Utolsó poszt ☽Hétf. Júl. 29, 2019 10:43 am Következő oldal☽
Ülésterem
A tágas terem az egykori Artúr király kerekasztal lovagjait célozza ábrázolni egy modernebb változattal. A terem közepén egy hatalmas asztal helyezkedik el, melynek láthatóan nincs lába, mintha lebegne középen, körülötte pedig hét impozáns szék található. Minden szék előtt az asztalban egy elrejtett fedélzeti számítógép simul, melynek monitorja azonban az asztal közepén helyezkedik el, kör alakban, hogy minden Kancellár pontosan láthassa, amit rajta megjelenítenek. A használatát bárki a saját számítógépén keresztül tudja irányítani, akár átvéve társától is az irányítást. A termet a hófehér és a rideg, fehér színek jellemzik a leginkább, mintegy hangsúlyozva a teremben ülők komolyságát és elhivatottságát.
Utolsó poszt ☽Vas. Feb. 16, 2020 10:56 pm Következő oldal☽
Zombi törvény
Ma reggel hívtam össze a rendkívüli kancelláriai ülést Callum elleni bosszúmként. Soha nem fogom elfelejteni neki, hogy aznap elvitte tőlem a feleségemet, s amint meg tudtam, hogy az ő kis szajhája visszatért az életbe, tudtam, hogy itt a lehetőségem visszavágni neki. Meggátolni, hogy boldogan éljenek együtt, amíg meg nem halnak. Persze nem kezdhetem úgy, hogy utállak, ezért ellenzem a házasságodat te kis féreg, de szerencsére az, hogy hivatalosan 2 éve halott a felesége és most csodával határos módon visszatért, ez bővel adhat alapot arra, hogy megkeserítsem az életét egy jó időre. Amint mindenki elfoglalta a helyét, meg is nyítom az ülést.
- Kedves Kancelláriatársaim!
-Azért gyűltünk itt ma össze, hogy egy rendkívül fontos kérdésben, illetve kérdésekben döntsünk, amely precedens értékű az emberiség történelmében. Fontos kiemelnem, hogy nem a mélyen tisztelt Kancellár társam ellen szeretnék indítványt beadni, csak nem szeretném, hogy ez az eset későbbiekben visszaélésekre adna okot. Mint mindannyian tudjuk Callum Jenkins kancellár hallottnak hitt felesége visszatért az életbe egy Perdai gyógyító segítségével, bár egyes pletykák szerint nem is volt halott, csak Jenkins kancellár hazudott mindannyiunknak ennyi éven át. – itt a lehetősége, hogy beismerje, hogy éveken keresztül nyíltan hazudott nekünk - Én ezeknek a pletykáknak nem adok alapot. Elfogadom, hogy meghalt a szeretett felesége, és azt is megértem, hogy a testét félre tette megóvás céljából. Ha értenék én is ennyire a tudományhoz, akkor lehet, hogy én is így tettem volna a halott feleségemmel. Ami viszont aggasztó, hogy jogilag hogyan kezeljük azokat, akik Perdai gyógyítók vagy egyebek segítségével visszatérnek a halálból? Kapják vissza minden vagyonukat, rangjukat, pozíciójukat? Mi van, ha holnap egy volt kancellár tér vissza a halálból? Ő is kapjon vissza mindent azonnal? De mondok rosszabbat is. Mi van, ha egy elítélt bűnöző tér vissza? Elvileg megkapta a büntetését a kivégzéssel, akkor éljen tovább békésen? Az orvosi papírok szerint Saskia McCart épp és egészséges, aminek szívből örülök. De egy héttel ez előtt a tudomány szerint nem lehet visszahozni a halottakat, s az előírások szerint, aki 10 másodperce halott, azt veszélyes újraéleszteni, hiszen ennyi idővel a keringés leállása után már nem kap elég vért az agya, és rohamosan megindul a leépülés. Erre most kiderült, hogy a Perdaiak képesek arra, amit mi nem is tudtuk, hogy lehetséges. Akkor az is lehetséges, hogy olyan pszichés parancsot ültetnek be az elmélyébe egy ilyen személynek, amiről mi nem is tudunk. De az is lehet, hogy nem is az a személy tért vissza, akit vártunk. -De nézzük azt, hogy nem volt halott, csak 2 évig kómában volt valaki, amit a törvényeink elvileg tiltanak, hiszen felesleges energia pocsékolás az így is kevés energiánkból. Akkor is 2 év alvás után tényleg képes újra 100% osan betölteni a pozicióját az adott személy? Tudjuk jól, hogy azok a nők, akik szültek és otthon nevelték 2 évig a gyermeküket azok sem képesek 100% osan azonnal vissza illeszkedni a munkájukba, hanem csak fokozatosan. -Ismeretlen és veszélyes terep ez, ahol most nagyon óvatosnak kell lennünk. Hiszek Jenkins kancellár szakértelmében, és az orvosai szakvéleményében. Biztos vagyok benne, hogy a lehető legtöbb óvintézkedést megtették az ügyben, de szerintem ez nem elég. – mondom az aggasztó ismeretlenre utalva a tényeket. -Indítványozom, hogy az ilyen visszatért személyek esetében az illető ne kaphassa vissza az életében birtokolt javakat, munkát, jogköröket, és jogi státuszt. Hanem ezen személyek legyenek ugyan úgy kezelve, mint a gyermekek, korlátozva a jogaikat, amelyet csak egy adott gyám gyakorolhat, és az felel a tetteiért. Egy évre, vagy akár többre is, amit időnként egy szakértő bizottság felülvizsgál, s csak akkor kaphassa vissza eredeti életét. Természetesen Saskia McCart esetében ez a gyám Jenkins kancellár lenne, az eset kivételessége miatt, így természetes, hogy élhet tovább Jenkins kancellárral, bár nem mint házastársak, hiszen korlátozott jogi személyek nem léphetnek frigyre, nem örökölhetnek, nem szülhetnek, és a többi jogi dolog. Majd csendben vissza ülök a helyemre, hogy mindenki tudjon szavazni. Elég csak másik 3 kancellár társam igen szavazat ahhoz, hogy 4-3 arányban megszavazzuk, és bízom is benne, hogy lesz 3 olyan, aki ha nem is ért teljesen avval egyet amit mondtam, de igennel szavaz valamilyen okból.
Utolsó poszt ☽Hétf. Feb. 17, 2020 8:46 am Következő oldal☽
Kancellári ülés
Túlzás lenne azt állítani, hogy meglepett az ülés összehívása, olyannyira, hogy ha William nem szánja el magát rá, akkor magam teszem meg. Csupán időre volt szükségem, így készségesen belementem a levelezgetésbe, ami mögött sejtettem, hogy készül még valamivel, leginkább a törvénykönyv lázas átlapozását tudtam elképzelni róla, hogy mit tudna felhozni ellenem. Gyanítom, hogy azért, mert én mentem kimenteni tőle annak idején Lewis hadnagyot és rosszul viselte büszkesége ezt is, na meg hogy fegyvert fogtam rá. Ha tudná, mi mindent tettem még ellene, meg is érteném őt, így viszont csak olyannak hat, mint akinek ha felrobbantották a siklóját, akkor robbanjon fel a szomszédé is. Türelmesen végigvárom a beszédét, rezzenéstelenül komor arccal - dacára a rengeteg képtelenségnek és vérlázító dolognak, amit összehord -, tekintetem sem tükröz plusz érzelmet, a szokásos rideg, de ravasz pillantás a sötét árok felett, mely szemem alatt húzódik egyértelmű jeleként, hogy sikerült még rosszabb alvóvá válnom. Ettől eltekintve a megjelenésemben az egyetlen, ami változott, hogy a ruházatomról még az a kevés zöld is eltűnt, ami eddig volt, csak feketét viselek, érthető okból. Mikor William elhallgat, én ragadom meg rögtön a szót felállva cseppet sem habozva. Helyénvaló, hogy ha már rólam és Saskiáról van szó, ha már minket ér különféle válogatott vád, akkor én szólaljak fel először, függetlenül attól, hogy keveseknek dőlhet el itt és most a szavazata a hallottak alapján, sokkal inkább érdekek, szívességek, remélt előnyök, vélt vagy valós sérelmek húzódnak majd a döntések mögött. De a színdarabot még egymásnak is fenntartjuk, különben hova lenne a civilizáció alapja? Mögötte persze hazudunk, és néha lebukunk. De tényleg azt hiszi William, hogy ezzel meg tud szorongatni? Nem kétlem, hogy ez a vádja alapja, legalábbis remélem, hogy a többi hülyeség, amit összehord, azt nem gondolja komolyan, ám ettől még válaszolnom kell rá. - Kedves Kancellártársaim, ezúton is elnézéseteket kérem, hogy emiatt ide lettetek rángatva, ahogy elnézéseteket kérem a hazugság miatt is, amit nem áll szándékomban tagadni. Valóban azt mondtam, hogy Saskia meghalt, de csak mert a Családügyi Hivatal pont hogy a családot nem támogató törvényei nem hagytak más választást. Ha hivatalosan is Alvóként jegyzem be a feleségemet, akkor mellém új feleséget rendelnek ki, minthogy a várható gyógyulást nem tudtam volna fél éven belül garantálni se Saskia, se a gyermek számára. Szerető férjként, reménybeli apaként és nem utolsó sorban orvosként hoztam meg ezt a döntést, kihasználva a törvényt, mely a gyászidőszakot hosszabb intervallumként adja meg, így időt nyertem, hogy visszakapjam a családomat, meggyógyíthassam a társadalmunk egy értékes botanikusát. - Nem tagadom se a hazugságot, se azt, hogy mennyire fontos nekem Saskia. Ezzel már úgy is mindenki tisztában van a történtek miatt itt is, a Városban is és lassan a hír eljut az ellenállókhoz és a perdaiakhoz is. - Ennélfogva a többi állításodat is megcáfolnám, William. Egyrészt a fentiekből következik, hogy Saskia nem volt halott, és az orvostudományról alkotott elgondolásaid meglehetősen elavultak. A hibernáció során is leállítjuk a keringést, mégis több, mint ötven év után is újra tudjuk indítani leépülés nélkül. Hibernáció nélkül is meg szoktuk kezdeni az újraélesztést több mint tíz másodperc után is. A leépülés előfordulhat, de nem törvényszerű, ám ez most mellékes is, minthogy nem egy halottról van szó, hanem egy Alvóról. Másrészről nincs tudomásunk róla, hogy a perdaiak nekromanciával is foglalkoznának, ám ha kancellártársam mégis komolyan gondolta ezt a pszichés parancsos agymenést, akkor tárgytalan ez az ülés, hiszen lehet akkor engem is megfertőztek, ennyi idő alatt én is most valamennyiünket megfertőztem és így lényegét tekintve a Kancelláriát perdaiak alkotják. De hagyjuk inkább az efféle komolytalan gyermeki fantazmagóriát. - Pillantok itt jelentőségteljesen William-re, hogy ezt a félelemkeltést ő sem gondolhatta komolyan. Nem a nép vagyunk, akik bármit elhisznek és megijednek a saját árnyékuktól és szívesen démonizálnak másokat, mert nem értik. Önkéntelenül is az jut eszembe, hogy ha ezt az elgondolást Roda hallotta volna... "Callum Jenkins, ti égiek nem vagytok normálisak." - Ami a felesleges energiapocsékolást illeti: orvosként arra tettem esküt, hogy megmentsem az életet, és nemcsak egy számomra kedves személyről volt szó, hanem egy szülni tudó nőről, akik tudtommal még mindig fontosak az emberiség túlélése szempontjából, még ha egyesek pazarlóan is bánnak velük. - Pillantok itt megint Williamra röviden és hűvösen, de a szokásos gúnyos mosolyom most elmarad. - Amennyiben a felhasznált energiát félted, William, akkor megkérlek, Rafael, hogy számítsd ki pontosan mennyi energiát emésztett fel a hibernálókapszula, a hibernálással és az ébresztéssel együtt. Majd annyi ideig nem kapcsolok lámpát a lakosztályomban és az irodámban, amíg nem törlesztettem, a munkámhoz elég lesz a pda fénye is. A két év alvás utáni 100%os munkavégzés megkérdőjelezése pedig nonszensz. Ez alapján akik a Földről jöttek, ők még kevésbé beszámíthatóak? Beleértve ebbe William, a te feleségedet is, mintha ő is Alvó lett volna. Vonjunk minden felébresztett Alvót gyámság alá? A gyámság alatt álló egyébként házasodhat, szülhet, örökölhet meg a többi, a gyámja beleegyezésével, csak a pontosság kedvéért. - Éppen csak egy levegővételnyi kis szünetet tartok. - William indítványát elutasítom. Az én indítványom szerint Saskia McCart Jenkins a feleségem marad továbbra is, mint élő személy bír a teljes jogkörével, javaival, munkájával és jogi státuszával, amivel korábban is és a Családügyi Hivatal törvénye szerint mindkettőnkhöz bejegyzi William, hogy a kötelezően vállalandó gyermekek közül egyet teljesítettünk, még ha sokáig nem is örülhettünk neki. Így kérem kancellártársaimat, hogy szavazzatok, melyikünk indítványát támogatjátok. - Ülök le én is szavaim után és csendben várom és figyelem, hogy ki miként fog szavazni. Nem mutatom ki, de azért van bennem feszültség, mert ha elszámítottam magamat... Fontos most minden egyes szó, minden egyes kis rezdülés, összepillantás vagy éppen tekintet kerülése, mert ez alapján számítom ki eredménytől függetlenül a következő lépésemet, mihelyst mindenki szavazott Saskia és az én ügyemben.
