Az Elorakhoz tartozó erdőségek területén fekszik a kis kunyhó, de a perdai város falain kívül, hozzávetőlegesen egy órányi járásra. Lakóját ismerve a kunyhó közeli területek biztosítására nagyobb hangsúlyt fektetett az "építész" mint a lakhely kényelmére. A fák között megbújó kis lak annyira beleillik a környezetébe, hogy a perdaiak még nem fedezték fel.
*Hogy mit meg nem tesz az ember lánya a…nem is tudom ki nekem Denisov, így egyelőre az orrom alatt morgásból kihagyom a megnevezéseket és csak jelzőkkel illetem az eltűntnek nyilvánított közlegényt, míg a perdai vadon talaját taposom. Esélyesebb, hogy azért akartam annyira megtalálni, hogy a fejéhez vágjak valamit, amiért szó nélkül eltűnt. Nem vettem be semmilyen híresztelést, akár más mondta, akár ő akart elhitetni valamit…akkor meg pláne nem, így a bátyám keresésénél szerzett tapasztalataimat felhasználva nekiálltam keresgélni. Nem kis munkámba került és már csak azért is megérdemelt volna pár nyaklevest, mert rengeteg időm elment és mást toltam félre miatta. Denisov kihasználta az alkalmat, amit kvázi én nyújtottam neki azzal, hogy magammal vittem arra az eszement kalandra, megérezte a szabadság ízét. Neki nem volt túl nagy veszítenivalója, nem volt családja akin bosszút állhatnának, akivel megzsarolhatnák és csak egyetlen ok volt, amiért örültem annak, hogy lelépett. Borsot tört Jenkins orra alá. Ez azonban nem mentesíti az alól, hogy engem is átvert. A műhold felvételek alapján, és a különböző terepváltozásokat és azok anomáliáit kereső és értékelő program segítségével találtam három olyan helyet, ami megfelelt Denisov rejtekhelyének, és az ő érdekében nagyon reméltem, hogy az Elorakhoz közeli az és nem kell tovább mennem egyedül a vadonban, mert már az első száz méter után frászban voltam. Hiába a magamra kent Tywinna féle biztonsági vadűző kence, a pattanásig feszített figyelem, a kezemben lévő kedvenc fityegős Pörölyke, mégis csak egyedül voltam. Mondjuk Alecért is megtettem volna ugyanezt, még a Perda másik végébe is elmentem volna érte egymagam, épp csak akkor még nem találtam meg a módját annak, hogy lerázzam a katonai kíséretet. Most viszont, a munkámra hivatkozva, Elorakon keresztül indultam neki…így is mondhatjuk, hogy a nagy világnak. A város kísérőm még örült is annak, hogy csak Hergatig kell kísérnie és onnan elhagyom a város határait, nem foglalkozott azzal, hogy katonák nélkül megyek, én meg nem magyaráztam meg neki, hogy ez tulajdonképpen, enyhén szólva is szabálytalan. Tywinnával teszteltem az utat, akkor még nem is sejtve, hogy mennyire szükségem lesz rá. Minden egyes szöszmötölésre, ágreccsenésre felkaptam a fejem, és a fegyverem, melynek tusán vidáman hintázott a kék buborék. Már nem volt jó az idő, fújt a szél és ha nem tanulva a hideghegyi kalandból, nem készülök fel rá, most már dideregtem volna a megszokott ruháimban. Korábban ha csak lehetett nem jöttem le a Perdára a téli hónapokban, különben sem tudtam volna műszereket kihelyezni a fagyott földbe, bevackoltam magam a dominiumi ideiglenes szállásra, vagy elvoltam az Imperiumon. Most több időm van, hogy nem kell kutatóútra mennem, többek között ez is az egyik előnye annak, hogy leszereltek a flottától. Kezemben a pda-ra lehívott térképen időnként ellenőriztem az irányt, ha Denisov a föld alá is bújt, megtalálom. Több mint egy órája kutyagoltam, nem ismerve az utat, csupán a bejelölt cél felé indultam el és néha kitérőt kellett tennem ahhoz, hogy ne gabalyodjak bele a susnyásba. Egy perdai vezetővel valószínűleg könnyebben boldogultam volna, de nem akartam, hogy bárki megtudja kit keresek és azt meg végképp nem, hogy meg is találtam. Ettől azonban érzésem szerint még messze voltam, tettem hát egyik lábam a másik elé, hallgattam az erdei neszeket és az idegeim rongyosra szakadását. *
A honvágy elől nem tudok elrejtőzni, sem éjszaka, sem pedig nappal, és mivel emberből vagyok, valamilyen szinten hiányzik a közösség is, viszont az emberek közül csak néhányan. Az egyik legfontosabb közülük Samantha, aki előtt úgy érzem vezekelnem kell, ha előbb vagy utóbb, újból felbukkanok az égben, de minimum feleségül kell vennem őt. A másik legfontosabb személy a társam, Raven, akivel szintén lesz egy keresetlen beszélgetésem, de biztos vagyok benne, hogy a beszélgetésünk végére meg fogja érteni az álláspontomat és még csak feleségül sem kell majd vennem. Három hónap telt el a siklóm lezuhanása óta és ez alatt az idő alatt csak egy perdai nő, Saliethris volt a segítségemre, akinek hálás vagyok mindennemű segítségéért, kezdve a sérülésem ellátásától, a nyelvtanításon át az utolsó főzőedényig, amiben a mai napig főzöm az ételeimet. A napi rutinom merőben megváltozott idelent, mint ott fent volt, de kibírható, főleg azzal az iránymutatással, amit folyamatosan megkapok segítőmtől, így miniden nap könnyebbnek tűnik a rengetegben. A vadászat kiteszi a napom jelentős részét, ha van egy kis időm, akkor a folyóig lenyúló területrészemet rendezgetem, és még a Földről elsajátított, kezdetleges jelzőrendszert is sikerült kiépítenem, ami akkor jelez, ha vad, vagy olyan személy közeledik, aki nem ismeri errefelé a járást. Most az utóbbit sejtem, mert, ha állat lenne, nem abból az irányból közelítene, ahol a legalacsonyabb a növényzet, ezáltal a legkönnyebben járható az út. Egy pillanat alatt eloltom a csöndesen lobogó tüzemet, és félbehagyom a munkámat, amivel épp foglalatoskodom. Mire Raven a kunyhóhoz ér és meglátja a frissen magára hagyott tűzhelyet már mögötte is termek és a háta mögül szólalok meg. - Talán eltévedt, utazó? - ekkor láthatja meg a széles vigyoromat és a nem épp frissen borotvált képemet. Nem tudnék olyan hitelesen füllenteni, hogy elhiggye azt, rendszeresen látogatom a helyi borbélyt, aki adna némi fazont a perdai létemhez. - Tudtam, hogy hamarosan eljön ez a pillanat, de jobban örültem volna, ha nem vállal értem ekkora kockázatot... bár örülök, hogy látom, Tizedes. - tudom, hogy Raven nem hagy digitális lábnyomot maga mögött és egyetlen találkozóból még senki sem szűrheti le, hogy ő bizony most az én kutatásom céljából jött igazándiból a Perda-ra, nem pedig kutatási céllal, mert ismerve őt úgy gondolom ilyesmi lehet a hiteles fedőstory-ja, amivel távozhatott a Dominium-ról. - Remélem, marad ebédre, rengeteg mondandóm van, remélem magácskának is. - invitálom kedélyesen, mielőtt nekem eshetne verbálisan, fizikailag, a kettő együtt, vagy, ahogy szeretné. Mutatom a kődarabot, amin helyet foglalhat, miközben újból tüzet csiholok.
*Az ilyenkor szokásos szitokszavak hagyják el ajkaimat, miközben rovom a métereket, egyiket a másik után, és kezd nagyon rossz hangulatom lenni. Nagy reményt helyeztem az első kijelölt területre, ami Elorakhoz közel van, így nem is terveztem annál tovább, tehát ha nem találom meg Denisovot, fogalmam sincs hogyan megyek a következőhöz. Gyalog. Egyedül. Mindezen gondolatok behálózták a hangulatomat, és a hűvös idő is egyre több erőt vett ki belőlem, cirka fél órás kutyagolás után már a cicafüles sapkámat is a fejemre húztam és egy vastag sálat a nyakam köré tekertem. Már azon kezdtem agyalni, hogy a hátitáskámban lévő termoszból erőt gyűjtök, mikor a nem kicsit lengedező szél illata megváltozott. Füst szagát éreztem halványan, ami picit megdobta a Denisov megtalálásához fűzött reményeimet. A pda-n lévő bejelölt terület közepénél járhattam, így azt most eltettem a féloldalasan hordott két tenyérnyi táskámba, hogy jobban figyelhessek. Óvatosabban lépkedtem, bár még így is egész jól hallható volt minden léptem a gyakorlott füleknek, de akár tévedhettem is és nem Denisov sütögeti a vendégváróját hanem egy perdai az ebédjét, amit tutira nem fog megosztani velem. Mulatságosan festhettem ahogy próbáltam perdai vadász módjára settenkedni, körülbelül mintha széttört gyászmadár tojások között tipegtem volna, hajlott hát, térdben magasra emelt lábak…csak az előretolt fegyver volt az, ami némileg javított az összképen. A kis kunyhót megpillantva sem nyugodhattam meg, lehetett az perdaié is, nem törvényszerű, hogy Denisov építkezett itt a vadon közepén, az őslakosok szeme előtt, ezért hát minden idegszálam pattanásig feszül, nem csoda, hogy mikor megszólított, felsikítottam.* -VÍÍÍÁÁÁÁÁÁ! *Megpördültem magam körül a hang irányába, aztán meglátva a bozontos fejet, döbbenetemnek és ijedtségemnek adtam újra hangot. * -VÍÍÍÁÁÁÁÁÓÓÓÓÓ! Baszki! A frászt hozta rám! Mi ez a fizimiska? Be akar olvadni? Csak szólok, hogy a perdai pasik nem mind szőrösek ám! Csessze meg! Infarktust kaptam! *S kapok is a szívemhez drámaian, kellő átéléssel, de elnézegetve a szőrös képét, ami még Alec borostáján is jócskán túltesz, elröhögöm magam. Csak Denisov szólít kéretlenül és kitartóan tizedesnek, azt hiszem elkönyvelem A-Team-es rangnak. Lekanyarintom a vállamról a hosszú szíjjal rendelkező kis táskát, majd a hátizsákot is. Leguggolok és megkeresem a termoszt. Innom kell. * -Átmentem fél Elorakon, kicseleztem a katonákat, vadűző kencét kentem magamra, szerencséltesse, hogy nem büdös, mert nincs benne állat. Ja és _egyedül_jöttem_végig_a_nagy_vadonon_. Baszki Denisov mi retkes hóhérért nem tudott szólni, hogy szabadságot vesz ki? *Nézek fel rá, amint megvan a termosz és kezdem kinyitni. Az ebéd hallatán azonban felcsillannak a szemeim.* -Ebéd? Ebédet mondott? Úgy érti kaja? Előbb iszom, tudja…a nagy ijedtségre, meg csak az íze kedvéért, és mert utálok ennyit gyalogolni! *Meghúzom a termoszt amiben Búfelejtő van és nem kínálom oda egyelőre Denisovnak, viszont leülök a kőre(?) baszki….és nézem ahogy…nem is tudom mit csinál, és hozzá az arcszőrzet…. * -Maga egy VadonBobby. Most mit csinál? *Érdeklődöm kíváncsian, bár mivel mindezt a kihunyt tábortűz felett teszi, van egy tippem. *
A célom -átgondolatlanul- a frászhozás volt, ami a szó szoros értelmében elsülhetett volna akár másképpen is, például úgy, hogy az utóbbi néhány hónapban jó dúsra nőtt loboncomat lepörköli azzal a kezében tartott, mosolygós fityegővel is ellátott mordállyal a fejemről, mert mondjuk egy két lábon járó Erratornak néz. A szőrmennyiség szinte már-már stimmel is. - Azzal végig tisztában voltam, hogy a Dominium elől akár örökre eltűnhetek, viszont be kell valljam, azt is sejtettem, hogy magácska elől viszont sehogyan sem sikerül elbújnom. - rázom meg vigyorogva a fejemet - vallja csak be, de csak őszintén tudja… ugye azért áldozott ennyi időt a felkutatásomra, hogy ilyen bőrben lásson és, hogy megkóstolja velem az utóbbi hetekben kifejlesztett perdai specialitásomat. - nevetek egy jóízűt és azt hiszem, rám van írva, hogy mennyire örülök az érkezésének, noha még csak rá sem förmedtem ezért a meggondolatlan, kimondottan veszélyes és nem utolsó sorban abszolút felesleges tettéért. - Kerestem volna magamtól is néhány hónap múlva Raven... az a tervem, hogy felvegyem a kapcsolatot Alec-cel és az ellenállókkal, de ahhoz, hogy minden elsimuljon körülöttem, még időre van szükség. Nem gondolom, hogy Jenkins könnyen beletörődne a szerencsétlen baleset tényébe, ami egész biztos, hogy nem az volt, aminek látszott... tudnék mesélni. Valaki merényletet követett el ellenünk és rajtam kívül mindenki odaveszett. - bólogatok, miközben a perdai anyatermészet szülte szikladarabot a lány feneke alá gurítom. Szép darab, már a kőforma, amire leteheti a hátsóját és talán még felfázni sem fog. - Meg sem kérdezem, hogy milyen algoritmusok keresztmetszetének köbgyökén talált rám, mert úgy sem érteném, az viszont érdekelne, hogy mi újság magával Ms. Software, van-e odafönt valami kavarás jelenleg? - kérdezek rögtön kettőt is, miközben a nyársra húzott rágcsálót megfordítom a parázs fölött. Nem valami bizalomgerjesztő látvány, ahogy az összesült perdai állat két hátsó lába az ég felé mered, miközben befűszerezem a Saliethris-től kapott helyi növényekkel. Fontos, hogy ne a szemének, hanem sokkal inkább az ízlelőbimbóinak higgyen. - Samantha hogy viselte az eltűnésem hírét? Hogy van? - pillantok a közelben lévő lányra, akinek biztos első kézből van információja barátosnéjáról.
