A pofátlan mindenit, csak jobban mosolyog. Lehet nála ez az alapbeállítás, frissíteni kéne a szoftverét! -Pff, át fogom szerelni legközelebb, hogy csak az én ujjlenyomatommal induljon. Megeshet a Tied is így jár, úgy csináld barátocskám. - Gonosz, sokat sejtető mosoly, azt szigszalagozd össze Alec! Ezt is be kéne játszani... az a baj, nincs annyi szabadidőm, mint amennyire galádságot elkövetnék ellene szívem szerint. Nagyon sanyarú, igazán! -Ahhhh vagy csak a falhoz tapasztalak mert rakok rá egy bazi nagy mágnest és nem tudod levenni a kezed míg fel nem cserélem a polaritást. Te leszel a rabszolgám, majd mondom épp hogyan szórakoztass. Biorádió. Hol énekelsz, hol tudósítasz a Rebelliumon történtekről, hol kitalált történetekkel dobod fel a szerelést. Mondanám szép dísz is lennél, de hazudni bűn, ez tudott! - Nevetek, szerencsétlen totál ki lenne, pedig tényleg klassz lenne ha egész nap úgy lebzselne ott hogy nem nyúl semmihez. A tökéletes megoldás! Számomra persze, Ő lehet kevésbé lenne olyan lelkes, mint én. Meg lehet a többiek se a műhelyben, de hát no, Carl bácsinak kell kedvezni! -Jössz Te még az én műhelyembe, majd akkor én mondom, hogy sajnálom, fordulj a kovácshoz. - Húzom fel az orrom direkt jó magasra, bár mivel magasabb nálam esélyem sincs le tudjak pillanatani rá. Nőhettem volna még pár centit, de nem volt elég vitamin a mesterséges tápokban, ez van. A szöszkéje miatt meg hogy oldalba bök, nézzenek oda, de csak nevetek, nem szólok semmit. Félő kiderülne aggódom a hülye fejéért. No meg tisztában vagyok azzal felnőtt férfi és a látszat ellenére tudja mit csinál, mi mennyit ér. Ha majd túl rizikós lesz a dolog ráérek hegyibeszédet tartani, addig felesleges. Persze a kancellárok kiiktatásának ábrándjai is feleslegesek, ám ezek olyan jólesőek, hogy megengedjük magunknak olykor-olykor, miért ne alapon. -Ja tényleg, feltámadós kancellár, az nem kéne, de mekkora lenne... kár hogy Castillo esküvője nem a parton volt és nem volt ilyen szörny... kell várni még egy esküvőt, az jó alkalom lenne... melyikük szingli? Becsajoztatjuk és a perdaiaktól szerzünk egy szörnyet. - Szerintem jó terv, aki nem látja át meg meg benne a brilianciát, hát magára vessen! Bár mivel arany lelkem van, nekem teljesen jó a totál agymosás, Jenjenre bólogatok, hogy ugye mennyire jó lenne?! Persze kinyírni a siklóval könnyebb, kivitelezhetőbb is, csak kevésbé mókás hosszútávon számunkra. Pedig a trágyában fürdő Jenkins... vagy bármelyik, Evansnak valami még jobbat akarnék, ágytál és wc pucolás... hm. Nekem ugye Ő a kedvencem. -Igen igen, pont ezt akartam hallani kössz. - Főleg mert ezek szerintem nem agyonlövik, hanem agyonszúrják, de nem vagyok szőrszálhasogató, na! Mégis minden látszó gond nélkül besétálunk és... voilá, benn vagyunk. Varázslat. -Nem tudom, megérné tesztelni... csak egy picikét. - Mutatom is a hüvelyk és mutatom ujjam között épp egy szeletnyi rést hagyva, hogy nem lenne rossz. Bár azt én se tudom van-e olyan ami csak kiváltságosoknak eladó vagy látogatható. -Nagyon... érdekesen hangzik. A halszagot mondjuk szeretem. Jaj hagyjál már, locsoltam már magam errator pisával, hogy tudjam mi a büdös... - Szalad ki a számon, mert... nos. A csaták után az erdőben egyedül, minden nélkül, azt kellett használni ami van. Mondjuk ésszel, mert a kisebb ragadozók elkerültek de másik kis cicust nem akartam magamra vonzani. Szerencsémre nem volt párzási időszak és nem sértettem területet egy másiknál, vagy ilyesmi, olvasgattam ilyeneket földi állatoknál, de hogy ezeknél is így van-e... lehet egyszer megkérdezek egy perdait, de nem most. No meg lehet Ő nem tudja, de akkor szokja meg leggyorsabban az ember a rossz szagot ha mélyen letüdőzi, csak vigyázni kell ne hányja el magát közben. Én ekképp óhajtok tenni... de... el kell takarnom a szám, mert öklendezni kezdek és alig bírok nyelni, félek kijön az ebéd, pedig én korábban ettem mint a mellettem álló. Basszuskulcs, hogy lehet valami ilyen büdös, a szemem is könnybe lábad, mégis igyekszem valami méltóságot összekaparni. Uhh, a nap tényleg ráragyoghatna a csávóra, akkor azt jelentené nyitott a ház és kimegy a szag, de legalább van valami ablak ami nyitható, vagy valami... valami... és muszáj levegőt venni, mert lilulna a fejem, pfú, oké, aludtam erjedt gyümölcsök meg trágya mellett is, meg amit akar az ember, de ez... ez túltesz mindenen. Ennek a perdainak elhalt a szaglószerve. Ha tudnám van olyan hogy éles érzékei is lehetnek egyeseknek és Ők jönnek be ide... hát oké, oké, ezt kívánom Evansnak! Fenomenális szaglószervet, majd térjen be ide. És maradjon is itt. Uh. Oké Carl, nem lesz baj, visszanyelted a gyomorsavad, az még kicsit mar, de legalább arra fókuszálva kevésbé könnyeztet a bűz. Megoldom. Megoldom. Percek kérdése és asszimilálódom. -Carl. Örvendek. - Olyan lehetek neki mint valami bakfis, aki nem tudja hova jött, pedig törlöm a szemem és hogy kicsit jobb, szétnézek. -Khm. Vinni szeretnék. Úgy tudom, van Neked quorsa dolgod. Mindenféle. Megnézném. - Próbálom a perdám megfelelően használni, mivel vásárolgatni néha szoktam, ezeket jobban kigyakoroltam meg így talán értékeli nem null tudással jöttem. Fú Alec... kegyetlen vagy öregem, akkor is ha szimpi a tag és jó érzésem van vele kapcsolatban, fogok találni ezt azt.
- Hááát, el tudok képzelni szebb nyakláncot is az ujjadnál, de hát szegény ellenálló ne válogasson, igaz? - Vágok vissza, de csak szóban, mert kezet, ujjat akkor sem vágnék le, ha történetesen Carlisle beváltaná a fenyegetését és tényleg megbuherálná a motoromat, hogy az csak neki induljon el. De ezen ő továbbmegy, a műhelyébe vizionál engem egy nagy mágnessel és nem tudom megállni, hogy ne röhögjek. Vizuális típus vagyok, no. - Csak ennyi? Ezeket eddig is csináltam. - Jegyzem azért meg, mert hát mikor nála lebzselek, akkor nem kukán ülve teszem azt. Mondjuk ha csak ennyi az elvárás, nem gond. Inkább, mint hogy eszébe jusson mondjuk csavarkulcsokkal célba dobálni rám! Vigyorgok, ahogy felhúzza az orrát, csinálom én is, nehogy már egy kicsit magasabb legyen nálam, aztán mosolyogva folytatom. - Egyébként lehet bekukkant majd a kovács a műhelyedbe! Feldobtam neki a lehetőséget. Elsősorban mondjuk a fegyverkészítés érdekli, mármint a mi lőfegyvereink, de szerintem ti is jól ellennétek. Ha befér oda két ekkora ego... - Na jó, gonosz voltam. Rotemshel-nek nincs nagy ego-ja, persze ettől még nem feltétlen fog beférni Carlisle-é mellé, hiszen az övé hatalmas. Ha én is ott leszek, akkor meg esélytelen is beférni. Fontos az önkritika, legalább magunkban! Elorakba olyan gondtalanul sétálunk be, mintha üres lenne a város, természetes, hogy ez az egész medál-főpróba meg a lebukás eshetősége izgalommal töltött el minket, s természetes az is, hogy le kell vezetni: ki kell próbálni máshol is a medált. Meg a perdai göncöt. - Végzünk Hergath-nál és keresünk valami tiltott helyet! Kapu közelében. - Teszem azért hozzá eltűnődve, mert gondolni kell arra is, hogy sok lesz a motyó és futni kell, na azt nem akarjuk az egész városon át. Ezért lényeges a praktikus tervezés. Mondjuk azt még én sem tudom, hogy mik a tiltott helyek, mármint az olyan igazán tiltottak itt, sosem gondolkodtam el rajta, eddig legalábbis. Most is kicsit későbbre halasztom, mert elérjük azt a haladót, amely a célműhelyünkbe vezet, s ideje felkészítenem barátomat az apróbetűs részre, amiről eddig nem szóltam. Természetesen nem veszi komolyan, elbagatellizálja. Magamban már előre örülök, mert pontosan erre számítottam. - Ja hogy ez az a szag! Már akartam is mondani, hogy mellőzhetnéd! - Vigyorgok rá a nagy levegővétel előtt reagálva az errator-húgy említésére. Nem mellesleg respect. Oké, túlélésért az ember simán bevállalja, nyilván Carl sem jó dolgában csinálta. Én nem éltem ilyennel, elég optimistán vágtam anno neki a vadonnak... vagy naivan. Ez az optimizmus és naivság most barátomat jellemzi, mert nem tudom megállni, hogy ne sandítsak rá, miután beléptünk és hát látványos a hely varázsa nála. Én persze köszöntöm Hergath-ot, aki hosszabban beszél, szemlátomást ha észre is vette Carlisle reakcióját, nem csinál belőle ügyet. Vélhetően a perdaiaknak is van orruk és ők is ki vannak, ha ide belépnek, megszokhatta már a reakciót. Meg