Utolsó poszt ☽Csüt. Aug. 27, 2020 11:49 am Következő oldal☽
Irodák
A katonai szárny központi részén foglalnak helyet az irodák. Méretük, funkcionalitásuk változatos, feladatuk, hogy minden katonai adminisztratív feladatot képesek legyenek ellátni. A rendszer közvetlen kapcsolatot ápol a Dominium rendszerével, az adatok átvitele tizedmásodperc-pontosan történik. A háború alatt létfontosságúvá vált, hogy azonnali információt kapjon mindenki, ami a Városban történik. Ennek fontossága a mai napig érvényes. A központi iroda egy nagyobb területet foglal el, számos asztallal, falra illesztett monitorral. Különlegessége, hogy a terem közepén hologramos nézetben vetítették ki a hold teljes mását. Rajta különböző jelölőkkel jelzik a fontosabb irányvonalakat, őrhelyeket, feltérképezett, feltérképezetlen területeket, egyes veszélyes állatok és növények lelő- valamint élőhelyeit, akárcsak a veszélyes és biztonságos zónákat. A járőrök által frissen tett jelentések szerint frissítik ezt a térképet szinte napi rendszereséggel. Ide csak katonai engedéllyel rendelkezők tehetik be a lábukat. A hosszú folyosón elhelyezett többi iroda is tágasabb, több asztallal rendelkeznek. Magányukat csak a felső katonai vezetők élvezhetik egy-egy irodában, de az ő jelenlétük ritkább a Városban. Egyes részlegek egy irodában helyezkednek el, valamint a napi feladatukat is itt látják el azon katonák, akik aktív szolgálatot teljesítenek. Stílusra mind minimalista, acélszürke színek határozzák meg. Funcionalitása teljes mértékben a katonai élet mintáját követi.
Utolsó poszt ☽Szomb. Aug. 29, 2020 11:33 am Következő oldal☽
Bernstein and Gardel
autocorrect can go straight to he'll
Fegyelmezett egyeneséggel ülök a gurolósszékben. A napszak ellenére egyedül vagyok az irodába, koncentrálásba senki sem zavar. Asztalom – mely nem mindig állandó – puritán elrendezést kapott. Nincs rajta semmi, mindössze egy bögre, benne feketéllik a sokadik kávém ma már. Vagy tegnap óta. Az idő érzékét elvesztettem, talán az egész éjszakát is bent töltöttem, magam sem tudom. A striderek páncélzatának megerősítése hónapok óta csúszik. Előbb az Aquillion, majd az azt követő sérülésem nem engedte, hogy foglalkozzak vele. Az átképzés pedig a teljes kapacitásunkat lekötötte, lényegében élni sem nagyon volt időnk, mindketten fáradtan dőltünk be a nap végén az ágyba. Így, amikor van egy kis időm és kapacitásom és elkap a lendület és a hév, akkor haladok vele. Mint a múlt éjjel, vagy a hajnal, vagy nappal, amibe épp vagyok. A sötétszürke falak, az ablaktalan helység nincs segítségemre a tájékozódásba. A gépen tudatosan rejtettem el az órát, csak zavarná elmémet. Látná, hogy mennyi idő telt el, fáradtság rámtörne. Nem azért, mert érzem, hanem mert az úgynevezett bioritmus kérne erre. Amit ezúttal felrúgok. A földi és a dominiumon is található anyagok nem igazán a legjobbak ehhez. A strider lassabban mozog, elveszti azt a lendületét, ami épp az előnyét adja. A perdai fémek… Ötvözeteiben nem éppen a legjobbak, teljesen mások, mint ami nekünk van. Összeillesztésükkel vannak még problémák, nem úgy viselkednek, ahogy mi, vagy a fizikusaink képzelték. Új ötletek és új megvalósításokra van szükség. Meg kellene tudni, hogy egyes fémeket – és nem a cql-t – mégis miként dolgozzák meg a perdaiak. A szoba közepén elhelyzett hosszanti hologram asztalra küldöm ki az új információkat. Kékes fénnyel vibrál a megjelenő kép, a strider. Melyet egy új ötvözetű fémmel vontam be. A program segítségemre van, hogy hamis környezetbe le lehessen tesztelni, mennyire lenne strapabíró hossztávon. Ha képesek lennénk megerősíteni és mozgékonyságából sem veszítene… A meglepetés erejével élhetnénk, egy esetleges új támadás alkalmával. Arról nem is beszélve, hogy akkor az energiaforrásukat is megerősíthetnénk, így megakadályoznánk, hogy a perdaiak a képességeikkel és fegyvereikkel kárt tegyenek benne. Elevenen ég emlékeimbe, mily játszi könnyedséggel pusztították el az első titánokat… Primitív fegyverekkel. Érzem, ahogy fogam megcsikordul zárt ajkaim mögött. A székből könnyedén gurulok hátra, félig megfordulok benne és mire felállok már a hologram asztallal mellett állok. Figyelem a titánt, narancssárgával jelzi a változtatásokat, mely leginkább a törzsre koncentrálódik. Az asztal bal oldalán az új ötvözet atomhálozatát mutatja, százalékkal jelzi, hogy mennyire stabil. Nem eléggé. Az asztal szélén hagyott pda-mért nyúlok, előhívok egy újabb stridert, melyen az eredeti páncélt húzom rá. Szembe állítom őket. A program képes előre meghatározott lépések alapján lemodellezni a harcokat a sérülések irányát, azok komolyságát. A páncélzat erősségét. Ha be is nyitnak sem igazán hallom meg, figyelmem most teljesen a két titán harca köti le, ismerem a fajtáját, akár a tenyeremet. Álmomból felkeltve is, tizedmásodpercre el tudnám mondani, hogy milyen reakcióidőre van szüksége egy-egy mozdulathoz, egy-egy csapás kivédésére. Az új ötvözetet kapó pedig nem teljesít úgy, ahogy én azt akarom, ahogy kellene. Ahogy mindenki számít rá.
Utolsó poszt ☽Vas. Szept. 13, 2020 11:47 am Következő oldal☽
Árulkodós Júdás - Katrina & Moritz
Panaszt tenni... ez olyan... nem hogy ezen a nyelven nem tudom megfogalmazni a vele kapcsolatos ellenséges érzéseket, de még a saját nyelvemen sem. Ellenséges, visszataszító cselekedet és én is utálom, amikor ezzel fenyegetnek. Panasz a feljebb valóknál, panasz a még feljebbvalóknál és panasz az atyaúristennél is, s ebből a három láncszemből csak az utolsó nem fog ezzel törődni sosem. Utálom ezt a szót, panasz, amihez megannyi érzelem társul, mint például a keserűség, a bánat, a sértettség, a düh, a bosszúvágy, a gonosz gondolatok, hogy elégtételt vegyünk valakin, aki borsot tört az orrunk alá, rálépett a tyúkszemünkre, letaposta a cipőnk orrát szánt szándékkal és még annyit sem mondott, hogy Elnézést, direkt volt!. És most mégis erre készülök, a panaszra. A panaszra azok ellen, akik a Perdára kényszerítettek, s bár életem legjobb kirándulásán vehettem részt, új emberekkel és új szokásokkal találkozhattam és a hab már csak az volt a tortán, hogy Greta nyomára is ráakadtam John segítségével és az út legvégén ott várt ő, mint valami főnyeremény, mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy mégis szánt szándékkal veszélyeztették az életemet, hisz belehalhattam volna már csak a zuhanásba is, más lény is várhatott volna az erődben, mint ócska kis Gyíklények, más is jöhetett volna arra, nem John, aki hobbiból emberekre vadászik, vagy vadászbaleset címszóval engem is lelőhetett volna és otthagy, hogy az erdő maga temessen el, vesszek a feledés és eltűnés homályába és még sorolhatnám, hogy mi alakulhatott volna balul ezen a kis... eltérőn? Greta! Annyit változott, hogy pár pillanatig el sem mertem hinni, hogy ő az. A mindig hosszú haja, amit anyánk nagy gonddal fésülgetett, formázgatott, gondozgatott, mintha Greta egy báb lenne, aki erről nem tud gondoskodni, most eltűnt és hagyta, hogy a rövid fürtök ágas - bogasan álljanak mindenfelé, amerre nőni és csavarodni szerettek volna, ám mosolya ugyanolyan gyermeki maradt, mint amilyenre emlékeztem, szemeiben pedig az élet úgy csillogott, mint soha annak előtte. Itt megtalálta a helyét, ahová ő valójában is való. Maradnom kellett volna vele, elrejtőzni és beépülni közéjük, hátrahagyni ezt az egész hóbelevancot, nem törődni semmivel és a szabadságot választani egy olyan hely helyett, ahol még azt is megszabják, hogy a tested mire való. Ahol érzed, hogy hiába a tiéd minden az utolsó hajszáladig, még sincs meg az egyén szabadsága, a saját szabadságod és akaratod. Minek jöttem vissza, miért hallgattam mégis arra a hajtóerőre, ami azt mondta még nem jött el az ideje, előbb még haza kell jönnöm? Mert még valóban nem jött el az ideje, hogy összecsomagoljam amit lehet és csapot - papot itt hagyva hátat fordítsak ennek a rabszolga földnek. Ezt meg kell tervezni, ráadásul alaposan, ahogy anno Greta tette és nem napok, hetek, hanem évek munkájába telt neki. No nem olyan sok, csak két évet kellett a nagy szökésig visszaszámolnia, de milyen kínzóak lehettek a napok, melyeket fejben kellett számlálnia, mert máshol nem tehette meg, még egy darab papíron sem. Milyen kínzó lehetett a türelmetlenség, az elviselhetetlen düh, visszafogni a saját hajtóerődet, ami arra ösztökél, hogy csak fuss és ne nézz vissza, még akkor sem, hogyha a sarkadat figyelmeztető lövések érik. Köt engem egyáltalán bármi ehhez a helyhez? A szüleink? Ugyan. Apa számára lesz még egy szégyenfolt a család hírnevén és többet fogok csuklani az átlagosnál is, hogyha fölemlegeti az idősebbik Bernstein gyerek nevét, de ezen kívül mit tudna tenni? Semmit. Egy gyenge, semmit nem érő ember, aki sajnos rabszolgáján, anyán fogja leverni mindazt a kellemetlenséget, amit majd okozni fogok számukra. Anya... anyát talán vihetném, hogy egyszer s mindenkorra levágjam róla a rabszolga láncokat és megszabadítsam ettől az életnek nem nevezhető sorvadástól és tengődéstől. Eljönne velem, hogyha ott lenne számára a remény, hogy újra látja egyetlen egy kislányát, vagy az örök kárhozatot választaná, amíg apa el nem hullik mellőle? Vagy csak némán ülne és hallgatna, tudomást sem véve arról, amit mondok neki? Mennyi kérdés és mennyi homályos, elfedett válasz. A liftből kilépve nézek körbe a kissé néptelen folyosón és szendvicsembe nagyot harapva indulok el a célom felé, ami nem más, mint Gardel hadnagy irodája. Katrina. Annak ellenére, hogy elég karót nyelt nőszemélynek mutatja magát előfordul, hogy fel tud oldódni és nem érzed magad úgy mellette, mintha egy vallató őr mellett üldögélnél kávézás közepette, aki arra vár, hogy beismerd bűneidet mind az utolsó szálig és leadhassa a jelentést a majdnem atyaúristenek felé. De mi ez a kevés ember? Rám biztosan nem várhatnak, az egy órás ebédszünetemet még csak most kezdtem meg, nem toporoghat mindenki a szimuláció előtt. Vagy ha igen, akkor majd Christof kezelésbe veszi őket. Nem azért került hozzánk, hogy egész nap malmozzon, bár én nagyon is úgy érzem, hogy ő ezt fejlesztette tökélyre, nem pedig a munkához való valamivel lelkesebb hozzáállását. Kár volt megszólalnom, hogy nem bírok egyszerre ennyi emberrel, tartottam volna magamban, hogy előző kollégám megüresedett helyére igazán föl lehetne venni valakit, csak ugyebár ki akar egész nap egy helyben ücsörögni és helyszíneket legyártani? Rajtam kívül. Megállok Katrine irodájának ajtaja előtt, amin többekkel is osztozik, de gyanítom ki tudom hívni kicsit a folyosóra elbeszélőre bokros teendői mellett, hisz érthető okokból semmi kedvem ahhoz, hogy ez a probléma más fülébe is eljusson. Érthető, hogy a fiúk nem dicsekedtek el remekbe szabott tettükkel, mert a megrovás hamarabb érte volna őket utol, mint tervezték, viszont orruk alatt mindig ott bujkál az az ocsmány félmosoly, a gusztustalan elégedetlenség, hogy hárman sikerült egy emberrel elbánni. Sportszerű. Nagyot harapva a szendvicsből kopogok be az iroda ajtaján, miközben lenézek az ebédemre és elismerősen hümmögve jegyzem föl fejbéli kis cetlimre, hogy ebből rengeteget kell venni, mert idáig ez a legfinomabb. Katrina sincs bent? Újfent kopogok, de válasz ismét nem érkezik hosszú másodpercekig. Mindegy, maximum rám rivall és kiküld, hogy kopogjak be még egyszer. A kilincset lenyomva, az ajtót kissé kinyitva dugom be fejemet az eléggé egyszerű berendezéssel bíró helyiségbe és futtatom körbe tekintetem az irodában, hogy egyáltalán itt van-e. Oh, talált! 'Guten Tag, Fraulein Gardel! Kann ich reinkommen? Szabad?' - lépek be félig az irodába, hogy ne tűnjek annyira udvariatlannak és hordozom körbe tekintetem újfent az irodán. És azt hittem még, hogy az én munkaterületem annyira... katonás?
Utolsó poszt ☽Csüt. Okt. 01, 2020 9:58 pm Következő oldal☽
Bernstein and Gardel
autocorrect can go straight to he'll
A strider gyorsasága összességében csökken 13,5%-kal. Ez még rosszabb eredmény, mint az előző tesztek alatt volt. Egy sima strider titán, 1,2 másodperc alatt emeli fel a karját. Ezzel az ötvözettel azonban majdnem két másodpercre lassul ez le. Ez talán nem hangzik túl drasztikusnak, de közelharcban, épp annak tűnhet. A titánok védekezésének megfelelő pajzs, épp a karján lévő eszközök szolgáltatják. Ha ez lelassul, lassabban hívja elő a pajzsot is. Vagyis végzetesen is sérülhet. Emiatt keserű nyál gyűlik össze a számba. Emlékszem még, hogy miként hatottak a perdaiak fegyvere az erősnek hitt titánokra. Még a mai napig érthetetlen, hogy miként tudták ilyen egyszerűséggel legyőzni őket. A primitív, kőkorszaki fegyvereikkel. Legalábbis a mi világunkba legalább annak számítottak ezek. Itt pedig… Bosszúsan szorítom össze a pda-t a kezembe, amikor is az ajtó, halkan szisszen. Fel sem tűnik elsőnek, hogy a folyosó sárgás fénye miként nyit hidat az amúgy sötétbe boruló irodába, ahol néhány monitor fénye és a tervező asztalból áradó kékes delej ad némi fényt. A szimulátor adta értékeket figyelem, mikor egy ismerős hang üti meg a fülemet. Szemöldököm lágyan moccan, egymáshoz közelítenek, ekként fordulok az ajtó irányába. A beáradó fény bár nem bántja szemeimet, de nem is esnek túl jól. Emlékeztetnek, hogy valójában fogalmam sincs, hogy mióta vagyok itt. - Bernstein – biccentek a férfi irányába, ki újra, számomra érthetetlen nyelven szólal meg. Szokása, én pedig sose értem. Ez a része igazából nem bosszant, régen megszoktam már, hogy az emberek beszélgetéseinek jelentős részét nem értem. Nem is érdekel igazán, így nincs miért zavarjon. – Lépjen beljebb – állok el az asztaltól, érzékelem, hogy ez nem egy rövid idejű beszélgetés lesz. A pda-m visszateszem az asztal szélére és egy lépést hátrálok el tőle. Kezeimet magam mögé teszem, itt simul a jobb tenyerembe a balom. A hűvös fémes érzetet még a mai napig nem igazán tudtam megszokni. - Kértem már, hogyha szólni kívánna hozzám, akkor azt érthető nyelven tegye meg – figyelmeztetem arra, hogy még mindig nem díjazom azt, ha nem tartják azt be, amit kérek az emberektől. Nem titok, hogy nem szívesen társalgok másokkal, ám ha már ilyenre kényszerülök, szeretem az érthető nyelvezetet. Hangom hűvös, mint mindig, de ez nem neki szól, ezt jól tudhatja már. Régóta ismerjük egymást, a Dominiumon még rendszeres látogatója voltam a szimulátoroknak. Különösképpen kedvemre volt, ha ő ült a monitor túlfelén. Tudtam, hogy nem egy átlagos, mindennapos szimulátort fogok kapni. Vele gyakorolhattam a hirtelen helyzetváltoztatásokat, melyek a harci egységekben igen jól jönnek. Ritka informatikusok egyike, akivel jól össze tudok dolgozni. - Miben segíthetek, Bernstein? – ha beljebb is lép, az ajtó halkan szisszen fel mögötte, jelezvén, hogy bezáródik. A szobába derengő fény jobban felsejlik ezúttal, ám még mindig csak ketten vagyunk itt. Valójában fogalmam sincs, hogy mennyi lehet az idő, egyáltalán bárki be fog-e jönni. De ez az apróság ezúttal sem zavar. Általában zavarnak magam körül az emberek, de az utóbbi időbe, mintha jobban hozzászoktam volna az emberek jelenlétéhez. Nem bosszantanak, annyira.
Utolsó poszt ☽Vas. Okt. 11, 2020 5:07 pm Következő oldal☽
Árulkodós Júdás - Katrina & Moritz
'Danke dir... Pontosabban, köszönöm!' - lépek be teljes valómmal a kettőnket leszámítva teljesen üres irodába, szemeim pedig hamarost alkalmazkodnak is a monitorfény adta minimális világításhoz. Meg sem merem kérdezni, hogy kapcsolhatok - e lámpát, mert láthatóan az őrmesterasszony fontos munkálatokat szakított meg azért, hogy figyelmét nekem szentelje, legalábbis a gondterheltség apró jelei, melyek az arcán üldögélnek ezt sejtetik. 'Bocsásson meg szegény Bernsteinnek, Fraulein, tudja, hogy Bernsteinnek lenni tök feje, sokat felejteni mindig. Nagy lenni fönt a zűrzavargás.' - ütögetem meg halántékomat mosolyogva, s közben elindulok ráérős léptekkel az asztala felé, megszemlélve minden eszközt és szerkezetet, ami az asztalokat beborítja, közben pedig szendvicsemet elcsomagolva tömöm be egyenruhám zsebébe. Szegény Bernsteinnek tényleg lenni nagy fejében zűrzavargás, de sajnos nem lehet mit tenni. Nem fogok rettegni ettől a három félnótástól, hiszen ők sem rettegtek, hogy kis tréfájuk az életembe kerülhet. Nem de bár? 'Nem is húznám az idejét kifejezetten, hogyha nem lenne valami olyanról szó, amiről mindenképp tudnia kell.' - kezdek bele mondanivalómba, mialatt a szomszédos asztalról elragadom egy széket és könnyedén az őrmester asztala mellé penderítve foglalok rajta helyet. Jóságos ég, hogy ezek milyen kényelmetlenek! Elégedetlenkedve ficergek - mocorgok egy kis ideig, amíg meg nem találom nehezen azt a pontot, amire azt tudom mondani, hogy relatíve kényelmes, Fraulein Gardel vallatását ki fogom rajta bírni, bár ha úgy vesszük én még kevesebb szigorban fogok most részesülni, mint Thomson, King és August, ha pedig Gardelen múlik, nem ússzák meg egy ejnyebejnyével. 'Úgy tudom, hogy hosszas távollétem jelentésre került a vezetőség irányába, hogy minden szó nélkül eltűntem pontosan három héttel ezelőtt, majd se szó, se beszéd felbukkantam és nem tudtam megfelelő magyarázatot adni távollétemre. Mérlegeltem a helyzetet és szeretnék panaszt tenni, vagy vádat emelni, nem tudom, hogy hogyan fejezzem ki magamat megfelelően, három tiszt ellen: Steve Thomson, Michael King és George August a három személy. Három héttel ezelőtt a kolléga urak meginvitáltak engem ilyen munkautáni italozásra, melyet elfogadtam, ugyan voltak fenntartásaim, tekintve, hogy egyiknek sem vagyok a szíve csücske a szimulációknál okozta kis... kis malőrök miatt, de úgy voltam vele, hogy mi baj történhetett. Az estéből túl sok mindenre nem emlékszem, be kell valljam, de arra pontosan, hogy egy roncsban ébredtem a Perda hold egyik teljes mértékig eldugott zugában. Meg kell mondjam, részben hálás is vagyok nekik, mert remek túrában volt részesülésem, panaszom mégis inkább annak szól, hogy akár belehalhattam volna már magába az utazásba és a zuhanásba, vagy ha esetleg új barátom neki segít, akkor az erdőben marcangoltak volna darabokra. A felelőtlenség, igen! Ezzel van problémám. Nem beszélve a fenyegetésekről, hogy mi lesz, hogyha eljár a szám, amiknek igazából boldogan állok elébe, egy kis verés még nem a világ, bár belőlük kiindulva ezt már lehet nem élném túl. Fraulein, ismer engem, tudja jól, hogy hajlamos vagyok a túlkapásokra, ha a munkámról van szó, de akkor inkább árulkodjanak rám, sem mint megölni akarjanak.' - piszálgatom bal kezem mutatóujján a körmöt, mellkasomról pedig mintha hatalmas súly került volna le minden egyes szó kimondása által. Nem foglalkozom a következményekkel, nem foglalkozom, hogy mit fog szólni a három flótás, hogyha Gardel valóban elkapja a grabancukat, ellentétben végre elmondhattam ezeket valakinek, akinél tudom, hogy ezek a mondatok megértő fülekre fognak találni és segítő kezet nyújt eme kényes helyzetben. A Fraulein szokott lenni az, akit alig lehet a szimulációból kiszakítani, vagy kiküldeni a teremből, mert mindig van még egy - két javaslata, fejlesztési ötlete, vagy csak olyan határozottsággal kér még öt percet, hogy nem merek neki nemet mondani. A szobára telepedő csöndet egyedül a gépek halk zúgása szakítja meg, mely lényegében fel sem tűnik igazán az embernek, csak hogyha odafigyel rá, különben elenyészik. Na, Fraulein Gardel? Tud nekem segíteni?