*Tényleg nagy szerencse, hogy nem az volt az első reakcióm Denisov szőrös képét látva, hogy ráhúzok a ravaszra, mert akkor most a legszerencsésebb helyzetben is egy füstölgő lyuk lenne rajta valahol. Olyan közel állt hozzám, hogy még egy vak sem véthette volna el. * -Akkor minek próbálkozott? *Vetem szavai közbe a kérdést, amivel a „sehogyan sem sikerül” kijelentésre céloznék. Tényleg nem is értem…* -Hát nem pont ezért, de hiheti ezt is. *Nem gondoltam, hogy szőrösen látom viszont, azt meg végképp nem, hogy született perdainak képzi ki magát. Viszont azt sem hittem el, hogy meghalt. Denisov nem leheli ki a lelkét csak úgy. A nevetése ragadós, most, hogy már biztonságban érzem magam, túl egy akut infarktuson, nekem is könnyen megy, meg hát végre láthatom. Bevallom hiányzott, máskor is, de eddig mindig tudtam, hogy visszatér, most nem voltam benne biztos. Míg tovább oldja a feszültséget hadaró beszéddel, alám tol egy követ amire ülhetek, így sokkal kényelmesebb inni, s amint legurult az első korty, már én is újra önmagam vagyok. * -Tudhatná, hogy nem bírom ki néhány hónapig. Elég nehéz volt magára találni. *Csak, hogy érezze a törődést, elkínzott arcot vágok a kutatás nehézségeire. * -Sosem fog elsimulni semmi. Már csak azért is szólnia kellett volna nekem valahogy, hogy eljutassam az Ellenállókhoz. Kapcsolatban vagyok velük, üzenhetek Alecnak, hogy jöjjön el magáért ide. Onnan nekem is üzenhet és biztos lehet abban, hogy abszolút biztonságos, elvégre a JL-el van dolga. *Széles mosolyt vágok és már terveket szövögetek, hogyan mentsem ki Denisovot ebből barbár életmódból. * -Volt olyan valaha is, hogy nem volt kavarás? *A kérdéssel együtt nyújtom felé a termoszt, és csodálkozom rá, hogy a semmiből tüzet csinált. A kaja azonban nem igazán nyeri el a tetszésemet.* -Elég bizarr ahogy a lábai égnek merednek. Egyébként tuti biztos, hogy Rui áll a háttérben, engem is majdnem lelőttek, felrobbantottak, megmérgeztek míg utána nyomoz…tunk. *Szemet forgatok kéretlen társam említése felett. Nem különben az emberei, kiváltképp egy miatt. * -Sam maga alatt van. Legalább neki üzenhetett volna. Értem én, hogy innen a susnyásból nehéz intergalaktikus kapcsolatot létrehoznia a maga kvalitásaival, de azért…na. Végre elvált és a magáé lehetne, erre eltűnik. Persze mondtam neki, hogy nem halt meg. Nekem elhitte. *Most, hogy megtaláltam, talán idehozhatnám, úgy is megígértem neki, hogy elviszem egy perdai kirándulásra. Találkozhatnának. *
Biztosra veszem, ha Raven, rémületében ravaszt húz az előbb, akkor az emberfeletti ügyességem sem menthet meg, bár itt jegyezném meg, hogy furcsa módon azt érzem magamon, a mozdulataimban, hogy a már meglévő képességeim az idő haladásával egyenes arányban fejlődnek. Tudom, hogy orvosi eset vagyok, és az észrevételeimet gondosan jegyzetelni kellene, de nem akarok sem Jenkins, sem más kísérleti nyula lenni a Dominium-on... többek között ezért is vagyok még itt, hogy a jövőmön gondolkozzak. - Ismerhetne már Ms. Software, ha nem próbálkoznék, nem is én lennék. - mosolyodok el a tűz újbóli belobbantása közben, majd ha már vendégem a ranch kényelmébe helyezte magát, tovább intézem a hamarosan elkészülő ételünket is. - Akkor vegyük úgy, hogy _többek között_, ennek hiszem a látogatását. - jót derülünk ezen, ám nevetésünk és jókedvünk kimondatlanul is sokkal többet jelent mindkettőnk számára most, mint bármikor máskor. - Láthatja, pedig nagyon igyekeztem az elrejtőzéssel, de hát nem hiába oszlopos tagja az A-Team-nek. - még, ha nem is mondom ki, ez egy dicséret volt a részemről, nem is akármilyen, viszont nem szeretném, ha elbízná magát a jövőben és mondjuk három hónap helyett, legközelebb másfél alatt találna meg. Természetesen ez csak humor, nem terveztem újból eltűnni, főleg előle nem, hiszen jól látszik, nem is sikerülne, pláne, ha hiszi, hogy nem vesztem oda abban a balesetben, amiben szépen megágyazott nekem Rui Flottaparancsnok, valahol a perdai tenger mélyén. - Szükség is lesz majd arra a kapcsolatra a bátyjával, abban biztos vagyok, ugyanis annyi tennivalónk lesz idelent, hogy győzni is alig tudjuk. De ne szaladjunk ennyire előre. - vigyorgok vissza szélesen és úgy érzem ez az a pont, mikor át kell vennem a felém nyújtott itókás flaskát. - Az lepett volna meg, ha azt válaszolja, hogy "ugyan, már szeretet és béke honol odafönt". - kortyolok először egy rövidet, mintegy megízlelve, mégis mi az, amivel mostanában agysejteket szokott pusztítani társam, amit egy elégedett biccentés követ, mert azt kell megállapítanom, hogy a legutóbbi közös italozásunkhoz képest, ez egy komoly előrelépés. - Ilyen súlyos a helyzet? - bökök fejemmel a kezemben lévő termoszra, amiből vagy az következik, hogy én szoktam el ilyen gyorsan az alkoholtól, vagy az, hogy valóban ez kell ahhoz, hogy elviselhetőek legyenek a mindennapok az űrállomáson. - Ne csigázzon... mi az, hogy nyomoz...tak? Ugye nem? Ugye nem valami illegális magánakcióban vesz részt? Nélkülem! - nevetem el magam, egyértelműsítve, hogy nem az illegálissal van a bajom, hanem, hogy nélkülem teszi, de ez is csak vicc a részemről, kíváncsi vagyok ám a részletekre. - Tehát, akkor így sorban jöhet a mese, előszöri is, hogy ki is az a rejtélyes társ, vagy társak, a majdnem lelövés, felrobbantás, megmérgezés... hú, így kimondva ezt mindet, sokaknak egész életében nem történik ennyi minden, mint magával az elmúlt hónapokban. - emelem le a tűzről a perdai csemegénket, hogy némi utómunkálatnak vessem alá. - Sam... tudom, hogy csak magamnak beszélem be azt, hogy "védeni akarom őt azzal, hogy távol maradok tőle", de valahol mégis ez az igazság. Azt a világot előbb még meg kell teremtenünk, amikor mi ketten együtt lehetünk, hiszen az azért a napnál is világosabb, hogy bár hivatalosan is elvált, de McGrover nem ereszti el olyan könnyen őt, és mint ahogyan az én példámból is látható, eltűnni sem olyan könnyű. - rázom meg némán fejemet, miközben kivágok egy szeletet a húsból és a közelemben lévő nagy levélre helyezem, mintegy helyettesítve a tányért. - Köszönöm, hogy elmondta Sam-nek. Megkérhetném, hogy átadjon a számára egy üzenetet tőlem? - kérdezem a levélen tálalt frissensült felszolgálása közben és, ha igenlő választ kapok, akkor már mondom is. - Azt üzenem, hogy még tartson ki egy kicsit, de hamarosan hallani fog felőlem. - egyelőre semmi többet nem merek ígérni, főleg nem időpontokat és a szép közös jövőnket, viszont ezt az egyet azért mégis, mert eszemben sincs szótlannak maradni.
*Persze, hogy ismerem, sosem adja fel. Tulajdonképpen csak nevetni tudok azon, hogy eltűnt Jenkins figyelő szemei és tűi elől. Szívesen megnézném az arckifejezését mikor megemlítem neki Denisov nevét és az orra alá dörgölöm, hogy nem volt képes kordában tartani. * -Én meg nem én lennék, ha nem találom meg. Szóval örülhet, még önmagam vagyok. *Kezd kellemes lenni a hangulat és be kell valljam, ehhez nem csak a lobogó tűz táncoló lángjai járulnak hozzá, a társaság az ami tetszik. Még szőrösen is, elvégre a személyisége nem változott, ott lapul a pamacs alatt. * -Vegye úgy, ha ez boldoggá teszi. *Vállat vonok, felőlem aztán azt hisz amit akar. Nevetek én is, de magamban azért gyanús nekem ez az idill. Denisovval nem szoktam én ehhez, mindig közbe jött valami, akkor is ha nem terveztük…mikor terveztünk mi egyáltalán bármit is? Túl szép ez a koraesti kedélyes buli…és persze nem is a perdai időjárásról fogunk beszélgetni. Nagy sóhajt eresztek meg arra, hogy lesz dolgunk bőven. Nem mintha nem tudnám, na de itt is, most is? * -Eddig is mindig csak maga szaladt. *Jegyzem meg nem minden él nélkül, de ennek az élnek is baráti iróniából szőtték az alapjait, ennek mentén haladva nyújtom felé az itókát, hátha most elfogadja. Megjegyzésén újból elnevetem magam, de nem jó kedvemben, inkább keserű ez mint a perdai sör vagy mi a szösz, még annál is keserűbb. * -Szeretet és béke? Ugyan hol él maga? Jaaaa, itt a szeretetben és békében. Baszki! *Nézem ahogy belekóstol a Búfelejtőbe, kedvenc italomba de nem értem a kérdést. Széttárom a karjaimat.* -Eddig is ezt ittam. *Aztán az engem ért inzultusok közül talán csak egyet-kettőt hagyok ki, a felsorolás egészen tényszerű, meglepő módon nem az az első amin kiakad, hogy ennyi merénylet után még élek és hűűű, de nagyon örül nekem, és ugye minden testrészem meg van-e még…neeem! Denisov féltékeny. Fülig engedem a számat nyúlni és játékosan megfenyegetem a mutatóujjammal. * -Baszki, maga féltékeny! Kurva jó! Hehehehee! *Ezen elnevetgélek picit, de ahogy eljön az ideje annak, hogy megnevezzem a társamat aki nem a társam, csak kényszerű…izé, elfanyalodom mint egy savanyú falattól. * -Meg van még a Bajusz király a városi piknik utáni csevegésből? *Nem kell mondania, a felismerés minden bizonnyal látványos reakciót szül az arcára, nekem csak bólogatnom kell. * -Azt kell mondjam, még magán is túltett, ahány szarba belerángatott felettesi címen, de legalább vállon lőttem. Látja?! Magát annyira szeretem, hogy még nem lőttem meg. Majd ha meglövöm, gyanakodhat, hogy nem kedvelem. *Bájosan ravasz mosollyal kenem meg az ígéretem, és nem igyekszem elé tárni az igazságot arról, hogy a vállon lövés baleset volt és megmentettem vele Mills életét…közvetve. Ezen nem is toporognék tovább, főleg mert Sam kerül szóba és ez érzékenyebb téma. Nem csak nekem. * -Mire maga megteremti azt a világot amit habos-lányos álmaiban lát, addigra Sam öreganyó lesz és a tenyerén ott lesz a halálcsók…vagy! Ami részemről járhatóbb út, az ellenállók táborát erősíti, és beleszeret egy kackiás bajszú pasiba aki a tenyerén hordozza. *Muszáj letörnöm Denisov védelmi lelkesedését, mert ha ez a terv, akkor az rohadtul rossz terv. Ezért is húzom ki magam és örülök, amikor üzenetet akar küldeni neki, és abban a három másodpercben, míg bólintok és ő hozzákezd, vagy öt féle szerelmetes üzit kreálok magamban amit el tudnék képzelni…de Denisovból nem néz ki ennyi. Csak tátom a számat hosszú másodpercekig, míg feldolgozom az üzenetet, végül mikor rájövök, hogy ez nem vicc és nem lesz folytatás sem, összerándítom a szemöldökeimet. Ha eddig nem adta vissza vagy rakta le a termoszt, én magam kapom ki a kezéből, mert nem érdemli meg. Ennek a mozdulatnak híján viszont előrehajolok és elkapom a szakállát. Marokkal. * -Az agyának melyik halott részéből rángatta elő ezt az izét? Nem tud valami eredetit kitalálni? Vagy legalább valami intimet, nem vagyok szégyenlős, vagy „imádlak drágám” vagy amit a fülébe suttogott amikor olyan jól elvoltak?! *Fújok is egyet, s ha sikerült a szakállát elkapnom, most jobban megnézem.* -Ez igazi?
