Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Volt ilyen szokás? Melyik beteg világban! Micsoda pazarlás! Milyen para lehetett a csajoknak! - Jézus, na Ő nem volt ott tuti, neki is biztos volt ízlése, nem hagyta volna. Na de nyugodjon meg, jó lesz az új karja is, Clermont style! -Hááát mikor? Meg koldus ne válogasson! - Ingyé' javítom, szóval pofa alapállás és nagy mosoly. Avagy beszélhet, de arról amiről kérdezem, ugye, hát mondja, mondja, hallgatom. De előtte még veszem az új ötletét, szeretem a fejlesztéseket és egy asszisztens jó lenne ám! Bár nekem Sky jut eszembe, magam is belátom lehet nem díjnyertes ötlet. Másoknak biztos nem akik megnéznék ahogy lehajol. -Ú, felveszem én, de abban nem lesz köszönete! - Röhögök, mert rajtam nem hogy feleannyira, de sehogy se mutatja jól ami a fejemben van, szóval... még a végén megkapnám hogy rémálmokat akarok neki, no. -Jah. - Kivételesen aztán teljesen egyetértünk abban hogy a húga zakkant, mint Ő maga - ha nem is pont erre bólintott de akkor is, ezek tények! -Komoly? Ú, összepakollak és mehetünk is! Szeretek így vásárolni, hogy csak viszem amit érek! De hátha nála találok olyan alkatrészt amit eddig nem tudtam semmivel se helyettesíteni. - Az jó lenne, mert anélkül... sosem lesz titánunk, avagy egy perdai kovácsnőt kell feleségül vennem és titángyermeket nemzenünk. Hm. Na de ott tartottunk hogy ez az idióta kaptat fel a hegyen. Jégpárducokkal vagy mikkel, hát de most mondja nem vagyok rendes, nem is arra gondolok szép szőnyeg lenne, hanem jó lesz nekem élve melengetve a lábujjaim! -Ahahha, meglehet. De hát cica-cica, egyre megy! - Röhögök, hogy a csajok is cicák meg ez a vadmacska is, hát majd ügyesebben válogatok na. De hogy mit visszapofázik már a titánkarjaimra, pfff, forgatom a szemem. -Az mindegy hol okoska, nem a szerszám a lényeg, sokszor nem is az alkatrész, hanem a mechanizmus. Nálam jobbat keresve sem találsz, szerinted miért nem lettem katona, mikor minden felmenőm az volt? - Nem nagyon beszélek a családomról, lévén sokaknak nem is kell, flottás volt mind vagy hadseregbeli, én vagyok ilyen kakukktojás. Bár élvezem, szó se róla. -Szóval fogd be, nyugodj le, úgy csinálom továbbra is ölelgethess amikor akarsz! - Kaján félszeg vigyor, hogy ne f.sson már, jó lesz az. Meséljen inkább, hát csupa fül vagyok, míg Ő csupa alkatrész és szerszám már mindenhol. -Hmm... nem lett szimpi öregem, ne menj marketingesnek. Inkább eszem gyümölcsöket vacsira és még ágymelegítőnek sem jó, gyík, akkor félig hideg tudod, ha meg madár tollas és mindent leszar felülről, á nem kell... - Vigyorgok, de azon már kevésbé megette szegény párákat akik kísérték. Na de van happy end csak kinyírták a tudóst meg a dögjeit. A kanci még fel is gyújtatta. -Rosszul fogalmazol... "még" ne robbanjon ki. Utálom hogy bemászkál Elorakba az a zsíroshajú karvalyorr, kiruccanunk és ott lesz jól nézünk ki... - Morgok Jenkinsre, nem vagyok a rajongója. Bár én keveseknek, esetleg Skynak mikor dögösebben öltözik, ugye. De hogy siettet ez a jómadár hát komolyan... eleinte csak tekintettel fedem meg de aztán inkább elterelem a figyelmét. -Sok, hát élvezkedős fajta vagyok! - Röhögök, majd mosolyogva csóválom a fejem. -Mertél volna mást mondani nem csak a karodon perverzkedek! - Nevetek, de jól esik amit mond, jó érzés hasznosnak lenni, főleg mert nem mindig sikerül, ha nincs min ügyködni épp. Na de faggatom még mielőtt csipkerózsikázik, vannak kérdéseim is ám! -Hát hogy a viharba