Még csak néhány nap telt el azóta, hogy William aláírta a válási papírokat, én pedig elköltözhettem tőle. Hatalmas kő gördült le a szívemről, bár nem teljes a nyugalmam. Mélyen belül félek, hogy mi van akkor, ha ismét visszaszerez? Szükségem van egy baráti beszélgetésre, szükségem van Ravenre, így üzentem neki tegnap este, hogy ma délelőtt a wellness részlegen várom. Én érkezem meg hamarabb, így helyet foglalok az egyik fotelben és a mellettem lévő asztalra teszem le a bal kezemben lévő poharat, míg a jobbomban lévőből lassan kortyolgatom a kávém. Természetesen az asztalon pihenő a barátosnémra vár. Finom édes, ahogy szereti! A PDA-mat is előveszem és időnként felpillantok, hogy látom-e a nő közeledő alakját, a kávém pedig szépen lassan fogyogat. Ha kiszúr, akkor normális állapotomban láthat, nincs több sérülés, nincsenek kisírt szemek. Egy fekete nadrág van egyébként rajtam, fehér pólóval, csak lazán, hiszen alatta a bikinim található. Tervezek úszni és szaunázni is, a lényeg, hogy végre pihenjek, William árnyéka nélkül. Bár kissé paranoiás lettem, így időnként még mindig úgy érzem, mintha figyelne, de bízom benne, hogy ez az érzés változni fog. Még túl kevés idő telt el azóta, hogy megszabadultam tőle.
Utolsó poszt ☽Pént. Aug. 07, 2020 6:07 pm Következő oldal☽
Barinő –
wellness, csicsergés
*Ma ünnepelünk! Pedig akkor kellett volna amikor Sam elköltözött McG-től, és lelkiismeret furdalásom is van amiért nem voltam ott. Szívesen cipeltem volna a holmijait, már csak azért is, hogy ha képletesen is de megpöcköljem a kancellár orrát. A lényeg, hogy megérte minden amit tettem, még ha csekély részem is volt benne. Hagytam Samet nyugodtan pihenni, regenerálódni, belakni az ideiglenes otthonát és vártam, hogy majd ő szól, hogy készen áll mindenféle szociális kontaktra. Oké, wellnessre nem számítottam, de mindig benne vagyok egy kis ejtőzésben és pancsolásban. Elég nehezen keltem fel, Bruce nem volt otthon, egyedül abban a nagy és kényelmes ágyban elég könnyű lustálkodni, mégis sikerült jólfésülten és mosolygósan megérkeznem. A fürdőruhámra rávettem egy fekete nacit, hosszú szárú csizmát húztam és a Samtől a franc tudja mikor elcsent pólót öltöttem magamra. Elfelejtettem visszaadni, már arra sem emlékszem mikor viseltem utoljára, de nem is hiányzott neki. A biztonság kedvéért – baráti beszélgetésre van szüksége – magamhoz vettem a telitöltött termoszomat, zsebre vágtam a pda-t és százkarátos vigyorral ékesítve magam mentem végig a folyosókon, hogy végül sarok kopogással tipegjek be a wellnes részleg pihenőjébe. * -Hej csajszi! Jól nézel ki! *És tényleg jól néz ki, nyoma sincs árulkodó foltoknak, duzzanatoknak, elsírt könnyeknek. Lehajolok hozzá, vagy ha feláll akkor úgy ölelem meg és még egy puszit is nyomok az arcára, picit megropogtatom a csontjait ahogy anyám szokta régen az enyémet. Majd leülök ha elengedjük egymást és a termoszt is akkor koppantom az asztalra a rám váró pohár mellé. Mivel van másik pohár, feltételezem, hogy az enyém és hálásan mosolyogós pillantást vetek Samre. * -Nekem hoztad? Cuki vagy!....hhmmmmmkávé, édes. Fasza! *Beleszagolva is érezni, hogy olyan édes, az ajkaim össze fognak ragadni tőle, de én így szeretem. *