A kövekkel körberakott tűztér mellé bekészített, apróra tördelt gallyak közül kiválasztok néhányat, míg hallgatom a lány szavait, végül az újult erőre kapó lángok közé dobom és csak biccentek egyet mosolyogva. - Örülök. - hagyom, hogy kellőképp átjárjon mindkettőnket a pattogó tűz keltette végtelennek tűnő nyugalom, ami nem csak Raven-nek, de nekem is rendkívül szokatlan helyzetet szül. Azt azért nem mondom, hogy már-már hiányoznak a körülöttünk repkedő golyók süvítő hangjai, vagy a dobhártyát szaggató robbanások élesen villanó fényei, mert egyáltalán nem, jó egy kicsit ezek nélkül a felfokozott történések nélkül rendezni sorainkat. - Most mondja meg, el vagyok idelent kényelmesedve, hiszen itt a legnagyobb problémám szerencsére csupán annyi, hogy nehogy az útjába kerüljek egy csorda Tither-nek, akik éppen a folyóhoz érkeztek szomjat oltani. - vigyorodok el újfent és megkóstolom a felém nyújtott italt. Idejét sem tudom mikor alkoholizáltam utoljára, elvégre a Perda-n még nem volt alkalmam meghonosítani a Földről átmentett erjesztési folyamatokat, bár meg kell hagyni, gumók azok vannak dögivel és gyümölcsből sem szenvedek hiányban, viszont eddig minden napomat a túlélés töltötte ki, ebből fakadóan a későbbiekre marad a Denisov-pálinka terjesztése is. - Lebuktam - nevetek együtt vendégemmel, mert valóban fején találta a szöget. - Lételemem az akció, szóval, ha egyszer visszatérek, abba a Dominium is bele fog remegni. Remélem velem tart... - kortyintok egyet az innivalóból, ha a közelben találom, de gyorsan hozzáteszem - ...a "remélem", ebben az esetben pusztán formai szófordulat volt. - nyújtom át a flaskát, mielőtt az egészet egymagam benyakalnám. - Kills... vagy Mills? Inspektor, ha jól emlékszem. Vele randalíroztak a kihallgatása után a Város katonai szárnyában, igen, még emlékszek, ahogy a nem mindennapi sztorira is. - bólogatok párat, majd a története folytatására figyelek. - Egyre szimpatikusabb ez az ipse, látom nem az az aktatologató fickó, de nézze a jó oldalát, legalább formában tartotta helyettem is, míg nem voltam maga mellett. - zajlanak a finomság utómunkálatai, ami után már csak a természetes tálalás van hátra. - A váll lövésről meg csak annyit, hogy bizonyára megérdemelte, ha így kellett eljárnia. Jó étvágyat. - szúrom mondatom végére és én már neki is kezdek az elfogyasztásának, ugyanis ez a fajta hús így frissen a legjobb. - Észben tartom a dolgot, tehát addig nincs gond, amíg nem szednek ki a vállamból egy golyót, minden világos. - erre inni kell és már vigyorogva meg is emelem a butykost, hogy mielőbb a planetológusok egészségére guríthassam le a soron következő kortyot. Lassan úgy ragaszkodok a röviddel teli flaskához, mint a másodperceken belül marokra fogott szakállamhoz, de végül kegyetlen módon megfosztanak tőle és a hónapok óta növesztett arcszőrzetemet is kis híján leszakítják a képemről. - ...ismerem már egy jó ideje, de azt nem gondoltam, hogy maga ilyet is tud. - a döbbenet három másodperce zajlik most éppen az orrom előtt, és szinte látom, ahogy Ms. Software szintet lép erőszakosságból. - De most miért? Próbáltam valami olyat mondani, amit be is tudok tartani... mert, ha mindig csak ígérgetek a szép közös jövőnkről és a csodás világ eljöveteléről, az csak ámítás, ezt mindhárman jól tudjuk. Ezt a világot nekünk kell elhoznunk, mi magunknak kell megteremtenünk, mert helyettünk senki más nem fogja. - érkezik válaszom, majd Raven mellé pillantok és megemelem jobb kezemet, ahol mutatóujjammal, mintha jeleznék valakinek. A lány hirtelen mozdulatát érzékelve, a közelben zizegni kezdenek a bokrok és a sűrű szinte életre kel, történik ugyanis, hogy az eddig a környezetébe olvadt ranch-őrzőim a miheztartás végett megmutatják magukat. - Nyugi fiúk, nincs gond, minden rendben. - nyugtatom a kedélyeket, főleg a zöldes barna árnyalattal bíró, mérgesen, Raven közvetlen közelébe tipegő Gyíkmadarat kell megfékeznem, mielőtt a hátsójába csípne a kolleginának. - Hadd mutassam be a perdai csapatomat. Ő ott Szépfiú - bökök fejemmel a távol álló, kékes színben pompázó Ropikakasra, majd folytatom a sort - a segítségemre siető bajtársam, Rosszfiú, és ott hátul, az egykori századosomról kapva a nevét: Murdock. - zárom gyorsan a bemutatást, hogy innentől Raven-t nyugtassam. - Nem fogják bántani, idomított perdai kakasok, akik kiváló házőrzők is egyben. Összeszokott bandává váltunk itt a hónapok során. - mikor a madarak is azt látják, hogy nincs veszély, lassan, kimért léptekkel sétálnak közelebb közelebb és leülnek a tűz mellett, ahol a hőmérséklet is kellemes a mostani időben.
*Örül, és baszki tényleg látom is rajta. A fene sem gondolta, hogy ezt megérjük, amikor először találkoztunk. Tényleg! Mikor is? Hogyan? Baszki! Ez a karmánk, ha Jack bárjában talizunk először és nem egy aszteroidatörőn, polipkarú droidokkal körülvéve, akkor talán a további kapcsolatunk is, hogy mondjam? Eseménytelenebb lett volna? * -Azt látom. Még arra sem képes, hogy felemelje a karját az arcához és lekarmolja a bundát róla. *Határozottan nem vagyok arcszőrzet párti, ám az állatokról hallva, azért lopva körülnézek, és eligazgatom a fenekembe helyezkedő elképzelt rotchi szemet. Kettőnk kapcsolatához nem igazán tartozott hozzá eddig a kellemes csevej és nem véletlenül teszek megjegyzést az ő állandó rohanására, másrészt…nem minden ok nélkül gyanakszom, hogy ez csupán nagyon gyorsan múló állapot. * -Na helyben vagyunk…*Elhúzom a számat, de szinte azonnal belém is fojtja az ellenkezést, amire szemet forgatok és határozott mozdulattal nyúlok a felém nyújtott flaskáért, hogy meghúzzam. * -Hogy is mondjam? Nem sok lehetőséget hagy nekem. *Leteszem a termoszt kettőnk közé, majd ismertetem kivel hozott össze a rossz sorsom, miután hiányolni voltam kénytelen Denisov társaságát. Kellő „áhítattal” jellemzem, majd újra szemeket forgatok az emlegetett akcióra. * -Sajnos én is. Higgye el, szívesen elfelejteném. Köszönöm, de egyedül is formában tudom tartani magam és az sokkal kellemesebb, nem különben határozottan előnyös az egészségemre. *Azt kétlem, hogy megérdemelte volna a vállon lövést, egy hajszálnyival jobban célzó kadét nem hibázta volna el, de az én kezemet megremegtette a gondolat, hogy valakit le kell lőnöm. Egy szerencsém van, hogy nem süllyedtem a megbánás és a lelkiismeret-furdalás mocsarába, hogy a merénylő nem halt meg. Gyanítom ez is a „kiváló” lövésztudományomnak köszönhető. * -Na, csak ehhez tartsa magát. *Bólogatok mosolyogva, közben elveszem a kaját is, csak nem látok hozzá, mert egyrészt forró, másrészt, barátkoznom kell a látványával. Az égnek meredő lábacskák sehogy sem emelik az étvágyam szintjét. Kicsit félre is teszem, és még jó, hogy így teszek, mert Denisov Samnek küldött üzenete miatt talán elé is dobtam volna felháborodásomban. A mellőzöttségében megmenekült kaja mellettem árválkodik, mikor haragomban kirántom Denisov kezéből a termoszt és a szakállára fogok. Meglepő módon mindkét megmozdulásom sikerül, Mr. Hardware reflexei tényleg megkoptak itt a perdai susnyásban lazulás közepette. * -Pedig tudok még ilyenebbet is. *Cáfolok rá az eddig rólam kialakított képre, és jól meghúzogatom a szakállát. Mivel nem válik le az arcáról, eredetinek nyilvánítom. * -De legalább egy kicsit boldog lenne…..adna neki reményt….talán még be is vehetnénk a nagy jövőépítésbe, erre nem gondolt? *Szavai közbe vágom bele a saját véleményem, de még nem eresztem a szakállát, inkább húzom erőteljesen magam felé, s mikor felemeli az ujját az orrom előtt, ennek az inzultusnak tudom be az időkérést. * -Most mi van? Mit mutogat? Csak nem fáj? *De mire kiejtem az utolsó szót, már hallom is a gyanús zizegést magam mögött, és érzem ahogy a nyakamon lévő finom kis pihék perdai kardokként emelkednek az ég felé, majd jön a gerincemen lecsordogáló gleccser,ami a derekamnál vesz egy merész fordulatot és a hasamban kikötve jókora jéggömböt formálva állapodik meg. Míg ez a folyamat lejátszódik, meg sem mozdulok, épp csak az ujjaim engedik el Denisov szakállát, de a kezem ott marad a levegőben kinyújtva, teljesen megdermedek s csak a szemeim reppennek oldalra, ahova Denisov integet a fejével. * -Fiúk? *Nyöszörgöm elhűlve sírós hangon, bár még messze vagyok a bőgéstől…a sikítástól már nem annyira. A bemutatás épp annyira dermeszt meg, mint a félelem, épp csak másképp. Zavar támad az erőben és a gondolkodásomban is. Nem és nem akar a tudatomban értelmet nyerni az infó.* -Mi vaaan?...Maga elnevezte az állatokat? *Emlékeim közül előbukkan a régi blőd film a Szupercsapatról, ami Denisov nagy kedvence, nem véletlenül hívom néha Hannibalnak. * -Biztos benne? *Még mindig nem mozdulok, nem nézek arra, tekintetemet Denisov szemeibe mélyesztem. * -Maga perdai kakasokat idomított házőrzésre? Ugye nem rám gondolt amikor ezt a marhaságot kitalálta? Hát mééér nem ette meg őket? *Még mindig nyöszörgő a hangom, és ehhez mérten az arcomon is szenvedő vonások jelennek meg. Hallom az apró lépteket, egyre közelednek és már elkönyvelem magamban, hogy itt a vég, s mikor látóterem perifériáján feltűnik az első állat….* -VVVÍÍÍÁÁÁÁÁÁÍÍÍÍÍ! NE CSINÁLJA VELE EZT DENISOV! *Két karommal védem a fejem és a nyakam, s előrehajolok közben, bemutatva hogyan lehet egy kövön ülve felvenni a magzati pózt.*
A legeslegelső találkozásunk még réges-régen Raven saját kabinjában történt, és itt meg is ragadnám az ünnepélyes alkalmat arra, hogy bejelentsem: a mostani kellemes cseverészésünk előtt, az akkori volt a legutóbbi mikor nyugodalom vett minket körül és nem sivítottak a fejünktől pár centire lövedékek. Remélem azért a jelenlegi helyzet nem holmi keretbe foglalása a nem mindennapi közös történetünknek, hanem csupán csak egy állomása annak. - Idelent nem kell tetszenem senkinek sem, Tizedes. - kacsintok vigyorogva a lányra, majd folytatom, amibe belekezdtem. - Akivel meg néha-néha találkozok, ő már ilyen csábosnak szokott meg. - simítok végig a valóban jókora szőrtengerré duzzadt szakállmennyiségen, és ha tudnám, hogy pár perc múlva mi történik hőn szeretett pofaékemmel, bizony távol maradnék attól a bizonyos borbélytól, aki Raven-ben veszett el... - Ó, az éles akciónál semmi sem tarthatja jobban karban a vérkeringését. - jegyzem meg csak úgy mellékesen, fülig érő vigyorral, de innentől figyelmem kizárólag a vendégem által mondott történeté. - Mostantól minden tekintetben maga lesz a legveszélyesebb társamnak kinevezve. - eddig csak telekommunikációs -számomra csak szüntelen- pötyögéssel élő képét tartottam veszélyekkel telinek, ám ez a nem mindennapi alsószakáll fogás... akár egy vallató... és bár nem ismeri el, de csuda jó hatással van rá ennek a Mills nevű inspektornak a jelenléte. - Ezen a felvetésén ígérem, el fogok gondolkozni, miután méltóztatott elereszteni... - mivel fájdalmat nem érzek, ezért eme sürgető kijelentésemmel inkább csak időt próbálok nyerni válaszom előtt. - Azt gondolta, hogy valamiféle állatnak a szőrét kentem fel enyvvel a képemre, pusztán, hogy elvegyülhessek közöttük? - miután rég nem látott kolleginám pillanatnyi dühe elszáll, elengedi az immáron szerteszét álló szakállamat, amit igyekszek mielőbb visszagereblyézni eredeti állapotába, de szemeimet le sem veszem az ugrásra kész perdai madarakról. - A Gyíkmadarak húsa rágós, ha főzöm őket, még órák múlva sem lesz ehető állapotú, sütve összesül, de egyébként is mire megkopasztom és kibelezem őket, több energiát égetek el, mint amennyit ki tudnék belőlük csikarni. - vázolom a teljesség érdekében eddigi tapasztalataimat. - Egy valamiben azonban nagyon jók. Furcsa módon hallgatnak a nevükre és meglepően jó ranch-őrzök. Ne féljen tőlük, meglátja, hamar megkedveli majd őket. - mondhatom én ezt az éppen embriópózban összekucorodó nőnek, akit úgy kell felmosnom a kőről, amin eddig ült. - Na, jöjjön Raven, csak nézzen rájuk, küzdje le a félelmét velük kapcsolatban. Nem azt mondtam, hogy aludjon közöttük, hanem, hogy nézzen a tollruhájukra. Egyelőre ennyi. - közelebb lépek, majd leguggolok mellé és jelenlétemmel igyekszek garantálni a biztonságát, miközben rögtönzött terapeutának csapok fel. Remélem a vállát érintő kezem bátorító hatással bír, mert igazán nincs mitől tartania itt, hiszen a lobogó lángok túloldalán üldögélő madarakat megbabonázza a tűz sajátos vöröses-sárgás fényjátéka és abban mélyednek el, nem pedig azon morfondíroznak, hogy ki vigye a friss hús máját és ki a lépét.
