* A félelmetes szóra felkapja a fejét, majd szükségtelen napszemüvegét orrára tolja. * - Mi ennyire félelmetes bennük? Nem fog rajtuk a golyó? * Ravenről sok minden elmondható, ahogyan Johnnyról is. A lányból szinte árad, hogy elégedetlen az itteni rendszerrel, amit valahol megért. Már több alkalommal is éreztette vele, hogy nem álmai világa a Dominiumon élés. * - Amúgy miért nem költözöl le a Perdára ha ennyire nem jó itt? * A kérdés a semmiből érkezik, egyáltalán nem követi a témát, a semmiből jövő kérdés után csak újra elkezd játszani a pohárral. A név adással kapcsolatban a szemöldöke megrándul. ~ Minek akarnál adni nevet, ha már adtak? ~ * - Ahogy érzed szépségem. Hívj aminek akarsz. * Végül megrántja a vállát, és visszatér a másik fél megszólítására. * - Sexy tizedes lesz mától a neved. * Emeli fel mutató úját, hogy utána megállapodjon a másik félen. Egy mosolyt is húz az arcára, mintha valami olyan megállapítást tett volna, ami világmegváltó. Az itallal kapcsolatos rendelésére pozitív válasz érkezik, amire csak bólint. Most már nem tölti újra poharát, tudja ő, hogy hol kell abba hagynia az alkohol fogyasztását, ameddig csak jó hangulata van, addig jó. * - Nyugi nyugi... * Nyugtatja le a felhőrdült Ravent. Johnny nem volt soha óvatos típus, de egészen jól tudott lavirnyázni a határokon. * - Hidd el tudom, hogy mit csinálok. Miattam ellenőrzést nem fogsz kapni, azt garantálom. De az előbb említett szörnyetegből ki telik, hogy teljest kapjál. Én túl kistílü vagyok, hogy foglalkozzanak velem. Az italok és a szivarok iránti imádatom ellenére azt csinálom amit mondanak.... Nagyjából. * Rántja meg újra a vállát, de most nem bírja ki, hogy ne mosolyodjon el. Az italok előkerülnek, és a lányt mégis jobban érdekli a flaska, mint a benne levő csodás ital. Szerencsére, ahogyan folytatja a lány megvilágosodik, és rádöbben, hogy mennyire is jó a földi alkohol. * - Miért romlott volna meg? Elmondok neked valamit édes... Az igazi alkohol nem romlik meg.. Maximum érlelődik... * Kezeivel hatalmas hordót ír körül. * - Ha lett volna hatalmas tölgy hordóm, akkor abban érleltem volna több litert... Abból aztán kemény cucc lett volna az évszázadok alatt. De így igazából még az ízük sem változott. Amit egyáltalán nem panaszként tüntetnék fel. Ez igazi pia! * Állapítja meg, és mutat rájuk határozottan újával. * - Ez egy régi japán whisky rizsből, amit utána füstőltek is. Míg a másik vodka... A vodka az a mixerek szent itala... Erős alkohol tartalma miatt könnyedén tudták kevergetni különféle koktélokba. Így nem kellett aggódni, hogy nem passzolnak az ízek. * Raven kérdése logikus, bár Johnny soha nem foglalkozott lefőzéssel, így a vállát megrándítja és tekintetével rámered. * - Ahogy már mondtam rizsből készült, de több fűszert is kell belerakni, hogy ilyen ízvilágot kapjunk. Én nem értek az ilyenekhez egyáltalán, én csak fogyasztom. * Ránt egy újabbat a vállán, majd elmosolyodik a hallottakon. * - Te lettél az új kis kincsem, ha kell segítség egy szavadba kerül, és pattanok. * Az invitálás hallatán felpattan, bár nem a legkedvesebb ajánlat, mégis reflexszerűen mozdul rá. Kezeit széttárva elmosolyodik. * - Bizalmas és bizalmas és még több bizalmas hülyeséget. Gyanús is volt, hogy mindent megkaptam amit kérvényeztem. Sokkal több egységet mozgathattam, mint amire engedélyem volt. De szerencsém volt ismerkedni néhány perdaival is. Egészen mogorva alakok, míg nem adsz nekik ajándékot. Utána már csak leszarnak. * Szegény Johnny már annyit ránt a vállán, hogy még a végén kiugrik a helyéről. A kis robotra pedig már a szemöldöke is megindul. * - Mehetünk, de ugye nem azt várod, hogy futva loholjak utánad?
*Jellemző, hogy a pasi a félelmetes szóra kapja fel a fejét, és az is, hogy fegyverrel hozza kapcsolatba az állatok elnémítását, pedig annyira sokféle oka lehet. * -Némelyiket nem, akkora és olyan vastag páncélos bőrük van, hogy csak csuda. Rémesen nagy foguk és karmuk, meg nagyok is. De a kicsik sem kivételek, a kölykök aztán végképp, és ha jön az anyjuk, neked véged. Engem egyszer betemetett egy csapat szárnyas kis izéke, az anyjuk meg majd leszedte a fejemet. Aztán ott van a sikító lóizé, az meg a sikításomra cuppant rá, majdnem megevett, végignyalta előételként. De az is félelmetes amelyik nem csinál semmit, pont azért gyanús. A tőgyikék olyanok mint az élőhalottak, tisztára zombik ahogy csak állnak és néznek bambán, és ki tudja mikor esnek neked. A hammondfejek meg letarolnak autóstól, borultál már fel csapatszállítóval? *Nos párszor majdnem meghaltam, de ezek csak az állatok voltak és a pasi róluk kérdezett. A többit egyelőre nem újságolom el neki. * -A Perdán ott a Város, az egyik tizenkilenc a másik egy híján húsz. Másrészt itt élnek a szüleim, a Perdára dolgozni járok, azt muszáj, bár ha nem lennének állatok, lehet le is költöznék. *Lenyelem a többit, a városon kívüli költözést, Vharant és a bátyámat. Persze legszívesebben már ott lennék a Rebelliumban, de ezt még sem mondhatom el Illi hadnagynak. Azt viszont közlöm vele, hogyan fogom szólítani és miért és ebből nem engedek. Van egy másik oka is amit szintén nem mondok el neki. Vannak a nagyon jó barátaim, akikből kevés van, ilyen Sammy és Hartley, bár Hartley-t sem Phillezem, de tegeződünk. A többiek meg akármilyen jó barátok is, példának okáért Denisov, nem akarom, hogy bármilyen közeli kapcsolatba hozzák velem, és így vagyok mindenki mással is. Ha beüt a krach, mondhatom, hogy nem vagyunk jóban, hé hiszen magázódunk! Az én elnevezésem ellen nincs semmilyen kifogásom, szélesre fut a mosoly az arcomon és falkaccantok. * -Remek, ez tetszik! *De nem ezért mondok igent az italrendelésére, bár megérdemelné. Talán nem kellett volna mindjárt az első találkozás alkalmával beszélnem a dugipiáról és Jack-ről, de ehhez nekem orrom van, szimatom és megérzem a hasonszőrűeket. Persze lehetne jó színészi képességekkel megáldott zug kém is, de nem az. Tudom. Viszont le kell hűtsem egy kicsit, mert nagyon belelovallta magát az üzletbe, ami elég rövid távon tudna igen nagy kellemetlenséget okozni és nem csak nekem. Védenem kell az érdekeimet és Jack-ét is. * -Tudod én is annak számítok ám a Dominiumon, csak egy kis szürke planetológus vagyok és én is azt csinálom amit mondanak. Hmmm, jobbára. *Tényleg el kell gondolkodnom azon, néha hogyan viselkedem, de az lenne a gyanús ha hirtelen jó kislány lennék. Én ilyen vagyok, ezt szokták meg tőlem bár igyekeznek leszoktatni róla de ők is tudják, hogy nem lehet. Inkább csak a határaikat vigyázzák olykor egy-egy figyelmeztetéssel. Így megy ez, olyan mint az élet körforgása. * -Sosem tudhatod, hogy a kancellária pribékjei épp mire figyelnek fel. *Azért legyen óvatos. Na ugye, nagyjából. Én is itt tartok. A továbbiakban semmi hördülés, bár a csodálatomat annak is lehet venni, épp csak nem negatív. Az a flaska amiben ital kóstolót kapok nem semmi. * -Érlelődik….ühüm. *S úgy csüngök a szavain, mint annak idején anyám csecsén. Oké, bocsi anya. De ezt így szokták mondani. * -Tölgy hordó? Úgy érted fából? Abban jobb? Lehet a Nedves álmok is azért jobb? Meg kell tudnom miben csinálják…érlelik. *A javát csak magamnak az orrom alatt mormogom, elmélkedek a hallottakon és persze ötletelek is. * -Az, igazi. Azért ezek sem rosszak. *A földi emberek nagyon találékonyak voltak, bármiből piát csináltak, mondjuk itt a Domin is, csak itt szűkösek voltak a lehetőségek. A Perdán már sokkal több olyan növény van, ami nem csak élelmiszerként hasznosítható. * -Mi az a rizs? *Érdeklődöm, mert hát mindenről én sem olvashattam. * -Á, szóval ez az ízetlen izé arra jó. Csak az alkohol ereje, az alap. Mindennek az alapja. Hé! A Búfelejtőben is sok fűszer van, csak perdaiak. És felhasználják a gyümölcsöket is, tisztára organikus. Tulajdonképpen gyógyszer, mert gyógynövények vannak benne. Hiába mondom én, hogy jobb mint a víz. *Jenkinsre gondolok meg a fanatikus vízre szoktató lelkére. Szemet is forgatok a gondolatra, de már lassan mennék is a dolgomra, meg hát nem jó ha sokáig itt esz a fene, az is gyanús. Szedelőzködöm, miközben a hadnagy első számú kincsévé lépek elő, amire vad vigyort láttatok. Arra nem reagálok még egyszer, hogy szólok neki ha segítség kell az őrült, hóhajú nővel szemben, de megjegyzem, egyébként meg ott van nekem Jenkins. A lebegő szélű felöltőjével és az ezer pontos belépőjével, a szigorú és gyilkos tekintetével. Menet közben kifaggatom milyen munkákra kérik őt fel, de csak ködösít és kerülget. Szóval ebből már tudom is, hogy titkos, kancellári megbizatások, olyanok amelyek nem kerülnek a hírmondóba, sőt még közszájon sem forognak, és még a kancellári jelentésekben sincsenek benne. Annál jobban érdekelnek, naná! * -Aha, tehát a Perdán végeztél ilyen nagyon titkos feladatot?! Na és állatokkal is találkoztál? Milyenekkel? Ugye, hogy bazi veszélyesek? Még jó, hogy nem ettek meg. *Fel is nevetek, de közben megint szemeket forgatok, mert az állat téma mint olyan, nem éppen a kedvencem. Közben ki is érünk Jack poklából, Szmötyi meg akkor csicsereg elénk. Üdvözlöm őt, majd fel is lépek rá, hogy ő vigyen egészen az üzletekig. * -Majd olyan lassan megyünk, nem kell loholnod. Ő Szmötyi a kedvenc takarítórobotom. Szerintem személyisége van neki és engem szeret. Egyébként…soha nem gondoltál arra, hogy kérj valami jobb cuccot a karodra? Úgy értem szintetikus bőrt vagy valamit. Bár ez így elég félelmetes, de katonaként biztosan jogosult lennél valami jobbra. Vagy ez a szexepiled? *A karjára mutatok a fejem biccentésével, ami még így sem okoz megingást Szmötyi tetején állva. Lassan el is indulok vele, és tényleg lassan. Egészen az üzletekig igyekszem eljutni, ahol majd egy kabin felszerelés boltnál állok meg. Az egész inkább csak bemutatóterem, vásárolni nem lehet azonnal, a megrendelt terméket legyártva viszik majd ki nekem. *