Utolsó poszt ☽Hétf. Nov. 02, 2020 4:22 pm Következő oldal☽
Bernstein and Gardel
autocorrect can go straight to he'll
Az újabb idegennyelvű megszólaláskor haloványan vonom össze szemréseimet. Épp az imént kértem, vajon nem fogalmaztam elég világosan? Vonásaim csak árnyalatnyit engednek, amikor rögtön elnézést kér és ki is javítja magát. Figyelem az egyébként magas férfi alakját. Szemmel láthatóan aggasztja valami, egyelőre mégsem következtetnék semmire. Nem feltétlen emiatt keresett fel engem – miért is engem keresne fel? Amikor mindenki tudja, hogy a legcsekélyebb mértékben sem érdekelnek az emberek problémái. - Az utóbbi évekbe mindenhol nagy a zűrzavar – felelem neme egyszerűséggel, a megszokott hideg hangomon. Kezeimet magam mögött kulcsolom össze, barna lélektükreim emelem a férfira. Túl sokat nem tudok róla, leginkább csak annyit, hogy hol dolgozik. Ott pedig igen sűrűn találkozunk, ő az, aki a legtöbb szimulátoromat végigkísérte a Dominiumon. Kreatív, ötletes, új helyzeteket teremt, melyek elütnek a megszokottól. Ezt pedig mindig is kedveltem. Kevés emberek egyike, aki hallhatott önfeledten nevetni, amikor sikerült egy-egy általa kreált szimulátort végigvinnem. - Hallgatom – biccentek és ellenállok a késztetésnek, hogy újra összevonjam a szemöldökeim. Vajon mégis miről kívánna nekem mesélni, amiről nekem tudnom kell. Szemeimmel követem csupán, ahogy leül egy székre, a magam részéről állva maradok. Így a magasságkülönbség megváltozik és mintha a közénk feszülő rangot is jobban kihangsúlyozná. Holott ebben a pillanatban, annak semmi jelentősége nincs. Amit pedig mondd. Nehezen, csak a végére áll össze, hogy mit is kíván mondani. Arccsontomra feszül a bőr, tekintetemből az a kevés érzelem is köddé válik, amit Bernstein kiváltott belőlem. Fagyosan tekintek az ülő férfira, de a gesztus ezúttal nem neki szól. Barna íriszeimbe a veszély egy pillanatra csillan meg, érzem, hogy elmém miként teríti be a vörös köd. Nyelek egyet, s egy mély levegőt veszek, aligha lehet észrevenni. Azt viszont mindennél világosabban, hogy miként piszkálja a körmét. Nem tudom még, hogy minek a jele lehet ez valójában. - Nem került hozzám a jelentés – jelentem ki egyszerűen és ridegen. – Ahogy arról sem volt tudomásom és senkinek a bázison, hogy eltűnt, majd pedig előkerült. Vagy ha ez meg is történt, gondosan nem szólt róla senki – állapítom meg, hiszen három hét telt el. Magam sem igazán voltam itt, hanem leginkább a mocsárba. Meglehet, hogy emiatt sem hallottam a hírét. Hirtelen mozdulok, csak annyira, hogy a hologram asztalon lévő pda-mért nyúljak és előhívjak belőle egy rendszert, mely segítségemre lehet a panasztételben. - Hivatalos panaszt tesz – nem kérdezem, leginkább kijelentem. Az, hogy hozzám fordult, pontosan tudja, hogy mit jelent: csak és kizárólag a rendszer berkein belül és törvényei által fogok bármit is cselekedni. Ennek pedig az első lépése, hogy elmondja pontosan mi történt. A hangfelvevő gombot megnyomom, a készüléket pedig arra az asztalra teszem le, ahol ül. Még véletlenül se legyen tiszta a felvétel. - Mondja el a nevét, tisztán és érthetően, a beosztását. Eltűnésének dátumát és azon tisztek nevét, rangjukkal együtt, akivel akik azon az estén elhívták italozni – hangom fagyos továbbra is, annyi engedményt mégis teszek, hogy leülök vele szembe a saját asztalomhoz. Beszámolójának több részletére is kíváncsi lennék, azonban most haladjunk sorba. - Pontosan hol voltak, mikor mentek oda és mi az utolsó emléke?
A városi központi épület egy részén új részleg lett kialakítva, melyet a már szokásosan bevett biztonsági intézkedésekkel láttak el. Az SSTI bejárati ajtaja előtt két felfegyverzett őr teljesít szolgálatot, míg az első belső tér előtt, minden ajtóban őrök állnak. Rengeteg kényelmes széket helyeztek el, hogy az emberek a kihallgatási folyamatot nyugodt körülmények között tölthessék el. Civileket is alkalmaznak az SSTI-nél, így az aulában lévő információs pultnál egy illendően öltözött nő foglalkozik a behívásokkal. A részleget lifttel lehet elérni az arra jogosultaknak, illetve azoknak akiket kihallgatásra hívnak ide. A részlegen helyet kapott Syndra Pernelis irodája, egy a megfigyelésekhez alkalmazott kamera szoba, szerverterem és az ott dolgozó programozók irodái, öt kihallgató szoba, egy őrpihenő. A kihallgatásra érkezőknek minden eszközt le kell adniuk, a belépés könnyű, a kilépés viszont az őrök kódja nélkül lehetetlen. A részleg egy elkülönített részében fogdák találhatók, melyek a Dominiumi standard fogdákhoz hasonlóan üvegfalú kockák, melyeket akár átlátszóra, akár belülről kifelé átláthatatlanra lehet állítani. Eredendően semmilyen kényelem nem áll rendelkezésre, csak ha szükséges látják el székkel, esetleg ággyal. Syndra Pernelis irodája sötét színekben pompázik. A nőiesség legkisebb szikrája sem mutatkozik meg az irodán. Zárkózottan a szükséges adatok haladnak a kijelzőn, míg az asztallal szemben két szék is található. Az irodát úgy helyezték el, hogy közvetlen összeköttetésben legyen a sikló leszálló helyével.
Az SSTI részlegéhez tartozó katonák pihenőszárnyát szintén elkülönítették a hadsereg katonáinak helyétől, mely 350 fő elszállásolására elegendő, közvetlen közelében található a fegyverraktáruk, amit csak személyes azonosítóval oldhatnak fel. A páncélzatok gondosan elkülönítve a fegyverektől. Csak a megfelelő kódokkal igényelhetik a saját fegyverzetüket, ahogy a többi részlegen is, de ezek a kódok különböznek a hadseregétől. Étkező, pihenőszoba, két tiszti szoba található még itt.
Az épület külseje bár szolidan csak egy STTI logóval van ellátva, a belsejére nem mondható el ez a szolid külső. A kényelmes bútorzatok mellett, a beltér kisugárzása a kétségbe esést segíti az emberben. A sötét színek dominálnak benn. Az épület előterében rengeteg feszengő ember ül, akik szorgosan nézik át még a PDA-jukat, hogy találnak-e benne valamit, ami a legkisebb szabálysértésre is indokot adhatna a kihallgatás alatt.A hangosbemondó felszolalására idegesen kapják fel az emberek a fejüket. Bryan Highs és Penelope Katerpol kérjük jelentkezzen az ajtónál. Hangzik fel a nyugodt hangvételben, de utána két idegesnek tűnő személy pattan fel, hogy aztán a PDA-kat esetlenül nyújtsák át az STTI páncélban lévő őrnek. Arcáról nem tudnak mit olvasni, zavartalanul veszi át őket, hogy utána elkísérje a személyeket.
Kérjük szabadon hagyni vonallal feltüntetett útvonalat, és ne zavarják az STTI alkalmazottaikat, a feladatuk végzése közben. Szólal fel újra egy távolból jövő szólam, ugyanolyan üresen csengve, mintha teljesen természetes dolog történne. A fekete ajtó újra felnyílik, de most egy osztag katona vonul ki rajta, akik négy foglyot visznek éppen kifele az épületből, a két férfi és a két nő lehorgasztott fejjel vonulnak a STTI katonák gyűrűjében. Ezzel illusztrálva, hogy mi is történik azokkal a személyekkel, akik ellen bizonyítékot találnak, hogy támogatták az ellenállás. Az emberek tekintetükkel úgy kísérik őket, mintha már magukat képzelnék oda.
* A pult mögötti nő szorgosan félmosollyal gépel valamit a számítógépbe, csak akkor emeli fel a fejét, hogy ha pult elé állnak. A nő üres mosolyt mutat be az új jövevény előtt. * - Üdvözöljük az SSTI központjában. Szabad a nevét? * Tekintetéből kiolvashatják, hogy a fiatal és bájos lány egy betanult viselkedést mutat csak, és nagy valószínűséggel az igazi személyisége teljesen más. A könnyed mosoly után a név hallatán elkezd gépelni, majd meglepődve bólint. * - Köszönöm szépen, legyen kedves helyet foglalni, míg nem hallja a nevét. * Amint tekintetét leveszi a jelenlévőről felvillan a fülesén egy piros folt, ami a megjelenő hívásokat jelzi. * - Oh, értem.... * Egy kis szünet áll be a nő hangjában, majd mintha bólogatna valakinek. * - Azonnal intézkedek.... * Újra az érkezőre néz, és ha az már távolabb lépett, akkor utána szól. * - Elnézést! Máris fogadják önt. Legyen szíves követni az SSTI tisztet. * Egy fekete GKA-048-as páncélban közelíti meg a jelenlévő személyt. Minden katonai jelzés elvan távolítva a páncélról, összesen az SSTI logója van feltüntetve a vállánál, illetve a mellkasán. Ezenkívül egy számsort olvashat le a logó alatt, ami a 072-es. * - Minden elektrotechnikai eszközét kérem tegye le az ajtó előtti dobozba. Van esetleg beültetett implantja, vagy bármi a testébe ültetve? * Hangzik el az azonnali kérdés, de már be is áll a jelenlévő mögé egy listával, a választól függően tölti ki a PDA-t. Amint minden eszköz a ládába kerül a katona odalép hozzá és egy érintéssel bezárja. ujj lenyomat olvasóval van ellátva a láda. Magához véve az ajtóhoz lép, ahol egy test szkennerrel van ellátva az ajtó. Amint a procedúra lezajlik az ajtó felszisszenve nyílik ki. * - Kérem haladjon egyenesen a liftig. * Csendül fel a páncélból a hang, üresen és zárkózott szolidságba burkolózva. A katonák részletes ellenőrzés alá voltak véve, így külön válogatta ki Syndra személyzetét. A lift előtt további két katona álldogál teljesen menetfelszerelésben, az érkezők felé vetik a tekintetüket. Egy biccentés keretében utat engednek a lifthez. Az ajtó kinyílik és ők beléphetnek. A felvonóban a katona Raven mögött áll meg a ládával a kezével, a lift amilyen gyorsan elindult, már meg is állt az egyik legfelső szinten. Amint kilépnek a felvonóból, szemük előtt egy újabb hosszú folyosó jelenik meg. Egy elkülönített üveges falnál a katona a ládát leteszi, ahol egy másik azonnal átveszi és elindul a látómezőn kívülre. A doboz és annak a tartalma mihamarabb a programozókhoz kerül, hogy átvizsgálják a benne lévő eszközöket. * - Legyen kedves követni. * A katona fegyverét kezébe véve indul meg a kihallgató szobák között, amint a 10-es számhoz ér, az ajtó feltárul, majd elé áll. Fegyverével int a nőnek, hogy beléphet. A szoba természetellenesen világos színű, szó szerint a falaktól kezdve, a benne levő bútorok is egyaránt. Az eddigi külsőt a fekete és a sötét színek uralták, de a szoba szinte vakító fehér. Két szék és egy asztal található benne, illetve egy ital automata, hogy ha megszomjaznának várakozás közben. * * A székek az asztaltól kényelmes távolságra vannak, és csak egy természet ellenesen nagy tükör van még a szobában, egyértelműen látszik, hogy mögötte is van egy szoba. Ha helyet foglal Raven akkor nagyjából húsz perc várakozás után szisszen fel csak újra az ajtó. Az ajtón belépő nő természet ellenesen hófehér arccal, intenzív bíbor rúzsban, és szemét egyedien kiemelve indul el az asztal felé. Ruhája teljesen fekete, és csak a rajta levő csatok emelik ki a folytonos sötét összhangot.
* Helyet foglalva egy szolid mosolyt emel Raven felé. Kezében lévő PDA-t megnyitva máris elkezdi nézni az adatokat. * - Üdvözlöm, Syndra Pernelis százados vagyok. Örvendek a szerencsének. * Áll fel Syndra és jobbját nyújtja Raven felé. Ha elfogadja akkor egy kedves mosollyal megrázza a kezét, majd újra helyet foglal a fehér széken. * - Remélem, hogy könnyen megtalálta a központot, és nem okozott semmiféle fennforgást az utazás.... Esetleg kér valamit? Megkínálhatom egy itallal vagy esetleg éhes? * Syndra szemei ürességtől csengenek, de szája továbbra is szolid mosolyt mutat a nő felé. Ha kér valamit, akkor egy erősebb mosolyt mutatva a PDA-n lerendeli őket, majd magának is egy kávét. * - Bizonyára már tudja, hogy ez csak egy szimpla felülvizsgálat, ami biztosítja a Dominiumi polgárok biztonságát, illetve a kancellária jövőjét.... Megtenné, hogy ezt az apróságot kitőltené? * A PDA-n valamit pötyögni kezd, majd a lány elé tolja. *
Személyes adatok
Teljes név: ...................... Születési év: ......................
Legyen kedves válaszolni az elkövetkezendő személyes adatokra. A leírt adatok titkosítási folyamatnak megfelelően biztosításra kerülnek, a vizsgálat után. Foglalkozása: Rangja: Megbízott felettes: Bejelentett tartózkodási hely: Mi a kedvenc étele, itala?: Kedvenc állata: Személyes tárgyai közül mi a legfontosabb magának?: Volt-e már felülvizsgálaton?: Sikeresnek érzi-e az életét? Elégedett a környülményekkel?: Ki a legjobb barátja?: Családtagjai megnevezése: Mi a kedvenc hobbyja?: Mi az életcélja?:
* Tekintetét a másik félbe vési, és figyelemmel követi minden egyes mozdulatát a másiknak. Syndra csak egy ártatlan mosollyal billegeti türelmesen a fejét, míg a kérdésekre választ ad a másik fél. * - Elnézését kérem a bugyuta kérdésekkel kapcsolatban, de sajnos a protokolt be kell tartani. * Kíváncsian méregeti a lányt, míg az reagál a szavaira. ~ Na nézzük, ki is vagy te. ~ *
A hozzászólást Syndra Pernelis összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Okt. 18, 2022 6:32 pm-kor.
Utolsó poszt ☽Csüt. Okt. 06, 2022 2:53 pm Következő oldal☽
Syndra & Raven
Kihallgatás
*Amikor megkaptam az értesítőt arról, hogy meg kell jelenjek a Városban kihallgatásra, felmerült bennem a gyanú gondolata. Egy hónapban kétszer is elrángatnak egy olyan helyre, ahol az ember lánya nem is igazán szokott megfordulni, azért már eléggé gyanús. Először az a francos vizsgálat, amiből amúgy is van elég, de még rátesznek egy lapáttal és az idegrendszeremen sétálnak, szó szerint. Most meg ez. Ráadásul még csak nem is Mills keze volt a dologban. Hát legalább reményt ad arra, hogy nem lesz lövöldözés a vége, meg menekülés, sikoltozás, egy újabb merénylet és más ehhez fogható finomságok. Mostanában nem csináltam semmit, ergo tiszta lelkiismerettel felvértezve szálltam fel az aktuális siklóra és érkeztem meg sima landolással a Városba. Azt tudtam, hogy készült itt valami új szárny, mert elég gyakran jártam le a Perdára, és a pletykák is szárnyra kaptak, nekem meg több pletyka kapcsolatom van, mint ahány ruhám, de azt nem gondoltam volna, hogy kvázi velem fogják felavatni. A „hátam közepére sem kívánom” hangulattal léptem be az új részlegre, és elámultam azon a furfangos dizájnon ami fogadott. Nekem kifejezetten tetszett a sötét szín, a komor hangulat, de tudtam jól, hogy ez egy olcsó de annál hatásosabb fogás az emberek megfélemlítésére. Minden patent volt, sötét, hideg, sehol egy mosoly, az őrök páncélján az összes perdai bogár hanyatt esett volna, olyan simák és fényesek voltak. Már ha lehet a feketére azt mondani, hogy fényes, de azért csak megcsillant rajtuk az a kevés fény ami a látást és a láthatóságot elősegítette. Sokan voltak, mindenki feszengett, én meg mosolyogva léptem be, ha tartottam is attól, hogy mi fog történni, miről kérdeznek majd, hogyan próbálnak sarokba szorítani, akkor sem adtam volna meg azt az örömöt, hogy félve lássanak. A mosoly mindig zavarba hoz másokat, ha nem a várt helyen és időben jelenik meg az ember arcán. Hanyagul leültem én is, egyik lábamat keresztbe vetettem a másikon és érdeklődéssel néztem körül. Nem csupán a várakozás unalma miatt, hanem, hogy feltérképezzem a helyet. Leltároztam a kamerákat, az ajtókat, a bútorokat, az őrök számát s közben megfigyeltem azokat az apró kis dolgokat, melyek később akár segítenének megkülönböztetni őket egymástól. Bár az arcukat nem lehetett látni, a szokásokat nem lehet levetkőzni. Megszokott mozdulatok, ki mire figyel, hogyan tartja a fegyverét, a fejét, mennyire görcsös a vigyázzállása, megengedi-e magának, hogy olykor pillanatokra lazítson. Az ideges emberek meg felpattantak a székükről, amelyet a mocorgásukkal akár simára is dörzsölhettek volna, ha sokáig maradnak, de itt szinte állandó volt a körforgás. A pda-kat le kell adni. Oké. Ez várható volt. Jenkinsnek köszönhetően azonban az enyémen már nem sok mindent találnak, indulás előtt még azt a csekély kisegítő programot is letöröltem, ami alkalmas volt a kamerák meghackelésére, az ajtók kinyitására és mindennemű megfigyelőrendszer zavarására. A program nem veszett így el, a szerveremen el van mentve, egyébként meg a fejemben van, bármikor újra tudom írni, sőt még tökéletesíthetem is. Amikor négy akárkit vezettek kifelé megbilincselve, megfordult a fejemben a gondolat, hogy ez csupán színjáték, hogy tovább fokozzák az idegőrlő hangulatot, ezzel már előre megpuhítva a népet. Persze ettől még azért komolyan vettem. Nem álltam sorba a pultnál, nyugodtan ültem míg valaki nem szólt, hogy nekem kell jelentkeznem. Olyan képet vágtam, mint aki meglepődött és egy kicsit talán igaz is volt. Ebben a patent rendszerben nem tudják, hogy megérkeztem és én vagyok? Bájos mosollyal viszonoztam a talán velem egykorú nő kényszerű, betanult és talán a tükör előtt gyakorolt mosolyát.* -Hellóka! Nem, a nevem nem szabad, én már lefoglaltam. Raven Moor. Csakhogy tudja mit ne válasszon. *Szándékosan húztam az agyát, kíváncsi voltam, mennyire érti a mókát, de fogadtam magammal, hogy semennyire. Valószínűleg döbbent és zavart arcot vág, majd automatikusan beírja a nevem a listára és itt végeztünk is. Megint le lettem ültetve, és maradtam is a korábbi nyugodt, hanyag testtartásban. Arra már nem is figyeltem, hogy közben mit beszél a fülesével, egészen gyors voltam, mert míg diskurált, én már ismét a széken ülve várakoztam. El kellett kapnia a pillantásom ahhoz, hogy hozzám tudjon szólni. Először nem is voltam biztos abban, hogy nekem szól, magamra mutatva kérdőn hajtottam a fejem oldalra.* -Én? Engem? Tényleg? Nahát, ez gyorsan ment. Biztosan nagyon fontos személy vagyok. Baszki, nem is tudtam róla. *Vidáman ugrottam fel, csacsogva válaszoltam a csajnak, majd a mellém kirendelt katonára néztem. Fel. Nem nehéz fölém magasodni, de ezek a katonák még a szokásosnál is nagyobbak voltak. * -Hűűű, maga aztán nagyra nőtt! Mivel etetik? Biztosan nem azzal a fehérje trutyival amit a Dominiumon adnak. *Rámosolyogtam anélkül, hogy viszonzást kaphattam volna. Úgy gondoltam ezek akkor sem mosolyognak ha megcsikizik őket. Az is lehet, hogy kiölték belőlük a mosolyra ingerlő receptorokat. Jól megnéztem magamnak a páncélt a jelzést, annak hiányát, és a számot ami azonosította a pasit. Gondolom pasi volt, a mozgásából ítélve. 072. Akár Jenkins testőreinél, csak számok. Bár már párat azonosítottam közülük. Tudtam ki a hatos és láttam négyest is, hármat pedig név szerint is ismertem. Ők voltak a kedvencek, a legközelebb állók. Na itt ilyen nem volt, már csak a magas számból ítélve is. Sokan vannak és érzéketlenek. Valószínűleg humoruk sincs. Leadtam a pda-mat de felemelt mutatóujjal figyelmeztettem az én kívánalmaimra is.* -Aztán vigyázni rá, mert ha valami baja lesz, panaszt teszek. *Gondolom könnyekig hatódott. * -A testembe ültetve? A személyiségem, elég ütős fegyver. De nem adom. *Vigyorgok százkarátosan, és fordulok is felé mikor a hátam mögé áll. Látnom kell ahogy az ujja megreked félúton az érintőképernyő felett, mikor írná amit mondok, de rájön, hogy csak hülyülök. *Figyelem a láda lezárását. Na baszki, ide is ujjlenyomat kell. Tényleg ki kell fejlesztenem egy programot ami megkerüli ezt a rendszert, ráadásul pillanatok alatt. Mindenki ujjlenyomatát nem szerezhetem meg, Jenkinsét is elég macerás volt. Fogdára kellett mennem érte. * -Okéka! Egyenesen a liftig. *Mindenre felkészülve nem a kopogós, nyakig érő sarkú cipellőmben jöttem, hanem olyanban, amiben lehet futni. Sosem tudhatom mikor van rá szükség, főleg ha ilyen faszán elzárt helyre kell jönnöm. A lift előtt állókat is vigyorogva üdvözlöm, integetve a jobb kezemmel. A bal már megszabadult minden kötéstől, de még nem százszázalékos. Persze integetni tudok vele, ha akarok.* -Hellóka! Fú, szar lehet egész nap ebben az izzadós páncélban. Ebben is mennek pisilni? Vagy van tartály belül? *A liftes utazáson hamar túlesünk, hosszú folyosó nyúlik előttünk, majd újabb macerás átadás. A pda-mat rejtő ládika gazdát cserél, ahogy én is kísérőt. * -Hát, nem aprózzák el az biztos. *Dünnyögöm az orrom alatt csak magamnak és megkövetem Mills-t. vele sokkal kellemesebb volt a kihallgatás, tréfálkoztunk egymással, még gyógytornászt is hozatott nekem. Megyek a pasi után.* -Hogy nem tévednek itt el? Ja persze, a csíkok. *Morgom tovább, közben feltérképezem az egész helyet, minden kamera helyét, azokét is, amelyek nem látszanak. Csak sejtem hol lehetnek ha vannak, tippelek. A fejemben készül a tervrajz. A kihallgató szoba is felkerül rá. * -Tízes Szép kerek szám. *Jegyzem meg mielőtt a szemeimen keresztül az agyamba nem hasít a vakító fehérség. A sötét, már-már fekete világ után túl nagy a kontraszt, fel is emelem a bal karomat, hogy valamennyire árnyékoljam a szemeimet.