7. gyűrűszint A kísérleti laboratórium a többi laboratórium mellett kapott helyet, de ide kevesebb orvosnak és tudósnak van bejárása és titoktartás köti őket. Szigorú biztonsági előírások vonatkoznak ide, hiszen itt is kísérleteznek az ismeretlen betegségek elleni oltóanyag kifejlesztésével és nem kockáztathatnak egy járványt a Dominiumon. Suttognak arról is, hogy itt nemcsak oltóanyagokkal foglalkoznak, hanem genetikai kísérletek is zajlanak elsősorban katonai megbízásra, de minderre még soha senki nem szerzett bizonyítékot... eddig.
Fárasztó várni hogy magától lehelje ki a lelkét. Szegény, szegény Martha... mindenkinek jobb lenne, ha végre meghalna, de mivel már évek óta mérgezem pár hónap nem oszt vagy szoroz. Legalább van időm alaposan megválasztani kik legyenek a feleség jelöltjeim. A kedves Martha tudom tudat alatt csak a döntésemre vár, hogy feladhassa küzdelmét az Élettel, milyen dicső asszony! Már lehetne, mert egy szánalmas roncs, nem lesz kár érte. De hogy visszakanyarodjak a jegyeskereséshez, egyik ígéretes jelöltem a Shirley lány. Kiemelkedő orvostanhallgatói eredmények, genetika, sőt, úgy értesültem a jó öreg Mr. Jenkins is szárnyai alá vette valamelyest, ami azért nem rossz referencia. Tudtommal Ő is finnyás, mint én, no meg mindenki kihal mellőle, rettentő szórakoztató pasas! Biztos haláli a humora... nos, már csak puszta kíváncsiságból is értesíttettem ezt a Shirley lányt, hogy jelenjen meg a kísérleti laboroknál a K205-nél. Az engedélyét intézem, a részletekről személyesen. Imádok ilyeneket írni, mert fogalmuk sincs mit akarok és a kezdeti reakciók eléggé beszédesek: mimika, testtartás, mennyit aludt, sok apróság. Az adott időben az adott terembe pontosan érkezem, se előbb, se később. Ha késik elássa magát, de kétlem merne késni egy kancellárral való találkozásról. Azon se lepődnék meg, hogy netalántán itt aludna valahogy, csak hogy teljesen biztos ne késsen, milyen nevetséges lenne! Igaz, akkor biztos nem lesz a feleségem, ellenben örömmel gyötörném pályafutását. Na de maradjunk annyiban jóval többre tartom, ezért is ígéretes jelölt! Csendes, visszafogott, tökéletes kis játékszer, hátha még fiút is tud szülni! Ellenben értelmes, kutató szellem, unalmasnak talán nem fogom elkönyvelni. Valamint apró hátsó szándék, hogy tudtán kívül információkkal szolgálhat a másik kancellárról, az sosem hátrány. Makulátlan öltönyöm szénfeketén tetszeleg, sehol egy ránc vagy gyűrődés, legjobb minőségű anyag. Igaz, a zakó nincs rajtam, csak a szürke ing fölött egy zakóval egyező színű mellény. Egyetlen egyszerű tablet van nálam, amin a kevéske akta található régi "barátom" balesetéről. Több éves ügy, elévült, de hát mondtam én hogy egyszer előveszem! Remélem belépve ott találom és meg is szólítom apró fejhajtás kíséretében. -Miss Shirley! Igazán öröm számomra, hogy személyesen is megismerhetem kegyed. A tanárai roppant ékes szavakkal illették Önt és a munkásságát, emiatt döntöttem úgy, hogy Önre bíznék egy régi kutatást. - Választása nincs, ez nem kérdés, ha 20 projektet adok is csinálnia kell, ha beledöglik is, de ez most mellékes. Kellően komoly vagyok, mozgásom takarékos, nincs benne felesleg, noha kimértnek sem írnám le. Közben természetesen égkék szemeimmel titkon fürkészem minden egyes izomrándulását, tudni akarom mit rejteget esetleg a leány. Hogy paranoiás lennék? Nem, csak szeretek tisztán látni.
Tegnap délután a kommunikátorom jelzett, hogy ma jelenésem van a kísérleti laboroknál, ahol személyesen Castillo kancellár akar majd beszélni velem. Mondanom se kell, hogy nem aludtam túl sokat és egész este azon kattogtam, hogy vajon mit akarhat tőlem a Kancellária egyik vezetője. A szüleimnek se mertem elmondani a dolgot, mert akkor egész nap ezen csámcsogtak volna és holnapra már mindenki tisztában lenne vele, hogy miért is tartok a tudományos részleg felé. Jobb lesz tehát, ha ezt egyelőre megtartom magamnak. A Jenkins kancellárral való közös ébresztésemről is már tud mindenki... borzasztó, hogy milyen pletykás a családom. A K205-ös labornál lesz dolgom, ami egyelőre nem mond túl sokat a számomra, de az engedélyeket megkaptam, így a találkozónk előtt időben elindultam, hogy biztosan ne késsek. Azt mondta, hogy személyesen fogunk majd egyeztetni a találkozónk okáról, így képzeletben rágom is rendesen a körmeimet, hogy mi lehet az. Miért pont én? A genetikai részleg egyik gyakornoka vagyok, de még nem végeztem és a 16 évemmel még igen csak fiatalnak számítok. Hogy figyelhetett hát fel rám pont egy kancellár? Nem hiszem, hogy Jenkins kancellár mesélt volna rólam, nem hagyhattam túl mély nyomott benne egyetlen Alvó felébresztésével. Mivel még soha se jártam erre, így kíváncsian nézek körbe, lesve be a különféle laborokba, amelyeket csak egy üvegfal választ el a folyosótól, de nem állok meg sehol, tudom jól, hogy az pofátlanság lenne és az idő is köt. Mégis, könnyedén odatalálok az eligazítótábláknak hála a K205-ös teremhez, amelynél a beléptetőkártyám már be is enged. Van még 10 percem a megbeszélt időpontig, addig pedig csak beljebb sétálok és nem nyúlva semmihez nézek körbe. Ha Dorian megérkezik, akkor engem is elegánsan láthat, nem öltöztem volna fel akárhogy egy kancellárral való találkozóhoz, így fekete, hosszú szárú nadrágot viselek, csinos cipővel és kék színű, hosszú ujjú blúzt, mely tökéletesen passzol kék íriszeimhez. Hajam kibontva, egyenesen omlik előre vállaimon, de se ékszer nincs rajtam, se semmi, ami zavaró lehetne egy esetleges hirtelen munka során. A zsebemben akad hajgumi is, hogyha szükség lenne rá, de egyelőre még nem veszem elő. Amikor nyílik az ajtó, szinte azonnal abba az irányba fordulok, majd kihúzom magam és kíváncsi szemekkel pillantok a kancellárra. Még vele se volt alkalmam találkozni, csak messziről láttam bizonyos eseményeket, akár csak a többi kancellárt - Jenkinsen kívül -, de személyesen, testközelből másabb, mint távolról, felvételekről vagy képekről. Elegáns, ahogy az elvárható, na meg kellően határozott is, így én is igyekszem most nem félős nyusziként viselkedni. - Jó napot Castillo kancellár! - üdvözlöm rögtön, ahogy azt illik, de amikor meghallom kedves szavait, akaratlanul is mintha némi rózsaszínes pír öntené el arcomat. Nem számítottam rá, hogy kedveskedni fog, ahogy arra se, hogy a tanáraim ilyen pozitívan vélekednek rólam, de tagadhatatlanul jól esik. - Köszönöm, uram! Én is örülök a találkozásnak! - ez csak természetes. A kutatás viszont meglepetésszerűen ér, hiszen még csak diák vagyok, amit a férfi is tud, mégis rám szeretne bízni egy komoly kutatást? Ez nagy felelősség, tudom jól, ahogy azt is, hogy Ő is kiemelkedően jól teljesített iskolai évei során, így pont neki nem lenne értelme azt mondanom, hogy még messze nem vagyok elég jó. Rám gondolt, így a legjobban kell teljesítenem. - Egy régi kutatást? Miről lenne szó? - egyértelmű, hogy nem utasíthatom vissza, ahogy az is, hogy nem hibázhatok, mert ha egy kancellárnak okozok csalódást, akkor egész életemre leírhatom magam, soha se kapok majd komoly munkát. Halljuk hát, hogy miről lenne szó.