Utolsó poszt ☽Hétf. Feb. 17, 2020 10:44 am Következő oldal☽
Eleve felhorkannék azon hogy kedvesnek nevez minket, mert ez ha Rafaelre igaz is, akkor is hibádzik a többesszám. Na igen, Saskia hirtelen és váratlan felépülése érdekes kérdés, és noha nem mutatom, de egyetértek abban, hogy valószínűleg nem volt halott az asszony, elvégre Callum öreg barátunk még véletlen sem házasodott újra, ami mindig is gyanús volt. Már kezdtem azt gondolni titkon férfiakkal hál, de ezek szerint csak ragaszkodóbb mint hittük. Amikor arról beszél William Ő maga is így tett volna a halott feleségével majdnem kicsúszik a számon, hogy "mégis melyikkel", de maximum apró arcizom rándulásom lehet árulkodó azok számára, akik esetlegesen rám néztek mindeközben. Elhallgatva Williamet azonban valóban mondd megfontolandó dolgokat, már ha adunk arra az esetre, bármiből kifolyólag, hogy halottnak van könyvelve az illető de mégsem az. Abban nem hiszek Saskia halott volt, de abban igen kómában volt és talált egy perdait aki valahogy meggyógyította. Más logikus magyarázatot nem igen találok, emiatt persze okafogyott az ülés, valahol, mert kétlem tele lennék elrejtett kómás betegekkel és hasonló. A jogkörök kérdése is csak halottak esetén érdekes. No meg mint kiderül valóban az is történt amire gondoltam. Mióta ennyire szentimentális Callum? Avagy mindig is az volt, csak sosem érdekelt? A nekromancia és hasonló dolgok rendben, bár láttunk már furcsa képességeket, ez tény. Ami a pazarlást illeti... ezt nem veszem magamra és nem csak azért mert nem néznek rám (nem mintha bárki tudná Martha mitől ennyire beteg és mibe hal bele hamarosan) elvégre szült nekem két lányt. De azzal sem óhajtok vitatkozni amit az alvókkal való párhuzammal alkot, főleg hogy Saskia értelmes nő. Némileg elgondolkodik mindenki, mégis úgy érzem én állok fel leghamarabb, kezeimmel támasztva az asztal lapját továbbra is. -Kancellártársak! Elsődlegesen is Callum, William nem tudhatta, hogy törvényt szegve egy beteg nőt tettél alvó állapotba, tehát nézzük el neki, hogy nincs orvosi háttere, amivel egyértelmű lett volna számára is, hogy kiskaput használtál, noha illegális módon. Elvégre ha kiderül, hogy egy kancellár visszaélt azzal a tiltással, miszerint beteg embertársaink nem helyezhetők alvó állapotba, joggal lázadnak fel többen, hogy Saskia McCart, még ha immár Jenkins is lett mi jogon kapott kivételezést? Főleg ha mint kiderült addig maradt hibernálva míg fel nem gyógyult? Pont nekem kell emlékeztetni itt mindenkit, hogy nem rég történt egy hasonló eset, csak épp halállal végződött egy termékeny nő kiolvasztása és le is lett adva minden fórumon a boncolás? Akkor nem számított hírnek, azon túl hogy az emberek láttak végre egy boncolást, de így, ennek fényében teljesen más megvilágítást kap a helyzet. Mert joggal kérdezhetik majd miért nem szakítottad meg az olvasztást, avagy hibernáltad vissza akár és vártál míg nem találunk gyógymódot. És természetesen én pontosan tudom azért, mert a teste nem bírta volna el a procedúrát újra, de az emberek, induljunk ki nemes egyszerűségből Williamből, nincsenek tisztában ezekkel a folyamatokkal, logikusan. -Nézek az említettre de érezhetően nem szapulom, éppen csak kiváló példaalany. -Mivel Callum elismerte bűnét, hogy visszaélt jogkörével kiderül az alvókra vonatkozó törvények lépnek életbe, így nem tagadnám meg emiatt hogy Saskia visszakapja rangját, jogkörét, munkáját és státuszát, valamint mint botanikus hajlandó vagyok külön foglalkozni vele, hogy a tudományos munkásságában is mihamarabb felzárkózhasson. Két év elenyésző idő az alvók ötven éveihez képest. -Amúgy sincs bajom azzal a nővel, kivételt képez és örvendetes lenne egy tehetséges kutatót visszafogadni. Ellenben... -Azonban noha a törvény okafogyottnak is mondható Saskia esetében, lévén senki sem tért vissza igazából a halálból, elvetném, helyette kérlek fontoljátok meg, hogy egy új téma kerüljön előtérbe, mégpedig az, hogy Callum Jenkins kancellár visszaélt mindenki bizalmával, kijátszotta a törvényt a saját jogköre által, lévén senki sem bírálta eddig felül a munkásságát és nem volt teljes rálátása arra, kiket is hibernál. Nyíltan bevallotta, hogy kijátszotta a CsH törvényeit, tehát visszaélt a bizalmunkkal és a nép bizalmával is. Egy ekkora kaliberű hírt nem lehet eltussolni a nép előtt, bármilyen magyarázatot adunk is az kihat mindnyájunkra. Ha azt mondjuk egy perdai feltámasztotta, ha azt egy perdai felgyógyította alvó állapotból. Természetesen kitalálhatunk cifrább dolgokat is mint egy titkos botanikus küldetés és a halál adta névtelenség Saskiának, de ezt nem támogatom. Javaslom vegyük fontolóra, hogy ne csupán annyival büntessük Jenkins kancellárt, hogy fél évig sötétben ücsörögjön, hanem hogy visszakanyarodjak William alapötletéhez, korlátozzuk bizonyos jogait. Amennyiben engeditek, indítványoznám, hogy Callum Jenkins vállalja nyilvánosság előtt tettét, továbbá noha Saskia McCart Jenkins visszakap mindent, amije volt, lévén ez mind önhibáján és tudtán kívül történt, de tagadjuk meg Jenkins kancellártól és feleségétől, Saskiától a rang öröklés jogát. Ha fiai is lesz, nem örökli meg a Jenkiseknek kijáró státuszt, rangot, ha a javakat meg is hagyjuk. Amint Jenkins kancellár már lesz képes betölteni kancellári posztját, úgy az Ő esetében mindenképpen szavazással döntsünk az utódjáról. Természetesen ha éppen az esetleges fia lesz arra méltó, megválasztható. Úgy érzem így a CsH elleni vétek is kiegyenlítődik, Saskia alvóként való tekintése sem sérül és Jenkins kancellár sem szorul újranősülésre, elvégre számára mint kiérezhettük, ez volt az elsődleges szempont. - Azzal helyet foglalok, jelezve én miképp látom ezt az egészet. Nem kívánok Willaimnak igazat adni és megfosztani magam egy kiváló botanikustól, de Callumnak sem, hogy egy legyintéssel elintézzük ezeket a tényeket, ha már így a képünkbe vágta. Mindennek meg van az ára és viselni kell a következményeket. Már ha egyetértenek velem a társaim, Callum nyilván nem számított ilyesmire, de mindig elfelejti, hogy noha legkiválóbb vetélytársamnak gondolom, pont emiatt nála szúrok a legnagyobbat amennyiben módomban áll, hiszen ezzel esélyesen megtöröm a Jenkinsek hatalmi pozícióját.
Utolsó poszt ☽Szer. Feb. 19, 2020 2:19 pm Következő oldal☽
Jenkinst figyelem. Vitathatatlan, hogy akár ő beszél, akár valaki más, ennek a jelenetnek ő a főszereplője még akkor is, ha William hívott össze bennünket; rezzenetlen, komor képe csak úgy lehetne megtévesztő, ha nem volna immár mindenki számára nyilvánvaló, mennyire fontos neki Saskia McCart. Alig hiszem, hogy a jelenlévőktől való rettegés űzte ki az álmot a szeméből. Callum alattomos ember, de nem gyáva - inkább az vezérli, amit elérni akar, nem pedig az, amit elkerülni. Többféle út vezet egy hazugsághoz.
Ha a tényeket veszem figyelembe ahelyett, hogy egészen a többiekre figyelnék, magam is arra jutok, hogy nem sok választása volt: igazi titkokat nem tud egynél több ember megtartani, ha pedig ez kitudódik, végleg elbúcsúzhatott volna a feleségétől. Rafael talán a pártjára áll, de még így is... az információt, ami ér valamit, különösen, ha ennyit, óhatatlanul kiadják valamilyen módon, márpedig ez olyan mérvű kockázat, amelyet csak egy őrült vállalt volna. Saskia sorsát tekintve a férje a lehető legokosabban járt el - a kérdés egyedül az, hogy ez végül elégnek bizonyul-e. És ami azt illeti, akármennyire is megkerülhetetlen lépés volt a részéről, az átgondolt véleményem mögött mégis dühít valamennyire, hogy becsapott. Nem mintha újdonság volna - ha igazán akarják, valószínűleg bármelyikük képes lenne rá, ilyesfajta gátlásai pedig egyikünknek sincsenek -, arról nem is beszélve, hogy az óvatossága indokolt volt: sem ő maga, sem a felesége nem számít ellenségnek a szememben, ámde én is pontosan tudom, hogy nem védelmeztem volna őket akármilyen áron. Más szóval bolond lett volna megbízni bennem. Ha a helyzetértékeléséért hibáztatnám, annak az égvilágon semmi értelme nem lenne - marad az önérzetemen esett kényelmetlen horzsolás, hogy nem átallott túlságosan is jól megítélni és az arcátlansága felett érzett bosszúság. Hogy csak reméli, hogy bármekkorát koppinthat az orrunkra, vagy biztos benne, nem sokat számít.
