Aleth

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

Türelem - megfigyel, kivár, pontosan tudja, mikor kell cselekedni és nyugton maradni. Hiszi, hogy a türelem és a kivárás a legnagyobb segítség a dolgok helyrehozatalában. A türelmetlenné tevő érzetek rossz irányba képesek terelni és olyan döntésre, cselekedetre sarkallni, amely nem csak neki, hanem mások számára is káros hatással bír.
Mások szemszögébe helyeződés - képes több oldalról körbejárni a helyzetet, mások szemén keresztül látni és láttatni a dolgokat, a helyzetet. Döntésénél hatalmas segítség, hiszen ezzel tudja a legjobban és legkönnyebben megismerni azt az okot, ami a kialakult helyzetet okozta, s ezzel képes a jövőre nézve is előre gondolkodni.
Nagy képben látás - városvezetőként fontosnak tartja, hogy míg mindenki ugyanolyan fontos, azt is fontos tudni, ki hol helyezkedik el az egészben, hogy érdemeinek és képességeinek megfelelően tudja élni az életét, s ezzel együtt a várost is virágoztatni. Érveléshez nagyon jó eszköz, ha ez kézen fogva jár a mások cipőjébe való belehelyeződéssel.
Megfigyelés - észreveszi az apró jeleket is, elraktározza, s a későbbiek során helyezi az események láncolatának pontos helyére, mivel hiszi, az, amit látunk, nem mindig az az igazi, lévén rengeteg sok minden van a háttérben, ami miatt a valóság egészen más. A türelemmel és kivárással együtt nagyon jó eszköz arra, hogy valódi vész esetén ténylegesen a legjobb döntést tudja meghozni.
Érzelmektől leválás - ha egy eseményt vizsgál, elhatárolja érzelemeit attól, mivel hiszi, az érzelmek képesek tévútra vinni, még az optimisták is, hiszen hamis jó kimenetelt adhatnak előjelnek. Éppen ezért nehéz érzelmileg manipulálni, a logika híve.
Megérzésekben bízás - noha úgy tűnik, szembemegy a logikával, a belső hangot nagyon komolyan veszi, hite szerint az az istenek hangja, akik jót akarnak a perdaiaknak, s ezért így segítik őket. Minden esetben hallgat ezekre a megérzésekre, s halasztott már el döntést ennek érdekében, hogy később beigazolódjon: feltevése helyesnek bizonyult, a helyzet egészen más volt, mint elsőnek tűnt, így megóvta a helytelen döntéstől ez a figyelem.
Kitartó (makacs) - vannak elképzelései, amelyekhez a végletekig ragaszkodik, mert hisz bennük, csak így lesz a legjobb. Ennek érdekében képes a többi tulajdonságaihoz nyúlni, türelmesen kivárni, elérkezzen annak az ideje, hogy kimondhassa: "én megmondtam". Időnként ennek érdekében képes úgy alakítani a dolgokat, hogy valóban így is legyen. Hiszi, hogy ezt a város érdekében teszi.
Elhivatott - magánéletét immár teljesen félretéve, a városnak él, hogy minél élhetőbb és kényelmesebb legyen a lakói számára. Képes félretenni ezért saját igényeit, a közösségét előtérbe helyezni, s ezt várja el a város lakóitól is.
Kíváncsi - öccsének köszönheti ezt a tulajdonságát, aki még felnőttként is elfogulatlan kíváncsisággal volt képes a világ felé nyílni, belerángatva testvérét is, aki felismerte, mennyire fontos, hogy őszintén érdeklődjön a dolgok iránt.
Minimalista életvitel - ha lehet, még egyszerűbben él, mint a városlakók többsége, annak ellenére, hogy amivel rendelkezik, az nagyon jó minőségű. Szereti, ha a környezete mentes minden felesleges dolgoktól, a legszükségszerűbbeket tartja mindössze. A titok mindössze annyi, ha minél kevesebbre áhítozik, annál kevésbé függ másoktól, hagyva őket és egyben saját magát is élni.

