Aki azt mondja; képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.
-Mindig elfelejtem mekkora egy piperkőc vagy öreg barátom. Maximum azt mondjuk, eszement példát vettek Rólad. - Némi negédesség, nem tesz lóvá, attól hogy mostanában halálvágya vagy és a kávé sem tartja ébren csak a zuhanás még tudom megoldja a dolgot. -Van egy mesterlövészem és vadonjáróm. - Ez a kettő volt kellően megbízható bár én eleve nem nagy csapatban gondolkodtam, túl feltűnő, nekünk pedig a láthatatlanság kiemelten fontos. Ellenben a lényegi részt, a természetben kiigazodó embert én adom, nem hiába, ha értelmes mintát akarok növényből és állatból elkél. Egy vadembert befogni nekem ugye másodlagos, de erről Callumnak nem kell tudni, emiatt is szereztem mesterlövészt. -Maximum három fő hiányzik meglátásom szerint de minimum egy. - Értse felőlem hozhat több embert, de egyet adjon legalább. Úgy fest túl hosszan mi sem tudunk cseverészni, mert máris elakad az új üdvöske, annyi baj legyen. -Ha engem kérdezel igen, amennyiben nem láttad hogy halt meg. - Az már-már olyan mintha aludna, de érezhetően inkább a logika beszélhet belőlem semmint valami szentimentális beidegződés. Arra bólintok, hogy csak hús és csont fekszik Miss Shirley előtt, Callum jól mondja, de ez a fiataloknak nem szokott menni, hacsak nem... nos, vélhetőleg olyanok mint mi, vagy akik rendelkeznek egy enyhe pszichopata hajlammal... Callum is csak kívülről elbűvölő, amúgy rohad, ezért is értjük meg egymást. Williammal az a baj, hogy Ő inkább szociopata, de senki sem lehet tökéletes, ugye. Aztán hogy engedélyt is kapok Callumtól beállok Miss Shirley mellé és a számomra érdekesebb részek felé terelem a boncolást, Callumnak úgy hiszem amúgy is mindegy. Harttal egyelőre nem foglalkozok, ha szükség lesz rá itt lesz amúgy meg léteznie sem kell addig. A pár instrukció után várakozva figyelem átnyújtva a szikét mit is alkot a kisasszony, de bólintok párat hogy helyes, összeszedte magát. Callum ismer annyira már, hogy tudja elégedett vagyok a magam módján. -Amennyiben ki szeretné próbálni mindenképp, avagy megmutatom a technikát mert elsőre... zavaró lehet a velejáró hang. - Nem szívesen húznám azzal az időt, hogy újra és újra nekifog, de ha együtt csináljuk tanul is és gyors is, azt vállalom. De legalább tudta mihez nyúljon, segédnek sem lenne rossz, ami azt illeti. Neki is lát, ez meglep, de arcom nem tükrözi adok pár tanácsot hogyan fogja, mekkora erőt és milyen szögben fejtsen ki, hm. Jó lesz, nem tökéletes, de nincs rutinja, a célnak elégséges. Hart is csak annyit van jelen amennyit kell, merné máshogy, nem csak Callum lehet kellemetlen felettes. Mintha meg sem hallanám a nőt lépek közelebb, nyújtom a kezem. -Adja a kezét. Kiemeljük a szívet. - Igazgatom a kezét, mutatom hol és hogyan metsszen, majd hagyom kiemelje a szervet és mérlegre helyezze. -Callum, ideje lenne hogy ne csak így rabold el egy hölgy szívét, hanem... költőibb módokon is. Kellenek a férfi életébe a festői virágok, akik a harmadik siklós baleseted alkalmával majd rohannak meglátogatni, ne maradj gondoskodás nélkül... - Nézek rá elgondolkodva, de teljesen biztos vagyok benne kiérzi a botanikusunkat a dologban, mert bizony hallottam ezt-azt és igencsak felkeltette az érdeklődésem mi a szöszt találkozgat azzal a nővel, akit kiküldtem a vadonba, ráadásul már nem is hajadon. Igaz, én elsőre nem azt gondolnám van köztük valami, hanem esetleg ellenem áskálódik, de az a nő akkor egyszerre tökkelütött és kiváló színész. Mert nálam valóban jutalom volt hogy elmehet, nem büntetés, mint sokan hiszik. A siklós baleset meg nem fenyegetés, egyszerű csipkelődés, ha már az előbb Ő maga emlegette. -Mérje le a szívet Miss, jegyzőkönyvezze. - Közlöm ezt is mellesleg, mert a folyamat nem áll le, hogy mi Callummal tudunk két fele is figyelni. De inkább ezen kattogjon az agya mint azon mennyit hibázik a leány avagy mennyit segítek én.
- Rafael díjazni fogja, hogy divatdiktátor lettem. - Vigyorodom el, de persze én is tudom, hogy a csapatot nem így kell leküldeni a Perdára, hiszen túl költséges megoldás lenne, na meg nem is éppen diszkrét. Márpedig ennél az akciónál a diszkréció a jelszó. A két ember tudásának megnevezésére bólintok egyet. - Akkor legyen kettő, egyformán fektessünk be. - Tehát van egy mesterlövész és egy vadonjáró. - Tudnak perdaiul? - Kérdezek még ennyit, mielőtt kitalálom, én kit küldök majd, mert a választást ez is befolyásolhatja, hogy Dorian emberei mennyire beszélik a nyelvet. De hosszan nem most fogunk erről csevegni, mert Miss Shirley elvonja a figyelmünket teljes mértékben. - Nem látom be a különbséget, de ez esetben sajnálom Miss Shirley, hogy nem tudtam frissebb hullával szolgálni. Biztosan sokat segített volna, ha az érintett testrész még meleg. - Komoly arccal előadott csöppnyi irónia, vagy nem is olyan csöppnyi, de inkább kancellártársamnak szól. Szinte még meleg halottat boncolni, legalábbis elsőre, szerintem rosszabb lehet, de hát ha ők nem így látják, akkor ez egy peches nap nekik. Főleg a lánynak. Hagyom őket együtt dolgozni és figyelem őket. Nemcsak a lány mozdulatait, amelyek egyébként tényleg meglepően ügyesek, talán nézett ehhez hasonló oktatóvideókat, szimulációkat, hanem figyelem a kettejük pusmogós bizalmas légkörét is. Bár Dorian kérdez tőlem, ez sem elegendő ahhoz, hogy ne rebbenjen tekintetem a lányra, mikor kancellártársam megfogja a kezét. Vajon milyen reakciót vált ki belőle? - Most is ti raboltok egy szívet és az előbb még az volt a gond, hogy az illető nem hölgy. - Nézek vissza nyugodt mosollyal Dorianra, de persze értem a célzást a szavai mögött és szemem se rebben rá. Már várható volt, mikor megy híre találkozgatásaimnak Jasmine-nal, és nem is olyan meglepő, hogy először ő említi, elvégre botanikusként a nő hozzá tartozik. A képbe is beleillik. Saskia is szőke volt, Jasmine is az, és Dorian úgy tudja, hogy érdekel engem Miss Shirley is, márpedig a lány is szőke. És egyébként tényleg ez a zsánerem, bár ez választásban sosem befolyásolt vagy befolyásolt volna. - De egyetértek veled, magam is így gondolom, hogy ideje. Mit javasolnál költői módú szívrablásnak? - Kérdezek rá, majd a válasza után rögtön Miss Shirley-hez fordulok, csak el ne dobja azt a szívet vagy az adott szervet, amelyiknél járnak. - Ön mint hölgy, mit gondol erről, Miss Shirley, mit javasolna? - Szegény lány, a végén még a halottal való babrálást is szívesebben intézi, minthogy ilyen témába folyjon bele két kancellár között. Sikerül megállni legalább nekem, hogy ne úgy mosolyogjak, hogy látszódjon: mennyire szórakoztat ez jelenleg. Gondoljanak amit akarnak rólam és a botanikus lányról. Vagy akárkiről, amíg nem a lényegre figyelnek.
Bár azt mondtam, hogy a halott miatt vagyok zavarban, nem úgy értettem, ahogy Ők most gondolják. A meztelensége zavar - amit biztosra veszem, hogy Ők is nagyon jól tudnak -, nem pedig a testhőmérséklete. Mégis, ezen állnak neki társalogni és Jenkins kancellártól még némi irónikus megjegyzést is hallhatok. Ma miért ilyen? Rossz napja lenne? - Számomra jobb, hogy hideg... uram. - ha már muszáj megszólalnom, akkor az őszinte véleményemet közlöm, még akkor is, hogyha az jelenleg nem egyezik meg Castillo kancelláréval. De a női halottnak valóban örültem volna, mégse olyan egyszerű hullát boncolni a Dominiumon. Na de ideje nekilátnom, miután az alap vizsgálatokkal végeztem, és azt veszem észre, hogy most már képes vagyok teljesen figyelmen kívül hagyni az előttem fekvő test meztelenségét. Teljes mértékben a feladatra koncentrálok, ahogy azt akarták, a húst látom magam előtt, melyen meg is kezdem a bemetszést, majd utána szét is nyitom a testet. Jöhet a borda elvágása, amellyel kapcsolatban egy picit azért bizonytalan vagyok, de a kancellár mellettem segítőkész, így finoman biccentek felé, majd követve az instrukcióit teszem azt, amit mond, végül pedig a csontok a tálcára kerülnek, a tüdő és a szív pedig feltárul. Most jön a neheze! A szív kiemelése már nem olyan egyszerű, így tényleg örülnék a segítségnek, amit most meg is kapok, meglepően normálisan. Mivel a feladatra koncentrálok, így nem jövök zavarba Dorian érintésétől, inkább értékelem azt, hogy mutatja, mit miként csináljak, így Callum se biztos, hogy bármi furcsát észrevehet. Talán azt, hogy... némileg természetesen fogadom a kancellár tettét. A szív pedig a végén a kezembe kerül, miközben Ők úgy ugratják egymást, mintha nem is éppen egy boncolás közepén lennénk. Figyelek azért rájuk, miközben elkezdem lemérni a szervet, de azért meglep ez a stílus. Tudom jól, hogy Jenkins kancellárnak volt már több balesete is a siklókkal, de hogy ezt így hozza fel neki Dorian? És egyben az udvarlást is? Visszafordulok a halott felé, mivel a tüdő következik, de azért magam is kíváncsi vagyok a tanácsra, amit Castillo kancellár adhat. De az meglep, hogy az én véleményemet is kikérik, pedig mindketten tudják, hogy nem értek a férfiakhoz, se pedig a párkapcsolatokhoz, de romantikusnak romantikus alkat vagyok, ezt viszont tudtom szerint csak a mellettem álló kancellár tudja. Ilyenekről beszélgetni véres kézzel egy szétnyitott halott felett nagyon morbid... mégse érzem ezt át. Lehet, hogy tényleg jó orvos leszek majd a jövőben. - Én tapasztalatlan vagyok a témában uram, Önökkel ellentétben, így nem hiszem, hogy az én véleményem bármit is számítana. - hiszen jóval idősebbek is nálam. Mindketten az apáim lehetnének, ha a kort nézzük. Mégis, megköszörülöm kissé a torkom, majd felpillantok Jenkins kancellárra. - De én úgy gondolom, hogyha találkozik majd szíve hölgyével, tudni fogja, miként udvaroljon neki. - kedves mosoly jelenik meg arcomon, és most meglepően még csak zavarban se vagyok. Callum alapvetően kedves férfi, nem hiszem, hogy pont abban a helyzetben ne találnál fel magát és egy 16 éves lány tanácsaira lenne rászorulva. Viszont mi még nem végeztünk. - A tüdőt is én távolítsam el? - pillantok kérdőn Dorianra, de kezembe már ott a szike, mégse tudom még pontosan, hogy miként vágjak. Jól jönne hát ismét a segítségre. Szeretek vele dolgozni, de ezt már eddig is tapasztalhatta a közös kis projektünknél. Ha segít, ha nem, akkor is előbb-utóbb a tüdő is felszabadul, majd lemérésre kerül. Ez után jöhet a többi szerv, na meg a koponya...