Hanem abban is biztos vagyok, hogy az indítvány - William indítványa - nem kifejezetten ugyanebből a megfontolásból született. McGrover kancellár és én jóformán szöges ellentétei vagyunk egymásnak, ami legtöbbször azt eredményezi, hogy a lehető legkevesebb dologban a lehető legkevésbé értünk egyet. William őszinte örömét leli abban, ha mások életét megkeserítheti, ami kétségkívül hasznos a pozíciójában; az ő munkája, mondhatni, hogy embereket tegyen boldogtalanná kézzelfogható eredményért cserébe, s aki egy kicsit is odafigyel rá, hamar megtudhatja, micsoda tehetsége van ehhez. A természetét azonban nem tudja az irodájában hagyni, s erős a gyanúm, hogy ha képes lenne rá, akkor is szíves-örömest magán tartaná inkább. De a lényeg nem ez. Ha igaza volna, aligha vitatnám el tőle... jó ok nélkül. - Kancellártársak, nézzétek el nekem, ha nem megyek bele én is a felsorolt eshetőségek boncolgatásába - fogok bele én is, mert Dorian a mondanivalója végére ért. - Nem vagyok sem orvosszakértő, sem pedig családügyi illetékes. A tényekre szorítkozom: Callum Jenkins kijátszott bennünket, aztán pedig beismerte, hogy kijátszott bennünket, nyilvánvalóan azért, mert egyéb lehetőségei végére ért. Ezt minősíteni időpazarlás volna, aminek nem vetném alá egyikőtöket sem. Amit elkövetett, annak hosszútávú következményei lesznek, amelyek mindanyiunkat érinteni fognak, ám ezek egyelőre javarészt beláthatatlanok, és még jó ideig azok is maradnak. Megszokásból is összefognám a kezeim a hátam mögött, most azonban erről szó sincs. Szántszándékkal teszem, mintha lenne igazi jelentősége, hogy az ember tartása hanyag-e, miközben beszél. - Ennek ellenére úgy vélem, ellentmondana mindannak, amit képviselünk, ha az ő bűnét bárki máson kérnénk számon, legyen az Saskia McCart vagy a leendő gyermekük. A vétkes egyedül Jenkins kancellár: büntetését a családjára kiterjeszteni egyszerű bosszúállás volna, ami, feltételezem, a jelenlévők egyikének sem lehet a szándéka. Az indítványát, hogy házasfelekként elfogadják őket és gyermekükként pedig a néhai elsőszülött fiukat, támogatom; ugyanakkor a magam részéről úgy tartanám igazságosnak, ha a Családügyi Hivatal törvényeinek tudatos megkerüléséért és a befolyásával való visszaélésért Callum Jenkins szakértelmét és csavaros eszét ráadás munkára fognánk. Elismert orvosként feladatául szabnám ki, hogy a saját projektjei mellett ezentúl felelőse legyen a hadsereg éves felülvizsgálatának: az ezzel megbízott orvosok örömmel látnák maguk között... ármánykodásra fordítható ideje pedig kényelmetlenül lerövidülne. Visszaülök, jobb lábamat térdben keresztbe vetve a másikon az asztal alatt: semmi kifogásom az ellen, ha Callum megtarthatja a szíve választottját - elvégre Saskiát szegről-végről mind ismerjük -, cserébe úgyis elmarasztalják, ha másért nem, hát sértettségből. Mindenki jobban jár, ha valami hasznot hajt inkább. Arról nem is szólva, hogy ha valóban a felülvizsgálaton köt ki, bármelyik nap belepusztulhat az unalomba.
Mindannyian tisztában voltunk vele, hogy azok után, amit Callum a tudtunk nélkül tett, elkerülhetetlen, hogy a Kancellária összeüljön, és ha nem William hívta volna össze az ülést, akkor valaki más tette volna meg. Komoly dolgokról kell beszélnünk, mert bár Callum mellett állok, bánt az, hogy megvezetett és hazudott nekem, még akkor is, amikor konkrétan rákérdeztem a titkára. De most már mindegy, az időt nem tudjuk visszatekerni és attól tartok, hogyha megtehetnénk se cselekedne másként. Saskia élete volt a tét. Pontos vagyok, ahogy mindig és mivel egy Kancelláriai ülésről van szó, így elegánsan, öltönyben jelenek meg az ülésteremben, majd foglalom el a helyem, amelyet már jó pár évtizede birtokolok. Kényelmesen hátradőlök, egyik lábam átvetem a másikon, majd kezeim a karfákon nyugtatom, figyelmem pedig először William élvezheti. Ő hívott össze minket, Ő szólal fel hát először, de több kancellártársamat is végighallgatom, mielőtt én magam is felszólalnék. Mérlegelek, átrágom a lehetőségeket, a javaslatokat, majd végül felkelek, kezeim pedig az asztal hűvös lapjaira fektetem. - Kancellártársak! - lassan körbehordozom a tekintetem rajtuk, majd hallhatják véleményem. - Egyértelmű, hogy Saskia Jenkins nem volt halott. - Jenkinsként hivatkozok rá, ebből pedig egyértelműen következtethetnek, hogy ki mellett is teszem le a voksomat. Nem hagyom a mondandóm végére, nem titok részemről, mégha ez egyeseknek - Williamnek - nem is tetszik. - A halálból való visszatérésre nem csak mi nem vagyunk képesek, de úgy hiszem, hogy a perdaiak sem. Gondoljunk csak bele logikusan. Ha képesek lennének visszahozni a halottaikat az életbe, akkor a háborúban elvesztett szeretteiket is visszahozták volna és nem lenne okuk a békére törekedni. Így hát egyértelmű, hogy Callum felesége alvó volt, betegségét pedig valóban egy perda gyógyította meg. - szerencséje van Williamnek, hogy képes vagyok fapofát vágni a hülyeségre, mert már szavai elején szembe röhögtem volna más esetben. De ennél komolyabb ember vagyok, így haladjunk is tovább most, hogy ezt megbeszéltük. - A Perdaiakban viszont nem lett volna szabad ilyen téren megbízni, és a Dominiumra engedni őket, ez Callumtól helytelen tett volt. Könnyedén beleláthattak a rendszerünk működésébe, amivel nem értek egyet. - az embereket védelmezzük elsődlegesen és bármennyire is kedvelem Saskikát, az emberiség élete előrébb való egyelen embernél. - Williamtől viszont röhejes a feltételezés, hogy mint valami vírus, beférkőznek a tudatunkba és irányítani tudnak minket. Ha képesek lennének erre, akkor már rég megtették volna, akár csak a sajátjaik feltámasztását. Javaslom, hogyha legközelebb valaki egy perdai komolyabb segítségét akarja kérni, terjessze elő a Kancelláriának és vitassuk meg, mielőtt öncélúan cselekszik. - ezzel le is zárnám a perdaiakkal kapcsolatos észrevételeimet. Térjünk rá inkább az én részlegemre és az energiafogyasztás kérdésére. - Callum részlege valóban több energiát vett fel, amit el is kezdtem kivizsgálni, de a pontos kiszámítással még nem végeztem. Viszont Jenkins kancellár a tudásával tud kárpótolni minket, így nem vonnám meg tőle a világítás. - ajkam apró mosolyra húzódik, így is kimutatva, hogy már maga az elképzelés is vicces. - A William által felvetett gyám kérdését is megvétóznám. Maga az ötlet is komikus... - hogy Williamnek mindig ilyen felvetései vannak... de lépjünk tovább ezen. - Saskia Jenkins egyébként se tehet arról, amit a férje tett, így Őt nem szabad büntetnünk ez miatt, és a társadalom számára rendkívül fontos szerepet tölt be. Élve nagyobb hasznunk van belőle, mint holtan vagy alvóként. - ha csak mint ember nézem az értékét, már akkor is, így a válaszomban nem térek ki arra, hogy közel állna hozzám a nő vagy sem. Most nem ilyen szinten véleményezek, nem vagyok elfogult. - Callumot támogatom a szavazatommal, Saskia a felesége marad továbbra is, minden jogkörével és javával együtt, de Castillo kancellárnak is igazat adok. A nép fellázadna, ha tudna a kivételezésről, így mindenképpen büntetést kell kiszabnunk rá. Támogatom az indítványt a nép felé nyilvános bocsánatkérést és az örökösödési jog elvételét. Ha Jenkins kancellárnak lesz fiú utódja és az kiérdemli a helyét a Kancelláriában, megszavazzuk, hogy Callum után Ő következzen, de csak a neve miatt nem lehet belőle Kancellár. Nem érzem ezt bosszúállásnak, inkább méltó, jogos döntésnek. - őszintén szólva biztosra veszem, hogyha lesz Callumnak fia, az az apja nyomdokait fogja követni és ugyanúgy eléri majd, hogy saját magától is kancellár lehessen belőle, név ide vagy oda. Nem érzem veszélyesnek ezt a döntést a Jenkinsekre nézve. - Terson kancellár javaslatát viszont elutasítom. Jenkins kancellár munkája rendkívül fontos és nem hiszem, hogy lenne annyi plusz szabadideje, hogy a hadsereg éves felülvizsgálatát is felügyelje. Az elsődleges munkájától vonnánk el az idejét, így én ezt a feladatot nem egy kancellár nyakába varrnám. - azt nem teszem hozzá, hogy személy szerint Victor önzőségét érzem ki a javaslat mögött. Miután végeztem, még egyszer körbepillantok, majd végül visszaülök a székembe, tekintetem pedig a maradék két kancellárra vándorol. Halljuk hát az Ő véleményüket is. A döntés lassan megszületik, de William már most elveszítette ezt a harcot. Amit akart, azt nem érte el... Nem is értem, hogy miből gondolta, hogy mellé állunk majd egy ilyen nonszensz dologban.
Callum Jenkins remekül ért ahhoz, hogy miként kavarja fel az állóvizet és ezt Peter is belátja. Unalmasnak ható napjaikba izgalmat hozott a hír: Saskia McCart Jenkins életben van, még ha oly nagy veszteségek is érték. Figyelmét mégsem tudhatja magáénak, először Williamra függeszti íriszeit, az ő szavainak szenteli figyelmét. Szemöldöke a kelleténél többször rebben a magasba, érdeklődve hallgatja a Családügyi Hivatal vezetőjének bizarr állításait. Az ember azt gondolná, hogyha az egyik társuk ellen kíván bárki is menni, legalább megalapozott utánanézéssel teszi. Mély sóhajtól ezúttal eltekint, csendben hallgatja végig kancellártársai mondandóját, megjegyzést egyikhez sem fűz különösebb módon. Ültében öltönyét kigombolja a kényelmesség kedvéért. Jobb kezét kinyújtva pihenteti az asztal lapján, ujjaival némán dobol rajta. Mindig arra figyel, aki éppen beszél, tekintetét nem vezeti el másra, arcuk rezdüléseit figyeli, szemük villanását, ajkaik remegését, bármilyen árulkodó jelet. Gondolatait lassan fogalmazza meg magába, hogy mire rá kerül a sor, magabiztosan álljon fel. Öltönyét előbb begombolja, kezeit pedig a háta mögött fűzi össze. - Uraim - köszönti őket, apró fejbiccentéssel. - Az előttem szólókkal több ponton is egyetértek, William - itt a férfira tekint, felveszi vele a szemkontaktust. - Indítványodat nem tudom támogatni a felsorakoztatott érvek több helyen is hibádzanak, ahogy ezt már az előttem szólok elmondták. Saskia McCart Jenkins valóban nem halhatott meg. Mindazonáltal hadd jegyezzem meg, hogy bár magam nem értek az oly nagy szakértelemmel az orvostudományhoz, mint társaim, Callum tette inkább nyűgözött le, mintsem haragot váltson ki belőlem. Természetesen hazugsága alól nem kívánom feloldozni, mégis sikerült az orvostudományt egy új szintre emelnie. Reménykedhetünk benne, hogy a későbbiekben eme tudását megosztja velünk és népünkkel is, a bajba jutott édesanyák új reményt kaphassanak - szavai kimértek, megfontoltak, mégis rezignáltak. Nem emeli fel, érzelmet kiolvasni aligha lehetne belőle. Ajka szegletében nem bujkál most mosoly, arca komoly, mint minden alkalommal, amikor az ülésteremben fordul meg. - A magam részéről sem látom okát annak, hogy Saskiat gyámság alá vonjuk és javait elbitoroljuk tőle. Ahogy az együtt kiolvasztott házastársakat sem választjuk szét, így a voksot letenném Callum mellé, feleségét tartsa meg, hisz oly sok éven át küzdött érte. Mindenbizonnyal, ha bármelyikünk is lett volna a helyébe, magunk is ekképp döntöttünk volna - nincsenek illúziói afelől, hogy mindenki kihasználja a maga hatalmát, itt újra visszatekint Williamra. Ahogy az ő visszaélései felett is szemet hunytak, így Calllumé felett is el tud tekinteni. Mindannyian sárosak valamennyire. - Ugyanakkor sem Doriannal, sem pedig Victorral nem értek egyet. Az előbbi esetében ugyanaz a kérdés áll fent, mint Saskia McCart Jenkins esetében. Meg nem született gyermek ugyanúgy nem tehet apjának hibájáról, ahogy a felesége sem tehet, így nem látom értelmét őt büntetni ezért - a dinasztikus elveket valló férfi soha nem egyezne bele olyanba, ami az öröklődést veszélyeztethetné. - Rafaelnek pedig igaza van, hogy Callum munkája túl fontos és nagyszabású ahhoz, hogy a hadseregre pazarolja őket - tekint bocsánatkérően Victorra. Nem őt kívánja lekicsinyelni, tudhatja. Ezek egyszerű tények, a hadseregnek így is megvan a megfelelő orvosgárdája, akik tökéletesen ellátják a feladatukat. - Ellenben javasolnám, hogy Callum Jenkins és Saskia Jenkins újítsa meg a házasságukat, amint a hölgy visszanyeri az erejét. Dorian félelem jogos, a nép lázonghat, egyre több belső információ kerül ki a kezünk közül. Tereljük el a figyelmüket és közvetítsük esküjük megújítását élő adásba. A nép mindig is szeretet foglalkozni a felsőbb hatalom magánéletével, engedjük alkalmi belátást számukra. Callumnak elég büntetés, ha átmenetileg rivaldafénybe kerülhet feleségével - tekint újra áthatóan Callumra, mielőtt egy újabb fejbiccentéssel köszönné meg a figyelmet. Újra helyet foglal a székében, kényelmesen ül hátra és tekint Fullerre, mint utolsó szószólóra.
