Próbálom visszaidézni, amit a diplomata mondott... Emlékeim között ismét megjelenek az egyik ismerős kertjében, több hajadonnal egyetemben, alkohol mámorban nevetve, és történeteket mesélve. Akkor jött oda a diplomata, és kezdett el érdeklődni arról, hogy találkoznék-e az emberrel. Valahogy nem szenteltem neki sok figyelmet, igazából ezen a zanzásított verzión kívül semmi nincs, amit szó szerint visszatudnék mondani. Persze, ez valószínűleg azért van így, mert csak fél füllel oda hümmögtem egy-egy "persze-persze" választ, míg hallgattam ismerősöm lelkes meséit a szóba került emberekről, ha már a diplomata így meghozta a kedvét hozzá. Aztán el is ment. Utólag visszagondolva nem csak tiszteletlen voltam, hanem ostoba is, hogy nem figyeltem a részletekre, amik valószínűleg elhangoztak. Ennek következménye, hogy most bizonytalanul nézek körbe, és ez a bizonytalanság láthatóan átragad a nőre is. Végül közelebb lépek, és megszólítom. Kiderül, hogy jól gondolom, és ő a meglepetésem, és ahhoz képest, hogy azt hittem, valami általuk tákolt technikai csoda fog neki fordítani, épp ellenkezőleg történik: ő szólal meg a nyelvünkön, és nekem a meglepettségtől majd meglátogatta a szemöldököm Shiennelt. Vannak nyelvi helytelenségek, és az akcentus is erős, de érthető, hogy mit akar mondani. Az pedig még úgy meg lep, hogy a tradicionális módon köszönt. Összekapva magam, viszonozom a kedvességet, és mellkasomra téve kezem mélyen biccentek. - Üdvözöllek Elorakban, Jay. A nevem Rotemshel, de hívj inkább Rotemnek. - a bemutatkozó után bocsánatot kér a kiejtéséért, mire feleemelem kezem, hogy nem szükséges ezért bocsánatot kérnie. Már az is nagy szó, hogy az éginép hajlandó volt megtanulni a nyelvünket. A kérdésére kissé leizzadok. Öhm.. említettem már, hogy nem tudom felidézni a diplomata szavait? - Nem ... tudom. - mondom bizonytalanul oldalra, majd rá pillantva, aztán mint aki gyorsan túl lép ezen a kérdéskörön, a város felé intek. - Kicsit furcsa volt a találkozásom a diplomatával. Bárhogy is, csak nem itt akarunk beszélgetni! Jöjj! - indulok meg a városba, kezeim hátul összefogva, mint aki jól végezte dolgát. Elgondolkodom, hova mehetnénk, ahol nem keltene túl nagy feltűnést, hogy egy égi veszedelemmel járkálok. Aideen lefogja tépni a fejemet, ha a fülébe jut ez a hír. Na az lesz ám az igen kemény edzés, Shazor mentsen meg! - Jártál valaha Elorakban? - kérdezem, ránézve. Őszintén szólva meglep, hogy mennyire le kell néznem. Nem annyira, mintha a csizmámat akarnám megpillantani, de azért... elég apró teremtés. Ez átlagos vajon az égiek között?
Success without honor is an unseasoned dish; it will satisfy your hunger, but won't taste good.
- Csak ha dögös nő teszi. - Felelek vigyorogva egyszerre bókolva, s egyszerre derülve is azon, ahogy a fétis szót kimondta, mintha lenne itt bárki a környéken rajtunk kívül, aki meghallhatná. Vagy olyan bűnös szó lenne. - Tudom, csak elképzeltelek egyben... - Vigyorgok tovább kajánul felelve arra, hogy nincs is egyenruhája. Ezt el is hiszem, mert speciel sosem néztem utána, hogy a botanikusok miben dolgoznak, még a köpenyt sem feltételezem, az olyan orvosos nekem, hiába mondhatnánk rájuk, hogy virágdokik. Katonai egyenruhája meg nyilván nincs, s nekem evidens, hogy az az egyenruha, nem más. Úgy tűnik, ő is rájön végül, s lángoló arccal csak egyetlen hanggal felel, én is hasonlóképpen kezdem. - Óóó, igen! De ne vedd komolyan ezt a büntetős fétist, csak ha már így említetted, rád képzeltem egy szép testhez álló darabot, dekoltázsra fókuszálva. És fenekemre csapsz valahányszor letépek egy fűszálat! - Oké, direkt csinálom, hogy zavarát mélyítem, mert jól áll neki, mikor pirul. Ugyanakkor meg is akarom nyugtatni, hogy csak kósza gondolat volt, nem akarok semmi ilyen fétis-dolgot ráerőltetni, azért is igyekszem a végével megnevettetni őt. Nem is ezt a játékot folytatom, hanem a ruháért csókot nevű cserekereskedelmet, s közben felmerül a Rebellium neve is, mint hely, ahol meleg fürdőt lehetne venni. Csak hát vissza nem lehet jönni onnan. Elgondolkodva nézem pár pillanatig csalódott arcát, a tényt, hogy csalódott. - Hát igen, szívás, hogy finoman fogalmazzak. Értékeld! - Mosolygok rá és inkább fel is vetem, hogy keressünk egy másik helyet, ahova szabadon mehetünk s eljöhetünk onnan... már amennyire ezt mi szabadon tehetjük. Nehéz lesz összeszervezni. De ezt ráérünk akkor kitalálni, ha meglesz a hely, amire még hirtelen nekem sincs ötletem, nem fürdőztem idekint még éjjel s el is mondom, miért, de főleg hogy visszacsaljam tartósan a mosolyát az arcára. Még jobb is történt, nevetését hallhatom! - Kivéve, ha nappal pihen lent a mélyben, mint a delorisok a Szent tóban! - Ellenérvelek, bár kétségtelenül igaz, hogy biztos vannak olyanok, amelyek éjjel-nappal örömmel harapnának bele formás fenekekbe. - Jó, én is utánajárok, aztán megbeszéljük, mire jutottunk, hova menjünk! - Gondtalanul tervezek ezzel én is, könnyed, derűs mosollyal, amit meg is tartok egészen addig, míg ki nem jelenti, hogy lehet nem is akarja már a zálogba vett kendőt visszaszerezni. Oké, én se akarom visszaadni, így terveink egyeznek, de én ugyebár egy zsivány és alávaló ellenálló vagyok, borzasztó alak, ahogy ezt Jasmine többször megfogalmazta, így most dőlne dugába a tervem, hogy a zálog árát is bezsebeljem és a kendőt is megtartsam. Méltatlankodok is a tervemet fel nem fedve, s másik zálogot is kérnék így a kendő mellé. Szöszi ellenkezése viszont széles vigyort varázsol a képemre, kapva kapok az ötletén. - Szuper! Na csak vesd le még egyszer a ruháidat! - Pimasz pillantásom hozzá, amivel végigmérem ígéri, hogy ez dupla öröm lesz nekem: a teljes ruhatár zálogba kerül és gyönyörködhetek a mezítelen Szösziben kedvemre. Én is felöltözöm, az utolsó simításokat már Szöszi segíti nekem, s ugyan nem láttam a pillantásait, de biztosan értékelném, hogy továbbra is ugyanúgy kezeli mindkét oldalam, mintha minden normális lenne. Aztán már húzom is magamhoz derekánál fogva elmesélve, hova tervezem vinni őt. - Jó, rendben, bevallom, én adtam ezt a nevet neki. Nem egy hivatalos hely. De megéri, meglátod! - Kacsintok hozzá két csókocska között, többet nem árulva el, de annál többet ígérve, hogy bízzon bennem. A vacsora még rendben is lesz, hogy utána az estével mihez kezdünk, az már egy másik kérdés. Nem tudom, meddig maradhat kint, s úgy tűnik, elhúzódó vacsora címén ezt kezelhetjük rugalmasan, de azért idővel csak "haza" kell vinnem őt. Tehát nincs sok időnk, messzire nem mehetünk. Elgondolkodom egy pillanatra, majd cinkosan pillantok vissza Jasmine-ra, elindulva közben vissza a kapu felé. - Hogy hova? A kikötőkhöz! - Tippem szerint most fog először levegőért kapni. - Ééés mielőtt őrültnek néznél, arra gondoltam, hogy nem tudom, te hogy vagy vele, de szerintem annak a helynek az emléke annyira elcseszett... - Itt kap majd másodjára levegőért. - ...hogy felül kellene írni valami kellemessel. Persze ha szerinted rossz ötlet, mondd meg nyugodtan. - És itt már hagyom is szóhoz jutni, ha levegőhöz már többszörösen is jutott. Van ötletem arra is, mi lenne az a kellemes ott, de ahogy korábban mondtam neki, ne bólintson rá mindenre, amit mondok csak a konfliktus elkerülése érdekében. Ha a kikötő nem jó, kitalálunk mást. Elég nagy Elorak. Ha most nem is tudjuk megbeszélni, majd vacsora közben, mert elérjük a kaput, ahol hagyományt teremtve karjaimba kapom Szöszit és az őrök mulatságára meg a mi kedvünkre így viszem be őt Elorakon belülre. Élvezem újra a közelségét, ahogy nyakamnál érzem finom lélegzetvételeit, érzem haja illatát, s ebbe szól bele akaratlanul az egyik őr. Most kellene valami viccel elütni Szöszi előtt az egészet, vagy hirtelen témát váltani, mintha meg se hallottuk volna vagy esetleg megmagyarázni, hogy miket nem beszélnek ezek a perdaiak és ne gondolja túl... De egyik megoldás sem tetszik, a másodpercek telnek, a lépések gyarapodnak, a kínos csend pedig csak mélyül. Fasza. Azt érzem, hogy nem néz engem, de mégsem merek odapillantani, hogy megbizonyosodjak erről, nehogy várakozó-beismerő tekintetével találkozzak. Legalább Aliyah időben bukkan fel, perdai gardedámnak még ennyire nem örültem! Vázolom is neki röviden a koraesti időszak terveit. A reakció nem lep meg, ismerve Qesa'a-t, de Jasmine-t annál inkább és legalább ezzel túl is lendültünk az előbbi zavarba ejtő jeleneten. - Neki vannak bárszékei. És utálja az embereket. - Vigyorodom el a végén. - Nem csak őket, de őket a legjobban. - Teszi hozzá Aliyah a maga nyelvén, értve az én beszédemet, a bárszékest leszámítva, de azt figyelmen kívül is hagyja. S ha már így becsatlakozott a beszélgetésbe, gyorsan mondom is neki, hogy ne a forgalmas haladókon menjünk, nem kellene együtt látni minket, mármint Szöszit meg engem. Felemás ez, mert kisebb haladókon mennék, mégsem két különböző időben pár perces elcsúszással, s fogom is Szöszi kezét, ha hagyja. Bár igyekszem mellé lépni annyira, hogy a kabátom ez gyakran el-eltakarja, csak persze így a közelség lehet árulkodó. - Én nem tudni! Én lenni jó quorsa-fiú! Ma. - Nevetek halkan Aliyah reakcióján, majd Szöszién. - Nem talált! Mászni fogunk. Persze ha szeretnél futni is... - Nyitva hagyom a mondat végét mosolyogva, kíváncsian várva, mit fog rá felelni. Pár perc múlva elérünk Shiennel asztalaihoz, ahol egy pillanatra Szöszi felé fordulok, mint aki kérdezni akar valamit, de inkább meggondolom magamat és az oldalsó bejáratot választom, Szöszinek és Aliyah-nak csak annyit mondva, hogy itt kint várjanak meg. Odabent már lehetnek emberek, városiak is, nem kellene együtt bemasírozni. Sokáig nem kell várniuk rám, hamarosan egy kisebb tömlővel szíjával a vállamra kapva és egy laposabb, de széles, letakart kosárkával a kezeimben bukkanok elő. Inkább nevezhető fonott, magasabb peremű tálcának. - Vacsora meg is lenni, most mehetni oda, ahol megesszük. - Jelentem ki büszkén, s nem hagyom, hogy Szöszi a letakart kosárba kukucskáljon, ha esetleg ezt tervezné, de az illatok alapján jónak ígérkezik. Aliyah lehet ki is tudja találni, de nem erre reagál, hanem halovány mosollyal másra. - Már tudom, mit tervezel, quorsa. De ötletem sincs, hogy veszed vagy vetted rá erre Qesa'a-t. - Cinkos mosoly csupán a feleletem és elindulunk az említett perdai lakhelye és egyben műhelye felé. Nincs túlzottan messze, a kézművesek utcáinak szélén, enyhén emelkedik itt már a talaj a tótól távolabb eső részén a perdai városnak, és égig szöknek a vaskos fák, melyek javának törzseihez házak tapadnak. Egyik ilyen az is, ami előtt lelassítunk és az utcaszinttől pár lépcsőfoknyi magasságot megtéve egy szűcsműhelybe jutunk be. Más, mint Cirro műhelye, itt egy cipőt, ruhadarabot sem látni, viszont ami bőrből használati tárgy elképzelhető, legyen az tegez vagy bőrborítású kardhüvely, késnek erős bőrtok, szíjak sokasága különféle méretben, színben és még megannyi minden, az itt megtalálható. Mindent áthat a bőr jellegzetes, de összességben nem kellemetlen szaga. Qesa'a sosem értett a ruhákhoz vagy cipőkhöz, ellenben az efféle bőrműves dolgokban párját ritkítja a környéken. A műhely tulajdonosa épp eloltani készül a lámpásokat, belépésünkre felénk fordulva Aliyah felé egy enyhe főhajtással köszön és valamit dünnyög is, ami leginkább egy morgós Shiennel áldjon-ra hasonlított, majd felém villannak esőszürke szemei. - Késtél. - Dörren rám mindenféle előzmény nélkül kissé recsegős hangján. - Szép estét, Qesa'a! - Köszöntöm töretlen, kicsit sem bűnbánó mosollyal a perdai, meglett korú férfit. Fiatalabb korában igazán szép szál legény lehetett, mára már kissé meghajlott a háta, de még így is egymagas velem. - Szép, hm? Hogy lenne szép, ha kettővel több quorsa van a műhelyemben, mint amennyit szeretek! - Pillant rám, majd Jasmine-ra - az ő arcán valamivel hosszabban elidőzik morcos tekintete, noha sokkal lágyabb az ő esetében, mint mikor rám néz -, Aliyah meg oldalt állva alig bírja elfojtani mosolyát élvezve a műsort. - Na add, amire kértelek, aztán hess innen! - Fordul vissza hozzám. - Igazából én szeretni kérni valamit... - Még nekem is nyelvemre kell harapni, mikor látom, hogy miként tudja a fakószín hajú férfi árnyalni a szúrós tekintetet. - Napközép utánra ígérted magad és sötétedőre jöttél, és még kérni akarsz valamit? Legalább elhoztad, amivel megbíztalak? - Azt azért én is érzem, hogy nem ez az a pont, amikor meg kellene említeni, hogy a sötétedő is napközép után van, mert tényleg kivág minket innen. De nem is magyarázkodok, szerintem kitalálta, kivel töltöttem el a délutánt. Meg mivel. - Elhozni, itt lenni táskámban. Mi szeretni felmenni, ha te megengedni. Hozni neked is vacsora! - Emelem meg kicsit a kezemben tartott kosárkát a két fülénél fogva. Lepillant rá hosszabban, majd fel rám, aztán Jasmine-ra hosszabban, majd vissza rám és anélkül, hogy megszólalna biccent a fejével a műhely hátsó része felé. - Mi köszönni nagyon! - Nem maradni sokáig, quorsa! - Lép az egyik nagyobb asztal felé, s csak most látni meg, hogy sántítva jár, ugyan botra nem szorul. Az asztalhoz megyek én is, és leteszem oda a kosárkát, kipakolok belőle két kis, alig tenyérnyi, kerek cseréptálkát, amelyeknek fedelük is van, meg egy tiszta anyagba burkolt hosszúkás csomagot. Aztán a hátizsákot előre húzva kiveszem belőle, amit Qesa'a kért: valami állatoknak a bőrei, szám szerint három darab, szépen megnyúzva, s Quesa'a az ételt meg sem nézte eddig, előbb a bőrt akarta látni. Ki is teríti a nagy asztalon, a lámpás fényében tüzetesen átnézi mindet, addig Aliyah szólal meg. - Én elmegyek enni Shiennel asztalaihoz. Utána visszajövök értetek. Ne tűnjetek el! - Ezt leginkább nekem címezi, de mielőtt bármit is mondhatnék, a szűcsmester megelőz a maga megnyerő modorával. - Pedig eltűnhetnének már! Na most felmentek vagy sem? - Pillant fel a bőr vizsgálásából, egyetlen biccentéssel jelezve, hogy az áru rendben van. - Mi menni! - Biccentek vissza mosolyogva, s Jasmine felé fordulok. - Erre, gyere! - Mosolygok bátorítóan, ha esetleg kételkedne a maradásunkat illetően, s ha velem tart a műhely hátsó része felé, akkor lépcsősor vezet felfelé, elég széles és alacsony lépcsőfokokkal más lépcsőkhöz képest, szinte kettesével is lehetne szedni a fokokat, az sem fárasztana ki. Az emeletre érve kis előtérbe jutunk, egy ajtó van szemben, de zárva s nem is arra veszem az irányt, hanem a tőlünk jobbra lévő létra felé. - Ha nem haragszol, én megyek előre, úgy jobban tudok majd neked segíteni. - S ha Szöszinek is így rendben van, akkor a kosarat egy kézbe fogva elkezdek felmászni a létrán. Kicsit trükkös így egy kézzel, de sikerül megoldani és szerencsére szellőzés vagy akármi más okból, de a kis ajtó is nyitva van fenn, így gond nélkül le tudok pakolni és teljesen felmászni a létrán. Visszafordulva pedig intek Szöszinek, hogy ő is jöjjön, és legfelül pedig segítek kijutni neki... a tetőre. Mert a létra az épület lapos, csak nagyon enyhén lejtő tetejére vezetett ki, nem különösebben csúszós, persze azért nem itt fogom megtáncoltatni Szöszit. A hátizsákból a már őszről ismerős pokrócot leterítettem, arra lett a kosárka rátéve meg a tömlő is, amit hoztam Shiennel asztalaitól. De lehet nem ezekkel fog foglalkozni Szöszi, ha idáig feljött velem, mert amiért ide jöttünk, az a kilátás. Qesa'a műhelye és lakhelye idefent kiváló rálátást biztosít Elorak jó részére, ami a Fő terüket és a bentebbi haladókat illeti, s messzebb megcsillan a tó vize. Biztonságos hely, el is tudunk feküdni úgy, hogy ne érjen le a lábunk róla, ugyanakkor mivel magasan vagyunk és nem meredek a tető, nem vagyunk szem előtt sem a lent haladóknak, legyenek akár emberek vagy perdaiak. Még idesüt ránk a lenyugvó nap fénye és látni innen fentről Aliyah távolodó alakját is, amint éppen ő is vacsorázni igyekszik. - Ilyenkor a legszebb, ahogy megy le a nap és az utolsó sugarak idesütnek a város utcáira mindent arany színbe vonva, megnyúlnak az árnyékok... Remélem, nem bánod, hogy itt vacsorázunk.
*Talán a „dögös nő” kifejezés egy kicsit segít az előrejutásban, de inkább a burkolt bókot csomagolom ki belőle elsősorban, amire még mosoly a válasz, ám a későbbiekben már inkább a pirulásé a főszerep. Vadember valószínűleg az életét tette fel tétnek arra, hogy ezek után minden órában zavarba hozzon, lehetőleg a kis lábujjamtól a hajam tövéig pirulósan. Nos, ez sikerül is neki, igaz nálam nem kell ezen a téren nagyon igyekezni. Ha nem fáznék már a korábbi forróságot felváltó csipkelődősen hűvös levegőben, bizony megcsipkedném én a blúzommal az emlegetett fenekét, de inkább felveszem. Az elismételt „Ó” után sem lesz sokkal jobb a helyzet, elég érzékletesen írja le, mit és hogyan képzelt el velem és rajtam, hogy a pirulás tovább mélyül. Azon viszont nevetnem kell, amikor a korábbi gondolataimat önti szavakba…halk és rövid nevetésem mosollyá szelídül és a fejemet ingatom a nem is olyan képtelen ötleten, legalábbis ami a fenékre csapkodást érinti. Ez azonban a gyakorlatban most elmarad, a felöltözés mellett döntök, ám az sem egyszerű egy nagy alkusszal szemben. Mit ne mondjak, lassan megy, viszont van alkalom sok minden mást megbeszélni, mint például a Rebelliumba való költözés hátrányát, az ottani meleg vizű tó előnyével szemben. Igazából nem a költözéssel van gondom, a csalódást a családomtól való elválás festi az arcomra, és a tudat, hogy nekik lenne rossz…szívás, ahogyan Vadember fogalmaz, és amire megint csak összevont szemöldökökkel válaszolok. Derűmet és nevetésemet végül egészen más hozza meg és vissza, egy másik meleg vizű tó, és az abban lakó harapós kedvű élőlények. * -A delorisok nem harapnak. *Mintha ez lenne az egyetlen ok ami miatt nappal a tó mélyén pihennek, s a többi harapós birtokolná a tavat a nap többi részében. De ha már barlangi tó, felkeltette az érdeklődésemet és talán jobban meg lehetne oldani, hogy egyedül, őrök nélkül maradjak. Elorak közelében még perdai kíséretet is kapnék, talán kiválthatnám vele a katonákat, de ha nincs messze, még észre sem vennék ha sokáig elmaradnék. A jövőből aztán visszacsöppenünk kicsit a múltba, pontosabban a kendőmhöz, aminek a mása Vadembernél van és kiderül mindkettő rövid kis története, miért is maradt ott ahol, miért lett még egy és ezért is döntök úgy, hogy maradjon csak nála az első. Így már megható, hogy megtartotta, hogy mindenhova magával vitte annak ellenére, hogy szakított velem. Egy kicsit megmelengeti a szívemet, de reményt nem csepegtet bele még és magamra is szólok némán, hogy ne kombináljam túl megint, mert csalódni fogok. Maradjunk csak a jelenben, melyben Vadember azonnal le is csap a méltatlankodásomra, mintha ugyan az lett volna a célom vele, hogy ötleteket adjak. Nagyot sóhajtva nézek rá, s találkozom a pimasz tekintetével, a szemei körüli nevetőráncokkal, melyek külön csibészes bájt kölcsönöznek az arcának.* -Én vagyok a bolond, hogy ezt felhoztam. *Nem is az újbóli levetkőzés van ellenemre, hiszen akkor én is túszul ejteném Vadember homijait, és hozzábújnék forró testéhez, és….inkább az ellen hadakoznék, hogy hosszasan alkudozzak a kiváltásukért. Nem járnék rosszul, tudom, de az elv, és, hogy veszítek…elméletben. Mire mindezt letárgyaljuk, sikerül neki is visszavennie a ruháit és a vacsoránkra térünk rá. Amikor ma kijöttem Aliyahval a gyümölcsösbe, nem is gondoltam arra, hogy más programom lesz estére. Valószínűleg a vendéglátóimmal vacsoráztam volna, vagy bevonultam volna a kölcsön szobámba egy tál étellel, hogy míg dolgozom, magányosan és oda sem figyelve egyem meg. Shiennel asztalait jól ismerem, ám Shiennel bárszékeiről nem hallottam és nem is hiszem, hogy olyan van. Nincs is, mint kiderül, de annál jobban felkelti az érdeklődésemet a hely, amit Vadember nevezett el. Két csók között tudom meg és a két csók között el is gondolkodom azon, hol lehet ez a hely, de nincs ötletem. Rákérdezek hát miközben el is indulunk a kapuhoz, de rögtön a válasz után megtorpanok. Még a szemöldököm is feljebb ugrik a homlokomon és zavartan nézek Vademberre, hogy egy szóval, vagy más gesztussal biztosítson arról, hogy jól hallottam. Tényleg a kikötőbe akar menni? Ez elég bizarr játéknak tűnik, bizarrnak és rossz ízűnek, de miért pont most legyek bizalmatlan vele? Eddig sem bántam meg, hogy ráhallgattam, így igen gyorsan rendeződnek a vonásaim a meglepettségből és zavartságból az érdeklődőre. * -Hogy mondtad? Kellemetlen az emléke? *Nem is a kikötő miatt kapkodok levegőért és szavakért, hanem a káromkodás miatt, amit igyekszem kijavíttatni vele. Az ötlet nem rossz, sőt! Valóban nem szabadna hagynunk, hogy Elorakon belül, ami tulajdonképpen a szabadságunkat jelenti és segíti, akár egyetlen négyzetcentiméternyi hely is legyen ahova nem szívesen megyünk. A végére elmosolyodom, főleg ha sikerült az „elcseszett” szót másra cseréltetni, és rábólintok az ötletére.* -Nekem tetszik. Írjuk át a történelmet. *Kicsit fellengzősnek hallatszik, de tulajdonképpen szó szerint igaz lesz. Egyáltalán nincs ellenemre Vadember társaságában a kikötőbe menni, pont azért, mert ezt kézen fogva tehetjük majd meg. Azt azért nem mondom, hogy nem lesz bennem rossz érzés a múlt miatt, hogy nem kerülgetnek majd a fájó emlékek a magányosan töltött, reménytelen estékével együtt, de igaza van Vadembernek. Nem szabad hagyni, hogy ez így is maradjon. Ennél nem rosszabb, csak kellemetlenebb az amikor az őrök tréfás felszólításának eleget téve a karjaiba kap, mint annak idején amikor perdai ruhában, festett és elmaszatolt perdai kopoltyúval a nyakunkon csempészett vissza Elorakba, és a nyakába szuszogva kell átélnem amit rólunk mondanak. A mély hallgatás az az egyik momentum, ami miatt nem mertem neki elmondani, mi az egyetlen oka annak, hogy nem hagyom el a Várost. Hogy szívesen mennék én akár örökre is, nem ez aggaszt és amit ő az ellenállók megélt hátrányának tart, nekem az lenne a szabadság, mellette. Ha Aliyah nem bukkanna fel, minden bizonnyal kerestem volna indokot arra, hogy ne kelljen a szemeibe néznem, mert nem tudnám palástolni sehogyan sem az érzéseimet. Így azonban elég csak a táskámmal foglalkoznom és a vadembertől távolabbi oldalamon a fülem mögé űzni a hajamat. Az éles szemű perdai nő előtt azonban nem lehet titkolózni, amikor egy pillanatra találkozik a tekintetünk, kérdőn néz rám, de aztán Vadember tervére kell figyelnie, ami nem kis fejtörést okoz neki. Kiderül, hogy Qesa`a az akinek bárszékei vannak, de ezzel nem jutok előbbre és az sem derít fel túlságosan amit Aliyah mond róla. * -És még kiket? Csak lenni perdai. Nem szeretni népe? *Félve teszem fel a kérdést, szépen nézünk ki, hogy pont egy ilyen perdaihoz készülünk. Lehet még a kapuig sem jutunk el, nemhogy a székeihez.* -Mondjuk úgy, hogy eléggé magának való. *Aliyah arcán látom, hogy most még finoman fogalmazott, és némi kárörömöt is felfedezek halvány nyomokban. Nem véletlen, hogy egyikünk sem örül Vadember ötletének, mindketten másképp, de mégis kicsit hasonlóan adunk hangot ennek. Arra viszont egyként hördülünk fel, amit Vadember magára mond. * -Te sosem vagy az! –Még ma sem sikerült annak lenned. *Kettő-egy a javunkra. Vadember legközelebb majd kétszer is meggondolja, hogy beálljon-e a csapatba amikor a nők vannak fölényben. Ám elég gyakorlott lehet, mert láthatóan ez nem zavarja és a jóslatomat is átírja. Aliyahra nézek, ő tudja ki az a Qesa`a és biztosan azt is, miért kell mászni, de már előttünk halad a keskeny utcákon, valószínűleg magában dohogva. * -Mászni?! Valami barlangba megyünk, vagy a hegyen vannak azok a bárszékek? *Arra már nem is mondok semmit, hogy futnék-e inkább, anélkül is tudja a választ, bár legutóbb kész lettem volna arra is. Úgy érzem megint csak a kaland végén fogok nevetni, de most annyival könnyebb helyzetben vagyok, hogy nem kell félnem attól, hogy leesek a motorról a következő kanyarban, az pedig eszembe sem jut, hogy összefuthatunk egy ismerőssel és lebukom, vagy mindketten lebukunk. Shiennel asztalainál már épp lépnék be, jóllehet nem annál a bejáratnál állunk meg amit én is ismerek, de Vadember visszatart. Míg ő bent van, Aliyah-hoz fordulok kíváncsian, mert mintha azt a rá jellemző félmosolyt odaragasztották volna az arcára.* -Te tudni mit tervez? Mondani el, én kérni. Miért akarni Qesa`a menni, ha Qesa`a nem szeretni emberek? *Aliyah mosolya tovább szélesedik és a fejét rázza.* -Nem akarom elrontani a meglepetést. Ha annyira akarja, oka van rá. Fogadd el. *Aliyah még el is neveti magát aztán azon ahogyan nézek rá. Az értetlenség amit azzal vívott ki, hogy ködösen fogalmaz és mégis mit fogadjak el? Nem igazán jutottam egyről a kettőre, de Vadember gyorsan végez és még mielőtt jobban belemélyednék a részletekbe, már meg is érkezik. A letakart kosárból nagyon finom illatok szállnak fel és már hajolnék is oda, s nyúlok a kosár felé, hogy felhajtva a kendőt alá kukucskáljak, de Vadember nem hagyja.* -Naaa! Ez nem ér! Mi van benne? Lepény? *Máris felcsillannak a szemeim, igaz nekem bármit adhatnak ami perdai, szeretem, de tény, hogy a lepény a kedvencem. * -Mit tervez? Mondani el! *De Aliyah csak a fejét rázza és megint elénk siet, hogy ne kelljen beszélgetnie.* -Hát szép! Ez a női szolidaritás? És ha én most vagyok éhes? Éhezzek a székekig? *Fordulok aztán Vadember felé, már menet közben, mert kénytelen vagyok velük haladni, ha nem akarok lemaradni. Már a kíváncsiság is hajt és persze az izgalom is a meglepetés miatt és a dohogásom csak amolyan tessék-lássék, a miheztartás végett. Később el is vonja a figyelmemet a látvány, Elorak olyan részébe jutunk, ahol még nem nagyon jártam, csak messziről néztem meg a fákra épült házakat, de valahogy sosem volt alkalmam arra, hogy közelebbről is megnézzek egyet, vagy ami még jobb lett volna, belülről is láthassam. Néhol még hangosan is gyönyörködöm, dicsérve az építőket és vágyamat aziránt, hogy szívesen laknék ilyen házikóban, amire sejtelmes mosoly a válasz, valószínűleg mindkét részről, Aliyah arcát viszont nem látom. Legnagyobb meglepetésemre pont egy ilyen házikós fához érkezünk és megyünk fel és kezdem sajnálni, hogy Qesa`a nem szereti az embereket. Szűcs műhely, tele van bőrökkel és mindenféle használati tárggyal, a bőr illata mindent áthat és jó érzéssel szippantok bele a levegőbe. Fülig ér a szám, akkor is amikor a házigazdára esik a pillantásom.* -Ó! Azt hittem Qesa`a nő. *Alig hallhatóan suttogom, de a meglepődés vonásait gyorsan visszacserélem a mosolygásra és igyekszem én is tiszteletteljesen köszönteni.* -Shiennel áldjon Qesa`a! *Az öreg azonban tovább morog és a mosolyom kissé halványul a szavaira, melyek egyértelműen ránk utalnak. Amikor felém fordul, mintha a benti fények lágyítanának a vonásain, de ettől nem leszek bátrabb és a mosolyomon is alig tudok igazítani. Vadember meg nekiáll alkudozni, hogy még most sem tudja abbahagyni, amikor nem látnak minket szívesen. * -Remekül tud alkudozni. *Suttogom inkább csak magamnak az orrom alatt arra, hogy Vadember késett és még ezek után kérni is merészel. Sosem volt erénye a visszavonulás. Persze hagyom, hogy letudja az üzletet, de mikor elindulnak a közeli asztalhoz, én is utánuk megyek, megpróbálva a lehető leghalkabban tenni a lábaimat egymás elé. Vadember válla mögül kukucskálok ki és szippantok újra bele az illatos levegőbe, a bőréhez keveredik egy kevés a tálkákban lévő finomságokból is, majd` elcsurran a nyálam. Qesa`a azt nézi amit Vadember fizetségként hozott neki, én meg egészen közel hajolva hozzá, a fülébe suttogva kérdezek.* -Hova megyünk fel? Csak nem a fa tetejére? A háztetőre? *S még el is fordulok, hogy lépcsőt keressek, s most tudatosul bennem, mire mondta korábban vadember, hogy mászni fogunk. Ha tovább mérgesíti az öreget, nem mászni és nem futni, hanem repülni fogunk. Elég morcosnak tűnik, nem is merek rá mosolyogni, Aliyah azonban nem félt minket, magunkra hagy az öreggel. * -Én nem akarni eltűnni. Legfeljebb az öreg tüntet el minket. Kísérted a sorsunkat. *Vadember felé fordulva, a saját nyelvünkön feddem meg, úgy mint az első találkozásunkkor a lugasban, csak nem kiabálok. Ő persze mosolyog, mint mindig amikor szorul a hurok. Mielőtt elindulnánk még talán teljesen feleslegesen, de én is megköszönöm a nem tudom mit az öregnek. * -Köszönni én. Shiennel áldjon! *Félénken rámosolygok, Vadember kezét keresem s ha megtaláltam ujjaimat az övéi közé fűzöm s úgy indulok el vele. Felfelé menet gyönyörködve nézek körül és a mosoly újra a fülemig ér, hiszen reményem sem volt arra, hogy láthatok egy ilyen házat belülről, s most épp felfelé tartok a lombkorona rejtekébe. Vadember nehezen rángathat el a létra felé, még a zárt ajtóhoz is ellépek, hogy alaposan megnézzem hogyan építkeztek ide a fára, de végül célirányba fordulok. * -El sem hiszem, hogy felmegyünk…oda fel…sosem voltam még ilyen házban….menjél, menjél, siess. *Noszogatom Vadembert és még meg is tolom egy kicsit, hogy minél előbb a létrára lépjen, holott eddig is én tartottam fel. Izgatottan követem őt és mikor felérek az első az, hogy körülnézek, de nagyon nem merek mozogni, mert a tető lejtős és falak sincsenek, tényleg a tetőre érkeztünk nem pedig egy teraszra. A szavam is elakad a látványtól, az egész várost látni lehet, még Aliyah-t is ahogy Shiennel asztalaihoz igyekszik és ahogy Vadember mondja, a lenyugvó nap sugarai éppen úgy érintik a Perdát, hogy Elorak aranyban fürdik. * -Ez gyönyörű….azt hiszem ezt mondtam a tónál is. Mindig ilyen helyekre viszel. Egyszer szeretnék én is meglepetést okozni neked, de kevés esélyem van rá. Inkább élvezem, ha elviszel valahova. *Karjaimmal átölelem magam, de ez most nem a szorongás jele, egyszerűen csak így esik jól és nekidőlök Vadembernek oldalt vagy háttal, ahogy sikerül és ha még át is karol, akkor kezeim lecsúsznak az övéire. * -Hogy tudsz ilyeneket kifogni? Hogy tudtad meg, hogy Qesa`a-nak ilyen otthona van? Hihetetlen vagy. *Csak a fejemmel felé fordulok és ha elérem az arcát, adok egy puszit, majd a kosárka felé intek.* -S most már elárulod mit hoztál? Az illatoktól már korog a gyomrom.