Hm, sejtettem itt lesz mire jövök, eddig rendben is volnánk. Gyors felmérés, idegállapot ellenőrzés, nos, azt kell mondanom nem úgy fest mint aki érdektelenül, minimum nyolc órát aludva nézett a mai találkozó elébe, de meg is lepődtem volna, hiszen senki sem tett említést arról acél idegei lennének a leánynak. Bár nem lenne hátrány, hmm, keresek majd egy ilyen jelöltet is, hátha akadna valahol. Elegáns, de nem giccses, újabb gondolatbeli pipa, mindezt a pillanatok tört része alatt. A megszólítás helyes, pipa. Egyenes hát és semmi fecsegés, pipa. Még a végén kiderül tudnak még nevelni a mai szülők nofene. Egészen apró mosolykezdemény, melyet hagyom elcsípjem, de gyorsan palástolom is, mintha a rangom tiltaná a mosolyt, nem én magam találnám idegesítő és felesleges bizalmi gesztusnak. A nők szeretnek az ilyen apró jeleknek hatalmas dolgokat tulajdonítani, főleg fiatalon, nekem pedig célom bízzon bennem és hűen szolgáljon, akkor is ha nem Őt választom esetlegesen. Fel is vázolom egyelőre csak a gerince mentén randevúnk okát, látom megcsillanni a kérdéseket, a félelmeket a szemében, de rezzenéstelen arccal viseltetek irányában. -Parancsoljon! - Adom át neki az adatokat, hogy ha gondolja fussa át, de vázolom is tömören, míg hátam mögött összekulcsolom kezeim, hogy megszabadultam terhemtől. - Nagyon röviden összefoglalva eredendően a meddőség visszafordítására tettek kísérleteket cirka tíz éve, de egy baleset miatt szünetelt, majd más irányt vett a kutatás. A baleset maga most a kulcs, Miss Shirley. Egy igen sajnálatos adminisztrációs hiba miatt egy teljesen egészséges és kiváltképp termékeny férfi kapta a teszt oltást ami... - halkítom el a hangom egy röpke pillanatra, hogy megnedvesítsem szám, mintha nem akarnék emlékezni az eseményekre - ... túlkompenzációhoz vezetett. Izolált lépvénatrombózis lépett fel, de olyan gyors lefolyással, hogy több szervet is károsított. A részleteket olvashatja. Mutatok finoman az akta felé, majd hagyom tekintetem elkalandozni az egyik műszerre. -Természetesen nem ezt a hatást kívánjuk rekonstruálni, hanem az alapelméletet kívánnánk megvizsgálni. Erősebbé tehető-e az ember szervezete, a sejtek, a szervek, esetlegesen hosszabbítható-e a test regenerációs folyamata. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre keresném a választ. Úgy hallottam érdekli a genetika is. - Vetem fel amolyan mellékes hangsúllyal, holott pontosan tudom így van. Mindeközben visszaemelem tekintetem rá, újra lesve reakcióit a hallottakra.
A kancellár úr is rendkívül pontos, nem várat meg, így rögtön felé is fordulok, majd üdvözlöm, ahogy azt illik. Az apró mosolyt elkapom, így önkéntelenül viszonzom én is, de nem tart mindez tovább pár másodpercnél, mert már rá is térünk ittlétem okára. Ez csak természetes, a férfi elfoglalt, nincs rám ideje feleslegesen, így átveszem a tabletet, majd a megnyitott dokumentumot kezdem el átnézni. Sok az információ, így szükségem lesz némi időre hozzá, de a férfi megkímél attól, hogy most azonnal kelljen elolvasnom az egészet. Elmeséli röviden, hogy miről van szó, a többit pedig lesz időm a későbbiekben elolvasni. Tekintetem felé vetül, így hallgatom hát érdeklődve a történetet, de már a meddőség visszafordításánál tudom, hogy ebben a projektben, ha már lehetőségem van rá, egyértelmű, hogy részt akarok venni. Részese szeretnék lenni ennek a hatalmas felfedezésnek és segíteni jobbá, élhetőbbé tenni a világunkat. Itt van hát a nagy lehetőség! Nem láthat rajtam kétségbeesést, inkább izgalmat, miközben agyam már ezerrel pörögni is kezd. Itt van, a kezeim között minden dokumentáció, melyet hamarosan elolvashatok arról a 10 évvel ezelőtti esetről és lehetőséget kapok arra, hogy kijavítsam. Persze, az biztos, hogy nem egyedül, erre egyelőre még képtelen lennék. Nem vágok viszont közbe, csak akkor szólalok meg, amikor Castillo kancellár befejezte a feladat ismertetését. - Megtiszteltetés, hogy rám gondolt, uram és nagyon szívesen segítenék Önnek. És igen, a genetika érdekel elsősorban, bár nyitott vagyok az orvostudmány több területére is. - végül a kezemben lévő tabletre pillantok és pár információt megnézek benne. Itt látom, hogy ki volt az a férfi, aki ilyen rosszul járt, bár nem gondoltam volna, hogy ilyen hiba lehetséges. Mégis, egy kancellár maga mondja ezt nekem, így biztos vagyok benne, hogy ez egy megtörtént eset. - Sajnlatos, hogy ez megtörténhetett. - kezdek bele, miközben lassan haladok tovább a dokumentumon, majd végül felpillantok a férfire. - Hogyan tudnék a hasznára lenni? Mint tudja, még csak tanulok, így a tudásom még nem teljes. - nem írom le magam, szimplán csak közlöm a tényeket. Szívesen segítek, és szívesen tanulok, fejlődök, de szükségem van azért segítségre és tudni szeretném, hogy honnan induljak el és merre haladjak. Ő vele kellene együtt dolgoznom vagy másokkal? - Egy kutatócsoportot fog létrehozni? - kérdezek rá végül, most meglepően merészen, de izgatottan, így szemeim is édesen csillannak. - Ön is a részt fog venni benne? - vagy Ő csak a végeredményre kíváncsi? Ez után viszont már elhallgatok, nem beszélek többet annál, mint amennyi szükséges, de mégse tudom az érdeklődésemet teljesen elnyomni magamban, de talán ezt Dorian se bánja. Láthatja, hogy lelkes vagyok és örülnék a feladatnak.
-Nagyon helyes. - Nyugtázom szavait miután figyelmesen végighallgat. Szeretem az érdeklődő embereket, azok mindig jobb tudósok, elég csak magamból kiindulnom. Az végképp tetszik, hogy nem látok aggodalmat a szemében, pedig lenne miért, végtére is elég hajcsár hírében állok... hm, persze ha imád dolgozni, ahogy mondják, lehet szívességet is teszek neki, én önzetlen felettese! -Felettébb. Ámbátor kiváltság lenne valami nemesebb dolgot felfedezni általa, így nem lenne hiábavaló ez a tragédia, ezért is bátorkodtam előkeresni. - Nem mintha a többi kancellárt zavarnák az ilyen apró-cseprő ügyek, száz és száz ilyennel van dolguk nekik is, én se folyok bele mindbe logikusan. -Ugyan, Ön szerénykedik kisasszony, elvégre ahogy anno én magam is, maga is évfolyamelső tudtommal. A hozzánk hasonló elméknek kihívás és tér kell, a hagyományos keretek között nem kap eleget, pontosan tudom. - Sütöm le a pillantásom hogy némi személyeskedést is belecsempésztem, mintha tilosban járnék, de hagyom elillanni ezt a pillanatot is, hogy később kérdőjeleket hagyjon a fejében. Hiszen mindent érzékel, csak a sok információt jelenleg nem tudja egészében befogadni, az több évi rutin, majd belejön. Kénytelen lesz, főleg ha nekem akar dolgozni. -Nos Miss Shirley kezdetnek azt szeretném ha rekonstruálná az oltóanyagot és alaposan beleásná magát a témába. Második körben arra utasítom, hogy próbálja finomítani a formulát, ehhez rendelkezésére áll a rengeteg műszer, kémcső, eszköz. Továbbá a mai naptól engedélye van a kísérleti kisállatok kikéréséhez tesztelés céljából, de kérem tartsa be a limit korlátokat és időben jelezze mekkora populációra van szüksége, sajnálnám ha a csúszások miatt veszne kárba minta. Időkorlátja nincs, de folyamatos jelentést várok el. Ha bármi érdemleges elmélete lesz avagy sikeres kezdeti lépés akkor keresünk egy megbecsült professzort, akinek a keze alá dolgozhat. - Az ilyen kezdeti sziszifuszi munkára már nekem sincs türelmem, megkímélem a kutató társaim, ellenben ennek a lánynak kiváló ugródeszka lehet. -Ha lesz valami eredmény, feltétlen. Egyelőre maradjunk annál, hogy használható-e az elméletem, miszerint a vakcina módosítása eredményhez vezethet. A kutatásba bevonhat maga mellé még három segédet, akiknek kiosztja a tesztelés fázisait, akik az ön keze alá dolgoznak, segítenek ahol csak kell. Szeretem a modern műszereket, de az emberi precizitást jobban. Majd adja le nekem a három fő nevét, lehetőség szerint örülnék ha maximum egy évvel lennének fiatalabbak önnél, ha idősebbek az nem baj. -Nem bírom a taknyosokat, kevés a rutinjuk, de ha Ő maga megbízhatónak ítél valaki, az Ő felelőssége lesz, egyértelmű. Ha valaki hibázik a választottjai közül, Miss Shirley issza meg a fekete levest, természetesen. Vajon bírni fogja a nyomást? Alig várom hogy kiderüljön. -Amennyiben időm és lehetőségem engedi, igen. Ám a rengeteg adminisztratív teendőm mellett igen csekély időm van a kutatásaimra, sajnálatos mód. - Ez kivételesen tény, semmi fondorlat. Szeretek kutatni, de kevesebb időm jut rá mint fiatalabb koromban. Persze annyira nem bánom, így legalább a fáradtságosabb részeket rábízhatom másra és már csak az érdemi részekkel kell bajlódni. -Van kérdése? - Engedem hogy végiggondolja és realizálja komoly feladatot kapott, ám mit érne a tesztelés, ha nem gondolnám komolyan? Ha belebukik legalább hamar kikukázom a laborból, tiszta haszon.