valószínűleg a szagokat is. - Ca-arl. Rövid név, jó név. Kell vödör? - Biccenti kicsit oldalra a fejét érdeklődve nézve rá. Természetesen nem a vödör az eladandó portéka, amiért ide jöttünk, hanem abba lehet könnyíteni a gyomron. Kéznél tart egy vödröt itt az ajtó környékén, meg egyet ott, ahol ő ül, ha valaki eljutna odáig összeszorított szaglóizmokkal. Inkább, minthogy fel is kelljen mosni utána. Ha kell, ha nem, már kérdezi is, hogy miért jöttünk, viszünk vagy hozunk. - Mi nem kérni ingyen. Hozni is neked. - Teszem hozzá mosolyogva, bár az nálam kényszeredett, hiszen eddigre elfogyott a jó kis halszagú levegő kintről és muszáj voltam levegőt venni. Még úgy is borzasztó, hogy tudom, mire számítsak. Vagy lehet ettől még rosszabb is. Egyszer hoztam ilyen növényt Rodának is... hát a begyűjtés alatt mit ne mondjak, sűrűn felemlegettem a perdai isteneknek, hogy ezt a teremtésből kihagyhatták volna. Az én taktikám az, hogy picit résnyire hagyom a számat, azon át veszem a levegőt, így egy kicsit jobb. Egy kicsit. Hergath mindenesetre a válaszoktól fellelkesült, s még egy elégedett mosolyra is futotta Carlisle nyelvtudása hallatán, mely nem olyan darabos, mint az enyém. Irigylem is érte! - Remek! Jöjjetek velem! Fejetekre vigyázzatok és nézzetek a lábatok elé! - Adja is az instrukciót. Ahova megyünk, az Hergath lábállapotát tekintve a lehető legrosszabb helyen van: ahol eddig ücsörgött és dolgozott, amellett a földön egy csapóajtót emel fel és lépcső vezet le. Egy lámpásba gyertyát gyújt és a kezembe nyomja, de kezét nem húzza vissza, a hátizsákomat kéri. - Menjetek le! Azt hagyd nekem itt, kiválogatom addig, ami kell. Ti is tegyétek ezt lent, hozzátok fel és megegyezünk! - Biccentek és az első csere meg is történik: lámpás és hátizsák gazdát cserél. - Menjek előre? - Nézek rá Carlisle-ra, de ha nagyon fehér a képe, akkor tuti ő megy előre. Az hiányzik még, hogy nyakamba a hányjon! Így vagy úgy, de a meredek és alacsony mennyezetű lépcsősoron lejutunk a döngölt padlójú, de már normálisabb belmagasságú pincerészbe. Idelent találunk még egy lámpást, a meglévővel meg tudjuk gyújtani, s így megduplázhatjuk a fényt idelent. Hergath nem csukta le a csapóajtót - szerencsére -, a szagok ennek ellenére idelent jobbak, és némi fény is szűrődik le, na meg az ő jókedvű fütyülése is, amivel nekilát a hátizsák tartalmának átvizsgálásához. - Olyan, mint egy kincsvadászat. Csak csapdák nélkül. Azt hiszem. - Vigyorgok rá haveromra, még a fejem alá is viszem kicsit a lámpást, hogy olyan sejtelmesen alulról világítson meg a fény. A lámpások fénye egy hosszú pincerészt világít még meg, két oldalt asztalok s polcok, mindegyik telehalmozva emberi motyóval. Hergath nem nagyon ért hozzá, miket talált vagy találtak más perdaiak - páran ismerik a hóbortját és elhozzák neki - ezért ne is várjuk, hogy külön vannak szelektálva a titánokhoz való dolgok, külön a fegyverekhez, külön a siklókból származó ez-azok, és így tovább, vagy hogy felhasználási mód szerint csoportosítson. Egyszerűbb logikát követett: formára. Egyik asztalon minden, ami kerek, legyen az kerék, kormány, csavaralátét és még megannyi izé, ami hozzávetőlegesen kerek forma. Másik asztalon szögletesek és hosszúak, amott meg ami leginkább a rúd fogalmába sorolhatóak, ott meg kábelek, megint egy másikon egybefüggő komplex darabok, például egy titánból. Java része sajnos ezeknek használhatatlan és a rozsda is enni kezdte, talán a mocsárból valók, leginkább arra lennének jók, hogy újra beolvasszák őket. De nem lehetetlen hasznos dolgokra lelni, sőt kincsekre is. Nem egyszerű átlátni ugyan ezt a sok mindent, de hát ezért is hoztam el Carlisle-t, mert ő szakértőbb szemmel tudja nézni ezeket és meglátni azt, ami esetleg ritka alkatrész, a magamfajta laikusnak szemét. - Van valami tipp, hogy mit is keressek? Vagy csak tartsam a lámpákat neked?
-Valaki nagyon magabiztos, ez lesz a veszted! A hamvaid fölött is csak ennyit fogok mondani gyászbeszédnek, míg simogatom apuci szeme fényét: "Elbízta magát." - Állítólag a régi időkben a földön a gonoszok egy macska nevű állatot simogatva mondták a gonoszságaik (nem tudom mennyi valóságalapot lehet ennek adni) én meg az Ő leszerelt karját fogom. Szerintem ez egy szép kép, olyan... meghitt! Na de nem adom az ujjam, egyiket se, főleg az említett balos miatt nem éri meg csonka barátot faragni belőlem, a nyakában lógva az ujjaim nem fognak szerelni. Kis buta. Ellenben hogy Ő legyen a biorádióm a műhelyben már valósabb fenyegetés, hmmm, megfontolandó, erősen! -Nem, nem, mert közben mindent is összefogdostál és járkáltál és nézni kellett az enyves jobbosod. Így viszont tökéletes lennél! - Vigyorgok rá, hogy odaszegezve a falra! Csodás! Dobálni nem akarnám, a szenvedését nem kívánnám hallgatni, hát ennél több eszem van. Az orrom azért felhúzom a kovácsra, de nem felhúzza Ő is?! így is egy fél fejjel magasabb, hova pipiskedik már?! Szemétség. Főleg hogy itt szapul, aztán hívogat vendégeket a műhelyembe! Az enyhít a dolgon most legalább úgy gondolta én is jelen legyek, nem úgy mint mikor Johnnal vandálkodtak. Pfú. Az a tag is... kész voltam tőle. -Mm, felőlem bemutathatod. De tény, nem értek a fegyverekhez, csak minimálisan. És nekünk nem az egónk hatalmas észlény, hanem az elméééénk, mi nekünk az eszünk a lényeg, de tudom a magadfajta szépfiúk abból boldogulnak amiből tudnak, ugye... nem várom el megértsd. - Negédes mosoly a jussa, pedig amúgy tudom nem buta, hát követném én bárhova. Meg nem ok nélkül ráncigáltam magammal, de ha elmondanám így kereken az arcába, na, akkor a kováccsal együtt is kevesek lennénk az Ő egójához. Biza. Viszont most el kell ismerjem, ezek a perdai cuccok működnek, pedig nem akartam hitelt adni nekik, mégis... Alecnek igaza volt, jó hogy nem mondják ránk egyenest üdv itthon! -Bölcs döntés... - Már hogy kapu közelében rosszalkodjunk, nem vagyok hosszútáv futó, nem tudom Ő hogy áll a témához. Na de akkor előbb menjünk a kapcsolatához, aki mint említi csöppet kellemetlen szagú. Erre jegyzem meg hogy ismerem én a büdöset, nem kell bemutatni, ellenben a megjegyzésére és igenis bemutatom azt a nemzetközinek vagy minek vallott jelet, ami a középsőujjam. Vannak szimbólumok amik nem kopnak ki könnyen, szerintem Ő is tudja mit jelent, akkor is, ha amúgy nem hagynám megtegye. Nem is értem honnan jött ez, nőknek mutogatták eleinte a férfiak vagy mi? Mindegy is. Főleg azután hogy beléptünk az errator pisa ötvenszeres érlelt bűzébe. Kis híja ne hányjak és nem kis lélekjelenlétet követel tőlem, hogy csak könnyezzek, ellenben bírjak levegőt venni, sőt, továbbmegyek: beszéljek. A beszéd légzéssel jár ugyan is. Sokkal. -Kösz. - Mondom a nevemre, majd nemet intek a fejemmel, felemelem a kezem is, hogy nem, hős leszek, nem kell vödör. Azt is megkönnyezem lassan mennyire rendes ez a férfi, ha nem lenne ENNYIRE büdös meg is ölelném. Tényleg. Az meg alap nem lopni jöttem, cserélek sok mindent, de hát csak bólogatok Alec szavaira, hogy igen, igen, persze tegyük hozzá, elvégre nem vagyok perdai, ki tudja mit gondol rólunk. Bár az mindig veszélyes ha megörülnek a nyelvtudásomnak, mert csak vásárlásnál jó, amúgy néha néha felcserélek ezt-azt... de sss, ez az én titkom. Legalább is addig míg ki nem derül. Egyelőre koncentrálok arra ne hányjak és megfelelő sorrendben mondjam a szavakat. Azt mondják jobb egyszerre egy dologra figyelni deeeee ilyen bűz esetén biztosra megyek, legyen kettő! Nem értem mit akar a fejemmel és a lábammal, de azt hogy kövessem értem, szóval lehet félreértettem és arra célzott nem nyúka-piszka. Oké, hirtelen mozdulatot se akarnék tenni amúgy se, hát félő akkor kibillenek a lelki egyensúlyomból és bvah. Kibucskázik belőlem egy színesebb holdszemű! -Ühüm. - Engedem előre barátomat, Ő szerintem már járt lent, támogathatna ennyivel hogy ne én fedezzem fel magamnak a dolgokat a nagy fókuszálásban. Ha kell hajtom is le, de várok míg leér vagy legalább is lejjebb van, nem akarok kapkodni, Ő meg úgy hiszem jobban bírja nálam. Addig odaadom a saját kis mütyűrös zsákomat, hogy nézzen bele, hátha talál kedvére való akármit, majd lenn ahol azt hiszem az állott levegő is jobb. Pfú. Ha Alec gyújt még lámpást elfogadom vagy ha nem megejtem gyorsban és nézek