ne?! Ó igen? Szuper! - Azt hiszem viccel és csak elhívja hogy bemutassa, szóval nem veszem túl komolyan. -Randid? Mi van ez a Vharan nevű megtetszett mi? Te kis pajkos! - Cukkolom, de nézek rá hogy mondja már kivel! -Denisov... olyan ismerős a neve... - De valamiért nem ellenállóként, de majd kijavít avagy felvilágosít, legalább is remélem nem kell megszúrnom egy csavarhúzóval beszéljen már. -Nah, szervezd be kapcsolatnak, hátha. Csípem a harcosaik, olyan tűzről pattantak! - Szeretem a szenvedélyes embereket, ők nem úgy úsznak az árral mint a halvérűek, ugye. Azon hogy ásít csak mosolygok, na akkor nem faggatom oly nagyon, várom válaszolgasson, aztán meglátjuk mire jutok.
Kérdésére vállat vonok, csak fél füllel figyeltem, mikor erről volt szó, hogy aztán melyik régi földi kultúra követte el és mikor, mondhatnám, hogy totál kiesett, de meg sem ragadt. - Inkább fizetek akkor! Mennyi perdit lesz? - Kérdezek vissza inkább, minthogy elkezdjek neki kreatív hobbikat ajánlani, amikor művészkedhet és megvalósíthatja önmagát. Ne az én karomnál tegye, ez a lényeg. Kivéve, ha faszább lesz, mint amit a Dominiumon tudnak, ezt viszont kétlem. Bocs! A gondolat, hogy Sky legyen a bizonnyal ledér munkaruhás asszisztensnő is már megmosolyogtató, de hogy Carlisle vegye fel helyette már olyan nevetést okoz, hogy alig tudom kimondani a szavaimat. - Legalább sik...erülne a t...terved, hogy meg...megnevettesd! - Kizárt, hogy Sky azt nevetés nélkül kibírná, már ezért megérné, komolyan! Mikor a nevetést abbahagytam elkezdem elmesélni, hogy s mint esett a karommal, hogy csak így tehetetlenül lifeg mellettem, mármint lifegett, mikor bejöttem, most az asztalon pihen. A történetet nagyjából hiszi el Carlisle, bezzeg azt szó nélkül elfogadja, hogy elviszem egy alkatrész-terülj-terülj-asztalkámhoz. Jellemző! De mosolygom azon, ahogy megörül a lehetőségnek és már olyan dolgokat gondol az asztalra, amikre régóta vágyik itt. Kívánom, hogy szerencséje legyen. - Azért várd meg, míg eszek, iszok, fürdök és átöltözök! Legalább jóllakottan és illatosan forduljak le a motorról a fáradtságtól. Egyébként a húgom hozta ezt össze nekünk, a fizetség, amit viszünk, az meg a Városból van, mondhatni nekünk ingyen vásárolhatsz be. Raven vérbeli üzletasszony! - Nekünk mindenhogyan előnyös a dolog, a perdai eladó pusztító szájszagáról meg nem szólok. Ennyi kellemetlenséget elviselünk majd, veszünk kint egy nagy levegőt és rekordot döntünk a visszatartásában. - Tehát azt mondod, hogy ehhez is van mindened, s csak a mechanizmusát kell megértened? - Kérdezek rá, mikor azzal nyugtat, hogy nem gond, hogy itt nem rakott össze többet másfél titánkarnál, de a Dominiumon sokat. Azért nem lettem nyugodt, de egyebet úgy sem tehetek, mint rábízom magam. "Csak" a mechanizmus, de jó... - Mert gizda vagy. - Jelentem ki a választ pimasz komolysággal, miért nem lett katona, mint a Clermont familia többi tagja. - Ajánlom is, vagy egykezes szigszalagos bosszúnak nézel elébe! - Már olyan régen mondtam neki ezt a szót, szerintem hiányzott neki, be is dobtam gyorsan. A munkaerőt megfelelően motiválni kell, nemde? Az északi útra jól motiválom, s talán azzal a jeges madárszerű sárkánnyal sem futunk össze majd, ami mellett nem kampányoltam jól. Nem mintha ez lett volna a terv, vagy arról lett volna szó, hogy egy olyant fogadjunk örökbe. Azon viszont jót röhögök, hogy ez ellen miket hoz fel érvként, egyikbe sem tudnék belekötni ami azt illeti, bár az