Utolsó poszt ☽Kedd Feb. 25, 2020 11:13 am Következő oldal☽
Matthew Fuller
†
Tanácsülés
*Az elmúlt tíz év ugyan bővelkedett tanácsülésekben, ám érezhetően megnövekedett a számuk, mióta rátaláltak a Perdára, mintha azzal, hogy az első ember rátette a lábát a holdra, kiszabadította volna a szellemet a palackból. Fuller már előre látta, hogy számtalanszor félbe kell hagynia a munkáját, hogy meglátásaival, véleményével hozzátegyen egy kicsit az amúgy szinte sosem egyező végeredményekhez. Mindenesetre megadta módját ma is, sötét öltönyt vett fel, fehér inggel és leheletnyi komorsággal. Utóbbi az ülés témájának szólt, noha McGrover kancellártársa nem közölte előre, Fuller biztos volt abban, hogy nagymértékben köze lesz Jenkins feleségének…ébredéséhez. A hír hallatán, már az első pillanattól kezdve így gondolt rá. Ébredés. Tudós volt, noha az orvoslás távol állt tőle, mert jobban szerette ha távolságot tud tartani saját maga és a többi ember között, a történtek még őt is csodálattal töltötték el. Ily módon kicselezni a halált…persze ehhez kellett egy perdai és jó nagy adag hideg számítás, ami Jenkinsnek mindig is bőven volt. Nem kételkedett abban, hogy az általa kevésbé ismert szeretet, szerelem jócskán hozzátett az egészhez, de két évig titkolni előttük, hamisan gyászolni, rejtegetni a plusz kapszulát és közben megannyi borsot törni McGrover orra alá, az azért elismerést érdemel. Még ha őt magát is becsapták. Fuller precíz volt és nem csak a munkájában. Nagy kegy volt a kancellária körébe kerülni, ott maradni viszont már rajta múlott, ezért jól kellett ismernie a többi kancellárt. Pontosan tudta mi folyik a falak mögött, ahogy az sem kerülte el a figyelmét, hogy McGrover és Jenkins között jóval nagyobb az ellentét, mint a kancellária többi tagjai között együttvéve. Ő persze igyekezett kimaradni a hatalmi harcokból, már csak azért is, hogy békén hagyják a kutatásaival, hiszen az volt az ő igazi…szerelme. A tanácsterembe lépve, tapintható volt a feszültség, ő mégis higgadtan, magabiztosan foglalt helyet a székében, hátradőlve, karjait a karfán nyugtatva. Mint az már lenni szokott, utolsóként fog felszólalni, így sokáig csak figyelnie kell, mind a szavakat, mind a különböző reakciókat, kiből mit vált ki a majd felhozott téma és a többiek hozzászólásai. Meg sem próbálta palástolni fürkésző figyelmét, mely nem mindig az éppen aktuális felszólalóra irányult. Arca azonban rezzenéstelen maradt…csak néha emelkedett meg leheletnyit a szemöldöke McGrover agyament szösszeneteit hallva, és húzódott szája alig látható mosolyra Jenkins akasztófahumoránál. Azon már meg sem lepődött, hogy ismét kettejük között folyik a harc, ezen a téren igen aktívak voltak de nem lehetett tudni, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás. A döntésénél azonban ez teljesen mindegy, és nem azt kell néznie, melyiknek mi a jó, hanem azt, hogy mivel lehet a nép száját befogni. Mert ez a hír kétségtelenül sok kérdést vet fel az emberekben, és azokat körültekintően kell megválaszolni. Mikor Evans szavai befejeztével felé fordul, Fuller feláll, begombolja öltönyén a legfelső gombot, és kellő szertartásossággal megigazítja a zakó ujjait, hogy mikor mindkét kezét az asztalra támasztja, azok kellő hosszúságban legyenek. Végigpillant a jelenlévőkön, hogy mind érezzék, senki nincs kihagyva és szavai mindenkinek szólnak majd, függetlenül attól, épp kire néz a felszólalása közben. *
-Uraim, kancellártársak! Mind felszólaltatok előttem s véleményeitekkel nagyrészt egyet is értek. William valóban nem ért az orvostudományhoz. *Valójában semmilyen tudományhoz, ez a véleménye, de ezt jó érzékkel nem osztja meg hangosan.* -Ezért nem is ragoznám tovább az elhangzottakat. Saskia McCart Jenkins szinte a csodával határos módon, egy perdai segítségével felgyógyult és így Callum házassága érvényes, mivel sem az özvegység, sem a válás ténye nem állt fenn, s így fia is jogosult a Jenkins névre. Saskia, hogy áldozat-e vagy sem, teljességgel lényegtelen de mindenképpen ártatlan a vele történtekben, így joga van minden korábbi javához, beleértve a munkáját és döntési köreit is. *Ezzel McGrover indítványát el is vetette, ám a tudós is szót kér, hiszen arról is volt szó és ha már a nép szájának befogása az egyik módja annak, hogy elkerüljék a botrányt és a lázongást, akkor többet kell nyújtani nekik mint egy nyilvános esküvő.*
-A tény, hogy egy perdainak sikerült az, ami az orvosainknak nem, és ezért Callumnak olyan döntést kellett hoznia, amiről már akkor tudta, hogy ellentéteket és retorziót fog szülni, nem elvetendő. A perdairól nem szólt senki, pedig nagy része lehet abban, hogy megnyugtassuk a kedélyeket. *Ezen a ponton Terson felé fordul, hiszen ő hozta szóba, csak épp más vonatkozásban.*
-Az, hogy egy perdai jelenléte mennyire veszélyes a Dominiumon, vitatom, tekintve Saskia személyét, Callum minden bizonnyal megtett minden óvintézkedést, ha már két évig vigyázott rá, nem lökné oda csak úgy egy őslakosnak. Ha a perdai ilyesmire képes, ésszerű lenne a képességét megismerni és a saját hasznunkra használni, ezt a köztudatba helyezni pedig némi megnyugvást hozna ahelyett, hogy lázadnának. Ennek koordinációját pedig Callumra bíznám, ha már volt oly szíves mélyen beleásni magát e témába. *Vet egy félmosollyal körített pillantást Jenkinsre, mert kétli, hogy a perdai gyógyító a kancellártársa két szép szeméért nyújtott segítséget, nem csak az emberek gyarlók. Így akár Terson vágya is teljesülhetne, jóval kevesebb ideje és alkalma lenne Jenkinsnek szervezkednie, és a nép, ezáltal pedig a kancellária is hasznot húzna az eredményekből. Ismerve Fuller magánéletét, ami gyakorlatilag nincs, szinte várható volt, hogy Evans ötlete sem hatja meg. *
-Callumot ismerve és a tény, hogy mennyi mindent kockáztatott azért, hogy a felesége meggyógyuljon és újra köztünk legyen, nem vagyok meggyőződve arról, hogy büntetés lenne számára megújítani a házasságát, sőt, talán még külön öröm is neki, ha tetszeleghet a nép előtt. Az örökösödési jog megvonása talán lehet figyelmeztetés, hogy legközelebb ne jusson ilyesmi eszébe, de kérdem én…megállítana ez bármelyikünket is? Ha fia születik, nem kétlem, hogy remekül felkészíti majd, hogy senkinek ne legyen kifogása ellene, ahogy egy neve jogán kancellárrá készülőt is nyilváníthatunk alkalmatlannak. Úgy gondolom egy teljeskörű nyilvános bocsánatkérés, elég büntetés egy kancellárnak és ha már volt oly kedves és megosztotta a néppel, hogy a perdaiakkal közös együttműködésre léptünk ezen a téren, ezt is bevehetné a bocsánatkérésébe. Úgy gondolom mindenre válaszoltam, ennél többet nem kívánok az üggyel foglalkozni. *Felegyenesedik, újra megigazgatja a zakó ujjait, majd kigombolva azt az egy gombot, szétnyitva öltönyét, helyet foglal, mintha mi sem történt volna. Egyik kancellártárásra sem tekint fel ezek után, pedig minden bizonnyal eltelik néhány hosszú pillanat, míg megemésztik a szavait. *
Utolsó poszt ☽Kedd Feb. 25, 2020 2:12 pm Következő oldal☽
Szavazás Callum Jenkins büntetéséről: - Dorian Castillo javaslata - Saskia McCart Jenkinstől született fiúk nevük jogán nem örökölhetik a kancellári rangot, csak ha kiérdemlik + nyilvános bocsánatkérés Dominium népétől: Castillo, McGrover - Victor Terson javaslata - Callum Jenkins a felelőse a hadsereg éves orvosi felülvizsgálatának: Terson - Peter C. Evans javaslata - az esküvő szimbolikus megújítása a nép előtt: Evans - Matthew Fuller javaslata – nyilvános bocsánatkérés és perdai-ember tudományos kapcsolat vezetése: Fuller, Morgenstern, Jenkins
Eredmény: - Callum Jenkins kancellár köteles Dominium népétől bocsánatot kérni hatalmával való visszaélés és félrevezetés miatt, valamint visszavonásig ő a felelőse az emberek és a perdaiak közös tudományos együttműködésének. - William McGrover gyámsági javaslata 6-1 arányban elutasításra került. - Callum Jenkins javaslata, hogy Saskia McCart Jenkins továbbra is a felesége marad minden jogával, javát, státuszát birtokolva 6-1 arányban megszavazva.