rá. -Híres utolsó szavak. - Préselem ki magamból, aztán szétnézek én is jobban, rászorítva a vállára, mert amúgy... ez olyan szép látvány, ha nem a bűztől könnyezne a szemem akkor ettől! -Mondtam már hogy szeretlek? - Lehet kínos nem a szöszkéjétől hallja ezt, de hát ha így van?! Milyen szép guberáló pince ez kérem alássan! Tele csomó-csomó mindennel, amiből én tudok fabrikálni magunknak mindenfélét. Hovatovább nekem nem gond nincs szétválogatva, régóta abból dolgozom ami van, mindegy tehát ha nem titán alkatrész hanem sikló mondjuk, vagy PDA, nem azt nézem mibe való, hanem én mibe tudom rakni. Nekem tehát nincs kupi. Igaz, hogy a forma szerinti logika újdonságként hat nekem, de megállok és még a bűzt is elfelejtem egy fél pillanatra - többre sajnos nem megy így se - és simogatva az állam nézem egyelőre a dolgokat. -Elég ha tartod a lámpát. Tudod sok dologban az a jó, hogy mivel kicsi nem tűnik olyan értékesnek... míg ha nagy, mint egy kábel jobban annak tetszeleg. - Visszanyelek még egy kis gyomornedvet, sokat találtam beszélni - ergo mélyebb levegőt vettem - de gond egy szál se, leteszem a lámpát és előbb a kerek cuccok között nézelődöm. Találok is egy alig rozsdált csipet, ami bőven elfér a tenyeremben és segíti a megfelelő árameloszlást a rendszerek között, igazán hasznos kütyü, majd otthon megtisztítom. Meg találok egy másikat, az pedig Alec karjába is jó lehet majd, ha találok vagy készítek foglalatot neki. Ugyan a könyökére általában vigyáz, de sosem tudni. A következő részlegben is találok pár használható holmit, az egyik esetén mutatom is Alecnek, hogy jól jegyezze meg, ha lát még ilyet, aminek ép a burkolata és nem eszi a rozsda feltétlen vegye meg mindig, mert kell a titánokhoz, nem kevés, mert segíti az illesztést és a mozgást. De hát ami eléggé megfog az több nagyobb rúdnyi titánba való ötvözet. Ha be tudom olvasztani és újra kiönteni az... az valami fantasztikus lenne, épp csak baszott nehéz. -Alec. Kell a segítséged, azokat, mind elvisszük ha meg tudunk egyezni. A többi dolog apróság, de az... alapanyag. Épp csak el kell cipelni a motorig, ami őőő... nos, erre Te vagy az egyetlen alkalmas személy. - Érteni fogja mire célzok, mégis kiérezheti, hogyha ezt elvisszük, az valódi kincs, nem baj hogy nem egy titánláb készen, higgye el! Kérdés vállalja-e meg most kiemeli-e, mert egyet még elbírok, de többet nem biztos, hiába nem vagyok gyenge. Szerintem új barátunk is örülni fog hogy végre valaki elviszi ezeket, érdekelne hányan hozták le.
- Aztán valami szép helyre szórj! Hátha a szél a szemedbe fúj! - Nevetek fel a szavain és ezzel a derűvel teszem hozzá a magamét. Egyébként szentimentalitás ide vagy oda, de ki tudnék egyezni vele, hogy ő temessen el s ne fordítva. Elég rosszul viselem a veszteséget, de azért most nyíltan nem fogom beismerni, hogy szörnyen hiányozna a lökött feje. Hogy a francban nem találkoztunk mi annak idején a Dominiumon? Kancellárok műve ez is, hogy az emberek ne érezzék elég jól magukat, ez biztos! - Legalább kénytelen lennél elismerni akkor, hogy tökéletes vagyok. Bezzeg te...! - Vigyorgok vissza, és rá is térek tökéletlensége egyik példájára: a nagy egója, ami miatt szegény meghívott perdai kovács alig fogja tudni bepréselni magát Carlisle műhelyébe. - Csak irigy vagy a szépségemre! - Legyintek rá egyet kedélyesen. - Gondolom nem csak fegyverekkel foglalkozik, mindenesetre megpróbál reprodukálni egyet a mi lőfegyvereink közül, csinál öntőformát meg mindent. - Abban az utolsó szóban benne van, hogy én sem értek a fegyverekhez, mármint használni tudom a legtöbbet, de a gyártás az már egészen más tészta. Mindenesetre szerintem jól ellesznek, kiváltképp, ha Rotemshel előtte is felfedi az egyik képességét, aminél elkorhadt, öreg darabokból is újat varázsol. De egyrészt megígértem a kovácsnak, hogy nem terjesztem a műhelye titkával együtt mindenkinek ezt, másrészt hadd legyen meglepetés, ha egyszer tényleg összesodorja őket a perdai szél. Minket meg Elorakba sodor beljebb, teljesen akadálytalanul és míg elérjük Hergath műhelyét, meg is egyezünk, hogy ezt ki kell használni. A konkrét tervnek majd később állunk neki, mert tisztességtelen lenne tőlem, ha nem hívnám fel a figyelmét az előttünk álló szaghatásokra, amiből szintén újabb szópárbaj kerekedik, amit szerintem én nyertem meg. Középső ujja felmutatásából erre következtetek, vigyorgok is vadul, aztán nagy levegőőő! Hergath kicsit méregeti Carlisle-t, mikor nem kér vödröt - mintha minden egyes plusz itt töltött másodperc nem nyújtaná el jobban a szenvedésünket -, de úgy tűnik, megkedvelte társamat, s ha tényleg nem dobja ki a taccsot, még nagyobbra is fog nőni a szemében. Lámpás és zsák gazdát cserél, mi meg szó szerint fellélegezhetünk odalent a pincerészen, ahol a levegő csak állott, de nem nyirkos. A dohos szag ugyan lehet éppúgy üdítő lett volna, ahogy az állott is a fentihez képest, viszont rossz hírt jelentett volna nekünk abból a szempontból, hogy a fém cuccok nem szeretik a tartós nedvességet. - Na eeez jó utolsó szavak! Tégy hallgatási fogadalmat, legfeljebb csak ezt az előbbi mondatodat ismételgetheted! - Nevetek fel, mikor kifejezi rajongását a hely iránt, mert tudom ám, hogy annak szól, de örömmel zsebelem be magamnak a bókot. - Nekem meg még dumálnom kell, mert az előbbi nem lehet utolsó, ahhoz valami hangzatos kell, nem? Akkor véssük már be magunkat a történelembe, ha addig nem sikerült. - Tűnődöm, miközben felveszek egy random akármit a legközelebbi polcról csupán azért, mert innen látom, hogy olajos, annak közelről van egy sajátos szaga, és hát valamivel ki kell űzni az orromból az előbbi fenti szagokat. Úgy is vissza kell még mennünk, nem maradhatunk örökre idelent, de kell a szünet. - Oké! Az menni fog. - Biccentek a lámpatartó dolgára, így legalább Carlisle is végigtapogathat mindent két kézzel, amit akar. Egyszer tűnik csak el az egyik fény, mikor észreveszek valamit és odalépek hozzá. - Nézd, egy zsák, ez még jól jöhet! Úgy látom, csavarok vannak benne... vegyes méret. - Mutatom fel csörgő aljú szerzeményem, de majd Carlisle megszakérti, mindenesetre a zsák elég méretes a kevés benne lévő csavarhoz képest, abba bele tudjuk pakolni a cumót, meg majd fent a hátizsákba, de addig sem kell kézben-karban tartani. Többnyire csendben figyelem, miket válogat ki, nem zavarom, de többször meglepődöm a választásán. Én simán lomnak gondoltam volna őket, míg ő továbbhalad olyan felett, amire azt hittem, rögtön a zsákba pakolja. Nem hiába javasoltam, hogy együtt jöjjünk, mert egy pillanatra sem merül fel bennem, hogy nem tudja mit csinál s csak random pakolja a cuccot. Az egyik lámpást leteszem ott, ahol épp válogat - a Hergath-i besorolás szerint "nagyobb és amorf" kategóriájú asztalnál -, én visszamegyek a pda-khoz. Azokat legalább biztosan felismertem több más kommunikációs eszközzel együtt és átnézem őket, melyikben van olyan, ami használható a számunkra. Teljes egészében tökéletes pda-t nem is várok, de cserealkatrészek mindig jól jönnek. Épp a madárfészek módjára gombolyított színes, vékonyka kis drótokat figyelem tűnődve, mikor megszólal Carl. Megyek is vissza hozzá, a nálam lévő lámpással együtt pluszba megvilágítva a szóban forgó darabokat. Aprót füttyentek, ezek tényleg nem lesznek könnyűek! Természetesen az fel sem merül, hogy maradnak, ha Carl szerint kellenek. Tudja, hogy a kész titánlábbal rúgom seggbe, ha csak ajtótámasznak kellenek ezek neki és csak engem ugrat a cipeltetésükkel! - Oké, vigyük! Ráfér mind a motorra? - Pillantok fel rá, mert kezd az a sanda gyanúm lenni, hogy hazafelé nem repesztünk úgy, illetve legalább egyikünk gyalogolni fog. Azt hiszem, az eloraki titkos helyeken való járásunk is most lett elhalasztva egy következő alkalomra. - Mielőtt felkapjuk őket: láttál bármit, ami elektronikához használható lehet szerinted? Tuti lekap a tíz körmünkről Aine, ha megtudja hol jártunk és esélyesen van itt az ő melójához is bármi hasznos. Igen, téged is! Rántalak magammal! - Vigyorodom el a végén. Aine elektronikával foglalkozik, műszerész, amely témakör tőlem megint csak olyan távol áll, mint Carlisle munkaterülete, ami valahol szégyen és gyalázat figyelembe véve apám foglalkozását és hogy hadnagyi rangig vitte vele...