2368.
Teljes izgatottsággal és nagyon komolyan állt anyja mellett. Megfogadta édesanyjának, hogy csendben marad, csak had lehessen vele! Eddig csak egyszer látta a bírát, akitől egyszerre rettegett, olyan méltóságteljes volt, s egyszerre volt kíváncsi, mert mindenre volt neki szava. Lenyűgözte az a tudás, ami a bírában volt. Anyában és apában is nagyon hitt, és csodálta a tudásukért, amit itt látott, attól elállt a szava is.
Mégis, megszeppent boldogtalansággal állt az ajtóban, mikor végül bent volt, s körbenézett. Komolysággal vegyes jó érzés lengte körbe a helyiséget, s egyszeriben otthonosan érezte magát itt. Megígérte, hogy csendben marad, így szorosan anyja mellett várakozott.
Figyelte a kérdésekből és válaszokból álló párbeszédeket, még ha nem is értett mindent gyermeki eszével, ám nagyon lenyűgözte a bíra nyugalma és kedélyessége, és hogy olyannyira kitartóan kérdezett, s hogy odafigyelt mindenkire. Hatalmas szemekkel nézte, s csak úgy itta be a bíra lényét. Hazafelé egész végig arról faggatta édesanyját, mit is csinál a bíra, és hogy miért tesz fel ennyi kérdést, akár többször is. Mert megfigyelte ám, hogy ugyanazt a kérdést teszi fel, csak máshogy megfogalmazva! Figyelt ám, résen volt! A kapott válaszok elgondolkodtatták, s még további kérdésekkel faggatta anyját, végül házuk ajtajában állva, határozottan kijelentette, ő bizony bíra lesz, ha nagy lesz!
Édesanyja mosolyogva borzolta meg sötét üstökét, mert hitte, ez a határozott kijelentés éppen olyan, mint a három holddal korábbi, kutató lesz, vagy a tavaly nyári, vadász lesz, kijelentése.

2378.
- Egészen biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd? - a bíra hangja kedves és megértő, s egyúttal érdeklődő is volt, ahogy Aleth-re tekintett.
Érzékelte a csendben a várakozást, érzékelte, hogy mintha a fény kicsit bántóbban sütne a szemébe, mintha csúfondárosan maga is kigúnyolná azon igyekezetét, hogy beváltsa önmagának tett ígéretét. A tea illata belengte a bíra szobáját, a kényelmes ülőhely halkan zizegett, ahogy helyet foglalt benne. Szeretett itt lenni, s egyre otthonosabban mozgott benne, mindenféle kifogásokkal érkezve, hogy minél több időt eltölthessen, besegíthessen.
Végül meghozta a döntést, s mikor álljon elő vele, ha nem most?
Tudta, hogy még nagyon fiatal ahhoz, hogy akármilyen segédnek szegődjön el hozzá, de míg mások a szórakozással voltak elfoglalva, az ő fejében csak az létezett, miként tudna még többet megismerni abból, amit a bíra tesz. Először csak gyermekes kíváncsiságból, később egyre komolyabb érdeklődéssel ment el egyes "tárgyalásokra", otthonosan érezte magát ott, s sokat tanult a kérdésekből, válaszokból, főként, hogy egy idő után már felismerte az ottaniakat, s azokat is, akik megjelentek ügyeik igazságtételéért. Időnkét öccsét is elrángatta, akinek, szerinte, rendkívül kifinomult igazságérzete van, s olyankor megbeszélték utána, miért is az lett az eredmény, ami. Kedvelte öccse nyitottságát abban, hogy könnyedén belehelyezkedett a nézőpontokba, még a bíráéba is. Meg volt győződve arról, hogy egy nap az öccse lesz majd a bíra, s ő a segédje, s hogy sosem fog felérni hozzá ebben. Így tanult tőle is, szorgalmasan.
Rengeteget kérdezett, még többet figyelt, keresve az egészben a rendszert, az értelmet. S együtt érzett az ott lévőkkel, még azokkal is, akik elkövették a gaztettet. Mert ott volt mögötte az indok, még ha éppen nem is a legszebb. Az az ok, feketén-fehéren.

2387.
Csendes némasággal ül a nagy tűz mellett, s figyeli, ahogy a jövőbeli reménye füstbe megy. Alaposan. Az a reménye, hogy Herya őt választja a táncban, elmondhatja neki, mit érez. De ő egyszer sem nézett felé, kifejezetten kerülte, s végül Dhorral töltötte az egész eddigi estét. Őt választotta.
S mintha a tűz melege nem lenne elég, hogy a bőre alá kúszó hideg ellen védekezve, nyár közepén, egy takarót vesz magára, s gubbasszt, mint egy faron lőtt madár.
- Mennyi ideje is legyeskedsz körülötte? - vállán érzi öccse tenyerét, és hogy egészen  biztosan, vigyorog is. Bezzeg neki semmi gondja nincs ezzel az égegyadta világon! De nem is bánja. Boldog.
- Két éve? - támaszkodik állára, miközben őket figyeli. Öccse lezuttyan mellé, térdeire teszi karját, s úgy nézi a tüzet.
- Felejtsd el, majd jön másik.
Szomorúan elmosolyodik, maga is a tűzbe meredve. Nem, nem lesz másik. Nem tud könnyen megszeretni valakit, hogy aztán kiszeressen belőle. Szívében csak egy hely van, s azt már fenntartotta valakinek. Még ha neki nem is kell. Biztos valamit rosszul csinált....
Talán éppen ezért nézte nehéz lélekkel, mikor megszületett az első, majd a második gyermekük. Még inkább a munkába temetkezett. Azóta nem túlzottan kedveli a nyárközépi ünnepségeket.