* -Baszki! Ki akarják égetni az agyam? Hát itt mindenki egyből megvakul. *Válaszként igen barátságtalan intést kapok a katonától a fegyverével, amivel betessékel. * -Udvariasabb is lehetne, jól van már megyek. Franc aki megette. *Az utolsó mondatot halkabban morgom, miközben kelletlenül belépek, karommal még mindig árnyékolva a szemeimet. Egyből az ital automatához lépek és megszemlélem a kínálatot. Kétlem, hogy itt kapnék olyan kávét amit a kancellárok is isznak, akkor sem ha Tersonnak köszönhetően meg van hozzá a jogosultságom. Azért próbálkozni lehet, ha van kávé a listán azt választom és nem ülök le. Körbesétálom a helyiséget, akár többször is, a tükörnél megállok, nézem magam, fintorgok, nyelvet öltök. Pontosan tudom, hogy mögötte engem figyelnek, azért is játszom az arcommal. Alaposan megnézem a fogaimat is, újra kinyújtom a nyelvem, megszemlélem, majd a szemeimet is. Alsó szemhéjamat lehúzva vizsgálgatom magam, megigazítom a hajam melyben néhány vastagabb fehér tincs is helyet kapott ma. Végül az orromat a tükör üvegére nyomva igyekszem a túloldalra lesni, bár tudom, hogy úgysem fogok semmit sem látni, lezárásként ahogy annak idején az Alvóknál, megnyalom az üveget, nyálas csíkot hagyva magam után. Amikor a nő belép, még mindig a tükörnél állok de háttal annak. Alaposan zemrevételezem a csajt, végigmérem tetőtől-talpig, mert érdemes rá.- -Azta! Hasonló az ízlésünk, bár én ma nem öltöztem ki olyan nagyon. *Tócsányira kerekedett szemekkel, fülig érő vigyorral közlöm elképedésem tárgyát, megdicsérem ahogy illik. A nő olyan, mintha egy fekete-fehér filmből lépett volna elő, melyen utólag megfestették a száját. Az egyetlen szín rajta a vörös. * -Azt tudja, hogy a perdaiak ezért a hajszínért leborulnának a lábai előtt? *Mindezt gyorsan elhadarom mielőtt megszólalhatna, gyanítom a pda-n az én adatlapomat fürkészi, noha az nincs benne, mennyire jó fej vagyok. Ő leül, én állva maradok, kezemben a szuper vagy pocsék kávé maradékát rejtő pohárral. Gyorsan végez a pda-val és felállva hozzám lép, én meg csak nézem a kezét. Itt így szokták? Bemutatkoznak mielőtt a sárba tipornak? Micsoda elegancia! * -Hááát, én még nem döntöttem el, hogy ez szerencse és örvendek-e neki. Gondolom tudja, Raven Moor. Planetológus, geológus, liftszerelő és robbantási szakértő. *A címeimen néha változtatok egy kicsit, a megélt kalandok szerint, nem törekedve arra, hogy mind igaz is legyen. De itt mindenkinek olyan sok címe van, muszáj lépést tartanom. Megfogom a kezét, megrázom, kicsit el is túlzom a mozdulatot. * -Már van, köszike. Bár lehetne jobb is. Nagyobb választék, jobb minőség. Minden rendben volt, velem még nem zuhant le sikló. Meg bírom is. Tudja korábban flottás voltam….hát persze, hogy tudja. Nem okoz problémát az űrutazás. Nem szoktam hányni, vagy ilyenek. *Nem ülök le, csak kicsit járkálok a nekem szánt szék körül míg beszélek. És beszélek. Érdeklődve és gyanakodva nézek rá amikor a kancellária jövőjéről beszél. De kár, hogy nem mondhatom ki, hogy én nem akarom a kancellária jövőjét építgetni. * -Hmmm? Jahogy! *Nézek rá értetlenül, pedig ott van máris az orrom előtt a pda-ja. Vajon mi van még rajta? Elveszem, a poharamat leteszem a székre, ezzel is jelezve, hogy nem kívánok leülni egyelőre. Nézem a kérdéseket, majd a nőre pillantok egy félvigyorral és megemelt szemöldökkel kísérve.* -Tényleg ezek a válaszok mentik meg a kancelláriát? Komolyan? *Tovább olvasok és felhördülök, majd horkantva nevetni kezdek.* -Kedvenc ételem? Ezt komolyan gondolta? Evans kancellárnak készül a felmérés? Tényleg van olyan akinek a Dominiumon van kedvence kajája? Szürke trutyi, fehér trutyi, elképzelt gyümölcs ízű trutyi. Állatom? Maga szórakozik velem? A Dominiumon nem lehet állatot tartani, nem mellesleg ezek mind szörnyetegek! Oké, nos…oké. *Ennél a pontnál leülök, egyetlen mozdulattal kicsempészve magam alól a poharat mielőtt a fenekem érné a széket. Egyik lábamat rádobom a másikra és a térdemre teszem a pda-t. * -Magának mi a kedvenc étele? *Kérdezem, miközben elkezdem töltögetni az általam érdemesnek tartott kérdésekre a választ. *
Személyes adatok
Teljes név: Raven Moor Születési év: 2396
Legyen kedves válaszolni az elkövetkezendő személyes adatokra. A leírt adatok titkosítási folyamatnak megfelelően biztosításra kerülnek, a vizsgálat után. Foglalkozása:Planetológus Rangja:Polgár Megbízott felettes:Matthew Evans kancellár Bejelentett tartózkodási hely:Dominium 3. szint Mi a kedvenc étele, itala?:Majd ha lesz megmondom Kedvenc állata:Ne bosszantsanak már ilyen kérdéssel. Személyes tárgyai közül mi a legfontosabb magának?:Nem publikus Volt-e már felülvizsgálaton?:Vagy százszor Sikeresnek érzi-e az életét? Elégedett a környülményekkel?:Nem, teljes mértékben elégedetlen vagyok az életkörülményekkel! Ki a legjobb barátja?:A koponya az éjjeliszekrényemen Családtagjai megnevezése:Rajta van az adatlapomon Mi a kedvenc hobbyja?:Mások bosszantása Mi az életcélja?:lásd fent
*Érzem a fürkésző tekintetet, de a mosolytól eltekintve egyébként érzelemmentes az arcom. ~Hát tőlem nem tudsz meg semmit csajszi.~ Változatlan mosollyal nyújtom vissza a pda-t miután elástam magamban a kísértést, hogy belekukkantsak más fájlokba. *
* Raven Moor Tizedes a várható reakciót mutatja Syndra felé. Tekintetével sem követi a lány attrakcióját, ahogyan bókja mögött lévő gúnyt veszi ki. Továbbra is fenntartja ártatlan mosolyát, de szemei a rideg valóságot mutatják. Végül a kínálatot nem fogadta el Raven, így magának lerendeli a PDA-n azt az ízletes kávét, amit a kancellárok fogyaszthatnak csak. * - Ahogy jónak látja. * Haját a válla fölött egy gyors mozdulattal megigazítja, majd visszatér a PDA-hoz. A perdaiakkal kapcsolatos szójátékára csak egy pillanatra mosolyodik el jobban, mint ahogyan szokta, majd egy biccentéssel visszatér a PDA-hoz. * - Megkérhetem kisasszony, hogy a továbbiakban foglaljon helyet? * Mondja Raven felé, de tekintetéből nem az udvariasságot olvashatja le, az ajkai továbbra is mosolyra húzódnak. A kérdések megválaszolására csak a szemőldöke rándul meg, utána ráemeli a lányra a tekintetét. * - Legyen kedves a legjobb tudása szerint kitölteni minden pontot, és kíméljen meg minket a felesleges kutakodásoktól.... * Végül a PDA-t kezébe véve újra átnyújtja. * - Kérem kisasszony, megadom önnek a tiszteletet, ön is adja meg felém. Töltse ki rendesen a PDA-t. * Biccent a lány felé, és ha a másik fél elveszi akkor türelmesen átkarolja a keblei alatt a derekát, majd figyelmesen követi a lány reakcióit. ~ Úgy látszik még nem készítette fel senki ezt a lányt, nagyon jó. Nagyon is biztonságban érzi magát, kíváncsi vagyok, hogy ezt meddig fogja tudni tovább folytatni. ~ Gondolatai szúrós pillantást követve végződnek. Egy hangos sípszó után az ajtó felé fordítja a tekintetét. * - Szabad. * Két katona lép be a szobába, az egyik a kávéhoz tartozó apróságokat hozza, míg a másik három különböző letakart ládát hoz be a szobába. Az egyiket a százados mögé, míg a másik kettőt az asztalra helyezik. A kávét pedig Syndra elé teszik. A katonák nem néznek semerre, amint elvégzik a feladatukat az ajtón háromszor kopogtatnak, majd még négyszer. Erre az ajtó felnyílik. ~ Most azt hiszi, hogy így ki lehet nyitni az ajtót. ~ Syndra a kávét magához véve tesz bele egy-két apróságot, majd maga elé húzza. * - Milyen gyakran közlekedik a perda és a dominiumi állomás között? * Kérdezi, majd türelmesen kezdi el kavargatni a kávéját. Tekintetével folyamatosan figyelemmel követi a gesztikulációit, de utána belekortyol a kávéba. * - Szokott szállítmányokat felküldeni a dominiumra? Vagy esetleg szükséges növénymintákat? * A PDA-t a kezébe véve újra elkezd valamit nézegetni. Tekintetében fény csillan, míg ajkai szélesebb mosolyra húzódnak, de gyorsan rendezi a vonásait. * - Az utolsó néhány megbízásáról tudna nekem beszélni? Természetesen csak nagy vonalakban.. Kikkel dolgozott, mi volt a feladata, és természetesen, hogy miket tapasztalt. Természetesen a történéseket is. * Az ajtó újra felszisszen, míg egy újabb katona lép be, aki a 013-as számot viseli. Vigyázz állásba vágja magát, majd Syndra felé tiszteleg. * - Készen állunk százados. - Elnézést.... * Fordul egy pillanatra a katona felé, majd csak bólint. * - Mind három helyre egyszerre, ha kérhetem. * 013-as a PDA-jára néz, majd bólint. Az oldalára még két PDA van felcsatolva, azokat Syndra elé teszi, majd tisztelegve megfordul és az ajtóhoz lép. A marionett bábúra emlékeztető lány a ládáknak támasztja a két PDA-t, majd újra a kávéjába szürcsöl. * - Nocsak... Nocsak... Kezdődik közben a műsor... Jaj elnézését kérem, teljesen megfeledkeztem magamról. * Egy újabb szolid mosoly, de a tekintetében gonosz fény csillan. A PDA-kat nézi és így Ravenről teljesen leveszi a szemét. Kamerával felszerelt egység hatol be a lány szobájába, akik szolidan páncélzat nélkül, és csak sokkoló bottal rendelkeznek. Elkezdik a szobáját átkutatni, miközben a második PDA-n Jack bárjába hatolnak be a STTI-s egységek, ott már az őrségtől kérvényeztek támogatást, hogy minden fennakadás nélkül történhessen. A katonák mindenkit igazoltatnak, és hátulra is betérnek, a rejtett ajtókat is megpróbálják megtalálni. A harmadik PDA-n pedig Raven Moor összes megjeleníthető adata, illetve a hackerek által biztosított feltörési adatok tekinthetők meg. * - Matthew Evans kancellárral jó viszonyt ápol? * Érdeklődik, de csak elterelésnek szánja, hogy addig is a PDA-kat nézhesse. * - Nos.... Talán akkor beszámolhatna nekem, hogy mi történt a tűzvölgyében pontosan.... Csak, hogy egy kicsit az unalmasabb részen át gördüljünk..., Oh igen, bizonyára nem szükséges jeleznem, hogy ha hazudik... Előfordulhat, hogy kimutatható az üveggel takart szobában... * Kávéját a szájához emelve megenged magának egy komolyabb mosolyt, de utána rendezi is az arcvonásait. * - Nagyon sok mindent szeretnék öntől kérdezni... Csak még nem tudom, hogy melyik részbe vágjuk bele... Gondoltam addig kóstolgassunk bele mindenbe egy picit. Mit szól hozzá? * Ravent nem hagyja, hogy felülhessen, ha bármikor is megpróbál felállni a székből, akkor udvariasan rendre inti. Az ajtóban a két őr továbbra is figyelemmel követi az eseményeket, ahogyan az üveggel elzárt szobában is egy programozó a személyiség elemző programján próbálja beállítani Raven paramétereit. * - Ahogy látom önnek nagyon sok barátja van a Dominiumon, igazán elárulhatná a trükkjét, hogy miképp csinálja, talán a városban is ilyen sok barátja van? * Tekintetét a lányra veti, de figyelemmel próbálja a PDA-kat is követni, hogy az emberei miket is találhatnak. Nagyjából mindent felforgatnak és a dominiumi tervrajzokat figyelve kutatják át a területet, míg a harmadik csapat a közelebbi ismerőseit veszi célba. Elkoboznak ideiglenesen minden kommunikátort, vagy elektronikai eszközt, ami adatokat tartalmazhat. Természetesen nem említik Raven nevét a vizsgálat közben. Syndra sok mindent megmozgat a lány miatt, de pontosan a gyanús dolgai miatt. Sok megmagyarázhatatlan dolgot tapasztalt a lány aktájában, amit megpróbál egy válasszal megtoldani. *
Utolsó poszt ☽Vas. Okt. 09, 2022 2:11 pm Következő oldal☽
Syndra & Raven
Kihallgatás
*Nem kérek másik kávét, bár megtehetném, de kétlem, hogy nekem olyat hozatna amilyet szeretnék. Fél szemmel a ruháit fürkészem, nem feltűnően, de alaposan megmustrálom. Nem hazudok ha azt mondom, kísértetiesen egyezik az ízlésvilágommal. Kérdés, hogy ez csupán csel és szándékosan vett fel ilyen stílusú ruhát, hogy megnyerjen magának, vagy tényleg van rajtam kívül még egy valaki, akinek ez tetszik? A másik kérdés azonban az ajkaimra tolul midőn lenyeltem egy kortyot abból a borzalomból amit az iderakott automata adott. * -Szóval százados. És mondja ez az egyenruhája? Amikor én voltam flottás miért nem volt ez a trendi? *Hitetlenkedve ingatom a fejem, elgondolkodva nézek el a füle mellett, vagyis csak annak vélt helyén túl, mert a haja eltakarja. Azért elbeszélgetnék Terson kancellárral a mostani egyenruha divatról. Mindezzel pedig ignorálom a székre való ültetésemre tett igyekezetét, úgy veszem át a pda-t és olvasom el a feltett kérdéseket, melyek már az első körben megnevettetnek. Persze nincs kétségem afelől, hogy egy része beugratós, másik fele pedig valamilyen pszichológiai teszt, és ha a hadnagy nem figyelmeztetett volna, akkor sem hinnék a mosolyának mely egyenlőnek tekinthető McG legrosszabb napjai egyikével. Így csak a pszichopaták szoktak mosolyogni, belül pedig már trancsíroznak is élvezettel a belező késükkel. Ő is figyel engem, én is figyelem őt, momentán olyanok vagyunk mint két ragadozó akik kerülgetik egymást. Amit a perdaiakról és a hajáról mondtam az igaz, ám ő megpróbál szerényen mosolyogni de ez inkább a tudatlanok mosolya. Fogalma sincs, hogy a perdaiak Istennőjük reinkarnációjaként tekintenének rá. Hááát, azt hiszem itt az idő, hogy elmondjam nekik, a hajszín nem minden, a rothadó gyümölcs is lehet szép kívülről. Csak akkor ülök le amikor ráveszem magam arra, hogy válaszoljak a kérdéseire és azokat bepötyögjem a pda-ra. Van amire rendesen válaszolok, de hülye kérdésre ne várjon mást mint amit kap. Kíváncsi lennék arra aki kitalálta ezeket, milyen lelkivilága lehet? * -Az előbb az adatlapomat nézegette, ott van minden a családomról, kutakodnia sem kell. Ezekre a kérdésekre pedig ez a legjobb tudásom. * Olyan mosollyal válaszolok ami mögött nincs derű, ellenben lenézés sem. Nem, nem becsülöm alá az ellenségeimet, ez a nő pedig csak az lehet, itt, ezzel a ranggal, jégkocka koccantó mosollyal. Arra csak könnyedén felszökkenő szemöldökeim felelnek amikor elvéve tőle a pda-t, a karom alatt átölel. Mi a francot akar ez tőlem? Nem húzódom el, várom lesz-e folytatás és az vajon miben nyilvánul meg, a pda-t is magamhoz veszem, a kávéspoharat meg le a szék lábához helyezem, de eszem bogában sincs bármit is módosítani a válaszaimon. Ujjaim mozgása arra törekszik, hogy helyettük bármi mást előcsalogassak a kézi készülékről. Ezt persze nem mutatom, magam felé billentem a pda-t egészen. Próbálkozásomat valami fura, idegesítő hang is segíti, mert magára vonja zombi kisasszony figyelmét. Nem mondom az enyémet is amikor nyílik az ajtó és a diszkrét szisszenés után két katona lép be. Na baszki, itt még a kávét is katonák hozzák, biztosan vigyázni kell rá. A másik meg ládákat, nem lehetnek nehezek, mert elbírja őket. Látszólag érdektelenül emelem fel a fejem majd ejtem vissza ismét a pda kijelzőjére. Látómezőm perifériájáról azonban minden mozdulatot figyelemmel tudok kísérni. Remélem nem bomba, azokból már elegem van. A távozásuk furcsább, mint a jövetelük. Most nem sípolnak mint egy kilyukadt tüdő hanem kopognak. Ki az a marha aki kifelé kopog? De tényleg? Minek kopognak amikor van kamera, aki kint a tükör mögött ül és figyel, láthatná őket, hogy távoznának. Eszement egy társaság. A kis szösszenet után érkezik egy újabb kérdés, most fennhangon zombi kisasszony torkából egyenesen. * -A munkámtól függ. *Halál lazán és kényelmesen ülök a széken, a pda a térdemen nyugszik kijelzővel felém. * -Szoktam. Növényeket nem, nem vagyok én botanikus. *Röviden felnevetek és még maga a szó sem képes, mely egy bizonyos személyre emlékezteti az agyamat, kizökkenteni a nyugalmamból. Ujjaim szélsebesen simítanak végig a pda kijelzőjén amikor a nő érte nyúl, de tulajdonképpen az sem zavarna ha meglátná, hogy egészen más foglalkoztatott az idióta kérdések megválaszolása helyett. * -Utolsó néhány? Kérem pontosítson, mert volt pár és mind mondható utolsó néhánynak. Általában egyedül dolgozom, és csak begyűjtöm az adatokat, föld- és kőzetmintákat veszek. Legutóbb nem is sikerült, mert képzelje, kitört a vulkán, bár a legutolsó mérések szerint még nem kellett volna, de talán valamit elnéztek. Ráadásul…hát igen, lezuhant a sikló. Igen, korábban ezek szerint nem mondtam igazat. Velem is lezuhant egy. Na mindegy, nem a siklóval volt baj, hanem azzal, hogy a vulkánkitörés előtti elektromos vihar, az apró rengések miatt megvadultak az oroszlánmadarak. Azokkal ütköztünk. Nem volt egy sétagalopp, kigyulladt az egész, a cuccom is odaveszett. Lézerszkenner, mintavevő egység, egy láda tároló, a táskám, a kabalám. Kész rémálom volt. *Mesélek. Mindezt a pohárral a kezemben, heves gesztikuláció közepette, nem túlzó mimikával körítve. Egészen beleélem magam az emlékek visszaidézésébe, s mintha nem is érdekelne, hogy közben egy újabb katona lép be. 013. Jegyezve. Szerencsétlen szám. Szegény, hogy pont ezt fogta ki. Hiába az eltelt évszázadok ez a szám még mindig a köztudatban kering. * -Ó persze, csak nyugodtan, ne zavartassa magát, hogy félbeszakít. *Legyintek és kortyolok, átvetem a másik lábam az egyiken, érdektelenül figyelem – mert nincs más látnivaló – hogy mit csinálnak. A ládák most még nem játszanak, csak a pda-k. Rögtön három. Na erre kíváncsi leszek, mi sül ki mindebből. A játékra amit a nő művel csupán az egyik szemöldökömet emelem fel.* -Nagyon úgy tűnik. Ha gondolja, szívesen visszajövök máskor, hogy ne zavarjam. *Adok neki lehetőséget, hogy magára maradhasson a kellékeivel, de nem kétlem, hogy mindez nekem szól. Érdekesen változnak itt a dolgok, mit ne mondjak, Mills legalább egyenes volt és őszinte. Még a bajusza sem remegett meg amikor Dr. Jones-nak a fojtogatásomra adott engedélyt. A társalgás tovább folyik, a nő figyelme megosztott. * -Nem mondhatnám. Semmilyet sem ápolok vele. A felettesem. *Hangom rezignált, ezen a ponton jó ha figyelek, mert nem kellene ilyen magas rangú előtt Evans kancellár karótnyeltségéről és már-már beteges precizitásáról beszélnem. Egyébként meg nem hazudtam, tényleg nem ápolgatok vele semmit, McG háta közepére kívánom. Zombi kisasszony most pontosít a legutolsó munkáimmal kapcsolatban és na persze, hogy a Tűzvölgy kerül szóba. Nem csak egy baromi nagy CQL kőhöz került közelségbe a kancellária, majd veszítette azt el, hanem az ellenállókhoz is, szerencsére tőlük is a kőhöz hasonlóan búcsút kellett venniük. A figyelmeztetésre naivan eltátom a számat és a szemeimet is.* -Téényleg? Nem mondja. Ez valami új technika? ~Hülyének nézel kisanyám?~ Nos úgy határozottan könnyebb lesz, ha kérdez. Különben belevesznék a mesélésbe, mert hát volt ott annyi minden, egy egész estét kitöltő program lenne. Megjegyzem, elég sokfelé kellett figyelnem, azok után, hogy majdnem megégtem, megfulladtam, lelőttek, székkel vertek, zombi lett belőlem. Mire kíváncsi? *Érdeklődöm nyájas mosollyal ártatlanul, de aztán még sem a Tűzvölgyről kérdez. * -Ó, hát a megnyerő személyiségem. Ez a trükk, nincs trükk, csak önmagam adom. Ahogy látja? Hol látja? *Semmi ijedtség nincs a hangomban, noha most kezd érdekelni mit is néz olyan kirobbanó jókedvvel. Neki tetszik, nekem gyanítom nem tetszene ha látnám, de nem látom. Ezért is vagyok nyugodt, meg muszáj, hogy az maradjak. *
Mindeközben Raven kabinjában a katonákat csak rendetlenség fogadja. Még nem sikerült mindent a helyére pakolni a költözés óta, vagy egyszerűen csak így szereti. Ruhák az ágyon, a fali szekrényekben szinte semmi. Egyedül az alsókban találhatók meg szépen elrendezve a különböző cipők, csizmák, csatosak és tépőzárasak, magas hegyes sarkúak és vastag talpúak. Az ágy melletti kicsiny éjjeliszekrényen egy ékszerekkel díszített koponya van. Nincs rejtekszekrény, sem más, a leltári szám feletti eszköz. Jack bárjában hatalmas a felbolydulás, bár az ellenőrzéseket már a vendégek is megszokták, ez most kicsit más, mint az eddigiek. Jack azonban a szokásos formáját hozza, százfelé néz, elégedetlenkedik ami hozzátartozik a színjátékhoz, de ezen felül semmilyen gyanús viselkedést nem mutat. Hátul a raktárban is mindent rendben találnak, bár nagyon rezeg a léc, a tiltott szeszfőzde bejáratát nem találják meg. Korábban kell felkelnie annak aki Jack-en ki akar fogni. Raven pda-jának adatai jelszóval védettek, de könnyedén fel lehet törni azokat. Az első az Akvamarin, melynek jelszava bufelejto. Az akvamarin kőzet részletes leírását tartalmazza. Egy almappája van, melyen a Város térképe látható. Egy másik mappa, a Hackmanit melynek jelszava a mappa neve és egy barlang helyét jelöli, leírás a barlangról, vélemények, gondolatok és az odavitt, illetve elveszített műszerek listáját tartalmazza. A leírás alapján kideríthető, hogy a Raven kabinjában található koponya erről a helyről származik. Egy újabb mappa, Képecskék névvel. Nos ez a Dominiumon illetve a Városban élő Raven által ismert férfiak fenekének fotói, köztük megtalálható Jenkins kancelláré és Cole Morgenstein kancellár apjáé is. Természetesen az övéké ruházattal takarva, de vannak meztelen férfi popó képek is. Egy utolsó mappa, a Nagykapu, jelszava essenkiaszemed, a Dominiumi filmtárba való belépés kódját tartalmazza.