Szükségem volt erre a pár nap nyugalomra, amikor ténylegesen magam akartam lenni. Sok minden történt és félek, hogy lesz ennek még böjtje, de most nem akarok ezen gondolkodni. Végre ismét találkozhatunk Ravennel és bőven van miről beszélnünk. De a lényeg, hogy együtt legyünk. Türelmesen várok rá, amíg megérkezik, de még mielőtt látnám barátosném alakját, már hallom is a jól ismert kopogást, melyhez nemsokára a mozgás is társul. Ajkaim széles mosolyra húzódnak, majd felkelek, teszek pár lépést a lány felé és magamhoz is ölelem. Ő is kap egy cuppanós puszit, ez csak természetes. - Te is! - eleresztem, majd végignézek rajta. - Hé! Ez az én pólóm! - szemöldököm feljebb szalad. - Mikor is csórtad el és én miért nem tudok róla? - vigyorgok rá, mintha minden olyan lenne, mint régen. Legalább némi időre engedjük meg magunknak ezt a kis hazugságot, hogy ez így is van. Pedig az igazság az, hogy minden megváltozott. Én is leülök, majd a termosz láttán már csak szemeimet forgatom meg kissé. Ma nem tervezek inni, főleg nem berúgni, így jobb lesz kerülnöm. Marad tehát a maradék kávém elfogyasztása. - Ki másnak hoztam volna? És édes bizony, ahogy szereted! - végül ujjammal a termosz felé mutatok. - Azt hiszem, hogy azt feleslegesen hoztad. Nekem nincs rá szükségem. Tényleg! Jól vagyok! - bizonygatom. Talán túlságosan is. Az elején szörnyű volt Williammel, de a vége felé már nem bántott, már... másabb lett, de ez nem volt elég ahhoz, hogy ne akarjak elválni tőle. Számára kellemetlen időszak jön, hiszen ott van a Társ-Vezető is a Családügyi Hivatal élén... Végre a Kancellária helyesen cselekszik.
Utolsó poszt ☽Pént. Aug. 07, 2020 8:05 pm Következő oldal☽
Barinő –
wellness, csicsergés
*Sam már talán sosem lesz olyan mint régen, és ez érthető. Ki tudja miről fog épp eszébe jutni az a barom állat, de most mosolyog és láthatóan az összes gondránca kisimult. Gyanítom a következőket majd én vésem a homlokára, de egyelőre iszunk és mulatunk. A pólóját már el is felejtettem, szinte olyan mintha már az enyém lenne, de amikor megemlíti eszembe jut. Tényleg, elcsórtam, de fogalmam sincs mikor. Szabad kezemmel összecsippentem az anyagot, úgy húzom el picit a testemtől egy pillanatra.* -Ja eeeez?! Ja, igen a tiéd. Nem tudom….hát csajszi! *Teszem kezem a csípőmre és fejemet oldalra hajtva kacsintok rá.* -Azért nem tudsz róla, mert elcsórtam. Ha tudnál róla, nem lett volna csórás. *Világos, nem? Olyan képet is vágok hozzá mielőtt elnevetném magam. Némi nosztalgikus hangulat csempészi be magát kettőnk közé és ez rohadt jó. Ledobom magam a nekem foglalt fotelba, a termosz a kávé mellé kerül, konkrétan lecserélem aztán az itókámat az édes, észhez térítő nedűre. * -Imádlak! Kicsit elaludtam abban a nagy ágyban, eléggé vendégmarasztaló hatása van. *Bár nem látszik rajtam, de agyilag még kába vagyok. Sam bizonygatására, hogy tényleg jól van, félszemmel nézek felé…csak a szemeibe, mert minden más meggyógyult, de a lelke még nem és az ott bújik meg a tekintete mögött. Nem nézem hosszan, de eléggé veséig kukkantok le, aztán bólintok.* -Oké szivi, ha te mondod. Akkor ma kávézunk, ébredezünk, pancsolunk. Női nap lesz, szépülni is fogunk, bár rajtunk már nincs mit szépíteni, de vigyázni nem árt. *Mosolygok rá a végén és belekortyolok a kévámba, ami már iható hőmérsékletű és tényleg olyan édes, hogy félő, nem tudom majd kinyitni a számat, mert összeragad. Bár ilyen még nem fordult velem elő. * -Na és, mi a mai program sorrend?
