Foglalkozás: Szállítás szervező és eligazító vezető
Rang: Nincs
Képesség: Nincs
Karakterem jelleme
- Jó szervező: Könnyen megszervezi a dolgokat, legyen az találkozó, fontosabb esemény, vagy határidős feladat. Vérében van.
- Kellemes modorú: Ha fontos személyekkel találkozik, akkor tud viselkedni.
- Fejben gyorsan számol: Nehéz őt a számokkal megviccelni, könnyedén és gyorsan számolja ki a végeredményt
- Karizmatikus: Mások szemében vonzó személynek tűnhet
- Hűséges: Ha ő valakinek hűséget kőt, akkor tartja a szavát. Képtelen megcsalni a párját.
- Cselszövő: Fondorlatos tervekkel próbálja eltenni láb alól kellemetlen elemeket, legyen az a hülye szomszéd, ellenálló segítő....
- Válogatós: Ruhára, ételre és italra vonatkozik. Képtelen viselni nem tetsző ruhadarabokat. Az étkezése vagy italozása odafigyelést igényel, mert nem mindegy, hogy mit raknak le elé.
- Féltékeny: Kifejezetten házastárs esetén.
- Bosszúálló: Megbosszulja a sérelmeket.
Karakterem története
Ez az én Storym, hát gyere és láss mesét:
Apám Wilburg Bewild, polgár és foglalkozását tekintve kereskedő. Nem tudom, hogy milyen idős volt, de gyakran a földi kiválasztásról mesélt. Mi minden kalandot kellett átélnie, hogy az evakuálási csoportba végre bekerüljön. Édesanyával ott ismerkedett meg, akit Mary Iowi Summerland-nek hívnak, ráadásul foglalkozása botanikus. Ők még úgy ismerkedtek össze egymással, hogy nem volt nyakukon a rendszer. Dina az egyetlen nővérem, aki 2377-ben született Dominiumon, rá két évvel később én 2379-ban. Dináról annyit kell tudni, hogy ő mindig férfias lány volt, s fegyvermániás. Kezdetben szüleink meséit hallgattuk arról, hogy volt egy bolygó, ahonnan el kellett jönni. Kellemes két évet tudhatok hátam mögött, már ha bármit felfogtam a körülvevő világból. Az iskolába kicsiként nappali tagozatra bekerültem, ahol hasonló gyerekek voltak, mint én. Semmi különleges tanterv, vagy foglalkoztatás, csak a magunk baba módján ismerkedés egymással. A nővéremmel estefelé játszottam, ahol a szülői felügyelet alatt voltunk. A szülők türelmesek voltak velünk, akármilyen rosszaságot csináltunk minket sosem bántottak. Arról nem tudok semmit, hogy más családoknál ez miképpen zajlott. Ami nagyon fontos, hogy az evakuálásba egyetlen rokonunk sem jutott fel, ezért nem látogattunk meg más családokat. Néha a szomszédokhoz beszélgetni mentünk át, de ettől különlegesebb esemény nem történt. Dinát a hadsereg érdekelte, hogy miként lehetne oda bejutni. Én meghazudtolva két szülőt, a nagy rakodóterű, vagy sok személy szállítására alkalmas járművek szerelmese voltam, hogy miként lehet egyik pontból a másikba jutni. A Flotta vonzott.
Bevallom nagy vágyam volt, hogy vezessek egyet, s nem csak egyszer, hanem többször is. Kiskoromban bárki számára feltűnhetett, hogy gyorsan számolok, hamarabb megadom a végeredményt, mint a többiek. Az a igazság számolni szeretek, valami nyugodtságot ad nekem. Ami a rendszerben nem tetszett, hogy nem tudtam megenni legtöbb ételt, mert egyszerűen utáltam. Legtöbb alkalommal korgó gyomorral mentem haza, hogy ott a külön nekem készített koszttal jól lakjak. Még mire emlékszem? A szervezős feladatokban, rendszerint osztályelső voltam. Sokan nem szerettek érte, én meg ilyen szempontból velük nem foglalkoztam. Riváliasaim voltak, de őket apró csínnyel leckéztettem meg. Ezután mit tartogatott nekünk az élet?
