Talán ennek a szintnek a legszélesebbek a folyosói. Hófehérre festett acéllapjai különösen illeszkednek egymásba, mintha hullámot próbálnának megidézni. Vastagabb oszlopai bájt kölcsönöz a szórakoztató egységeknek. A folyosók kereszteződése sem oly szűk, mint a legtöbb lakrésznél, tágasságában bőven megállhatnak cseverészni egymással az emberek. Az emelet helyiségeit általában átlátszó üvegű fotocellás ajtók díszítik, kisebb, takarítóegységeknek létrehozott raktárhelyiségeket pedig csak sima, hermetikusan záró ajtók őrzik. A plafonon két sorba leddel megvilágított panelek foglalnak helyet, ezek adják a hely báját és fényét is.
*A Jenkinsnél töltött idő alatt sikeresen nem rúgtam be a pezsgőtől, de a ráivott Búfelejtő már megtette a hatását, másnap fejfájással ébredtem. Mennyei volt. Most már tudom, hogy a pezsgőt soha nem szabad keverni semmi mással, és ami azt illeti, a Búfelejtőt sem szerencsés. Mondjuk eddig nem is kevertem, csak abból ittam….sokat. Pár nappal később, míg Sam a Valkűrön szerelgette a gépet a házban, úgy gondoltam kihasználom az időt arra, hogy lecsekkoljam a kis ajándékomat amit Jenkinsnél hagytam. Ha nem találok semmit, azt jelenti, hogy megtalálta, bár akkor valószínűleg már magához citált volna, hogy kitekerje a nyakam….persze nem lett volna célszerű amíg nem tudja biztosan, hogy eljuttattam-e már a nagyon titkos felvételt a JL-hez. Akárhogy is van vagy lesz, ki kell használnom az időt, míg a Dominiumon vagyok, mert az Imperiumról macerásabb lenne belépni a rendszerbe. A szokásos hétköznapi öltözetemben végig „kocsikáztam” a 3. gyűrűszint folyosóin, hogy kiválasszam a legalkalmasabb helyet. Szándékosan nem mentem arra a folyosóra a másik gyűrűszinten, ahol a kis titkos kuckóm volt a szerverrel, jobb ha senki nem szerez róla tudomást. Távolról is könnyedén be tudok lépni. Menet közben okoztam némi zavart a kamerarendszerben, itt-ott kihagyott az adás, véletlenszerűen kapcsoltak ki és be a kamerák, és természetesen pont ott és akkor nem működtek, ahol én voltam. Így simán és észrevétlenül vágódtam be az egyik, takarítóegységeknek kialakított helyiségbe. Lezártam az ajtó rendszerét, hogy ne nyíljon ki minden kis apró robotnak és üzenetet küldtem Bruce-nak, hogy hol várom. Szerettem volna ha tanúja is van annak amit találni fogok…ha találni fogok valamit. Elhelyezkedtem a szűk helyiségben, és elképzeltem hogyan fog még ide Bruce beférni. Fekete, hosszú ujjú pólómat ráhúztam a lila nadrágomra, mely a comb belső részén fűzős volt, persze alatta fekete anyag takarta el a bőrömet. Majdnem térdig érő csizmámnak nem volt tűsarka, szóval még kényelmes is volt. Leültem és az államig húztam a térdem, várakozás közben pedig visszaállítottam a kamerákat, hogy lássam mikor jön Bruce és mikor ér a takarítószekrényes ajtó elé, hogy észrevétlenül beránthassam magam mellé. Tutira meg fog lepődni, pláne azon, hogy vörös paróka van rajtam. Amint megjelenik az én folyosómon, kamerák ki, ajtó ki, Bruce be..rántva. * -Csss….én vagyok. Csüccs le, ahogy tudsz, majd keresek magamnak utána helyet. *Legfeljebb az ölébe ülök.*
Királyul aludtam! Szinte furcsa is, hogy annyit nem fészkelődtem, mint amit szoktam általában. Ravenem jóval előttem ébredhetett, de a búfelejtő utóhatása gondolom, azért jócskán benne van. Hamar elaludt, de én még lejátszottam pár szintet a játékomban, mielőtt elnyomott volna az álom. Ma reggel viszont kipihenve és korgó hassal keltem, bár ez meg se lep. Az viszont még nem ment ki a fejemből, hogy Jenkins-t akarja meghívni vacsorára. Kezdem azt hinni, hogy direkt bosszant vele. Tudja, hogy nem szívlelem a Kancellárt, amiért majdnem megsebezte a pisztolyával és kinézek belőle még pár ilyen aljasságot is, nem csak a sebesítést. De jobban jár, ha ezt nem is forgatom a gondolataim közt és próbálok a jobbik oldalát keresni a dolognak. Tuti, hogy nincs, de mindegy. Ravenem úgy is amit a fejébe vesz, arról nehéz lebeszélni. Ismerem már….. Szóval… Ott tartottam, hogy kikászálódom az ágyból. Mondjuk úgy, hogy elég lomhán, de a szükség és az éhség azért nyom valamit a latban, amiért érdemes kelnem. A nejem azért sokszor nem érti meg, de ez van. Kell az energia, hogy magamhoz térjek és … mi ez a cetli? Jó nagyokat pislogok, hogy elolvassam a sorokat, amiket itt hagyott a párnán. -Hova? A 3. gyűrű folyosóján várlak? Minek menjek? Megint wellnessezünk? Basszuusss… Még jó, hogy most keltem….- Miután másodszor is elolvastam az írást, akkor sem változott meg a hely, ahová hív engem. Gondolom, hogy amíg itt vagyunk, ki akarja használni a lehetőséget erre a részlegre, és én meg hallgathatnám egy évig a szövegelését, ha nem megyek. Csúcs! Még azért pár percig az ágy szélén üldögélek, hogy teljesen felébredjek és elinduljak a zuhany alá, hogy frissítsem magam. Ha már megint a medencébe landolunk, akkor szokjam addig is. A tusolás jól esett és hamar össze is szedtem magam, hogy elinduljak. Aránylag gyorsan meg is találtam a folyosót, de Ravenemet nem látom sehol. Pár lépés után viszont hirtelen megragad valaki és behúz egy apró kis helyre, ahová alig férek be. -Hééééé!- szalad ki a számon a meglepettség, de még szerencse, hogy nem mozdult rá a kezem az illetőre. Nem mintha nem lepett volna meg a mozdulat, de amikor jobban megnézem ki az, tátva marad a szám. -Raven? Mit keresünk mi itt? Nagyobb helyet nem tudtál volna találni? Mióta vagy vörös?– kissé halkabbra veszem a hangom, s húzom össze magam, ahogy sikerül. Végül leülök nagy nehezen,- és ha a nejem az ölembe ül -, mert másképp alig hiszem, hogy mindketten elférünk. -Mi ez a hely? – nézek körbe, de valami azt súgja, hogy most nem is vagyunk itt. Vagyis, kíváncsi vagyok, hogy mire ez a nagy titkolózás… Lehet, lemaradtam valamiről?
*Nem voltam tudatában, hogy Bruce milyen műsort vág le amikor megkapja az üzimet arról, hol várom, de el tudtam volna képzelni, ha akarom. Így a boldogtalan tudatlanságban ücsörögve vártam, hogy megjelenjen valamelyik kamera képén, és felkészülhessek a meglepetésre. Mármint annak előadására. Azt hittem már megőszülök, mire megjelent a folyosó elején, tanácstalan arcát látva, elmosolyodtam és próbáltam kitalálni, mi tartott ennyi ideig. Amikor aztán sikeresen berántottam a szűk helyre, rögtön rájöttem.* -Hééé! Te letusoltál ahelyett, hogy iderohantál volna? *Szóval amíg én itt gömbölyödtem össze, ő kellemesen lazult és illatosult. A takarítóegységeknek fenntatott hely nem sokkal volt kisebb mint a kabinunk az Imperiumon, már-már otthoni hangulatot véltem felfedezni magamban és egymás kerülgetése is ismerős volt. Ahogy Bruce kérdései is, melyek tanácstalanságát voltak hivatottak eloszlatni. * -Igen, Raven vagyok. Ide hívtalak. Nem volt nagyobb hely ami kellően nincs szem előtt és ahonnan mindent irányítani tudok. Cirka két órája. *Vigyorogva tájékoztatom a helyzetről és a külsőm változásának idejéről, majd leülök úgy, hogy szinte egymásba tekeredünk, csak a lábam lóg le róla az egyik oldalon…kinyújtózni nem fogunk, de nem is wellness hétvégére hívtam. * -A folyosó tisztaságáért felelős takarítóegységek raktára. Na szóval…emlékszel amikor azt mondtam, hogy otthagytam egy kis ajándékot Jenkinsnél a vacsora alatt? Azt fogjuk most lecsekkolni. Mivel még élek, és hajlandóságot sem észleltem a nyakam kitekerésére felőle, feltételezem, hogy nem találta meg, így jó eséllyel megtudjuk, hogy azóta milyen fájlokat nyitott meg, melyek voltak kódolva, honnan származnak és hova kerültek…és természetesen, hogy mit tartalmaznak. *Úgy nézek rá csillogó szemekkel és fülig érő, diadalittas vigyorral, mint aki a kancellári kinevezése előtt áll. S ezzel egy időben be is indítom a pda-n a JL szerveréhez való csatlakozást.*
Azt hiszem, hogy ha nem mennék el a Wellnesre, ahová Ravenem hív, akkor tuti, hogy ezt hallgatnám egy jó ideig. Sok kedvem nincs a pancsolásra, de ahhoz kevésbé, hogy leszedje miatta a fejem, ha nem mennék… Így inkább gyorsan összeszedem magam és elindulok a megbeszélt helyre. Már gyanús, hogy a folyosón nem látom, de szerencsére senkinek nem tűnik fel, hogy ott nézelődöm. Aránylag üres, és csak akkor lepődöm meg, mikor egy kéz megragad és behúz egy apró kis helyre. Arra nem számítottam, hogy be leszek rántva egy szűk helyre, ahol éppen csak elférek, és ráadásul Ravenem valami parókát visel.. -Ööö…igen. De itt vagyok, nem? – terül el rajtam egy széles vigyor. –Azt nem írtad, hogy sietős a dolog.. – nézek rá, de nem igazán értem, hogy mire ez a nagy sietség. Miután nagy nehezen elfészkelődöm, hogy leüljek valahogy, érzem, hogy el fogok zsibbadni… A nejem meg az ölembe ül végül, mert amúgy nem férnénk el. -Két órája itt vagy? Ez beteges…- vigyorgom ismét, de ismerem már őt, ha valamit eltervez, azt véghez is viszi. Nem mintha ez meglepett volna, de olyan jó kicsit piszkálódnom. -Ahhaa…- bólogatok erősen, ahogy a helyiséget magyarázza. Azt én is látom, hogy egy pár takarítóeszköz van itt, és mit mondjak… kellemesebb helyet is választhatott volna. Igaz, hogy ez még mindig jobb hely, mint legutóbb azon a bűzös raktárban… Még most is az orromba van az a szag, ha rá gondolok. -Valami rémlik… –Persze, hogy emlékszem, mikor nagy lelkesen áradozott Jenkins vacsorája után. Még most is a fülembe cseng, mikor annyira feldobódva ecsetelte, mennyire jó volt vele a társasága.. Vagyis… Ezt meg is jegyeztem, de mindegy… -Akkor ennek örülünk?- teszem fel egy nagyon hülye kérdést róla, bár fogalmam sincs, mit takarhat a nagy titkolózás. Tudja a nejem, hogy nem vagyok egy műszaki zseni, inkább más területeken vagyok „használhatóbb”. -Oké. Érdekesnek hangzik. – próbálok lelkes lenni, de valójában fogalmam sincs, mit kellene tennem. Én nem szívlelem a Kancellárt, de ez más tészta. Neheztelek rá, amiért veszélybe sodorta Ravenemet és ezt se felejtem el neki. Nyugodtan üldögélek, mert jobb híján alig tudok mozdulni, de különösebben nem is tudok neki segíteni a dologban. Inkább csendbe nézelődöm, és figyelem mi van. Arról nem beszélve, hogy ha sokáig tart ez a kényelmetlen testhelyzetem, akkor lehet, begörcsöl a lábam.. Jajjjj… Még nem is ettem semmit… annyira rohantam.
