Tény, hogy nem láttam még űrséta közben, de úgy tudom, hogy nem sokszor járt még odakint, ezért hasonlítom a tudását egy kadétéhoz, de amikor kijavít, csak mosolyogva pillantok felé. - Mindjárt be is bizonyíthatja. - itt lesz rá a lehetőség. A ruhát ahogy nézem, valóban fel tudja venni úgy, ahogy kell, de azért rendesen leellenőrzöm, mivel az élete múlik azon, ha hibázik. Azt viszont érzékelem, hogy izgul. Már hogyne izgulna? - Én is izgultam az első űrsétáimon, főleg, amikor először mentem ki egyedül. Ez teljesen normális. - mosolygok rá, majd felkerül a fejemre a sisak és hamarosan már kifelé indulok a légzsilipből, hogy a gravitációra fittyet hányva "sétálhassak" a hatalmas űrben. Odafigyelek White-ra is, így eleinte jelzem, hogy miként mozduljon, de ahogy nézem, van érzéke hozzá, nem lesz gond. Megválaszolom a kérdését, majd én is érdeklődni kezdek tőle, miközben a hajóhoz lebegek, majd elkezdem javítani azt a hibát, amit a rendszer jelzett. - Csodálatos élmény lesz, szerintem ne hagyja ki. - pillantok felé, majd kihúzok néhány vezetéket, majd a hadnagyra tekintek. - Ha már itt van, segítene egy kicsit? Csak fogja meg ezeket és ellenőrizze ezzel a műszerrel, hogy rendben van-e az áramellátás. - adok a kezébe nyolc vezetéket és egy műszert. - Csak érintse a kábel végéhez és kiírja az értéket. - magyarázom. Mutatok is egy példát, kicsit oda kell tartani, majd jelzi a gép, hogy rendben van. Az egyikkel legalább gond lesz, ezért kérem erre a feladatra, és amíg White hadnagy ezzel foglalatoskodik, én kicsit jobban át tudom nézni a kábelek mögött lévő panelt, amiken szintén elvégzek néhány beállítást, de időnként azért a férfire sandítok. Nem nehéz feladat, bízom benne, hogy meg fog tudni bírkózni vele.
Na igen, bizonyítani, mostanában mást sem csinálok csak bizonyítok, másoknak, magamnak... de ez nem Lewis hibája, ahogy az sem belevitt a "rossz"-ba, épp csak idegeskedem egy kissé el ne szúrjam valóban. -Nem leszek egyedül, nincs miért nagyon izgulnom. - Nyugtatom magam is. Végtére is, elég tapasztalt kísérőm akadt, csak nem szállok el a végtelenbe és tovább... az... kellemetlen lenne. Több annál, tehát figyelek a hadnagyra és a tanácsaira. Így esik meg hogy talán nem leszek reménytelen a számára, haladok, épp csak elkalandozom kicsit a Perda felé, mert annyi kell. Nekem legalább is. -Nem szándékoztam, asszonyom. - Legalább is ha semmi nem állja utam és terveim akkor lejutok és alaposan szét nézek, ha van lehetőség valami expedícióra, akkor arra is mennék, bár az függ attól is mikor indul újra az Imperium, de nem baj. Amikor a segítségem kéri, nos... meglep, de közelebb araszolok és szokva a fogást a tárgyakon óvatoskodva elveszem a műszert és a kábelekre is ráfogok. -Igenis. - Nem nagy kérés, annyi hátterem van tudjam is mennyi az annyi ide, bár ennél többet mondjuk nem, avagy apróságokat. Nézegetem is, de hát adja magát a dolog, hogy a hetedik lesz a ludas, de a nyolcadik is jelez. Igaz, az utolsó kritikán aluli, vagy csak nekem tűnik annak. -Hadnagy, ez normális? Már a hibán túl, úgy értem. - Mert a hiba adott, lehet az előző kábellel lévő gond miatt kaptam nagyon más értéket, ám ha más a gond, akkor jobb ha látja. Jobban járt volna egy gépésszel ide látom, de próbálok hasznára lenni, ha már megkért.