-Félsz másképp nem könnyezlek meg mi? Fene a pofád. - Méregetem a temetését illetően, de ha meg merészel halni feltámasztom hogy magam fojthassam meg. Nem akarja. -Tökéletes! - Kacagok fel, ezt az egót ecsém! -Az tökéletes ahogy mondod, mintha elhinnéd! - Piszkálom, bár nincs vele gond amúgy, néha kicsit túl hülye meg szentimentális, de ki nem? Én így szeretem Őt. A szépsége miatt megint nevetek, hogy irigykednék, nem mondom felkötném magam ha úgy kéne kinéznem mint Ő de azért na... -A szép kék szemeimmel mindig alul maradsz hozzám képest! - Nem, nem hinném, de olyan jól hangzik, valamit mondani kell! Hovatovább nekem is megvan a magam charme-ja, jó nekem így köszi. -Nebazzz, tényleg? Nagyon érdekes a csávó, egyre inkább érdekel a kíváncsi mindene! - Csodálkozom el, mert engem is érdekelne az Ő kristályuk és azok formálása, jó energiaforrás lenne a titánba, bár ki tudja, lehet "nyersen" is működne, csak félő felrobbantom a kócerájt, ugye. De ahhoz legalább lehetőségem legyen ezt megtenni be kell vásárolnunk így jutunk el a kikötőbe a bűzbe... ezen nincs mit szépíteni, a pöcegödreink illatosabbak mint ez a hely, a különbség az a tulaj tök rendes arc. Én is próbálok az lenni, hogy nem hányok le semmit, de egész jó rutinom van a benntartással, ha nem is a végtelenségig de még bírom. Tehát irány lefele a kincses pincébe ahol kiesik a számon az Alec számára oly' kedves mondat. -Hagyj már, én ne beszéljek?! - Röhögök kicsit, mert hát legalább annyira hülyeség és kivitelezhetetlen lenne mintha Ő tenné. -Elégedj meg ezzel, ha változás van úgy is megtudod! - Nevetek, majd mondanám csobbanok a cuccok közé, de annyi nincs sajnos-nem sajnos. Közben hallgatom nem tetszettek neki a saját utolsó szavai. -Mit szólsz ehhez: "Bocs szöszke, de kárpótlásul kérlek pihenj meg Carlisle karjaiban ahogy eddig velem tetted!" - Vigyorgok, amúgy azt se tudom hogy néz ki a csaj, de hát csak van ízlése ennek itt mellettem nem? Remélem! Egy utolsó kívánságot meg illik teljesíteni nem? Szerintem teljesen jó! Arra meg nem akarok gondolni újra felkavarom a gyomrom majd, az agyam blokkolja a nyilvánvaló információt technikai okokból. Míg az Alec által tartott lámpa fényében kutakodom odapillantok mikor kéri, hümmentek egyet. -De ha szétszórod most Te szeded össze barátocskám! - Dobom is bele az első cuccot ami kell, jelezve egyetértésem, bár utalok arra mekkora kupit csináltak nálam részegen. Ejj, a jó kis csavarjaim! Vandálok! Huligánok! Mégis úgy turkálok ennek a pernahajdernek is legyen valami jó, még ha nem is tud róla. Ő is mondjuk, a PDA-k jó cuccok, főleg ha maradt rajta használható adat is esetleg, bár az alkatrész az elsődleges, nem vagyok techzseni, sosem érdekelt ez a része. Na de ez! Ez! Ez nagyon jó lenne csak... hát nehéz. -A motor elbírja ha jól rögzítjük, meg okosan, bár lehet amiatt is kéne majd pár dolog... eh... - Mégiscsak az eszéért szeretjük Alecet, el is marok pár drótot és hasonlót. bár így is kérdés nem lenne-e jobb mondjuk Alecre kötni majd valahogy a hátára, meg úgy a motorra de azért lehet morcos lenne, mert nehéz, ugye. A válla nem fém. Azt hiszem megcsillant bennem a mohóság bűne, de.... max kétszer fordulunk! Én itt nem hagyom! -Pff... bezzeg ilyenkor rögtön rántasz magaddal ha nőzöl meg önzőzől! Lebuktál! - Bököm mellkason, mintegy számon kérve, de most más szemmel nézem végig a sok kupacot, mert rokonszakma velem, mondhatni, bár engem nem ez köt le, logikusan. Újra kutakodom, bár már kevésbé magabiztosan veszek el olyan alkatrészeket amiket szerintem Ő meg tudna még menteni, egy-két szerszámot, ami jó lehet neki munka közben. -Üres kézzel nem megyünk de hogy neki mije van és mire lenne szüksége na azt nem tudom... ergo én mindent megtettem, innentől tied a balhé! - Majd Ő szépen odaadja de cserébe ha megdicsérik is övé a jutalom, zsákbamacska lesz. De vajon miért a macskát zsákolták meglepetésből? Néha úgy megkérdeznék egy öreg földit, annyi sok dolognak nincs értelme, csak mondom. Na de akkor összecsapom a tenyereim és kicsit elsápadok. -Ha ezt felvisszük mély levegőket fogunk venni.. ezért nem foglak szeretni! - Vágok egy "ezt megszívtuk" fejet, de azért nekiveselkedem, hogy legalább az egyik cuccost felvegyem és fogjam. Közben elgondolkodom a tulajnak mennyire lesz gyanús a dolog, hogy Alec többet bír? Mondjuk engem sokszor lenyeszletteznek, holott izmos vagyok, Alecnek legalább van válla meg vastagabb a karja is. Áh, jó lesz ez! Szóval ha nincs más akkor... akkor... akkor. Reményeim szerint a küszködés ellenében is tudok majd arra koncentrálni nem hányok és hasonló gyermeteg apróságok, főleg mert a karomon lifeg a fény, amit mondjuk a folyosó végén le kell tenni, az is kihívás, már most izzadok. Többet kéne edzenem, de csakazértis' hazavisszük. -És ha felpakolnánk a motorra és visszajönnénk egy masszázsra valami csini perdai nőhöz? Csak tudják miről beszélek, nem? - Szuszogom, míg küszködöm, meglátjuk Alec mennyit bír, mert többet úgy se tudunk vinni sajnos. Apuci szeme fényén múlik minden!