Aki azt mondja; képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.
-Legalább Ő. - Enyhe mosoly a jutalma, mert számomra a mindennapos viselete is túl hivalkodó akkor is ha fekete és a méregzöld passzol a méregszakértelméhez. -Rendben. - Két-két fő, négy ember elégséges kell legyen, de mégsem túl sok. -Az egyik igen, a másik tudtommal nem. - Vagy nem eléggé hogy rámondjam igen. Ha Callum tud olyat szerezni aki igen, az hasznos lehet, ám én úgy számoltam nem fognak eggyel sem cseverészni. Kifejteni ezt ellenben nem tudom, mert a gyakornok némiképp megakad, ami mondhatni érthető, nem Ő az első diák aki ezen határpontok mentén elbizonytalanodik sajnos. -Félreértettél, csak a halál és halott látványáról beszéltünk nem magáról a boncolásról. Elnézem Neked, hogy máshol járnak a gondolataid, barátom. - Mondom valóban elnéző hangsúllyal, de nem veszem magamra a dolgot. Nem tartom magam humoros embernek, bár Callum talán az egyetlen ember, aki úgy hiszem ténylegesen szórakoztatónak találja a botanikus vicceim. Miss Shirley válasza sem lep meg, maximum az hogy képes nyugodtan kezelni, kedvemre van hogy a stressz helyzeteket is egészen összeszedetten viseli. A test felnyitása és a szív kivétele is meglepően gördülékenyen halad, emiatt is határozok úgy, hogy a magunk módján faggatni kezdem Callumot, mégis miért látogatja Őt az egyik botanikusom. Főleg mert számomra nem szimpatikus az a nő, szétszórt, meggondolatlan... szerencséje hogy a szakmai tudása kiemelkedő. -Számomra nem probléma, de kiérzem hiányolod a hölgytársaságot. - Cukkolom tovább, értse ahogy akarja. Főleg mert jobban érdekel belül min is gondolkodik, mi lesz az igazi válasza a feltett kérdésre, mert ez csak pimaszkodás. Hah, én mit gondolnék költői szívrablásnak? Jó kérdés, kiváltképp az érdekel tényleg feleséget keres a nő személyében vagy egészen más érdekli. Ez persze Miss Shirleyre is vonatkozhatna, akinek szintén nekiszegezik a kérdést. Arcomon a boncoláshoz szükséges koncentráció tükröződik, de belül én magam is jól szórakozom, tényleg, a hölgy mit mer javasolni ha mer egyáltalán bármit is? Azt már kitapasztaltam hogy belé lett nevelve ne fecsegjen, de belül romantikus alkatnak is gondolom, kérdés Callum ki bírja-e utóbbit szedni belőle? Az első válasza eléggé természetes, de a második. Na igen erre mondtam romantikus lélek, Callum szerintem ha eddig nem értett most már érteni fog. Ki hiszi el hogy Callum valóban udvarolni fog bárkinek is? Meglepne vele. Mi nem szimpátia alapján választunk hanem hasznosság alapján. Legalább is így kéne lennie, ám érdeklődve figyelem Callumot, mit reagál. -Mindenképp, elégedett vagyok a teljesítményével, segítek itt is, hogy haladjunk. - Lehet ha csak mondanám is menne neki, de így valóban tempósabb a dolog hogy "belenyúlok". -Visszatérve a kérdésedre barátom... ha már költői mód maradj a művészetnél. Ismerek egy festőt, elküldhetném újra a Perdára hogy ihletet meríthessen a tájból egy kiváló festményhez. A sivatagiból, mondjuk. Ez igazán kellemes ajándék lenne nem? Mit gondolsz? - Sajnos Miss Shirley tudja rajzolok, de ezt most figyelmen kívül hagyom, a lényegi kérdés ott lapul hogy Callum mit szólna ahhoz ha mondjuk az általunk ismert festő hölgy a tervezett sivatagi küldetésre is ki lenne vezényelve? Az már csak megszokott csúsztatás, hogy ajándék alatt nem a festményre gondolok, hanem az útra. Sejtheti ha nem érdekli akkor Mrs Montgomery újra csomagolhat valamint már jobban fogok figyelni is rá, elvégre köze van kancellártársamhoz. A sivatag pedig veszélyes hely. Ha viszont itt tartaná az is érdekes, természetesen. Miss Shirley meg higgye csak magam is romantikus alkat vagyok, hogy festményekkel hódítanám a női szíveket.
- Értem. Körbenézek. - Bólintok rá Dorian szavaira és átgondolom, milyen embereket célszerű küldenem a meglévők mellé, milyenek szolgálják a legjobban az érdekeimet és terveimet. - Jelen helyzetben a halott látványa és boncolása összefügg. - Tudom le ennyivel a dolgot, éppen csak vállat nem vonok, mert nem szokásom és nem is elegáns. Egy friss halott látványa csak akkor előnyösebb szerintem, ha nem egy oszló vízi hullával vagy egy összeégett tetemmel kell összehasonlítani, nem beszélve azok szaghatásairól. De erről úgy tűnik, másképp vélekedek, mint ők ketten, de nem is igazán lényeges dolog. Miss Shirley szavaira csak egy halovány félmosollyal bólintok, de inkább a jól szórakozó, semmint a kedves-barátságos mosoly-típussal. - A végén még meghatódok, hogy ennyire aggódsz értem. - Felelek tisztán kihallható iróniával Dorian szavaira, melyben a hölgytársaság-hiányomat említi. Szó se róla, valaki már nagyon hiányzik. De rá is térünk Jasmine-ra, ahol várakozásaimnak megfelelően Dorian előbb kitér a válasz alól, így előbb a lány felel nekem érdemben. Most először kap kedves mosolyt a biccentés mellé a részemről, ami igazán nem is udvarias és kedves szavainak szól, hanem apró elismerésként, amiért képes két helyre figyelni és nem csinál belőle problémát, hogy mi a téma egy halott felett. - Örülök, hogy sikerül egyre jobban elvonatkoztatnia. - Engedem meg szóban is a dicséretet, majd Dorian felé pillantok, mikor ő szólal meg és máris kapok egy egyszerű, de annál aljasabb kérdést. Mi más is lenne, hiszen egy kancellár szájából hangzott el, de a sikerhez korábban kell felkelnie. - Egy kietlen, sivár vidékről való festményt adjak ajándékba szerelmem jelképeként? - Fintorodom el a javaslaton, de nagyon is értem a mögöttes szándékot. - Jó ég, Dorian, látszik, hogy régóta van már feleséged, kijöttél az udvarlásból! Ön mit gondol, Miss Shirley? Nem volna jobb egy buja, élettel teli táj az ilyen érzések kifejezésére? És ne hivatkozzon fiatal korára, hiszen hamarosan fogadhatja az udvarlókat maga is, ráadásul mi férfiak nem mindig értünk a női lélek rejtelmeihez. - Fordulok a lányhoz mosolyogva, csak hogy megint nehezítésképpen kizökkentsem abból, amit csinál, jelenleg a tüdő eltávolításából. Majd ravasz mosollyal fordulok vissza Dorian-hoz. - Mindenesetre a festmény jó ötlet, de szerintem megfelelőbb téma mondjuk a Kis kutatóállomás körüli vízesés és zöld táj a hegyekkel, egészen impozáns látvány. Úgyhogy kérlek, a kedves festőt oda küldd, már csak azért is, mert ez a távolság még nem zavarna be a kezelésébe. - Nem játszom a hülyét, tudom, hogy kiről van szó és miért kérdezi Dorian, de olyan választ kap, hogy kell a festmény is és a botanikus-festőnő is, de nem árulom el a köztünk lévő viszony milyenségét, inkább arra terelem a szót, amit amúgy is láthatott Jasmine adatlapján: a kódjelzésemet, miszerint genetikai vizsgálatoknak van alávetve, személyesen általam. Igazán ez nem is Dorian-nak szólt, hanem a Családügyi Hivatalnak, hogy ha zargatni támadna kedvük miért nincs még gyermek, akkor előbb az én irodámba kopogjanak be a hivatalnokok. Már ha mernek. A vízesésről viszont eszembe jut valami, amely ötletet elraktározok kicsit későbbre és ékes bizonyítéka, hogy a férfiak igazából sosem nőnek fel. De most inkább nézzük, hogy bírja a lány a további kiképzést. - Miss Shirley! A tüdő után nézze meg, hogy mi van a gyomorban! Csak hogy kizárhassuk a mérgezés gyanúját.
