, elvégre minek legyek ideges? Teljesen felesleges. - Nem tudom. És kértem ezen töltelékszavak mellőzését, mint például, a tudja. Érdeklődéssel nézek rá. - Fuller Kancellár, nem hé. Azzal, ha érzelgősködni kezd, éppen pont a másik irányba halad. - A mostani munkájához van végzettsége és ezért dolgozhat is benne. Mivel előzetesen végigülte az előadásokat, megcsinálta a gyakorlati követelményeket, ezért mehetett vizsgára. Hatalmasat téved. A saját pihenési idejét áldozza fel, a helyett, hogy előbb megbeszélte volna mindezt a felettesével, aki át tudja csoportosítani a tennivalókat, hogy magának legyen ideje tanulni. A kialvatlan ember figyelmetlen, a figyelmetlen ember hibát vét, és így másoknak is súlyos gondokat okoz, nem pedig segít nekik azzal, hogy maga helyett dolgoznának, mert higgye el, sokkal nagyobb örömmel dolgoznak jó anyagból, mint kimerültségből és kialvatlanságból eredő, hibákkal teli, eredménytelen anyagból. Kifejezetten megutálnák, és kérnék, rúgja ki a felettese, és akkor még munkája sem lenne, mert máshoz nincs végzettsége, akkor valóban mehetne poharakat mosogatni a bárba. A katasztrófát előzöm meg ezzel, és a maga javára teszek mindezzel. Kap időt a tanulásra azzal, hogy lecsökken a munkaideje, és feltehetően akkor ezek szerint nem élt az ösztöndíj lehetőségével, amit a tanulmányai alatt juttatnak, hogy az eredeti bevétele ne csökkenjen, csak mert nem teljes munkaidőben dolgozik. Csakis a maga ostobasága és büszkesége okozza a saját éhhalálát Miss Moor, és magának okozta ezzel a dacoskodással az egyenlőtenségét is, márpedig senki de senki nem kényszerítette magára, hogy nem élhet az ösztöndíjjal. Csendben figyelem az asztalt a kifakadására, és nem érdekel, közben már a titkár hívja a biztonságiakat. Megunta a hisztijét, mostanra már a levél is elment volna, s kiadtam volna, hogy számolják újra a hibát, amit a szerencsétlen vétett, s a saját kutatásommal foglalkoznék végre, ami a munkám. A titkár nem mozdul, csak nyugodtan áll, rezzenéstelen arccal, mint ahogy én sem mozdulok, tenyerem ugyanúgy az asztal lapjára simul. - Az engedélyét már régen aláírtam, hiszen én osztottam be. De úgy tűnik a saját hangjától nem hallotta meg a választ. A biztonságiak megérkeznek, addig mind a ketten csendben hallgatunk a továbbiakban, mert erre már nincs mit reagálni.
Utolsó poszt ☽Hétf. Május 02, 2022 9:22 am Következő oldal☽
Fuller & Moor
*Szemet forgatok. Nem is szólok már arról, hogy csupán költői szófordulat volt részemről a „bocsánat kérés”, mert Fuller még azt sem értené, és megint belekeverednénk egy két órás magyarázatba. Mégis hogyan verhetném a fejébe definíciókkal a költői szófordulatot? Remélem elengedi, de persze én vagyok a hülye amiért megint csak belesétálok abba a csapdába, hogy bármit is körülírjak, vagy definiáljak neki. Francokat! Ez a szó lassan már a káromkodás szintjére süllyed és esküszöm ha legközelebb valaki ezzel jön, leharapom a fejét, miután tíz körömmel összekarmoltam az arcát, leszántottam a bőrt a nyakáról és függetlenül attól, hogy nő vagy férfi az illető, ágyékon rúgtam. Éééés, még mindig ott tartunk ahol elkezdtük.* -Esküszöm egy puska kellett volna baszki! *Jegyzem meg továbbra is veszettül forgatva a szemeimet. Persze most már minden mindegy alapon belelendülök a dolgok közepébe, már nem érdekel milyen szavakat használok, azok is átváltoznak töltelékszavakká, ahogyan Fuller fogalmaz. Próbál közbeszólni, figyelmeztet arra amit amúgy is tudok és nem felejthetek el, hogy ő kancellár. Szerintem meg műgyanta ami mindenbe beleköt. Hosszasan ecseteli a munkámat a végzettségemet és a kialvatlanságomat, én meg közbevágok, mert mire végez, elfelejtem az elejét.* -Van időm tanulni….kialszom magam….nem szoktam hibázni….kössz, de tudom mi szolgál a javamra….van ösztöndíj?.... *Ezen azért elképedek, erről miért nem tudtam eddig? Persze, nem volt rá szükségem, és azt meg is kell igényelni. Feltételezem mindenkinek ugyanannyi jár, amivel elmehetek a búsba. * -….fizetnek azért, hogy tanuljak? Na igen, de ha beülök az akadémiára, kevesebb lesz a terepmunka. Én meg élek halok a terepmunkáért…ezt ne vegye szó szerint. Nem, nem definiálom. *S fel is emelem a kezem, hogy megmutassam a mutatóujjam. Aztán Fullernek elfogy a türelme, a titkár mozdul, de nem eléggé. Sajnálatos módon a szék körüli kergetőzés elmarad, gyanítom, hogy az őrség viszont nem fog késni. Arra kapom fel a fejem amit a végén mond. Érdekes, hogy én egészen másképp emlékszem a dolgokra. Fuller kekeckedett velem és azt