elgondolkodtató miben jobb, ha lentről szar össze valami mindent, nem fentről. De mindegy is, haladunk tovább a történetben és már a végefelé járunk, hogyan menekültem meg a kancellár elől is a perdaiak hathatós segítségének hála. Bólintok rá, hogy jah, még nem akar háborút a kancellár. A rajongását megértem, ki rajong értük? Mármint Carlisle ex-neje kivételével, aki a'szem Evans-ért van oda meg vissza, mintha egyszer ezt mesélte volna. Brrr... - Aztán mit csinálna ott velünk, ha meg is lát? Elorakban ő sem foghat fegyvert, sem a fényes fekete díszkísérete. Ő viszont könnyebb célpont és kísérti is a sorsát, ha annyit flangál ott. A többi le sem merészkedik, vagy Városon kívülre se dugja az orrát. Még a botanikus-biológus gülüszemű sem, amelyik elveszi most ősszel kb. a lányát. - Szemet forgatok, mert azért fura egy gusztusa van, hírek szerint tizenhét sincs a kiscsaj. Lassan a dominiumi anyák elkezdhetik félteni a tizennégy éves lányaikat is, ha túl szépek. Ki tudja, mikor akad meg rajtuk egy kancellár perverz tekintete? - Hééé! - Felelek ennyivel nevetve háborodva fel, hogy Carlisle is perverzkedne. Ez önmagában nem zavarna, csak ne én legyek az alany! El se merek aludni a végén. - Szuper bizony a húgom! Legszuperebb, majd meglátod! - Mosolygok és némileg komolyan is gondolom, látszódik, hogy egyfajta rajongással vagyok Raven iránt, de tagadnék minden vádat, ami az elfogultságomra vonatkozna. - Dehogy, hülye vagy! - Nevetek fel arra, hogy Vharan-nal lenne randim. - Egy városi csajjal találkozom majd... - Vezetem fel a témát fülig érő vigyorral, láthatóan tetszik ennek az egésznek a veszélyes mivoltja és ez időre el is felejtettem, hogy fáradt vagyok. - De hallod, az a nő... - Nem is mondom, inkább mutatom: kezem emelve formálom a levegőbe alakja ugyancsak kívánatos helyeken szépen gömbölyödő formáit. - A másik oldala is ilyen, képzeld oda, mert lassan dolgozol, nem tudom mutatni. - Cukkolom kicsit most én őt, mert hát az alak bemutatása úgy lett volna az igazi, ha egyszerre két kezemmel mutatom a pompás szimmetriát, de hát... Denisov említése is érdeklődésre tart számot, s eltűnődöm a nevén. Azt se tudom, hogy Alvó volt-e és ha igen, mióta lehet ébren? - Neked ismerős? Nekem nem volt... Lehet titánokban nyomul, onnan ismered régről? Mindenesetre Raven haverja, fel is tette nekem rövid kis listájára, kit ne lyugassak ki, ha véletlen összefutnék vele. Mondjuk tartok tőle, hogy a lista tagjainak rólam nem szólt, szóval golyóálló páncélt is kérnék, maestro! - Vagy nekem kell titánba bújnom, ha egyszer elkészül vele Carlisle. Azt hiszem, még kipróbálni sem meri majd odaadni nekem, nehogy lekoccoljam itt-ott. Hát még így, hogy bevallottan céltáblát játszom. - Kapcsolatnak? Mire gondoltál, miként tudna nekünk segíteni? - Kérdezek vissza, egyelőre most ásítás nélkül.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Nincs annyid. - Mondom halál komolyan rámeredve, majd újra nevetek, megpaskolom a vállát, azt érzi is. Jó lesz, jó lesz, ne legyen gyáva és konzervatív! Akkor se ha végül rajtam köt ki a Skynak szánt sokat mutató szexi hacuka, mert hát... igen, jogosan röhög, szexi vagyok, félisten, ne adjuk alább, de abban a ruhában oda minden tekintélyem... vele nevetek, főleg hogy közli nevetne. Törlöm a szemem, jaj, hát azt kétlem. -Szerintem sírna! - Röhögök tovább, úristen, sosem fogom megnevettetni azt a nőt, pedig rajta vagyok, de acél mosolyizmai vannak! Jaj de ha lenyugodtam szerelem