Nylessa

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Egy igazán életvidám, hagyománytisztelő Perdainak tartom magam.  Igyekszem apám nyomdokaiba lépni, s minden időmet a harc tölti ki. Nem félek piszkos lenni, és megsérülni. Soha sem tartottam magam egy gyermekeit nevelő anyának.
Nylian ellentéte vagyok mondják, de én valójában pont, hogy úgy érzem egyek vagyunk. Nincs olyan, hogy ne számíthattam volna rá, vagy ő rám, ha a szükség igazán úgy hozta.
Gyakran akarom hinni, hogy érzem minden érzését, s olvasok a gondolataiban, egyetlen rezdüléséből.
Mi sem bizonyítja Isteneink bölcsességét jobban, hogy képességeinket is eképpen formálták.

A víz, ahogyan mindünknek az életem része. Nincs nap, hogy nem úsznék, s csodálnám a természetet. Együtt élek vele, s tisztelem azt, mit isteneink nekünk szántak, formáltak. Ha ölnöm is kell, mindig tisztelettel teszem, s muszájból. Soha nem ártanék még a legveszélyesebb fenevadnak sem.
Quorsa-t megvetem, hiszen mindent tönkre tesznek. Fegyvereikkel pusztítanak, s betegségeket hoznak.
Mély a vallásom, s a hitem. Mindenben látom isteneink keze nyomát, érzem a nővények simításában, hogy óvó kezeik érintik bőröm, hallom a szélben, ahogyan hozzánk szólnak. Minden ünnepet várok izgatottan, s minden év elején köszöntöm Deloris havát.
Még sosem voltam szerelmes, nem is gondoltam erre, hogy lehetnék. Szeretettet csak is apám, és szívemben élő anyám, testvérem iránt érzek, kit megcsókolt születése pillanatában Shiennel az istennő , hiszem azt, hogy nagy dolgokra hivatott, ahogyan a vállásunk is tartja.

A nap fénye kecsesen táncol a víz felszínén. Alulról nézve minden olyan más. Hajam néha, néha belibben arcom elé, de nem zavar meg a Vizi világ ámulásában. Gyakran töltöm itt időmet, ha nem a gyakorló téren kínzom magam, ami nekem természetesen nem kínzás, sőt a testem igényli is a mozgást. De semmi sem nyugtathat meg engem jobban testvéremen kívül, mint a vízben töltött órák. Van egy kedvenc kövem, amin gyakran pihenek meg, s töltődöm fel.
Miután testvérem elhagyta az otthonunkat, gyakran érzem magányosnak magam. Olyan érzés ez, mint ha a másik felem kiszakították volna a testemből, tudtam bármit is vesz a fejébe, azt azon nyomban véghez is viszi.
Lassan ideje mennem, még bírnám az itt tartozkodást a víz alatt. de nem akarom, hogy apám több kört futtasson velem, mint amennyi szükséges.

Lassan elrugaszkodom a kőről, érzem, ahogyan a lábfejem megcsúszik az algán, s hagyom, hogy a felszínre vigye testemet a víz.
Nekem a kitűnő érzékeket szánták az istenek. Ez az ajándék lehetővé teszi, hogy még jobban tudjam élvezni az itt töltött órákat, hiszen csak koncentrálnom kell, s egyik érzékem erősebb lesz. Halak színét, növényeket remekül meg tudom figyelni, s tapintásuk is egészen más. Hiszem azt, hogy az összes élőlényben ott az isteneink nyoma, s tisztelni kell még azt is, amit az asztalodra szánsz.
Gyakran rémisztgettem, ha a tengerben úsztunk fivéremet a Herender jelenlétével. Ugyan csak gyerekes csíny volt, már tudom, hogy ő az egyik úr a tengerekben.

Felfelé haladva megpillantok egy raj lyellát. Meg kell állmom, hogy csodáljam ezeket a tavi királynőket. A húsuk is zamatos, egyik kedvencem ételem.

Kibukkanok a vízből, s úszok a ruháim felé. Testem egésze most már a felszínen, s talpam a talajt érinti. Fáj a szívem itt hagyni kedvenc helyem, de mennem kell. A szemem előtt lebeg a cél, hogy egy nap katona lehessek. Összeszedem a ruháim, és felöltözőm, hajamat pedig kicsavarom, amennyire tudom. Ijjat magamra veszem, cipőmbe pedig késem rejtem.