A mai napit esküszöm nem tűnt fel, hogy ez a felső eltűnt a szekrényemből, de most, hogy Raven-en látom! Egyébként nem haragszom rá ez miatt, olyan, mintha a testvérem lenne, így ami az enyém, az az övé is, nyugodtan hordhatja bármelyik cuccomat, ha akarja. - Igaz-igaz. De tartsd meg nyugodtan, rajtad jobban áll! - és ezzel én tovább is lépek a póló-témán. Hoztam kávét is, az mindig jól jön, főleg a finom, édes. Az enyém is az, bár nem annyira, mint a kedves barátosnémé. - Ezek szerint már megszoktad, hogy a Dominiumon élsz. Nekem még mindig nagyon furcsa... Üres nélküled az Imperium és már Edgar sincs ott... - elhúzom picit a számat. Bár Malinorral nem beszélgettem túl sokat, azért észrevehető, hogy a jóképű tiszt már nincs a folyosókon, de barátnőm hiánya a legrosszabb. Amikor elsétálok a régi kabinja előtt is mindig eszembe jut, de tudom-tudom, ezen túl kell lépnem. Az expedíció nem éppen úgy alakult, ahogy szerettük volna. És valahogy Nikolai-al is eltávolodtunk, pedig úgy volt, hogy beszélünk majd. Minden annyira más lett és már én se érzem igazán otthon magam a hajón. De ez van, minden reggel fel kell kelni, megrázni magunkat és folytatni tovább. - Pontosan ezt terveztem, és ennyit. Nincs konkrét program tervem, amihez igazodnunk kéne. Oda megyünk, ahova szeretnénk, mit szólsz? - minek terveztem volna el az egész napunkat? Legalább most ne kelljen semmi kötelezőhöz se igazodnunk. - De azért szívesen úsznék egyet, ha megittuk a kávét. - na jó, na jó, aprócska terveim azért akadnak. - Bruce hogy viseli, hogy a Dominiumon vagy? Ő is áthelyezteti magát oda vagy marad az Imperiumon? - tudom, hogy ez anno kérdéses volt és kíváncsi vagyok, hogy azóta mire jutottak. Bruce marad vagy sem? Ha marad, akkor természetesen figyelek és vigyázok majd rá - csak a háttérből, hogy a büszkesége ne sérüljön -, de ha nem... talán Ravennek jobb lenne. Nem lenne egyedül.
Utolsó poszt ☽Pént. Aug. 14, 2020 7:17 am Következő oldal☽
Barinő –
wellness, csicsergés
*Szélesen elmosolyodom a szavain, bár így már nem is olyan izgalmas, hogy rajtam van a pólója, addig volt, míg elloptam. De azért megtartom, vagy egyszer visszalopom a helyére, már csak a hecc kedvéért, hogy észreveszi-e. A kávé pont annyira édes, mint ahogy szeretem, csak az ereje hibádzik, de majd legközelebb meghívom Sammyt egy olyan kávéra, mint amilyet Tersontól kicsikartam. Bár jobb lett volna egy saját kávéautomata, de aki a kicsit nem becsüli ugye…* -Amikor az Imperium dokkolt, akkor is a Domin laktunk, nem szokatlan. Inkább az, hogy Bruce nincs mellettem amikor úton van és nem mehetek oda hozzád bármikor, amikor eszembe jut. *Igen, ez hiányzik nekem is, és mondhatnám azt, hogy úgyis annyi dolgom van, hogy fel sem tűnik, de ezzel magamnak is hazudnék. * -Majd itt csapunk pár görbe, csajos estét míg itt vagy, és egyet az utolsón, mielőtt újra elindultok az Imperiummal. Aztán egy hazajövős bulit amikor visszajöttök. *Próbálom lelkesíteni, mert látom rajta, hogy hiába vált el McG-től, ez a változás nem jött jókor. Semmikor nem lett volna jó, de pont most végképp nem. Ezzel pedig magamat is lelkesíteném, ha kielégítő hatást érnék el, de be kell vallanom, ezegyszer nem tudom kidumálni a helyzetet. Hogy mi a program amit eltervezett, csak azért kérdezem meg, hogy eltereljem a témát, de ha már benne vagyunk…* -Jól hangzik csajszi! Szabadon amit csak megkívánunk. Én részemről egy pezsgőfürdőre is beneveznék. Tudod olyanra ami így masszírozza a habtestemet. *S tekergetem kicsit