*Bruce mindig azt teszi amit mondok….amit kérek tőle, de elég gyakran eltévelyedik és nehezen talál vissza a helyes útra, vagyis felém. Ezért általában késik, mint most is, csak most nem kajálás miatt, hanem tusolás miatt. Szerintem egész életében ebből a kettőből csinálja a legtöbbet…vagy játszik…vagy alszik. A kérdés, hogy mikor tesz eleget a katonai feladatainak? * -Itt vagy, itt vagy, igen, de hogyan? Illatfelhőbe burkolózva, nedves hajjal…ésésés ez mi? Sima homlok baszki! *Simítom el ujjaimat az emlegetett arcrészen.* -Semmi gondránc vagy ilyesmi, pedig össze kellett volna törnöd magad a nagy sietségben. *A fejemet ingatom, majd kvázi bemutatkozom.* -Két órája, mert addig áztattad magad. Nem vagyok beteges, az beteges amennyit te fürdesz. *Meg is szimatolom, jó illata van…elszimatolok még egy kicsit, de közben a szájára teszem a kezem, hogy ne beszéljen.* -Cssss..csüccs le. * nagy nehezen elhelyezkedünk és elkezdem ecsetelni miért is vagyunk itt, remélem nem kell hosszabban kifejtenem, vagyis előröl kezdenem az egészet, nem mintha nem tudnék sokat beszélni, de már rágja a kíváncsiság az oldalamat. * -Ennek örülünk, naná, hogy örülünk! *Érdekesen hangzik…baszki! Ez világszenzáció lesz! *Mielőtt még megnyitnám a programokat, az ölembe ejtem a PDA-t és két tenyerem közé fogom Bruce arcát. Egészen közel hajolok az arcához, ez mondjuk nem nehéz művelet, mivel alig egy centit kell mozdulnom. * -Édesdrága csücsökmackóm, mézesmüzlim, puhapihém! Legalább egy kicsit legyél lelkesebb amikor farkánál ragadhatjuk a kancellárt! Ez óriási lesz! A legnagyobb projektem! A diplomamunkám! *Mit mondjak még, hogy ne csak értem vigyorogjon, hanem tisztán lelkesedésből, izgatottságtól fűtötten, kíváncsian?! Mert nem azért vetettem bele magam a setét erdőbe, hogy vacsizzak egyet, hanem mert kell, hogy legyen eredménye, és bármennyire is ki van borulva Jenkins miatt, nem a kancellár rántott bele a susnyásba, hanem én kerestem magamnak a bajt…ami még nem érkezett el. Szóval egyelőre jól állok. Nyomok egy puszit az arcára, aztán megnyitom a programot, amivel lehívhatom az eldugott szerveremről az összes fájlt, mappát, miegymást, amit Jenkins a vacsora óta megnyitott, megírt, fogadott vagy elküldött. A lélegzetemet is visszatartom.*
Ahogy hallgatom Ravenem szóáradatát, ami felér egy újabb hidegzuhannyal, pedig nemrég léptem ki a tus alól. -Hmm? – nézek rá, de a meglepettség az arcomra is kiül. – Ööö… jah. – próbálom követni a dolgokat, de olyan gyorsan „támad” le, hogy szinte válaszolni se marad időm. Mikor végre szóhoz jutnék a homlokomat taperolja, és valami gondráncokat keres… Meg miért nem siettem? Bessszarás… -Hhéééé…hééé…!- állítanám meg a kezét, de csak tapizik tovább. – Miért ne lenne a homlokom sima? – nézek rá vigyorogva, de egyáltalán nem értem, hogy most ez, hogy jött ide. Persze, hogy tusoltam, mert mindig is hideg vízzel kezdem a napot, majd langyosodó zuhannyal. - De _ez_, most miért baj? – fordítom el kissé a fejem oldalra, hogy jobban láthassam az arcát. – Most össze kellett volna törnöm magam, hogy ideérjek két perccel korábban? Most keltem nemrég és azonnal indultam a fürdő után… Mindig így szoktam… - tárom szét a karom, ahogy lehetséges a szűkös helyen, de még mindig nem vágom, hogy mi a baja…. A franc se érti a nőket! Jahhhh.. Igen! Ravenem különleges volt mindig, de a lelkesedése Jenkinsre már nekem is feltűnt. Arról nem beszélve, hogy kezdem egyre jobban rühellni a Kancellárt, amiért minden nap lassan téma lesz köztünk. Na, inkább leülök, ahogy elférek nagy nehezen, de nem lelkesedek jobban, mint előtte. Azt hiszem, hogy ez a második „rossz pontom” a nejemnél mára, vagy a harmadik? A franc számolja már… jobban járok. A vigyorom azért fenntartom és így legalább nem köt jobban belém valamiért… vagyis… dehogynem! A lelkesedésem nem a legőszintébb volt, ezt buktam, de tényleg igyekszem… -Ahha… lelkesedek. Világszenzációóóó! –na, ezt talán túllőttem, de elég kényelmetlen helyzetben vagyok a szorított testhelyzetben és ráadásul mozogni is alig tudok Ravenemtől. Nem mintha zavarba ejtene, de meg kell hagyni, hogy a zsibbadó izmaimnak nem tesz túl jót, ha órákig itt gubbasztanánk… vagyis én. De lelkesnek és figyelőnek kell lennem, ha nem akarom, hogy ezzel piszkáljon egy pár héten át.. Vagy ki tudja meddig?! –Oké. Figyelek a szenzációdra! – de mielőtt bármit tennék vagy mondanék, a két tenyere közé veszi az arcom és mézes-mázos becézéssel szólít meg. Huuu.. Bassszzki! Ez sok jót nem jelent! – Ööö… oké. – igyekszem nem mozdítani a fejem, bár a becézései mögött valami tényleg nagydolognak kell lennie. Arról nem beszélve, hogy a nemesebbik felét emlegeti… Na, erre kikerekedik a szemem. Mi van Jenkins farkával? Mintha nem is hallanám tovább a mondatát, és a döbbenetem totálisan meglepetéssé alakul. Csak nem..? Fogdosni akarja a Kancellárt? Ezen a ponton lehet félreértek valamit, de nem vágom, hogy miért nevezi diplomamunkának? Inkább nem is firtatom tovább, mert lehet, hogy megint beleképzelek valamit, ami nincs is ott és az éhség miatt, már olyasmit hallok, ami nem is fedi a valóságot… Tudja, hogy nagyon nem szívlelem a Kancellárt, és hajlamos is vagyok minden félreérthető szóra reagálni, ha vele kapcsolatos. Pedig nem vagyok féltékeny, se birtokló, de Jenkins említése már felér egy durranni készülő lufihoz, ami vele kapcsolódóan szóba kerül, egyre jobban feszíti bennem az ellenszenvet. Aztán, mire megint visszazökkenek a valóságos időbe a gondolataimból, egy puszit nyom a nejem az arcomra és bele is merül a PDA-ja kijelzőjébe. Hmm… csak tudnám, hogy mi köze van a pasas „családi ékszereinek” Raven projektjéhez? Vagy, megint lemaradtam valamiről? Jobb lesz, ha inkább ezt magamba tartom és az arcomra biggyesztem a legmegnyerőbb vigyorom. Most ha tudnám, miért az a díszpuccos koponya jut az eszembe a Kancellárról? Banyekk… Jahh! ...Azt is rühellem…. -Figyelek, Nyuszifülem.
A Moor házaspár együtt izgulhatja végig, betölti-e az adatokat a kancellár lakosztályában hagyott kis meglepetés. Néhány másodperc aggasztó csend és adathiány után elkezdenek megjelenni a kijelzőjükön az újabbnál újabb adatok, amelyeket a kancellár a vacsora éjszakája óta megnyitott a gépén, illetőleg a kémprogram furfangossága miatt nem az adott fájlt látják, hanem az egész mappát is, amiben benne volt. A mappák, melyek meg lettek nyitva: "Kancellári ülések jegyzőkönyvei - bizalmas", "Zene", "Brevius", "Hetes Labor", "Felvétel", "Ember-perdai kísérletek", "Alvók, hibernációs szimulátor", "Jelentések", "Perda műholdképek", "Világuralmi-terv", "Festmények". Az üzenetek egy kicsit másabbak, hiszen ott betölti az összeset listázva a párosnak. Az bizonyosan megállapítható címkézések módja szerint, hogy a kancellár precíz ember, szereti, ha gyorsan megtalál valamit a levelezésében, ami most Moor-ékat is segíti átlátni. Ezek alapján a levéllistában látni üzeneteket kancellária ülések időpontjáról, üzeneteket a dominiumi és városi laboratóriummal és persze az Alvó-részleggel. Találni még sikló igénylést a Perdára vagy éppen vissza, más kancellárral üzeneteket Alvó ébresztésének igényléséről. Levelek doktorokkal kutatásról, címke szerint elkülönítve hibernációs, genetikai, Brevius-szal kapcsolatos levelek, egy levél boncolás előjegyzéséről Sarah Hartley-ra. Külön színnel jelölve vannak a levelek Raven Moor-ral, beérkező korábbi jelentés tőle, ami továbbítva is lett. Saját színe van a beérkező üzenetnek Jasmine Montgomery-től csatolmánnyal, válaszüzenet rá, pár másodpercre rá engedélyeztető üzenet Dominiumra való utazásra aznapi tartózkodásra. Nem látni, hogy ezek közül bármelyik is kódolt lenne, a lista szerint a tartalmát nem látják, csak a nevet, a levél tárgyát és a küldés-érkezés időpontját, de a tartalmak megtekintéséhez próbálkozni kell. Látni egy Saskia nevű címkét is lista szerint, de a levéllistánál nem találkozni vele, hiszen a listában friss üzeneteket látni, a címkéhez tartozó levelek pedig több, mint két évesek, viszont kód kell a levelek megnyitásához. Ezektől viszont élesen eltér egy címke nélküli titkosított üzenet, aminek nemcsak tartalma, hanem tárgya és címzettje is titkosítva lett, dátuma látható csupán, mely a vacsora éjszakája. Korábbi levelezést átnézve még elszórtan, rendszertelen időközökkel találni 10 hasonlót, ugyanúgy lekódolva teljesen, és mindig csak kimenő üzenetet találni.