- Miért, megtennéd? - Dobom vissza a kérdést kapásból és szemtelenül vigyorogva, várván, vajon bevallaná-e, hogy megkönnyezne. - Ez az első lépés, hogy én higgyek benne! A következő, hogy másokkal is elhitessem. Te vagy az első tesztalanyom, szóval ne ellenkezz nagyon, nagyon lelombozó. - Bólogatok hozzá aprókat megerősítésképpen, de fülig érő mosollyal, és kisebb csoda, hogy megúszom, hogy rám szakadjon az ég, valami faág vagy Hergath-nál a tető. - Na, csak aztán nehogy jobban bekékítsem azokat a szemeket! - Emelem fel az öklömet, de persze nem teszek hozzá semmi olyan mozdulatot, ami miatt egy picit is el kellene húzódnia Carlisle-nak szemei környékét féltve. Egyébként ki nem mondanám, de szerintem azok a kék szemek tényleg nyerőbbek lehetnek a nőknél az én sötétbarnámnál, valamiért meg tudnak veszni az ennyire tiszta kékekért. Mintha én nem lennék ugyanígy Szöszi kékjeiért. - Akkor összehozzuk azt a találkozót valahogy valamikor! - Biccentek helyeslően, hogy Carlisle is belátja, miért tartom az ő szempontjából is érdekesnek Rotemshel-t, meg úgy egyébként is az a fickó. Aztán hogy lesz-e az egészből valamiféle gyümölcsöző munkakapcsolat, az majd kiderül idővel, egyelőre mindent csak szép sorjában. Időnk végülis van. Na jó, jó lenne minél hamarabb legyőzni a Kancelláriát. - Éééés máris elrontottad! - Nevetek fel, mikor leérve Hergath pincéjébe Carlisle imádatát fejezi ki irántam, de a jó tanácsot nem fogadja meg, hogy ezek legyenek az utolsó szavai. Azon is csak nevetek, hogy szól, ha változik a helyzet. Egészen addig nevetek, míg szóban le nem nyúlná a csajomat. - Hé-hé-hé! Ő az én Szöszkém! Ha meghalok, akkor is! - Nem, nyilván legyen akkor mással boldog Szöszi, ha Carlisle-zal, akkor vele, én úgy sem tudok majd róla - elvileg -, de itt a lényeg: éltemben ne tudjak róla. Mert zavar, ha mással lenne, valamiért... - Különben visszajárok kísérteni a műhelyedbe és mindig rendetlenséget csinálok majd. - Teszem még hozzá, miközben nézelődök én is és találok egy zsákot is, ami hasznunkra lehet. Hoztunk hátizsákot, de én se tudtam, mennyi használható kincse van Hergath-nak, így a cipelőanyagokat is nehéz volt megbecsülni. Úgy vélem, alábecsültük a lehetőségeket, de végszükség esetén majd egy sarokba hordjuk, ami még kell és nem tudjuk most elvinni, és megmondjuk, hogy visszajövünk érte. - Jó-jó, de csak mert józan vagyok... és mert nem a te műhelyed. - Teszem hozzá somolyogva és tartom a zsák száját, hogy könnyen tudjon bele pakolni. Aztán válogatunk tovább, én főleg a pda-knál, hátha tényleg van rajtuk adat, használható alkatrész, de egy nem törött kijelző sem hátrány, az is mindig jól jön. Aztán ott vannak a kisebb kommunikátorok is, testszkennerek is meg pár olyan használati tárgy, amit felismerek, mire jók, és nagyjából jó állapotban vannak, talán ki lehet belőlük valamit hozni, szóval jönnek velünk. - Kötélverő. - Bökök fejemmel felfelé, meg pillantok is fel a földszint felé Hergath irányába célozva arra, hogy a rögzítőanyagot hamar megoldjuk, biztosan meg tudunk alkudni némi kötélre. Nem megy úgy sem feleslegbe, szereztem már Hergath-tól kötelet és szuperül bírják a strapát. Grátisz, hogy nem tudom, miként csinálja, de a kötelekbe nem ivódott bele a hely sajátos szaga. Szerencsére! Felnevetek azon, ahogy mellkason bök és amiért. - Ó, nem vagyok én önző! Szívesen bemutatlak Aine-nak. - Kacsintok egyet hozzá jelzésként, hogy ha esetleg eddig valamiért nem futott volna össze vele, akkor tudomására hozom, hogy nem járna vele rosszul, igazán szemre való nő, elölről, hátulról! Mondjuk pont emiatt nehéz is elképzelni, hogy elkerülte volna a figyelmét. Hagyom, hogy ő szedje össze a motyót Aine-nak. Nem azért, hogy mindent ráfogjak, ha nem jó, hanem mert én még annyira sem értek hozzá, mint ő. - Szuper, kösz! Elégedett úgy sem lesz teljesen, hiszen nőből van. - Nem kell magyaráznom, Carlisle is volt nős, és biztosan neki is az a tapasztalata, hogy piszok nehéz bármit úgy megcsinálni, hogy a nők abba ne tudjanak belekötni, hanem csak szívecskés szemekkel csüngjenek az ember fián. Esélytelen. - A szádon át! A szádon át! - Teszem hozzá, felnézve a lépcső teteje felé, mert ugyan másodjára már nem olyan elvetemült a szag, idelentre is finoman szűrődött, csak ezt nem is érezni a fenti után, az orrunk már megszokta valamennyire. De ettől még azért fent ütős a cucc. - Én megyek előre! Nagyon sápadt vagy. - Jegyzem meg rosszmájúan, egyértelműen nem szeretnék egy adag hányást a nyakamba csak mert én megyek mögötte, lentebb. Felkapok én is zsákot meg olyan ormótlan nagy és nehéz alkatrészt - szerintem egy negyed titánt cipeltet velem Carlisle! -, amit nem lehetett zsákba tenni és ez utóbbira persze nem is áll az a kifejezés, hogy csak úgy felkapom. Kell az implantátum ereje hozzá. Karban annyira nem is érzem, inkább vállnál, ahol a csatlakozás van, kicsit kényelmetlen, de tudom, hogy ez még nem vészes. Na nem mintha így kevésbé izzadnék le, mire felérek majd én is a zsákmánnyal. - Megszavazva! - Nyögöm Carlisle mögött haladva a cuccal, majd kisvártatva hozzáteszem. - Az nem számít még megcsalásnak, nem? Huhh! Na csak fent, végre! - Teszem le a nehéz akármit a földre, vigyázva rá, nem ledobva, pedig szívem szerint így tettem volna. De hát még a zsákokat sem dobálhatjuk. Odafent az asztalra a hátizsákokban hozott csereárukat kiszedte Hergath, három csoportot alakított ki, ő tudja milyen szempontok szerint járva el. Most meglepve nézett engem, hogy elbírtam azt a nehéz fém akármit, de nem szól semmit, csak eltette magában az információt, inkább a zsákokat nézi meg, mi van bennük, hogy meg tudja becsülni azok értékét, méltányos-e a csere. Ehhez jókedvűen fütyül, én meg a térdemre támaszkodva fújom ki magamat, számon át véve a levegőt, mert így jobb. - Maradt lenn valami vagy mindent felhoztunk? - Sandítok Carlisle-ra, remélvén, hogy nem kell még egyet fordulni, vagy legalábbis nem most. Majd legközelebb, masszázzsal egybekötve, ugye! - Ezekkel ti beszélni egymással, igaz? - Emeli ki az egyik kisebb zsákból a sérült pda-k egyikét Hergath. - Jók ezek még? - Forgatja a kezében, mert látta már a városiak kezében, akkor világított is, ki tudtak vetíteni vele merőlegesen a lapjára kis ábrákat hologramosan, de ő bármit is nyomkodott ezeken, semmi nem történt. - Talán mi tudni megjavítani. Több rosszból csinálni egy jót. Talán. Talán nem jó semmire. - Magyarázom neki. Szerintem több is kijön belőle, de tudom, hogy már az alkudozás része lesz ez, ergo nem szabad nagyon feldicsérni az áruját. Hümmögve morfondírozik, majd az asztalhoz fordul és az egyik kupacot a másikhoz hozzátolja, előbb az így keletkezett nagyobb adagra, majd a kisebbre mutat. - Ezekért cserébe rendben vannak a zsákok tartalmai. Ezekre nincs szükségem. Azért viszont... - Mutat a nagydarab alkatrészre, amit felcipeltetett velem Carlisle. Na most lett egy plusz okunk, hogy lélegzet visszafojtva várjuk, mit fog mondani rá. - ...még hoznotok kell nekem ebből is három üvegcsével, meg ha sikerül megjavítani egy olyan beszélő-lapot, amit visztek, egy olyat kérek. - Felvonom erre a szemöldökeimet meglepetten, mert ezek szerint Hergath szeretne egy működő pda-t, habár fogalmam nincs, mire kell az neki. Fejemet Carlisle felé fordítom, mondja meg ő, hogy rendben van-e így szerinte? De talán még a választ sem tudja kipréselni magából, amikor a perdai újra megszólal. - Meg eppler-t! - Mit? - Kapom vissza a fejemet felé, mert a mondott szó ismeretlen volt. Nem ismerem ezt a perdai szót, de olyan idegenül is csengett az ő szájából, talán a mi szavunk lenne? De mi? - Eppler. - Ismétli meg Hergath, értetlen arckifejezésünket látva kicsit elbizonytalanodva a saját kiejtésében, pedig még bólintott is hozzá, mintha ez segítene. - Kicsi, piros quorsa gyümölcs, fehéres pöttyökkel kívül. Finom! - Itt esik le az állam. Hol a bánatban evett ez a perdai epert? Még én sem ettem epret, csak tudom az aromás ízesítők képei után, hogy volt annak idején ilyen gyümölcs.