Utolsó poszt ☽Kedd Feb. 25, 2020 2:17 pm Következő oldal☽
Kancellári ülés
Mindig azt figyeltem, aki szót kért, nem kaptam el egyszer sem a pillantásomat, és nem hagytam, hogy a gondolataim kiüljenek akár az arcomra, akár a tekintetembe. Lenne okom mosolyra is, például mikor az ülés kezdene átcsapni büntetésemre való ötletbörzévé, akárcsak mikor Dorian William-et hozza fel példának szavaihoz. Ahogy vannak elgondolkodtató részek is, pl Dorian büntetésjavaslata. Ha nem tudnám, hogy örömmel törne borsot az orrom alá ott kellemetlenkedve, ahol tud és ahol sejti, hogy fájna, még azt is mondanám, hogy illene küldenem neki egy ajándékkosarat köszönetképpen, ha megszavazzák a többiek. De inkább csak nem gondolta át a javaslatát, így a hiteles színjáték szerint éppen csak egy árnyalatnyit lesz borúsabb a tekintetem az ötlete nyomán. Victor már másként elgondolkodtató. Azon túl, hogy nyilvánvalóan sokkal tartozom Clarának, úgy sejtem, Victor is benyújtja majd a számlát, talán pont ebbe a büntetésfeladatba szövi bele. Ha mégis unatkozni küldene oda, legalább lesz jó sok órám ott évente, hogy gondolkodjak. Ha izgalmas munkára vágyik valaki, katonának vagy William titkárának megy el, nem genetikusnak és hibernációs orvosnak. Ám ez majd kiderül így vagy úgy, s figyelmem már Rafaelé. A névhasználat feltűnik, tudom, hogy indítványom matematikailag már nyert, határozzon Peter és Matthew bármit is, s ez, ha nem is mutatom ki, igencsak megnyugtat. A kérdés innentől már csak a büntetésem alakulása. A bocsánatkérő iromány népszerűsége meglep, szempontjukból annak csak egy haszna van szemben számos hátránnyal, de ha ez kell nekik, ám legyen. Peter újabb bizonyíték rá, hogy adósa vagyok Clarának, immáron duplán… vagy triplán, de ő biztos többet mondana háromszoros adósságnál. A felvetése viszont meglep és elgondolkodtató is a benne rejlő lehetőségek miatt, még ha ösztönösen is irtóznék ettől. Nem tudom, hogy ez Peter vagy húga ötlete… de akármelyiküké is, van benne valami… Arra meg bólintok, hogy természetesen másokon is segítenék. Fuller hideg tudós fejjel áll a kérdéshez, Saskiával való házasságomat nem vitatja el tőlünk - már ennyiért is megérte kiiktatnom apósomat -, és a felvetése sem észszerűtlen. De meg vannak áldva kancellártársaim a bocsánatkéréssel. Biztos tudják, hogy nem nagyon szokásom, most sem tettem meg.
Mindenesetre annyi új felvetés érkezett, hogy szavazásra bocsátjuk az új ötletek miatt, legalább tűnjünk egymás előtt úgy, hogy igazságos a rendszerünk. Nem látom még a többiek mire szavaznak, s hajlanék Dorian javaslatára, pont a benne lévő nagy előny és számos hiányosság miatt, amit Dorian vétett, de… Az egyetlen érv ellene Saskia és az állapota. Mindaz, amit sejtek, hogy élte meg a veszteséget, nem alázhatom meg egy ilyen döntéssel őt. Ha a többség arra szavaz, elfogadom – mi mást tehetnék? -, de én nem tehetem meg. Mikor körbeértünk, akkor felállok én ismét, ujjbegyeimmel érintve csak az asztal lapját és ismertetem a szavazás végeredményét, amit amúgy is lát mindenki az előtte lévő kijelzőn. - A Kancellária döntése értelmében, Saskia McCart Jenkins a feleségem marad teljes korábbi jogait élvezve és Ewan Noah Jenkins, mint elsőszülött fiúnk lesz bejegyezve mindkettőnkhöz. Ezt William, most itt vezesd fel a Családügyi Hivatal rendszerébe is, előttünk, mint tanúk előtt. – Megvárom, míg addig innen senki el nem megy, de nem is tart ez sokáig, hiszen William-nek ez bizonyára csak két érintés az előttünk lévő gépeken megoldani, melyet mind látunk. Míg megteszi, addig körbepillantok a többieken egy finom főhajtás kíséretében köszönetem jeleként. Utána magam vezetem fel az ülés jegyzőkönyvébe a szavazás végeredményét, amit ezekkel a szavakkal kommentálok csak: - Elfogadom a Kancellária szavazatok alapján meghozott döntését, miszerint még a héten meg kell fogalmaznom Dominum és a Város népének szóló bocsánatkérésemet, valamint legjobb tudásommal fogom ellátni a feladatot, hogy a perdaiak tudását még jobban megismerhessük és tudományunkkal vegyítve az emberiség javára fordíthassuk.
Ám az ülésnek még nincs vége, ideje egy kis üzenet-jellegű tettnek is, így amint befejeztük a velem kapcsolatos döntések hivatalossá tételét és a megfelelő rendszerekbe való felvitelét, úgy már folytatom is. Sejthették, hogy okkal nem ültem le. - Ha már így összegyűltünk, kedves kancellártársaim, és a téma is a házasság, ideje, hogy megbeszéljük egy másik kancellár ügyét is. - Villan tekintetem William-re, csak hogy eloszlassam minden reményét, hogy nem ő kerül terítékre. Ha azt hitte, elgyengültem a veszteség miatt, akkor tévedett. Nem véletlenül vártam én is ezt az ülést, lássuk, hogy melyik tervem válik be: most a gyorsabb, vagy ha leszavaznak, akkor a lassabb, ülésen kívüli terv lép életbe. A hadnagynak is tartozom ennyivel, és nem feledtem időközben a saját politikai törekvéseimet sem. - William szeret a Családügyi Hivatal törvényeire hivatkozni valamint a lassú ügymenetre, amit... igyekszel meggyorsítani vagy legalábbis 30 napon belül válaszolni. Melyikről is tárgyaljunk most? Nyilvánvaló alkalmatlanságodról, amiért bürokrácia mögé bújva próbálod elrejteni, hogy nincs hatalmad a saját hivatalod felett? - Tudom, hogy csak nem akarta megtenni se a saját válását, se Saskia feleségemként való bejegyzését, de most neki is el kell ismernie vagy az alkalmatlanságát vagy a hajlandósága hiányát. - Vagy arról tárgyaljunk, hogy a CsH vezetője a saját törvényeit nem tartja be, mert kiderült meddősége ellenére sem válik el Samantha Lewis hadnagytól? Nem csak a Kancellária tekintélyét csúfolja meg, hanem az egész rendszert, és ezzel a rendet és békét veszélyezteti. Egyetlen szerencséje, hogy a JL még nem szerzett termékenységi állapotáról tudomást és nem értesített róla mindenkit, hogy zúgolódást váltson ki. Úgy vélem, elég volt egyszer takarítanunk William feleségügyei után. Arról nem is beszélve, hogy a záradék ellenére továbbra is úgy tekint a nőkre, még más feleségeire is, mint fogyóeszközökre. Míg én a gyógyír megtalálásán dolgoztam, ő csak hogy a JL méregfogát kihúzza, egy kamufeleséget akart mellém rendelni, akivel idézek, „történhet valami (…) szerencsétlen baleset” és „ezt a merényletet akár a JL is elkövetheti, és akkor vissza is vághatunk neki”. - Egy érintéssel a mindenki előtt lévő kijelzőre mozdítom a levelezésünket, az egészet olvashatják. - Mindezt figyelembe véve, két indítványom lenne: Az egyik, hogy a hasonló visszaélések elkerülése érdekében, határozatlan időre William mellé rendeljünk ki egy társ-vezetőt a Családügyi Hivatal élére, aki nekünk jelent. A másik pedig: ha William nem talál gyógyírt a meddőségére július 15-ig, úgy a válását azonnali hatállyal rendeljük el, s nem tarthat fenn élettársi kapcsolatot sem Lewis hadnaggyal vagy más termékeny nővel. - Zárom szavaimat és ülök vissza a helyemre várakozón, hideg, számító szemekkel pillantva Williamre, hogy most itt az ő ideje felszólalva megvédenie magát. Ha tudja.
//Olyan jól sikerült az első kör, hogy visszatapsolnék még egyre mindenkit A döntésnél, indítványoknál kérném, hogy vegyük figyelembe: az ülés IC kb. június közepén van és az Aquilloni kaland július legelején játszódik, amin William és Samantha mint férj és feleség vettek részt. Elsőnek Will-é a szó, azután szabad a sorrend, ahogy gondoljátok. Köszönöm : )//
Utolsó poszt ☽Kedd Feb. 25, 2020 11:34 pm Következő oldal☽
Meddőségi vita
A nem rövidke beszédem után csendben és szótlanul ülök vissza a helyemre, s várom, ki miként reagál az indítványomra. Először Callum emel szót, s biztos vagyok benne, hogy nemmel fog szavazni az indítványomra, de azért az érvelése érdekel. Amint megszólal ő vagy bárki magamhoz híven jegyzetelek, hogy később azt fel tudjam használni. Kapásból megcáfolja, hogy a felesége soha nem volt halott, s beismeri a hazugságát. A mocskos kis szemét fene jól érvel, mivel a többiek is a házasság és a büntetés oldalát fogják meg inkább, mint a precedens értékét az ügynek. Úgy látszik, hogy a kedves kancellária társaim vagy tövig nyalnak ennek a ficsúrnak, vagy ennyire szűklátókörűek. Persze abban mind egyet értünk, hogy Callum-nak bűnhődnie kell a hazugságáért. Bár, hogy ki mit tart megfelelő büntetésnek az már szokás szerint nincs teljes egyetértés, hiszen mindenki maga felé húzná a dolgot. De szokás szerint az ilyen vitáknál most is egyszerű szavazással döntünk. Jenkis magához méltón egyből a sikerében fürdik, s felszólít, hogy akkor most itt azonnal érvényesítsem a házasságát a kancellária előtt, amire egy kis mosoly megjelenik az arcomon. Nincs mit tennem, ezt a meccset most ő nyerte, de abban biztos lehet, hogy ezek után számíthat tőlem valami kis meglepetésre. Nem elégszem meg ennyivel, ha már meg akarta gátolni a házasságomat. A Kancellária döntését ő is elfogadja, s leteszi a nagy esküt, hogy 1 héten belül bocsánatot kér a néptől nyilvánosan. De itt nem elégszik meg a kis féreg, hanem indítvány intéz ellenem, s nem is egyet, hanem kettőt is. A kezem kissé ökölbe szorul az asztal alatt, de csak ennyi, több jelét nem mutatom annak, hogy ez feldühít. Megvárom, amíg végigmondja az indítványát, amit kedvem lenne arcon röhögni, hogy mennyire szánalmas. Teljes nyugalomban állok fel, de mielőtt megszólalok megigazítom a zakómat, s csak utána kezdek bele. -Úgy látom, hogy sikerült döntést hoznunk ebben az ügyben, - kezdem a válaszomat – de úgy érzem az ügy azon részét ragadta ki Callum, amely