mondta, hogy nem kívánságműsor, aztán belebonyolódtunk a definíciókba és elvesztettem a fonalat. Meg ott volt a csökkentett munkaidő is, és az etikett tanár, amitől kicsit kiborult a szennyes. Fuller felé fordulok, de félszemmel a titkárt és az ajtót figyelem, ha esetleg belépnének az őrök, a kancellár mögé rántsam magam. * -Aláírta? Miért nem ezzel kezdte? Tépem itt a számat feleslegesen, mikor már régen odakint lehetnék, és még én nem beszélek lényegre törően, meg tömören és világosan. Baszki! Akkor én mennék is. Minden jót, meg szép napot és hasonlók. A titkárát meg cserélje le, elég savanyú ábrázata van és néma. *Azzal már fordulok is ki a szék mellől és indulok az ajtó felé, nagy ívben megkerülve a titkárt. Az ajtónál visszafordulok és vigyorogva integetek Fullernek, aztán ha kinyitja az ajtót és más nem jön közbe, akkor kilibbenek a folyosóra, ahol az ajtó becsukódása után, látványos megkönnyebbülést engedek meg magamnak. Most nagyon kell egy Búfelejtő, eskü a kancellár kiszívta belőlem az összes energiát.*
Utolsó poszt ☽Szomb. Május 07, 2022 11:24 am Következő oldal☽
Raven részére
Amikor közbevág, mondom továbbra is mondandómat. A szavaira meg azért nem kap választ, mert nem várta meg, mit mondok. Ha nem várja meg, nem kap választ. Ha nem kap választ, akkor ösztöndíj sem lesz, és akkor valóban éhen hal. A képlet mindig ennyire egyszerű. Teljesen nyugodt vagyok, nem érdekelnek az olyan jellemek, mint Ravené. Lepereg. Legfőképpen azért, mert az érzelmek, és mindaz, amit Raven előad, nem az én asztalom, így elengedem, teljes nyugalommal. Az időm azonban véges, és az ő kérelmi ideje percre pontosan fog véget érni, amennyit kapott a kérelemre. S mivel közbevágott, s amit egyszer kimondok, s utólagosan sem támasztja semmilyen, eladdig ismeretlen faktor, úgy nem fogom ismételgetni magam. Nem kérdeztem, s így nem fogom válaszul adni, hogy a kérdésemre nem kaptam meg a válaszom. Kijelentettem. Az ösztöndíjra pedig neki is elmondtam, éppen most, hogy a kieső jövedelmet teljes egészében pótolja. De hát az állandó szónikus megnyilvánulásai okán ez már nem jutott el a felfogó rendszerébe, az meg nem az én gondom. Nem értem, mit mutat az ujjával, ilyen mozdulattal még sosem találkoztam, így visszakerül a tekintetem az ő szemeibe. Ismételten nem válaszolok, hiszen éppen az imént mondtam el, hogy saját hangjától nem hallotta, hogy már minden rendben van a papírjaival. Mögém pedig nem tud állni, a hely nem véletlenül lett úgy megalkotva, ahogy, s mire az asztal felé eső oldalána végéhez érne, az egyik őr már ott áll, akire vagy felkenődik, vagy nem. - Önnek is kellemes napot, Miss Moor - biccentek nyugodt arccal. Míg be nem záródik mögötte az ajtó, a legkülső, a titkárral szemezek. - Jeleztem uram, hogy ideje lenne már személyi testőröket alkalmaznia - a titkár és az őrök, továbbra is ott állnak, ahol eddig. - Nemmmm... valami mást mondott? - enyhén biccen csak oldalra a fejem, s kíváncsian nézek rá, mire előveszi a pda-ját, s pár másodperc múlva egy halk pittyenés érkezik a sajátom felől. Lepillantok rá. Öt kredittel több az egyenlegem, a feladó éppen a titkárom. Kinyúl érte a kezem, s feloldom, majd pár másodperc múlva az övé pittyen. - De uram... hiszen teljesen kikészítette Miss Moor-t - pillant a kijelzőjére, majd rám, tudomásul véve, hogy az előbbi öt mínusz után tízzel gyarapodott. - Ez igaz. Csakhogy, ha nem készít fel, akkor ez talán éppen fordítva lenne - részemről ez a köszönöm, meg is érti. Szerencsére! - Azt kétl... - ránézek, mire elharapja a szót. Tudom, hogy érzelmi analfabéta vagyok, de csak egy valakinek engedem meg, hogy az orrom alá dörgölje. Ha Claire nem lenne, negyedennyire sem lennék kommunikatív és értelmezőképes. Így minden manipuláció lepereg rólam, ezt a képességet viszont előszeretettel meg is tartom. - Küldjem el a levelet? - tudja, mit tologatok, s meg is könnyebbülök. Nem az én kedvelt időtöltésem a levelek írogatása. - Igen. Elmehetnek.
//Nagyon köszönöm a játékot, egy élmény volt, s le a kalappal Raven előtt! //
Ha öt fokkal elmozgatnánk ezt az asztalt, nyolc óra irányába, sokkal jobban kilátnék az űrbe, ami szokásom, ha éppen megint rájön a csoportra az ötperc. Ami ... brainstorming. A szavak csak röpködnek, és amennyire jó vagyok vizuális memóriából, annyira pocsék szavakban, ami azt jelenti, hogy nagyjából két perce fonalat vesztettem, és csak a falat tudom most bámulni, jobb helyett. Tényleg arrébb kell húzni azt az asztalt.
Ahogy kimondja, hosszú lesz, ránézek, sokat jelentően.
//