Habár nem áll olyan felszerelés és anyagi támogatás mögötte, mint a Dominium Fegyverfejlesztési részlegének, kreatív szakemberek dolgoznak itt, ami nemcsak a fegyverek elnevezésében látszódik, hanem a küllemükön és egyáltalán a létezésük is már bravúr! Ezt a bravúrt próbálják folytatni újabb típusok kifejlesztésében és a jelenlegiek tökéletesítésében, emellett két irányban zajlik kutatás: a CQL felhasználása, ami jelentősen megnövelné a tűzerőt, valamint saját titánok készítése, de egyelőre mindkét területen várat magára a siker.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
Elég sok perditben fogadtam a többiekkel, hogy vajon Sky barátunk meddig bírja egy légtérben velem. Már kerülgettük egymást mint erratorok párzáskor, de azt hiszem a morgás is rám maradt ebben a jó kis násztáncban. Minden esetre én arra fogadtam megnevettetem, hát hogy a viharba ne! Mások inkább arra fogattak lesz egy szép monoklim avagy a merészebbek arra egy újabb segglukam. Szép is a felebaráti szeretet és bizalom igaz-e? De most hogy teli vigyorral a képemen levágódom vele szemben az asztalhoz, kezemben az egyik fejlesztendő titán karjával, amit nem épp kecsesen levágok az asztalra elé (üres minden) már nincs visszaút. -Tudom, hogy már égtél a vágytól velem lehess. Nagyon sajnálom, hogy csak most értünk ide, erre a mérföldkőhöz, hogy utaink egybefolyjanak, de jó dolgokra várni kell! Mondták már hogy kimondottan jól áll hogy ilyen morcos vagy? Nem? Tényleg? - Ó igen, szerintem már érzi rosszul járt, de a feladat az feladat! Hah! Hmm vajon mi lehet a gyengéje? -Elképzelted már Castillo kancellárt úgy hogy valaki mögé oson mikor beszédet mond és elkezdi megcsikizni? Ő meg elkezdene röhögni, na akkor lenne mimikája, hamar magára találna! Szerintem roppant mulattató egy kép! - A kancellárok parodizálása jó dolog, bár igazából kevés esélyt látok arra egyszer tényleg valami érzelem kiüljön az arcára, annyira fapofa mint a titánjaim. Unalmas egy fazon.
Az Ellenállás egyelőre még nem rendelkezik titánokkal, de talán idővel áttörést érhetünk el. Carlisle remek fejlesztő, ezzel tisztában vagyok, de rendkívül idegesítő alak is. Soha se akartam igazán megismerni, sőt, még csak egy légtérbe se tartózkodni vele, ami ugyebár elkerülhetetlen idelent a Perdán, a mai nap mégis egy közös projektben kell majd részt vennünk. Hozzájutottam néhány titkosított fájlhoz a Dominiumon, amelyek segíthetik a titánokkal kapcsolatos kutatásainkat, így ha tetszik, ha nem, segítenem kell ezt a bohócot. Mivel keveset alszom, így most se meglepő, hogy én vagyok itt korábban, a megbeszélt helyen, kezemben egy nagyobb PDA-val, amelyen rajta vannak azok a bizonyos talált fájlok. Még néhány titkosítást most oldok fel, de a komoly munkákat a szobámban szoktam végezni. Érzékelem, amikor a férfi is megjelenik, majd felém közelít, de egy pillantásra se méltatom, folytatom a munkám, amíg az asztalhoz nem ér és egy titán kart nem vág le elém. Lassan emelem fel fejem, szemöldököm is feljebb mozdítva, kérdőn, hogy ez most mégis mire volt jó, de még mielőtt bármit is mondhatnék, dumálásba kezd. Komolyan, ez a szöveg valakinek bejön? Csak tudnám, hogy miért imádja mindenki... - Ne erőltesd, nálam nem válik be ez a duma. - felkelek, megmozgatom picit a nyakam, majd végül felé nyújtom a PDA-t. Több mappát láthat benne, mindegyik természetesen el van nevezve és bennük tovább fájlok találhatóak. Minden adat fontos és hasznos lehet a számunkra, de mivel én nem értek a titánok összeállításhoz, így számomra nem minden adat mond valamit. Ha elveszi, összefűzöm magam előtt kezeimet, majd várakozó állást veszek fel, de a Castillo kancellárral kapcsolatos vicc megakaszt. Ez most komolyan vicces akart lenni? - Tudod, amióta elhagytam a Dominiumot, igyekszem minél kevesebbet gondolni a kancellárokra, de kössz, hogy emlékeztetsz a létezésükre és a beszédjeikre... már... majdnem elfelejtettem őket. - a francokat! Inkább felkapom a titán kezet, majd megindulok a műhely azon része felé, ahol egy készülő titán található. Jó ideje próbálkozunk már, de egyre közelebb a cél. A kezet leteszem az egyik dobozba, majd végül a titán mögé megyek és felkapaszkodok a hátán, hogy az agyához becsatlakoztassam az egyik kábelt, melyet ez után a PDA-mhoz vezetek. Remélhetőleg azt hamarosan vissza kapom. - Mint látod, ráleltem néhány titkosított információra. Mondd el, hogy valamelyik hasznos-e, hogy mit tápláljak be a titánba vagy szerinted milyen úton folytassam, konkrétan mire van szükséged. - ugrok le mellé a földre - már ha mellém ér idő közben -, és nyúlok a gépem felé. Adja csak vissza, nálam jobb kezekben van. Ebben biztos vagyok, főleg azok után, ahogy levágta elém azt a titán kart.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Nem-e? Szerintem hallottam valamit dobbanni, ó csak nem a szíved? - Vigyorgok rá, jaj, hát ennyivel nem ráz le. Akkor sem tudna, ha nem fogadtam volna. Közelebb hajolok, ültömből megemelve magam, hogy lássam mit óhajt megosztani velem (és most mondja valaki, hogy nem kedves a csaj!). Elveszem és lapozgatni kezdem, ó, valami fejlesztés dokumentáció, én sosem írogattam ilyeneket, max hangfájlba rögzítettem, kaptam is érte mindig, hogy "hanyag" vagyok. De könyörgöm, nekem kell érteni nem? A vezetőségnek meg az kell működjön nem? Akkor minek pötyögjek hót' feleslegesen... de hát ezért, hogy valami dögös hacker csaj ellophassa. Hm. -Szerintem rég rossz ha elfelejted őket, az ellenséget mindig szem előtt kell tartani, mert mögéd oson és seggbe harap. - Közlöm mosolyogva, pedig tudom nem vicces, de attól még felesleges komolykodni. Mondjuk, lehet ez Sky alapbeállítása, de majd szedek le neki egy patchet. -Az még nincs kész szivi, ki fog sülni az áramköre... - Mondom "én szóltam" hangsúllyal, hogy okkal vágtam le ide, akarok még rajta forrasztani és kalibrálni, nem súlyzóztam vele. Bár... lehet annak a célnak is megfelelne. -Igazából egy ölelésre lenne szükségem, de tudom attól a titánkám még nem fog működni, ellenben lelkesebben fogok azon ügyködni. Na? - Fordulok felé széttárt karokkal, hogy nagy ölelés? Megvárom hogy lemásszon és idefusson a karjaimba ám, bár ha nem jön hát kelletlen vállat rántok és nézem tovább a fájlokat. -Ezt itt például, a P45TR az jó lehet. Prototípus, bár új navigációs funkció, izgalmas. A szerelés része jobban leköt mondjuk. - Sétálok oda, mert a szoftveres része nem igen izgalmas nekem, annyira értem amennyire kell, hogy működjön a gép maga, de én szerelni szeretek inkább. Odaadom a PDA-t és leakasztok egy forrasztópákát amit én fabrikáltam egy öngyújtóból, rézdrótból és szikszalagból... ez a guberáló élet. Igazából imádom de sss! Neki is állok, hogy barkácsoljak a karon egy keveset, különben elégedetlen lesz a drága társam! -Hallottad már azt földi viccet, hogy "Melyik háziállatnak van nyomása, ellenállása és fázisszöge is?" - Várok egy keveset, bár egy olyan sejtésem válaszra sem méltat, de nem hagyom ám válasz nélkül! -A csirkének, mert az Bar-Ohm-Phi! - Tagolom el, szerintem haláli, persze csak ha érti a szakzsargont, hmm, lehet valami általánosabbat kéne keresnem?
Carlisle már a kezdetek óta nem szimpatikus nekem, és ezt nem is titkolom előtte, mégis, újra és újra próbálkozik. Nem lenne vele egyébként bajom, ha nem akarna olyan rohadt humoros lenni és valamiért folyamatosan mosolyra bírni. Ha nem erőltetné a dolgot, talán még ki is jöhetnénk egymással, de így? És azt se igazán értem, hogy miért hiszi azt, hogy nincs szívem... Nem vagyok teljesen jégkirálynő, Ő mégis annak tart, és ennek hála számára szerintem örökre az is maradok majd. Mindenesetre nem hat meg a dumája, nem hatol a lelkemig. - Legalább észrevetted, hogy nekem is van szívem. - jegyzem meg nem törődöm hangon, majd végül felé nyújtom a PDA-t, hogy nézze csak meg a rajta lévő fájlokat. Ezek frissek és bár időről időre küldök neki egy adagot, most nem ártana egyeztetnünk. Igyekszem minél sűrűbben betörni a Dominium rendszerébe - persze észrevétlenül -, és ami hasznos lehet, azt lerántani magunkhoz. De sajnos nem olyan egyszerű mindez, egy belső ember sokat segíthetne, és ezért is akarom felvenni majd a kapcsolatot minél előbb azzal a bizonyos JL-el. Együtt talán képesek lennénk bevinni néhány komolyabb csapást a Kancelláriának. - Tudom, hogy ki az ellenfél, de nem bánom, ha nem járnak minden nap a fejemben. - vetem oda neki, majd felkelek és a titán kart is felkapom, hogy az egyik dobozba tegyem. Nem igazán érdekel, hogy kész van-e vagy sem, nem beszerelni akarom a készülő titánunkba, az amúgy se az én szakterületem, inkább Carl-ra bíznám. Én maradok a szoftvereknél, a hardveres részleg az övé. - Ha nem piszkálom, nem fog. - vetem hátra neki félvállról, majd ez után kezdek el felkapaszkodni a titán hátára, kezemben egy kábellel, hogy azt beerősítsem az egységébe és majd összeköthessem utána a PDA-mmal. Miután a csatlakoztatás megtörténik, leugrom, majd várakozóan pillantok Carl-ra, hogy mely fájlokra lesz szüksége, de amit mond, arra csak szemet forgatok. Tényleg azt hiszi, hogy megölelem? Persze próbálkozni lehet, de ahogy csinálja, azzal biztosan nem fog eredményt elérni, nálam legalábbis nem. - Ha ölelésre vágysz, akkor keress valakit a Rebelliumon. Biztos akad olyan, aki szívesen megölelne. - akit nem Skyler Waynek hívnak. Miután felfogja, hogy hiába várakozik és végre komolyan válaszol, megvárom, amíg odaér hozzám és ez után veszem át tőle a PDA-t. Megnyitom a P45TR-es fájlt, majd biccentek. - Igen, erre én is gondoltam, hogy jó lehet. Próbáljuk ki! - vesztenivalónk nincs. Lazán törökülésbe helyezkedem a földön, majd a kábel másik végét csatlakoztatom az eszközhöz és már el is kezdem a titánba betáplálni az adatokat, miközben a férfi is végzi a saját dolgát. Legalábbis eleinte, de ahogy megint egy viccel próbálkozik - ami egyébként rémes is -, csak halkan sóhajtva túrok bele a hajamba. - Ez nagyon erőltetett volt. Még tőled is... Nem dolgozhatnánk csendben? Hidd el, jobban menne! - nekem biztosan. Mert még egy ilyen poén és félő, hogy kikapom a kezéből a titán kart és jó erősen fejbe vágom vele, hogy utána még a világáról se fog tudni. Kár, hogy az Ellenállás számára haszontalanná válna, így ez marad csak képzeletnek, de annak tökéletes. Még a végén ez fog mosolyt csalni az arcomra... és hoppá, egy aprót rándult is felfelé az ajkam. Craig is megmondta, mások kárán remekül tudok szórakozni. De Carl megérdemelné!