a házasságára vonatkozik. – de úgy érzem, hogy mindenki csak Jenkins kancellár házasságával foglalkozik, s nem avval, hogy ez milyen képet fest. – Természetesen elfogadom a döntést, s most itt helyben érvényesítem a házasságot, ahogy a gyermeket is, amennyiben megkapom a szükséges dokumentumokat 1 héten belül. Sajnos a kedves Kancelláriatársam tévedésben él egy kicsit abban, hogy mennyire uralom a Családügyi Hivatalt. -A Családügyi Hivatal mindig is a törvények szerint működött, és fog is működni. – magyarázom nekik az egyértelmű dolgot. – Ez azért is fontos, hogy így legyen, mivel így tudjuk elkerülni, hogy a nép túl sok kérdést tegyen fel. Ha bárki bele akarna kötni a CsH működésébe, akkor eddig sem tudott, mivel minden szabályosan történt, és én soha nem vezettem meg az itt jelenlévőket. – utalok itt Callum hazugságára – Azt elismerem, hogy ezeket a szabályokat úgy alakítottam ki, hogy tudjuk feszegetni a határait, ha netalántán szükségünk lenne rá, és nem egyszer volt arra szükség, hogy valamelyik kancellár egy- egy emberének házasságban segítség kell. A megboldogult McCart kancellár is kért, hogy intézzek el olyan házasságot, amelynek az egyik fél nem örült neki. Mivel megkért, szívesen segítettem neki, elintéztem, hogy érvénytelen legyen az előző házasságot, hogy új kényszerházasságban megszülethessen, amit a megboldogult kancellár szeretett volna. De evvel mind így vagyunk a saját területünkkel. - Jelen esetben sem az a problémám, hogy Jenkins Kancellár újra kíván nősülni, s ha szinte bárki másról lenne szó, mint Saskiáról, akkor nagyon gyorsan meg tudtam volna oldani. De mivel hivatalosan Saskia papírforma szerint halott, így előbb élővé kell tenni. – teszem idézőjelbe az ujjaimat – Amint pedig csak Evans tehet meg, vagy Castillo. Ezen kívül a másik probléma, hogy jelenleg, ha egy válás ki lett mondva, akkor azon felek nem házasodhatnak újra, s a halál is válásnak minősül a Családügyi Hivatal jogszabályi szerint. Ezen az ügyön viszont már dolgozunk, hogy olyan kiegészítést hozunk, amivel ezt áthidalhatjuk. Bár úgy, hogy a kedves Kancellár elismeri a hazugságát ez nem jelent semmilyen problémát. – mondom, miközben felviszem a rendszerbe a kért házasságot, és gyermeket, majd elküldöm az új adatlapokat az összes itt jelen lévőnek, hogy ők is lássák. – Amennyiben akkoriban megkeresett volna Jenkins Kancellár, hogy a felesége súlyos beteg, s ő lefagyasztaná, de nem akar elválni, akkor szívesen segítettem volna neki. – mondom a hazugságot, hiszen ingyen soha nem tennék ekkora szívességet. Itt megállok egy kicsit, s bele iszok a poharamba, mielőtt bele kezdek a Sammy kérdéskörbe. -Örülök, hogy ma a házasságok vannak porondon, bár kicsit fáj, hogy az enyém az egyik. – nézek Callumra. – Samantha McGrover a feleségem. – jelentem ki a tényt. - Amikor legútóbb Jenkins Kancellár indítványozta itt, hogy ne házasodhassak újra mivel meddő vagyok, akkor megmondtam, hogy nem is fogok. Arról nem én tehetek, hogy a kedves kancellár társam nem nézte meg az adatlapjainkat, mivel akkor láthatta volna, hogy már 2 hete házasok voltunk. Arról már ne is beszéljünk, hogy a JL támadása után szintén itt kérvényezte Jenkins kancellár, hogy a következő feleségem legyen az utolsó, s tette meg a záradékot, hogy ha meghal a következő feleségem, vagy eltűnik, vagy elválnánk, akkor engem el lehessen távoltani a kancellári székből, és így az élők sorából is. Azt is említhetnénk, hogy amikor a JL támadás volt, akkor Jenkins leállította a CsH rendszerét, pont aznap amikor összeházasodhattunk volna, s a mennyasszonyomat a saját lakosztályunkból vitette egy vendégkabinba, ahol az ő őrei álltak őrt. Ha kicsit is paranoiás lennék, akkor azt mondanám, hogy Jenkins Kancellár nagyon nem akarja a házasságomat, csak azt nem tudom, hogy ő maga szeretné Samantha-t szeretőnek. Rosszabb esetben azt mondanám, hogy így akar kivégezni. -De hogy tiszta vizet öntsek a pohárba. Samantha Lewis hadnagynak már nagyon rég lejárt a türelmi ideje a házasságra, s nem volt megfelelő kérője. Én nekem nem volt feleségem, így megállapodtunk, hogy ez a házasság előnyös mind a kettőnk számára. Az, hogy jelenleg van ez a meddőségi probléma ez csak porhintés. Az én szeretett Sarahmal közel 20 évig voltunk házasok voltunk, s egyetlen gyermekünk sem született, ha az nem zavart senkit, akkor most ez miért? A hatályos CsH szabályok értelmében, ha egy nő a házassága 2évében kell szülnie, ami ügye Samantha-nál még nem áll fent. Ugyan van a meddőségi törvény, amely kimondja, hogy meddőség esetén azonnal válni kell, de ennyi engedmény csak járhat egy kancellárnak. Főleg lévén, hogy ez egyenlő a halálos ítéletemmel a Callum által javasolt záradék révén. Némán ülök vissza a helyemre, s várom a többiek reakcióját. Régebb óta vagyok kancellár, mint azt itt jelen lévők többsége, és nem ez az első indítvány ellenem. Bár tény, hogy ez érint legjobban, hiszen megint el akarnak szakítani Sammytől. Az, hogy ez életembe is kerülhet az kevésbé érdekel, de Sammy az enyém, és az is marad.
//A Házassági Záradékban Will csúsztatott egy kicsit, úgyhogy ide bemásolom az eredeti Záradékot//
//Záradék:
Amennyiben a következő feleségem meghal, akár természetes módon, akár merénylet által, vagy akár baleset következményében, akkor azért engem von felelőségre a kancellária.
Saskia Jenkins ügyéről a tanács dönt, Matthew Fuller javaslata érvényesül. Én magam is arra szavaztam, így elégedetten dőlök hátra, majd pillantok Callumra, aki szintén úgy döntött, hogy Ő maga is ezt a bűntetést támogatná. Meglepett, hogy nem az újra házadásodást - ami egyébként rendkívül röhejes ötlet volt Evanstól, nem hogy büntetés -, de így fer az Ő részéről is úgy érzem. William ha örül a dolognak, ha nem, veszített, így előttünk kell mindent hivatalossá tennie, amit magam is türelmesen végignézek, de a további szavait nem méltatom reakcióval. Talán egyikünk se fogja... A gyűlés mégse bomlik fel, ugyanis Callum miután kijelenti, hogy elfogadja a döntésünket William ellen nyújt be egy újabb indítványt, amelynek hála előrébb dőlök némileg, ujjaimat pedig összekulcsolom. Nem mondanám, hogy meglep tettével, eddig is nyilvánvaló volt, hogy Ők ketten mennyire nem kedvelik egymást, de azért merésznek tartom ezt a húzását, mégis jogosnak. Mi is beszélgettünk már Williamről, és úgy hiszem, hogy ez most egyfajta bosszú is a részéről. Ha már McGrover Saskiát támadta, Ő is ott szúr, ahol igazán fáj: Samanthánál. William hosszú monológja is elhangzik, mely után úgy döntök, én szólalok fel következőre, bár nem óhajtom hosszúra fogni véleményemet. Sose titkoltam, hogy nem kedvelem McGrovert, nem érzem közénk valónak, és ahogy azt Callum is megjegyezte, egyáltalán nem a nép érdekeit nézi, erre pedig minden bizonyítékunk megvan. Mégse oly könnyű elmozdítani... - Az tény és való, hogy a Családügyi Hivatal rendkívül fontos a rendszerünk fennállása érdekében, éppen ezért kell komoly, erős kézzel vezetni, de nem úgy, hogy a népet megvezetjük közben és csakis a saját malmunkra hajtjuk a vizet. - tekintetem villan William felé, majd végül el is hangzik a válaszom. - Támogatom Jenkins kancellár felvetését a társ-vezetőt illetően. Ha elfogadjuk a határozatot, összegyűjtjük a megfelelő jelölteket és szavazunk a személyéről. - de ez még odébb van. - William megszegted a Kancellária törvényeit, nem csak a sajátjaidat, hogy ennyi időn át nem született utódod. Úgy érzem, hogy nem volt helyes, amiért ezt elnéztük neked, és megfordul a fejemben a kérdés, hogyha eddig nem született, vajon eddig is meddő voltál? - vetem el a magot, de nem megyek bele jobban. Most már az Ő türelmi ideje is lejárt, bizonyítsa termékenységét, nemzzen utódot Ő maga is, és irányítsa úgy a Családügyi Hivatalt, ahogy mindig is tennie kellett volna. A túlkapásokból elég volt. érjünk rá Samantha Lewis hadnagyra. - Mindannyian tudjuk, hogy a CSH rendszere okkal lett leállítva azok után, amit a Valkűrrel műveltél. A flotta nem tartozik a te fennhatóságod alá, de így is csekély volt a büntetés, amit kaptál. - egy pillanatra Tersonra tekintek, hiszen neki tett keresztbe William azzal a lépésével és azért, mert Jenkins járt el az ügyben és vonta meg a házasságot akkor és ott McGrovertől az egy dolog. Mint mondtam, még így is kevéssel megúszta. - Ami Lewis hadnagyot illeti, a türelmi ideje már valóban lejárt, de főgépészként és az Imperium hadnagyaként remek szolgálatot tesz az emberiségnek, így ha neked több évtized haladékot adtunk a gyermeknemzésre, Ő ne kaphatna néhány plusz évet? - megrázom némileg a fejem, ajkam apró mosolyra húzódik. - A legutóbbi ülésnél átvertél minket, ezt mindannyian tudjuk azzal, hogy már bejegyezted a feleségednek a hadnagyot. De elfogadtuk, jelenleg a feleséged, viszont, ha a meddőséged fennáll, el kell válnotok és csakis meddő feleséged lehet a jövőben. A záradékkal pedig megkérnélek William, hogy ne ferdíts. A hadnagy halála jelentené a te halálodat, a válásotok nem. Az engedmények ideje lejárt! Az indítvány ezen részét is támogatom! - végül helyet foglalok, ideje szót adni a többieknek. Annyi, de annyi mindent tudtam volna még mondani Williamnek, de jobb, ha most nem teszem. Ennyi talán elegendő volt egyelőre, de az tisztán érezhető, hogy nem csak Callumnak nem a szíve csücske McGrover, hanem az enyém se. De én ezt soha se tagadtam... Az emberiség érdekeit nézem, mindig és mindenkor, amely tökéletes ellentétben áll William tetteivel.