Némileg aggódtam, hogy ha összejövünk, szeretkezünk, stb. akkor utána nem lesz már oka pirulni előttem Szöszinek, így különösen öröm a számomra, hogy ezt az imádnivaló szokását megtartja továbbra is. Mi több, az egyik legvörösebbet produkálja előttem mióta megismertem és hihetetlen, hogy vonásai szépségét ezzel még fokozni lehet. Majd hozzá a nevetése még mindig pirosló arccal... oda vagyok meg vissza! S valószínűleg ez pillantásomból és mosolyomból látszik is. Az öltözködés innentől viszonylag zavartalan, de megemelgetem párszor a szemöldökömet, hogy a delorisok nem harapnak: legközelebb ha a Szent tónál járunk, teszteljük! A másik pedig, amit tesztelni fogunk, mihez kezd majd Szöszi, ha elkobzom zálogba az összes ruháját. Kacsintást kap hozzá mintegy megköszönve a kiváló tippet, nincs benne semmi bolondság szerintem. Bár az elképzelhető, hogy abban a helyzetben majd bolondozunk kicsit egymással, de őszintén szólva már alig tudom kivárni! El is indulunk, ha nem is ruhát ledobálni újra, de a perdai település felé, mialatt vázolom, hogy a vacsoránkat követően mit terveztem az estére. Vagyis inkább hova terveztem. Előzmények után kész csoda, hogy nem kell mentegetőznöm, hogy nem ott a kikötőben akarom levetkőztetni. Azzal aligha írnánk felül a kellemetlen emlékeket. - Igen, pont azt mondtam én is! - Helyeselek "tök ártatlanul", mintha a Szöszi-féle szóhasználattal éltem volna. - És most az enyém a rövidebb. - Tűzöm hozzá megjegyzésként, elárulva ezzel az egyértelműt: pontosan tudom, hogy milyen kifejezést használtam. Egy-egy. De annak örülök, hogy a káromkodás jobban zavarja, mint a felvetett ötlet. Hagyok ugyan menekülőutat, ha túl rossz emlékeket ébresztene már rá gondolni is, vagy esetleg van jobb ötlete, amiről tud itt Elorakban, de nem él ezzel a lehetőséggel Szöszi. - Átírjuk. - Jelentem ki mosolyogva, teljes bizonyossággal, magabiztosan és számhoz emelem a kezét, amelyet séta közben fogok, hogy arra nyomjak most egy csókocskát, amiért bízik bennem és belemegy az ötletbe, jóllehet a programot még nem tudja. De azt sejtheti, hogy bármit is tervezek, csak jobb lehet, mint ami legutóbb megesett. Ez a kapuban történtekre nem teljesen igaz, az a legutóbb gördülékenyebben ment és megjegyzéstől mentesen, ami nem eredményezett kínos, túl hosszúnak ható néma másodperceket, de soha rosszabb ne érjen minket és egyébként is megérkezik remek időzítéssel Aliyah, mint egy személyes felmentősereg. Vázolom neki a menetrendet a vacsoráig, s el is indulunk, és felírom neki pirospontként, hogy ha tud is Qesa'a remek helyéről, nem árulja el Szöszinek. - Hééé! - Tárom szét a karomat méltatlankodva úgy, hogy el sem engedem közben Jasmine kezét, mikor a két nő mintha csak összebeszélt volna, egyként fordul ellenem. - Mi rosszat csináltam?! Mármint ma. - A többi napot nem vitatom, de azért ma tényleg jó vagyok! Bocsánatot kértem Szöszitől, szóban is és.. máshogy is, és meg sem próbáltam ma kísérő nélkül belógni Elorakba. Maga vagyok a megtestesült jóság! Persze azért mosolygok, ennyi nekem nem szegi a kedvemet. - Nem talált! - Naná, hogy az előbbiek után annyira nem leszek segítőkész, hogy eláruljam, hova is megyünk, pontosabban mászunk. Szerencsémre, míg megjárom Shiennel asztalait, hogy megszerezzem a vacsoránkat, addig Aliyah az én oldalamra áll azzal, hogy titkolózik ő is. Végre nem ellenem fogott össze! Mondjuk most ő lesz a soros, Szöszivel mi kettőnknek kellene összefognunk ellene valamiben. Oké, e gondolat alapján ma sem vagyok túl jó fiú. - Chh! Van élet a lepényen túl is! - Csóválom nemlegesen a fejemet, de mosolygok azokon a felcsillanó szemeken. - Nem kell éhezned addig. Út közben belőlem bármikor haraphatsz! - Jegyzem meg nevetve, de lehet pechem lesz, mert inkább a szemeit lakatja majd jól Jasmine, ugyanis Elorak olyan részébe érünk, amelynek nagy része a fákra épült fel és kimondottan látványosak. Főleg nekünk embereknek, akik csak pár éve látunk ekkora fákat. Számomra még mindig rejtély, hogyan rögzítették, pláne a perdaiak "maradi" technológiájával, ráadásul együtt élnek a fával, tud a fa növekedni. Akárhogyan is vannak rögzítve a házak, azok kívülről láthatatlanok. Nem meglepő, hogy Szöszinek is tetszik, sok dologban úgy láttam, közelítenek egymáshoz az ízléseink, mosolygok is, hogy szívesen lakna egy ilyenben. Elgondolkodva pillantok fel egyre. Tényleg, vajon milyen lehet élni is egy ilyenben? - Virággal az ablakaiban? - Utalok az aratási ünnepség éjjelén esettekre, amikor viccelődtünk, hogy egy lombházból kilopni őt ablakon át lényegesen körülményesebb lenne. Meg visszacsempészni is. Pedig az aranyhaj meg is lenne hozzá, azért kapta a Szöszi nevet is. - Egy modernebb verzióját én is elfogadnám. Pusztán a lusta kényelmesség miatt a modern cuccok. - Ismerem be, hogy vannak azért dolgok, amelyek hiányoznak a Városból vagy Dominiumról, habár egyik-másikról ötletem sincs, hogyan lehetne odafent megvalósítani. Apám műszaki érzékét csak hellyel-közzel örököltem, mondjuk inkább úgy, hogy ragadt rám valami. Édes-kevés, de nincs is időm elgondolkodni ezen mélyebben, mert megérkezünk a "bárszékekhez". - Én meg Omnumra, hogy férfi. - Suttogom vissza, fejem is kicsit Szöszi felé biccentve. Hát ennyit a hangzás alapján való nem-tippekről, én meg voltam győződve, hogy a vízesést valami perdai férfiről nevezték el, de helyette egy legendásan szép nőről. Erről hosszan nem lehet diskurálni most, a perdai öreget kell megpuhítani, pláne hogy teljesen igaza van: úgy megfeledkeztem róla Szöszi karjaiban, ahogy van, jócskán elkéstem. - Te kivel vagy ma? - Fordulok vissza somolyogva Szöszi felé, mikor a halk mormogását meghallom az alkudozási készségemről, de hát haragudni nehéz lenne rá, ahogy a vállam felett, lábujjhegyen pipiskedve kukucskál. Szerintem a vacsoránkat akarja meglesni, de pechére a Qesa'a-nak szánt adagot külön csomagoltattam, de az illatuk ettől még érezhető, nem légmentesen záródó edénykék ezek, mint amikhez mi hozzá vagyunk szokva. - Ha ilyen kíváncsi vagy, nem csak az éhségtől fog kilyukadni az oldalad... - Suttogom vissza szemtelenül, de elmosolyodtam, mikor a háztetőt említette, gyakorlatilag ezzel el is árulva, hogy igen jó nyomon jár Jasmine. - Szerintem tud a nyelvünkön. - Jegyzem meg, mikor Szöszi tőle szokatlan sötét humorú eltüntetésről beszél, de persze csak viccelek. Legalábbis nem láttam jelét, hogy az öreg értené a nyelvünket, de az biztos, hogy előbb átkozná a Dann-t, minthogy megszólaljon a quorsa-nyelven. Amennyire bír minket, nem is meglepő és nem is egyedülálló eset. Ehhez képest morcos ábrázata mögött vaj szíve lehet Qesa'a-nak, mert csak felenged minket a tetőre, pedig valószínűleg a háza tetején pont ugyanannyi égit szeretne tudni, mint a műhelyében. - Oh, oda ne menj! Attól kiakad! - Ragadom meg Szöszit derekánál fogva szabad kezemmel és irányítom el a zárt ajtótól, mielőtt tényleg ki leszünk innen dobva, de aztán kuncogva mehetek fel a létrán, annyira noszogat. - Naaa, Csipetkével is így bánsz? Jelzem, simogatásra gyorsabb vagyok! - Jegyzem meg közben, egyértelműen arra értve, hogy a fenekemnél fogva toljon meg, ha már ez a terve. De akár így lesz, akár enélkül, de feljutunk mind a ketten a lapos, éppen csak lefele lejtő tetőre. Nem meredek, annyira csupán, hogy a víz és a hó lecsorogjon-csússzon róla. Elmosolyodom azon, ahogy elámul felérve, annak idején én is szerintem valami ilyesmi képet vághattam, talán ez hatott az öregnél is. Ha eddig volt is kétségem, hogy jó helyre hoztam-e vacsorázni, az most egy pillanat alatt elillant. - Nekem te mindig meglepetés vagy! - Bókolok, ezúttal tisztességesen és örömmel karolom át őt éppen akkor lépve hozzá, mikor ő is engem keresne, hogy nekem dőljön. Jó így nézni kicsit a naplementét, az aranyba vont perdai várost. Fentről látni Shiennel asztalait, elvégre egy bárszék mindig magasabb, mint egy asztal. Biztos lesz alkalom, mikor Szöszi lep meg valami helyszínnel vagy bármivel, vagy együtt fogunk felfedezni valami újat, ezen nem aggódom, de ha mindig az én feladatom lesz is, azt sem fogom bánni. Jönni-menni-felfedezni, lássuk be, több lehetőségem volt, mint neki. Ujjaimat összefűzöm az övéivel. - Ezt szeretem hallani! - Vigyorodok el a hihetetlenségemre, s bezsebelem a puszit. - Jókor voltam jó helyen. Odalent sétáltam, mikor leesett előttem egy cladac-gyümölcs, ami megrepedt, de nem toccsant szét. Felnézve nem láttam senkit, csak a morgást hallottam. Gondoltam, visszaadom a gyümölcsöt, felkaptam hát a földről, bementem a műhelybe. Sehol senki, hát elindultam felfelé. Mire Qesa'a eljutott idefent a létralejáróig, addigra az én fejem is megjelent idefent. Azt a morgást hallottad volna! Téged szerintem kedvelhet, egy rossz szava sem volt hozzád! - Mesélem el derűsen a véletlen találkozást. - A többi nagyjából kitalálható: a látványon elcsodálkozó ábrázatom talán hatott az öregre, hogy annyira rossz égi nem lehetek, ha így értékelem a Perda szépségét meg végülis segíteni is akartam a gyümölcs visszaszolgáltatásával, más kérdés, hogy miféle dörgedelmet zúdított rám, amiért be merészeltem jönni a műhelyébe csak úgy. Idővel mégis oda jutott a dolog, hogy sikerült egy üzleti kapcsolatot kialakítani, és a viszony is már sokkal felhőtlenebb. Igen, az előbb lejátszódó párbeszéd már egy finomított verzió volt. - Vigyorodok el, mert láttam ám Szöszi ábrázatát odalent, mikor felé oda-odalestem. Ő már meghátrált volna. - Egyébként te adtad az ötletet: ősszel egy lepénnyel kenyereztél le egy perdait, hogy ne haragudjon. Ugyan én nem tudok olyan bájosan nézni, mint te, de kiváló szárnysegéd voltál a jelenléteddel is. Meglehetősen szkeptikus jelenléteddel. - Piszkálom meg kicsit, de aztán egy csókot hintek a nyakára, mielőtt kibontakoznánk az ölelésből. - Igen, azt a haskorgást éreztem! - Kuncogok, és ha szükséges, segítek neki leülni és mellé telepedve felfedem a vacsoránkat. A hosszúkás csomag jó arasznyi hosszú tésztacsíkokat rejt megsütve, köréjük tekerve egyik végükön hajszálvékonyra szelt hússzeletek, szintén megsütve, pontosabban rásütve, így nem tekerednek le. A kis tálkákban meg öt különböző szósz lapul meg, kettő kivételével még melegek is, míg kettő szándékosan nem az, hűvös helyen tarthatták a jobb íz kedvéért. Egy tálkában pedig fehéres-sárga kis kockák találhatóak. - Eyslah a neve, nagyjából hosszú ujjacskákat jelent. A lepényhez hasonló a tésztája, csak kicsit ropogósabb és a gyászmadár húsából vágott szeleteket tekernek köré. Meg akartam kérdezni Shiennel asztalainál, szereted-e a csípőset, de végül úgy döntöttem, hogy inkább itt derítem fel az ízlésedet, és hoztam többféle mártogatóst hozzá. Ez a narancssárgás édesebb, cladac-gyümölcs van benne főleg édes földszárral. Ez a pirosas napbogyó vér földszárral, édes is meg sós is egyszerre. A lila szintén vér földszárból van, togita tejével lesz lágyabb az állaga, ízében savanykás, kicsit pikáns. Az a fajta tudod, amelyik mellett még érzed az ízeket. - Mosolyodom el, s lelkesen mesélek tovább, láthatóan élvezem én is a perdai konyhát, na meg enni is szeretek, főleg finomat. - Ez a barnás-rózsaszín egy éjvadász nevű... öhm, gombából van, de a botanikai besorolását te jobban tudod. Mindenesetre perdai dióval keverik, nekem egyik kedvencem. És a végén itt ez a fehéres, napbogyó van ebben is, lan gyökérrel sűrítik, de hogy mit tesznek még bele, azt nem tudom, de ha szereted a csípőset, akkor hoztam hozzá innivalót is, kelleni fog! - Emelem meg a bőrtömlőt és a tálcán van két fából faragott kis pohárka is. Majd a tömlőt visszatéve ez utolsó tálkára mutatok, amiben a helyes kis kockákra vágott fehér, puhának látszó falatok láthatóak. - Ezt meg bármelyikhez ajánlom. Ettél már togita-sajtot?
*Ahogy az már lenni szokott kettőnk között, mindig megjárjuk a hullámvölgyeket és dombokat ami a hangulatot illeti. A kezdeti döbbenet után, szomorúsággal vegyes érdeklődés s aztán derű, majd fülledt romantika következett, amit ismét csak nevetés váltott. Nem is lep meg, hogy végül a döbbenet és a rosszallás kerül előre az utolsó sorból, mikor Vadember a kikötőt emlegeti, mégis inkább a szitokszó az ami a fülem botját megmozgatja. Az említésekor még összevont szemöldökeim alól néztem rá, de a lelkem mélyén tudtam, hogy csak jó sülhet ki belőle, hiszen benne sem kellemes emlékeket idézett fel, így oka volt, hogy felemlegeti. Mikor sajátosan kijavítva szóvá teszem, úgy tesz mintha semmi nem történt volna, mintha én hallottam volna rosszul és a korábbi kicsit eltúlzott haragos homlokráncolásból, kíváncsi, érdeklődő arcvonások lesznek, majd mikor megértem mire utal azzal, hogy rövidebb lett, nyelvet öltök. Természetesen nálam a nyelvnyújtogatás is diszkrét, épp csak a hegyét dugom ki, a jelentőségét orrnyergem ráncolásával és az arcom más vonásaival emelem ki. Azonban az ötlet tetszik, én sem szeretnék minduntalan kerülni, ha Elorakban járok, csak azért, mert nem tudtunk túllépni azon a régi, félreértéseken alapuló rossz döntésen. * -Helyes, csak minél gyorsabban. *Mosolyodom el szélesen, főleg mert tetszik ahogyan a kezemet felemeli és csókot hint rá. Ez annyira egyszerű és mindennapos gesztus lehetne egy férfitől egy nő felé, de ő valahogy még ezt is ünnepélyessé tudja tenni. Talán a mozdulatában van valami, ami más, ami különleges…vagy a kézcsók közben is vigyorgásra álló szája…csibészes tekintete. Mindenesetre szép ígéret arra, hogy a kikötőben minden meg fog változni. Sajnos már a kapuban elkezdődik a változás, a korábbi bevonulásunk ugyan izgalmasabbra sikerült, a mostani kínosabb. A csend hosszúra nyúlik, még Vadember sem vág vissza, pedig neki mindig mindenre van válasza, de az, hogy úgy tesz, mintha nem hallotta, vagy nem értette volna azt amit az őrök rólunk mondtak, egyrészt fáj a szívemnek, másrészt még én sem készültem fel rá. Hirtelen jött ez a békülés és túl messzire mentünk benne, ami persze mind kellemes és szép volt, de fel is kell dolgozni. Inkább átugrom ezt a részt, mégpedig Aliyah segítségével, aki remekül időzít, vagy már régóta várt ránk a közelben. Hamarosan, Vadember terveit hallva, egyszerre hurrogjuk le őt, de nem csak ezen mosolygok hanem a méltatlankodásán is. * -Nem tudom, csak nem rég találkoztam veled, azóta persze semmit, de ki tudja hol jártál azelőtt és mit csináltál. *Aliyah nem is próbálkozik válaszadással, ahogy az arcát elnézem, ő a puszta pillantásával vonja kétségbe Vadember szavait és mentegetőzését, ami a hangsúlyát tekintve elég tessék-lássékra sikerült. Én közben próbálom kitalálni hova szeretne vinni Vadember, főleg mivel nem terveztük, hogy találkozunk, de úgy csinál, mint aki máris kész tervekkel a tarsolyában győztesnek érzi magát. Csak nagyot sóhajtani van időm, mielőtt el is tűnik a szemeink elől Shiennel asztalainak hátsó ajtaja mögött, kettesben hagyva minket ALiyahval, jóllehet a perdai nő sem túl segítőkész. * -Te miért nem árulni el? Én ígér, meglepődik, nagyon. *Próbálom tovább faggatni, míg vadember odabent van, de Aliyah csak mosolyogva rázza a fejét.* -Megérdemled a meglepetést és látni is akarom hogy csinálod. *Galádul mosolyog miközben ezt mondja, én meg pukkancsként szorítom össze a számat, s már fonnám egymásba a karjaimat, mint egyik-másik őr a kapuban, csak nekik jobban áll a dagadó izmaikkal. Vadember azonban felbukkan és vele együtt a Shiennel asztalaiban készült ételek legtöbbjének az illata is. Lepényét érzem, nem véletlenül, hiszen az a kedvencem és meg is lepődöm, amikor nem találom ki. * -Biztos, hogy lepény, nem tévesztem el az illatát. *Leállnék vitázni is az igazamat hajtogatva, de akkor egyedül maradnék, így kapkodnom kell a lábaimat, hogy ne maradjak le. * -Kíváncsi vagyok arra mennyire tetszene, és különben sem laknák jól. Nyers vagy és sótlan. *Nevetősen szemtelenkedem, jóllehet ha szó szerint értjük a szavaimat, akkor igazam van, de átvitt értelemben egyik sem igaz Vademberre. Ő aztán minden csak nem nyers és sótlan, ellenben sok más emberrel, élükön Charles-szal, de ő most eszembe sem jut. Elorak olyan részéhez érünk el, ahol még nem igazán jártam. Messziről ugyan láttam a magas fákat és azt is tudtam, hogy az azokra épült házakban perdaiak élnek, ám közelről egyiket sem volt szerencsém megcsodálni. Most annál inkább megteszem, hangot is adok a csodálatomnak és a vágyamnak is.* -Sok-sok virággal, igen. *Már nem tudnak hova csillogni a szemeim, magamban el is képzelem a látottak alapján a sajátomat, ahogy Vadember is, csak ő kicsit másképp. Értetlenkedve fordulok felé.* -Mégis mivel rontanád el? *Sikerült egy mondatba belesűrítenem a kíváncsiságomat, hogy mi az amit „beleolvasztana” a mi világunkból a perdai építkezési hagyományokba, s közben a véleményemet is elmondom a gondolatáról. Sokat azonban nem beszélgethetünk most, mert megérkezünk és be is megyünk egy ilyen házba és már meg sem merek szólalni, csak ámulok mindaddig, míg fel nem bukkan a sokat emlegetett, egyébként embergyűlölő Qesa`a személye. Nos, igen, hangzásából ítélve inkább nőre gondoltam, nem egy morgós férfira. A nevekkel nem értünk egyet, sem a jelentésükkel.* -Omnum tipikus női név, különben is egy férfinak nem lehet fátyla. Gondolom. *Vágok vissza, természetesen suttogva, majd az utolsó szónál kicsit elbizonytalanodva ráncolom a homlokom. Vadember azonban már el is kezd üzletelni, vagyis kezdene, de Qesa`a bizony jól az orrára koppint. Egyetértek vele, már ami az alkudozási képességeit illeti.* -Veled! Hát veled! *Súgom vissza nem túl meggyőzően, szavaim inkább arra utalnak, hogy valóban vele vagyok, vele jöttem ide s nem másra. Sajnálatos módon nem tudom kilesni, mit hozott Qesa`a-nak, az edények le vannak takarva, így nem tudom kitalálni, hogy mi mit fogunk enni és még mindig nem tudom hol. Halvány gyanúmat erősíti meg amikor a bátortalan háztetős kérdésre csak mosolyog, én meg eltátom a számat. Nem túl nőies, annál inkább kislányos, gyerekes megnyilvánulás ez tőlem. Későbbi morgásom már nem, amit Aliyah intelmeire válaszolok, a második felét a saját nyelvünkön, hátha nem érti egyikőjük sem és nem sértek meg vele senkit, de kikívánkozott. Vadember mindig pengeélen táncol és visz magával, ahogy most is. Nem mondom, hogy nem izgalmas, de egyszer a szerencse is elszegődik mellőlünk és elég ha csak egy hibát vétünk, máris kész a baj. Előzetesben máris a szívbajt hozza rám azzal, hogy szerinte az öreg érti miről beszélünk, és oda is kapom a fejem, jóllehet már hátat is fordított nekünk. Az orra alá dugom a mutatóujjam, bár kétlem, hogy nagyon meg tudnám fenyegetni.* -A karma, az, egyszer az visz el minket. *Én próbáltam a lehető legillendőbben viselkedni, kompenzálni Vadember sajátos humorát, amit perdai nem érthet meg, és szent meggyőződésem, hogy végül ez lágyította meg az öreg szívét, és nem az ajándékba hozott vacsora. Mielőtt még meggondolná magát, el is indulunk felfelé, de nem tudom megállni, hogy ne nézzek körül ott is ahol nem szabad. Érdekel hogyan élnek itt fent a fán, hogy milyen lehet egy szoba, de Vadember derékon ragadva fordít a helyes irányba.* -Jól van csak kíváncsi voltam, na! *S aztán még vár ránk egy kis mászás, amit korábban elárult a terveiből, de szerintem nem elég gyorsan tesszük meg az utolsó lépéseket.* -Csipetkét szoktam simogatni, de anélkül is hallgat rám. Lehet, hogy okosabb nálad? * Szívesen megtolnám, de útban vannak a lábai és nem érek fel a fenekéhez, anélkül is gyorsan feljutunk, minden bizonnyal azért, hogy kérdőre vonjon a kérdésem miatt. Bárhogy is tesz, nem figyelek rá, mert a látvány magával ragad. A város egyszerűen csodálatos. Önmagában véve is az lenne, de így a lemenő nap aranyló fényével beborítva, maga a gyönyörűség. Nem tudnám megunni ezer év múlva sem. Érzem ahogyan Vadember mögém lép és átölel, én pedig mosolyogva dőlök neki és hajtom a fejem a nyakához, valahova az álla alá. * -Mindig? Vigyázz mit mondasz, legközelebb csak magamat hozom és nem kapsz ajándékot. *Játékosan megfenyegetem, holott most nem jutott eszembe semmi, amivel meglephetném, hát így tényleg csak magamat hozhatom majd, de nekem már az is elég ajándék lesz, ha újra találkozhatunk. Meg is puszilom érte, megérdemli, hiszen ideje sem volt tervezni, a találkozásunk sem volt betervezve, ő mégis képes volt a semmiből ilyen találkát összehozni. A puszi a legkevesebb. Szívesen hallgatom hogyan fedezte fel a helyet, s úgy tűnik a véletlenek mindig a kezére játszanak. Bezzeg én esőt kapok és vihart, meg földcsuszamlást…igaz, vele együtt kaptam gyönyörűen világító kék köveket is és alkalmat arra, hogy beszélgethessek Callummal. * -Ez jellemző rád. Más nem vitte volna vissza a gyümölcsöt, hanem odább áll és megeszi. *Mosolyogva ingatom a fejem, mert nem értem, hogyan tudja az ilyen alkalmakból a lehetőséget megteremteni. Ki gondolta volna, hogy ha visszaviszi a gyümölcsöt, az a gesztus többet jelent egy perdainak? * -Csak mert nő vagyok, biztosan azért. *A perdaiak nem szeretik az embereket, de azt észrevettem, hogy a nőkkel mégis másképp viselkednek. Nem mintha bennük bíznának, de köze lehet ahhoz, ahogyan az asszonyaikkal bánnak. Qesa`a további viselkedésén csak mosolyogni, nevetgélni tudok ahogyan elképzelem a Vademberrel való első találkozását.* -Ő is meglátta benned az üzleti lehetőséget. Lehet először nem is gondolta, hogy meg tudod tenni amiben megegyeztetek, csak próbára tett. Nos, nem lett sokkal kedvesebb, hiába mentél át a próbán. *Ami igaz, az igaz, Qesa`a most is morgós volt és majdnem kidobott minket, én biztosan feladtam volna….mert nem volt nálam lepény. Ahogy a későbbiekből kiderül, ez volt az alapja mindennek, talán a perdaiak szeretik a hasukat, vagy náluk ételt ajándékozni egészen mást jelent. Végül is, hiába a sok termény, a vadállomány, azért nekik is véges és sok mindentől függ. Ez egyfajta tisztelet is lehet, Qesa`a-nál pedig hatásos volt. Azt nem gondoltam volna viszont, hogy én ihlettem.* -Nahát! Te rám gondoltál amikor kitaláltad ezt? Egyébként tévedsz. Rám tudsz bájosan nézni, és nem voltam szkeptikus, csak….na jó, kicsit az voltam. *Vallom be végül, mert igenis feladtam volna már egyetlen „nem” után a harcot, de lehet később visszamentem volna. Nálam viszont nem volt vacsora, Vadember tehát ezért lehetett bátrabb. Én viszont éhes vagyok és most már nem csak az illatoktól. Régen volt amikor a csekély ebédemet megettem, a perdai étekre amúgy is jobban éhezem, de hát ki nem? A gyomrom tényleg korgott már, de kizárt, hogy akár hallotta, akár érezte volna azt Vadember, felé fordulva paskolom meg a mellkasát figyelmeztetésképp.* -Nem érezhetted! Csak egészen kicsit korgott. *A végénél már elmosolyodom és igyekszem a kosár közelébe kuporodni. Amikor kibontja, diadalittasan mutatok a…micsodákra. A tésztát azért még felismerem.* -Ugye mondtam? Nem lepény, de hasonló tésztából van, tudtam. Éreztem az illatán. *S szavai is ezt igazolják, de mindegy is, már ki is kapok egyet, hogy először élvezettel megszagolgassam, tovább ingerelve az étvágyamat és a gyomromat, mielőtt megkóstolnám. S mivel megelőztem az ismertetőt, először mártogatás nélkül kóstolom a húst és a tésztát, de végül is, az eredeti ízt is tudnom kell milyen. * -Mmmm…nagyon…finom…mmmm…mártogatós? *Másik kezem mutatóujját mártom bele a tésztás hús, vagy húsos tészta helyett és nyalom le az ujjamról miután lenyeltem a falatot, és harapok hozzá újat. Teljesen mindegy hogyan kóstolom, egy helyre megy. A csípősnél óvatosabb vagyok, csak a nyelvem hegyével kóstolok, de mvel éppen falat nélkül került a számba, kell hozzá innom. Épp jókor kapom a kezem ügyébe a bőrtömlőt, leteszem a husit és töltök magamnak innivalót, hogy lehűtsem vele a számat, a nyelvemet és a torkomat. Mindezt sikerül addig lejátszanom, míg Vadember felsorolja az egész menüt.* -Nagyon finom, kicsit erős nekem ez, de finom. A gombás finom, maradjunk a gombánál, ma már nem dolgozom. Te kész szakács lettél, egy gasztronómiai szakértő. Mikor volt időd mindezeket megkóstolni, hogy már kész menüt hozz nekem? Gondolom nem azalatt a pár perc alatt tanultad ki, míg bent voltál Shiennel asztalaiban? *Az éhség, a kíváncsiság és némi gyermeteg sietség is benne van a habzsolásomban, jóllehet nincs tele a szám, nem tömöm magam, csak apró falatokat veszek magamhoz, a látvány ezt nem tükrözi. Mindenesetre Vadember biztos lehet abban, hogy telitalálat volt amit összeválogatott és hálás vendég vagyok. * -Csodás az egész, a látvány…*Mutatok egy kicsit az aranyfürdőben lassan elmerülő városra, majd az elénk pakolt ételekre.* -…a vacsora és…a társaság is. Köszönöm. Ki kell tennem magamért legközelebb. Azt hiszem még nem ettem togita sajtot sem. *Bólogatva nyúlok egy falat sajtért, de mielőtt bekapnám, Vademberhez hajolok, hogy ajkaira adjak egy hosszú és forró csókot. Ha kell, még a kezemmel is magam felé fordítom az arcát, s csak aztán, ha van lehetőségem, harapok rá a kis falat sajtra, a másik felét az ő ajkai közé kínálom. Kóstoltam már a togita tejét, s most annak a zsírossága és enyhe édessége omlik szét a számban, egy picit sós utóízzel. * -Mmmm, nagyon finom. Azt hiszem pukkadásig eszem magam ma. A perdai konyha elég veszélyes a női vonalakra.