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Ó, hát nagyítóval kellett keresni, de már fasza a technológia, megtaláltuk kedvesem! - Vigyorgok, azok a fazonok akiket lecsap vagy csak veséig hatolóan csúnyán néz szerintem továbbra is azon a véleményen lesznek nincs neki, de hát no, Sky már csak ilyen morgós-makrancos nőszemély! -Talán megfájdítják? - Vigyorgok tovább a kancellárok miatt, engem nem zavar ha minden nap szóba kerülnek így, távol tőlük és a figyelő tekintetüktől könnyebb létezni, dolgozni, ellenük tevékenykedni. -Akkor minek vitted el? Ó, azt akarod közelebb legyek hozzád! Jaj, hát ezt mondd, tudod hogy nem vagyok sértődős és alig értettem volna félre! - Mosolygok kedvesen és elnézően, már-már hihetően tényleg nem csak ugratom. Igazából úgy fest csak kényszeres rendmániás, fárasztó lehet neki az élet. Ez magyarázná miért nem mosolyog! Szülinapjára meglepem majd egy "rend a lelke mindennek" kuponnal, hogy aznap mindent elpakolok amit akar. Micsoda pazar ajándék! Olcsó is. -Jajjj, hát persze hogy akad, de Tőled különlegesebb lenne! - Kacsintok rá, hogy még ha akarja meggondolhatja magát, de ha nem hát nem. Jobb híján megmondom melyik fájl érdekel és amilyen angyal már konfigurálja is! Addig én visszamegyek a karhoz amit elpakolászott és nekiállok javítgatni rajta, ha nem csinálom sosem lesz kész, ugye. Azaz de, lehet ha valaki kedvet nem kap befejezni, de ennél önzőbb vagyok! -Valld be titkon tetszett! Senki sem mer vicceket mesélni Neked, mert félnek nyakon vágod őket. Pedig fogadni mernék csíped az ilyesmit. - Háh, még a szája is rándult egyet, de lehet csak az idegességtől, nehéz megállapítani. De az eredmény az eredmény kérem, így nem elhanyagolandó! -Na, ha választanod kéne akkor Max-szal, Craiggel vagy velem mennél küldetésre, hm? Na? - Szinte biztos nem engem mond, mert engem állítólag utál, de hát vannak mazochisták. Érdekel a két random választott másik ember közül ki a szimpatikusabb, igazán!
Azért szívtelennek nem nevezném magam, és szavai egy picit be is találnak, rosszul érintenek, de ezt eszem ágában sincs kimutatni neki. Kíváncsi lennék, hogy mit gondol rólam még ez a férfi, mert hogy nagyon nem ismer, az biztos. Viszont ezek a hülye viccei és a rólam alkotott gondolatai miatt én nem is igazán akarom Őt megismerni. De nincs szerencsém, nem hagy békén, hanem tovább fáraszt, amire csak fejet csóválok. - Nincs akkora hatalmuk. - durva is lenne, ha pusztán csak a felemlegetésüknek hála képesek lennének nekem fejfájást okozni. Akkor soha se lennénk képesek legyőzni őket, én viszont hiszek benne, hogy meg tudjuk dönteni a Kancellária hatalmát. A titán kart végül felkapom - magam sem tudom, hogy miért -, majd egy dobozba helyezem azt a titántól nem túl messze. Igazából azt hittem, hogy az csak úgy Carl keze ügyében volt, nem tudtam, hogy szerelgetni is fog rajta... én pedig csak a helyére tettem. Pedig esküszöm, hogy nem vagyok rendmániás! Az itt, a barlangrendszerekben elég kellemetlen lenne. - Tudom, hogy minden vágyad, hogy azt akarjam, a közelemben legyél, de el kell szomorítsalak, nem volt ilyen célom vele. - ahogy az ölelés se az, így nem fogok a karjaiba futni és megszorongatni, mint egy jó barátot vagy akár egy szeretőt. De azt elhiszem, hogy különleges lenne... ahogy abban is biztos vagyok, hogy jó pár hétig ettől lenne hangos a Rebellium. - A különleges nem mindig jobb, Carlisle. - végül megegyezünk, hogy melyik fájlt kellene kipróbálnunk a titánnál, így amíg én a szoftverrel ügyeskedek, addig a férfi a titán kart veszi magához, próbálva azt működésre bírni. Néha úgy érzem, mintha valami guberálók volnánk... csak a maradék jut. De bízom benne, hogy ez ez még így sem. Ahogy abban is, hogy ezek a poénnak nevezett szörnyűségek is valamikor elfogynak. - Hidd el, más is próbálkozott már és nem, nem csípem. De ha így folytatod, még elérheted, hogy valóban nyakon vágjalak. Mondjuk azzal a karral, hmm? - fejemmel intek a kezében lévő titán kar felé, jelezve, hogy tökéletesen funkcionálna nyakbavágó eszközként is. Az újabb kérdés hallatán viszont nem tudom először, hogy adjak-e neki választ vagy sem, végül felsóhajtok és megvonogatom vállaimat. - Meglehet, hogy inkább az öreget választanám... - célzok itt Solra, majd felnézek végül Carl felé. - Mivel Craig is előszeretettel megy az idegeimre, valószínűleg Max lenne az, aki valóban képes lenne a feladatra koncentrálni a helyett, hogy engem zaklatna. - mert kérem ez már zaklatás! Jó, enyhe túlzással az. Max-al viszont nincs gondom, legalábbis egyelőre és bízom benne, hogy nem is lesz. De hogy melyikükben bíznék meg jobban nos... az lenne a jobb kérdés. Szerintem akkor Craig-et választanám, de ez az információ soha se juthatna a kiképző fülébe. - Mondd, mi a célod ezzel? Mit akarsz tőlem? - némi szünet után nézek csak újból felé és teszem fel a nagy kérdést, így rövid időre félbe is hagyom a munkát. Mire megy ki a játék? Alapjáraton is bolondos, de szerintem most némileg túlzásba viszi... Vagy csak én látom így? Nem ismerem túl mélyen, soha nem is akartam megismerni, így tévedhetek. De ha megtudom, hogy mások is vannak a háttérben nah... akkor fogok aztán igazán robbanni.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Akkor meg? Nem mindegy? - Már az hogy beszélek róluk, hát ahogy mondja nincs kihatásuk ránk, csak szimpla emberek, az emberekről beszélni meg átlagos dolog, ergo feleslegesen kényeskedett a témát illetően. -Vagy csak félsz bevallani. Úgy túl egyértelmű lenne mennyire is vágysz a társaságra! - szívom a vérét, mert nincs jobb dolgom és amúgy is ilyen az alapprogramom, nevezzük személyiségnek. -Attól függ. Én legalább elmondhatnám megöleltél, no meg azt magadtól! - Tárom szét a karjaim jobban elképedt arccal, mintha megtette volna, aztán csak vigyorgok. Ha nem ölel meg, hát nem, evvan'. Inkább megmondom a fájl nevét, adok neki is elfoglaltságot. -Húúú, egy kis testmozgás! De ha birkózásra kerülne sor lehet nem tudok teljesen odafigyelni hova nyúlok. - Nevetek, bár nem tudom lennék-e olyan botor, hogy csak úgy megfogjam a fenekét teszem azt. No meg annyira nem vagyok verekedős típus, birkózni tényleg tudok, de amúgy... kettőnk közül Ő a képzettebb, tehát azt hiszem mellőzöm a viadalt vele. -Ó, honnan veszed, hogy mi ilyenkor nem koncentrálunk? Sőt, én így koncentrálok a legjobban! - Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a kar mutatóujja immár reagál, lassan a többit is megjavítom. Aztán csak nevetek, lévén miféle kérdés ez? Az enyém még oké, érdekelt kit kedvel jobban, de egyértelmű a Maxi fiú jön be neki, ellenben az övé? -Mit kéne akarjak tőled mit szeretnél? A célom az mosolyogj, nem több. Tudom ördögtől valónak gondolod a dolgot, de már régóta bizonyított hogy a dolog ragadós. Mint az ásítás! Előbb utóbb elmosolyodsz, előbb is rándult már a szád, láttam. Nem lehetsz mindig ennyire komoly Sky, az élet túl rövid hozzá. - Teszem hozzá már egészen szolidnak betehető mosollyal, már magamhoz képest, majd folytatom a munkát, adok neki öt percet amíg megjavítom ezt, aztán úgy se menekül, kezdem elölről, csak épp vele!
Lényegében mindegy lenne, hogy szót ejt-e a kancellárokról vagy sem, de egyszerűen én nem akarok róluk beszélni. Gyűlölöm őket, ez számomra elég ok hozzá. Szemeimet forgatom meg kissé a pasi szavaira, de képes tovább idesegíteni. Tényleg lekevernék neki egyet... vagy többet, bár félő, hogy akkor se fogná be. Csak tudnám mitől pörög mindig úgy, mint valami búgócsiga. - Nem vagyok félős és ha társaságra vágyom, találok nálad normálisabbat is. - jegyzem meg cseppet se kedvesen. Szoktam társaságba lenni - és nem csak a gépeimében -, de az ölelkezés azért már tényleg nem rám vall. Carl túl fárasztó, mindig ezt csinálja, én pedig képtelen vagyok úgy lereagálni, ahogy szeretném. - Arra aztán várhatsz! De miért is szeretnél te ezzel dicsekedni? - ki az, akit annyira érdekelne egyébként is? Jó, Craig valószínűleg meglepődne, aki szintén az agyamra tud menni, bár Ő sajnos olykor túl közel is került hozzám. A kiképző lét előnye, hogy sajnos Ő túl jó ahhoz, hogy csak úgy seggbe rúgjam. Talán ezért is jelent kihívást, ahogy én Carlnak. Mindenesetre, azért valamicskét dolgozunk is, így amikor megkapom a fájl nevét, elkezdem azt beprogramozni a titánba, majd telepíteni is. - Komolyan mondom, néha olyan vagy, mint valami gyerek. - a franc fog birkózni vele, egyébként is a múltkor én szívtam meg a kiképzőnkkel szemben, így inkább megtartanám most a távolságot. De a világért se ismerném be, hogy veszítettem vagy elkaptak... még akkor se, hogyha Craig ellen nem ciki a dolog. Számomra az. No de felelek a kérdésére, választok közülük, méghozzá Max-ot, bár szavaim nem az igazat mondják. Nem Ő lenne az, akivel küldetésre mennék, vagy legalábbis nem biztos. - Mert pasiból vagytok... onnan. - de ahogy nézem, azért a titánok szereléséhez még mindig ért. Szerencse, legalább továbbra is hasznát vesszük. No de mire megy ki ez az egész? Tudom, hogy van valami a háttérben... - Semmit se szeretnék... - de tovább beszél, és kibújik a szög a zsákból. Csak ennyi lenne? A mosolyomat akarja látni? Miért hiszi azt, hogy képtelen vagyok rá és amolyan jégkirálynő vagyok? Jó, nem vagyok mindig túl kedves és könnyen megközelíthető se, de... olyan vészes se. Vagy mégis az lennék? - Tudok mosolyogni, csak ok nélkül nem szoktam mindenfelé vigyorogni, mint te. - fejet csóválok, majd felé pillantok. - Nem is értem, hogy csinálod. Ennyire boldog vagy? - ilyen jó élete lenne itt? Vagy csak szimplán dinka, mint ahogy én gondolom? Nem... ahhoz túl intelligens. Számomra még kiismerhetetlen.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Áh, itt a lényeg, normálisabbat, de nem jobbat! A normális nem mindig jobb, tudod jól! - Nevetem el, mert kinek kéne normális társaság ebben a lökött és kaotikus világban? Na ugye. -Hogy egy dögös nő ölelgetett? Há' nem is tudom, ez egy roppant összetett kérdés, nem gondolod? - Nevetek tovább, hogy ugyan miért ne dicsekednék ezzel? Ki az a hülye aki nem teszi? Eléggé megosztó személyiség vagyok, ezt tudom, de lényegében azaz alapbeállításom nekem is az mint az átlagnak: szeretünk dicsekedni, ilyenekkel magam is. Mással is csak mással nem mindig megy hacsak nem dalolászásról, szerelésről van szó. Oké, az ágyban sem szokott rám panasz lenni, ám az megint más kérdés, azt hiszem. Meg mi van ha betalál valami ficsúr, hogy letesztelne?! Valószínű semmi amúgy, vállon veregetném. Amint már említettem nem vagyok egy harcos legény, a titánok belsejében megy a dolog, de így pőrén lenne mit csiszolni a harci tudásomon, hiába volt kötelező a Dominiumon a harc amúgy. -Köszi! - Vigyorgok, nekem bók hogy gyereknek titulál, a gyerekek kreatívak, leleményesek és legfőképpen ártatlanok! Én is az vagyok, utóbbi teljesen, csak rám kell nézni! -És? Lehet azt hazudják egy pasi nem tud két fele figyelni de nekem megy. Szerintem többeknek is, csak kedvességből nem mondják a nőknek. - Pimaszkodom somolyogva, ellenben a titánkar valóban szépen lassacskán éledezni kezd gondos babusgatásom alatt, tehát csak nem hazudok (akkorát). Nem lep meg semmit se akar tőlem, azzal hamarabb csodálkozásra bírt volna ha mégis - már azon túl hogy húzzak el avagy legalább kussoljak. Inkább elmondom én mit akarok, az már tényleg nagyon marginális kérdés hogy miért is akarom hogy mosolyogjon ugye. Nagy tétje nincs a dolognak, de szeretek nyerni és ezzel duplán nyernék, nem hiába fogadtam el a kihívást. Más kérdés ez a nő keményebb dió (számomra mindenképp). -Pedig sokkal jobb így, javítja a közérzeted, boldogabb leszel és mások is többet mosolyognak, már ha nem ilyen minden téren Ellenállónak vallottak mint Te. - Okítom, majd szélesebb mosolyom lesz, de lehunyom a szemem ne lássa annyira nem vidám a tekintetem. Nem mondanám kimondottan boldog lennék, sosem voltam az, mert valami mindig belepiszkított a boldogságba, ám vannak nálam sokkal szerencsétlenebbül jártak is. Ha nekiállnék panaszkodni mit érnék el vele? Nem hiába mosolygok. De az okot nem szokásom bevallani, megtörne a varázsa, ami annak természetes voltához van társítva. -Miért ne lennék? Titánokkal foglalkozhatok megkötés nélkül, egy csinos csajjal beszélgetek, aki csak szégyellőségből nem ölelget és mosolyog, szabadon, jó levegőn mozgok, idegen kultúrát ismerhetek meg, nyelvet tanulok, miért ne mosolyogjak? Ráadásul tehetek azért hogy mások is megtapasztalhassák ezt, teljesen jó! - Adom elő lelkesen, ami igaz is. Amiért szomorú lehetnék arról nem beszélek, egyszerűbb így, amúgy se tehetünk semmit. Aki meghalt, meghalt, aki él és fontos pedig elérhetetlen. Egyelőre legalább is.-Keresd a jó dolgokat Sky, ragadd meg őket és élvezd! - Demonstrálom is ahogy megmarkolom a levegőt és nem eresztem, majd eszembe jut mivel kéne feldobni, így belekezdek ebbe a retro de annál kifejezőbb kis dalocskába: dal. Közben persze szerelek tovább, de mozog a vállam ritmusra és a csípőm is, lesem vajon erre mit reagál. Hátha, hátha!