ám, tényleg, hallgatva a hihetetlen történeteit. Bár az a vásárolgatás Elorakban nagyon kecsegtető, szerintem most nem merne ilyen helyzetben ugratni vele, mert bukja a karját. Na tehát reméljük a legjobbakat, akarok már titánt szerelni! Meg tervezni! EL is kezdtem ugye, azt hagytam félbe... miért? Mert ez a dinka lerobbantja a karját! Micsoda dolog ez... -Mióta vagy Te ennyire elkényeztetett hercegnő? Enni, inni, fürödniii? - Jó hát van egy szaga szerencsétlennek, de az égett füstös szag amúgy is elnyomja, nem csinálok ebből problémát. -A család szeme fénye! Ha már elsőre nem jött össze a szegény Delgado papának és mamának! - Vigyorgok gonoszan, de érezhető én is hálás vagyok a húgának, jó hogy egyre többen csatlakoznak és velünk tartanak. -Ami nincs elkészítem, mert értem mi kell oda. Van itt gógyi öregem, tanulj a mestertől! - Mutogatok a halántékomra, hogy nem kell itt leparáznia az égről a csillagokat, megoldom működjön a karja, a borítás nagyobb gond lesz, de azzal ráérünk. Hallva viszont azért nem lettem katona mert gizda vagyok eltátom a szám felháborodva és homlokon pöckölöm. -Mert Te kétajtós szekrény vagy hadtápos katona uraság?! - Kocogtatom meg nem fém mellkasát, hogy kikérem magamnak, szálkásan izmos vagyok, ha kicsit inas is az itteni éhezéseimtől. -Egy kézzel meg se oldod barátom, ellenben én betekerlek egy egész gurigával! - Fenyegetem hagyjon már azzal a szarral, mert tényleg megmolesztálom vele! Ő a történetével molesztálja az idegeim, meg a karvalyorrú halálmadár felbukkanásával, de szerencsére a perdaiaknak volt esze és Alecet választották, hát tudtam én hogy bölcsek! -Jaaaaaj azt hallottam, mind degenerált, én mondom. Erőszaktevők, pedofilak, sorolhatnám! De jah, igazad van, belebotlunk abba a méregkeverőbe akkor lelőjük és futunk. Mármint szitává lőjük és úgy nehogy itt megmentsék a sápatag valagát! - Bevállalnám, bár inkább Tersont nyitnám fel egy csavarhúzóval a családom miatt de ez részletkérdés, nem vagyok válogatós. Mi sem mutatja jobban legyen jó fiú vagy elcsábulok a rosszfiúsnak és perverzkedem a karján túl másutt is! Nézne, ebben biztos vagyok, lehet a karja se lenne olyan nagyon fontos utána csak szaladhasson. Bár ha viszonozná lehet én hagynám ott, sosem tudni, Alec se ép. A húgára mosolygok, hogy a legszuperebb, nincs kétségem, ha csak kicsit is hasonlít a bátyjára, tudom imádni fogom azt a lököttet is. A kedvenc Delgadom viszont egyelőre nagyobb élvezettel piszkálom, most épp a randija miatt hogy a hős Vharannal lesz. De nem, nem valami városi bige. -Azt' mikor hozod haza a csajt hmm? - Mikor fél kézzel mutatja a hullámzó alakot nem nehéz elképzelnem van ott hegyvonulat és völgy is, nevetek is. -Jaj-jaj, lehet még lassabban fogok, majd itt hagylak, elmegyek a városba és keresem a kívánt domborulatokat üzenve neki saaaaajnos nem értél rá, én velem lesz a randi! - Gonosz vigyor, akkurátusan félreteszem a csavarhúzót, hogy két kézzel támaszkodjak az asztalra, de ha már nagyon hőbörög (esetleg megijed bár cseppet sem gyáva alak) akkor elveszek egy csavart róla és kézzel betekerem egyelőre csak lazán. Nekem amúgy ismerősnek tűnik a Denisov név, de aztán lehet keverem, ki tudja. -Fogalmam sincs, a szüleim rengeteg nevet emlegettek anno, szerintem nem a bátyámtól hallottam, nem hiszem pilóta. De mondom, lehet csak hasonlít egy másikra. - Vonom meg a vállam, nem lenne új ha összekevernék két embert. Néha megesik a legjobbakkal is. Hát nem egy Clermont hogy