A feladat fellelkesít, ez tagadhatatlan, mégse érzem úgy, hogy egyedül ilyen képességek birtokában lennék máris. Még az Iskolát se végeztem el, az Akadémia pedig vár rám, ezzel pedig a kancellárnak is tisztában kell lennie. Vagy lehetséges, hogy mégse nézett utánam elég rendesen? Nem... azt hinném, alaposnak tűnik. A szavai viszont zavarba ejtenek, így nézek bele szemeibe és hallgatom végig, egészen addig, amíg le nem süti pilláit. Bizalmat szavaz nekem és eredményeket vár, ahogy régen Ő tőle is vártak, így tudom, hogy nem hibázhatok és nem is visszakozhatok. Ha megtenném, akkor a még el nem indult karrierem érne véget. De félek, hogy én nem vagyok olyan nagy elme, mint a velem szemben álló, akire szintén felnézek, akár csak Jenkins kancellárra. - Köszönöm a bizalmát, bár nem tudom, hogy mivel érdemeltem ki! Igyekszem nem csalódást okozni! - annyit pedig Ő is tud, hogy koromnál fogva milyen szinten vagyok és ha komolyabb feladatot ad nekem, ahhoz segítség is kell. Ezzel kapcsolatban lenne is néhány kérdésem hozzá. Amikor viszont Catillo kancellár elkezdi a feladat ismertetését, egy picit mintha elfehéredne arcom. Hirtelen azt se tudom, hogyan kellene nekiállnom ennek a feladatnak. 10 éves koromban, a szüleim nyomására döntöttem az orvostudomány mellett, de még egyáltalán nincs ekkora tapasztalatom. Ezzel tényleg nincs tisztában? Miért dob be máris ilyen mély vízbe? Vagy egyértelműen azt akarja, hogy már most elbukjak? A kétségbeesésem igyekszem nem kimutatni, miközben akaratlanul is erősebben szorítom meg a kezemben lévő tabletet. - Értem, uram... Az eredeti oltóanyag előkészítéséhez gondolom minden információt megtalálok majd a dokumentumok között... - emelem meg kicsit a kezemben lévő gépet. Már annak az előállítása se lesz gyerekmese, nem hogy annak átalakítása. A feladat bár nem időhöz kötött, meglehet, hogy éveket vesz majd igénybe, de ezzel talán a férfi is tisztában van. Igen, remek ugródeszka lenne, ha képes lennék rá, de jelenleg még baromira nehéznek tűnik. Sok álmatlan éjszakát töltök majd a könyvek között, ezt már most látom. Az állatokon való kísérletezést viszont mindig is elítéltem, bár tudom, hogy elengedhetetlenek a tudomány fejlődéséhez, így bár megértettem, hogy mit vár tőlem, hozzá nem fűzök semmit. Majd leküzdöm magamban ezt az erkölcsi dilemmát. Muszáj lesz. Mint hamarosan kiderül, lehet segítségem és én választom meg őket, így nálam idősebbeket is megkérhetek majd. Ez azért jó, négyen talán egyszerűbb lesz, mert egymagam... esélytelen lenne. - Rendben van. 48 órán belül átküldöm Önnek a listát. - annyi időre szükségem van, hogy átgondoljam, kikre is számíthatok és kikért vállalok felelősséget, mert egyértelmű, hogy nekem kell tartanom majd a hátamat miattuk. Rajtam csattan az a bizonyos ostor, ha valaki hibázik, ez miatt pedig már előre félek. Túl nagy terhet tesz a vállaimra, ehhez a feladathoz nem érzem elég érettnek magam, mégis, hiába aggodalmaskodom, nincs menekvés. - Persze, megértem kancellár úr! De megtiszteltetés lesz Önnel dolgozni! - mosolyodom el lágyan, bár lehet, hogy inkább félnem kéne a dologtól. Igen, tartok is tőle, mert akkor testközelből láthatná, ha valamit elszúrok. Hogy van-e kérdésem? Oh igen, rengeteg lenne, mégis, egyelőre feleslegesnek látnám feltenni mindazt, ami talán a kezemben lévő eszközön megtalálható. Tudja jól, hogy Iskolába járok, így azzal is tisztában van, hogy csak utána tudok foglalkozni ezzel a feladattal, tehát magyarázkodnom szükségtelen volna. - Ha elakadok, akkor kihez fordulhatok? Ki dolgozott 10 évvel ezelőtt ezen a formulán? Őt szívesen bevonnám a projektbe. - Ő lenne a legnagyobb segítség a számomra.
-Természetesen az elért eredményeivel és az alázatos munkájával és hozzáállásával. - Mondom mintha magától értetődő lenne, de az is. Hogy másképp érdekelhetne engem? A házassági szándékom teljes titok, rajtam kívül senki sem tudja, tehát marad a puszta szakmai érdeklődés, amit ez a munka szintén lefed. De teher alatt nő a pálma alapon nagyobb feladatot adok, kísérletezhet, akiben erre van hajlam a jó kutató meglátásom szerint, tehát szabad kezet kap. Ha nem tudja hogyan kezdje, olvasson utána, azért a szakirodalom. Az ássa bele magát a témába instrukció nem hiába hangzott el, hiába fehéredik el. -Természetesen, mindent rátettem Önnek, ami rendelkezésre áll. - Ostoba kérdés, de megértem feltette, lehettem volna felületesebb, mondván majd kikeresi, ám mivel nálam egyben megvolt minden csak oda kellett adnom. -Tökéletes. - A 48 óra reális, örvendetes, hogy nem kért többet de nem is kevesebbet, az elfogultságra vagy tapasztalatlanságra adott volna okot. Azt viszont, hogy megtisztelőnek érzi majd velem dolgozni valamiért kivételesen elhiszem, talán a mosolya teszi. Egy igen apró félmosolyt megengedek mind magamnak, mind neki, elvégre kutatóként mostanában hátrébb szorulok, inkább koordinálok, mintsem ténylegesen laborokban vizsgálódjak. Valahol azt hiszem, hiányzik is. -Nos, Őt nehézkes lenne, mivel az Imperiumra lett áthelyezve, a többi kutató pedig a Perdán terepen kutat jelenleg. A baleset és az irányváltozás a kutatásban magyarázza, hogy ez egy ily' régi projekt. A kapcsolatot természetesen felveheti velük, az adataik a hordozón vannak. Ha elakad eleinte egyszerűbb lenne, ha engem keresne. A kezdeti lépések fontosak és szeretném ha nem siklana félre az egész. Lehetséges nem tudok azonnal a rendelkezésére állni, de ahogy időm engedi rögvest jelentkezem illetve tervezek betérni ha lesz szabad fél órám, mert felszabadul. - Én akarom jobban megismerni alkalmas-e feleségnek, ehhez kell a személyes kontakt, hogy leszűrjem a benyomásokból. -Mit gondol, mennyire fogom feszélyezni? Általában úgy ítélnek meg, túl... szigorú vagyok. - Természetesen azért érdekel milyen a megítélésére rólam. Ennek több oka is, többek között az, hogy ha elveszem mennyi dolgom lesz a betörésével avagy az életemhez való idomításával. Ha legalább szakmailag érdeklődik irántam avagy képes ellazulni a környezetemben, az sok plusz munkától meg tud kímélni esetleg. Kezeim a hátam mögött továbbra is összekulcsolva tartom, úgy nézek rá valódi érdeklődéssel. Főleg hogy miképp válogatja meg a szavait, az külön érdekel.