* Tekintete a lányra vetül, de csak megrázza a fejét. * - A katonaságnak soha nem volt jó ízlése, de sajnos még mindig nincs. Továbbiakban is az egyenruha az elsődleges viselet. Szerencsémre, alkalmanként megengedhetem magamnak, hogy az ízlésemhez megfelelő ruházatban jelenjek meg. * Ártatlannak tűnő mosolya mellett, szemei szikrát szórnak a lány felé. Kényelmesen hátradől a székben, hisz a nyugalom az ő területén az elsődleges. ~ A nő lázadó jellem, viselkedéséből adódóan is csoda, hogy egyáltalán bármilyen rangot is elért, bár ez már múlté, attól még frusztráló, hogy volt egy deviáns volt közöttük. Gyanús a lány, főleg a kapcsolatai. A legtöbb kancellárral beszélő viszonyban van, pontosan olyan helyekről, ahonnan információk kerültek ki a nagyvilágba. Az is lehet, hogy perdai kapcsolatai is vannak, semmi sincs kizárva. ~ * - Tudja... * Kényelmesen-s mégis ruganyosan feláll a székből, majd az üveghez lép. * - Az ami ide le van írva, és az amit mutat, az két különböző személyiség. Természetesen az emberek mindig is szerették titokban tartani az igaz mivoltjuk. Amivel nincs is semmi probléma.. * Lassan megfordul, majd Raven szemeibe néz. * - A deviáns viselkedéssel volt mindig is a probléma. Az amit az adatlapja állít, és amit a szemem előtt látok, az egyáltalán nem hasonlít. * Kényelmesen vissza lép az asztalhoz, és újra helyet foglal. Lábait keresztbe téve, próbálja fürkészni a lányt. ~ Mi az ami az álarc mögött megbújik? Talán a félelem? Vagy éppen az elhatározás? Csak idő kérdése... ~ Mosolya talán egy pillanatra fakul csak meg, a másik fél válaszait hallgatva. * - Borzalmas? Felkavaró? Iszonytató? * Szemöldöke felszalad, de a szolid mosoly megpróbál visszatérni az arcára, amit most inkább mardos a feszültség. * - A technóligából kiindulva ez lehetetlen, a nem megfelelő mérések a szabotázs egy egyedi megfogalmazása. Minden technológiai eszközt megkaptak ahhoz, hogy megfelelő munkát végezhessenek, a kutatók sem hibáznak csak úgy. * Tárja szét a kezét, végül a PDA-n lévő történésekre. A lány szavaira csak megrázza a fejét. * - Raven kisasszony, nem kell úgy sietnie, azt garantálhatom, hogy néhány napig a vendégünk lesz. Itt csak az a kérdés, hogy miképp szándékozik távozni... * Kezeit összekulcsolva az asztalra dől, majd a szemeivel elkezdi fürkészni. * - Bilincsben, vagy éppen tiszta lelkiismerettel? * A csapatok csalódást okoznak Syndrának, de nem nyugszik bele. Jack bárja PDA-ját felvéve megfordítja Raven felé, hogy ő is láthassa a történéseket. Fegyveres katonák maszkban, és Dominiumi őrség lelkesen kutakodik a bárban, míg Jacket a felesleges szó járatásért le teremtik. A kamera felvételen Syndra hangot kapcsol, majd az SSTI tisztjéhez szól. * - Jelezze a kedves úriembernek, hogy önköltségből kicserélteti az összes kamerát a kocsma területén, illetve felszereltet hátulra is jó néhányat. Ha pedig még egyszer, csak egy másodpercre is megszakad valamelyik kamerának az adása, akkor megismerkedik a zsilip kapu sajátos gravitációjával. A kamerák beállítását pedig SSTI tiszt végezze. - Parancs, értettem! * Ravenről egy pillanatig sem veszi le a szemét, de utána elfordítja a PDA-t, hogy ne láthassa a további történéseket. A hangot le veszi újra róla, majd a már kitőltött PDA-t veszi a kezébe, miután vissza állítja a másikat. * - Na látja! Tudja, hogy miként kell kitölteni a dolgokat! * Erősebb mosoly jelenik meg az arcán, még a hófehér fogai is egy pillanatra megmutatkoznak. * - Szegény Jack... Tudja... Találtunk néhány apróságot vizsgálódás közben... Nem sok helyen lehet ilyen dolgokat kapni, és valahogy mégis becsempészték. Természetesen az aki csinálta ügyes. Én is kedvelem az alkohol csodálatos aromáit, de jobban szeretem a tiszta tudatot. * Tárja szét a karjait. * - Ügyesen rejti el a nyomait, vagy éppen sok-sok embere van a háttérben. No, de sebaj... Mostantól az új rendszerek által még a megfelelő idősíkot is figyelemmel fogjuk követni. * Végül unottan elkezdi legyezni a levegőben a fejét, de az egyik szemét folyamatosan rajta tartja. * - De térjünk vissza az ön viselt dolgaihoz... A lakásán nem találtunk semmilyen szabályellenest, ahogyan a PDA-ja is tiszta... * A kutatások PDA-kat felpolcolja és egymásra teszi őket, ahogy a lány kérdő ívét is. A legfelsőn megnyom egy gombot, majd újra hangos sípszó hangzik fel. * - Szabad... * Újra visszatér a 013-as aki vigyáz állásban az ajtónál megáll. Syndra a szemét rá veti, majd ridegen felszólal. * - A ládák tetejét távolítsa el, kivéve a mögöttem levőnek, a PDA-kat pedig ki viheti. Kérem ellenőrizzék le az összes megnyitott adathordozót, és a kamerákat kapcsolják ki. * Az utolsó néhány szót már az asztalnak mondja. Egy tisztelgés keretében a két ládát felnyitja, majd a csempészáru megmutatkozik. Már láthatóan egy szalaggal van ellátva a benne lévő termékek, mindegyik sorszámot visel. * - Felismeri ezeket esetleg? * Kérdezi gúnyosan, de utána rátér a nem éppen kielégítő válaszára. A katona újra végig csinálja a kopogásokat, majd csak azután távozik a szobából, de azonnal utána a két katona újra megjelenik, és az egyiknek a kezében egy kis táska van, míg a másikban egy fekete katana. Látható, hogy az évszázadok továbbra sem viselték meg a hüvelyében lévő fegyvert. Azt azonnal Syndra kezébe adják, míg a kis táskát leteszik mellé. A két oldalára állnak meg, míg ő a fegyvert magának támasztja. * - Beszéljünk mondjuk a legkézenfekvőbb részéről. Mivel volt megbízva? Mit talált? Mit nem tudtak biztosítani, és természetesen, hogy miképp menekültek meg? Nem a jelentés érdekel, hanem amit most mond. * PDA-k nélkül kénytelen hátradőlve a lány reakcióit figyelni, de figyelmét egyúttal a fegyvere babusgatása is leköti. Mindig is megnyugtató volt számára a pengéjének az érintése. A Pernelis család egyik szent öröksége, amely az évszázadok alatt ugyanolyan kiváló állapotban maradt. * - Régen tizedes volt, így tisztában van a katonai protokollokkal, ahogyan a törvényekkel is. Feltudok sorolni néhány apróságot, ami bőven elég ahhoz, hogy egy ideig élvezhesse a társaságunk, de én nem szeretem az igazságtalanságot. Kis trükkös hackelések... És a Dominium ellátásához szükséges eszközök felülírása eléggé kicsinyes indok lenne... Nem gondolja? * A katonák továbbra is mozdulatlanul állnak mögötte, mintha már a környezethez idomulva mozdulatlanságra kárhoztatták volna őket. Sötét páncéljuk kellemetlenül tükrözi vissza a lámpák fényét. * - Tud arról, hogy a dominiumon a kamera rendszer nem mindig működik? Ez tudja igazán frusztráló... De szerencsére kitaláltam erre egy tökéletes megoldást... Kíváncsi vagyok, az ön véleményére, hogy mit gondol róla.... * Szemei fürkészően rá vetülnek Ravenre, majd észrevehetően a katonák is a sokkolójukra teszik a kezüket. * - Minden alkalommal... Szépen elmentjük a hibát... Bejelentjük, majd a jelenlevő személyekből megvádolunk egy-két embert, hogy szándékosan zavarja a kamerákat. Majd ezután a komoly vádak után, elítélik őket... Maga szerint ezzel a módszerrel megszűnnek az ilyen hibák? * Székéből feláll, majd kényelmesen a pengéjét magával hordozva elindul az ajtó felé. * - Megkérhetem, hogy néhány perc erejéig türelmesen várakozzon? Ha kér valamit esetleg, csak szóljon a két úriembernek, biztosítjuk a megfelelő kényelmet. * Egy biccentés keretében az ajtó újra felszisszen és kilép rajta. Az arca záródás után eltorzul, és amilyen gyorsan csak tud elindul az üveges szobához. Azon belépve azonnal ráförmed az informatikusra. * - Nagyon remélem, hogy a programja már megfelelően működik. Elég volt a diagnosztikai adat? A PDA-kat már nézte? * A férfi ijedten kapja fel a fejét a hang hallatán, de utána egyenesbe vágja magát. * - A következő kérdésektől már megfelelően fog működni. Most már megpróbálhat a részletekre is kitérni asszonyom.... A PDA-ban valamit kutakodott, a kérdőíven kívül is, de nem találhatott semmit! * Syndra tekintetén lévő méreg lassan fakulni kezd, de szemeivel még mindig szikrát tud szórni a programozóra. * - 42 gyanús személy egy hónap alatt!! 42! Tudja az, hogy az mennyire sok?! 12 átszállított, bizonyítékkal! Ezt a számot mihamarabb csökkenteni kell... Ahhoz pedig az önök munkája is elengedhetetlen. Nem érdekel, hogy a lány egy tollat lopott el vagy éppen az övé az összes rekesz azon a rohadt asztalon, de találják meg a szükséges adatokat! * Dühe lecsap a programozóra újfent, de az arca hamar meglágyul. * - Kiváló munkát végeztek eddig, továbbra is szeretném ha ilyen hatékonyak maradnának. Juttassák el névsort a letartóztatásokról az ezredesnek, és utána folytassuk a munkát. * Syndra áskálódó vipera, de tisztában van azzal is, hogy az embereivel szoros kapcsolatot kell tartania, hisz a bizalmukra szüksége van, ahogyan feletteseiére is. * - Köszönjük asszonyom... Azonnal. * Néhány gomb nyomás után továbbítja is a szükséges adathalmazokat. További kutatást végez a PDA-n, hogy mit nyithatott meg Raven, belefeledkezve a munkájába felkapja a fejét, mikor Syndra a vállára teszi a kezét. Az arcán harag helyett, egy igaz mosoly ül, a szemei is kedvességről árulkodnak. * - Hosszú napunk lesz, és még nagyon sokan várnak, hogy felülvizsgáljuk őket. A dominiumi polgárok érdekében. * A programozó biccent, majd egy mosollyal az arcán folytatja a munkát. Syndra-e közben vissza indul a szobába, de a kinti őrtől a saját PDA-ját veszi vissza. Az ajtón belépve újra felhangzik a sípszó. * - Elnézését kérem, hogy megvárakoztattam. * Ha élelmiszert, vagy éppen italt rendelt magának addig Raven, a katonák gondoskodtak az igényéről. Székében újra helyet foglalva az arcára visszatér az üres mosoly. * - Folytathatjuk?
Utolsó poszt ☽Vas. Okt. 16, 2022 11:56 am Következő oldal☽
Syndra & Raven
Kihallgatás
-Ugye?! *Tócsányira kerekedett szemekkel nézek rá, szavai közé ékelve az enyémet. Aztán persze hagyom, hogy mondja tovább. * -Milyen szerencséje van. Ezt teszi a rang. *Jegyzem meg lemondóan, nem véletlenül maradtam meg a tizedesi rangban. Nem kívántam feljebb kerülni, még a hivatalos ügyekben való eljárás idején engedéllyel hordható civil ruha árán sem. Mindig amikor kicsit rezgett a léc, hogy a munkáim elismeréséül feljebb tolnak, „történt valami amibe belebuktam”. A rövid szóra kérdőn megemelt szemöldökeim alól nézek rá, arcomon szándékosan látni engedem a várakozás feszültségét. A kijelentésre viszont tényleg felkapom a fejem és megerősített kíváncsisággal érdeklődöm.* -Mi van oda írva? *Nem cifrázom, nem adok kérdéssel ötletet, egyszerűen csak érdekel mit is írtak rólam, na és persze az is, hogy kik tettek jelentést, és ami le van írva, az vajon kedvező vagy sem a számomra? * -Tééényleg? Érdekes, pedig én mindig így viselkedem. Persze picikét *Két ujjal mutatom mennyire picikét.* -eltérhet, attól függően, hogy kivel beszélek, mert ugye nem mindegy, hogy magával, egy kancellárral vagy a barátommal. Esetleg a csaposommal, a szabómmal vagy a Panoráma étterem pincérével. *Az egészet árnyalom a helyzetek, helyszínek és szereplők leírásával és nem hagyom ki a Panoráma éttermet sem, csak a miheztartás végett. Mindenki kerül különböző helyzetekbe, és bár mindenkinek van egyfajta személyisége, igyekszik azt átformálni kicsit a vele szembenálló igényeivel, az íratlan etikettel. Azért a jellemző jegyek mindig megtalálhatók, ahogy most is. Elmesélem milyen kellemetlen órákat kellett átélnem a Tűzvölgyben, igen érzékletesen adom elő és ez is én vagyok. A jelzőkre felé mutatok a mutatóujjammal és vigyorgok rá, mint aki elismeri a másik empátiáját.* -Az, pontosan. *A mosolya változik, erre figyelek, mert bár úgy játszik minden egyes vonásával, mint gyerek a játékával, azért akadnak röpke pillanatok amiket elcsípek. Magamban megveregetem a vállam, de csak egyszer, a java még hátravan. * -Nem mondtam, hogy szabotázs volt, csak azt, hogy valamit elnéztek. Előfordul. Emberek vagyunk nem tévedhetetlenek, és csak az nem hibázik aki nem dolgozik. *Apukám régi mondása amivel mindig igyekezett a lelkemet helyrerakni egy-egy kudarc után. Persze akkor még csak tíz éves voltam. Naná, hogy nem ment minden elsőre…nem mintha ma már menne. Csak kell hozzá egy Denisov, vagy egy Mills, vagy McG. Közben megjöttek a pda-k és a csaj azokat nézi felváltva. Mit nem adnék azért, ha én is láthatnám, de…mégsem. Nem adok semmit, mert erős a gyanúm, hogy nemsokára ingyen is megkapom a kért infókat, épp csak részletekben. Ez is a lelki hadviseléshez tartozik. Felajánlom, hogy magára hagyom, hadd szórakozzon egyedül és teljességgel, de a több napos ittlétre azért eltátom a számat.* -Több nap? Nem hoztam váltóbugyit. De tényleg, mégis mit nem tud két óra alatt kideríteni? Ennyire amatőr lenne? Azért ha mégis, szóljon már Jenkins kancellárnak, hogy nem tudok ma vele kávézni. Nem számítottam ilyen hosszú kihallgatásra és elígérkeztem. *Teljesen komolyan mondom ezt, a felháborodásomat is a minimumra állítom, épp csak legyen amennyi természetesen is lenne, de ne túl sok, hogy feltűnjön és ijedtségnek érezze. * -Nekem mindig tiszta a lelkiismeretem. *Legyintem el egyetlen kézmozdulattal a kérdését, és tényleg. Mostanában nem tettem semmit, a többiért meg nem érzek furdalást. Na és ezen a ponton megkapom az egyik pda felvételeit, mely láthatóan élőben megy, különben már értesültem volna arról, mivel zaklatták Jack-et. Szemem sem rebben. Amikor a kamerák beállításáról ad utasítást, elmosolyodom. Belül ugyan egészen mást érzek, javarészt a csajt átkozom el a legváltozatosabb halálnemekkel, a halál előtti jelentős szenvedéssel, de a mosoly annak szól, hogy lekicsinylőn tudjak nézni.* -Szegény Jack. Most komolyan mi baja van magának vele? Fel nem foghatom, hogy ez a rendelkezés hogyan járul hozzá a maga ki tudja mit kutatunk nyomozásához. Megjegyzem nagyban rontani fogja a Dominium morálját. *Szinte lustán, hanyagul kérdezem, mondom a véleményemet, közben a szemeim a pda és a csaj között járnak fel s alá, egyáltalán nem idegesen. Végül rajta hagyom a tekintetem, határozottan és választ várva. Ezek után már magamban is felteszem a kérdést a százados jelen elmeállapotáról, mert kijelenti, hogy most mindent jól töltöttem ki. Semmit nem változtattam a válaszaimon. * -Századosként én is szeretném a tiszta tudatot, de a harmadik szinten élőknek nem annyira kellemes az élet és időnként szükség van némi boldog öntudatra is. *Kicsit kibújik belőlem a lázadó szellem aki mindent kritizál, ennyi kell, ennyinek lennie kell még a legutolsó karbantartóban is. Kissé előrehajolok és ismét felmutatom az ujjamat, persze arra ügyelek, hogy karnyújtáson kívül legyek még az ujjammal együtt.* -Arra nem gondolt, hogy Jack-nek nincs semmi dugdosni valója? *Mosolyommal kísérem a szavaimat, ügyet sem véve arról, hogy mennyi kamerát képes beáldozni egyetlen italmérésre, ahol amúgy is automatizált a kiszolgálás 99 %-ban. Jack csupán biodíszletként van jelen, mert néha betér egy-egy magányos lélek akinek nem hivatalos pszichiáter kell. Hátradőlök az esélyesek nyugalmával, nem csak Jack miatt, mert a fejemben már alakul a kamerákat megkerülő hadművelet, amiért megint lekötelezem a szépszemű csapost, hanem azért is, mert nálam nem találtak semmit. Ezt előre borítékolhattam volna, sosem tartok otthon semmit ami kompromittálhatna. A pda-m is azért tiszta, mert mindig felkészült vagyok és mert van egy másik pda-m. * -Elég lett volna megkérdeznie, mondhattam volna, de persze megértem, a saját szemének hisz. Gondolom ez nem keveset leredukál az itt töltött időmből. *Fejemet oldalra hajtva teszem fel a kijelentésnek álcázott kérdést. De ahogy sejtettem a java még hátravan. Továbbra is rezignáltan figyelem a ténykedését, a pda-kal való játszadozást, hogy végül a háromból két doboz megkapja a főszerepet. A katonák közben ki-be járkálnak, megint kopognak, ami már lassan paródiaszámba megy. A ládikákba pillantva egyszerű dolgokat látok, amiket vállvonással kísérek.* -Persze, a hülye is felismerné. Mondja a keretből nem futja értelmesebb katonákra, akik önállóan is tudnak az ajtón közlekedni? *Nem tudom nem szóvá tenni, mert bár nem idegesít, eléggé mókás ahogyan színjátszanak. Ezek után a Tűzvölgy részletekbe menő leírása következik, az ottani balul sikerült expedíció és az eddig elmondottaknál sokkal többet nem is hagytam ki. Mégis újra kell venni az egészet. Beugratós a csaj, de én sem most jöttem ki anyám méhéből.* -Nem tudok mást mondani, mint ami a jelentésemben szerepel, bár igyekeztem hivatalos formába önteni, nem mindig sikerült, magával ragadtak az érzelmek. *Tény, hogy az én jelentéseim nem mindig forma szerintiek, beleszövöm a magánvéleményemet is, melyek nem mindig patika tisztaságúak. * -Kurva jól néz ki az a kard. Megnézhetem? *A csaj úgy simogatja azt a kardot, mintha a gyereke lenne. Lehet annak is tekinti, érdekelne, meg egyébként is oda vagyok a perdai kardokét, egészen különlegesek, de ez ami itt van, nem hasonlít perdai fegyverre. Talán Malinornak voltak ilyen kardjai. Ezek a földiek olyan furcsák. A további szavakra, vádakra meghökkenve kapom fel a fejem és értetlenkedek egy sort.* -Apróságért lecsukás? Hogy mi? Hackelés? Planetológus vagyok nem informatikus. Én nem tudok programokat felülírni. Tizedes is csak azért voltam, mert kellett a tiszti rang ahhoz, hogy az Imperiumra szállhassak. Szerencsére ezt azóta korrigálták. Persze mindegy, mert még tudósként sem léphetek a hajóra. Tudja ki vagyok tiltva minden katonai létesítményből. Visszavonásig. *Bólogatok is hozzá, és bőszen elhallgatom azt a kivételt, amikor Mills adott inspectori engedélyt a városi katonai hangárba és a hozzájuk tartozó részlegekbe. Persze később már inaktiválta is, hogy rágja szét a máját a kórság. Erre bezzeg volt esze. A százados aztán újabb érdekes dologgal rukkol elő, amire önkéntelenül felnevetek. Eszembe jut Jenkins. Vajon őt is előveszi majd? * -Ne csigázzon, mondja. *Nevetésem halk kuncogássá szelídül, de minden figyelmem az érdekfeszítő témáé. * -Szerintem nem. S mondja, milyen magasságokba mennek el a letartóztatással? Teszem azt egy ezredest is elítélnek? Vagy a tábornokot? Mégis kinek lehet a birtokában ilyen kütyü? *Arra nagyon kíváncsi lennék mit tennének Jenkinsszel, ha a hiba idejére az ő jelenlétét dobná ki a gép. Kíváncsian várom a választ, de utána magam maradok, vagyis jobban mondva a két katonával, mert a csajszi le akar lépni.* -Ó persze, csak nyugodtan. Akkor szóljon már Jenkins kancellárnak, hogy ne várjon. *Amikor az ajtóhoz lép, viszi magával a szerep nélkül maradt kardot is és nem kopog mielőtt az ajtó kinyílna. * -Na ugye, hogy kinyílik kopogás nélkül is. *Dobom utána hangosabban nevetős hangomat, majd mikor az ajtó bezárul, az engem őrizőkre nézek felváltva. * -Hármasban maradtunk. Egy barkocha? Én gondolok, ti kérdeztek. Gondoltam. *Hátradőlve a széken, egymásba fonom a karjaimat és várok. Várok a kérdésekre és várok a Hóhajúra. Lehet ő érkezik meg előbb. Ragyogó mosollyal fogadom.* -Ó, hát persze, csak gyorsan legyünk túl rajta, ezer dolgom van még.