felejthetetlen legyen, no! -Micsoda kérések! Ha elkészültem a titánnal majd kitanítalak hogy vezesd és meglesz a páncélod! Bár ahogy elnézlek Téged nem ment meg semmi a bénázástól, ha esni kell akkor esni kell! - Nevetek, szívom a vérét, mint egy vámpír. Ú, vajon vannak vámpírok is? Ha már sárkánygyíkok vannak... fúj, ilyen harapás nem kéne. -Mit nem? Ki vagy becsempész a Domiról dolgokat, akár minket, hát kelleni fog rád pár dolog még barátom! Ó de tényleg, beszélgessünk el kicsikét arról ha megint működik a karod mit is kapok majd? A tested többi részét nem adod mert galád vagy, mi jobbat tudsz ajánlani? - Röhögök, mert nem kell nekem a teste, tudja jól, igazából fizetség se, de hátha megdob valami ellenállhatatlannal és motivál a tökélyre nem csak a megfelelőre, ahah!
Nevetek azon, hogy nincs annyi perditem, se elég perdai tevém-lovam-togitám, a húgomat meg nyilván nem ajánlom fel. A randi egy dolog - viselje is jól magát majd Carlisle! -, de hogy lesz-e köztük bármi is, az más kérdés. Tippem szerint nem, de aztán értek már meglepetések az életben, mindenesetre Családügyi hivatali kényszerítő erő nem lesz ebben a randiban. A nevetést csak fokozza, hogy Carlisle-t képzeljük el abban a hölgyeken csinos munkaruhában, amit Sky-nak kellene viselnie. Meglehet, hogy sírna, de kis szerencsével a nevetéstől. Mi még nem tartunk itt, ami a munka rovására is menne, legalábbis gond lenne, ha Carlisle a könnyeitől nem látná, mit csinál. Az viszont, hogy útra kelésünk előtt még ennék, innék és rendbe szedném magam, az teljesen érthető szerintem. - Már ne is haragudj, de üzletelni megyünk, az pedig munka. Attól én meg mindig éhes és szomjas leszek, s ráadásul ha koszosan megyek el, akkor hiába jövök vissza koszosan, nem látszódik majd, hogy dolgoztam. Az út friss pora meg ilyesmi kell, hogy kellően hasznosnak tűnjek! - Magyarázom az okokat, a nyilvánvalón kívül, hogy egy ilyen kaland után fel kell frissülni, még ha az alvást itt ezen az asztalon is fogom megoldani. - Azért prototípusnak elég jól sikerültem, de biztosan nem véletlen, hogy következőnek már lányt akartak! - Vigyorgom, noha a történet nem ennyire vidám, hiszen Delgado mama nem ugyanaz kettőnknél, ám erről nem szoktam beszélni és Ravent se mutatom be soha úgy, hogy csak fél-tesó. - Szavadon foglak! - Hitetlenkedem azért még egy sort, hogy tényleg működő lesz ez a kar, ám jobb ötlet nincs, se egyéb esély, szóval megtérek és hinni kezdek abban, hogy Carlisle egy zseni. Mondjuk nem segíti elő az új vallásomban való elmélyülést, hogy közben homlokon pöckölget, elfeledvén, hogy van egy jobb oldali, minden tekintetben tök normális karom, amivel meglegyinthetem gizda uraságot. - Az hát! Kabin-szekrény ugyan... - Nevetem el a végét, mert a kabinok nem a nagy méreteikről voltak híresek, következésképpen a beépített kétajtós szekrényeik sem. Vagy csak a mi családunk nem volt elég módos, főleg apa leszerelése után, lehet Clermontéknál ennél tisztességesebb méret jutott ki lakhatásra és pakolásra is. Nekem a Rebelliumban azt is szokni kellett, mikor egymagamra kaptam egy teljes szobát előlépetésem után. Fura volt. - Sose becsüld alá egy Delgado kreativitását, barátom! Ezt veheted húgomhoz is jó tanácsnak! - Teszem hozzá, mert őt se kell aztán félteni, az esze élesebb bármilyen emberi vagy perdai fegyvernél. Örömmel látom viszont, hogy a szigszalag azóta is látens kiütéseket okoz Carlisle-nak, már csak azért is, mert kis tréfát agyaltam ki neki már