Különösnek érzem, hogy Castillo kancellár a társaságomban hozza szóba a női társaságot Jenkins kancellárnak, ahogy azt is, hogy mindezt egy boncolás közepén teszi. De számukra ez rutin feladat, nem hatja meg őket se a halott látványa, se az, amit éppen teszünk. Én is igyekszem elvonatkoztatni és ha már kérdeznek, válaszolni is, mégse mennék bele egyikük szerelmi életébe sem, hiszen semmi közöm sincs hozzá. A dicséretek viszont jól esnek, amit mindkettő férfitól megkapok, így apró mosollyal arcomon biccentek, majd térek rá a tüdőre. Az lesz a következő szerv, amit ki kell emelnünk és le kell mérnünk. Ebben is a segítségemre van Dorian, így engedem, hogy irányítsa kezem és mutassa, hogy hol és hogy vágjak, hogy a lehető leghatékonyabb legyek, de közben nem repül tova az előbbi téma, amely mögött többet sejtek, mint amennyit értek jelenleg. Egy sivatagba kiküldeni egy festőt, hogy arról készítsen tájat? Ez még számomra is furcsa, és nem hiszem, hogy olyan sokan értékelnék, ahogy azt Jenkins kancellár is finoman megjegyzi. Doriannak valóban nincs oka udvarolni, de amikor volt, szerintem azt valóban romantikusan tehette meg a feleségének. Én legalábbis ebben hiszek. Arra viszont nem számítok, hogy ismét engem kérdeznek, így egy pillanatra kezeim megállnak a halott fölött, majd Jenkins kancellár arcát kezdem el fürkészni. Ismét megkapom a célzást a koromra nézve és arra, hogy hamarosan férjhez kell mennem, de próbálok most ezzel nem foglalkozni, csak elengedni a fülem mellett, mert tudom, hogy lecsapnának a dologra. Castillo kancellár előszeretettel szeret kioktatni a témát illetően, így ettől most megkímélném magam. - De, valóban jobb lenne, mint egy sivatagi táj. - és még mielőtt a kancellár folytathatná, Dorian felé pillantok, majd ajkam ismét mosolyra húzódik. - Szerintem egy Öntől készült festmény a vízesésnél csodálatos lenne. - nem tudom, hogy ezzel most elárulom a férfi titkos hobbiját, hogy szeret és tud is bizony festeni, és szavaimban az is benne van, hogy találkoztunk mi már kevésbé hivatalos helyen is, ahol mindezt megtudhattam. Nagyon tetszettek a rajzai, ezt pedig már mondtam neki, viszont úgy gondolom, hogy nem titok a kancellárok között, hogy ilyesmivel is foglalatoskodik szabad idejében. Az viszont meglep, hogy ez után Callum is a vízesést említi, úgy tűnik, hogy egyre gondolunk. Tud ezek szerint Ő is romantikus lenni, de... kire utalhatnak. Talán tényleg talált már magának valakit Jenkins kancellár? Nincs semmi közöm hozzá, így eszem ágában sincs rákérdezni, de kezd egyre érdekesebbé válni ez a beszélgetés. A boncolás viszont gusztustalanabbá, mert a gyomor átvizsgálása már nincs ínyemre. - De uram, Ön tudja, hogy genetikusnak készülök, akiknek nem kell gyomor tartalmakat vizsgálni. Ne haragudjon, de nem értem, hogy miért én nekem kell boncolnom, amikor azt mondta, hogy csak figyelnem kell, nem pedig részt vennem rajta. - egyértelműen szivatás szaga van a dolognak. Meglehet, hogy csendben kellett volna maradnom, mégse ment, így most zavartan lesütöm végül szemeimet és picit ajkamat is beharapom. A tüdőt lemérem azért idő közben, feljegyzem az adatokat, de a gyomornak még nem állok neki, csak ha tényleg rám kényszerítik. Vajon Dorian kiáll mellettem vagy most nem teszi és inkább Ő is kíváncsi, miként teljesítem a következő kérést? Egyre inkább úgy érzem, hogy Jenkins kancellár csak szórakozni akar rajtam, a mai nap végig ezt tette, de miért? Mit tettem, amiért ilyesmivel akar büntetni?
Aki azt mondja; képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.
-Mi sem természetesebb öreg barátom. - Felelem arra, hogy aggódnék Callum hölgytársaság nélkül marad. Igaz, valami apró mosolyféle nekem is megbújik immár a szám sarkában, hiszen Ő maga is ironikusan kérdezett. Ennek folytán pedig megérdeklődöm azt a botanikus nőt is, mert szó se róla, érdekel mit is várjak a dologtól. Noha a romantika felé terelem szóban a dolgot én magam nem gondolnám hogy valóban erről lenne szó, inkább információkat szed ki a nőből. Kérdés miféléket. -Egzotikus, aranyló és mindképpen a forró... érzelmeket közvetíti, Te nem értesz ehhez barátom. - Csóválom a fejem mintha komolyan érdekelne, közben pedig lesem minden gesztusát és fintorát. Azért mindenképp érdekel Miss Shirley véleménye is de merően más okokból. Mondjuk nem lep meg a válasza mellyel Callum véleményét pártolja, de érezhetően nem problémázok rajta. Arra csak némileg préselem össze a szám, hogy a nő említi én is festhetnék. Nem titok, hogy van érzékem hozzá, ellenben nem szeretem ha bármit is tudnak rólam. Főleg nem Callum. Kiváltképp Callum.-Kedves Öntől, Miss Shirley. - Se nem tagadom se nem megerősítem a dolgot, apró biccentésem is ennyiben merül ki. -Hmm, az egy csendes, elszeparált hely nem tagadom. - Valahogy nem gondolnám hogy csupán ennyi lenne köztük, akkor nem rohan oda a hölgy ravasz társamhoz aggódva. Persze kérdés voltaképpen miért is aggódott a hölgy, elég... érdekes elgondolás viszonyuk van, szerintem jobb ízlése van Callumnak. Aztán ki tudja, egy pár menetre elvégre jó lehet akár ez a nő is. -Végtére is mindenképpen kellemesebb látvány mint a boncterem, vagy épp egy elfekvőknek való kórterem... - Ingatom a fejem, mintha komolyan fontolóra venném a kérést, hova is küldjem a festőnket. Közben a gyomorra is áttérünk, haladunk, haladunk. -Miss Shirley... - Kezdek bele finoman, hogy így számon kéri Callumot, ami köztünk mondva nem bölcs dolog. -Ez egy lehetőség, a tudásnak minden formája csak előnyére válhat és amit Ön nem tud de kedves barátom igen, hogy nos... magam is érdeklődöm a szaktudása iránt. Az első tesztek a kísérletünk kapcsán pozitív visszacsatolást produkáltak, tehát lassan átléphetünk a beszélt következő fázisba így nem válnak el útjaink. - A sejteken való tesztelés amit génmanipulált patkányokból kinyerve végzünk el, roppant érdekes szakasz lesz, persze lehet csekély eredményt hoz majd a következő pár hónap, de állok elébe. Minden esetre ha szerencséje van Callum nem veszi elő a negédes kegyetlenkedő stílusát, ha mégis... mosom kezeim, lehet szó szerint is mert hamarosan illene továbbállnom. Ellenben ha nekilát folytatni a munkát a hölgy akkor segítek továbbra is neki. Visszafordulok Callum felé, mert balszerencséjére nem elégítette ki a kíváncsiságom. -Visszatérve... lehet igazad van, egy buja növényzetű környezet valóban szép, sajnálatos hogy legutóbb nem tudta megcsodálni hiszen mondhatni el sem jutott addig. Bizonyára most is bánja a dolgot így igazat kell adjak és inkább akkor oda küldöm. A kezelést tudom hogy meg tudod oldani addig, illetőleg hogy a távolság egy magadfajta elit kutatónak nem kihívás avagy akadály, hiszen mintáid bizonyára már akadnak, nem kell a festő maga is feltétlen immár. - Ó ha azt hitte ennyivel leszerel téved, bár mint tudja, meggyőzhető vagyok. No meg nem hülye, komolyan azt hiszi beveszem hogy csupán ennyi lenne a háttérben? Avagy ha igen, akkor igazán nem probléma ha kirándulni küldöm a hölgyet és nem keres több kifogást.
Dorian apró mosolyféléje enyémet is szélesíti. Képzelem, hogy aggódik a hölgytársaságom miatt! Mindenkinek az a legjobb, ha én maradok az utolsó Jenkins. És nyilván lehetőség szerint én se túl sokáig. - A festészethez valóban nem értek, de aligha egzotikus hölgyet keresnék magamnak, így a sivatagi táj nem a megfelelő célközönséget szólítaná meg attól tartok. - Felelem könnyedén, és a lányhoz fordulok, ő egyetért-e azzal, hogy egy buja zöld táj azért csak jobb a szemnek, pláne egy női szemnek, mint egy kietlen forró táj. A válasza az, amire számítok. Részben. A folytatás, amit Dorianra mond, az viszont meglep. Nem csak az, hogy ezek szerint kancellártársam is festeget - na, szegény Jasmine, ilyen emberben talál hobbijában rokonlélekre -, hanem hogy ezt a lány tudja róla, és azt hiszem ez utóbbi tény a meglepőbb. - Nocsak, művész lennél? - Hogy a fenébe ne csapnék le erre? - A forró oázis megfestését akkor meghagynám neked, mint ötletgazdának, úgy is csak te tudnád megfelelően interpretálni. Ha valóban célt érek vele, személyesen fogok az irodádba menni bocsánatot kérni, amiért kételkedtem. - Ne higgye Dorian, hogy csak ő küldhet el másokat messzi vidékekre, tudom én ezt olyan csomagolásba burkolni, hogy egy pillanatig csábító legyen neki az észszerű visszautasítás megtagadása, csak hogy lásson engem bocsánatot kérni. Kihagyhatatlan ajánlat, nemde? A további szavaimat a lánynak intézem, aki kifakad, ám mielőtt válaszolhatnék, Dorian közbelép és menteni próbálja, hátha elfelejtem, amit mondani akarok? Aligha remélheti ezt, ha ismer egy kicsit is. Viszont így legalább van időm megfigyelni a lány reakcióját, mielőtt megszólalnék. No lám, nem tudta, hogy Dorian el akarja csábítani? És miért nem tudok szabadulni attól a megérzéstől, hogy lehet nem csak szakmailag? - Miss Shirley, ahogy azt Castillo kancellár szavaiban is benne volt, Ön genetikusnak készül, de nem biztos, hogy az lesz. Nem mert el akarnám tanácsolni, de lehet Ön választ mást. - Apró mosolyba rándul a szám sarka, de tekintetem hűvös marad, szavaim is nyugodtak. Nem akarom megijeszteni a lányt, se elriasztani, de... teher alatt nő a pálma a régiek szerint. - Mindenesetre bárhova is sodorja az élet, elvárható, hogy jól figyeljen a felettese szavaira. A boncolásnál egy szóval sem említettem, hogy csak figyelnie kell. Ez a feltétel a mellkasfeltáró műtétre vonatkozott, mert ott mégiscsak egy élő emberről van szó. A hibernáció és ébresztés során is felmerülhetnek olyan problémák, amelyek a test azonnali felnyitását kívánják, olyan részeit láthatja az emberi testnek, melyek nincsenek ínyére, de Ön mint orvos akkor sem zökkenhet ki, mert akkor az ember a kezei alatt meghal. Eddze meg a gyomrát és a lelkét is, vonatkoztasson el. És most ha kérhetem... - Mutatom kezemmel a szegény halott felé, hogy folytathatják a boncolást a gyomor vizsgálatával, kis szerencsével ebben is segít majd Dorian. Sajnos viszont nem eléggé, hogy ne tudjon rám megint figyelni. - A hegyekbe küldted, ott mi csodáljon rajta? - Nevetem el magam halkan, mikor megpanaszolja, hogy Jasmine a betegsége miatt túl hamar visszatért. Mintha direkt betegedett volna meg, mintha nem lenne még így is bűntudata a lánynak, de ezt úgy is hiába mondanám Dorian-nak, csak olaj lenne a tűzre, mint ahogy az sem számít, hogy direkt intézkedtem róla, hogy a kutatási anyagokat is elhozzuk, le tudja magát kötni Dorian, nem beszélve a barlangban talált érdekes organizmusról. De nem ítélhetem el nagyon, fordított helyzetben lehet én sem venném ezt figyelembe, ha a céljaim mást kívánnak meg. És ahogy én elnéztem, meg a kapott festmény alapján is, az a fennsík majdnem annyira nem buja zöld vidék, mint a sivatag, csak itt nem volt meleg hozzá. Pedig de jól esett volna mindkettőnknek! A kis kutatóállomás jobb hely, védettebb, közelebbi. - Nem is a mintával van a gond, hanem ha valamire jutottam azokkal a mintákkal, akkor azok eredményeit mielőbb kamatoztatni kell. Meg persze... bele se merek gondolni, hogy milyen lehet a sivatagban egy kényszerleszállás. - Mosolyodom el a végén Miss Shirley-ről Dorian-ra felpillantva és magamra terelve a szót némi öniróniával, ami elől amúgy sosem zárkóztam el.
