Figyelem a tekintetét, a perdaiaknak valahogy sokkal könnyebben megy a szemükbe nézni. Amúgy meg nem szeretek. Úgy érzem, olyankor eltűnök, s csak a szemük létezik és olyan gondolatok kelnek bennem, melyekkel nem tudok mit kezdeni. Idegenek tőlem, hiszen nem az enyémek. És szeretek mindent tudni. Amit szigorúan a munkámhoz tartozik. A többivel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Így inkább nem akarom ezt átélni, s olyankor másfelé tekintek úgy, hogy azért ne látszódjon, a szeme helyett például az orrát nézem vagy a homlokát, az orrgyökét.Most azonban a szemekbe tekintek, s mintha valami annyira nem lenne kellemes gondolat. Furcsa. Nem igazán éreztem még perdaival. - Roda. - biccentek. Rühellem a szociális baromságokat, annyira feleslegesek, így senki ne várjon tőlem olyat, hogy örülök, meg bla-bla-bla. Small talk. Kiver a hideg víz tőlük. Hagyom is. - Mesélni ugyan nem tudok, elmondani el tudom. - a mese nem nekem való. A tényeket szeretem. - Szerkezetnek keveset hoztam, felírni az adatokat és a mérésekhez. - körbeírom a képfelvételt és a mérőműszereket inkább így. - Segítek, mivel ígéretet tettem még korábban. - amit egy bíra rendelkezése sem fog nekem megtiltani. - Amit ti csináltok, sokat tud segíteni a városomnak, miként tudjuk megfelelően használni, a legjobb módon úgy, hogy a természet megmaradjon. - nem azok közé tartozom, akik csak a hajó belsejét látták. Saját szememmel láttam, milyen szisztematikus pusztítást végeztünk, és sokan még így sem fogták fel: ennyi volt. A föld nélkülünk fog majd tovább létezni, mert előtte is létezett nélkülünk. Arrébb megyek, hogy ne legyek útban az építésnél, bár már az utolsó résznél tartunk, most már csak várni kell, hogy megfelelő magasságot érjen el az érkező víz. Az nem baj, ha nem hallott rólam. Szeretek radar alatt maradni. - Igen, többször voltam már. Nagyon szép városotok van. -én ugyan meghalnék az unalomtól gépek nélkül, ám a fák, a sok zöld, az állatok nesze, a friss levegő, a tiszta ég, a tiszta, finom víz, a zamatos ételek. Csodálatos. Itt sem kéne lennünk, miért nem tudtunk olyan helyet találni, ahol más civilizáció nem él rajtunk kívül? - Nem kezdenek el olyanban okoskodni, amihez nem értenek. És mert a beszélgetések sokkal kötetlenebbek így közöttünk. - szerintem a perdaiaknak kiváló radarjuk van, és megfigyeltem a beszélgetésük rendszerét, ha nyelvüket értő katonák vannak, talán kivéve páraknál, annyira nem lesznek közlékenyek velem. Az meg egy másik kérdés, hogy azzal is óvatos vagyok, hogy mikor mit rögzíthet a rendszerük, mert sült bolond nem vagyok, hogy feltűnjön, ha velem vannak, érdekes módon nem hallani s látni semmit, ha éppen felvesz a sisakjuk. A kényes témáknál, ha valóban kényesek, akkor elég bezavarni kicsit a rendszerükbe. - Te vagy az Első Gyógyító, igaz? - mindig is letojtam a civilizációk rendszerét. “Ember” alkotta, így jellegénél fogva tökéletlen. A gépek tökéletesek. Csak tökéletesen működő rendszerben tudnak dolgozni. Ha az emberiség ennek megfelelően létezett volna, még mindig a Földön lennénk.
*Harmonikus, de halvány mosolya már-már ellentétben áll tekintetének hidegségével…vagy…igazából nem tudom magamban megfogalmazni mit érzek felőle, mert furcsa ez a kettősség. Ha megérinteném, talán rájönnék a múltjába látva, de nem kockáztatok. Későbbi érzéseimre hagyatkozom, nem az első benyomásomra. Ám szavai, válasza ismét csak meghökkent ahogy különbséget tesz két szó között, nem is palástolom meglepettségemet de szóvá nem teszem, csak rábólintok és minden figyelmem az övé. Szemeibe nézve követem szavait és ahogy az ígérethez jut, elismerően nézek rá. Kevés olyan égi akad, aki megtartja az ígéretét, de talán egyre többen lesznek. Aleth bíra előtt gondolatban fejet hajtok, türelemre intése okán. Ám mindez kevés ahhoz amit a természetünk megóvásáról mond, és arra már el is mosolyodom. * -Örömömre szolgál amit mondasz, megoszthatnád a gondolataidat néped kancellárjaival is. *Mikor arrébb megy, én is követem néhány lépéssel, hogy a közelében maradhassak, s arról érdeklődöm, járt-e már Elorakban. Úgy tűnik többen is ismerik őt, ám én még nem találkoztam vele. Ez természetesen nem olyan meglepő, az már annál inkább, hogy nem is hallottam hírét az ígéretét megtartó, ügyes kezű és okos éginek. * -Népem nevében köszönöm a dicséretet. *Ugyan még nem hallottam olyanról, hogy a katonáik bármibe is beleütötték volna az orrukat, megmosolygom az előrelátását. Nekem nem volt szerencsém beszélgetni velük, egyszerűen elkábítottak és elvittek a folyó partjáról. Azóta mással nem találkoztam. * -Ezt a nézetedet én is osztom, jóllehet a mi harcosaink sok minden máshoz is értenek, nálatok úgy láttam, hogy mindenkinek meg van a maga feladata és azon kívül mást nem csinál. Ha tévednék, kérlek javíts ki. *Abból amit láttam, túl sok mindenre nem lehet következtetni, de vannak olyanok akik több időt töltöttek az égiek városában, tőlük hallottam egy s mást. * -Igen, én vagyok. Te mivel foglalkozol a néped körében? Tudós vagy, azt gondolom, de miben? *Lehet nem jól teszem fel a kérdést, de remélhetőleg megérti így is mire vagyok kíváncsi. *
Sokkal inkább az érdekel, miért mondta ezt, s nem azt, hogy mit. - Kis porszem vagyok én, hogy eljusson a fülükbe szavaim. - inkább beszélek hozzájuk máshogy, de azt senkinek sem kell tudnia. Az is elég, ha egyvalaki tudja rajtam kívül. - Miért szeretnéd, hogy gondolataim megtudják? És mit szeretnél, hogy megtudjanak belőle? - azért ezzel óvatosan fogalmazok. Nem kívánom, hogy a kancellárok gondolatolvasók legyenek. Meglepődök egy pillanatra a többes számon, aztán megértem, hogy én is így szólaltam fel. - Nem dicséret. Megállapítás. Látni, hogy figyeltetek a város természetbeli adottságaira is. Próbálom értelmezni, amit mond, korántsem a nyelvi nehézségek okán. A kérdés túl... nem lehet rá válaszolni így. - Miként érted, hogy sok minden máshoz is értenek? És mit értesz az alatt, mindenkinek megvan a maga feladata, s azon kívül mást nem csinál? - márpedig szeretek pontos választ adni, ez a beszélgetés alapja. Bólintok. Eddig is tudtam, azt azért itt kerülném, hogy csak úgy lerohanom azzal, hogy Első Gyógyítóként szólítom meg. Nekem mondjuk ez is csak egy cím, ugyanakkor a perdaiak egészen másként állnak ehhez, és ez valahogy jobban tetszik. - Azzal, amit szeretek csinálni. - nem érzem, de látni, hogy “tűz” lobban szemeimben. - Szerkezetekkel foglalkozom, főleg olyanokat tervezek és készítek, amelyek mozgatják a tárgyakat, vagy fényt adnak. Láttam nálatok olyan malmokat, amiket vízbe tesztek, s a víz ereje mozgatja meg a lapátokat. Ami meg mozgatja az őrlőket, hogy lisztet készítsetek. Ezeket az erőket szeretem felhasználni. - a víznek pedig hatalmas ereje van, mint ahogy a szélnek és a Napnak is.
-Talán tehetnél egy próbát. *Válaszolom mosolyogva a kishitűségén. Az még senkinek nem okozott gondot, hogy megpróbált valamit, legfeljebb nem sikerült, de nem fekszik le úgy, hogy meg sem próbálta. * -Úgy tapasztaltam, hogy a saját fejük után mennek. Ránk nem hallgatnak, gondoltam talán ha a saját népükből tanácsol nekik valamit, jobban elfogadják. Például azt, hogyan kell vigyázni a természet egyensúlyára, hogy az ígéretet szokás megtartani akkor is ha az nehéz. Hogy érdemes megfogadni a jó szándékú tanácsot, még ha látszólag a saját érdekeik ellen való is. *A legfontosabbak, melyeket eddig nem sikerült megtenniük. Bár nem beszéltem minden kancellárral, valójában csak kettővel, de ahogy Callum Jenkins mondta, mindenben egyetértenek. Egyet kell érteniük. Sajnos rossz irányba haladnak. * -Mi együtt élünk a természettel, függünk egymástól. Ha a természet sérül, mi is sérülünk. Ezt is elmondhatnád a kancellároknak. *Sok minden mással együtt, de egyelőre nem akarom ráborítani az egész kívánságlistát. Bár ez az égi kissé fura, nagyon különbözik azoktól, akikkel eddig találkoztam, mégis úgy érzem jobban szót értek vele és neki talán nagyobb hatalma van, mint Vadembernek, aki nem léphet be a városukba. * -A mi harcosaink nem csak harcosok, nem csak védenek minket és vadásznak, hanem másban is teljesítenek. Van aki a családjával műveli a földet és van, aki korsókat készít. Úgy vettem észre eddig, hogy nálatok aki harcos, az csak azzal foglalkozik és aki a növényekhez ért, nem segít másban. Így hallottam azoktól akik gyakran járnak a városotokban. Természetesen lehetséges, hogy keveset látott. *Nem kardoskodom a véleményem mellett, azért is kértem, hogy ha tévedek javítson ki, mondja el mi az igazság. Szeretném jobban megismerni a népüket. Talán én is járhatnék többet az ő városukba, csak indok kell. Ezért is érdekel, hogy ő mivel foglalkozik, mert abból amit eddig láttam – ez igen kevés volt – nem derült ki pontosan. S korábbi gondolatom igazolásra lel, miszerint ő nagyon más, mint a többi égi. Azzal foglalkozik amit szeret…és látom a szemeiben villanni a lelkesedést és az örömöt. Elbeszéléséből azt értelmezem, hogy a mi szerkezeteinkhez hasonlókat tervez és készít, de inkább rákérdezek, nehogy félreértsem. * -Olyanokat, melyek nem maguktól működnek? Hasonlatosak a mieinkhez? Nem kell hozzá a Sel-Ogei? *Feszülten várom a válaszát, mert sok mindenre megoldást nyújthatna, reményre adna okot és érdemre. *
Kedves a mosolya, és nem ismeri a rendszerünket, igaz, én meg nem szeretem. A rendszerünket. Folytatja, s hallgatom, picit biccentve a fejemen, hogy figyelek. Kedvelem azt az egyenességet, ahogy beszél, ezt szeretem, a másik fajtához nem értek, így arra nem is volnék hajlandó válaszolni. Körbenézek, s sóhajtok egyet, majd leülök a földre. Tetszik a talaja, az otthoni kicsit más volt, s érdekes érinteni. Más struktúra, s más lehetőségek, mégis ugyanúgy terem benne minden szükséges, amiben a földinek kellett volna. - Ugyanez a fejünk után menés hozta azt, hogy végül itt vagyunk. Ha az nem térített minket észhez, szerinted a szavak hatásosak? -fejemet rázom. - Példamutató látni, hogy miként éltek együtt Perdával. Valaha mi is innen indultunk. Aztán ez az összhang eltűnt. Valóban vannak olyan közöttünk, akik úgy mennek a fejük után, mintha mi sem történt volna, s folytatnák ott, ahol abbahagytuk az út végén. Vagy elején. És vannak azok, akik úgy látják, hogy kiváló lehetőség leszámolni végre a régi rendszerrel, hiszen az okozta azt, hogy végül idejutottunk. - hallgatok egy kicsit. Ezzel még nem mondtam semmit. Azt főleg nem, hogy azt látom, az Ellenállás nem igazán tud haladni mindebben. Nem véletlen: már nem Dominiumon vannak, s technológiában is nagyon alulreprezentáltak. Más megoldásra is szükség van. - És vannak azok, akik nem akarják, hogy múltunk megismétlődjön, ám ezt az új építésével akarják elérni, miközben tanulnak azoktól - mutatok az ügyködő perdaiakra, majd rá. - akiktől megtanulhatják, lehet együtt élni úgy a természettel, ahogy ezt a régi hazájukban nem igazán akarták felismerni. - felismertük mi akkor ott, páran, csak késő volt már. - S teszik ezt úgy, hogy beépítik a mindennapi munkájukba, a fejlesztésükbe. - és belülről rohasztom a hal fejét. A hülyeség is lassan harapózott el közöttünk, évezredekkel ezelőtt, amit azután valóságnak vettünk, s nem is fog úgy működni, ahogy reméltük: a bolygó elpusztításával sem tanultunk, ami nagyon meglepett, amikor felébredtem. Már az is csoda, s ugyancsak dolgoznia kellett valakiknek, hogy ennyi évszázados rombolás után adta be a kulcsot a bolygó. Ennyi ideig nem lett volna szabad kibírnia. Nem érdemeljük meg a létet, ha EBBŐL nem tanultunk. A szavaimat nem hallották meg, s megértettem, máshogy kell tennem. Így ahhoz folyamodtam, ami segít, s úgy változtatja meg az egész játékot, hogy a játékosok a szerint játszanak, amiről nem is tudnak, hogy úgy játszák. Beépíteni a fejlesztésekbe azt, amitől meghagyhatjuk a természetet annak, ami. A Várost elcseszték kontárok, s lassanként sikerül úgy tervekkel megoldani, hogy ha évek múlva is, de újra a régi lesz a hely, s a Város is megmarad. Nem egyedül az én érdemem, vagyunk páran. Lehet máshogy is változtatni. Láthatatlanul, s még csak észre sem veszik, hiszen a folyamat nem látványos, s lassabb. - Előbb csak harcosokról kérdeztél, nem foglalkozásokra. Az első felében - nézek rá. - Értem kérdésedet. Akik kísérnek bennünket, főként harcokkal foglalkoznak, ez a feladatuk. Azon kívül foglalkozhatnak mással is, ha éppen nincsenek szolgálatban. Általában mindenkinek megvan a maga fő feladata, mellette mindenki azt csinál, amihez még ért. - azt senkinek nem kötném az orrára, hogy a másik munkám a hackelés. - Te is főként gyógyítással foglalkozol. Mellette biztosan van olyan más, amit még teszel. Vagy nincs? - tekintek újra rá. Az első kérdését nem értem, a folytatásával teszem össze a kérdésének értelmét. - Mit értesz az alatt, hogy hasonlatos a tiétekhez? Főként olyanokat tervezek, amelyek nem maguktól működnek, hanem szükséges valami erő, ami mozgatja. Még mi sem. - mutatok rá majd magamra. - sem működünk magunktól. Enni-inni, pihenni szükséges, hogy mozogjunk. Felkönyöklök a térdemre, megtámasztom fejem. - Jobban tetszik a ti megnevezésetek. Sel-Ogei. Itt minden mást is nagyszerűen fel lehet használni. Szél, föld hője, a nap fénye, a víz sodrása. Mind erőt ad, hogy mozgatni lehessen tárgyakat, fényt lehessen vele megalkotni. - amiért fáj mostanában a fejem, hogy olyan anyagra koncentráljak itt is, ami teljesen hétköznapi. Előszedtem a régi kutatásokat, amelyek kristályokkal kísérleteztek, előbb meg kell találni a megfelelőeket, a Sel-Ogei nagyon ritka a szükségletekhez képest.