- Némi előítéletet érzek az ellenállókkal szemben. - Jegyzem meg tettetett sértődéssel a hangomban arra, hogy per pillanat jó vagyok, de találkozásunk előtt ki tudja miféle gazságokat követtem el. De legalább Aliyah nem kezd el felsorolni semmit, pedig biztosra veszem, hogy lennének tippjei és lehet egyik-másik még igaz is, csak legfeljebb perdai szemszögből nézve meríti ki a rosszban sántikálás fogalmát. Ma mondjuk tényleg jó voltam, ami nem nehéz, a nap jó részében úton voltam ide, aztán pihentem egyet egy fa alatt a bokrok mögött, a többi meg már Szöszivel együtt esett meg. Tényleg kivételesen jó nap, ideje egy kis rosszaságot csempészni bele, amit meg is ejtek azzal, hogy nem árulom el, mi lesz a vacsora - fú, de rossz vagyok! -, s csak sejtelmesen mosolygok, mikor Szöszi tévedhetetlen szimatára hivatkozik. - Nyers és sótlan, hm? Te legalább helyettem is eléggé pirult és édes vagy! - Vágok vissza egyszerre pimaszul és bókolva is, és próbálok odahajolva egy csókot lelopni ajkairól, vagy ha nem sikerül, akkor arcán landol egy puszi. Néha egészen meg lehet feledkezni róla, hogy meg is láthatnak minket együtt... Előfordulhatna ez Elorak azon részén is, ahova kiérünk, ahol többnyire lombok felé-közé is építkeztek és ez olyan sajátos karaktert ad az egyébként is egyedi perdai házaknak, hogy nem győzzük csodálni - én közben lopva vagy nem is annyira lopva Szöszi csillogó szemeit is csodálom. De az épületeket is szeretem nézni, hiába nem először látom és hazudnék, ha azt mondanám, én nem játszottam el soha a gondolattal, milyen lenne egy ilyenben élni? Az hamar kiderül, hogy az én verzióm kissé eltérhet Szösziétől és nem csak azért, mert eddig nem gondoltam rá, hogy az ablakban lehetnének virágok, pedig... A kérdése mégis arra mutat rá a maga bájosan felháborító felháborodásával, hogy Szöszi így ahogy van, változtatás nélkül beköltözne egy efféle lombházba és bármilyen változtatás szentségtöréssel ér fel. - Nem rontanám el. - Szögezem ezt le mindjárt az elején. - A rendes, nagy üvegablak csak javítana rajta. És mielőtt ellenkeznél, képzeld el, hogy bentről milyen jó kilátásod lenne, nem kellene ablakot nyitnod hozzá! Plusz kellene egy tisztességes fürdőszoba is. Városi lány vagy, ezt nem értheted! - Öltök most én rá nyelvet, játékosan cukkolva őt. - Meg pár kütyü, például amiből zene tud szólni meg néhány konyhai felszerelés. Főleg egy hűtő! Jégkocka-készítővel! - Sorolok fel pár dolgot és ha nem érnénk oda a célhelyszínre, lehet a rögtönzött lista csak tovább bővülne. Ennyiből is kitűnik, hogy én egy jelentősen modernizált változatot képzeltem el bizonyos tekintetben. Az, hogy a szék vagy az asztal fából van és nem fém vagy 3D nyomtatott vagy hasonló modern kivitel, az mondjuk pont nem zavarna és nem is zavar, mert a Rebelliumban is kényszer szülte megoldásokkal sok mindenben ötvöztük a perdaiak módszereit a mienkével. De azért álszentség lenne tagadni, hogy nem sóhajtunk olykor-olykor valamire visszaemlékezve, ami az életet lényegesen kényelmesebbé tette, ugyanakkor amíg körbevett minket, fel sem tűnt, olyan hétköznapi jelentéktelenség volt. Nem, nem ezért borotválkozom ritkábban, mint a Dominiumon élve tettem. Qesa'a-nál a beszélgetés sajátosan alakul, de hát az agg perdainál nem is szabad másra számítani. Omnum említésére egy pillanatra elgondolkodva nézek Szöszire, hogyan lehetne már tipikusan női perdai név, de a fátylas érvelésre végül csak bólintok egyet, hogy igaza lehet. - Jah, mert nálam van a vacsora! - Súgom vissza, kihallva válaszából, hogy annyira mégsincs velem, legalábbis a vitában, legfeljebb csak tessék-lássék módon érdekből, nehogy aztán mindent megegyek előle és neki tényleg csak a nyers és sótlan valóm jusson. Hát mondjuk biztos nem tolnám el magamtól, ha a nyakamnál kezdené egy harapással... A karma, hiába emlegetjük, nem jelent meg idézésünkre, lényegében különösebb gond nélkül jutunk el a tetőre felvezető létrához, én előbb, mert Szöszi még nézelődne tiltott ajtóknál is. - Igen, és az az emlegetett cafka karma szereti is a kíváncsiskodókat. - Terelem őt a létrához, s mikor látom, hogy nem fog újra az ajtó felé sompolyogni, előre megyek fel, hogy az ételt lerakjam és fent majd kisegítsem őt a tetőre. Egyéb esetben biztos előre engedtem volna, hogy a formás fenekét csodáljam lentről. Így most ez fordítva alakult és csak szóban noszogat, nem tol meg felfelé és még csak simogatást se kapok, mint Csipetke, hallatlan! - Ha kihagyja a simogatásodat, aligha okosabb Csipetke! - Érek fel, majd pimasz vigyor kíséretében megjelenik újra a fejem a tetőfeljáró nyílásában. - Mindenesetre engem sem lovagoltál még meg elégszer, hogy betörj! - Teszem hozzá az előbbiekhez kajánul, a pimasz mosoly ehhez tartozott igazából és meglehet Szöszi pirulva jut fel a létrán az aranyló naplementében gyönyörködni. Az legalább feledteti minden "vétkemet" - köszi, Perda! -, és már meghitten bújunk össze úgy, hogy hátulról átölelem őt, Szöszi pedig nekem dől. - Miért, egyébként megérdemlem az ajándékot? - Kérdezek vissza kuncogva, visszaemlékezve, hogy Aliyah-val micsoda összhangban értettek egyet, hogy én sosem vagyok jó. - Nekem te elég ajándék vagy és örömmel csomagollak ki! - Mondom aztán és fejemet lehajtva adok hajára egy puszit tompítva szavaim kaján felhangját, mert ha nem is csomagolhatom ki - nyilván sajnálnám, de volt már ősszel is ilyenre példa és úgy is jól tudtuk érezni magunkat - akkor is egyetértek vele: elég, hogy találkozhatunk. Furcsa, ez ilyen nagy örömmel tölt el, ahogy a kapott puszi is. Szöszi csillogó szemei, az arca, ahogy körbenézett is elegendőek voltak ahhoz, hogy azt mondjam, megérte ide eljönni, hát még így! Aztán elmesélem, hogyan is fedeztem fel ezt a helyet legelőször. Az első reakción először felvonom a szemöldökeimet nem értvén mi az, ami jellemző rám, majd leesik a folytatásból. - Az lopás. Ami mondjuk nem tudom, miért zavar, ha a portyázás a fő feladatom... - Kerülök ellentmondásba saját magammal. Szöszivel megismerkedésünkkor is négy fegyvert elloptam a katonáktól, akik őt őrizték. Valahogy a gyümölcsnél nem jutott eszembe, hogy elsétáljak vele, nem vagyok gyerek, sem piti tolvaj, de nem is érdekek vezéreltek, mikor visszavittem be a műhelybe a gyümölcs gazdáját kutatva. Gondoltam köszönök, visszaadom, elköszönök és ennyi lesz az egész történet. Arra, hogy azért volt vele kedvesebb Qesa'a, mert nőből van, részben igazat kell adnom, de nagyobb részt szerintem kell hozzá Jasmine kisugárzása is. - Ebben lehet valami. Az eddig megismert perdai nők mind elég határozottak és legalább annyira hordják ők a nadrágot otthon szerintem. Simán félnek tőlük. - Vigyorodok el, mert hát se Rodát, se Aliyah-t, se Tywinnát, se Eowen-t nem kell félteni, hogy kiálljanak magukért, Aideen meg még rajtuk is túltesz. - Lehet így volt. És ó de, sokkal kedvesebb már! - Nevetek fel halkan, mert magam is tudom, mennyire nehéz elképzelni, hogy ez már a javított verzió a perdaival való kapcsolatomat illetően. De nem bánom, hogy morgós az öreg, valahol szórakoztató is, és lehet az is hozzájárult a megenyhülésében, hogy érzékelte, engem nem bánt meg vele, mondhatni lepereg és kitartó vagyok. - Ühüm, te adtad az ötletet! És no, élénk a fantáziám, de Qesa'a helyére nem tudtalak odaképzelni, hogy bájosan nézzek... Attól tartok ha sikerrel is jártam volna, tőlem akkor sem hatotta volna meg. - Szerencsére "velem" volt a szkeptikus és gyönyörű szárnysegédem, akinek erre jár is egy csókocska mosolyogva az ajkaira. Majd felnevetve hagyom, hogy megpaskolja a mellkasomat. Valahol élvezem is, és rá kell jönnöm, Szöszi mellett sajátos új fétist szedhettem fel, hogy tetszik, ahogy "bánt" engem, mert a vadra sikeredett motorozás után is megpüfölte párszor a hátamat és a mai napig vigyorogva emlékszem vissza arra a jelenetre. Hogy hasa ne korogjon tovább, se kicsit, se nagyon, a kosár mellé telepszünk le és felfedem előtte a ma esti vacsoránkat. Elmosolyodom, ahogy rögtön rámutat a sült tésztacsíkokra. - Akkor ez döntetlen, nem? De te nagyon lepény-gourmet lehetsz, pedig tényleg van más is azon kívül. Majd egyszer hozok Ellenálló Burger-t neked, olyant sehol máshol nem kapsz! - Ígérem meg derűsen neki, s hihet is szavamnak, mert a burger mint olyan, nem egy elterjedt perdai étel. Ha az lesz, az miattunk, emberek miatt lesz. Aztán elkezdem mesélni, hogy mi is a mai menü, ami nem burger, hanem egészen más, s egyáltalán nem bánom, hogy Szöszi már az elején kezdeményező lesz és kóstolóba fog. Egyrészt tényleg éhes lehetett már, másrészt nem nőttem fel én sem olyan szigorú családban, hogy precíz szabályoknak kellett megfelelni és ez, amit Szöszi tesz, illetlenségnek minősülne. Harmadrészt úgy tűnik, jól választottam, mert a látvány alapján már bevállalta a vacsorát és úgy látom-hallom a kóstoló után, hogy továbbra is megfelelő. Egy hosszabb pillanatig ott felejtem a tekintetem a mozdulaton, ahogy ujjáról lenyalja az első mártást, amit megkóstol, majd kuncogok, mikor a csípőshöz ismét csak a nyelve hegye kerül elő. Éppolyan édes vele, mint korábban a nyelvöltése, aminél szintén csak nyelve hegyét dugta ki és orrát ráncolta hozzá. Ezt a megoldást sem láttam még sehol így egyben, de valahogy nagyon tetszik. És ahogy Szöszit hallgatom, figyelem, be kell ismernem, tulajdonképpen mintha minden tetszene vele kapcsolatban, de nem gondolkozom el ezen mélyebben. Idő és alkalom sincs elmélyedni komoly témákban csendesen, legfeljebb egy csókban lehet csak, és nekem egyelőre jó is így. Azok a francos gondolatok úgy is vissza fognak tolakodni még, mikor egyedül leszek és nagy lesz a csend körülöttem. - Nocsak, megleptél! Arra tippeltem, hogy a gyümölcsös lesz nálad a befutó és a csípőset meg sem mered majd kóstolni. - Közben veszek én is egy húsos tésztacsíkot és a hozzám legközelebb eső mártogatóst választom ki elsőnek. Azon mosolygok, ahogy kijelenti, a mártásban gomba van, mára befejezte a munkát - bejön ez a lazaság is, meg a tény, hogy ilyent is tud. - Szakács? Ha ezt bárkinek is mondanád, aki ismert a Dominiumon, kétségbe vonná, hogy biztosan velem találkoztál! - Nevetek fel röviden önkritikával, még ha igaz is, hogy mostanra e téren sokat változtam magamat is meglepve. - Volt alkalmam már sokszor járni itt Elorakban és időm végigkóstolni sok mindent. A nyelvükből ott tanultam szerintem a legtöbbet! Főleg, míg megértettem, mit kérnek vagy nem kérnek cserébe. Meg őszintén szólva a dominiumi trutyik után kíváncsi is voltam, milyen az igazi étel, igazi ízekkel. Így két év távlatából mondhatom, még mindig nem értem a végére, és szerintem ez a legjobb benne, ez a változatosság. - Mesélek kicsit, így legalább Szöszinek is van esélye csillapítania az éhségét, mellyel aranyosan és szaporán rágcsál és amikor nem, akkor önfeledten csicsereg. - Olyan vagy, mint egy éhes kis holdszemű-kölyök! - Vigyorgok, mielőtt egy újabb falatot vennék magamhoz, s bár a gombás-diós ízvilágú mártogatóst jelöltem meg én is kedvencemnek korábban, nem feltűnően, de azt valahogy most mellőzöm mégis, hogy több jusson Jasmine-nak, én meg az enyhén pikáns s csípősebbeket választom. Szerencsére csak a pikánsabbat ettem eddig, így a csók nem lesz csípős, melyet az elismerése után ad nekem és egy kicsit nem leszek tekintettel éhségére, mert a csók végén visszahúzom őt még egy újabbra. Egyik kezem úgy sem volt maszatos, én nem az ujjammal kóstolgattam, így azon kezem lelkiismeret-furdalás nélkül tud végigsimítani az arcán, nyakán. - Örülök, hogy ízlik és tetszik itt. Jó étvágyat! - Mosolygok rá a csókpáros után és nem kell kétszer kínálni, hogy elfogadjam a togita-sajtkocka másik felét., hogy egy másik ilyent én kínáljak vissza neki, csak nem a kezemmel ajánlva a falatot, hanem játékosan az ajkaim közé csippentettem és úgy nyújtom. Ha elfogadja, egy apró kis csókkal tudja elvenni a sajt saját részét. - Te tényleg futni akarsz! - Nevetek fel azon amit a perdai konyhára mond. Vagy jó ételek ezek vagy a perdai nők java szerencsés genetikájú, mert nem igazán testesek, még az idősebbek sem. Kétlem, hogy amiatt, mert rendszeresen futóversenyt tartanának erratorokkal. - És kizárt, hogy azokat a vonalakat bármi elronthatná... - Bókolok is, mert hát a nők már csak ilyenek megfigyeléseim szerint, hogy efféle mondatokat azért is mondanak, mert hallani akarják a cáfolatukat - egyetlen téma szerintem, amiben a nők szívesen ismerik el a tévedésüket -, és egyben hallani óhajtják a biztosítását a férfi részéről, hogy szépnek találják őket. Egyáltalán nem esik nehezemre eleget tenni ennek. Elorak felé fordulok, az alkonyi fényeket nézve és a levelek aranyló meg-megcsillanását ahogy a könnyű szellő megmozdítja őket, tényleg meg lehetne szokni egy ilyen kilátását az ember otthonából, de ez még messze van, hogy ellenállóként ilyenre lehetőségem legyen. Visszapillantok Szöszire és hirtelen teszem le a kezemben lévő tésztadarabot, s törlöm meg sebtiben az ujjaimat az anyagban, amibe csomagolva volt idáig. - Hopp, ne mozdulj! Na jó, azt a falatot még megeheted, addig pont elő tudom szedni... na hol van már... folyton a legaljára süllyed, mikor kellene, persze. Á, megvan! - Kapom elő a pda-mat a táskámból, oldom fel egyetlen érintéssel és már emelem is fel, hogy lefotózzam Szöszit. - Mondd perdaiiiii!
-Csak veled szemben vannak előítéleteim. *Mosolyognom kell a megjátszott sértődöttségén, amit magas szinten művel. Kaptam már ebből ízelítőtt a lugasban is az első találkozásunkkor, és később a kutatóállomás vízesésénél is. De persze abszolút úgy érzem, hogy igazam van, hiszen elég csak Aliyahra nézni, ő is kétségbe vonja Vadember állításait és mentegetőzését. Mégis mellé áll később, miután sikertelenül próbáltam kitalálni hova megyünk később, a megszerzendő vacsorával együtt. Aliyah tehát nem segít és Vadember sem, mikor már a kezében van a kosár. Csak az illatkat érzem, ami arról árulkodik, hogy a kedvencem, a perdai lepény van benne, és ebből nem engedek. Vadember kóstolását pedig már korábban megejtettem, persze akkor nem a nyers és sótlan tulajdonság jutott eszembe róla. * -Te tehetsz róla. *Visszavágására én húzom fel az orrom, nem túl látványosan, de arra elég, hogy érzékeltessem; pontosan tudom mennyire elborítja az arcomat a pír, nem kell még fel is hívni rá a figyelmem. Bókba mártott pimaszsága sem ismeretlen már előttem, csak épp sokáig kellett nélkülöznöm és elszoktam tőle. Újra fel kell vegyem a fonalat, ha tartani akarom vele a lépést, de erremajd később kerítek sort. A látvány elfeledteti velem, Elorak olyan részének mélyére megyünk, ahol még nem jártam. Távolról láttam ugyan a magas fákat és mondták, hogy sokan oda építkeztek, de ilyen közel még nem jutottam el oda. Most azonban kicsodálkozhatom magam. Aliyah büzkén és elégedetten húzza el a száját, én csak a szemeimet csillogtatom mindenfelé és próbálom magamba szívni az elém táruló szépséget. Most egy kis ízelítőt kapott abból, amit látni szeretett volna rajtam, hogyan hat rám a meglepetés. Tényleg szívesen laknék ilyen házikóban, ráadásul nekem eszembe sem jut olyasmi, ami Vadembernek, nem változtatnék semmit, legfeljebb több virágot tennék az ablakba, az ajtó elé. A komfortra nem gondolok, Vadember azonban felhívja rá a figyelmem, de nem tud vele elkápráztatni.* -Üvegablak? Ráadásul ne is nyissam ki? Ennek a házikónak épp az a lényege, hogy friss levegőt tudj beszippantani. Biztosan télen is emgoldják, hogy ne fázzanak. Városi lány vagyok, de azt elfelejted, hogy most egy perdai családnál szálltam meg és ott nincs "tisztességes" fürdőszoba. *Kezemmel is mutatom, hogy a szó amit elismételtem, nem igazán nyerte el a tetszésemet, és az sem, hogy én ezt állítólag nem érthetem. A nyelvnyújtásra hasonlóképp felelek, de máris elkerekednek a szemeim a folytatásra.* -Hűtő, jégkocka készítővel. Nem egy vad ember igényei ezek. *Elhiszem, hogy régóta nélkülözi a Város vagy a Dominium kényelmét, és biztosan jobb lehet, mint a Rebelliumban, de én szívesen elcserélném a mostani kabinomat egy ottani kis lyukra és az általa emlegetett meleg vizű barlangi tóra. Ezen azonban nem most fogunk összeveszni, mert megérkezünk Qesa`a-hoz, és ez egy újabb melepetés a számomra. Sok tekintetben. Először is azért, mert a perdai, a nevének hangzásával ellentétben férfi, másrészt elég komor, és nem szereti az embereket. Ez utóbbi annyira nem is nagy újdonság, mégis a csillogó szemeiben és arcának néhány kósza vonásában mást is látok. Persze lehet, hogy ez csak nekem szól, Vademberrel továbbra is komor és morgós. Van amiben igazat adok neki, de csak az orrom alatt suttogva, amit persze Vadember meghall. Kijelentését nem tudom csak úgy hagyni, hogy elillanjon mellettünk.* -Igen, a vacsora az nagyon fontos. *Mielőtt elmosolyodnék, próbálok rezzenéstelen arccal felé fordulva nézni rá...ezt még gyakorolnom kell. Neki, nem kérdés, hogy jobban megy. Mintha csak ezt bosszulná meg később azzal, hogy néhány pillanatra elhitti velem, hogy amit mondtam, azt Qesa`a értette. Aliyah már nincs velünk, hogy lássa az arcomat, sem azt, hogyan próbálom felkutatni Qesa`a otthonának minden részletét, amire minden bizonynal ő is súrósan tekintene rám. Vadember csak a karmét emlegeti. * -Jól van, jól van. *Picit duzzogva méltatlankodom azon, hogy a szerinte helyes irányba leszek terelve, de hagyom magam. Azonban elhatározom,, ha már egyszer eljutottam egy ilyn perdai otthonba, megkérem később Aliyah-t vagy Quinlah-t, hogy beszéljen le nekem egy lombház látogatást. Innen még feljebb megyünk egy kis létrán, amit ismét csak nem tudunk szó nélkül hagyni, leginkább Vadember, de eszembe jut a vízesés ahol viszont lefelé kellett másznom, akkor nem volt létra segítségnek, le is huppantam a földre. * -Szófogadóbb, pedig ő is elég szemtelen.*Vágok vissza azonnal, kicsit csipkelődve, ám én szavakkal....de a következő mondatra bennem akad a szó, a levegő. Nem mintha nem tudnám miről van szó, és ne lettem volna benne igen lelkesen, de így kimondva, ezekkel a szavakkal, zavarba hoz. Pedig közel s távol nincs senki aki hallhatná. Igen csak piros arccal érkezem meg, szerencsémre szótlanságomat a látványra foghatom, mert az mindent megér. A lemenő nap fényében fürdő, amúgy is csodaszép város, a haladókon sétáló perdaiak, a Dana csarnoka kissé odébb és a távoli hegyek, vászonra kívánkoznak. arcom pirossága kicsit enyhűl Vadember szép szavaitól, de az enyémek mintha csak olajat öntöttem volna a nem kis tűzre. A lovaglós témát folytatja, fűzi tovább. Már éppen visszavágnék azzal, hogy nem fér a bőrébe, de még isőben estzembe jut, hogy erre is minden bizonynal megválaszolna, hasonlóképp, mint korábban, tovább méylítve lángoló arcom színén, így egyik kezem hasznavehetetlen marad a csípőmön, míg a másikat felemelve, mutatóujjamat ingatom. Nem, nem válaszolok meg erre most, s talán mindezért kapom a puszit a hajamra, amihez még egy kicsit közelebb is törleszkedem. A várost és a tájat nézem miközben megtudom, hogyan fedezte fel ezt a házikót, vagy inkább a lehetőségét annak, hogy idehozhasson. Qesa`a is megláthatta benne azt, amit én első találkozásunkkor, amiért nem rohantam el és amiért nem beszéltem róla senkinek. Qesa`a morgós ugyan, de valószínűleg remek ember- vagy lélekismerettel rendelkezik. * -Nos igen, némi ellentmondást véltem felfedezni én is. Vagy a katonai konvojok kifosztása, a katonák fegyverének elvétele nem számít lopásnak? *Halkan kuncogok ezen, de közben pontosan megértem mit, miért tett. az amit én említettem szükségből fakadt, de alapjában véve Vadember jószívű és kedves és önzetlen. Qesa`a is ezt láthatta meg benne, ezért is próbálom lerázi magamról azt a kivételt amit Vadember rám aggat. * -Gondolod, hogy ebből a szempontból üdítő kivétel vagyok a számára? *Abban igaza van, hogy a perdai nők elég határozottak. Volt szerencsém nem eggyel találkozni, de sokkal níltabbak és kváncsibbak is, mint mi emberek. Minden bizonnyal a kultúránk és a törvényeink különbözősége teszi ezt. Azt viszont nem hiszem, hogy Qesa`a bárkitől is félne, inább fordítva éreztem ezt és ezért meglepő, hogy Vadember most sokkal kedvesebbnek mondta. Rábólintok hát, hogy elhiszem neki, bár a mosolyom azért még a kételkedők közé tartozik. Hogy mégis mitől enyhűlt meg, hízelgő azon felül, hogy megdöbbent. Sosem gondoltam volna, hogy a lepényes akcióm ennyira hatásos, de abban is igaza lehet Vadembernek, hogy kellett hozzá egy kis báj, egy kis kedves mosoly, utóbbiban viszont ő is bővelkedik. az ő megvilágításában viszont sokkal mulaságosabban hangzik, el is nevetem magam zon, hogy nem tudott Qesa`a helyébe képzelni.* -De színészkedni azt tudsz, megtehetted volna. *Pimaszkodom most én kicsit, de ezt is azzal a kedves mosollyal teszem, ami ezek szerint sokakat levesz a lábáról, ezért is kaphatok újabb puszit, most nem a hajamra, hanem a mosolygós ajkaimra. Mondhatnám, hogy ezért nem érdemli meg a motorozásnál először alkalmazott mellkas paskolást - igaz akkor a hátát vettem célba - de a gyomorkorgásommal való viccelődés megkívánja. De persze, ő csak nevet ezen, mást nem is tehet, hiszen nem az volt a szándékom, hogy bántsam. Olykor szavakkal nem megyek semmire, gyorsabban jár az esze, mint az enyém és erről már korábban is beszéltünk. Inkább leülünk, hogy végre megtöltsük a hasunkat a finomságokkal, mert engem már az illatok is az éhségbe kergettek. Korábbi kardoskodásom a lepény mellett most teljesedik ki, jóllehet nem lepény a mai esti menü, de a tésztája igen hasonló, így az illatában sem kellett csalódnom. Most perdai asszonyt játsszva kiállok a magam igazáért.* -Jó, megegyezhetünk a döntetlenben....szeretem a perdai lepényt, na. Napbogyó szósszal a legfinomabb, de van sós ízű is, és magában is finom, igen, oda vagyok érte. *Az orrom alatt kuncogva bólogatok a beismerésen, de az ellenálló burgerre csak pislogok. * -Az meg micsoda? Olyat valóban nem kaphatok sehol máshol. Érdekes lenne bármelyik étkezdében ha felkerülne az étlapra. *Biztosan nem egy perdai ételt neveztek el így, kíváncsi is vagyok, vajon miből áll, mert még az elnevezést sem hallottam. Közben azért le is csapok a "lepényes" húsra és a szószokra is. van olyan amit már mintha kóstoltam volna a gyengélkedőn, az nyhén sós kifejezetten olyan, mint amilyet Callum hozott a lepényhez. Bátor vagyok, a csípőset is megkóstolom és finomak nyilvánítom, bár nem az lesz a kedvencem. Azt hiszem. Falat nélkül azt gondolom merészség volt tőlem, de talán a húsos tésztával enyhébbnek érzem majd. A szószokat külön-külön is megkóstolom, csak az ujjamat használva, akár egy gyerek. Ez csak azért van, mert Vadember előtt nem érzem magam feszélyezve, ő nem fog rám szólni mint anya és nem néz furcsán, mintha a kollégáim. Alapjában véve jól nevelt vagyok, de most a Vademberrel töltött időm szabadságérzete erre is kihat. * -Bármit szívesen megkóstolok, legfeljebb nem eszem belőle többet ha nem ízlik. Neked melyik lesz a kedvenced? *Úgy mesél az ételről, mint aki saját kezűleg készítette, de minimum ott volt a sütésnél. * -Nem mondom senkinek, de a férfiak általában csak megeszik amit kapnak és nem érdeklődnek minden összetevő iránt. Azon sem lepődnék meg, ha tudnál főzni. *Azzal mélységesen egyetértek, hogy a dominiumi ételek egyáltalán nem említhetők egy napon a perdai ételekkel. Ezen felbuzdulva kóstolom meg a cspős szósszal a tésztás falatot.* -Te a hasadra gondoltál, én a növényekről értekezve tanultam sokat. De, nekünk minden új és elég egyetlen kis dolgot megváltoztatni, már változatosságot érzünk benne. Azért van néhány étel amit nem kóstoltam volna meg, ha előre tudom miből van. *Számunkra sok minden visszataszító lehet, az állatok elfogyasztása is, főleg ha láttuk azt az állatopt életében és aranyos volt. szerencse, hogy a perdaiak nem esznek bogát, valószínű, hogy fanatikus állatvédő aktivistává állnék. Falatozgatok tovább, valóban az édesre esküszöm inkább, de felfedezem, hogy az édes ilyen különleges a csípőssal keverve. A saját tésztámat nyújtom Vadember felé mosolyogva, aminek a végén mindkét szósz megtalálható.* -Ezt kóstold meg. *A következő falatom viszont ismét a gombás lesz, annak a növénynek még utána nézek, de nem ma fogom a megfelelő osztályba sorolni. a holdszemű kölykös kifejezésen jót kuncogok, a nevéből gondolva aranyos lehet, de még nem láttam olyan kis állatot.* -Te láttál már holdszeműt? *Kíváncsi érdeklődésem azt is mutatja, hogy szívesen megismerkednék ilyen kis állatkával, akár most is. Mindenre nagyon nyílt vagyok, csa lehetőségem nincs sok. A falatok kóstolását csókocskákkal váltjuk, én aztán a togita sajtot is megosztom vele, és dicsérem, köszönöm ezt az ötletét, hogy idehozott, hogy ilyen csodás estét szerzett nekem. * -Neked is jó étvágyat, bár már egészen belemerültünk a kóstolásba. Nagyon tetszik. Ennél már csak az lenne jobb, ha lenne egy házikó a tóparton. *Tovább gondolom a történetet, jó ézékkel nem azt kiemelve, hogy a házikó a kettőnké lenne, csak egy házikó ami a tóparton van, összekötve a két kellemes este emlékét egy aprócska jövőbe. Addigra lehet, hogy annyi perdai ételt kóstolok meg, hogy a vonalaim már nem hajlatok és ívek lesznek, hanem nagy erdei kanyarok. * -Nem hiszek neked.*Öltök újra nyelv hegyecskét, de a mosolyom hálás amiért ezt mondja, persze lehet, hogy Vadember a kerek női idomokat szereti és azért etet, hgy olyanokra tegyek szert. Ezt azért majd tisztáznom kellene vele. Mielőtt azonban megszólalhatnék, rám parancsol, hogy ne is mozduljak. Persze ellenkező hatást ér el vele, rá figyelek, felé fordulok, még a falatot is leteszem a tányérra a többi mellé. * -Mit csinálsz?....Miért ne....mit keresel? *Érdeklődöm a heves turkálásra, és a szempilláim nagyot rebbennek, mikor előkerül a pda. * -Nem mondom...beee! *Mielőtt elnevetném magam, kinyújtom a nyelvem, nem gondolva, hogy egy tökéletes, napnyugtás képet teszek tönkre, de a nap nem fekszik le olyan gyorsan, biztosan megvárja a következő percet is, ha arra lenne szükség. * -Én nem készíthetek rólad, ugye? *Teljesen feleslegesen kérdezem meg, ezért nem is keseredem el a már előre sejtett válasz miatt.* -A kavicsra sem lehetne egy képet tennib rólad? Legalább akkor lássalak. Hmmm? *Újabb kérdés egy újabb engedményre, s közben a letett tésztáért nyúlok a következő falat miatt. *
A csak velem szemben támasztott előítéletek annyira nem is alaptalanok, hiszen galádul megtagadom, hogy előre kóstoljon a vacsorából és még csak nem is hagyom, hogy megnézhesse, ráadásul őt pirultan és édesen szeretem. - Tudom, imádom. - Jelentem ki egyszerűen és mosolyogva, hogy tisztában vagyok vele, hogy a pirulásai javáért én vagyok a felelős, és hogy azok nem a véletlen művei. Már ha ez eddig kérdés lett volna Szösziben esetleg. A lombházakkal tarkított városrészbe érve aztán akad néznivaló bőven. Nem először járok itt, de nem tudom megunni a látványt. Minden alkalommal más, minden évszakban, minden napszakban. Egyszerűen csodálatos és magam is tudnék itt élni, néhány apró változtatást eszközölve a lombházon. Meglepetésemre nem az előttünk haladó Aliyah az, aki szinte felháborodva csuklani kezd az ötlettől - lehet úgy van vele, hogy ez csak mese habbal, nem kell komolyan venni - hanem Szöszi lesz az, aki nem ért velem egyet. - Nem mondtam, hogy nyithatatlan dominiumi ablak lenne... - Szabadkozom az elején, de azt hiszem, azért nem értünk egyet, mert másokat tapasztaltunk meg eddig. - Ezek kicsi ablakok, nem olyan nagyok, mint a Városban, ráadásul a síküveg-technológiájuk még hagy némi kívánni valót maga után, plusz persze, jó időben télen-nyáron nyithatod az ablakot. De ha épp vihar van? Nem akarsz olyankor kimenni, se ablakot nyitni, viszont bentről egy forró leves vagy ital társaságában gyönyörködni a természet erejében jó lenne. Na, ahhoz kellenek a nagy ablakok! - Fejtem ki, hogy én mire gondoltam, s a folytatására kicsit megemelem a szemöldökeimet. - Jah, három napot. - Emelem ki epésen a tényt, hogy három napig fürdés nélkül is ki lehet bírni, de évtizedekre berendezkedve azért én szívesen élvezném a vezetékes víz kényelmi előnyeit. A mellékhelységről nem is beszélve. De a további ötleteimet is lefújják hamar. - Nocsak, halljuk akkor, hogy szerinted mik lennének egy vad ember igényei? - Dobom vissza a labdát, talán még meg is tudom a választ, mielőtt odaérnénk Qesa'a műhelyébe és otthonába. Egymás csipkelődése ott sem ér véget, finoman kóstolgatjuk egymást, amíg a vacsorát nem tudjuk, s úgy tűnik, a hasa Jasmine-nak is nagyon fontos, ahogy komoly képpel ki is jelenti. Ezen egyszerre mosolyodunk el, mosolygunk össze, s megjegyzem sokadjára magamban, hogy mennyire édes egy nő Szöszi. Bármi lesz is ennek a kapcsolatnak a vége, most áldom a szerencsém, hogy a kései ebéd és jó idő meg a hosszú megtett út elálmosított odakint és egy rövid szunyát bedobva arra ébredhettem, hogy ő is odakint van a gyümölcsösökben, nem kerültük el véletlenül egymást és végül adott nekünk még egy esélyt. Az esélyt Qesa'a-tól is megkapjuk, felmehetünk a lombháza szó szerinti tetejére, persze a felvezető út ettől még nem eseménytelen, megy tovább a csipkelődés, illetve részemről a pimaszkodás és szemtelenség, amivel képes vagyok arcpirító témát is szóba hozni olyan lazasággal, mintha az időjárásról lenne szó. Így még nagyobb a kontraszt közöttünk, Jasmine nem az a fajta, aki ilyesmiről ilyen nyíltan beszélne, még úgy sem, hogy a ház tulaja nem hall minket és nem is értene. Választ nem is várok rá és egyébként is feledteti vele a látvány, ami odafent fogadja: a napnyugta aranyló színében fürdő Elorak városa. Csodás fa építmények, helyenként kőből, s a fény megcsillog a fém díszeken vagy abból készült részleteken a házakon. Összebújva merülünk el kis időre a csodálatában, némi finom csipkelődést és bókot is közbeiktatva, amire csak ujjai ingatásával felel meg, mielőtt további ötleteket adnék az ajándékra, minek tudnék örülni. Mosolygok és puszit adok neki, majd azt is elmesélem, hogy akadtam először erre a helyre és nekem eszembe sem jutott a gyümölccsel meglógni. Végtére is nem kint a szabadban egy fáról pottyant elém. - Nem is tudom, szerintem nem számít annak, mert a tolvajokat nem szokták teával megkínálni utána! - Utalok vissza az első találkozásunkra mosolyogva, amikor is meglepetésemre és némi gyanakvásra okot adóan Szöszi így tett, holott előtte rá is fegyvert fogtam és meg is motoztam. Egyértelműen ellenálló voltam, egy ellenség, ő mégis emberszámba vett és a kínálása éppolyan bájos volt, mint mikor később itt Elorakban a nagy darab perdainak adta az egyik lepényét. A váratlan kedvessége olyan, mint egy varázslat, s nem is egyszerű a bűvereje alól szabadulni, kiváltképp ha az ember - vagy perdai - annyira nem is siet így tenni. Persze tud ő másmilyen is lenni, arra is jól emlékszem és ezt emlegetem fel, mikor válaszolok a kérdésére, hozzá mosolyogva ingatva a fejemet nemlegesen. Bizonyos szempontból lehet üdítő kivétel Szöszi, és mégsem az. - Szerintem Qesa'a bölcs perdai férfi. Biztosan tudja, mivel járna ha mondjuk kiborítaná a festékedet! - Vigyorodom el, mert hát ott akkor úgy rám ripakodott Szöszi, hogy csak pislogtam, őszintén ki sem néztem belőle. Hát, nem is vagyok még túlzottan bölcs, hogy előre lássak ilyeneket, hiába volt már sok nővel dolgom. - Köszönöm! Majd egyszer kipróbálom és elmesélem, mire mentem vele! - Mosolygok vissza az ötletére, hogy próbáljam meg eljátszani, de aligha sikerülne. Majd ha helyzet úgy hozza, bevetem, hátha. Kipróbálhatnám most is, hiszen Szöszi éppen a mellkasomat püföli, de ehelyett inkább egy újabb puszival engesztelem ki, semmint hogy gyakoroljam a bájos nézést rajta. A kívánt eredmény ezzel is elérhető lett. S elérünk a vacsoránkhoz is, melyet most már bátran kóstolgathat Szöszi, hogy gyomra korgását csillapíthassa. - Napbogyó! Az mindenhogy kurva jó... khm, isteni! - Értek egyet vele lelkesen, és mosolygok a lepény-imádatán, amiről eszembe is jut, hogy egy alkalommal hozok neki valami mást, ami nem lepény, még ha az alapvető hozzávalók hasonlóak is, mégsem az lesz belőle. Mi Ellenálló Burgernek neveztük el saját találmányunkat. - Húúú, de jó lenne betörni a városi étterem konyhájába és átírni a menüt! - Nevetek fel az ötleten, hogy milyen lenne, ha ott náluk is lehetne ilyent kapni vagy csak meghackelni a kajakiírást. Vagy még inkább a nyolcadik szint puccos-flancos éttermében, ahova a kancellárok járnak családjaikkal! - Végülis egy szendvics, pirított hússal és zöldségekkel és egy szósszal egybesütve, de ez utóbbit nem árulhatom el, miből van, titkos ellenálló-receptúra alapján készül. Az életünk árán is meg kell őriznünk! - Kissé túlzok természetesen, de így sokkal jobban hangzik, mintha azonnal beavatnám a kikísérletezett titokba, amihez egy jó adag véletlen szerencse is kellett, hogy aztán már tudatosan tökéletesítgessük. Szerintem ízlene neki, ahogy így elnézem a kóstolgatásait a mai vacsoránk esetén. Eleinte mást gondoltam volna, de kellemes a csalódás, ha egyáltalán csalódásról lehet itt beszélni. - Na, tessék! Hogy én ezt mennyit mondtam... másoknak is. Nekem a diós ízű, meg a csípősebbek a kedvenceim, de a sós se rossz. - Korrigálom gyorsan magamat, mert most valahogy nem akarok a lányaimról beszélni, akik nem túl nagy érdeklődést mutattak egy-egy érdekesebb küllemű, zselésebb dominiumi étek láttán, és ránézésre azt mondták, hogy fúj. Amúgy tökre igazuk is volt, de ha már édesanyám meg anya is ezzel nevelt engem és ezekből minimum egy-egy falatot le kellett küzdenem, nehogy már ne adjam tovább ezt a nemes szép hagyományt! Aprókat bólogatok arra, hogy a férfiak java nem rajong a főzésért, ez még itt lenn a Rebelliumban is igaz és azt hittem én is így leszek ezzel az előzményeket figyelembe véve. - Régen nem is tudtam főzni. Emlékszem, az első önálló kísérletezés a házasság napján volt: átjött mindkettőnk családja, hogy akkor beszélgessünk, ismerkedjünk egy jót, próbáljuk kihozni a legjobbat ebből az egészből, ha már így alakult. Ebbe annyira belejöttünk, hogy a félkész dominiumi kaját sikerült addig sütni, hogy inkább széndarabot gyártottunk, mint vacsorát, így aztán családostul átvonultunk a legközelebbi automatás kajáldához. - Mesélem el mosolyogva az emléket, mely valóban kedves emlék, June-nal ha eszünkbe jutott, mindig tudtunk rajta nevetni dacára annak, hogy az étel előre vetítette a házasságunkat is. Nem tűnök szomorúnak az emlék mesélésekor és utána sem, tulajdonképpen csalódás nem ért, mert nem is vártam semmit, nem is akartam semmit, s mindez kellhetett ahhoz, hogy végül ide kerüljek, ahol vagyok: egy eloraki lombház tetejére, Szöszi mellett. És innen nézve, nincs mit megbánnom. - Na igen, vannak eléggé rusnya dögök, fene se gondolná róluk, hogy finomak! Nem, semmi ilyen nem lesz az Ellenálló Burgerben! Többnyire... azért ne aggódj! - Szögezem le előre és értem félre Szöszi szavait, hogy ő mit nem kóstolt volna meg, ha látja eredeti állapotában. Húgom jutott eszembe és az a barlangi kígyószerűség, amellyel megkínáltam őt. - És ettél azóta újra belőle, miután már tudtad, miből van? - Érdeklődöm tovább, hogy vajon a finom íz mennyire tudta feledtetni a látványt? Nálam gond nélkül. - Hm? ...Mmmm-mm, ez jó! Te tudsz-szeretsz főzni? - Pillantok fel a falatozgatásból és értem meg, mit kér s kóstolom is meg a tésztacsíkot a kétféle szósszal. Tényleg finom lett. Érdekes, különleges, ahogy a két különböző íz keveredik, de egészen jól összeillenek. - Persze. Nagyon édesek, de amilyen kis kíváncsiak, olyan félénkek is, néhányan kiskedvencként is tartják. Azt hiszem, az tényleg kiskedvenc, nem tudom, van-e valami gyakorlati haszna, bár ki tudja. Ismerek olyan perdait, aki magához szelídített egy perdai tündért és a képességével a lény szemén át is tud látni. - Mesélek egy kicsit a holdszeműről és nem csak róla, hanem még ami eszembe jutott. Meglep, hogy a Városban senki sem tart holdszeműt, igaz, olykor megtalálni sem könnyű őket a vadonban, nem hogy befogni egyet. Főleg éjjel, amikor aktívak. Veszek magamhoz egy újabb falatot, olyan párosításban a szósszal, ahogy az előbb Szöszi kínálta, majd egy másikat is próbálok, de kicsit elhúzott számon és a kínálás elmaradásán látszik, hogy ez nem lett nyerő páros. Visszatérek a Szöszi-féle verzióhoz. - Köszi! Lombház a tóparton? - Mosolyodom el az ötleten, kicsit tovább is költve azt, magamban nem gondolva, hogy kettőnké lenne. Mármint ketten használnánk, de nem úgy kettőnké. Csak amolyan találkahely. Újra értelmet nyerne a nyaraló szó. - Oda is kellenek a nagy ablakok... - Jegyzem meg somolyogva visszautalva a korábbi témánkra, amit idefele jövet beszéltünk. - Nem hiszel? Oké, akkor olyan kerek leszel, hogy a lombházadhoz nem lépcső, hanem rámpa fog kelleni és... - Így akarjon az ember bókolni, hogy nem hisznek neki! Hát ha azt akarja hallani, hogy kövér lesz, az nem tudom, miért jobb, de nem tudom befejezni, hogy mi lenne még akkor, mert ránevetve akad meg pillantásom a tökéletes összképen, amit ő és a lenyugvó nap fénysugarai és az eloraki háttér ad, hogy azonnal meg kell ezt örökíteni, aranyló hajával és mosolyával. Ez utóbbit ha a kereksége ecsetelésével nem is tudtam esetleg letörölni az arcáról, a pda utáni keresgéléssel sikerül, és mikor az meglett, akkor már késő és most Jasmine-on a szemtelenkedés sora. - Bleee! - Mondom én is, de azért a kép elkészül, mert vicces. A szomorúnál mindenképpen jobb. - Csipetke biztosan nem tőled tanulta a szófogadást! - Csipkelődöm kicsit, majd lejjebb engedem a kezem a pda-val együtt a kérdésére, mely úgy lett feltéve, mint aki már tudja előre a választ és le is mondott róla, és így az újabb kérdések engedményekre várva-vágyva valahogy még csendesebbnek tűnnek. - És ha megtalálják? Két-három éves hullához képest meglehetősen jól nézek ki szerintem. - Húzom el a számat, mert a kép bizonyíték lehet arra, hogy élek. A levelezés így is eléggé rizikós még ha nyilván nem is írjuk alá, és felelőtlenül kockázatosnak találtam, mikor Szöszi tett rá magáról egy képet még tavaly. Márpedig ha valamit már én gondolok felelőtlenségnek, akkor tényleg az lehet. Akkor még megfordult a fejemben, hogy talán a kancellár barátja kihúzná őt a csávából, na meg az is, hogy lehet Ravennek igaza van vele kapcsolatban, ő egy kém és így bátrabban megtehet ilyeneket, mert nem érné érte baj. Most viszont már nem gondolom így. - Szerinted... - Gondolkodok közben a megoldáson, s nem csak azért, hogy most ne megint egy szomorú kép készüljön róla. - ...a kereső programbigyók a szemem alapján is biztosan felismernének? Vaaagy én lennék a rejtélyes perdai? - Veszem fel közben másik kezemmel a tálca széléről a kendőt, amivel az egész étel le volt takarva és mintája, szövése, anyaga hamisítatlan perdai, azt tartom az arcom elé úgy, mint ahogy megismerkedésünk elején látott a szürke, kopottas kendőmmel. Csibész pillantásom felette csillan rá, kicsit meg is emelgetem a szemöldökeimet vidáman és jó vadász módjára lesben állok. Ha ez egy tünékeny kis pillanatra is mosolyra készteti őt, akkor már lövöm is a képet a pda-val, amit időközben nem tettem le.