Túlságosan komoly ez a feladat az én számomra, így egyértelmű, hogy nem értem, miért rám esett a választása. Egy tapasztalt genetikussal többre menne, mint velem, hiszen én még csak tanulok és bár fiatal koromnak hála hajlítható vagyok, itt most az évek tudást is jelentenek, na meg azok hiányát. A válasza viszont zavarba ejtő, így bár nem akarok, kissé elpirulok, mert túl kedves... pedig nem áll egy mindig kedveskedő kancellár hírében, bár nincs is olyan rossz hírneve, mint mondjuk McGrovernek kancellárnak, akit főleg az utóbbi időben kezdett ki a JL magának. De ha igaz mindaz, amit róla írnak, akkor okkal. Szörnyű ember lehet. Minden információ a munkához itt van a kezeim között, csak át kell néznem őket és nekiállnom a feladatnak. Félek, hogy milyen nehézségekbe fogok ütni, de mivel kaphatok segítséget, így az elkövetkezendő két napom azzal fog telni, hogy kiválasszam a megfelelő embereket. 48 óra, ennyit jelölök meg, ennyire van szükségem, ami láthatóan a kancellárnak sincs ellenére, és jó lenne, hogyha tudnék beszélni azzal is, aki a régi kísérletet vezette. Sőt, be is venném a csapatba, de mint hamar kiderül, arra nincs lehetőségem. Marad tehát a távoli kommunikáció. - Értem. Akkor majd felveszem vele a kapcsolatot a kommunikátorán át. - nem utasíthatja el a kérésemet, hiszen maga a kancellár bízott meg ezzel a feladattal, nem pedig csak egy 16 éves tanuló vagyok, aki faggatózni szeretne és jobb eredményeket elérni neki hála. Amikor viszont Mr. Castillo kijelenti, hogy Őt kereshetem, ha elakadok, igazán meglep vele, így felé pillantok kérdőn, hogy ezt vajon komolyan gondolja? De további szavai egyértelműen jelzik, hogy igen. - Én igazán nem szeretném Önt zavarni a munkájában, de, köszönöm, uram! Ha elakadok, mindenképpen Önnek fogok írni és természetesen türelmesen várom majd a válaszát. - finoman lehajtom a fejem egy pillanatra, majd ez után nézek fel rá újból. Bármikor betérhet, azt fogja látni, amit akar. Magas a munkamorálom, nem fogok játszadozni a laborban, hanem azzal fogok foglalkozni, amivel megbíztak. A következő kérdésre viszont nem számítok. Miért érdekli egyáltalán, hogy feszélyezni fog-e a jelenléte? - Nem tagadom, hogy izgulni fogok, ha Ön is jelen lesz, kancellár úr, de... örülök majd, hogyha Önnel dolgozhatom. Ha szán rám is időt a sürgős feladatai mellett. - ismét őszinte, kedves mosoly suhan át arcomon, de még azért hozzáfűzök egy mondatot, ha már tényleg kíváncsi. - Az ilyen komoly feladatokat nem is lehet félvállról venni, így nem zavar, ha szigorú lesz velem szemben. Remélem, hogy nem fogok csalódást okozni. - tisztában vagyok azzal, hogy mi a cél, és ez teljes embert kíván. Szakmailag érezheti tehát a férfi, hogy nagyra tartom, felnézek rá, de emberi téren megtartom a kettőnk között lévő távolságot, hiszen oly nagy az űr, mely elválaszt minket. Én csak egy egyszerű lány vagyok, egy átlagos családból, Ő viszont kancellár. Eszembe se jutna máshogy nézni rá, arról nem is beszélve, hogy korának hála akár az apám is lehetne...
A pirulást jelen esetben nem teljesen értem, mert vagy tehetséges vagy szorgalmas, esetleg mindkettő, így kiérdemelte a figyelmem. No meg ilyenkor jó terelgetni, mikor még nincs kimondott vonal ami érdekli, amikor még szivacs az agya és mindent befogad. Később ez a dolog kopik ugye, nekem pedig valami friss kell. Feleségből is, ugye. -Mindenképp, szeretném ha alapos munkát végezne a kedvemért. - Végtére is ha úgy fogja megítélni ez egy teljesen véletlen reakció volt ami nem javítható, nem rekonstruálható, akkor mindegy is. -Kénytelen lesz, de higgye el, örülni fogok neki. Szeretek kutatni, jobban mint kérvényeket és beadványokat átolvasni és aláírni. - Ez is tény, ez legalább ki fog néha zökkenteni. Nem mondom mindig jó lesz, de zömében kellemes kikapcsolódás, elvégre nekem ez már inkább hobbi, mint munka. Aztán valamivel személyesebb kérdést teszek fel, mert érdekel az erre adott reakció is. Őszinte de nem túl őszinte, ez tetszik. -Magára bíztam egy számomra fontos kutatást, tehát ez csak természetes, hogy foglalkozom magával Miss Shirley, megteremti számomra az alapokat. Amit kérek monoton és időigényes dolog, nekem erre sajnos nincs kapacitásom. De örömmel hallom, hogy nem riad meg a híremtől, higgye el, később még a javára fog szolgálni, engem sem tanítottak másképp. - Ezzel nem azt mondom egyszer kancellár lesz, elvégre nő, meg nem tűnik kiemelkedőnek, de valami magasabb posztot el tudok képzelni számára, az nekem is jól mutatna ha végül mellette döntök. -Nos, akkor úgy vélem minden szükséges alappal elláttam Önt, hölgyem, várom a listát és az első eredményeket. Természetesen tudom, idő lesz mire felveszi a fonalat, ami nem probléma, rengeteg olyan feladatot kaptam, ami miatt nem fogok most ráérni a személyes találkozóra, de az üzeneteket megkapom. Igazán örvendtem kisasszony, magára hagyom, javaslom olvassa el a projektet, nézzen szét a laborban. További szép napot! - Hajtok kissé fejet, majd mivel úgy érzem mindent elmondtam amit akartam és mindent teszteltem rajta első körben amit akartam, így elhagyom a szobát. A Perdára kell úgy is mennem, ahh... nem szeretem a vadembereket, hiába érdekel a hold maga... fárasztó.
Egyértelmű, hogy komolyan fogom venni a feladatomat, így nem kell aggódnia az alapos munkáért. De már többször jeleztem felé, hogy így lesz, így csak biccentek, de szavakkal nem magyarázkodom ismét, felesleges lenne. Tudja jól, hogy minden tőlem telhetőt megteszek majd, hogy a projekt sikerrel záruljon. De arra nem számítok, hogy Őt magát zavarhatom majd a kérdéseimmel. Nem szívesen tartanám fel a munkája során, de mint hallom, nem zavarná, ez pedig azért némi megnyugtatással tölt el. - Rendben van! - tényleg kedves a férfi, nem hittem volna, hogy ennyire. Azért persze lehet, hogy valamilyen szinten feszélyezni fog a jelenléte, de idővel majd bizonyára meg fog változni mindez. A hírnév pedig csak egy dolog, szeretem én magam megismerni az embereket és eldönteni, hogy milyenek is Ők valójában. Bár sokan nem mutatják rögtön az igazi arcukat, ezért se ítélek egy-két találkozás után. A feladatom viszont ismertetve lett, a kancellár úr pedig elfoglalt, így távozóra fogja, de nem siet, nem fordít azonnal hátat nekem egy viszlát kíséretében, így mosolyogva biccentek neki. - Köszönöm még egyszer kancellár úr! Önnek is további szép napot! - ez a labor lesz tehát az enyém, amit a kutatáshoz használhatok. Miután távozik, még pár órát itt fogok tölteni, először azzal, hogy körbenézzek, majd pedig leülve a dokumentációkat kezdem el elolvasni. De mivel vacsorára hazavárnak, így a többit majd lefekvés előtt nézem át. Valószínűleg nagyon sok anyag vár elolvasásra, így több napomba is telhet mindent átnézni, de nagyjából tudni akarom, hogy mit tartalmaz, hogy fel tudjam állítani a kutatócsapatot. A kiválasztott emberek listáját pedig úgy 40 órával később fogja megkapni tőlem a kancellár.
//Én is nagyon köszönöm! És igen, várom a kezdőd! *-* //
Ha csak a víz ver visszhangot és nincs rajtunk az élet éles árnyéka, megpihenhetünk.
Eltelt némi idő, hogy találkoztam Miss Shirleyvel, azóta a füzetemet is visszakaptam, sőt megelégedettségemre a növényeket is szépen kigyűjtötte. A tudás mindig hasznos, meg volt ürügyem találkozni vele. Most épp azért szabadítottam fel magamnak pár órát, hogy magam tanítsam be az egyik műszer használatára, valamint úgy gondoltam szerzek tőle vért. Mivel én magam is le tudom futtatni a teszteket csak minta kell, hogy valóban elég egészséges-e és nincs semmi genetikai rendellenessége, nem hordoz-e recesszíven valamit. Erre is van tervem, persze, nekem mindenre. Pont az egyik vérmintákat feldolgozó műszer van úgy is terítéken. Mikor megérkezem már itt van, hajszálpontos vagyok, mint mindig, öltönyben mint mindig. Azaz neki nem mindig de az véletlen volt... -Szép jó napot kívánok, Miss Shirley! Remélem felkészült a tanulásra, mert csupán ma érek rá, aztán napokig megint nem és nem szeretném ha emiatt állna a projekt. A minták vizsgálata fontos lesz ugyan is a tesztelésekhez. - Mondom neki könnyed hangszínnel, kutatni szeretek, mindig is jól éreztem magam a műszereim és gépeim között. Fel is veszek egy gumikesztyűt és neki is adok ha még nem lenne a kezén. -Eddig miképp vélekedik a témáról? Érdekesnek találja? Talált benne olyan részt ami megfogta? Úgy lényegesen könnyebb a kutatás. - Mondhatja nem, mindenkit más érdekel, de végigcsinálnia végig kell, természetesen. Közben kiveszem a meddő alanyok mintáit a hűtőkből és kiteszem őket, mutatok mindent, látszik magyarázhattam már másnak is, ügyelek arra mindent lásson, értsen, tudjon követni.