* Raven viselkedése a várt stílusban folytatódik, Syndra üres tekintettel hallgatja tovább az igazán gyenge, és csak még több gyanakvásra adható magyarázatokat. Végül az egyik kancellár nevét szóba hozza, amire mosoly húzódik az arcára. * - Feltételezem, hogy ebben az esetben jó viszonyt ápol a kancellár úrral nem de? * Szemeit rámereszti a nőre, a figyelmét a gesztikulációira fókuszálja, de a szavak is eljutnak hozzá egyaránt. ~ Egy kancellár? Ha a lány egy kancellár védelmét élvezheti, az csak még jobban bonyolítja a dolgokat. Sok mindent át kell gondolni. ~ Tekintetével végül a lány ajkain állapodik meg. * - Sokan rendelkeznek oly elhivatottsággal, ami tiszta lelkiismeretet kölcsönöz számukra, még ha cselekedetük a Dominiumi polgárok ellen szólnak is. Az én szándékom egy békés világ kiépítése kisasszony, ahhoz pedig szükségem van válaszokra öntől. * Mondja, majd néhány közjátékkal később a büntetés leredukálást veszi Raven a szájára. Syndra csak szimplán megrázza a fejét, majd tekintetét inkább a fellegek felé irányítja. * - Ha ön ártatlan, akkor mindenképp szabadon eresztem, e felől kétség sem férhet. Természetesen ha nem, de elég ügyes... Akkor is megúszhatja a zárkát. * Kezeit széttárja, majd egy erőltetett mosolyt húz az arcára. * - Nem vagyok semmi jónak elrontója, számomra egy szabálykövető polgár a legszebb dolog a világon. * Türelmes pillanatok következnek. Raven továbbra is ellenáll a kihallgatásnak, és gyakori sértéseket vág a katonák, és a revizor képébe. Szótlanul tűri a válaszokat, de a kérdések ugyanúgy elhangzanak a szájából. Végül elhagyja a szobát, és kettesben marad a két őrrel Raven, de továbbra sem tudja fékezni a száját. A katonák összenéznek, de nem szólnak semmit. Végül Syndra visszajön a szobába, és egy újabb kritikát vág hozzá a lány. ~ Minden bizonnyal az, és nagyon nyeregben hiszi magát. ~ Kényelembe helyezi magát, majd tekintetében valami egészen különleges dolgot pillanthat meg Raven. Arca talán nem árulkodik méregről, de szemeiben mintha tűz lángolna. * - Elmondok önnek egy titkot kedves.... Raven Moor kisasszony... * Kávéja már talán kihűlt, de mégis szájához emeli, hogy kicsit megvárakoztassa a másik felet. * - Jogomban áll akár az egész családját bilincsbe verni, és még kancellári engedélyre sincs szükségem. Szóval szeretném, hogy ha tisztázhatnánk most valamit... * Szemei szinte tüzet szórnak a másik felé, majd pengéjét az oldalához teszi. * - Ön a rezivor munkáját hátráltatja, egyaránt pedig az SSTI munkáját is gátolja, ahogyan tiszteletlen is. Viselkedése demoralizáló hatású, ahogyan az erős kritikái is. Feltételezem nyeregben érzi magát, mert van egy kis hátszele, de megnyugtatnám önt. Ha én most önt, és kedves családját néhány bizonyíték alapján bezáratom, napokig nyugodt szívvel rács mögött tarthatom. Még akár be is roboghatna ide az egyik tiszteletreméltó Kancellár, akkor sem bírálhatná felül a döntésem. * Az egyik katona felé fordítja a tekintetét, majd biccent. 013-as elindul Raven felé, majd egy üres PDA-t tesz le elé. Nincs csatlakoztatva a hálózathoz, csak egy egy szimpla írásos felülelet található rajta. Ha lapoz benne, akkor elolvashatja a lány, hogy az SSTI szervezet megkerülheti a kancellári engedélyt, és az alján megtalálhatja a megerősítést adó aláírásokat. Természetesen, hogy meddig tarthatja fogva a személyeket, nincs rajta. Az asztalra könyököl, majd komoly tekintetet vesz fel. * - Feltételezem, hogy a szórakozást befejezhetnénk Raven Moor kisasszony... Alkudjunk meg. Ön egy hacker, már csak az a kérdés, hogy mennyire képzett, és, hogy mit tud szolgáltatni az élete visszanyerése érdekében. * A két katona rezdületlenül továbbra is csak állnak egy helyben, míg kezük a sokkolón pihen. Végül Syndra a tálcára vissza pakolja a kávét, és csak int. Az egyik katona már mozdul is, hogy elvegye, majd kivigye. * - Számomra a Dominiumi polgárok és a Kancellárok biztonsága az elsődleges. Hackelésével jogsértést követett el, így jogomban áll letartóztatni önt, és akár családját, hisz nincs bizonyíték rá, hogy nem dolgoztak önnel össze. Itt az a kérdés Raven Moor, hogy mivel tudná kiváltani magát, és természetesen kedves családját. * A székben hátradől, majd újra pengéjét kezdi el cirógatni. * - Természetesen ezzel nem mentesül a további kérdések alól, szóval megkérném, hogy mostantól, mellőzzünk minden gúnyos megszólalást, mert végül kénytelenek lesznek a katonák közbe lépni, azt pedig semelyikünk nem szeretné, főleg maga nem. * Az arca továbbra is üres, majd PDA-jára néz. * - Mit tud Skyler Way nevezetű nőről? * Syndra egy listát kezd el görgetni, majd a listán szereplő neveket szépen lassan felolvassa. * - Esetleg ismerős Alec Delgado neve? * A lány reakcióit figyeli, csak a nevek pillanatára veszi le róla a szemét. * - Saskia Jenkins, vagy esetleg Jasmine Benedict? * Gyűjtött magának egy szép listát, de pontosan még ő sem tudja, hogy mit kezdjen azzal a sok névvel. Syndra felolvas vagy harminc nevet Ravennek, de ha a legkissebb sértést is megpróbálja oda biggyeszteni a katona elindul Raven felé. Sokkoló botját kihúzva megnyomja rajta a gombot, amitől hangosan elkezd szikrázni, és mellette kékes fehéren világítani, de csak ha további sértéseket mutat a lány. * - Egy csapatban játszunk kedves Raven Moor? Vagy netán ellenségként gondoljak magára? Hosszú napja lesz ma, Raven mooor, és innen addig nem távozik, míg nem adott legalább annyi információt, amivel magát és kedves családját, ki nem váltja. * Egyszerű indokként tüntethető fel a hackelés, de Syndra tudja jól, hogy ha csak néhány apróságot is megtudott hackelni, akkor a későbbiekben is csinálhat hasonlókat a lány. Így ha most még nem is, de később is könnyedén megfoghatja. Ahogy mondani szokták... Többször is érdemes bőrt lehúzni a másikról? Szándékában áll a lányt megfogni, itt már csak az a kérdés, hogy mennyire erős a jelenlévő személy. *
Utolsó poszt ☽Vas. Okt. 23, 2022 8:38 am Következő oldal☽
Syndra & Raven
Kihallgatás
*Nagy szemeket meresztek a csajra, mert hát olyat kérdezett és főleg olyan megfogalmazásban, amire nem tudok nem csípőből azonnal reagálni.* -Nem ápolok _viszonyt_ a kancellár úrral, csupán kapcsolatot. Barátit. *Csak, hogy tisztába tegyük a dolgokat, azért javítom ki, nehogy még bármi mást feltételezzen, meg hát részemről óriási különbség van a kapcsolat és a viszony között. Utóbbi sok mindent feltételez, nem csak könnyed beszélgetést. Egyébként sem az esetem Jenkins. Ez mind igaz is, hiába mereszti a szemét annyira, hazugságon úgy se fog kapni, akkor sem ha épp hazudok. Azt nem tudom, hogy később miért nézi a számat, ez is biztosan valamiféle pszichológiai teszt, és bár pontosan tudom, hogy semmi kivetnivaló nincs a számban, vagy a fogaimon, elszínjátszom azt, hogy kellemetlen helyzetbe hozott. Némán, és zavartan forgatom a nyelvem az ajkaim mögött, mint aki oda nem illő, általában sötét színű kajamaradékot keresgél. * -Eddig is békésen éltünk. *Nyögöm be a nem éppen helyes választ, de hát egy egyszerű dominiumi polgár számára most béke van. Elvégre a Kancellária hírmondója is ezt propagálja. A múlt idő pedig nem véletlen, s csak arra vagyok kíváncsi, magára érti-e és ha igen, mennyire. Persze előre borítékolom, hogy szeme sem rebben és egyetlen szót sem fűz majd hozzá. Kiderül, hogy melyikünk nyer, én vagy én. A csaj mindent bevet, szinte egyszerre. Kiderül a felém fordított pda képernyőjén élőben zajló vetítésből, hogy nem csak engem vegzál, hanem Jack-et is. Nem tudom hogyan jutott el hozzá, hiszen módszeresen nem járok többször hozzá, mint mások, és pont erre hívtam fel a figyelmét Illi hadnagynak is. Ezen a ponton szöget üt a fejemben, hogy esetleg ő suttogott a Hóhajú fülébe egy s mást, de sem a gyanakvásomat, sem az előítéletes haragomat nem vetítem ki az arcomra. Bármit is mondok vagy teszek, vagy bármennyire nem talál semmit, előre büntet. Egy kihallgatás nem tart tovább két óránál, ha addig nem tud meg semmit, felesleges is több időmet elpazarolnia, hovatovább napokat. * -De, az összes elkövetkezendő jó napomat tönkreteszi. *Naná, hogy megjegyzem, mert hát az imidzsem ugye, meg különben is, szúrja a szemem ez az egyoldalú szórakozás. És jönnek a dobozok, amikben különböző holmik vannak és csak a hülye nem ismerné fel, hogy mik azok. Nem is értem mit akar ezzel és nem is hagyom szó nélkül. Itt következik az alkalom arra, hogy az őrök színjátékát is megszóljam. Semmi reakció. Nem lehet kihozni a sodrából, de azért remélem elgondolkodik azon, hogy változtatnia kell a stratégián, mert ez egész egyszerűen nevetséges. Végül, miután semmit nem módosítottam a már megírt tűzvölgyi jelentésemen, magamra hagy két őrrel, akik némasági fogadalmat tettek, legalábbis erre az időre, és még a kardját is magával viszi. Kissé unalmas így ücsörögni, de visszafogom magam és legyűröm a késztetést, hogy a vélhetően kétoldalú, trükkös tükörhöz lépve, annak sima felületét végignyaljam. Mikor visszatér, egészen másképp néz ki. Nem tudom mit csinált odakint és kivel mit beszélt, de határozottan jobban érzi magát, mintha feltöltődött volna. Kíváncsian várom mivel jön még és felvértezem magam mindenféle kegyetlenségre. McG-n edződtem, újat nem tud mutatni. * -Na, mondja, imádom a titkokat. *Nem árulok el nagy titkot ezzel, aki ismer, az tudja, hogy oda vagyok a titkokért. Azért persze kicsit megijedek amikor a családommal jön, de csak annyira, mint mindenki más. Szemet villantok. Helyzetet változtatok, de nem feszengek. Egyelőre csak kíváncsi vagyok hova lyukadunk ki. A hosszú ismertető végén azért el kell fojtanom egy mosolyt. A nem rég ébredt Syndra Pernelis százados vagy nincs tisztában a törvényekkel, melyeket a kancellárok előszeretettel kerülnek meg, vagy engem akar csak szívatni. * -Nos akkor tisztázzunk mindent. Először is nem hátráltattam a munkáját, épp csak nincs semmi mondanivalóm arról, ami után nyomoz. Másodszor én mindig így viselkedem, és határozottan állítom, hogy nem demoralizál. Harmadszor a kritikáim mindig tényszerűek és bár most azért kissé felbőszített a családommal való fenyegetéssel és elgondolkodtam néhány dolgon, azért az elég erős csúsztatás volt, hogy egy kancellár nem bírálhatná felül. De! Olyan könnyedén, mint ahogyan felhajtják a kávéjukat. Olykor még egymást is felülbírálják. *Azért persze van bennem kis félsz, mert elvették a pda-mat és ahogy elnézem, a csajban semmi hajlandóság nincs arra, hogy szóljon Jenkinsnek. Szóval itt ragadtam egy időre. Baszki! Váltóbugyi nélkül. Az elém rakott pda-n csupán egyetlen dokumentum van, aminek a hitelességét nem hiszem el. Olyan nincs, hogy egy kancellár engedélyt adjon arra, hogy bárki megkerülje. Viszont, meg kell adnom neki ezt az örömöt. * -Ó, ez tényleg…hmmm. *Meglepődöm. Azt viszont nem tudhatja, hogy min, így elég hiteles tudok maradni. Feltételezem Tersonnal alkudott meg erről, vagy bármiről, mivel ezek az ügyek hozzá tartoznak, őt viszont ismerem annyira, hogy ne adjon ki ilyesmit a kezéből. Egyszerűen képtelenség, hogy bárkinek ekkora szabad kezet adjon. A gondolkodásom is hozzájárul ahhoz, hogy el tudjam játszani a hirtelen észbe kapott polgárt. Felnézek rá, tekintetemben kíváncsiság és némi rosszallás is vegyül egymással azon túl, hogy láthatóan komolyan veszem. Már-már rá is bólintanék az alkura, de nem vagyok olyan könnyelmű, hogy azelőtt tegyem ezt, hogy megismerném a részleteket, ezért a következő szónál a fejemet rázom. * -Nem vagyok hacker, nem tudom ezt honnan vette, de nem értek a programokhoz többet, mint amennyi a működtetésükhöz kell. *Ezt határozottan leszögezem, és nézem ahogy eltolja a kávés poharat, amit a katona aztán elvisz. * -Mit akar tudni? Mert eddig erről nem esett szó konkrétan. *Most én kérdezek, mert étnyleg nem mondott semmit, csak vaktában kérdezősködött, amiből gondolom meg akart tudni mindent. Hátha elejtek véletlenül valamit ami neki kell. Tanácstalanságom valódi, fogalmam sincs mi után nyomoz. A tűzvölgyi balul sikerült kaland után nem tettem semmit, ami gyanúra adhatna okot és igazából ott sem. De folyton erről kérdezett. Biztosan az ellenállókkal van kapcsolatban, de vigyáztam, vigyáztunk a bátyámmal, hogy senkinek eszébe se jusson, hogy ő az aki. Elvégre halott. Tovább mondja, nekem meg azért megfordulna a bicska a zsebemben ha nálam lenne. Fel is emelem a kezem mint aki védekezik, de egyelőre csak szóban kell. A „nyeregben érzem magam” mosoly elmarad, komoly arcot vágok és tényleg nekidurálom magam, hogy most minden szokásos allűr nélkül válaszoljak a vádakra. * -Nem hackeltem meg semmit, tehát nem követtem el jogsértést….*Azonnal válaszolok amint kiejtette és nem érdekel, hogy közbevágok.* -….de ha elkövettem volna, biztosíthatom, hogy a családomat nem kevertem volna bele….arra sincs bizonyítéka, hogy igen. Vagy tévednék? Érdekelne, hogy milyen bizonyítéka van arról, amit el sem követtem. *Ennek a nőnek komoly kardfétise van, ezt abból szűröm le, ahogy simogatja. De ez csupán néhány szívdobbanásnyi időre tereli el a figyelmemet, ami semmire nem elég. Nyelek egyet mielőtt elkezdené felsorolni a számomra ismerős neveket, Sky nevénél, amivel kezdi, felugrik az egyik szemöldököm, de azzal nyugtatom magam, hogy ez egy olyan meglepődés, amit akkor is megtennék ha nem lenne ismerős. A fejemet rázom, a bátyám nevénél azonban őszinte döbbenetet és némi haragot is kiadok magamból. * -Ő a bátyám…volt. Meghalt. Ezt igazán tudhatná, amennyiben figyelmesen végigolvasta az anyagomat. *Ha tényleg maghalt volna is így reagálnék, csak más okból. Felemlegetni valaki elhunyt szeretett családtagját egy vádban, igazán nagy szemétségre vall. Utána megint csak őszintén tudok nevetni, bár derű az nincs sem a hangomban, sem az arcomon. Inkább gúnyos.* -Tényleg ennyire hülyének néz? Ki az aki nem ismeri Saskia Jenkins nevét? Bendict meg, nos hát, volt róla meg Jenkins kancellárról egy kis pletyka, mielőtt Mrs. Jenkins felébredt. *Úgy hangzik és azt is akarom, hogy úgy hangozzék, mintha csupán innen ismerném a botanikus bige nevét. Más kapcsolatom soha nem is volt vele, szóval semmiről nem tudhat a Hóhajú. Soha nem találkoztam vele személyesen, nem írtam neki üzenetet. Azt meg igazán nem sütheti rám, hogy akkor voltam a Városban, amikor a csaj, mert Jasmine Benedict a Városban él, én meg csak oda járok, szóval nem meglepő, ha egy időben vagyunk a Városban. A következő nevek közül néhány ismerős és rábólintok, a java viszont nem. Az azonban világossá válik, hogy a csaj gyanakszik valamire, de még ő sem tudja mire. Az elhangzott nevek azonban arra engednek következtetni, hogy hamarosan ők is ott fognak ülni, ahol most én. Akkor viszont meg kell győződjek a botanikus csaj lélekjelenlétéről. Minden bizonnyal figyelni fognak majd, de megoldható, hogy stikában találkozzam vele. Én ne tudnám megoldani? Figyelmeztetnem kell, hogy felkészülhessen arra ami vár rá. Az eddig látottakból tök ártatlan a csaj, és ez baj, bár arról nem tudok, hogy mennyire pocsékul hazudik. * -Nem tudom, hogy magának mit jelent az ellenség. Ha arra akar kilyukadni, hogy kapcsolatot tartok az ellenállókkal, akkor rossz helyen kopogtat. És igen, lehet hosszú napunk lesz, mert ennél többet nem tudok mondani. Mégis milyen információkra kíváncsi? Mert eddig nem mondott semmit, így nehéz lesz bármiről is beszélnem. *A sokkoló botot tartó katonára azért figyelek, össze is rezzentem amikor meghallottam a sziszegést, és önkéntelenül igyekeztem tőle a széken távolabb ülni, de persze ez nehéz, ha csak egy szék van. Emlékszem még az idegméregre amivel hasba lőttek, nem szeretnék megint mozdulatlan lenni, hogy a bugyimban turkáljanak.*
* A lányt sorozza Syndra kérdéseivel, de egyenlőre tényleges hatást nem ért el velük. Alkalmanként lát rajta további lázadó hajlamot, de nem emelkedik ki annyira, hogy a katonák cselekedjenek. A további feleselések nagy zöme csökken, így kénytelen csalódott sóhajjal az őrök felé tekinteni. * - Küldessenek egy járművet a családjáért. Legyenek nagyon kedvesek, és tisztelettel hallgassák ki őket, az előre megbeszélt kérdésekkel. * A katona meglepetten emeli Syndra felé sisakját, majd csak gyorsan tiszteleg. * - Azonnal intézkedek asszonyom. * Syndra végül megragadja a katona kezét mielőtt az fordulhatna. * - Hívassák ide nekem 001-est és 002-est, maguk távozhatnak. Kamerákat kapcsolják vissza, amint megérkeztek. * A katonák meglepetten néznek össze, látszik rajtuk, hogy a parancs furcsán veszi ki magát. Az utóbbi hetekben nem volt hasonlóra példa, de engedelmeskedve tisztelegnek, majd a szokásos kopogással távoznak az ajtón. Syndra rámered Ravenre, majd lassan felegyenesedik. * - Nos úgy látszik nyertem magunknak egy kis szabadidőt Raven Moor kisasszony. * Pengéjét megszorítva kihúzza a katanát a tokjábol, majd Raven felé nyújtja markolattal. * - A kétezres évek eleje óta az egyik családi ereklye, tudja.... * Ha elveszi a pengét, akkor a tokját le teszi a lány elé, majd kényelmesen megkerüli a személyt. Az egyik kezét sréhen a derekánál tartja. Syndra szívleli a dobófegyvereket, főleg azokat, amik még egy erős kevlár ötvözeten is áthatolnak. * - Családom már igazán régóta szolgálja a kancelláriát, ahogyan a föld békéjét is állandóan szem előtt kellett tartanunk. Ez egy teljesen új világ, egy teljesen új élet, de a szabályok azok továbbra sem változtak. * A lány vállára teszi az egyik kezét, majd lehajolva a fülébe súgja. * - Számomra csak egy dolog számít... Az pedig, hogy elégedettek legyenek a munkámmal. * Végül elengedi a vállát, és lassan megkerülve a PDA-jához lép. Lead rajta két kávét, ahogyan már előbb megtette az előtt, illetve két üveg vizet is. * - Nagyjából húsz percünk van, míg a két kihallgatója megérkezik. Ez alatti idő alatt, mondjuk még beszélgethetnénk is... * 20 perc az rengeteg idő egy komolyabb válasz kifejtésére, Syndra szándékai még mindig rejtélyesek, kérdései káoszt próbálnak okozni a fejben, cselekvése pedig hasonlóképp zavart kelteni a kihallgatott félben. Ha a pengét a másik fél elvette, bizonyára rájöhetett, hogy ok nélkül nem kap senki a kihallgatáson a kezébe egy fegyvert. Már csak az a kérdés, hogy mit is akarhatott ezzel. * - Beszélgessünk valami könnyedebb témáról. * A PDA-t újra kezébe fogva újra ránéz Ravenre. * - A delegáció fogadásánál ön hol tartózkodott? Bármelyik Perdai őslakossal ön kapcsolatot létesített? * Újra a PDA-ra néz, de már egy pillanatnyi mosolyt megenged magának. * - Ön sok olyan helyen tartózkodhatott, ahol nem lehetett volna. Végül megvonták magától a belépési engedélyt, megosztaná, hogy mi okból volt ténylegesen engedélye ezekre? Utalt, hogy baráti viszonyt ápol a Kancellár úrral, de az ön közvetlen felettese nem maga a Kancellária, ahogyan főleg nem Callum Jenkins. Sok mindent furcsálok önnél Moor kisasszony. * Szemeivel vizslatja a másik felet, de nem ad gyanakvásra okot továbbra sem. * - Említette, hogy kávézás közben is felülbírálhatják egymást a kancellárok. Megnyugtatom önt, ez bizonyára így van, bár ezt már maga is tudja nagyon jól. * Hirtelen a semmiből érkező kacaj hagyja el a torkát, de érezhető, hogy erőltetett. * - Ön akkor már bizonyára tudja, hogy valahol ellentétes gondolatok szárnyalnak közöttük, ami nem csoda, hisz mindenki másképp gondolkozik. De ha már itt tartok... * Néz újra a PDA-ra, tudja jól, hogy idővel valamivel meg kell szorongatnia a lányt, eddig nem sikerült kicsikarni belőle semmit, bár alkalmanként megrezdülni látszott. ~ Igazán sokat készülhetett a műsorra. Alig reagál az össze zavarásra, ez azt jelenti, hogy nem keveset készült már hasonló kihallgatásokra. ~ Gondolatai alatt az idő csak úgy szál, de végül megszólal. * - Egy takarító robot programjának felülírása, ön szerint minek minősül? * Türelmesen figyeli a válaszát a lánynak, de végül újra belemerül. * - Ön szerint milyen tudás szükségeltetik egy takarító robot tetején való utazgatás? Oh mellesleg, nem csak kamera, hanem személyi beszámolóval is rendelkezek. Még szeretné továbbra is tagadni, hogy nem ért a hackeléshez? * Néz rá, de válaszától függetlenül tér a következő kérdésre. * - Tereljük is el újra egy kicsit a témát.. Újabb neveket tartogatok önnek, illetve ismerősöket is. Illidary Manteqru hadnagyhoz volt szerencséje már? Szeretném ha megosztaná, hogy mi a véleménye a.... Nos... Úriembernek nem mondanám, attól igazán távol áll. * Szemeit újra a PDA-ra veti, de most látványosan meghökken, majd düh csillan fel a szemében. ~ A mocskot még mindig ilyen megbízásokkal látják el?! Szánalmas! Megbízhatatlan alkoholista demoralizáló idióta! ~ Szemei csak úgy rángatóznak, ahogy a jelentéseket olvassa. Látható rajta, hogy kizökkent abból a békés állapotból, amiben eddig volt. de végül tekintetét rendezi, majd újra szemei kitisztulnak. Az arca talán nem rándult meg végig, de a szem sok mindent elárulhat egy hozzá értőnek. A legtöbb emberben még a gyanú se merülne fel ennyitől. * - A... Hadnagy... bár nem méltó a titulusára... Igazán meggyőző megbízásokkal volt ellátva az évszázadok alatt, ahogyan már erős bizalmat szavaztak számára a kancellárián is. Körül tudná nekem írni a férfit, hogy ön mit tapasztalt vele kapcsolatban? Nyugodtan részletesen fejtse ki, ráérünk. * Mondja majd figyelmesen követi minden szavát a lánynak, csak akkor rándul meg a szeme, ha próbálja továbbra is kikerülni a normális válasz adást. * - Beszéljünk egy kicsit a testvéréről. Az istene nyugosztalja lelkét. * Biccent, majd meghajol természetellenesen, pedig már szóba hozta... Akkor csak további rideg tekintettel vizslatja tovább a lányt, de most komolyabb hangvételben már megadja a tiszteletet. * - A rang fokozatát és minden egyebet nem szükséges, de szeretném ha beszélne róla egy kicsit. Illetve az utolsó megbízásairól. Terjedelmesen ha kérhetem, és nem érdekel, hogy mi van a jelentésekbe írva. Az ön nézőpontja felől érdeklődök. * Ha Raven vevő végre a kifejtő válaszokra, akkor elégedetten bólint a végeztével. PDA-n az időt megnézi majd rákérdez. * - Még van egy kevés időnk, beszéljen nekem kérem a Perdai kutatásairól, mellesleg megjegyezném, hogy nem a jelentéseire vagyok kíváncsi, hanem, hogy az útóbbi időben miket fedezett fel, és milyen vizsgálatokat végzett el.