*Imádom amikor rázendítek és Bruce csak tátog és makog válaszul. Persze nem is tudna félbeszakítani, de annyira aranyos, hogy ha választ várnék se hagynám. Aztán persze megérkezik a menetrendszerinti vigyorgás, amire én is felnevetek. Nem gondoltam komolyan azt az összetörést, sem a homlokráncoló aggodalmat, de olyan jó húzni Bruce-t….hogy folytatom miután elégedetlenkedik. A számat is eltátom döbbenetemben és szemet forgatok.* -Csak két perccel korábban? Bruce, olyan vagy mint egy kibelezett takarítóegység. *Mondom lemondóan, de cseppet sem komolyan, hiszen ismerem már őt mint a saját tenyeremet és azon minden egyes vonalat, ráncot. Az egyik pont Bruce-t jelöli örök barátként. Ez a státusza viszont nem menekíti meg attól, hogy le ne torkolljam amikor keveslem a lelkesedését, pedig tényleg világszenzációnak számít, hogy Egy: bejutottam egy kancellár magánlakosztályába. Kettő: kicseleztem a legszemfülesebb kancellárt. Három: megcsapolhatom a rendszerét egy olyan kütyüvel, amire én írtam a kémprogramot. Bruce csak bólogat és próbál arról biztosítani, hogy figyel ő, csak épp nem látszik. Na ezért a „nem látszik” miatt fogom meg az arcát két oldalról és becézgetem mindenféle édességgel….baszki! Tudom már mi itt a bibi! Felébresztettem és csak tusolt, de nem evett még. Hnaja! Amíg nem eszik, zombi lesz az agya, az ilyen izgalmaktól és nem tud gondolkodni. Azért nem érti az egészet amiről hadoválok, és látom rajta, amikor a kancellári családékszeren mereng el….és szinte látom az agyában feltoluló akadályokat, melyek ordítanak éhesen. Miután elindítom a programot és mielőtt megérkeznének az adatok, némi mocorgás árán, előhalászok a nadrágom hátsó zsebéből egy energiaszeletet…jobban mondva egy fél szeletet, ami össze is van nyomorgatva, mert párszor már ráültem, de legalább VAN. * -Tessék arany fürdőhabom, ne éhezzen a pocid. *S már nézem is a kijelzőt, hogy milyen kincsekre lelhetek kis Jenkins titkos életében. Félhangosan olvasom fel az egyes mappák neveit, hozzáfűzve a saját érzelmeimet melyeket kiváltanak. Azt hiszem elmondhatom Jenkinsről, hogy igen sokoldalú, mert ahány mappa, annyiféle érzelem kerül felszínre belőlem és kivétel nélkül mindegyiknél mellbe vágom Bruce-t, hogy figyeljen.* -Kancellári ülések jegyzőkönyvei…uncsi….Zene…milyen zenéket hallgathat egy szadista, pszichopata kancellár? Brevius…kutatási anyag, majd később….BASZKI! Bruce! Hetes labor! Tudtam! Annyira tudtam! Tutira ott volt Denisov is. Oké, második. Nézzük ki nyeri az első helyet. *”Lapozok” tovább, persze figyelek arra is, hogy ha Bruce esetleg valamelyikre kíváncsibb lenne mint én, de egyelőre megnézem az összeset, és a végén választom ki melyik a legizgalmasabb. * -Felvétel…azt a rohadt, Ember-perdai kísérletek…most komolyan, mit tud kísérletezni rajtuk? Oké, eddig ez az első…nézzük tovább, hogy rohadna meg. Baszki…hibernációs szimulátor….munka, tovább. Jelentések, ó persze az enyémek is itt vannak…Perdai műholdképek, Világuralmi terv. Hhhhááá, világuralmi terv, mindjárt összepisilem magam. *A nevetéstől. Világuralmi terv, eddig ez a legjobb. Még mindig nevetve „lapozok” tovább, át a festményeken, mert azok nem annyira érdekelnek, de meg fogom nézni a végén. Mindennek a végén. Az üzenetek már jobban érdekelnek, nem tudom mit nézzek meg előbb, kár, hogy egyszerre még én sem tudok többet nézni, olvasni. * -Oké, a levelezésből az a Jasmine-os érdekel, meg a Saskiás. *Észrevettem, hogy vannak címke nélküliek is, melyeknek mindene titkosított, és pont ezért nem említem Bruce-nak. Most úgy sem tudnánk megnézni, ahhoz rá kell kapcsolódnom a saját kis szerveremmel az egész rendszerre és ráküldeni Jenkins levelezésére a kódfeltörő programomat. Pedig azokra vagyok kíváncsi nagyon, de türelmetlen sosem voltam…bizonyos esetekben. A dátumot, időpontot nézve, a sok közül egy nagyon érdekel, és talán még ma este szerét ejtem annak, hogy megpróbáljam feltörni. Egyelőre azonban maradok a sok mappánál. * -Oké. Nálam az emberesperdais kísérlet lett az első. Aztán a Hetes labor, végül megnézzük a levelezést. Te mire voksolsz Bruce? *Nézek rá, kíváncsi vagyok őt hogyan érintette ez a sok minden, és a mappák elnevezései és mit szeretne megtudni Jenkinsről. Tudom, hogy utálja és fúj rá, és azt is, hogy félt tőle. Pedig ha tudná, hogy nem Jenkins rángatott bele a maga kis sáros világába, hanem én másztam bele önként…tudva, hogy mekkora kockázatot vállalok ezzel…szegény Bruce. Kitérne a nem létező hitéből. Bármit is mond, az lesz a második amit megnyitok, de előbb az Ember-perdai kísérleteket nyitom meg. *
-„Kibelezett takarítóegység”? – nézek Ravenemre egyre szélesedő vigyorgással, mert ilyen hasonlatot még nem kaptam tőle. Azt vágom, hogy neheztel rám, amiért két perccel később érkeztem, mint tudtam volna jönni, de ilyen lehurrogásra azért nem számítottam. Igaz, hogy csak viccel és ezt nem is veszem fel tőle, de egyre érdekesebben köríti a késéseimet, ami igazából nem is késés… Vagy franc tudja, de akkor érek ide, amikor ideérek. Nem mondta - vagyis nem írta- hogy sietősre vegyem a lépteim. Ha rohantam volna, akkor is késő lenne? Hmmm.. Imádom, mikor piszkálódik, mert én se hagytam volna ki ezt a dolgot, ha őrá várnék. Még szerencse, hogy ismer már engem… Az energiaszeletnek viszont jobban örülök, mikor előkerül, és ha félig meg is csócsált, de mégis kaja… -Ez most jól jön. Köszi. - veszem is el, hogy a várakozásban legalább valami hasznosat is tegyek. A lelkesedésemre azért akad némi megjegyzés, de ennyi telik tőlem, ha Jenkinsről van szó. A véleményemet nem mondom ki, de azért érezhető rajtam, hogy nem véletlen az ellenszenvem iránta. Mindig eszembe jut, hogy Ravent veszélybe sodorta/sodorhatja, és ez nem rak rá jó pontot a Kancellár személyére. Azt meg külön utálom, hogy mostanában sokkal többet van körülötte, mint kellene… Vagy az lenne a legjobb, ha egyáltalán nem menne a közelébe. De jobban járok, ha inkább eszem és hagyom a nejem alkotni. Úgysem nagyon értek ehhez, de ha lelkesedés kell neki, akkor megadom. Lelkesen eszem az energiaszeletet… -Hogy mi? Jahh… rendben. – bólogatok erősen a felsorolására, de amúgy nem sokat mond nekem ez a sok file név. Gondolom, hogy ezek is valami fedőnevek, bár kinézek mindent a Kancellárból. Még azt is feltételezem, hogy a nevek mögött teljesen más rejtőzik. Vagy csak én vagyok olyan, aki másként gondolkodik az ilyenen? Aztán én válasszak? Most muszáj? -Hmmm… - nézegetem végig a felsorolást, de csak találomra bökök rá az egyikre. -Mi az a „felvétel”? Valahogy kilóg a sorból. Nem gondolod?- nézek Ravenre, de valamiért ez nekem elég kirívóan nem illik bele az összképbe. A zene, meg a tervek azok még hagyján.. de a felvétel, mi lehet?
Ember-perdai kísérletek mappa két fő almappára oszlik szét: Perdaiak és Emberek. Előbbiben leírások eddig talált tetemek alapján - időpont szerint főleg a háború idejéből valók -, boncolási jegyzőkönyvek, összehasonlító anatómia, genetikai térkép - jelölve rengeteg fehér folt, külön tanulmány az egyik orvostól, hogy a CQL miként lehet jelen a perdaiak vérében, majd egy cáfolat rá egy másik orvostól, miként nem lehetséges úgy és másik hipotézissel áll elő. A nagy része ráadásul olyan nyelven megfogalmazva, hogy a takarítóhelyiség helyett inkább az Adattárba kellene beülnie a párosnak, hogy kiszótározhassák az összes orvosi terminust, amit néha úgy tűnik még ige helyett is használnak az orvosok. Ha van is ezekben bármi vérlázító, az alaposabb utánajárást igényel, mert elsőre nem szembetűnő semmi. Az emberek mappa talán már izgalmasabb, habár az orvosi szaknyelv itt is jellemző, de ismerős nevekre lehet bennük bukkanni. Külön mappája van minden embernek, melyből rögtön szemet szúrhat az egyik: Nikolai Denisov. Születési adatok, előmeneteléről adatok egészen a hibernációig, ébresztési jegyzőkönyv, táblázatok néhány értéket figyelembe véve, mint fájdalomtűrés, regenerációs-képesség, erőkifejtés, gyorsaság, reflexek, várható becsült élettartam és még csinos vonaldiagram is van mindegyikhez, melyek alapján megállapítható, hogy egyrészt tényleg sokkal kiemelkedőbb a legjobb katonához képest, tartja a formáját, sőt, van, amiben fejlődést is sikerült elérni nála, bár a regenerációs-képesség egy nagyon kicsit visszaesett, de sokkal aggasztóbb a becsült élettartam visszaesése. Ez alapján nem kell aggódnia a férfinak, hogy a Halálcsók-korhatárt megéli. Valamint feljegyzések javasolt kezelésekről a Hetes laborban, hogy ezt a bosszantó körülményt orvosolni lehessen. A dokumentumok alapján minderről másolatot kapott Victor Terson kancellár is. Van még itt néhány név, melyek jellemzően valami genetikai rendellenességet hivatottak vizsgálni, de ha a nevekre rákeresnek, akkor vegyesen találnak köztük katonákat - alacsonyabb rangúakat és tiszteket egyaránt -, polgárokat, tudósokat, nőket, férfiakat, gyerekeket, de semmi gyanús. Egészen addig, míg meg nem akad a tekintetük az egyik mappán: Moor házaspár. Két almappát foglal magába, melyek elnevezése megegyezik a takarítóhelyiségben üldögélőkével és még az azonosítókódjuk is ott van, ahogy a többi embernél is ott volt, így nincs félreértés, hogy esetleg másokról van szó. De ezt a kétséget az is kizárja, ha megnyitják a mappákat. Mind Bruce, mind Raven mappájában ott a teljes orvosi kartonjuk, a teljes élettörténetük, valamint fotók róluk együtt és külön-külön a Dominiumon, az Imperiumon, a Perdán, de a képek nevei semmiben sem segítenek, sima sorszámok egytől növekvő sorrendben. Ott a teljes családjuk is felsorolva, azok orvosi kartonjai is. Viszont mind a kettejüknél ugyanaz az egy rövid feljegyzés található, mintegy teendő emlékeztetőjeként: Előjegyzés a CG800-3/B kísérletre a Hetes laborba, és dátumnak egy két hónappal későbbi időpont van megjelölve reggel 9:00-s kezdéssel. És a fájlok létrehozása legalább egy héttel a vacsora előttre datálódnak. A Felvétel nevű mappa ennél jóval megnyugtatóbb tartalommal bír: rövid, alig néhány másodperces hangfájlok találhatóak. Ebből három kis részlet az, amelyet már a kancellár furmányos módon eljuttatott a tizedesnek, melyekben bevallja Wiliam McGrover kancellár, hogy a feleségei halála nem volt éppen véletlen, sőt, köze volt hozzájuk, ugyanakkor van itt még három másik részlet is, melyeket nem kapott meg Raven. Egy arról, amiben egy Philip nevű illető vall arról, hogy miként lett megfenyegetve ő és a családja meg még huszonhárom másik ember, ha meghalna William. Egy arról, hogy kényszerházasságokat rendel el William, ha Samantha Lewis felbontja vele az eljegyzést. Egy arról, hogy a Valkűr kapitányát megfenyegette William, ha baja esne a menyasszonyának. E sok izgalmas olvasmány közepette ugyan kinek lenne feltűnő, hogy az adatforgalom egy icipicit megváltozott és visszafele is csorog valami?