* Az állatokról tartott sajtótájékoztatóját figyelmesen hallgatja, szemüvegét a feje búbjára húzza, és figyelmesen követi a nő szavait. * - Ezzel akkor arra akarsz utalni, hogy mindenre lőjek ami mozog? Néhányat láttam távolról, de nem tűntek olyan veszélyesnek, de elhiszem egy planetológusnak, hogy ha ezt mondja. * Rántja meg magasra a vállát, majd egy mosoly keretében széttárja a kezét. * - Tankkal, csapatszállítóval, lezuhantam hydroplánnal, vonat is már robbant ki alólam, és természetesen az autók. Oh igen, és egy két böhöm robottal is dőltem már szakadékba. * Mosolyodik el a férfi, de szemei igazságról árulkodnak. Sok mindent megélt már Johnny, de nem azért mondja, hogy felvágjon a lány előtt. * - Azok a seggfejek többször küldtek meghalni, mint szerintem az állomás összes osztagát együttvéve. * Sóhajt fel, majd újra hallgatja az új legjobb barátját. * - Szerintem túlságosan tartasz planetológus létedre azoktól. A városban csak nem falkákban közlekednek. Inkább örülj neki, hogy vannak szüleid, akiket meglátogathatsz. * Szó-szót követ, a lányt gyanakodva lehetne méregetni, de nem fogja elrontani a kapcsolatuk kezdetén. Ki ő, hogy kérdőre vonjon bárkit is. Szinte biztos benne, hogy valami hátsó szándékkal él az állomáson, de ebből ő aztán nem fog ügyet csinálni. Főleg, hogy mostantól kiváló beszállítója lesz a lány. * - Mellesleg nem tudsz egy olyan helyet, ahol az állomás területén dohányozni lehet? Vagy nem tudnál egy olyan helyet csinálni, ahol a későbbiekben ez megoldható? * A másik felet meglepheti a kérdés, de a férfin látszik a komolysága a kérdésnek. Szinte biztos benne, hogy nagyon hamar megoldja a dohányzási gondokat, csak még nem jött rá, hogy miképp tegye. Az állomás állandó megfigyelésére, és talán az ő óvatosságára tett jelzéseire csak biccent, hisz eddig is tökéletesen megvolt. A továbbiakban sem áll szándékában túlfeszíteni a húrt. A tölgyfahordóval telibe találta a lány álmait, ahogyan a jövő képét is. Már a szeme előtt látja a hatalmas üzemet, ahogyan kézen fogva részegre isszák magukat a hordókban érlelt whiskykből. Na természetesen semmi intim, kivéve az alkohollal persze, de azzal töményen. * - Leszek az igazgató helyettesed, én leszek az alkohol kóstolód, mit szólsz? Építhetjük is a gyárat... * Húz egy mosolyt az arcára, tudja jól, hogy hamar dugába dőlne a terv, de a remény örök. * - Hé csajszi! Sok mindenből lehet piát csinálni, de attól még az nem jelenti, hogy jó is lesz.... Itt az aromára kell figyelni, ahogyan az ízre is. Rizst biztosan hoztak magukkal, már csak termőföldet kellene hozzá szerezni, a technológia adott hozzá. Gyógynövényekből is kiváló alkoholt lehet készíteni, akkor egészen jó plusz hatást is lehet elérni. * Mosolyodik el újfent, de utána újra a megbízásáról kérdezik. A szája elkomorodik, és széttárja a kezét. * - Hidd el szépségem, én lennék a legboldogabb ha kipanaszkodhattam volna neked azokat a hónapokat. De ahogy kinyitnám a számat, már sétálhatnék a kivégző osztag elé. * Kacag fel a saját gáz humorán. A Szmötyi nevű robot engedelmeskedik Ravennek, így a kényelmes tempó elég neki, hogy követni tudja a lányt. * - Ez? * Néz rá karjára, majd újra Ravenre. * - Évszázadokkal ezelőtt akaratom ellenére levágták a karomat, és megkaptam ezt a speciális kart, azóta többszőr is megmentette az életemet. Az, hogy látszik, hogy nem az igazi? Nem nagyon érdekel, nem szépség versenyre járok... Bár te azon a roboton már úgy nézel ki, mint akinek nagyon jól mutatna a színpad. * Kacsint rá a lányra, majd sétálás közben vissza húzza a szemüvegét. Johnny türelmesen nézi, ahogyan a nő válogat, talán nem kaphatja meg azonnal a termékeket, de még így is szép számban megrendelést lehet leadni. * - Majd ha kutatói munkád lesz lenn, kérvényezd az én osztagomat kíséretnek. Szerintem el szórakozgatnánk lenn.
*Aszongya, hogy elhiszi egy planetológusnak, hogy minden állat veszélyes. Erre azért hökkenek egyet, mert a két dolog nagyon messze áll egymástól. * -Ha nem veszélyes, legalább lesz kajád. *a vállam is megvonom, de igaz, hiszen a perdai állatok húsa mennyei, főleg a hexáé, amiből a bátyám kurva jó ragut tud csinálni. Egyébként tök szégyen, hogy férfi létére előbb tanult meg főzni, mint én, de a szükség törvényt bont. Anya büszke is volt rá, mikor elmeséltem. Utána meg jól lehordott, hogy még arra sem volt eszem, hogy kóstolót vigyek neki belőle. Legközelebb nehogy elfelejtsem. Aztán a hadnaggyal nekiállunk egymást túllicitálni, ki mivel és mikor és hogyan szenvedett balesetet. Sajnos ő nyer, de ezt annak tulajdonítom, hogy öreg már és földi, több lehetősége volt. * -Mi az a hidroplán? *Természetesen a lényeget emelem ki, ami számomra ismeretlen, mert autó és robot az meg volt, utóbbi gondolom titán, és a tank is ismeretes, bár azt is másképp hívják mostanában, de képen láttam már. Na olyan nincs itt nekünk. * -Oké, te nyertél. *Ami igaz, azt elismerem és még mosolygok is hozzá. Azért képletesen szöget üt a fejemben a hadnagy előélete és megfogalmazódik bennem a terv, hogy jobban utánanézzek. Már csak azért is, hogy a későbbiekben tudjam kivel állok szemben, másrészt, ha nem csak most jó fej, hanem amúgy is, még be is lehetne szervezni. Ez persze hosszas és körültekintő kutatómunkát jelent. * -A Városban nem, persze, csak odakint. És örülök, hogy vannak szüleim, tök jó fejek. *Imádom őket, elég türelmesek és elnézőek, de remek humoruk is van, ami biztosan családi vonás és örülök annak is, hogy a tesómmal mindketten örököltünk belőle, pedig csak féltesók vagyunk. Így el is tudtam ütni a többi kérdést, és nem bonyolódom bele hazugságokba, ami természetesen nem jelenten gondot, de mégis jobb ha nem kérdezősködik felőlem. Meg van az okom mindenre, és nem teregetem ki azokat. A hadnagy viszont legyen bármi a téma, mindig ugyanoda kanyarodik vissza. A fejemet ingatom és a szemeimet forgatom amikor újra a dohányzásról kérdez, mint egy gyerek aki nem tudja elfogadni a nemet.* -Az egész Dominiumon nem lehet dohányozni, különben senkinek eszébe sem jutna. Úgy tűnik te vagy az első földi aki ezzel a szenvedéllyel ébredt. Hogy nem tudták kifagyasztani belőled? *Arra viszont látványosan meghökkenek, hogy tőlem kér olyan helyet, ahol lehet dohányozni. * -Planetológus vagyok és liftszerelő nem építész. Egyébként kérdezz meg karbantartókat. Szerintem valamelyik műhelyben lehet, elvégre szoktak hegeszteni. *Sokféle helyet kerestem már és találtam, de azok csak arra kellettek, hogy vagy magamat vagy mást elrejtsek, nem volt szempont a tűzbiztossága. Az ötlet viszont jó és ha Bruce még élne, hozzá irányítanám a hadnagyot, ő mindig mindent meg tudott oldani. Sokat tanult az apjától. Baszki, mennyire hiányzik! * -Vagy költözz le a Perdára. *Adok még egy tuti biztos ötletet, mert ott biztosan lehet a szabad ég alatt, csak a Dominium ilyen a túlbiztosítás miatt. Ha már annyira rongálni akarja a tüdejét, hát lelke rajta, én nem vagyok semmi jónak elrontója. Pia kérdésben viszont meglehetősen kooperatív vagyok, és tetszik is amit hallok, nem különben tettekre sarkall, hogy jobban utánanézzek Tywi különleges italának és belevessem magam az italkészítés rejtelmeibe. A végén még Jack-et is lepipálom, jeee! A hadnagy alkohol biznisze azonban nem olyan egyszerű, ahogyan azt ő előadja, viszont tetszetős. Elnevetem magam a tervein, melyek egyelőre csak álmok lehetnek, de az álmok arra valók, hogy valóra váltsuk azokat. * -Igazgatóhelyettes mi? Aztán minek kóstolni az alkoholt? Nem hiszem, hogy a kancellária áldását adja rá, de hajrá! Alkoholgyár….*Már az ötlet is bizarr, ingatom is fejem vigyorogva. Ha ezt a bátyám hallaná, keblére ölelné a pasit. Azt veszem észre, hogy máris alkoholkészítési gyorstalpalón veszek részt.* -Hátha hoztak is magukkal, az kajának kell, gondolom. De a technológiához hely is kell ám. Termőföldet, ja. A perdaiak még azt a keveset is sajnálják tőlünk ami van, de persze megértem őket. Én sem örülnék ha egyszer csak valaki beköltözne a kabinomba és kisajátítaná a szekrényeimet, meg a mosdómat. Ez ugyanaz csak nagyban. * Miután már indulni készültem, nem vagyok ellene, hogy a hadnagy velem jöjjön, csak bírja idegekkel a társaságomat. Korábbi terveimet most indítom be, rövid és merőben ártatlannak látszó kérdésekkel bombázom a megbízásaival kapcsolatban, de több leleményességre lesz szükségem a hallottak alapján. El is tátom a számat e nagyfokú titoktartás hallatán és a szemeim is tócsányira kerekednek. Ez már nagyon jól megy, akkor is ha nem akarom. * -Nem azt kellett volna mondanod, hogy ha elmondod nekem, meg kell öljél? *Azt a kérdést teszem fel, amit már sokszor hallottam a filmekben. Nagyon menő, a legtöbbje nem is volt komoly, de van egy olyan rézésem, hogy a hadnagy megbízásai azok voltak. Már csak ezért is érdekel, mert titok, és én imádom a titkokat. * -Oda vagyok a titkokért. Naaa, csak egyet mondj el, ígérem hallgatok róla. biztosan izgi lehetett. *Szépen nézek rá, ahogy apára szoktam amikor valamit ki akartam csikarni tőle. Nála működött, a hadnagynál azért ennél több fog kelleni, de valahol el kell kezdeni. * -Lécci! *Még a fejemet is oldalra hajtom, aztán állok csak fel Szmötyire, hogy vigyen az utamra. A hadnagy karja is izgat, már csak azért is, mert neki nem olyan szuper, mint a bátyámé, ezek szerint őt nem akarták semmibe beszervezni. Mint kiderül, nem is mostanában történt az egész, nem itt a Perdán miután felébredt, ezek szerint nem is a titkos megbízásai során. Közben oda is érünk a bolthoz ahova igyekeztem, de még nem állok neki keresgélni, egyelőre csak Szmötyiről lépek le, ha a hadnagy közvetlenül mellettem áll, akkor a karjába kapaszkodva, nem mintha szükségem lenne segítségre, de érdekel annak a karnak az érintése és így jobban meg is tudom nézni.* -Az ember karját általában az akarata ellenére szokták levágni. Én legalábbis még nem hallottam olyanról, hogy valaki direkt kérte volna. Mi történt? Egyébként csak arra gondoltam, egy szintetikus bőr jobban megvédené a perdai természet viszontagságaitól. *A boltban aztán leülök, hogy az asztalon lévő panellel behozzam a 3D-s holografikus vetítőt. Megkeresem az ágyneműket, színeket, mintákat válogatok. A hadnagy körül sem néz, de gondolom nincs szüksége kispárnára. Viszont egy korábbi és ki nem mondott kósza ötletemet ajánlja fel nekem. Felnézek a lila-fekete színorgiából csodálkozva.* -Gondolatolvasó vagy. Persze ez attól is függ, hogy éppen odalent vagy-e. De majd megszervezem. Tudsz szerezni nekem egy pörölyt? Stikában gondoltam. Tudod amit nem kell visszaadni? *Nem kis dolgot kérek tőle, mert a fegyvereket úgy számolják, mint nők a mensesük idejét. Ha egy hibádzik, az egész osztag felel érte. Leselejtezett fegyvert sem lehet csak úgy elhozni, de ha sikerül neki, akkor már érdemes vele kezdeni.*