*Az sem hatja meg, hogy rátolom a felelősséget, amit a pirulásom felett kellene éreznie. De még ezzel is tud bókolni, mert mi az, ha nem bók, hogy mindezt imádja bennem. Jobb érzés, hogy tudom, azért hoz szándékosan zavarba, mert tetszik neki amikor pirulok. Ettől persze nem lesz könnyebb, és kevésbé sem haragszom érte, ám a harag sosem volt komoly , inkább csak bosszantott és ezt is magam miatt érezhetem inkább. Magunk mögött hagyva mindezt, egy egészen más világba lépünk. Elorak rejtett kincseit tekinthetjük meg, melyekre korábban is kíváncsi voltam, de valahogy soha nem úgy jött ki a lépés, hogy közelebbről is szemügyre vegyem. Most bepótolom, ám a vágyam kinyilvánítása után, sok mindenben nem értünk egyet. A közös pont, hogy mindketten laknánk itt egy lombházikóban, ám a hogyanban már éles ellentétek merülnek fel. A hosszabb magyarázat sok mindenben igazat ad Vadembernek, de maradnak ellenérveim.* -Pont az a szép bennük…*Hogy nem lehet átlátni rajtuk? Valóban remek érv.* -Elég lenne egy fedett terasz. Amikor a Városban vihar volt, anyának úgy kellett visszarángatnia az épületbe. *Ez legalább igaz. Szerettem kint lenni, persze nem abban a viharban, ami elvitt volna.* -Üvegen keresztül mások a fényviszonyok, nem valóságos, nem lehet érezni benne a vihar erejét, nem olyan sötét az ég alja, és nem annyira szép amikor kiderül. *Jellemzően a festészet oldaláról közelítem meg a dolgokat, a praktikum, biztonság és kényelem másodrendűek. A fürdőszoba, nos meglepő, hogy pont egy férfinak hiányozna jobban és ezen el is mosolyodom. Biztosan jobban tudja nálam, milyen három napig nem fürödni, de azt sem mondtam, hogy semmit sem csinál az akinek ninc rendes fürdőszobája.* -Szóval akkor én most büdös vagyok? *Derűsen teszem fel a kérdést, csak azért, hogy piszkáljam. Tudom jól, hogy nem vagyok büdös, minden nap többször tisztálkodom amikor Elorakban vagyok, és még soha nem találkoztam büdös, izzadtságszagú perdaival. Az ő kérdésére egyértelmű a válaszom, bár valószínűleg nem erre számít.* -Hogy szabadon és biztonságban élhessen, hogy ne üldözzék, és ne mondják meg neki, mit szabad és mit nem csinálnia. Legyen otthona ami csak az övé. *Ezekkel a gondolatokkal lépünk aztán be Qesa`a-hoz, aki több beszélgetést megér. Érdekes személyiség, még a perdaiak között is, de kedvelhető. Ez azonban később jut eszembe, mert Vadember alaposan megijeszt azzal, hogy mogorva és morgós és utálja az embereket. Mégis előzékeny, nem csak, hogy nem dob ki minket, de még az otthonának egy részét is átengedi nekünk és nem hiszem, hogy pusztán az én két szép szememért, Vadembernek is jócskán van szerepe benne, amiről az első gyönyörködésem után szerzek tudomást. Nem sokkal azután, hogy már számolatlanul megpirongatott a zavarba ejtő ötleteivel és kívánságaival, talán a pír még el sem tűnt az arcomról, később viszont a lemenő nap fénye fest meg. Mennyivel jobb érzés… Mesébe illő ahogyan tudomást szerzett a helyről és ahogyan felkönyörögte magát ide első alkalommal. Az, hogy miután találkoztunk, még eszébe is jutott, hogy nekem megmutassa, hiszen erre nem készülhetett, külön öröm. Rejtély, hogy a mindig morgós Qesa`a-t hogyan puhította meg, de talán nála is bejött az a varázslat, ami nálam, ami miatt nem próbáltam meg elrohanni az első találkozásunkkor, pedig nem is láttam az arcát. Ezt emlegeti fel és újra elmerengek azon, miért történtek a dolgok úgy, ahogy. * -Ó! Nos…nincs mentségem a tettemre. *Nem, nem tudom erre mit mondani, nevetve vallom be, hogy védekezésre képtelen vagyok. Azt sem mondhatom, hogy nem tartottam veszélyesnek, miután négy felfegyverzett őrt tett ártalmatlanná, de azt igen, hogy szerintem az erőszakra nem feltétlenül az erőszak a megoldás. Egy kedves mosoly többet segíthet olykor, mint egy pofon. Vannak kivételek, nem mondom, hogy nem. Van akivel szemben még a fegyver sem segítség, de szerencsére olyanokkal nem találkoztam. Arra viszont hangosan elnevetem magam, amiért Vadember szerint nem lehetek üdítő kivétel az öreg perdai számára.* -Azok a festékek értékesek voltak. Tudod te milyen nagy munkába kerül összeállítani a megfelelő színt? Qesa`a jobban vigyázott volna a festékemre, mert ő biztosan tudja. *Ezzel is magamat igazolom, mintha akkor nem mondtam volna el, mennyire fontos, főleg a kék szín, ugye?! Melyről később egy csodálatos emléket is kaptam, egy bókot, ami belém forrasztotta a szót. Nem tudom eldönteni melyik hely szebb, jóllehet itt minden bizonnyal nem úgy végződik az éjszaka, sőt még hamarabb el is kell hagynunk a helyet, de a látvány igenis felér a kéken derengő tóéval. Az öreg perdai meggyőzésére viszont más ötleteim vannak, melyek Vadembernek is beválna, bár valószínűleg Qesa`a furán nézne rá, de vannak olyan szép szemei, hogy meggyőző tudjon lenni. Én viszont jóllakott szeretnék lenni, és a gyomrom is erre figyelmeztet, hiszen egész nap alig ettem valamit, rossz néven is veszem, hogy a gyomorkorgásom cukkolás tárgyává válik, de méltatlankodásom jutalma puszi és nevetés, nem pedig rosszalló tekintet. A hangulat kellemes és vicces, egymás cukkolása is csupán évődés amiben nyoma sincs már a kikötőben történteknek. Ami viszont nem változott, az Vadember mocskos szája, ami időnként megmutatja magát, hogy ne felejtsem el, és legyen az a kancellária szidása vagy épp a napbogyó méltatása, szinte ugyanazok a szavak hangzanak el. Szemeim egy röpke pillanatra kerekre nyílnak és ajkaimat is eltátom, de végül a gyors javításra megváltozik a „na azért” nézésre. * -Isteni, igen. *Értek vele egyet megjátszott kelletlenséggel, ha már csak ez a szó helyettesítheti az előzőt, ám azon már jót nevetek amit a városi étterem menüjére mond, halálra ítélve a korábbit.* -Nem csak átírni, meg is főzni. *S ha már itt tartunk, azt az ellenálló burgert, vagy micsodát is fel kellene venni az étlapra. Minden bizonnyal sok lelkes rajongója lenne, ám az elnevezés biztosan nem állná meg a helyét sokáig.* -Jól hangzik….titkos recept, és ha megtudom, meg kell öljél? *Közben már a kóstolgatást is elkezdtem, hogy csillapítsam a gyomrom türelmetlen sürgetését, és néhány falat kifejezetten ízlik. Az, hogy melyik lesz a kedvenc, a szósz fajtájától függ. Mindegyiket megkóstolom, amelyik nem jön be annyira, azt félretolom, de csak annyira, hogy tudjam, az nekem nem kell, de Vadember még elérhesse. Nem lehet egyforma az ízlésünk. Érdekes ahogy megnyilvánul arra, hogy bármit megkóstolok, legfeljebb ne eszem belőle többet. Aztán eszembe jut, hogy vannak gyerekei és biztosan rájuk gondolt amikor a „másokra” célzott. A kis elakadást is érzékeltem, jóllehet míg nem jutottak eszembe a gyerekei, nem tűnt fel. Nem ragadok le a témánál, pedig kíváncsi vagyok és szívesen beszélgetnék róluk is, de gondolom fájó téma ez neki és hiányoznak a gyermekei. A hangulat azonban nem törik meg és igyekszem abból a pici gondolatból kihámozni magam, hogy a figyelmemet újra az ételnek, a szószoknak szenteljem. A következő falatot egy korty itallal öblítem le, míg Vadember arról mesél, milyen volt amikor először főzött. Elbeszélésében korábbi gondolataimat megcáfolva, mégis visszaköszön a múltja, a családja, a felesége. Kedves történet, láthatóan nem tölti el szomorúsággal, mégsem próbálom tovább kibontogatni, de mosolyom arról árulkodik, hogy igencsak tetszett. Inkább a főzőcskéző Vadember, semmint maga a történet. * -Nekem nincs ilyen történetem. Legalábbis ami velem történt. Én vendég voltam a bátyáméknál és egyikünk sem volt képes azt mondani, hogy bűn rosszra sikerült a vacsora, elsózta és a mártás csomós lett. Szóval megettük, mosolyogtunk és dicsértük a bátyám feleségét. Sok vizet ittunk. *A sógornőm azóta megtanult főzni, szeretek is hozzájuk járni, és mivel a Perdán élnek ők is, könnyebben hozzájutnak perdai alapanyagokhoz. Ezek közül is vannak olyanok, melyek becsapósak és finomak, de kiderül róluk később, hogy micsodák. De arra gondolok olyankor, hogy a perdaiak is megeszik, rossz nem lehet, csak nekünk furcsa. Eleve már az furcsa volt, hogy állatokat esznek, de míg nem egy holdszemű az áldozat, addig nem bánom. Valahogy ki tudják válogatni a rusnya dögöket, ahogyan Vadember nevezi őket. * -Úgy vettem észre az aranyos állatkákat nem eszik meg a perdaiak. *Halkan kuncogok és remélem, igazam van, és az sem ijeszt meg ami az ellenálló burgerről kiderül.* -Mi van benne? Legalább a húst elárulhatnád miből van….nem aggódom. *S ebből a válaszból egyenesen kitűnik a következő.* -Persze, hiszen finomnak bizonyult, de jobb azt is tudni hogyan készítik el. *A beszélgetés közben az első tésztás hús falatom el is fogyott és már nyúlok a következőért, amit most a diós ízű szószba mártok. Egy cseppnyi az ajkam zugában marad, amit a nyelvemmel nyalok le, oda sem figyelve mit teszek. Most nem anyáékkal ülök egy asztalnál, és a Vadember mellett érzett szabadság az étkezésre is kiterjed. Szerencse, hogy épp lenyelem a falatot amikor kérdez, különben minden bizonnyal félrenyelnék, így viszont nem úszom meg a válaszadást. * -Nem. Nem igazán. Anyának sosem volt ideje, sokat dolgozott és otthon sem volt olyan étel amit ne hozattunk volna. Így nem tanultam meg főzni, de szeretnék. Viszont ahhoz kevés időt tudok Elorakban tölteni, mert mástól nem is érdemes tanulni csak perdaitól….vagy ellenállótól. *Széles mosollyal arcomon tekintek fel rá az utolsó megjegyzésnél, egy kicsit szégyellem magam, hogy nő létemre nem tudok főzni, a semmiből valamit alkotni, ami szemnek és szájnak ugyanúgy csodálatot okoz. Talán lenne hozzá érzékem, az ízeket remekül össze tudom válogatni és ezt mutatom meg Vadembernek, mikor a kétféle szószt kóstoltatom meg vele. Arra nem is számítok, hogy majd egy holdszeműhöz hasonlít. Hallottam róluk és azt is tudom, hogy aranyosak, de elég nehéz rájuk találni, talán ezért nincs még a Városban, az állattartási engedély ellenére. * -Persze. Ezt úgy mondtad, mintha teljesen természetes lenne egy holdszeművel találkozni. *Lehet, hogy neki könnyű, vagy úgy érzi, de nem mindennapi.* -Nem kell, hogy haszna legyen, de lehet ha tényleg olyan aranyos, jót tesz a léleknek. *Azon még jobban elcsodálkozom, hogy van olyan perdai aki tündérrel van jóban. Számomra a perdai tündér csak mese, úgy hallottam róla, mintha nem is létezne igazán, és egy újabb perdai képességről hallani, ráadásul amit még elképzelni sem tudok, nem meglepő, hogy a csodálkozáson túl a homlokomat is ráncolom.* -Hogyan? Sosem hittem, hogy a perdai tündér létezik…és mégis milyen lehet a szemeivel látni? El nem tudom képzelni. *Az újabb falatot rágcsálva nézek a távolba, de a gondolataim között járok és próbálom más szemeivel látni a világot. Egy apró állatka bizonyára mindent óriásinak lát, s míg mi valamit kicsinysége okán észre sem veszünk, azt ő egyből kiszúrja. A képet nem tudom megváltoztatni, de a lényegét és az előnyét megérteni igen. Eddig is oda voltam a Perdáért, de minden egyes nap újabb csodával tölt el, erről a lombházikóról és a kilátásról már nem is beszélve. Szeretnék egy ilyet, ahogy korábban is mondtam, szívesen laknék itt, de egyelőre azzal is megelégszem, ha csupán kettőnk találkahelyéül szolgálna egy. * -Ne is mondd, az maga a csoda lenne. *S csillogó szemeim árulkodnak arról, hogy ennél többet nem is kívánhatnék. Életem mindkét szép estéjének a főszereplőjét megkapnám, természetesen Vademberrel együtt, hiszen nélküle sem a tópart, sem a lombkunyhó nem érne semmit. Az ablakok említésével azonban összezúzza a negédes elképzeléseimet, tettetett sértettséggel morranok fel és a vállammal meglököm az övét.* -Ne kezdd megint. *Nem kezdi, folytatja. Megint cukkol, igaz én kezdtem azzal, hogy ha sokáig etet még, akkor nagyobb leszek, mint egy hegy, de legalábbis eltűnnek az általa imádott íveim és csak domborulatok maradnak. * -Hééé! Azért ez erős volt! Méghogy rámpa. Az akarod, hogy kicsipkézzem a füleidet? *Erre nem jut időm, sem lehetőségem, hogy megmutassam hogyan is gondoltam. Vadember rám parancsol és közben veszi elő a pda-ját, amivel csupán két dolgot tud tenni. Vagy fejbe kólint, vagy megörökíti a pillanatot amibe beleparancsolt. Szerencsémre nem olyan elvetemült, hogy az előbbi lehetőséget válassza, és nem is adtam rá okot, de a szép fényképből egy nyelvnyújtós lesz . az első mindenképp, de ha továbbiakat is készít, lesz belőle nevetős.* -Úgy gondolod, hogy én tanultam tőle? Mégis csak meg kellene csipkednem a füledet. *Nem nyújtom felé a kezem, más jut eszembe, mert a lemenő nap aranyból vörösbe hajló fényei nem csak engem vonnak bűvkörükbe, hanem Vadembert is, másrészt szeretném ha lenne róla egy képem amit a hosszú távollétek alatt tudnék nézni, hogy ne hiányozzon annyira. A kérdés viszont már úgy hangzik el, hogy nem is várok rá választ. Kicsit keserédes az a mosoly amivel lezárom, hiába poénkodik, nem tud felvidítani jobban.* -Tudom, csak gondoltam hátha…a kavicsüzenetben el lehetne rejteni, és talán nem ismernének meg…ezzel a szakállal. *Most emelem a kezem, hogy ujjaimmal lágyan megsimogassam az állát, hogy bőrömön finoman sercenjen a borosta. Ez csal mosolyt az arcomra, mielőtt más alternatívát ajánl.* -Nem tudom, én nem értek hozzá. *Rázom meg a fejem, még mindig reménytelenül, de mosolyom marad az arcomon mikor a kendőt az arca elé köti, felidézve az első és az utána következő találkozásunkat. A vízesésnél már csak kicsit akartam megfojtani, emlékeimbe jobban beleivódott az amikor bekötött szemekkel az arcát simogattam. Most is lehunyom a szemeimet néhány röpke pillanatra, hogy újraéljem azokat a perceket. Akkor nyitom ki, mikor megérzem kezemen a kendő anyagát, olyan mintha előttem fordult volna vissza az idő kereke. Szemöldökeinek tánca torokhangú kuncogást csal ki belőlem, s miután elkészült a kép, lerántom a kendőt, hogy ajkaira hajolva megcsókoljam. Ez az a pillanat amikor úgy érzem, nagyon, nagyon szeretem őt, de nem mondom ki. Mélyen elásom magamban, mint egy olyan titkot, amit az ember csupán önző lelke miatt őriz meg magának. * -Köszönöm. *Lehelem ajkaira az egyetlen szót, amit most kimondhatok anélkül, hogy elrontanám a pillanat varázsát.*
- Nem azért mondom, hogy jó pontom legyen anyukádnál, mert úgy sem lesz, de jól tette, hogy bevitt. Vannak veszélyes viharok ezen a holdon, hirtelen erősödnek fel. És a fedett teraszra is beverhet az eső, jég, meg a szél. - Vetem ellen szavainak, noha a terasz gondolata amúgy tényleg nem rossz, de azért az én szememben nem helyettesíti a nagy ablakokat. Az viszont mosolyt csal az arcomra, hogy a festő szemszögéből ragadja meg a dolgot és azzal érvel. Minthogy én nem vagyok járatos ilyenben, nem is tudok nagyon ellenérvelni, hogy vajon tényleg annyit számít-e, van-e akkora különbség? Szerintem nincs, semennyi sem, de aztán lehet csak nem elég kifinomult a látásom ehhez. - Perdai üvegen át meg pláne nem olyan! De ha úgy is tudod, milyen színű, akkor megoldod fantáziából a többit, nem? - Kérdezem incselkedve, előre tudván, hogy ezzel biztosan nem fog egyetérteni. Ebben eltér a véleményünk, a fürdőszoba tekintetében is, mert nem hiszi el nekem, hogy mennyire fontos pont. Majd ha télen is hordja vödörszám a vizet a dézsába és melegíti fel valahogy, na majd akkor újratárgyaljuk. És ez csak egy fürdés egy kimerítő nap után. Három napi vendégeskedés semmi, az még fürdés nélkül is kibírható lenne, nem mintha ezzel azt állítanám, hogy ne fürödne ebben a pár napban. Ő persze ezzel akar zavarba hozni, piszkálódó kérdése erre vonatkozik, de hát nem tudja, kivel van dolga, pofátlanul képes lennék lecsapni a szavaira... ha mondjuk ezt Raven mondta volna. Ám így, hogy Szöszi tette, másképp felelek kis mosollyal. - Nem tudom, az orrom elfogult, ha rólad van szó: én mindig csak a hajad és a bőröd finom illatát érzem. - Húgom nem igényli, hogy a bátyja halmozza el bókokkal, az inkább egy frissen visszaszerzett barátnő jussa és örömmel is teszek ennek eleget. Egyébként tényleg szeretem is az illatot, amit használ, ami keveredik bőre, haja természetes illatával. Egyáltalán nem nehéz a közelében teljesen elveszíteni a fejemet, vagy úgy általában teljesen elveszni. A további ötleteim, hogy mi kellene még egy modern lombházba, azok sem nyerik el a tetszését. Jó, oké, ezekről én is könnyebben lemondok, mint a két korábbiról, de azért kíváncsian dobom vissza a labdát, hogy szerinte mi kellene nekem. Arra számítok, hogy egy motorgarázst fog említeni - ó, tényleg, ezt gondolatban feljegyezzük! - vagy valami ilyesmit emel ki, ehhez képest a válasza nem olyan, amit vártam és már az első félmondat letörli a mosolyt a képemről, de még a szemeimből is. Pedig telitalálat, amit mond. - Csalsz. Ezek nem tárgyak, hanem a feltételei annak, hogy egyáltalán egy lombházról beszélhessük, amit berendezhetnék... nagy ablakkal és modern fürdőrendszerrel! Faburkolat maradhat, lásd, engedek is valamiben! - Hozom vissza a mosolyt a képemre, hogy ne uralja el a hangulatot a komorság. Egyébként nem voltam még perdai fürdőben, szóval csak gondolom a többi rész alapján, hogy ott is fa van. Persze lehetne vékony kőlapokkal kirakott, esetleg mozaik is, de hát eddig sem a dekoráción ment a vita köztünk. Mondhatnánk, hogy a komorságról Qesa'a a maga megnyerő modorával gondoskodik, de ez nincs így. Vagy mert nem hagytam-hagytuk, hogy így legyen a belépés előtt vagy mert odabent is végülis sikerül derűsen hozzáállni a perdai férfihoz és egyébként is örülhetünk, hogy felenged minket a háza tetejére alkalmi vacsorahelyszínt biztosítva, ahol kis évődéseinket tovább tudjuk folytatni. - Bűntárs. - Suttogom halkan, nevetve arra, hogy nincs mentsége a teával kínálására, és biztosan a Kancellária is így látná a tettét, én azért nem gondolom komolyan a kijelentésemet, remélem ő sem veszi annak. Viszont hihetetlenül bájos volt, ugyanakkor meglepő is. Amikor először megpillantottam, emlékszem, megállapítottam, hogy szép nő, de azt is, hogy nem az esetem. Hát, nem ez lenne az első tévedésem az életben. Már az első találkozónál olyan hatással lett rám, hogy bár nem történt köztünk semmi, mégsem tudtam kiverni a fejemből őt. És az újabb találkozás, a perlekedése, a kulacsa ügyetlen elvesztése, kíváncsisága, mosolya és a nevetése és még sorolhatnám újabb cseppek voltak, hogy tényleg érdekelni kezdjen ő. Minden óva intés és józan ész ellenére. És eljutottunk oda, hogy amin akkor jól felmérgelte magát és leteremtett figyelmen kívül hagyva, hogy fegyver van nálam és potenciális veszélyt jelentek a számára, annak felemlegetésén most jóízűen nevetni tud, én meg mosolyogva hallgatom hangja édes csengését. - Nem, ebben igazad van, tényleg fogalmam sincs róla. Mentség, hogy észre sem vettem a fűben? Rossz helyre pakoltad. - Vigyorodom el a végén, ahogy incselkedve rá tolnám át a felelősséget, noha igaz, hogy bármi lehetett volna a lábaim előtt, egy kicsike wika is akár, simán rátapostam volna, mert figyelmemet az kötötte le, hogy Jasmine ne tegyen hirtelen mozdulatokat és vajon van-e nála fegyver? Hát olyan volt, amire nem számítottam, ami hosszan fejtette ki a hatását és amire még a télen sem találtam meg az ellenszert. A vacsoránkhoz leülve és kóstolgatva beszélgetünk az ételekről, adja magát a téma és ráadásul olyannak is tűnik, ami mindkettőnket érdekel. Szeretjük a finomat, nem csak túlesünk gyorsan azon, amit elénk raknak. Szeretünk róla véleményt is formálni, én kissé sarkalatosabban fogalmazva, amit finomítok, mosolyogva a korábbi reakcióján és azon is, hogy utána úgy fogalmaz, mintha sosem hangzott volna el a fülének nem tetsző szó. Kiderül az is, hogy több huncutság van benne, mint gondolná ránézésre az ember, mert a csúnya szavakon fennakad, de azon a legkevésbé sem, hogy a városi konyha menükiírását át kellene írni, sőt a szakácsokat rávenni, hogy Ellenálló Burger nevű lázító ételeket készítsenek. - Megölni? Neeem, ugyanakkor mégis el kellene, hogy hallgattassalak... - Hajolok közelebb, hogy két kóstolás között egy csókkal teremtsek rövidke csendet közénk. Egyébként sem öltem még embert legjobb tudomáson szerint, biztosan nem Szöszivel akarom elkezdeni és főleg nem egy szósz összetevőlistája miatt. - Innen kóstolva sokkal finomabb, amit legutoljára választottál. - Utalok az utoljára kóstolt szószra, melynek apró nyoma ott maradt az ajkain. Kóstolgatunk tovább és értékelem benne, hogy nem utasít el semmit kóstolás nélkül, valamint mivel reakció nélkül marad a pillanatnyi elakadásom, megnyugodva elégedett leszek, hogy nem volt feltűnő, nem fog belekérdezni. Az ember azt hinné, hogy olyan anyuka és húg mellett, mint amilyen nekem jutott, valamint annyi barátnő után már tudhatnám, hogy a nők sokkal jobb radarral rendelkeznek az ilyen apróságokra és semmi sem kerüli el a figyelmüket, legfeljebb csak nem mutatják ki. Nos, úgy tűnik, van, aki sosem tanul. A botlás ellenére a házasság napját mégis nyugodtan hozom szóba, talán azért is, mert nem a házasság ténye volt a lényeg, hanem a főzés, vagyis az, ami annak egyáltalán nem volt nevezhető. Szöszi jót is mosolyog rajta, de mikor azt említi, hogy neki nincs ilyen története egy pillanatra elfog az aggodalom, hogy esetleg elszomorítottam őt, amiért az ő nem jól sikerült házasságaiban esetleg - sőt, gyanítom biztosan - nem volt semmiféle ünnepség, még egy közös ebéd vagy vacsora sem, amit annak lehetne nevezni, mint nálunk June-nal. De megnyugszom, mikor nem látom, hogy a vidámság eltűnne a tekintetéből és a szavait ő is egy történet elmesélésével folytatja, amit mosolyogva hallgatok, az utolsó mondatnál meg a nevetés is kitör belőlem. - Nagyanyám mesélte, hogy régen a Földön az elsózást jó ómennek tartották, a szerelem jelének. Az összefüggést a két dolog között ő sem tudta megmondani, de szerintem ilyen remek ebédek és vacsorák állhatnak a háttérben, amikor mondanod kell valami vigasztalót a nyilvánvalóan borzalmas kajára. - Jegyzem meg mosolyogva, utólag jőve rá, hogy hát ki tudja, milyen a házassága a bátyjának, lehet ez is érzékeny téma, mint oly sok családnál a Dominiumon, de talán sikerül jól lavírozni, hogy ne komorodjunk el. Plusz egy ok, amiért a fivérének így ismeretlenül is szurkoljak, hogy boldog legyen. A perdai húsfélékre tett észrevételén elgondolkozom egy pillanatra, láthatóan fejben végigpörgetek mindent, amit valaha kóstoltam és a végén bólintok. - Tényleg. Ez eddig fel sem tűnt. - Azt nem tudom, hogy ezen szempont szerint válogatnak-e a perdaiak, egyáltalán ugyanazt találjuk-e aranyosnak. Amiket én eddig ettem, azok szerintem sem voltak azok, és ezzel Szöszi is így lehet. Itt mondjuk érik a gyanú bennem, hogy ő nem rusnyaságokra gondolt az előbb, hanem cuki jószágokra és abból lehet nem enne újra. Érdekes gondolat, még sosem gondoltam rá, megenném-e azt, ami éltében akár csak egy pillanatra is kedvesnek tűnik. Nagy szerencse, hogy az Ellenálló Burger e téren sem fog lelki vívódást okozni számunkra. - Na jó, ennyit talán elárulhatok. A hús inkább húsok, mert ideális esetben két-három félét szoktunk használni. Leggyakrabban hexa, mert könnyen elérhető. De ha van rá lehetőség, akkor vegyesen teszünk bele féreglárvát, egyik kedvencem, és morlongot. Nem tudom, ennek van-e neve a mi nyelvünkön, tengeri állat, hosszú tőrszerű csontképződmény van a fején. Utóbbi kettőben az is jó, hogy ha már majd' éhen halsz, akkor ezek hamarabb átsülnek, mint a hexa, pár perc csupán. De psszt! - Teszem mutatóujjam a szám elé, majd egy újabb csókra hajolok közelebb. Beszéd közben amúgy is végignézhettem, ahogy nyelve hegyével a szája szélére került szószt lenyalintja és nagy ívben teszek rá, hogy ez illő dolog volt-e, mert inkább az érdekel, hogy milyen erotikus mozdulat volt. Egyszerre ártatlan és erotikus is, bármilyen ellentmondás is ez. Naná, hogy újra csókolhatnékom támadt! Az utána nekem kínált páros-szószos falat után kérdezek rá, amire korábban is akartam már: ő szeret-e főzni vagy tud-e? Nem gondoltam volna, hogy ezzel is sikerül őt zavarba hoznom, pedig számomra nem elvárás egy nő felé, hogy tudjon főzni. Ha hosszú távra terveznék, akkor sem, rövid távú kapcsolatokban meg egyébként is tök mindegy. - Nem kell szabadkoznod, csak kérdeztem. - Mosolygok rá, majd kiszélesedik az a mosoly, mikor azt mondja, hogy szívesen tanulna, akár tőlem is. Sok együtt töltött idő lenne, milyen jó is lenne! - Ó megtisztelő! Én is csak pár egytál ételt tudok, néhány levest, főzeléket, mert azok egyszerűek, de táplálóak. De kiválóan rakok tüzet és sütök meg azon bármit! A tésztafélékhez viszont nem értek. Képzeld, próbáltam egyszer lepényt készíteni, neeem, ne csillanjon fel a szemed! Tepsi kért, hogy segítsek be, kimért nekem mindent, jó volt a sorrend is, mégis sikerült valahogy a tésztát kőkemény gombóccá gyúrni. Esküszöm, fegyvernek lehetett volna használni! - Mesélem el mosolyogva, hogy miféle kiváló segítségnek bizonyultam. Nekiveselkedtem azóta párszor, még arra is gondoltam, hogy csak a jobb kezemet használom, hátha valamiért az implantátummal csinálom túl keményre a tésztát, de az eredmény ugyanaz lett. Fel is adtam a próbálkozást, meghagyom másnak. Ettől függetlenül ha azt mondanák Anyának meg Apának, hogy ellenállóként főzésre tanítok egy városi lányt vagy úgy egyáltalán akárkit... szerintem diszkréten megérdeklődnék Raventől, hogy biztos én vagyok-e az, nem lehet esetleg valami testrablásról szó? - Éjszaka kint nem lehetetlen. Kíváncsiak, de a hirtelen mozdulatokat kerülni kell. - Mesélek még a holdszeműekről neki egy kicsit - nem merem beígérni, hogy majd egyszer mi is látunk, mert ez nem rajtunk fog múlni - és megállapítom, hogy néhány perdainál láttam is háziállatként. - Az lehet. - Értek egyet vele, hogy a haszna a lélek számára lehet. Nekem érintésközelbe még nem sikerült kerülnöm, de biztos jópofák, amikor olyan közel merészkednek, hogy simogathatóak is. Puháknak tűntek a bundájuk miatt. A kiskedvencekről eszembe jut Vharan és az ő apró társa, amit elmesélek Jasmine-nak. - Én is csak azt az egyet láttam, ritkák lehetnek, vagy vérprofik a rejtőzésben! De nagyon szép állat. És fogalmam sincs, majd ha látom azt a perdait újra, megkérdezem. - Ajánlom fel, bár esélyesen ha el is meséli Vharan, még akkor sem fogjuk tudni pontosan átérezni, milyen is. Felfoghatatlan, amíg meg nem tapasztaljuk és rengeteg ilyen csodával van tele a Perda. Még egy egyszerű tópart is, melyre házat, sőt lombházat képzelünk. - Egyszer úgy is meggyőzlek! - Vigyorodom el, mikor azt mondja, ne kezdjem megint, s iszok egyek a tömlőből. Nem mintha lényeges lenne, hogy kettőnk lombház-elképzelése egyezzen, de minimum közelítsen, de ettől még érdekes erről beszélni. Habár ebből nem lesz olyan fogadás, mint a virágtépésből. Már csak azért sem, mert elkezdek rámpák említésével szemtelenkedni vállalva azt is, hogy ezért megcsapkod, de amit említ, az enyhébb és viccesebb is, jót nevetek rajta, talán ez varázsol pillanatnyi mosolyt az arcára, de az előzmények mégis a képet nyelvöltőssé teszik, az előzményekhez illően vicces is. Meg is jegyzem, hogy nem túl szófogadó. - Mennyi csipkézés és csipkedés! Már sejtem, miért Csipetke lett a bogád neve! Hogy nézhet már ki szegény pára! - Ugratom vissza őt, kicsit sem féltve a saját füleimet, még ha valóban tapasztalt is e téren Szöszi. Nem is kell, mert elfelejti a füleimet, legalábbis szerintem nem azokról jut eszébe, hogy ő is szeretne képet rólam, bizonyára nem azok a kedvenc részei rajtam. - Á-há! Tehát mégis kutakodtál! A Dominiumon még valóban sima állal rendelkeztem, meg bajusz sem volt. - Mosolygok rá, s szavaim végén a cirógató tenyér felé fordulok, hogy csókot hintsek rá, ahol érem: ujjain, tenyerén vagy a csuklóján. Minden porcikája megérdemli s volt alkalmam is már bizonyítani, hogy élvezettel borítom be csókkal egész testét. A csókot bármikor szívesen adom, ugyanakkor képet adni... öngyilkos és idióta húzás, Raven valami hasonlót mondana, csak lehet nem ennyire finoman és röviden, de korábban is a saját fejem után mentem, az utóbbi időben meg különösen nem hallgatok rá. Lehet kellene, mert ha egy képet találnak rólam Szöszinél, ha felismer a szemeimről valamiféle agyafúrt algoritmus vagy micsoda, akkor ő is bajba kerül és lehet a családomat is előveszik. Őket sodrom bajba. Ám azt is tudom, hogy ha Raven lenne a helyemben, azt mondanám rá, hogy szarjon bele, ha majd baj lesz belőle, megoldom. Önzőség, de remélem, hogy ő is és anyáék is így lennének ezzel, mert egy kendős kép erejéig engedek Szöszi vágyának, arcom elé kötöm a perdai anyagot. Figyelek rá, hogy arcom többi vonását legalább annyira takarja, mint a nyakamat és a ruhám többi része se lógjon ki, mert hát azok nem perdaiak. Ügyes képkivágással nem lesz gond, márpedig ahhoz egy festő biztosan jól ért. Ahogy lehunyja a szemeit önkéntelenül is felrémlik bennem mindaz, ami akkor volt, csak a kendő őrajta volt, a szemeit bekötve, és emlékszem milyen gyakran vándorolt a tekintetem az ajkaira. Arra már nem emlékszem, miért nem használtam ki az alkalmat, de arra igen, miért döntöttem úgy, hogy mire levette a kendőt a szemeiről, én már nem akartam visszatenni a sajátomat az arcom elé és még mindig úgy vélem, hogy jó döntés volt. Mi mindent hagytam volna ki, ha nem lépem meg! Kuncogására az én mosolyom is szélesedik a kendő alatt, s így a kép rólam jól hozza az akkor megismert nevetős szempárt és róla is sikerül egy mosolygós képet készítenem, egy olyan ragyogó mosolyosat. Ha az én pda-mmal készült rólam a kép, akkor azt átadom neki a sajátjára, kicsit fapadosabb a módszer a rendszerre csatlakozás nélkül, de meglesz így vagy úgy, és a róla készült nyelvöltős és mosolygós képre pillantok le gyönyörködve. Vagyis csak tenném. Arról is megfeledkeztem, hogy az arcom előtt maradt a kendő - a megszokás, ugye -, és így arra eszmélek fel, hogy Szöszi lerántja azt, amit annak idején is tervezett. Hogy akkor lett volna-e belőle csók, nos, kétlem, főleg az ő kezdeményezésére, de nem bánom, hogy most az a folytatása, örömmel merülök el benne átadva magam a mellkast szétfeszítő boldog érzésnek, bármi legyen is az. - Én is. - Mi mást lehetne válaszolni? S önkéntelenül is olyan válasz, mintha arra a belső, ki nem mondott titokra felelnék meg vele, tudtomon kívül. Csak ezután nézem meg a két képet és mosolyogva teszem el a pda-t, s veszek egy újabb tésztacsíkot. - Azt akartam már kérdezni, hogy te miért nem fotózol? Mármint festés helyett. Kevesebb eszköz, rögtön kész, pontos, sok képet csinálhatsz... Miért jó festékkeveréssel vacakolni meg... nem is tudom, mire festesz? De gondolom azt sem tudod az üzletekben megvenni úgy készen.