Kicsi koromtól fogva érdekeltek a vízesések. Sok képet láttam róluk, de nem is olyan régen élőben is volt lehetőségem megcsodálni egyet a Perdán. Soha se felejtem el, ahogy Castillo kancellár akkori viselkedését sem. Annyira más volt... annyira emberi és oly szomorú, hogy azóta se találkozhattam vele ismét. Kicsit el is kalandoznak gondolataim, de azért lopva a mellettem álló férfi felé tekintek, amikor a sivatagot jellemzi. Forró érzelmek... Némileg kezdem zavarban érezni magam, hogy ilyenekről beszélnek előttem, és Jenkins kancellár is könnyedén felel. Igyekszem úgy tenni inkább, mintha itt se lennék, bár ez igen csak nehézkes, hála a feladatomnak. Ahogy persze véleményt is kell mondanom, amelyet megteszek, bár Callum kérdésénél érzem, hogy talán egy titkot árultam el. Ez után viszont inkább csak a holttesttel foglalkozom, de a szomorú helyzet az, hogy rólam se feledkeznek meg, ahogy arról se, hogy miért vagyunk itt. Bár hallgatnom kéne és tennem a dolgom, mégis kibukik belőlem mindaz, amit érzek. Nem értem, hogy miért kell a gyomrot is megvizsgálnom, ahogy ezt az egészet se, de ahogy kimondom már érzem, hogy hibáztam. Castillo kancellár felé pillantok, amikor megszólít, szavai viszont nem lepnek meg túlságosan. Mivel közös projektünk van, így sejthető volt, hogy amíg az nem ér véget, együtt fogunk dolgozni, ha pedig sikerrel zárul vagy minimum jó eredményekkel, talán lesz másik is, aminek közösen látunk majd hozzá. - Köszönöm uram! Megtiszteltetés Önnel dolgozni! - biccentek felé, majd ez után tekintek Jenkins kancellár felé, és kezdem bizony rosszul érezni magam az előbbi szavaim miatt. Honnan vettem a bátorságot, hogy ellent mondjak egy kancellárnak? És hogy mertem kényeskedni? Lesütöm némileg szemeimet, miközben hallgatom Őt, de egyszerűen nem jönnek a szavak. Aprót nyelek, majd felpillantok szemeibe. - Elnézést kérek! - minden szavát megértettem, de képtelen vagyok többet mondani. Bár nem szólt hozzám durván, mégis rendesen elszégyeltem magam. Ha Dorian segít, ha nem, hamarosan kiszedjük a gyomrot, amit én fel is nyitok óvatosan, majd átvizsgálom. Persze nem egyedül, nem értek igazán hozzá, ilyesmivel még nem kellett foglalkoznom, de dr. Hart is segít szívesen, így nemsokára kizárhatjuk a mérgezés gyanúját is, amit jelzek is, majd felviszem a rendszerbe. Arcomra most nem ül ki semmilyen érzelem se, de annyira szeretnék már innen szabadulni... Ha kérnek még tőlem valamit, annak is nekilátok, bár fülelek, mert nem tudom figyelmen kívül hagyni a beszélgetésüket. Vajon kiről lehet szó? És miért kötekedik annyira Castillo kancellár, míg Jenkins kancellár jól hallhatóan védené az illető hölgyet? De beleszólni eszembe sincs, nem is nézek fel rájuk, szeretnék ismét átlátszónak tűnni és találjanak ki bármit, teljesítem most már, még akkor is, hogyha a gyomrom érzem, hogy nem fog ma már ételt kívánni.
Aki azt mondja; képtelenség, legalább ne zavarja azt, aki képes rá.
-Kérdés mit értünk egzotikus hölgy alatt. - Nézek rá Callumra puszta érdeklődést mímelve - tehát némiképp felemelem a szemöldököm és kíváncsian nézek rá, bár lehet költői kérdés marad, ahogy szokták mondani. Miss Shirley elszólalása nem kívánatos, de nem is katasztrófa, főleg mert Callum kérdésére amúgy se tudnék Ms Montgomery lelkesedésével felelni, arról a bátyám gondoskodott már idejekorán. -Tágabb értelemben minden alkotó célú emberi igyekezetre vonatkoztatható maga ez a szó, így Rád is, de el kell keserítselek, a szó esztétikai értelmét nézve nem vagyok, mivel semmi gyakorlati haszna nincs, ami számomra elengedhetetlen, időm se engedné az effajta magaviseletet. - Igen, én tényleg sajnálom erre az időt és nem is szánom rá. Ha csinálok is rajzokat azok tanulmányrajzok csupán. Fel is horkanok, hogy Callum kegyesen meghagyja nekem a sivatagi tájat. -Úgy hiszem örömöd lelnéd abban, ha elmennék gyakorolni a művészetet pár hétre igaz-e? - Csóválom a fejem, kettőnk közül Ő szeret csavarogni a Perdán, nem én. -De rendben, el fogom fogadni a bocsánatkérésed, amennyiben nekem lenne igazam. - Bár ahhoz meg kéne vallania hogy udvarolt és kinek, nem de? Már csak amiatt is kár lenne kimerészkednem a vadonba, úgy se tenné meg. Már nem a bocsánatkérést, szerintem még azt is bevállalná, de hogy információt osszon meg velem csak úgy! Mindennek van egy határa, nem igaz? Ellenben Miss Shirleynek adok egy esélyt észrevegye nem jó taktika Callum nem létező bajszát húzogatni, mert ezzel inkább az idegeit molesztálja, ami egy kancellár esetén sem bölcs dolog. Azt nem reméltem Callum elfelejti mit akart mondani, csak azt enyhít rajta. Úgy érzem megtette, tehát szavam nincs a monológ ellen, csak egyetérteni tudok vele amit biccentésem is tükröz. Látva, hogy elnézést kér a fiatal hölgy és még a szemét is lesüti, azt hiszem nem lesz itt probléma, bár van egy olyan sejtésem Callum még fog számára pár kellemetlen helyzetet okozni. Már csak hobbiból is. -A hegyeken túl vannak az erdők, nem tehetek róla hogy annyira sem volt elhivatott, hogy eljusson oda. - Közlöm már-már ártatlanul, de ezek is tények, nincs mit tenni. -Én továbbra is azt mondom válts járművet. - No rendben, egyelőre hagyom a dolgot, ha mást nem veheti úgy szóltam és figyelem mit művel, bármi is történik a háttérben. De azért eléggé érdekes az elgondolás, hogy kimenne a sivatagba a nőcskéhez, hogy a leleteit ellenőrizgesse. A szemöldököm is felszalad egy pillanatra, ám annyiban hagyom. Azaz majdnem. -Nos, látva mennyire lelkes vagy az irányában, hogy azonnal siklóra szállnál és felkeresnéd a kutatásod érdekében, azt hiszem a biztonságod érdekében inkább helyben tartom a kedves festőnk. - Még egy apró mosolyt is megeresztek öreg barátom felé, majd hogy már a fele munkát segítettem Miss Shirleynek elhajolok a hulla felől és leveszem a kesztyűim. -Azt hiszem innen már egyedül is be tudja fejezni Miss, ha nem, akkor Mr Hart készséggel segít Önnek. - Tekintetem egyértelmű jelzés a férfi felé, hogy tegyen így.-Nem kívánlak tovább feltartani Callum, mindent megbeszéltük és láttam amit akartam. Miss Shirley, kérem a héten még kezdjen bele a következő fázisba, amint lesz időm megyek a laborba magam is. Nos, ha megbocsájtanak! - Biccentek Callum és Miss Shirley felé is, rendbe szedem magam, hogy újra "civilben" legyek és amennyiben nincs ellenvetés vagy egyéb kérdés, akkor haladok tovább a napi ügyeimmel elhagyva a termet.