- De ha veszélyes, akkor is lesz kajám. * Vág bele a magyarázatba, majd rákacsint Ravenre. Valahol kíváncsi a Perdai állatok ízére, de olyan mélyen nem merülne bele a dologba. Már volt incidense, hogy lehetőség adott volt a kóstolgatáshoz, mégis azt a borzalmat ette helyette, de a megbízások is egy más témakőrbe tartoznak. A lány kérdése után felakad a szemöldöke a homlokára, de utána egy könnyed sóhajjal elmosolyodik. * - Egyszerűen magyarázzam el, vagy térjek ki a részletekre? * Mosolyogva kezdi el rázni a fejét, de utána már kezdi is a magyarázatot, akár választ, akár nem. * - A hidroplán egy olyan repülő, ami a víz felszínére is le tud szállni. Az utolsó modellek már helikopter hajítóművel egy helyben is tudtak maradni a levegőben, de az eredetiek ballaszt tartályok segítségével érkeztek le a víz felszínére, és így fenn is maradtak a tetején. Nos... Viharban nem szabad használni. * Tárja szét a kezeit, majd tekintetével fürkészi a lányt. Érdeklődve hallgatja a szüleivel kapcsolatban, ahogyan a perdai városról is. Ravenben megtapasztalja néha az értetlenséget, vagy éppen csak nem tudja Illidaryt hova tenni. ~ Tuti, hogy a függőségek terén nincs tapasztalata ennek a szépségnek. Pedig megmutatnám neki a nimfománia fogalmát. ~ Végig néz újra a lányon, és utána meg is veregetné a vállát legszívesebben, mert úgy látszik az ízlése még mindig kifogástalan. * - A függőségek nem ilyen egyszerű dolgok mint hiszed. De ebbe ne is menjünk bele szépségem. Valahogy megakarom, majd oldani. Itt már csak az a kérdés, hogy miképp. A karbantartók jó ötlet, szeretnek inni? Mert akkor az lesz a második kedvenc helyem, ezen a szar állomáson. * A perdai költözés tanácsára, megrázza csak a fejét. * - Költözni? Te meg miről beszélsz? Én nem lakok sehol.. Engem kirendelnek ide vagy oda... Addig pedig, itt vagy éppen ott alszok. Nincs állandó helyem, ha pedig ők annak hiszik, akkor majd szépen megmondják. * Raven nevet, míg Illidary csak mosolyog, de végül butaságot mond a lány, amire csak még szélesebb mosolya lesz. * - Ki a franc mondta neked, hogy a kancelláriának tudnia kell az alkohol gyárról? Mindig is így volt... Ha valamit betiltottak, akkor az egyik megfelelő gyár épületben kis termelésben ment a munka néhány ember felügyeletével, de arról az ottani vezetőség mindig tudott... Ha ellenőrzés jött, akár meglepetés szerűen is, könnyedén módosítani lehetett az ott lévő dolgokat, hogy fel se tűnhessen nekik. Amúgy meg, fertőtlenítőszer mindenhova kell, ahogy tiszta alkoholt is használnak az orvosok. * Kacsint újra rá, úgy látszik már valami szemproblémája kezd el kialakulni, annyit kacsingat Ravenre. Végül inkább napszemüvegét újra felveszi. Gyanakodva kezdi el méregetni a lányt, nagyon kíváncsi az ő megbízásaira, így egy érdeklődő mosolyt vesz fel. * - Ilyen szépségeket kár lenne ki iktatni, akkor inkább ilyen rút kis kacsát, mint amilyen én vagyok. Nagyon kíváncsi vagy a megbízásokra, figyelj ha ki rendeltek volna rájuk, akkor még azt mondom beszélhetnénk róluk, de így aligha. Túl nagyot szólna, ha még feltűnne a lázadók adásaiban. * Rántja meg a vállát, és utána gyorsan hozzá teszi. * - Jobb ha megtartom magamnak szépségem, és ne vedd sértésnek, de nem sok embert ismerek az állomáson, így a titkosított cuccokat csak a kancellároknak mondhatom, vagy a megbízottjaiknak. Én pedig nem akarom, hogy a fejemet vegyék kiszivárogtatásért. * Raven tovább próbálkozik egy ártatlan nézéssel, és bedobja a speciális mozdulatát, amire meg is rándulnak a férfi arcizmai. * - Nah jó... Annyit mondok, hogy nem csak annyi állomás van, mint azt hinnéd, de elégedj meg ennyivel, mert ezzel még nem is mondtam olyat. És így ki tudunk egyezni, oké? * Sóhajt fel a férfi, volt már, hogy információkkal szedte le a lányokról a bugyit, de Raven nem tűnik neki olyan lánynak, így ezt ki is zárja magában. Szmötyire felpattanva indul el, de közben is kérdéssel fordul a férfihez. Karját kinyújtva mutatja neki. * - Akarata ellenére ez igaz... De nem egy egészséges kart... Nekem semmi baja nem volt, és mégis ezt az utasítást kaptam, hogy ezzel is javíthassam az esélyeimet a küldetéseken. * Karjára néz, majd a fémen végig húzza a másik kezét. * - Csak álszenteskedés lenne, a szintetikus bőrrel olyan lenne, mintha szégyellném. Ez a kar többször megmentett, de attól még mindig robotika cucc. Rozsdamentes anyagból készül, és még a pára sincs hatással az áramkörökre, így a bőr lényegtelen. Már kaptam a dokihoz időpontot, így van egy olyan érzésem, hogy megint újat akarnak majd rám sózni. * Raven közben elfoglalja magát a 3D-s holografikus vetítővel, amit érdeklődve figyel. * - Miért veszel ilyen cuccokat hozzá? Az alapvető dolgok, minden szobába megvannak nem? * A kérdése után már az ajánlatra reagál is a lány, amire meglepődik. ~ Mi a fasz? Pöröly? ~ Néz értetlenül rá, a fegyverek nagyon szigorú ellenőrzésekkel vannak elzárva. Hadnagy könnyedén tudna fegyvert szerezni, de még így is szükséges átmennie egy hosszú procedúrán hozzá. Egy ideig elgondolkodó tekintetet vág, majd elmosolyodik. * - Azt azért megkérdezhetem, hogy mi a picsának kell neked egy pöröly? * Érdeklődik, de tudja jól, hogy ha további jó viszonyt akar ápolni a csinibabával, akkor valamit neki is fel kell mutatnia. * Úgy érzem a következő megbízásomnál elveszítek egy pörölyt * Mosolyodik el. *
*Hát jó, lelke rajta, elvégre a perdaiak is levadásszák azt ami veszélyes, hogy legyen kajájuk. Na viszont akkor nem akarok a hadnagy társasága lenni, legfeljebb akkor amikor az állat már nem mozog és lehetőség szerint sül. Sokkal jobb barátságban vagyok az élettelen dolgokkal, mint például a fegyverek és a közlekedési eszközök, beleértve Szmötyit is. A hadnagy beszámolójából két dolog derül ki. Az egyik az, hogy fiatal vagyok még és van mit behoznom kipróbálás és vezetés címén, a másik az, hogy van olyan jármű, amit nem ismerek. * -Ha már magyarázol, akkor az részletes. *Fel kell világosítsam, hogy a két dolog üti egymást, de végül csak belekezd az ismertetőbe, nekem meg azt kell eldöntenem, hogy ez az agyszerű volt vagy a részletes. * -Á, értem. Szerintem már minden siklónk ilyen. *Tényleg elgondolkodó képet vágok, de nem sokáig. Sikló vezetéséhez több képesítés kell, nem mintha nem tudnám megszerezni, de maradok a talajon. Izgalmasabb az erdőben száguldozni, vagy olykor a Városban, ahol bokrok és emberek repkednek előttem. A szüleimről röviden értekezünk, a Városról hosszabban, de végül megint a függőségénél kötünk ki. Na persze, ha nem így lenne, nem lenne függőség. Azt nem tudom, mire gondol a végignézésem közben és az hogy jön össze a függőséggel, de nem tudom nem észrevenni. Elégedett arcot vág, gyanítom tetszik neki amit lát, de nem időzöm el ezen a gondolatmeneten túl sokáig. Felőlem aztán nézhet, csak ne fogdosson. * -Nem egyszerűek? Kis agymosás, némi motiváció és már el is felejtetted. Hát hajrá! *Nem vagyok semmi jónak elrontója, ezért is ajánlom neki a karbantartókat, mint a probléma megoldásához való kulcsot, bár fogalmam sincs, hogy segítek-e vele. Jobban jár ha leköltözik a Perdára, mármint a Városba, akkor kimegy a tó partjára és elfüstöli a fél vagyonát, mert amibe az kerülni fog neki, tutira nem lesz olcsó, viszont hamarabb meghal tőle. Arra viszont nem számítok, hogy nem lakik sehol. Milyen ez már? Tátogok egy sort mielőtt megszólalnék, mert hajléktalannal még nem találkoztam.* -Mindenki lakik valahol. *Hörrenve mondom az általam vélt igazságot, és minden szavában találok belekötni valót.* -Hát baszki ezt nem hiszem el. Csak cuccolsz valahol két küldetés között. És ha nem bíznak meg semmivel két hétig? Akkor hol alszol, meg fürdesz….szoktál fürdeni? Hol tartod a cuccaidat? Ugye nem azt akarod mondani, hogy mindig magaddal hordod? Nem lehet sok motyód. Most is itt van minden? *Próbálok rámutatni a magyarázatában lévő hiányosságokra, saját magamból indulok ki, belőle nem tudok. Kész agyrém, és épp annyira mint az alkoholgyára. Elviccelem az egészet, mert képtelenségnek hangzik, de úgy tűnik komolyan gondolja mint a füstölést és nagyon belelkesült. Olyasmiről beszél, ami már működik Jacknék, kizártnak tartom, hogy ne tudnának róla, de ez is egyfajta pszichológiai stratégia. Hagyják, hogy az embereknek legyen egy kis izgalom, kaland, és legyen mivel foglalkozniuk, addig sem lázadnak. * -Hát az ember sosem változik. *Jelentem ki lemondóan, felismerve a menetet, amivel Jack bárja is működik. A nyílt színen legálisan, együttműködve a kancellária előírásaival, míg a hátsó sorokban a kis emberek kedvére téve. A magyarázat végén megint kacsint, én meg hagyom, hogy megforduljon a fejemben egy gondolat, miszerint Illi hadnagy tikkel. Ilyen tikkeléssel mégis hogyan bízhatták meg annyi titkos dologgal? Nem ennek a kiderítése a célom amikor rákérdezek a titkos küldetéseire, az érdekel milyen természetűek voltak és esetleg ha…ki ellen. Megnyugtat, hogy nem akar megölni, azt viszont már méltatlankodással kezelem, hogy ennek értelmében nem fog beavatni egyikbe sem. De nem veszett ügy, és nem lennék Raven Moor, ha nem találnék kiskaput. * -Na, az pont jó, mert én Jenkins kancellár megbízottja vagyok. *Mindezt azok után dobom be, hogy szépen nézek rá, nagyon szépen, de nem eléggé. Lemondóan legyintek.* -Nem vagy egyszerű eset. Egye fene, egyelőre kiegyeztünk, de ez nem volt nagy titok. Állandóan csinálnak valamit, azon sem lepődnék meg, ha alagutat fúrtak volna egészen Cadarig. *Nem járok olyan messze a valóságtól, csak nem Cadar a célállomás, de ezt majd kiderítem. Mire Illi álomra hajtja a fejét valahol, addigra megtudom milyen új állomás, vagy állomások épültek megint úgy, hogy feltételezem a perdaiak mit sem tudnak róla. Na és mire kell az az állomás, hol van és hány ember dolgozik ott? Eszembe jutnak azok a szenzorok amiket Denisov telepített és amelyeknek a koordinátáit átadtam Alecnak. Ez lehet kiindulási pont is, a sivatagban még nem jártam úgy sem. Lehet elcsalom Denisovot, biztos ami biztos legyen velem egy robbantós ember is. Remélem nem találunk még egy perdai kölyköt akit örökbe akar fogadni. Ezt a témát félre is teszem, és megint rajtam a csodálkozás sora, hogy mik meg nem történnek égen és Földön. Hogy a kancellária már annak idején is egy velejéig romlott vezetőség volt, és eléggé szadista hajlamokkal megáldva, vagy inkább átkozva. A szemeim tócsányira kerekednek attól amit Illi mesél magáról sé a karjáról, bár az elején még tréfával ütöttem el azt, amiről kiderül, nem is volt nyelvbotlás. * -Aztarohadtkurvabaszki! És mivel zsaroltak meg, hogy ebbe belemenj? Azért ez nem semmi, én tutira nem vágatnám le a karomat azért, hogy jobban tudjam lendíteni. Hát baszki! Áááájjjjj, még a gondolat is fáj. *A bátyám jut eszembe, bár neki muszáj volt implantot kapnia, de ki tudja mit kapott volna ha nem megy bele az alkuba. Lehet egy integetést a légzsilip kapuján keresztül. Na e azért egy jó testrészt. * -Miért akartak belőled gépembert