*Leül a földre, de egyelőre nem követem, helyette teszek egy fél fordulatot, hogy körülnézzek, de a figyelmem továbbra is az övé. Hallottam már arról miért kényszerültek arra, hogy elhagyják a hazájukat és nem örültem neki amikor megtudtam. Az ő szavai is engem igazolnak, hogy képtelenek megváltozni, lemondani a kényelemről mi megadatott nekik és keményebben dolgozni azért, hogy jobbá tegyék a világukat. A mi világunkat. Nem tartom az égieket ostobának, inkább önzőnek, makacsnak. Természetesen vannak kivételek és úgy tűnik, hogy Zach közéjük tartozik.* -Össze kellene fognia azoknak akik ez utóbbit vallják. Te egyedül valóban nem tudsz változtatni, de sokan igen. *A hegyi nép is e változtatás mellett áll és nem hiszem, hogy csupán azért, mert így maguk mellett tudhatják a perdai népet. Ők már alkalmazkodtak és megértik, hogy lehet másként is. * -Többen vagytok mint gondolnád. *Jegyzem meg mosolyogva, majd leguggolok mellé s úgy nézek fel rá. Érzem a lelkéből fakadó szomorúságot és tehetetlenséget, jóllehet egyáltalán nem tétlenkedik, de a kettő nem ugyanaz. A megjegyzése felkelti érdeklődésemet, nem tudom elképzelni hogyan értette, hiszen még a munkáját sem értem teljes egészében, ezért rá kell kérdeznem. * -Beépítik? Te? Hogyan? *Érdekel, mert bár nem olyan heves és drasztikus, mint a hegyi nép akik a saját népüket, kényszerűségből kifosztják, mégis van benne elég lázadó szellem és ez érdekes. Csendben lázadni? Ez is olyan égi dolog lehet. Ahogy az is amit eddigi tapasztalataim szerint állítok, hogy mindenki csak egy valamivel foglalkozik, de nyitva hagyom a lehetőségét annak, hogy kijavítson. Sok mindent nem tudok még az égiekről, főleg azokról nem, akik a városukban élnek, oda nem szoktam bemenni. Nem szeretem, nem kívánom, nem vágyom arra, hogy ott legyek. Amikor oda kellett mennem, úgy éreztem a maga ház bármikor rám borulhat és összenyom. Rossz érzés volt. Próbálom értelmezni azt amiről beszél, közbe kérdezek, hogy tudjam jó úton járok-e, nem akarom elkövetni azt a hibát, hogy elsőre következtetéseket vonok le. * -Értem. Ha nincs dolguk, mással foglalkozhatnak, de azzal nem a közösséget segítik, hanem a maguk szórakoztatására csinálják? *A perdai is csinálhat bármit ha épp nincs dolga, nem a maga feladatival foglalkozik, de általában akkor másoknak segít, nálunk mindig mindenhol elkél a segítő kéz, de senki nem érzi kötelezőnek. * -Segítek másokat, ha hívnak, ellátogatok más falvakba, vagy a Dannhoz Cadarba. Ő volt a mentorom, apám helyett apám. De ha kell megvédem Elorakot, tudok harcolni…bár nem olyan jól, mint a húgom. *Elmosolyodom, mert elég mókás volt abba belegondolni, hogy a húgom, akit nekem kellene megvédenem, sokkal jobb harcos, mint én, és inkább én szorulok az ő védelmére. Nem tudom, talán a szerkezetekről mondottakat is félreértem, minden bizonnyal azért, mert nincsenek ismereteim róluk. Van bizonyos elképzelésem, ami nem biztos, hogy helytálló, de majd Zach kijavít.* -Ami nem magától működik, segíti valami erő, mondjuk a víz? Ami magától működik, ahhoz nem kell víz, ahhoz kell csak Sel-Ogei. Guruló szekeretek, vagy az égi hajók. Nem víz működteti, nem is ti hajtjátok, nem kell etetni. *Kicsit zavaros, de talán rájön, hogy nem tudom pontosan meghatározni az elektronikus működést, nem tudom mi az. Számomra a nem amgától működő az az, amit meg kell hajtani erővel, de mindegy, hogy perdai erő, vagy a víz segíti, vagy a szél, vagy épp egy molaf húzza. * -Igen, jó név. A Fény Köve, Shiennel fénye és Shaz`or ereje kovácsolódik össze benne, mert ők ketten régen egy pár voltak, de csak egy szempillantásnyi ideig amíg kezeik össze nem értek. Shaz`or ereje teremtette a Perdát, de Shiennel Fénye nélkül nem volt élet. Csak akkor amikor lábai érintették a holdat, indultak meg a folyók és növekedtek a növények, akkor lett szél amikor meglebbentette fenséges haját és egyetlen pillantására lobbant fel a fény a napban és a csillagokban. De amint megérintették volna egymást, felragyogott a Sel-Ogei, kettejük ereje pedig kioltva egymást eltaszította őket a másiktól. Sohasem találkozhatnak, ahogy a fény követi a sötétséget, úgy követi Shiennel is Shaz`ort. *Röviden, a távolba meredve mesélem el Isteneink történetét, melyből világosan kitűnik, hogy bár soha nem lehetnek együtt, a másik nélkül nem boldogulnak. Az összetartás népünk életének alapja, ahogy a természettel való együttélés is Shiennel és Shaz`or öröksége. Ám ebből aztán felrázom magam és Zach-re tekintek ismét, szemeimben lelkesedéssel és reménnyel.* -Sok ilyet tudsz? Ezek a szerkezetek mekkorák? Lehetnek nagyok is és akkor sem kell hozzájuk a Sel-Ogei?
Csendben hallgatok egy ideig. - A kellene szónak van egy olyan értelme, hogy akarata ellenére teszi és ezt mindenki elvárja tőle. Ez belső döntés és senki sem várhat el, senki sem kényszeríthet. És nem vagyok ebben egyedül. - halvány mosoly kél ugyan ismét szám jobb sarkában, azután eltűnik. - Kikre gondolsz? - nézek rá kérdőn. A virágnyelv annyira nem a világom, hogy nem igazán értem az utalgatásokat, sőt, semennyire sem. Megtámasztom halántékomon a behajlított ujjaimon fejem, úgy nézek rá. - Úgy hiszik az égiek, vagyis mi, hogy kellően megtanultuk, hogy annyit vegyünk el, amennyi szükséges. Meghatározzák, mennyit ehetsz, hogy képes legyél egészséges maradni. Vannak, amiket újrahasznosítunk, használunk. Ugyanakkor nem tanultuk meg pont azt, amiért az otthonunk azt mondta, elege van belőlünk: a mértékletességet az élet minden területén használni, ugyanígy az elménkben. Nem csak én, és ha engem kérdeztél, azon kívül, hogy annyit fogyasztok ételt, amennyi szükséges, figyelek arra, mit használok, hanem a fejemben rendet rakok abban az értelemben, amit például a városunkban láthattál. - tudom, hogy járt bent. - Az amit ott láttál, mi úgy hívjuk, nagyzás és elidegenedés. Nincs bent a természet, azt otthon is elpusztítottuk. És több teret használunk fel a természetből, mint amennyire szükségünk van, sokkal több anyaggal, mint amennyiből egy sokkal élhetőbb élőhelyet megalkothatnánk. És nem értjük meg, hogy nem a népünk szaporulata az, ami fenntart bennünket, hanem az, ahogy gazdálkodunk a rendelkezésre álló forrással. - már azt sem értem, hogy ezzel a rendszerrel, amit kialakítottak az évtizedek alatt, hogyan nem pusztultunk ki. - És felhasználom a fejlesztésekbe is. - mutatok a mini-gátra, amit az öntözéshez fognak felhasználni. - Minden a közösséget segíti. - nézek rá értetlenül, s inkább felteszem a kérdésem, s végighallgatva, összegzem magamban. - Ezt értem. A hobbidra értettem a kérdést. Ilyesmit nálunk is csinálnak, amit te említesz, az mások felé irányuló közvetlen szolgáltatás, igen. Amire a kérdésem vonatkozott, az az, amit akkor is csinálnál, ha senki sem kérne meg rá, mert örömöd leled benne. Valójában az is segíti a közösséget. Egyrészt feltölt téged, így frissebben fogsz bele dolgokba, másrészt rajta keresztül képességeket sajátítasz el, amit fel tudsz használni akkor, amikor másokkal vagy együtt. - nekem nem megy a nem logikus értelmezés és a kommunikáció, de nem is töröm magam érte. Figyelem a szavait, s azonosítom azok alapján, mire gondolhat. Leveszem az okos karórám, s felé tartom, megnyomva rajta egy részét, és felugrik egy hologram rajta, mutatva a Városban lévő időt, kékes-fehér ragyogással 3D-ben. - Mint például ez?- ha el akarja venni, engedem. - Az ilyenekben például azt tervezem, hogy minél tovább tudják nézni, ami szükséges benne, s minél kevesebb erő legyen szükséges hozzá. Mértékletesség. Ha nem lenne jó a memóriám, szavainak érdektelensége okán már régen nem figyelnék rá, ám visszakapcsol az egyik magyarázatának részére. Elég ostoba magyarázat, ezért sem szeretem annyira a mondákat, legendákat, ám amik megmaradtak, azokat viszont átnézem, mert vannak olyan dolgok, amiket még jó kétszáz éve sem értettünk meg, nem azért, mert nem tudtunk lefordítani: nem volt ott a technológiánk. Azóta pár fejlesztést elindítottam azok alapján, éppen ezért, ahogy beszélni kezd, ahol engem érdekel a téma, kezembe veszek egy ágat, s mezítelen lábam előtti homokos részen rajzolni kezdek. - Ezt mondták neked? Valami kimaradt a történeted meséléséből. - megtalálom a logikai bukfenceket. Lerajzolom a bolygót és a holdakat. Ami meglepett, hogy holdnak nevezik a perdaiak a bolygót, amin élnek. Mi persze akkor is bolygónak neveztük volna, ha valójában magán a Holdon éltünk volna. A perdaiaknál viszont ez is mutatja józanságukat, hogy tudják, hol helyezkednek el a világban. Máris bölcsebbek még asztronómia terén is. Majd a rajzomat elkezdem összekötni, amilyen sorrendben beszélni kezdett. Még nem találkoztam ezzel a jellel, de ha megvan ez a történetük, akkor kell lennie ilyen jelnek is. Egyiptomiak és suméé... aakkk... sumérok. Nekik voltak olyan ábráik, amikre vakarta mindenki a fejét sokáig, s csak a technológia fejlődése (és makacs ostobaságunk vagy ostoba makacsságunk elengedése) adta meg a választ. - Van ilyen szimbólumotok? - nézek rá. - Hogy értve, hogy sok ilyet tudok? Történetet, amit mondtál, szimbólumot, vagy... szerkezetet?- aztán megértem. - A szerkezet. - bólintok. - Van, amit felváltottunk már, hogy ne Sel-Ogeit használjuk fel, és azt dolgozzuk tovább, hogy ha utazunk fenn, magasan az égben, akkor is legyen erő, ami mozgatja az égi hajókat. - máshogy is fel lehet használni a nap mágneses erejét, csak ahhoz idő és jó pár kísérlet szükséges.
*Érdekes, hogy ahány égivel találkozom, mind másképpen értelmezi ugyanazokat a kifejezéseket. Nehezen ismerem ki magam rajtuk, pont emiatt a különbözőség és sokszínűség miatt. Olykor én is félreértem őket és a magyarázat sem sokat segít, de igyekszem ilyenkor kikeveredni a szavak útvesztőjéből.* -Én nem érzem úgy. Csak javasoltam valamit, egy lehetséges utat mutattam, nem szándékoztalak semmire sem kényszeríteni. *Távol álljon tőlem, sosem tennék ilyet szemben az égiekkel, akik sok mindent kényszerítenek a saját népükre és sajnos most már ránk is. * -A hegyi népre. Ti úgy nevezitek őket, hogy ellenállók. Helytálló szó, mert ellenállnak a ti vezetőiteknek, de nem állnak ellen annak ami ésszerű. Tisztelik a Perdát. *Nem gondolom, hogy hiba volt elárulni kikre gondoltam, mert ennyivel nem árultam el semmit a hegyi népről, másrészt miért ne beszélhetnék róluk? Ugyanúgy a Perdán élnek és elmondhatom, hogy nekünk tetsző módon. Mindaz amit elvárnánk a többiektől, nagyon messze áll tőlük sajnos és ezt Zach szavai igazolják is. Néhány megjegyzésre bólintok is, mert magam is láttam és Callum Jenkins nem győzött meg a szükségességéről. Bármennyire is próbál minket megismerni, egyszerűen képtelen felülemelkedni a népe ideológiáján és képtelen megváltozni. * -Kevesen osztják a gondolataidat. *Kissé lemondóan sóhajtok, de nem reményt vesztve. Azonban nem tudom hogyan gondolta mindezt beépíteni a fejlesztéseibe. Még mindig nem tudom mik azok a fejlesztések, miket fejleszt és hogyan lehet a gondolatokat beépíteni a szerkezetekbe. * -Hogyan használod fel? Hogyan mutatod meg másoknak mire gondolsz? *Nem értem, hogy a beszéd miért nem elég. Nálunk ha akad valami amit meg szeretnénk osztani másokkal, akkor elmondjuk és meghallgatnak. Ha érdemes felhasználni, ha mindenki úgy érzi a népünket segítené, akkor elfogadják. Senki nem áll ellen csak azért, mert nem neki jutott eszébe, senki nem gátolja a másikat, ha az amit csinál, a népünket szolgálja. Az égiek mások és itt megmutatkozik az önzőségük. Mi mindent a közösségért teszünk, nem is tudom mi az a hobbi, erre nincsen perdai szó.* -Mi az a…hobbi? *Az összes többit Zach próbálja nekem elmagyarázni, meghatározni más szavakkal, de, hogy őszinte legyek nekem kissé zavaros ez a bonyolult körülírás. * -Ó! A gyógyításra sem kérnek meg és a gyógyfüvek gyűjtésére sem. Szívesen teszem és örömömet lelem benne. Miközben gyűjtöm a gyógyfüveket, kapcsolatba lépek a természettel, a növényekkel, az állatokkal, a kövekkel, a földdel. Ha pedig szeretnék feltöltődni, úszom egyet. Leginkább az Emlékek barlangjában szeretek úszni, de megfelel az Irlian is. *A tó aminek a partjára Elorak épült. A legnagyobb, de az Emlékek barlangjában lévő tó csodálatosabb és ott van a Szent tó is, ahol rengeteg Deloris él és a tó mélye varázslatos. A felém nyújtott karperec csak annyiban kelti fel az érdeklődésem, mint a gyógyítójuktól kapott szerkezet, ami belelát a testbe. Hasonlót mutatott Callum Jenkins is. Nem veszem el, csak jobban előrehajolok, hogy megszemléljem, honnan jön ki belőle a fény. * -Ez mire jó? Belelát a testbe? Mit mutat? *Nem ismerem a jeleket, nem tudom értelmezni azokat. Nem tudom mire jó és miért kell a karján hordani. Az égiek folyton hordanak magukon valamit, vagy a kezükben, vagy a táskájukban, mindig van náluk valamilyen szerkezet. * -Ezek nélkül nem tudtok létezni? *Teszem fel a gondolataimból adódó kérdést teljesen ártatlanul és mentesen minden gúnytól, csupán a puszta kíváncsiság vezet. Úgy gondolom, hogy az érdeklődés őszintesége kölcsönös és amikor ő kérdez a Sel-Ogei-ről, elmesélem neki Isteneink történetét. Bár figyel, nem olyan odaadással, mint Callum Jenkins és még hibát is talál benne, mely kérdésre értetlenül nézek rá. * -Az lehetetlen. Az Emlékek Őrzője mindenre emlékszik. *Némi rosszallással a hangomban figyelmeztetem arra, hogy népünk egy megbecsült tagját vádolja olyasmivel, ami Isteneink létét vonja kétségbe. Ennek ellenére érdeklődéssel figyelem a rajzát, amit nem nagyon értek, lévén csak egyszer láttam Callum Jenkins jóvoltából a Perdát, a Yorubát és az Aquillont odafentről, az égből. Jobbára azzal voltam elfoglalva, hogyan néznek ki messziről, egy olyan távlatból, amit talán még az Emlékek Őrzője sem láthatott. * -Nem emlékszem, hogy valaha láttam volna ilyet. *Adom meg végül a választ és biztos vagyok abban, hogy ilyen szimbólum nem létezik egyik tekercsben sem, annak ellenére, hogy én sem láthattam mindent. Pedig Dann Tierran sokat megmutatott míg a tanítóm volt, jóllehet azok inkább a gyógyítással foglalkoztak és a gyógyítói képességgel, mely még mindig hiányos a koromat és eddig megélt tapasztalataimat tekintve. * -Sok szimbólumunk van, melyek a történeteket mesélik el, mely népem életét követi a kezdetektől, de ez biztosan nincs köztük. Mi ez? *Kíváncsian várom a válaszát, hiszen érdekel mit talált a Perdáról, miért kötötte össze a többi holddal és mit olvas ki belőle. Mi lehet az amit még nem tudunk? Bár kétlem, hogy olyat tudna mondani, amiről az Emlékek Őrzője sem tud, persze ő sem mesél el mindent mindenkinek. Talán érdemes lenne megvitatni vele egyszer. A nem tudáshoz a jelenben hozzátartozik sok olyan dolog ami az égiekkel kapcsolatos és engem leginkább Zach szerkezetei érdekelnek, melyekhez nem kell felhasználni a legnagyobb kincsünket a Sel-Ogei-t. * -Szerkezetet. Sok olyat tudsz amihez nem kell a Fény Köve? *Érdekel mennyi van és miben segítheti az égieket, mennyire teszi könnyebbé az életüket, hiszen ha sok ilyen van, akkor érdemes lenne megvitatni a kancellárokkal s talán akkor nem akarnák annyira a Fény Kövét elvenni tőlünk. * -Ó, valóban? Nem kell a Sel-Ogei a Dwa`woruuhoz? Erről Callum Jenkins is tud? *A legfontosabb, hiszen tőle hallottam arról, hogy milyen fontos számukra, hogy az a lebegő szerkezet működjön és ne csak azokat tartsa életben akik ébren vannak, hanem azokat is akik jeges álomba szenderültek. *
- Értem. - szeretem a definíciókat. Előre visznek, hiszen a megértésben segítenek, sokan azonban vita generálására használják fel, mert hogy amit ők gondolnak, az az igaz. A következőre ismét érdeklődéssel nézek rá. - Nem állnak ellen, ami ésszerű? Ezt miként értelmezzem? Mi ésszerű? És mi az, tisztelni? - sosem értettem ezt a szót, s lehet, elmondja, akkor sem fogom felfogni. Elmosolyodom. - Miért a mennyiséget helyezed a minőség elé? Nem az számít, hányan gondolják ezt, hanem kik. És hogy azok hol helyezkednek el. És nem a vezetőkre gondolok feltétlenül. Egy vezető nem fog odaállni a tervező asztal elé, és megtervezni az erőt megfelelően és gazdaságosan működő dolgokhoz. Ellenben aki ért hozzá, el tudja érni, hogy ez így legyen. Nem mindig a nagy és nem mindig a tömeg számít. - ezek szerint Perdán is felülről lefelé van? Nem így láttam eddig. - Tudsz futni? - nézek rá. - És hogy tanultál meg? Úgy, hogy mások szóban elmondták neked, vagy egyszercsak elindultál? Van, hogy nem a szavak azok, és a mutogatás az, ami előrevisz. Nézd például a gátat. Te megkérdezed, miért azt a fát teszi a zsilipbe a sz.. mesterember? Nem. A mesterember tudja, mi való oda, s mindig kísérletezik azon, hogy a legjobbat hozza ki. Nem fogja nekem elmagyarázni, hogy az a fa jobban ellenáll a nyomásnak, mint az előző, és nem vetemedik meg annyira, így könnyebb le és felhúzni, vagy elhúzni. Mert beleteszi, és én csak azt látom, hogy ez a fa tovább és jobban bírja. Használat közben jön a megtapasztalás. Nem kell tudnom ahhoz, hanem csak rábíznom magam arra, aki ért hozzá. Én így dolgozom az erők felhasználásával. Értetlenül nézek rá. - Most mondtam el. - s nem hiszem, hogy nincs hobbija, látom, mikor itt vagyok, hogy vannak olyan elfoglaltságaik, amiket a maguk örömére tesznek, ám más is hasznosul belőle. Éppen ahogy az előbb elmondtam. - Tessék. Akkor meg is van a hobbid. Feltölt, szeretsz vele foglalkozni, és az már csak egy hozadék, hogy ezzel másoknak is segíthetsz.- nem hiszek abban, hogy minden tettük másokért van. Aki ilyet mond, az önmagát csapja be. Én önző vagyok, a hobbimnak élek, csak ebből mindenki hasznosul, ennyi az egész. - Nem. Az időt. De nem ezért mutatom. Energiával működik. És minél kevesebb felhasználásával tudja azt, amire szükségünk van tőle, annál több energia marad meg. Érdekes kérdést tesz fel, csak hát megint ott tartunk, ahol eddig. - Hogy érted, hogy nem tudunk létezni? Mit értesz alatta? -mindenkinek mást jelenthet, és azért ők egészen másként élnek, mint mi. Nekem felfoghatatlan, amiként élnek, ugyanakkor egészen máshogyan érzem magam közöttük, még ha időbe is telt, mire ki tudtam rángatni a gondolataimat magamból, hogyha velük beszéltem. Nem szeretek felszínesen beszélgetni, és az időjárásról csevegni. És szerencsére őket nem verte meg az élet ennek a technikájával. Ahogy erre rájöttem, máris jobban volt kedvem kommunikálni velük. - Ebben nem kételkedem. - csak neki nem mond el mindent. Én sem mondom el egy elsőévesnek a kvantumgenerálást zéró gravitációban. Ahhoz még nem ért oda felfogásban. - Rendben. - és ez meg is erősíti az előző feltevésemet. A mesélőjük sokkal több mindent tud, mint amit elmond, s okkal nem oszt meg dolgokat egyes e... perdaival. - A teremtést jelenti. Amikor a semmiből létrejön a mindenség. - a Nagy Bumm is beletartozik, de most nem fogok előjönni ezzel. Meg a kvantummezők egybeolvadásáról sem fogok rögtönzött kiselőadást tartani, ha már itt tartunk. - Igen. - ez kérdés egyáltalán? Ezen dolgozok, dolgozunk. Ezen is. Elnevetem magam, s jókora szomorúság is van. Mert megint úgy látom, nem hallják a szavaim, a saját gondolatukat igen. - Azt mondtam, hogy azon dolgozunk. Nem azt, hogy van. - nézek rá. - Sokat fel tudunk váltani a Nap fényét felhasználva, ezt tesszük a Városban is, így nem Sel-Ogei az, amire szükségünk van ehhez. Van, amihez idő kell, s még nem tartunk ott, hogy teljességében ki lehessen jelenteni, egyáltalán nincs szükségünk rá. Nem tudom, nem foglalkozom azzal, mit tud ő, és mit nem. Nem mellesleg, egy nevet azért még kihallanak a beszélgetésből, szóval csak óvatosan, ha nem akarod, hogy utána megkérdezzék, miért hallották beszélgetés közben. - ugyanolyan arckifejezéssel teszem szavaim végét, mint ahogy az elején beszéltem, így nem feltűnő. Valójában azért dolgozom ezen, mert azon tervemet, hogy továbbálljunk innen, nem adtam fel. Ez nem a mi élőhelyünk, nincs jogunk itt lenni. S nem mellesleg, elég durván beleavatkoztunk megjelenésünkkel a fejlődésükbe, amit szerintem tilos lenne megtenni. Titokban leszállni, ahol nem látni, begyűjteni valamit, és haladni tovább, ha annyira nélkülözhetetlen valami van a bolygó, hold felszínén. Ehhez pont nem volt jogunk.