Még nem tudom, hogy miként is álljak hozzá Carlhoz, de abba biztos vagyok, hogy nem százas a férfi. Viszont amit mond, az valahol talán igaz. A normális nem feltétlenül jó vagy éppen jobb, de inkább nem erősítem meg benne, ahogy az ölelést se adom meg neki. Mégis minek akarja, hogy pont én ölelgessem? Talál itt más nőt is, aki talán önszántából, örömmel rohanna a karjai közé. Az pedig egyértelmű, hogy én nem vagyok olyan. - Ti pasik tényleg egyformák vagytok! - csóválom meg a fejem, és a bókot is elengedem a fülem mellett. Tisztában vagyok az adottságaimmal, mégse szállok el magamtól, és nem is adom könnyen oda magam bárkinek. Kedvelem a testiséget, de megválogatom, hogy kit engedek be az ágyamba, és Carl jelenleg nagyon messze áll tőle. Még akkor is, hogyha belül azért valahol kedvelem ezt a bohócot. De a kedvelés és a vágy két különböző dolog. Craig az, akit beengednék, de Ő küzdjön csak meg érte, mert élvezem azt, ahogy próbálkozik és teper folyamatosan... Küzdjön csak még egy kicsit. Na de a kiképző képe tova tűnik, mert itt ez a pojáca, aki nem adja fel, és még a megjegyzéseimet is dicséretnek veszi. Valahol mulattató, de már csak azért se adom meg neki azt, amit akar. - A többség beismeri, hogy igaz ez az állítás és nem képesek több felé figyelni. Lehet, hogy benned egy nő veszett el, Carlise. - hoppá, mintha valami mosolykezdemény megjelenne az arcomon, ahogy finoman visszaszúrok neki, de ez inkább játékos, nem pedig bántó. Nem célom megbántani, nem az ellenségem és nem tett ellenem. De azért érdekes perverziói vannak, hogy az én ölelésemre vagy éppen mosolyomra vágyik. - Talán neked direkt állok ellen, erre nem gondoltál? Kérdezz meg másokat, hogy láttak-e már mosolyogni. Hidd el, lesz, aki igennel fog válaszolni. - érezze csak kihívásnak továbbra is, ha már ezt a játékot űzi. Mivel lehunyja szemeit, árulkodónak hat a válasza. Nem olyan boldog Ő, mint amilyennek külsőleg mutatja magát. Ez egy álca lehet, amin viszont nem biztos, hogy át akarok törni. Ér nekem ennyit? Érdekelne ennyire, hogy ezt megtegyem? Jelenleg nem, de... belül azért motoszkál a kérdés, hogy akkor mégis miért ilyen, amilyen? És mi van a háttérben, mi az, amit oly nagyon titkolni akar? Hallgatom, amiket mond, és az az igazság, hogy ezzel egyet is értek. Én magam is sokkal boldogabb vagyok, amióta itt élhetek, a Perdán és végre elhagyhattuk a Kancellária fennhatóságát. Persze folyamatos harcban állunk velük és nem egyszerű az életünk, de hiszek benne, hogy jobb lesz. Hétről-hétre jobb. - És mi az, ami elszomorít? - nem akartam rákérdezni, de most mégis megteszem, és tekintetemből komolyság sugárzik. Nem akarok én hangulat-gyilkos lenni, na meg a jó kedv elrontója, de... remélem, hogy felel majd nekem. - Ha elárulod, esetleg láthatsz tőlem egy mosolyt. De az ölelésért még egy kicsit teperned kell! - kacsintok rá, megadva a lehetőséget arra, hogy elérje célját. Végtére is, én nem halok bele, ha megölelem, és legalább rájön arra, hogy nem vagyok én olyan kőszikla, csak... biztonságosabb, ha ezt hiszik az emberről. Kevésbé lesz sebezhető, mert a lélek sérülékeny, én mégis erős falat húztam fel köré. Arra viszont hirtelen szavakat se találok, amikor ezek után nekiáll énekelni és még mozog is hozzá, így akaratlanul is megrándul ajkam többször, de még van feladatom, mégse terelődhet el a figyelmem ennyire. Bár nem katonák vagyunk, az idő a miénk. - Lehet zenekart kellene alapítanod itt a Rebelliumon. Biztos találnál hozzá embereket és legalább mulattathatnád a népet a rossz napokon. - vetem fel, és bár ki nem mondom, mégis elismerem, hogy nincs olyan rossz hangja a srácnak, így kezdhetne vele valamit. Vagy csak fogjon valami hangszert és egyedül zendítsen rá. Akad itt minden hozzávaló, csak képes valamit bütykölni magának. - Feltöltöttem a fájlokat! - jegyzem meg azért némi idő után, majd ellépek a titántól és Carl mellé állva figyelem meg, hogy Ő miként áll. Haladunk-haladunk, de még messze állunk attól, hogy egy tökéletes titánunk legyen. Jól kezeltem ezeket a szerkezeteket, szerettem a titánokban lenni, így tudni fogom, miként kell működniük, ha végre kész leszünk, így tesztelhetem is majd. Ezt az infót a férfi is tudja, hiszen nem hátrány, hogyha egymás képességeivel tisztában vagyunk.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Nem is igaz! Láttad már John görbe orrát? Hát az enyém cseppet sem olyan, az enyém szép egyenes, még nem volt hatszor betörve mint az övé! - Hüledezem, hogy ugggyan nem vagyunk egyformák. Azt gálánsan nem nézem arra érti szeretjük a nőket, sajnos akad aki nem a nőket avagy nem csak a nőket szóval... hm. -Gondolod? Sokat voltam anyámmal hmm... Bár a szoknyát csak a nőkön szeretem ajh, milyen nő lennék szoknya nélkül! - Vakarom meg a fejem a csavarhúzóval finoman, majd röhögök, de látom ám a szemem sarkából, hogy szórakozik Ő is, végre, kedvelem a szurkálódó Skyt. Meg kell valljam kicsit (nagyon) ijesztő tud lenni, de végül is Ő is az új családom tagja, azoktól meg nonszensz tartani nem? Na ugye. Arra hogy csak nekem áll ellen a szívemhez kapok és kapkodom a levegőt. -Úristen, micsoda gonoszság, galádság ez tőled! Szegény szerencsétlen fejemtől megvonod a mosolyod! Ó, jaj tudom miért mondod. - Komolyodom meg hirtelen hogy ránézzek.- Tudod ha egyszer elmosolyodsz belémszeretsz. De ne féééélj, odaadó hapsi vagyok, tudom ha elmosolyodsz megkérhetem a kezed, tehát szerzek majd valami szépséges gyűrűt az alkalomra! - Vigyorgok, bár elképzelve a jelenetet, hogy szegény véletlenül el találna mosolyogni már térdelek is le és nyújtogatok felé valami gyűrűnek csúfolt karikát, mert hát errefelé nincsenek ékszerészetek. Közben faggat valóban ennyire boldog vagyok-e amennyire lökött, de igazság szerint nem. Ellenben nem akarok ezzel foglalkozni, inkább tenni próbálok a saját és mások boldogságáért, így amikor válaszolok lehet nem a teljes igazat felelem de nem is hazudok. A komoly arca és a kérdése azonban szomorúbb mosolyt csal mégis az arcomra. Elmondhatnám, mert nem titok, de nem akarok ezekre gondolni. Nem most, nem vele, nem míg szerelek. Eljön majd annak is az ideje. Például ha egyszer megtalálom anyám titánját a rengetegben, mert kétlem visszavitték a Dominiumra, lévén egyértelmű lenne megölték. A bizonyítékok nem kellek. Azóta meg annyi idő eltelt hogy minek? Benőtte a sok inda és páfrány. Ránézek, de ahogy jött a szomorúság úgy is űzöm el. -Hogy nem mosolyogsz rám. Hát az felhős, esős nappá változtatja a napom, semmi madárcsivitelés, csak a kongó némaság. - Adom elő lebiggyedt ajakkal és kiskutya szemekkel. Persze ha valóban jó megfigyelő (én magam ezeket rendszeresen benézem így kétlem látszana rajtam) de azért már a kérdésért is hálás vagyok. Nem gondoltam volna érdekli. Nem azért mert nem lenne érző lélek, hanem mert amúgy tényleg nem kedvel annyira. Amúgy meg ha elmondtam volna sem mosolygott volna, mert nem hiába szomorú az a dolog a szomorú mosoly meg nem mosoly. -Ajh, most kezdhetek előlről mindent, mindent, szednem kell Neked egy csokor virágot! Ellopom Alec kajáját, szokott finomakat szerezni, hm? - Nevetek, hogy teperek ám azért az ölelésért, ne higgye nem csak azért mert elszalasztottam egy lehetőséget, én az örök küzdő nem adom fel, nem ám! Na de hogy tényleges legyen a teperésem hogy feldobjam elkezdek dalolászni és még ritmusra mozgok is hozzá. Rengeteg dalt ismerek, ez az egyik hobbim, de tényleg mindenfélét, szóval ez egy kis semmiség Skynak! Ahahaha, látom ez már tényleg megközelíti az ingerküszöbét! -Gondoltam rááá~! - Szövöm bele a dalba, de aztán elvetem és abbahagyom. -Van pár srác akit már hallottam részegen énekelni, józanul még jobb lenne! - Alecról tudom nincs rossz hangja, meg hát még pár emberről de nem tudom mennyire mennének bele a zenélésbe. Én nekem nem kell sok hogy rázendítsek, tegyük hozzá. -Gyors vagy mint mindig! Majd még kimegyek az erdőbe, hátha találok pár huzalt, kábelt, csavart és alkatrészt. Addig is testpáncélnak és erőnövelőnek át tudom alakítani, ha gondolod. - Ajánlom neki, mert hát nem kell használatlanul hagyni a jószágot csak mert nincs meg a többi része. No meg Ő elég erős is hozzá hogy pajzsként használja, csak kéne pár sín és hasonló. Hm. Lesz dolgom vele, de miért ne?