-Gondolhatod, hogy nem minden áron maradok kint a viharban. *Azért legyen bármennyire szép, egyben félelmetes is, ami a szépségének egy részét adja, de anya is kissé eltúlozta. Nem voltam veszélyben, de az az anyák dolga, hogy aggódjanak, nehogy megfázzon a lányuk. Ő inkább a meghűlésemet akarta elkerülni. A következő párbeszédből kitűnik, hogy mennyire más „üvegen” át látjuk a világot. Más szemszögből, más világon keresztül, vagy ahogy tetszik, ablakon. * -Az azért nem úgy van. Fantáziával sok mindent lehet helyettesíteni, de a hangulatot, a vihar keltette érzéseket, nem igazán. *Sokáig mesélhetnék erről, de még nem igazán volt ez téma kettőnk között, de majd legközelebb, ha ismét csak a vízesés mögött találkozhatunk, legalább lesz további témánk. Most is van, csak egészen másban nem egyezünk meg, mint például a perdai fürdőszobák felszereltsége, a modernizálás szükségessége. Joggal merül fel bennem a kérdés, hogy vajon van-e olyasmi, amiben egyetértünk? De hát nem túl komoly dolgok ezek és azt hiszem, nem mostanában lesz szükség arra, hogy közös fürdőszobát rendezzünk be maguknak. A szándékosan kiprovokált válasza, egyáltalán nem olyan, mint amire számítottam, kifogja a szelet a vitorlámból, mert nem a humor oldaláról közelíti meg, nem is a viccesen piszkálódóról, hanem a szívemet dobogtatja meg vele. Nem is tudok rá mit felelni, csak elmosolyodom. Ez az egyetlen amit most irányítani tudok, míg a szemeim csillogását már nem, azok maguktól nyerik el fényüket mikor Vadember szemeibe tekintek. Elképzelt jövőnk lombkunyhója sosem fog elkészülni igazán, mert mindkettőnknek más hiányozna benne. Én jobban szeretném ha minél természetesebb lenne, Vadember viszont vágyakozik a rég elveszített kényelem után, amit meg is értek, de mégis…jobban szeretném ha úgy élnénk, mint a perdaiak. Pont a sok technika hiánya az, ami miatt békében és gondtalanságban élnek. Az a fajta nyugalom és lassúság ami az életüket jellemzi, tetszik nekem igazán. Ezt osztom meg Vademberrel kicsit átformálva, de jól érezhetően mindkettőnkre igaz ez a vágy, az igény. Mosolya néhány pillanatra eltűnik, de nem érzek lelkiismeret furdalást emiatt. Tudom, hogy ez lenne a legnagyobb ajándék amit kaphat, és most még elérhetetlennek tűnik, de nem az. Van miért harcolni, van cél amit szeretnénk elérni. Halvány mosollyal és egy vállrándítással felelek a feddésére, majd a mosoly szélesedik, ahogyan az övé is, mikor ismét csak a modernizáció mellett teszi le a voksát.* -Jó, a tiéd olyan lehet amilyet szeretnél. *S ezzel elmondom, hogy az én fürdőszobám nem lesz modern és nagy ablakos. A faburkolat maradhat és azok a vékony kőlapok is, melyek a tűzhely mögött vannak, hogy melegen tartsák a helyiséget. Qesa`a minden bizonnyal nekem adna igazat, de a fürdőszoba berendezésével kapcsolatban nem kérjük ki a véleményét, ahogy másban sem, csupán a már meglévő tetőteraszát kéri kölcsön Vadember, ami újabb csodálatot vált ki belőlem. Sajnálatos módon a lombkunyhó többi részét nem tudom megszemlélni, de a fenti látvány feledteti velem. Vacsora közben régi szép emlékek kerülnek felszínre, melyek közül sok olyan van,k amiről nem gondoltam volna, hogy vadembernek ennyire fontosak. Mint kiderül, bár elvicceli, az, hogy annak idején teával kínáltam, nagy hatással volt rá, különben nem emlegetné. A bűntársnak tituláláson csak nevetek, nem veszem komolyan, pedig volt akkor pár olyan pillanat, amikor féltem attól, hogy lebukunk és azzal vádolnak meg, hogy segítettem neki. Azóta azonban valóban a bűntársa lettem, már csak azzal is, hogy eltitkolom a vele való ismeretségemet, hogy többször találkoztam vele…pedig amikor Callummal teáztam, szinte minden pillanatban közel voltam a lebukáshoz. Azt persze nem tudom, hogy mindez Callumnak köszönhető, hogy ő nem akart faggatni, ezzel újabb építőelemeket rakva barátságunk alapjára. Ehhez képest egészen messze vagyunk gondolataim témájától, az első találkozásunk akkor komolyan dühös, mostanra vicces helyzeteit tárgyaljuk meg.* -Nem mentség. Annak ott volt a helye, neked nem kellett volna a lugasba lépned. De akkor nem ismerlek meg, szóval mondhatjuk azt, hogy a kapcsolatunk ára egy tégely csodásan szép és nehezen megszerezhető kék festék volt. *Mosolyom és a pillantásom amit rávetek, először tekintetébe, majd az ajkaira, elárulja, hogy ezért bármikor újra feláldoznék egy tégely festéket, akár többet is, és örültem volna ha a szakításunk csak ezért hiúsult volna meg, ha egy tégely festéken múlott volna, akár a festészetről is lemondtam volna örökre. Nos, kis időre így is történt. Azonban ennek valóságtartalmát nem tárgyaljuk meg, a vacsora jobb téma, mivel igen megéheztem, de nem csak eszünk, hanem meg is beszéljük, hogy mit eszünk. Különös, sosem tapasztalt érzés kerülget, kellemes és mókás, hogy még erről is tudunk beszélgetni, hogy van mit beszélni róla. Egy tál étel is képes hosszú percekre lefoglalni minket. Charles-szal még fontos dolgokról, a munkánkról sem tudtam két-három mondatnál többet beszélgetni…de az amit ő bántásnak szánt, hogy szinte rögtön tudatta velem, hogy apa lesz, bár rosszul esett, mégis sikerült túllépnem rajta. * -Hmmm…nosza. *Bátran noszogatom, mikor a titkok kifecsegésének megakadályozásáról tart rövid értekezést, hiszen már a mosolyából tudom mire készül. A rövid csók, ki gondolta volna, de újabb gasztronómiai élményt nyújt Vadembernek. Nevetve és akaratlanul nyalom meg az ajkam, mikor említést tesz róla.* -Valóban? Nyugodtan kóstolgass innen. *S hagyom is ha újra meg akarna csókolni, de ha így történik, akkor váratlanul és viccesen én nyalom mag az ő ajkát. A kóstolgatás közben más vizekre evezünk, kis ellentmondással azért bepillantást nyerek a múltjába, melynek részleteit nem feszegetem, amit viszont megtudok feszegetés nélkül, mélyen magamban elraktározom és remélhetőleg nem lesz olyan alkalom az életemben, amikor véletlenül felszínre kerül. Az én történetem egészen más, és nem is Charles-szal kapcsolatos, a vele történtek említésre sem méltóak, másrészt elmondhatom, hogy nem is igazán csináltunk semmit sem együtt. Viszont megnevettetem Vadembert, ami külön öröm számomra, jóllehet csak mellékszereplője voltam annak a vacsorának.* -Talán aki nagyon szerelmes, nem tud másra gondolni, csak a szerelmére és többször megsózza az ételt. *Magamból indulok ki, alapvetően romantikus természet vagyok és bár magamnak sem ismertem be, mit érzek, vagy érezhetek vadember iránt, elég gyakran elkalandoztak a gondolataim. Mindegy volt, hogy azért mert a boldogságtól a felhőkön repkedtem, vagy azért, mert a szakítás miatt voltam szomorú és elkeseredett. De van egy másik ok is amiért azt mondtam amit, a bátyám házassága messze van az enyémtől érzelmek terén. Az ételekről, sosem gondoltam volna, hogy ennyit lehet beszélni, és a témát még mindig nem merítettük ki. A perdaiak eddig megkóstolt étlapja kerül terítékre, és megosztom Vademberrel az észrevételemet. Talán csak véletlen, de az is lehet, hogy a kedves állatkáknak rossz ízük van, ám valószínűbb, hogy lelkileg közelebb állok a perdaiakhoz és azért láttam meg az igazságot. Vadember mély gondolkodására és megjegyzésére vetek rá egy sokatmondó, „ugye?” pillantást, aztán inkább az ellenállók által készített, ember-perdai ételekre kérdezek rá. Már az is érdekes tanulmányt jelentene, ahogyan ötvözik a régi receptjeinket az itt megtalálható alapanyagokkal. Ha a húst nem számolom bele, akkor szinte minden más alapanyag nagy mértékben különbözik a földi zöldségektől és gyümölcsöktől, mégis megalkottak egy olyan ételt, amit nagyon régen a Földön lehetett enni. A leírásába néha közbevágok, mikor számomra is ismerős nevek hangzanak el.* -A hexa tényleg finom….nekem is, isteni ropogós….nem tudom, halakban nem vagyok még jó….pszt? *Tengeri állatok nem jutottak el nagyon Elorakba, ha mégis akkor engem nem azzal kínáltak, vagy annak is van szezonja. A legtöbbet hexát kóstoltam, mert valóban az a legkönnyebben elérhető és igen sok van belőlük, a féreglárvát viszont keveset, tekintve, hogy az egy igazi perdai csemege, és nem osztogatják mindenhol. A végén érdeklődön emelem meg a szemöldököm, miért is pisszeg le, és már néznék körül, hogy azt keressem ami miatt csendben kell maradni. A szívem is dobban egy nagyot, halvány ijedtség kerülget a lebukás miatt, amit egyszerűen nem tudok elfelejteni, de szerencsére nem arról van szó. „Csak” egy csókról, ami lássuk be, sokkal de sokkal kellemesebb, mint amikor rajtakapják az ember lányát egy ellenállóval. Nem is jut eszembe, hogy éppen az én mozdulatom volt az ami csókra csábította, hiszen fel sem tűnt, de örömmel viszonzom a csókját még akkor is, ha újra szószt kóstolhat a számról. Falatok tűnnek el aztán és a szósz is fogy rendesen, igazi telitalálat volt ez a vacsora, amit én biztosan nem tudnék megfőzni, s ezt kicsit szégyenlősen be is vallom, ám nem áll tőlem távol a tanulás hajlandósága, akár még Vadembertől sem. * -Akkor máris párral többet tudsz mint én…..*Halkan felnevetek, és érezhető a hangomban a megkönnyebbülés, mintha ugyan sokat számítana, hogy Vadember mennyire értékeli egy nő főzőtudását. Ahogy sorolja mit tud, azzal egyenes arányban ámulok el. * -Én csak teát tudok főzni és porból levest. *A lepény említésére felcsillannak a szemeim. Jó lenne saját készítésű lepényt enni, akkor csinálnék magamnak, amikor csak akarok, másrészt még Callumot is meglephetném vele. * -Későőő! *Nevetek fel, amikor rám szól, hogy ne örüljek.* -Tepsi? Ő egy ember? *Ahogy beszél róla, erős a gyanúm, hogy igen, de a biztonság kedvéért rákérdezek. Fura név az, hogy Tepsi, biztosan csak becenév, de akkor is fura. Egyre jobban nevetek azon, hogy az elkészült lepényt fegyvernek minősíti. * -De a lepényt nem kell gombóccá gyúrni. Lepény, vagyis lapos. *Úgy oktatom, mintha pontosan tudnám hogyan kell készíteni, pedig még csak nem is láttam, ám a kinézete alapján van némi elképzelésem. Persze lehet, hogy cseppet sem szakszerű. Sőt! Biztos. Én viszont még nem is próbáltam főzni, sütni. Talán megtehetném, kedvem is lenne hozzá és Vadember remekül tud motiválni. Ha legközelebb hosszabban tudunk együtt lenni vademberrel, mégpedig kísérők nélkül, Elorak falain kívül, ahogyan régen a tóparton, akkor főzni fogunk. Az elhatározást félreteszem míg újabb téma lobban fel a kis mókás és félénk holdszeműek képében. Hallottam mennyire aranyosak, de én magam még soha nem láttam egyetlen példányt sem. * -Jó lenne egyszer látni egyet, és megsimogatni. Biztosan nagyon aranyosak. *Egy újabb falatot kóstolva nézek a távolba, mintha onnan bármelyik pillanatban felbukkanhatna egy holdszemű. Ám csupán a fák levelei fordulnak a könnyű kis szellővel, a város remegő fényeit visszaverve, hol színükre, hol visszájukra fordulva. Így olyan mintha leszálltak volna a csillagok és azok ragyognának a fák között. Ám nem csak a holdszemű aranyos a perdai állatok között, hanem van egy tündér is, s úgy tűnik náluk az állat választ gazdát és nem fordítva. Csipetkével is így volt, bármit is tettem volna, mit sem ér, ha Csipetkének nem vagyok szimpatikus. Csak bólintok arra, hogy legközelebb megkérdezi azt a perdait, m ilyen is lehet más szemeivel látni, bár kétlem, hogy ha el is mondja, okosabbak leszünk. Másrészt valahogy sosem tudunk megegyezni semmiben, vagy legalábbis a legtöbb dologban nem, és mikor visszakanyarodunk a lombkunyhóhoz, rá kell szólnom Vademberre, mert megint jön nekem a nagy ablakokkal. * -Nem fogsz. *S rázom a fejemet is, hogy hajam néhány tincse is repked körülöttem, olyan vehemensen ellenkezem. A lombkunyhónak az a lényege, hogy kis ablakai vannak, és a falaival beleolvad a környezetébe. Én azonban nem vagyok olyan határozott, mint Vadember, pontosabban nem abban amiben ő. Én tudom, hogy soha nem fogom meggyőzni a kis ablak jelentőségéről, így nem is próbálkozom tovább. Már nem is tudom hogyan jutottunk el a lombkunyhótól Csipetkéhez, de az ugratása ismét megér egy kis csapkodást, de helyette, ha már a füleit emlegettem, a felé nyúlok, hogy két ujjam közé csippentsem.* -Hééé! Nem miattam lett Csipetke, hanem mert mindig a hajamba csípett. Ő szeret csipkedni nem én. *De ha elérem a fülét, ellentmondok saját magamnak. Mindenesetre a közös képen nem fog látszani a piros füle, mert akkorát nem csípek bele ha sikerül és inkább az arcát simítom meg, mielőtt még azt kendő takarná el. Költői kérdés volt, hogy kaphatnék-e én is egy képet róla, legalább a vízesés mögötti kavicsos postára, hiszen biztos voltam abban, hogy nem lehet, ő mégis talál megoldást. Tenyeremre adott csókkal zárja le szavait, melyekre indok nélkül bűnbánóan nézek fel rá, hiszen nem kutakodtam utána, de olyan ez mint amikor tudod, hogy mindent jól csináltál, de ha a felettesednek éppen rossz napja van, vagy pusztán pikkel rád, akkor is megijedsz tőle ha felbukkan. Mint én ha Castillo kancellárral kell találkoznom.* -Nem kutakodtam, csak gondoltam, hogy korábban nem volt szakállad. Mindig vakargatod, mint akit zavar és ha most van, az olyan mint egy álca, viszont akkor korábban a Dominiumon nem volt. Persze ez csak egy eszmefuttatás és találgatás. *Igyekszem megvédeni magam, jóllehet nem vétettem ellene, de nem akarom, hogy akár a leghalványabb gyanú is felmerüljön benne. Aztán felkerül rá a kendő és muszáj lehunynom a szemeimet néhány röpke pillanatra, hogy újraéljem azt a találkozást, amikor először láttam meg az arcát, vagyis az előtte lévő perceket. Örökre az emlékeimbe égett, ahogyan az is mikor a kendővel az arcán, csak a mosolygó szemeit láttam. Így készül el a kép, amit a saját pda-mra kapok, nem is a kavicsos postára. Széles mosolyom aztán nevetésbe fordul, s ezzel együtt rántom le róla a kendőt, mint ahogy annak idején terveztem. Most sikerül és csókkal ajándékozom meg, nem minden hátsó szándék nélkül, a kendőt ugyanis nem adom vissza. Mintha elfelejtettem volna, a perdai kabátka alá rejtem el, a köszönetem már a képeknek szól s annak, hogy velem van, hogy ő van velem, hogy egyáltalán, hogy van nekem. Ő már újabb falatért nyúl, míg én most inkább néhány kortyot veszek magamhoz. Egészen más téma röppen kettőnk közé, jóllehet korábban volt már szó a festésről és most fotózkodtunk éppen, de a kettő egymás kapcsolatában még nem merült fel. Elgondolkodom rajta, nem mintha nem tudnám a választ, de úgy kell megfogalmaznom, hogy Vadember is értse. Addig elteszem a bőrtömlőt és egy vállrándítással nyúlok még egy húsos tésztacsíkért. Más módon kezdem el falatozni, lefejtem a húst miközben a gondolataimat mondom ki.* -Vászonra festek, olyan mint a ruhaanyag, de a perdaiaké jobb. Egy fakeretre van feszítve. A fotó az nem adja vissza a hangulatot, legalábbis nem mind. A festés viszont….a lelkemből fakad. A képen nem csak azt látod amit lefestettem, hanem jó esetben azt is, amit éreztem közben. Akaratlanul is kiemelek olyan részleteket, melyek jobban tetszettek, vagy mélyebb hatásuk volt rám. Ezáltal pont azt a hangulatot örökítem meg, ami a kép festésekor ölelt körbe. Persze van, hogy egy kép napokig készül…de annak is meg van a szépsége. A képekben benne van az örömöm, a bánatom, a kudarcom vagy épp a sikereim. Jót tesz a lelkemnek, mint egy…holdszemű simogatása. Gondolom. *A végére elmosolyodom, a festés öröméhez hasonlítom a kis állatkának a simogatását, holott fogalmam sincs milyen lehet az. Ha viszont csak Csipetkét veszem alapul, akkor pontosan tudom. Szeretem azt a szemtelen állatot és vannak jó pillanatai, amikor nem pofátlan, hanem odabújik hozzám és a nyakamba dörgöli a fejét. *
- Helyes. - Biccentek somolyogva arra, hogy nem marad kint minden áron a viharban. Nagyon helyes. Kivel vitatkoznék én akkor perdai lombházak ablakairól, ha tüdőgyulladást kap kint? - Ühüm, elázik a festmény is. A teraszon is. - Jegyzem meg epésen, s nem mellesleg perdai üvegen át még ennyi hangulatot sem látna abból a viharból, de azt hiszem, nem egy este alatt fogom erről meggyőzni őt. Már ha valóban meg kell győzni, s hasonló eredményre juthat ő is magában, mert végül azt mondja, az én lombházam olyan lesz, amilyent szeretnék. - Majd nem nézel oda, mikor átjössz, értem! - Nevetek fel és így jókedvűen térünk be Qesa'a-hoz, s nála kell is, hogy így indítson az ember, mert bájos modora hamar lejjebb tudja azt húzni. Na most ha eleve lent van a hangulat, mi lenne a végére, ha az csökkenne tovább? Így viszont mi csipkelődve, évelődve, Jasmine részéről pirulva jutunk fel a ház tetejére és látunk neki a vacsoránknak felidézve az első találkozásainkkor történteket. Én nem vagyok meglepve, hogy Szöszi emlékszik ezekre. A nők amúgy is jobban számon tartják az ilyeneket, főleg, ha utólag a romantikus címkét is rá tudják nyomni, valamint a festékek és ecsetek rongálása amúgy is eléggé mély nyomot hagyott benne. - Meg négy kiütött katona és a fegyvereik volt az ára... és egy kulacs később. - Szemtelenkedek vele megtoldva a listáját, mi volt az ára a találkozásunknak, találkozásainknak és magam adnám vissza a négy fegyvert - egyet sajnos már sikerült is elkoboznia tőlem Jasmine kancellárjának -, ha a szakítást semmissé tehetném. Ugyan tartom, hogy az volt a helyes döntés, és a logika szerint helytelen, amit ma hoztam-hoztunk meg, mégsem tudom megbánni, hogy ma nem mentem csak tovább odabiccentve neki vagy úgy téve, mintha nem vettem volna észre, mintha nem lett volna ott. Túl jól érzem magam ahhoz a társaságában, hogy megbánjam, jó vele beszélgetni is. Ezt néha megtörjük egy-egy csókkal is, még bátorítás sem kell hozzá, de azért jól esik, hogy megkapjuk és élünk is a lehetőséggel. Én például akkor, mikor azt mondta, nyugodtan kóstolgathatok az ajkairól. Meg is teszem, s halkan felnevetek, mikor váratlanul ő nyalintja meg a számat. Azért utána behajtom azt a csókot, és aprókat adok a szája sarkába, onnan az arcára, állkapcsa ívére majd nyakára térve át, de itt megállok és nyakán érezheti az apró sóhajjal kilehelt levegő melegét, ahogy próbálom visszafogni magamat. Azért idefent túl feltűnőek lennénk a folytatáshoz és néha nem is baj, ha ilyenekkel csak az étvágyunkat növeljük és nem lakunk azonnal jól. Jóllakásra addig is ott vannak a rendes ételek, amelyekhez kénytelen vagyok én is visszatérni, pedig esküszöm, minden falatot szívesebben ennék le Jasmine meztelen testéről. A gondolataim könnyen elkalandoznak ilyenekre, és gyakran gondoltam a télen is Szöszire, persze nem feltétlenül hasonló szituációkban elképzelve, néha csak a mosolya vagy a napfényben ragyogó haja jutott eszembe vagy egy-egy táj láttán, hogy lefotózom és megmutatom neki, majd rájöttem, hogy jah, mégse. Így a válasza a sózás kérdésére kínosan elgondolkodtató, de igyekszem inkább hamar átlépni felette. - Hm, ez lehet. Bár ugyanakkora eséllyel használhatna más fűszert is túlzottan. - Vonom meg végül a vállamat, hogy nem is lényeges ez a régi mondás, de ha ezek után készítek Ellenálló Burgert Szöszinek, vigyáznom kell a sósságra. Csak túl ne toljam, hogy sótlan legyen. Ja meg Raven előtt is vigyázni kell, biztos emlékszik a nagyi ezen mondására ő is, és rögtön kombinálni kezdene már megint. Néha nem is értem, hogy tud annyi minden forogni a fejében! Mindenesetre inkább rátérek arra, mi van hús ügyileg az Ellenálló Burgerben, aminek lehet semmi köze az egyikori hamburgerekhez, de ez senkit sem zavart eddig. Cuki állat nincs benne, valószínűleg nem finomak - vagy aki kóstolta, az mélyen hallgat róla -, de ami benne van, na azok finomak és úgy néz ki, ízlésünk itt találkozik, ami mosolyt csal az arcomra. - Na, akkor olyanból csinálok neked Ellenálló Burgert majd! - Derülök fel, hogy a morlongot nem ismeri, vagy nem ezen a néven, de azért biztos, ami biztos alapon készítek hexásat is majd, nehogy éhen maradjon. A pisszegésre látom, hogy megrezzen, így a csók némileg engesztelő is, amiért akaratlan is megijesztettem, elfelejtvén, hogy akár le is bukhatnánk. Akár most is, idefent is. - Ha a dominiumi tudásommal hasonlítjuk össze, akkor te nyertél volna ezzel a kettővel! - Vigyorodom el a tea és a porból leves mint főzési tudás hallatán. - Az én tudásom kimerült az ízesítőporos italokban, a dinnyés volt a kedvencem. Tudom-tudom, az valószínűleg sosem látott dinnyét, még rajzolva sem, de baromi finom, gyerekkorom óta a kedvencem volt. - Mesélem el, talán kicsit vigasztalásképpen is, hogy megnyugodjon, nem gáz, ha nem tud főzni. Én se tudtam. És igazából az sem baj, ha később sem tanul meg, ha a perdai ételekkel sem lesz szerencséje, mert tényleg nem zavar. Erről eszembe jut az is, hogy elmeséljem, nekem sem megy minden, például a tészták, ami történetet alig tudok végigmondani a nevetéstől, ahogy Szöszi máris örülni kezd, hogy lepénnyel próbálkoztam. - Tepsi, aha. Amúgy Marco. Szakács volt, szakács nálunk is, vélhetően ha van túlvilág, ott is főzni fog, mert imádja. Szerencsére ért is hozzá. - Vigyorgom, mert hát nagy szerepe van a fickónak abban, hogy az Ellenállás nem éhezik, másnem legalább valami nagyon egyszerű és olcsó, de azért laktató kásafélét oda tud tenni az emberek elé, ha épp nincs jobb vagy több. Nem mintha ez bárkit visszatartana, hogy morogjon, ha már harmadik napja van az és ráadásul üres kása, semmi feltét. A tapasztalatlan reklamáló másnap megkapja a feltétjét: Tepsi szereti kissé túlfűszerezni az illető ételét és biztosan nem azért, mert szerelmes lenne. - Deee, gombóccá kell gyúrni, vagy hát olyasmivé, aztán darabokra kell szaggatni és kissé kilapítani, széthúzkodni a széleit. Na, hát nálam ezeket már nem lehetett megcsinálni. Azon röhögtünk, hogy ha csinálok még párat, bevehetnénk vele a Várost, de minimum az egyik kutatóállomást! - Megtartani olyan hosszú ideig sem sikerülne, mint a komolyságunkat, de sebaj, egyszer majd csak fordul az Ellenállás szerencséje. Vagy a Kancelláriáé. Addig is felvesszük programra a közös főzést, amit jelenleg nem tudjuk, hol fogunk kivitelezni és mikor, de ez nem zavar minket, hogy a délután megalkotott listánkat kibővítsük ezzel is. - Talán látunk majd azt is egyszer, meg simogatunk. - Ezt azért nem merem felírni a listára, mert nagyon nem rajtunk fog múlni, hogy közelünkbe merészkedik-e egy holdszemű, de mosolyomban bizakodó vagyok. Akkor is az vagyok, sőt, magabiztosan mosolygok, mint aki tud valamit, amikor Szöszi kijelenti, hogy a lombkunyhó terén nem győzöm meg, ami az ablakokat illeti. Igazából blöff-mosoly, de neki ezt nem kell tudnia. Mosolygás közben rajta felejtem tekintetem az ide-oda röppenő szőke tincseken, ahogy csillan rajtuk a nap, ahogy mosolyog Szöszi... naná, hogy le akarom fotózni, de ez sem megy egyszerűen, mert nyelvet ölt mosolygás helyett és máris megjegyzem, hogy Csipetke nem miatta jól nevelt, viszont a névadás eredetére már fényt derítettem. - Szóval egy boga rontott el téged, addig jól nevelt voltál? - Szemtelenkedek vissza, mint aki tényleg nem félti a fülei épségét, szakadásmentes íveit, még akkor is nevetek, mikor eléri a fülemet és megmorzsolgatja kicsit. Tudom, hogy szuvenírt magának belőle úgy sem visz, és a nevetésből maradt mosollyal veszem, mikor végigsimít az arcomon, szakállas képemen - adok is a finom kézre, ahol érem egy csókocskát - és meg is jegyzem a furcsa mondatára, hogy mégiscsak láthatott rólam egy régi fotót. Amikor még nem voltam "szőrös", ahogy húgom mondta. A szakállvakargatás megfigyelésre felvonom a szemöldökeimet meglepetten, tisztán látni, ahogy egy pillanatra elgondolkodom, vajon tényleg gyakran teszem? Fel sem tűnt. És ahogy ez lenni szokott, ezek után, ha így fogok tenni, biztos, hogy mindig eszembe fog jutni ez Szöszitől. Nem mintha baj lenne. - Szép mentés! - Kacsintok rá pimaszul, mint aki még mindig nem hisz neki teljesen. - Nincs rá előírás a hadseregben, hogy kötelező lenne a rövid haj és borotválkozás, de a közvetlen felettesemnek, aki sok szempontból egy igazi seggfej és ne nézz így, ez a legfinomabb kifejezés rá, na szóval ez a külön saját előírás volt az egyik heppje. De ha már így szóba került: maradjon az álca-szakáll? - Kérdezek rá mosolyogva, hogy ő mit szól hozzá? Mondjuk nem tudom, mihez kezdek, ha kiderül, hogy ki nem állhatja? De az biztos, hogy nincs az az arcfelismerő program, amit becsapnék egy szakállal, még az is lehet, hogy a szemrész alapján is meglehetős bizonyossággal beazonosít, de kockáztatok, kockáztatunk egy kép erejéig, Szöszi kedvéért. Utána ahogy lehúzza arcom elé tett anyagot és megcsókol, elmerülök abban. Egy kést is észrevétlen tudott volna elővenni és belém mártani, nem hogy feltűnjön, hogy a perdai textíliát elteszi, valamiért. A hiánya később sem tűnik fel, a csók után mosolyogva folytatjuk a falatozgatást és élvezzük Elorak látványát, amelyen már az utolsó napsugarak csillannak meg. Sötétedik, helyenként az ablakokon már bentről szűrődik ki némi fény az utcákra, de ez is szép, festői úgymond, így eszembe is jut a fotózással együtt egy kérdés. A válasz egy hanyag vállrándítással indul, és ez után meglep, hogy nem egy rövidke választ kapok, amire természetesen figyelek. Egyébként is én kérdeztem, s ha már megtisztel azzal, hogy rendesen kifejti, ez a minimum. És figyelek azért is, mert jó nézni őt, ahogy belelendülve magyaráz, a lelkesedését közben, szemei csillogását, a mosolyát, az apró gesztusokat... Még az evést is elfelejtem folytatni, annyira nézem. - Értelek, még ha fogalmam sincs, hogyan lehet egy tájba a saját érzéseidet belefesteni. Mármint hogyan csinálod. Úgy hangzik, mint egy varázslat! És miért éppen festés? Azt beszéltük, hogy rád is nagy hatással volt a Perda, amikor először megláttad idelent. De... megállapítottad te is, hogy beszarás, milyen szép. Nem pont ezekkel a szavakkal. - Ingatom egy kicsit a fejemet somolyogva, megint késve esik le a nem Szöszi-kompatibilis szóhasználat. - De hogyan jött utána az, hogy ide nekem egy ecsetet és festékeket és nem egy digitális rajztollat? - Kérdezek még, mert arra emlékszem, hogy azt mondta, odafent nem festett. Talán festményeket szeretett nézni? Emiatt nem digitálisan alkot? Vagy ez valami emberi berögződés, még mindig nem szoktunk hozzá a modern cuccokhoz pár évszázad alatt, hanem vonzódunk valahogy a kézzel fogható régi dolgokhoz, amely több ezer éven át kísértek el minket? Beszéd közben elpillantok az alattunk elterülő Elorak felé és akaratlanul is megakad a szemem valamin az egyik haladón, amire elhúzom a számat. - Pfff. Ha valakinek aggódnia kell a vonalai miatt, az Aliyah. Így habzsolni... - Mutatok egy mártásos végű tésztacsíkkal le, ahol a perdai nő tart éppen vissza Qesa'a-hoz, ami azt jelenti, hogy mindjárt nekünk is szedelőzködnünk kell. És igen, Aliyah habzsolt, véletlenül sem mi ettünk túl kényelmesen lassú tempóban, sokat dumálva mellé.