*Azt gondoltam Zach tudni fogja mi az az ellenállás, hiszen az ő népe találta ki, de nekem kell megmagyaráznom mire gondoltam. Ugyanígy az ésszerűséggel. * -A te néped, a vezetőitek nem fogadják el azt amit mi tanítottunk volna a Perdáról, az itt élésről. A maguk feje után mennek, pedig ésszerű lenne arra a népre hallgatni, mely itt él már a Teremtés óta. Nem barátot és segítőt láttak bennünk amikor ide érkeztetek, hanem el akartak venni mindent, amiről azt sem tudták, hogyan működik. Tisztelni a Perdát annyit jelent, hogy együtt élni vele, elfogadni azt amit nyújt, és megadni azt amit kér. Nem többet elvenni. Ismerni az egyensúlyt és megtartani azt. *Hosszasan sorolhatnám a hibáikat, de ebbe most nem megyek bele, remélhetőleg Zach is a maga gondolkodásával megérti miről beszélek. Van azonban valami, amit ő tanít nekem és elmosolyodom amikor jobban belegondolok a szavaiba. * -Egy Deloris nem világítja meg a tavat egyedül. Igazad van, a vezető nem teszi meg ha nem ért hozzá, de elfogadja azt, aki ért hozzá és nem szégyell tanulni. *Nem nyertem betekintést az égiek életének működésébe, de az amit eddig tapasztaltam, arra enged következtetni, hogy pusztán büszkeségből gátolják egymást. Sokkal fontosabb az akarat, mint az elfogadás. De persze lehet, hogy a nagy egészben ez nem így van, de kétlem, hogy sokkal jobb lenne. Zach magyarázása néha egészen vicces és bár egyszerű, sok szót használ ahhoz, hogy valamit elmagyarázzon. Ráadásul remekül beszéli a nyelvünket, amit tisztelek és becsülök benne, mert vette a fáradtságot, hogy megtanulja, hogy megértesse magát velünk, eszköz nélkül. Először nem értem hogy jön ide a futás, egészen távol áll a szerkezetektől és a kérdésemtől; látszólag. De megint megmosolyogtat. * -Engem érdekel, miért azt a fát teszi oda és megkérdezném, hogy legközelebb tudjam a választ, ha valaki megkérdezi tőlem. Nem kell várnom a megtapasztalásra. *Ez az én meglátásom. A hobbival kapcsolatban már kevésbé vagyok határozott, hiszen még perdai szó sincs rá, de valamiért örülök, hogy nekem is van most már.* -Igen, ez jó. Van hobbim. *Furcsán, idegenül cseng ajkaimról a szó ahogyan próbálom megfelelően formálni. Annyira tetszik, hogy félő, ezzel fogom holnaptól perdai társaimat nyaggatni. Abba viszont bele tudok kötni amit a karperecről mond. * -Mi a napból és a csillagok állásából tudjuk az időt. Az semennyi energiát nem kíván. *Nos, lehet, hogy nem annyira pontos, bár erről sincs fogalmam, de mi nem sietünk sehova. S úgy vettem észre, minden éginél van legalább egy ilyen szerkezet, másféle, kicsit nagyobb és képet is mutat, valamelyik beszélni is tud. Sosem értettem miért kell olyan Callum Jenkinsnek is, hiszen ő is tud beszélni. * -Ha nem lenne neked ilyen, hogyan élnél? Tudom, képes lennél levegőt venni és enni és inni, de ha nem tudnád mérni az időt mert nem lenne….nem tudnál dolgozni sem? Nem tudnál semmit sem csinálni ha nem lenne? Mi perdaiak mindent megoldunk ilyen szerkezetek nélkül és a képességeink sem kellenek hozzá. Építünk házakat, főzünk, elvetjük a magokat, learatjuk a termést….nektek mindig a kezetekben van. *Kicsit viccesen azt gondolom az a harmadik kezük. Még a hegyi nép is használ olyat, de Vadember azt mondta nem tudja úgy használni, mint azok akik a városukban maradtak és akik az égi hajón élnek. Valami hiányzik, ami ott meg van. De sokkal önállóbbak nélküle. Mindehhez távolról hozzátartozik a mi Teremtésünk története és kételkedést hallok ki a hangjából, amikor rábólint. Engem viszont az érdekel jobban amit a porba rajzolt. * -Ó, ti így jelölitek? Nektek is volt ilyen? Elmeséled? *Elzsibbadtak a lábaim, így leülök a földre, úgy kényelmesebb, Zach sokat beszél, ami tetszik és érdeklődve hallgatom, ahogy a Sel-Ogeiről is, de valamit félreérthettem, vagy túlságosan lelkes voltam abban, hogy nincs mindenhez szükségük rá. Be is ismerem, bár én nem a figyelmetlenségnek tudom be. * -Bocsáss meg. Félreértettelek. Szóval te azon dolgozol? Ennek örülök. Ha bármiben a segítségedre tudunk lenni, kérlek szólj. *A figyelmeztetésre önkéntelenül az őrök felé fordulok, akiket perdai társaim lefoglalnak, ha egyáltalán szem előtt vannak. Sokkal halkabban, szinte cinkosan suttogva egyezem bele a tanácsba.* -Rendben. Nem mondok neveket. Mások is foglalkoznak azzal amivel te? Hogy ne legyen szükség a Sel-Ogeire. Ca….Ő azt mondta nagyon sok energia kell az égi hajóhoz. Sokkal több, mint a városotokhoz. Te meg tudod becsülni mennyi kellene ahhoz, hogy el tudjatok menni és életben maradjatok sokáig? *Nem adtam fel a reményt, hogy elmennek. Akkor sem ha épp a maradásuk feltételein dolgozom. *
Szavai után csendben maradok, értelmezem. - Vagyis az észszerű a dolgok helyes megítélésének képessége, vagyis az a helyes, amit ti tesztek, nem azt, amit mások. - bólintok, megértve, mit is gondolt észszerű alatt. - Mert úgy hiszik, nekik nem marad, és hogy nekik ez jár. S ha nem adják, akkor veszik. Azt hittem, hogy ebből kinőttek a hosszú út alatt. - hosszúnak ugyan nem hosszú, emberi élethez viszonyítva, igen. - Éppen ez az, amiért az otthonunk elpusztult. Elpusztítottuk. Pedig voltak népeink, akik együtt tudtak élni a bolygónkkal, őket... - inkább nem folytatom, szerintem egyértelmű.... - Köszönöm a kifejtést. Elmosolyodom. - Tanulnia sem szükséges. Csak hagyja, hogy akik értenek hozzá, saját belátásuk szerint tegyék, amit helyesnek tartanak, hiszen ők értenek hozzá. - Nem tőled fogja megkérdezni. - mosolygok. - Hanem a zsilipkészítőtől, aki ért hozzá. Te csak tudni szeretnéd, mert kíváncsi vagy rá, ettől még nem állsz neki mindenkinek zsilipeket készíteni. Feltételezem. - nézek rá. Figyelem, ahogy ízlelgeti a szót. Pedig ha valakik, a perdaiak tudják, mi az a hobbi, kikapcsolódás. A mi értékrendűbe ez a lustaságot és az értéktelenséget tenné, annyira beleverik az emberbe, hogy legyen rabszolga. Én ezért választottam a hobimmat munkának: senki nem szólhat rám, hogy henyélek, hiszen “dolgozom”. Ha tudnák, hogy ez tart életben.... - Érthető, hiszen itt vagytok, a nap felkel, lenyugszik. Az égben nem úgy süt a nap, s nem is mindenhova. Ezzel tudjuk segíteni a szervezetet... helyettesíti a napszakok váltakozását, ami nincs meg az égi madárban. Figyelem válaszát. - Nálunk nincs felkelő nap, lenyugvó nap. Az ég egészen másként viselkedik és a fények is, olyan magasan. S az emberi szervezet ennek hiányában megbolondul, nem tudja, mikor szükséges kelnie, feküdnie. Szerkezetetek pedig nektek is van. - mutatok a zsilipre, s az eszközökre, amikkel készül. - Vannak népek, akik ezt használják erre. Mások mást. Sokféle teremtés történetünk van, ahány nép a népen belül, annyi van. Mint égen a csillagok. Ám... mindegyikben van közös, azt el tudom mondani... - nézek rá, helyet hagyva neki, s elsimítom kezemmel a talajt, újra kézbe véve az ágat. - Nem tudom úgy előadni, ahogy te mondtad. Kezdetben volt a sötétség. Nem létezett semmi, sem anyag, sem tér, sem fény, semmi. Majd a semmiben egy apró pont kezdett fényleni - teszek egy pontot a homokba. - Majd a semmiből hirtelen fény tört elő, a ponton keresztül. - megrajzolom a két félkörívet. - Majd lett az anyag, a mindenség. Létrejöttek a napok, csillagok. - megrajzolom a félkörívek metszéstartományában a kört, ami nem feltétlenül ezt jelenti, de így is megfelel, lényegi értelme ott van. - Létrejött a természet, majd jöttek az emberek. - amikhez hozzájutottam anyagkeresés közben, sok minden teremtést meséltek, nem igazán érdekelt, csak az agyam mindent nemcsak megjegyez, de elő is hív, mint most is. - Nem bántottál meg. - nem is tudna. Az érzelmi huzalozást valaki nagyon kifelejtette belőlem születéskor... - Igen. És most is azt teszed. - mutatok a zsilipre, s a földön lévő rajzra. Ami atomhasadásnak is a leegyszerűsített rajza, de ebbe sem megyek bele. - A suttogás is gyanús. - felvenni meg nem tudják a beszélgetést. Arról mindig gondoskodom, hogy időnként legyen kiesés. Furcsa mód, mindig a fontos dolgoknál döglik be valami.... Szavai végére ránézek. Hosszasan. Merthogy azt mondta ki, amit én is akarok. Felpakolni az egész hebrencs bandát, mindenkit! És elhúzni innen. Már így is elég nagy sebet ejtettünk Perdán. - Azt mondtad ki, amit én is szeretnék. Semmi jogunk nem volt arra, hogy leszálljunk hozzátok. - kimondtam. Lehet rám vetni a követ, de gondolataim menetét helyesnek tartom, hiszen egy nálunk technikailag fejletlenebb civilizációhoz szálltunk le. Csoda, hogy nem tört ki pánik. Meg kellett volna őket hagynunk saját ütemük fejlődésében. Jól belerondítottunk, elhoztuk a fertőt, és teljesen jogosan akarnak minket kihajítani. Kinek is kell a szemét, főleg, ha nem az övé? - Habár tanulhatnánk tőletek, hogy miként tudunk együtt élni a bolygóval. - ha már a saját népeinktől nem tanultunk... Elsimítom az ábrát, s elkezdem a napot rajzolni, hozzá egy hajót, majd egy vonalat húzok hozzá. - A hajó ilyen fokú mozgatásához, az égben, naptól távol, szükség van a Sel-Ogeire. Vannak elméletek a napenergia más felhasználásához, hogy feltankolva hosszú utat tehessünk meg, azonban ahhoz még nem tartunk ott, dolgozunk rajta. Amit itt csinálok, az az, hogy itt miként tudunk megfelelő mennyiségű energiát előállítani.