A férfiak valamilyen szinten hasonlóak, ezt a megállapításomat pedig most Carl-al is megosztom, de megjegyzését hallva fejemet csóválom és most már kezd nehezemre állni megállni a mosolyt. - John orrát? Nem tudom, hogy ki az... de ezek szerint szerencsétlen egy krapek lehet. - hogyha már hatszor betörték az orrát. De Carl-éval valóban nincs semmi gond, és bizony ha Ő képes több felé is figyelni egyszerre, akkor akár egy nő is lehet odabent a lelke mélyén, nem csak egy férfi. De erre is tud ám mit felelni... Ő ne tudna? - Talán olyan, mint én. Nekem sincs szoknyám. - bár régen volt, még a Dominiumon, de itt nincs egy elegánsabb darabom se. Minden, amim van, az a hasznossága miatt fontos a számomra, de kimondottan nőies viseletben soha se láthatott még. - Vagy ezzel arra is céloztál, hogy nem vagyok elég nőies? - bukik ki belőlem a kérdés, mert nagyon is foglalkoztat most, amit mondott. Tény, hogy néha durva vagyok, de tagadhatatlanul nő, aki képes mosolyogni is. Kérdezzen csak bátran körbe, ha nem hiszi, és majd rájön Ő maga is. De a továbbiakra most már csak nagyokat pislogok, mert bár tudom jól, hogy kész bohóc a srác, de mindig meg tud lepni, hogy mennyire. Ahogy azzal a bizonyos lánykéréssel is meglepne, de nem hiszem, hogy bejátszaná... Áh. - Köztudott, hogy gonosz vagyok. - ajkam megrándul, majd a továbbiakra próbálok úgy reagálni, ahogy Ő is előadja magát, bár fene tudja, hogy ezt jól teszem-e. - Aztán vigyázz, nehogy csalódást okozz és ne legyen gyűrű azon a napon, mert még a végén nem mondok igent, ha végre rászánod magad. - teszek úgy, mintha minden célom az lenne, hogy az Ő felesége legyek. Valljuk be, az mindkettőnk számára szívás lenne, mert nem hiszem, hogy Carl éppen olyan nőre vágyna, mint amilyen én vagyok. Szórakozni persze lehet, de más, mint egy komoly kapcsolat, egy férj-feleség viszony. Tova is hessegetem mindezt és inkább rákérdezek a bolodgságára, de látom ám, hogy van itt látszat bőven, de hogy mi lapul a háttérben, arra nem kapok őszinte feleletet. Még nem, de talán majd egyszer... - Ha egyetlen mosolyomtól szép lenne a napod, az eléggé különös lenne. Minden nőnek ezt mondod amúgy? - micsoda szöveg már. De teperhet még azért a mosolyért és ölelésért is, bár ha valóban ide állítana nekem némi gazzal meg kajával... inkább elküldeném, sem mint megölelgetném. De ezt talán Ő is tudja. - Inkább gondolkodj még, hogy mivel vehetnél le a lábamról, mert eddig szinte fagyos az irány. - világosítom fel nagy kegyesen. Az éneklés se lesz nyerő, de a hangja azért nem rémes, ezért is jön a nagy ötletem, hogy alapíthatna egy bandát. Rá férne néha az itteniekre is némi szórakozás, bár szerintem nem veszi komolyan szavaimat. Mindenesetre a munka kész van a részemről, bár a titánhoz még nagyon sok mindenre szükségünk lesz, ezt pedig Carl is tudja. - Kimegyek veled, ha gondolod. Valakinek vigyáznia kell a hátsódra! - kacsintok rá játékosan. Bár nem féltem igazán, de ennyi belefér, és nekem se áratna többször kimozdulni. - Hmm, nem tűnik rossz ötletnek, de biztos vagy benne, hogy átalakítsuk? Utána nehezebb lesz visszaalakítani... - merengek el ezen. Na meg, nem készülök háborúba, hogy páncélt kelljen hordanom, de sose tudni. B tervnek mindenesetre nem rossz. - Kellek még valamihez? - kérdezek rá, mert ha igen, akkor maradok, segítek, de ha nem, akkor viszont lelépek. Tőle függ...
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Csak nem úgy született szegény pára. Ha igen nem mondtam semmit! - Kapom a szám elé a kezem, de mosolyom rejtem csak el, nem mást. De tényleg görbe az orra, majd nézze meg! Kétlem az ilyesmire csak nők figyelnek, ahogy azt sem hiszem én ne tudnék több fele, persze ettől férfi maradok, hiába cukkol ám! Persze azt mondok amit akarok, nem fáj magam nőiesíteni a poén kedvéért akkor is ha szoknyát nem vennék fel. -Ahhh, minő borzalom, szerzek Neked egyet! Valami csinosat, igyekszem nem túl rövidet lásd a nagy szívem! - Vigyorgok rá, mert szívesebben adok rá minthogy magam elfogadott szoknyátlan nőnek tituláljam. -Nem, hát tudod minden adott... - Mutatok magamon végig hogy kerekedik felül, karcsúsodik derékban és kerekedik formásan hátul. -Én olyan deszka típus vagyok. - Nevetem el, mert fura is lenne ha nem. Bár a fenekem talán nem lapos, de a mellkasom mindenképp és a derekam se amolyan homokóra hogy úgy mondjam. Szerencsére. De ha már maradunk a hagyományos felállásnál és maradok hapsi a kezét is megkérhetem ha elmosolyodik egyszer, mert akkor bizton tudni fogom kész, vége, menthetetlenül belém esett! -Hmmm... nők! - Nevetem el hogy gonosz amiért megfoszt a nevetésétől. -Ó, megoldom, ezermester vagyok, mindenből rögtönzök egy szépséges lánykérő gyűrűt, nem azon fog múlni! - Bár lehet emiatt sosem mer majd nevetni a jelenlétemben, de csak azért is mindig lesz a zsebemben valami gyűrűnek való. Hogy kikerekedne már a szeme ha tényleg bejátszanám! Dalt is kap majd mellé, mert legyen már extravagáns az egész! Főleg mert senki más nem fogja tudni hülyülök. Úgy se kapnék igent, vagy ha igen visszanyalna a fagyi rendesen, hogy akkor mi a szösz van. De addig is nem fogom elrontani a jókedvét hogy elmesélem miért nem fenékig tejfel nálam se minden. -Neeeeeeeeem, hova gondolsz, ez sértő! Valakinek azt mondom hogy virágoskertté válik tőle a sivatag vaaagy visszaköltözik a muzsika az ürességtől kongó lelkembe, ilyesmi. A napsütés és a madárcsivitelés csak a Tied édes! - Vigyorgok rá, mert köztudott elég komolytalan vagyok etéren is, kalandos lelkület, de hát hogy ne legyen fantáziám mindenkinek egyedi módon tenni a szépet no, no. -Az jóóó, a hidegben élvezetes az összebújás, most gondolj bele, forró minden, leizzadunk és úgy ölelkezünk... hmhm. - Nevetek, annak is vannak előnyei, de akkor nem tudnám a javamra fordítani a fagyosságot! De hogy semmi sem jó neki? Semmi gaz meg lopott kaja? -A végén Téged viszlek műhelyes randira! - Nem pedig a Delgado rokont amivel mindig hülyülök és Alec mindig leolt. Tuti nincs is női rokona csak ugrat azzal is. Én viszont azzal nem, hogy egyszer lehet felkérem énekelgetni, majd meglátom, de hiába mondja Sky, Ő ütne le minket először szerintem hallgassunk már el. -Áh, szóval csak a hátsóm félted, az izmos karjaim és mellkasom már nem is? És mi van a csinos pofámmal? - Mutatok az említett részeimre, de bólogatok, hogy jól van, ha épp nem máshol van és el is csípem akkor elhívom. Megszoktam hogy egyedül bóklászom az az igazság, valahogy... eredetileg is így alakult és eszembe sem jut sokszor mással is mehetnék. Pedig jobb úgy ez tény. -Figyelj, sajnos valljuk be, elég kevés az esély, hogyha titán alkatrészekre botlom a dzsindzsásban akkor az működőképes is lesz, legalább az alkatrészei, tehát jobb mindent rögtön használni. Ezzel könnyebben foszthatsz ki egy katonai tábort vagy a katonákat, kutatóállomást esetleg, mert halk tudsz vele maradni. Már ha mész majd ki portyázni. - Valószínű Ő is szokott, tehát nem hátrány megvédeni Őt vagy bárki aki használná. -Mindenhez kellesz, mindig, állandó jelleggel, de saját szeszélyből megleszek egyedül is. El kell merengenem azon, hogy mi a baj a gyomokkal és a lopott kajával és hogy vajon Max minden poénján nevetgélsz-e kislányosan! Ezek fontos kérdések, ne tagadd, kellő figyelmet érdemelnek! - Tartom a kézfejem a homlokomhoz hogy ohh, én szegény szerencsétlen, lesz min agyalnom. De mosolygok, ha gondolja menjen nyugodtan, sokáig úgy se ússza meg hogy lekoptasson, addig beszerszek valami gyűrűnek valót is! Bizony mondom!
Nem ismerek mindenkit a Rebelliumban, így John se rémlik, hogy kicsoda, de ha valakinek furcsa orra lesz, aki szembejön velem, akkor az biztosan Ő lesz. Na jó, nem biztos, de minden esély meglesz rá. Ahogy arra is megvan, hogy Carlban elveszett egy női lélek. Igazából csak ugratom, nem hiszem, hogy így lenne, aztán meg persze ki tudja. - Szerintem megvagyok nélküle is, de azért... kössz. - fejem is megcsóválom szavaira, de ha szerez, akkor fel fogom venni, csak azért is. A nadrág fölé egy szoknya igazából jól tud mutatni és ott egyáltalán nem gond, ha rövid. Amúgy is, ha valami hosszú szoknyát adna, azt biztos, hogy nem húznám fel vagy széttépném és átszabnám kicsit. Varrni mondjuk nem tudok, de megoldanám, ahogy oly sok minden mást is. - Na ja, minden adott. - el is engedném a témát, de Ő folytatja, és most már a kezem megkérését is felhozza. Lesne nagyot, ha igent mondanék... mondjuk én is. Nem hiszem, hogy a végtelenségig ellen tudnék állni neki, mármint olyan téren, hogy elmosolyodjak, de aztán ki tudja... Gonoszságom határtalan, ugyebár. - Hmm, hát kíváncsian várom, Carlise! - kacsintok rá és bizony el is fogom várni azt a gyűrűt és a térdelést, ha elérkezik az ideje. Most poénosnak hangzik, de vajon mi lenne a válaszom? Mert bár szórakozás az egész, mégis csak... Ahh, lapozzunk! Egyébként is, biztosra veszem, hogy másoknak is teszi a szépet, nem csak nekem, de vajon a szöveg mindig ugyanaz? Nem, annál kreatívabb ez a bohóc. És nemsokára hallhatok is pár példát. - Nagy szoknyapecér vagy, meg kell hagyni! - már csak ezek miatt se lehet Őt igazán komolyan venni, én legalábbis nem tudom. De elszórakozni vele el lehet, és már rég mosolyognék is, ha nem lenne biztos benne, hogy nem tudok. De visszafogom magam, bár olykor kezd most már nehezemre esni, mégis, ahogy tovább mondja... - Azért vigyázz! A hülyeségnek is van határa, ne lépd át! - figyelmeztetem, amikor már a közös összebújásunkat ecseteli. Az, hogy mi ketten összebújjunk, egyenlő a lehetetlennel, és erről jobb, ha nem is beszél tovább. Fantáziálgat, az nem érdekel, de figyeljen oda, hogy mit mond. - A végén engem viszel? Ezek szerint mást terveztél. - pislogok rá kicsit kérdőn. Egyébként se lennék második, soha, senkinél, és bár bennem van, hogy kérdezzek, mégse teszem. Nincs közöm hozzá amúgy se és kettőnk közül legalább az egyikünk tudja, hogy mit lehet kérdezni és mit nem a jelenlegi kapcsolatunkban. Jobb is, hogy visszatérünk a szakmai témákhoz. Vagyis én visszatérnék... - Vigyázok minden porcikádra, nem kell aggódni. Még a végén a nők rám haragudnának, amiért elcsúfult a bohócuk. - bárkit seggbe rúgok, ha arról van szó, így lehetek amolyan védő angyal, ha kimegyünk a terepre. Ahogy Őt ismerem, egyébként is túlságosan elfoglalná magát azzal, hogy minden kacatot átnézzen és összegyűjtsön és óvatlan lenne. Kell neki a segítségem, bár lehet, hogy túl sokat vállalok ezzel. Vele kibírni több órát vagy akár egy egész napot... nem gondoltam ezt mégse át, de most már nem fogok visszakozni. Az ötletével kapcsolatban viszont lennének ellenvetéseim. - Meglehet, de ha mégis találnánk megfelelő alkatrészeket, akkor megszívnánk. Ezt még átgondolom, Carl. - nem fogok most, elhamarkodottan dönteni. Én viszont végeztem a saját feladatommal, így ha nincs már rám szüksége, akkor lelépek. Megjegyzéseit viszont ismét nehezen bírom mosoly nélkül, így marad újból a fejcsóválás, miközben a férfi arcára tekintek. - Látom féltékeny vagy Max-re. De akkor sok sikert az agyaláshoz! - intek is felé és bizony lazán itt hagyom. Méghogy kislányosan nevetgélni... Miután hátat fordítok neki, most már ajkamon megjelenik az a bizonyos mosoly, de mily sajnálatos, erről bizony lemaradt!