-Maradjunk annyiban adsz valami atom csípős nyavalyát és akkor is könnyezem Neked, azt legalább látod! - Ott a bújtatott "is", mert jah... Alec lassan a legközelebbi személy hozzám, mondhatni a családom, innentől fogva nem nehéz kitalálni nem engedem kipurcanni. Egy testvért már veszítettem, lesz szíves túlélni. -Az ember azt hinné szereted a kihívásokat, hogy örömöd leled bennük, de még mindig egy lusta hexafogó vagy! EZ a lelombozó! - Legyintem le, hogy máson tesztelgesse a hitét. -Pff, akkor két lehetőséged van: leszerelem és annyi volt, vagy baja lesz és annyi volt. Ha pedig a drágaságnak annyi, akkor Neked is sármőr barátom! - Intem az ujjammal, hogy nono. Ésszel akarjon behúzni mert bajban lesz. Ha balost kapok mondjuk én is, ám ennyire csak nem kapunk össze, akkor vélhetően amúgy is élet-halál kérdés és mindegy is. -Hah, benne vagyok, örvendetes lenne főleg ha nem töri a mi nyelvünk mint én az övék! - Mert amúgy menni fog a mutogatás és a bicepszméregetés, amiben félek alul maradok, tehát szájaljunk, az jobban megy! Arra hogy lenn a pincében elrontottam volna a dolgokat teljességgel kizárt, megszédült a bűztől, nézzük el neki. Én viszont totál rendben vagyok, adok be javaslatot is hozzá, hogy neki mik legyenek a híres utolsó ajak-fomálások csokra, adja nekem a csaját. -Na szellemkedés nélkül is csinálod, nem mindegy nekem? De amúgy, de kis önző vagy, maradjon egyedül? Gyászolunk itt magányosan mert Te még élni sem voltál hajlandó?! Majd jól megmondom neki, hogy mennyire egy önző fazon vagy, tudja kivel állt össze. Vagy... hogy is vagytok? - Most akkor fixen a csaja? A csajnak mondjuk tuti van férje...-Amúgy... viccen kívül, nem gondoltál arra, hogy megszöktesd hozzánk? Hogy veled lehessen? Tudod vigyáznánk rá. - Mert ez így mindkettejükre nézve veszélyes. Közben meg guberálok lelkesen, nem csak a szám jár, a kezeim is. -Nah... gyűjtöd a rossz pontokat Delgado! - Intem, de csak szóban és lássa milyen elragadó csávó vagyok, olyat is gyűjtök amit másnak vihet, meg neki is, nem csak a Titánhoz építhetek majd be. -Áh... az eszedért is megtartunk! - Felfele őszinte leszek, eszembe nem jutott mi van fenn, csak az elém táruló kacathegyre, mert számomra ott volt a lényeg, de így könnyebb lesz hazamasírozni a zsákmánnyal, valóban. Na de ott tartottunk ez az Aine sem elhanyagolható személy, keresek neki is ezt azt, remélve meg fog felelni. -Hát hallod... ha megkíméljük attól ide kelljen személyesen jönnie válogatni... a minimum szeressen-imádjon minket nem? Ha jól néz ki, akkor engem, mert enyém az érdemi munka. - Vigyorgok, szórakozok. Félig, mert ha nem erős gyomrú akkor tényleg szeressen minket ezért! Amúgy lehet tudom kiről van szó, csak a nevet nem kötöttem hozzá, főleg hogy eléggé befordultam az elmúlt hetekben a tervrajzaimba és kísérleteimbe. -Ahh, ne is mond. Dobj mellé neki egy mosolyt, úgy talán szó nélkül elveszi! Ha mást nem azért hamarabb lekoptathasson! - Nevetek, igaz-igaz, jót úgy sem tehet, csak elfogadhatót, de tessék, adtam erre esélyt! -Nem tudom az jó-e, akkor mintha az ízét is érezném... - Az aggodalmam valósan kicseng szavaimból a szájon át való légzés problemtakikáját boncolgatva, hiszen erős szuszogást és légszomjat fog okozni ennek a gyönyörűségnek a cipelése. És igen... jól látja... a gyomrom kezdi megadni magát, azaz ez a második körös ringlispíl kezdi kikezdeni. -Oké, de cserébe segítesz majd ezt elvenni! - Tolom is ha kell, itt egy fokkal jobb a levegő, várjon Ő fenn és segítsen elvenni is, mert Ő az erősebb - csak a karja miatt persze, senki másra ne gondoljon indoknak! Addig magamra eszkábálok egy zsákot és próbálok erőt gyűjteni felvigyem a több kilós gyöngyszemet majd magam is. -Nem, az nem! - Magyarázom hangosabban neki hogy a masszázs nem megcsalás, hacsak nem intim masszázs, de hát azt én látni nem óhajtom, amit nem látok arról nem tudok, nem folytatom. Szóval nekiveselkedem inkább hogy felvigyem magam is amit megkövetel a haza, épp csak nekem valós erőből kell és baromi megerőltető, ellenben ha fenn segít, akkor egy fokkal könnyebb. Én nem beszélek, jobb ha nem, mert muszáj mélyeket lélegeznem és kerülget megint az öklendezés. Míg Hergath oszt és szoroz addig én a pultnak vagy aminek tudok támaszkodom és nyelem a nyálam, hátha visszatartja ami kijönne, egyelőre megy. -Max ilyen pillekönnyű csecsebecse... ha akarsz még egyet fordulni... - Állok arrébb, hacsak egy fél lépésnynyit is jelezve ha bírja felhozhatja, én tuti nem játszom el újra, bár mivel ki kell vinni a motorhoz akkor Ő kettőt fog cipelni. Úgy sejtem ennyi adrenalin nincs benne hogy megoldja. Bólogatok, ha finoman és megfontoltan is Alec szavaira, miszerint vagy jó vagy nem ez a cucc. De a lényeg a nehéz alapanyagok, de... óh ne már emb.. perdai! Minek neki PDA? Az üvegcsében meg hirtelen nem is tudom mi van. Hát... igazából nem olyan nagy ár amit kér értük, már ha meg tudok szerelni egy PDA-t, mert hát én maximum az érem működjön, hogy jól működjön már nem feltétlen, de ez nem is biztos cél... hacsak az a lényeg a kommunikáció menjen. De az idegen szó megakaszt. Nézek is Alecre hogy mi a erratorfütykös az az eppler. Amikor meg rájövünk se lesz jobb, úgy ledöbbent egy pillanatra a szagokat is elfelejtem. Én, ha a testem nem is. -Ööö... Hergath... az túl sok, annyit nem érni két tárgy. Nekünk nem van eppler és romlik el gyors hamar. Akkor hagyjuk Neked itt ez kettő. Beszélő lap három azzal rendben, eppler már egyedül is sok, mert nálunk nem van otthon földben. Vagy fán? - Tárom szét a karjaim sajnálkozva, ha más ételt mond komolyan kimegyek neki szedni az erdőbe, de szerintem eper a Domin terem maximum (nem is tudom az hogy és min nő, Alec talán igen) és a népjólétisek szájából kéne elhappolni. Esélytelen. Hacsak a városban nem termesztettek és Jenkins nem-e ezzel eprezett le mindenkit míg itt volt, nekem is rejtély honnan tudja mi az. Én nem tudom milyen... már a rendes, laborban az íze persze előállítva megvan, tényleg jó édes, tehát finom, de noh... Nézek is is Alecre, ha neki más a véleménye mondja, de én azt mutatom a csávó felé annyira nem fontos ez a vacak, porosodjon nála, pedig belül zokogni fogok ha itt kell hagyni. Nem csak mert illene akkor visszavinni hanem mert ez nekem TÉNYLEG kell a fenébe is! Mondjuk ha ragaszkodik az eperhez akkor így jártam, ennyi erővel titánt is lophatnék a Városból.
- Elfogadható ajánlat. Már tudom is, mit kapsz majd! - Somolygok és hát igen, erre az ajánlatra nem volt nehéz rábólintani, nekem is jobb, ha nem halok meg. Inkább sírjon emiatt, hogy még néznie kell a képemet. Arra meg aztán már vigyorogva bólogatok, szinte büszkén, hogy lusta hexafogó lennék. Vállalom! - Áh, nagyobb szíved van neked annál... - Próbálkozom, kicsit odahajolva egy polcon lévő akármihez, hogy ne látszódjon, ahogy elhúztam a számat. Nem kételkedem a hatalmas szívében, éppen abban bízom ugye, hogy használná esetemben is, bárhogy veszünk is egyszer össze. A szájhúzás annak szól, hogy igaza van a sármőrség múltba helyezésével. Pedig mikor megkérdeznek egy nőt, hogyan néz ki egy sármos pasi, sosem mondják, hogy legyen meg mind a két karja. Valahogy teljes leltárral indul a lista. Át is térünk inkább Rotemshel-re, az eloraki kováccsal szerintem meg kellene Carlisle-nak ismerkednie, lehet a titánhoz is tudna besegíteni Rotemshel, vagy fordítva valamihez. Ki tudja, mi sülne ki belőle? - Jaaa, nem töri a nyelvünket. Egy kukkot sem tud mondani rajta. - Nevetek fel, mikor Rotemshel kerül szóba. Legalábbis mikor utoljára találkoztam vele, akkor úgy tűnt, nem áll a helyzet magaslatán idegen nyelvből, hacsak meg nem játszotta. De nem hiszem, hogy ilyen trükközésekre szorulna. - Bocs, korrigálok, egy szót mégis ismer: puska. Hallod, csak úgy szétkapott atomjaira egyet, meg összeszerelte, majd újra szét és újra össze, és jól! - Emelem fel az ujjamat, miután igazságot tettem Rotemshelnek, egy szót mégiscsak ismer a nyelvünkön. És kiváló műszaki érzéke van, mert nekem a fegyver tisztításához való szétszereléshez és összeszereléshez is figyelnem kell, hogy minden jó legyen, nem hogy szétkapjam az utolsó kis csavarig. - De ha szellem vagyok, nem tudsz elkapni és kirakni a szűrömet. - Mutatok rá egy lényeges pontra. - Jól van, mesélj rólam rosszakat, hátha megvigasztalja, hogy nem is veszített így sokat. - Nevetek fel, mikor Szöszi kerül szóba és az, hogy szellemként visszajárok, de akkor sem hagyok őket összejönni. Amúgy de, ha boldogok lennének. Azon kicsit elmosolyodom, hogy vigyáznánk Szöszire. Kedves Carlisle-tól, tudtam én, hogy jó gyerek. - Nem a fenéket nem gondoltam rá, csak... ott a családja a Városban, tudod, anya, apa, testvér, sógornő, unokaöcsi, ráadásul mindegyik a szerető fajtából, nem olyanok, akiktől szabadulna az ember. Meg... ne vedd ezt most a szívedre, de legutóbb meg tudtad szerelni a karomat, viszont nem biztos, hogy legközelebb is és mint mondtad, oda lenne a sármőrségem. Kinek kellene egy nyomorék... - Vele ellentétben nekem csak a szám jár most, és ha matatok is valamivel, az láthatóan pótcselekvés, ahogy látható az is, hogy csak mert nem szoktam erről a nem túl szívderítő jövőről beszélni, attól még zavar. Még ha Carlisle - adják a perdai istenek - száz éves koráig is boldogítja a rebelliumi emberiséget, akkor se biztos, hogy tud nekem segíteni. - Vagy csak szimplán elmúlik a dolog köztünk, ám ő nem mehet vissza. Vagyis de, visszamehet, csak el kellene mondania, hol a Rebellium. Szóval nem tudom... Inkább meg se kérdeztem erről igazán. Tart most, ameddig tart, aztán ha ennyi volt, akkor élheti tovább az életét a Városban, a családja körében, veszélytelenül. - Vonok vállat, mintha így félvállról venném az egészet, de igazság szerint egyre gyakrabban agyalok ezen, ám mindig ugyanoda jutok és mindig meggyőzöm magamat - most is épp -, hogy jogom sincs megkérdezni Szöszit, nem hogy felkapjam és vigyem. - Ezt is megéltem, hogy