*Vadember kezet foghatna anyával, de ezt már nem jegyzem meg, ahogy nem kötök bele abba sem, amit a festményekről és a teraszról mond a vihar kapcsán. Hallgattam eleget, attól még nem fogadtam meg és ha legközelebb vihar készül, akkor is kint leszek. Nem fogom a városi kabinom apró ablakán keresztül, vagy a közösségi tér hatalmas üvegtábláin át nézni, akár egy filmet. Azt érezni kell. Az illatát, azt ahogyan a szél az arcomba fújja az eső cseppjeit, az erejét és a hidegét. Ezért sem egyezünk meg abban, hogy milyen legyen a kettőnk lombkunyhója ahol néhanapján titokban találkozhatnánk. Mert ugye csak erre használnánk. Qesa`a ajtaja előtt már nem is tudunk hosszas érvekbe bocsátkozni, későbbre marad a titkos randevúk helyszínéül szolgáló, majdani lombkunyhó megtervezése. Ám azután, hogy sikeresen túljutottunk a morgó perdain, ráadásul megkaptuk a panorámás „teraszát” is a könnyű vacsoránkhoz, egészen más témák bukkannak fel a múltból, és egyelőre azokban veszünk el. Mindketten visszacsinálnánk a szakítást, amire újabb és újabb áldozatot teszünk le elképzelt oltáraink elé, nem meglepő módon mindnek köze van azokhoz a dolgokhoz, melyek mélyebb nyomot hagytak bennünk. * -Gondolod, hogy ez a kulcsa mindennek? A festékem, a fegyverek, később a kulacs…*Itt azért némileg feddőn nézek rá Vademberre, mert értem a célzást, de végül is bejött. Segítségemre volt akkor a szándékosan „elveszített” kulacs.* -….a kikötőben viszont nem volt semmilyen áldozat, azért fulladt kudarcba. Ma mit veszítsünk el? *Kérdezem tőle arra rámutatva, hogy jobb ma egy elveszített apróság, mint holnap egy lebukás vagy újabb szakítás. Nem mintha bármi logika lenne az egészben, de eljátszani a gondolattal szórakoztató és már babonából is megéri. Ezek mind szép emlékek és örömmel gondolok vissza rájuk attól függetlenül, hogy akkor nem voltam éppen jó kedvemben, de kell ilyen is, noha jelenleg nincs szükség arra, hogy feldobja a hangulatot, mert anélkül is megtesszük mi magunk. A vacsora arra is remek alkalmat nyújt, hogy egymás ajkáról kóstoljuk az ételt, ami pedig újabb és újabb csókoknak ágyaz meg. Szerencsére a vágyainkat korábban a bokrok között már egy kicsit enyhítettük, az egymásnak esés hevességén túl vagyunk, különben Qesa`a terasza bánná, no meg abban sem vagyok biztos, hogy ide nem látnak fel a lenti haladókról, szóval maradunk a csillagos ég alatt elcsattanó csókoknál, hogy ezen étvágyunkat szinten tartsuk. Az étel finom és különleges, mondhatni a lehető legjobb békülős vacsorának, ám sok más is a felszínre kerül. Ártatlan témának tűnik, és a közbe iktatott történetek a főzési kudarcokról még meg is nevettetnek minket, jóllehet ha én főztem volna teán kívül bármi mást, akkor nem csupán egy elsózott étel lett volna a végeredmény, hanem talán a konyha is ráment volna, de néhány edény biztosan. Próbálom magamnak is megmagyarázni azt a régi mondást, amit Vadember fűz hozzá a hallottakhoz, én pedig gyanútlanul vágom rá a vak szerelmet, mint indokot, nem tudva, hogy ezzel mennyire elgondolkodtatom. A kis csend nem kínos és nem is nyúlik olyan hosszúra, hogy rossz érzésem legyen. A szerelem nem csak akkor vak, amikor az ételt sózzuk, hanem mint például most is, elfedi az apró jeleket, így nem veszem észre Vademberen, hogy ez esetleg kellemetlenül érintette volna. * -Igen, talán, de a só mindenbe kell, míg a fűszereket jól meg kell válogatni az ételekhez. *Könnyedén megvonom a vállam, csak találgatok és a józan paraszti eszemre alapozok amikor még ezt is megmagyarázom, ám észrevétlenül gyorsan áttérünk az ellenállók sajátos csemegéjére, mely már első hallásra kivívta a kíváncsiságomat. Azt hihetné az ember, hogy a Város lakóinak sokkal több mindenben van része, jobb ellátásban mind orvosilag, mind az étkezésben, ám ez a teória megdőlni látszik, amikor Vadember a sokféle húsról beszél. A legelterjedtebbre van lehetőség megkóstolni, az pedig a hexa, minden más a finomságát és ritkaságát tekintve, társadalmi szintenként változik. Az ellenállók azonban bármihez hozzájutnak, de ez csupán az első pillanatban meglepő, egyébként meg ésszerű, hogy szabadon élve azt eszik amit találnak, de a Perda bővelkedik ilyen kincsekben, az egyetlen ami nem történhet meg az ellenállókkal, hogy éhezzenek. * -Jó, rendben. Szívesen megkóstolom. *Mosolygok lelkesen és valóban úgy is gondolom. Ha Vadembernek megfelelt, sőt még az egyik kedvence is, akkor minden bizonnyal finom lehet. Már néhányszor volt alkalmunk tesztelni egymás ízlését, és bátran mondhatom, hogy sok mindenben megegyezünk, kizártnak tartom, hogy ne találjam ízletesnek. Főleg ha ő készíti el, még soha senki nem készített nekem saját kezűleg vacsorát, reggelit, ebédet, egy éhenhalás elleni szendvicset….anyukámon kívül. S persze én sem magamnak, legfeljebb egy kis instant levest, amit be is vallok és egy kicsit szégyellem is magam, de úgy gondolom, soha nem késő megtanulni. * -Értem, szóval ha egyszer ellenálló leszek én is, simán megtanulok főzni-sütni. *Tréfának szántam, abból kiindulva, hogy Vadember a Dominiumon még nem volt híres szakács, de mára azzá lett és még rajtam is túltesz, ami persze nem nehéz. Azt is megtudom mi volt régen a kedvence, nem akadok fenn azon, hogy az üdítőital mennyi gyümölcsöt látott vagy sem, de szélesen elmosolyodom ennek hallatán.* -Ezt jó tudni. Majd összegyűjtök neked pár tasakkal és legközelebb elhozom. *Azt hiszem nem nagy dolog. Amúgy is ritkán tudjuk összehozni a személyes találkozót, annyi idő alatt eleget össze lehet gyűjteni, és könnyebb megmagyarázni a környezetemben, hogy mostanában megszerettem, mint azt, hogy mitől ugrom ki megint a bőrömből, mitől vagyok megint mosolygós. Mert ez lesz amint visszaérek a Városba. A felhők felett fogok lebegni azzal a tudattal, hogy Vadember ismét rám fog várni valahol és én hozzá fogok sietni, és tervezhetünk megint újabb találkozókat. A rossz kedvemet sem volt könnyű a télre, rossz időre, borongós égboltra ráfogni. Callum sem hitt nekem, láttam rajta, épp csak tapintatosabb volt, mint anya és nem kérdezgetett. A főzésről újabb történet bukik ki Vademberből, újabb próbálkozás ami megnevettet, és egyben remélem is azt, hogy ebből a kísérletből egyszer majd ehető lepény lesz. Talán ha Tepsi, az ellenállók briliáns szakácsa a szárnyai alá veszi Vadembert, és némi gyakorlás után már nem lesz kőkemény harci eszköz a tésztából. * -Ha neki sikerült, akkor ő tudja a titkot. Tanulhatnál tőle. *Nem is tagadom, hogy örülnék neki, fel is csillannak a szemeim annak reményében, hogy egyszer majd együtt készítünk lepényt. Máris van tanácsom arra nézve, mit ronthatott el, de kiderül, jobb ha maradok a festészetnél és a botanikánál. A növényekkel jobban boldogulok még földben élő korukban, mint learatva és lisztté őrölve. * -Á..óóó, hát akkor túl erősen gyömöszölted. Gyúrtad. *Még ezt sem találom el, hogy mit kell a tésztával csinálni, de ezt is nevetve mondom, ahogyan elképzelem az ellenállókat és a városi őrséget tészta csata közben. Szép is lenne ha az ellenállók győznének, Terson kancellár valószínűleg el sem hinné, hogy a képzett embereit tésztagombóc gránátokkal győzték le. Mindenesetre a korábbi „nem tervezünk semmit” felkiáltásunk után, a közös főzés-sütés már a sokadik terv, és amikor szóba kerül a holdszemű, annak simogatásával bővítjük az amúgy sem rövid listánkat. Csupán a lombkunyhó ablakainak kérdésében nem tudunk egyetérteni és ez újra téma lesz köztünk, de nem hagyom magam. Akkor majd két lombkunyhó lesz. Csipetkéből viszont csak egy van. Arra is emlékszem miért és hogyan neveztem el, és azt a tulajdonságát máig nem volt képes levetkőzni, hiába próbáltam szép szóval győzködni, tanítgatni, jutalom falatokkal rávenni arra, hogy ne csipkedjen meg minden arra haladó embert…nem sikerült. Azt viszont észrevettem, hogy bármilyen furcsa is, csak azzal viselkedik így, aki tetszik neki és a csipkedése óvatos, egyáltalán nem fáj, kivéve persze ha a csőre nagyon beleakad az ember hajába. A Város boga szállásán nem sok ember fordul meg, de akik igen, azok szeretik és tisztelik az állatokat, akiről úgy érzi, rosszat akar, azt inkább feldönti. Egyszer előfordult, szerencsére csak a katona büszkesége csorbult és más baja nem lett azon kívül, hogy a társai kinevették. * -Én kérlek szépen most is jól nevelt vagyok. *Mondom ezt úgy kihúzva magamat büszkén, hogy utána máris rákapok a fülére, hogy megmorzsolgassam Csipetke módjára. Ebben a derűben készül el rólam néhány kép, vicces és kevésbé nyelvnyújtós is, amit Vadember nyugodt szívvel eltehet magának emlékbe, amit sajnos én nem mondhatok el magamról. Nálam nem lenne biztonságban a róla készült kép, bár eddig nem adtam okot arra, hogy leellenőrizzék a feljegyzéseimet, a pda-n tartott tartalmaimat, de soha nem lehet tudni, ki szolgáltat erre indokot a kancelláriának és milyen megfontolásból. Csak költőien jegyzem meg, már azelőtt ismerve a választ, hogy feltettem volna a kérdést, szomorúságom áthat a tekintetemen és kapok egy csókot az arcát simogató kezemre. Erről is vétlen szólok, aztán magyarázkodhatom, pedig csupán megsimogattam az arcát és tetszett a borosta. Azt látom, hogy a merőben logikán alapuló magyarázatom meglepi és elgondolkodtatja, csak épp azt nem tudom, hogy ez pusztán bizonytalanság, vagy valami más ami nem vet rám jó fényt. Nem éreztem másnak az arcát korábban sem, és nem is láttam, megszoktam már ilyennek, de szívesen megnézném mennyire kisfiús a mosolya ha nem takarja szakáll és bajusz, ami egyébként kicsit öregíteni szokott. Jellemző, hogy őt pont nem, az a csibészes mosoly és az, hogy a szeme se áll jól, nagymértékben ellensúlyozza. Azt viszont, hogy megint olyan szót használ amiért megcsipkedném a fülét, semmi nem tudja kompenzálni és kap is érte egy rosszalló pillantás, jóllehet talán észre sem veszi, fogalma sem lesz arról, miért. * -Tudom, a bátyám sem szokta magát nagyon megerőltetni, ha szolgálatba lép. *Nem előírás, de ajánlott, amit Max nem mindig érez úgy. Ez szerintem sajátságos férfi lustaság, pedig elég humánus és tartós megoldások vannak már, ami valószínűleg nincs meg a Rebelliumban, nem az az elsődleges. A fejemet rázom a kérdésére és kezemet ismét a borostára simítom, a csiklandozó érzés jobban elnyújtja a számat.* -Nem tudom, nekem így is jó, így ismertelek meg. Ha megválsz tőle, úgy is jó lesz. Persze biztosan furcsának tűnik majd az első percekben, de szerintem az is jól állna. *Vállam is megvonom, igazából ebben nem tudok dönteni és nem is akarok. Abban, hogy végül mégis kapok róla egy fotót, is ő dönt, apró feltétellel, melyet azután, hogy megörökítette magát, le is rántok az arcáról. Izgatott vagyok miatta és a csók is magával ragad, így esik bele az ember lánya a saját csapdájába és minden bizonnyal nagyot nézek majd ha visszaértem a perdai szállásomra, hogy miért van nálam a Shiennel asztalaiból egy konyharuha. Csalódott is leszek, mert nem arra számítok majd, de egyelőre még a vacsorával és a rohamosan bealkonyuló perdai város szépségével vagyok elfoglalva. Ezek a színek magával ragadóak, csodálatos látvány, és talán ezért is jut eszébe Vadembernek, hogy a festészetről kérdezzen, mert amit most látunk fentről, az vászonra kívánkozik. Mindezt el is mondom neki, hogy miként érzek amikor festek, hogy miért jobb ha én alkotom meg a képet ahelyett, hogy egyszerűen lefényképezném. Leleks vagyok, de azt nem tudom, hogy mennyire érti a szavaimat. Nos, sajátosan értelmez az már biztos. Tényleg hozzá fogok szokni a trágár beszédhez, mert most már a rosszalló tekintetem nem oly hosszan nyugszik rajta mint korábban és mosoly követi.* -Biztosan nem _ezzel_ a szóval. *Nem mondom ki melyikkel nem, de kihangsúlyozom, hogy tudja, valami nem stimmelt az ő mondatában. S azért is elmosolyodom, mert Callum is a varázslat szót használta amikor a festészetről beszélt…meg persze csalásról. * -A fénykép csak azt az egy pillanatot örökíti meg. Előttem közben minden változik, míg festek más lesz a hangulatom, olykor meglátok egy apró részletet amit korábban nem, vagy más lesz az árnyék és felfed olyasmit, amit addig eltakart, vagy épp eltüntet valamit, ami ott volt. Nagyon sok érzelem fut át rajtam míg a képet festem, főleg ha alkalmam nyílik arra, hogy ott helyben kezdjem el és fejezzem is be, s nem emlékezetből kell. *Ilyen is van, így ismertem meg Callumot személyesen és még ma is megmosolyogtat az az emlék. Ott a városi raktárak mögött kezdődött az életem igazán. * -Először nem volt ecsetem. Akkor kezdődött amikor leköltöztünk a Perdára és megláttam azt a sok zöldet és sárgát, és pirosat, a kék folyót és a kék eget, a fehér felhőket…neked nem kell mondanom. *Elnevetem magam a nagy lelkesen ecsetelés közben, hiszen pontosan tudja mi az ami nekünk embereknek a legszebb és a legfontosabb a Perdában. A szabadság, a természet szépsége, az, hogy nem falak vesznek körül. * -Magától mozdult a kezem, először csak a porba rajzoltam egy faággal, később a kezembe került a méregnyelv, ami egészen sötétzöld színű és a szárának a leve összefestette az ujjam, amit a ruhámba töröltem. Aztán megismerkedtem pár perdai asszonnyal akik ismerek minden növényt és segítettek, mit honnan szerezhetek be. Ecsetet is sikerült csinálnom az útmutatásaik szerint, bár ők nem képek festésére használják. *A többi jött magától, és rájöttem, hogy mindent ami bánt, kifesthetem magamból, ha jó kedvem van, akkor pedig azt. A festés volt az én szabadságom, a menedékem, ami elvitt egy különleges világba, ahova más nem léphetett be. Mesélés közben egy újabb tésztacsíkért nyúlok, de csak akkor harapok bele amikor elhallgatok. Egy falat a perdai diós mártással, és észre sem veszem Aliyaht, csak amikor Vadember felhívja rá a figyelmemet. Elszomorodom.* -Ó, túl gyorsan ért vissza. Valaki igazán marasztalhatta volna még. *Fejemet vadember vállára hajtva nézek lefelé, bár már nem a perdai kísérőmet figyelem, hanem a sok apró kis lámpást, ahogy sorra gyúlnak ki a haladókon. * -Milyen szép. Apa mesélte nekem amikor kicsi voltam, hogy a Földön éltek olyan apró kis bogarak, melyek esténként világítottak. Azt mondta, hogy azok a földi csillagok azoknak a gyerekeknek, akik nem érik el az eget. Így nézhettek ki, mint most odalent a város.
- Nem tehetek róla, hogy a kulaccsal rosszabbul célzol, mint a tekinteteddel! - Nevetgélek a feddő és célzatos pillantásán, mely célt ér, el sem tudnék ugrani előle. A folytatásra egy kicsit alább hagy a jó kedvem, de beszéd közben hamar visszaszerzem azt. - Ha ezt akkor is tudjuk, valamidet a vízbe dobtam volna, mert hát a te cuccodnak kell lennie, ha követni akarjuk a sormintát! Akkor túl sokat veszítettem azzal, hogy nem mutattunk be ilyen áldozatot, ma nem szeretnék így járni megint, szóóóval.. mid van, mit áldozhatunk fel? - Vigyorogva nyújtogatom a nyakamat a táskája felé, mintha máris meg akarnék kaparintani onnan valamit, találomra belekotorva, hogy egy elegáns, váll felett hátraindított dobással elhagyjuk azt. Babona lenne csupán, mely meghazudtolja, hogy felnőtt komoly emberek vagyunk, egyikünk még tudós is. Ettől még azért felmerül bennem, hogy csak a szokás kedvéért beszerzek egy marék... ruhagombot, legyen minden alkalomra egy, amit elhagyhatunk. A rossz kedv mellé, mert ez az, amit sikerül újra és újra elhagynunk, sokszor egészen tartósan. A kínosabb témákon is sikeresen túljutunk, mint a korábbi házasságok, s inkább arra fókuszálunk benne, hogy ki mit főzött vagy leginkább nem főzött meg ez idő alatt, és a só és szerelem témájáról is tudunk úgy beszélni, hogy nem torkollik olyan kínos csendbe, mint a kapunál befelé jövet az őrök ártatlannak szánt megjegyzései esetén. - Hm, ebben van valami. Látod, megy majd ez a főzés, elméletben már jó alapjaid vannak! - Mosolygok rá, persze azt azért megjegyzem később is neki, hogy nem elvárás, hogy tudjon is főzni. Főzök én, meg vannak ilyen kiváló helyek, mint a Shiennel asztalai is, ahonnan a mai vacsoránk is származik, éhen nem halunk egy randin sem. Az ízlésünk is találkozik több pontban, ami lényegesen leegyszerűsíti az egészet ráadásul. Persze, ha van kedve, tanuljon csak, én nem ellenzek semmit, amiben örömét tudja lelni. - Hát, az biztos, hogy segít, ha a Városon kívülre költözöl, ha azon belül még mindig ilyen csapnivalóak a lehetőségek. - Mosolygok, de igyekszem óvatosan fogalmazni azzal, hogy ehhez ellenálló legyen vagy csak Elorakba költözzön át. Nem mert ne látnám ott szívesen a Rebelliumban, csak... azt hiszem, még nem áll rá készen... meg még néhány ellenvetés. Inkább azzal folytatjuk, hogy a Dominiumon vagy a Városon belül, ami még csak akkor kezdett kiépülgetni, én sem voltam valami ügyes, sőt az ízlésem is olyan volt, hogy egy gramm gyümölcsöt sem látott üdítőital volt az egyik személyes kedvencem. Igazából még most is, csak nem érhető el nekem és valamiért eszembe sem jutott, hogy Raven-t is megkérhetném, szerezzen már nekem, még ha ő tuti mellécsomagolna valami illegálist is. Pedig a megoldás triviális, mégis meglepetten emelem meg szemöldökeimet és egy pillanatig visszakozok. - Jajj, nem azért meséltem el, hogy ezzel burkoltan rávegyelek, hogy hozz nekem ilyent, de... - Kis habozás után fejeztem be a mondatot, magamban gyorsan átpörgetve, hogy rejt-e bármi veszélyt Szöszire nézve az egész? Húgom után már megfontoltnak kell lenni. Ám úgy tűnik miatta túl aggódós lettem, hiszen magam is belátom, pár ízesítőporos tasak még csak szemet sem szúr senkinek, nem titkos raktárakból kell lopni, hanem szimplán megvehetőek, nem is drágán, így megenyhülve-ellazulva mosolyodok el. - ...de köszönöm. Örülnék neki! A szállítmányért kérsz előleget? Hány csók mostanság az ára egy tasaknak? - Nevetek rá, ahogy előjön belőlem a kereskedő és logisztikus egyszerre, s ha belemegy abba, hogy csók legyen az ára, hát az ideális vevő leszek, aki inkább felfelé fogja alkudni az árat, nem pedig lefelé. - Ááá, Tepsi egy varázsló! Vagy meghagyom neked a tésztákat. Ketten együtt vagy pompás ebédeket és vacsorákat rittyentünk össze, vagy elegendő mennyiségű kő-bombát tudunk csinálni az Ellenállás felfegyverzésére! - Vigyorodok el és valahol mindkét opció szimpatikus. Előbbi ízletes élményeket ígér, utóbbi meg azt, hogy könnyesre fogjuk nevetni magunkat a rosszul, kőkeményre gyömöszölt tészta miatt, mely szóhasználat megnevettet és meg is jegyzem. Ki kell vele akasztanom majd Tepsit alkalomadtán! Ez saját kis listámra kerül, míg a közöset tovább bővítjük még egy tétellel, a pda-m meg gazdagodik néhány képpel, többféle érzelmet elkapva Szöszi arcán: nyelvöltőset, szemtelenkedőset, játékból duzzogósat, felháborodottat és mosolygósat, nevetőset is, attól függően, mikor miről volt szó Csipetke és Szöszi közti gyanús párhuzamok megtalálása során. Halkan jajjongok közben, mikor a fülem lesz az áldozat, de azért a képet elkészítem Jólnevelt Szösziről. Aztán kitalálunk módot rá, hogyan legyen is meg ne is legyen rólam képe Jasmine-nak, mert hát csak a szakáll és a bajusz önmagában nem elégséges álca. Lehet a kendő sem, de legalább megpróbáltuk. S ha már itt tartunk - nem mellesleg értetlenül tárom szét a karjaimat a rosszalló pillantására, hogy most megint mi rosszat mondhattam? - megkérdezem azt is, mit szólna ha nem csiklandozná minden egyes csóknál arcom szőrzete? Figyelek a válaszra, ami arra is jó, hogy magamnak ne akarjak mindenáron választ találni a kérdésre, miért is olyan fontos, hogy a megjelenésem még imponálóbb legyen Szöszinek? Az ő válasza kellően semleges, amit mondjuk nem bánok, mosolygok is hozzá. - Talán majd egyszer. - Jegyzem meg somolyogva, és felvillan bennem az emlékkép, mikor Ravennel megegyeztem, ha megborotválkozom, az jel lesz, hogy megtaláltam A Nőt. Ezt inkább nem mesélem el Szöszinek, mert mindig azt fogja várni, hogy mikor jelenek meg sima állal, és mindig csalódni fog, mikor nem így teszek. Legalábbis gondolom, hogy csalódna. A télen írt levelei alapján igent mondanék, de azóta sok idő eltelt és most újítottuk csak meg a kapcsolatunkat, tehát feleslegesen aggódnék, de inkább megtartom mégiscsak magamnak ezt amolyan tesók közti poénnak. Hagyom a témát elsikkadni, és az előttünk-alattunk elterülő festői látvány meg a korábbi fotózás miatt inkább a festésről érdeklődök, mert ha nekem a főzés olyan, amit korábban a Dominiumon nem csináltam, akkor ez a festés az, ami Szöszinél ilyen: a Perdával lépett be az életébe. Somolygok - vagyis inkább sunnyogva szélesen mosolygok -, mikor kiemeli, hogy nem az általam használt szóval élt és most sem hajlandó kimondani, de aztán az egyik utolsó tésztacsíkot majszolva hallgatom őt, ahogy mesél és közben el-elmosolyodik, talán egy-egy szép táj jut eszébe, vagy csak általában lelkesedik a hobbijáért. Hozzátenni az elhangzottakhoz nagyon nem tudok, de látható a tekintetemben némi csodálat, tényleg varázslatnak tartva a festőtehetségét, a látásmódját. Azt hiszem, ez az egyik, ami tetszik benne. Vele együtt nevetek fel én is. - Ismerem az érzést, de mondd csak! Jó hallgatni. - Mosolygok rá és ahogy nézem őt, az is rám van írva, hogy nem csak hallgatni jó, hanem nézni is, hogy szépnek találom. - Nem szoktad befotózni a képeidet? Nincs a pda-don? Tényleg éjjeli képet szoktál csinálni? Kis fejlámpával a fejeden... - Vigyorgok rá elképzelve őt így, arra nem gondolván, hogy úgy megfesteni valamit igazán lehetetlenség lenne. Aztán lehet nem látok egy képet se, ha van is a pda-n, mert ekkor szúrom ki Aliyah-t odalenn és méltatlankodásomnak hangot is adok, amiért ez a vacsoránk végét jelenti. - Ü-hüm. - Értek egyet Szöszivel, hogy a perdai nő pont most nem találkozott egy barátnőjével sem egy kis csajos csacsogásra - ami sosem rövid, még akkor sem, ha állításuk szerint sietnek, nagy rohanásban vannak -, miközben meghúzom a tömlőt pár korttyal öblítve le a vacsoránkat. Elmosolyodva veszem el számtól a tömlőt, amikor a vállamra hajtja a fejét és már kínálnám is az itallal, mikor egy történetbe kezd. Fejem a fejére hajtom lágyan, úgy hallgatom. - Ez kedves történet! Valahol mókás is, mert mi odafent éltünk gyerekként a csillagok között utazva, mégis elérhetetlenek maradtak. És valahogy nem is tudtam értékelni akkoriban. Egy olyan kis bogárka jobban lázba hozott volna... ha meg húgom vagy Anyám párnájára teszem, ők is lázba jöttek volna, jó hangosan! - Kuncogok így utólag is ezen a meg nem történt csínyen, de pont a tapasztalat miatt tudom, micsoda sikítozás lett volna. Mert természetesen a legrusnyább bogarat választottam volna, nem valami olyant, amire a nők csípőből rávágják, hogy de cuki! - Gyere, lassan szedelőzködjünk. - Adok puszit a hajára felé fordítva a fejemet és most kínálom neki a tömlőt, hogy igyon, aztán visszapakolok mindent a tálcára. A létránál előre megyek, majd letéve a tálcát lesegítem őt is, hogy aztán a lépcsőn már együtt folytassuk. Odalent a műhelyben még ég a fény, a morcos perdai is ott van az asztalnál, ahol hagytuk, a bőrön jelölget be valamit, amit leginkább csak ő tudna megmondani. A neki itt hagyott étel elfogyott, begyűjtöm azoknak a tálkáit is. - Mi köszönni mindent nagyon, Qesa'a! Szép estét! - Köszönök el tőle. - Hagyd a tálcát. Reggel találkozóm van Shiennel asztalainál, majd visszaviszem. - Köszönni nagyon! Ide én letenni, lenni jó így? - Kérdezem, s az asztal sarkára helyezem, melyre az engedélyt megkapom. Szerencsére nem borítok le semmit, pedig fél szemmel nem is azt néztem, hova rakom a tálcát, hanem az asztalon a munkához kikészített, bőrből - mi másból? - készült tárgyat figyelek elgondolkodva. Mikor felpillantok, a szigorú Qesa'a-val találkozik a tekintetem. Fordulnék is már el Szöszi felé, mikor megakaszt az agg perdai hangja. - Napközép előtt gyere el holnap! Ezúttal ne késs! Na, Shiennel áldjon titeket, kifelé most már! - Kapjuk meg a sajátos útravaló elköszönést, amire én csak biccentek, újra szép estét kívánva és megköszönve a lehetőséget, hogy fent lehettünk. Az ajtóban, de inkább kint előtte futunk össze Aliyah-val. - Áh, megvagytok! Mehetünk...? - Bizonytalanul nyújtja el a szó végét kérdezve, hogy most merre is tovább. - Akkor? Kikötő jöhet? - Fordulok bizakodó mosollyal Szöszi felé. - Egyébként nem fázol? Nem kevés ez a... minipalást? - Egészen biztos vagyok benne, hogy ennek a ruhadarabnak nem ez a tisztes neve, pedig tökre úgy néz ki!