csinálni? *Remélem manapság már nincs ilyen gondolata egyik kancellárnak sem. Az ismertetőre türelmetlenül legyintek, pontosan tudom hogyan működik egy implantkar, mondjuk nem tudnám ha nem kellene. * -Tudom hogy miből van és hogyan. Szóval te így érzed jól magad? És ha egy csaj csak ezért nem kezd veled? Szerintem fogadd el. Egyébként még megtévesztő is lehet ha nem tudják egyből levágni, hogy az egyik karod sokkal nagyobb teljesítményre képes. Ez előny lehet. *Próbálom a gyakorlati oldalát előtérbe helyezni, hiszen pontosan tudom, hogy Alec is kihasználja. Az ágyneműkre koncentrálva kiválasztok egy színt, majd értetlenül nézek fel a hadnagyra. Persze rögtön meg is enyhülök, hiszen akinek nincs otthona – ezt még mindig nem tudtam megemészteni – annak nem is lehet fogalma a harmonikus nyugalomról, amit még egy hat négyzetméteres kabin is képes sugározni magából a megfelelő színekkel. * -Az mind fehér, az alapcuccok fehérek. Nekem színek kellenek, sok szín és sötét. Meggárgyulok a fehértől. *A magyarázat eléggé egyszerű és ha jól megnézett korábban, mert megtette, csak kérdés, hogy közben mire figyelt, akkor tudhatná, hogy a fehér szín nem az én színem. Azonban a színeknél jobban szeretem ha van nálam fegyver, főleg olyankor, amikor Denisov cipel el magával valahova, ahol történni fog valami, csak még ő sem tudja hogyan másszunk ki belőle, mert _soha_nincs_terve. Előre borítékoltam Illi hadnagy leeső állát, és vigyorogva az álla alá teszem a kezem. * -Vigyázz mert leesik. *S végre kibuggyan belőle egy értelmes szó is, jól kihangsúlyozva, aminek roppant mód örülök. Százkarátos vigyorral nézek rá, elveszem a kezem az álla alól és megbökdösöm a mutatóujjammal azt a vállát amelyik még él. * -Hallod-e?! Tudsz te rendesen is beszélni. Mi a picsának? Mert kell és kész. Csak. Szeretem fogdosni, meg jól áll a kezemben, és jól jön néha amikor lecsap rám az élet. A legutóbbit elvesztettem Tűzvölgyben. *Hogy könnyebb legyen neki a döntés, kikotyogom, hogy volt már egy a birtokomban, nehogy azt higgye, nem tudok bánni vele. A válaszára fülig mosolyodom.* -Jó fiú! *S feltartom a tenyerem felé, hogy pacsit adjon bele. Utána viszont én jövök.* -Na figyuzzál! Most pedig keresünk neked egy szép és kényelmes párnát az új kabinodba. Ne is ellenkezz, lesz kabinod és kész, igénylünk. Ez lesz az én kabinavató ajim neked. Milyen szín a kedvenced? Lássuk csak….hhhmmmm…*Végignézek rajta, valahogy úgy, ahogyan ő rajtam korábban. * -…..Piros? Az elég vad. *Bólintok és máris rányomok a piros színre, a 3D-s párna pedig megmutatja magát pirosban. *
* Elégedetten mosolyodik el az elhangzottakra, most már kezd egy ötlet összeállni a fejében, ahhoz pedig csak egy mély barátságot kell össze rittyentenie a karbantartókkal. * - Már csak egy mély barátság kell akkor a karbantartók és köztem, van rá valakid? Még az is lehet, hogy át kéretem magamat a karbantartókhoz. * Ha tehetné akkor most hátra dőlne elégedetten, de mivel akkor csak hanyatt vágódnia, így kihagyja. Néhány dologra még rá kell jönnie, hogy elégedettségi indexét feljebb soroltathassa, de már kevés dolog kell hozzá. ~Jó nő pipa, pia pipa, cigi... Alakul... ~ Kezeit maga mellett tartja, nem áll szándékában Ravent tapizni, talán bunkó egy alak, de nem zaklató soha. Az újabb kérdés után csak széttárja a kezeit. * - Félre értesz szépségem. Nincs állandó helyem, az nem azt jelenti, hogy nincs hol aludnom. Mindig kirendelnek nekem egy lakhelyet, de az mindig változni szokott. Van két bőröndöm és egy táskám is, most éppen az őrmesterem szobájába pakoltam le őket, ott nem zavar senkit. * Nem is érti a másik felet, hogy miért ragaszkodik ennyire egy szobához. Érdeklődve néz végig magán. ~ Büdös? ~ Nem is tudja, hogy miből gondolhatja ezt a másik. * - Miért ne fürödnék? Te hülye vagy, vagy mi van? Miért szerinted büdös vagyok? Az, hogy mindig mást kapok, már megszoktam, de attól még mindig van hol aludnom. * A további faggatás után szemét mereszti a lányra, szinte biztos benne, hogy hazudik, már csak az a kérdés, hogy mi okból teszi ezt. A fúrás hallatán megindul a szemöldöke a homlokáig, de más jelet aligha mutat a másik felé. * - Szívesen hinnék a hazugságodnak, de akkor se tehetem. Bár elgondolkodtató, hogy miért akarod ezt tudni, nem fogok rákérdezni. Aligha hinném, hogy őszintén válaszolnál rá, de ez engem nem is zavar. * Raven igazán kiborul a hallottaktól, amit csak egy mosollyal reagál le, majd szemüvegét a homlokára csúsztatja. * - Régen nem így mentek a dolgok, ott parancsot kaptál. Nem volt alkudozás, biztonságodra hivatkoztak és utasítást adtak rá. Vagy elfogadtad, vagy elfogadtad. Egy ideig szó volt róla, hogy több testrészemet is kicserélik, de hallottam csúnya pletykákat, hogy ez a kísérlet dugába dőlt, így megelégedtek a karommal. * A csajozós tippekre felkapja a fejét, de szemei ürességről árulkodnak, nem szokott hozzá az ilyen nyílt kérdésekhez, de úgy érzi nem hagyhatja szó nélkül. * - Hidd el, hogy vannak nők, akiknek ez tetszik. Mellesleg most minek hazudozzak? Így is már van elég hibám, szerintem a kezem a legkisebb probléma velem. * Nevet fel, majd érdeklődve nézi, ahogyan válogat a lány. Nem is érti, hogy miért ilyen elszánt, de szótlanul tűri a kereséseket. Végül a pöröly is szóba kerül, amire a várt reakciót adja a lány. ~ Mellé beszél, és még több mellé beszélés. ~ Rázza meg mosolyogva a fejét. * - Megkapod szépségem, csak ne hozd rám a bajt, nem lenne kedvem magyarázkodni, bár aligha érdekelne a dolog. Nem fogok rákérdezni a kíváncsiságodra, ahogyan erre sem. Hisz az én dileremenek csak lógni tudok. * A párna hallatán felkacag, de nem utasítja vissza az ajánlatot. * - Már látom is, ahogyan vonulok be a szobámba, egy piros kispárnával. Nem mondom, hogy fekete, válassz olyat amilyet szeretnél. Hát ha ennyire akarod tőlem intézhetünk szállást, de akkor kapok egy kártyát vagy mi a szart? Úgyse tudjuk megoldani, hogy csak én járjak ott benn, úgy is rám fogja valaki rúgni az ajtót, hidd el nekem.
-Titkos katonából karbantartó. Szép karrier. *Vigyorgásra húzom a szám, mert hát kimondva is elég vicces, de nem veszem komolyan. Apámat nem akarom belerángatni, és a saját emberemet sem, azon agyalok, ki lehet az aki ilyesmire vevő lenne még. * -Kérdezd meg Hursey-t, neki három gyereke van és mindig kreditszűkében. *Talán, persze óvatosan kell megközelíteni és kiteríteni az ajánlatot, de ezt már a hadnagyra bízom. Most, hogy így elegyengettem az útját a bűzrúdja felé, áttérünk másra. Érdekelne a sok titkos küldetése, de azon belül is kiderül valami. Aszongya, hogy nincs neki kabinja. Én meg elképedek, mert még nem találkoztam olyannal, aki ne lakott volna valahol. Soha eszembe sm jutott volna, hogy létezik hajléktalanság, de ezt gyorsan át is írja a magyarázatával. Nagy „Ó” és „Á” előzi meg a bólintásomat, de már tovább is mentem a sápítozásban, amire meg megsértődik. Oké, kicsit félreérthető voltam és pluszba betettem egy kérdést amit nem kellett volna, és ezt most nem viccelhetem el azzal, hogy mókásan felé hajolva megszagolom, szóval csak gondolatban játszom el. Egyik kezem felemelem védekezésképp, a szavaimat meg ehhez igazítom.* -Okéokéoké, elhiszem, na csak vicceltem. Nem vagy büdös, csak fura volt, hogy azt mondtad nincs saját kabinod. Bocsi. *Oldalra húzom a szám és megint szépen nézek, szépen és bocsánatkérőn, hátha meg tudom hatni. A szép nézés azonban nem mindenre elég, arra például, hogy elárulja a titkos küldetésének néhány részletét több kell ennél. Még azt sem hiszi el, hogy Jenkins embere vagyok, pedig most tényleg nem hazudtam. Ki érti a pasikat? * -Pedig tisztára őszinte voltam és csak érdekelnek a titkok, mert olyan izgalmasak. Tudni valamit amit más nem….az neked nem izgalmas? *Mosolyom olyan akár egy gyereké aki ajándékot kapott és még a két kezemet is ökölbe szorítva szurkolok az izgalomnak. Illi hadnagy azonban hajthatatlan, amit szomorúan veszek tudomásul, viszont ez is elárul róla egy értékes információt. Titoktartó. Lehet benne bízni. Már csak az a kérdés, hogy melyik oldalon áll, mert attól, hogy a kancelláriának falaz egy titkos projektben, még nem jelenti azt, hogy hű is hozzájuk. Lehet, hogy neki is van titka, mégpedig az, hogy közben ellenállást szervez. Vagy fog, a cigijéért. Kérdés meddig hajlandó elmenni a bűzrúdjáért. Talán messzire, mert eléggé bevállalós, ahogy az később kiderül, amin tudok szörnyülködni nem kis látványossággal. Még el is borzadok, a hideg meg versenyt futkos a hátamon, a bátyám jut eszembe és az ami vele történt. Ezek szerint nem egyedülálló a jelenség, amikor kihasználják az implant adta lehetőségeket. Kinél így, kinél úgy. Szerencsére Alecnál nem kellett egy ép kart levágni – bár nem tudom ez szerencse volt-e neki – csak jót tettek vele. Illi hadnagy már nem járt olyan jól, de egyszerűen képtelen vagyok átérezni az ő döntését. * -Még szerencse. Minden egyes testrésszel egy darabot a lelkedből is elvesznek. Ezt feldolgozni érzelmileg sem könnyű, főleg ha parancsot adnak. Ez azért elég durva! *szemeim felett összerántott szemöldök jelzi mennyire dühös vagyok és rémült, bár nem ez a legjobb szó arra amit érzek. A csajos kérdésnél érzem, hogy az elevenébe tapintottam, de már nem tudom visszaszívni, egyébként meg ha velem akar barátozni, jobb ha megszokja, hogy ilyen nyílt vagyok. Utálom amikor valaki hátulról jön virágnyelvvel aminek se füle se farka és azt várja el, hogy értsem, ha pedig értem, mert nem vagyok hülye, akkor fogadjam el úgy ahogy ő akarja. Attól még bántó, bár rólam lepereg az ilyesmi, nem szívelem azokat akik ilyenek. A hadnagy azonban néhány szívdobbanásnyi idő múlva elneveti magát a nevetése pedig ragadós, főleg a megkönnyebbülés miatt.* -Hát az biztos. *Jegyzem meg nem minden tapasztalat nélkül, bár Alec karja nem látszik, kizártnak tartom, hogy a botanikus bige ne tudna róla mivel ölelgeti. * -Szóval sok hibád van?! Oké, majd ezekre is sort kerítünk, remélem nem titkos egyik sem. *Nem bírom ki, hogy ne célozzak a titoktartására amivel elhallgatta előttem a kancellária megbízásait. Úgy is megtudom, csak idő kérdése. S ha már ilyen jól összebarátkoztunk én is felvetem egy kívánságomat, cserébe a lefizethető karbantartóért és a pia üzletünkért, mármint hogy beveszem. Valamiért a pörölyök gyorsan amortizálódnak a kezeimben, pedig sosem én voltam a hibás, viszont sűrűn szükségem van rá, ahhoz képest, hogy planetológus, geológus és polgár vagyok. Az ígéretet kreditnek veszem miközben bőszen válogatok az engem érdeklő lakberendezési tárgyak között. Illi hadnagy megint nem hisz nekem, amit egy szájelhúzásos, megjátszott sértettséggel fogadok.* -De most megint igazat mondtam. Ti pasik, komolyan mondom, rosszabbak vagytok mint mi! *És ezt is komolyan gondolom, méghogy minket nem lehet kiismerni! Bahh! A lényeg, hogy megkapom, lesz új pörölyöm és ennek örömére a hadnagynak is keresek egy párnát kezdetnek az új és remélhetőleg rám hallgatva tartós használatra kiutalt kabinjához. Vagy lesz még egy táskája amiben a kispárnáját utaztatja. Ez a gondolat vigyort varázsol az arcomra, nem különben az ő derűje amivel aztán súrolja az általam elképzelteket. * -Piros kispárna. Oké, ez marad, mert illik hozzád. Nem kártyát kapsz, tenyér szkennerrel jutsz be. Csak a tiéd lesz, hidd el nekem, oda más nem fog bemenni, hacsak nem akarod. *Kivéve engem, ha akarom. De ezt neki nem kell tudnia. Meg van a párnám és meg van Illié is, most már mehetünk. * -Na, kész is vagyok. Ha lesz kabinod, megkapod a kispárnádat, de látni akarom a kabinavató bulidon! *Emelem fel a mutatóujjamat, hogy figyelmeztessem, nem akármiért kapta a kispárnát és ellenőrizni fogom ám. Felállok és indulni készülök. Még nem tudom hova. Dolgoznom kellene, jelentést írni, de nincs kedvem most hozzá. * -Neked nincs most dolgod? Félre ne érts nem akarlak elzavarni, csak érdeklődtem, hogy nem tartalak-e fel. Én még nem tudom mit fogok csinálni. Lehet, hogy körülnézek egy kicsit az archívumban. *Tényleg, jó ötlet. *