Az egzotikus hölgy kérdését költőinek tekintem, így nem is reagálok rá, amúgy is érdekesebb, hogy Dorian is alkot, rajzolgat. Vajon mit? Tájképeket? Hmmm, aligha, ahhoz másfajta szépérzék és szép lélek kell. Inkább tanulmányrajzokat mondanék, precízen az utolsó levélig megrajzolva, tudományos szempontból megközelítve, nem az esztétikum vagy saját lelki világának beleszövése a cél. - Hát ezzel se vádoltak még. - Mosolyodom el, mikor azt mondja, hogy még az én alkotói tevékenységem is művészetnek minősül. Arra nem mondok semmit, csak féloldanyas gúnyorod mosollyal felelek, hogy nem műveli e tevékenységet Dorian... Ha így lenne, Miss Shirley honnan tudna róla? - Megérdemelsz egy kis kikapcsolódást, én csak erre céloztam. - Meg arra, hogy elmehet a bánatba, természetesen, és nem muszáj retúrjegyet vennie hozzá. Ígérem, szép gyászbeszédet rittyentek neki fél perc gondolkodás után is. De egyelőre ez csak álom marad, amiből Miss Shirley szavai rángatnak ki és kénytelen vagyok kiigazítani a szavait, amit szerencsére nem fokoz további ellenkedéssel, hanem meghátrál és bocsánatot kér. Mikor felpillant, csak apró biccentésemet látja, mint jelét annak, hogy nem haragszom és nem vár rá további retorzió későbbiekben sem. Egyszer elnéző vagyok. Talán felbátorodott Dorian mellett, és részemről abban a meddőségi kutatásban ellenkezhet kancellártársammal kedvére, le is rajzolhatják, mi nem tetszik nekik, de én nem szoktam tűrni az ellentmondást, ha nem eléggé megalapozott. Márpedig pontosan emlékeztem rá, mit mondtam neki feladatként. A gyomor kivétele és átvizsgálása innen már hamar és problémamentesen megtörténik részben Dorian, részben Dr. Hart segítségével. Én közben a lányt figyelném, egész jól megbirkózik a feladattal, látvánnyal és szagokkal, de ebből megint Dorian szavai rángatnak ki, ami kicsit kezd fárasztani, hogy ennyi szót pazarlunk Jasmine-ra, mikor Dorian nem hülye, pontosan leszűrte már ennyiből is, hogy nem akarom életveszélyes terepnek kitenni a nőt. - Szép napot, Dorian! - Köszönök el tőle én is, de mindaddig nem szólalok meg és nem lépek közelebb a boncasztalhoz, amíg ő is itt van, csak akkor teszem meg, amikor már becsukódott az ajtó mögötte. - Ügyesen csinálja, Miss Shirley. A máj van már csak hátra, a gyanú szerint ittas volt az alany amikor a baleset bekövetkezett és egyébként is gyakran nézett a pohár fenekére, ami ha így van, biztos maradt nyoma a szervein is. Úgyhogy utolsó feladat a máj. Hacsak nem kívánja a koponyát is felnyitni? - Nézek rá kérdőn, mert ha azt érdekesnek találná, vagy megjött volna a kedve a teljes körű boncoláshoz, akkor nem fogok útjába állni és vághatjuk azt a koponyacsontot.
Nem sok vizet zavarok a két kancellár számára, ahogy dr. Hart sem, így bár füleimet nem tudom becsukni, nem mutatom jelét annak, hogy figyelnék rájuk. Kíváncsinak persze kíváncsi vagyok, és valahol különösnek is hat számomra Castillo kancellár viselkedése, de végzem a dolgom és remélem, hogy lassan elszabadulhatok majd innen. Amikor a férfi végül búcsúzni kezd, felé pillantok, és egyáltalán nem bánom, hogy a távozás mellett dönt. Talán Jenkins kancellár se tart már itt túl sokáig, bár ebben lehet, hogy kár lenne reménykednem. - Köszönöm a segítségét kancellár úr! - biccentek felé, majd amikor jelzi, hogy álljak neki a közös projektünk második szakaszának, ismét biccentek. - Rendben van uram, viszlát! - csak egy rövid időre pillantok utána, majd miután távozik, érzékelem, hogy Callum közelebb lép, így lassan felnézek a szemeibe, majd várom a további utasításait. - Értettem! És ha nem kötelez rá uram, akkor nem tenném. - ismerem be, de persze rajta áll, Ő dönti el, hogy mit kell tennem. A máj viszont már ki van adva parancsba, így óvatosan nyúlok a szervért, majd hamarosan már ki is emelem. Jól látható a máj méretén, hogy valóban nem vetette meg az alkoholt a tulajdonosa, így a mérlegre teszem, majd le is mérem. - Valóban szeretett inni. - és most dr. Hart felé pillantok, aki meg is állapítja, hogy volt benne alkohol a halála pillanatában is. Feljegyzem az adatokat a gépre ismét, majd ez után pillantok a kancellár felé. Elég lesz mára?
- Nem kötelezem. - Bólintok rá mintegy megerősítésként az engedélyért, hogy ezt most megússza. Agyműtétre még egyébként se volt példa ébresztés során, hiszen ilyen nem is kerülhetett volna hibernálásra. Kérdés persze, hogy a közel tízezer Alvó mit rejteget még a számunkra, de talán van annyi ideje Miss Shirley-nek, hogy az agyat kicsit később ismerje meg tapintható valóságában. Figyelem, ahogy a májat kiemeli és leméri, röviden konzultál róla dr. Hart-tal. - Dr. Hart, kérem, fejezze be a boncolást Ön és várom a jelentést róla. Mindenesetre az eddig megtudott adatok alátámasztják a nő vallomását, hogy a férje ittas volt és áramütés végzett vele. - Szemöldökösszevonva lassan fújom ki a levegőt, mert a baleset tényét ez még nem igazolja, de majd megoldom, amíg pszichológiai kezelésre jár a nő. - Ennyi lesz mára, Miss Shirley. - Pillantok fel aztán a lányra, majd újra az orvosra. - Mit gondol Mr. Hart? Castillo kancelláron kívül Ön is elcsábítaná a hibernációtól a kisasszonyt? - Szám nem, de tekintetem mosolyog, és dr. Hart úgy tűnik ismer annyira már, hogy tudja, nem vádolom semmivel, ami fejére bajt hozhat, nyugodtan válaszol Miss Shirley-re nézve. - Úgy vélem, ügyesen helytállt, lenne érzéke hozzá, de attól tartok jobban szeretne élő emberekkel foglalkozni. Persze ha rosszul gondolom, szívesen látom máskor is. - Mosolyodik el nyájasan a lányra, szavait én csak komolyan bólintva nyugtázom, de pillantásomban láthatja a lány, hogy magam is elégedett vagyok vele, pedig ez egy nem szokványosra sikeredett boncolás lett. - Jöjjön, kérem. Mr. Hart... - Előbbi a lánynak, utóbbi a férfinak szól, tőle elköszönve, és elindulunk kifelé Miss Shirley-vel levéve a kesztyűt, kezet mosva majd pedig ahol köpenyünket felvettük, ott le is tesszük és én is visszaveszem a felöltőmet. Csak ezután szólalok meg. - Négy nap múlva tíz órára menjen, kérem, a 7. gyűrű orvosi műtőjéhez, Dr. Cohlmann-t keresse: magas, vörös hajú, középkorú nő. Rutinműtét van előjegyezve, ott már valóban nem kell semmit sem csinálnia, csak figyelnie, hacsak dr. Cohlmann nem ajánlja fel Önnek, hogy tevékenyen részt vegyen benne. Ebben az esetben a döntés az Öné lesz, él-e a lehetőséggel. - Nem hibáztatom, ha nemet mondana rá, bár örülnék, ha nem utasítaná vissza a lehetőséget, de igyekszem ezt nem éreztetni vele. Nem kérem, hogy foglalja össze nekem majd, mi történt, majd megteszi ezt a doktornő, de biztosan a legközelebbi találkozásnál rákérdezek majd személyesen is Miss Shirley-nél, ahogy a boncolásra is. Hagyom addig, hadd eméssze magában a benyomásokat. - Ami a szimulációt illeti: noha a műtét, amit látni fog, nem igényel hibernálást, néhány műtétnél mégis szükség van a tudásunkra. Szeretném, ha gyakorolná a félhibernálásba való eljuttatást, ott tartsa meg néhány órán át, majd hozza vissza a szimulációs-Alvót. Tíz sikeres félhibernálás és ébresztés után kezdje el az időt csökkenteni, ami a rendelkezésére áll. Kellő rutinnal elérhető a félhibernált állapot fél óránál rövidebb idő alatt is, ami sok esetben életmentő lehet. De Önnek egyelőre elegendő egy órán belülre lefaragni az időt. Figyelni fogom továbbra is az eredményeit. Minden jót, Miss Shirley! - Köszönök el tőle és megyek elintézni a további munkáimat. Meglehet egy biztató mosoly vagy pár dicsérő szó elkellett volna, de sosem voltam ez a fajta, engem sem motivált soha az ilyesmi, és közben már ezer más teendő körül forognak a gondolataim, így könnyedén meg is feledkezem az ilyen apró, de másoknak akár fontos gesztusról, hacsak abban nem érzi a lány, hogy jó úton halad, hogy személyesen figyelem a szimulációk során végzett eredményeit.
//Köszönöm szépen a játékot Ha máskor is boncolnom kell, mindenképpen veled akarom majd //
Szeretnék már túlesni ezen a boncoláson, így ha választhatok, akkor a koponyát nem nyitnám fel. Meghagynám dr. Hartnak, mert úgy érzem, hogy bőven elég volt nekem mára ennyi, és megnyugtatásként ér Jenkins kancellár válasza, mely szerint nem kötelez a továbbiakra. A halottat kivizsgáltuk, egyértelmű, hogy mibe halt bele, nekem pedig véget ért a feladatom. Finoman biccentek a férfi szavaira, de még mielőtt bárhová is mehetnék, a kancellár úr a boncnok felé intéz egy kérdést, ami zavarba hoz szinte rögtön. Picit újból elpirulok, még szemeim is lejjebb sütöm, mintha az előttünk fekvő halottat vizsgálnám, hátha valamit nem vettem észre rajta. - Köszönöm dr. Hart. És igen, szívesebben maradnék az élő embereknél. - Castillo kancellár ennyire komolyan gondolná azt, hogy neki dolgozzak és ne legyek genetikus, Callum Jenkinshez tartozva? Ezen gondolatok között indulok meg a férfi után, miután finoman biccentettem dr. Hart felé. A kesztyűktől én is megszabadulok, majd megmosom a kezem és jó érzéssel tölt el, amikor végre a köpenyemet is levehetem. Nem volt egy álom eddig ez a nap, de remélem, hogy lassan elenged. Négy nap múlva viszont úgy tűnik, hogy vár a következő feladat, így a férfi szemeibe tekintek, majd figyelmesen hallgatom végig szavait. - Rendben van kancellár úr. Ha dr. Cohlmann úgy véli, akkor segítek majd neki természetesen. - ígérem meg már most, előre, mert tudom jól, hogy mit várnak tőlem, és ha eddig nem okoztam csalódást, akkor ez után se szeretnék. A szimulációk gyakorlása viszont sokkal inkább kedvemre van, egyértelmű, hogy mi érdekel elsődlegesen, így némileg meg is csillan szemeimben a lelkesedés, mely mutatja, hogy mit gondolok a továbbiakról. - Értettem! Gyakorolni fogok, és köszönöm a segítségét uram! - minden téren. Mivel tudom jól, hogy mit jelent az, hogy személyesen foglalkozik velem. Csak figyelem, ahogy távozik, majd utána lassan én magam is így teszek. Mára elég volt ennyi, így a szimulációkkal holnap kezdek el foglalkozni. Izgalmas feladat, és bízom benne, hogy sikerrel járok majd, sőt, szeretném én magam is elérni a fél órás időtartamot. Tisztában vagyok a saját képességeimmel és azzal, hogy addig még sokat kell gyakorolnom, de mindig kellenek célok, amiket kitűzünk magunk elé.