*Na igen, nem is emlékszem mikor volt olyan nyugodt a kettőnk élete, amit közösen töltöttünk, mint most. Krdélyes cseverészés, nosztalgiázás, semmi akció, semmi gólyók tépte leváleső, semmi állat. Gyanús ez nekem. Persze lehet benne valami igazság, ha Denisov képes volt ekkora szakállat növeszteni, mnden bizonnyal sokat ejtőzik tök nyugiban és teljesen ellustult. a szövegéhez csak gey-két szavas váalszokat adok, épp csakhogy kifejezzem a morgás iránti vágyamat.* -És én? *Mintha én nem is számítanék, hát nem véletlenül tettem szóvá. * -Csábos, ja. Egy perdai vak lánnyal hozta össze a sors? *Emelem meg kissé a szemöldökömet, de kétlem, hogy hosszú és élvezetes mesére számíthatok. ha mégis élvezetről szólna - amit Denisov nem tenne meg, vagy nem mondana el nekem - akkor sokáig nem beszélne. Érdekes, hogy amikor együtt vagyunk, zúgolódom minden az életemre károsan ható cselekvés ellen, de most amikor tényleg csak csevegnénk, hiányzik az akció. Ennek ellenére persze nem kívánom azt pusztán edzés céljából művelni.* -Fogadjunk? *Van az a "semmi" ami jobban karbantart, de ezt nem Denisovval fogom megbeszélni. A lényeg, hogy a hócipőm tele van azzal, hogy minden szarba bele vagyok rángatva, most már két oldalról, és senki nem hív el wellnessezni. a wellnessről sammy jut eszembe, de mire ideérek a gondolataimban, már amúgy is javában róla beszélünk, Denisov üzenetéről, amit nekem kellene átadni a barátnőmnek, aki fülig, de legalább gatyáig bele van esve a szuperkatonába, de valahogy nem vagyok képes két szóban elintézni. Némi fortéllyal érem el, hogy Denisov csak rám figyeljen, egészen közelről nézve villogó szemeimet.* -Helyes! Végre rájött milyen veszélyes vagyok.*Csak míg elő nem kerülnek az állatok. addig még nagy a szám, és tartom is marokkal Denisov szakállát. * -De jó mélyen gondolkodjon el....magából azt is kinézem.*De nem kell, mert a szakáll eredetinek tűnik, visszafésülgetni korábbi rendezett helyére azonban már nincs alkalmam, pedig ez lett volna a következő, hogy Denisov agyára menjek. E helyett, a kis táborát védő tollas és pikkelyes katonatisztek mennek az én idegeimre. A kérdéseim költőiek, a franc sem vár rájuk minden részletre kiterjedő, összetett körmondatokat. Fogalmam sincs miket mond Denisov, milyen húsról és kajáról, belezésről pláne nem, arról sem hallok, hogy jófiúk. Utoljára ott veszítettem el a fonalat, amikor bemutatta a vérszomjas dögöket. Fel sem nézek a sikításomat követően, egészen begubózom, és ha Denisov odaguggol elém, még jobban összehúzom magam. Úgy kell kifeszegetni a karjaimat, már ha látni akarja az arcomat, az sem tesz jót, hogy nem látom a mozdulatait, mert amikor megérzem a vállam érintését, ijedten összerezzenek és halkan felsikkantok. A halkan, csupán a korábbi, tőlem megszokott decibelek csökknt számára vonatkozik. * -Denisov, most ki tudnék rohanni a világból. Itt vannak még? Mondja mééér csinálja ezt velem? Menjünk inkább lövöldözni, törjünk be valahova, lopjunk el egy siklót vagy mittudomén, csak tüntesse el a dögöket mielőtt megesznek.
- Őszintén szólva, még nem számítottam a látogatására. - tudom, hogy ez megengedhetetlen könnyelműség a részemről, hiszen kiével, ha nem Raven érkezésével kellett volna számolnom. - Lánynak, valóban lány, de vaknak semmiképp nem mondanám... viszont köztudott, hogy egyébként sem a szakáll a lényeg. - azt valóban jól sejti társam, hogy nem most kezdem el ecsetelni, hogy a Saliethris-sel való kapcsolatom szimplán szakmai és lelombozó módon csak a "hogyan éljünk túl a Perda-n" kérdéskörre korlátozódik. Úgy sem hinné el... - Fogadjunk. - kontrázok a kérdésére egy határozottan komoly válasszal. - Kíváncsian várom mire gondolt. - nem a naivat játszom, tényleg nem gondoltam a "semmire", de csupa fül vagyok, ha már ilyen konkrétan hangzó kérdésbe csomagolta elgondolását. - Hmm, valóban. - bólogatok, mint, aki mélyen elgondolkozik - ha már ilyen veszélyessé vált az utóbbi hónapok során, akkor egy kicsit ki kellene bújnia a PDA kijelzője mögül, mert a jövőben más beosztásban is fog munkálkodni. A mostanitól is több terepmunkával és aktív fegyverhasználattal. - igen, ezek a gondolatok jól hangzanak, még így kimondva is. A madarak ekkor lépnek előtérbe és puszta jelenlétükkel is megsemmisítik vendégemet, akinek a látványtól talán még a válasza is bennakad és a terepi munka sem biztos, hogy a legnyerőbb ötlet lesz a jövőt illetően, főleg, ha valaki ennyire viszolyog az állatoktól. - ...itt... pontosabban ott, mindhárman nyugodtan ülnek a tűz körül. - írom körbe a szupercsapat elhelyezkedését, de közben kezemmel már intek is feléjük, hogy menjenek távolabb - Jöjjön, az időjárás nem szeretné, hogy idekint együk meg ezt a finomságot. - a ranch-őrzők elvonulnak, az eső pedig cseperegni kezd, ezért a viskóm felé mutatok, hogy ne ázzunk idekint bőrig. - Megmutatom a "palotámat", képzelje sokkal nagyobb odabent a hely, mint bármelyik eddigi kabinomban odafönt. - vigyorodok el, hátha ezzel vissza tudom rántani a félelem világából a valóságba. Amennyiben sikerül rábeszélnem a lányt, hogy kövessen, összekapkodom az ételeket és már mutatom is az eltéveszthetetlen útirányt a girbe-gurba gyökereken át a bejáratig. Odabent annyiban különbözik az odakinttől, hogy nem esik a fejünkre csapadék, kissé melegebb van, de a hely puritánsága önmagáért beszél. Látszik, hogy mindennek megvan a helye, van fekvőalkalmatosság, élelemraktár, különszedve gyógyfüvek, tartós élelmek, némi szárított gyümölcs, de fegyverek, edények és a fürkésző tekintetet kiszúrhatja azt is, hogy vannak kész perdai ruházataim is, amit biztosan nem én varrtam. - Ide csüccsenjen le Tizedes. - a szék funkcióját egy nagyobb, méretesebb és láthatóan már ezzel-azzal csiszolgatott szikladarab tölti be. - Amint eláll az eső, visszakísérem Elorak határáig, nehogy eltévedjen és gyanús legyen a hosszú távolmaradása. - azt a békesség kedvéért már direkt nem teszem hozzá, hogy igazából azért kísérem, nehogy zsákmányként végezze idelent.