*Vadember visszavágása felvidít, mert ezek szerint célba ért a pillantásom. Halkan felnevetek, még a fejem is mozdul kicsit feljebb, követve szemöldökeim finom ugrását.* -Áááháá! *Csak ezzel az elnyújtott hanggal nyilvánítom ki derültségemet és elégedettségemet, amiből akkor is merítek, mikor a karmát és a sors fura fintorát említem az elhagyott tárgyak és kudarcba fulladt találkozók kapcsán. Vadember máris kap az alkalmon, előirányozza egy újabb tárgyam elhagyását, nekem pedig el kell gondolkodnom, hogy van-e nálam egyáltalán olyasmi, amit minden gond és későbbi meglepetés nélkül eldobhatnék. Szavai között azonban akad olyan is ami egészen megható és kedves a szívemnek, ami pirosló arcú mosolyt csal ki belőlem, ami megdobogtatja a szívemet is. Nyaknyújtogatása viszont a csendes mosollyal ellentétben kuncogásra késztet, és már húzom is a táskámat magamhoz közelebb, majd tolom felé, hogy nyugodtan keresgélhet. Van benne zsebkendő, fésű és vékony szalag a hajamhoz, a pda-m, egy új termosz amiben víz van, de kisebb mint az amit elhagytam, eldobtam, lévén a táskámban ez a kisebb jobban elfér. Van még egy ajakbalzsam kis tégelyben, perdai kézműves termék, amit még tél előtt kaptam Quinlah-tól, mert folyton arra panaszkodtam, mennyire kiszárad az ajkam. Kisebb mint a festékes tégelyeim, lehet, hogy vadember meg sem találja a táska alján, ha esetleg nekikezd a keresgélésnek. Sok minden nincs nálam, nincs is szükségem ennél többre. Nem sokkal később, néhány kellemetlenebb téma után, azon veszem észre magam, hogy már elméletben főzök. Nagy ugrás ez a szerelemtől, de kicsi a sótól.* -Ez azért még távol áll a jó alaptól, de köszönöm a bizalmat. *Kisebbítem az erényeimet, melyek a főzés terén amúgy sem törnek magasra. Annyi nem elég, hogy tudjuk mennyi só kell a ételbe, és mennyi fűszer, hiszen nem mindegy melyik fűszert melyik ételbe teszem. Még most is sokszor előfordul, hogy nem tudom mit eszek ha vendéglátóim elém rakják, és valószínűleg nagyokat derülnek rajtam amikor a tudomásomra hozzák, mivel etettek. De vagyok olyan hős, bármit szívesen megkóstolok, ahogy főzni is megtanulnék, ha lenne időm rá és lehetőségem, de Castillo kancellár még mindig nem tett le arról, hogy a munka alá temessen. Ha van is kis időm, azt mostantól megint arra fogom használni, hogy Vademberrel töltsem. Talán össze köthetnénk majd a kellemeset a hasznossal és ha már úgy is találkozunk, ő meg főz nekem, tehetnénk azt közösen is. Például azzal, ami az ellenállók kedvence, ami remekül megy is neki. Elmondása szerint nem mindig volt ilyen konyhatündér, de az ellenállók között szinte rákényszerül az ember, és én is erre asszociálok amikor azt találom mondani, hogy én is akkor tanulok majd meg főzni, ha ellenálló leszek. Semmilyen hátsó szándékom vagy tervem nem volt ezzel, de félreérthető és Vadember meg is teszi. Érzem szavaiban a finom célzást, hogy ez nem jó ötlet és jobban teszem ha maradok a Város közelében. Nem tudom ezt most hova rakni és az az igazság, hogy nem is akarom a helyén tudni. Ezért nem is válaszolok rá, hagyom hát ezt a témát is tovaszállni, amúgy is jobb kerül a helyére és erre pedig én csapok le. * -Tudom, de remek ötlete adtál, mivel kedveskedhetnék neked a finom vacsorákért. *Ezzel mintegy az árát is megmondtam, jóllehet nem várok el érte semmit sem, mégis a csókkal való fizetés felvetésén mosolyogva elgondolkodom. * -Óóó, nem is tudom, nagyon drágán mérik. Sok, nagyon sok, és nem csak csókkal fizethetsz. *Erre minden bizonnyal felkapja a fejét én pedig nevethetek megint azon a csibészes mosolyon és a jólelkű gazemberes pillantáson amit úgy szeretek benne. A közös főzésre-sütésre pedig máris rábólint amikor Tepsi, a Rebellium kiváló szakácsa és a tésztái kerülnek szóba, Vadember kőbombáival együtt. Bár tőlem még elméletben is meredek a tésztakészítésre adott jó tanács, félelmeimmel ellentétben Vadember nap csap le a gyanútlanul tett megjegyzésemre, csupán elneveti magát, és meg is könnyebbülök, hogy nem kerül pír az arcomra. Ismét. Azonban a remélhetőleg közeli jövőre tervezett konyhai kalandok, adnak majd bőven kellemes emléket, aminek lelkes résztvevője leszek.* -Gondolod, hogy nekem majd jobban megy a tésztagyúrás? Mindegy mi sikerül, hasznos lesz így vagy úgy. Csak aztán a híremet ne vidd, különben Tepsi még irigykedni fog. *Ezzel együtt már oly sok tervünk van a találkáinkra, hogy csak győzzük megszervezni mindet, pedig megmondtuk, hogy nem tervezünk, de amikor olyan jó?! S a tervekkel együtt a mosolyom is olyan ütemben szélesedik, ahogyan váltogatjuk a témákat, Csipetkével az élen. Itt merül fel az a dilemma, hogy ki nevel kit és valójában én tanultam csibészséget a bogámtól, amit nem hagyhatok szó, illetve megtorlás nélkül és amolyan bogásan elcsípem Vadember fülét. Kacagásom, ami az ő jajgatását követi, talán még lent is hallható és Qesa`a minden bizonnyal felteszi a kérdést magában, hogy mi a fenét csinálhatnak azok a rosszarcú égiek idefent az ő teraszán. Fotók készülnek rólam és rólunk, jókedvűek és szépek és mókásak is egyben, melyek mind Vadember gyűjteményét bővíthetik, ám csak költőien én is felvetem az igányemet egy saját képre róla, amiről az első pillanatban úgy hiszem lehetetlen. Azonban ezt is megoldjuk aminek nagyon örülök, még úgy is, hogy az arca nem látható rajta, viszont régi emlékeket idéz a kendővel, melyekkel kibírtam a hosszú telet. Vagy százszor felidéztem a találkozásunk legelejét, a festékem felborítását, a törött ecset sem került szemétre, összeillesztetem a két tört véget és megragasztottam, a legutolsó képet is azzal festettem. A törött ecsettel vittem fel a sötét tónusú festéket, lelkem egy darabját oda varázsolva az éjszakai égbolton szomorúan nyugvó hold mögé. Akkor is és most is, Vadembernek finom borostája volt, sosem láttam még csupasz állal, de nem is vagyok ellene. A diplomatikusnak tűnő válaszom arra, hogy mit is szeretnék, inkább arra vonatkozik, hogy ebben a témában döntésképtelen vagyok. Nekem mindenhogyan tetszik, nem akarom megváltoztatni, ha megteszi, ha megváltoztatja a külsejét az az ő döntése legyen, ne az enyém és ugyanúgy elfogadom őt. Mindezt persze nem mondom ki ilyen egyértelműen, tehát az én válaszom is kellően meggondolt. Jobb is, hogy áttérünk másra és azt már lelkesen ecsetelem, hogyan lett a festés a hobbim, hogyan alakult ki nálam, miként érzem magam amikor festek. Látom rajta, hogy tetszik neki, még ha nem is érti, de szavaival megcáfolja a feltételezésemet. Mondhatni ebben is rokonlelkek vagyunk, neki is ugyanúgy tetszik a Perda ahogy nekem és sok olyan dolgot látunk meg benne, amit más nem. * -Nem csak hallgatni jó. A Perda számomra maga a csoda. Néha azon kapom magam, hogy arra gondolok, kiülök egy sziklafalra és csak nézem a távoli tájat és hagyom, hogy a szél a hajamba kapjon, és csak nézem amíg a nap le nem nyugszik. *Egy egész nap kíséret nélkül, nem zavar senki, nem szól rám senki, hogy mennünk kell, s a végén bevackolnám magam egy kis kuckóba ami csak az enyém, hogy aztán az éjszaka, álmomban is azt lássam amit ébren. A kérdésére „ébredek” és eszembe jut, hogy szinte minden képem rajta van a pda-n, hiszen elküldtem azokat Callumnak, ám a fejlámpás megjegyzésen nagyot nevetek. * -Az nem lenne jó, a lámpa egészen más fényt nyújt, mint a nappali. A festmény sem olyan lenne, hiszen a színek is másnak tűnnek, s végül nem tükrözné azt amit magamban megéltem. Van egy éjszakai kép, de azt emlékezetből festettem. *Hangom elhalkul amikor erről beszélek, mert ha meglátja a képet, rögtön tudni fogja mire gondoltam és azt is, mennyire beleégett az emlékeimbe az az éjszaka. De már kimondtam, nem visszakozhatok, legfeljebb valahogy elkerülöm, hogy lássa a képet. PEdig ott van a pda-n és nem fogom tudni hihetően ezt mondani, hogy arról nincs fotó. Mindenesetre bízva a jó szerencsémben, előkeresem a pda-n a képekről készült fotókat. A vízesésről számos kép van különböző évszakokból, aztán van egy a fennsíkról, ott van az is amin Callum elsőre nem szúrta ki az apró bogarat, és ott van a tóparti kép is a végén, de igyekszem azt nem megmutatni. Talán nem is marad rá idő, hiszen Aliyah is felbukkan odalent, amit Vadember meg is jegyez, én pedig azt, hogy igazán maradhatott volna még egy kis csevejre Shiennel asztalainál. Azonban ahogy felnézek Aliyahról a városra, mely mostanra már az esti fényében pompázik az apró kis lámpásainak köszönhetően, más is eszembe jut. Elmesélem apa történetét, miközben önkéntelenül is Vadember vállára hajtom a fejem, ő meg közben az enyémre a sajátját és ez egyfajta nyugalmat hoz a lelkemre. Szeretnék minden estét így tölteni, egymás mellett ülve valahol. Egy teraszon, vagy a távoli tó partján, egy eldugott bokor tövében….de mikor gondolatban éppen ott vagyok, Vadember bedobja a gyerekes csíny ötletét és hirtelen felemelem a fejem, hogy ránézzek. Szemöldökeim összevonom, nem mondom, hogy zavartan, inkább rosszallóan és kérdőn.* -Te tényleg megtennéd? És ez jutott eszedbe? Borzasztó vagy, jobb ha ezek után vigyázok veled meg a bogarakkal. *Ezt úgy mondom, mintha rettegnék tőlük, pedig apa ezt soha nem hagyta. Szinte ugyanannyit tanultam tőle, mint anyától, hogy mégis a botanikát választottam, az inkább a természet iránti vágyam miatt történhetett meg és minden bizonnyal a művészi hajlamomnak is sok köze van hozzá. Ha esetleg Vadember egyszer meg akarna lepni egy párnámra tett bogárral, akkor valószínűleg ő fog meglepődni. Attól azonban, hogy a fejemet felemeltem, még megkapom a puszit a hajamra, ezzel is kicsit enyhítve a szomorúságomat, hgy az esténknek vége. * -De csak nagyon lassan. *Halványan elmosolyodom és elveszem a kínált tömlőt, hogy az utolsó falat húsos tésztacsíkot leöblítsem vele. Utána segítek elpakolni, amit Vadember a tálcára pakol, azt leveszem és a hátam mögé dugom, csak egy újabb és újabb csókért kaphatja meg. Elhúznám még ezt a játékot sokáig, de valóban igyekeznünk kell, ha nem akarjuk magunkra haragítani az embereket amúgy sem kedvelő Qesa`a-t, hogy legközelebb már az ajtóból kitessékeljen minket. Mint egy gyerek, úgy húzom az időt a lépcsőn is, de végül csak leérünk és szembe nézhetünk az öreg perdaival.* -Köszönni vendéglátás Qesa`a! Jó éjszakát! *Fejet hajtok az öreg előtt, még mosolygok is rá, ne legyen rossz érzése felőlünk, mi tényleg jó emberek vagyunk, még ha Vadember néha szemtelen is. Qesa`a szavain, melyek már akkor érnek minket utol, amikor elfordulnánk, kicsit meglepődöm, de örömmel töltenek el. Ezek szerint Vadember holnap reggel is itt lesz, hogy eleget tegyen az öreg kérésének. Nem mintha értem nem tenné meg, hogy marad. Odakint Aliyah már vár ránk, de most valahogy nem tud megmosolyogtatni a jelenléte. * -Menni, igen. *Válaszolok neki, de Vadember a kikötő felé invitál, amire elmosolyodom. Ha nem hagytunk el semmit Qesa`a-nál, akkor most itt az ideje, hogy megtegyük. * -Jöhet. Ott legalább nem kell sziklát másznom….nem fázom. Minipalást? Nem vagyok én királynő, hogy olyat hordjak. Nem tudom, hogy a perdaiak minek nevezik, én perelinnek. Finom puha és meleg. De átölelhetsz, hogy melegíts, ha esetleg erre céloztál volna. *Teszem hozzá még a tőlem telhető legravaszabb mosollyal, ami nyomába sem ér Vademberének. Aliyah csak bólint és igyekszik magába fojtania sóhajtást, ami azt jelezné, hogy ő már szívesen hazamenne ahelyett, hogy itt asszisztál két bolond ember játékaihoz. *
Véletlen megjegyzésem pírt von az arcára de olyan édes mosollyal, hogy az én zavart mosolyomat gyönyörködőre változtatja és összességében nem is bánom a kis elszólást vagy inkább kis vallomást. Ennyit azért megengedhetünk magunknak anélkül, hogy többet gondoljunk az egészbe, nem? Inkább nem gondolom most túl, amúgy is meglepetten vonom fel a szemöldökeimet, mikor Szöszi odaadja a táskáját. - Belenézhetek egy női táskába?! Van benne valami csapda vagy ilyesmi, ami megharaphat? Hm, akkor ballal, fémmel birkózzon meg a foga! - Viccelődök és egyébként nem volt soha érdekes számomra, hogy mit rejt egy női táska - legfeljebb csak kideríteni a sok évszázados misztikumot, hogy tényleg van-e bennük egy-egy fekete-lyuk, ami mindent elnyel? -, most csak a poén meg a babonánk kedvéért veszem át és nyúlok bele a táskába, na meg némi kíváncsiság, hogy ezzel is jobban megismerjem őt. A termoszba akad bele először a kezem, kiemelem, mosolyogva megforgatom, mint aki az eldobáshoz latolgatja a súlyát, de végül visszateszem. Van még itt kendő, de ezt nem nyúlom le most, pda-t is könnyű felismerni tapintásra, a tégely véletlenül akad a kezembe és emelem ki. - Ó, ez ismerős! De nem kék, ha jól látom. - Én simán festéknek nézem, hát nem emlékszem mekkorát sikerült felrúgnom tavaly nyáron, elveszett a fűben. Ez a tégely, mely még kisebb is, abszolút el tudna veszni. Végül visszateszem, több festékét nem akarom elpazarolni, nem gondolván rá, hogy ebben ajkára való kence van, melyet esélyesen ma már lecsókoltam onnan. A fésű a következő, amit megtalálok, a szalag elveszett a táska mélyén lévő fekete-lyukban. - Hm, hát végülis nem kötötte ki apró betűben a karma, mekkora dolgot fogad el áldozati ajándékként, habár szerintem igenis hálás lehet, ilyen aranyszálat nem kap akárhol... - Nem a fésű lesz az, amit elhagyok, eldobok, hanem a fogai közé akadt szép, hosszú, szőke szálat, melyet kicsippentek onnan és teátrális mozdulattal - hogy a karma jól lássa - leejtem a tetőről, ahol ülünk éppen. - Meg is volnánk, köszönöm! - Adom vissza diadalmasan a táskáját Jasmine-nak. Egyébként sem volt szívem semmijét eltulajdonítani így vagy úgy. - Megleptél amúgy. Nem mintha sok női táskában jártam volna ezelőtt, de azt hittem, több apró felesleges biz-basz van nálatok. Tudom, ne is mondd! Nem felesleges. - Vigyorodok el, direkt nem azt javítva ki, ami esélyesen karcolná Szöszi szép lelkét. Amit viszont megjegyzek, hogy ne siessen úgy ellenállóvá válni. Nem is a bizalom hiánya az oka, mert megbízom benne dacára Raven minden szavának, hanem... ez bonyolult. Szerencsémre nem látom rajta, hogy megbántottam volna vele és jobban kifejtetni sem akarja, hanem elegánsan tovább lépünk és ennek kimondottan örülök most. Még ha némileg el is szégyellem magam, hogy ezek után képes felajánlani, én pedig elfogadni, hogy csempésszen nekem a Városból. Oké, ízesítőport egy italhoz, ez csak akkor lenne főben járó bűn, ha megtudnák, hogy egy ellenállónak viszi, egyébként senki nem fogja rajta számon kérni, de attól még a csempészés az csempészés. - Sosem láttam még ilyen kedves és jószívű és gyönyörű fekete piaci árust. - Mondom ki a gondolataimat mosolyogva, majd rögtön rá is térek az árára, és figyelembe véve a kredit-perdit összeegyeztethetlenségét hamar megtaláljuk a fizetésre alkalmas közös valutát. Hogy komoly infláció sújtotta az ízesítőpor piacot, az nem lep meg, reméltem is, ami azt illeti, ezt mosolyom is tükrözi, de a folytatás az, amire felkapom a fejem és szemem is megcsillan, ahogy Szöszi remélte. - És nem csak az ajkaidra adva a csókot. - Önkéntelenül is végigpillantok rajta zsivány mosollyal, mielőtt visszatérne tekintetem a kék szemeihez. - Nem maradok adósod! - Egyezek meg vele a feltételekben, igazán nem esett nehezemre, mi több, rettentő lelkes is vagyok. A pillanat, amikor megbánom, hogy egy nyílt tetőn ülünk, nem lehet elkezdeni a törlesztést itt és most, de lesz még erre alkalmam bőven. Addig csak egy forró csókot adhatok ajkaira, kicsiny előlegként, hogy komolyak az ízesítőpor-vételi szándékaim. A főzési téma már komolytalanabb, de a tervünk, hogy közösen csinálunk egyszer valamit valahogy mégsem csak vicc, hanem egyszer be is váltjuk, bármi süljön is ki belőle. - Biztosan, neked olyan finom ujjaid vannak, sokkal jobban gyömöszölsz velük! - Villantok mosolyt rá, miközben kezembe fogom egyik említett kezét, hogy végigsimítsak a hosszú, finom ujjakon, a bársonyos bőrén, emlékezvén, mennyire élvezem, mikor a testemet járják be hol lágyan, hol már-már karmolva. - Hogyisne! Dehogy mesélek! Még a végén jön és elszeret tőlem! - Kerekítem el a szemeimet méltatlankodva, hogy nem fogom én Tepsinek emlegetni, de szerintem Carlisle rögtön levágja majd, ha visszaértem a Rebelliumba, miért ér fülig a szám vigyoromban. Valószínűleg azt is sejti majd, hogy nem csupán egy újabb nő van a dologban, hanem Szöszi, akiről meséltem neki és megeskettem, hogy ha húgommal találkozna, neki véletlenül sem említi és nem célozgat rá! Vacsoránk végéhez érve egészen ránk esteledett, a megváltozott fényviszonyok még festőibbé változtatják Elorakot és erről jut eszembe a kérdés, ami a hobbijára vonatkozik, erről kezdünk el beszélgetni. Elmosolyodom, ahogy félreérti a szavaimat, rá jellemző őszinte szerénységgel és ártatlansággal téve ezt. - Ezt szoktam én is csinálni, vagy csak a tengerpartra leülni és nézni a víz végtelenségét. De igazából arra gondoltam az előbb, hogy téged jó hallgatni. - Hagyhattam volna annyiban a dolgot, én mégis úgy döntöttem, hogy ezúttal egyértelműbben, de újra elhelyezem a bókot, mert igazán ráfér és megérdemli Szöszi. Szerintem ritkábban kap, mint kellene és nem csak azért, mert nem veszi észre. Kijár neki és nem csak a pimasz, pajzánabb fajtából való, hanem egy-egy rendes is, ami másképp von majd talán enyhe vöröset az arcára. Egyébként tényleg szeretem őt hallgatni. Nem csak azért, mert sokban egyezik az ízlésünk, például egyformán gyönyörűnek találjuk a Perdát, hanem tetszik a hangszíne, a beszéde ritmusa, dallama, a hangsúlyok. Még akkor is, mikor felháborítóan ragaszkodott és érvelt a lombház kis ablakai mellett. - Hű, neked jó memóriád lehet! Vagy azért lett éjszakai, mert sötétben nem látszódnak a "hibák"? Én szerintem látvány után se tudnék normálisat alkotni, nem hogy emlékezetből! - Ámulok el, s az elhalkuló hangot betudom annak, hogy nem érzi jónak azt a festményét, mert emlékezetből született, talán elnagyolt vagy nem tudom mi lehet vele, nem értek hozzá, még ha meg is piszkálom kicsit vele. De már nyújtom is a kezem a pda-ért sokkal lelkesebben, mint a táskájáért korábban és kezdem el nézegetni a képeket. Örülök, hogy befotózta őket, ezek szerint más is kérte már tőle, hogy mutasson festményeket. Nem egy helyszínt fel is ismerek, ott a vízesés, nem is egy. - Már értem, mire gondoltál hangulatod szerinti megfestés alatt... Ó, ez felénk van! Tudom is merre! Az a kies táj sokkal érdekesebb a te ábrázolásodban. - Utóbbi már a fennsíkról készült festményre vonatkozik és csodálattal nézem a képeit. Ötletem sincs, hogy ha nekem kellene megfesteni, egyáltalán hol és hogy álljak neki, Szöszi meg zsigerből érzi. - Elképesztő vagy! Komolyan, nagyon tehetséges. Ezt még úgy is érzem, hogy sok festményt eddig nem láttam, de a szépre van szemem! - Vigyorodok el hamiskásan. - Tényleg más, mintha egy fotót néznék, és a kép hangulata magával ragad, például ezen is itt, ez a szomorkás. Ez nem a... - Épp az éjszakai festményhez értem, és felpillantottam kérdőn Szöszire, hogy a tóra rákérdezzek, de megpillantottam odalent Aliyah-t és ez véget vetett a virtuális kiállításnak is, meg a vacsorának, visszaadom a pda-t Szöszinek. Ha nem említené a csillagok és bogarak apjától tanult összefüggését, lehet eszembe jutott volna befejezni a kérdést is, na meg megkérdezni, miért tűnik olyan búskomornak az a kép? Pedig nem úgy tűnt, mint aki ott rosszul érezte volna magát. Másképp, de meghitt és boldog éjszaka volt az a Szent tó partján, mint most, ahogy itt ülünk egymáshoz bújva. Csak ott még gondolatban sem követtek el ellenünk bogárkás csínyeket. - Ha ismernéd a húgomat és azt, mekkorát tud sikítani, neked is eszedbe jutott volna! - A megbánás legkisebb jele nélkül kuncogok tovább, hiába minden rosszalló tekintet. - Á, ha azt akarom, hogy te is sikíts, akkor a párnádra neked nem bogarat teszek, hanem levágott virágfejeket! Na, most vagyok igazán borzasztó! - Legalább önkritikám van. Meg fülig érő vigyorom is. Ezen csak az árnyal, hogy szedelőzködnünk kell, de szerencsére Jasmine kitalált játéka, melyben csókért válthatom ki a tálcára tehető tálkákat - de jó, hogy ilyen sokat hoztam! - dob a hangulaton felfelé és örömmel fizetek értük. Persze a legelső tálcáról levett holmikor meglepetten néztem fel rá, értetlenkedve egy pillanatig. Qesa'a házát végül elhagyva találkozunk az épület előtt Aliyah-val és a hogyan továbbot beszéljük meg. - Sziklát nem kell mászni, igen.. - Mondom ezt olyan hangsúllyal, hogy érezhető, valami másra viszont lehet számítani majd. - Pereminek? - Vonom fel a szemöldökeimet a minipalást igazi nevét hallva. Ha azt mondja, ez a perdai szó rá, kételkedés nélkül bevettem volna. - Gálánsan át akartam adni a kabátomat a festők királynőjének, de így sem rossz. - Mosolyodom el, s minthogy fentről melegíti a minipalást Jasmine-t, hát a derekánál karolom át és indulunk el a megfelelő irányba, a perdai kísérőnk segítsége sem kell, hogy betájoljam magamat. - Mi odatalálni Kikötőhöz. Utána elkísérni őt haza. Eloraki haza. Szállás. - Fordulok Aliyah felé. Nem mert lebukott volna sóhajjal vagy csak a pillantásával, de tudnám mellőzni a gardedámot, és arra játszok, hogy neki is biztos van jobb dolga. - Ő még csak-csak mehetne egyedül Elorakban, de benned nem bízom. És utána te hová mennél, quorsa? Quinlah elszállásolna téged is? - Öhhmmm... én nem tudni. Keresni szállás Elorakon kívül? - Kérdezek vissza bizonytalanul, és Szöszire is rápillantok. Vajon mi a jó válasz a perdai kérdésére? Melyik esetén nyugszik meg és hajlana arra, hogy magunk maradjunk? Van egyáltalán ilyen vagy felém a bizalmatlansága ennél nagyobb?
*Nem gondoltam, hogy a felajánlásom ilyen megütközést és örömöt vált ki Vademberből, fel is kacagok a meglepettségén és kezemet nyújtom a táska felé, hogy csak nyugodtan nézzen bele, ahogy jól esik, turkáljon csak, sokat úgy se talál benne. Legfőképpen nem titkokat. * -Hacsak nem mászott bele valami azóta, hogy itt ülünk, nincs benne harapós vadállat. *Jegyzem meg még mindig nevetve, és igyekszem nem mutatni a pillanatnyi szomorúságot, amit a karjára tett megjegyzés lobbant fel bennem. A társasága, a humora, a felmerült témák m ind elfelejtették velem, ám még elég friss a tudásom ahhoz, hogy mindennapiként kezeljem. Kíváncsisága azonban mulattat és ezzel tova is száll ismét az együttérzésem szőtte, finom kis szúró fájdalom a szívem körül. Amikor előkerül a termosz – egy másik – elnevetem magam azon, ahogy ravaszul elmosolyodik és próbálgatja a súlyát, vajon milyen messzire tudná eldobni. Gyanítom messzebbre mint én ejtettem annak idején a kutatóállomás vízesésénél, de ott nem is az elveszejtés volt a cél, jóllehet azóta sem került elő. A kis tégely a kiborított festékemet juttatja eszébe, megjátszott rosszallással nézek rá, és igyekszem kijavítani a gyanúját.* -Azért mert nem festék. Ajakbalzsam, perdai ajándék. *A fésűm bukkan elő aztán, és először azt hiszem, hogy azt fogja elveszíteni, de szavaiból kiindulva más terve van és néhány másodperc múlva meg is tudom mi.* -Gondolod, hogy egy hajszál elég lesz? Többet is elhagyok egy nap. *Kérdezem nevetve, és egy kicsit megint elpirulva az akaratlan bókon, mellyel a hajszálam szépségét ecseteli. * -Remélem a karma megelégszik ennyivel. *A szemforgatás gondolata merül fel bennem amikor a női táskák tartalmát biz-baszoknak mondja és ráadásul nem is azt javítja ki.* -Hééé te! Nem fogok hozzászokni, akkor sem ha sokszor mondasz ilyeneket. *Pontosan tudja miről beszélek, az arcán, tekintetében látom, hogy jól mulat és a felesleges az, hogy rákérdez miről is van szó. Ha megpróbálja mégis elismételni, két ujjal csippentem össze a száját, ahogy már korábban is tettem ezt vele. Ennek ellenére lecsapok az újabb információra vele kapcsolatban, miszerint a dinnyés ízű italpor a kedvence, és felajánlom, hogy legközelebb hozok neki olyat egy egész táskányival, ezzel is átlépve azon a finom megjegyzésen, amivel azt akarta közölni, hogy ne hagyjak magam mögött mindent azért, hogy az ellenállók táborát erősítsem. Ez is csupán egy gondolat volt a részemről, a dilemma továbbra is visszatart attól, hogy a vágyamat tartsam szem előtt és azoknak éljek. * -Köszönöm, ez igazán hízelgő. Én meg nem láttam még ilyen könnyedén káromkodó, profin alkudozó ellenállót. *Másfélét sem, de ezen az apróságon könnyedén átugrom és örömmel megyek bele további alkuba, amikor csókok és más efféle gyönyörűségek kerülnek fel a fizetőeszközök listájára. Minden további nélkül gyarapítom, amit Vadember részletesen bővít.* -Bárhova adhatod. Van még kedvenced amivel meglephetlek? *Elfojtok egy sóhajtást, emlékezve azokra a percekre, melyeket a bokrok között töltöttünk a kibékülésünk idején és csak jólesően hümmögök amikor megtudom, hogy Vadember nem marad sokáig az adósom. Sajnos nincs nálam italpor és a hely sem alkalmas arra, hogy a tartozásainkat rendezzük, csupán előleget kapok amit minden más üzletember nagy felháborodására vissza is adok. Italport bármikor tudok hozni, az viszont már nem ígérem, hogy ínycsiklandó, saját készítésű vacsorával lepem meg, bár szóban egész jól megy, gyanítom, hogy a gyakorlatban nem aratnék osztatlan sikert. Az ő történetét rám is lehetne húzni, a tésztagyúrás talán még menne, de valószínűleg bármilyen finom ujjaim is vannak, nincs gyakorlatom benne. Vétlen elszólásom múzsaként hat rá, el is pirulok amikor a kezemet a kezébe véve végigsimít az ujjaimon, ám ebben a pirulásban több a vágy, hogy máshol is simogasson, mint tréfás bók iránti zavar, amit kapok tőle. Tepsi, pedig lehet, hogy irigy lesz ha nekem jobban sikerül, azon viszont jólesően kacagok, hogy az ellenállók kiváló szakácsa elszeretne tőle. Olyan nagyra kerekednek a szemei, mint a Szent tó.* -Gondolod, hogy elég lenne neki annyi, hogy jobban gyúrom a tésztát? Én lennék Tepsiné, vagy valamilyen más frappáns névvel illetnétek? *Neki ebben nagyobb gyakorlata van és nem kétlem, hogy elő is rukkol néhánnyal, ami megint csak derűt hoz a társalgásba mindaddig, míg az este az orrunk alá nem dörgöli jelenlétét a város pislákoló fényeivel. A festményeimről beszélgetünk és a Perda csodálatos világáról, mely nem csak engem nyűgözött le. Ebben rokonlelkek vagyunk, nem csak látunk, érzünk is és el is mesélem én mit látok benne, és mit érzek. Láthatóan tetszik neki, én viszont nem figyelek arra amit mond, vagy csak egyszerűen nincs fülem az újabb bókra. Félreértésem nem marad szó nélkül, szívet melengető és megmosolyogtató amit mond. * -Köszönöm. Igyekszem minél többet mesélni majd. Amikor nem lesz bokor és tópart ahol kettesben tudunk lenni minden baj nélkül. Mondjuk a vízesés mögött. Igen, arról is tudok szépeket mondani. *Fülig ér a szám, nincs is szebb dolog annál, ha egy férfi azt mondja, hogy hallgatni is jó ahogy mesélek, de igazából csak ő érdekel. Másnak nem mesélnék, ezek után biztosan nem. Megint elpirulok, de észre sem veszem, a halványabb szín csupán Vadember számára látható, ha ugyan feltűnik neki az alkony egyre sötétebbé váló ege alatt. Megjegyzem, hogy miről meséljek neki majd, és ha nem is jutna eszembe az éjszakai tó látványa, mely nem csak az emlékezetembe égett bele, hanem a szívembe is, most felbukkan a szavai nyomán amikor a festményeimről kérdez. Szégyenlősen elmosolyodom, és mielőtt még gondolkodhatnék, szinte vallomásként kerül elő az az éjszaka.* -Ha olyan emlék fűződik a látványhoz, ami kedves nekem, akkor elég ha lehunyom a szemeimet és ott van előttem a táj. *S bár az emlék kedves, volt egy időszak amikor ennek ellenére szomorúságot okozott. A veszteség érzését húzta vastagabbra a lelkemben, azért lett olyan búskomor hangulatú a kép, amit nem is szívesen mutatnék meg neki. Nem tudom észreveszi-e, így inkább nem kockáztatnék, ám a többivel együtt, az is a szemei elé tárul. Előbb azonban a többi és áldom a szerencsémet, hogy csak lassan „lapozza” a képeket, mindegyikhez van valamilyen kedves szava és a szemeiben is nagyobb csodálatot látok, mint Calluméiban. Nem kétlem, hogy neki is tetszettek, hiszen kért is belőlük az új otthonába, ám Vadember sokkal lelkesebb, vagy csak jobban kimutatja az érzelmeit. * -Örülök, hogy tetszenek. Szeretnél egyet? Nem tudom, hogy milyen helyen laksz…de talán feldobná a szobádat. Vagy szobátokat. *Vállat vonok, ha mondta is, nem emlékszem arra, hogy egyedül birtokol egy szobát, szobának nevezhető-e az ahol él, alszik, pihen, vagy mással kell osztoznia. Végül elérünk az éjszakai képhez és a szívem nagyot ugrik, igyekszem elvenni tőle a pda-t, vagy legalább elpörgetni a képet.* -Ez nem sikerült jól. *A kérdése ijedtséggel tölt el, de mielőtt bármit kérdezhetne vagy mondhatnék, Aliyah bukkan fel és a figyelem rá összpontosul. Megkönnyebbülten lélegzem fel, és teszem el a pda-t. Aliyahról aztán a város esti fényeire esik a pillantásom, s mintha csupán egy mentőöv lenne, eszembe jut az amit apa mesélt a fénylő bogarakról. El is mesélem, de Vadembernek egészen prózai dolog jut róla eszébe, én pedig feledve a búskomor képet, felháborodhatok. * -Sikítani? Egy bogártól? Örülnék ha megismerhetném. Mennyire hasonlít rád? *Gyanakodva kérdezem és itt az jut eszembe, hogy vajon úgy káromkodik-e mint vadember, vagy sokkal nőiesebb és hozzám hasonlóan letorkollja-e a testvérét egy-egy arcpirító szó miatt. Elképzelem őt sötét hajjal és sötét szemekkel, amilyen Vadembernek is van, szemtelen mosollyal és ha azt nézem, hogy Vadember milyen jóképű, a húgát is szépnek gondolom. De mindezt kettévágja azzal, hogy megint ugrat és bosszant és megint virágokat gyilkolna. * -Hééé! Ne merészeld! Tényleg borzasztó vagy…barbár! *Az utolsó szót már az orrom alatt morgom és amikor el akar pakolni, azzal viccelem meg bosszúból, hogy mindent visszateszek a tálcáról a terasz padlójára. Csókokat kérek tőle a zálogért, és élvezem mindegyiket amit kapok. Ezzel a kis játékkal még egy kicsit sikerül elhúzni az időt, de szomorú, hogy az is eltelik. Mennünk kell és azon kapom magam, hogy bosszankodom, milyen gyorsan eltelt a vacsora. Aliyah is igazán maradhatott volna még, de ott van lent Qesa`a, akinek az otthonában vagyunk és nem kellene visszaélni a türelmével. Odakint Aliyah már vár ránk, az én arcomon pedig egymást váltja a boldog mosoly a Vademberrel eltöltött idő miatt és a szomorkás hangulat azért, mert vége van. A célunk, mint kiderül, a kikötő, hogy helyére tegyük a dolgokat és elűzzük a hely szomorúságra okot adó korábbi történéseit. * -Mást igen? *Kérdezek vissza, mert a válasz arra utalt, hogy nem csak simán átsétálunk a kikötőn, hanem megint meglepetés vár. Csak tudn ám mikor jutnak eszébe az ilyenek és hogyan tudja megvalósítani, mitől olyan biztosa abban, hogy sikerül. Ahogy Qesa`a-nál is, hiszen nem volt lehetősége megszervezni, mégis előre megvásárolta a vacsorát és lépett be magabiztosan az öreg perdaihoz, hogy még Aliyah is csak nézett. * -Perelin. Ujj nélküli kabát. *Segítek az elnevezésben, majd sajnálkozom azon, hogy nem jutott eszembe a gálánssága.* -Óóó! Hát erről akkor lemaradok, de igazad van, az ölelés talán jobb is. *Igyekszem az előnyömre fordítani ismételt félreértésemet és belesüllyedni karjának melegébe. Aliyah-t aztán választás elé állítja Vadember, én meg reménykedőn tekintek rá, hogy most az egyszer tekintsen el a kísérettől. A kérdés meglep, az, hogy egyáltalán ilyesmi eszébe jutott, és épp ezért fogalmam sincs, hogy Quinlah hogyan döntene, de a remény hal meg utoljára.* -Én köszönni te bizalmad felém. Megkérdezni tőle. Quinlah kedves lenni, Vadember maradni, neked nem lenni gondod. Ha nem maradni, Quinlah kíséri őt kapuhoz. Így rendben lenni? Kérni, szépen kérni. *Bár talán Aliyah nem ismeri és nem érti a kéz mozdulat eredetét, a jelentőségét minden bizonnyal felfogja, összeteszem hát két kezemet magam előtt és úgy kérem. * -Én vállalni felelősség. Vigyázni, Vadember nem csinálni rosszat. Ha igen, fenekelem el. *S mosolygok rá, mert tudom, hogy Aliyahnak van humora és érti is azt, csak nem mindig látszik rajta. Most viszont látom, hogy megrándul ajkainak szeglete, s bár belefojtja a mosolyt egy bosszús morgásba, rábólint a kérésemre miután körülnézett. * -Én fenekellek el, ha Elorakban randalírozik!...Te meg, ha panasz lesz rád, iferát kötök a férfiasságodra! *Még az ujjával is megfenyegeti Vadembert, szavait vészt jósló pillantásával nyomatékosítja, majd morogva elindul a haladón vissza a város központja felé. * -Úgy legyen! Köszönni neked Aliyah! Nem felejteni el. *Szólok utána annyira halkan, hogy csak ő hallja meg, de a nevetés ott csilingel a hangomban, ismerve az ifera, vagy más néven naptaraj hatását. Vadmber felé fordulok, addigra már széles a mosolyom és még mindig kuncogok.* -Szóval vigyázz magadra, ahogy Aliyah-t ismerem, beváltja a fenyegetését.