//Köszi köszi, nagyon jó volt! *-* Bírom ezt a párost is! //
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Csak azért mondod mert még nem adtam oda és nem próbáltad fel! - Intem meg az ujjammal finoman, hogy az a szoknya kell a lelkének csak még nem tudja. Bezzeg én! Na meg azt is jobban tudom mikor kell abbahagyni vagy épp folytatni, most épp utóbbi mert azzal riogatom egyszer lemosolyodik megkérem legyen Mrs Clermont. És még várni is fogja! Hah meghiszem azt, ki ne akarna az lenni? Mondjuk a férfiak, de a nők! Na ugye. Ellenben azt hiszi könnyű csapni a szelet, pedig nem, nagyfokú képzelőerőt igényel ám hogy kellően választékos legyen. -Próbálok, de tudod egyre nehezebb hogy idefele megy ki a szoknya a divatból, hát Te is csak akkor veszel fel ha hozok neked! Most mondd meg! - Sóhajtom panaszosan, de persze vigyorgok. Szeretem a nőket, kényelmes így meg valahogy szerelmes se voltam soha. A feleségem mellett meg kimondottan kiráz a hideg a kötöttségektől. -Miért, felfedező vagyok, új horizontokat kell meghódítani! - Elvégre mi van a hülyeségen túl? Őrület? Boldogság? Nyugalom? A mosolya? Mindent ki kell deríteni! -Nem, nem terveztem senkivel. - Nézek rá kivételesen őszintén és vigyorgás nélkül, mert magamnak való vagyok általában csak nem illik a rólam alkotott képbe, joggal. De Sky-jal végül is elmehetek, tényleg nem kéne aggódnom lerágja a lában egy errator vagy ilyesmi. -Háát igeeeen, most gondolj bele, mindenki sírna és sírna és az összes ivóvizünk sós lenne mint hajdan a tengerek! Szörnyű lenne! - Nevetek aztán újra. Nem tudom megsiratná-e bárki a szépségem vagy még felkapottabb lennék egy sebhellyel, hm. -Ahogy akarod Sky. - Hagyom rá mosolyogva, mert optimistának tűnök de ilyen alkatrész kérdésben inkább realista vagyok. -Éééén? Cöh, dehogy, még hogy Maxra... - Forgatom a szemem, de valahol tényleg meglesném őket kíváncsiságból, de ezt nem mondom, csak intek én is neki búcsúzóul és sóhajtva nekiállok mozgásra bírni azokat a titán ujjakat így magányomban, jobb híján.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
Mint általában most is szokásos kis helyemen kuckózom és lázasan alkotok. Már egy ideje, ami azt illeti, mert egyik este megszállt az ihlet, homlokon csókolt a múzsa, nem tudom, de támadt pár ötletem, amit tovább gondoltam és ki tudja?! Lehet működni is fog. Természetesen a titánokon gondolkodtam, így hogy a többieknek hála megvan pár tervrajz és én is tudtam alkatrészeket guberálni gondoltam vázolom magamnak a terveket. A mozgékonyság és a masszivitás volt a fő célom de a tűzerőt nem tudom hogy oldjam még meg... de mindent nem lehet egyszerre, sőt, ha valami használhatót kicsikarok úgy is megosztom és közösen is továbbfejleszthetjük. Vagy magam akár, bár én csípem a csapatmunkát, hiányzik is Sky komolysága, amit érdemes megtörni. Na szóval most is nagyon modellezem a tablet felett mikor észlelem a perifériámból ki is az, már megismerem a csibészes alakját, jön vele mindig a baj is! -Hát hello pajtás, mi szél fújt erre? Uh... mi a fene történt? - Egészítem ki a köszönönésem mert nem fest jól, ha látom a karját meg is értem miért, de ha nem akkor is látszik rajta valami nem sült el jól. Kivételesen talán meg is komolyodom, nem szokásom, de otthagyom a melót és ott is termek pár hosszú lépéssel, hogy mi a szösz? -Ha azért jöttél utolsó kívánságod egy randi velem öregem, közöltem a húgodé vagyok előbb, szóval addig csak semmi leamortizálás, hm? - Kezdem csípőre tett kézzel ne tűnjek már olyan aggódónak, pedig hát megkedveltem, az öcsém óta vele vagyok szorosabb viszonyban, még ha lazának is mutatom. Alec... mi a fene történt?
- Szevasz! - Köszönök és egyben el is mosolyodom. Részben mert jó látni Carlisle-t, mindig is bírtam, mióta csak megismertem itt - hogy nem találkoztunk korábban a Dominiumon?! -, és részben mert kedves, ahogy rögtön megütközik látványomra. Pedig egészen jól rendbe tettek már. Igaz, kicsit sántítok a jobb lábamra még, de ez a hosszú út miatt is van, megerőltettem, hiszen messziről jövök és jelen állapotomban veszélyes lett volna kint időzni sokáig a szabad ég alatt. Amúgy is életveszélyes hely a Perda, nem hogy így. Hogy azért nem vagyok élet-halál között, abból is látszódik, hogy tudok mosolyogni köszöntésén és szavain is. Igaz, én esélyesen az a fajta ember vagyok, aki mosollyal az arcán tudna meghalni is. Meg Carlisle is ilyen, bírom benne ezt is. - Utolsó kívánság? Ilyen jól festek? Megjegyzem, ha hagyod, hogy ezek legyenek utolsó perceim, ugrott a randid is a húgommal, elátkoz a sírom a felett, kikaparja a szemedet meg hasonlók, amúgy bűbájos teremtés! - Szegény Raven, most biztos csuklik, remélem nem iszik éppen Búfelejtőt. Kár lenne az italért, ha mellélötyögne. A sántításon túl amúgy valóban nem festhetek jól, legalábbis ahhoz képest, ahogy ki szoktam nézni. Szerencsére csizmáimról sarat nem hordok be a műhelybe, mire ide elértem, már lepotyogott a hosszú, kanyargós folyosókon ami önmagától le akart esni, s hátizsákomat az ajtó mellé ejtem le, értékes nincs benne, ami törhetne, amúgy is leghőbb vágyam most, hogy kicsit leülhessek. A hátizsáktól való távolság egyébként még jól is jön majd nekünk, valami van benne, aminek meglehetősen bizarr szaga van, de legalább örvendetes hír, hogy én már kiszellőztem, rajtam nem érződik. A bal karomat a sálammal felkötöttem, mintha törött lenne, de igazából nem ilyen jellegű a probléma, csak már idegesített, hogy csak úgy lóg mellettem és himbálózik tehetetlenül. Inget cseréltem út közben, így nem látszódik, hogy a régi az szétnyílt - erősen megpörkölődött szélekkel -, ahogy az alatta lévő szintetikus bőr is szabad belátást adva a fém részekre. Lezuttyanok az első székre, ami útba esik, hacsak máshova nem terelget a műhely ura. - Hát, ráérsz? Elég hosszú, mi történt, de a lényeg, hogy olyan jó barátod vagyok, hogy előre hoztam a születésnapodat és egy régi kívánságodat teljesítem, szóval végre bütykölheted a karomat egy kicsit. Nem nagy a gond, csak úgy innentől nem mozdul... - Noha a sérülés lejjebb van, felkar-könyök-alkar vonalában, ez látszódik is ha az ingtől majd megszabadulok, ám én már válltól jelzem a problémát. Valami olyan vágódott haza, ami már gátolja ezt az emelést is, s számomra ez kurva aggasztó, noha legalább annyira próbálom palástolni a félelmeimet, mint Carl az aggódását. Pedig valószínűleg mindketten érezzük a másikon, mit rejteget.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
Nem mondom halálán van, de nem is az a laza félvállról stílusban biceg be, maradjunk annyiban. Mosolya is fáradt, nem a széles agyadramenő jellegű, hogy ne aggódnék? Bajkeverő mint magam is, de ez csak addig jó, míg egyben térünk vissza, ugye. -Hát ha kevésbé lenne bűbájos nem is érdekelne! - Horkanok fel, hogy alap bírom a tüzes némbereket, de ah, szarul festesz öregem igen. -Amúgy az utolsó perceidre azt tartogatom belebegtetek az orrod elé valami ritka finomat és megeszem előled. Kell a szellemed hogy ne unjam itten magam halálra! - Nevetek kicsit, de ah, nézzük meg jobban ezt az idiótát, hogy mi lelte? Mi történt? Főleg hogy a számomra oly kedves karja fel van kötve mintha ripityára törte volna ál-csontjait, remélem nem így tett.. bár... hm. A szagokat egyelőre nem érzem sem róla sem a zsákjából, nem mintha olyan kifinomult orral rendelkeznék. Valamint terelgetem én, hát látom hulla fáradt, szóval a segge alá tolok egy hokedlit vagy minek nevezzem eme tákolmányt és bekukkantok kérdés nélkül a kis kendő alá de uhh... a fintorom árulkodó. Aztán magyarázza a nem létező "megaszondom" diplomáját de ejj, szigorúbban is nézek. -Nem nagy... ha tökön rúglak az nem nagy gond, erre Te ránéztél? Odaadtad a fél karod egy szárnyas repülő nagy dögnek vagy mi van? - Nem jut eszembe a grodrak meg a másik neve se, oly mindegy, de ahhh... Finoman ki is bontom a csoffatag szépségem, majd.. -Üljél fel az asztalra, bár el is feküdhetsz, így nem férek hozzá... - Terelem az asztal felé, ha kell feltolom rá, csinálja szépen félkezű barátom, utána hozok egy nagyítós szemüveget és elkezdem nézegetni. Hú azannya' van itt cucc meg kábel, gyönyörű lenne ha nem lenne ilyen viharvert. -Tesó, ugye tudod ez az alamizsna műhely, semmi csicsa, a Te karod meg csicsa volt? Volt... remélem érzed a múlt időt... ember, egy ilyen szépséget így elcsúfítani! Már azon túl hozzád tartozik persze. - Heccelem, de némi aggodalom lehet átszűrődik a hangomból, megpaskolgatom a mellkasát, ott legalább még érez. Ha van ott valami sebe még jobban is mint akartam. Hozok neki egy kis vizet, majd ha kell segítek levenni az inget, úgy jobban hozzáférek a karjához és idehúzok egy magasabb széket magamnak, meg több fényt is irányítok ide, a derekamra felcsatolom a szerszámaim meg Alec mellé a szabad maradék platzra is pakolok belőlük. Sercegtetve vakarom a szakállam, hogy basszus. -Remélem mára már nincs programod, édes kettesben lehetsz velem, jobb nincs is ennél! - Ülök mellé, majd eleinte csak nézegetem, hogy s mint volt ez fénykorában, na meg a borítást is nézem mivel pótolhatnánk, mert ilyen anyagom nincs. Avagy el kell mennünk lopni a városból, remélve tartanak ott nem csak a Domin. -Közben mesélhetsz ám, tudok Rád is figyelni, multifunkcionális vagyok mint a karod volt! - De lesz is újra, ha rajtam múlik, előbb-utóbb. Reméljük előbb. Vigyáznom kell mondjuk, mert ugye az idegrendszerére van csatlakoztatva, tehát noha biztonsági okokból ha tönkremegy kikapcsol, de lehet vissza kell kapcsolnom hogy teszteljem, az meg nem lesz leányálom, lévén nem épp ez a szakterületem, Alec nem egy titán... bár van olyan üres fejű ezek szerint, mint kedvenc "játékaim", hogy így odalett a csodás karja!