* Az ötletre elmosolyodik, majd fejét fogva hangosan felkacag. * - Kurvára unalmasan hangzik, hamar elunnám magam, abban biztos vagyok. * Kezével újra úgy csinál mintha cigit tartana benne, tényleg nagyon hiányzik Illidarynak, már csak az a kérdés, hogy meddig fogja bírni türelemmel. Végül Zsebéből egy kis csomagot vesz elő, majd felmutatja Ravennek. Tekintetével gyorsan kőrbe néz, mintha valami nagyon illegálisat mutatna a másiknak. * - Ez lesz az én titkos fegyverem. Szagold meg, ebből fog később a cigi készülni, csak az a kérdés, hogy mikor és hol tudom kiszárítani. * Nem akarta megmutatni a másik félnek, de végül úgy érezte, hogy méltó rá. A növény még mindig nem elég száraz, hogy tekerni lehessen, látható rajta, hogy nem egy kis levélből lett letépve. A név hallatán elgondolkozik, majd bőszen megjegyzi. ~ Hursey... Oké... Kurvára nem mond semmit, de majd fog. ~ Rántja meg a vállát, de azért figyelmesen követi a szavait, hisz a léte függ ettől a bűzrúdtól. Raven végül a bűz vádját vissza vonja, nem mintha a jővő rocksztárja aggódott volna a tényleges szaga miatt. Rendesen szokott ő fürdeni, minden nap, ha van rá lehetőség.* - Háű! Akkor te azt se tudod, hogy mi az a csöves... De gáz... Régen volt sok... Az utcán aludtak, és karton dobozokon lihegtek bedrogozva.... * Raven sok mindent tud, de elképzelése se lehet arról, hogy a Sol rendszer milyen is volt a maga idején, ahogyan a szamurájokról, és egyéb különleges kultúrákról sem tudhat eleget. Végül a titkok kerülnek újra szóba, mire csak legyint, a mosolya továbbra sem fagy le az arcáról. ~ Meg se lepődök a makacs libán, már ezt is bírom benne, és nem csak a fenekét. ~ * - Bocsi gyönyörűm... * Nem kell sokáig várnia, mire a hibáira terelődik a szó, amiből igencsak sok van neki. A megbízások alatt igazán össze szedett embernek tűnhet. de amint nem lesz célja... Valahogy egy zűlött léhűtővé válik, bár a megbízások alatt is mutatja ezeket a jeleket. * - A hibáim? Ugyan kérlek! * Úján kezdi el számolgatni. * - Alkoholista, függő, Életképtelen, hamar elunom magamat, és ha az megtörténik akkor bajba kerülök, mellesleg szeretem a kalamajkákat is, ezért is nem akartam régen százados lenni. Kurvára nem illek be a képbe. * Sajnos minden férfinél eljön a pillanat, hogy kénytelen megvédeni a nemüket, így kihúzza magát a lány előtt, és büszkén mellkasára teszi a kezét. * - Minden szar kavarást a hölgyektől tanultunk, az évszázadok alatt azért mi is fejlődünk, nem csak ti. * Kacag fel, hisz a gúny érezhető a hangjából, bár nem gondolja komolyan, de szinte biztos benne, hogy Raven se fogja felvenni. Új kispárnájára bólint, ahogyan a későbbi találkozóra is. * - Egyenlőre az őrmesterem kabinjában fogsz megtalálni, nincs kedvem nagyon szórakozni ezzel a kabin kérdéssel, de nem vagyok semmi jónak elrontója. Majd összefutunk akkor nemsokára, én pedig addig előkészítem a családi ékszeredet. * Kezével egy vaskos fegyvert mutat fel, amit lehet lóbálni, majd utána int Ravennek, és elindul az őrmestere szobájának irányába. * - Ja igen! Royal Frank Madison Őrmestert keresd.
*Kurvára unalmas. Oké, bírom a palit. De tényleg, gáz ha azért kedvelem, mert bír a jelenlétemben káromkodni? Ez már a vég? Vagy valaminek a kezdete? Pillantásom a kezére esik, mivel senkit nem láttam még bűzrudat szívni, először nem esik le, hogy azt csinálja, vagyis légbűzrudat szív. Tényleg függő a pali, csodálkozom is, hogyan bírta ki idáig élve és nem megzakkanva. Lehet azért ilyen frusztrált. Aztán elővesz valami csomagot és az orrom alá tartja, ne nem azért, hogy megszagoljam, de önkéntelenül is a csomag fölé hajolok. Nem tudom, hogy ez AZ, de sejtem. Elhúzom a szám, bár nem büdös, lehet csak akkor lesz az – és ez tuti – ha meggyújtja. * -És ez mitől lesz titkos és kiváltképp fegyver? Mindenkit elűzöl a szagával magad körül? *Nem biztos, hogy a lényegre tapintottam, de azért elárulom neki valaki nevét, hogy előbbre juthasson az ügyében. Nem félek attól, hogy nem találja meg ennyiből, elég kreatív. Már abból is levágom, hogy nincs neki saját kabinja, mégis megél valahogy. Bár magamból kiindulva nem lehet könnyű, meg egyébként is, kell az állandóság, egy kis zug ahova az ember elbújik, meg elbújtat bizonyos dolgokat. Erről jut eszembe….de a csövesek életének terítékre kerülése meglehetősen elborzaszt, ami látszik is rajtam, hiszen nem rejtem el az érzéseimet. Fájdalmas és csodálkozó fintorok sora vonul végig az arcomon.* -Nem lehetett kellemes. Tényleg voltak ilyenek? *Elképzelni is nehéz, főleg úgy, hogy itt mindenkinek van valamilyen otthona, még ha kicsi is, van fedél a feje felett – kivéve Illinek, de ez önkéntes – van hova pakolja a ruháit, ugye, mert ez is fontos. Sajnos másban nem ilyen közlékeny és nem sikerül kiderítenem – egyelőre – milyen megbízásokkal terhelte őt a kancellária, de ami késik, nem múlik. Hagyom a fenébe, majd magam kiderítem másképp, ebben van gyakorlatom. Hibáim is vannak, de most az övéi kerülnek szóba, amiről egy későbbi találkozó alkalmával beszélgetnék, hogy legyen témánk akkorra is, de a hadnagy feltétlenül elém akarja azokat tárni. Talán, hogy elijesszen? Nem hiszem, nem rég mondta, hogy én vagyok a kedvenc dílere, azzal meg nem szórakozik az ember, ugye? Sorolja, én meg mindegyikhez fűzök egy-egy fintort vagy egyetértő bólintást. Az alkoholizmushoz ez utóbbit természetesen, bár én nem vagyok az, hiába állítom váltig Jenkinsnek. Mire a végére ér, rá kell jönnöm, hogy ez mind rám is igaz. Szeretem az alkoholt, azt persze nem állítom, hogy függő vagyok és életképtelen, sőt! Viszont hamar elunom magam ha nincsenek titkok amiket ki kell derítsek, a kancellária világában azonban olyan nincs, hogy nincs titok. Bajba is szoktam kerülni, elég sokszor, szinte már menetrendszerűen ahogy a siklók járnak a Perdára, főleg ha nem vagyok egyedül. Azt is elmondhatom, mindazok ellenére, hogy gyakran kerülök életveszélybe, lőnek rám és felrobbantanak, eltörik a karomat és a bugyimban turkálnak, élvezem ezeket. Mármint magát a kalandot. Tényleg függő lehetek, adrenalin függő. A vállára ejtem a kezem és bólintok.* -Teljes mértékben meg tudlak érteni. *Azt viszont nem értem miért nem hisz nekem amikor tényleg igazat mondtam? Mert hát valóban a kancellár embere vagyok, az is igaz, hogy nem ugyanúgy gondoljuk ezt a státuszt, de az mindegy. A férfiakat nem lehet megérteni, ha az ember lánya hazudik nekik, azt elhiszik, ha igazat mond, akkor kételkednek. Még egy ilyen bagázst, és ezeket hoztuk magunkkal baszki! * -Hova drága? Hova fejlődtök? *Nevetek miközben felteszem a kérdést, de azt nem tagadom, hogy mindent tőlünk tanultak/nak és fognak, mert hát mi vagyunk a teremtés koronáinak esze. Úgy érzem az enyhe gúnyra sikerült rákontráznom, és elégedett vagyok magammal, ahogyan azzal a kis kiegészítővel amit magamnak választottam. A piros kispárnával meg majd Illi legyen elégedett amikor megkapja. Már a bolt előtt állva búcsúzik el tőlem, de nekem is van hozzá egy-két szavam, márpedig motiváló.* -Oké, majd ott kereslek, vagy ahol megtalállak, mert megtalállak, hidd el. Egyébként egy saját kabin a legmegfelelőbb hely arra, hogy kiszárítsd azokat az izéket, az ajtó feletti légkondicionáló berendezés elég száraz levegőt fúj és beállíthatod melegebbre is. A kabinodba pedig az megy be akit te beengedsz. Csak szóltam. *Azzal integetek neki öt ujjal, vigyorogva és már fordulok is, hogy az irányt az archívum felé vegyem.*
//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem, folyt. Köv. máshol! //
* Nem is várná el férjétől, hogy húgai keresésére induljon. Amellett, hogy veszélyes lenne, esélyesen nem is engednék meg neki, hogy csak úgy keresni induljon bárkit is. A hiányuk pótolhatatlan, ezt az ürességet nem lehet kitölteni. Ahogy szülei és fivére hiányát sem. De róluk legalább tudja az igazságot. Minden ami jó az életében, az Nilevard. Az ő életét nem kockáztatná azért, hogy testvéreit megtalálja. Ha egyáltalán lehetséges lenne még. Boldogságának egyetlen és biztos forrása a férje és örül annak, ők ketten együtt egy hajón szolgálhatnak és élnek. Talán később majd a Perdan, talán saját családjuk is lesz idővel. Addig pedig a dolgos hétköznapokat kisebb mulatságot színesítik, és igen, olykor apróbb viták is. Ami az élet része. Mert mégis csak nőből van, s bizonyos napokon ez egyet jelent azzal, hogy hárpia lesz és morcos. Ennek tuti ellenszerét most Nilevard újra beveti. Így a kezdeti baráti puszit harapdálós csók váltja fel. Végre! Hiszen nem kezdő kalandozók már a másik testén. Viszonozva az ölelést és a forró csókot, már kéz a kézben hagyják el a lőteret és indulnak el a bár felé. * - Ühm, igen. Kezdetnek jó lesz, de majd este folytatjuk. * A gyűrűk labirintusában indulnak útnak és igen, a táblák nélkül nagyon könnyű eltévedni. Így már férjével együtt nevet fel, a bár előtt megállva. * - Nem rontana sokat a renomédon, még nem jártál itt elvileg. Sok mindennek a helyét mai napig én is csak hallomásból tudom. Ha nincs ott dolgunk, akkor miért is kellene csukott szemmel oda találnunk? Nem igaz?