Utolsó poszt ☽Szomb. Márc. 14, 2020 6:52 am Következő oldal☽
Matthew Fuller
†
Tanácsülés
*Fuller számára látszólag teljesen mindegy, ki hogyan szavazott és az is, ki állt mellé a végső döntésben, higgadtan szemléli a társaságot míg Jenkins összefoglalja az eredményt. Nem, még nem mehet, a bürokrácia a kancellária legfelsőbb köreiben is csak bürokrácia marad, így meg kell várnia, hogy McGrover kancellártársa felvezesse az adatokat, szentesítse döntésük értelmében Saskia McCart Jenkins életét, gyermekük halálát és házasságuk érvényességét. Eleddig senki nem szólt közbe, mindenki tisztában van azzal, hogy Jenkins addig nem enged el senkit, míg mindent rendben nem talál…bár ez így kissé nevetséges, nyilván nem állna az ajtó elé, hogy visszatartsa a kancellártársait. Fuller azonban elmereng az eredményen és saját döntésén, nem mintha megbánta volna, és visszakozna…inkább annak hatásán töpreng míg Jenkinst figyeli. Távol áll tőle az a nyálasan csöpögő romantika amivel Jenkins harcolt a feleségéért és harcol most is, kockáztatva szinte mindent amit eddig elért, ő valószínűleg…sőt minden bizonnyal érzelmek nélkül, beletörődött volna felesége elvesztésébe, de sem ők nem hasonlítanak egymásra, sem az életük. A helyzetet tekintve azt már jobban megérti, hogy inkább a bocsánatkérést választotta mint a rang megöröklésének elvesztését, hiszen ő neki nem volt része abban a nyugodt semmittevésben amivel csupán apja halálát kellett volna kivárnia. Ő megdolgozott a rangjáért, evidens, hogy jobban fájna az elvesztése. Az ülésnek azonban McGrover aktarendezésével még nincs vége, sejthető abból, hogy Jenkins nem ül le, sejthető abból a leheletnyi szünetből amit beiktat újabb szavai előtt. A téma, mely nem hagyja kihűlni a két kancellár egymás ellen vívott harcát, apró mosolyt csal az arcára. Felmerül benne a kérdés, hogy vajon miért nem lepődött meg? McGrover után mindig takarítani kell, a kérdés, hogy meddig tűrik mindannyian, hogy William menetrendszerűen belerondítson a közös fészekbe. Nem beszélve arról a vérlázító üzenetváltásról, amit van szerencséjük olvasni Callum jóvoltából. McGrover kancelár felszólalása igen hosszú, Fuller csupán annyit hajlandó megengedni magának, hogy megforduljon fejében egy türelmetlen sóhaj gondolata, kívülről azonban rezzenéstelenül tűri, hogy tovább pazarolják a munkától elszakított idejét. S McGrover folyamatos ferdítéseit is, mivel pontosan tisztában van a tényekkel…ha nem is folyik bele a hatalmi harcokba, azért a saját maga védelmében igyekszik tájékozódni a legapróbb részletekről is. Nem várja meg, hogy mindenki felszólaljon, talán csak ez mutatja mennyire itt hagyná a tanácsülést. Ám előbb rendbe kell tenni a dolgokat és Rafael után egyetlen kézmozdulattal jelzi, hogy beelőzve a többieket ő szeretne felszólalni. Remélhetőleg ha rövidre fogja, mások is élnek ezzel a…módszerrel. Felszólalása a korábbi szertartásos mozdulatokkal indul, úgyis mint a zakó begombolása és a kézelők megigazítása és a kancellártársakon való végigpillantás. *
-Mind tisztában vagyunk a Williamre kiszabott záradék pontos szavaival, ez tehát nem opció a döntésünk értelmében. Ahogy azt is tudjuk, hogy nem a JL törte fel a CsH rendszerét, noha könnyebb lenne ráfogni és ezáltal kihúzni a méregfogát. Callum indítványával teljes mértékben egyetértek, mivel te William folyamatosan visszaélsz a hatalmaddal, a saját szád íze szerint vezeted a hivatalt, számos mocsokból kihúztunk már, hogy magunk ne piszkolódjunk. *Nem vár egyetértést mindenkitől, de a hatásszünet kedvéért újból végignéz a többieken, hogy végül McGroveren állapodjon meg a tekintete. *
-A legújabb házasságod és kiderült sterilitásod ügyében is számos ferdítés és csalás mögé bújtál, Callum jól mondja, örülhetünk annak, hogy ez nem jutott a JL kezébe és el tudjuk intézni házon belül, ami felteszem számodra is előnyösebb. Így mellőzve a felesleges sallangot, magam is amellett teszem le a voksomat, hogy nevezzünk ki melléd egy társ-vezetőt teljes jogkörrel, hogy eszedbe se jusson megkerülni a törvényeket, ami pedig a házasságod illeti, személy szerint én már most elválasztanálak Samantha Lewis-tól, de legyen ahogy Callum indítványozta. Legyen ez az utolsó esélyed, hogy megtarthasd a pozíciódat. *Fuller nem csupán a házasságról beszél. McGrover már megkapta az esélyt arra, hogy javítson, bizonyítson mikor egy hónapos szünet után visszakapta a hivatalát. Már azt is hibának könyvelte el, újabb esélyt nem óhajt adni kancellártárásnak. *
Utolsó poszt ☽Szomb. Márc. 28, 2020 9:33 pm Következő oldal☽
Kancellária
Túlzás volna azt mondani, hogy különösebben elégedett vagyok az eredménnyel. Saskiát illetően nem tartom meglepőnek, hogy William rosszindulata terméketlen talajra hullott - ártó szándéka olyan nyilvánvaló volt, hogy nála jóval ravaszabb emberek is csak nehezen tudták volna leplezni -, az azonban egyáltalán nincs ínyemre és nem is számítottam rá, hogy képesek lesznek megszavazni büntetésül olyasvalamit, ami nyilvános megaláztatással jár. Ha már precedenseknél tartunk, érdekelne, melyikőjük óhajtana következőként bocsánatért esdekelni egyenes adásban, amikor fordul a kocka. Mert idővel fordulni fog. Ebben az egyben biztosak lehetünk.
Hanem a döntés megszületett, helytelenítem vagy sem; szenvtelenül figyelem, ahogy a levezető ütésváltások zajlanak Callum és William között. McGrovernek nem erős oldala, hogy felismerjen egy elvesztett csatát, s most, hogy sarokba szorult valamelyest, van képe a szokásos hetvenkedő kapálózásával húzni az időt. Ezt ő maga alighanem kitartásnak éli meg, valójában azonban nem több fejfájdító, gyerekes makacsságnál. Ez az ember soha nem adja fel? Ha volna bennem egy kis irgalom, nem nézném végig.
Jenkinsnek nincs szüksége itt ejtett hibákra, hogy kapaszkodót találjon rajta - az ellentámadás, amelyet indít, kiszámítható, ám ez nem vesz el a hatásosságából. Bizonyára kész örömmel vájja méregfogait Williambe, az viszont letagadhatatlan, hogy jól választotta meg a célpontját: kétlem, hogy volna köztünk akár egy olyan ember is, akinek a Családügyi Hivatal feje ne lépett volna teljes testsúlyával a lábára. Talán már nem is emlékszik mindre. Erről árulkodnak az érvei is - a magam részéről nem találok magamban annyi érdeklődést iránta, hogy sorra vegyem a bennük szereplő valótlanságokat. Semmi kedvem nincs az ő ritmusára járni ezt a táncot. Az pedig, hogy ismét a saját szája íze szerint ötöl-hatol, mintha mindenki más félkegyelmű volna - amiről ő már aztán igazán nem tehet -, fűrészfogas próbatétel az egyébként is kissé kibolyhosodott idegeimnek.
Rafael és Matthew nem szolgáltatnak semmi megnyugvást Lewis hadnagy boldog új férjének: elégtétellel tölt el, hogy most visszaüt rá a folytonos, arcátlan tolakodása, különös tekintettel a Valkűrt illető manőverére. Odáig azért nem merészkedem, hogy reagáljak a Morgenstern felől érkező pillantásra; jellemhibákra érzékeny szimatú, erkölcsös személyét kár lenne megtámogatni abban az elképzelésében, hogy emiatt hosszan haragudtam volna. Hagyok egy pillanat szünetet, hogy mindenki megeméssze a hallottakat, mielőtt csatlakoznék következőként. Pontosan ugyanúgy állok meg, ahogy az imént; mintha le sem ültem volna azóta. - Hadd legyek én az egyetlen ember, aki kommentár nélkül hagyja a Valkűr és a rendszerleállás esetét - ütök meg nagyvonalú hangot, mert a terem hangulatából kiérezni, hogy megengedhetem magamnak anélkül, hogy kockáztatnék. - Azt viszont, hogy elvárd tőlünk, magunk bogarásszunk az adataid után és derítsük ki, elhallgatsz-e valamit, egyenesen vérforralónak tartom, William. Ha minden egyes nap egymás apró-cseprő dolgait kellene személyesen ellenőrizgetnünk, sohasem jutna időnk érdemi munkát végezni, ezt pedig néhányunk szakterülete - futtatom végig a pillantásom rajtuk, senkin sem elidőzve - nem viseli olyan jól, mint másoké. Nyugodt tempóban beszélek, ügyelve rá, hogy a hangszínem ne változzon - erős a kísértés, hogy valamivel hangosabbá váljak, mégis megállom.
- Ezzel élt vissza Callum és a felháborodásod ellenére te sem vagy semmivel különb. Ha megbocsátotok, nem vagyok hajlandó örökké benneteket felvigyázni, és ugyanebből az okból elzárkózom attól is, hogy harcokba bocsátkozzam az újabb ferdítéseid kapcsán. Azt kell mondanom, hogy valóban úgy tűnik, felügyeletre van szükséged, és mivel visszautasítom, hogy ezt magamra vállaljam, nincs más választásom, mint támogatni a kapcsolódó indítványt. Jenkins kancellár McGrover kancellár társ-vezetőségére tett indítványát így támogatom... és ha már itt tartunk, a válással kapcsolatosat is. Rövid, enyhe rándulást érzek az alsóajkamon, s bár biggyesztésnek túlzás volna nevezni, azért mégis árulkodik arról, mi a véleményem a témában érvényes kettős mércéről, amelyet nem más, mint McGrover alkalmaz elejétől fogva. Leginkább saját magára. - Semmilyen kritériumnak nem felelsz meg, amelyet a hivatalod támasztana bárki mással szemben. Ha nem terólad volna szó...! És ha ez nem lenne elég, kikéred magadnak, amint valaki meg merészeli említeni. Minden határt túllépsz, William, ezúttal pedig magaddal rángattad Samantha Lewist is, holott nem volt jogod hozzá. Ha már egyebekben szigorú vagy, viseld is a következményeket: találd meg a gyógyírt, vagy válj el. A Jenkins kancellár által erre tett indítványt ezúton támogatom. Sejthette volna, hogy itt fogunk kikötni, de ki lát a fejébe? Leülve sanda pillantást vetek rá, bár az esetek legtöbbjében egyikünkön sem lehet semmit észrevenni. Kivételesen bánom egy kissé.
Peter Evans szenvtelen arccal viseltetik kancellártársai iránt. A saját véleményét elmondta a történtekről, rettentő nehéz szívvel látja, hogy indítványa kudarcba fulladt, ám ennyi gond lehet. Nem csak a reflektrofény hosszútávú hatása lehet Callum Jenkinsre rossz hatással, de a nyilvános bocsánatkérése is. Tekintetét a genetikusra veti, a tudat, hogy hivatalos diplomata legyen ama Városba, amit ő épített ki, korán sincs tetszésére. A Tanács mindazonáltal szavazott, a döntést tiszteletben tartja, ahogy társának a személyét is, magának feljegyzi, hogy fürkésző figyelmét vetítse rá, ha odalent jár. A történet mégsem szakad meg, egy újabb indítványt nyújtanak be a Tanács elé, Peter Evans pedig ugyanolyan szenvtelen arccal hallgatja végig a történteket. Mélyről fakadó sóhaját elnyomja, nem engedi, hogy arcának egy vonása is megremegjen, engedje láttatni társainak, mit is gondol valójában az ügy kapcsán. Nem csak William, de Callum is átlépett egy határt, ahelyett, hogy fontosabb kérdésekkel foglalkoznának. Kényelmesen dől hátra székébe, hallgatja társait, egytől, egyig, az egyetértés most is nyomon követhető, ennek viszont módfelett örül. - Uraim - kezd bele újra, ahogy szót kap és maga is feláll, megtisztelve ezzel mindenkit. Kezeit maga mögött tartja, egyenes háttal, méltóságteljesen áll asztala előtt. - Előttem szólok lényegébe elmondtak mindent, mit magam is kívántam volna, pár kiegészítéssel élnék viszont. William, hadd jegyezzem meg, hogy nem értem, miért épp tőlem kívánod, hogy igazoljam Saskia McCart Jenkins létezésének jogosultságát. A hatáskör nem alám, hanem épp alád, vagy Dorian jogköré alá tartozik - szavai kimértek, gúny és irónia nem érződik belőle, az ellenszenvét is sikerült lenyelnie. Mégsem tudja továbbra is hova tenni az egész kitalációját. Az anyakönyveztetés, mióta a világ a Családügyi Hivatal ügyeit képezte. - És ha már oly kegyesen megemlítetted az üzeleted a néhai McCart kancellárral, hadd jegyezzem meg, hogy mily alantas megoldásnak is tartom az efféle ügyintézéseket. Mi az emberiség képviselői vagyunk, jól gondolom? Hatalmunk szinte korlátlan, ám szükségszerű ezzel vissza is élnünk? Egymás háta mögött aljaskodunk és csodálkozunk, hogy a nép negatív véleménnyel viseltetik irántunk, vagy hogy a Justice League fogást tud rajtunk találni? Ezen hibáinkat ki tudnánk küszöbölni. William, - tekint a férfira, nyílt és egyenes ember, nem kíván köntörfalazni, a szemébe képes mondani a saját véleményét. - támogatom Callum Jenkins indítványát, hogy egy társvezetőt rendeljünk el melléd. A hatalmaddal visszaélsz, holott épp neked kellene példát mutatnod a nép előtt, mint a Családügyi Hivatal vezetője. Meddőséged nem lehet kifogás arra, hogy megtartsd feleséged. Ha nem tudod felénk bizonyítani a saját hivatalod szabályzata szerinti időn belül, hogy termékeny vagy, akkor a törvényeink ugyanúgy vonatkozzanak rád is. Mindannyiunkra - tekint körbe, társain. Az utóbbi időben túl sok visszaélés történt saját berkeiken belül. - Minden egyes kicsinységedből, vagy kicsinyes bosszúdból, esetleg passziódból elrendelt kényszerházasság végül rajtam csapódik, az életkörülményeiken, életviszonyaikon. Sem én, sem a Tanács nem kívánja többé utánad takarítani a szennyest - a hatalmuk nem végtelen, Peter Evans tisztában van azzal, hogy egy hiba és az életükbe kerülhet az, hogy itt fent ülnek. Hatalmát és pozícióját nem kívánja veszélyeztetni, mert egy közülük képtelen viselkedni. Egy fejbiccentés kíséretében, némán adja társai tudtára, véleménynyilvánítását befejezte. Kényelmesen ül vissza a helyére.