-Őszintén szólva ez sértő rám nézve. *_Még_ nem számított rám, azért ez erős, sőt! Vaskos! Úgy is viselem, ezért a könnyelmű kijelentésért még kapni fog tőlem az biztos és nem teszi zsebre, nem fog elégedetten hátradőlni és a kedvenc mondatát mantrázni. Teljességgel mindegy lenne a számomra, hogy kivel találkozott, de mivel megemlíti, hogy nem a szakáll számít, kicsit bepöccenek rá, de csak Sammy miatt. Nem kommentálom szavakkal, elég ha szemmel verem és amikor ránézek, ott virít a homlokom is, hogy áruló. Baszki, Sammy odafent citerázik attól, hogy vele mi van, Denisov meg becsajozik? Ónemár! * -Tartom. *De nem kezdek bele kifejteni a testet karban tartó „semmi” lényegét, csak megemelem az egyik szemöldökömet. Ha ennyiből nem akar érteni, akkor én nyertem, ha igen, akkor meg azért. Nem avgyok hozzászokva az ő társaságában az ilyen kötetlen és nem mellesleg személyes hangvételű témákhoz, bele kell rázódnom, hogy barátnőset játszunk. Ezért is sétálok bele a csapdájába, persze lehet, hogy nem is tudja milyen csapdát állított nekem azzal, hogy veszélyesnek titulált, de elismerésre méltó ahogy rögtön lecsap rá. Fel is háborodom, egyrészt a pda-m mögül való kibújásra, másrészt a többire. * -Francokat. Engem nem cipel terepmunkára, főleg nem lövöldözni. Az én erényem éppenséggel a pda-ban van, komolyan megkönnyebbültem amikor leszereltek a flottától, most csak akkor van nálam fegyver ha én akarom és senki más nem tudja. *Aztán persze lehet, hogy ez egy kettős csapda volt és nem is igaz semmi abból amit mondott, csak elterelte figyelmemet a gyilkos vadászairól, azok meg cselesen már körbe is vettek mire észbe kaptam. A sikításra meg sem rezzennek, hidegvérű gyilkosok ezek én mondom, annál jobban összehúzom magam. * -Nyugodtan? Jól kiképezte őket. *Nem nézek fel, nem vagyok kíváncsi a fénylő szemekre, melyek százszázalékig biztos vagyok abban, hogy engem néznek. Nem vagyok kíváncsi a csorgó nyálukra, amúgy is magamon érzem az éles csőrüket. Az van nekik nem? Elvégre madarak vagy mi a szar. Ezen a holdon minden állat izé. A pötyögni kezdő eső első cseppjeit is ellenem való merényletnek gondolom, azokra még összerezzenek, aztán kénytelen vagyok felnézni Denisovra, az izék távolodnak, én bátorodom. * -Én sem szeretném, egyetértek az időjárással. Egyébként szeretem az esőt, tudta? Finom illata van. Csak nedves, attól meg fázom, fel kellene találnom egy olyan kabint, amiből csak a fejem lóg ki és szippanthatom az eső illatát de nem fázom át. *Míg folyamatosan jár a szám, felállok és Denisovba kapaszkodva elindulok a kunyhó felé. Csak azért kapaszkodom belé, hogy egy támadás esetén magam elé rántsam. Repkedő golyók és kések, mit nekem…de állatok előtt nem ismerek tréfát sem barátot. * -Hát azt nem kétlem, mindig is egy karbantartó lyukban lakott. Sajnáltam, de örültem is egyben, hogy van valaki, akinek az enyémnél kisebb van, hát mégis csak számít a méret. Most kétszer akkor van képzelje. Van asztalom is, nem kell az étkezőből csórnom. Persze most már Jenkins nem fog hozzám jönni vacsizni, a feleségével vacsizik, meg amúgy is eljátszottam a bizalmát, már ami a kajálást illeti. Picit érzékenyen érintette az édesgyöngyös szósz. *Szófosásom közepette, mely csupán a környezetemről hivatott elterelni a figyelmemet, elérünk Denisov „palotájáig”. Megérkezésemkor futólag láttam már, meg a hülye gyilkos csirkék előtt is, de így egészen közelről….sokkal rosszabb. * -Ezt a két szép kezével építette?....Látszik….jó, oké, nem vagyok hálátlan. *Kezdek megenyhülni, kiereszteni magamból a görcsöt, és belépés után már el is tudok mosolyodni, de csak az idétlen poénom miatt. Örülnék ha ilyet tudnék építeni. Az alám tolt másik kő már fülig húzza a számat, maradok ironikus.* -Nahát, egy másik szikla. Magának egy egész garnitúrája van. *Eligazgatom rajta a fenekem, a nekem szánt meredező lábú kajáért nyújtom a kezem, jobban körülnézek, hogy tudjam, mivel szívhatom még Denisov vérét. Megérdemli, ha már képes volt szó nélkül ellépni, és ráadásul nem számított rám ilyen hamar. Baszki! Három hónapig tartott megtalálni…ilyen hamar, csessze meg! De a mosolyom nem tükrözi a gondolataimat.* -Egész szépen berendezkedett. Látom járt a perdai konfekció üzletben is. Főzni is tud, szép takaros a lakás, igazi háziasszony lett magából. Köténye is van? *Folyamatosan rá nézek és vigyorgok, annyira bírom. * -Nem lesz gyanús, csináltam magamnak alibit is meg időt is. Három helyem van megjelölve ami a maga kvalitásait és igényeit ismerve alkalmas egy hosszabb táborozáshoz és kellőképpen rejtve is van. Ez van legközelebb Elorakhoz. Szóval van még minimum két napom. * S ezen a ponton vigyorodom el úgy, hogy a szám majd` körbe nem éri a fejemet, s aztán ha megkaptam közben a kajámat, egy rántással vadul letépem az egyik lábát a…micsodának. *
Ezen a ponton úgy érzem teljesen mindegy, hogy mit mondanék, vagy tennék, hiszen ez a szikrázó pillantás, mellyel megajándékoz rég nem látott társam, szavak nélkül is mindent elmond, amiből csak az következik: inkább vonuljak némaságba és váltsak témát, mert itt már minden mindegy... - Úgy érzem valami hangsúlyosabbal is elő kell állnom, mielőtt a ranch-őrzőim pillantásai, meditatív állapotba juttatnák. - mosolyodok el a dús szakáll között megbújva, miközben a kibontakozó románcukat figyelem "Szépfiúval" aki a hatás kedvéért a színes farktollán még elegánsan libbent is egyet, hogy biztos legyen a szemezés nélküli, csak és kizárólag hanghatásokon alapuló csábításának erejében. - Azt nem mondom, hogy egyetlen szavamra már ugranak is és szárnyalnak az illető felé, akinek a hátsóját csipkésre kell csipkedniük, de jó úton haladunk afelé. - bólogatok elismerően, immáron már a lány mellett guggolva, készen állva arra, hogy bátorságot öntsek belé és legalább a kalyibámig eljussunk még az előtt, hogy megáznánk. - Hát találjunk ki egy ilyet, idelent a Perda-n bizonyára nagy sikere lenne egy efféle találmánynak. Itt elég sokat esik az eső és bizonyára sokan vannak ezzel így, Tizedes. Szerintem osztanák az elgondolásait. - beszélek én is félig átsült dolgokról miközben a viskó felé tartunk, de hogy ne tűnjön teljességgel sületlenségnek, amit mondok, határozottan komolyan adom elő a merész újításról alkotott gondolatosztásomat. - Tudja, a Jenkins-vacsi még mindig érzékenyen érint, szóval csak óvatosan emlegesse, de majd, ha _egyszer_, _esetleg_ lesz időnk, elmesélhetné, hogy mégis hogy gondolta, hogy egy asztalhoz ül vele úgy, hogy nekem nem szól előre róla... - bele sem merek gondolni, hogy mi történhetett volna, ha a genetikust rossz passzban találja aznap este. Könnyen lehet, hogy ezóta, már a legújabb kísérletében kotkodácsolna valamelyik távoli kísérleti telepen. - ...de azért mesélhetne erről az édesgyöngyös történetről. - legjobb tudomásom szerint Raven úgy viszonyul a főzéshez, mint ahogyan az állatokhoz is, ám a végén még kiderül, hogy ő egy két lábon járó, megtestesült kulináris tündér a konyhából, természetesen inkognitóban. - Ez jó volt! - nevetem el magamat az építésről alkotott lesújtó, ámde őszinte véleményét hallgatva. Miután betolom az ajtóféleséget, már odabent is találjuk magunkat a rendkívül egyszerű helyen, ahol az élelem felhalmozás mellett van egy-két természeti kincs is, mi ki lett nevezve ülő vagy fekvőalkalmatosságnak, mindezek mellett nem elhanyagolható tény az is, hogy száz százalékban a "Denisov-manufaktúra" termékei és kizárólag természetes alapanyagokból készültek. - A perdai mentorom sok mindennel ellátott, ruhával, edényekkel, tálakkal, a túléléshez nélkülözhetetlen kiegészítőkkel. - nagy komolyan adom elő a tényeket, mert, amit mondok az mind egy szálig igaz is, viszont nem győzök mosolyogni a vérszíváson. Tagadhatatlanul hiányzott már az efféle önfeledt csacsogást hallgatni, de nem húzom tovább az időt, a fekhelyem alól előkerül egy kezdetleges papírra hasonlító anyag, ami a garotchi héjából készült és mindenféle színes jelöléssel van ellátva. - Hmm, a két nap úgy gondolom elegendő is lesz kielemezni az A-Team következő műveletét. - vigyorodok el újfent, míg kihajtogatom a lapot, melyen több mint valószínű, hogy a pacákon kívül nem sok használható információhoz fog jutni magyarázat nélkül. Köztudott: amilyen a háza, olyan a rajza... de most legalább van tervrajza! Még rímelt is!
*Denisov hallgatása még gyanúsabb, mintha tovább magyarázkodna. Az az egy szerencséje, hogy a lényei engem figyelnek és talán pont ezért hívta őket ide, hogy elterelje a figyelmemet, ha kényes témába csöppenünk. Nem nézek fel karjaim rejtekéből, de lehet, hogy rosszabb nem szemmel tartani a perdai csirkéket vagy mi a fenék ezek. A nyakamon aktívan meredeznek a vészjelzésre született pihék. * -Arra is képesek? Még jó, hogy nem néztem a szemükbe baszki! *Direkt csinálja, tutira direkt csinálja ezt velem. Miért érzi mindenki úgy, hogy szembe kell néznem a félelmeimmel? Tywinna is ezzel jött, aztán mi lett a vége? Odabújtak hozzám azok a halottnak tetsző…izék, amik a tejet adják. * -Nagyon remélem, hogy az én fenekemet nem ítéli csipkésre alkalmasnak. *Nézek fel rá, ha már odaguggolt elém, pillantásom el-elkalandozik a faroktollait billegető felé is, de csak azért, hogy tudjam, mikor akar támadni. Egyelőre nem tűnik úgy, mint aki engem néz vacsorának….nem, még a kettőnk közötti méretkülönbség sem számít, ahogy Denisovnak a szakáll nem. Az első esőcseppek azok, melyek Denisov nógatása mellett felállásra késztet.* -Ja, persze, képzelem. Most hülyének néz vagy csak meg akar nyugtatni, vagy mindkettő? *Hogy elvegyem a kérdés sértő élét, mert az az utolsó dolog ami eszembe jutna Denisovval szemben, szemet forgatok és meglököm a vállammal picit. Egyelőre ez a legtöbb amit humor terén képes vagyok megtenni, míg kint vagyunk a házőrzők szemei előtt. Félelmeim másik jellemzője, hogy ilyenkor sokat beszélek, ahogy most is. Míg elérünk a kalyiba ajtajáig, kész regényt mesélek el, s eljutunk ágytól, asztalig. * -Szólnom kellett volna róla? Előre? Minek? *Na ezen meghökkenek. Eszembe sem jut olyasmi, hogy Denisov félt Jenkinstől. Ha én nem félek – de óvatos és körültekintő vagyok – akkor ő miért? Másrészt lett volna jelentősége, ha előre szólok neki, hogy Jenkinsszel vacsorázom? Nem, akkor is vacsiztam volna vele, fontos mozzanata volt kettőnk kapcsolatának. Ó és ha tudná, hogy mivel etettem Jenkinst, szó szerint. Erre a kérésre bólintok, de előbb megdicsérem az építészeti képességét, ami a jelek szerint ha nem is tökéletes, de legalább hasznos. Van tető a feje felett és viszonylag emberi használatra alkalmas. Gyanakvásomat elfojtom és nem kérdezek rá arra, hol van a mosdó. Nagyon remélem, hogy nem kell pisilnem míg itt vagyok. Oké, voltam már a természetben nem egyszer, nem ismeretlen a perdai növényzet, altest csiklandozós képessége, de ha lehet, nem próbálnám most ki. Nem is tudom melyik lenne jobb, ha Denisov állna mellettem felvigyázni, vagy a csirkéi állnának őrséget. * -Úgy érti a perdai nője? *Csapok le korábbi gondolataimmal egyből, a vigyor megmarad a háziasszonyi dicséretből, ha már vérszívás, legalább vidám legyen. Én is megkapom tőle a vigyort, az övé sem veszélytelenebb, tekintve, hogy ha ő térképet kap elő, az már komoly tervnek minősül. Beleharapok az izébe, lehet, hogy már mondta milyen állat, de, hogy őszinte legyek, elfelejtettem. * -Terve is van a térképhez? Vagy megint csak megyünk a nem is tudom mi után. Egyébként ez micsoda? *Bökök felé a sülttel a kezemben, miközben élvezettel őrlöm a falatot.* -Ehhez is menne az édes szósz, csak az édesgyöngy nélkül. Ja! *Kapom fel a fejem és a korábban elejtett fonal végét.* -Édesgyöngy. Perdai afrodiziákum. Ütős cucc. Két percre egymásba szerettünk Jenkinsszel. *Szélesen elvigyorodom, mert azért a helyzet mosolyogtató volt. Legalábbis a csel. De ettől még nem lett jobb érzés. * -Na mutassa hova megyünk legközelebb és csicseregje el, miért. Vagy kiért? Csak ne mondja nekem, hogy megint Parker szökött meg valami újítással, mert magamhoz nyúlok. *Bájosan vigyorgok, egyetlen lépéssel átugorva az édesgyöngyös sztorit, a számomra nagyobb volumenű tervre.*