*A visszakérdezésre szélesen és bűnbánóan elmosolyodom. Hát na jó, ő is vigyorog, szóval nem vett komolyan, vagy ha igen, azt viccnek fogta fel. Az is volt. Tetszett neki a hasonlat. Igazából nem neheztelek rá, jól elvoltam magammal, épp csak tűkön ültem, mert nagyon szerettem volna már Jenkins titkaiba belepillantani, de meg akartam várni Bruce-t is. Ez azért elég nagy büszkeséggel tölt el, mármint az, hogy képes voltam egy picit sem belekukucskálni. Azt is tudom, hogy őt ez nagyon nem érdekli, legalábbis míg csak Jenkinsről van szó és nem más titkos dologról. Azt persze még nem sejtem, hogy rólunk is szó lesz, de felkészülve néhány unalmas dologra, nekiadom a félig megevett energiaszeletemet. Egy ideig ellesz vele és amíg csámcsog, legalább nem elégedetlenkedik. * -Tudom édes! Szívesen. *Ettől még nem lesz lelkesebb, egy kis energiaszelet nem fogja felcsigázni az érdeklődését, de muszáj szóvá tennem, mert amit sikerült elérnem, az tényleg nagy dolog és szeretném ha büszke lenne rám, csak egy kicsit…legalább mondja ki, mert jólesne, de tényleg. Ha nem is nagy beleéléssel, de legalább ezt megkapom, aztán végre kinyílik előttem Jenkins kancellár fekete lyuka….és beszippant. * -Ez azért elég komoly lista. Mondjuk lehetett volna kreatívabb a mappák elnevezésében, de gondolom nem számított arra, hogy bárki…én…megszerzizem. *Az én mappa elnevezéseim azért kenterbe verik Jenkinséit, pláne a jelszavaim. Bruce-t azonban pont az érdekli, ami engem nem. * -A „Felvétel” miért lóg ki neked a sorból? Van „Jelentések” is. De felőlem, nézzük meg azt. *S a korábbi tervemhez képest fordítok a sorrenden, ha Bruce-t az érdekli, akkor azt nézzük meg előbb, legalább nem unja magát halálra az első öt percben. A felvételek közül néhány már ismerős, legalábbis nekem.* -Á, ezt már hallottam. Ezt adta oda Jenkins, hogy juttassam el a JL-nek. Ezzel akarja földbe döngölni McG-t. Vagy időt nyerni ahhoz, hogy ne tudja elvenni azonnal Samet. Nagyon meg akarja menteni attól a házasságtól, de hiába kérdeztem, a válaszából csak annyi derült ki, hogy valamit nem mond el. *Bruce sok mindent tud, de van amit még nem, mert egyszerűen nem volt időm vagy alkalmam elmondani neki, másrészt, bizonyos információkhoz szükséges a háttéranyag. Azt nem tudom mennyire fogja érdekelni, de engem az nagyon is, amit ezek után hallok, természetesen kellően lehalkítva, hogy még véletlenül se jusson ki a pici helyiségből egy árva hang se. * -Ó! Ó-ó-ó-ó! A kis furfangos. Hallod ezt? Ez is McG…ez meg…valaki aki az ő embere. Nahát, nahát, ezt vajon miért nem osztotta meg velem? Hmmmm….sajnos ez is bekerül a JL-nek átadott anyagba…véletlenül. *Bruce-ra nézek és szélesen elvigyorodom, majd elkezdem a szemöldökeimet ugráltatni. Sejthető, hogy ettől ki fog borulni, mert szerinte veszélyes.* -Senki nem tudja meg, hogy én voltam, hidd el. Egyetlen nyom sem vezet hozzám, és azt a kis kuckót olyan jól megcsináltad, hogy azt sem fedezik fel. *Próbálom megnyugtatni mielőtt kifakad, ettől persze nem lesz nyugodtabb, sem kevésbé dühös Jenkinsre, de utóbbit meg sem próbálom elsikálni. Miután kiörömködte magát a felvételeken, megnyitom a másik mappát, a kísérleteset. Már olvasás előtt biztos vagyok abban, hogy Denisov neve benne lesz, de előbb a perdai részt nyitom meg, abban pedig nincs. Nyilván. Amit olvasok az viszont elég bizarr, megdöbbentő és gyomorforgató.* -Basszus! Sokat nem értek az orvosi zagyvaságból, de az nyilvánvaló, hogy perdaiakkal kísérleteznek és tutira nem önkéntes alapon. *Ámulok, olvasok…jobbára ezt felváltva, felháborodok a kettő között, majd az egészet elmentem egy új mappába, hogy egy másik alkalommal amikor több időm lesz, lefordítsam egy tolmács algoritmussal az egészet. Leginkább az orvosi szakszavakra vagyok kíváncsi és azok összefüggéseire. * -Kíváncsi vagy még valamire vagy lapozhatok? *Kérdezem Bruce-t, feltételezem ő sem érti a nagyrészét annak amit olvasunk, sok olyan szó van amibe még gondolatban is beletörik a nyelvem, de ezen majd segítünk. Az emberes kísérletes cucc már jobban érdekel, mert oké, hogy a perdaiakat nem ismerjük, attól még nem kell kísérletezni rajtuk…na de az embereken miért kell, ha már teljes anatómiai anyag van rólunk? Denisov beszámolója alapján persze ki tudom következtetni, hogy miről is lehet szó, de álmomban sem gondoltam volna azt amiről olvasok. Na persze egyből Denisov anyagát olvasom el.* -Tudtam, hogy róla lesz mit olvasni. Azért ez….duuuurva! Nézd mi mindenről…és csessze meg! *Denisov valóban szueprkatona, de ezt akkor is tudtam volna, ha most nem olvasok el mindent róla, ám az amit a végén látok…bár mondta nekem, nem hittem el igazán. Úgy értem, hogy lehet, hogy egy ilyen kísérlet vagy mi a picsa beleszóljon a várható életkorába, hogy lehet, hogy ezt már előre tudják? A döbbenetem nagyon gyorsan vált át elkeseredettségbe és sajnálatba, vagy együttérzésbe.* -Baszki Bruce. Ezt nem tudom elhinni. Hogy rohadnának meg. Minél többet kísérleteznek vele, annál hamarabb fog meghalni. *Az ölembe ejtem a pda-t, Bruce olvashatja tovább ha akarja, de nekem kell néhány perc, hogy ezen túltegyem magam…megemésszem, baszki ahhoz kellene pár bogyó, vagy egy egész doboznyi és még úgy is megfeküdné a gyomromat. Rengeteg elhatározás gyülemlik fel bennem a kancelláriával szemben, és ez még csak a kezdet, mert mikor összeszedem magam, újra kezembe veszem a pda-t, dühösen, csalódottan, egyelőre tehetetlenséggel telítve, hogy minél több mindent megtudjak Jenkins titkaiból. És még Bruce-szal is meg kell küzdenem, így vagy úgy. Leszerelni ha túl dühös lenne, vagy beléfojtani a szót, vagy megígérni neki, hogy ez ellen tenni fogunk. Végül jön a feketeleves, bár ilyen nincs sem a dominiumi, sem az imperiumi kantin étlapján, Jenkins mappájában viszont igen. Meglátom a mi nevünket. A Moor nevet és aztán csak olvasok és olvasok és hüledezek azon amit látok. * -BASSZUS! Hogy volt képe velem vacsizni, viccelődni, a segítségemet kérni mikor pontosan tudta, hogy mit akar velünk csinálni!? És mit is akar velünk csinálni? A francba, fészkes franc, baszott…áááááá! Annyira dühös vagyok, hogy már káromkodni sem tudok. És mi a picsa az a CG800-3/B kísérlet? *Megnyitom a „Hetes labor” mappát. *
Annyira nem vagyok lelkes, ahogy Ravenem elvárná, de igyekszem. A mai reggel, mikor felkeltem, még nem gondoltam, hogy egy szűk helyen préselődünk majd össze, és Jenkins aktái között olvasgatunk. Inkább csak a nejem, mert engem annyira nem köt le a dolog. Nem mintha nem lennék kíváncsi rá, hogy mit talált Ravenem benne, de a Kancellár puszta említésére is megfeszülnek az izmaim. Az előkerülő energiaszelet kicsit „eltereli”a gondolataimat arról a „gyászhuszárról”, de még mindig behúznék neki, amiért Ravenemet veszélyeztette. Tudom, hogy csak gondolatban játszhatom végig a felképelését, de legalább ezzel megnyugszom egy időre. -Köffszi. – majszolom a maradék szeletet és igyekszem nem a zsibbadásra koncentrálni. Tudom, hogy a nejem lételeme az információ áradat, de ő is tisztában van, hogy ez engem annyira nem tud lekötni. Persze, hogy büszke vagyok rá és imádom is, mikor belemerülve olvasgat a mappák között, de még mindig nehezemre esik, hogy ez a Jenkins a közelében van, egyre többször. Nem hinném, hogy ne lenne ezzel hátsó szándéka és emiatt is kezdem nagyon gyanúsnak tartani. Azt meg, hogy most a nejem olyan információkat tud meg róla, az egyenesen felállítja a hátamon a nem létező szőrt.. Vagy, hogy is mondták a Földiek? Valahogy így hangzott az a mondat. Csendben üldögélek és figyelek, de sokat nem tudok hozzátenni a dologhoz. A nejem tudja, hogy nagyon büszke vagyok rá, de sokat nem szoktam hangoztatni. Nem azért, mert már nem így gondolom, hanem, mert lehet elfogultnak hangzana az én számból. Szerintem jól tudja, hogy bármit megteszek érte, és ez sem változott. Igazán nem hiszem, hogy a Kancellár ezeket a File-kat védtelenül hagyta volna, de nekem nagyon gyanús. A vigyorgó képe jut most az eszembe, ahogy láttam egyik felvételen. A gúnyos és álszent ábrázatára ki van ülve, hogy nem egyenes ember. Valahogy nem tetszik nekem, hogy most ilyen „könnyedén” lapozgathatjuk a feljegyzéseit. Ha most említeném Ravenemnek, hogy aggodalmaim vannak ez ügyben, biztos lehurrogna és paranoiásnak titulálna. Persze abban lenne igazság, hogy utálom Jenkinst, azóta, hogy megtudtam róla pár részletet, de akkor sem tetszik nekem ez az egész. -Fogalmam sincs, miért érzem annak, de valamiért nekem kilóg a többi közül. – suttogom halkan, bár nem hinném, hogy kiszűrődne valami is a falon túlra. Ezeket a paneleket azért még jól megcsinálták, de inkább nem kockáztatok. Aztán sorra jönnek az információk, amikre lelkesen hangot is ad Ravenem. Osztom az örömét, de akkor is van bennem valami rossz érzés, ami egyre erősödik, ahogy telik az idő és a következő mappába is beleolvas. Nagyjából csendben és türelmesen várakozom, de mikor a nevünket meglátom az egyik sorban, fennakad a szemöldököm. -Ez meg mi? – bökök a nevünk felé, amit nem csak én veszek észre. A sok orvosi maszlagot nem értem, de az biztos, hogy valami nagy disznóságra akadtunk. Denisovról sokat nem hallottam, csak annyit, hogy valami csoportba került, de nem igazán tudok többet. Ezt is csak azért, mert valamikor említésre került és onnan jegyeztem meg a nevét. Amit meg, most olvasok róla, az viszont meglep. Szerencsétlen közlegény… Miket kísérletezhetett ez az Alak vele? Nem hinném, hogy valaha is megváltozna az ellenszenvem erről a palástos őrültről, de még azt is górcső alá veszi, hogy meddig élnek az „alanyai”. Borzasztó! Nem elég neki, hogy mindene megvan, még ki is használja a hatalmát és visszaél vele. Büdös nekem ez a dolog. -Mi? Mutasd!- hajolok közelebb a kijelzőhöz és alig hiszek a szememnek. - Mit akar csinálni velünk? Mi a fene az a CG800-3/B? –ámulok rá a számsorra, de egyre jobban hatalmába kerít a rossz érzés. -Te, Raven… most, hogy ezt megnéztük, nem veszélyes? Nem hinném, hogy ezeket csak _úgy_ olvashatjuk. Mit gondolsz?- nézek rá, de érdekel, hogy mit takarhat az a feljegyzés a kísérleti számsor mögött. Van sejtésem, de inkább biztosra akarok menni.