bevallod! - Kuncogok, mikor nyíltan kimondja, hogy az eszemért is megtart. Persze könnyű dolgom volt, én tudtam már, hogy Hergath kötélverő, tehát kötele lenne nekünk a cipekedéshez, kötözéshez. - Jogos! Mindenképpen ki kell emelnünk a hányattatásainkat, majdnem szó szerinti hányatást is, hogy mi mindenen mentünk keresztül a cuccért! És jól néz ki a csaj, de még milyen dögös! Hátulról meg aztán főleg! - Nem, nem arra célzok, hogy ne lenne szép arca Aine-nak, vagy kellemes keblei, de az a feszes fenék azért igazán elsőosztályú. - Leszek a szárnysegéded! - Veregetem meg kicsit Carlisle vállát, nem fogom lecsapni a kezéről a csajt. Aine és köztem... érdekesen alakultak a dolgok, meg különben is ott van nekem Szöszi. - Oké, legközelebb náthásan jövünk ide, mit szólsz? - Kérdezem nevetve, immár a lépcsőnél tartva már, és ha nem lenne ez a nagy alkatrész-micsoda olyan dög nehéz, hogy szuszogjak, mire felérek vele, akkor lehet hosszabban is nevettem volna az íz gondolatmeneten. - Vet-tem! - Szólok vissza, hogy segítek elvenni valamit. Jelenleg a lépcsőn nem tudok se hátrafordulni, se hátrapillantani, hogy meglessem, mi is az, amit el kéne vennem, de nehezebb nem lehet annál, amit cipelek, szóval könnyen rábólintok. - Szuper! - Nagy szusszantással mondom. Örülök, hogy a masszázs nem megcsalás - remélem, Szöszi szerint sem - és örülök, mert én felértem a lépcső tetejére, azaz a föld felszínére, letehettem a nagy és nehéz motyót, és egy nagy - szigorúan szájon át vett - levegővétel után - fordulok is Carlisle-hoz, hogy ígéretemhez híven átvegyem a nála lévő zsákot, neki is nyújtva a másik kezem, hogy könnyebb legyen feljebb jutnia. Még egy kötelet is rakok a csomagra és kiszuszogjuk magunkat - módjával a szagok miatt -, a perdai addig átnézi, amink van, és inkább csak a fejemet rázom meg Carlisle-nak, hogy a "csecsebecsék" akkor lent maradnak, ha már ő nem hozta, ha pihekönnyűek is ráadásul. Hergath szavaira bólintok, mikor az üvegcséket említi. Én tudom, mi van benne, a hegyekben könnyű beszerezni, az nem lesz gáz. Hanem az extrák: egy működő pda és eper?! - Talán fa lenni... - Carlisle kérdésére szemléletesen vonom meg a vállaimat, fogalmam sincs, min nő az eper. Én csak képeken találkoztam vele, oda nem rajzolták fel az egész növényt. Hergath meg ezen lepődik meg, hogy azt se tudjuk, hogy min nő egy földi gyümölcs? Ezután a holmikat nézi, hogy mire mondja, hogy eper nélkül maradnak, ahogy Carlisle-ra nézek meg látom, hogy sajnálná itt hagyni őket. - Van egy ötletem! - Mondom Carlisle-nak, majd fordulok is a perdai-hoz. - Hergath, lenni jó eper inni is? Eper szárít meg, őrölni porrá. Mi tudni szerezni ilyen por, te önteni hozzá víz és lenni finom ital. Lenni eper íze. - Magyarázom lelkesen, izgalmamban még a szagoktól is el tudtam vonatkoztatni. Carlisle persze sejtheti, hogy annak az eper-szörpnek, amit épp bereklámozok, sok köze nincs az igazi eperhez, de lényegesen könnyebb lesz a városiaktól ízesítő port szerezni. Aromák, színezékek, de a perdainak nem kell tudnia. - Miért nem préselitek ki azt a gyümölcsöt, ha inni akarjátok? - Így lenni sokáig jó. Ha préselni, romlani meg hamar. - Felelek meg gyorsan a kérdésére, magában meg hányja-veti a dolgot, de hamar aprókat bólogatni kezd. A perdaiak szoktak dolgokat szárítani a tartósításhoz, úgyhogy elfogadja a választ, már csak az a kérdés, hogy az ajánlatot is elfogadja-e? - Legyen, quorsák! De aztán a Nap havának végéig ideérjetek vele, vagy nem engedtetlek be titeket Elorakba, ha nem hozzátok el ezekért, amiket még kértem. És tényleg legyen ep-per íze! - Már a legyen-résznél kiült a képemre a mosoly, és a folytatás sem lomboz le. Igaz, még nem tudom, hogyan szerzünk olyan italport, de van idő kitalálni. Meg pda-t szerelni nagyjából használhatóra. Ki tudja, mire kell ez a perdainak? - Mi köszönni neked, Hergath! Hozni mindent Nap hava végéig! Mi menni is! - Tippem szerint, nem kell barátomat sem sürgetni az indulásra, a friss levegőre jutásra! Még úgy sem, hogy most jön a cipekedés hosszabb része. Uh!
Vágok egy kelletlen szájhúzós fejet, hogy behúzott a csőbe a csípős fattya, de hát legyen, max megbosszulom én is valami hashajtós gazzal, amit leőrlök, nem gáz, megoldom, milyen barátja lennék ha nem?! Na ugye. -Szeretem, hogy ilyen naiv vagy! - Mosolygok rá elnézően, dehogy van ekkora szívem, bosszúálló kis ostorcsapás vagyok, higgye csak el! Mondjuk azért annyira nem vagyok genya, hogy leszereljem a karját, tudja Ő is, én is, de néha meg kell nevelni és bizonytalanságban tartani, mert az a tuti. Delgado. Többet mondanom sem kell. A perdai kovács kapcsán egyszerre érdekel és tartok tőle mennyire mennénk egymás agyára, mert utóbbi is bőséggel esélyes. -Ó... Ebben legalább jobb vagyok tutira fixen nála, hah! - Szóval nem beszéli a nyelvünk én meg hiányosan az övét. Vagy katasztrófa lenne vagy vicces, hogy csendben méregetjük egymást és a munkáit a másiknak. -Hah... Alec, ez nem nagy tehetség, ha az a hobbid és a hivatásod bármit szét kell tudj szedj és összerakj. Az a fura, hogy aprólékos dolgokkal is megy neki, érdekelne náluk mi lehet hasonlóan darabos és összeállított. - El is morfondírozom egy cseppet, ha többet nem is, mert dolgunk van, nem felejtettem el, végtére is BŰZben csináljuk. -Majd egy ventilátorral elfújlak, hagyjál már! - Legyintem le leendő szellem-kísértőm, megoldom, én mindent is! A csaját is pont ezért kire bízná ha nem rám? -Fú, barátom, túl hosszú a lista, lehet ha hazaértünk elkezdem hogy a végére érjek időben! Hiányos tudással mégse tud dönteni nem de? - Vigyorgok, lökött. Persze ebben nagy segítség lenne ha elhozná véglegesen a Rebelliumra, összetartóak vagyunk, megvédenénk, nyugodtabban ellehetnének. Nem is értem miért nem szökteti meg. -Ahh... ne légy hülye, nem a karodért szeret ha szeret. De elfogadom a család kártyát... egy ideig, mert ha saját családot akar, ráadásul veled, akkor bizony meg kell hoznia a döntést mennyire komoly az elhatározása. Tudod a végtelenségig ez nem fog menni. - Nem károgok neki, de én is elfogadtam a gyerekeim elvesztettem, a többi valódi szerettem halott. Ahhoz meg hogy megnyerjem a kölykeim kisebb csoda kéne, lévén ahhoz beszélni kéne velük. Plusz azt hiszik elpatkoltam, ugye. Minden esetre azt sem vitatom egyszer maradéktalan meg tudtam menteni a karját ha a borítást nem is feltétlen, de ha olyan alkatrész sérül... gondban leszünk. Felfogtam a dolgokat, okkal keresek olyat is ami kimondottan Alec karjához jó, nem csak ami a titánomhoz, no meg ami kellhet az emlegetett nőcinek. -Tudod hogy nem mehet vissza. De ha így dönt nem is akar. Előbb utóbb fel kell tenned a kérdést, nem lehetsz mindig léhűtő. Ha Ő kell tudni fogod, ha Te neki szintén. Ne feledd itt van választás, igazi választás, ne írd előre Ő mit akar, mert lehetséges fogalmad sincs és jó vagy rossz értelemben de nagyon meg fog lepni. - Rossz ha közli sosem vette komolyan csak kis kihágás az unalmas férj mellett és nevetséges elgondolás a szökés, ellenben pozitív ha Alecnek szülne gyereket például. Ennek a kurafinak! -Oszd be, tíz évig nem hallod újra. - Vigyorgok, mert tényleg jó hogy előrébb gondolkodik mint én, aki leragadt a guberálás aktív jelenében. Hát el is kell ezeket vinni! Visszatérve a "kolléganőre" felhorkanok, panaszkodni azt tud Alec, nem féltem, ne adná elő a haldokló bogát csak hogy megsajnálják. -Gyanúsan reklámozod. - Somolygok, most vagy átver vagy tényleg tagadhatatlan befordultam a depressziómba, amit nyilván tagadok, de sok veszteség ért, amit részben dolgoztam fel és már-már rögeszmém lett a saját titán, ez van. Lehet rám férne egy tényleges randi, mert a húgával mindig nagyon jól érzem magam, de nem merem annak hívni mert lefejel. -Azt hogy tényleg nem vagy hülye. - Kacagok fel, akaratlan, pedig az sok levegővel jár, de egy kis nátha mekkora áldás lenne most! Na nem a torokfájós fajta, hanem az orrdugolós-taknyos! Bár akkor ezt a baromi nehéz fémet nem vinnénk, mert túl hamar kimerülnénk, ellenben most! Most apait-anyait beleadunk, hogy megvehessük, mert kell. Ennyi. Kész, pont. Nagyon remélem nem döglök bele a hányás okozta kiszáradásba mire hazaérünk, mert megint elfog a hányinger, pedig a java, a megállapodás még csak most jön! A PDA meg az üvegcse az oké, összedobjuk Aleccel, de a gyümölcs... esélytelen. Szívás. Mert nem hazudok, nem tudok szerezni epret, mindegy is min nő, hallva port tudunk szerezni elgondolkodom. Tudunk? Csak az íze eper, de az nem eper... bár végül is... ha az íze kell... nézek új barátunkra, hogy az jó lenne? -Tény... sok idő jó. Nagyon sok. - Ez vitathatatlan, okkal por nálunk minden... mármint a Domin. Amikor végül belemegy az ajánlatba, esküszöm a kedvenc perdaim lett vele hirtelen! -Hála Neked Hergath! Hozunk mind ahogy ígér! - Reflexből adom a kezem is, aztán rájövök nem tudom náluk hogy szokás, de már nem fogom visszavonni, ha én a kezem adom valamire az úgy lesz, ha nem viszonozza is. De igen-igen, szökjünk már meg, nem a pasastól, hanem a szagoktól! Lehet örökre szagvak lettem...? Fel is kapom magamra ami könnyebb, a nehezebbel már küszködöm magam is, ellenben ahogy kiérünk és haladunk egy kicsit hogy ne lehessen ránk látni érzem ennyi volt... -Várj meg... - Azzal már vonulok is félre ahova van lehetőségem, legrosszabb esetben valaki cipője bánja, de talán csak a közlekedő, mert bizony minden kijön belőlem, szerintem a tegnapi kajám is. Ráadásul el sem sietem, mert újra és újra bukfencet vet a gyomrom, csak hogy megbosszulja eddig nem volt engedett ez a cselekedet neki. -Anyám a sírjában... remélem nem hánytam ki a teljes epém... merde... - Totál lesápadtam, próbálom összeszedni magam, mert pocsékul festek, de ha támogat hamar összeszedem a méltóságom és visszajön az életkedvem is, hogy biztatom magam, ezért a zsákmányért megérte, de meg ám! Kérdés így jövünk-e vissza masszázsra, huh, lehet túlélésre játszom már csak...