//Én is nagyon-nagyon köszönöm! És kihívás elfogadva! //
Azt nem mondom, hogy a fejemre mért ütés nem fáj, mert több mint valószínű, hogy rettenetesen lüktethet és hasogathat, viszont szerencse a szerencsétlenségben, hogy mindebből semmit sem érzek. A kalitka, amibe bezártak egy tökéletesen megvilágított hely, nem túl tágas, de magassága és szélessége tökéletesen megfelelő, ahhoz, hogy az ember ne érezze magát sanyargatva. Egyértelműen fogoly vagyok, mert a minden irányban vastag üvegfallal zárt helyiség egyetlen ajtaja nagy gonddal reteszelt és a kezeim is béklyóban vannak. Fejsérülésemet az üvegről visszatükröződő, elmosódott képből sikerül kivennem, ahogy a nyakamon éktelenkedő, jókora furcsa fekete folt is kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy hol is vagyok pontosan és mi is történt velem az elmúlt órákban. Ittlétemet leginkább az elmúlt órák csapásspirálja mozgatta, melynek köszönhetően újból a Dominium vendégszeretetét élvezhetem. Már több hónapja annak, hogy a sikló, melyen bevetésre indultunk lezuhant és eltűntem a Perda-holdon, viszont egy valami nem változott: Valakinek, vagy valakiknek továbbra is fontosabb vagyok élve, mint holtan és ezek az illetők az utóbbi időben mindent megmozgattak utánam és nem elégedtek meg a kutatócsapat jelentésével, miszerint eltűntem és feltételezhetően társaimmal együtt oda is vesztem a zuhanást követően. Tökéletes volt a hely és az idő arra, hogy kámforrá váljak a Kancellária radarjáról még akkor is, ha a miértek a mai napig tisztázatlanok számomra. Vajon minden a véletlen műve volt, vagy valaki a háttérből intézte el, hogy ott és akkor érje utol az osztagot a végezte. Eddig nem érdekelt ez a kérdés, mivel a szabadság adta lehetőségekkel próbáltam élni, ami a gondolataimat is teljesen lekötötte, azonban így, hogy a nyomomra akadt a sereg egyik kopója, újból felvetődtek bennem a nyugtalanító körülmények.
- Megvizsgálták már? - sietve szedtem a lábaimat a folyosón, miközben tekintetem a mellettem öles léptekben közlekedő katonára emeltem. - Nem, asszonyom. De elkülönítettük - rövid és tömör megfogalmazás volt, de legalább hasznos információ. Szerencsére még akadtak gondolkodó emberek, ettől függetlenül nem lettem nyugodtabb, mert egy fertőzés soha nem jelentett jót. Elég volt egy apró, kis mikroszkopikus méretű vírus ahhoz, hogy a Dominium teljes fedélzetén élőket kipusztítsa, éppen ezért is kellett minden esetben a megfelelő protokollt követni. - Mit tudunk róla? - újabb kérdéssel bombáztam az ifjú katonát, akire ezt a lóti-futi munkát bízták. - Néhány hónappal ezelőtt indult bevetésre, de eltűnt. A Perdán találtak rá, és azonnal idehozták őt. - Volt még vele valaki? - Mást nem találtunk asszonyom, itt lenne - torpant meg az egyik labor előtt, s kinyitotta előttem az ajtót. Belépve az előtérbe már várt rám egy asszisztens, aki előkészítette a szükséges eszközöket. Sietve kaptam magamra egy gumikesztyűt, egy maszkot és egy arcpajzsot, majd a többiek felé fordultam. - Maradjanak itt, senki nem lépheti át az ajtót - ezt akár parancsnak is vehette a katona, bár nem osztogathattam ilyen utasításokat, de efféle esetekben azért figyelembe vették az orvos szavait. - Maga pedig jöjjön velem - mutattam a másik, már ott állomásozó katonára, aztán mielőtt még elindultam volna, eszembe jutott valami, így visszafordultam az asszisztensemhez. - Dora, hogy is hívják a foglyot? - Nikolai Denisov közlegény. - Rendben, nézzen utána az adatbázisban Denisov közlegény eddigi vizsgálatainak, legutóbbi vérkép eredményének - miután megkértem az asszisztenst, elindultam egy katonával a laborba, s beérve célba vettem a fogoly kalitkáját. - Denisov közlegény, Dr. Jenna Stone vagyok, azért jöttem, hogy megvizsgáljam, kérem lépjen közelebb. Hogy érzi magát? - egyelőre nem mentem be hozzá, csak a kalitkán keresztül figyeltem őt.
Míg a fehér fényben úszó üvegfalas ketrecben várok valakikre, van időm szemügyre venni a csuklóimon lévő szerkezetet. Mágneszáras, sorszámozott, kiváló anyagból készített biztonsági karperec. Rezzenés nélkül kibírta a Denisov-féle szakítópróbát, mely után azonnal megállapítottam, hogy akit ezzel a béklyóval akasztanak össze, előbb hagyja ott a kezeit valahol, minthogy erővel kinyissa, eltörje, ellője, stb. a zárat. Pár perc múlva azonban lőn világosság, ami után nyilvánvalóvá válik előttem is a helyszín, ami nem más, mint a Tudományos részleg laboratóriuma. Egyedül vagyok ebben a teremben, amiből két dolog következik: vagy túl korán van még a műszakkezdéshez, vagy miattam senkit sem engednek be a részlegre. A katonai kísérettel felém tartó maszkos, arcpajzsos érkező az utóbbit erősíti bennem minden egyes másodperccel, de kérdések helyett inkább megvárom, hogy ő tegye fel a sajátjait. - Üdvözlöm Dr. Stone. - a bemutatkozása után egy biccentéssel köszöntöm az eddig még sosem látott nőt. Jóllehet nem is vagyok mindennapos vendég ezen a szinten, de őszintén szólva, még csak a közelében sem jártam már jó ideje a labornak, így a személyzetet sem ismerhetem túlságosan. - Úgy látom a fejem nem bírta jól az ütéseket. - utalok a vérnyomos arcomra és homlokomra, melyen már rég megalvadt a kiserkent vér. - Ahogy elnézem - mérem végig gyorsan magamat - egyben vagyok, szóval nem lehetek olyan rosszul. - engedelmesen közelebb lépek, hogy a doktornő szemei felmérhessék a jelenlegi állapotomat. Könnyen lehet, hogy fogalmazásom több mint ködös, de érzékek és fájdalom-visszacsatolás nélkül az állapotomban elég nehéz erre a kérdésre kielégítő választ adni. - Ha jól sejtem miattam van most ez a felfordulás... - pillantok a nő mellett álló fegyveresre, majd tekintetem visszavándorol a dokira. - ...fogalmam sincs, hogy ez a folt miként került a nyakamra és főleg azt nem tudom, hogy mióta van ott. - kérdés nélkül kezdek bele abba, amiért ilyen szintű készültséget gyanítok a szinten, majd felszólítás nélkül fordítom jobbra a fejemet, hogy a nyakamon látott amőbaszerűen elnyúlt foltot jól láthassa Jenna.