A Hetes labor mappa megnyitása könnyedén megy és vagy egy tucat almappát találnak benne, mindegyik neve rendkívül titokzatos és legalább ennyire semmitmondóak és egyszerre félelmetesek is: AP-635-003-2, TH-333051, RM-9823/A-B, de ismerős lehet egy, ami a ACX7743-s névre hallgat, csak a köznyelvben inkább a fanyar humorról tanúskodó Halálcsók név terjedt el néhány hónappal a tabletta bevezetése után, de már senki nem tudja megmondani, kitől vagy honnan eredhet a becenév. És persze itt található még néhány mappa, a CG800-1/A, CG800-1/B, CG800-1/C, CG800-2, CG800-3/A, CG800-3/B, melyből rögtön arra lehet következtetni, hogy itt egy kísérletsorozatról van szó és nem túlzottan biztató a résztvevők számára, hogy öt kísérlet gyanúsan kudarcot vallhatott a 3/B előtt. Mielőtt azonban további információkat szerezhetnének meg, bármelyik mappa megnyitásához a rendszer kódot két felugró kis ablakával várakozón és udvariasan felajánlja a jelszó-emlékeztető funkciót is, ha netán a kancellár feledékeny állapotában lenne. Közben a háttérben észrevétlen folytatódik az adatok feltöltése, csendben, sunyin, aljas módon, ahogy az a kancellár terveitől el is várható.
*Ahogy az már lenni szokott kettőnk között, én beszélek többet. Nekem lételemem, hogy mindent kommentáljak, Bruce meg akkor sem beszélne sokat, ha most nem lenne tele a szája. Egyébként sem tart neki sokáig fél energia szeletet benyomni. Ő csak bámul és néha bele is olvas abba amit Jenkins gépéről szedtem le a kis kütyümmel, amiről most már nem tudhatja, hogy micsoda is volt, mert amint feltöltötte a vírust a rendszerre, már le is törölte magát. Nem értem miért nem olyan lelkes mint én, hogy ennyi titkot tudhat meg a kancellárról, mintha az egész nem érdekelné, pedig ezek fontos dolgok és nem csak ahhoz, hogy később felhasználjuk a JL akcióihoz, nem csak arra, hogy megzsaroljuk vele, hanem arra is jók, hogy segíthessünk. Csak akkor élénkül fel, amikor a mi nevünk válik láthatóvá, ami önmagában véve is ijesztő lenne Jenkins gépén, de egy számozott kísérlettel kapcsolatban már a víz is lever. Képletesen. Azt tudtam, vagy legalábbis számítottam rá, hogy figyel, figyeltet valakivel, elvégre Jenkins nem hülye, de az irántam tanúsított érdeklődése nem merül ki a puszta megfigyelésből, tervei vannak velem és nem csak velem, hanem Bruce-szal is, és ami aggasztóbb, hogy velünk kettőnkkel együtt. * -Az a nevünk drágám. *Félve mondom ki, de egyben kíváncsian is. Másrészt jót tesz az egészségnek, ha tudok is arról mit akarnak velünk. Ez azonban egyelőre titok, ki kell nyitnunk azt az aktát. *-Nem tudom Bruce, de mindjárt megtudjuk. *Az akták nyitogatása nem okoz problémát, és a későbbiekben sem fog, legalábbis a nyomok nem vezethetnek el hozzám. Nincs élő kapcsolat sem a pda-m és a JL kuckós szervere között, sem a szerver és Jenkins gépe között. * -Persze, hogy ezeket nem lehet csak úgy olvasgatni akárkinek. Nyugi, nem fogja megtudni, nem vezet hozzám semmilyen nyom. Rá veszélyes, hogy tudunk ezekről. *S aztán meg is nyitom a Hetes labor aktáját, amiben nagyon sok minden van, persze nem három soros versikére számítottam. Rengeteg almappa van, mindegyik számozott, kódnevek és nem egyértelmű kifejezések. Csak egyet ismerek fel, aminek a nevét felváltotta a sokkal könnyebben megjegyezhető Halálcsók kifejezés. Rá is bökök, de csak Bruce-nak, nem nyitom meg. * -Ez a Halálcsók mappája. A többit nem ismerem, de belenézhetünk majd. Előbb nézzük meg mi az ami konkrétan ránk vonatkozik. Hogy rohadna meg az összes kancellár! Fú, most nagyon felcseszett! *A „miénkhez” hasonló számsorból több is van, és a hasonlóságból, meg a növekvő számokból arra következtetek, hogy ez valamilyen kísérlet sorozat lehet. Mindegyikre kíváncsi vagyok, de előbb azt nyitom meg ami ránk vonatkozik, majd utána sorban jöhet a többi. A CG800-3/B – feltételezem majd a többi is – jelszót kér ahhoz, hogy megnyithassam, de ez nem fog ki rajtam. A jelszó emlékeztetőn jót kuncogok, bár nem biztos, hogy Bruce ezt értékeli. Az emlékeztetőt kérni óriási hiba lenne, egyrészt, mert visszajelezne Jenkinsnek, másrészt nekem sokkal jobb módszerem van. A nadrágom zsebéből előveszem a kis kódfeltörő kütyümet, amit a pda-ra csatlakoztatok, és elindítom a számos lehetőséget végigfuttató programot, ami az egész kódot, jelszót visszafejti. Persze ez kis időbe telik, de sokkal megbízhatóbb és biztonságosabb is. A türelem azonban most nem igazán játszik szerepet.* -A többit is majd így kell megnyitni, eltart egy ideig. Én azért kíváncsi lennék a kancellár világuralmi terveire is. Szerinted nem túloz egy kicsit? Világuralmi tervek. Vajon kancellárok halála is szerepel bennük? Szerinted? *Bruce felé fordulok, amennyire csak lehet, hogy az arcunk egymással szembe kerüljön és a szemeibe nézhessek míg kódol az a vacak. Eddig az egész nem nagyon érdekelte, de talán most már ő is lelkesebb…már ha lehet erre azt mondani, hogy az embert izgalmas lázba hozza…ezek a dolgok nem éppen szívderítőek, kellemesek és vidámak. *
Eddig sem lelkesedtem ezért a dologért, hogy a Kancellár aktái között „kutakodunk”. Azt nem mondanám, hogy kicsattanó ujjongással fogadtam a tényt, de Ravent ismerve nem meglepő, hogy mindenbe beletapicskol, ami érdekes vagy éppen nem veszélytelen. Nálam kimerült a kütyük használata a legszükségesebb dolgokra és a játékaimra. Nem is akartam eddig se mélyebben belemerülni a programok világába, erre se időm, és kedvem se volt. A nejem mindkettőnk helyett is benne van nyakig a monitorba, még csak az kellene, hogy én is azt bújjam, napestig. Na, jó.. van amikor hajnalig játszom és le sem rakom addig, míg végig nem jutok a pályán, de amúgy nem vagyok nagy „kocka”. Imádom Ravenem lelkesedő és kitartó énjét, bár a veszélyekkel szemben inkább én vagyok borúlátó. A kis darabka energiaszeletet két harapással megettem, de jó is volt, hogy az evésre koncentráltam és nem arra, amit magam előtt láttam. Csak akkor kerekedett ki a szemem, amikor a nevünket olvastam egy bizonyos kód mellett. Jenkins amúgy se lopta be magát a szívembe, de amit arról a közlegényről –Denisovról- olvastam, kezdett elrettenteni a lehetséges oka annak a kísérletnek rólunk. Valahogy nem tetszik nekem, hogy olyanokat látok, ami nem természetes. Ki az az agyament, aki a lehetséges életkorra alapoz? Vagy talán az a célja, hogy kísérleti nyúlnak használja továbbra is azt a szerencsétlen embert? Miért? Mi célja vele? Mindenki egy szám és egy betű ennek a Kancellárnak? De miért?! Nem értem, és minél többet gondolok rá, annál jobban felcsendül bennem a vészharang. Miért akar közelébe jutni Ravenemnek és nekem? Mit akar elérni? Arról nem szólva, hogy a „világuralmi terv” is valami ilyesmit takarhat, vagy mást? Jó ég! Miféle őrült van odafent a Vezetőség sorai közt, hogy csak _így_ kedve szerint kínozza vagy kísérletezzen ártatlanokkal? Mit tett az a Denisov? Talán nem volt kiegyenlítve a számlája a Kantinban, hogy ennyire rá szállt arra a flótásra? Tudja ezt egyáltalán még valaki? Vagy csak önös céllal és hatáskörrel rendelkezik mindenki felett? Eddig se kedveltem, de ezután még annyira sem fogom ezt a Jenkinst. Alig tudok megszólalni a döbbenetemből, de Ravenem is gondolom, hogy hasonlóan érez. – Érdekelne… Mi a fenét takarhat az a számsor és betűk a nevünk mellett? Velünk is kísérletezni akar? Ki is nyírna, ha lehetősége lenne rá?- értetlenül pislogok az akta soraira, bár eddig is sejtettem arról a pasasról, hogy nem teljesen ép az elméje, de ezek után inkább egy megalomániás őrültnek tartom. – Akkor jó.. Nem szeretném, ha valamilyen módon ez a kütyü visszajelezne neki, hogy olvastuk. Könyörgöm! Ez tényleg nem normális! Világuralmi terv, Halálcsók mappa… Létezik, hogy erről semelyik másik Kancellár nem tud? Vagy ez csak valami vicc? –nézek Ravenemre, de nagyon nem tetszik ez nekem, és ezt, láthatja is rajtam. Amikor elérkezünk ismét a terveihez, nem állom meg, hogy ne mondjam ki amit gondolok. -Biztos, hogy olyasmiket ír benne, ami a saját érdekeit képviselve szabadulna meg mindenkitől, hogy véghez vihesse a kiiktatását mindenkinek, aki csak „veszélyt” jelentene a számára. Ezek után azon se csodálkoznék, hogy a vacsorameghívást is azért engedélyezte, hogy hátha ezzel is elaltatná a gyanúdat és az enyémet is vele kapcsolatban. Gondolom, hogy nyíltan nem lövetne le mindkettőnket, mert ha jól sejtem, akkor az elég „feltűnő „lenne a többi vezetőnek, mert tudhatják, hogy sokan láttak már Jenkinssel téged. Lehet, hogy elterelő manőverként használ fel, hogy ne keltsen gyanút másokba, bár ahogy itt olvasható, a felesége után nincs újabb asszonya. Nem értem én ezt! Egy csomó minden ellentétbe van egymással, és ha igaz, hogy mindenkiről van aktája, még olyan is, amiről csak ő tud, így nem hinném, hogy csak véletlen adta volna ezt a címet a file-nak. Nem bízom benne, és egyre jobban kezdem utálni, amiért a hatalmával visszaélve eldönti, hogy ki meddig éljen… - nézek ismét Ravenemre, de egyáltalán nem nyugodtam meg. – Akkor felmerülhet a következő kérdésem, amit most végképp nem értek… Miért akarják, hogy kényszerből is házasodjanak emberek és szülessenek gyerekek, ha ennek a Fickónak csak kísérletezésre és „bábukra” van szüksége? Azt akkor rosszul gondolom, hogy a meglévő törvényeknek a szaporulat és a fajfenntartás lenne a célja? Vagy ez is csak álca? – Ez a gondolatsor azért elmerengtet és kezdem nagyon nem érteni, hogy miért hagyja a többi Kancellár, hogy ilyen történjen? Vagy… Benne van mindegyik? Aztarohadt!… Ez aztán nagypofáraeséslenne, ha amire gondolok, az az igazság.