magam, hogy szemléltessem az élvezetet amit a pezsgőfürdő nyújt. Aztán lenyúlom a poharat az asztalról és a kávé több mint felét elpusztítom. * -Bruce úgy élte meg az egészet, mintha száműzték volna a Perdára. Nehéz volt megmagyaráznom neki, hogy nem kell kiköltöznie az Imperiumról. De végül győzött a tágasabb kabin és az is, hogy nem kell az út alatt néznie a polcon lévő koponyát. Ja, és belelkesítettem azzal, hogy leárnyékolhatja a kabint és csinálhat titkos rekeszt is, úgy mint az Impen. Egyelőre marad ott, nem kérte át magát a Dominiumra. Így legalább indokunk is van arra, miért nincs még gyerek. *Na nem mintha több haladékot kaptunk volna, legalábbis hivatalosan. * -És te? Amíg itt vagy marad egy vendégkabin? *Denisovra egyelőre nem kérdezek rá, elég volt most a hiányérzetből és a megváltozott dolgokból. Míg válaszol, én már neki is állok, hogy levegyem a csini cipőm, lassan készülve a pancsira.*
Amikor William felesége voltam, én is hozzájutottam extrább kávéhoz is, de most már ez nincs így, mégse bánom. Nekem nem kell a luxus, csak a nyugalom és az, hogy megszabaduljak a kancellártól. Ez bár sikerült, vajon végérvényesen? Egyelőre nem ringatom magam hiú reményekbe. - Na igen, ti mindig együtt voltatok, elhiszem, hogy furcsa. - sóhajtok fel kissé. Mondjuk nem értem igazán, hogy az expedíción miért tagadta meg a parancsot, miért nem tette azt, amit kellett. Nem hiszem, hogy ez volt a célja. Nem voltam mellette, hiszen más feladatot kaptam, de basszus, ennek nem így kellett volna történnie! - Jó! Majd idővel megszokjuk a helyzetet, csak furcsa lesz eleinte. - hiszen Raven már akkor is az Imperiumon volt, amikor én még aludtam... De miután felébredtem és a hajóra kerültem nos, elég hamar egymásra találtunk. Én szerintem elveszettebb leszek nélküle, mint Ő nélkülem. - Mmm, pezsgőfürdő! Remekül hangzik! - talán kicsit feszültebb vagyok, mint amilyen régen voltam, nem tudom még úgy elengedni magam, de Raven jól érzi, William hatással volt rám és sajnos nem pozitív irányba. De majd rendbe jövök, nem hagyhatom, hogy tönkretegyen, főleg, hogy már nem is a férjem. Mégis, mintha még mindig hatással lenne rám... - Sejtettem, hogy neki ez fájó pont volt. Sajnálom szegény, de nyugi, vigyázok majd a férjedre. - mosolyodom el, de a koponya említése is bár vicces, nem megy szélesebbre a mosoly. Egyelőre ennyire telik, de próbálkozom ám. A gyerek témára viszont mégis csak elkomolyodom, mivel tisztában vagyok a helyzetükkel és basszus, mennyire önző vagyok? Ravennek se könnyű, főleg, hogyha kiderül a csalásuk. - Szerinted mennyi időtök van még? - basszus, nem kéne ezt a témát szóba hoznom, egyáltalán nem lenne szabad, de... muszáj előre terveznünk és kitalálnunk valamit, felkészülni az esetleges bajra. Mert idővel produkálniuk kell, és sejtem, hogy sehogy se próbálkoznak ezzel. Hogy is tehetnék. - Igen. William nem vette el a belépési engedélyemet a lakosztályához, de eszem ágában sincs nála aludni vagy visszatérni oda. - a hideg is kiráz a gondolattól is. Picit meg is rázkódom... Mondjuk nem értettem a kancellár tettét, de Ő tudja. Hátha egyszer még jól jön... - Na, mehetünk? Mivel kezdjünk? Úszás vagy pezsgőfürdő? A szauna jó lesz ezek után. - kérdezek rá kíváncsian, felkelve a székből. A kávém maradékát eltüntetem, majd megindulok befelé a wellness részlegen. Mozgásom viszont nem olyan laza, mint amilyen régen volt, sokkal katonásabb, feszültebb... De ez most fel se tűnik. Tényleg idő kell, amíg visszatalálok régi önmagamhoz.
