Quinn White

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Hogyan jellemezném magam? Mérhetetlenül makacs, kitartóan konok, kedvtelésből kötekedő. Avagy csak megkeseredtem kissé a katonai pályafutásom alatt, mert valaki mindig gondoskodott róla, hogy bosszankodással töltsem a szabadidőmet. Persze alapjáraton laza szoktam lenni, bár inkább barátokkal és családdal, szeretem a jó söröket és a kártyát, kockát, utóbbin elég sokat nyertem már. Repülni is imádok, felfedezni, vágyom a kalandokat, de nem barátságban és szerelemben, annál konzervatívabb nevelést kaptam. A vicceket általában nem szeretem, ami miatt szerintem sokan hiszik, túl merev vagyok, pedig ez nem igaz, csak megítélésem szerint a viccek zöme bántó és sértő, diszkriminatív, arról nem is beszélve, ha fekete vagy morbid. Volt fogyatékkal élő barátom, láttam embert elesni bevetések alatt, magam is egyszer majdnem ott maradtam. Tapasztaltam mit tesz az erőszak és a hasonló olyan emberekkel, akik jó emberek voltak, aztán összetörtek a súly alatt. Tehát ha választhatok, nekem senki se mondjon viccet más kárára, mert akkor belénevelem a jó modort. Valamilyen módon, nem feltétlenül úgy beverem az orrát, persze. Sokak szerint jó a taktikai érzékem, jó matekosnak számítok, logikusan gondolkodom, összességében elég reál beállítottságú ember vagyok. Olvasni sem szeretek, túl lassan megy és elunom, hallás után jegyzek meg szinte mindent, tehát a papírmunka erősen gyengém, avagy nevezzük adminisztrációnak, de persze ellátom a kötelességem, mert szabálykövető vagyok és pontosan tudom, hogy a munka az munka. Nem szeretni kell, hanem megcsinálni. Ebből kifolyólag nem szokásom panaszkodni, nem kérdezek feleslegesen, inkább elfogadom, hogy ez a feladat és csinálom. Ez alól persze kivétel, ha törvénytelen gyanús a dolog, megalkuvónak nem mondanának. Hogy emiatt sokan azt mondják, nem bírok titkot megtartani, puszta fogalomzavar. Meg bírom tartani, de általában nem AKAROM megtartani. Üzenem nekik, gondolkodtak volna mielőtt egy magamfajta egyenes embernek közölnek valamit. A tényeket tehát preferálom, de a rejtvényeket is, bevett szokásommá vált bevetések alatt ilyeneken agyalni, hogy ébren tartsam magam. Emiatt mondhatni az intelligenciát becsülöm, de nem vagyok a kutatások szerelmese, a sok tudományos blabla untat, az a rideg igazság. Ha valaki ilyesmivel kíván traktálni, hamar leállítom, az sem érdekel, ha bunkónak tart. Igazából így belegondolva, mivel feleslegesen nem beszélek sokan tartanak bunkónak lévén nem magyarázom meg mit-miért nehezményezek és reagálok rá keményen, pedig ok nélkül nem kötök bele senkibe, kivéve ha nagyon antipatikus, akkor megvallom zsigerből jön a kötözködés. Azt hiszem Roxy volt az egyetlen, aki úgy ténylegesen megértett. Nem, rosszul gondolod, Roxy a kutyám volt, nem a nejem.