*Bruce-t nem nagyon érdekli Jenkins munkássága, inkább egy Errator fogai közé kívánja a kancellárt, viszont amikor a mi nevünk jelenik meg a kijelzőn Jenkins titkos kis üzelmei között, már ő is felkapja a fejét. Téves úton jár, legalábbis egyelőre és remélem, sosem jön el az a pillanat amikor Jenkins dilemma elé áll velem kapcsolatban. * -Mindjárt megtudjuk, amint meglesz a jelszó. Kísérletezni lehet, de megölni nem. Igyekszem magam nélkülözhetetlenné tenni. Te pedig hozzám tartozol. *Azt nem mondom, hogy Jenkins simán megzsarolhat vele, talán eszébe sem jut ez a gondolat és addig jó amíg Bruce nem kerül a képbe és a Jenkinsszel való társalgási témáink közé. A felvetése azonban engem is elgondolkodtat és már csak ezért is tervezem azt, hogy közelebb kerülök a többi kancellárhoz is. Erről azonban mélyen hallgatok, Bruce már az első vacsi miatt is kiakadt, a második terve pedig kihozta belőle az állatot…megjegyzem nagyon tetszett. * -Valamiről biztosan tudnak, de tutira titkolóznak egymás előtt is. Majd a végén megnézzük a kancellária üléseiről szóló feljegyzéseket is, abból kiderül majd egy s más. Na meg a Világuralmi tervekből is. Kíváncsi vagyok ki van benne terítéken Jenkins asztalán. *Igen, az a mappa lesz a következő. Bruce azonban meghazudtolva önmagát elkezdi kifejteni, szerinte mit tartalmazhat…én meg csak ámulok, hogy menyit tud beszélni. Egyre jobban elnyílnak az ajkaim a csodálkozástól, és még rám mondja, hogy nem veszek levegőt. Amikor szünetet tart, levegőt veszek, hogy szóljak, de…belém fojtja. Aztarohadt! Ritkán fordul elő, hogy én hallgatok, és amikor úgy tűnik megint szünetet tart, befogom a száját.* -Látom azért meghozta a lelkesedésedet. Vegyél levegőt. Nem száradt ki a szád? Mert nekem elég gyakran szokott. Sajnos nem készültem fel egy ilyen monológra, nem hoztam innivalót. Látod ezért iszom mindig. Szóval ne rohanjunk annyira előre kedves, nem tudhatjuk mit miért csinál, ezért kutatok utána. Mindig is mondtam, hogy nagyobb sikerük lenne a szaporulat terén, ha hagynák a fiatalokat csak úgy össze-vissza szerelmeskedni, de nem hallgatnak rám. Na mindegy, lássuk azt a mappát ami ránk vonatkozik, aztán belemerülünk Jenkins Világuralmi terveibe. Hátha ott választ kapunk a kérdéseidre. Oké? *Utána majd megszerzem a többi kancellár világuralmi terveit. Egyelőre a kikódolt jelszót nézem, és izgatottan nyitom meg a mappát, amit annyira véd a kancellár és ami rólunk szól. Bruce-ról és rólam. *
Még magamat is meglepem, ahogy áradnak belőlem a mondatok, amik eddig mélyen lenyelve szunnyadtak a gondolataim közt. A nevünket meglátva felforr bennem a düh, hogy ennyire aljas és számító ez a Jenkins. Azt se tudom hová rakni, hogy szerencsétlen Denisov közlegénnyel is mit művelhetett, hogy ilyen alapossággal és kíméletlenül bánt el vele. Mert, azért azt sejtem, hogy nem önszántából ajánlkozott kísérleti nyúlnak, hogy később az életét is „megszabja” neki ez a… Nem is tudom, minek nevezzem….? De, jobb is, hogy most nem keresem rá a szavakat, mert biztos, hogy olyan jelzőt találnék rá, ami nyomdafestéket se bírna. A hosszú monológom után inkább abbahagyom a szómenésemet, mert tényleg olyat találok mondani, ami kiverné a biztosítékot mindenkinél. Tetézhetném a fokozatait Jenkisnek, ami most elérte nálam a „hiper-utálatot”. Nem sokszor fordul elő velem, hogy ennyit beszélek - és Ravenem is tudja -, de most kikívánkozott belőlem. -Ja. – nézem ismét a kijelzőt, de egyelőre nem fűznék hozzá semmit, amit megint látok. A nejemre bízom, hogy utánajárjon ennek és szeretném nagyon is tudni, hogy mit takar az a számsor a nevünk mellett. Azt is megjegyeztem, hogy nemcsak rólunk készült ilyen „feljegyzés”, hanem a szüleimről is. Ennek a félnótásnak semmi sem szent… -Oké. – sóhajtok egyet és csendben várakozom a fejleményekre. A gondolataim persze ugyanúgy kavarognak, mint előtte, csak a szám nem mozgatom, ahogy eddig tetem. -Nem száradt ki. De most már értem, hogy miért iszol ennyit. – fordítom a fejem felé, mint aki viccesen ingatná, de hagyom, hogy belépjen a file-ba, amiből talán többet megtudunk erről a dologról. Azt gondolom, hogy nem lesz újévi meglepetés benne, de nagyon ajánlom, hogy ne a halálunk pillanatát találjuk rögzítve a sorok között. Ajánlom neki, hogy hagyja békén Ravenemet, mert nem hiszem, hogy jót állok a tetteimért, ha bántaná a nejemet. Ekkora aljas azért nem lehet. Kancellár létére mindenki halálát siettetné? A többi „okos”, erről meg semmit se tudna? Kétlem. Most már egyre jobban érdekel, mik vannak ezekben az aktákban. De, nem gondoltam volna róla, hogy ilyen számító és … Várjunk csak! Majdnem el is felejtettem, hogy hamarosan látogatást tesz a kabinunkba. Basszuussss!…. Még vacsorázni is fog nálunk?! Ahhhhhhhhhh…
A kódfeltörő elszöszmötöl a rábízott feladattal, de végül siker koronázza a próbálkozást, és nemcsak beengedi Moorékat a kinézett mappába, hanem a rafinált kódfeltörő programnak hála még ki is írja a jelszót: "eLL3nség96". A biztató felütést már ez megadta, jöhet is a tartalom, mely öt dokumentum sok-sok oldallal, nem kevés orvosi szöveggel, teljesen egyformák felépítésre és lényegüket tekintve, de mindegyik végéhez egy-egy házaspár neve van kötve, köztük van természetesen az övüké is: CG800-3/B-MOOR. A dokumentum tartalma szerint, már ami laikusként is kisilabizálható belőle, hogy noha nem tudtak róla Moor-ék, most szembesülhetnek vele, micsoda rivaldafényt élveznek ezek szerint a Kancellária körében, mert nagyon úgy fest, hogy ők az egyik kiválasztott, szerencsés házaspár, akik - főleg kettejük közül Raven - világra hozhatják majd az első babát, aki a Perda holdon született, nem a Dominiumon. Mármint persze hivatalosan, mert ki tudja, hogy az ellenállók mit alkottak az elmúlt két évben, talán már teljes bölcsődés csoportot alakítottak ki, de akárhogy is, a Kancellária sem kíván eszerint lemaradni e téren, és már van is öt fiatal és makk egészséges pár, akik potenciális szülők lehetnek. A dokumentum létrehozója a Családügyi Hivatal és azon belül is William McGrover kancellár lett megjelölve, és az itt nem derül ki, hogy a szeretett kancellárunk bizony nem hozott létre ilyen dokumentumot, legalábbis ezt itt biztosan nem, ez itt csak egy kiváló hamisítvány, ami jó néhány CsH ügyintézőt is megdolgoztatna, hogy kiderítse valódiatlanságát. Érdekes olvasmány saját magukról, melyben objektív tényekkel, megfogalmazásokkal olvashatnak biológiai állapotukról, egészségükről, kiemelve erősségeiket és potenciálisan felmerülhető nehézségeket nemcsak kettejükre értve, hanem harmadíziglen felmenőleg figyelve a várandósságok számát és szülések sikerességét, mintegy gyerekszülésre célzott figyelmű kivonat a korábban látott orvosi kartonokból. És persze ott van az instrukció is a CG800-3/B kísérletre, mely ugyan kissé zavarosan érthető a teletűzdelt orvosi kifejezéseknek hála, de annyi kivehető belőle, hogy a perdai körülmények közötti fizikai terheléses és szimulációs vizsgálatoknak vetnék Moor-ékat - és a többi dokumentum alapján még négy házaspárt - alá, de az bezzeg nincs kifejtve sehol, mit is értenek e vizsgálatok alatt a gyakorlatban.