Szélesedik fáradt mosolyom, hogy húgomról bármit is mondok, nem tudom elriasztani barátomat. Ám legyen! A randit Ravennel már ledumáltam, meglátjuk ha ezt is megtudja Carlisle, és tényleg el is kell mennie rá, akkor is ilyen nagy lesz-e a szája! Azt mondjuk rögtön el is döntöm, hogy néhány részletet Raven személyiségéből elfelejtek megemlíteni, hadd legyen meglepetés és lehengerlő élmény. Mondjuk húgom néha még nekem is tud meglepetéssel szolgálni, hiába ismerem jól. - Valami piát is lebegtess majd! - Döccen a vállam - már amelyik mozogni tud - a rövid nevetéstől, hogy szellemként visszavárna. Egyébként jól esik, komolyan. De legfeljebb egy hetet adok neki, azután már maga is megbánja, hogy ilyent kért, mert roppant kreatív módon tudnám bosszantani, főleg, hogy fülem már nem látná kárát. - Gondolod, hogy szellem-fémkarom is lesz? Vagy a kezem most itt lebeghet valahol külön tőlem? Esetleg a Dominiumon láthatatlanul fojtogat pár kancellárt. - Dumálom a szokásos hülyeségeimet, míg hagyom magam terelgetni és leülök az ülőalkalmatosságra, amit felajánl nekem. Benéz a kendő s ingujj alá, fintora nem ígér sok jót, ezért is jelzem, hogy nincs olyan nagy baj, mintha nekem kellene őt is nyugtatni meg magamat is. - Nem, a grodrakot túléltem már többször is, meg volt egy másik nagy röpködő jégsárkány is, még azt is elijesztettem. Egy sikló égő darabja repült felém, ha nem védem ki a fél karommal, akkor most a fejemet kéne visszafércelned a helyére, hogy valahogy kinézzek már a temetésemen. Lehetőleg arccal előre, jó irányba varrva, így is elég hajadon és asszony zokog majd utánam, nem kell, hogy sikítva ájuljanak el. - Elkezdem az inget kigombolni használható kezemmel és a segítségét már csak büszkeségből is elutasítom, mondván menni fog ez. Bizonyosan egy perccel előbb végeznék, ha hagynám, hogy Carlisle segítsen, de inkább ne ebben tegye. Sosem mondtam, sosem lett kimondva, de most viszont érezhető, hogy tartok attól, hogy beigazolódik a félelmem: ha ez a kar menthetetlenül elromlik, akkor csak egy nyomorék leszek, egy hasznavehetetlen alak, akinek még öltözni is segíteni kell. Már most gyűlölöm az érzést és ez más, mintha egy kar el van törve. Az pár hónapig tart, tudja az ember, hogy átmeneti, ez viszont... Pontosan tudom, milyen kockázatos a házi bütykölde implantátumoknál, valamiért ennél elhiszem a propaganda szöveget, hogy nem véletlenül intenek óva mindenkit az ilyesmitől, ugyanakkor nekem nincs választási lehetőségem. Abban bízok, hogy csak randának néz ki, de elég pár dolgot kicserélni, ami pont van Carlisle-nak és kész is! Éljen örökké az optimizmus! A kapott vizet egyben felhajtom és egy biccentéssel köszönöm meg. - Tudom, hogy ez nem márkaszerviz, de a garancialevelemet elhagytam meg le is járt és így ott már nem fogadnak. A szép burkolatot majd megvarrjuk vagy valami kapcsokkal összehúzzuk, vagy biztos van még szigszalagod... - Mosolyodom el. Tudom, hogy a Dominiumon, talán a Városban is van rá eszköz, amivel a szintetikus bőr összehegeszthető nyom nélkül. Ritka holmi, itt aligha akad pont egy a műhelyben, de nem is a külcsín csicsája érdekel és tartok tőle, hogy Carlisle sem erre értette, hogy csicsa karom volt. Van. Lesz? - Ugye tudod, hogy biztatnod kellene? Jövő időről beszélni pozitívan? A lábammal is kifogtam egy kezdő perdai gyógyítót! Ja, az a siklóból jött sortűz szétbombázott sziklákat s annak apró darabkái vágódtak bele, mármint a lábamba, nem a gyógyítóba. Mindenesetre a srác még csak két hete birtokolta a képességét, de nem volt közelben más település, szóval ő szedte rendbe a jobb lábam. Ő sem ígért sok jót. Hát miért nem lehet lelkesíteni a beteget? A hit is gyógyít, tudtad? - Némi heg maradt, mondta, hogy menjek vissza még és akkor legközelebb rendbe hozza azt is, mert új a képessége és ez is kifárasztotta már, de igazából az a pár pici heg hátul a lábszáramon pont nem zavar. Kicsit sajog, hosszú és kimerítő út volt haza, de az rendben lesz, ha kipihenem magam. Nem is kell nagyon noszogatnia barátomnak, hogy terüljek el az asztalán, éppen csak megvárom, hogy elpakoljon onnan az útból mindent, amire nem kéne ráfeküdnöm, és a korábbi ülőalkalmatosságra fellépve ülök fel az asztalra majd terülök a hátamon egy nagy sóhaj kíséretében. - Lemondtam mindent a kedvedért. - Mosolyodom el, míg ő is leül a karom mellé, mely mintha nem is lenne a részem, azt se érzem, ha hozzáér valahol. - Egyébként beszerezhetnél ilyen hosszú procedúrákhoz egy csinos asszisztensnőt! - Jegyzem meg a jó tanácsomat, mintha olyan könnyű lenne ilyenekhez hozzáértő nőt leakasztani valahonnan, aki még szemnek is kellemes és a tréfáinkat is érti. Sőt, partner benne. - Ja jó, mesélek, néha elfelejtem, hogy csajból vagy. - Piszkálom kicsit én is Carlisle-t, mikor azt mondja több dologra tud figyelni. Pedig lehet nem ez a legbölcsebb dolog azzal, akitől azt várjuk, megmentse a karunkat meg közvetve vele a fél életünket. - És elhagynád már ezt a folyamatos múlt időt? Kösz! Na, az egész úgy indult, hogy Carter szeretné feltérképezni az északi vidékeket, így engem is oda küldtek. Van fenn egy nagy, örökké hóba burkolózó hegyvonulat, az egész kontinenst átszeli, annak tövében kapott el egy perdai vadász, de mentünk is be a településére, mert feltűnt a színen a hadsereg egy kocsija. Kicsi a Perda, a húgom is rajta volt meg a lázadó-szellemű haverja. Valami perdai babát mentettek meg és hoztak oda vissza, s közben kiderült, hogy valami bekattant genetikus erre a környékre menekült a mutáns szörnyeivel. Mi meg mit nekünk ismeretlen terep, kurva hideg, amiben a tököd is lefagy, meg életveszélyes mutáns lények, hogy a helybéli vadállatokról ne is beszéljünk, naná, hogy elindultunk fel a hegyre, hogy pontot tegyünk az ügy végére. Jó heccnek tűnt! Amúgy az is volt. Kivéve a végét, mikor jött a flotta egy siklója kancellári testőrökkel... - Mesélek, ahogy kérte, mert hát sokat mást nem tudok tenni jelenleg, legfeljebb ha felismerhető eszközt kér és elérem, akkor odaadom neki. Bár szerintem nem merné rám bízni a feladatot.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Hogyne, azt is megiszom! Igazad van, menjek biztosra! - Mosolygok, hát mondd valamit, akkor már tuti nagyon pipa lenne halálán hogy visszatérjen. -Szerintem utóbbi. De szellemként noha újra egész leszel, azért én szerintem így vagy a legszebb! - Vigyorgok rá, érezze a törődést, hogy fémkarral is van aki elfogadja, bizony ám! Olyannyira hogy hajlandó helyre is hozni. -Pedig ennyi viccet meghagyhatnál nekem a temetésedre, igazán. - Már hogy rosszul férceljem össze, de csak csóválom a fejem. Nekem ez nem vicces, amúgy, megviselne ha Őt se tudnám elhamvasztani (avagy temetni), mert még holtestem sincs. Ő lenne a negyedik... -Szóval egy égő sikló... - Ragadom ki a lényeget, de látszik hogy rajtam hogy wtf? Miről beszél ez? Látva nem kér a segítségemből forgatom a szemem és hagyom szenvedni, direkt végignézem "aham, megy ez" fejjel, hogy érezze a törődést. Ha megvan azért hozok neki inni, itt lesz velem egy darabig úgy hiszem. Főleg mert én is aggódok ezt így, ebben a formában hogyan hozzam helyre... érdekelt milyen belülről, mert nem volt szerencsém még látni ilyet, arra a részlegre anno sem jutottam be, mert nekem nem volt ott dolgom, de nem pont így gondoltam megkapni amit akarok. Főleg nem ebben a zugfészerben... Szerencséje, hogy én jól guberálok és nem félek helyettesíteni. -Pfú Te... lökött vagy. Szerzek neked borítást is. - A szigszalag még mindig kiveri a biztosítékot nálam, de most még az se az igazi, szeretném megcsinálni jól neki a karját. Szóval max a seggébe dugom fel a hülye szigszalagját, az én munkáim minőségiek és szépek! Őt is helyrehozom. De előbb az kéne használni tudja, az már a hab lesz azon a bizonyos tortán. Szóval előbb egy probléma, aztán jöhet a többi. -Akkor fiam higgy, imádkozz buzgón, mondj egy ötven miatyánkot és kérd a megváltást bűneidért, remélve meghatja az Urat és rád mosolyog általam. Allons! - A nagyapám mondta ezt mindig, hogy hajrá, gyerünk, de ahh, szóval majdnem csinálhattam egy új lábat is neki. -Nem kéne kiengedni téged, csak csinálod a munkát embernek meg perdainak... - Morgom az orrom alatt, hogy szépen vagyunk. Hajtom is az asztalomra, hogy tessék, foglaljon helyet nálam, kényelmesedjen el, mert hosszú lesz az éjszaka. Ha legalább egy csinos csaj lenne... -Mertél volna másképp tenni, hisztériáztam volna! - Vigyorgok, pocsék nő lennék de a kedvéért bejátszom szirénázom hogy képzelte. Hátha "jó" kedve kerekedik! -Jah, azt én pártolnám, állandó munkakörbe, főleg földről asztalra kézzel való újraemelés munkakörben, előírt munkaruhában! - Vigyorgok tovább, azt adnám, de hát kétlem tolonganánk a jelentkezőkben. Fukar hely ez a Rebellium. Arra hogy csajból vagyok, csak dobok egyet a hajamon, de megkocogtatom a homlokát aztán hogy csak beszéljen ne okoskodjon. Nem csoda ha szívom a vérét a múlt idővel, tanuljon meg vigyázni magára. Szóval amíg vizsgálom a karját hallgatom. -Éjszakai mesemondó is lehetnél, ugye csak szívatsz ezzel a sok sületlenséggel? Mutáns szörnyek, a húgod valami babával, fagyhalál... nem a lázálmod érdekelt, hanem hogy hogyan keveredtél a csávába öregem. - Győzködjön még, egyelőre nem hiszek neki, mert azt hiszem ugrat, közben átnyúlkálok felette vagy épp a derekamról veszek el csavarhúzókat, szerszámokat hogy szétbontsam óvatosan a sérült részeket. Szét kell szedni, de hogy hogyan rakom újra össze... Ilyen alkatrészem például nincs, még hasonló se, de látom megolvadt... hah... Ez a kábel mondjuk jó masszív, kevésbé masszívan van mondjuk, kéne rá valami jó borítás és akkor kevésbé kopik el? Aztán valami nyugodtabb hümmögésfélét hallatok amikor olyan alkatrészeket találok amik vannak, vagy egy az egyben cserélhetőek. Persze ha Alec van olyan bátor hogy oldalra nézzen látni fogja szépen lassan elemire szedve van mellettem, csak a fő váz és huzalozás, idegi transzmitterek vannak a helyükön. Bár szerintem ez még mindig jobb mintha máshol kéne műteni. Sóhajtok is, keresek valami szalagot, felkötöm a hajam, ezt csak nagy és precíz munkáknál szoktam, mert ott semmi sem zavarhat meg a koncentrálásban. Hozok is pár dolgot, főleg csavarokat, kábeleket, rápakolok Alec mellkasára, amúgy sem árt ha nyugton marad. -Remélem fáradt vagy, aludhatsz majd ha mindent elpletykáltál nekem... - Mert ezzel örülök ha holnap délelőtt végzek, meg kell próbálnom csinálni is alkatrészt, pár speciális méretű és formájú darabot. Nem lehetetlen, mert kis dolgokról beszélünk de az is idő, addig pedig itt kéne maradnia, nem mozdulva. Jobb ha alszik majd... csak én ne aludjak bele!