Kész, lebuktam, valóban ezért IS tartom ezeket a "varázslényeket", hogy egy kínos témáról velük, pontosabban ragadozó tekintetükkel könnyedén terelhessem el a szót. Ámde elgondolásomat csakis akkor övezheti osztatlan siker, ha vendégem történetesen fél, de minimum tart eme perdai szárnyas lények azonnali büntetőcsípéseitől. - Főleg, ott - mutatok az illegő-billegő, de leginkább a tűz közelében melegedő kakasra, hátha beugrik a nyilvánvaló csapdámba társam és szemezni kezd a hímmel. - a színes tollas barátom a gaz csábító vigyázzon vele. - kapirgáló helytartóm úgy tesz, mintha értené az emberi nyelvet, hiszen szinte mondatom végeztével már érkezik is egy rikoltó hang kíséretében a magánvéleménye. - Hallja, épp most közölte, hogy szívesen kicsípne a püspökfalatkájából egy piciny darabot. - nevetem el magamat, miközben felsegítem a lányt, hogy még az előtt fedett helyre kerülhessünk, mielőtt úgy istenigazából rákezdené az eső. - És mi van azzal a lehetőséggel, hogy egyik sem? Hmm? - vetek sétatársamra egy komoly pillantást, de szívem legmélyén csak nyugtatni szerettem volna szavaimmal. - Az A-Team íratlan szabályai között nagy betűkkel szerepel: - emelem fel a kezeimet és magam előtt elhúzom, mintha, csak a PDA-n jelölném ki az idevágó sort - "első dolgom, hogy értesítsem a társamat, ha Kancellárral vacsizok..." - hangoztatom szavaimat, mint, aki olvassa az erre a pontra vonatkozó tételt. - Természetesen mindez csak a "Soha nem vacsizgatunk Kancellárral" pont után olvasható a szabálykönyvben... talán nem olvasta el elég figyelmesen? - ha már nem rég egy lökéssel lett elvéve a szavak éle, most én élek ezzel a mozzanattal és hozom tudomására, hogy csak viccelek... vagyis inkább csak fél komolyan beszélek. Csíkformára húzom össze szemeimet és komoly képet vágok, mikor meghallom, hogy segítőmet a "nőmként" említi. - Igen, a perdai "nőm". - úgy érzem, tehetek én bármit, ez a téma ma már központi marad, így inkább nem is ágálok ellene, inkább beleállok, akkor talán könnyebben átvészelem, bár úgy sejtem ennyinél nem fogunk megállni, mert ennyivel nem is Raven lenne, ha megelégedne. - Én úgy mondanám, hogy az ösztöneinkre most is, mint ez idáig mindig nagy feladat fog hárulni. - tervem konkrétan nincs, de ez így nyersen, mégis hogy hangozna? - Biztosan tudni szeretné? - vágok egy mímelt, de tűrhető színészi képességgel előadott aggódó ábrázatot, mint aki nem szívesen rondítana bele a jó étvágyba egy esetlegesen nem tetsző válasszal. - ...nem akarom tudni a részleteket... - "merülök" el a térkép maszatkái között és már ki is simogatom a tekercs széleit, hogy minden jól látszódjon. - Remélem már felismerte, hogy a hold mely része van megjelenítve. - nagyon remélem, hogy feladom a leckét Ms. Software-nek, de ezzel együtt bízom abban is, hogy az elnagyolt részletekkel megjelenített térképvázlatra azért rá fog ismerni. - Van idelent egy öntörvényű katonai alakulat, egy félig-meddig renegát banda, akikre nem hat a Dominium szava kellőképp, és ha nem cselekszünk időben, akkor napokon belül csapataink újból harcban állhatnak. - szóval most sem vállalunk beavatkozásunkkal kevesebbet, mint egy újabb háború kirobbanásának meggátolását. - A vezetőjük egy Slater nevű kegyetlen fickó, aki ráadásként még félőrült is, szóval egy kellemes figura lehet a csatlósaival együtt. Erre a helyre vette be magát a sleppjével - mutatom a térképen a helyet - azzal a nem titkolt szándékkal, hogy magához veszi a Perda, állítólag egyik legszentebb relikviáját, ami a térképeken még csak nem is jelzett falu mélyén rejtőzik. Erre a mozzanatra csak és kizárólag havonta egyetlen alkalommal van lehetősége, mely pontosan tíz nap múlva következik be. - sokat még én sem tudok az ügyről, de úgy érzem közbe kell lépnünk, máskülönben beláthatatlan következményekkel kell számolnunk. - Mielőtt viszont cselekszünk, tudnunk kell, hogy mégis ki a fene ez a Slater, pontosan kikkel állunk szemben, mekkora tűzerővel, eszközökkel és képességekkel rendelkeznek, van-e információnk a szóban forgó ereklyéről, ha igen, akkor mit kell tudnunk róla és nem utolsó sorban, mivel járhat, ha nem járunk sikerrel és megszerzik maguknak a kegytárgyat. - nem utasítok, vagy parancsolok, de mindenképpen számítok Raven szakértelmére, hogy valamelyest felvilágosodjunk, mielőtt újból csatába indulunk.
*Denisov csele bejön, de csak azért, mert tartok annak a csőrös jószágnak…rosszszágnak a birodalmat védő támadásától. Oda is nézek rá, mire felrikolt, én meg a vállaim közé húzom a nyakam. Csak Denisov nevetése az ami gyanút kelt bennem a hevenyészet fordítás tartalmának valódiságáról. Szemet villantok rá, remek érzékkel úgy időzítve, mikor felsegít és ehhez kissé le kell hajolnia, így közelebbről veheti szemügyre a szikrákat. * -Vagy csak szívatni akar, a véremet szívja, mert imádja amikor mérges vagyok. *Minden férfi imádja amikor a nője mérges, legalábbis azt szokták mondani, hogy „amikor mérges még szebb” persze ebben az esetben annyira sántít a történet, hogy nem vagyok Denisov nője. Következésképp nem tarthat szebbnek mérgesen. Betudom az egészet annak, hogy a csirkékkel az adrenalin szintemet óhajtotta növelni, majd megnyugtatott, hogy nem bántanak….de, hogy mi volt ezzel a célja, még nem tudom. Arra is értetlenül nézek rá, hogy a kancellári vacsora előtt értesítsem az elkövetendő tettemről. Nézem a kezét ahogy férfiasan darabos mozdulatokkal az „égre írja” az A-Team szabályát. A felismerés szembeütköző mimikáját hagyom az arcomra tolakodni, nagy „Á”-val és nagy „Ó”-val kezdve. * -Áááá…ÓÓÓÓÓ…Értem, nos mivel nincs ilyen könyv és a szabály íratlan, képtelen voltam csekkolni. De legközelebb majd szólok előtte. *Vigyorgom az előrejelzést, hátha én is picit megdobom a szívének ritmusát a saját íratlan szabályommal, miszerint kancellárral vacsizni mindenkor és mindenképp. Hogy visszakapom a vállon lökést, annak tekintve a kettőnk közötti szupererő és testfelépítés különbségét, az az eredménye, hogy két lépésnyire eltávolodom tőle, mondanom sem kell, hogy nem önszántamból, de megkapaszkodom a karjában és visszahúzom magam a helyes irányba. Nem sokkal később a térkép fölé hajolva tárgyaljuk meg a dolgokat, és ahogy az már lenni szokott, sűrű szemforgatások közepette. * -Valahogy sejtettem. *Vetem közbe, majd határozott fejrázással közlöm, hogy tekintsen el a kezemben lévő sült bármi eredetét firtató kérdésemtől, ő meg az édesgyöngy hatásainak részletezésének mellőzését kéri. Nos, ebben megegyezhetünk. Részemről fülig érő, százkarátos vigyorral teszem ezt. Ha előre szóltam volna a vacsiról és arról, mit tervezek, szerintem Denisov bogahalálában vágtatott volna hozzám, és bezár a fürdőbe, Jenkinst meg elküldi a búsba, mondván, hogy fertőző beteg vagyok. Agyilag fertőzött. Nézem a térképet, majd nézem Denisovot. A két nézés között jócskán van különbség, mert míg a térképet érdeklődve, kíváncsi társamat elhűlten figyelem.* -Ezt ugye most nem komolyan kérdezte? *Eszembe jut oly sok minden, főleg Castillo és Terson gépén találtak, a bejelölt útvonalak…és persze minden katonai dolog amihez Denisov jobban ért. Meg kell mutatnom neki. * -Mondja, honnan szerzi ezeket az infókat? Mindig valamilyen renegát csoportba ütközik véletlenül? És még nekem vannak szuicid hajlamaim baszki! És miből gondolja, hogy megint nekünk kell megmenteni a világot a pusztulástól? *Azért lenne néhány kérdésem minderről, de a fontosabbakat Denisov megfogalmazza, ami azt jelenti, hogy az egészről jelenleg halványlila fingja nincs. * -Remek! Szóval semmit nem tudunk, szokás szerint. Hát Denisov…*Vállon veregetem.* -…nem hazudtolta meg magát. Azért ennek örülök, mert kiszámítható maradt. Szóval le kell csekkolnom a fickót, azt, hogy mikor lettek odavezényelve, hányan, milyen a felszereltségük, és miért mentek oda. A másik oldalról azért, ha már van egy perdai nője, érdeklődjön már utána annak az ereklyének, nehogy valami piszlicsáré nadrágmadzagért kockáztassuk az életünket. És ha már itt tartunk, mutatok valamit, kíváncsi vagyok eligazodik-e rajta. Csak előbb megeszem ezt az izét. Azért értékelem, hogy most legalább a tervezésbe is bevett. *S mosolyogva felmutatom a négylábú félbehagyott sültet.*
Tudom, a hallgatás, beleegyezést jelent egyes helyeken, ami a mi olvasatunkban azt jelentené, hogy helyt adok a feltételezésnek, miszerint imádom, amikor felpaprikázódik. Ez részben igaz is, de apró mosolyom azért kételkedésre adhat okot, amiből az következik, hogy a célom nem feltétlen az idegesítés volt. - Az íratlan szabályait fenyegetésnek veszem és elvonult magányomban képes leszek levésni, hogy legközelebb már írva is legyenek azok az A-Team-es rendszabályok... Mondjuk, hogy itt mire körmölném, azt magam sem tudom, de higgye el, kreatív tudok lenni, ha arról van szó. - vigyorodok el ismételten, mert összességében még toalettpapír sincs, hogy arra kaparjam le a gondolataimat a formulákkal kapcsolatosan. Annyira azért nem lenne megdöbbentő, gyomorforgató vagy kellőképp szemléletes leírás, de bölcsen dönt, hogy nem kell elmélyülnöm a perdán előforduló állati belső szervek feldolgozásának leírásába. - Ez ugye most egy költői kérdés volt Öntől? - kérdezek vissza ugyanazzal az elhűlt ábrázattal, amit én is megkapok a vázolmány szemrevételezése után. - Ha tényleg tudni szeretné, hogy honnan szereztem, akkor elmondom: a "nőmtől". - vonom magasra szemöldökeimet és még bólogatok is mellé párat, de csak azért, hogy kijelentésem mély nyomot hagyjon beszélgetőpartneremben. - Tudja, hogy van ez... a nőkkel sok baj van és a férfiember igyekszik ott segíteni, ahol tud... - nem megyek bele a részletekbe, innentől már úgy is tudja, hogy hova lyukadnánk ki. Igen, pontosan oda, egy tesztoszterontól túlfűtött, degradálóan általánosító, rendkívül aljas, hímsoviniszta kijelentésig, amitől garantáltan nem lenne jobb a napja és talán még a férfiakba vetett hitét is porig rombolnám keresetlen szavaimmal, szóval, ha nem bánja megkímélem tőle. - Lát esetleg rajtunk kívül bárkiben is hajlandóságot arra, hogy megmentsék a világot? Hallgatom a neveket. - kapom elő egyik kezemet és a hüvelykujjam már kész is a számolásra. - Egyes érdekcsoportoknak a háború lenne a legkiválóbb ügy ahhoz, hogy megerősítsék pozíciójukat, előbújjanak a sötétből, vagy a konfliktusnak köszönhetően a zászlójukra tűzzék, a "most vagy soha" szólamokat és egyetlen céljukká válna, hogy az emberiség végleg megvesse idelent a lábát. Természetesen az őslakosok kárára. Mások ennek az ellentétét gondolják, közöttük én is, én nem szeretnék háborút és ehhez kérem a segítségét, ha Ön is így vélekedik, Raven. - nem akarom túl sötéten lefesteni a helyzetet, de az a baj, hogy az alapszínek között is túlnyomórészt a szürke árnyalatok dominálnak. - Örülök, hogy kiszámítható maradtam... - bólogatok egyetértően elhangzó szavaira, majd felteszem a sajátomat. - A kérdés már csak az, hogy magácska kiszámítható maradt-e? - nem árulok el azt gondolom azzal sem túl nagy titkot, hogy számítok a segítségére, de ha ebbe a buliba belevágunk, akkor a sikerétől függően el fog indítani valamit, amiben, ha rosszul lavírozunk, az eddigieknél is nagyobb pácba kerülhetünk, nem beszélve a népek közötti konfrontációról. Ellenben, saját meglátásom szerint az A-Team szelleme ezekben a kiélezett, mezsgyén billegő akciókban rejlik, ám, ha nem próbáljuk meg, nem is tudhatjuk meg, vajon sikerült volna-e. - Könnyen lehet, hogy csak egy fél nadrágmadzag az, amit ennyire tisztelnek, és ha ez még így is van, a tények akkor sem változnak, mert könnyen lehet, hogy ezen múlik a világunk békéje. - bólogatok, de már várom, hogy mi is lesz az, amit társam mutatni fog.