Én csak próbálok kedves lenni, de a hadnagy nagyon merevnek tűnik. Hmm, meglátjuk, hogy odakint, ha kiesik a komfortzónájából milyen lesz majd. De persze, abban igaza van, hogy nem lesz egyedül, szavaival mégis megmosolyogtat. - Örülök, hogy bízik bennem. - mert egyértelműen ezért nem izgul, mert tudja, hogy a kísérője bizony tapasztalt űrsétáló. Előre megyek, de azért figyelek rá, jól sejti, nem hagynám, hogy baj történjen, de azért menet közben beszélgethetünk is. A Perda gyönyörű, mindenképpen látnia kell. Én is szeretném majd ismét látni... valamikor. Na, de ha már itt van, akkor befogom, hogy segítsen nekem egy kicsit, utána még bámészkodhat és sétálhat is kedvére, nem fogom azonnal betessékelni. Látom, hogy nehezen szokja az űrruhában a fogást, de megvárom, amíg megszokja és átadom neki a műszert, amivel az áramellátást tudja majd mérni. Egyszerű kütyü, bárki képes használni, így szerintem White-nak se okoz majd problémát. Én a panelokkal foglalatoskodom, miközben olykor rápillantok és amikor megszólít, akkor nézek komolyabban felé, egy amolyan "tessék?" tekintettel. - Hmm, mutassa! - kicsit közelebb megyek hozzá, majd először a hetes kábelnek az értékét nézem. Nem vészes, de a nyolcasé viszont aggasztó. Meglehet, hogy azért gyenge a jel, mert nem jut elég áram a hajó külső védelmi részéhez. - Nem hadnagy, ez nem normális, de megoldom. Átkábelezem, ami ideiglenes megoldás lesz, majd később kiküldök egy csapatot a javított kábellel. Ezt most ki kell szednem, Ön kérem fogja meg és ne eressze el. Nem szeretném, ha űrszemétté válna. - a nyolcas kábel egy részét vágom el és nyújtom át White-nak, melyet elkötök és átalakítok a hetes kábellel együtt, hogy ideiglenesen megoldjam az áramingadozás problémáját. A kábeleken is állítok, így eltart ez némi ideig. - Remélem nem rohan, mert egy húsz percig ez biztosan eltart. Meséljen addig valamit magáról vagy ha nem akar, akkor arról, hogy mit szól a világhoz így 50 év után? Erre számított, amikor hibernálták? - én nagyon nem. Én teljesen más jövőt képztelem el, nem pedig ezt, amiben élnem kell. Mindenesetre én mindezt nem mondom ki, még csak arcomra se ülnek az érzelmek, mivel a munkával foglalkozom, de nőként tudok két felé is figyelni ám. Kíváncsi vagyok a válaszára.
Mi tagadás, nem szokásom lazáskodni, nem is szeretem, mert hajlamosak az emberek nem komolyan venni, holott én a munkám nagyon is komolyan veszem. De azt is, hogy a számok nem hazudnak, a hadnagy tapasztalt, tehát noha ez kisebb kihágás bajom nem lesz mellette. Az más kérdés más téren még nem bízom benne, de ez az én kis paranoid titkom, inkább követem. A kinti látvány egyedi, a megannyi csillag körülöttünk a Perda piciny kis képe a távolban. Ettől függetlenül mivel segítenem kell elengedem a dolgot és próbálok hasznos lenni, noha messze nem vagyok gépész. A kapott eredményt mutatom is, mert véleményem szerint rosszabb mint az átlag rossz de a kapott felelet... átkebelezi? Nekem mindegy, megfogom, persze, tartom is, biccentek, kap egy halk "igenist" majd ácsorgok türelmesen mellette. A folytatás viszont... húsz perc?! Jó tudom egy órányi levegőnk minimum van de ahh... Mondanám az égnek emelem a tekintetem de így csak a semmibe. Magamról? Nem szeretek magamról beszélni, ezt hamar megérzi, mert ahogy folytatja már kevésbé személyes. Bár ez nem igaz, lehet az még személyesebb mint az átlagban magamról. Az egyértelmű a szigor és az ellenőrzés még nagyobb mint volt, Lewis meg hallottam kancellár feleség volt. A volton a hangsúly de nem kívánok más magánügyeivel foglalkozni a pletykákkal még annyira sem, mert a hadnagy közkedvelt téma, tudom, más kérdés ha én bárhol megjelenek csönd lesz. Egy darabig én is hallgatok, talán olybá tűnik kussban kívánom tölteni a fennmaradó időt, de csak rendezem a gondolataim. -Nem számítottam semmire. Amikor befeküdtem a kapszulába lezártam mindent és tudtam ha felébredek azért lesz mert szükség lesz rám. Így is volt. Szokom a változásokat, mint minden volt Alvó, gondolom maga sem volt ezzel másképp. Úgy tudom Ön is az volt. - Nem hazudok csupán abban hogy nem sikerült a teljes lezárás, lévén noha ötven év eltelt nekem egy pillanat volt és pár hónapja vagyok még egyelőre csak érzetre ennyire magam. Senkit sem ismerek, mindenki mentalitása másabb, néha a használt szavak is, ott a Perda is. Kicsit... sok. De luxus lenne kimutatni, megbirkózom én ezzel, ahogy mindenki. Mégis ha beszélgetni akar a hadnagy jobb lenne Ő beszélne, tehát jobban járok ha én kérdezgetem, más kérdés leszoktam erről. -Mindig is vonzotta a gépészet vagy van érzéke hozzá és elmélyítette? - A kettő persze nem zárja ki egymást, de én próbálok semlegesebbet kérdezni, lévén nem szeretek személyeskedni, de ezt nem vetem a szemére, nincs okom rá egyelőre.