2393.
- Biztos vagy benne, fiam? - a bíra érdeklődő tekintetében ott van a bizalom, s a korok lenyomata is, tapasztalata mondatja vele, hallgassa meg a választ.
A rájuk telepedő csendbe csak kintről szűrődik be a világ csendes hangja, a halkan kopogó eső, s annak illata, amit előszeretettel hallgat, egy csésze tea társaságában, ha már a másik társasága örökre mást választott.
- Igen. Van egy olyan megérzésem, ami azt mondatja, hogy a történetből hiányzik még pár részlet, amit érdemes kideríteni.
Hogy öccse vezette arra rá, hogy hallgasson a megérzéseire, vagy a logikus levezetés mondatja vele? Talán éppen az utóbbi erősítette meg gyanúját, mikor újra végiggondolta a beszámolót.
- Rá tudnál mutatni, mi hiányzik belőle? - helyezi kezét a bíra az asztalra, figyelme jeléül. Már kijelölte személyében az utódját, így egyre több ügybe vonja be teljes egészében, segítve, nem csak ügyek döntéshozatalában, hanem a város vezetésében is.
Felettébb igyekszik, s még mindig szent meggyőződése, öccse sokkal megfelelőbb lenne erre a pozícióra.
- Azt mondta, mikor a Tyrria elérte Aquillont. Csakhogy azt most az éjjel közepén éri el. Így van pár óra kimaradt rész - ráncolja homlokát, elgondolkodva, valóban így van-e, ám megérzései helyeselnek.
- Valóban. Jól vág az eszed, fiam. Mindig hallgass a megérzéseidre.
S akkor már sejtették, érdekes történetet fognak hallani, ami egészen más irányba fogja vinni az eset végeredményét.

2397.
A csillagokat szereti megnézni, minden éjjel, mielőtt álomra hajtja fejét, amennyiben nincs olyan tennivalója, amely éjszakázást kíván. Most már jobban kell vigyáznia magára, már vagy fél éve bíra, s hogy tudja munkáját végezni, magára is figyelnie kell, amibe a megfelelő alvás is beletartozik.
Sok-sok évvel ezelőtt, ugyanezen a napon mondta édesanyjának, hogy bíra lesz, ha majd felnő. Hogy szülei hittek benne, s hogy véghez fogja vinni, abból tudta, hogy segítették az útján, noha mostanában egyre többször kapja meg, már szívesen ringatnának unokát a kezükben. De még mindig nem vált üressé az a hely...
Talán elbóbiskolt egy időre, talán az égboltról visszaverődő fény tette, nem tudja, ámde rémülten riad fel álmából az ablakpárkányon. Az a valami túl valós volt. És még sosem látott annyira ezüstös színű tárgyat, főleg olyat nem, ami az égben lebegett. Aztán levált belőle pár rész és Perda felé közeledett.
Elfogyaszt egy pohár vizet, melybe savanyú gyümölcs levét facsarta előzetesen, hogy felfrissítse magát vele, mielőtt álomra hajtaná a fejét. S még nem is sejti, hogy nem csak folytatódni fog álma, hanem időről-időre vissza is tér, olyannyira, hogy elég rövid időn belül felkeresi a Dana-t.