-Igen. Mi tudjuk mi a helyes, mert itt élünk régóta. A tudás apáról fiúra, anyáról lányra száll. *Bólintok rá, hiszen így értettem. A népünkben benne van a tanulás iránti igény és vágy, ha valaki jobbat tud mondani és az bebizonyosodik, akkor épesek vagyunk változtatni, de az égiek eddig nem tudtak jobbat mutatni. Pontos meghatározást ad magukról, vagyis azokról az égiekről, akik magukkal hozták a rossz tudást és nem ismerték fel, hogy az rossz.* -De hiszen mindenkinek jut ha jól használjuk fel. *Ne értem miért érzik úgy, hogy kevés ami van. Nem értem, hogy ők másképpen gondolkodnak, hogy mindig több kell, mint amennyi a másiknak van. Nem értem, hogy ettől miért jobb nekik. Zach más, és ez a szavaiból kitűnik, de hogyan győzhetne meg mindenkit a maga igazáról, a mi népünk igazáról? * -Talán több idő kell, hogy rájöjjenek és elfogadják. *Nem akarom védeni az égieket, mégis úgy hangzik. Én inkább ostobáknak érzem őket, legalábbis néhányukat. Callum Jenkins nem ostoba, mégis azt az utat járja amelyiket nem kellene. Ezt sem értem. * -De ha tudják, miért nem úgy csinálják? *Megint csak az önös érdek vezérli őket? Rájöhettek volna arra is, hogy amit másokkal tesznek, az rájuk is hatással van. Bolondok az égiek. * -Ez így működne. De nem hagyják ugye? Miért? Mindig ide lyukadok ki. Miért? Képtelen vagyok felfogni miért tesznek olyat amiről tudják, hogy rossz. A zsilipekről való kifejtős részbe kicsit jobban belegabalyodunk, halkan felnevetek ahogy elképzelem magam zsilipeket készíteni. * -Nem, minden bizonnyal nem állnék neki, de jó érzéssel tölt el, ha tudom mit hogyan és miért csinálnak. El tudom mondani a gyerekeknek ha kérdeznek, aztán akit jobban érdekel, elküldöm ahhoz aki ért hozzá. *A mi társadalmunk egészen másképp működik. Ha nem is értünk mindenhez, tudjuk hogyan működik, mesélünk a gyerekeknek róla, hiszen ők a mi jövőnk. Így mérjük fel azt, hogy ki az akinek érzéke van a dolgokhoz és ki az akit másfelé kell terelni. Mindezt még az első képességének megjelenése előtt. Én is már azelőtt érdeklődtem a gyógyítás iránt, jóllehet ez csak utólag tűnt fel mindenkinek. A jelek egészen finomak voltak, szinte észrevehetetlenek, de ebből is tanultunk. Mondhatni, hogy a gyógyítás a hobbim, de ez nem igaz. Nekem ez az életem, segíteni másokon. Azonban nem tagadhatom, amit Zach hobbimnak nevez, mindaz ami a gyógyításon túl van, mégis kapcsolódik hozzá. Nem tudnék egészen mást csinálni, olyat ami nem illik hozzám. Csodálom Rotemshel-t amikor megformázza a fémet, olyan gyönyörűségeket alkotva, amit el sem hinnék ha nem látnám, mégsem állok oda mellé, hogy belekóstoljak, pedig a vágyam meg van rá. Hogy szépet alkossak. De ez csak vágy és ha elvetem, ha nincs vágy és nincsenek álmok, akkor nincs is miért élni. Az égiek viszont szinte mindent a szerkezeteikkel helyettesítenek, egyedül az ellenállóknál nem láttam mindig szerkezetet, mégis mindent megoldottak. Ők a bizonyíték arra, hogy valójában nincs rá szükségük. Arra viszont nem gondolok, amikor számonkérem, hogy az életük más mederben folyik. Amikor megemlíti, eszembe jut az a nap amikor felrepültem a Dwa`woruu-ra, ahogyan lenéztem a Perdára, s körötte minden sötétségbe borult. A felismerés mellett némi bocsánatkérés is csillan szemeimben. * -Á, igen, kérlek bocsáss meg, erre nem is gondoltam. Nehéz lehet Shiennel fénye nélkül. Amikor ott voltam fent, nem éreztem jól magam. Minden hideg volt és színtelen. Csak a kert hozott megnyugvást. *Rossz érzés volt látni, milyen távol vagyok az otthonomtól, és belegondolni is nehéz volt, még a látvány ellenére is. A derűt az hozza végül vissza amikor Zach rámutat a mi szerkezeteinkre. * -De ahhoz nem kell Sel-Ogei. *Mi is használjuk ezt kár tagadni, de nem is akarom. A fegyvereinkhez és ahhoz, hogy fényt csaljunk az éjszakába. Bennünk is van, a lényünk része, talán ezért érzem úgy, hogy amikor el akarják venni tőlünk, belőlünk ragadnak ki darabokat. A Sel-Ogei hozzánk tartozik, az életünkhöz, tőle vagyunk azok akik vagyunk és ez benne van a Teremtésünkben. Hogy őket jobban megismerhessem, az ő Teremtésük történetéről kérdezem, hátha benne van a válasz, a megoldás hozzájuk. Figyelmesen hallgatom és nézem is, mert úgy tűnik ő mindent lerajzol. Ez mókás. Egészen más és mégis hasonló. Amikor egy pontot rajzol és azt mondja, hogy az egyszer csak fényleni kezdett, gyerekes izgatottság leng körül.* -Óóó! *Érdekes mégis hiányzik belőle számomra valami. * -És miből lett az anyag és a mindenség? Miből lett a természet? Ki csinálta, ki teremtette? *Nem gondolom, hogy Shiennel és Shaz`or tette, de valaki aki hozzájuk hasonlóan nagy hatalmú volt. Vajon miért hagyta el őket akkor amikor a legnagyobb szükség volt rá? Miért hagyta, hogy rossz útra lépjenek? Ebből fakadóan kíváncsi vagyok arra, ő hogyan tudná megváltoztatni a gondolkodásmódjukat. Hogyan taníthatná őket egyedül? Hogyan érné el, hogy hallgassanak rá? Félre is értem, de örülök, hogy nem bántódott meg és ettől boldog leszek, és ezt a mosolyom is mutatja. * -Ennek örülök. Nem volt szándékomban. *Arra viszont kérdőn tekintek rá, hogy most is azt csinálom, hogy most is segítek. * -Én? Hogyan? *Bár jólesik, hogy ezt mondja, nem tudom hogyan segítek most neki. Én nem értek ahhoz amihez ő, de ezért is kérdeztem róla. A szerkezeteikről, arról, hogy megoldható-e másképp is, a Sel-Ogei nélkül, hogy elmenjenek de ne haljanak meg. Azt nem szeretném. Szívesen segítenék megtalálni az új otthonukat, ha tudnám hogyan kell. Szívesen fogadtuk volna őket, ha nem játsszák el a bizalmunkat már az elején. Akár itt is maradhatnának, ha elfogadnák a Perdán való élés szabályait, a természet szabályait. Eddig azonban nem mutattak hajlandóságot, kivéve a hegyi nép. Ezért is számolunk velük. Zach olyan, mint ők, érdekes, hogy nem ott él velük. * -Ha így gondolod, miért ott élsz a városukban? Mi tart ott? *valamennyire van fogalmam arról, hogy mit történt a két fél között, azt is tudom, hogy nehezen lehet szabadulni. De pont ez a korlát az amitől szabadulni kellene. Zach aztán majdnem ugyanazt mondja el amit Callum Jenkins, csak másképp. Mégis ad némi reményt.* -Ha sikerül megtalálni a megoldást, akkor nem kell a városotoknak sem Sel-Ogei? Mi tudunk segíteni neked abban, hogy gyorsabban haladj?
Bólintok, akkor értelmezésem helyes. - Apáról lányára, vagy anyáról fiára nem? - ha ez így van, azt berakom a szokások dobozba. Elítélni nem ítélem, számomra logikátlan, ám nem én élek itt sok generáció óta, nem tudhatom. - És ha valaki jönne egy jobb elgondolással, azt meghallgatnátok, figyelembe vennétek szavait? - szeretek újítani, keresni a lehető legjobb dolgokat, megoldásokat, hiszen ez visz előre. - Ez így van. - bólintok. - A világunk nagy részére azonban egy illúzió telepedett, sok-sok, rengeteg generációval ezelőtt, amit a hiányra építenek, s az abból fakadó félelemből. Építünk... építenek. - mivel magam sosem erre építek, a szüleim megértették velem, hogy ez látszat volt, már a kezdetektől is. S élhettünk volna békében a bolygóval. Elnevetem magam, igaz, diszkréten, s a földet nézem, s sóhajtok utána. - Egy bolygót elpusztítottunk és nem változtunk. Láttam pusztulni, s hittem, hogy majd idővel változunk. De mikor felébredtem, láttam, rosszabb lett ez a világunk, mint amit elhagytunk. - én ezt látom, ez az én véleményem, és a kontrolt sosem szerettem, mert így nem tanuljuk meg az egyéni felelősségvállalást, önmagunkért felelni, mint egyén. Ezért sem vagyok hajlandó másokkal dolgozni, mert náluk egyből bekapcsol a “főnök-szindróma”, s a döntésüktől függenek, tőlük várják minden kis problémára a megoldást, a helyett, hogy tudásukra építenének. Tény, hogy a rendszer nem is engedi, nekem is szoktatni kellett hozzá őket, sokféle módszerrel, mire békén hagytak. - De hiszek abban, hogy példával és útmutatással fel lehet őket ébreszteni. Ehhez idő szükséges. - és rengeteg átejtés, beetetés. Nagyon nem értek ezekhez, így más úton igyekeztem ezt a módszert kialakítani. Eddig sikerrel. - Vannak háziállataitok, ugye? - nézek rá. - Vannak dolgok, amiket meg kell tanulnia, hogy veletek élhessen. Mint ahogy a gyerekeket tanítjátok dolgokra, mit illik, mit nem illik. Ha hirtelen mást mutatsz neki, hogy ezentúl egy teljesen más dolgot csináljon, szerinted miként reagál? - sokkal jobb példákat hoztam volna gépekkel, azonban egészen biztos nem értené. S nem is tudom, jól húzom-e rá erre a dologra. - És a csapda ebben van nálunk. A következő generációt is erre tanítjuk, hiszen így láttuk szüleinktől, ebben élünk. S ehhez jön még az állandóan fenntartott félelemérzet. Lábujjaimmal játszani kezdek a homokban. Régi emlékek törnek fel bennem, mikor apával gyerekként a dóm alatti mesterséges tó partján hajót készítettünk. Aztán veszek egy mély levegőt, s kiengedem. Régóta nem bukkantak fel emlékeim, de mióta többet vagyok Perdán, özönlik. És nem vagyok az érzelmek tudora, várom, mikor sül ki az agyam tőle. - Irányítás, félelem a hatalom elvesztésétől, ha kiengedik a kezükből az egészet. - ennyi, semmi több. Ja, és a félelem, persze. Csakhogy nem tudok félni. Nem igazán tudom, mi az. Vagyis... de. Azt hiszem, tudom, mi az... - Értem. Érdekel. - bólintok. Újra rátekintek, ahogy bocsánatot kér. Nem is tudom, mikor kértek tőlem bocsánatot. Itt Perdán, a perdaiak szoktak, ha tévednek. De fenn... - Megértem, ha nem. Perda egészen más. - és én is. De csak a perdaiak között. Vagy a városban is? - Nem is a Sel-Ogeiről beszéltünk. - mosolyodom el. Nem erre kérdezett rá, hanem a szerkezetekre. És lám, nekik is van. Méghozzá nagyon jó szerkezet. - Honnan születik a gyermek? - a “semmiből” lesz valami. Nem adok elő kvantumelméleteket, ám a teremtésmítoszok érdekesen jól írják le az egészet. - Ha Teremtésmítoszokat kérdezed, kicsit más, mint a tudományos magyarázat. Az előbbi mondjam? - nézek rá, sejtésem szerint inkább arra kíváncsi. - Amm.. - behunyom egy pillanatra szemeim, túl sok info áramlik be hirtelen, időnként ez az átka annak, hogy elő is tudom hívni, amit olvastam, hallottam, láttam... félrebiccentem a fejem. - Egy pillanat, rendszerezem... - dobozokba teszem a hasonlókat, s kiveszek egy olyat, ami a legáltalánosabb, általában benne van minden teremtésben. - Isten, vagy istenek teremtették, szavakkal. Kimondták, vagy kimondják a szavakat, s létrejött. S van, ahol az égből hozták le a földre, például vizet öntöttek az égből, fentről. - például mi is hoztunk le növényeket, magokat a hajóról, és vicc, ettől még nem lettünk istenek... - És ... - nem tudom, mondjam-e. Szerintem vicc az emberiségre nézve, de hát nevetni önmagunkon a legjobb. - Van, hogy annyira elragadtatták magukat az istenek játékkal, jókedvvel, hogy vagy balesetből, vagy kíváncsiságból jött létre valami. És van pár, ami sokkal inkább erőkről beszél, istenek nélkül. - elsöpröm megint a rajzot, s egy kört rajzolok bele, közepébe egy pontot, felveszem a botot, majd két hullámvonalat teszek abból ki, s két kört teszek a fodrokba. - Ez az egyensúly hozta létre a világot, a növényeket, égieket. - Tudom. Hiányzik belőletek a rosszindulat. - észreveszem, hogy fogalmaztam. - Jóindulat van bennetek. - máris jobb a képlet. - Megosztod a tapasztalatod, véleményed. Ebből én is tanulok, s ezt a tapasztalatot bele tudom építeni a munkáimba. Látunk más lehetőséget is, mint a sajátunk. - számtalan sok új ötletem született csak abból, hogy kétkezi munkában segítek, s látom, ahogy alkotnak. Egészen más, mint csak a tervezőasztal felett ülni. - A legkönnyebb megoldás, ha az, amit nem szeretünk, hátat fordítunk neki, és úgy élünk, ahogy gondolunk, elhagyva a többieket, máshová menni. És mi lesz azokkal, akik ott maradtak? Elesnek a lehetőségtől, lássák a mást, a lehetőségeket. Hacsak nem mennek vissza, és mutatják meg tapasztalataikat, ez itt azonban eléggé... kétséges. Azzal tudok a legjobban segíteni nekik, hogy találmányaimmal és fejlesztéseimmel megmutatom, van más lehetőség is. Nem úgy, hogy odateszem eléjük, ez van, hanem módszeresen, lassan, sokszor nem is tudnak róla. Csak használják, s később megértik, hogy ez jó, ez hasznos, jobb, mint a korábbi. Ha az olyanok, mint én, szintén elmennek onnan, hogyan lesz segítségük azoknak, akiknek szükségük van rá, ám nem tudnak onnan elmenni? Vagy nem akarnak, mert hisznek abban, lehet változni? - MI pusztítottuk el a saját bolygónkat, NEKÜNK kell helyrehozni. Nem jön a derült égből villámcsapás, hogy mindent megszüntessen. Ugyanúgy folytatnák akkor tovább, hogy hááá, ha elrontjuk, akkor majd valaki helyreteszi, csinálom tovább a hülyeségeimet... - Azon vagyunk, hogy ne legyen rá szükség, mint ahogy mondtam? Nem voltam egyértelmű? - érdeklődéssel nézek rá, mert ha nem voltam érthető, akkor korrigálom a nyelvtudásom. A teljességében ki lehessen jelenteni, egyáltalán nincs szükségünk rá az valahol hibázik a nyelvükben? A második kérdésre elmosolyodom. - Egészen úgy hangzottál, mint mi. Gyorsan-gyorsan, minél előbb. - a zsilipre mutatok. - Ha úgy építed a zsilipedet, hogy a víz csak gyűlik, gyűlik, akkor egyszer csak áttöri a zsilipet, s elönti a földeteket. Ám, ha mindig kicsit kinyitjátok, s akkor, amikor szükségesnek látjátok, akkor idővel megjelennek az első hajtások, s vizet kapnak növekedés, termés közben. Minél jobban sietteted, annál jobban és hamarabb, sőt, nyíltan fognak szembefordulni az egésszel. Még mindig szeretnéd siettetni? - tekintek rá. - A segítséget köszönöm. - bólintok. - A veletek való munka, a beszélgetések sokat segítenek. És még valami... - elgondolkodom. - Van olyan perdai közöttetek, ki ismeri a tájat? Vannak kövek, amelyekből szintén tudunk energiát nyerni. Kevésre lenne szükség, mert azt már tudjuk növeszteni. Van saját kövünk is, ám azt láttam, hogy Perda közelében jobban tudják hasznosítani az itteni kövek energiáit. Nem a Sel-Ogei-re gondolok. - mosolygok, mielőtt erre gondol.