Az üvegen át kémlelve, első ránézésre is feltűnt néhány horzsolás, de amint közelebb lépett, mozgása közben nem érzékeltem nála látható egyensúlyzavart. Ezt akár jó jelnek is elkönyvelhettem volna, ám nem az a fajta orvos voltam, aki bedől a látszatnak, soha nem hagytam volna ki egy részletes vizsgálatot, s ahogy észrevettem a fejsérülését, egy kicsit meg is döbbentem, mert sokkal csúnyábbnak tűnt, mint amilyen állapotot a férfi produkált. - Ütések? - némi értetlenséggel ráncoltam össze a homlokom, aztán egy pillanat erejéig a mellettem álló katonára emeltem a pillantásom, mintha csak tőle várnék választ arra, miért is verték meg ezt a férfit. A katona azonban inkább elkapta a pillantását, majd mereven bámult maga elé. Mennyire jellemző, egy tipikus hatalom kordában tartott szolgája. Kedvem lett volna felszólalni az ilyen fajta bánásmód ellen, mert egyáltalán nem volt kenyerem az erőszak, de jelen helyzetben nem az volt a feladatom, hogy a kancelláriát bíráljam, pedig volt bennem nem kis ellenszenv velük kapcsolatban. - Látszólag nem is, bár ez a fejsérülés nem tűnik egyszerűnek - jegyeztem meg, bár nem volt olyan egyszerű így az üvegen keresztül vizsgálódni. - Jól sejti.. - csak röviden feleltem, miközben végig vezettem pillantásom az arccsontján, keresve további sérülésekre utaló jeleket. Ezt követően siklott pillantásom a nyakára, s ahogy fordította a fejét, egy pillanatra lesokkolt a látvány, s kedvem lett volna káromkodni, de az indulatokat inkább magamban tartottam, hogy véletlenül se ültessem át másokba saját aggályaimat. Pedig azokból volt bőven látva a fekete foltot, amiről bár egyelőre fogalmam sem volt, hogy mi lehet, nagyon is hasonlított egy olyan vírusra, ami annak idején több millió ember életét vette el a Földön. - Connor közlegény, menjen oda az asszisztensemhez, és hívják be a laborba az összes katonát, akik részt vettek Denisov közlegény ide hozatalában - mondtam kissé halkan a kérést, mire értetlenül nézett rám Connor. - Na de a dolgom, hogy… - Most. Maszkot vegyenek fel - határozottan adtam ki az utasítást, kénytelen voltam erre, mert ha beigazolódik a gyanúm, akkor hatalmas káosz is eluralkodhat idővel. A bajt pedig jobb megelőzni minél előbb. - Denisov közlegény, most bemegyek, és megvizsgálom , kérem foglaljon helyet - odabent volt egy szék, amire kényelmesen le tudott ülni. - Először a fejét nézem meg - közelebb lépve hozzá, gumikesztyűbe bújtatott ujjaimmal finoman érintettem meg az állát, s a homlokát, hogy kedvemre fordíthassam a fény felé. - Nem érez semmilyen fájdalmat? Csak mert…itt van egy éles vágás - a hajszálak között húzódott meg az apró, ám mélyebb sérülés, s bár már nem vérzett, egyértelmű, hogy egy keményebb/élesebb tárggyal találhatták fejbe. - Kövesse az ujjamat - mutatóujjamat lassan mozgattam egyik irányból a másikra, majd fel-és lefelé, miközben figyeltem a szemmozgását. Ezt követően a pupillájába is bevilágítottam a kis lámpa segítségével. - Láthatóan nincs neurológiai probléma, ettől függetlenül fogunk csinálni egy koponya CT-t, hogy ellenőrizzük az esetleges vérrögképződést. A seb mélyebb, de nem tűnik veszélyesnek, a vérzést a fejbőrben meghúzódó erek sokasága okozta. Ez a folt a nyakán…őszinte leszek. Sokkal inkább emiatt aggódom, mert első látásra ez Pestisnek tűnik. Mondja, tapasztalt az elmúlt két hétben bármiféle tünetet ezen a fekete folton kívül? Rossz közérzet, hányás, duzzadt nyirokcsomók, köhögés? Van még máshol is ilyen folt…mint a nyakán? -
- ...az én hibám... - elcsípem a doktornő számon kérő tekintetét, melyet a védelme biztosításáért felelős kiskatona irányába intéz, de ez az a pont, mikor úgy érzem szólnom kell, mert a fiatalember nem tud erről a szerencsétlen esetről. - ...nem jöttem önszántamból és kissé összerúgtuk a port odalent a Perda-n. - veszem le a baka válláról a keresetlen pillantással rárótt terhet, amit senkinek sem engednék meg cipelni, mert hát igazságtalannak érezném, ha a Kancellária gaztetteiért felelősséggel tartozna. - Én ugyan így nézek ki, viszont látná őket... - mosolyodok el egy pillanatra, majd mikor észlelem, hogy ennek az egésznek a fele sem tréfa, mi több hamarosan karanténba kerülnek az elfogóim is, újból komoly arccal figyelem Dr. Stone szavait. - Rendben. - ellépek az ajtóból, mi egy szemvillanással később már tárva nyitva áll. Miután helyet foglaltam az ülőalkalmatosságon, hagyom, hogy szemügyre vegyék szerzett sérüléseimet, azonban egy valami akaratlanul is feltűnik az aprólékos szakmai vizsgálaton kívül: méghozzá az, hogy kettesben maradtunk. Az őr elszalajtásával megszűnt mögötte a fegyveres biztosítás, ami gyakorlatilag egyet jelent a védtelenné és kiszolgáltatottá válással. Egyelőre nem tudom, hogy bátorként vagy sokkal inkább botorként gondoljak rá, de bárhogyan is, a történtek újabb megvilágításba helyezik elhivatottságát a szakmájával szemben. Nem mintha tartania kellene tőlem, de egy tisztázatlan körülmények között lezuhant siklóról eltűnt, jószerivel dezertőr minőségben visszacibált, katonai múlttal rendelkező fogollyal kapcsolatban meglehetősen lazának, de mindenképpen sajátosnak érzem a felfogását. - Nem érzek semmiféle fizikai fájdalmat, hölgyem. - kérdése komoly, melyen csak csodálkozok, ahogyan azon is, hogy az aktám nem jutott el hozzá, mert már-már bazári celeb-betegnek éreztem magamat, annyi fehérköpenyes vizsgált az ébresztésem utáni időszakban. - Pestis? - egy egykori földlakónak rémisztően hangzik a név, amivel ugyan se közel se távol nem találkoztam, mégis annyira a múltba mutat és a zsigerekig hatol, amit egy idefönt születettnek nagyon nehéz lenne megmagyarázni. - Nem tapasztaltam sem hányást, sem köhögést. - a rossz közérzetre nem tudok választ adni és arra is megrázom a fejemet, hogy van-e máshol a testemen még efféle folt.
- A magáé? - pillantásom a kiskatonáról Denisov közlegényre siklott, szemöldököm egy hajszálnyit feljebb szökkent, fel is merült bennem néhány kérdés, de most nem fecserészni érkeztem, így csak biccentettem egyet magyarázatára, majd megkezdtem a vizsgálódást. - Meglepő mindez egy katona szájából, tehát olyan jó a Perdán, hogy már vissza sem éri jönni ide?- csak nem hagyott nyugodni a gondolat, hisz jómagam még egyszer sem jártam a Perdán, a férfi ellenkezéséből pedig erre következtettem, hisz mi másért ne akart volna visszatérni a küldetéséről? További megjegyzésénél, miszerint a többiek baját jól ellátta, csak egy szigorú pillantást lövelltem felé, ez a része nem foglalkoztatott. Sokkal inkább aggódtam a nyakán éktelenkedő folt miatt. - Különös…nem érez semmit? Tele van horzsolásokkal, van a fején egy csúnya sérülés, és még itt van ez a kelés a nyakán…érdekes - felmerült bennem a gondolat, hogy a férfi talán előzőleg beszedett valamilyen fájdalomcsillapítót, netán kábítószert, de az sem lepett volna meg, ha különösen magas a fájdalomküszöbe, hisz az orvostudomány során nem egyszer állapítottak meg ilyet betegeknél. Emellett ki tudja, hogy míg alvó voltam, miféle csodakatonák hagyták el a kiképző helyszíneket. Mindenesetre különös volt az, hogy Denisov közlegény nem érez jóformán semmit. - Igen, nagyon hasonlít ahhoz, legalábbis a folt, de ehhez még vizsgálatokat kell végeznem, hogy pontosan megtudjam határozni - pillantásom tekintetébe fúrtam, nem akartam megijeszteni, de az idő sürgetett, hisz ha ez valóban az, vagy ahhoz hasonló, akkor sürgősen ki kell fejleszteni az ellenszerét. Ehhez azonban több információra volt szükségem, mert így vakon tapogatóztam a sötétben. - Érdekes… - kissé félrebiccentettem a fejem, majd közelebb hajolva jobban szemügyre vettem a foltot, miközben fotografikus memóriámat előhívva próbáltam múltbéli olvasmányaimat felidézni. Mintha csak elővettem volna egy tankönyvet, úgy lapozgattam az elmémben rögzült képek közt, ám nem volt ehhez fogható. - Asszonyom! Maga mit csinál? - robogó léptekkel érkezett meg a másik katona, akit előzetesen arra kértem, hogy ne engedjen be a laborba senkit. Némi értetlenséggel fordultam felé, hisz csak a dolgomat végeztem. - Nem maradhat felügyeletlenül egy fogollyal - mondta, miközben ujjait fegyvere markolatán szorongatta, s tekintetét a bent vizsgált Nikolai-ra vezette. - Miért nem? - értetlenül néztem először a katonára, utána Denisov közlegényre. - Miért, megtámadna engem? - mindezt már Nikolai-tól kérdeztem, ez a feltételezés igazán meg sem fordult a fejemben. - Vért kell vennem, tartsa a karját - azzal, ha a közlegény közreműködő volt, elővettem a szükséges eszközöket, a karját elkötöttem, s könyékhajlatába csúsztattam a tűt, hogy levegyek egy egységnyi vért. - Remélem nem a szédülős fajta - néztem rá közben. - Mi történt odalent a Perdán, evett valamit? Találkozott Perdaival? Létesített szexuális kapcsolatot? - talán nem számított rá, hogy efféle kérdések is szóba jönnek, de infektológusként tudnom kellett mindent, hogy minél előbb megtudjam, mi az a valami a nyakán, s vajon hogyan is terjed.
- Hivatalosan én csak egy ici-pici gépész vagyok az Imperium-ról, nem pedig katona. - kimondott szavaimmal párhuzamosan az összebilincselt csuklómat megemelem, hogy a hüvelyk és mutatóujjam között alig hagyott távolsággal a méreteket is szemléltetve egyértelművé tegyem pontosan milyen jelentéktelen tényező is vagyok ebben a nagy egészben. - A hivatalos verzióra kíváncsi, vagy inkább az őszintét hallaná, Dr. Stone? - emelem pillantásomat a vizsgálat közben a nőre, amire majd eldönti, hogy ad-e választ. Rezzenéstelen arccal állom a doktornő fürkésző tekintetét, majd bevillan valami, ami talán segíthet ezt a komolynak hangzó ügyet előrébb lendíteni a találgatások mezejéről. - Néhány napja az egyik éjjel hívatlan vendégem tévedt a ranchomra, akivel nem bírtunk egymással, de egy ütésváltás elegendő volt ahhoz, hogy ne tudjuk egymásra erőltetni ölési szándékainkat. A sötétben nem láttam túl jól milyen állat támadt rám, de az oldalamon megsebesített. - fordulok egy kissé oldalirányba, hogyha Jenna gondolja, akkor a ruházat alatt megtalálja a karmolás nyomát. A szervezetem gyors regenerálódásának hála konkrét sebet nem, viszont hegesedést egyértelműen láthat, melynek alakzatából talán a mancsnyomot is ki lehet olvasni, ahonnan már csak egyetlen lépés a támadó beazonosítása. - Ha ilyen szándékom lett volna, már rég túl lennénk rajta, doktornő. - a viszkető mutatóujjú ifjoncokkal tapasztalatból mondom, jobb, ha nem kekeckedünk éles helyzetben, mert stressz hatására könnyen félreérthetnek még teljesen egyértelmű jeleket is, ezért semmiféle mozdulatot nem teszek visszatérése után és hagyom, hogy a vizsgálatot végző személy irányítsa a szituációt. - Maga a főnök... - engedelmesen emelem a karomat, ha szükséges, de közben fél szememet a katonán tartom, ő vajon mennyire tartja jó ötletnek a vérvételt. - Fogalmam sincs, hogy szédülős vagyok-e... majd kiderül bírom-e a tűket. Szemléletesen adom elő, ha nem. - mosolyodom el, mert fogalmam sincs miként reagál a szervezetem a beavatkozásra, én magam pedig már nem emlékszem, hogy volt-e korábban ilyen jellegű problémám, de azt hiszem, akire annak idején vadászgépet bíztak, nem küzdött efféle gondokkal. - Három és fél hónapot töltöttem odalent, ez alatt vadásztam, gyűjtögettem, kipróbáltam ezt-azt a boldogulásom érdekében, és igen, találkoztam egy perdai nővel aki a segítőmmé vált, de nem volt közöttünk semmiféle szexuális kapcsolat. - ha már belekérdezett, íme az őszinte válaszom, elvégre nincsen és nem is szabad, hogy legyen takargatnivalóm.