Utolsó poszt ☽Kedd Ápr. 14, 2020 9:42 pm Következő oldal☽
Csendesen hallgatok végig mindenkit, többek között azért, mert roppant kíváncsi vagyok kinél mennyire veri ki a biztosítékot Will védőbeszéde. Bár annyira ne bántsuk, végül is nem ügyvéd... -Úgy hiszem nyugodt szívvel mondhatom hogy az "élővé" nyilvánítás orvosi feladat, bár ez pusztán papírmunka. Természetesen átvizsgálom Saskiát, testi jegyeit, mint orvos kikérdezem az emlékeiről, s noha Callum a genetikus magam is tudok teszteket csinálni a függetlenség jegyében hogy vajon a perdai módosította-e esetleg a DNS-ét, stb. Ami a papírmunkát illeti mivel egy tartályban volt eddig annak minden adata meg kell legyen, percre pontosan lepapírozható minden de a hamisítás miatt Callumnak amúgy is fel kell szólalnia és tisztáznia, amellett hogy felvállalja a csalást tehát nem látok különösebb problémát William ebben. A Saskiával lefolytatott vizsgálatok eredményeit majd körbeküldöm, igyekszem majd zanzásítani szakszavak nélkül a lényeget. - Lévén Callumon kívül kétlem bárki folyékonyan olvasná az orvosi jelentést. Evans felé csak biccentek, hogy amúgy egyetértettem a szavaival, vállalom, valóban nem az Ő terhe ez. Williamet meg szimplán hagyjuk ki belőle. Azon csak magamban horkanok, ahogy elképzelem Will mennyire lelkes bűntárssá válik hogy Callum lefagyaszthassa szegény Saskiát. Bár nem tudott volna olyan lehetetlen árat kérni amit Call ki ne cselezett volna valahogy van egy olyan érzésem. Nem tudom ez bosszant vagy irigylésre sarkall. -A társat William mellé támogatom. Jól mutatna egy független vélemény a nép felé, amennyiben van ilyen, valaki nép által elismert és kedvelt személy legyen, jó lenne a kedélyeket csitítani. - Unalmas, hogy csak a baj van a CsH körül, William is unja szerintem, egy ideiglenes társba nem pusztul bele, sőt, több szabadideje marad. Valahol ez jutalom... Élvezze ki a feleségét míg ki tudja. -A meddőségi törvényt be kell tartani. Én magam is elváltam Violettől két héten belül, ahogy lepapíroztál mindent, eszem ágában sem volt ellene menni, pont annak stabilitása miatt, hiába volt részedről Violet kiváló választás. Kivételt nem tehetsz, de hajlok Callum javaslatára, futtass még pár tesztet, fizikaiakat is ha kell hogy alátámaszd ezekkel a türelmi időd ha addig nem éred el a sperma minimumot vagy nem lesznek újra elég fürgék.... avagy ha netalántán valóban fizikálisan sérültél akkor viszont válj el. Én magam nem tartom tanácsosnak tovább tüzelni a népet, a végén Rád fognak hivatkozni bármilyen szabályt át kívánnak hágni... Nem a hadnaggyal a baj William, hanem veled, irreleváns a 2 éven belüli szülési szabály jelenleg. - Sóhajtom mert a szerencsétlen lotyója szülne, ha meg bírna foganni... ugye. Violet miatt valóban hálás voltam Williamnak, mert jó döntés volt, Martha már kevésbé... De a lényeg, hogy szerintem Ő is érzi senki sem fog szívességet kérni tőle, nonszensz feltételezés. Callum okán magamban még mindig röhögök, hogy elképzelem segítséget kér Willtől... ezentúl ha rossz kedvem van ezzel fogom szórakoztatni magam. -Ami a halálos ítéletet illeti... mivel nem a nővel történt valami hanem kancellártársunk egészségével, úgy vélem el kell tekintenünk ettől, jól mondják a többiek. Persze ha fel is gyógyulsz ezt a nőt nem tudod elvenni ha jól emlékszem a törvényre, de találsz mást. Ha pedig nem gyógyulsz meg... nos, sajnálatos lesz a McGrover vérvonalra nézve. - Úgy fest lehet buktam a Jenkinseket, de a McGrovereket nem? Hah, micsoda parádés nap. Bár Jenkins trónfosztásáért fáj a szívem kicsit, de valahogy túlélem. A leendő gyerek még lehet inkompetens a genetikához... -Rafael, hozzátenném hogy Calluméknál is eléggé problémás a két év és annak betartása... A leletek amúgy nem mutattak eddig meddőséget Williamnél, de számtalan oka lehet miért nem bírt egy felesége sem megfoganni. Ezt a témát szerintem hagyjuk, fókuszáljunk arra, hogy vegyük komolyabban ezt a két évet. Callum is és William is. - Avagy lehet csak én veszem komolyan a szabályokat errefelé. Szomorú, szomorú. Mellesleg nem védem William nemzőképességét, egyszerűen ezek tények, minden fontos személy orvosi leletével tisztában vagyok. Persze csalni tud, ezt nem vitatom, látva Callumot mondhatni egyértelműnek is lehetne mondani, de a meddőség kérdése mivel engem is foglalkoztatott egy ideig tudom bonyolultabb kérdéskör annál mintsem bele akarjunk menni. De ahogy elnézem eléggé egyhangúan egyetértünk Will ügyében, szerencsétlen ha ezt előre tudja lehet még Callumot is hanyagolta volna... késő bánat.
Utolsó poszt ☽Hétf. Ápr. 20, 2020 10:21 pm Következő oldal☽
Meddőségi vita
Jól kitervelt szúrkálódásom Callum ellen, hogy a felesége egy Zombi, az kicsit visszafelé sül el, vagy ahogy régen mondták volna. Vissza nyal a fagyi. Hiába próbálok meg logikus érvekkel védekezni, hogy mennyire uralom a Családügyi Hivatalt, s hogy mennyire legális a házasságunk Sammyvel, s hogy miért nem bonthatják fel. De úgy látszik, most elléggé rá léptem mindenki képzeletbeli tyúkszemére, mivel sorra ellenem szavaznak. Arra számítok, hogy Terson most szívesen viszonozza a múltkori hívást, de a többiek azért meglepnek. Szívesen feltenném a kérdést Rafaelnek, hogy akkor inennentől kezdve mindenkit ugyan azok a jogok illessenek meg, mint minket Kancellárokkat, amikor avval jön, hogy Sammy is kaphatna még pár év haladékot. Fullernek is szívesen felvetném, hogy nem kell tartania attól az átkozott JL-től, mivel eltaposom, mint egy férget. Csak idő kérdése. Terson nem hazudtolja meg magát, s közli, hogy nem kommentálná Valkür esetét, de azért ő is ellenem szavaz, sőt Sammyt még a leánykor nevén szólítja, ami igen komoly sértés. De ő nála is megállom, hogy szó nélkül tűrjem a dolgot. Evans megint egy álmodozó szürreális narkósként nyilatkozik, hogy milyen jó lenne, ha nem élnénk ilyen módszerekkel. De ő sem támogat engem, hanem ellenem szavaz. Végül Dorian emel szót, aki szintén ellenem szavaz. Nincs sok választásom, hiszen, ha most itt erősen ellenkezek, akkor hirtelen azon kaphatom magam, hogy álmomban valaki megmérgez, s már valami fiatal suhanc ül a Családügyi Hivatal élén. Így mikor mindenki befejezi, akkor fel állok, és megigazítom az öltönyömet, hogy megfelelően nézzek ki. -Mélységes bánat lett Úrrá rajtam ahogy hallgattalak titeket, de természetesen fejet hajtok a döntésetek előtt, mint mindig. Amint végeztünk az üléssel, azonnal át is küldöm a jelöltnek a Családügyi Hivatal teljes szabályzatát, valamit a Házasság, és Gyermek vállalás összes vonatkozó jogszabályát. Hiszen a Családügyi Hivatal vezetőjének kötelessége az összessel tisztában lennie. Pár másodpercre azért elnémulok, hogy összeszedjem magam, s ne küldjem el őket a büdös fenébe, s hogy szálljanak le Sammyről. -A házasságom Sammantha McGroverrel teljesen szabályos. – jelentem ki határozottan – Így szomorúan veszem tudomásul, hogy arra kényszerítetek, hogy védjem magam ilyen alaptalan vádakkal szemben, mint a sterilség. Garantálom, hogy pár héten belül kiderül, hogy ez az ügy csak egy légből kapott, de ha nem így lesz, akkor érvénytelen a házasságom Sammanthaval. De abba nem egyezek bele, hogy az esetleges érvénytelenítés után, ha rendeződnek az ügyeink, akkor ne lehessünk újra házasok Sammanthaval. Egyességet kötöttem vele, aminek értelmében ő ugyan úgy mehet tovább az Imperiummal, mint eddig. Szóval Terson egy szavad nem lehet, pedig neked lehetne csak szavad, hogy egy csodálatos Gépésztől fosztanálak meg, de nem így van. Dorian te is megnyugodhatsz, hiszen 2 éven belül teherbe fog esni Sammantha, még ha evvel Tersontól is veszek el egy jó Gépészt. Ha senki nem akar mást indítványozni, akkor hamarosan elhagyom az Üléstermet, s az első dolgom az, hogy TEd Williamsnek át küldjem az összes ígért dokumentumot, s beállítsam a Családügyi Hivatal Társ Vezetőjének. Callum meg fogja még bánni ezt a húzását. Még nem tudom, hogyan, miként, de meg fogja bánni. Elsőre avval a gondolattal játszom el, hogy mi történne, ha az édes Saskiájával is merénylők végeznének, mint az én nejemmmel. De elhesegetem a gondolatot.
//Köszönöm mindenkinek a részvételt, és a hátbaszúrást. //
//