Örömömre szolgál, hogy Castillo kancellár ma tud rám némi időt szánni és vele együtt dolgozhatok majd a közös projektünkön. Meg fogja tanítani nekem az egyik műszer használatát, amiben más is segíthetne, mégis, Ő vállalta. Legutóbb beszéltünk erről, amikor visszavittem hozzá a füzetét. Kellemesen telt az a délután, beszélgettünk a füzetben lévő növényekről is és a projekt kezdetéről, most viszont ideje haladnunk. Én is mindig pontos vagyok, de mivel Őt várom, így egyértelmű, hogy korábban érkeztem jó negyed órával. Mivel dolgozni fogunk, ezért fehér köpeny van rajtam, de a kesztyűket még nem vettem fel egyelőre. Türelmesen várok, miközben a jegyzeteket olvasgatom a kapott PDA-n, és amikor nyílik az ajtó, mosolyogva pillantok a mindig elegáns kancellárra. - Jó napot Castillo kancellár! - viszonzom is köszöntését, de mást nem tudok mondani, mert már rá is tér a tárgyra, ahogy azt is rögtön közli velem, hogy nem fog ráérni a közeljövőben. Finoman bólintok, hogy persze, megértettem, így is hálás vagyok, amiért időt szakít rám. - Természetesen, uram! Köszönöm, hogy személyesen Ön segít! - elveszem tőle a kesztyűt, majd én is felveszem ők, miközben próbálok nem útban lenni, ahogy Jenkins kancellárnál is figyeltem erre. A kérdést hallva a PDA-ra pillantok, majd vissza a férfire. - Még nagyon sok mindent kell átnéznem. Tömény az anyag és nehezen haladunk, de mindenképpen érdekel a téma. Szeretném én is, ha a meddőség a jövőben már csak a múlt lenne és minden nő szülhetne gyermeket. - elhivatott vagyok a témát illetően, ezt jól láthatja. Ha engedi, segítek neki én is, majd ez után állok mellé és figyelem meg a munkáját, hajolok a mikroszkóp fölé, amikor kell és mivel készültem, egy tollal is időnként jegyzetelek az asztalon lévő füzetbe. Megtehetném ezt elektronikusan is, de így jobban az eszembe tudom vésni az elhangzottakat. - Megvizsgálunk egy nem meddő mintát is? Csak hogy lássam a különbséget. - kérdezek rá, miután aláhúztam a jegyzetemben a különösen fontos részeket. Nem én akarom persze megmondani, hogy mit csináljunk vagy milyen tempóban haladjunk, de úgy érzem, hogy Castillo kancellárnál szabad véleményt nyilvánítanom és kérdeznem, nem fogja leharapni érte a fejem.
Ha csak a víz ver visszhangot és nincs rajtunk az élet éles árnyéka, megpihenhetünk.
-Így a legpraktikusabb, mert úgy is nekem jelentene. - No meg így biztos lehetek benne minden úgy halad ahogy én akarom, hovatovább szokja a jelenlétem ha mellette döntök, amire minden alkalommal kicsit nő az esély, mert semmi olyat nem produkált, ami ellene szólna. Persze egy teljes körű genetikai vizsgálat azért sosem árt, nem akarok olyan lappangó betegségeket mint Violet esetén. -Az nagy előrelépés lenne valóban! - Vajon mit szólna ha megmutatnám neki azt a feketepiaci statisztikát miszerint hányan veszik a lilafüvet, hogy ne essenek teherbe rájönne inkább azt a problémát kellene megszüntetni nem a meddőséget, de mellékes, nem töröm le gyermeteg lelkesedését. Főleg mert nyugodtan higgye meseszerűen jó a házasság, úgy könnyebb. A segítséget hagyom, sőt, látszik örömmel elnézem miképp tevékenykedik, ezzel is tesztelem. Az hogy nehezen haladnak nem egy impozáns hír de tudom hagynom kell némi időt mire felveszik a tempó elfogadható fonalát. Aztán magyarázom a műszert, mutatom hogyan állítsa be, hány mintát tehet bele, miképp indítsa a gépet, meddig állhat benne mielőtt a minta tönkremegy, hogyan vegye ki, miképp tárolja aztán, hogyan sterilizálja újra a kémcsöveket és tárolókat. Ha nem csinál valamit jól hamis eredményeket kapunk, de ezzel úgy hiszem tisztában van. -Igen, arra folyamatosan szüksége lesz az ellentesztek miatt. Úgy tudom Ön teljesen egészséges Miss Shirley. Ha megengedi veszek Öntől mintát, azt használhatja később is, valamint azon túl hogy rendszeresen lesz ellátmánya, folyamatosan kontroll alatt tarthatja magát. Anno én is a saját vérem használtam, ha a kísérlet egészséges mintát követelt, egyszerűbb volt. Persze ha publikálásra szánt kísérletet csinál a végső teszteléshez használjon genetikailag teljesen átvizsgált vért majd. - Az persze nem igaz, hogy a sajátom használtam, volt elég mintám, de így könnyebben szerezhetek vért tőle már ha nem ijed meg egy kis tűszúrástól. A mai vérvételi eszközök elég egyszerűen használhatóak, magának is tud levenni és csak egy kis szúrást érez. Ha engedi akkor megkérem tűrje fel a ruhája ujját és puhán érek a kezéhez, szólok mielőtt kellemetlen lenne, utána veszek csak vért. Mert fogok, de megadom az esélyt ellenkezni. Egyszer legalább is, maradjunk annyiban.
Véletlenül se szeretném feltartani a kancellár urat a fontos teendőiben, de mégis Ő maga döntött úgy, hogy időt szán rám és egyben a közös projektünkre. Megtanítja az egyik eszköz használatát és ahogy mondja, valóban nem hátrány, hogy mindezt nem más teszi meg helyette. Mivel engedi, hogy segítsek az előkészületekben, így azt teszem, amit mond, így előveszem a hűtőből az odakészített mintákat, majd figyelek mindenre, amit mutat és magyaráz. A jegyzetem is készül természetesen, az idő pedig csak úgy elrepül felettünk. Jól érzem magam, szeretek tanulni és Castillo kancellár remek tanárnak tűnik. Viszont most, hogy végzünk a minta elemzésével, érdekelne egy egészséges alany vére is, hogy össze tudjam hasonlítani az eredményeket az előbb látottakkal. - Igen, az vagyok! - finom biccentés a megjegyzésre, majd amikor hallom, hogy tőlem venne mintát, láthatja arcomon is, hogy mennyire meglepődöm. Még eltitkolni se tudom hirtelen. - Ön a saját vérét használta? Én... azért nem hiszem, hogy így tennék. Tudja, nem vagyok oda a vérvételekért és a tűkért. Tudom, ez furán hangozhat az én számból... - de persze, nem kell majd a saját véremet használnom. Én szoktam megbökni másokat, ami szintén nem okoz örömet a számomra, de ha engem böknek, az igen csak feszélyez. Magam sem tudom, hogy miért. De persze érzem, hogy nem kellene most ellenkeznem a férfivel, elég határozottnak tűnik azt illetően, hogy most az én véremet vizsgáljuk meg, így némi hezitálás után döntök ülök csak le egy közeli székre, amit magamhoz húzok, mert állva azért nem szeretnék maradni. - Biztos Tőlem akar vért venni? - kérdezek rá még azért bizonytalanul, remélve, hogy meggondolja magát és megkímél ettől a procedúrától, de ha nem teszi nos, lassan felhúzom bal kezemnél a ruhámat, majd végül kinyújtom felé a karomat is. Az erek tökéletesen látszódnak, könnyű megbökni, ezt én is tudom jól, mégse szeretném megnézni, ahogy megteszi, így elfordítom fejem, miközben Ő előkészíti a tűt, majd nemsokára már kezemet fogja. Érzem a fertőtlenítő hűvösségét, majd ez után hallom a figyelmeztetést és már jön is a szúrás. Nem ugrom meg, nem szisszenek fel, de arcom egy picit azért eltorzul. A fájdalmat nem igazán bírom, és a vérvétel miatt is kicsit izgulni kezdek. Bár óvatos és precíz, azért nem bánnám, ha már véget érne. Fogalmam sincs, hogy hány fiolával vesz le tőlem, nem nézek oda, csak jobb kezemmel markolok bele térdembe. - Nem tudom, hogy Ön erre hogy volt képes olyan gyakran, főleg, hogy saját magának vette le a vért... - mondom halkan, és ha végre kész vagy, akkor a vattapamacsot odafogom a kezemhez és egyelőre ülve maradok. Pár percig talán maradhatok így, remélhetőleg a férfi se fogja bánni. - Csak két percet kérek és folytathatjuk! - az izgulás miatt most nem érzem a legjobban magam. Furcsa, hogy egy kancellár vett tőlem vért, ez oly apró dolog, mégis Ő csinálta. Egészen emberinek tűnik... de hát persze, hisz Ő is csak egy ember. A vízesésnél és most is... annyira más, mint amilyennek távolról tűnt. - Rajzolt mostanában valamit? - jut eszembe az a bizonyos találkozásunk, így felpillantok rá kérdő tekintettel, majd végül bal kezem is behajlítom, miközben magamhoz fogom. Megmaradok, de tényleg!