* Már hallott társaitól Jack bárjáról, de még nem volt lehetősége megtekintenie. Hosszan tartó gyaloglással eljutnak a bár elé, ami hangos szisszenéssel tárja ki minden báját a párosnak. Hosszan tartó padsorok kígyóznak, amik az igényes elrendezést mellett még a fény dekorációk miatt is hangulatossá teszik a helyet. A színek orgiáját figyelemmel követi, ahogyan a robotkar munkáját is. Jó néhányan vannak a bárban, így nagyjából a kiszolgálást megfigyelheti, nem szokott hozzá a bárokhoz, soha nem volt iszákos típus. Tanilla feszültségét szeretné enyhíteni, az alkoholnál pedig nincs tökéletesebb ellenszer erre. A gátlások feloldásában tökéletes munkát végez, és talán Nilevard vaskalapossága is javulhat egy kis szesz befolyásoltság alatt. * - Viccnek szántam. * Húzza el szolidan a száját, ebből is sejthető, hogy a lány feszengős hangulattal nézett a mai napra, mindenképp hasznos lesz számára egy-két búfelejtő. Az egyik asztalhoz kíséri a párját, majd az itallapról kettő Búfelejtőt kér ki, független Tanilla választásától. * - Túlságosan jól hangzott a pia, hogy ne próbáljuk ki. És talán mindkettőnkre rá férne egy kis kiengedés, mit szólsz? * Ha Tanilla is elfogadja az ajánlatot, felemeli az egyik kitöltött poharat, hogy aztán koccintson a másikkal. Ahogy legurít belőle egy keveset, már érzi is azt az ismert érzést a torkában. Nincs hozzá szokva az alkoholhoz, így már ez is erős volt számára. Az arca meg-meg rándul, hogy azután újra belekóstoljon. Másodjára sem változtat az arcán, de utána elmosolyodik párja felé. * - Még mindig pocsék vagyok ebben... Te látsz valami érdekes italt? * Érdeklődve nézi, ahogyan párja is belemerül az ital választásokba, de utána újra komolyra fordítja a szót. * - Mit szólnál ha kérvényeznénk egy botanikai és egy vírus vizsgálatot lenn a Perdán? Talán ha személyesen mennénk, akkor betudnánk a kívánt mintákat szerezni.
* A már megszokott sziszegéssel tárul ki előttük az ajtó, ami mögött Jack bárja rejtőzik. Kicsit hunyorog az elején a szokatlan színkavalkád miatt. De amint hozzá szokik a szeme az újhoz, máris megkedveli. Más, mint a többi hely a hajón és a robotkarok is lenyűgöző módon vannak kihasználva. Figyeli mozgásukat, és mivel egy ital sem téveszt célt, vagy törne el, még inkább megtetszik neki a hely. Kicsit ellazul, ahogy leülnek s férje már rendel is rögtön. Megnézi ő is ezt a bizonyos italválasztékot és a fantázia nevek, amiket olvas, kicsit. Hát. Megszeppen. * - Nem tudom milyen lehet a másik kettő; de szerintem megkóstolhatnánk. Így névről nem nagyon tudok tippelni. * Mondjuk nem is ért az italokhoz ilyen szinten, szóval bármi lehet. Még az a nyál valami is. A búfelejtés most egyébként is jól jönne, és a viccre szánt válaszát is könnyebben tudják korrigálni, egy kis alkohollal nyakon öntve. * - Egészségünkre! * Koccint férjével és az első italba bele is kóstol. Óvatosan. Érezve illatát és ízét is, majd az első korty le is csusszan. Az ő arcának grimasza már viccesebb, mint a férjéé. Jó ideje nem ivott semmilyen alkoholt, így elszokott az ízektől és hatásuktól. Az arca bizonyosan kipirosodik. * - Nekem még annyira sem megy, mint neked édes. Hűh! * Rendel a másik két italból is egy-egy pohárkával, kóstolónak. Legfeljebb kicsit becsípnek. Bár ha ketten osztoznak egy poháron, csak nem lesz vészes a helyzet. Nyújtózkodik egy nagyot, kicsit kiropogtatja kezeit, mikor Nilevard felveti a saját kutatás lehetőségét. * - Egy próbát megérne, de szükségünk lenne egy összekötőre, aki már jobb viszonyt ápol a helyiek egy részével. Tudod, amíg arra vártam, hogy téged is felébresszenek, olvasgattam. A komplettebb vizsgálatokhoz vérnél többre lenne szükség. Habár. Lehet első körben tényleg csak vérmintát kellene kérnünk. * Lassacskán elkortyolgatja az első pohár italát. Kellemes melegséget érez csak, még semmi mást. Ennyi elég volt ahhoz, hogy ellazuljon kissé és a mosoly ne tűnjön el az arcáról. Eléggé undok volt korábban és annyira utálja, amikor ilyen. De legalább tudja, hogy itt van ez a bár, ahol magához tud venni egy kis lazítót. Na nem fog rászokni. Az esetek többségében elég egy ölelés vagy egy csók férjétől, s máris mehet minden a maga medrében tovább. * - De izgalmas lenne a többiekkel együtt kutatni és megismerni a bolygót. Ha már egyszer eljutottunk ideáig és úgy tűnik, itt is fogunk maradni. Illő lenne jobban körülnézni.
* A környezeti fények megszokható ütemben mozognak, így Nilevard inkább párjával foglalkozik. Nem zavartatja magát az erősebb fények miatt. Pohara lassan ürül csak, nem szokott hozzá az alkohol ízéhez, így nem egyszer megrázza a fejét. * - Nem akarok túl kritikus lenni, de az alkohol nem az én világom. Mit nem adnék egy sörért! Az még kellemes volt! Enyhén kesernyés.. És a citrusos ízesítés még üdítőnek is beillett. Régen kadét társaimmal jártunk egy kocsmába, ahol hatalmas sör választék volt. Ott mindet végig kóstoltuk. Fahéjast, citrus, narancsos fahéjast, oh és még volt a gyömbéres sör... Mondjuk abban pont nem éreztem a gyömbért. * Mosolyodik el, ahogyan vissza emlékezik a múltra, a pír az ő arcára is kiül, és kivételesen nem azért mert zavarban lenne. Nilevard talán nem szokott sok alkoholt inni, de még egy átlagos ember is könnyedén megiszik néhány pohárral probléma nélkül. * - Neked óvatosnak kell lenni az alkohollal, mert abból csak nekem lesz bajom. * Fogja meg a kezét, majd a szemeibe mosolyog. Kényelmesen hátradőlve is eléri a lányt, de hirtelen felindulástól vezérelve inkább mellé húzza a széket, hogy egymás mellett lehessenek. A perdai holdon lévő megbízásra szinte biztos benne, hogy kapnának engedélyt, még ha a flottánál is szolgálnak, ameddig a Dominium érdeke, addig végig gondolnak minden lehetőséget. * - Mondjuk tudnék neked kérvényezni az osztagot, hogy ha szeretnél. A laborban rá tudnál néhány kutatót venni, hogy ők is jöjjenek? Amúgy még megpróbálhatnánk szabályosan is, hogy a perdán felállítanánk egy sátrat, és mindenki saját akaratából kaphatna egy kivizsgálást, és a vér vételekből és egyebekből mi is kamatozhatnánk. * Az új piára néz, majd gyorsan lehúzza a maradékot az előzőből. * - Ha nem haragszol, én még várnék egy kicsit, hogy leülepedjen. * Mosolyodik el újra, majd az alkohol egy kicsit távolabb tolja. Párja kezét megfogja, majd karjával neki dől. * - Egye fene. * Kezébe veszi újra a poharat, majd belekortyol. Nem annyira tömény, mint a másik, de még erre is kirázza a hideg. * - Nem tudom, hogy van-e olyan Perdai, aki elviseli a fajtánkat.