- Nem érdekelnek a hivatalos verziók, tiszta lapokkal szeretek játszani Denisov közlegény - mondtam egy komoly pillantás kíséretében, majd tovább vizsgálódtam rajta, míg fel nem fedeztem azt a csúnya foltot. Tényleg rémesen festett, s persze számos elmélet létezett arra, hogy vajon mi is lehet, közülük egy-két gondolat azonnal be is villant az elmémbe, de korábbi esetek alapján még nem lehetett pontos következtetést levonni. Szükség volt az információkra, s a vizsgálatokra. - Vendég? - kíváncsian füleltem, első hallásra olyan volt, mintha egy helyi lakossal lett volna a verekedés, később azonban kiderült, hogy egy állattal zajlott a dulakodás. - Akkor ahhoz képest egész jól megúszta - jegyeztem meg, ezt akár dicséretnek is vehette, mert hallottam már egy-két történetet a Perdán élő állatokról, s volt köztük olyan, akivel bizony még én sem futottam volna össze. - Hadd nézzem az oldalát , kicsit emelje meg a karját - megfogva felső ruházatának alsó részét, feljebb húztam, csak hogy szemügyre vehessem a támadás okozta sebeket. Ahhoz képest, hogy nem rég történt, nem tűnt veszélyesnek, sőt, csak hegesedés nyomait véltem felfedezni. - Nem túl jól kivehető, de olyan, mintha egy…mintha egy mancs lenne. Nem tudja, mekkora volt úgy nagyjából? Ki kellene deríteni, hogy miféle állat támadhatta meg. Az állatok sok kórokozót hordozhatnak, ez így lehet bakteriális fertőzés is , de ennyiből még nem tudom megállapítani - ekkor ért vissza a katona, meglehetősen idegesnek tűnt, én viszont higgadt voltam, talán túlságosan is. Kíváncsi voltam, mire ez a nagy pánik, Denisov közlegény viszont megnyugtatott afelől, hogy nem tervezett megtámadni. - Ezt jó hallani - mondtam mosoly nélkül, majd neki álltam a vérvételnek, de a katona továbbra is ott feszengett mellettünk. - Most mi a baj? - Tűt nem használhat egy fogoly közelében! - Maga most szórakozik velem? Hadd végezzem a dolgomat, maga is tegye a sajátját. Ha netán kitépné a tűt a kezemből, akkor lője le, egyébként ne akadékoskodjon - szóltam lekezelő hangnemben, látszott, hogy ez a katonának sem tetszik, valószínűleg fejben már elhordott mindennek, de ez nem izgatott. Valahogy le kellett vennem a mintát, s ezzel nem várhattam órákat, mert az idő sürgetett. Miközben a vért vettem, számos fontos kérdést tettem fel, szerencsére Denisov közlegény nem volt flegma, és zavarba sem jött, őszintének tűnt, ahogy a kérdéseimre választ adott. - Remek hír, akkor azt már tudjuk, hogy nem szexuális úton kapta el ezt a …bármi is legyen. Ott élt és gyűjtögetett…egyes növények is okozhatnak mérgezést, allergiát, viszont akkor több ilyen folt is lenne a testén. Máshol is vélt felfedezni ilyen foltokat? - közben mellénk ért Dora, az assisztensem, s egy pillanatra félbeszakított, majd átadta a páciensről lekért adatokat. Gyorsan futottam végig azokat a kommunikátoron keresztül, egy-egy részletnél fel is emelkedett a szemöldököm. - Hm, úgy látom, hogy semmi különös, a szervezete olyan, mintha vasból gyúrták volna. Szóval szerintem ezt is túl fogja élni. De, szeretnék meggyőződni arról, hogy ez biztosan nem egy halálos és veszélyes fertőzés, mert nem lenne jó, ha valamit elterjesztene itt a Dominiumon. Addig pedig itt marad, legfeljebb két nap, mire eredményeim lesznek. Kibírja? - igazából ki kellett bírnia, inkább csak “kedvességből” kérdeztem meg, bár ha nemet mond, akkor is muszáj lesz még itt eltöltenie néhány napot.
Azt sejtettem, hogy a téma mellett nem fogunk csak úgy elsuhanni, viszont arra nem számítottam, hogy a hivatalos verziót fogjuk száműzni beszélgetésünk folytatásából, főleg úgy, hogy állítása szerint tiszta lapokkal szeret játszani. Mielőtt belekezdenék az őszinte verzió előadásába, ezen a ponton két dolog vág az elmémbe a doktornővel kapcsolatban. Az egyik, hogy Dr. Stone nem a Kancellária biodíszletében, parancsra cselekvő droid, hanem valaki más, akit egyelőre nem ismerek, míg a másik eszembe ötlő verzió, hogy Dr. Stone egy minden hájjal megkent és rendkívül számító nőszemély, aki ily módon akar a bizalmamba férkőzni, hogy az így megszerzett információkat ilyen-olyan juttatásokért cserébe, vagy csupán "igaz dominiumi Polgár"-ként tetszelegve a hatalom előtt adja tovább nekik. A válaszadásra nem áll rendelkezésemre túl sok idő, ezért csak a két szélsőség ugrik be, átmenet és árnyalatok nélkül. A pillantására gyanakvóan vonom össze szemöldökeimet, de a munka folytonossága miatt nem tudunk farkasszemet nézni egymással. - Műszaki hibák ennél a fajta siklónál a nulla százalékot közelítik, persze bármikor beüthet a krach… de, ha még ez be is következik, nem a reaktor adja be az unalmast és főleg nem úgy, ahogy történt. Ha engem kérdez az egész osztagot ki akarták nyírni. - kezdek bele a mesébe, miközben a kérésnek megfelelően megemelem a karomat. - Hogy kik és miért tették, amit tettek, azt egyelőre nem tudom, de ha már így alakult, akkor megadtam volna nekik azt az örömöt, hogy besoroljanak a többiek mellé és halottnak nyilvánítsanak. Egy jó darabig eszemben sem volt visszatérni ide, és ha elérkezettnek láttam volna az időt, sem így tettem volna, ahogy most itt vagyok. - hangoznak az őszinte változat mondatai. - Doktor, kérem ne adja a katona alá bogát, mert a tetteim feléért is golyót röpít belém. - nem félek a következményektől vagy a haláltól, de a fenének se hiányzik itt és most elpatkolni. - Ennyi lent töltött idő után azt hiszem kijelenthetem, hogy sokat próbált gyomrom van és érzésem szerint ilyen tüneteket egyszer sem produkáltam, mint ez a mostani. - személyes meglátásom alapján nem az állati hús vagy a növények akarnak efféle módon kitolni velem, de ezt persze Jenna-nak kell kizárnia. - Szorult helyzetem miatt - emelem meg óvatosan a "láncra" vert kezeimet - a testem más területein nem volt alkalmam megvizsgálni magamat. - ez az igazság, mert ezzel a nyakfolttal is csak most, az üvegfal tükröződésében találkoztam először. - Üdv. - biccentek köszönök a sietve érkező asszisztensnek, majd figyelmem az eredményeimet pásztázó nőre vetül. - Örömmel hallom. - mondom ezt úgy, mintha azt közölték volna az előbbiekben, hogy óráim vannak hátra és búcsúzzak el az élettől, de igazság szerint ennek a hírnek a hallatán nem tudom eldönteni, hogy örüljek-e vagy sem. A génjeim manipulációja még az ismeretlen eredetű és erejű kórságnak is ellenáll, úgy fest Jenkins és "bandája" makulátlan munkát végzett velem. - Köszönöm az információt, Dr. Stone. Úgy vélem, ha a Perda-holdon több mint három hónapot kibírtam, az itteni kettő sem lesz megterhelőbb. - legalábbis merem remélni, de ezzel kapcsolatban többet nem kérdezek, mert ha van valami, azt úgyis közölni fogják velem.
Nem azért érdeklődtem, mert bárkinek is információt akartam gyűjtené, egész egyszerűen csak kíváncsi voltam, hogy vajon miért hozhatták ide bilincsben, s vajon mit követhetett el. A véleményét csöndben hallgattam végig, annyira nem értettem a siklókkal kapcsolatos műszaki problémákhoz, hogy kétségbe vonjam a férfi véleményét, ezért elfogadtam mindazt, amit mondott. Az persze újabb kérdéseket vetett fel bennem, hogy vajon miért is akarhatták a teljes osztagot eltenni láb alól, de ezekbe a kérdésekbe jobb volt inkább bele sem merülni. - Ne aggódjon, míg engem lát, nem fog golyót röpíteni magába - jegyeztem meg, aztán egy jelentőségteljes pillantást küldtem a katona felé is, csak hogy meg se forduljon a fejébe lelőni a páciensemet. A tünetei miatt további kérdéseket tettem fel, hogy azok alapján fejben már kutakodjak a miértek után, volt is néhány korábbi esetpélda, amire ily módon visszaemlékeztem, de a vérvizsgálat eredményei előtt semmiképp sem akartam elhamarkodott döntést hozni. Az asszisztens közben érdekes információkkal látott el, melyek ismét csak gondolkodóba ejtettek, s nagyon úgy tűnt, hogy ez a férfi különleges, mert az eddigi orvosi papírjaiból is az derült ki, hogy jobban ellenállt bárminek, mint átlagos társai. - Nos, Mr. Denisov közlegény, azok alapján, amit mondott, én is úgy vélem. Két nap elteltével már mi is többet fogunk tudni, és ha szerencséje lesz, addigra az a csúnya folt is eltűnik a nyakáról. Nem tartom fel tovább, próbálja kipihenni magát, igyon sok folyadékot és remélem, mire újra találkozunk, már nem lesz magán ez a bilincs - jegyeztem meg, majd biccentve köszöntem el tőle, s visszasiettem a laboromba, hogy máris utána nézzek, vajon mi okozhatja azt a foltot a férfi nyakán.
Ha máskor is boncolnom kell, mindenképpen veled akarom majd 
//
//