A naivságom említésére csak nyelvet öltök felé, majd vigyorgok azon, mikor örül, hogy valamiben biztosan jobb Rotemshel-nél. - Másnem kerítetek egy tolmácsot... vagy fordítóchipet. - Vonom meg a vállaim. Nem áthidalhatatlan probléma. Nekem mondjuk ott ugrál a kisördög a vállamon, hogy ajánlkozzak tolmácsnak és néhol, csak a poén kedvéért fordítsak ezt-azt félre nekik. Nem mondhatnám, hogy a vállvonogatással lekerült az a kis ördögöcske. - Na jó, de hát mégis idegen technológia. - Vetem ellen, de van abban valami, amit Carlisle mond. - Hát, a tőle kapott késemen vannak szép aprólékos minták... - Tűnődöm el, de érzem, hogy ez azért nem a legjobb példa. Na majd Rotemshel megválaszolja, de annyi bizonyos, hogy érzéke van a dologhoz, ami meg nekünk jó. Felnevetek a ventilátor gondolatán, ott a pont, ezzel nem is tudok vitába szállni, és nevetek azon is, hogy terjedelmes listát tudna összeállítani rossz tulajdonságaimról, hogy Szöszit megvigasztalja, ha én elpatkolnék. - Kezdésnek elég lesz, ha egy top tízesre szorítkozol! - Tanácsolom nevetve, de már sejtem is a válaszát: bőség zavara! Ott viszont már nem nevetek, mikor összeszedek én egy csinos kis listát, miért nem masszíroztam jobban a dolgot Szöszinél, hogy esetleg odaköltözhetne a Rebelliumba. - Hmmm, ez igaz. - Hümmögök elismerően a szavaira, a saját családot illetően. Ez is felvet néhány kérdést, kezdve azzal, hogy én akarok-e sajátot? Mármint úgy a gyerek-résszel lévő családot, mert egyelőre az is új nekem, hogy tartósan kapcsolatban vagyok ugyanazzal a nővel és a magam részéről ezen nem is kívánok változtatni. Fura! - Ne döntsek helyette, értem... - Bólogatok hozzá, némán ismerve el, hogy van esze Carlisle-nak is, de nem mondom ki, mert akkora ego-ja lesz, hogy nem férünk majd ki a pincéből. - Asszem néhány ital társaságában azt is át kellene gondolnom, hogy mitől tartok jobban: ha igent mond és esetleg később csalódik ott a Rebelliumban? Vagy ha már most nemet mond és ezzel kvázi ennyi lesz a dolog? Mármint ahogy láttam másoknál, egy ilyen után annyira nem őszinte már az a mosoly. - Húzom el a számat, de ehhez már tényleg ital fog kelleni, az segít gondolkodni, még ha nem is erről híres az alkohol. Igaza van Carlisle-nak, Szöszire kellene bíznom a döntést, noha helyette már eldöntöttem, hogy nem érek meg ennyi áldozatot és gyáva mód nem akarok szembesülni azzal, mikor Szöszi mondja ezt ki. Mert hát ugye bolond lenne, ha azt mondaná, érek ennyit. - Hah! Tíz év múlva viszont én ezt úúúúgy számon kérem rajtad! Felírtam! - Vágok vissza mosolyogva, mikor újra vidámabb téma kerül terítékre. Meg is kocogtatom a halántékomat, hogy hova jegyeztem fel az emlékeztetőt. - Naná, hogy reklámozom Aine-t. Azért, hogy ne akarj eltenni láb alól, hogy megszerezd Szöszit. Szörnyen számító ember vagyok. - Bólogatok hozzá mintegy megerősítésképpen somolyogva, nem mellesleg lehet jól ellenének. Másnem hosszabb-rövidebb ideig tartó kölcsönös ágymelegítés lenne, de ezért hadd ne sajnáljam őket! Remek ötletekben sziporkázom, az új felvetésem, hogy ide vissza náthásan kell jönni. Kár, hogy ez nem jutott eszembe hamarabb! Szerencsére odafent nem utólag nem jönnek a megváltó gondolatok és a megváltás szó most nem költői túlzás, mert miután sikerült megalkudni Hergath-tal, úgy lépünk ki a perdai utca friss, halszagú levegőjére, mint akik most születettek újjá. A világra jött csecsemő sem vesz kisebb levegőt kezdésnek, mint mi. Több méteren át nem is szólunk egymáshoz, pedig mindkettőnknek jó beszélőkéje van, de most teszteljük, vannak-e még más illatok is a világon? - Ne mondd, hogy valami ott maradt! - Torpanok meg és fordulok Carlisle után fájdalmas arckifejezéssel, de látom már, hogy nem vissza Hergath-hoz megy, hanem az egyik ház alját, kapualját szenteli fel. Mondjuk a perdaiak nem ezzel a kifejezéssel élnének rá. - Megvagy? Ne menj anyád után, ha lehet! - Kérdezem, mert hát tapintatosan nem figyelném, meg igyekszem is úgy állni, hogy aki erre jár, ne szúrja már ki rögtön a barátomat, meg a gyomra tartalmát a földön, de azért hátra-hátra sandítok rá. Részeg hányásból rutinosan azt is csekkoltam, hogy kell-e esetleg az ő hosszabb tincseit fogni, mégse hányja már össze a haját. - Nagyon durva ez a cucc! Én még mindig érzem. Tompán, de érzem... El kell égetni a ruháinkat és alkoholban fürdeni a Rebell-Ivóban. - Állapítom meg, mialatt kezemmel orromhoz húzom ingem gallérját, saját hajam, majd a zsákot is megemelem. Még az orromban van a szag, vagy mibe ette bele magát ennyire? Egy elsétáló perdai fejét csóválva megy tovább, miután ránk nézett. Egyik sápadtan hány, a másik egy zsákból szipuzik. Bolond quorsák. - Indítványozom, hogy a masszázst tegyük máskorra. Hátha más is érzi rajtunk ennek a szagát... - Nem tisztázom, mi is az az ennek: Hergath büdös kenőcse, vagy a hányás szaga, de leginkább is-is. Hátrasandítok Carlisle-ra. - Jóságos Hexa! Mit ettél te korábban? Na de szóval majd náthásan kérünk valami illatos kenőcsöt, amit mellkasra dörzsölhetnek a szép gyógyítónők vagy ilyesmi. - Próbálom vizualizálni a jelenetet, hogy elfelejtsem Hergath-ot és hátha sikerül így a szaghatás emlékét is száműzni. Közben elkezdem barátom vállát kopogtatni siettetve őt. - Hú, itt jön máris a legszebb, ezt nézd, haver! - Természetesen tök üres a haladó éppen, csak Carlisle-t ugratom, vajon ilyen sápadtan is elővenné a legmegnyerőbb formáját?
A pofátlan mindenit, csak jobban mosolyog. Lehet nála ez az alapbeállítás, frissíteni kéne a szoftverét!