- Ühm, igen. A sört én is jobban szerettem, bár abból a sokféle ízből nem jött be mindegyik. Inkább a sima sör, a gyömbéres. A citromos és a narancsos jött be. Meg néhány bor, a régebbik időkből. * Mereng el a dolgon és újfent megállapítást nyer, hogy a minimálisra korlátozott ivászatban is hasonlóak. Egyikük sem nagy piás. Hirtelen nem érti, Nilevard mire is érti azt, hogy őneki lenne baja abból, ha ő sokat inna? De mielőtt rákérdezhetne, férje megfogja kezeit és elmerülnek egymás szemében. A következő pillanatban pedig már mellette ül férje, így kényelmesen nekidőlhet a karjának, vállára hajthatja fejét. Olyan jó illata van. És annyira szeret így hozzá bújni. Szinte érzi, miként töltődik fel energiájával. Mint egy közös vér és életerő csere. * - Persze hogy tudok kutatókat szerezni, segéderő az van. Még kapnának is az alkalmon. De még így is attól tartok, hogy nem menne könnyedén a vizsgálat. Nem hinném hogy érdekli őket, mi van a vérükben. Sohasem lehet tudni persze. Tudod, odahaza, ha egy vírusnak utána akarnék járni, kevesebb szervezésembe telne és már dolgozhatna agy team az ügyön. Elegendő lenne egy jól felszerelt és őrzött labor a célterület közelében, és három fő az érintettek populációból. Vérvétel, csontvelő és gerincvelői folyadék. Amilyen felszereltséggel dolgozunk manapság, egy darázscsípésnél többet nem éreznének és nem esik baja senkinek. De ez most más. * Nem igen akar most szakmázni. Nilevard bátorságot merít és belekóstol a második italba. Figyeli az arcát és úgy tűnik ez sem nyeri el a tetszésüket. Megpróbálkozik ő is egy korttyal a férje után. * - Uh, nem nyert. De eszembe jutott egy remek ötlet. Főzzünk sört. Nem tudom mondjuk hogy miből lehetne, de ha kitalálnánk, jó kereseti alap lenne. * Mondja ezt olyan hangsúllyal és ábrázattal, hogy egyértelmű legyen: viccel. Halkan el is neveti magát rajta. Talán kicsit már becsíphetett. Egyikük sem azért dolgozik, hogy degeszre tömje a zsebét. Persze a pénz mindig jól jön, főleg ha van hol és mire elkölteni. Értelmes dolgokra. A terrán ez saját házat jelentene, bebútorozva. Saját kis laborral talán, meg persze járművel. Nilevard jó navigátor, és neki is olyan türelemmel magyarázza el a dolgokat, amikkel foglalkozik, hogy akár taníthatna is kedvese. Lenne egy szép kis kertjük is, talán. *
* A gyömbér említésére támogatóan bólogatni kezd, bár ő személy szerint nem annyira érezte, de könnyedén máshol is ihatták. * - Nem tudom, bár kellemes volt, szerintem a kesernyés íz miatt alapból nem lehetett érezni.... Azért szívesen újra megkóstolnám, de ezekre nem hiszem, hogy esélyünk lesz. * Bár látja a lányon, hogy kérdő tekintettel mered rá, de szerencséjére jókor cselekszik. Hosszan megcsókolja, hogy ezzel is elkerülhesse a válasz adást. Tanilla képes minden helyzetből perverz dolgokat kihozni, de természetesen csak munkán kívül. Párjának derekát átkarolja, majd a poharat maga elé húzza. Kellemes melegség tölti el, ahogyan hozzá simulnak. * - Basszus, még énse adnék gerincvelő folyadékot. Ha jól emlékszem az nem termelődik olyan könnyen vissza, így élete végéig érezheti is az egyén nem? * Nem biztos benne, így értetlenség ül ki az arcára. ~ Ez nem is hangzik olyan jól. ~ Merül bele az elképzelésbe, de valahogy nem tudja jobban elképzelni. Ha még bele is mennének akkor is nagy valószínűséggel úgy kerülgetnék őket, mintha fertőző betegek lennének. * - Nem tudom mivel lehetne meggyőzni őket, de mi vagyunk a terület bitorlók, így aligha lehet szavunk rájuk. Még a háború is csak több gondot okozott, mint azt bárki számolta volna. Édes szerelme újra vissza tér az első témára, ami teljesen ki is zökkenti Nilevardot. Meglepetten pillant gyorsan kőrbe. * - Óvatosan az ilyen dolgokkal. Az alkohol készítése szigorúan tilos.... * Egy kis ideig elgondolkozik az említett ötleten, majd újra a szemébe néz. * - Megpróbálhatunk kérvényt beadni rá, de szerintem hasztalan próbálkozás lesz csak. * Legyint végül, de végül újra ki kér két italt, olyan nevűt, amit még ki se tud ejteni. * - Én inkább annak örülnék, ha találnánk egy új CQL lelőhelyet, ami a nevemhez fűződne. Sokat gondolkoztam rajta, hogy újra át kéretem magamat pilótának.
- A kesernyés ízt jobban kedvelem, mint a túl édeset. Mindig is alma párti voltam, mint barack. * Ez talán kicsit elszólás alapú is volt. Igen. Elméje könnyedén fordul szabadabb elszólások felé, főleg ha Nilevard és ő kettesben vannak. Ahogy mondták régen, Freud bólogat a sírjában. Leginkább amiatt lehet, hogy az ő nevelése nem volt annyira szigorú, mint a férjéé és bátrabban próbált ki bizonyos dolgokat. Valamint ismeretei is jóval több rétűek voltak, főleg a régi klasszikus műveltség terén. Hiszen "Szerelmem oly mély és beláthatatlan, akár a tenger: adhatok belőle, nekem csak annál több lesz, egyre több". Ezeket a régi olvasmányokat még egészen fiatalon olvasta. Az ébredés után pedig volt esélye újra éleszteni. S bár szívesen fogadja a csókot, lényegében bárhol és bármikor, mégsem az a túl fűtött és heves nőszemély, hogy mindig csak azon járjon az esze. Az általános illem ellen azért nem vét. * - Nem, dehogy. Az érfonat folyamatosan termeli az agykamrában, naponta olyan, huh, 500-700 millilitert per nap. Ha jól rémlik. Az idegrendszeri rész eléggé bonyolult. De épp ezért lenne fontos tudni, hogy mennyiben különbözőek tőlünk? Egy egészséges embernék meg vannak az alapok, hogy mikből áll össze ez a folyadék. Már azt is tudjuk rég, hogy a különböző eltéréseket mi okozza és miként lehet gyógyítani. Ha azt is meg tudnánk vizsgálni a vérükkel együtt, már többet tudnánk szerintem a betegségeikről. * Itt most elhallgat, mert már megint nagyon szakmázik. * - Meggyőzni csak úgy tudnánk őket ennek a fontosságáról, ha egy jó ideig zavartalan béke lenne közöttünk. Ha elfogadnák, hogy most már mi is itt élünk. Esetleg ha nekik is vannak vizsgálati módszereik, amik szintén veszélytelenek és alkalmazhatnák rajtunk. Talán ha apránként megmutathatnánk egymásnak, mi az, amit tudunk? Esetleg. * Ami az alkoholfőzést és annak tilalmait illeti, már tudja is mi a válasza rá kedvesének. Tudja hogy tilos, és azt is tudja, hogy mihelyst stabilabb lesz a helyzet, valaki meg fogja próbálni. Ezt inkább vicc szintjén említette meg. Kicsit felrázni az orvosi témát.* - CQL lelőhelyet viszont valóban találhatnál kedvesem. Jobbra fordulnának a dolgaink itt, főleg ha a helybéli lakosságtól távol lévő hely lenne az. Amivel nem zavarnánk egymás köreit. Másik várost építeni, vagy a meglévőt fejleszteni vele. Esetleg akkor a többi hajót is megkereshetnénk. Le tudnánk rendesen telepedni. Milyen jó lenne? Egy saját kis ház odalent. Időnként egy-egy hosszabb útra elmenni az űrbe, keresgélni. Nem gondolod? * Voltak már hasonló álmai, ábrándjai. Mert egy új és ismeretlen holdon élni merőben más, mint egy hajó kis kabinjában éldegélni.*
* Csak bólogatni tud a válaszára, nem gyakran látta még gyümölcsöt fogyasztani Tanillát, hát még amióta itt vannak. Azóta biztosan nem, de azt ő maga is tudta, hogy a savanyú gyümölcsök jönnek be a lánynak. Aligha tudja remélni, hogy újra kóstolhatja bármelyiket is. Hisz új bolygó, új gyümölcsök. * - Nem tudom, bár kellemes volt, szerintem a kesernyés íz miatt alapból nem lehetett érezni.... Azért szívesen újra megkóstolnám, de ezekre nem hiszem, hogy esélyünk lesz. * A témán átlendülve már zendül is a magyarázat, Tanilla szokásához híven részletekbe menőleg próbálja férjét belevezetni a kutatási adatokba. Amikor elakad a részletes magyarázat, valahol meg könnyebül. Nem fog hozzá szólni, még az kéne! De még a témába vágóan folytatja, amin már elgondolkozhat Nilevard is. * - Szerintem ez nem olyan könnyen lehetséges. Túlságosan eltérőek a nézeteink, és szerintem az emberek nem szívesen alkalmazkodnak másokhoz. A legtöbb esetben mindig ugyanaz volt... Háborúval oldják meg a nézeteltéréseket... Valahogy az emberiség soha nem tudta elfogadni az összes többi más fajt. Ezért is volt régen a négerekkel gondjuk, vagy éppen a zsidókkal, vagy csak ha egy másik országról beszélünk. Valahogy mindig háborúk törtek ki a világban. A világháborúban a szövetségesek és a tengelyhatalmak álltak egymással szemben. Kezdetben javarészt a tengelyhatalmak győzedelmeskedtek a csatákban, majd 1942-től mind a kelet-európai, mind a csendes-óceáni, mind az afrikai fronton a szövetségesek törtek előre, és végül a tengelyhatalmak teljes vereséget szenvedtek. * Alkalmanként egy mély levegőt vesz, hogy utána folytathassa. Mindig is érdekelte a régi történelem, ezért a főbb törtelmi pontokat kifogástalanul megjegyezte, pontosan az emberiség hibái miatt. Nem áll szándékában újra végig nézni hasonlókat. *
Az európai, ázsiai és afrikai földrészen vívott harcokban közel hetven nemzet vett részt, ennek következtében több mint 73 millióan vesztették életüket, beleértve a megölt civileket és az elesett katonákat is. A háború kitöréséhez nagyban hozzájárult az első világháború után, a Párizs környéki békeszerződésekkel kialakított világpolitikai helyzet. Ezek voltak a versaillesi béke szerződésnél... Sajnos... De.. * Egy újabb mély levegő, és még egy temérdek információ. * A világháborút végigkísérték mindkét tömb részéről a civil lakosság és a hadifoglyok elleni erőszakos cselekmények. A megszállt területeken a hadviselő felek rendre terrorizálták a helyi lakosságot, melyek közül kiemelkednek a japánok által Kínában és Mandzsúriában, a németek által az elfoglalt szovjet területeken és a szovjetek által Kelet-Európában elkövetett visszaélések. A nyugati szövetségesek terrorbombázásokat hajtottak végre Németország és Japán ellen, melyek sokszor rengeteg halálos áldozattal jártak, mint Drezda, Hamburg és Tokió esetében. A világháború végén két atombombát dobtak Japánra, ami több százezer ember szörnyű halálát eredményezte. A világháború során több népirtás is történt, de az áldozatok számát és az elkövetés módszerét illetően kiemelkedik a több millió zsidó származású ember életét követelő holokauszt. A világégés után a győztesek Európában a nürnbergi perben, míg a Távol-Keleten a tokiói perben háborús bűnösnek ítéltek német és japán vezetőket. * Végül a nagy beszédben újra meghúzza italát, de már az arc rándulás kimarad belőle. ~ Talán ez nem is olyan erős. ~ Gyorsan le is rendel belőle még kettőt, hogy reményei szerint, ne legyen túl ittas állapotban fél órán belül. CQL bánya újra szóba kerül, amire csak elmosolyodik, majd megrázza a fejét. * - Nagy valószínűséggel eléggé távolra kellene mennünk, hogy találhassunk egy állandó biztonságos bányát, de az is lehet, hogy a harmadik bolygóra kellene ránézni. Ki tudja, hogy mi található lenn a föld alatt. * Bizony nem csak ez a két hold van, ez már több ember is fontolóra vette, mégsem történt semmi. Talán oka is van? *
* Az ő orvosi előadása után történelmi esszé következik. Vagyis inkább nagy mélységekben merített összeállítás arról, hogy alapjában véve az ember gyarló és gyenge.* - Az emberekkel önmagukban nincs gond, de nagyobb tömegben hajlamosak vagyunk úgy viselkedni, mint a veszett állatok. Ilyenkor nem igazán vagyok büszke a fajomra. Tudod. Ha az állatvilágban egy csoportban egyetlen egy egyed eltérően viselkedik a többitől, ami ráadásul veszélyes is; akkor azt a falka kiveti magából. A csorda is. Aki hülye és erőszakos, annak mennie kell. Az emberek pedig örömmel követik az olyat, aki hülye és erőszakos. Háború nélkül nem tudunk megoldani semmit. * Na jó, ebből elég is volt ennyi. A végén még annyira elkeseredik, hogy seppukut követ el. Inkább iszik még. Inkább tereljék a szót más irányba. A jövő felé leginkább, hiszen még fiatalok és egy új világ terül el; nagyjából a talpuk alatt. Ha úgy vesszük. * - Ezt a felsőbb vezetőség tudja, ha egyáltalán. Minden esetre nem ártana majd utána kérdezni a dolgoknak. Hogyan is állunk most az egésszel? Mert azért a Perda felszínén is történnek biztosan dolgok. Attól, hogy mi nem tudunk róla semmit, gondolom nem csak ülnek a babérjaikon. * Férje öleléséből kis időre kibújik újra s egy nagyot nyújtózik. Majd az erős férfi karokba vissza bújva, ujjai ravasz módon Nilevard combján sétálnak végig. Játékos érdeklődése most még csak az alap huncut viselkedése. Az eddig elfogyasztott alkoholnak aligha van hozzá köze. De mielőtt még férje valami másra gondolhatna és zavarba jönne, tenyerét már kedvese térdén pihenteti meg. * - Egy pár napot azért eltölthetnénk majd kettesben is lent a városban, a szüleid nélkül. Érdekelne az a mozi amit mondtál és megkóstolhatnánk a helyi ízeket. * Azért gyógyszert majd visz magával, mert az ördög nem alszik.* - Majd még rákérdezünk pár dologra, hogy mit lehet és érdemes még odalent megnézni. Hátha tudnak valami kutató munkáról, amiben mi is részt vehetnénk. Mert nem hiszem hogy mindenkinek szólnak rögtön, ha akad valami. Inkább mozgósítják azokat, akik lent vannak. Gondolom.