Mikor én 14 éves lettem, akkor szüleink meghaltak, ezért Dinával való kapcsolatom megerősödött. Nem volt könnyű az én étkeztetésem, mert egyikünk sem tudott főzni. A Twiglir család lett az új otthonunk, akik a mi nevelő szüleink lettek. Én makacs módon ragaszkodtam a saját családnevemhez, szerencsére meghagyhattuk azt. Problémás voltam számukra, mert válogatós voltam. Megnehezítettem a főzést, s az újdonsült testvérek különcnek tituláltak. Két bátyám lett, akik ikrek, én ki nem állhattam őket. Először 17 évesen Dina szállt ki a nevelőszülő fészekből, valami Quasim Abraf nevezetű fiúhoz. Én meg maradtam a "pokolban", ahol a 3 éves testvéri viszály megkezdődött. Este az ikrek gyakran szekáltak. Párszor rájuk szóltam, de mindhiába. A két felnőtt meg tudomást sem vett ezekről, szinte ebben magamra maradtam. Rászoktam az esti hazamenetelre, hogy máshol oldjam meg házimat. Úgy hittem ezzel tudok védekezni, ám voltak esetek, ahol szándékosan tették tönkre a kész feladataimat. Egy darabig tűrtem a viselkedésüket, utána velük hasonlókat cselekedtem. Ezekben az esetekben a nevelőszülők rám ordítottak, hogy fejezzem be. Hamar rájöttem, hogy én húzhatom a rövidebbet. Mikor az ikrek 20 évesek lettek, akkor eltűntek az életemből, s számomra ez olyan volt, mint a levegővétel úszás közben. Én 18 éves lehettem ekkor, s egyik szép napon az első feleségem megpillantottam, Tamara Igresdát. Megismerkedtem vele, s megtudtam, hogy jelenleg 15 éves. Sokáig fűztem őt, s nehezen adta be a derekát, ám végül belém szerelmes lett. Örültem annak a napnak, s nevelő szüleimmel elintéztettem előre; hogy mikor 20 éves leszek, akkor ő lesz a feleségem. Meghagytam Tamarának, hogy ő szintén beszélje rá a szüleit ez ügyben, s adják be a papírokat. Biztos voltam a sikerben. Nálam könnyen ment a nevelőszülőknél, leendő párommal ellentétben. A nővérem a férjével néha meglátogattak, s ez igaz volt az ikrekre is. Jól látszott rajtuk, hogy beszippantotta őket a felnőtt élet és a családalapítás minden nyűgje. Én a tanulmányaimra és a vizsgáimra koncentráltam, hogy mindegyiket sikeresen letegyem. Mikor ténylegesen 20 éves lettem, akkor boldogan házasodtam össze Tamarával. 1 évre rá, megszületett a fiunk Colt Igresda. Feleségem családja hatására lett Igresda, abból az indokból, mert az előkelőbb név, mint a Bewild. Következő évre rá megszületett a lányunk, Annaya Igresda. Boldogsággal töltött el a meglevő életem, ahol ott van a kis család, néha meg nevelőszülőket látogattuk meg. Az élettel teli pezsgés, a gyerekek egymással való játszása, s úgy mint a felnőttek komoly beszélgetései. Ez maga az álom volt. Én nem maradtam tétlen, mert szállító állást céloztam meg, s ahhoz pedig meg kellett tanulnom a különböző szállító eszközök nevét, s miként kell irányítani őket. Későbbiek folyamán letettem a vizsgákat a különböző szállító eszközökre, s egy tapasztaltabb pilóta mellett szereztem gyakorlatot immár a flotta kötelékében.