korábban, csak ki kell várnom, hogy az idő beérjen hozzá. - Lőjük! Mármint leginkább te, de egyetértek! Én majd elvonom a testőre figyelmét. Mondjuk kíváncsi leszek, kit kapnak a Dominiumiak a nyakukba utána, mert nincs örököse. Ezt a jó szokását megtarthatja, ha túl is élné, amilyen szerencsés siklókkal meg mindennel, plusz lehet bénán is lősz... - Mosolygok a végén, de az előtte lévő részre szemet forgattam, mert egyelőre úgy tűnt, hogy még a Perda sem tudja megölni a kancellárt. Talán ezért is merészkedik le olyan sűrűn, na meg ott van az az utolsó üzenet, amit a testőre átadott nekem. Nem is értem. Potenciális hullajelölt voltam ott, miért remélte, hogy postázni tudom dölyfös szavait? Hagyom is, a randik témája sokkal érdekesebb számomra, mint a politika, ebben nem változtam, bárhol éljek is. Főleg, ha olyan csodás vonulatokon barangolhatok! - Haza? Mi van, szüleim megbíztak, hogy hozzád vigyem pofavizitre? - Nevetek fel, mert ugyan nem először találkozunk majd, de ez lesz az első hivatalos randi, már ha el tud jönni erre. Hogy bemutassuk egymást a családnak... az szerintem olyan messze van, mint ide a Föld, és jellemzően nem sűrűn maradok addig egy kapcsolatban, az már túl komoly, az már egyfajta elköteleződés. Nem való nekem. A Dominiumon egyébként is tilosban járás volt a meglévő házasság miatt, senki nem vitte haza a szeretőjét bemutatni a szüleinek. - Na-na, nincs csere! Én nem mehetek el a te randidra, emlékszel? Bár ha ilyen állapotban hagysz, megteszem, de akkor Raven-t hozom haza. Hidd el, inkább vetnéd magad oda egy kancellár elé, ők kegyesebbek lennének! - Fenyegetem meg. Szegény Raven bárhol is van, percek óta biztosan csuklik és serényen öblögeti a torkát Búfelejtővel, mert kapott itt már hideget és meleget is tőlem. Ráadásul mind igaz is! - Egyébként meg még a távolból is legyőznélek Szöszinél! - Teszem hozzá gonosz somolygással, magabiztosan - miután hozzálátott a szerelés folytatásához -, hogy még így is engem választana Jasmine. Amúgy fogalmam sincs, hogy milyen is pontosan a zsánere, szóval az esélyeim csak ötven százalékosak, hiszen lehet Carlisle lököttebb, de kevésbé pimasz modora, s úgy általában a külleme jobban közelebb áll az ízléséhez. - Majd kérdezz rá Ravennél, ha érdekel. - Jutok erre Denisov nevével kapcsolatban. Mégiscsak húgom ismeri jobban ezt a fickót, talán kiderülne az is, miért ismerős a neve Carlisle-nak. A folytatásra viszont felkapom a fejem, szó szerint, mert az asztalról is kicsit megemelem. - Beülhetek a titánba? Ez most komoly?! - A vérszívást mintha meg se hallottam volna. A Dominiumon sosem vonzottak a titánok, s nem állítom, hogy itt is én leszek az élharcos vele, de azért kipróbálni hogy a francba ne tenném? Főleg, hogy ez egyedi darab. Ebből akkor is jó sztori lesz, ha hanyatt esem vele és vergődöm majd, mint egy bogár a hátán. Csak a válasz után teszem vissza a fejemet az asztalra, elégedetten vagy éppen csalódottan, szavaitól függően. - Szerintem ő nem az a perdai, aki a Városba járna, a Dominiumra meg még csak az az eloraki gyógyító jutott fel. De értem mire gondolsz... Meglátom, mit tehe... - Mit tehetek, eddig jutok, mert ekkor üti meg a fülemet mindaz, amit még Carlisle mond és hitetlenkedve nézek rá. - Elviszlek shoppingolni, asszony, ez sem elég? - Szám sarkában már ott a kikívánkozó nevetés, melyet visszatartok, mert most ugye épp felháborodok a telhetetlenségén. Az egész fém karomat nyújtom neki és neki ennél is több kellene!