-Úgy is jó. *Vonok vállat beleegyezve abba a verzióba amit ő mondott. Végül is igaz, anya és apa együtt nevelik, tanítják a gyermekeiket. Természetesen a lányok inkább vonzódnak az anyjukhoz, többet vannak vele és többet tanulnak tőle, a fiúk pedig az apjukkal…ez természetes, de az ellenkezője sem ellenünk való. Az égiek viszont nem tanulnak senkitől, nem akarnak. Úgy gondolják, ők jobban tudják, mert szerkezeteik vannak és azokkal mindent megoldanak. A Perdán azonban nem lehet mindent az ő módszereikkel megoldani. * -Mindenképpen meghallgatnánk, figyelembe vennénk, de nem biztos, hogy elkalmaznánk. Ha az többet vesz el a Perdától, akkor nem jó. Volt itt egyszer egy gyógyító a városotokból. Mindenáron nekem akart adni egy szerkezetet amivel bele lehet látni a testetekbe, azt mondta jó és hasznos. Hiába mondtam neki, hogy nekem nincsen rá szükségem, anélkül is látom és érzem mi van a testen belül. Arra már nem volt kíváncsi hogyan látom és miként gyógyítok. Nem kedveltette meg magát. *Lemondóan, szomorúan emlékezem vissza arra a napra. Az első benyomás fontos és az számomra nem volt jó. Tudom, nem minden égi olyan, mint az a gyógyító volt, de a legtöbben igen. Azután találkoztam Callum Jenkinsszel és ő csak tovább rontott akkor a megítélésemen, jóllehet azóta javított is. Azt viszont nem értem és talán soha nem is fogom, hacsak az égiek nem változtatnak a hozzáállásukon, hogy miért folytatják azt a fajta életet ami pusztulást hozott a világukra. * -Félnek attól, hogy valamijük nem lesz? Ezért halmoznak fel mindent? De ha megromlik, akkor hiába. Csak kárba vész. *Minden amire szükségünk van, amit a Perda adhat, az az élelem és a víz. Minden más belőlünk fakad. Magamból indulok ki, nekem ez fontos, de tudom, hogy a több, olykor kevesebb lesz. * -Sajnálom. *Nagy sóhajjal fakad ki belőlem a szó és együtt érzően elmosolyodom. Látom rajta mennyire elszomorítja a helyzet, népének ostobasága, felelőtlensége. Azonban nem ül tétlenül, tenni akar és tesz is, jóllehet ez a módszer, egyedül lassú és nem látványos, sokáig fog tartani, én pedig remélem, hogy lesz lehetőségünk megvárni. * -Sok idő. Talán két generáció is. Reméljük, hogy a Perdának lesz annyi tartaléka. Jutottál már valamire? *Nem tudom mióta teszi azt amit, olyan sok ideje nem lehet, hiszen az égiek sincsenek itt régóta, de talán tudok következtetni az elért sikereiből arra, hogy meddig tarthat mire teljesen kibontakozik. Zach jól magyaráz, számomra érthetően és azonosulni tudok az állatok példájával, bólogatok is amikor igaznak vélem szavait majd ingatom a fejem amikor olyat hallok, ami nem tetszik. * -Értem mit mondasz. *A népe mégis másfelé halad, a romlás útján. * -Mi lenne ha a gyerekeiteket elhoznátok a városunkba? Tanulni. Talán ők fogékonyabbak erre. Szerinted a kancellárjaitok elfogadnák ezt a javaslatot? Mit gondolsz? Neked van gyermeked? *Életerős férfi, miért ne lenne? Nem gondolom, hogy ingoványos talajra tévedtem, pusztán érdeklődés volt a részemről. Ő hogyan döntene? Rábízná a fiát vagy a lányát a népemre? Ugyanez vonatkozik arra, ahogyan mi a fiatalabb nemzedéket tanítjuk. Felmérjük mire képesek, mihez van tehetségük, mi az ami érdekli őket s aztán a későbbiekben az foglalkozik velük, aki ahhoz ért. Van persze olyan is amit minden gyermeknek tudnia kell, de azt a szüleiktől és az idősebb testvérüktől megtanulják. Remélem, később az égiek is tanulnak majd valami jót, valamit ami elfeledteti velük azt ami miatt idejöttek. Azt is átérzem, hogy nem volt könnyű dolguk, a változás nehéz és nekik most hirtelen kellett szembenézniük azzal, hogy van másféle élet is a Dwa`woruun kívül, nem volt más példa előttük. Én is félnék a változástól, féltem akkor is amikor felmentem oda, hogy meggyógyítsam Callum Jenkins asszonyát. Ők talán ugyanezt érezték amikor a Perdára léptek. * -Igen, egészen más. *Bólintok szavaira mosolyogva és nagyot szippantok a Perda levegőjéből, mely most is illatos a növényektől és virágoktól. Semmihez sem fogható. * -Nem egészen. *Javítom aztán ki, mert valóban a szerkezeteikről esett szó, de azokhoz mind kell a Fény köve, a mieinkkel ellentétben. A mi létünk függ tőle és Isteneinkhez köt, de vajon őket mi köti mihez? Nem emlegettek Isteneket sosem, senkit aki teremtette őket, ezért rákérdezek, hogy az ő elpusztult világuk hogyan született. * -Mondj el mindent. *Lelkesen kérem az egész történetet, ha több van, jóllehet meglep, de úgy lehet ez, mint a pletykával. Ami persze rossz, de elkerülhetetlen. Minél tovább ér, annál többet változik. Ezért bízzuk mindezt, a fontos dolgokat az Emlékek Őrzőjére. Figyelmesen hallgatok, jó sokára kezdi el, össze kell szednie a gondolatait, talán ennyire bonyolult. Már az elejéből kiderül, hogy voltak Isteneik, hasonlóak Shiennelhez és Shaz`orhoz. Figyelek, nem szakítom félbe, de közben ezernyi kérdés jut eszembe. Időnként elmosolyodom, mert gyerekmesének hangzik, ahogyan mondja, de én hiszek benne.* -Mi jött létre balesetből? Ha voltak Isteneitek, szerintem most is léteznek, élnek, próbára tesznek benneteket. Miért hagytátok el őket? Ők sem maradtak ott ahol minden elpusztult. *S van más is amibe kapaszkodom.* -Látod? Ők is egyensúlyt hoztak a világba, az volt jó nektek. Most is azt kell megtartani. Talán vissza kellene vezetni a népedet az Isteneitekhez. *Örömmel segítenék ha tudnám mi az, ami visszavezeti őket. Biztos vagyok abban, hogy akkor minden jóra fordul és az égiek is a jó felé mennek tovább. * -Az sosem vezet jóra és értelme sincs. Miért bántanék bárkit is? Miért okoznék neki rosszat? Az nekem is rossz. Voltak köztünk olyanok akiknek sötét volt a szíve. Elbuktak. Egyedül maradtak. Magányosan haltak meg és nem váltak Siqammá, nem léphettek be Isteneink udvarába. *Jóindulatúak vagyunk. Igen, ezért is szeretnék segíteni annak ellenére, hogy sok mindent elvettek tőlünk. Beláttam már, bár él bennem a remény a távozásukra, hogy talán mégis maradnak, akkor viszont segítenem kell nekik, hogy a népemnek is jó legyen. Van benne egy kis önzőség, de nekem elsősorban a népem a fontos, a Perda, az otthonom. Az viszont meglep, hogy máris segítettem neki és rá is kérdezek, hogyan. Oly kevés ideje beszélgetünk, nem gondoltam, hogy számára sokat is mondtam. * -Ó, értem. Ennek örülök. *Bármikor szívesen beszélgetek vele, mert nagyon más mint a többi égi akikkel eddig találkoztam. Sok gondolata van és azokat mind el is mondja. * -Igazad van. Ha elmész, nem lesz aki megtanítsa nekik mi a jó. *Sokfélék az égiek, de most már tudom, hogy akik maradtak, miért döntöttek így, pedig nem jó ott nekik. Változtatni akarnak. Talán egyre többen lesznek és Zach-nek beérik a munkája gyümölcse. * -De az voltál, figyeltem. Remélem a kancellárok is figyelnek majd rád. *szégyenlősen mosolyodom el, mert visszagondolva, valóban arról beszélt, de én türelmetlen voltam és a következő kérdésemmel is ezt mutatom. Dann Tierran most mosolyogva megfeddne. Zach is ezt teszi, kedvesen, mókásan és ezen nevetnem kell. * -Pedig nem vagyok olyan mint ti. Ők. Te sem vagy olyan. *Más égi minden bizonnyal nem vette volna a fáradtságot, hogy az én elmém nyelvén mondja el, mire is gondol. S megint az a gyógyító jut eszembe, aki csak a maga számára hasznos dolgokat akarta belém gyömöszölni, viszont arra nem volt kíváncsi én mit gondolok. * -Jól elmagyaráztad, köszönöm. Értem mire gondolsz és nem, nem akarom siettetni. Csak segíteni. Minél többen dolgoznak, annál hamarabb és könnyebben lesz elvégezve a munka. *Őszintén remélem, hogy sokat jár majd közénk és sokat tanul majd tőlünk, amit elvihet a városukba is. Hogy hasznosítja a tőlünk kapott tudást és el is fogadják azt. Értékes égi, alázatos és önzetlen. * -Követ növeszteni? Miféle kő lehet az és hogyan növesztitek? *Nagy szemeket meresztek rá, mert tényleg nem értem és azon gondolkodom, hogy talán félre értettem vagy ő fejezte ki rosszul magát. Azonban arra a kérdésre, hogy ki ismeri jól a Perdát, már meg tudok válaszolni. * -Vharan a remete. Nehéz megtalálni, mindig úton van, ezért is ismer jól minden vidéket. A homoktengert, a Dhawooradr környékét, Faeserint a Nebelt, a Sötét erdőt. Ha kívánod, üzenhetek neki, hogy töltsön el pár napot Elorakban és érted küldetek. Ő nem megy a városotokba. *Messze elkerüli, bár úgy hallottam, hogy pont egy égi lánnyal találkozik. Látták már őket együtt Elorakban, nem is egyszer és nagyon jóban vannak. *
Vállat von, s ebből nem igazán tudom kikövetkeztetni, most ez úgy nem érdekli, számára nem lényeges, szavai azonban megadják, hogy úgy is megfelel, s elfogadom, bólintok is. - Értem. A jobb elgondolásba az is beletartozik, hogy ezt .. hogy érted, többet vesz el? Mitől vesz el többet? Mint amennyit ad, vagy ezzel az egyensúlyon ront, vagy valami más? - mert így nem tudom befejezni mondatom. - Az csak egy, közülük. Majd jön olyan is, aki nyitott a dolgokra, hogy nálatok miként működik. - nekem csak a kezem gyógyították eddig, és sokkal jobban tetszett és kellemesebb volt, mint a gépeink. Pedig a gépeket szeretem, bízok bennük, az emberi döntésekben nem. Azt például nem szeretem, hogy gépeket használunk testük vizsgálatára. Egészen más frekvencián mozognak, mint a testünk, így a gép, bár lehet rajta fejleszteni, többet lásson, nem rájuk lett tervezve. Meg is értem, hogy számukra haszontalan tárgy. - Igen. De ez csak illúzió, a fejükben létezett. A bolygó mindent megadott, amire csak szükségünk volt az adott időszakban. Felhalmozni is csak a rosszabb körülményekre lett volna szükséges, vagy még azt sem. - az adatokon gondolkodom, párszor már megtettem tinikoromban, dühödten, hogy az emberek miért nem értették meg, hogy ez az egész csak az ő fejükben él, valaki beleültette, jól ki is növesztette bennük. Pedig valójában ez nem volt igaz sosem. - Ez így van. Minden körforgás, s minden mindig csak annyi energiával képes dolgozni, amennyire szüksége van. A többi vagy felesleges, vagy ha túl sokáig tárolják, akkor kárba vész. - mint ahogy ezért szükséges időnként lemeríteni az energiatárolókat is, mert elvész kapacitási képességük a régi energiát tárolva, s annak energiaértéke is csökken. De mire ezt is megértette némelyik, ugyancsak próbára tette türelmemet. - Ne sajnáld. Magunknak csináltuk, meg is érdemeltük. Ti azonban nem. - nézek rá. -S nem is hagyom, hogy ugyanazt tegyék bolygótokkal, mint otthonunkkal. Távolba nézek, számolok. Merthogy az emberi tényezők a legnagyobb ismeretlenek. - Ezt nem mondanám. Sok tényezőn múlik, s azon is, hányakban tudatosul mindez. - tetszik a száz-majom hipotézis, csak valahogy egészen másként működik. De működik. Látom az embereken, s azt, hogy a rendszerünk már jó ideje recseg-ropog. De mivel a sokk sem segített, a föld pusztulása, részemről arra szavazok, hogy jó lenne, eltűnnék ebből a világból, mert bárhová tesszük a lábunkat, elpusztítjuk. S valahol ott van bennem az, hogy ez nem igaz. Igenis tanultunk belőle, igaz, nem értem, hogy volt képes a bolygónk ennyi ideig elviselni a hülyeségeinket, és hogy az emberek miért voltak ilyen vakok. Egyszerűen nem áll össze a képlet. S mivel itt van egy új lehetőség, és a jelenre figyelek, a lehetőségekre, s a jövőre, ami felé haladok, el is rakom ezeket a gondolatokat. Megtörtént, azokon már nem tudok változtatni. Ezen itt: igen. - Miben jutottam valamire? - nekem ez éles váltás volt, nem igazán értem, mire érti, s inkább kérdezek. Bólintok, hogy megértette. Csodálkozva nézek rá. - Nem szoktak időnként jönni gyerekek? - hogyhogy még nem tették bele a tantervbe? Tanulmányi kirándulásnak, tanulmányi projektbe miért nem tették bele? Hiszen a három év alatt simán volt idő ennek kidolgozására. Vagyis biztosan van. S szeretném, nagyon szeretném az utolsó kérdést kerülni. S akárhányszor ez szóba került... ugyan hogyan mondjam el nekik, hogy a gyerekeim nem sajátom, de szerelemgyerekek, mert valóban abból születtek, csak nem én vagyok az apjuk? - Akitől szerettem volna... ellentétben velem, ő nem ébredt fel. - már ki tudom egy ideje mondani, hogy halott, hogy nem ébredt fel az ébresztési folyamat során. Azt azonban nem gondoltam volna, hogy amint karjaimba teszik a “feleségem” gyerekét, képes lesz rám hatni. - Én nem a Sel-Ogeiről beszélek, ha te úgy gondoltad, arról. - vannak más kristályok is, amikkel tudunk dolgozni, s elkezdtem már alkalmazni is, hatékonyak. Földi kristályokat is termesztünk, de sokkal jobb lenne, ha az ahhoz való magot inkább mindig helyi anyagból gyúrnánk. Elnevetem magam, még a fejem is felvetem kicsit. - Ha mindazt elmondanám, amik fennmaradtak, akkor elég sokáig itt ülnénk, sok aratás is leforogna közben. - nem tartom haszontalannak, ugyanis rengeteg technológiai értelmezéshez segítettek hozzá. Lehunyom szemeim, hogy az információkat kikeressem a tudástáramból, s összeállítsak egyet. Gondolatban nem tart semeddig. Nekem a beszéd a nehéz. Ha lehetne, telepátiára szavaznék, nem kéne energiát pazarolnom a szavakra. A gépekkel megy, ezért is érzem magam közöttük sokkal jobban, mint az emberek között. A távolba tekintek, adatokat keresek, s legfőképpen, hogy át tudjam ültetni szavakba. - A világ. A quorsák. Egy-egy sziget a bolygónkon. Sok ilyen van. Van, ami akkor keletkezett, mikor eltüsszentette magát az egyik isten. Van, hogy játékuk közben levertek valamit, s abból lett egy hegy, vagy egy tenger. - amit nem tudtam hová tenni, azonban átültetve tudományba a szöveget, nagyon is lehetséges, ha bizonyos szavakat és cselekvéseket átteszünk tudományos háttérbe. - Úgy gondolod, hogy akkor kezüket mossák az istenek és továbbállnak, csak, mert elpusztult? - nézek rá kíváncsian. Aztán hunyorgok. - Tény, mi ezt tettük. - ismerem el, aztán kezemre támasztom államat. - Miből gondolod, hogy úgy léteznek, ahogy az emberek róla beszéltek? - sosem hittem abban, amit leírtak, számomra ... mese. Rendezőelvben hiszek, ha az Isten, akkor részemről okés. Bár nem rajtam múlik a világ. Szomorúan elmosolyodom. - Nem az isteneinkhez kell őket elvezetni. Csupán önmagukhoz. És azt sokkal nehezebb. -nézek rá. - Isteneink többsége a félelem kultuszon alapul. És könnyű külső okokra húzni azt a gondot, amit az emberek okoztak, másokat hibáztatni és okolni sokkal könnyebb, mint szembenézni önmagunkkal, és felvállalni önmagunkat, a hibáinkkal együtt, és a legnehezebb: tanulni belőle, cselekedni vele, s elengedni a bűntudatot, helyette cselekedni, s megérteni. - nehéz volt elengednem a bűntudatot. Olyan kényelmes volt benne tobzódni, s adni a mártírt. Feleségem halála mutatta meg, milyen kényelmesen vergődöm benne. Elgondolkodva nézek rá, aztán a távolba. - Előbb-utóbb mindenki odajut. - felelem halkan. - S ha azoknak nem segítünk, kik elbuktak, akkor mitől lennénk jobbak? Nem inkább tanulni kéne abból, amit okoztak? Ők tanítani vannak itt. Bennünket. Ők a tükör, hogy lássuk magunkat, tetteinket, a valódi önmagunkat, s hogy tanuljunk belőle. - Jenkins például nagyon jó tanár ebben. Rengeteg sok entrópiát bedob, hogy észrevegyük, s azt megtalálva, kiegyenlítve mással, sokat tanulni belőle. És mert a termodinamikai törvény szerint előbb-utóbb minden újra az egyensúlyi állapotba jut el. Ha ezt Isten udvarának nevezik, akkor az. Mosollyal biccentek. Ha nem örülne neki, akkor is kimondtam volna. - Nem azért mondom, hogy igazam legyen, vagy mert van. - nekem mindig igazam van, mondhatnám, ám ez nem így van. Csak az igazság egy részét látom mindig. - Rendben. - aztán ránézek. - Mégsem magyaráztam ezek szerint jól. - mosolyodom el. - A változás sosem fentről történik. Akik fent vannak, nekik jó, a világot a kedvük szerint alakították ki. Ők nem akarnak rajta változtatni, csak ha érdekükben áll és nekik az megfelelő. Az nem érdekli őket, hogy a nép többi része szenved ettől. Az igazi változás mindig alulról érkezik. És nem feltétlenül hirtelen, vagy egyszerre. Amit én csinálok, az láthatatlan, ezért sem akarok a kancellárok figyelmébe kerülni. - na, ezzel lehet, elkéstem. - Mert nem ők a lényeg. Sosem ők, mert nem ők a fejlődő és változás okozói, hanem a nép. És az én munkám nem emberekkel történik, hanem eszközökkel. Én azok fejlesztésén keresztül tudok hatni az egészre. A háttérből. - remélem, így már megérti. - Nem vagy. Én semmilyen sem vagyok. - már akkor meghaltam, mikor közölték velem, a nejem nem ébredt fel. Én életben maradtam, felébredtem, felépültem, de minden, ami az életemhez köthetne, magával vitte a feleségem. Halott vagyok, lélekben, így arra kezdtem el figyelni, mi az, amit tenni tudok, más ne éljen át ilyet. - Rendben. - ha így érti, így érti. A félelmet vettem ki szavaiból, ami bennünk van, s így jó sok mondat erejéig, magunkat hallottam vissza. Félelmünket, kétségbeeséseinket, ami részemről olyan tényező, amivel nem tudok mit kezdeni. - Még nem mutatta senki? - nézek rá meglepetten, majd magam elé tekintek, elgondolkodón. Merthogy annyira sok cucc nem kell hozzá, hogy ne tudjam elhozni. - Mit szólnál, ha az egyik eljövetelemkor megmutatnám? Vannak még korábbi ígéreteim, amiket teljesíteni, eljövök. - ha nemet mond, úgy is megfelel számomra. Gondolatban végigmegyek a térképen magam előtt, a szemeim is úgy mozdulnak, nem törődöm azzal, hogy éppen Roda felé fordultam. - Megköszönöm, ha igen. - bólintok mélyebben. Igaz, nekem még mindig gond, miként kommunikáljak a perdaikkal. Csippan egyet a karórám és felugrik egy hologram a zsilipről, s pirosan villog a zsilip jobb alja. - Álljatok meg! - tudom, hogy nekik elég egyszer elmondani, és ezt szeretem. Roda felé fordulok. - Egy pillanat. - én és a magyarázkodás... Felállok, s leporolatlan nadrágban megyek a parthoz. - A jobb alsó részén nem illeszkedik a zsilip. Valami odakerült. - a perdaiak tanácstalanul néznek egymásra, majd rám. - A keret jó volt pedig. - Az jó, s mégsem illeszkedik bele a többi része. - de addigra már a vízben vagyok, a hologram eltűnt, tudom, őket ez nem érdekli, így szavakkal mondtam el, s egy levegőt véve, a víz alá bukok. Csak menjen. Egészen addig megy is, hogy megtaláljuk, mi okozta a hibát, s elkezdtük feljebb húzni az egész zsilipet, én viszont önként venni akarok levegőt, mert elfogyott, s igyekszek a felszín felé, mert az ugyan messze nincs, de az égető érzés.... túlságosan is ismerős. Egy perdai megragad és felfelé visz, ahol már ki tudom köhögni a vizet a tüdőmből. A katonák mozdulnak, csak tartom a kezem, hogy rendben. Az égető érzésből eredő emlékeket és a reakciókat kéne csak eltüntetni...