2415. Évek során lehettem részese annak, hogy Tamara épül le, s az orvosok sem tudtak már mit kezdeni vele, végül meghalt. Nem sokkal később megtudtam, hogy nővérem és férje meghaltak szintén, s valószínűsítették nekem, hogy ellenállok végeztek velük. A két gyermekemet azonnal Igresda család magához vette, sőt nővérem gyerekeit is. Gyász vette kezdetét, ami annyira kihatással volt rám, hogy önként leszereltem a flottától a megrendült lelki állapotom miatt. Folytattam tovább a munkát, de csak mint szállítás szervező és eligazító. Meglepetésként ért, hogy ügyes húzásaim és szakmai tapasztalataim beértek, s szállítás szervező és eligazító vezetővé neveztek ki. Örültem neki, mert ez nagyobb felelősséget és több pénzt jelentett számomra. A Twiglir nevelőszülőkhöz mentem elújságolni, ám meglepett az ott folyó beszélgetés. Arról tanakodtak, hogy miként segítsék innen az ellenállók munkáját. Kölcsönösen meglepődtünk, hiszen olyan hívatlanul léptem be, az arcomon mosollyal. Rögtön elkezdtek engem faggatni, hogy mit gondolok én erről? Sarokba lettem szorítva, így természetesen hazudtam nekik, nehogy gondolva egyet megöljenek engem. Felajánlottam nekik nagylelkűen, hogy segítem őket. Bátran mondtam el, hogy szállítás szervező és eligazító vezető lettem. Bevették, s én megmenekültem. Ahogy hazaértem azon kattogott az agyam, hogyan tudnám meghiúsítani a terveiket. Miért? Mert úgy véltem, hogy azzal a nővéreméket köpném szembe, s egy magamhoz hasonló ember nem csinál. Mikor fejemben a tökéletes csőbehúzás terve létrejött, akkor külön szóltam nagyobb körökben, hogy mire jöttem rá, s mik a terveim. Nehéz volt megállapodni a közös együttműködésről, mert a Kancelláriának megvannak a saját módszerei. S elérkezett a nap, hogy a Twiglir gyerekek kivételével minden felnőttet és azok segítőit elkapták, s bevitték őket kihallgatásra. Nem kaptam érte semmilyen kitüntetést vagy bármi mást.
2416. Lejárt a gyászom, 37 éves vagyok. Mivel kitűntem az ellenálló segítő elkapással, így rögtön érkezett egy hivatalos levél, hogy hamarosan kiválasztanak mellém egy hozzám illő nőt. Majd elküldik nekem az adatait, ha megvan. Kissé izgatott voltam emiatt, hiszen sosem hittem volna, hogy újra megfogok házasodni, vagy esetleg kit fognak mellém rendelni? Mindenesetre én végzem a munkám, s nyitott szemmel járok, hogy nem-e vannak még ellenállókat segítő szervezkedők ezen az oldalon, vagy ha Perdán belül akad munka, akkor ott ki és mi.
Utolsó poszt ☽Vas. Márc. 28, 2021 9:32 am Következő oldal☽
Gratulálunk, elfogadva!
Üdvözlünk a Dominium FRPG oldalán
Kedves Edmund!
Na, végre egy rossz fiú akit lehet gyűlölni - a kancellárokon kívül, bocsi kancellárok - bocsi Edmund, de hiányzott már valaki aki megkeveri egy kicsit az állóvizet az ellenállók oldalán is. Bízom benne, hogy találsz majd kavarni-keverni valót és abban is, hogy lesz következménye, mert úgy szép az élet ha zajlik. Azt azért tudd, hogy nem mindenki fog rád mosolyogni, de hát az élet nem habos torta, nem mellesleg a polgároknak nem is jár. Nagyon kíváncsi vagyok hogyan és hol fogsz hozzá az ellenállókat segítők leleplezéséhez, mert a karakternek sunyi módon vannak jó tulajdonságai is, melyekkel leplezheti kellőképpen elszánt besúgói tevékenységét. Nem is tartóztatlak tovább, foglalj avatárt és vesd bele magad a Dominium világába.