-Na Te barátocskám most velem jössz! - Ragadom meg a vállánál drága jó öreg cimborám és elrángatom a kajája maradéka mellől az ebédlőből, a kezeibe nyomva pár perdai göncöt, rajtam is az van, takarják a derekamon lévő kütyüim. Míg öltözik elmagyarázom nagy elánnal, hosszasan, hogy valami idióta vandál gondolta besegít pár műszernél, de hát csak ártott mint használt volna. Nem vagyok ellene a gyakorlásnak, de ember, vannak ritka, ritkább és bazi ritka műszerek, azokhoz nem nyúlunk! Jó ez csak nem mindennapi, Elorakban kapok hozzá szerintem mindent, hogy összeguberáljam és csináljak egy hasonló valamit ami funkcióját tekintve jó lesz, csak na... meg tudom most oda meg vissza van a csajától, bár már akkor is mondtam neki, hogy necces a szitu, egy perdaival is jobban járt volna, de hát hallgat ez rám? Nem. Elcsúfította a kezét? Igen. Raven is pfuh... azóta is azon gondolkodom hogyan lehetne hasonló anyagot csinálni perdai anyagokból, de háááát nem ez a szakterületem, nem is jutottam sokra. De mindig vigasztalom a kesztyűk menők, gondoljon erre. Na szóval ellenvetést nem tűrök, felrángatom ha kell magam mögé a motorra aztán Elorakhoz közel le is teszem a gépet valahol, sétálva biztosabb. -Na de mesélj kicsit Te is. Mit akart a perdai főbige? Közölte ha leszel a szexrabszolgája jó sorunk lesz? Nem mondom el senkinek ha így volt és biztos nem löklek az ágyába, a szöszkédnek majd megmondom igazi hős voltál, bevállaltad mindünkért! - Vigyorgok rá, míg igazgatok vékony sálamon a nyakamban. Kicsit gyakoroltam a perdaim, szóval jobb a kiejtésem, egy fokkal. De maximum ez a jómadár dumál, én úgy is el leszek foglalva a vásárlással. Hah, pedig lett volna jobb dolgom is! Szerencséjük akartam beszélni amúgy is ezzel a hülyével.
- Ne már, még csak nem is lőnek ránk! - Méltatlankodok egy sort a sietség miatt, mikor éppen emeltem a kanalat a számhoz, de az már soha nem érkezik meg a célterületre, hanem halkan csendülve esik vissza a tányérba, mert hát Carlisle nem tud várni. - Hé, nem én voltam! - Emelem fel kezeimet azonnal védekezőn, mikor előadja, miért ilyen sietős most a dolga Elorakba. Ösztönös reakció, a jómúltkori szigszalagos balhé óta... Kellett nekem mondani, hogy van egy perdai Elorakban, aki a lápból meg a korábbi csataterekről szedett össze ezt-azt, esélyesen az a ritka akármicsodaizé is lesz, ami tönkre ment és a leírások alapján talán még titán-alkatrészek is lehetnek. Na, ez utóbbit kellett volna elhallgatnom és csak a helyszínen megemlítenem bezsebelve barátom hálálkodását, milyen klassz helyre jöttünk. Most viszont, utolsó bánatos pillantást vetve az ételre csak remélhetem, hogy tényleg lesz is, amiért megyünk, különben hazáig hallgathatom majd Carlisle panaszkodását. Apropó hazáig... - Hazafelé én vezetek! - Jelentem ki, ahogy megálltunk és leállt a motor. Nem érdekel, hogy ezek jellemzően két személyes járművek, utálok utas lenni. Pedig Carlisle egyáltalán nem vezetett rosszul és ha nem kellene bölcsen gazdálkodni azzal, ami hajtja ezeket a járgányokat, biztosan hozom a saját motoromat is. Mekkora versenyt csaphattunk volna idáig! Visszafelé már csínján kell bánni a merészséggel, különben a remélt motyó fele lepotyog a francba. - Irigykedsz talán? Beajánljalak? - Vigyorodom el, ahogy megigazgatom én is a ruhámat magamon. Szerencse, hogy a perdaiak gondoltak arra, hogy olyan nyakrészt takaró ruhadarabokat is küldjenek, ami miatt nem kell kamu-kopoltyúkat magunkra pingálni. Fényes nappal lévén hiperrealisztikusan kellene, szóval ez eleve halálra ítélt ötlet lett volna. - Ezt majd ne mondd az eloraki kovácsnak, vagy a mi vérünkkel készülnek a következő medálok. - Igazgatom azt is a nyakamban: egyszerű fa medál vékony bőr szalagon, közepében pedig fémből és CQL-ből a perdai isten, Shaz'or jele. Mondhatni a VIP belépőnk Elorakba, mert az őrök ennek láttán tudják, hogy nem kell nekünk kíséret, exkluzív ellenálló vendégek ezek a hamis-perdaiak. Így legalább nincs feltűnő kapuban megállítás sem, kérdezgetés, mert hát miért is vallatnák a perdai társaikat, nem igaz? Persze, az emberi természetet nem lehet meghazudtolni: első dolgunk volt megnézni hamisíthatóak-e ezek a medálok, de sajnos ennyire ismerhetnek már minket embereket a perdaiak - vagy imádják a CQL-jüket és az orrunk alá dörgölni, hogy bele tudják kovácsolni a fémbe -, mert a CQL miatt nem tudjuk hamisítani őket. Addig nem, míg meg nem ismerjük a kovácsolási módot. Ahogy én Rotemshelt elnéztem, ha ezt kérdezgettem volna, azonnal kirak a műhelyéből. - Ő nyerte el a perdai főbige ágyát vagy fordítva. - Teszem hozzá magyarázólag, miért is ne poénkodjon ezzel a kovács előtt. - És Szöszinek se beszélj ilyeneket, kérlek, a múltkor is már alig tudtam kimagyarázni magamat! Harmadjára már tényleg nem fog hinni nekem. - Mosolygok hozzá zsiványul. Nem mintha tartanom kellene tőle, hogy Carlisle fogja magát, felkerekedik és hopp, pont Szöszibe fut bele a perdai vadonban, hogy engem hősként festhessen le előtte. Bár egyébként sem kell ilyen áldozatot hoznom az ellenállókért. - Amúgy szövetséget jött ajánlani. Olyant, amiben eljátsszák, hogy ők a kancellárok spanjai, minket utálnak, mint a szemetet, de a kulcsfontosságú pillanatban mellénk állnak majd. Meg hát addig is súgnak infókat meg rajtuk keresztül hozzájuthatunk cuccokhoz a Városból. De... nem mert ne bíznék Rodában, inkább a kancellárokban nem bízok. Mi van, ha átlátnak a perdaiakon? Vagy ha nem is látnak át, akkor is tesztelésként hamis infókat kapunk, vagy ránk licitálnak ajánlatban és a perdaiak tényleg melléjük állnak, mi meg hoppon maradunk? Szerintem addig használjuk ki a perdai titkos barátságot, amíg még létezik, nem?... Mehetünk? Megvagy?
-Hát ha rajtad múlik mindjárt fognak... - Mert csak a baj van vele, árnyékként somfordál körülötte folyton a balhé, de talán most elkerül minket. Meg mert én se vágok senki fejéhez semmit, se szóban se ténylegesen. Néha megesik. -Persze hogy nem Te voltál, két dugaszt nem tudsz összepasszintani Te szigszalagozók gyöngye... azért még mindig haragszom, ugye tudod? - Nézek rá szűkült szemekkel, hogy ez most kivételesen nem Ő volt, de más igen! És fel is hánytorgatom! Fel én! Na de menjünk, közben panaszkodom, tűrje el szépen, mert megérdemlem, csodás barátságunk ezzel kell beolajozni. No meg Ő tudja mi merre, emiatt is kell, de hát ez már marginális dolog, enélkül is lehet elrángatnám, puszta heccből. -Pff, még mit nem... lassú vagy amúgy is. - Vigyorgok rá, hogy dehogy hagyom vezetni a kicsikém, marad mögöttem szépen, de attól nem kell félni nem nyomom a gázt. Engem a bátyám tanított vezetni, Ő pedig ahahaha! -Áh, akkor utána hallani se akarnak rólad, de én elfoglalt vagyok a műhelyben, nem érek rá jópofiskodni, Te meg mást se csinálsz! - Legyintek, bár vigyorgok, lehet nem ártana randiznom megint, kissé... berozsdáltam mialatt minden alkatrészt a melóban rozsdátlanítottam. A nyakláncot majdnem elfelejtem, lévén nem vagyok ékszeres, de most hogy látom ügyködni előkotrom magam is. -A múltkor sem ilyesmit mondtam... kicsit rosszul ragoztam, oké? Megesik... - Mert hasonlóan csodás tartalmakat tudok gyártani beszélgetés révén, felcserélek véletlen ezt azt, de hát hasonlít a két szó! Meg a szórend is néha összegabalyodik, nem kell izgulni, maradok a tőmondatoknál na... pedig gyakoroltam! -Óóóó na ki a féltékeny? Valld be a mi szakmánk a legjobb! Az enyém meg a kovácsé! Egy kutya. - Vigyorgok, oké, vettem, ahova visz az "puccos" perdai hely, hagyom társalogni, ha ez kell. -Alec, drága barátom, csodálkozol nem akar hinni Neked? Lehet szőke de nem feltétlen buta... hm? Bár lehet ezt megvétózom most, ha másodjára is hitt, elsőre se kellett volna, hah! - Hovatovább nem beszélgetek én senkivel mostanság, túl sok a meló, nem akar működni a fejlesztés az istenre se és kezdek belegárgyulni. Jobb is eljöttünk kirándulni, valahol, bár az apropó lehetett volna jobb is. -Pf... a perdaiak egyenesnek tartják magukat, hol hiszed el képesek olyan furmányokra minthogy átverjék például Jenkinst, a legnagyobb hazugak egyikét? Az jár még mindig ide nem? A többi azt hiszem tesped a Domin. A lényeg, hogy önmagunkban bízzunk és készüljünk a legrosszabbra, használjunk ki mindent amíg még adott és kész. Mint most. Minden valamire jó cuccot viszünk, hasznos lesz az imádott karod, az a drága kicsike... - Bensőséges kapcsolatom van azzal a finommechanikával, apucinak pedig segítség kell, Alec lesz szíves asszisztálni hozzá! Mert ha kapok mindent az nem két kiló lesz. Jah igen, lehet emiatt is elhoztam Őt? Be nem vallanám milyen hasznos néhanapján, elbízná magát! Arra hogy megvagyok bólogatok, vezessen csak, mutassa mi merre, bár azért nézelődöm is, szeretem ezt a légkört, más mint a mienk.
A motorig azzal a fajta nagy vigyorral a képemen jutottunk el, amelytől Carlisle simán megtippelhette a választ: tudom, hogy haragszik a szigszalagos esetért. És az is látszik rajtam, hogy a mai napig büszke vagyok magamra. Az olyan mesteri csíny volt, mint Sky ruháit lenyúlni s morzsaként elszórni a szobámig. Talán a bűnbánat teljes hiánya volt az oka, amiért nem hagyta, hogy a saját motoromat menetre készre hozzam, hanem most rögtön azonnal induljunk, így aztán maradtam utas. A világ legunalmasabb dolga, de komolyan! Nem is csodálom, hogy nem akar visszafelé cserélni. - Nem én vagyok a lassú, hanem a járgányod szar. De kössünk fogadást: ha tényleg találunk valami fasza cuccot konkrétan a titánodhoz, akkor én vezethetek vissza! - Emelem meg a szemöldökeimet kérdőn, hogy erre mit lép, mert hát a vezetésért biztos nem fog tudni lemondani egy-egy kiváló alkatrészről. Vagy ha mégis, nos, legalább lesz miért kárörvendenem az utasülésen, tudván, hogy Carlisle vissza fog menni a cuccért. Akkor max csak be kell előznöm, megvennem előle és figyelni, miként bosszankodik. Mindenre van tervem! Mindenre is! - Ugyan! Majd én tologatom helyetted ide-oda a csavarokat, elégszer láttam már hogy kamuzod be az igazi munkát, menni fog nekem is! - Vágok vissza rögtön vigyorogva, nem vagyok rest legalább olyan méltatóan szólni az ő hasznosságáról és munkájáról, mint tette ő az enyémről. Pedig... hátam közepére sem kívánom azt a jópofiskodást, amit Roda és Carter volt szíves a nyakamba varrni. Én vadászni sé portyázni szeretek. Sürgősen össze kell őket hozni valaki más közvetítővel. Mondjuk Aine? Vagy Josie? Okos nők mindketten! Na majd ezen később elgondolkodom. Most leköti a figyelmemet a haverom úgy is, mikor olyan bosszantó butaságokat beszél, miszerint Rotemshel-lel kettejüknek van a legmenőbb munkájuk. Cöhh! - Ezt akkor se vallanám, ha így lenne. De nincs is így. - Somolygok nyugodtan, magabiztosan, az utolsó igazítást is megtéve a ruhán. Alapvetően negyed ennyit sem öltözködünk és ellenőrzünk, elvégre nem valami ünnepségre vagyunk hivatalosak, hogy számítson miként áll az ing, de most hihető perdait kell alakítanunk. Kész szerencse, hogy nincs valami hülye járásmódjuk, mert most gyakorolhatnánk azt is abban a pár percben, míg elérjük a kaput. - Héhéhé! Te most mégis kinek az oldalán állsz?! - Háborodok fel, mikor a legjobb barát sincs jó véleménnyel rólam, mikor Szöszi szóba kerül. Oké, persze, ez a titulus azt is jelenti, hogy jobban ismer másoknál, többet mondok el neki, így ő pontosan tudja, hogy annyi eszem sincs, hogy ne egy városi csajnak csapjam a szelet, mivelhogy ebbe bele lehet halni. De hát még élek, nem? - Az, le is költözött a Városba, vagy csak fog. - Vonom meg a vállaimat Jenkinsre reagálva. - Ha más nem, legalább az asszonya teszi el láb alól őt, hogy ennyit siklórepülhet az Alvóihoz és vissza hozzá. De megtehetné a szívességet, hogy egy nekünk mindenféle jóval megpakolt siklóval zuhan le, mondjuk a láp mellett, ne kelljen már olyan sokat cipekedni. - Adom le a kívánságlistámat, hátha a perdai istenek minket is hallanak és nem most röhögik halálra magukat. - Ha túlterhelsz, úgy is te vagy a szakszervizem. - Szúrom közbe a józanító emlékeztetőt a nagy álmodozása közepette, hogy azért csak finoman. Meg persze azért is, mert vállnál az rendes szövethez meg egyéb emberi szövethez kapcsolódik, na és ott lehet aztán érezni, ha valami húzódik. - Ah, bassza meg, inkább meg se szólaljunk... - Váltok suttogásra, noha kiérve a fák közül még messze vagyunk a kaputól ahhoz, hogy az éppen arra tartó szemlátomást városi katonák meghalljanak minket. Remélem, nem túl feltűnő, hogy két perdai szótlanul ballag a kapu felé és ez a medál tényleg beválik, beengednek minket kérdezősködés nélkül. A gyógyító érdekében remélem, hogy szólt az őrségnek erre a nem elhanyagolható fontosságú apróságról. Igyekszem most nem Carlisle-ra nézni, egy néma összepillantás hátha gyanút kelt, és próbálok közben nyugodtan, magabiztosan sétálni el a katonák mellett, elvégre ez nekünk "hazai terep". Csak egy se ismerje fel egyikünket se...
Szóra sem méltatom a báj-bazsalygását a vállalhatatlan "szerelési" módszereit illetőleg, így is túl magabiztos, párszor ki kéne rúgni a lábát a feneke alól és akkor talán magába szállna. Picinykét. Főleg ami a motorom illeti, olyan lesújtó pillantást kap, hogy ennek a holdnak a túlfelén kéne kijönnie a szégyentől földbe süllyedve. Mi az hogy az ÉN járgányom SZAR?! Kivel beszél ez, mindjárt lököm le és gyalogolhat Mr Fitt! -Nem. Ha találunk valami használhatót akkor hagyom velem gyere vissza és nem GYALOG, ha már ez SZAR aranyapám, ennyit értél el. - Jó hát csak nem hagynám ott, de erőteljesen fontolgatom kellően tanulságos lecke lenne mikor szarozza le legközelebb a kicsikéim. Mondanám többé nem nyúlok a karjához, de ahhoz túlzottan szeretem azt a szerkezetet, nem bírnám betartani a fenyegetésem. Mindenkinek kell valami gyengeség! Aztán még tovább beszól, mióta ekkora a szája, hm? Elrontotta a szőke fruska vagy mi van? Mindjárt megnevelem az asszonyát is, hallatlan! -Lehet be kéne építenem némi mágnest a csinos kis karodba, kétszer meggondolnád hogy tologatom a csavarokat barátocskám! Tudd ki az idősebb, okosabb és persze szebb, világos?! - Vigyorgok rá, az mekkora lenne! Megvárom míg elalszik, esetleg kiütöm piával, aztán megbuherálom a kezét. Hah, nagyon tetszene, nem győzném mondani ennyit arról mennyire vonzó személyiség! Persze lebuktatni nem kéne de nah, úgy tetszene! Szülinapomra meglepem magam ezzel! Mert alap a kovács meg én képviseljük a menő munka részleget, Alec kutyagolása a vadonban csak szimplán hasznos és kinyiffannánk ha nem lenne, mit számít, ha a mienk menő? Ugye, tiszta sor. -A tudatlanság és irigység beszél belőled, de semmi baj, én így is elfogadlak. Nem az eszedért szeretlek úgy se, belefér! - Szívom a vérét, akkor is ha amúgy simán csinálnám amit mondd ha magával vinne valahova, mert igazi túlélő, de mint említettem, túl nagy az egoja, el kell simogatni kisebb legyen! Átvedlünk teljesen, nem mondom minta perdaiak lettünk, mégis a célnak megfelel. Követem is, elvégre az Ő rebesgetése miatt vagyunk itt, Alec tudja merre sasszézzunk a sikerért. Arra kinek a pártján állok széles lesz a vigyorom, na mégis? Mégis komolyabban rázom a fejem, megveregetem a vállát, veszélyes játékot űz és igazán unalmas lenne az élet nélküle, lesz szíves nem meghalni némi szexért. Jó oké, köztük több is van, de senki ne mondja elsősorban nem a lába közti testrész hajtja, mert akkor bölcsebben választott volna. -Azt hittem az csak pletyka. Mármint hogy jobban dolgozzanak a népek és hasonló, de ahh... rontja itt a levegőt. Jó lenne ha megenné valami tavi szörny, csak vannak olyanok itt nem? Jó mélyen, akik csak puccos palikat esznek, mint a lenyalt hajút. - Szörnyű, a nap második rossz híre, hova lesz így a világ? -Ahh, az lenne a bulihangulat, kár hogy nem olyan egyszerű megbuherálni a siklóit, nagyon adnám. Nem vagyok egy gyilkos típus de azért egy Jenkinst még én is kinyírnék a béke érdekében. Na jó, elég ha menthetetlen amnéziát kap, befogadnánk és közölnénk Ő az ügyeletes trágyagyűjtő és simogató, kell a növényeknek, nemes poszt, másra nem is bíznánk rá, olyan fontos. Lehetne az új neve Jenjen. Vagy ilyesmi, komolyan nekem tetszene! - Megtartanám erkölcsi tisztaságom és törvényt se szegnék, végül is nem bántanám... nem? Aleccel ezt valahogy össze kéne szerveznünk, csak van valami emléktörlő perdai, mekkora lenne! -Jah, helyben vagyok, ne izgulj kis satnya barátom, a kicsikém bírni fogja amit Te nem! - Vigyorgok a képébe és megsimogatom az említett szépséget, csak hogy örüljön Alec barátom molesztálom. Néha úgy érzem négyen vagyunk ebben a kapcsolatban. A szöszi, Alec, Alec karja és én. Modern, romantikus kapcsolat ez! -Nagyon lelombozó tudsz lenni, szeretem hallgatni a fecsegésed... - Apró elsuttogott vallomás, ne higgye nem imádom a hülye fejét, de rendben rendben... ha valmit nagyon akarok majd perdaiul mondom. Majd inkább benn, addig séta közben elnyomok egy ásítást, nem direkt van, nem aludtam sokat, de érdektelen sétálásban penge vagyok. Alec is szintet lépett, mert úgy sétálunk át a kapun, mint a kancellárok a lezárt részlegeken, ha kellően messze értünk a kaputól odahajolok a füléhez. -Hallod azt hittem túlzol mikor mondtad ezzel beengednek... már-már ijesztően könnyű volt. Merre? - Nagy a zsivaj, rengeteg a perdai beszéd, valami étel illat is van a levegőben, kissé fanyar, de fókuszálok Alecre. Ő tapasztaltabb nálam, tehát noha agyon szívom a vérét magamhoz képest komolyan követem és figyelem néma vagy akár szóbeli jelzéseit merre, hol van az én rejtett kánaánom.
A pillantás nem éri el a célját, mert csak jobban vigyorgok tőle, de még csak vigyorogva sem vagyok hajlandó elsüllyedni, hogy kijöjjek a Perda túloldalán. - Ühüm, reméljük, gyorsabban futsz, mint én és előttem érsz ide! - Már előre derülök azon, hogy néznénk ki: két perdainak látszó fickó egy-egy nagy zsákkal megpakolva mint a hülyék futnak ki Elorakból, próbálják egymást visszarántani, elgáncsolni, esetleg a zsákból nem fontos, direkt erre a célra bepakolt vackokkal dobálni a másikat. Rajtam lassan meg sem lepődnek a kapuőrök, de legalább megismerik most Carlisle-t is és foghatják a fejüket, hogy több bolond quorsa van, mint hitték. - Egyértelmű: én vagyok! És ennek megfelelően jöhet a mágnes a karomba! Szétszívatlak, mikor legközelebb dolgozni próbálsz! - Nevetek fel, mert hát a mágnes bizony magához fog vonzani mindent, ami fém és Carlisle keze ügyében van, illetve pont kellene. Könnyedén nevetek, mert hát biztos vagyok benne, hogy fenyegetése üres, nem tenne ilyet velem, elvégre túl precíziós cucc ez, nem véletlen nem támogatják a Dominiumon sem a házibarkácsot, elvégre életveszélyes a delikvensre nézve. Más kérdés, hogy jelen esetben én, mint delikvens, nem válogathatok, de meg kell hagyni, eddig barátom kiváló munkát végzett és hálás is vagyok neki, minden cukkolás és látszat ellenére. Nevetek azon is, amit utána mond, de azért egy pillanatra el is tűnődöm rajta. - Ami azt illeti, a kovácsot tényleg lehet irigyelni egy kicsit. - Somolygok a végén, mert hát egy szóval sem mondom, hogy barátomat is lehet, egyedül Rotemshel érdemeit ismerem el. Hát na, szeretem próbára tenni, mennyire szeret Carlisle! - Na azért ám! - Vállveregetésére és néma reakcióira felelem egy könyökkel oldalba bökéssel megtoldva, úgy értelmezve, hogy nekem szurkol Szöszivel kapcsolatban. Nem kétlem, hogy magában húgommal ért egyet, de vele ellentétben nem akar mindenáron lebeszélni és lehet ez is az egyik ok, amiért neki nyíltabban szoktam beszélni róla. Álmodozó nagy mosoly terül szét a képemen arra, amit Carlisle felvázol Jenkins Perdára költözésének hírére. - Uh, egy olyan tavi szörny jó lenne, de kicsit várjon ki, míg a többi kancellár is lejön valami közös fürdőzésre. Ha megeszi a legelsőt, a többi még jobban be lesz szarva, sosem hagyják el a Dominiumot és inkább lecsapoltatják az egész tavat. Főleg, ha biztosak akarnak lenni benne, hogy Jenkins halott, nehogy visszatérjen váratlanul, mint a neje. - Húzom el a számat, na az lenne aztán a fekete leves! A nej visszatérte különösebben nem zavar, de feltámadó kancellárok... Na neeem, lesznek szívesek rendesen megdögleni. - Jenjen! - Röhögök fel a névötleten, de már az előtte lévő elképzelést sem tudtam fapofával végighallgatni. Az a baj, ha legközelebb Raven vagy Szöszi szóba hozza a kancellárt, ez fog eszembe jutni és nem fogom kibírni röhögés nélkül. Egyébként Carlisle minden szavával egyetértek, részemről megszavazva! De azért a halott Jenjen a jó Jenjen. - Hidd el, ha lebukunk, az utolsó amit hallani fogsz, az az én pofázásom, ezt megígérem! Akkor is, ha engem lőnek agyon először. - Igyekszem megnyugtatni őt, meg hagyni, hadd találja ki, hogy miként fogom kivitelezni a tervemet, ha tényleg én kapom az első halálos lövedéket. Szerencsére ez a tervezés megmarad elméleti síkon, nem kell gyakorlatba ültetni semmit. A városi katonák ugyan felnéznek ránk, de már vissza is fordulnak adott tevékenységükhöz, perdaiként könyvelve el minket, kiváltképp, hogy a kapuban álló perdai őrök is simán átengednek minket. Szerencse, hogy nem szokásuk cirkalmas köszöntésekbe bonyolódni, így tényleg meg sem kell szólalnunk. Odabent is hallgatólagos egyetértéssel nem szólunk egy kukkot sem, míg elég távol nem értünk, amit biztonságosnak ítélünk. Bólogatok is Carlisle szavaira és megemelem a nyakamban lévő medált. - Imádom ezt a cuccot! Vajon csak a kapuhoz jó? - Zsivány énem nem nyugszik, már azon agyalok, hova tudnék ezzel még besurranni, ahova eddig nem. Ehhez mondjuk számba kéne venni, hogy Elorakban mik a tiltott helyek és mi lehet odabenn, ami miatt megérné kicsit kockáztatni? De előbb a meló és a szajré! - Erre! Egy kikötő közeli utcában lesz. Vegyél majd egy nagy levegőt odakint a halszagból! Komolyan. Hergath a hely tulaja, köteleket meg hálókat készít, s vagy négy féle sztori kering róla, mi történt a lábával, de valami olyan sérülést szedett össze, amivel a perdai gyógyítók sem bírnak, csak kezelni tudják, ne kelljen levágni. Ilyen folyton nedvedző seb van rajta, bekötve, de egy ombro nevű növénnyel kezelik, ami erős sebgyógyító, de a szaga annál is erősebb... Na, itt is vagyunk. Nagy levegő most, tartsd vissza cirka fél óráig! - Vigyorgok rá Carlisle-ra, de láthatja, hogy magam is mélyet szívok a kikötő közeli utcákat bejáró hal illatával vegyült levegőből. Ha itt még gyanakodik is, odabent megérti, hogy nem tréfáltam, konkrétan olyan szag van, mintha a kötélverő perdai fickó már hetek óta oszlásnak indult volna. A perdai építészetet dicséri, hogy az ajtó elég jól záródott ahhoz, hogy ne szivárogjon ki a szag. A dögszagot árasztó növényből készült ugyancsak olyan szagú kenőcs tartós használata sajnos megtette a hatását, s beette magát a helybe. Hergath tudja ezt, valamiféle füstölővel igyekszik is ezt ellensúlyozni, de az illat-szag kavalkád nem feltétlenül segít az ide betérőn. Szinte érthetetlen, miért nincsen ablak nyitva, hogy szellőzzön a kis műhely. Körben egyébként mindenfelé különféle vastagságú, csavarású és kialakítású köteleket látni feltekerve, precízen elrendezve, míg a másik falnál hálók vannak hasonlóan, különféle méretekben, attól függően, mire kellhet, hiszen nem feltétlenül a halászathoz kell csak. A szag forrását jelentő tulaj egy kisebb asztal mögött ül egy alacsony, inkább hordónak, semmint széknek látszó ülőalkalmatosságon, éppen egy háló javítását végzi, mikor felpillant ránk, érkezőkre. Az én képem ismerős neki, s mivel még kitart a kintről beszívott levegő, tudok egy őszinte üdvözlő mosolyt is küldeni neki. - Nap ragyogjon Rád! - Tudom, hogy a legtöbb perdai ingerült lesz, ha az isteneiket említjük, így enyhe főhajtással egybekötve más üdvözléshez folyamodok mindig, és visszagyűröm magamba azt a verziót, hogy a Szél vigye messze szagodat... Rosszat tenne az üzletnek. A beszéddel amúgy egy komoly gond van: fogyasztja a bent tartott levegőt. Hergath a maga nyelvén viszonozza is a köszöntést. - Áh, Shaz'or hozott titeket, quorsák! Végre tisztességes megjelenésetek van, nem azok a képtelen öltözetek, amiket viseltek mindig! - Néz végig perdai öltözetünkön látható elégedettséggel, miközben keze megtalálja a botját, amit a közeli falhoz támasztott. A férfi maga idősebb, emberi szemmel jó ötvenes lehet, a perdai éveket sosem tudom megbecsülni. Haja egykor éjfekete lehetett, mára sok ősz szál vegyült közéjük, lassan fele-fele az arány, s hátul nyaka fölött lófarokban kötötte össze. Orra görbe, láthatóan fiatalabb korában egy törés következtében rosszul forrt össze. Kissé köpcös, pocakos is, lassan az ülőalkalmatosságához hasonlóan hordó-formát kezd maga is felvenni, talán a lábsérüléséből fakadó mozgáshiány az oka ennek. A botra támaszkodva lassan mozog, de világoszöld szemei ezzel ellentétben nagyon is élénkek, főleg, mikor Carlisle-t veszi szemügyre. Nem ellenséges, ellenkezőleg, a maga módján egészen felvillanyozódott. - Téged nem ismerlek! Mi a neved, quorsa? Csak az első nevet mond vagy amelyik rövidebb és egyszerűbb, azt talán megjegyzem. Na és mi járatban? Hoztatok vagy vinnétek?
Próbálom visszaidézni, amit a diplomata mondott... 
-Na Te barátocskám most velem jössz! - Ragadom meg a vállánál drága jó öreg cimborám és elrángatom a kajája maradéka mellől az ebédlőből, a kezeibe nyomva pár perdai göncöt, rajtam is az van, takarják a derekamon lévő kütyüim. Míg öltözik elmagyarázom nagy elánnal, hosszasan, hogy valami idióta vandál gondolta besegít pár műszernél, de hát csak ártott mint használt volna. Nem vagyok ellene a gyakorlásnak, de ember, vannak ritka, ritkább és bazi ritka műszerek, azokhoz nem nyúlunk! Jó ez csak nem mindennapi, Elorakban kapok hozzá szerintem mindent, hogy összeguberáljam és csináljak egy hasonló valamit ami funkcióját tekintve jó lesz, csak na... meg tudom most oda meg vissza van a csajától, bár már akkor is mondtam neki, hogy necces a szitu, egy perdaival is jobban járt volna, de hát hallgat ez rám? Nem. Elcsúfította a kezét? Igen. Raven is pfuh... azóta is azon gondolkodom hogyan lehetne hasonló anyagot csinálni perdai anyagokból, de háááát nem ez a szakterületem, nem is jutottam sokra. De mindig vigasztalom a kesztyűk menők, gondoljon erre. Na szóval ellenvetést nem tűrök, felrángatom ha kell magam mögé a motorra aztán Elorakhoz közel le is teszem a gépet valahol, sétálva biztosabb. 