Az igazságnak sok arca van, tehát mit is jelent: hazudni?
-Persze, én nem kancellárnak születtem Miss Shirley, sokan elfelejtik. Nem volt aki visszaéljen az eredménnyel... ma kicsit más a helyzet. - Mondom míg magamra öltök egy elnéző mosolyt, de valóban elfelejtik nálam ezt az "apróságot". Aztán csak kitart a mosolyom, hogy leplezze bosszúságom, ám a hangomra is ügyelek, hogy kellemesebb tónusú maradjon, bár nem sokban tér el a semlegestől. Nem vagyok olyan mint William vagy Callum, nem tudok olyan fesztelen lenni. Katonának lettem nevelve félig, ez ilyenformán meg is látszik. -Ugyan Miss... alig érezni valamit, látott archív felvételt már régen hogyan történt a folyamat? Még a Földön? Akkor megérteném, de ezek a segédeszközök többek mint praktikusak. - Hovatovább ha egy kis tűszúrástól ki van, akkor nagyon megszenvedné velem a nászéjszakát. Meg az összes többit is, de hát ez igencsak marginális kérdés lesz mikor döntök. Le is ül, amit csak pár pillanatig furcsállok, ellenben szóvá nem teszem. -Olybá tűnik ugratom magát? - Nézek rá már a vérvételhez szükséges eszközzel, ami majdnem elfér a tenyeremben. Várom tehát hogy fogadjon szót, de lesz még egy jó pontja, nem ellenkezik, helyes, helyes. Mivel nem nézi mit csinálok még könnyű is a dolgom hogy eltegyek egy fiolát, a másikat pedig az asztalra helyezzem, míg egy kis steril vattát nyomok a karjára és mondom szorítsa oda pár percre. -Úgy emlékszem Mr. Jenkins gyakornoka. Kétségeim támadtak az információm valósságában, ha ilyeneket kérdez. Az Alvó-program tele van tűkkel, csövekkel, még az orvosi pályán se biztos annyi vérvétellel és vizsgálattal találkozik. - Mondom felszaladt szemöldökkel, kikerülve a választ, elvégre nem vettem vagy csak ritkán magamtól vért. Persze gondom nem lenne vele, orvos vagyok. -Pszichés oka van hogy így reagál, ugye tudja? Ez leküzdhető, ha tudatosan ügyel erre. - Mondom, míg a holt időben elfoglalva magam ellenőrzök egy másik műszert. A kérdése azonban meglep. -Nem. Ritkán szakítok erre időt, lévén nagyon elfoglalt vagyok. Hogy venné ki magát, ha ilyesmivel tölteném az időm? - Érezhetően komolyan gondolom, nem szokásom haszontalan dolgokkal elütni az időt, szabadidőmben is cikkeket és szakirodalmat olvasok, esetleg meghallgatom valakitől a zanzásított eredményeket. Közben visszanézek rá érdeklődve, míg csípőm az asztalnak döntöm. -Érdekesebb kérdés Ön mivel tölti a szabadidejét. Élvezze ki míg van, ha beletemetkezik a munkába vagy gyermeke lesz minduntalan kevesebb ideje marad ilyesmire. - Nem ijesztgetem, ezek tények s lévén felnőtt nőként kezelem elvárom bírja el ennek a súlyát.
Eszembe se jutott a kancellár vérével való visszaélés, egyáltalán nem erre céloztam, de persze logikus a válasza, mégis, én nem felejtettem el, hogy nem örökösödés útján lett az, aki. - Tudom, uram! - apró biccentés, ennél többet nem mondok a témával kapcsolatban, felesleges is lenne. Inkább jelzem a férfi felé, hogy nem szolgál éppen örömömre, hogy tőlem szeretne vért venni, de ha nagyon ragaszkodik hozzá, nem fogok visszakozni. Ennyire már ismerhet, szótfogadó kislány vagyok. - Igen, láttam régi felvételeket és örülök neki, hogy a technológiánk ilyen gyors ütemben fejlődik. És tudom, hogy csak egy kis szúrás, sajnálom, de akkor se szeretem, ha megböknek. - pedig nem vertek soha... Jó, egy-két pofon azért elcsattant még gyermek koromban, de oly rég volt már. Tehát elméletileg nem lehet erre okom, mégis, nem túl vidáman ülök le a székre, húzom fel bal kezemnél a ruhámat és nyújtom felé, jelezve, hogy tegye, amit szeretne. Fejem oldalra fordításával jelzem, hogy nem tűnik ugratásnak mindez, végül nem is nézek felé, miközben megbök, vérem pedig a fiolákba áramlik. Könnyedén el tud tenni egyet, tényleg igyekszem gondolatban máshol járni, amikor pedig végzünk, odaszorítom a vattát, de Jenkins kancellár említésénél felpillantok rá. Miért sérteget engem? Csak azért, mert nem szeretem, ha megszúrnak? Nem érzem jogosnak tőle ezen szavakat és igen is megbánt velük. Ez lenne a célja? Miért tenné? Eddig kedves volt velem és én se adtam okot neki efféle cselekedetre. - Sajnálom, hogy így gondolja, kancellár úr, de biztosíthatom, hogy azzal nincs bajom, hogyha nekem kell mást ellátnom. De ha nem hiszi el, hogy alkalmas vagyok Jenkins kancellár gyakornoki feladatainak ellátására, kérje ki a kancellár úr véleményét. Ha pedig alkalmatlannak találnak, elfogadom, hogy más szakma után kelljen néznem. - de akkor neki se segíthetek. Nem vágok vissza, de szavaim nem is utalnak teljes beletörődésről, inkább ész érvekről. Callum Jenkinsnek már bizonyítottam, amikor Stephent felébresztettük és adott engedélyt a szimulációs programhoz is, ahogy igényt tart még rám, ezt egyértelműen közölte. Ő bízik bennem úgy érzem, és eddig Castillo kancellárban is ezt láttam, most viszont... meginogni látszik ez a gondolat. - Gondoltam már rá, de nem tudom, hogy mi válthatta ki. Igyekszem majd leküzdeni! - de most nem pillantok felé, miközben válaszolok. Szavai tettek róla, hogy most már ne maradjak oly szívesen itt, vele. Ettől függetlenül nem mozdulok, ahogy mondtam, picit pihenek, és egy perc múlva mégis csak megpróbálok enyhíteni a mostani hangulaton, de a válasza ismét oly csípős, hogy azonnal megbánom tettemet. - Igaza van, elnézést! - persze, elfoglalt. Tudom én azt jól, mégis, biztosra veszem, hogy tudja jól, hogy miért tettem fel a kérdésemet. Egy kicsit szerettem volna visszakapni azt a férfit, akivel a vízesésnél beszélgettem. Ő kedvesebb volt, mint most a kancellár, de felfogtam, hogy inkább hallgassak és csak azzal kapcsolatban beszélgessek vele, ami a munkánkat érinti. Nem is számítok ezek után tőle is kérdésre, és bár az elején még úgy tűnik, mintha érdeklődne, de utána jelzi is felém, hogy már nem sokáig lesz szabadidőm, például a jövendőbeli gyermekem miatt. Miért bánt megint? Hiszen ismeri jól az ezzel kapcsolatos félelmeimet, most pedig ismét szóba hozza. Aprót nyelek, majd lassan azért felnézek rá. Nem hagyhatok egy kancellárt válasz nélkül, még akkor se, hogyha nem szívesen felelek. - Mostanában a szabadidőm nagy részét az Ébresztőnél töltöm. Jenkins kancellár adott hozzáférést a hibernáló és ébresztő szimulátor használatára. - nem rajzolgatok vagy énekelgetek, ahogy sok más, korombeli lány teszi, hanem már most a jövőbeli munkámra fókuszálok, ami egyre valószínűbb, hogy Callum Jenkins mellett lesz. Nem reagálok egyébként a megjegyzésére, felesleges lenne. Tudja a véleményem, de úgyse érdekli, úgyse ért velem egyet. Inkább felkelek, majd visszalépek a műszerhez és felveszem a fiolát, amelyben az én vérem van. Nem nézegetem, rögtön kinyitom a fiola tetejét, hogy némi mintát vehessek ki belőle és elkezdhessem azt megvizsgálni, egyedül folytatva azt, amit elkezdtünk és amit már megtanultam. Láttam, hogy mit hogy kell csinálni, menni fog az egyedül is. Teszem tehát a dolgom, azért vagyok itt...