- Aljas! - Jelentem ki fülig érő mosollyal annak ellenére, hogy pont az én általam felvetett ötletre csap le. Hát no, mégiscsak mondhatta volna, hogy neeem, azért az már túlzás lenne! Persze helyében én is ugyanúgy lecsaptam volna a lehetőségre. - Na de Carlisle, zavarba hozol. - Csóválom a fejemet az ülőalkalmatosságra lezuttyanva. - Nem hagyok. A vigaszdíjad, hogy onnantól az összes nő a tied, ne légy telhetetlen. - A fejemet rendes irányba kérem, ha egyszer arra sor kerülne, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy jelenleg csak a karom sérült és az sem szakadt le - azt kellett volna még! -, szóval ilyen jellegű fércelési dolgokra nem kell számítanom. Hogy a szintetikus bőrt hogy húzzuk össze majd újra a fémeken, az más kérdés, s jelenleg az esztétikum az érdeklődési listám legvégén poroszkál. Működjön a karom, tökéletesen, mint eddig, ez a lényeg. - Csak egy darabja, nem az egész! - Pontosítok, de az ábrázatán ez sem változtat, szóval majd elmesélem az egész sztorit, de előbb kihámozom magam az ingből igyekezvén figyelmen kívül hagyni a szemforgatását és az utána következő pillantását, amihez megszólalnia sem kell, anélkül is értem. Jól van, élvezze csak, én büszkeségből nem engedek, ő meg nevesse csak ki a szegény nyomorékot! Hát micsoda világot élünk! Felkerülök az asztalra is, ahol a nagyítójával rögtön nekilát tüzetesebben megnézni mi a gond, én meg jó, hogy nem tudom, hogy nem volt még szerencséje a részleghez sem, nemhogy egy karhoz. Gondolom én, hogy olyan mint egy titánkar, csak vannak benne plusz kábelek vagy nem is tudom mik, amik az idegekhez kötődnek. Nem lehet olyan bonyolult... mármint Carlisle-nak. Azon csak mosolygok, hogy a szigszalag említése még most is megteszi a hatást, s ha nem tudnám, hogy munkában maximalista barátom, akkor biztosra venném, hogy képes is lenne bosszúból körberagasztózni. Meg is érdemelném, hogy őszinték legyünk. - Komolyan, hagyd el ezt a papi dumát, totál olyan érzésem van tőle, hogy keresztet vethetek a karomra! - Nevetem el magamat, s ha a hit gyógyít, hát a nevetés is. Igaz, a karom nem lett tőle öngyógyuló, önszerelő, de lélekben legalább jobban érzem magam. Jól is esik Carlisle mindig vidám és cukkoló társasága az út komorsága után, mikor csak a saját borús gondolataim voltak velem. El is határozom, hogy ha egyszer ő haldokolna, én is megiszom előle a legfinomabb piát, csak hogy visszajárhasson kísérteni. Biztos, ami biztos alapon a koporsóját-urnáját is szigszalaggal zárom majd le. Csak hogy holtában is érezze a törődést. Én meg éltemben érzem, vigyorgok a női hisztériáján, még ha csak megjátszott is. - Az biztos, hogy onnantól nem unatkoznál itt a csendben. Nem csak a hölgyemény miatt, hanem mert hirtelen többeknek akad megszerelni valójuk, arról nem is beszélve, hogy csak úgy beugorjanak megkérdezni, hogy vagy. Javaslom, az ajtó közelébe ne tegyél törékeny dolgot, mindenki matatni fog és leejteni véletlenül valamit. - Bájos kép, már-már eljátszana az ember a gondolattal, hogy a Városból ne csak új burkolatot lopjunk nekem - nem mintha tudnám, hol keressem és miként kell azt feltenni -, hanem egy ilyen mérnök vagy legalább gépész csajt, aki kellően szemrevaló is. Mondjuk Carlisle munkamoráljának rosszat tenne. Kellemes utópiánk helyett inkább elkezdem mesélni, hogy mi is történt velem, ami ide, Carlisle "boncasztalához" vezetett, de a történet felénél sem járok, már nem hisz nekem. - Hát kancellár vagyok én, hogy hazudjak neked? - Kérdezek vissza hitetlenségére, de ha továbbra sem fog hinni, hát visszakapja azt a papi dumát, amit nekem is lenyomott ámen-nel, allons-szal, alien-nel a végén, vagy mivel. - Valami karavánszerűt támadott meg egy errator-csapat, húgomék a végére értek oda és csak a baba élte túl. Az utolsó túlélő még elrebegte a település nevét vagy mi volt, szóval felcsapták a lovagi páncélzatot és tepertek északra a babával. - Vállat vonok - csak jobb oldalt -, én ugyan nem vittem volna északra a babát. Nem mert sorsára hagytam volna, hanem leadom a legközelebbi perdai településen, aztán a logisztikát megoldják a perdaiak egymás között. Végeredményben így sem volt rossz, a kaland egészen más fordulatot vett volna a perdai vadásszal, ha nem jönnek húgomék. - Az északi hegy, Nebel, ahogy a perdaiak mondják tényleg illik a nevéhez. Égtükör a jelentése, olyan fehér és szürke, mint sokszor az ég felette, állandó hó borítja szerintem egész évben, naná, hogy rohadt hideg volt ott. De nem lakatlan, a perdaiak is megmaradnak ott, gondolom van valami melegebb vizű forrás vagy tó a hegység mélyén, mert a falu jobbára a sziklába volt bevésve. Egyszer visszamegyek megnézni belülről is! - Bólogatok aprót is magamnak hozzá mintegy megerősítés képpen. Mutáns szörnyek nélkül egész klassz helynek tűnt. Részletkérdés, hogy bőven az eloraki határvonal felett van, ahol már az ember nem szívesen látott vendég. - Szóval az egyik mutáns dög ott lenn támadt a faluban, egy ideje már rettegésben tartja az ott lakókat. Meg is értem, vagy akkora volt, mint az XS-jármű, piszok gyors és egy errator szépségversenyt nyerne mellette! Valami Svensson nevű megőrült ipse hozta őket létre, s ide menekült, bár nem tudom mi volt a hosszú távú célja, de szerencsénkre egy dolgot nem kódolt bele genetikailag: nem volt se nyíl-, se golyóálló. Egy perdait kettétépett ugyan, de legyőztük. Aztán felfelé a hegyre egy szakadék szélén jött a következő, ott két perdai lelte halálát miatta, mire lenyilazhatták a többiek. Majd jöttek a jégpárducok. Az a vadász vezetett minket, aki elkapott, tapasztalt egy fickó, s szerencsére tudott egy utat, amivel elkerülhettük ezt a falka macskafélét. Hallod, ezek milyen szépek voltak! Hófehér dús bunda fekete csíkokkal, és a szemeik mint kék ékkövek! És a marmagasságuk kábé mint az asztalod... - Emelem meg picit a fejem mesélés közepette, hogy megfelelő hasonlatot találjak a magasságra, az asztal jónak is tűnik, hanem ekkor látom meg, hogy mennyire szétszedte a karomat, míg én részletesebben meséltem az utunk első felét. Néhány döbbent pislogáson és annak realizálásán túl, hogy ez tovább tart majd, mint két-három csavarbigyót kicserélni gyanakodva nézek fel Carlisle-ra, aki éppen a haját is felköti a hosszú munka előtt. - Mondd, hogy előtte lefotóztad, hogy tudd, mit honnan szedtél ki! Ha kérdés lenne, akkor ez az a pillanat, amikor valami megnyugtatót kell mondani. - Teszem hozzá gyorsan a korábbiakból kiindulva, de a választól függetlenül ejtem vissza a fejem az asztalra és folytatom a mesélést. Hallottam az alvásra való lehetőséget, de egyelőre úgy sem tudnék, amíg drága karom ennyire darabokban van. - Aztán a jégpárducok után egy olyan röpködő jeges sárkányszerű izé jött fentről támadva, itt is vagy két perdai mínuszunk lett. Még jó, hogy ennyi jött velünk! Elég aggasztó volt, hogy még a perdaiak is úgy nézték, mint akik egy mesebeli lényt látnak megelevenedni. - Közben vetek egy szolgáld ki magad pillantást Carlisle-ra, miután asztala meghosszabbításaként és tárolófelületként kezeli szép széles mellkasomat. - Elég nyílt területen voltunk, az erdő meg messze, ahova be kellett futni. Ekkora jutott eszembe, hogy a közeli bokrokat meggyújtva lesz elegendő füst talán, hogy némileg elrejtsen minket. A csel bejött, elértük az erdőt, én éppencsak, a többiek tűzereje kellett, hogy ne tanuljak meg sikló nélkül repülni! Aztán innen már egy unalmas kaptatás jött felfelé, s ha eddig fáztunk, itt elfelejtettük, mert feltűnt ez a Svensson a siklójával, amiből nem mellesleg kipottyantotta az utolsó mutáns lényét. Naná, hogy a háromból ez volt a legnagyobb és legrusnyább! S még tüzet is nyitott ránk, ekkor sérült meg a lábam. Egy barlangba menekültünk, de odabent volt a lény is, s azt hiszem ekkora jöhetett a flotta siklója, mert a következő pillanatban az őrült tudós gépe égő roncshalmazként csapódott be a barlang szájához, s ha a füst nem lett volna elég, még hozzám is vágta a sikló egy égő darabját az a dög. - Húzom el a számat, nem említve, hogy néhány hosszú másodpercig azt is hittem, hogy ott fogok meghalni s enyhe pánikroham kerülgetett, mert ekkor már éreztem, hogy nem érzem a bal karomat. Ráadásul nagyon hasonlított a körülmény a "régi" robbanáshoz... - A perdai vadásszal végül legyőztük a lényt, de kijutva a barlangból ott volt Jenkins kancellár a fekete páncélos testőreivel. Azt hiszem, nem akart csetepatét a perdaiakkal, akik kiálltak mellettem és megvédtek engem, így megúsztam. Rendes arc ez a Vharan, a perdai vadász. Kész vagyunk már? - Váltok hirtelen a mesélésből, csak hogy ellenőrizzem, nem alszik még Carlisle, meg mert tudom, hogy örülni fog a kérdésemnek. Meg annak is biztos, hogy szabad jobb kezemmel a mellkasomra pakolt kábelt forgatom ujjaim között és meg-megnézek egy-egy csavarizét is. Muszáj, a műhelye plafonja meglehetősen szűkölködik a néznivaló freskókban és egy széles képernyőjű kijelzőt sem tett fel, hogy mozizhassak.
Két nevetés után a világot, a problémáimat is másképp látom. Három nevetés után meg is tudom oldani.