* A hosszú magyarázat alatt többször is belekóstol italába, hisz gondoskodni kell a kiszáradás ellen. Nilevard talán mélyen szántó gondolatokat is foglalt bele, mégis lehangoló inkább az emberi hozzá állás. Poharát felemelve még néhány kortyot vesz magához, miközben szabad kezével párját öleli magához. * - Sajnos ebbe nincs befolyásunk, foglalkozzunk a mi feladatainkkal, ők pedig majd megoldják az övéjük. De szerintem meg kellene próbálnunk a feltérképezést. Rovarok és növényekből is lehetne gyűjteni, azok is tartalmazzák a fertőzések mintáját, vagyis nem mind... De érted... * Pohara talán hozzá nőtt, mégis már rendeli a következőt, a búfelejtő már a harmadik után, igazán bejön neki. Egy ideig csak újra elgondolkozik rajta, és csak azután folytatja. * - Ha szeretnéd, talán csinálhatnék egy navigációs ponttal ellátott keresést az űrből indíthatnánk, utána egy siklóval mintákat gyűjthetünk. Eléggé magas koncentrációjú helyszíneket tudok felmérni, így akár a vizsgálat hamar sikeres is lehet. * Tanilla el is kezdi a saját akcióját, amire az elején zavarral válaszol csak Nilevard. De végül megáll a lány keze, így fellélegez. Voltak már alkalmak, amikor bőséges zavarában lefagyott a lovagi természettel bíró férfi, de már kezd alakulni a férfi állapota is. Talán Tanillának nem kell hozzá innia, de a lovagnak bőséggel. Így bátorságában a lány fenekére teszi a kezét, és megmarkolja mosolyogva. A pír természetéből adódóan terül szét az arcán. * - Nem lenne ellenemre néhány nap csak veled... Kettesben... * A férfi szemeit a lány arcán mereszti, majd mosolyogva a kebleire terelődik a tekintete. Nem szokott ilyen bátor lenni, de mit várunk, ha ennyit iszik szegény? * - Mit szólnál ha később megpróbálkoznánk átalakítani a kabinunkat? * Vadul megcsókolja a lányt, majd újra rámarkol a fenekére, bár kezében továbbra is ott fityeg a pohár. Mi lelt téged Nilevard? *
* Kissé aggódva figyeli, amint idő közben a közös kis italozásuk kezd átcsapni valami másba. Ugyanis a Búfelejtő hatására, vagy épp más miatt; Nilevard gondolatai igencsak borúsak lesznek. S fejben is kezd kissé borulni, úgy látja. Igaz, lazítást terveztek, vagyis ezt beszélték meg a lőtéri kis gyakorlat után. De úgy tűnik férje kezdi hamar megkedvelni ezt a Búfelejtőt. * - Szerintem botanikus is van, bogarász is, szerintem nem is egy. Elsősorban orvos vagyok, gyógyítok, sebeket látok el. Műtök is. A kutatási vágyam már mellékes és valahogy úgy érzem, most kicsit felesleges vagyok itt. Mintha nem lenne munkám. * Még mindig a bezártság az, ami leginkább zavarja. Bár tudta, hogy milyen is lesz az, amire korábban vállalkozott. A hibernálás azért könnyített a helyzeten, mert ébren tuti nem bírta volna ki az utat. A keresési pontok felállítása viszont jó ötletnek tűnik, úgy tűnik az ital megmozgatta jócskán férje elméjét, mert egyik ötlettel a másik után áll elő. S rendeli is a következő kört. Bár érdeklődő jellegű és kicsit huncut volt a részéről az a kis kezdő szösszenet, férje most hamar és másképp reagál a dologra. A fenekét érő alattomos kis markolás hatására eldönti, hogy vesz "otthonra" egy üveg Búfelejtőt. Mert hiába lett most bátor a férje, ha amúgy igen szem előtt vannak. Ez persze csak bizonyos határig szab neki gátat, az illem tőle sem áll távol. Így jobbnak látja lassacskán távozóra fogni a dolgot. A csók és a tapizás önmagában nem gond és élvezi is, csak nem tudja jelen állapotában kedvese meddig merészkedne el? A hibernálásukat megelőző időkben nem nagyon látta férjét részegen. Pityókásan inkább, de a mostani már kezd kicsit túl mutatni ezen állapotán. Élve neji és orvosi jogával is, megvétózza a következő kört és fizet. Persze csak a csók után, mert azt azért kiélvezi. * - Most is lehetünk kettesben, de az utat inkább mutatom én drága navigátor uram. * Kézen fogva távoznak és próbál kevésbé feltűnő lenni. Ugyanis nem akar gondot abból, hogy kicsit többet ittak, mint illet volna. Derekára húzza férje kezét és egymásba karolva hagyják el a bárt. Feltéve hogy Nilevard is jönni akar. Mondjuk a kettesben maradás eshetősége csábítóbb, mint egy újabb pohár ital. * - Gyere édesem és folytassuk az összebújást. Megmasszírozom a vállad, jó?
* Nilevard bár nem sokat ivott, mégis saját képességeihez képest több volt a kelleténél. nem zavartatja magát a fiatal, bősz mosolyban tőr ki. Párja fenekén tartja továbbra is a kezét, és a távozásra való felszólításra ellenszegül. * - Hova akarunk sietni? Még egy kicsit maradjunk legalább. A kabinhoz, úgyis vissza kell mászni, ahhoz pedig meg kell találni a hajót. * Jegyzi meg, hogy utána magához húzza Tanillát. Ha megengedi a másik, akkor hozzá bújik, majd haját az arcából ki igazítja. Nocsak Nilevard... Úgy látszik az alkohol igazán bátorrá tesz, még a végén ötletet adsz a másik félnek. Lovagiasságod talán még fenn áll, de ha így folytatja, akkor már az is a múlté lesz. A pohár tartalmát még lehúzza, majd felfigyel a masszázs ajánlatára. * - Nem vagyok részeg. * Mondja, amit a részegek szoktak mondani, majd hagyja, hogy a másik fél magával vigye. Azért olyan sokat nem ivott, hogy gondja legyen a járással, így átkarolja Tanillát, és úgy hagyja, hogy a másik fél vezesse. Természetesen szabad kezével meggondolva magát, magához húzza a lányt, majd elkezd a zenére imbolyogni. Ha pedig vevő rá Tanilla, akkor újra hosszasan megcsókolja, míg kezeivel teljesen átkarolja. * - Úgy érzem rossz hatással van rám az alkohol. * Jegyzi meg mosolyogva, de továbbra is karjaiban tartja a másik felet. Kezével újra eligazítja a párja fürtjeit, majd szabadon hagyja, hogy tovább kísérje. Kezei bár szabadok, lefoglalja őket a derekával, és az alkalmankénti kéz tévedéssel. * - A többieket is elhívhatnánk valamikor, egy klubba szórakozni. Biztosan jó lenne a kapitánynak is egy kikapcsolódás. * Követi a lányt, bárhová is vezesse, de alkalmanként buja cselekedetre szánja el magát. Nem volt szokás a férfitól hasonló cselekedet, de úgy látszik az alkohol csökkenti a gátlásait. *
* Talán azért, mert ő kicsit könnyebben el tud lazulni és kikapcsolódni, vagy azért mert Nilevard most kicsit többet ivott, mint egyébként. Ami annyira nem esik nehezére, hiszen nagyon ritkán vesz magához alkoholt. Az eredmény végül is annyi, hogy össze bújnak és ölelkőznek, ringatóznak. Férje keze pedig most merészebben vándorol és olyan helyen is rámarkol, ahol csak intim kettesben szokása. Enged az újabb csóknak és persze átkarolja férjét és hozzá bújik. * - Rendben, maradjunk még. De több pohárka mára nincs. * Szól rá kedvesére és maradnak még, ha olyan a zene is, akkor táncolnak még kicsit. Azért arra figyel, hogy férjecskéje ne dőljön el, mert akkor egyedül nem tudja hazavinni. Az pedig kellemetlen lenne, ha segítséget kellene kérnie. * - Úgy tudom van egy wellnes részleg is a hajón. Elmehetnénk oda holnap. Mit szólsz hozzá? * Egy napos programnak az is remek lenne és a hajó több részét is megismernék. Már csak az a kérdés hozzá, hogy mit öltsön magára? Na de majd ezen későbbi is ráér töprengeni. Az ő kezei is vándorútra indulnak és bekíváncsiskodik Nilevard inge alá, hogy a kockás hasát simogathassa. Bizony, az ő fantáziája is megmozdul ettől a nagy ölelős, smárolós ringatózástól. Nadrágja korcán végigfutnak ujjai és ellenőrzi, hogy még mindig olyan izmos-e férje hátsója, mint eddig? Nos, igen. Izmos és formás. * - Kicsit azért hiányzik a földi élet, de annyira nem rossz itt sem. Csak legyen alkalma az embernek kihasználni. Kíváncsi vagyok rá, hogy odalent mi mindenre lehet még lehetőség? * Akármilyen zene is szóljon, most egy időre összebújnak és ringatóznak kicsit. Ritka alkalom, mert Nilevard lovagias erkölcse nagyban korlátozza az úgymond nyilvános érintkezéseket. Így most külön öröm neki, hogy az alkohol kicsit lazított férjén. Ez a sok szabály neki sem tesz jó, kicsit túl szigorú lehetett most. * - Hmm, tudod mit? A fene vigye el a hajót és ezt az egészet. Igyunk még!
* Kezei derekára csúsznak, majd Tanillával együtt kezd el ringatózni a partketten. A zene kellemes ütemben ver, bár jobban szerette mindig is a kellemes jazz-t és hasonló ritmusos számokat. Talán az ital hatása alatt áll a férfi, mégis kellemesen hosszan megcsókolja a lányt. Ajkaiban elveszik, ahogy próbálja teljesen felfalni. Nem áll szándékában megállni vele, csípőjét könnyeden ringatja a ritmusra, hogy ezzel is izgatottá tegye a másikat. Tanilla keze fenekére siklik, ami bizonyítéka, hogy a hangulat igenis megvan. Így Nilevard rátér a lány nyakára, hosszasan kezdi el falni a nyakát, majd felfelé csókolgatja egészen az ajkáig. * - Mit szeretnél inni még? * Húz egy gonosz mosolyt az arcára, majd folytatja a ringatózást. A számra aligha van szöveg, Dominiumon már az igaz zene hallott, így nem nagyon van esélye rá, hogy kellemes zenét hallgasson. A ritmusra attól még továbbra is megpróbál riszálni, néhol kezei tapogatják feleségét. Ha már így alakult, nem fogja vissza fogni magát. Kíváncsi rá, hogy meddig húzhatja szerelmét. Nilevard újra visszatér az ajkak zamatához, miközben kezeit a fenekét markolásszák. Tanilla mindig is formás egyed volt, így lelkesen tapasztalja meg újra és újra a körvonalait a lánynak. Újra csókban tőr ki a férfi, míg kezeit becsúsztatja a nőstény nadrágjába, hogy szabadon is megmarkolhassa fenekét. Nem zavarja a környezete, hisz ittas. Így bátran veti bele magát, majd hangosan felkacagva távolodik el a lánytól, hogy kezét megfogva a pulthoz húzza. * - Két Búfelejtőt! * Mondja ki az automata rendszernek, majd az lelkesen kezdi el készíteni a két italt, hogy aztán eléjük tolja. A férfi tüzesen méri fel a nőt, mintha még csak először találkoztak volna. Kezébe adja az italt, majd gonosz mosollyal koccint. * - Egészség. * Egy kacsintással próbálja éreztetni szándékát, Tanilla sokkal perverzebb, így csak remélni tudja, hogy rájön mit akar a férfi. *
folyt. Köv. máshol! 
//