Az igazságnak sok arca van, tehát mit is jelent: hazudni?
-Remélem azért ügyel arra, hogy minden oltást megkapjon. Egy pár pillanatnyi fájdalom semmiség ahhoz képest, amiket a holdon összeszedhet. - Na még csak az kéne, hogy hamar kidőljön valami betegségtől. Bosszantó lenne. Ahogy azt se értem, ha Callum gyakornoka hogy miért lesz ennyitől rosszul? Ez igenis gyengeség, amit nem pártolok, tehát joggal kérdezem amit, hiába érzi esetleg sértőnek. Ez a nyers valóság, ha túl érzékeny hamar összeroppan benne. -Nem szükséges, pont azért választottam magát, mert nála is jók az eredményei. Mr Jenkins ítélőképessége számomra jó ajánlólevél volt. Ellenben ezt a kis jelenetet ne reklámozza nála, néha túl szigorú. - Biztosra veszem Callum hamar lenevelné. Ami nem lenne olyan rossz, nem nekem kéne, de mivel nem egy elgyötört feleséget akarok magam mellé, ezért ez ráér. Ha szülni fog eleget fogják "böködni" a tesztek miatt. De inkább nem rémisztgetem, Ő maga is tisztában kell legyen ezzel. Ellenben látszik kissé megvilágosodom, szóval mégis szóvá teszem. -Már értem a többi okát, miért nem kíván szülni. - Mondom már-már magam elé, majd elpakolom a dolgokat, hiszen levettem a vért, van minta, amint visszatér belé az élet dolgozhat is tovább. -A maga érdeke, a saját egészsége miatt is fontos. Sok betegség akkor kezelhető jól, ha idejében észrevesszük. Ehhez kell a vérvétel is. - Én biztos sűrűn ellenőrizném minden rendben van-e vele, de nem azért hogy kínozzam, hanem hogy megnyugodjak. Sok a kötelességem, többek között egy utód kinevelése is. Emiatt is mondom, hogy nincs nekem időm pihenni, elég furcsa lenne, ha csak lógatnám a lábam, hamar és joggal lincselnének meg. A nyersességemen pedig nehéz változtatnom, én ilyen vagyok, nem a nyájas fajta, mint Jenkins... hah. Én a tények rideg valóságában nőttem fel, ekképp is kezelem őket. Szembenézek velük és nem kesergek. Elizabeth úgy fest gyerek még ebből a szempontból. -Hm. Tanulságos, bár sosem szerettem azt a részleget. De el ne mondja Mr Jenkinsnek, folyton odahívatna. - Nem leszek rosszul vagy hasonló, csak nyomasztó a sok alvó és öntudatlan ember. Mint valami élő sírkamra, az irodájában is okkal vagyok mindig háttal a "szép" kilátásnak. Aztán örömmel veszem, hogy dolgozik is tovább, nagyon helyes, figyelem hogyan csinálja, de nem szólok bele akkor sem ha esetlegesen elront valamit. Az is érdekes folyamat rájön-e a hibára és ha igen mikor. Tehát hátrakulcsolom a kezeim és csöndben figyelem a ténykedéseit várva, hogy jelezze készen van, akkor pedig meglátjuk mindenre pontosan emlékezett-e avagy megzavarta-e a kis vérvételes intermezzo.
Próbálkozni lehet, csak nem mindig érdemes...
A hozzászólást Dorian Castillo összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Okt. 19, 2019 12:30 am-kor.
Kezdem úgy érezni, hogy Castillo kancellár szereti kiforgatni a szavaimat. Csak azért, mert nem szeretem a tűket és azt, ha vért vesznek tőlem, még nem jelenti azt, hogy ne vennék részt a kötelező orvosi vizsgálatokon és oltásokon. Olyan szívesen megmondanám neki most a magamét, mégse tehetem... - Természetesen, uram! - rövid, tömör válasz, ezt talán nincs hova forgatnia. A magyarázkodásommal rájöttem, hogy semmit se érek. Ha pedig szerinte gyenge vagyok nos... sajnálnám, ha mást választana helyettem a projektünkhöz, mégis, elfogadnám, ha az a döntése. Meglehet, hogy alkalmatlannak tart. De vajon Jenkins kancellár is? Nem hiszem, hogy Ő így vélekedne, de beszéljen csak velem, én pedig elfogadom a döntésüket, egyebet amúgy se tehetnék. - Szerintem Ön szigorúbb uram, mint Ő. - csak kicsúszik a számon ez a mondat. Ő sokkal kedvesebb volt velem... emberibb. De képes Castillo kancellár még tovább menni, így most már nem tudom visszafogni magam és lenyelni a szavaimat. Ha kiküld ez után, már az se érdekel. - Ennek semmi köze sincs a jövőbeli terhességemhez. Azért nem akarok MÉG szülni, mert 16 vagyok! Nem érzem magam felkészültnek arra, hogy gyermeket vállaljak, hogy anya legyek. De Önt ez úgyse érdekli, akkor miért tér mindig ki erre? Mint már említettem, tudom, hogy mi a kötelességem, és már bánom, hogy megosztottam magával a félelmemet. - hiba volt, hiszen láthatóan pont nem érdekli. Még én magam is szinte gyerek vagyok, még jó, hogy nem akarok máris anya lenni. Pedig azt hittem még a múltkor, hogy vele őszintén beszélhetek, de most már érzem, hogy ez nem így van. Aznap a Perdán más volt, de a mostani a valódi énje. A beszélgetés kezdeményezés is elbukik már az elején, így én is csak röviden felelek, osztva meg vele, hogy a hibernációkat és az ébresztéseket szoktam mostanában gyakorolni a szimulátorokon, amelyekhez megkaptam Jenkins kancellártól a hozzáférést. Egyre biztosabban érzem, hogy ahhoz a részleghez szeretnék majd tartozni. Az viszont meglep, hogy Castillo kancellár nincs oda érte. Hmm... különös. - Nem mondom. - ahogy mást se, inkább teszem a dolgom, amiért itt vagyok és amiért a véremet vette. A fiolából veszek némi mintát, majd elkezdem azt megvizsgálni. Mindent pontosan úgy teszek, ahogy azt a férfi tanította, és most, hogy végre csendben van, még rendesen oda is tudok figyelni a feladatomra. Nem örülhet, nem hibázok. A vérem valóban rendben van, most pedig láthatom is a különbséget egy meddő és közöttem. Valóban kimutatható, és ezek szerint én rám bizony vár majd a gyermekáldás. Amint végzek, feljegyzek azért pár értéket, ahogy azt tettük az előbb is, majd végül félreállok kissé és Castillo kancellárra pillantok, némileg kérdő arckifejezéssel. Hogyan tovább? Vagy mára már eleget kínzott és elenged végre?
Az igazságnak sok arca van, tehát mit is jelent: hazudni?
Na, talán először kicsikar belőlem egy mosolyt hallva, hogy szigorúbb lennék mint a jó öreg Callum. -Örvendetes hallani. - Szórakoztat a dolog, mert szerintem csak naivan elhiszi a nyájassága mögött nem lakozik rosszindulat, lehet elszédíti Őt is a "szép" mosolya, ahogy nevezni szokták, de pont emiatt nem zavar ha én vagyok a szigorúbb. A kifakadására pedig elkerekedik a szemem, no lám, mi lelte, kis tüzes. A helyzet ellenére megmarad a mosolyom, ha tudná miért kering körülötte a gondolatom, na akkor lenne oka megrémülni, így egyelőre nem kell neki. -Mert az emberek attól félnek amit nem értenek vagy ismernek. Ha nem tapasztalta, akkor csak úgy tud napirendre térni, ha legalább beszél róla és információt szerez. Férfi vagyok, de van három gyerekem, próbálom rávezetni hogy az anyaság jó dolog és noha nem érzi magát felkészültnek, nem jelenti ne lenne jó anya. Ha pedig nem érdekelne nem beszélnénk róla, nem de? Vagy talán beszélgetünk arról milyen az időjárás a Perdán, mit evett reggelire, avagy hányan látogatják manapság a bárokat? Nem hinném, ezek a dolgok nem érdekelnek. - Mondom nemes egyszerűséggel, majd, annyiban is hagyom, noha nem zavar ha elmondja amit gondol, amíg nem tudom meg zsákba macska marad, ahogy hajdan volt szokás mondani. Hagyom dolgozni, elégedetten figyelem, hogy a stressz hatására is remekül helyt áll, mindent úgy csinál ahogy mondtam, nem remeg a keze, nem terelődik el a figyelme, ezt akartam látni. Egy apró félmosoly fel is kúszik az arcomra, ahogy végez. -Tökéletes, minden teszten átment, a stressz faktoron is. - Veszem le a kesztyűt, legalább is elkezdem. -Amennyiben még kérdése van felém, ne habozzon, egyébiránt használja a labort nyugodtan, már tudja hogyan kell. Szeretném ha nekiállnának a reprodukciónak, ahogy beszéltük, küldök egy listát, kitől mit rendelhet, ha elfogyna a laborból, tehát pipettákat, petri csészéket, stb. Az inkubátorok használatát is elküldöm a sejtek miatt, fel van tüntetve mely hűtő milyen fokon kell legyen, de ezeket vélhetően tudja. - Egyik kezem a csípőmre teszem, a padló semleges mintáját segítségül hívva és azt nézve próbálom gyorsan átgondolni kimaradt-e még valami.-Ha mindent elkészítettek szóljanak, akkor lejövök és magam csinálom az éles teszteket, azzal kapcsolatban is keresem majd mire lesz majd még szükségem. - Így döntöttem, egyszerűbb, meg akkor tudni fogom minden úgy történt ahogy én akartam ha minden megvan hozzá akkor be tudom szorítani az időmbe. Most azonban én nézek kérdőn, hogy mindent tud-e vagy időközben felmerült-e benne valami, mert lassan indulnom kellene az a szomorú igazság, de egy biztos: hanyagolni egyelőre nem fogom a kisasszonyt.