*Bármit is mondok és próbálom szépíteni a dolgokat, látom a drágámon, hogy ez nem sokat használ. A vigyorgós Bruce nagyon messze van tőlem, amit persze nem is csodálok, de talán az a sok minden amit most felfedezünk együtt, felnyitja az ő szemeit is. Eddig nem igazán értette miért koslatok Jenkins után, egyáltalán miért foglalkozom egy kancellárral, én lennék a legboldogabb ha nem találnánk semmit és neki lenne igaza, de ebben nem reménykedem, marad hát az, hogy Bruce megértse, miért olyan fontos mindez. Hogy ő is tudja, a kancellárok nem csak úgy ülnek a babérjaikon és egymás székét próbálják megingatni, hanem mind e mögött nagyon is sok szenvedés van mások részéről, hogy nem a kancellár társak vannak a célkeresztben. A kurta válaszok után hosszan fejti ki mit gondol és mitől fél és azt hiszem most értünk el nála arra a pontra, amikor végre megérti, hogy mindenről _tudnunk_ kell. S még a tréfának szánt megjegyzése is komor vonásokba van csomagolva, holott nagyon nem tartunk sehol. Megsimítom az arcát, végszóra pittyen egyet a pda-m és jelenik meg Jenkins jelszava, majd a fájl nyitottá és olvashatóvá válik. * -A kis paranoiás, mindenhol ellenséget szimatol. Mit takarhat a 96? Na mindegy, ellenség jelentkezik…itt vagyooook! *Mókásra veszem az egészet, de belül pontosan tudom, hogy fázni fogok attól amit majd olvasok magunkról. Egyelőre azt olvasom és olvashatja Bruce is, ami rólunk szól, a más házaspárok neve alatt futó dokumentumokra még nem vagyok kíváncsi, majd a végén, mert érzésem szerint azok is fontosak, hiszen láthatóan egy kísérletsorozat részei, akárcsak mi. Ahogy elmélyedek az egészben, kiderül, hogy gyereket akarnak tőlünk, mégpedig a Perdán világra hozva, amit nem értek. Miért olyan nagyszerű dolog ha egy gyerek ott születik, az életkörülmények olyanok mint a Földön voltak, a gyerekek születnek és tök mindegy nekik, hogy hol. Egyik sem fogja azt mondani, hogy: Jaj, a Perdán vagyunk, nem jövök ki. Másrészt a perdaiak is szülnek gyerekeket a Perdán. Szóval nem igazán értem ennek a jelentőségét, de felkaccantok a naivságukra, hogy Bruce meg én…és kissé ijesztő, hogy esetleg rájönnek a turpisságra, amire az első pillanattól számítottam. Egyszer el kellett jönnie a pillanatnak, ezt mindketten tudtuk, a törvények behatárolnak minket, de most kezdhetek azon agyalni, hogyan kerüljük meg. Baszki! Ami felháborít, az a további olvasmány a kísérletekről, szimulációs vizsgálatokról. Leteszem a pda-t az ölembe, bruce tovább olvashatja ha akarja, én azonban felemelem a bal karomat, könyökben meghajlítom és a jobb karomat vízszintesen a hajlatba helyezve mutatok be a kancelláriának. * -Ezt nektek! *Komolyan mindenből kísérletet csinálnak? Szimulációs vizsgálatot? Mindent szabályok, törvények és keretek közé szorítanának, ahelyett, hogy hagynák a természetet kibontakozni. Baszki, ezek nem tanultak semmit. Szerencsétlen várandós anya kész idegroncs lesz mire eljön a szülés ideje, ennyi hülye vizsgálattal, állandóan csesztetve…vagyis én, meg persze ők is idegbajosak lesznek ha velem kezdenek. Mindez azonban elméleti jellegű, mert én nem fogom hagyni magam, sem mást csesztetni ilyen baromsággal. * -Kapja be a kancellária! Ezt tutira nem fogom hagyni! Ideje a JL-nek felkelnie. Amit ezek kapnak tőlem, azt nem vágják zsebre. Nézzük Jenkins világuralmi terveit. Nyugi Bruce, beleköpünk a levesükbe. Pacsit rá! *S emelem fel az egyik kezem, hogy belecsaphasson. Háború kell? Megkapjátok! Persze ez nem jelenti azt, hogy holnap minden robbanni fog. A stratégiámon nem változtatok, csak több eszközt vetek be. *
Teljesen kivagyok ettől az egésztől. Eddig se volt a kedvencem Jenkins, de most aztán végképp elvágta magát előttem. Arra se nagyon figyelek, hogy Ravenem valami kódokat agy jelszót keresgél, mert a fejem tele van szebbnél. szebb gondolatokkal, amik kifilézik a csontjáról ezt a kísérletező Pojácát. – Mi? – nézek bele, ahogy megnyílik a file és sorra követem a szememmel a listát. Persze, hogy a mi nevünk mellett szereplő feljegyzésekre vagyok kíváncsi, de ahogy végignézem a felsorolt neveket, némelyiküket ismerem régről. Igazából már nagyon sok ideje nem találkoztam velük, de rémlik, hogy hasonló”kaliberű” házaspárok, mint mi. A szöveget annyira nem értem, mert tele van tűzdelve mindenféle orvosi maszlaggal, de amit kihámozok belőle, az nem igazán tetszik. A kísérletezés és a szimulációs jelző sem valami bizalomgerjesztő, de lassan már meg se kellene lepődnöm ezen. -96? A "69" többet mondana, mint a 96-os szám. Most ezen röhöghetnék, de valahogy nincs kedvem. Fogalmam sincs, mi lehet. –merülök bele az „olvasmányba”, de minden pillanattal egyre jobban megy fel a pumpa bennem. -A nagy lóóóssszart! Kísérletezzen szimulációsan saját magán, de ne rajtunk!- tör ki belőlem a véleményem, és nagyon is egyet értek a nejemmel. –Ezt nekik! Ahogy mondod!- vagyis mutatja, de a lényeg egy. Arra nem is akarok gondolni, hogy miket takarhat az a szimulációs megjegyzés. Nem fogom hagyni, hogy Ravenembe akármilyen szérumot fecskendezzenek bele! Képtelenség, ami itt szerepel, de valahogy nem tudom felfogni, hogy ezt jóvá is hagyta akárki. Jenkins egy brutális szadista. Erről viszont nincs kétségem.
A Világuralmi-terv mappával lényegesen több időt tölt a kódfeltörő program, mi több, háromszor is rá kell zavarni a mappára a programot, mire nagy nehezen, de sikert ér el. Kiírja jelszót - 1S1M2c3J5C8J13e21 -, és végül bejutnak a mappába Moor-ék, de egészen biztos, hogy nem azt találják, amire számítottak. Tele van képfájlokkal, rövid videókkal, sokszor csak dátumjelölés van, vagy egy általánosan generált fájlnév betűkből és számokból, kevéshez tartozik név. Itt lényegesen régebbi fájlokat találnak, mint az eddigi mappákban, tíz évre is visszanyúlnak, de egy sincs, ami két éven belüli lenne. Az egyik legtöbbször megnyitott egyben a legrégebbi is, mégpedig egy rövid videófelvétel "Esküvő" néven, amit ha megnyitnak, akkor Raven ismerős helyszínt pillanthat meg: Jenkins kancellár lakosztályát, melybe így Bruce is bepillantást nyer, mi több, úgy tűnik rögtön egy partiba csöppennek bele. Néhány meghívott vendég, mindenki laza eleganciával öltözve az állófogadáshoz, a Raven által már ismert asztal most ezeknek a hozzávalóitól és italaitól roskadozik, háttérben könnyed zene szól. A vendégekből sokat nem látni, nem rájuk koncentrál a videó, hanem az asztal túloldalán álló házigazdákra. A fájl korához illően a videófelvételen szereplő Jenkins is a tíz évvel fiatalabb önmaga, elegáns fekete nadrággal, nem túl sötét, de mélyzöld inggel és egy fehér kis díszzsebkendővel az alkalom miatt, míg mellette elegáns kék ruhában egy fiatal és gyönyörű, lenszőke hajú, ragyogó mosolyú nő áll. Éppen csak nő, nem sokkal korábban tölthette a tizenhetet így ránézésre. Mindkettejük kezében egy-egy pezsgőspohár, míg a másikkal átkarolják egymást és őszinte mosollyal néznek egymásra. A kancellár mosolyában és pillantásában itt lehet látni az igazi különbséget a mostanihoz képest, mert hiába minden mostani mosolya, nevetése, a régihez képest látni, mennyire nem ragyog benne úgy az élet. Olyan ügyesen takargatja, hogy e videó nélkül nem is lehet talán észrevenni rajta. - Nos hát, akkor amiért összejöttünk, megkérdezem: hozzám jössz feleségül, Saskia? - Mosolyog rá a mellette álló lenszőke hajú nőre, aki a kérdésre szélesen mosolyogni kezd és visszakérdezésére a vendégek meg Jenkins is röviden, jóízűen felnevet. - Biztos megkockáztatod, hogy harmadjára is megkérdezel? - Naná! De csak mert már aláírtad! - Az igenek kimondását viszont már alig lehet kihallani a videóból, mert a vendégek lelkesen földi szokás szerint poharat csilingeltetnek csókot követelve, majd vidám örvendés következik, mikor célt érnek és a videófelvétel a boldogan adott csók után ér véget, mikor a vendégekhez fordul az ifjú pár poharukat emelve. A többi fájlt ha nyitogatják, belenéznek, akkor családi képeket látnak, és ha végig is nézik őket, egy sem lóg ki onnan, nem merülhet fel, hogy azt a világuralmi tervet jól elrejtették a sok személyes kép közé, vagy ha igen, akkor azt rettentő ügyesen tette a kancellár, mert nem találni kakukktojást, se összefüggést, ami felvázolná a nagyszabású tervet. Helyette csak életképek a kancellár életéből - csak a házassága idejéből, egy korábbi sincs, egy sem, amin a szülei rajta lettek volna -, azon szegletéből, melyet teljesen elzárt a külvilágtól, melyben egy sokkal közvetlenebb embert lehet látni, egyáltalán, ezeken az embert látni, nem a kancellárt. És ami Bruce-nak nem lesz feltűnő, mert ő nem járt ott, de Ravennek szembetűnő lehet: a képeken a lakosztály is más arcát mutatja, nemcsak a virágok megléte miatt, hanem úgy tűnik, sok olyan dolog jutott bedobozolás sorsára, ami régen azt a lakosztályt otthonossá, otthonná tette, ami életet vitt bele, és ami most ebből is éppúgy hiányzik, mint a lakójából. De hogy mi van abban az elzárt szobában, az a képekből sem derül ki.