-Igen. Az egyensúly fontos. Ha elveszed az állatok élőhelyét, a nagy házaitokkal, akkor felborul az egyensúly. Az állatok máshová mennek, nem lesz elég hús. A ragadozók nem vadásszák le azokat az állatokat, melyek mégis maradnak, azok elszaporodnak és több növényt esznek meg. A föld kiszárad, a folyók pedig nem maradnak meg medrükben. Az Emlékek Őrzője mesélt már ilyenről, csak akkor nem sok égi volt a baj, hanem szárazság. Aszály. A Dhawooradr környékén amikor méreggel teli levegő volt és tüzes kövek hullottak alá, minden elpusztult. Az állatok elmenekültek, a föld megszűnt termő lenni, nem élt meg arra semmi. Sok időbe telt, mire egy keveset vissza tudtunk venni. Nem rég megint tűzeső hullott és akik ott éltek, már elmentek. *A legnagyobb Sel-Ogei követ pedig magukkal vitték, azt amit őriztek, amiért ott éltek a kies pusztaság közepén. Azt mondták az égiek, azok akik ott voltak és segítettek, hogy a kő miatt háborgott a hegy. Ha ez így van, akkor többé nem fog, s talán újra élet terem majd azon a vidéken. Ha beigazolódik, el kell ismernünk az égiek tudományát. Nincs ellenemre, ha valóban hasznos, de eddig még más nem volt hasznos, ahogyan a gyógyítójuk szerkezetei sem. * -Legyen úgy. *Bólintok az ígéretére és remélem valóban úgy is lesz. Az égiek sok olyan dolgot tesznek ami számunkra érthetetlen és nem kétlem, hogy fordítva is igaz. Sokáig nem voltam nyitott feléjük és ezen az elhatározásomon sokat rontott az a gyógyító, de mostanra megváltoztam. Az égiek nem tudnak változni, én ezt tapasztaltam. A többség nem. Zach más. * -A néped önző. *Jelentem ki anélkül, hogy őt kivételként megnevezném, de úgy hiszem e két szóban benne van. Őt nem tartom annak. Örülök, hogy abban egyetért, az egyensúly fontos és az, hogy mindig csak annyit vegyünk el, amennyi kell. Meg kell hagyni másnak is. Hogy a népe oda jutott ahova, igen sajnálom, mert egy nép sem érdemli ha belátja, hogy rosszat tett. Mindig vannak ártatlanok akik a bűnösök bűnei miatt szenvednek, ahogyan Zach is. Szavamat erre értettem.* -Azokat sajnálom akik vétlenek voltak. *Arra viszont már fejet hajtok amit utána mond, ami egy nagyon fontos kapcsolat része lehet a jövőben.* -Ennek örülök és népem nevében köszönöm. Bízom a sikeredben. *Az idő azonban rövidnek bizonyul ahhoz, hogy ő egyedül elérjen bármit is, mielőtt még baj lenne. A változás soha nem azonnal érik be, ezt én is tudom. Mire a gyermekek megtanulják és továbbadják a gyermekeiknek, sok idő telik el, hogy eredménye is legyen. Zach másképp látja.* -Szerinted kevesebb? Vagy több? *Ő hogyan látja? Elvégre ő ismeri jobban a saját népét, meg tudja ítélni miként fogadják a változást és mennyire hajlandóak azt követni. Sokáig gondolkodik valamin, aztán visszakérdez egy korábbi kérdésemre, mintha közben elveszett volna. Elmosolyodom és újra felteszem kicsit kiegészítve. * -A néped meggyőzésében. Jutottál már eredményre? Látod a munkád gyümölcsét? Ha a változás lassú az is eredmény és abból lehet következtetni, mennyire meggyőzhetőek. *Eddig csak arról beszéltünk, hogy próbálja, meg a terveiről, arról, hogy milyen módon igyekszik változást elérni, de arról még nem, hogy ez mennyire sikerült eddig. Milyen messzire jutott. Nekem újabb ötletem támad arra, hogyan lehetne felgyorsítani a dolgot, bár tudom, hogy a sietségnek vannak hátrányai. A gyermekek azonban megfelelő alap erre, ők gyorsabban tanulnak és fogékonyak a változásra, a változtatásra. * -Csak kísérővel és nem maradtak. Arra gondoltam, hogy a gyerekek velünk élnének egy ideig, mintha a sajátjaink lennének. *Nem, valóban nem jöttek gyerekek úgy, hogy tőlünk tanuljanak valamit. Gondolom elégségesnek tartották, hogy a városuk környékén kirándultak, megmutatták nekik az élővilágot, hogy mitől kell tartaniuk, mi a veszélyes és ha mégis belekerültek, hogyan tudnak kivergődni a rosszból. Persze megértem, nehéz lehet idegenekre bízni a gyermekeiket, elválni tőlük egy időre. Ezért is jut eszembe, hogy megkérdezzem Zach-et, neki van-e gyermeke és ha igennel válaszol, jöhet a következő kérdés, hogy ránk bízná-e őt, ha lehetséges lenne. Tudom, hogy az égiek nagyon vigyáznak arra, hogy senki ne hagyja el a városukat hosszú időre, erről mesélt nekem Vadember. Nem akarják, hogy még többen szabadon élhessenek. Nem tudhatom, hogy fájdalmas pontot érintek ezzel, de látom, hogy elszomorodik. A tekintete borongós lesz, mint a vihar előtti égbolt. A válasza egy kicsit zavarba hoz, sokára értem meg amikor eszembe jut Callum Jenkins és az amit a hidegben alvókról mesélt. Arcomon látszik a döbbenet és a részvét. Odahajolok Zach-hez, hogy könnyedén megérintsem a karját, hogy együttérzésemről így is biztosítsam.* -Nagyon sajnálom, bocsáss meg, hogy feltéptem a sebeidet. *Csak egy pillanat, egyetlen villanásnyi érintés, többet nem is akarok, ha hagyja. Ha nem, ha lehúzódik, azt is megértem bár meglepődve fogadom. Arra sem merek már rákérdezni, hogy mikor történt ez és azóta megtalálta-e a másik párját. Nálunk ez egy életre szól, de olykor előfordul, hogy az érzés, a másikhoz való ragaszkodás, a szerelem, Shiennel áldásával újra megtalálja azt aki elveszítette. A szomorúság az én lelkemet is megérinti. Mire azonban másról kezdünk beszélgetni, az is elillan, noha nem feledem.* -Valóban? Milyen más kőről beszéltél? *Számomra érthetetlen, mert úgy tudtam, csak az kell nekik, csak azzal tudják működtetni a szerkezeteiket, mert amivel ide jöttek, már elfogyott, de ezek szerint tévedtem. De ha nem arról beszélt, ha van más, akkor miért kell nekik annyira a Sel-Ogei? Úgy tűnik ez is olyan bonyolult, mint a Teremtésmítoszuk. Van rá…milyen is? Tudományos magyarázat? Engem minden érdekel, de Zach szerint sokáig tartana ha mindent elmondana most. A nevetése felcsendül az erdőben és jólesik hallani. Ettől az arca is egészen más, a szemei csillognak, a szomorúságnak és a borongásnak már nincs is nyoma bennük. * -De azért máskor elmondod, ugye? *Nem mondok le róla, szeretném megismerni, tudni a múltjukat. Zach most olyan, mint nekünk az Emlékek Őrzője, vágyom a mesélésére. Röviden azért mesél, egy részét és az amit ezek után mond, nagyon vicces. Nevetek is rajta, de nem a tiszteletlenség okán. * -Eltüsszentette magát? Nálunk a szemtelen wipiték szoktak leverni valamit, de abból nem lesz hegy. Szerencsére. Egészen különös a ti történetetek. Tetszik. *Bólintok is gondolatokkal telten és próbálom el is képzelni. Ha az Isteneik ilyen viccesek voltak, hogyan lehet, hogy gyermekeikben annyi szomorúság, keserűség és önzőség van? Mitől romlottak el? * -Nem. Arra gondoltam, hogy csak megbújnak és figyelnek, hogyan oldjátok meg a dolgokat. Talán ide is ők vezettek titeket, csak nem tudjátok, de veletek tartottak. Ami elpusztult, ott már nincs mit tenni, nem igaz? Vagy arra gondolsz, hogy ott maradtak ahol már nincs semmi? Újat teremtenek nélkületek, azok nélkül akik elpusztították az alkotásukat? *Ez is egy gondolat lehet, de az Istenek szándékait még senkinek sem sikerült kifürkészniük. * -Mert csak úgy tudom elképzelni, ahogyan róluk beszélnek. *Igen, én így gondolom. Abban viszont igaza lehet, hogy előbb önmagukhoz kell visszavezetni az égieket. Ezt gondosan meg is fogalmazza.* -Ha visszatalálnak önmagukhoz, akkor az Isteneitekhez is visszatalálnak. Ez igaz lehet. *Azzal viszont nem értek egyet, hogy előbb vagy utóbb mindenki Isteneinkhez jut. Nem. Az aki elbukik, nem juthat oda. Fejemet rázom a gondolatra, de hát ő nem tudhatja a mi Isteneink törvényeit.* -Nem. A bukottakat nem engedik az Istenek megnyugodni. Ők nem mehetnek el oda hozzájuk. Megmutatják mi is az igazi rossz, a gonosz és ebből valóban tanulunk, tanultunk is, de a gonosz lélek nem juthat a jók közelébe. *El is komorodom. Nem lehetnek egy helyen, egy szép és nyugalmas helyen, hogy azt is megrontsák. Életükben valóban példát mutathattak arra, mi az ami rosszat hoz a Perdának és gyermekeinek, hogy mások ne essenek ugyanabba a csapdába. Aki elbukott, azért bukott el, mert a gonosz sötétségbe öltöztette a szívét és a lelkét, azt tisztára mosni már nem lehet. * -Egy eltört korsót is össze lehet ragasztani, de már soha nem lesz olyan mint régen. A repedések megmaradnak, a formája más lesz, a fény is másként törik meg a felszínén, talán a vizet sem tartja meg magában, szivárogni fog. A szépsége megfakul. Csak azt tanuljuk meg belőle, hogy jobban vigyázzunk a következőre, hogy ne törjön össze. *Egyszerű, de nagyszerű. Mi mindent a legegyszerűbben látunk, mindennek az alapja egy valami. Az égiek mindent túlbonyolítanak és csodálkoznak, hogy nem vergődnek ki a csomóból. Azt remélem, hogy Zach különleges gondolkodása segí majd a többieken is, főleg a vezetőiken, hiszen ha őket sikerül meggyőzni, elvezetni egy egyszerűbb életbe és rávenni őket, hogy azt kövessék, akkor ezt fogják a többiekre is kivetíteni. A vezetők szerepe fontos, jóllehet Dann Tierran hallgat mindenkire és azt nézi, mi a jó a népnek, de nekem úgy tűnt, hogy a kancellárok nem hallgatják meg a többieket. Ezen kellene változtatni. * -Talán én nem figyeltem eléggé. *S várom, hogy újra elmagyarázza. De csak azt mondja, amit magam is tapasztaltam. A megoldás azonban más. * -Szóval nem a vezetőiteket akarod meggyőzni arról, hogy mindenkinek jobb lesz ha változtatnak? Ez úgy hangzik, mintha meg akarnátok dönteni a hatalmukat. De ha sikerül, ugyanolyanok jönnek majd utánuk. Callum Jenkins mondta nekem. Nálatok nem az arra alkalmasat választják vezetőnek, hanem örökölhető a jog, akkor is ha nem ért hozzá. *Ez szomorú és meglepő. Mintha nem akarnák, hogy a saját népük fejlődjön, hogy az életük jobb legyen. Pedig nélkülük ők sem jutnak előre. Az viszont tetszik ahogyan Zach erről beszél, nagyon lelkes és szenvedélyes, egészen más, mint azokban a percekben amikor találkoztunk. Nem telt el olyan sok idő, mégis több minden történt. * -Értem. A hegyi nép is…a háttérből szeretné elérni a változást. Csak kevés eszközük van. Eszköz nélkül nem lehet? *Csak érdeklődöm, nem tudom azt sem, hogy az eszközeivel mit csinál, hogy abból változás lesz, de láthatóan ért hozzá. Ez a kérdésem is hasonlít kissé arra, amit a dolgok megtörténtének siettetéséről tettem fel, ami miatt magukhoz hasonlított. De sem én, sem ő nem vagyunk olyanok és ezt mondom is neki, ő meg helyesel….de elég egyetlen levegővétel ahhoz, hogy eljusson a tudatomig, hogy egészen más szót használt magára. Először úgy hiszem eltévesztette, de Zach nagyon is jól beszéli a nyelvünket, eddig sem tévesztett szót, így azt kell higgyem, hogy nem volt véletlen.* -Semmilyen? Ezt hogy érted? Ez nem jó szó. *Mondom, de tudom, hogy ezt akarta mondani, viszont nem fogadom el. Ezt azért még el kell magyaráznia nekem és ad gondolkodni valót bőven. Milyen lehet az élet az égiek között, ha egy értékes égi semmilyennek érzi magát? Hogy én mit érzek miattuk, azt már tudja, nem kell magyaráznom, de sok ismeretlen dolog van még köztünk, az égiek és a perdaiak között, és egyike az amit a más kövekről mond. * -Nem emlékszem, hogy mutattak volna ilyet nekem vagy másnak. Nem meséltek róla. *Rázom a fejem és azon elmélkedem, hogy talán mégis volt-e ilyen, de arra jutok, hogy nem. * -Az nagyon jó lenne, mindig szívesen látlak. *Beszélnem kell Vharannal is, hogy ő se küldje el. Igen, ő az egyetlen aki bárhova elvezeti Zach-et, csak a katonák jelenlétét nem szereti gondolom, ahogyan egyikünk sem. Van egy olyan érzésem, hogy nem tőlünk féltik őket és nem is a vadállatoktól. Elmosolyodom. Mennyivel kellemesebb a hegyi nép bármely tagjával találkozni, pedig ők is égiek, egy népből valók, mégis a szabadság érzése lángol bennük. Sokan, sokfélék. Zach inkább marad és segít. Talán össze kellene hoznom őket egymással. Ezen gondolkodnék még, hogyan tegyem meg, de történik valami, amit fontosnak érzek, mégsem ijesztő, tudom, hogy nem nagy baj történt. Zach felugrik és ott hagy engem, a többiekhez beszél a zsilipről. Én persze csak annyit értek, hogy valami nem jó. Felállok hát és utána megyek, hogy nézzem mit csinálnak. Zach a vízbe veti magát, de úgy kell felhozni őt nem sokkal később. Persze…az égiek akik nem tudnak a víz alatt létezni. Oda is sietek hozzá, mielőtt még intene a katonáinak. * -Minden rendben? Hogy érzed magad? Neked nincs olyan eszközöd amivel a vízben tudsz lélegezni? *Callum Jenkinsnek volt, arról azonban nem tudok, hogy nem jár mindenkinek. Ha kijön a vízből, odalépek hozzá, hogy segítsem, ha esetleg rosszabbul lenne. *