Utolsó poszt ☽Kedd Nov. 01, 2022 6:44 pm Következő oldal☽
Syndra & Raven
Kihallgatás
*Valahol fordul a kocka, szerintem ott amikor visszajött. Kicsit feltöltődött és ezt nem is akarta rejtegetni. Mondhatnám, hogy nekem is kell abból a szerből amit bevett, de inkább nem kérek. Maradnék a jól bevált Búfelejtőnél, noha most nem bút kell felejtenem, csupán ennek a nőnek a negatív energiáit. Mert, hogy ő egy energia vákuum az biztos. Rezignáltan fogadom a katonának adott utasításait, bízom a szüleimben, mint ahogy abban is, amiről nem tudnak. Syndra Pernelis rossz családdal kezdett ki. Csak akkor mosolyodom el amikor a számos katonáit hívatja.* -Én inkább a 007-est ismerném meg. *Volt idő amikor szórakozásból úgy választottam filmeket, ahogy az algoritmus beadta azokat és persze a régi földi filmek közül volt számos, számot tartalmazó cím is. Nem mondom, hogy a kedvenceim lettek a kémről szóló filmek, de sok ötletet lehetett meríteni belőlük. Azért persze viccesek voltak az eszközei, de némelyik elég sármos volt. Kíváncsi vagyok, hogy a Hóhajú mennyire van otthon ezekben a filmekben, egyáltalán nézett-e filmet mostanában vagy akkoriban, amikor a Földön élt. * -Tekintve, hogy a szüleim a Dominiumon laknak, elég sokat. *Csak egy kancellárnak indítanak a menetrendszerinti járaton kívül siklót, és úgy számolom, hogy a szüleimmel legfeljebb holnap reggel érhetnek ide. Ha előre lehozatták volna őket ide, arról tudnék. Bár jóval korábban kérdeztem a kardjáról, most ért el hozzá. Lassan húzza ki a pengét a tokjából, halk fémes hang, szinte egy muzsika dallama csendül fel röviden. * -Fúúú baszki, az jó régen volt. *Őszintén lepődöm meg, mert ezek szerint a kard sok száz éves és még mindig csillog, kétségem sincs afelől, hogy éles is. A fény hanyatt esik a felszínén, és egy pillanatra a szemembe villan, így hunyorognom kell. Ezért csak másodpercekkel később veszem észre, hogy felém nyújtja, de nem habozok elvenni. Felállok, tisztes távolban tőle és kezemben egyensúlyozva a kardot, ízlelgetem a súlyát. Nem vagyok kardszakértő de biztos vagyok abban, hogy tökéletes. * -A kétezres évek elején még kancellária sem volt. *Jegyzem meg közben úgy, hogy a csaj a derekamat fogja. Majd a vállamra teszi a kezét és esküszöm kiráz a hideg attól a síri hangtól amivel a fülembe suttog. Mikor ellép tőlem, egyik kezemmel meg is dörzsölöm a fülem. * -Hát nem lehet túl izgalmas élete. Nekem például fontosabb, hogy a szüleim elégedettek legyenek. A munka megvár, munka mindig lesz de a szüleimmel nincs annyi időm. *Ez elég sok információ rólam, akár válasz is lehet arra, amit csak sokkal később kérdez meg, így azonban simán csak elillan. A karddal a székem mögé lépek és elkezdek vele hadonászni. Annak aki ért hozzá és komolyan forgatja a fegyvert, hidegrázása lehet a gyakorlatlan mozdulatoktól, de egyben reménye is arra, hogy megvágom magam. Nos, csupán a hidegrázást akarom garantálni. Jobbra-balra forgatom a pengét, időnként előredöfök vele, majd hátra, mintha láthatatlan ellenséggel harcolnék és hangot is adok ki hozzá, sziszegőt, nyögőset, nevetést. Utóbbi jelzi, hogy az ellenfelem meghalt. Közben Pernelis a pda-n pötyög valamit, meg beszél. Remélem most már konkrét kérdésekkel hozakodik elő, mert eddig vaktában vagdalkozott. * -Beszélgessünk. *Bólintok rá két vagdosás között, melybe egészen belejöttem. Csak akkor torpanok meg amikor tényleg kérdést tesz fel, de már megint nem egyértelmű.* -Melyik delegáció? *Páran már eljöttek a Városba, igaz, a nagy delegáció az volt, amikor a perdai gyógyító jött visszahozni a halálból Jenkins dugifeleségét. De nehogy már könnyű dolga legyen Hóhajú kisasszonynak.* -Sokakkal léptem kapcsolatba, mivel sokszor megyek a városukba. Mindig más kísérőt kapok. Tudja ott nem lehet csak úgy mászkálni, kísérőt kap minden ember. Figyelnek ám, nehogy összetörjünk valamit. Mondjuk egy újabb szentélyt. *Kis szarkazmus elfér és nem sértek vele senkit. Na és aztán jön a kérdés amire hellyel-közzel már válaszoltam. Megállok a hadakozásban, ha még mindig nálam van a kard, és azt a hegyével támasztom le a padlóra, hogy a markolatán támaszkodjak meg. Érdekel, hogy mennyire bosszantja ez. * -Nos annak idején tudományos tiszt voltam a flottánál, szóval engedélyem volt belépni a katonai létesítményekbe, de mivel az Aquillonon nem voltam jó kislány, úgy gondolták, hogy mindenkinek jobb ha távol maradok a stratégiai pontoktól. Amúgy is utáltam az egyenruhát. *Ha ennél többet szed össze, akkor varázsló, esküszöm. * -Még egyszer mondom, nem viszony, hanem kapcsolat. Egyébként meg rájöttünk, hogy mindketten imádjuk a kávét, Jenkins kancellár pedig csípi a humoromat, szóval együtt lazulgatunk néha amikor tele van a szkafanderünk. *Újra támadó állásba állok magam előtt a karddal.* -Hja, nekem mondja? Én is sok mindent furcsállok magamnál. *Többek között most azt, hogy a kezembe adta a féltett, sokszáz éves kardját. Vajon mi a célja vele? Biztosan nem az, hogy visszakapcsolt kamerák kereszttüzében lekaszaboltassa magát. Ha azonban az, hogy később a felvételen az látszódjon, hogy nálam fegyver van….hát lelke rajta. A szék mindig közöttünk van, a legkisebb gyanút se akarom a fülébe ültetni arról, hogy meg akarom támadni, amúgy is látszik mennyire ügyetlen vagyok, csak játszom mint egy gyerek. * -Persze, hogy tudom és azt is tudom, hogy maga is tudja. *Cseppnyi jelzés arról, hogy ne nézzen már hülyének. * -Ja, elég ellentétes, mert én hazamennék, maga meg itt tart. *Vágok vissza azonnal, míg ő megint pda-zik. Visszatérünk a hackelésre. Szegény Szmötyi kerül szóba. Felnevetek.* -Gyerekes csínynek? Bármelyik tíz évest megkéri, seperc alatt megcsinálja. Egy takarítórobot irányításához nem kell atomfizikus képesítés….ezt csak úgy mondtam, tudom, hogy az atomfizika egészen más, csak érzékeltetni akartam a különbséget. *Elnevetem magam. Nem is értem miért bogagol annyit azon a takarítóroboton. Most komolyan! * -Nos, ha egy takarítóroboton való utazgatás főbenjáró bűn, akkor tagadom, de egyébként legfeljebb megrovást kaphatok. Nem szükséges a személyi beszámoló és a kamera felvételei sem, simán bevallom. Tudja maga mennyibe kerül egy görtalp vagy egy surranó? Egy takarítórobot ingyért van. *Na, hát csak kilyukadtunk az okhoz. Le vagyok égve, mindig le vagyok égve, viszont szép cipőim vannak és jó ruháim, minden alkalomra, akcióra egy-egy. Aztán témát váltunk és újabb név kerül felszínre. Legújabb ismerősöm, aki végzetes, halálos és pszichopata boszorkánynak írva le Pernelist mutogatta nekem a fotóját. * -Ó, hogyne. Nem rég ismertem meg. Nem a zsánerem de jó fej. Csak ne akarna állandóan bűzrudat szívni. *A szemem forgatom a hadnagy mániájára, amivel azt hiszem nem keverem bajba, elvégre vágyakozni valamiért nem bűn. * -Hát, nem a nyolcadikon nevelkedett, az biztos. *Nevetek fel arra, hogy a hadnagy nem úriember. Nem az, viszont legalább nem nyelt karót, vagy nyolcat. A pda-ra tekint és mérges lesz. Nagyon mérges, bosszankodik és elveszíti azt a fensőbbség érzést amiről eddig tett tanúbizonyságot. Mostanra már sokadjára veszti el. Egyvalamin hökkenek meg, de azon nagyon. Nem tudom eldönteni, hogy csak nyelvbotlás volt, vagy valami más. Nyilván nyelvbotlás lehetett, még a kardozásban is megállok. Egyébként is már kifulladtam, rohadt nehéz kezd lenni. * -Évszázadok alatt? Mondjuk nem húszéves az biztos, de nem gondoltam, hogy már ennyi idős. Feltalálták az örök élet elixírjét? Vagy ő a Hegylakó? *Utalok egy másik filmre amit volt szerencsém látni és imádom. Főleg a zenéjét. Elváltoztatott hangon idézem az ikonikus szöveget.* -Csak egy maradhat. *S stílusosan felemelem a kardot, ami a film egyik főszereplője volt. Persze vigyorgok hozzá, mert ez az egész helyzet rohadt mulatságos. * -Csak együtt ittunk Jacknél, persze majd ezt is láthatja, ha kicsit visszapörgeti a felvételeket. Onnan is a…egy takarítóroboton távoztam vásárolni. *Felsorolom mit csináltam akkor, sok mindent nem mondhatok el a hadnagyról, azt meg nem akarom elmondani, hogy épp ő figyelmeztetett arra, hogy a most velem szemben álló/ülő nő nem normális. De hát találkoztam én már McG-vel is nem egyszer, valami újat is mutathatnának már. Ja, inkább ne! Mintha direkt kínozni akarna, tér vissza ismét a bátyám témájára. Abban biztos vagyok, hogy róla még csak nem is gyanít semmit, egyszerűen nincs a kezében semmi, mi sem sokat találtunk utólag, bár egészen más ok miatt keresgéltünk. * -Ateista volt, mint a többség, cirka 98 %-a az emberiségnek. Vagy legyen inkább 99. Én viszont nem szeretnék beszélni róla, mivel igen fájdalmas. Meghalt és még mindig gyászoljuk a szüleimmel. Szóval amit tudni akar róla már nem releváns, amit tudnia lehet, az pedig benne van az aktáiban. *Elegem lesz, ellépek a szék mögül és felemelem a kard tokját, majd visszacsúsztatom a helyére, némi szerencsétlenkedéssel. Azt hiszem nem leszek perdai harcos, maradok a pörölynél, még a végén tényleg megvágom magam. Leülök a székre, hanyagul, lazán. A kutatásaimról szívesen beszélek, többet is mint kellene. * -Nos, egy időben felszíni lézerszkennert használtam a csillagállások feltérképezésére, melyek most is telepítve vannak, de már csak adatokat gyűjtök és azokat bárhol kielemezhetem. Mindezek eredményeit aztán összevetem azzal, mit a Perdán találtam és találok. Mivel nem szállhatok hajóra, a Perdán tevékenykedem, és átképzem magam geológussá. A talaj rétegződéseit kutatom, amiből arra lehet következtetni, hogy mikor milyen esemény keletkezett a holdon és milyen hatással volt a környezetére. Meglepően csak a Tűzvölgyben van vulkanikus tevékenység, az is csak a közelmúltban lett aktív, de volt egy jóval korábban, amit a perdaiakkal való beszélgetésemből kihámozva egy régi szerencsétlenségre vezetek vissza. Ezt a perdaiak az Isteneiknek könyvelték el és annak az őrült perdainak, aki miatt kitört aaaa…..kimondhatatlan nevű vulkán. Az előző esemény következtében keletkeztek a Grodrak fogai néven elhíresült csipkés sziklák. Most is nagy volt a robbanás, szerintem le is fejezte a kürtő kúpját. Elég nagy gázkoncentrációjú robbanás volt, első hallásra az explóziós index szerinti négyes szintet ért el. Tervezem, hogy újra elmegyek oda és megnézem, még sosem láttam calderát. Tudja az az amikor a robbanás miatt a kúp teljesen beomlik, ráadásul a kőzetek koncentrikus, a magmakamra alakáját nagyjából követő lefutású repedések mentén roskadnak be. Ez kurvára látványos lehet. Szóval el kell mennem oda, kíváncsi vagyok milyen összetételű kőzetek kerültek felszínre. Csak itt van ilyen, ugyanis az előzetes vizsgálatok szerint nincs számottevő repedés vagy árok a kéregben. A lemezek igen ritkán ütköznek és akkor sem történik látványos vagy nagy veszteséget okozó rengés. A legtöbbjét meg sem lehet érezni. Érdekes hely ez a Perda. *Amennyiben nem szakít félbe, lelkesen mesélek és úgy tűnhet neki, hogy még levegőt sem veszek, de hát nem vagyok én perdai és nincs kopoltyúm sem, a bőröm sem alkalmas a légzésre. *
* Raven válaszai még mindig gúnyolódva csattannak, és ha még valahol igaza is van bennük, a stílus még mindig hagy kívánni valót maga után. * - 2 ezres években talán nem volt tanács... De ugyanúgy volt egy felsőbb vezetői réteg, de úgy látom szereti továbbra is játszani a kötekedőt. Feltételezem ezeket már beírhatom a szabályszegések sorában. * Kezdi úgy érezni, hogy a lány túlfeszíti a húrt, még ha engedményeket is tesz felé. A fegyverre való bánásmódra próbál nem oda figyelni, így kénytelen a PDA-jára meredni. ~ Kezd olyan érzésem lenni, hogy szándékosan játssza az agyát. ~ * - Szeretném felhívni a figyelmét, hogy túlságosan magabiztosan viselkedik egy kihallgatás során, a legtöbb esetben az ilyet az én időmben szigorú büntetések kísértek. Ahhoz képest a kancellária törvényei majdnem, hogy túlságosan kedvesek. * Szemeivel végül rámered a lányra, és türelmesen figyel fel a felszisszenő ajtóra. Egy katona hozza be tálcán a két kávét, amihez minden szükséges eszköz rajta van. Egy biccentés keretében leteszi két oldalra a csészéket, ahogyan az ízesítéshez szükséges termékeket. A két üveg vizet is elhelyezi, majd egy biccentés keretében távozik. A kávé kellemesen gőzölög, Syndra kezébe véve a tejhab tetejére szór egy kanál cukrot, majd elkeveri. * - Ahelyett ,hogy megpróbálná kicsorbítani az örökségemet, üljön le, és igyon velem egy kávét. * A másik fél tapasztalhatja, hogy a kancellária kávéja az, amihez rangjához mérten jogosultsága van neki is. Nem tapasztalhat különbséget a kávéban, vagy az ízesítés választékában. Szolidan belekortyol a fekete színű italba, majd újra a PDA-ra mered. * - Látom teljesen értelmetlen mélyebben belemennünk a kérdésekbe, hisz szándékosan terel, vagy éppen úgy válaszol, hogy megkeresi a kiskaput. Természetesen én is tehetek róla, mert fogalmazhattam volna pontosabban. De ez bőven elég információ számomra, hogy tudjam amit tudnom kell. Raven Moor kisasszony... Maga sok mindent rejteget, és idővel ráfogok jönni ezekre. Csak idő kérdése, ahogyan az összes többinél. Ezennel szabálysértés vádjával megbüntetem egy teljes hónap fizetés megvonással, amit feletteseivel egyeztetni fogok. Ezen kívül az engedetlen magaviseletért, és amit a kamera is bemutathat, egy heti elzárás alá ítélem. Jogában áll kivizsgálást kérnie az ügyében, de a kamera felvételek alátámasztják a döntésemet. A kihallgatás szükséges részleteit felettesének elküldjük, a szüleit pedig tisztességes bánásmóddal kihallgatjuk, és ha nem találunk semmit, természetesen szabadon engedjük őket. * Újabb kortyot eszközöl a kávéjából, valahol csalódott a kihallgatásban, de rá kellett döbbennie, hogy a lányon nem hatnak a praktikái, erre csak két indok létezhet. ~ Vagy kifogástalanul begyakorolta a kihallgatásokat, vagy hátszélből nyeregben érzi magát. Már csak az a kérdés, hogy mit rejteget. ~ * - Ezenfelül pedig kérvényezni fogom az összes megbízása, vagy éppen helyszín változtatására az SSTI-nek vagy éppen kancelláriának kell engedélyt adnia. A robotot újra programozzuk, és a következő kihágása esetén, eljárást indítanak maga ellen. Az élettörténetébe felkerülnek az adatok, így mostantól megtekinthető lesz minden munkáltatónak. * Egy kis szünetet hagy, hogy újabb kortyot vegyen magához. * - Raven Moor kisasszony most felhívom a figyelmét, az engedetlenséget, és azt amit maga csinál, demoralizálónak találom. Ezáltal számíthat a későbbiekben sokkal gyakrabban házkutatásokra, vagy éppen motozásra, felhívom a figyelmét, hogy ha bármilyen illegális eszköz van a birtokában, szolgáltassa át a hatóságoknak, vagy az őrség egyik tagjának. Természetesen a fogság után szabadon távozhat, és nagyon remélje, hogy soha többet nem kell egy hasonló szobában találkoznunk. * Tudja jól, hogy nem ez az első menet a lánnyal, érzi, hogy valami nincsen rendben. Ha tudná az igazságot, most azonnal maga intézné el a lányt, de ezen tudás hiányában kénytelen a tényleges kihallgatóknak átadni a stafétát. Az ajtó újra felszisszen és belép rajta két páncélozott egyén. Az egyik 001-est míg a másik a 002-es számot viseli, de a többiektől eltérve őrmesteri rangjelzés is található a páncélon. * - Végzett a százados asszony? * Kérdezi tőle a 002-es szám, egy férfi hangja tükröződik belőle. Míg a másik női páncélt visel. * - A továbbiakat bízza csak ránk. * A kávét megissza, majd a csészét vissza teszi az asztalra. Az üveg vizet magával viszi, ahogyan a pengéjét is. * - Mellesleg az élezését is a maga kerditjéből fizettetem. Amire újfent a kamera bőségesen megfelel bizonyítéknak. Viszlát Raven Moor, remélem nem találkozunk többet, a saját maga érdekében. * Syndra a szobát elhagyva, megáll egy pillanatra a bezárt ajtónál. A szomszédos falba bele csapva dühödten néz kőrbe. ~ Úgy érzem szükséges valamit szét kaszabolnom. ~ Egy mély levegővel át is vonul az üveg mögé, hogy kényelembe helyezze magát. ~ Talán a többiek, többre mennek vele. ~ * - Üdvözöljük Raven Moor kisasszony, Pyke Boldram őrmester vagyok. A PDA által egyenlőre szabálytalanságon kapta csak a százados asszony, de lenne néhány dolog amit meg kellene beszélnünk. * Pyke hagyja, hogy Stef leülhessen, míg ő állva marad, így karba tett kézzel kezdi el fixirozni Ravent. * - Stefania Clarck őrmester vagyok, és csak néhány apróságot szeretnénk tisztázni. Rá is térnék, hogy mihamarabb végezzünk. * Pda-ban lapozgatva csak néhány kérdést választ ki, ami a listán szerepel. A kihallgatás egyik szabálya a szükséges előkészület. Ha az egyik nem sikerül, akkor ott a másik opció. * - A kutatásaihoz, illetve a munkájához szükséges információkat a Perdai városból is szerzi, ahogyan terepről is. A legtöbb anyagot kereskedelem útján nem tudta már beszerezni? Mert ahhoz képest igazán gyakran jár a területükre. Feltételezem kap kíséretet is maga mellé, de az nem azt jelenti, hogy addig végig a városban tartózkodik nem de? A legtöbb kutatási anyaga és a szükséges analizálható anyagokat elég veszélyes megbízások alatt sikerült beszereznie. Megtudná osztani velünk, hogy akkor mi szükség van a városban tartózkodására? Illetve a kutatásai nagy része a Perdára szólnak, hisz ott tartja a vizsgálatokat, mégis maga az állomáson tartózkodik. Amivel nem kevés költséggel nehezíti a kancelláriának a szállítását. Csak, hogy tisztán kérdezzem meg a felvetéseket... * Vesz egy mélyebb levegőt, majd a lányra néz. * - Miért nem kérvényezte családja, és egyben a maga leköltözését? Mi okból szükséges ennyiszer meglátogatnia a Perdai várost? Hol tartózkodik a város látogatás alatt? Miért tartózkodik az állomáson, hogy ha nem ez lenne az ön célterülete? -A legtöbb esetben az állatvilággal vagy a természeti körülményekkel gondjai adódtak, miért nem kapott nagyobb kíséretet? Több baleset is történt maga körül, majdnem annyi mint másik tíz személynél. Ennyire pekhes csak nem lehet? * Stef hátra néz a férfire, majd az el is hallgat. Látszik, hogy több van köztük, mint katonai kapcsolat. * - A perdai küldöttségekre már a százados kitért, mivel annyit tartózkodik lenn, bizonyára a felsőbb vezetői körökben lévő személyeket megtudja nevezni. Kíváncsi lennék, hogy az ellenálással van-e kapcsolata a Perdai vezető rétegnek. Volt hasonló pletyka vagy adat esetleg? Ön több tehetősebb személyt is ismer, mégsem olyan beosztásban van, hogy ez látszódjon. A legtöbb esetben ez gyanúra ad okot, ezért újabb kérdéseket vetnék fel önnek. * Az arcuk nem látszódik, de a szavaik határozottan csengnek a sisakban. Nem olyan ridegek mint Syndra, de érezhető, hogy próbálnak elhatárolódni. A fehér hajú pedig, türelmetlenül tekinti az üveg mögötti eseményeket. ~ A kutatások feleslegesek voltak, ennél ravaszabb ez a nő. Komolyabban meg kell szorongatni, hogy információt nyerjünk ki belőle, de egy ideig hagyjuk, hagy higgyje, hogy ő van nyeregben, majd megtudja, hogy ez nem így van. ~ * - A kutatás alapján nem találtunk olyan horderejű dolgot, amivel vád alá helyezhetnénk önt, de szeretném megjegyezni, hogy a továbbiakban mélyebben fogják vizsgálni az ön mindennapjait. Ezért megkérnénk, hogy legyen tiszteletteljesebb az elkövetkezendő napokban.