*Igen érdekes olvasmányt kapunk miután sikerült kikódolnom Jenkins jelszavát. Még azzal kapcsolatban is sok mindenre kíváncsi lennék, hogy később tudjak mire alapozni. Bruce megjegyzése azonban megzavar a gondolkodásban.* -Miért, neked mit mond a 69? És miért akarsz azon röhögni? *Kérdezek vissza tök komolyan és addig nem is hagyom olvasni, míg nem válaszol. Fogalmam sincs mire utal és felcsigáz az, hogy esetleg tud valamit. Mondjuk meglepne, de sosem lehet tudni. Mindennek tudatában és lereagálásával esek neki én is az olvasásnak, aztán kitör belőlem a sötét énem. Mindig is tudtam, hogy a kancellária csak perverz disznókat tart, de, hogy még Jenkins is csatlakozzon McG agyament ötleteihez…persze mit is várhattam azok után amit Denisovval művelt. Mélyen és őszintén egyet értek Bruce kifakadásával. * -Igazad van! Tényleg! Mi lenne ha egymáson szimulálnának? Ez egy remek ötlet, másrészt még indok is lenne rá bőven. Az első perdai baba? Baszki, micsoda megtiszteltetés! *Arcom azonban ellentétben áll a szavaimmal. Nem lelkesedem az ötletért, de a sajátomért már annál inkább, és elkezd bennem körvonalazódni az egész. A JL-nek nagyon sok dolga lesz a jövőben. Beindul a gépezet. Van időm bőven azon agyalni, hogyan szúrjak ki Jenkinsszel és McG-vel, a többi kancellár sem marad magára, de csak szép sorjában haladunk. Addig a programom átrágja magát Jenkins jelszaván, ami elég kacifántos, de a „Világuralmi terv” –et tekintve nem is csodálom. Az első percben, aztán nagyot csalódok. Persze nem arra számítottam világuralmi terv alatt, amit végül látunk, de csalódás ide vagy oda, még ez is remek információ. Bruce-nak talán nem, de nekem igen, nem csak azért, mert már jártam Jenkinsnél és pontosan tudom mi a különbség a két ember és a két lakás között, hanem azért is mert igazolta minden gondolatomat vele kapcsolatban. Természetesen ha már megnyitottam, végignézem az összes képet amit csak találok. S a végére konstatálom, hogy nem találtam semmit. Pont ez ad okot a gyanúra. Jenkins nem csinál semmit sem csak úgy. Mindennek célja van. Mégis miért adott volna egy ilyen címkét a régi családi fotóalbumnak? * -Neked nem jut eszedbe semmi erről az egészről? Világuralmi tervek…és csak fényképek a feleségéről, meg egy videó az esküvőről, s az egész egy kacifántos jelszóval levédve. *Bruce-ra nézek kérdőn és roppant kíváncsi vagyok arra, hogy ő, aki nem ismeri Jenkinst úgy mint én – és nekem is van bőven még pótolni valóm ezen a téren – vajon mit süt ki az egészből. Amíg összeszedi a gondolatait, visszamegyek a mappákhoz. Addig nézem azokat, míg Bruce nem válaszol, vagy amíg meg nem emésztem azt amit mondott. * -Jenkins semmit sem tesz ok nélkül…a felesége rég meghalt, de még mindig, mindenhol jelen van. Az irodájában a fényképen, a lakosztályában…maradt egy virág, és néhány személyes holmiját még mindig ott őrzi a fürdőben, egy dobozban, mintha visszavárná. Nézegeti az esküvői videót, láthatóan sokszor és…a neki címzett levelekhez is kód kell, míg a többihez nem. Nézzük csak meg miket írt Saskiának. *Valamiért azt érzem, Saskia a kulcsa mindennek.*
Most először szólom el magam a „69”-el kapcsolatban. Vagy, talán még nem olyan cikis a helyzet, hogy még ki tudnám magyarázni magam, honnan is ismerős a „megnevezés”. –Ööö… tudod… _Az_.... Mindegy! - nézek esdeklő pillantással Ravenemre, hogyne kelljen már elmondanom, honnan ismerős ez a 69. Én voltam a barom, hogy hamarább szólt a szám, minthogy gondolkodtam volna előtte. De ezek a feljegyzések és a kísérletek dokumentumai totál kiakasztottak és felháborítottak. Így is nagy önuralom kellett, hogy ne vágjak bele egy jó nagy öklöst a PDA-kijelzőjébe, ami levezethetné a dühöm és a felháborodásomat. Persze azzal is teljesen tudatában vagyok, hogy ha ezt megtettem volna, akkor nem tudhatnánk meg még többet erről a Jenkisről. Eddig se volt a szívem csücske, de ezek után még jobban utálom. Még a díszpuccos koponya is eltörpül mögötte, pedig azt aztán ki nem állhatom még a mai napig se az ágyunk fölött himbálózva.. -Inkább, mint ártatlanokon kísérletezzenek. Saját magukon! Akkor, jobb lenne mindenkinek. – nagyjából ebben a mondatomban benne van minden, amit erről gondolok, és szembesülök ismét az aljassággal, ami olyanokon zajlik, akik nem tehetnek semmiről és még ellenkezni se tudnának. Borzalmas, még belegondolni is. Egy ideig magamba fordulva csendesedek el, bár legszívesebben üvöltenék, hogy ilyen aljasan a hatalmával visszaélve megtehet bármit, amit csak akar. Nem hiszem el, hogy ezt senki nem tudja, vagy nem felügyeli. Érthetetlen számomra. Ezek szerint bárkivel képes megtenni az aljas tervét? Még a saját családjával is? Bessszzarok… -Lehet, hogy jobb, ha nem mondom el, mit gondolok erről a gyászhuszárról. De biztos vagyok benne, hogy a felesége sem véletlenül szerepel minden egyes helyen. Még a klotyóján is talán a halott neje képe díszeleg, és napestig nézegetheti. Perverz. Ez már kétségtelen. - rázom meg a fejem és el se hiszem, hogy ez a Kancellár éppen az Alvókat felügyeli. Kecskére a káposztát… Remek! Ahogy ezen merengek, fel is ötlik bennem valami, és Ravenem szavai megerősítenek a gyanúmba, mert volt a mondatai között egy, ami elindította az agytekervényeimet és hajlok is rá, hogy igaz lehet. Bár, még nem mondom a nejemnek, mert nagyon kezdetleges a sejtésem. De, ezen még járnak a gondolataim.
A kódfeltörő ezúttal is sikerrel jár, ugyan a jelszót nem írja ki, de gond nélkül beengedi a Saskia címkével ellátott levelekhez a Moor házaspárt. A legújabb levél is több, mint két éves, ugyanakkor a legtöbb Saskia hivatalos halálát megelőző egy évből van, annál korábbi alig akad 2-3 évente. Vagy valahova archiválva lett a többi - bár nem látni, hogy hova, mert archívum nincs a levelezési rendszerben -, vagy csak szimplán törölve lettek. Az az egy-kettő levél évente főleg két-három időponthoz kötődik, kis utánajárással kideríthető, hogy Saskia és Jenkins születésnapjai, valamint plusz egy dátum, amit házassági évfordulóként lehet sejteni, mert hónap és nap szempontjából nagyon közeli dátumozásúak az esküvői videó fájljához. Tartalmukat tekintve sem adnak okot összeesküvés elmélet gyártására, sokszor csak egy-egy rövid köszöntés, gyakran csatolva hozzájuk egy virágkép is - nem derül ki, hogy régi földi felvétel vagy az üvegház egy növénye, ahhoz túl közeli felvételekről van szó -, gyakran egy mosoly vagy szívecske szmájli, bár csak 1-1 darab, nem tobzódnak ezekben a jelekben. Kedves, kötetlen hangnem jellemzi mindet. Azok a levelek, amelyek Saskia hivatalos halálát megelőző egy évben készültek kezdik furcsává tenni a levelezést. Alapvetően nem is lenne gyanús, hogy Jenkins kap Saskiától virágokról képeket, vagy hogy ő is ezzel kedveskedik feleségének, hiszen Saskia botanikus volt. Persze munkája nem azt jelentette, hogy naphosszat csak gyönyörködik a szebbnél szebb szirmú virágokban, de szerette a szépet. Már-már romantikusan bájos is, hogy néha egy naphoz köthető levelezés nem is áll szavakból, csak oda-vissza küldött különféle virágképekből, néha itt is feltűnik egy mosoly vagy szív szmájli, néha egy-egy szomorú arcú vagy nyelvöltős szmájli hozzá. Úgy tűnhet, a lényegi beszélgetéseket megoldották személyesen és itt ezekben a levelekben nincs semmi különös, a jelszóval védettség csak a külvilágtól való elzárást szolgálja, mint a családi képeket tartalmazó mappa esetén is. Akkor kezd ez az egész gyanús lenni, hogy itt nem csupán egyszerű kedveskedésről van szó, mikor rá-rábukkanni olyan levelezésrészletekre, mint például a küldött négy szál virágot tartalmazó képre a válasz: "nem jó" és egy másik virágkép lett csatolva, amin öt szál van ugyanabból a fajtából és a visszaérkező válasz rá "ok, ott várlak". Vagy egy másik alkalommal Saskiától mindössze egy kérdőjel jön bejövő üzenetként, válasz rá megint egy virágkép, és a visszaüzenet egy mosolygós arccal ellátott "Én előre megmondtam". A legutolsó üzenetváltás is hasonló, de bő egy héttel Saskia halála előtt keletkezett. Azután vagy nem írogattak egymásnak vagy törölve lettek, mindenesetre nem lehet a rendszerben felkutatni őket, se utánajárni, hogy valóban voltak-e. Közben az adatok feltöltése a háttérben továbbra is szép csendben, sunyi módon zajlik tovább.
Talán ennek a szintnek a legszélesebbek a folyosói. Hófehérre festett acéllapjai különösen illeszkednek egymásba, mintha hullámot próbálnának megidézni. Vastagabb oszlopai bájt kölcsönöz a szórakoztató egységeknek. A folyosók kereszteződése sem oly szűk, mint a legtöbb lakrésznél, tágasságában bőven megállhatnak cseverészni egymással az emberek. Az emelet helyiségeit általában átlátszó üvegű fotocellás ajtók díszítik, kisebb, takarítóegységeknek létrehozott raktárhelyiségeket pedig csak sima, hermetikusan záró ajtók őrzik. 