Komolyan hallgatok, majd bólintok. - Otthon is ez volt. Aztán mindig a természet győzött. Egy ideig... - míg mi meg nem jelentünk, egészen pontosan. - Önző. - megdörzsölöm az állam, elgondolkodom. Nem értek a lélekhez, a gépekhez igen, azoknak meg egészen más az igény, mint olyan. - Ez csak a felszín, ami azt mutatja, hogy önzőek vagyunk. Ez nem mentség, amiként mondom, csak indok. Úgy gondolom, a félelem mögött, ami miatt önzőek vagyunk, - dehogy látszunk, azok vagyunk. - más is van. De ehhez nem értek. Csak ezt látom. -mindenkinek megvan a maga asztala, mihez ért. A lélekhez pont nem értek és nem is bánom. Túl sok benne az ismeretlen, rengeteg változóval, és ha ezt gépre átírnám, a gép megbolondulna, mert nem tudná, melyik parancsot is kövesse. - Őket én is. - nejem és szüleim arca bukkan fel előttem. Nem érdemelték meg, amit a rendszer tett velük... Bízni. Már régóta nem bízok senkiben. A Földön sem. Egyedül a családomban bíztam. Senki másban. Így inkább csak bólintok. Még nem tudom, sikerül-e. A képlet egyelőre működik, számos dolgot áttoltam úgy, hogy észre sem vették, mert a mohóságuk sokkal jobban lefoglalta őket. Elgondolkodom szavain, s gyors számításba kezdek. Azok alapján, milyen válaszokat és hogyan kaptam egyesektől. - Sok tényezőn múlik. Az emberekhez meg nem értek. Csak a gépekhez. - ennyit tudok ismét mondani. Nem azért, mert ne akarnék rá válaszolni rá. Boldogan megtenném, ha tudnám. És azok a tényezők emberiek, amikhez nem értek. Elmosolyodom. - Neked mit jelent a meggyőzés? Hogyan győzől meg valakit? Mit teszel? - nem érti, s ez abból fakadhat, hogy mást ért az alatt, mit kell tenni, hogy meggyőzzön valakit. Közelebb visz az értelmezéséhez. - Te engednéd a gyerekedet, hogy hozzánk költözzenek, mintha sajátjaink lennének? - nézek rá. Majd megkérdezem a legfontosabbat. - És megkérnéd a hozzájárulásukat, hogy ők akarnak-e? Hogy tudják, ez mivel jár? - nem értek a gyerekekhez. Ezért is örülök, hogy el vagyok tiltva a “gyerekeim” látásától. Még akkor is, ha az a pár perc, míg karjaimban tarthattam egy újonnan érkezett életet, furcsa érzéseket keltett bennem. Nem én vagyok az apja, apjuk, semmi jogom sincs bármilyen jogot gyakorolnom felettük. Megrezzenek az érintéstől, s megdermedek, nem tudok megmozdulni egy ideig. - Nem tettél semmi olyat, amiért bocsánatot szükséges kérned. - pillantok rá. - Vannak a hegyeitekben olyan kövek, amelyek szintén hasznosak tudnak lenni. Nem annyira, mint a Sel-Ogei, ám felhasználhatóak. Rámosolygok, s előbb bólintok, mint válaszolok. - Elmondom. - ha találkozunk és akarja hallani. Mosolygok, ahogy nevet, s hagyom, nevetése elhaljon, így csak bólintok ismét. - Van pár. A nemre még inkább rá figyelek, érdekel, miként érti. - Értem. Úgy gondolom eléggé önközpontú azon nézet, hogy az istenek csak miattunk vannak. Hogy mi vagyunk az egyetlen feladatuk. Mi van, ha a bolygó? A rajta lévő élet? Hogy azt nézik, mi működik és mi nem? Az emberek nem működtek, menjenek, ahova akarnak, itt nincs helyük. - hallgatok egy keveset. - És azt is gondolom, hogy vannak dolgok, amit csak mi magunk oldhatunk meg, mert mi okoztuk. Egyáltalán nem büntetésből. Tanulásból. Azt megtanulni, hogyan lehet visszacsinálni. Ha valaki más megcsinálja helyettünk, akkor legközelebb ugyanúgy elkövetjük, hiszen majd jönnek a szülők és mindent rendbe tesznek. És szerintem, ha valóban léteznek, segítenek. Én sem várhatom el a gépektől, hogy a hibákat maguk oldják meg egyedül, amikor tudom, hogy miként működik helyesen. És igen. Akár ők vezethettek bennünket ide, hogy tanulhassunk tőletek. - ezek csak az én véleményeim. És azokból is most csak két variációt mondtam el. Rátámaszkodom újra a térdemre, úgy támasztom meg a feje. - Ha. Úgy véled, hogy lesznek, akik nem? Hogy aki elesik, annak nincs lehetősége? - nézek rá. - Mi lenne, ha te esnél el, s nem lenne, ki feléd nyújtaná kezét, hogy felsegítsen? - kérdem csendesen. Szerintem mi nagyot buktunk. Mégis kaptunk egy lehetőséget, és még mindig vannak, kik nem látják a kezet. Nekünk kell megmutatni, mit is keressen, merre nézzen. Utána már az ő dolga, elfogadja-e a segítséget. - Nem hiszek a megtorló istenekben. Az olyan, mintha a saját gyerekemet csak azért ütném állandóan, mert nem az én elképzelésem szerint issza a teáját például. Az istenek azért ennél jóval nagyobb képben gondolkodnak, szerintem. Nem hiszek a gonosz lélekben. A vak lélekben sokkal inkább. Ki nem látja a segítő kezet, ha éppen elesik, sőt, azt sem látja, hogy elesett-e. Ahogy kifejti szavait, megkeresek egy képet, majd kivetítem elé. - Régen, népünk egyik csoportja hitt abban, hogy minden javítható, mert valójában minden jó. Ők az eltört edényeket egy fémmel fogták össze, melyet ugyanúgy képesek voltak használni utána, sőt, valami teljesen egyedi lett belőle. Rajta volt a megtapasztalás, milyen töröttnek lenni, s milyen újraszületni. Minden megjavítható. Csak tudni kell, hogyan tegyük össze. Egy pillantra csendben maradok, s bólintok. - Meglehet. - meglehet, elmerült gondolataiban, nem figyelt, s ez nem foglalkoztat. Inkább újrafogalmazom szavaim. - Ez egy egészen égi gondolkodás, amit most mondtál. Ha a változás alulról történik, a változás úgy marad meg, hogy motivációként tovább terjed. A gondolkodás megváltozik, így ugyanolyanok már nem tudnak a helyükre ülni. Mert megváltozott a gondolkodásuk és látásmódjuk. És nem kell ehhez akár megszüntetni sem az örökölhető jogot, ha az a nézet már benne van. Nem a felszín az érdekes. Hanem ami alatta van.- a felszín a kancellárok, az örökölhető szék. A mély az, ami igazán számít. Engedtünk nekik, vakok voltunk és gyávák. - Ők nem tudom, mit akarnak. Én pedig az eszközökhöz értek. Azon keresztül tudok változást hozni. Más mit és hogyan tesz, nem mondhatom meg neki.- határaimmal talán jobban tisztában vagyok képességek terén, mert ezzel haladok előre. - Mert az, akivel lehetnék valaki, már nincs. - később értettem meg ezt az érzést, vagy azt az érzést, amik akkor járt át, mikor végül kiderítettem, mi is történt. Még nem akarták elmondani, és teljesen mindegy, mikor mondják el. Az, akin keresztül értelmet nyert az életem, aki értett és viszontértettem, megszűnt létezni. Bólintok. Akkor nem mondták el neki, nem, mintha sokan járkálnának ilyen dologgal a városban. - Akkor legközelebb hozok magammal. - kis helyen is elfér a csomagok között. Éget, s nem tudom, ez rosszabb érzés, vagy amikor aludtam el vagy ébredtem fel, s újra levegő került a tüdőmbe. Mint egy újszülött, új kiáltottam a fájdalomtól akkor, most csak köhögni megy, hogy menjen ki a víz a tüdőmből. Támaszkodom a földnek, megfeszíteni igyekszem a karom, s levegőért kapkod lélegzetem, míg végre több víz lesz kint, mint bent, s akkor végre tudok venni úgy egy nagy levegőt, hogy csak a végén kell kicsit köhögni. Ülésbe akarok helyezkedni, helyette inkább hanyatt fekszem, úgy jobb lélegezni. - Nem használok olyat. - nem szeretek eszközöket magamban, s arra emlékeztet. - Rendben leszek. A zsilip a helyén van. - hiába, csak ezen tudok gondolkodni. S valóban látni, ahogy a víz duzzadni kezd, s mivel ez volt az utolsó elem, most már csak a holnapi nap lesz az érdekes, amikor kinyitják a zsilipeket, hogy a víz odajusson, ahova szükséges. - Azt hiszem, mára befejeztük. - jobban örülnék, ha a helyi faluban alhatnék, de a gépek zümmögjő hangja kezd egyre jobban hiányozni. S kezdem észrevenni, hogy mennyire zavaróak másoknak is a katonák. - Holnap itt leszek a zsilipek nyitására.
-Mert a természet is olyan egyszerű, csak egy utat lát. Élni akar. *Ezért győz mindig a természet és mi ehhez alkalmazkodtunk. Csak vele együtt élni lehet, igába hajtani nem. Az égiek nem egyszerűek, nem tudnak úgy gondolkodni sem, túl sok bennük a gondolat és a más iránti vágy. Mindent meg akarnak szerezni és ez okozza a vesztüket. Nem tudom hogyan lehetne őket meggyőzni az ellenkezőjéről; úgy lehet minden az övék, hogy nem kell mindent megszerezniük. Zach bevallja, hogy nem ért a lélekhez, ennek ellenére okos gondolatai vannak, inkább szerény semmint nem hozzáértő.* -Akkor azt sem tudod hogyan lehetne ezt megváltoztatni? Azt tudod, ki az aki tudja? *Elfogadom, hogy szerinte nem ért hozzá, de biztosan van olyan, aki igen. Hát megkérdezem majd őt. Nem szeretném ha a Perda az ő otthonuk sorsára jutna, velük együtt is sok ártatlan veszne oda, ahogyan az ő otthonukban is, akik nem érdemelték meg a halált, a pusztulást. Nem tudom, hogy sokan maradtak még ott, akik már nem fértek el a Dwa`woruu-n, ha tisztában lennék vele, a lelkem háborogna és nem érteném miért nem törekedtek arra, hogy mindenkit megmentsenek. Mindebben egyetértünk és csak csendesen bólogatok a válaszára. Érzem a belőle áradó szomorúságot, de boldoggá tesz az a tudat, hogy ő próbálja megváltoztatni a hozzáállást itt a Perdán. Kíváncsi is vagyok, neki hogyan sikerült eddig, de a válasza nem túl biztató, vagy inkább bizonytalan és újra eljutunk ahhoz, hogy mennyire nem ért a lélekhez. * -Szerintem megtanulható, csak nyitottabbnak kellene lenned, és kell egy másik égi vagy perdai aki megtanítja. *Hogyan győzök meg másokat az igazamról? Ezen még nem gondolkodtam, egyszerűen csak megtettem. * -Beszélgetek vele. Megpróbálom minden oldalról megmutatni azt, amiben szeretném meggyőzni. De…azt hiszem míg nem jöttetek ide, ilyesmire nem volt szükség. *Halványan elmosolyodom, mert való igaz, sok olyan problémát hoztak magukkal, melyekkel korábban nem szembesültünk. A perdai nép tette a dolgát mindig is, ha nézeteltérés volt – mert előfordult – akkor a Bíra megoldotta. Az égiek nagyon másképp éltek az otthonukban, mikor ide jöttek, ugyanazt akarták folytatni és még nem látják be, hogy a Perda más, mint az ő otthonuk volt, még ha nagyon hasonlít is rá. Berögzült gondolatok és tettek vezetik őket és ezen talán csak a gyermekek kerekedhetnek felül. Ők is hasonlítanak egymáshoz abban, hogy mind az égi, mind a perdai gyermekek nyitottak a világra, az újdonságokra, rövid idő alatt sokat meg tudnak tanulni. Ezért jut eszembe, hogy talán taníthatnánk őket, de Zach válasz helyett visszakérdez, amire felkapom a fejem és érdeklődve nézek rá. A válaszomban szeretné megtalálni a saját válaszát, de kétlem, hogy azt tudom neki adni, amire számít. * -Mi mindig nyitottak voltunk erre, ha nem is mondtuk ki. Két ennyire különböző nép csak így tud egymástól tanulni. A gyermekek kíváncsiak, és biztos vagyok abban, hogy nem mondanának nemet. Nekem nincs még gyermekem, de ha olyan idős lenne, hogy rábízhatnám másra, megtenném. *Bizonyos feltételek mellett természetesen, és ehhez az is kell, hogy a két nép egy kicsit jobban közeledjen egymáshoz. Nyilván az sem tesz jót, hogy csupán Elorak elfogadó velük szemben, de tettek érte. Rossz volt a kezdet, és mindenki benne ragadt. Én is. Biztosan félteném a gyermekem, de ugyanúgy az égiek is a sajátjukat. Zach nem igazán tud ebben közösséget vállalni, és azért is volt olyan bizonytalan a válaszadással, mert nincs gyermeke. Az ok pedig szörnyű, az én lelkemben is a gyász érzését kelti, ezért finoman megérintve őt, biztosítva az együtt érzésemről, megérintem és a bocsánatát kérem amiért felszaggattam a sebeit. Mindez belőlem fakad, a perdai énemből, mert mi így látjuk és érezzük. * -Valóban nem én vettem el őt tőled, de együtt érzek veled a gyászodban. Emlékeztetni valaki a veszteségre rossz érzés, nem tudtam róla, mégis úgy érzem, hogy a bocsánatodat kell kérnem. Ez természetes. *Ez nem egy bűn megvallása, még csak nem is bűn, mégis hozzátartozik a lelkünkhöz. Talán ebből jobban megérti a népünket, elvégre azt mondta, megismerni úgy könnyű, ha a két fél beszélget egymással, ahogyan mi is azt tesszük. Felmerülnek olyan dolgok, melyekről csak úgy nem mondanánk semmit, de ha a beszélgetés közben felmerül, elejtünk róla néhány szót, vagy gesztussal reagálunk amiből már fakad némi ismeret. De ő nagyon nem érti a lélek működését….majd egyszer sikerül. Észre sem fogja venni és köztünk sokat fog tanulni erről. Nem megyek ennél mélyebben bele a témába, amúgy is oly sok dolog van amiben ismereteket cserélhetünk és az egyik ilyen dolog az, ami meg is döbbent. Nem csak a Sel-Ogei az ami számukra hasznos. Kissé csalódott vagyok, hogy most nem akar róla beszélni, de nem akarok erőszakos sem lenni, hogy noszogassam, mondja el. Beleegyezem abba, hogy majd máskor, egy másik találkozás alkalmával mesél róla. Annak viszont örülök, hogy az Isteneikről most beszélgetünk, érdekel ez is, segít megérteni – talán – miért távolodtak el tőlük. Vicces ahogyan beszél arról, hogyan teremtették az otthonukat és önkéntelenül nevetek is rajta, majd felvetek néhány ötletet, miként történhetett minden. Hosszú magyarázata beleillik abba, amit én mondtam és örülök, hogy ebben egyet tudunk érteni. * -Az isteneknek sok feladatuk van, köztük mi is és igen, ha valami nem jó, annak nincs ott helye a jó világban. Ezért kell megőrizni a Perdát is olyannak, amilyennek az Isteneink megteremtették. Remélem, hogy tanultok is….hogy a néped tanul majd. *Nem ő, és ezt ki is emelem, mert vele nincs gond, csak mások is hallgassanak rá. Abban viszont nem értünk egyet, hogy aki egyszer elesik, annak nincs lehetősége egy újabb esélyre. * -Az amiről én beszéltem, nem csak egy elesés volt. Pusztulást hozott. Tudnunk kell különbséget tenni a tettek nagysága között. De talán igazad van, elvégre ti is kaptatok még egy esélyt. Az Isteneink is különböznek egymástól, és én nem kérem számon őket. *Mindazonáltal érdekes felvetései vannak amiket érdemes megfontolni…mégis elmosolyodom.* -Méghogy nem értesz a lélekhez. Hiszen éppen arról beszélsz. *S meséje eszembe juttatja azt az ajándékot, amit Rotemsheltől kaptam. A törött edény, amit Sel-Ogei-el forrasztott össze és csodaszép lett. Benne a virág, ami azóta is él és szépen fejlődik. Életet adott, hasznot hozott…* -Ebben igazad lehet. Nekem is van egy ilyen edényem. *Csendesen bólintok egyet és elnézek Zach mellett a távolba, ahol Rotemshel valahol a műhelyében most is szépet alkot. Istenek adománya a képessége. A változás azonban szükséges Zach népének körében, csak nem hiszem, hogy a jelenlegi formájában sikerül. Legalábbis abból, amit Callum Jenkins mesélt, és igyekszem ezt kihangsúlyozni, hogy tudja, nem én gondolom így, hanem mástól kapott információ alapján következtettem erre. * -Értem mire gondolsz. *Bólintok elgondolkodva, és így már nem tűnik olyan erőszakosnak sem. Meglepő, hogy mennyi mindenben tudok vele egyet érteni, hasonlóan gondolkodunk bizonyos témákban, és mindketten meggyőzhetőek vagyunk a másikéban. Zach azonban számomra meglepő kijelentést tesz önmagával kapcsolatban, amivel nem értek egyet, és amikor számon kérem erről, ismét csak visszatérünk ahhoz a személyhez, aki már nincs jelen az életében. Megint csak rosszul érzem magam attól, hogy akaratlanul is szóba hoztam, hogy kihúztam belőle. Ám most nincs akkora bűntudatom, mint korábban. * -Talán az Istenek ebben is adnak neked egy újabb esélyt és találsz valakit, akivel valaki lehetsz. Nem biztos, hogy a szerelemben találod meg, nem csak azzal lehetsz valaki, hanem egy baráttal is, egy olyan társsal, aki segít mindenben, aki melletted áll, aki kiegészít, vagy olyasvalaki mellett, aki rád van utalva, akinek rád van szüksége. *Nem hamis reményekkel akarom áltatni, hanem valóban így gondolom, és hiszek ebben. A környezetünk tesz azzá, akik vagyunk, a hozzánk legközelebb állók, és Zach is talál majd valakit. Ő most még nem hisz benne, de majd fog. Engem később már más foglalkoztat, de türelmesnek kell lennem, ahogyan a félbe maradt meséjével, egy újabb találkozóig. Bólintok, hogy megértettem és rendben találom. Ezután viszont a többiek elhívják segíteni és nekem csak a tehetetlenül szemlélő sorsa marad mindaddig, míg Zach újra fel nem bukkan a vízből. Rosszul néz ki, az égiek nem bírnak sokáig a víz alatt lenni, de van ehhez szerkezetük, s mégis, pont az nem használja, aki a szerkezeteinek él? Rosszabbul fest, mint ahogy számítottam rá és felkészülök arra, hogy akár a képességemmel kell majd segítenem neki. Ám Zach gyorsan összeszedi magát. * -Az aki olyan jól ismeri a szerkezeteket, nem használja azt ami segítene neki? *Egy kicsit vicces is lenne ha nem nézne ki olyan rosszul, ezért nem is mosolyodom el, de a szavakból érezheti a finom iróniát. * -Biztosan jól vagy? *Azért megkérdezem, hátha segítségre van szüksége. Ő azonban csak a munkáját szemléli, aminek meg is van az eredménye, a perdai dolgozók pedig tovább folytatják a saját munkájukat maguk között megbeszélve Zach képességeit és dicsérik is őt. * -Máris menned kell? Sajnálom, hogy nem maradsz. Holnap nem tudok jönni, de remélem hamarosan újra találkozunk. Ha gondolod, hagyj üzenetet mikor jössz legközelebb és akkor én is itt leszek. Addig is, köszönjük a segítségedet és köszönöm a beszélgetést, hogy szántál rám időt.. Pihend ki magad. *Nem mondom, hogy nem fest túl jól, de aggódom érte. Nem is megyek el mindaddig, míg nem látom, hogy a kíséretének körében már biztonságban van.*