Utolsó poszt ☽Szer. Nov. 09, 2022 11:18 am Következő oldal☽
Syndra & Raven
Kihallgatás
-Nem. A kötekedés nem szabálysértés és nem szabályszegés. Ha óhajtja idézni tudom a törvénykönyv ide vonatkozó részét. *Egyelőre nem idézem, de a kötekedést ő maga idézte elő azzal, hogy hülyének néz. Ő nem rég ébredt fel, én viszont ebbe a mézgás csúzplájzba születtem bele. * -Akinek nincs takargatni valója az magabiztos. Nem hiszem, hogy ezt büntetnék. Ja, és már nem a maga ideje van. Persze a jelenlegi törvények kedvességébe is beleköthetnék, és szerintem a polgárok 80 %-a velem értene egyet. *Azért ne keverjük a szezont a fazonnal, ismerem a régi törvények nagy részét is, mivel mindent ami a Földdel kapcsolatos, szeretek olvasni és a törvénykezés kifejezetten érdekel, már csak azért is, hogy tudjam mennyiben tér el most a társadalmunk a régitől és a régi mennyiben különbözik perdaiak szabad életétől. A karddal szórakozom közben, csak mert tetszik, és ha már odaadta nekem, annyira nem féltheti. Családi ereklye? Ugyan már! Nekem lenne egy több száz éves családi ereklyém, tuti nem adnám senki kezébe, egy törhetetlen üveg dobozban tárolnám. De hát nem vagyunk egyformák;szerencsére. Egy katona jön be megint, úgy járnak ki és be, mint a szél a perdai házak ablakrésein. A kávénak csak az illatára reagálok, nem szándékozom inni belőle, ki tudja mit tettek bele és engem sem ejtettek a fejemre a szüleim kiskoromban, nagyon is vigyáztak rám. Minden tekintetben. A tejhabot látva azért majdnem elcsöppen a nyálam, de még idejében visszaszívom. A megjegyzésére azért felugrik az egyik szemöldököm a homlokomra és a kezeim is megállnak a nagy levegőcsapkodásban. Értetlenül nézek rá, de rá kell jönnöm, hogy komolyan gondolta. Na ugye, hogy nem több száz éves családi ereklye.* -Hát ha a levegő csapkodásától kicsorbul, elég silány munka lehet. * Nem teszem még el a kardot, viszont a kínálásra a fejemet rázom mosolyogva.* -Kösz de nem. Elég volt a kávé mára. *Meg ő is, persze biztos vagyok abban, hogy nem fogja érteni a sajátos hasonlatomat. Amúgy is kapok egy hosszú litániát, amire oda kell figyelnem. Bólintok is amikor saját hibáját ecseteli nem túl részletesen, de legalább elismeri, ettől persze nem fogok meglepetésemben hanyatt esni. A többitől viszont eltátom a számat és - persze úgy érzem - jogosan felháborodom.* -Hééé! Mégis milyen szabályt sértettem?....Nem kedveltem meg eléggé? Már ez is szabálysértés? Azért annyira ne teljen el magától baszki! Egy teljes hónap? Annyit még ennél sokkal többért sem kaptam! Maga egyáltalán jogosult ilyesmire? Persze, hogy élek a kivizsgálás jogával! Ezt nem teheti meg! *Tisztában vagyok a jogaimmal – a kötelességeimmel is – azt is tudom, hogy a törvénykönyv szerint nem vétettem semmit. Épp csak Hóhajú kisasszony túlságosan fenn hordja az orrát. A szüleimre nem reflektálok, tudom, hogy nem találnak semmit. Persze nem lesz kellemes nekik a kihallgatás, de felkészültek már mindenre azóta, hogy először hallottak Alecről tőlem. Arra is csak meglepődve nézek, hogy az adatlapom minden munkáltatónak nyilvános lesz. Milyen munkáltatónak? Itt nincsenek munkáltatók, a kancellária van és kész. Azon belül külön a hadsereg – ahova nem vesznek vissza az új információk nélkül sem – a tudományos részleg, a családügyi hivatal és a népjóléti. Az adatlapom pedig eddig is nyilvános volt a felsőbb vezetők részére. Ez a nő nincs tisztában a dolgokkal. * -Az nem jutott eszébe, hogy a maga viselkedése váltotta ki? Egyébként másokkal nem vagyok ilyen, ergo demoralizáló sem lehetek. Aki itt kettőnk közül demoralizál az maga. *Valamikor visszatettem a kardját a tokjába, de most nagyon hiányzik. Tényleg szívesen megütögetném a fejét a lapjával. * -Minden eszközt elvettek tőlem amikor idehoztak, átkutatták a kabinomat, mégis maga szerint hol rejthettem el bármit is? A bugyimban? Akarja látni? *De tényleg baszki! Ez most már kezd bosszantóan nevetséges lenni. Nagyon rám görcsölt és csak kapkod. * -Azt ugye tudja, hogy amit művel az enyhén szólva is túlkapás? *Mondjuk kancelláriai körökben ez a szó ismeretlen, de Hóhajú kisasszony nem kancellár és ami azt illeti nagyon messze van még a közeléből. Széttárom a karjaimat tehetetlenül, mert hát innen nem jutok ki olyan egyszerűen és a pda-m nélkül még a családomat de mást sem értesíthetek. A katonák érkezése vet véget a további vádaskodásnak és ítélethozatalnak, én meg arra készítem fel magam gondolatban, hogy pár napot a fogdán töltök. Ez mondjuk újdonság, egy napnál többet még nem töltöttem a fogdán. Nem mintha kíváncsi lennék arra milyen is ott aludni, meg enni, meg pisilni. S akkor jön a kredtiszámlám következő megnyirbálása. * -Szerintem dobja ki, nem jó az már semmire. Ha egy kis levegőben való suhogtatás után élezni kell, még a fehérje trutyit sem fogja elvágni vele. Hajrá! Amennyi maradt rajta azok után, hogy megnyirbálta, még arra sem lesz elég, hogy megszámolja….Hát baszki, azt én is remélem a magam érdekében. *És otthagy. Remek. Ettől persze nem fogok összezuhanni, magabiztos maradok. Semmit nem szedett ki belőlem, semmit nem talált, csak mondvacsinált dolgokkal vagdalkozott, ahelyett, hogy a kardjával tette volna. Körülbelül ugyanolyan eredménnyel. A két katonára mosolygok, főleg a pasira, mert a másik nő az biztos, látszik a domborulatain és a nők nem adnak engedményt egy másiknak, mert akkor gyengének tűnnek. A mosoly marad akkor is amikor válaszolok, bár a gúnyt nem tudom letörölni az arcomról.* -Minek maguknak szám, ha utána bemutatkoznak? Nem mondhatnám, hogy örvendek. Másrészt semmilyen szabálytalanság nem történt. *Megadóan legyintek arra, hogy még beszélgetnünk kell. Ám legyen, abban verhetetlen vagyok. A csaj leül. Biztos elfáradt a páncélviselésben, én maradok állva, merthogy eddig sem ültem le. Várom mivel bombáznak megint, vagy még mindig. Sok kérdést tesz fel egyszerre és úgy beszél ahogyan én szoktam. Levegő nélkül. Elmosolyodom, de a mosolyomban nincs derű, most még gúny sem. Egyszerűen csak kínomban teszem, mert az előbb már mindent elmondtam, most ugyanazt kérdezik pepitában. Felemelem a kezem a következő, hosszabbnak érzett szünetnél.* -Ha azt akarják, hogy válaszoljak, akkor hagyjanak időt is rá. Akkor kezdem előröl. Lássuk csak, baszki az elejét már el is felejtettem. *A székem mögé állok és rátámaszkodom a támlára. Így legalább egy bútordarab van a katonák és köztem, akik minden bizonnyal nem csak a kihallgatásokon osztoznak egymással. * -Mivel letiltottak az Imperiumról, nekem csak a Perda maradt. Elorakban pedig olyan perdaiakkal találkozom akik sokat segíthetnek a Perda feltérképezésében és most nem a műhold felvételek alapján készített térképre gondolok. Azokon nem látszanak azok a dolgok amiket a perdaiak lent látnak. Ehhez szükséges még a történelmük ismerete is. Ezért járok oda gyakran és igen, ezt is mondtam már, kapok kísérőt. A maguk által elég veszélyesnek mondott megbízások pedig épphogy katonai kíséret alatt értek, szóval ezt nem nagyon hangoztatnám a maguk helyében. A Dominiumon él a családom, a munkájuk odaköti őket, nekem meg ott a laborom. Költségesebb lenne azt leköltöztetni a családommal együtt, minthogy engem fuvarozni a menetrendszerinti sikló járatokkal. Ami az állatokat illeti, igen, nos nem szeretnek engem és én sem őket. A hangom meg bevonzza a legtöbbet. Arra a kérdésre, hogy miért nem kapok nagyobb kíséretet ilyen alkalmakkor, nem tudok válaszolni, mivel nem én osztom ki a katonai kíséretet. Ezt a felsőbb vezetéstől kellene megérdeklődniük. Mi is volt még? *Nézek rájuk tettetett kíváncsisággal, de időt nem hagyok a válaszra. A magaméval toldom meg, mint akinek éppen akkor jutott eszébe.* -Ja, igen! A perdai felsőbb vezetők. El tudom mondani hogy hívják őket, de még egyikkel sem találkoztam. Hogy az ellenállással van-e kapcsolatuk azt tőlük kérdezzék, én nem tudom, nem folyok bele a perdai belső politikába. Az pedig, hogy ismerek gazdag embereket, nem jelenti azt, hogy én is az vagyok. Vagy esetleg arra gondoltak, hogy fizethetnének nekem a társaságomért? Az kibaszott jó lenne, csak nem így működik, különben most maguktól is kérhetnék néhány száz kreditet azért, mert pocsékolják az időmet. A beosztásom pedig az én dolgom, én jól érzem maga így, nem kívánok nagyobb felelősséget. Tudják a nagyobb rang nagyobb felelősséggel is jár, én meg nem vagyok vezetői alkat. Ezt már Jenkins kancellárnak is megmondtam, amikor a női kancellárokról beszéltem neki. Én nem lennék kancellár. *Kifújom a levegőt és olyan arcot vágok, mint aki a végére ért a mondani valójának. Mert hát így is van. Válaszoltam minden kérdésre, arról már nem én tehetek, hogy nem elégedettek. Keljenek fel korábban. * -Még jó, nem is volt mit. *A csaj szavába vágva hörrenek fel. * -Milyen mélyen? *Érdeklődöm és ebben a hangban már ismét van némi gúny. * -Tiszteletteljesebb. Ja. Baszki. Az leszek. *Bólintom rá mélyebb hangon, majd tekintetemet kérdőre állítom, hogy van-e még valami, mert én mennék. Kérdés, hogy hova.*
- Örülök, hogy tisztában van a törvény könyvel. Nem szükséges magyarázkodnom magának Raven Moor. Megtehettem volna, hogy szó nélkül teszem meg magával, és a hónap elején értesül róla. Máskor talán fontolja meg miképp válaszol, és miképp bánik Dominiumi tulajdonokkal, vagy éppen máséval. * Mikor feláll már a székéből, még egy ércelődést kap a vádlottól, így kénytelen visszafordulni felé. * - Nem tudom miről beszél Raven kisasszony, én a kihallgatás alatt folyamatosán megadtam önnek a tiszteletet. Kávét, vizet, és további lehetőséget biztosítottam számára. Nem csak lekezelő volt a megbeszélés alatt végig, tiszteletlen, és lenéző, de mellesleg egy értékes műtárgyat is megrongált, a kamerák előtt. Kihallgatáson nem illik fegyvert lóbálni, még ha van is rá lehetősége. Ön bár tagadja a hackelést, a robot Dominiumi tulajdon, így köteles biztosítani egy teljesen újat az állomásnak. Mellesleg... A fenyegetést is mellőzni kellene egy tisztnél. * Kameráktól elfordulva egy igaz gonosz mosolyt mutat be Ravennek, ami már az igaz személyiségéből származik, majd az ajtón távozik. Bizony Raven bizonyítékokat biztosított számára, ameddig Syndra kihallgatás alatt tisztelettudóan viselkedett vele végig, addig a lány gyakran feledkezett meg arról, hogy hol is tartózkodik. Igy neki bőven adott a kezébe vágni való felvételeket. Mikor már Syndra az üveg mögötti szobába érkezett gondosan megfogalmazott egy levelet a felettesének, és már kérvényezte is a fizetés levonását tőle. Természetesen hangtalan felvételeket is átküldi a felettesének, ahogyan kihallgatáson lóbálja a kardot Raven, majd kivág egy frappáns részletet, amikor vissza utasította, hogy helyet foglaljon, illetve néhány lekezelő választ, és viselkedést sűrít bele. A kihallgatás alatti járkálását is egy mappába teszi, ahogyan az illedelmes kérését is, amit vissza is utasított lekezelően Raven. Azt már természetesen hanggal, ami egy rendvédelmi személyzet szájából hangzott el, így a gyanúsított nem tiltakozhat, és minden ellenkezés törvénytelen, bár Syndra továbbra is elnézően viselkedett, természetesen csak felvételen. Valahogy mindenképp le akarta törni a lány szarvát, így ha nem tudott bizonyítékot találni rá, akkor legalább éreztesse a lánnyal, hogy miképp kellene viselkednie egy kihallgatáson. Csak remélni tudja, hogy megtanulja ezzel a leckét. *
Természetesen biztosra megy Syndra, már nem egy embert helyeztek letartóztatásra, vagy éppen állandó megfigyeléses közmunkára. Azzal is tisztában van, hogy Dominiumnak fejlődnie kell, és kis időn belül még több dolgot várhatnak el tőle. A bírósággal mindig jóban volt, itt is gyorsan kialakította a megfelelő személyekkel a kapcsolatot, hogy szabad utat biztosíthasson magának, és így már előre szándékában áll megteremtenie a helyét a ragadozók körében. A város lakók között már több mint 50 bizonyított letartóztatást végeztek, akik mind a lázadókhoz köthetőek. Nem áll szándékában kegyet gyakorolni, így kötelező közmunkát is rájuk bíz, természetesen megfelelő őrség mellett, hogy így is a Dominiumi polgárok örömére javuljon a környezet. Mindegyik letartóztatás megfelelő bizonyítékok felkutatásával, és alátámasztásával történt, így csak remélni tudja, hogy elégedett lesz a vezetőség az ő irányítása alatt álló SSTI-vel. Tényleges bizonyítékot nem tudott összehozni Raven Moor esetén, de ameddig dolgozik két tisztje továbbra is szekírozza szegény lányt, akit még valahol sajnál is. ~ Ha ugyanazon az oldalon állnánk, talán még barátok is lehettünk volna. Vagy nem. ~ *
* Az örmesterek már nem egy kérdéssel fordultak a lányhoz, de még mindig további ellenállást tapasztalnak, így Stefania Clarck felsóhajt az asztalnál. * - A sisak a személyzet biztonságát szolgálja, tisztek függetlenül beszoktak mutatkozni. De mivel ön szolgált már, ezt bizonyára tudja is. * Az őrmesternek eszébe se jutott volna, hogy lenézze Ravent, így feltételezi, hogy csak további kötekedést akart eszközölni velük. Pyke már annál intenzívebben reagál, a kezét a sokkolóján tartja, de nem tesz tényleges mozdulatot. - Raven Moor kisasszony, ezt nem ön fogja eldönteni, hanem mi. Ahogy már a százados elmagyarázta magának, de felhívom a figyelmét. Itt nem magának kell magyarázatot adnunk, hanem önt hallgatjuk ki. Akkor válaszoljon csak ha kérdezzük. * Hangjából határozottság érződik, és természetesen nem szívesen folyamodna erőszakhoz sem. Stefania türelmesen megvárja a magyarázatát a partnerének, majd meghallgatják a válaszait Ravennek. Pda-t újra a kezébe véve a monitorra tekint. * - Miért tiltották le az imperiumról? Elorak területein belül melyikeket térképezte fel? Feltudná sorolni a Perdai lakosok neveit, akiket kirendeltek maga mellé, vagy éppen dolgozott velük? A laboratóriumában tart bármilyen illegális eredetű anyagot, vagy éppen veszélyes robbanó készítményt? Mivel foglalkoznak a szülei? Tényleges térképészeti munkálatok mellett anyagismeretet is végez, ezáltal a perdai holdon aktív megbízásokat teljesít a Dominiumnak, akkor miért nem őslakosokkal végzi a vizsgálatot? Önnek a perdai küldöttségek tagjaival van bármilyen kapcsolata, vagy közeli ismeretsége? Lázadókra visszatérve egy pillanatra... * A kérdések nem egymás után hangzanak el, türelmesen megvárja, míg válaszol rá Raven, így folyamatos beszélgetést próbál fenntartani a kihallgatott személlyel. * - Rendelkezik fegyveres tapasztalattal? Van tulajdonában bármilyen fegyver, ami nem rendelkezik Dominiumi engedéllyel? Speciális eszközökhöz is illetve Perdai '' technológiához '' * Enyhén gúnyosan jegyzi meg, de nem sértőn. * - volt szerencséje, így megkérdezem, hogy birtokában van-e bármilyen fegyvernek? A beosztására egy pontos állandó összeg van megnevezve ugye? A kutatásaihoz, illetve a szükséges eszközök biztosítására is. Az ön eszközei az utóbbi időben gyakran pótlásosak voltak, mi történt azokkal az eszközökkel? * Továbbra is megvárja a kérdések közötti szünetet, míg Pyke unottan kezdi el babusgatni a keze ügyében lévő sokkolót. Továbbra is csak tapogatja, míg figyelmesen követi Raven mozdulatait. Syndra miután végzett a feladataival, Pyke PDA-jára küldi az üzenetet ,hogy a négyes cellába zárják be, összesen három napra, hisz ténylegesen csak annyira van engedélyük. Csak remélni tudja, hogy a három nap alatt sikerül kifacsarnia valamit Ravenből. Nem áll szándékában minden áron benntartani, ahogyan megvádolni ok nélkül, de még mindig gyanúsnak érzi a lány magabiztosságát. *
- Tűzvölgyet fejtse ki, a jelentése kissé hiányosnak érződött. Van bármi olyan információ a birtokában, amit nem foglalt bele a jelentésbe? Eszközök, halálesetek, mindenre kíváncsiak vagyunk. Kérem ossza meg a veszteségeket. * Pyke türelmesen várta az ő körét, így amikor egy kis szünet állt be, már át is vette a lehetőséget a beszédhez. *
Utolsó poszt ☽Vas. Nov. 20, 2022 12:50 pm Következő oldal☽
Syndra & Raven
Kihallgatás