*Hallgatás beleegyezés…Denisov szemei és ravasz mosolya azonban sokkal beszédesebb és azt hámozom ki ezekből a nonverbális jelekből, hogy nem úgy van ahogy én gondoltam. Viszont azt már nem tudom kitalálni, hogy hogyan gondolta. Az A-Team íratlan szabályairól azonban tisztábban nyilatkozik, amire meg én nem vagyok vevő.* -Kíméljen meg tőle. *Kis hörrentéssel söpröm félre a szabályait. Úgy sem tartom be, legalábbis ami a kancellári vacsikra vonatkozik. Azt hiszem, de lehet, hogy majd mégis, csakhogy egyszer úgyis agylobot kapjon, amikor én ott sem vagyok. Az információszerzés bűvös és bűnös bugyraiban való mászkálásban egyikünk sem hiszi, hogy a másik tisztán játszik, de hát ez nem is olyan meglepő. Denisov lemásolja a kérdésemet, és mivel tagadólag ingatom a fejem, meg is kapom a választ. Bólogatok.* -Ahaaa…áááá….óóóó! *Megemelt szemöldökeim alól csapkodom a villámaimmal. * -Nem vagyok kíváncsi a részletekre. Haragszom magára, most nagyon haragszom. *Azt a pofátlan mindenit, pont nekem mesél ilyenekről és még találjam is ki, mikor a barátnőm meg oda van érte? Francba! Közben elkezdem csócsálni a sült valamit, s mivel nem tudom milyen állat és mit csinált életében, finomnak könyvelem el. Ami a világ ismételten megmentését illeti, már vannak kétségeim, a számolásra már épp nyitnám a számat, hogy felsoroljak pár „önként „ jelentkezőt, esetleg olyat akit én dobnék szívesen az erratorok közé, de Denisov folytatja. * -Azért mondjuk beszélhetne az ellenállókkal is, hátha. Mondtam már, hogy közvetlen forró drótom van hozzájuk? *Ahogy eddig tudom, és jól tudom, az ellenállók csak a konvojokat fosztották ki, azokat támadták, a perdaiakat békén hagyták, nem akarnak velük konfliktust, ők már rájöttek arra, amire a kancellária figyelmét nem sikerült még fordítanom. Az egész terv, úgy ahogy van, hajaz az eddigiekre, ami azt jelenti, hogy az első öt perc után jön a sikítás, a futás és a lövöldözés. Remek, legalább nem ér meglepetés. A kérdésre felkapom a fejem, egy menekülő húscafatot visszaszívok a számba, s míg megrágom felmutatom a mutatóujjam, hogy időt kérjek. Teli szájjal nem beszélünk és anyukám most nagyon büszke lenne rám, hogy végre beértek az intelmei. * -Én mindig kiszámíthatatlan vagyok, ha ez kiszámíthatóság, akkor igen. *Bájos vigyoromban nincs egyetlen ételmaradék sem, következésképp komolyan is hangzik az amit mondtam és ehhez tartom magam. Denisov meg ahhoz, hogy képes apróságokért is áldozatot hozni. * -Ó, remek! Világbékét a gatyamadzagért! ELŐRE! *Lendítem kezem a levegőbe, hogy hajrát mondjak a tervére, s ezzel a lendülettel el is repül kezemből a maradék sült.* -Ó basza meg, ez még él, hát látta, hogy elrepült? *S megyek utána, hogy a falon való diszkrét koppanás után megkeressem. * -Hol vagy sült izéke? Gyere a mamihoz, Denisov bácsi megint lehetetlen küldetésbe hajszolja Raven nénit, kell azzenergia. Á! Meg van, a kis hamis, hogy elbújt! *Diadalittas képpel emelem fel, megfújom és eszem tovább. Majd lefertőtlenítem egy kis Búfelejtővel. * -Mikor indulunk? *Nézek aztán a falat lenyelése után Denisovra, majd fél kézzel előveszem a pda-t és keresgélni kezdem rajta azokat a fájlokat, amiket meg akartam neki mutatni. Míg keresek, felvázolhatja a terv többi részét, mint például, hánykor indulunk és mekkora tűzerőre számít. A többi már…nos azt homály takarja mindaddig, míg meg nem érkezünk. *
Egy "ja, persze" nézéssel már épp túllépnék Raven mondatán, amiben azt ecseteli, hogy köze van az ellenállókhoz, de hirtelen megállapodok és hunyorogva rásandítok. Addig rendben van, hogy Alec és ő testvérek, ahogy az sem túl érdekes, hogy ők ketten hébe-hóba összefutnak, mert miért is ne, nade az, hogy közvetlen és ráadásul égetően forródrótja is legyen az ellenállókkal, nos, az már azért nem semmi információ. - ...és ezt csak úgy mellékesen említi meg? - talán annyira már ismerem a kolleginát, hogy kiszúrom, ha valamivel tréfálkozik, viszont ez az elejtett mondat egész komolynak hangzott. - A kiszámíthatatlanságában eddig is biztos voltam és látja, még egy perdai finomfalattal a szájában is tud meglepetést okozni nekem. - vigyorodok el, majd helyet foglalok a viskóm fő helyének számító részében, ami maga a rendkívül kényelmetlennek tűnő fekhelyem. - Első kérdésem: Erről eddig miért nem szólt nekem, míg a második, hogy a bátyján kívül pontosan még kivel tartja a kapcsolatot az ellenállóknál? Azt ne mondja, hogy a vezetőjükkel is szokott cseverészni, mert, ha igen, akkor kénytelen leszek beszerezni magunknak némi csemegét is. Hosszú estének nézünk elébe. - megelőlegezve a maratoni dumapartit, már el is tűnök a "spájzban", ahonnan kisvártatva különféle magokkal a markomban kerülök elő. - Higgye el, leteszteltem már, hogy melyik mit tud és egyik sem okoz általános fogyasztási mennyiségben hányást vagy hasmenést... és a főétel után kimondott gyomornyugtató. - blöffölök, mert honnan is tudnám, ha nem érzek semmit, de jól hangzik és most pont erre van szükség, hogy megágyazzak egy hangulatos beszélgetésnek itt a perdai nagy semmi kellős közepén. - Ahogy régen is mondtam: csupa fül vagyok, Tizedes. - dobok be a számba néhány magocskát, amit bőszen rágni is kezdek. - Először ezt a "mellékes" információt szeretném kivesézni, mert így könnyen lehet, hogy új színezetet kap a mi kis küldetésünk. Talán többeket is bele tudok rángatni ebbe az öngyilkos küldetésbe... még az is lehet, hogy a testvére is velünk fog tartani. - mint aki mélyen elgondolkozott, úgy rázom meg az ujjamat okfejtésem végén, de már tűkön ülök, mert hamarosan mese est veszi kezdetét, a’la Raven.
*Denisov szereti ha egy terv sikerül. Az persze mindegy hogyan és kinek a vére által, mit hagyunk el közben és milyen ganét hagyunk magunk után, mit kapunk érte ha…amikor kiderül, a lényeg, hogy sikerüljön. Olyankor elégedett képet tud vágni és majdnem olyan szépen vigyorog mint én. Most fordított a helyzet, ugyanis amikor megemlítem a forró drótot, én vágok elégedett képet és Denisov hüledezik. Ártatlan mosollyal és nézéssel ajándékozom meg, még a fejemet is oldalra hajtom a nagyobb hatás kedvéért.* -Csak kérdeztem, hogy mondtam-e már, de ezek szerint nem. *Szándékosan nyújtom, húzom az időt a részletesebb beszámoló előtt, de szélesebb mosolygásra késztet a dicséretével. Mondjuk most nem vagyok szerény, de illedelmes voltam, hogy nem teli szájjal beszéltem. Miután sikeresen megtaláltam és összeszedtem az elrepült sült izét, már van alkalmam részletekbe bocsátkozni, amit nem kis felháborodással adok közre; jogosan.* -Először is elcsászkált a búbánatos náthás frászkarikába, mégis mikor mondtam volna? Most találtam meg. Másodszor, az ellenállók infós zsenijével, mert olyanuk is van, aztán ott van még a csábos szemű szoknyavadász…nem, nem a bátyám, egy másik. Implantokkal foglalkozik és titánt épít szorgosan a Perdaszerte fellelhető alkatrészekből. Megjegyzem én adtam a tippet kihez menjen csencselni. Carterrel még nem csevegtem, de ami késik, nem múlik. *A tőlem telhető legbájosabb és Delgado-i ravaszsággal megspékelt tekintettel nézek rá, az iménti nagy elánnal még el is mutogatott beszédem után kissé lenyugodva. Ez persze nem jelenti azt, hogy kővé dermedtem volna, csak nem az iménti lendületből indulva nyúlok önkéntelenül az elém tartott bogyókért. Gyanakodva nézegetem, próbálom felidézni milyennek írta le Alec az általa megismert bogyókat, de nem igazán bizalom gerjesztőek, főleg Denisov baljóslatú propaganda beszéde után. * -Hát amit maga tesztel az nem biztos, hogy nekem is jó. Ne felejtse el, hogy én nem vagyok génmanipulált szuperkatona. *Lassan le is teszem a markomban gyülekező bogyókat, biztosa ami biztos, inkább a sült izével folytatom a csemegézést, falás helyett apró kis falatokkal. Denisov egy mondata azonban régi szép időket idéz és teljesen ellágyulok néhány pillanatra a nosztalgiázásban.* -Jáááj baszki! De rég hallottam ezt. Tudja, hogy minden szarság ellenére hiányzott, Komolyan mondom, már unatkoztam maga nélkül. Kénytelen voltam más „munka” után nézni. *A munkát a kezeimmel is kiidézőjelezem, s csak aztán folytatom. * -Szóval, mellékesen megjegyezve de korántsem mellékesen, a bátyám ismijével, aki egyébként észvesztően jó csaj még női szemmel is, csak kissé morci és mereven jégkirálynő, átkonfiguráltuk az egyik mérőállomásomat, ami mérési adatokat küldött az egyik műholdon keresztül a Dominiumra. A csajszi meg olyan zseni, hogy csinált egy vevőt, amivel lecsekkolhatják a JL adásait, így a kettőt összekötöttük és most már oda-vissza tudunk üziket küldeni. Írásos dokumentumokat, térképeket, rövid videó anyagokat. A tesómat meg felejtse el, nem engedem öngyilkos akcióba. Örülök, hogy életben van. Én miért nem vagyok elég? Eddig is tök jól megvoltunk, nem? Komolyan mondom, sértve érzem magam. *Hörrenek a végén, az elképzelhetetlenül megmaradt levegőmet kifújva. Újabb falattal zárom el a beszélőkémet, míg Denisov vagy bogyót, vagy információkat emészt. Ki tudja melyik fekszi meg jobban a gyomrát.*
Örök érvényű törvényszerűség az A-Team berkein belül, hogy egy terv egyértelműen sikerre van ítélve, függetlenül attól, hogy az adott küldetés lépéseit a kiszámíthatatlan véletlenek, vagy a ritkábban előforduló előregondolás szülte. Az viszont, hogy valaki csak a mosolyom fémjelezte vége főcímre emlékszik abból a csodálatos utazásból, melyet robbanások lökéshullámai és fegyverropogás okozta fülcsengés kövez ki, már saját szociális probléma. - Ó nem, még nem említette ezt az aprócska dolgot. - az ártatlan nézést észlelve én is váltok ám és színészi képességeimet megcsillogtatva végtelen nyugodtsággal válaszolva rázom meg a fejemet. Hagyok időt, nekem most abból van a legtöbb, és megpróbálok kiegyensúlyozott lelkivilágról árulkodó vonásokat láttatni, bár kétségtelen: belül fortyogok, mert ismételten csak azon kapom, hogy információt hallgatott el előlem. Szóval, ha társam a(z) _amúgy mindig is_ gondosan kivitelezett tervkoncepcióim sűrűjében vész el és reklamál, akkor engedtessék már meg nekem is, hogy hápogva hüledezzek egy kicsit azon, hogy mostanában utólag vagyok informálva szinte mindenről. - Először is, nekem ne mondja, hogy az elmúlt egy hónapban létesítette a szóban forgó kapcsolatot az ellenállókkal, mert nem ma reggel érkeztem a menetrendszerű siklóval. Másodsorban, nagyon jó, hogy megtalált, mert gondoljon csak bele, mi lett volna, ha még egy hónap múlva futunk össze... - a válaszadásra nyitva hagyom a lehetőséget, gondoljon ide bármit is a látogatóm. - Nem mondja, hogy van az ellenállóknak is egy Parkerük?! - vigyorogva rázom meg az egykori ősembereket megszégyenítő loboncos-szakállas kobakomat. - És hogy-hogy megbíznak a tippjeiben? Miért bíznának? Carter-t sokkal okosabbnak gondolom attól, hogy csak azért mert Alec húga, ennyi elegendő legyen a bizalma elnyeréséhez. - tudom, hogy más (is) van e mögött, csak az nem világos számomra, hogy miért csepegteti csupán az információt, mikor itt senyvedek, jól láthatóan teljesen kiszáradva. - A génjeim lettek manipulálva, nem a beleim... - zárom ezzel a rövid, de annál lényegre törőbb szösszenettel az idevágó gasztroenterológusi megjegyzésemet, melynek a végén teleszóróm magokkal a markát, hogy legyen miből csemegéznie a mesedélután közben. - Más munka után? - ráncolom homlokomat egy pillanatra - A korábban említett Inspektorra céloz ugye? Vagy van még esetleg valami "mellékes munka", amiről tudnom kellene? - gyanakvóan kérdő pillantásom beszélgetőpartnerem arcát vizslatja, miközben szétrágok néhány ízletes perdai bogyót. - Várjon, várjon, ha jól értem JL? - igyekszem a jócsajos és jégkirálynős burokból kihámozni a lényeget, mire azon a bizonyos két betűn akad meg a fülem botja. - Nyugtasson meg, hogy személyesen semmi köze sincsen a JL-hez. - az lenne a mai napra a slusszpoén, ha kiderülne, hogy tagja a dominiumi rendszer egyik főellenfelének számító hangadók társulatának. - Azt hittem egyértelmű, hogy miért számítok a testvére segítségére. Mivel ő is idelent él, talán őt is érzékenyen fogja érinteni, ha a félkegyelmű Slater és bandája belerondít a perdai-ember, amúgy eszeveszetten jól működő szimbiózisába. - a mondat utolsó felébe úgy gondolom szarkazmust sem kell csempésznem, hogy egyértelmű legyen mire gondolok. - Tud még más is arról, hogy kapcsolatba lépett az ellenállókkal? - azért, hogy nem feltétlenül mondom, vagy mutatom ki az érzéseimet, még nagyon is aggódok a Tizedesért, főleg, ha alkalomszerű bejárása van a Kancellárokhoz és ilyen információk birtokában van, mint amilyeneket az előbbiekben elém tárt.