Hirtelen neszre, és lépésekre leszek figyelmes. Azonnal koncentrálok, s kihallom, hogy két ember közeleg, de az sem kizárt, hogy hárman vannak.
- Na, David most már komolyan, még hány bogarat akarsz begyűjteni? Egyébként a parancs erről a helyszínről nem szólt, komolyan seggbe akarsz rúgatni? – Nincsenek messze, hamarosan a tóhoz érnek. El kell rejtőznöm, egy bokorban húzom meg magam. A nyelv mit beszélnek számomra még mindig kusza volt. Ugyan már 3 éve annak, hogy bemocskolják a világunkat, de nem áll szándékomban sem szokásaik tanulmányozása, sem pedig ahogyan Nyliannek a ruháik viselete sem. Viszont akarva akaratlanul is értek, s tudok párszót.
- Pszt! Hallottam valamit. – A férfit most már jól látom, valami érdekes ruhát visel és természetesen fegyver van a kezében.  A másik férfi nem erős, nem harcias fajta, ellenben társával.
- Mi a…. – Szegezi neki hirtelen az egyik ágnak a fegyverét, nem látom rendesen a fáktól mi az, így jobban kell helyezkednem. Képességemmel látásom erősítem fel.  Egy Bleda!
De hiszen az nem árt senkinek, NEEE!!
A férfi felszegi a fegyverét.- Meg ne mozdulj, David megölöm! – Utolsó szót felismertem, ölés, minden éginek ez a módszere.
Felszegem tekintetem s kirontok.
- EJ EJ EJ!!!-adok ki ijesztő hangot, amire természetesen a Bleda azonnal eliszkol. Megfeszítem az íjam, amit még apámtól kaptam ides tova hat éve s a férfire szegezem.
- Mint egy gyerek vagy, csinálod a zajt, nem tudsz te semmit!- Próbálok összetenni egy mondatot a nyelvükön.
- Hé, hé, hé !!! Nyugi kislány! – Mondja, mire én felmordulok, s engedném le az íjjat, de ekkor valamivel meglőnek hátulról, s a földre zuhanok.




Nem sokkal később egy szobában térek magamhoz, ami tele van különös, s rémisztő eszközökkel. Zihálva ülök fel, s keresem a késem, ami a cipőmbe volt elrejtve, de csak egy virágokkal teli edényt találok, mit fegyverként használhatok, s az éppen nyíló ajtó felé hajítom.
- Hé! Nyugodj már le! – Mondja a férfi, akivel az erdőben találkoztam.
- El! Most! – Majd Perdai nyelven bosszankodom, hiszen ez nem tesz jót a szövetségüknek, amit úgy annyira akarnak, bár annak a Perdainak a halála sem tett jót. Amint ráhelyezem, a másik lábamra a sújt, összecsuklom, s ő elkap. Ekkor pillantom meg csodás szemét, ami olyan volt, mint a legtisztább óceán. Kis hezitálás után csapkodni kezdek, de ő csak letesz az ágyra.
- El!!! – Mondom. Férfi mosolyogni kezd, értetlenül nézek rá.
- Nemsokára elmehetsz, csak az idióta Billy rád lőtt, mert azt hitte ... na mindegy tuti nem érted amit én itt neked próbálok  karatyolni. – Szemöldököm felvonom.
- Most. – Mondom, majd megszívom fogamat, ahogyan a sebhez érek.
- Hmm... Igen én mondtam, de komolyan nem direkt volt, na! – Nem érdekel, miket beszél, de én mindenképpen ki fogok innen jutni.
- Figyelj, elviszlek, de előbb enned kell. Aztán komolyan. – Sóhajt egyet.
- Érted, amit mondok? – Kérdezi, én meg megforgatom a szemem. A férfi magára mutat.
- Én, William... – majd mutogat a kijárat felé.
- Viszlek… tudod...EL!- Teljes beleéléssel próbálkozik, persze van amit értek, de a próbálkozása igazán mókássá tezsi, így akaratlanul is elmosolyodom.

Kis kalandom még nem sikerült elmondanom még a testvéremnek sem, csak apám volt rám dühös, amiért eltűntem, és sebbel tértem vissza. Nylian előtt könnyebb lesz titkolnom, hiszen kevesebbet látom. És tudom, hogy talán a pártján állna annak, aki a sebet okozta. Nem akarom többet, hogy közöm legyen az égiekhez, de az a szempár örökre a memóriában maradt.