2405.
Az aratás bőséges volt, a tárolók megteltek, még az újonnan építettek is. Számos dolog változott a városban, mióta bírája lett, figyelembe véve a lakosok igényeit, s mindazon kereteket, amelyek rendelkezésükre álltak. Szabályokat is módosított, ám ezek egyike sem volt olyan élesen más, mint a korábbi, mindössze alkalmazkodott Elorak népének igényeihez, legalábbis így véli. Nincsenek hiú ábrándjai, szereti a dolgokat a maguk valójában látni és láttatni, s az elmúlt évek szárazabb időszaka közben döntött úgy, hogy még jobban érdemes lesz felkészülni az ilyen időszakokra, s az első bőséges évet úgy ünnepelte meg, hogy bölcsen, jóval több terményt raktároztatott el, szűkösebb időkre. Az élelem az egyik legfontosabb, a fizikai biztonság mellett.
Öccse immár apaként áll a tömegben, nagybácsivá téve őt, s ezúttal tovább növelte a hiányt szívében, hiszen látta felnőni a másik gyermekeket is, amelyek az ő fiai is lehetnének. Szíve mégis boldog, hiszen az ő fiai, s derék perdaiak lesznek, hasznos tagja a közösségnek. Mégis, valahogy korán távozik az ünneplő tömegből, noha az utóbbi időben egyre kevésbé meri álomra hajtani a fejét. Az a visszatérő álom egyre valósághűbb. Megosztotta Dana-val és Dann-nal is álmait, benne jártas perdaiakkal is volt már ebben dolga, s érzik, valami történni fog, s nem, nem hiszi, tudja hogy nem csak ő álmodik ezzel.

2413.
A vezetőségből kivétel nélkül mindenki jelen van. Kivéve egyet, ám ő már sosem lesz velük...
Szereti, ha álmai megvalósulnak, azt azonban valószínűleg senki sem akarja, hogy a rémálmok is. Mikor először meglátta az égieket, már akkor tudta, hogy mindaz valóban igaz lehet, amit álmában látott, s most örült, hogy mind a Dann, mind a Dana tud erről. S még akkor nem is sejtette, amit most már tud, hogy a székben foglal helyet a többiekkel. Az ügy közös, fontos cselekedniük, az égiek, nagyon úgy néz ki, nem fognak távozni egyhamar, s a veszteségeket nem kívánják ők sem növelni. Még ott van lelki szemei előtt a látvány, és a hír is, hogy szerettei közül vannak, akiket elveszített. Hiszi, hogy mindenki magának választja útját, s hogy nekik is megvolt az útjuk, mint ahogy számára is megvan, még ha egyedül is maradt családja képviselőjeként.
Végighallgatva a többieket, elgondolkodva néz Dann-ra. A döntés végül is megszületett, miután felajánlotta, ha már a városukba tértek be legelsőként a quorsák, s kezdtek kapcsolatot kiépíteni, sokkal egyszerűbb lenne a városukon keresztül megfogni őket, s adva, hogy vendégszeretőn elfogadják jelenlétüket, szabályok betartása mellett, valójában kiismerni akarják őket, egy helyre irányítani jelenlétüket. Kockázatos, ám mégis jobb, mintha Perdán szétszóródva, fogalmuk sem lenne, hányan is vannak, s mit is kívánnak tenni. Szemmel tudják őket úgy tartani, hogy fogalmuk sem lesz, minden és mindenki figyeli őket. S eddig, úgy néz ki, egészen jól haladnak ezzel, s a kapott híreket, ismereteket továbbítják a többi vezető felé, hogy fel tudjanak készülni.
Rá még vár a város helyrehozatala, megerősítése. Az álmok pedig azóta sem maradtak abba, időről-időre látogatást tesznek nála. Bővülnek, folytatódnak, s ő szorgalmasan beszámol róluk.

2414.
- Csak erre, köszönöm - mosolyog a ház új tulajdonosára. Családjáé volt a ház, de a betegségek megjelenése után már hamarosan nem volt ki, lakja, utoljára az öccsétől vett búcsút. Ez a bokor akkor volt ültetve, mikor ő született, azóta gyönyörű virágokkal örvendezteti meg a ház tulajdonosait, s most már az újakét. Csak egy ágat kért, hogy a belső udvarba ültetve, maradjon még valami a családjával eltöltött emlékekből.
Ebben a szomorú élményben osztozik a város lakóival, voltk, akik szinét elvesztettek valakit a háborúban, s az azt követő betegségekben, s nem kívánja senkinek, átélje szerettei elvesztését, s mindazt a fájdalmat, szenvedést, amit rajtuk látott, mielőtt megtértek volna isteneikhez.
Óvatosan fogja kezébe a dobozt, amibe az ágat tették. Szerezhetne bárhonnan, neki azonban ez sokat jelent, hogy arról a bokorról származik majd ez a szépség. Bele fog telni jó pár évbe, mire az emeleti tornácot körbefutja a növény, hogy tavasztól őszig csodás, tűzvörös virágával örvendeztesse mindazokat, akiket vendégül lát.