*Denisov annyiszor, de annyiszor ködösített már nekem, hogy ezt a kis apróságot igazán megérdemlem, ehhez mérem a vigyort is amit megeresztek felé. Az a látszólag nyugodt és kimért kifejezés az arcán viszont tovább nyújtja az amúgy sem kis mosolyt az arcomon. Elégedett vagyok mint a jóllakott csecsemő. Hiába fürkész azokkal a szemekkel, melyek leginkább a viharos égből lecsapó villámokhoz hasonlítanak, nekem tiszta a lelkiismeretem, nem hallgattam el előle információt, mert lehetőségem sem volt elmondani neki, épp csak a tálalás volt atombiztosan ördögi. Különben is, magának köszönheti, hogy nem értesült időben mindenről, örüljön neki, hogy megtaláltam, mert magától az istennekse keresett volna meg, pedig meg lett volna a lehetősége, ha egy perdai rüfkével tivornyázott a nagy susnyásban, akár el is küldhette volna Elorakba, vagy a Városba…ennél eszementebb ötletei is szoktak lenni. De Denisov csak köti a bogát a siklóhoz. * -Először is majd` három hónapja keresem, és egyébként de, ebben a maga eltűnős időszakában, más dolgom nem lévén, nekiálltam kiépíteni az illegális kapcsolataimat. Mi lett volna ha egy hónap múlva találom meg? Akkor egy hónap múlva is itt tartanánk, én elmondanám, hogy forró drótom van az ellenállókhoz, maga meg hüledezne, hogy miért csak most mondom, mert tervei vannak, de a jó büdös, rothadt hexabélért sem keresett volna meg. Örüljön annak, hogy nem hittem a halálában, ahogy korábban a bátyáméban sem. *Hú, most kicsit kiakadtam, de nem hagyom magam. A legjobb házasságban és a legszebb szerelemben is vannak mélypontok, hát mi most ezt éljük meg. Veszekszünk, csodás. * -Miss Perkerük van, bár az a Miss Parker korántsem az a rinyálós fajta aki nekünk jutott. Tiszta amazon a csaj. *S már vigyorog, hát ez a szép a békülős szexben. * -Csak annyit tudnak, hogy kapcsolatban vagyok a JL-el, és ez nekik elég. Ja, meg adtam Alecnak pár térképet bejelölve néhány fontos útvonallal. Nem mellesleg magának is akartam mutatni egyet. Tersontól szedtem el, csak még nem hagyott odáig eljutnom. *Bájosan mosolygok rá, nehogy megint azzal jöjjön, hogy miattam marad le valamiről, de szava sem lehet, most aztán egész információhullámot zúdítok rá. A bogyókról alkotott biztonsági határaim azonban engem juttatnak infókhoz, el is ámulok. Szájtátva szájalok.* -Nem mondja! Maga sem tökéletes? Bassszki! Ezért olyan frusztrált Jenkins, neki sem sikerülhet minden. *Persze tudom, hogy Denisov nem Jenkins műve, ő csak folytatja azt amit nagypapi elkezdett, de az sem jobb, emlékezve arra amit Denisov mesélt a megpróbáltatásairól. * -Ja, többek között. Képzelje, a csapatába vett. Hát nem édes? Egyébként jó, mert olyan jogosultságokat kaptam tőle, amiket megvontak és reményeim szerint lesz még több is onnan ahonnan azok jöttek. *Ezek után van alkalmam részletesen elmesélni a jégkirálynős történetet, meg a forró drót kiépítését, ami végül az én szemforgatásommal végződik. Majdnem megint eldobom a sült izét, de csak majdnem, ennek hiányában csak az egyik kezembe ejtem a homlokomat.* -Denisov. *Ez kissé lemondó, nem véletlenül. *-Magának agyára ment a remetlét, vagy öregszik. Már mondtam, hogy én vagyok a JL, egy személyben. Nem emlékszik? Megbeszélés, társalgó? Jenkins megbízása. Hmmm? Akkor nem volt ennyire ideges. *Ártatlanul jegyzem meg, mert igaz, amikor először közöltem vele, nem kellett nyugtatnom. Hogy mi változott azóta nem tudom, de azt igen, hogy a bátyámat semmilyen körülmények között nem vonhatjuk be a Denisov féle akciókba. Egyikbe sem. A legutóbbi is azzal végződött, hogy megsérült a karja amit nincs lehetőség javítani, és majdnem lebukott Jenkins előtt. Megjegyzem azóta sem értem, hogy sikerült elkerülni. * -Hívhatnánk a perdaiakat segítségül, ha már az ő bőrükre megy a játék. Ott van például a Nagy Perdai. S ha már a hideg hegyieket sikerült meggyőznie a jótetteinkről, akkor a többieket is meggyőzi. *Amíg csak lehet, a bátyámat kihagyjuk a dolgokból, ez a terv, persze nem kétlem, hogy Denisov ebbe is belerondít majd, de akkor cakkosra harapdálom a füleit. Ennek előszele máris meglegyint amikor a megbízhatóságomat kérdőjelezi meg. Látványosan sértődöm meg.* -Mégis mit képzel rólam Denisov? Hogy mindenkinek szétkürtölöm? Persze, hogy nem tud róla senki, magán kívül. Meg persze Vharan. Most komolyan megbántott. *Húzom fel az orrom és durcásan harapok bele a sült izébe. Egész jó, ahhoz képest, hogy fogalmam sincs mit eszem, de lehet, jobb is.*
A szürke színű perdai esőfelhők helyett most megállás nélkül a szemeim szórják a villámokat és legkedvesebb társam csak örülhet, hogy egy-egy kósza kisülés nem csapja agyon, mikor holmi elfeledett történet elmesélésébe kezd. Egyébként a leginkább ott sántít a "de hát lehetőségem sem volt" kezdetű kifogáscunami, hogy mindig magából indul ki, kinek _hullajó_ fordító chip dolgozik a bőre alatt. Mégis miként értettem volna meg emberi nyelven egy echte perdaival, hogy sebtében rohanjon Elorakba és azon nyomban hívja Raven Moor-t a Dominiumon? Örültem, hogy nem állít a hátamba lándzsát, vagy hívja rám a hadsereget. - Hmm... - reagálok ekképp és veszek egy mély lélegzetet, mielőtt bármit is mondanék, mert éppen elég olaj van már a vitánk tüzén, nem akarom felesleges körökkel tovább szítani. - Örülök. - felelem őszintén egy biccentéssel egybekötve, ám mielőtt szentimentális hangulatba kerülnénk a vitánk kellős közepén, már folytatom is. - Vagy megérti, vagy sem, de nem mehettem azonnal vissza, mert jó okom van feltételezni, hogy a sikló és a fedélzeten utazók nem műszaki hiba áldozatai lettek, hanem egy nagyon is tudatos kivégzésé. - rázom meg a fejemet, mert utálok téziseket gyártani és erre fűzve fel a gondolataimat, de egyszerűen nem hiszem el az ismereteim, tapasztalataim és az átéltek alapján, hogy a javarészt az Aquillon küldetésről hazatért katonákkal a fedélzeten a balszerencse és a véletlenek szűk keresztmetszetébe, majd rögtön utána hullámsírba kerültünk. - Ha le akarunk számolni a Kancellária intézményével, előbb szövetségeseket kell találnunk idelent, mert másként nem juthatunk egyről a kettőre. Az ellenállók ki tudja mióta, de szimplán egy helyben, valahol a hegyekben éldegélnek, nincs, vagy kevés kapcsolattal élve irányunkban. Ha előre akarjuk mozdítani a dolgainkat, a perdaiakat is be kell vonnunk valamilyen szinten, mert a segítségük nélkül nem győzhetünk. És ehhez az első lépés úgy gondolom az, hogy megbízzanak bennem és elfogadjanak emberként a Perdan. - ha válaszokat szeretett volna kapni, itt vannak, bár attól tartok, hogy egyetlen válaszom megannyi kérdést szült. - Össze kellene hoznunk a két Parkert, nem gondolja? - vigyorom, ha lehet, akkor még szélesebbé válik és elkönyvelem magamban, hogy soha jobb békülős verbális szexet, mint ez utóbbi volt. - Értem én, hogy ügyes és rendkívül rafinált, de vigyázzon a Kancellárokkal... - szólal meg bennem egy vészcsengő, ami Raven-ben valamiért nem csengett... bizonyára azért mert kikötötte, ami valahogy nem lepne meg. - ...Terson és Jenkins eszén nem lehet csak úgy túljárni. - rázom meg üstökömet újból, mert nem tetszik nekem, hogy csak úgy meg tud szerezni térképeket, amit tovább is tud adni. Túl egyszerűnek tartom a műveletet, természetesen nem lealacsonyítva ezzel társam tetteinek fontosságát vagy minőségét, de egy kicsit olyan érzést kelt bennem az egész, mintha egy ügyesen kivitelezett csapdába sétálna bele önszántából. - Legalább a hasamat hagyja meg olyannak, amilyen volt... még csak az kellett volna, hogy abba is belekotor. - simogatom meg féltőn az említett részt, de persze ki tudja, lehet ebbe is belenyúlt, csak még nem tudok róla. - A társalgós beszélgetésre emlékszem, meg arra, hogy a flaskájából konkrétan leitatott… lehet ez az oka, hogy ez kimaradt nekem. - találom meg rögtön a JL-lel kapcsolatos se kép se hang okát - valószínűleg azért nem voltam ideges, mert addigra már elegendő alkohollal töltött meg, hogy ne nyugtalankodjak rajta. - egy mosoly jelenik meg a szám szegletében, majd a következő felvetésére kapom fejemet irányába. - Minden elérhető segítségre szükségünk van északtól délig és kelettől nyugatig, mindenkit fel kell keresnünk, nem kivételezhetünk, de jó, rendben, értem, Alec-cel nem számolhatok. - és, ha már Faeserin is szóba kerül, talán a kis Nikolina Raven-t is meglátogathatom. De ez már tényleg a mellékek melléke. A látványos kiakadásakor csak hunyorogva, némán figyelek, mert ismerem már és tudom, hogy az efféle közjátékokkor hullanak ki a csontvázak a szekrényből és derülnek ki olyan dolgok, melyekre akaratlanul is ráhibázok. - Áhhá, na látja, hogy elmondta még valakinek... - mutatok rá, mikor kiböki, hogy a perdai fickó is tud róla. - De mondja csak, mi ez a "hívjuk a Nagy Perdait segítségül" és "meg persze Vharan-nak". - a megfelelő helyeken mutatom is a macskakörmöket és gyanakvó pillantásom nem ereszti. - Csak nincs valami maguk között? - érdeklődök az intimszféra bugyraiban, mert úgy gondolom vagyunk olyan viszonyban, hogy akár ezt is megoszthatjuk egymással. Aztán ki tudja, lehet erre is egész véletlenül ráhibáztam...