- Nem. A természet egyrészt nem egyszerű. Ha így lenne, akkor mindent simán helyre lehetne hozni, rövid időn belül. Másrészt nem túléléni vagy élni akar a természet. Fejlődni. - a gépeken is ezt látom. Máskülönben elmenne minden a régi rendszerrel. Márpedig ez nem így van. Elmosolyodom. - Nálatok is egyvalakin múlhat csak, hogy történjen valami? És vártok rá? Cselekvés helyett, mikor látjátok, hogy az a helyes? - nézek rá. Egy közösségről van szó, és egyáltalán nem értem, hogyan működik. Csak azt látom, hogy túlbonyolítják. Az egyszerűséget tartom előrébb, mert együttesen adnak ki komplex egységet. - A gépek a feladatom, nem a lélekhez. Azok akik a lélekhez értenek, a géphez nem. Ez így van rendjén. - nem akarom érteni az emberi lelket. - Mert ugyanazt gondoltátok. Mi más véleménnyel és háttérrel érkeztünk, mások a gondolataink. Nem győzök meg senkit. Elmondom, mit gondolok. A meggyőzés számomra azt jelenti, hogy egy olyan véleményt erőltetek a másikra, amivel nem ért egyet. Joga van egyet nem érteni. Másként gondolni. S ettől még lehet összedolgozni. - persze, az ostobákkal nem tudok mit kezdeni. Egyet igen: otthagyom őket. - És miért nem mondtátok ki? - mindig, soha. Komoly szavak. - Értem. - bólintok. - Nem gondolom azt, hogy akit megkérdezek, biztos legyek az igenükben. Ezért kérdezném meg őket. Ha valaki nemet mond, akkor nem megy. Mert ez az ő döntésük. - még ha gyerekek is. - Értem. Nem a veszteségre figyelek ebben. Hanem abban, amiért jó volt. - és tény, az már sosem lesz meg. De amíg volt, addig jó volt. S abból táplálkozom még most is. Hümmentve bólintok. Nem tudom, fog-e tanulni. De ha nem, abból úgyis lesz egy olyan káosz, aminek a végén mi végleg el fogunk tűnni. Jogosan. Nem tanultunk a hibáinkból. - Értelek. Tehát elvennéd az esélyt tőle? - nézek rá. - És elvennéd magadtól, népedtől azt a tapasztalatot, amivel az illető megtanul felállni és jóvátenni mindazt, amit elrontott? Aki elesett, tudja, milyen nehéz felállni és tud másoknak segíteni, mert erősebbé vált azáltal, hogy megértette, hibázott és hogy végigment az úton, miként tehetné jóvá a hibát, amit tett. Nálatok nem létezik a megbocsátás fogalma? Az isteneitek nem megbocsátóak? - mintha az egyik istenképzetet hallanám, amelyet a szájukba adtak a múlt embereinek. S mennyire hamis volt! Hiába nem vér szerinti gyerekm a két gyerek... ha hibáznának is, akármilyet, akkor is segíteném őket. Meglepetten nézek rá. Egy ideig hallgatok. - Igen? - óvatos a kérdésem, vagy bizonytalan, még nem tudom. Majd inkább lenézek a földre, s elgondolkodom. Nem. A lélek más. Bólintok. Helyre lehet hozni a dolgokat, így látom. Van, ami idő és energiaigényes. Van, ami már csak új formában képes létezni. De nem szüntetném meg. - Nem. A szerelem fogalma pedig olyan ködös fellegvár, amire nem lehet építeni. - nem érdekel a párkapcsolat, és nem voltam szerelmes sosem. Mi csak egyek voltunk, olyanban, amiben szerintem az embereknek alapvetően egyben kéne lenniük. - Nincs mit kiegészítni. Mindenki teljes, önmagában. Amit mondasz, az illúzió. Hogy csak mással vagy teljes. Gyengévé tesz ez az állítás. - szerintem mindenki egy teljes egész, és hiába hiányzik ő, nem gondolom magam hiányosnak. Előtte sem gondoltam így. A köhögés közepette elmosolyodom, talán még kuncognék is. - Jogos észrevétel. Most már megy lélegezni, még ha szúr és éget is. S lélegzek, mélyeket. A kérdésre csak bólogatok. - Igen. A munkámnak egyelőre itt vége. - egy ideig gondolkodom. - Küldök neked üzenetet, Első Gyógyító. - bólintok. A kristályokat is meg akarom neki mutatni, hogyan nőnek. - Ez magától értetődő. - csak meghajolok. A shiennel és egyebek nem az én hitem, s ha nem hiszek benne, nem mondom ki. Ezzel mutatom ki a tiszteletem, nem a hazugsággal, hogy nem hivén benne, mégis az isteneik áldását kérem rá. Felveszem a földről a derékövemet, s a kezemben viszem tovább, a járműhöz, onnan még keresem, ha látom, s intek neki egyet, mosollyal. Azt is ritkán látni rajtam.
-Meglehet. De mi együtt élünk vele, nem ellene, ezért látjuk egyszerűnek. *Nem vitatkozom vele, hiszen nagyon sok mindent másképp látunk, de ez csak azért van, mert mások vagyunk. Szeretném megtudni, ki az aki nála jobban tudja, hogyan lehetne változtatni a dolgokon, az égieken, a felfogásukon. Kérdésemre kérdéssel válaszol, ami mosolyt csal az arcomra, jóllehet talán ez máskor, mástól inkább bosszantana. A fejemet rázom kissé, de nem kell gondolkodnom a saját válaszomon.* -Nem. Ha tudjuk mi a helyes, akkor megtesszük. Csak akkor keressük másnál a választ, ha tanácstalanok vagyunk. De míg nem jöttetek, nem történt túl sok ilyen dolog. *A hangom derűs, nyugodt, nincs benne megbántás, sem feddő él. Jóllehet nem szíveltem soha az égieket, okoztak elég bajt, de most nem a különbözőségünk okán beszélgetek Zach-kel, hanem mert szeretném megismerni. Könnyed tréfa volt a részemről, mégis valahol rejlik benne az igazság is. Ahogy nálunk sem ért mindenki mindenhez, úgy ő sem. Bevallani a hiányosságainkat nem szégyen, tartom ezt erős jellemnek semmint gyengeségnek. * -Igen. *Bólintok rá szavaira, de a meggyőzésről más fogalmaink vannak. * -Bizonyos téren igen, de ha tudod, hogy az amit a másik gondol rossz, akkor meg kell győzni arról ami jó. Ha nem vagyok biztos valamiben, én sem akarok mindenáron meggyőzni valakit a magam igazáról, hanem meghallgatom őt. Népeink között túl nagy a különbség, talán ezért megy olyan nehezen és lassan közös állásra jutni. *Pedig mi megpróbáltuk, de nem nyertünk meghallgatást, csak ígéreteket kaptunk, amivel beértük, mert bíztunk az égiekben, a szavukban, mert nálunk az adott szónak súlya van. Ők nem így gondolták.* -Úgy éreztük nem kell kimondani, ha hajlandóak vagyunk találkozni és tárgyalni a vezetőitekkel. Számunkra ez kimondott szónak számít. *A gyermekekben látom a megoldás egy részét, de tudom, hogy nem szívesen bíznák ránk őket. Sokan, sokféleképpen gondolkodnak rólunk annak ellenére, hogy a földjeink, a javaink, a Perda kell nekik. Sosem értettem miért nem kértek tőlünk tanácsot ahhoz, hogy itt élhessenek, hiszen mi már ismerjük a Perdát, könnyebb lett volna beilleszkedniük. De ez már megtörtént, változtatni nem lehet, legfeljebb kijavítani néhány részletet. * -Ha biztos is vagyok az igenükben, attól még megkérdezném őket. Ez így tisztességes. *Én sem mondanék nemet, ha lenne gyermekem, most már úgy gondolom, hogy segíteném az égiek megismerését. Korábban nem így gondoltam, még egy errator kölyköt sem bíztam volna rájuk. Sok mindenben nem értünk egyet, de van ami megváltozott. Ismerem a veszteség érzését, az én lelkemben is űr tátong a szüleim hiánya miatt, sokáig voltak rémálmaim miután anyánk a kezeim közül tért meg Shiennelhez. Ma már csak a szépre emlékezem és ezt ajánlom Zach-nek is. A fájdalom soha nem múlik el, de idővel enyhül. Ami a tanulást illeti és a tapasztalatokat, a jóvátételt, megint csak elbeszélünk egymás mellett. * -Bűn és bűn között is van különbség, akárcsak a perdaiak és az égiek között. Nem azt akarom mondani, hogy mi jók vagyunk és ti rosszak, de sokban különbözünk. Nem mindegy, hogy valaki ifjú korában megevett egy Delorist és egész életében emiatt vezekel, vagy pusztulást hozott több falura és a gonosszal szövetkezett. Az előbbinek megbocsátottunk, felállhatott és jóvá tette a hibáját, annak aki halált hozott szeretteinkre, barátainkra, annak nem. De őt nem is mi büntettük meg, hanem az Isteneink. *Értem mire gondol és aztán bizonygatom is neki, de látom rajta, hogy nem nagyon hisz nekem. Bólintok meglepett kérdésére, de folytatom azzal, amiben én biztos vagyok. Ő elveszítette a hitét a szerelemben, én csak most kezdem igazán érezni. * -Én megtapasztaltam. Szerintem mindenki lelkének van egy másik fele valahol. Nem mindig találkoznak össze, de előfordul. Én csak erősebb lettem általa. *Rotemshellel kiegészítjük egymást, erőt ad amikor elgyengülök és amikor az ő lelke vagy teste sérül, akkor én támogatom. Így van ez rendjén. Láttam a szüleimnél, ahogyan egymásra néztek sok-sok év után, ahogyan fogták egymás kezét, támogatták a társukat az élet rögös útján, amikor együtt nevettek….és amikor együtt távoztak erről a világról. Mi perdaiak sokáig várunk a lelkünk másik felére, ha nem találjuk meg, magányosak maradunk, de ha igen, akkor egy életen át vele maradunk. Zach valószínűleg csalódott, vagy nem tudta kitárni a szívét másnak, nem járt nyitott szemmel, s ezért nem találta meg….vagy, hátrahagyta a régi otthonukon úgy, hogy nem is tudott róla. nem érek rá elméleteket gyártani, mert közben beszélgetőtársamnak dolga akadt, ám mikor már ráfigyelnék, valami gondja támadt. A víz okozta, csak másként, mint gondoltam, és elképzelni sem tudom a valóságot. De mikor már látom, hogy jobban van, tréfálkozom vele, de meg is érdemli ha ő, aki annyira ismeri a szerkezeteket, nem használja arra, hogy megkönnyítse a munkáját. * -Pedig jó szolgálatot tesz. Láttam Callum Jenkinsnél. *Csak, hogy tudja, honnan ismerem azt a készüléket. Sajnos azonban Zach munkája véget ér, s talán nekem is mennem kellene. Jó társaságban repül az idő, észre sem vettem mennyit haladt a nap az égen. Reményemet fejezem ki egy újabb találkozó iránt, majd el is köszönök ahogy látom, szedi össze a holmiját. * -Vigyázz magadra Zach! *Biccentek felé, majd elfordulva a többi perdai felé is fejet hajtok, amit viszonoznak. * -Shaz`or adjon erőt a munkátokhoz! *Azzal elindulok, mosollyal az arcomon, mert igencsak értékes beszélgetés volt ez, és ígérete szerint nem az utolsó. Haza indulok az úton, a tarisznyámban sokféle gyógynövénnyel amit a találkozás előtt szedtem. Rám csak ezek után vár a nagy munka.*
//Köszönöm a játékot és nagyon várom a folytatást! //
Rövid időre elgondolkodom, majd bólintok. Van benne sok igazság. Én is hátrébb lépek gondolaatban, ha egy nehezebb feladat felmerül. Jobban látom a teljeset. Roda rávilágít valamire, amit szokásunkhoz híven, figyelmen kívül hagyunk. - És nem történt meg, hogy egymást kerestük meg. - bár talán jobb is. Hazugságok mentén haladtak volna, s még jobban megsérültek volna. Ez így volt jó, ahogy történt. A legkevesebb sérüléssel részükről. Hallgatom magyarázatát, s bólintok. - Értem. - ha másképp is gondolkodom, elfogadom más gondolatmentét, még ha nem is tartom érvényesnek magamra nézve. Az az ő gondolata. - Értem. Jelezzétek nekik, hogy ezzel kapcsolatban mit tudtok tenni. - nem hiszem, hogy összejön, ettől még meg lehet tenni. Bólintok, hogy megkérdezné őket az igennel kapcsolatban. A feltételezéseket még gépek esetében sem tudom megtenni. Más belső tulajdonságokkal bírhatnak, és közbejöhet bármi is. Azon pedig akár a Dominium nagy része is függhet. - Ez teljességében úgy hangzik, ahogy mi ítélünk másokat. - nézek rá, s amit gondolok, hogy ő így látja. Másokat is meg fogok ebben kérdezni, mert ez annyira emberi gondolkodásmód, amit nem tudok róluk feltételezni, azok alapján, amit eddig láttam tőlük. - Volt már olyan, hogy valakit az isteneitekre bíztatok, s annak az eredménye az volt, hogy megbocsátottak? Mi történt utána azzal a perdaival? - de aztán megértem, hogy ezt felfogni és megérteni úgysem tudom. Bólintok a kapcsolatára. Így látja, így gondolja, s az érzelmek sosem voltak a területem. Nem értem őket, idegenek, olyan mesterséges alkotások, amik nem visznek előre gépezetet. Callummal kapcsolatos észrevételére nem mondok semmit, s igazából nem is gondolok. Arra azonban igen, hogy amit adott nekem feladatot, eszem ágában sincs teljesíteni. Bízza olyanokra, akik kiválóak marketingben és meggyőzésben. Visszanézek Rodara a jó kívánságot illetően. Pont azt nem szoktam, nekem mindegy, mi lesz velem. Így a meglepettséget az érzelemmentesség váltja vissza, s inkább csak elköszönök a többiektől is. Igazán rátaposhattak volna a gázra a fék helyett, amikor meglátták Perdát...
Figyelem a tekintetét, a perdaiaknak valahogy sokkal könnyebben megy a szemükbe nézni. Amúgy meg nem szeretek. Úgy érzem, olyankor eltűnök, s csak a szemük létezik és olyan gondolatok kelnek bennem, melyekkel nem tudok mit kezdeni. Idegenek tőlem, hiszen nem az enyémek. És szeretek mindent tudni. Amit szigorúan a munkámhoz tartozik. A többivel nem tudok és nem is akarok mit kezdeni. Így inkább nem akarom ezt átélni, s olyankor másfelé tekintek úgy, hogy azért ne látszódjon, a szeme helyett például az orrát nézem vagy a homlokát, az orrgyökét.Most azonban a szemekbe tekintek, s mintha valami annyira nem lenne kellemes gondolat. Furcsa. Nem igazán éreztem még perdaival. 
//
//