*Még jó, hogy tisztában vagyok a törvénykönyvvel, de szerintem neki még van mit pótolnia ahhoz képest, hogy éppen a törvény oldalán áll. Naná, hogy túlkapás az amit csinál, mivel nem szegtem törvényt, legalábbis vele szemben nem, épp csak szemtelen voltam, de azt meg magának köszönheti, erre tőlem von le kreditet. Nem állom meg szó nélkül, és azon is jogosan háborodom fel, hogy a kardjának a „javítását” is velem fizettetné ki. Milyen javítást? Én inkább ott reklamálnék a helyében, ahol a kardot készítették, mert silány munka ha ennyitől kicsorbul. * -Még egyszer mondom, a pimaszság nem törvénybe ütköző, mellesleg a tisztelet nem jár, hanem ki kell érdemelni…..az értékes műtárgyat maga adta nekem, a kamerák előtt, vagyis az nem ütközik a kihallgatási protokollal, hogy egy kihallgatott kezébe fegyvert ad? A kardot nem rongáltam meg, csak kipróbáltam hogyan van kiegyensúlyozva…..ó, a robotnak nem lett semmi baja, ezért kár lenne egy újat vennem és nem is szükséges….Éééén? Mikor fenyegettem magát és mivel? *Na ez azért érdekes, mert ő fenyegetett a családommal, szóval ne üljünk már fordítva a bogán. A felém fordított mosolyában semmi jó nincs, de amit ebből leszűrök az az, hogy tartogat számomra olyan meglepetést, ami nem hangzott eddig el. Nos, én sem most születtem, és éltem már meg ennél különbet is, McG szolgáltatott elég igazságtalanságot és kegyetlenséget ahhoz, hogy ne lepődjek meg később. Az biztos, ha innen kiszabadulok, én fogok rászállni Hóhajúra és nem fogom kímélni. Azzal viszont nem ér véget az ittlétem, hogy Pernelis távozik, mert helyette két másikat kapok. Egészen szórakoztató a megjelenésük, főleg amikor bemutatkoznak. De tényleg, minek akkor a szám, ami elvileg az inkognitójukat hivatott megtartani? * -Hááát, maguk tudják. *Vonom meg a vállam könnyedén és ezen túl is lépek, nem az én dolgom ha hülyét csinálnak magukból. Elkezdődik a kérdez-kérdez-kérdez…felelek, aztán újra nekifutunk a már elhangzott kérdéseknek. Úgy gondolom ez már csak az én túráztatásom miatt van, hát stratégiát váltok. Maradok ugyan állva, de az „előbb szabadulok” elvén válaszolgatok a kérdésekre, melyek között most már szünet is van. Unottan beszélek, szemet forgatok mikor ugyanazok a kérdések hangzanak el, mint korábban. * -Mert az Aquillonon parancsot szegtem…..Elorakon belül a főteret, a gyógyítók házát, Shiennel asztalait, nem mellesleg kurva jó kaja van ott, aztán még néhány étkezdét. *Jellemző, hogy a kajáldákból van több az emlékeim közül.* -Nem. Mindig másokat kapok. Ja! Volt egy csaj amikor először mentem Elorakba, Eowen volt a neve, zöld haja volt, azért jegyeztem meg, aztán ott van még Tywinna, neki meg kék. Mármint a haja. Jó fej, csak vigyázni kell vele, mert nem szeret minket és olykor kiakad. Irtó mérges tud lenni….az én laboromban? Nem. Az csak úgy kerülhet oda, ha valaki más becsempészi, mint ahogy arra mér volt példa. Én nem dolgozom veszélyes anyagokkal…..ott van az aktámban, de tényleg ilyesmit kell kérdezni tőlem? Azt hiszik, majd hazudok? Az apám karbantartó, az anyám meg ápolónő. *Mintha nem tudnák. Meggyőzöm magam arról, hogy ne fújjak egyet a levegőbe, de a következő kérdésre kénytelen vagyok úgy nézni rájuk, mint aki valami fatális véletlen folytán a pszichiátriára került, vagy talán ilyen képet vágtam akkor is, amikor abban a kis perdai faluban megindult felém az egyik zombi. A szemeim tócsányira kerekednek és még a számat is eltátom, nem túl nőiesen. Hogy tudnak ekkora hülyeséget kérdezni? Kapkodom a levegőt látványosan.* -Az őslakosokkal vizsgálatot? Azt sem tudják hogyan működik egy pda, nemhogy egy elemző, egy szkenner, egy tömeg spektrométer. Ők legfeljebb megnyalják a kőzeteket, jobb esetben megtapogatják. Mégis hogyan gondolta, hogy a perdaiakkal végezzem el a vizsgálatokat? *Ez azt hiszem elég jó válasz a kérdésre. Aztán megint jön nekem a csaj a perdai küldöttséggel. Ez a mániája, meg persze az ellenállók. Azon már meg sem lepődöm, nem is kéne mondjuk. * -Nincs….*S mégsem tér ki az ellenállókra. Ez biztos valami furfangos stratégia.* -Csak annyi amennyit a kötelező alapképzésen kaptam. *A további kérdés – bár nem kéne – mégis nevetéssel ráz meg.* -Olyan sincs ami rendelkezik dominiumi engedéllyel. Le vagyok tiltva minden fegyverről, nem mellesleg polgárként nem is lehet fegyverem. Azért vannak maguk katonák, hogy megvédjenek….perdai fegyver? Úgy érti íj, kard és lándzsa? Maga szerint mit kezdenék velük? Nem, nincs a birtokomban perdai technológia. *A technológiát kissé gúnyosan ejtem ki, nem a perdaiakat akarom ezzel degradálni, hanem azt, hogy a perdai fegyvereket technológiának minősítette. * -Mint mindenkinek. Vagy maguk kapnak külön juttatást is? *Teljesen őszintén érdeklődöm, jóllehet nem akarok jelentkezni katonai szolgálatra. Egy életre elegem lett a tudományos tisztségtől. Azon, hogy mi történt a korábban megrongálódott és elveszett eszközeimmel, gondolkodnom kell, meg egy ponton nevetnem is. * -Lássuk csak. Felrobbant, széttaposta egy errator, ráfolyt a láva, szétlőtte egy kancellári testőr, nem pont ebben a sorrendben. *Természetesen a kancellári testőrnél kuncogom el magam, pedig haragszom Katjára, de sajnálom is, mert megsérült. Mondjuk méltósággal tűrte. Arra kíváncsi vagyok mire térnek még ki és meddig tart ez az izé. Kezdek éhes lenni, meg unatkozom is. A pasi nagyon oda van a sokkolójáért, ami kicsit aggaszt, nehogy véletlenül nagy izgalmában megnyomja a gombot, ezzel nekem átrendezve a frizurámat. Végül ő veszi át a szót, érdeklődve fordulok felé, majd megemelkednek a szemöldökeim.* -A jelentésem teljes körű volt. Nem hagytam ki semmit….csupán a személyes érzelmeimet. Ha azokra kíváncsiak, szívesen elmondom. „Aztarohadt, ez most kurvára bebaszott, rohadtul fáj, most legszívesebben beleverném a fejed a falba, óhogyaza redvás, büdös, kénkőszagú, rothadt feokray…ez egy perdai gusztustalan állat….páncélba bújtatott, laflova….ez is….nyállal teleköpött sziklaféreg karmoljon meg.” *Érzékletesen adtam elő, panaszra nem lehet okuk, és még azt is megmagyaráztam ami perdaiul volt, az állatokat melyek a perdaiaknál szitokszónak számítanak. Csak akkor „estem” ki a szerepemből, de aztán folytattam ahogyan Tűzvölgyben is. Végül mosolyogva nézek rájuk felváltva, érdeklődve, hogy mennyire tetszett nekik az előadás. Amit kihagytam a jelentésből, nem véletlenül hagytam ki, azt most sem mondom el. Egyébként leírtam, hogy ki halt meg, hogyan – feltételezhetően, leírtam azt is, hogy a minket vigyázó katonák alkut kötöttek az ellenállókkal a mi biztonságunk érdekében és, hogy nem is tehettek mást, és azt is, hogy ezt az alkut aztán ők maguk rúgták fel. Azt is leírtam mi történt a felszerelésemmel és azt is, hogy szép nagy CQL követ ismeretlen helyre vitték a perdaiak. *
* Figyelmen kívül hagyja a további panaszát, bár még mond valamit a lány, nem törődik vele. Az üveg mögötti szobában már jó néhány dolgot megcsinált. Biztos, ami biztos lementi a kamera összes felvételét, majd törli a rendszerből, hogy még véletlenül se maradjon fenn. Ez alapvető protokol, olyan adattárolóra teszi, ami nincs a hálózaton, így nem lehet hozzá férni. Figyelemmel követi a beszélgetést is, ahogyan dolgozik. A felvételek nagyrészét a bent lévő programozó segítségével módosítja, aki igazán jól érti a dolgát. A felvételen nem-igen látszik, hogy szerkesztett. A hangot a legtöbb helyről eltávolítják, amit a felvétel elején jeleznek is. * - Fura ez a lány, még jó, hogy én hallgattam ki. Intézzék úgy a felvételeket, hogy ne találhassanak fogást rajtunk. Feltételezhetjük, hogy hacker, szóval minden óvintézkedést tegyenek meg ellene. Minden szükséges adattároló kerüljön be a széfbe, hálózati kapcsolat nélkül. * A programozó csak bólint, majd folytatják a közös munkát. Természetesen össze szedi a szükséges bizonyítékokat is a lány ellen. A roboton való '' lovaglást '' is, illetve a szabályszegő magatartásokat is, ahogyan az illetlen magatartást is. A kard esetében a kamerák ki voltak kapcsolva, így a felvétel már akkor indul, mikor játszik vele a lány. Látható volt a felvétel elején, hogy Syndra a fegyvert az asztalnak támasztotta, így könnyű rábizonyítani, hogy magától vette el. És egy karddal hadonászó személyt, azért csak nem állít le senki. Gondosan össze rakják a videót, ahogyan kiemelik a tiltakozásokat. A flegma válasz adásokat is kiemeli, ahogyan nem hagyja ki a szék feletti kamera felvételés sem. Mert bizony amikor Raven a PDA-ról próbált információt szerezni, megörökítették. * - Itt állj! A lány beakart jutni a hálózatra, vagy adatokat akart szerezni! Az idióta picsa nem is tudhatta, hogy nincs összekapcsolva vele, de azért megpróbálta. * Székében hátradőlve egy gúnyos mosolyt húz a szájára. ~ Megvagy te kis... ~ Egy ilyen kihallgatóban több kamera is megtalálható, pontosan azért, hogy minden interakció nyomon követhető legyen. Syndra még az asztal alá is tett volna kamerát, de a technológiáért felelős személy nem bólintott rá. '' Szükségtelen '' Mondta neki, de most már hiányolja, hogy mégsem tette meg. Syndra miután a kész felvételt vissza tölti az adattározóra, a programozó kezébe adja. * - Kísértesse fel magát, és dolgozzanak a felvételen. Tudják meg, hogy mit akart megnézni a PDA-n. * Újra szisszen Syndráéknál az ajtó, és belép rajta egy katona, aki már el is indul a programozóval, hogy felkísérje a többi társa közé. A revizor kiválasztja a megfelelő frekvenciát a két őrmestere felé, majd mondja is nekik. * - A lány próbált a hálózatba bejutni, vagy éppen adatot szerezni a PDA-ból. Kérdezzetek rá, és jelezzétek neki, hogy magyarázatot adjon. Ha továbbra is tagad mindent, hívjátok fel a figyelmét, hogy katonai tulajdonba való behatolás büntethető. * Elégedetten dől hátra, bár tudja jól, hogy ez még mindig nagyon kevés, de mindenképp megszorongatja kicsit legalább. ~ Talán még néhány napot ráhúzhatok a büntetésére... ~ Gondolkozik el egy darabig. *
* A kérdések csak úgy halmozódnak a kihallgatáson, néhányat meg is válaszol Raven, de soha nem azt mondja amire szükség lenne. Szinte a kihallgatók idegén táncol a lány, de ez ellen nem tudnak mit tenni. Érzik, hogy tudatosan tér ki a lány, még ha megválaszoltnak is tekinti a válaszokat. * - Ne forgassa ki a szavunk, a kollégám úgy értette, hogy miért nem olyan személyekkel vizsgálja át a területet, akik perdai lakók. A technológiától függetlenül magas hatékonysággal végezhette volna a munkáját. A megbízásai alatt fegyvert kapott valaha? * Vág bele az elképzelésbe. Szó- szót kísér, nem sok mindent tudnak kiszedni a lányból, inkább a semmivel egyenértékűt, míg nem kapják Syndra fülesét. A katonák az információ hallatán összenéznek. Egy biccentés keretében az ülő fél fordul először a lány felé. * - Üljön le. Most. * Ha nem teljesíti az utalást, akkor az álló katona a kezébe veszi a sokkolót és elindul Raven felé. * - Azonnal üljön le, vagy erőszakot kell alkalmaznom. * Ha le ül, akkor abban az esetbe Pyke csak Raven mögé áll, és ha megpróbálna újra felállni a vállát megfogva vissza ülteti a seggére. De ha nem volt hajlandó leülni, akkor oda lép hozzá és először csak vezeti a lányt, hogy leüljön a helyére. Nem akar erőszakot alkalmazni, de közel áll hozzá raven, hogy megtegye. * - Üljön le. Most. * Kezeit az asztalon összekulcsolja, majd a lány szemeibe néz. Pyke továbbra is a sokkolón tartja a kezét, de az egyik kezével kész bármikor vissza ültetni a lányt, természetesen még nem erőszakkal. * - Még mindig tagadja, hogy bármilyen törvénytelen dolgot elkövetett volna? * Megvárják a válaszát, és csak azután kérdez rá. * - A kapott PDA-ból milyen információt szeretett volna megtudni? Egyetlen egy felületet kapott, hogy kitöltse, mi után szándékozott utána nézni? Katonaság tulajdonában lévő hálózatra egy civilnek szigorúan tilos fellépnie, vagy akár megpróbálnia szét néznie. Ön egy felületet kapott, amit kitöltve át kellett volna nyújtania. Mit szándékozott megnézni rajta?
Utolsó poszt ☽Szer. Nov. 23, 2022 11:39 am Következő oldal☽
Syndra & Raven
Kihallgatás
*Nem kapok választ az egyébként teljesen jogos kérdéseimre, Pernelis távozik és maradok a két nem is olyan titkos katonával. Már belátom, hogy ha kerülgetem a témákat, nem szabadulok egyhamar, így tényleg rendesen válaszolgatok a feltett kérdésekre, de akadnak olyanok is, melyekkel nem tudok mit kezdeni. Mint például az, hogy miért nem a perdaiakkal vizsgáltatom meg a helyet amire kíváncsi vagyok. Elmondom az érveimet, teljes beleéléssel ami azt illeti, de még mindig nem értik. Szemet forgatok* -A perdaiak nem ugyanazt látják amit mi, nem azt keresik, amire mi kíváncsiak vagyunk. Nekik a Perda egészen mást jelent. Csak néznének bambán ha azt mondanám, hogy érdekel mi volt ezer évvel ezelőtt és azt a föld rétegeiből megtudom. A perdaiak arra jók, hogy elkalauzoljanak bizonyos vidékeken, de mára már mindent feltérképeztünk. Csak lassítanának. *Nem, nem fogják megérteni, már most biztos vagyok benne, de ennél többre nem vagyok képes. A fegyverre utaló kérdésnél is széttárom a karjaimat.* -Már hogy kaptam volna? Polgár vagyok. Amíg a flottánál voltam, kaptam, de azt le is adtam amikor leszereltek. Megnézhetik az erre vonatkozó adatokat. *Felegyenesedem a szék támláján való támaszkodásból, s mintha ez egy nyolcadik érzék lett volna a jövőről, megváltozik a hangulat. Mindezt a feltételezhetően fülesbe kapott információ gerjeszti, a rövid csend, míg a csaj hallgatja az utasításokat, majd rám tekintve szikrákat nem hánynak a szemei. Rám parancsol hirtelen, én meg nem tudok mit kezdeni ezzel. Most mi van? * -Ó ne már, olyan jól elcsevegtünk egymással. *Nem hatja meg őket, a pasi felém indul a kis botjával, meg a határozott hangjával, így jobbnak látom, ha leülök. Nem fogom megadni nekik azt az örömöt, hogy erőszakkal kelljen leültetniük, elég volt már a falhoz kenésekből, nem mellesleg nem tűröm el akárkitől. Újabb kérdés hangzik el, amire bólintok.* -Ja, legfeljebb szabálysértést követem el, aminek a büntetési téte…..*Folytatnám, de belém fojtják a szót, ami igen nagy bátorságra és ügyességre utal. Először értetlenül nézek, hogy milyen kapott pda-ról beszél a pasi, aztán rájövök. * -Jaaaa, hogy aaaaz. Már nem tudtam milyen pda-t kaptam és mikor. Ja, hogy igen….azt hittem az magántulajdon. Persze abba sem illett volna belenéznem, de unatkoztam miután kitöltöttem a kérdőívet. Gondoltam megnézem mi van még benne. Valami szórakoztató. Fényképek vagy ilyesmi. Eszemben sem volt a hálózatra felmenni, mivel oda csak a megfelelő biztonsági kódokkal lehet belépni, nekem meg olyanom nincs ugye. *Messzemenően ártatlanul és értetlenül magyarázok, aminek a fele igaz is. Tényleg nem akartam a hálózatra csatlakozni, hülye azért nem vagyok. Nyíltan, kamerák kereszttüzében….na persze. Másrészt okom sem volt rá, meg ha kíváncsi vagyok valamire, megoldom okosban, nem egy tiszt pda-járól. És tényleg unatkoztam. *
A katonai szárny központi részén foglalnak helyet az irodák. Méretük, funkcionalitásuk változatos, feladatuk, hogy minden katonai adminisztratív feladatot képesek legyenek ellátni. A rendszer közvetlen kapcsolatot ápol a Dominium rendszerével, az adatok átvitele tizedmásodperc-pontosan történik. A háború alatt létfontosságúvá vált, hogy azonnali információt kapjon mindenki, ami a Városban történik. Ennek fontossága a mai napig érvényes.
Panaszt tenni... ez olyan... nem hogy ezen a nyelven nem tudom megfogalmazni a vele kapcsolatos ellenséges érzéseket, de még a saját nyelvemen sem. Ellenséges, visszataszító cselekedet és én is utálom, amikor ezzel fenyegetnek. Panasz a feljebb valóknál, panasz a még feljebbvalóknál és panasz az atyaúristennél is, s ebből a három láncszemből csak az utolsó nem fog ezzel törődni sosem. Utálom ezt a szót, panasz, amihez megannyi érzelem társul, mint például a keserűség, a bánat, a sértettség, a düh, a bosszúvágy, a gonosz gondolatok, hogy elégtételt vegyünk valakin, aki borsot tört az orrunk alá, rálépett a tyúkszemünkre, letaposta a cipőnk orrát szánt szándékkal és még annyit sem mondott, hogy Elnézést, direkt volt!. És most mégis erre készülök, a panaszra. A panaszra azok ellen, akik a Perdára kényszerítettek, s bár életem legjobb kirándulásán vehettem részt, új emberekkel és új szokásokkal találkozhattam és a hab már csak az volt a tortán, hogy Greta nyomára is ráakadtam John segítségével és az út legvégén ott várt ő, mint valami főnyeremény, mégsem hagy nyugodni a gondolat, hogy mégis szánt szándékkal veszélyeztették az életemet, hisz belehalhattam volna már csak a zuhanásba is, más lény is várhatott volna az erődben, mint ócska kis Gyíklények, más is jöhetett volna arra, nem John, aki hobbiból emberekre vadászik, vagy vadászbaleset címszóval engem is lelőhetett volna és otthagy, hogy az erdő maga temessen el, vesszek a feledés és eltűnés homályába és még sorolhatnám, hogy mi alakulhatott volna balul ezen a kis... eltérőn? Greta! Annyit változott, hogy pár pillanatig el sem mertem hinni, hogy ő az. A mindig hosszú haja, amit anyánk nagy gonddal fésülgetett, formázgatott, gondozgatott, mintha Greta egy báb lenne, aki erről nem tud gondoskodni, most eltűnt és hagyta, hogy a rövid fürtök ágas - bogasan álljanak mindenfelé, amerre nőni és csavarodni szerettek volna, ám mosolya ugyanolyan gyermeki maradt, mint amilyenre emlékeztem, szemeiben pedig az élet úgy csillogott, mint soha annak előtte. Itt megtalálta a helyét, ahová ő valójában is való. Maradnom kellett volna vele, elrejtőzni és beépülni közéjük, hátrahagyni ezt az egész hóbelevancot, nem törődni semmivel és a szabadságot választani egy olyan hely helyett, ahol még azt is megszabják, hogy a tested mire való. Ahol érzed, hogy hiába a tiéd minden az utolsó hajszáladig, még sincs meg az egyén szabadsága, a saját szabadságod és akaratod. Minek jöttem vissza, miért hallgattam mégis arra a hajtóerőre, ami azt mondta még nem jött el az ideje, előbb még haza kell jönnöm? Mert még valóban nem jött el az ideje, hogy összecsomagoljam amit lehet és csapot - papot itt hagyva hátat fordítsak ennek a rabszolga földnek. Ezt meg kell tervezni, ráadásul alaposan, ahogy anno Greta tette és nem napok, hetek, hanem évek munkájába telt neki. No nem olyan sok, csak két évet kellett a nagy szökésig visszaszámolnia, de milyen kínzóak lehettek a napok, melyeket fejben kellett számlálnia, mert máshol nem tehette meg, még egy darab papíron sem. Milyen kínzó lehetett a türelmetlenség, az elviselhetetlen düh, visszafogni a saját hajtóerődet, ami arra ösztökél, hogy csak fuss és ne nézz vissza, még akkor sem, hogyha a sarkadat figyelmeztető lövések érik. Köt engem egyáltalán bármi ehhez a helyhez? A szüleink? Ugyan. Apa számára lesz még egy szégyenfolt a család hírnevén és többet fogok csuklani az átlagosnál is, hogyha fölemlegeti az idősebbik Bernstein gyerek nevét, de ezen kívül mit tudna tenni? Semmit. Egy gyenge, semmit nem érő ember, aki sajnos rabszolgáján, anyán fogja leverni mindazt a kellemetlenséget, amit majd okozni fogok számukra. Anya... anyát talán vihetném, hogy egyszer s mindenkorra levágjam róla a rabszolga láncokat és megszabadítsam ettől az életnek nem nevezhető sorvadástól és tengődéstől. Eljönne velem, hogyha ott lenne számára a remény, hogy újra látja egyetlen egy kislányát, vagy az örök kárhozatot választaná, amíg apa el nem hullik mellőle? Vagy csak némán ülne és hallgatna, tudomást sem véve arról, amit mondok neki? Mennyi kérdés és mennyi homályos, elfedett válasz. 