Most ezt tényleg nem lehet három mondattal letudni? Hogy jó családi nevelést kaptam, kitűnően végeztem az akadémián, pilóta lettem, megnősültem, átszereltem a hadtáphoz, elváltam és bekerültem az alvó programba? Három mondat sem kellett… Jó, egyszer elmesélhetem, nem halok benne ennyi beszédbe, maximum iszom közben, ki ne száradjak. Ha meg elalszol, vedd biztosra hozzád vágom a kulacsot. Kicsit bővebben tehát nyugodt szívvel állíthatom, hogy szerencsés vagyok amiért örökbefogadott a White házaspár. Anyám meddő volt és nem lehetett gyereke, hosszú kérvényezési procedúra után pedig megkaptak engem. Már csak amiatt is rögtön lerítt hogy nem az Ő vérük vagyok hogy részben ázsiai vérük van, azaz mostanra volt, míg nézz rám. A külső jegyektől eltekintve viszont teljesen apám vagyok, keményfejű, egyenes, erényes, már ha nem nézzük a kockázást, de az tisztességes játékon és fogadáson alapszik, nyugodtan alszom miatta. Anya kutató volt, na Ő vele nehezebb volt megértetnem magam, sokat beszélt, nagyon lelkesen. Ami szeretnivaló, mert az anyám, de sosem akartam ilyen barátnőt magamnak. Volt is pár, de mind erélyesebb, magának való csajok voltak, nem tudom a kihívás érdekelt bennük vagy szimplán a tűz a szemükben jött be. A tanulástól minden esetre nem vonták el a figyelmem, mindig is kiváló tanuló voltam, így apám miatt mentem pilótának, noha sok lehetőségem lett volna másra is. A repülés viszont szenvedélyem, egyszerűen összehasonlíthatatlan élmény minden mással. Űrhajós szimulációs képzést is végeztem, meg sok fajta gépre is, így széles körű tudást szedtem fel magamra az évek alatt, katonaként viszont egyértelműen a vadászrepülők játszottak. A katonaságban ismertem meg Fionát, tipikusan nagyszájú, kissé rideg nő, mondhatni esetem. Amikor áttettek a hadtáposokhoz a jó eredményeim és emberhiány miatt akkor egy egységbe kerültünk, rengeteg időt töltöttünk együtt. Nehezen ismerkedtünk össze ennek ellenére, elég hallgatagok voltunk mindketten, de egy idő után mégis rábíztam az életem kérdés nélkül. Az ember ilyet szerintem egyszer tapasztal az életben, hogy szavak nélkül is kiismered a másikat és egyszerűen… a lényed része lesz. Amikor lecsapott az ellenség a táborunkra sérültem meg, mentettem volna a tűzből a menthetőt, de a hátamra zuhant egy égő gerenda, teljesen maga alá temetett, az ordításom miatt jöttek be utánam. Fiona és Ted, ha Ők nem teszik meg értem, akkor nem csak a hátam ég meg csúnyán, hanem mindenem. Teljesen értelmetlen nem volt az akcióm, mert szükség volt az élelemre, azt amit kimentettem zsák sokaknak mentette meg az életét míg vártuk a felmentést. Mondani sem kell, nem jött hamar, én tudtam hogy nem érnek ide időben, akkor pedig még többen meghalunk. Talán ez az oka, hogy később kineveztek rangosabb pozícióba, talán mert nem egyszer szolgáltam hasznos tanáccsal taktikai lépések kapcsán, ha lehetőséget kaptam. Az sem kizárt Fiona keze is benne volt a dologban, mert miután már nem voltam kiütve a gyógyszerektől és felfogtam túléltem, megkértem a kezét. Hozzám jött, tehát nem volt hátrány, hogy feljebb emelkedjek a ranglétrán. Hogy mégis miért romlott meg a házasságunk? Lehet azért, mert elvetélt a lányunkkal. Az eléggé megrázott mindkettőnket. Avagy nem kezeltük jól a vitáink, valahogy a hallgatás megy nekünk, de a beszéd sokszor akaratlan mély sebeket ejtett. Egy idő után azt feltételeztem megcsal, de bizonyítékom nem volt és lehet csak ürügyeket kerestem, de az eredmény adott volt: elváltunk. A munkába temetkeztem teljesen, hadnagyi rangot értem el, de a posztot betölteni nem tudtam, mert közölték bekerülök az alvó projektbe, ami megtiszteltetés volt, de azt is felfogtam mit jelent. Ha felébredek, nem fogok ismerni senkit… más világ lesz feltehetően, így igyekeztem a rengeteg orvosi vizsgálat mellett kiélni mindent, amit tudtam, amit a Föld nyújt, a barátaim, akiktől nem vettem búcsút, avagy a családom, még tőlük se. Lehet szentimentális dolog, de ha tudták volna, beraknak a fagyasztóba, akkor másképp beszélnek velem, amit nem akartam. A magam módján búcsúztam el mindenkitől, apró figyelmességekkel, jó szavakkal, élményekkel. Aztán nem várt rám más csak a sötét és a hideg, bár utóbbiból nem érzékeltem semmit, szerencsére.

Több mint fél évszázad telt el így, de nekem csak egy múló pillanat volt. Magamhoz térni gyengén én magányosan nem lesz a kedvenc emlékeim között. A hadtápos részleg vezetője egy hete elhunyt, kiküldetés, ami rosszul végződött a… Perdán? Az egy hold. Lakható hold. Át kell vennem a helyét. A fejem eleinte zsongott a sok új információtól, de a rehabilitáció alatt volt időm bőven az elméleti hátterem kapcsán felszedni magamra, felzárkózni, ezt követve jöhetett a fizikai erőnlétem. Magamnak való lévén távolságot tartottam, kizárólag szakmai ügyek miatt beszéltem bárkivel, aki túlzottan lazáskodni próbált nemes egyszerűséggel – meg talán némileg hidegen – megkértem mellőzze ezt a magatartást. Gyászoltam, mindent amim volt, amit szerettem, akit szerettem. Ehhez pedig egyedüllétre volt szükségem és arra, hogy lefoglaljam magam, de mivel nálam ez lassú folyamat visszahallottam pletykákat, hogy kiállhatatlan és karót nyelt vagyok. Nos, már csak azért sem kívántam megcáfolni a kialakult képet rólam, mert megadták a tiszteletet, ami a rangommal jár, a többi nem számított. Főleg mert egyik gyenge pillanatomban megtaláltam az alvók listáján Fionát. Az… egyszerre volt boldog és idegőrlő pillanat. Ellenben mivel alszik és nincs tervben az ébresztése „jegeltem” a témát. Amennyiben szabadidőm engedi szívesen foglalkozom a kadétokkal és közlegényekkel, szerzem meg a különböző pilótaengedélyeket újra amire lehet (siklókra már akad, de hamarosan meglesz az STS Eternityre is, bizony). Feleséget egyelőre nem kerestem, tudom két éven belül kötelező újraházasodnom, de én lezavarnám egy éven belül. Igazából a saját választásom nem volt szerencsés, tehát a kijelölt út sem rossz meg vannak ilyen házastárs-választó segítő programok és hasonlók, tehát emiatt nem aggodalmaskodom, minden ki van itt találva, az igazat megvallva könnyű belesimulni a rendszerbe. Nekem legalább is, eddig, aztán majd elválik, mit hoz a sors, végső soron csak öt hónapja ébredtem, az nem sok idő. Mégsem gondolnám, le lennék maradva, csak mert földi voltam, ajánlom Te se feltételezz ilyet, nem leszek kedvesebb tőle.