Nem akraok kifakadni, mégis, Castillo kancellár most képes kihozni mindezt belőlem. Úgy beszél velem, mintha nem ismerné a szüléshez való hozzáállásomat, de elmondom én neki újból, ahogy azt is, hogy továbbra is tisztában vagyok a kötelességemmel, ez miatt egy pillanatig se kell aggódnia. - Ez nem ilyen egyszerű, mint ahogy Ön elmondja, uram. - lehet, hogy jó anya leszek, de akkor se akarok anya lenni. Még nem. De minek mondjam? Üres fülekre találnak szavaim, így végül halkan sóhajtok, majd ismét elcsendesedem. Teszem inkább a dolgom, mert ezzel a férfivel egyébként se lenne értelme vitába szállnom, se pedig jogom hozzá. Jól is esik, hogy a munkára koncentrálhatok helyette, Ő pedig végre csendben marad. Miután elkészülök és lejegyzem a kapott eredményeket, meglepődöm némileg a dicséretén. Stressz faktor? Direkt hozott volna ki a sodromból? Ez nem lehet igaz... - Jelenleg nincs több kérdésem, kancellár úr. És rendben van, várom a listát! - finom biccentés, szótlan maradok. Összezavart ismét és ez a találkozásunk nem volt túl kellemes. Nem olyan volt, mint a Perdán, pedig akkor... akkor tényleg szimpatikus volt nekem. De nem az volt az igazi énje. Vagy talán nagyon is az volt, amit maga alá temet. Kár érte... - Rendben van, uram! Akkor én folytatnám is a munkát. - ha nincs más hátra és távozóra fogja, akkor még egy "viszlát"-ot is kap tőlem, de mást nem. Se kedves mosolyt, se semmit. Menjen csak, kicsit egyébként is magamra szeretnék most már maradni.
Perdai bolyongásom során meg kellett tanuljak időmérő eszköz nélkül boldogulni és az időmet a napszakok változása szerint a lehető legjobban beosztani. Korábban nem gondoltam volna, hogy ilyen könnyen rá lehet érezni erre a vadonban, viszont az elsajátított időérzék egy laboratóriumi, teljesen zárt térben semmit sem ér. Úgy saccolom, hogy a doktornő néhány órája hagyott magamra, hogy elemzésnek vesse alá a vérmintámat, melyből talán kiderülhet, mi is áll a nyakamon éktelenkedő, amőbaformában terpeszkedő fekete folt mögött. A szék, mely egyedüli tárgyként árválkodik az üvegezett látványkalitkámban a sarokban kapott helyett, ugyanis nem igazán tudtam kihasználni jelenlétét a helyzetemben. A szemközti sarokban találtam meg a helyemet, ahová beülve, hátamat a falnak vetve várom, hogy történjen valami. A csuklómat fogó béklyó vörös színű visszajelzője arról tanúskodott, hogy nem mostanában fog elereszteni, azonban a korábban zavaróan éles fehér fényt szerencsémre egy kicsit elcsendesítették, így a világos helyiségem kissé szürkésebb árnyalatot öltött magára. Percekkel később a központi ajtó hangját hallom szisszenni, amint az engedélyezés után szabad utat enged az érkezőnek, aki nincs egyedül, mert bakancsok ütemes kopogását hallom a visszhangzó teremben. Feltételezésem szerint nem Dr. Stone tért vissza testőri díszkísérlettel, hanem valaki nagyon más: például Jenkins Kancellár, kinek feltehetően már nagyon hiányoztam… pontosabban a drágalátos génjeim, melyen annyit ügyködtek korábban, hogy egyszerűen nem hagyhatta, hogy a hullám szemrevételezése nélkül elsirassa családja egyik fő művét. Így legyen máskor is szerencsém, no persze túl sűrűn azért ne lássam a genetikus képét, de a szerencse mindig és mindenkor jól jön. - Kancellár! - tápászkodok fel és köszöntöm a férfit, majd rögtön folytatom is egy kérdéssel. - Ugye kiderítette már, hogy ki volt a sikló merénylője? - teszem fel rögtön a csillió kredites kérdést, mert meggyőződésem, hogy nem akut reaktorhiba miatt hullott a perdai óceánba a siklónk.
Szeretem, ha igazam van, márpedig Denisov előkerülése is egy ilyen pillanat. Az elsődleges kutatócsapat jelentését nem fogadtam el: alig érkezett meg hozzám, már dobtam is vissza, hogy keressenek tovább, ha jót akarnak maguknak. Jót akartak. Denisovnak ez a peche: ha azt szeretné, hogy elhiggyem meghalt, lesz szíves előttem elhalálozni, lehetőség szerint élettel valóban nagyon össze nem egyeztethető sérüléseket elszenvedve. A Perdán való eltűnés holttest híján nekem nem eredmény egy kutatás esetén, és igazán nem is értem, hogy merték megkockáztatni ezt a kényelmességet. Megkaptam dr. Stone jelentését az első vizsgálatok eredményeiről, s meg kell hagyni, a doktornő elég alapos vizsgálatnak vetette alá a közlegényt és protokollnak megfelelően járt el, mikor azonnal elkülönítette mindazokat, akik részt vettek Denisov felhozatalában. A siklót is fertőtlenítik éppen, biztos, ami biztos, még ha a sejtett betegség nem is ilyen úton terjed, de nem lehetünk elég óvatosak. Kiváltképp, hogy ez most valami más... Én különösen nem kockáztathatok, már csak Saskia és az állapota miatt sem. Jó, hogy az első eredmények az irodám magányában és nyugalmában értek, és nem otthon, mert ez azon ritka alkalmak egyike lett, mikor kifutott a vér az arcomból. Azt megfogadtam, hogy amíg nem tudok többet meg, addig nem szólok róla Saskiának, és igyekeztem minden aggodalmamat kicsit félretolni a nap további részében meg idefele jövet is, hiszen Denisov előkerülése és a rejtélyes betegsége, valamint dr. Stone vizsgálatai egészen új teendőket irányoztak elő. - Denisov. - Köszöntöm én is a másikat, az üvegen túlról. Ami engem illet, ránézésre nem maradt le semmiről Denisov, ugyanúgy festek, mint hónapokkal ezelőtt, még a tartás, a hátam mögött összekulcsolt ujjak, a rideg nyugalom is ugyanaz, és persze az öltözet is, csak mostanra a teljesen fekete gyászszíneket feloldotta az a kevés zöld, ami visszaköltözött. Érdekes mindig megfigyelni, hogy annyira katonának nevelték a férfit, hogy bármennyire is gyűlöl, a tiszteletet megadja - ha túlzásba nem is viszi -, most azzal, hogy feláll a földről, míg velem beszél. Vagy csak elégszer sanyargattam volna meg, hogy nem akar semmit sem a kezembe adni, amibe beleköthetek? - Rui flottaparancsnok. Pontosabban néhai flottaparancsnok. - Közlöm tényszerűen a kérdésére a választ, erre több szót a magam részéről nem is fecsérelnék, mert számomra ez nem érdekes. - Hogyhogy nem sietett haza, közlegény? - Ez már jobban érdekel, mert Denisov nem lett amnéziás, még részlegesen sem, hogy pont a Város felé vezető utat felejtette volna el, minő véletlen. Tekintetem az övét kereste egy pillanatra, a kérdés alatt, csak hogy az első reakciókat láthassam rajta, ha tudom, de utána a szemeim a sötét foltot figyelik meg a férfi nyakán a nyirokcsomóknál.