-Ártatlan vagyok bíróúr! - Emelem a kezeim mosolyogva, hát éééén, aljaaaas? Soseeee! Aztán nevetek is egy sort hogy zavarba hozom azzal, így fémesen szép szál legény. Megnézném hogy komolyan elpirul egyszer, de inkább valami csajtól nem tőlem. -Miért nem? Úgy se leszel már, akkor meg? Olyan fukar fickó vagy Te Alec. - Csóválom a fejem patetikus sóhajjal, de inkább hagyja meg a fejét magán és ne játsszon darabolós játékot, hogy nekem kirakósozni kelljen, maradjunk annyiban. És nem egy egész sikló zuhant rá hanem csak egy darabja, sokkal jobb, tényleg, így már nem is érdekes, uncsi, lapozzunk? Ah, ez a pasas, komolyan. Mindegy, nekiállok megnézni mit is takart eddig a szintetikus bőr, mert hát első ilyen valós vizsgálódásom ez. Mindenfélét raktam már össze, segáz haver, összefércellek, de azért nem mondom neki bizonyos szüzességem most vesztem el, ahogy Ő is hogy elsőként fekszik alattam, ugye. Hah. De az a szerencséje nem szeretem a kontár munkát így nem fogom a nyomorult szigszalagját használni, külsőleg legalább is hogy belül hogy sikerül a vezetéteket megjavítanom nos... az már teljesen más pakli másik lapjára tartozik. -A régi mindenképp, tőlem merően újat kapsz, lehet belegravírozom a nevem is! Engedd el a régit, az úgy túl kancelláros feeling volt. - Teljesen olyanra nem fogom tudni megcsinálni, de abban nem hazudok tőlem újat kap, jó Rebelliumosat! Hát alkatrészt is csinálnom kell bele ahogy elnézem, mm... avagy olyan helyről pótlok amiről nem szólok, mert hát a közösből veszek, de.... Alec kell nekünk, nem de? Emberek nélkül lázadás sincs, szóval... na meg a hülye poénjai és konklúziói is hiányoznának, miszerint de népszerű lenne a műhely egy jó asszisztenssel, ugye. -Mondanám Skyt valahogy ráveszem, de félek nem Ti ejtenétek le dolgokat hanem Ti lennétek leejtve és összetörve... - Röhögök, hogy Sky nagyon is hajolgathatna előttem-mellettem de hát ha rajta kap nézem annyi is volt a lábaimnak. A kezeim nem bántaná, mert akkor nem tudok szerelni. Na de halljuk a nagy történetet, mi is történt, hogy ekkora mákja volt hogy félkarúként ment és jött. Persze annyi sületlenséges hord össze hogy majdnem elkezdem megvizsgálni a fejét is, ha nem lennék könyékig - az Ő könyökéig - benne a szerelésben. Csak nézek rá, hogy nem kell ahhoz kancellárnak lennie, de erre papolni kezd szó szerint szóval csak sóhajtok. Jó, tegyük fel elhiszem - de azért megnézem majd a fejét. -Érdekes... sokkal biztonságosabb lett volna az első településen leadni, nem pedig császkálni kinn egy babával... a húgod legalább olyan eszement mint Te, barátom. - De komolyan, hogy jutott ez eszükbe? Na mindegy, hallgatom közben míg szétszedem. -Jó, vigyél engem is, sok szeszt és bundát viszünk majd, megoldjuk! - Ha már jól néz ki ne hagyjon már itt! Bár nem kell se baba, se errator, meg hasonló dolgok, remélem azokra Ő sem vágyik. De hogy mutáns dögök? Uhm... hát... jól van, jól van, inkább gyönyörködöm az egyik csavarja kifinomult megmunkáltságán, mert amaz egyben maradt, nem úgy mint a párja. Szóval csinálhatok egy ilyet, de jó nekem! Ja igen, mutáns dögök, figyelek. -Jaj hát majd szerzünk házicicának egyet, aludhat a lábamnál! Jó ágymelegítő! - Egy holdszeműn gondolkodtam amúgy, mert aranyosak, de félek folyton lopná a szerszámaim játékból meg a kajám, szóval letettem róla. Közben míg összekötöm a hajam és hozok még pár holmit látom megleptem azzal ahogy most a karja kinéz, de nem viccből mondtam leamortizálta magát. -Attól hogy Te nem látod át öregem, én igen. Ez is csak egy mechanizmus, tudod hány titánkart raktam már össze? - Sokat, szóval kivételesen nyugtatóan mosolygok, hogy ne féljen, nem marad ki semmi csak ami nem odavaló. Úgy 95%-ban szerintem teljesen helytálló ez a gondolatom, ja. Na de majd aludhat is, ha befejezte a sztorit, de még meséljen csak, hát ott tartunk elbújtak a mutánsok elől vagy mi. Érdekel ám! -És ez az izé is mutáns volt vagy valami ritka perdai állat? Nem bírlak ám követni, csak azt hogy hullottak a perdaiak mint a csavarok a kiborult dobozból. - Ami nem jó jel, ómen, nevezzük aminek akarjuk. Na de csak ne mocorogjon, rá is pakolok, kihasználjuk a szabad felületeket a mellkasán és a hasán. Mondanám Ő nem kell, csak a karja de a neuronhálózat miatt csak kell ez a lüke. De hallgatva a folytatást elég... meredek, nem csak a lejtő amin felkaptattak, majd csak csóválom a fejem míg szedem szét és cserélgetem amit tudok már most. -Remélem kinyírtátok azt a borult csávót és a dögjét is... mert nem egyértelmű megmurdelt csak az lezuhant a gépe... amúgy mit keresett ott a flotta siklója? - Az egy másik horror sztori ránk nézve ugye. De folytatja és igen, a dög tuti meghalt, legalább az. Bár a "gyártója" is remélem a múlté. Jenkinsre vágok egy fintort. -Nem tett volna jót a hírnevének, hogy egyetlen lázadóért szitává lőtt még ki tudja mennyi perdait. Nem mintha ne tudta volna a másik tudósra kenni ugye... mázlid volt. - Aztán nézek rá, hogy melyik álomvilágba ébredt bele hirtelen. Inkább nem is válaszolok. Na de mégis. -Nagyon hálátlan randipartner vagy ám, itt perverzkedem a karoddal és sürgeted a kielégülésem, szörnyű vagy. - Vigyorgok, bár nincs sok vigyorognivalóm sajnos. Ez hosszú lesz. Minden esetre míg ébren van csinálom ami most is megy, amihez fel kell állnom ráérnek ha alszik. -Na de mi lett a húgoddal meg... volt veled még valaki a csapatból? És ez a Vharan akkor végül is haver? Mondjad már! - Közlöm úgy mintha eddig is két mondatot mondott volna, de ezt azért mert megkaptam kész vagyunk-e már.
- Örülj, hogy nem elevenítem fel a régi szokást, hogy a legszebb nőket a halottal temették. - Vagy azok lovak voltak? Mindegy, minden csaj rá marad, tisztára megéri neki. Vagyis megérné, mert a fejem a helyén, még ha belül lökött is, a karom lett kicsit tropa. Nem súlyos a dolog, ahogy így ránéztem hazafele menet, csak kellően aggasztó, hogy valami olyan ment tropára, ami miatt valami letiltódott benne s válltól nem mozdul az egész. Fogalmam sincs, nem értek hozzá, csak aktívan aggódom, s mit ne mondjak, Carlisle nem éppen partner abban, miként kell másokat megnyugtatni, bár az, hogy nevettet egy kicsit segít. - Bánom is én, hogy dedikálod, de nekem tetszett a kancellári csili-vili. Restaurálásra jöttem, eredeti állapot helyreállítására, ne most éld ki a művészi hajlamaidat! - Sejtem én is, hogy ugyanolyan nem lesz, csak azt nem tudom, hogy ez vajon mit takar? Ugyanakkor mivel más lehetőségem nincs - leszámítva, hogy visszacsattogok a Városba, feladom az összes ellenállót és hátha akkor cserébe esetleg kapok új szép kart kivégzés helyett - nem tehetek mást, minthogy várjam, mire jut és közben hülyeségekkel traktálom, mint egy asszisztensnő beszerzése. S Carlisle erre is rá tud tenni egy lapáttal, mikor Sky-t említi meg. - Szerintem meg azt az elképzelt egyenruhát veled vetetné fel! - Nevetek fel, mert tény és való, hogy Sky sokakat tudna helyben hagyni, hogy ne itt tébláboljanak a műhelyben kivillanó idomait lesve, de azért megnézném, hogy fűzi be erre Carlisle őt. Szerintem már az asszisztensnő szóra összehúzná szemöldökeit és kezdene a pisztolyáért nyúlni. Mókás látvány így elképzelve, de akárhogyan is nézzük, egy asszisztensnővel bilibe lóg a kezünk, így inkább mesélni kezdem, az enyém egyébként miért is lóg, még ha nem is bilibe. - Ugye? - Csak ennyivel adok hangot annak, hogy egyetértek vele, én is az első perdai településre beadtam volna a babát, de azon már vigyorgok, hogy Raven is eszement, mint én. A vér nem válik vízzé, még akkor sem, ha csak félig egyezik az a vér. - Megdumálva! De előbb Elorakba gyere velem! Le kell adnom egy cuccot ott a kikötőnél és cserébe bármit vihetünk az ipse asztaláról, akár mindent is. Állítólag a fazon szeret bogarászni a roncsaink környékén, s az asztala tele van alkatrészekkel, titánokból származókkal is. - Valószínűleg többet nem kell ennél mondanom, miért is akarnám, hogy Carlisle is velem tartson. A feléről azt se tudnám, hogy micsoda, nem hogy megmondjam, hogy használható vagy hasznosítható állapotban van-e egyáltalán? Aztán a kis kitérő után mesélem tovább a kalandunkat említve a jégpárducokat is. - Látod, ezért vagy te egyedül, nem jól választasz ágymelegítőt! - Gonosz-kaján mosolyt villantok rá, de amúgy háziállatnak én is elfogadnék egy olyan nagymacskát, csak lehet ezen az éghajlaton már nem lenne olyan boldog szegényke. Az ágyba mindenesetre inkább másféle vadmacskát vinnék és viszek. Gonoszkodásom persze hamar visszaüt, mert ekkor pillantom meg a karomat, ahogy alaposan kibontogatta, és ezek szerint nagyobb a gond, mint gondoltam korábban. Nyugtatónak szánt mosolya és szavai kevéssé érik el a hatásukat. - Úgy érted itt? Egyet sem. - Jegyzem meg azért kicsit epésen, persze tudom én, hogy itt alapanyag-hiányban is szenved Carlisle, annak idején a részlegén menő volt vagy micsoda, szóval csak sóhajtok egy nagyot és inkább visszaejtem a fejem az asztalra és mesélek tovább, mintha valami hangoskönyv lennék vagy rádió, mely szól a munka közben. - Ritka perdai madár... vagy gyík. Valahol fél úton egy kurva rusnya madár meg egy sárkány között, de grodrakot nem láttam még így felkapni senkit és a dögje bukórepülésben támad tök csöndben. - Szabad jobb kezemmel mutatom is, hogy jószerivel merőlegesen fentről lefelé suhanva csap le, ami a helyi időjárási viszonyok miatt hatványozottan nehezen kivédhető támadás volt. Teljesen helytálló, hogy a perdaiak hullottak, mint a legyek. Nem volt finnyás a madár, minket is meg akart volna kóstolni, csak a szerencsén múlott, hogy nem így lett. - Megdöglött. Úgy tűnt, a kancellár is miatta jött, s az emberei még a barlangba is bementek, hogy a lényt még felgyújtsák, nem volt elég, hogy szétlyuggattuk. Abból a siklóroncsból meg akkor sem jött volna elő senki élve, ha maga is mutáns lenne. - Ezt pár bólintással meg is erősítem még beszéd közben, hogy amiatt a Svensson miatt nem kell már aggódni. Nem is értem, mi volt a terve a lényeivel, ha a Kancellária is üldözte? Eladni az ellenállóknak? De mit csináljunk vele, ha minket is megesz, miközben ülni és feküdni tanítjuk jutalomfalatért? - Nem hiszem, hogy a hírneve aggasztotta volna, azon nagyon nincs hová rontani, talán csak nem akarta, hogy ebből háború robbanjon ki. De jah, legalább ebben mázlim volt! - Értek egyet, mert azért aggódtam rendesen, hogy szabad távozást ígért, de lehet közben hátba leszek lőve a saját, elkobzott fegyvereimmel vagy a testőrsége alap szolgálati fegyvereivel. Majd befejezem a sztorit, mert a hazaút már nem volt szerencsére izgalmakkal teli és lezárom a kérdéssel, hogy készen vagyunk-e már? Mintha nem látnám, hogy még mindig ízekre van szedve a karom azon része. A reakcióért megérte, Carlisle pillantása beszédes, s végül nem is tudja szó nélkül hagyni a dolgot, ami tovább szélesíti pimasz vigyoromat. - Neked mennyi előjáték kell?! Amúgy sincsenek nagy elvárásaim a munkáddal kapcsolatban: gyors, jó és olcsó. - Vigyorgok rá, majd nevetek azon, ahogy kérdezget. - Aggódsz mi a randipartnered miatt? Mert amúgy ledumáltam a randit vele neked. Szóval ha Jenkins nem nyomott le ez idő alatt egy Halálcsókot a torkán, s az én karom is elkészült, akkor Sky-jal megüzenem neki, hogy jól vagyok és a részleteket megbeszéljük hol és mikor találkozzatok. Aztán csak lovagiasan! Én meg szép legyek, mert nekem is randim lesz! - Jegyzem meg, csak hogy szinten tartsam a motiváltságát, mielőtt itt ellazázza a dolgot. - Az a Denisov nevű volt még ott. Nem tudom, miből van az a fickó, de úgy jött-ment a jéghidegben, mintha kellemes nyári sétán lenne a parton. Meg túlélte pár perdai, talán négy, plusz Vharan. És igen, végülis haver... vagy azt értékelte, hogy feltalálja az ember magát a vadonban és nem ijed meg az árnyékától. Szerintem ő kedvelné az ellenállókat! - Mosolyodom el, mert hát olyan szívhez szóló védőbeszédet is tartott a perdai a testőrrel szemben miattam! Elengedem a kábelt, amivel ujjaim babráltak és szám elé téve ásítok egyet. Így, hogy fekszem - bármilyen kényelmetlen és kemény is az asztal - és megnyugodtam valamennyire, kezd előjönni a fáradtság, de még tartom magam.
//