Utolsó poszt ☽Vas. Aug. 30, 2020 6:44 pm Következő oldal☽
Barinő –
wellness, csicsergés
*Értem én miről beszél Sam és a saját bőrömön is tapasztalom. Nekem sem könnyű, de sosem voltam az a fajta, aki napokig vagy hetekig gyötrődik a történteken és magába fordulva szenved. Abból úgy sem lesz semmi, csak elvesztegetek egy csomó időt. Én már aznap, az ítélet kihirdetése után azon agyaltam, milyen előnyei lesznek ennek, a hátrányokat meg félretettem. Persze a hátrányok érintenek érzékenyebben, például Sam távolléte. * -Nem megszokjuk, hanem megoldjuk. *Emelem a kávéspoharat felé koccintásra, igyunk a jövőre meg arra, hogy semmi nem tántoríthat el minket. Mi túlélők vagyunk baszki! * -Ugye?! Te is szereted mikor csiklandoz? *Emelgetem meg a szemöldökeimet viccesen és fülig vigyorra húzom a számat. Látom rajta, hogy próbál jókedvű lenni, de nagyon nem tart még ott, muszáj kibillentenem ebből az állapotból, bár most már nem annyira búskomor, mint legutóbb. A hangulatra pedig a legjobb orvosság Raven Moor. Bruce-nál is sikerült, és hiszem, hogy lesz az még jobb is, csak az első utat, távollétet kell letudni. Utána már nem lesz olyan szar. Mindig az első megpróbáltatás a rossz. Sam kérdésére vállat vonok, sosem számoltam az időnket, sem a megoldáson nem agyaltam, mert a megoldás az lenne, hogy teherbe esek, de nem szeretek esni. Másrészt ahhoz olyan pasi is kellene, de elég válogatós vagyok ezen a téren. Végül pedig, nem igazán érzem úgy, hogy anyának való vagyok.* -Nem tudom. Két év? Addig talán sikerül megváltoztatni a törvényt. Én azon leszek. Vagy…*Nézek rá jelentőségteljesen, de nem tudom érti-e. Ha minden kötél szakad és nincs más lehetőség, családot egyesítek. Kérdés persze akkor milyen formán sikerül. Lehet, hogy addigra Alec-ot is sikerül már visszahozni a Városba, a köztudatba. Távoli még nagyon ez a téma, inkább arról érdeklődöm, hogy Sammy hogyan tölti a szabadságát a Dominiumon, de persze sejtem, hogy vendégkabinban. Arra viszont nem számítok, amit a megmaradt jogosultságairól mond. Eltátom a számat.* -Vááááóóóó! Megtartotta a jogosultságodat? Ez tudod te mit jelent? Baszki! Terveim vannak Sammy! *Közlöm vele miután kicsodálkoztam maga, s már azon agyalok, hogyan jutunk be McG lakosztályába. Azt nem nehéz elérni, hogy ne legyen otthon, de a kis lakótárs.* -Meg van még neki az őrültje? *Kérdezem, miközben már felállok én is, hogy induljunk. * -Ebben a sorrendben jó lesz. *Mosolygok rá, mert persze sejtem én, hogy ki lesz borulva a terveimtől, de még nem tud mindent. Megvárom míg megissza a kávéját, addig lehajtom én is az enyémet, kapom fel a cuccomat. * -Van egy hírem, amitől be fogsz pisilni. Előbb is elmondtam volna már, de…fontosabb volt, hogy McG kikerüljön a képből. *Nézek rá somolyogva, abban a tudatban, hogy a rendelkezésemre álló program, minden kamerát és lehallgatót kiküszöböl. Sam készülődése, mozdulatai csak lopva marnak a lelkembe. Talán sosem lesz már olyan mint régen, de azon leszek, hogy olyan se legyen mint most. Jobb lesz, sokkal jobb és erősebb. Belekarolok mikor elindulunk, nem győzöm kivárni, hogy visszakérdezzen, vadul vigyorgok. Annyira vártam már az alkalmat, hogy elmondhassam.*
Én képtelen vagyok olyan pozitívan látni a dolgokat, mint Raven. Erősebb nálam, ebben biztos vagyok, hiába próbálok én lenni a kemény lány. De szavaira elmosolyodom, majd felemelem én is a kávés poharamat. - Igen, megoldjuk! - biccentek. Valahogy muszáj lesz. Ez a lány mindig képes rá, hogy erőt adjon nekem, bár fogalmam sincs, hogy csinálja, de imádom érte. Mindig helyre tesz. Szükségem is van most erre a napra, vele. - Na ná! Ki ne szeretné? - most már szélesebb lesz azért az a mosoly, ahogy a pezsgőfürdős élmények jutnak eszembe. Nem volt olyan rengeteg, de határozottan szeretek eldőlni a medencében és élvezni, ahogy végigmasszírozza a testemet. Ma is ez a terv. De nem kerülhetünk el bizonyos témákat, még akkor se, hogyha azok nem kellemesek. Ravenék számára is jár az idő, bár meglep a két évvel, amit mond. Soknak tűnik. Tényleg lenne még annyi? - Szerintem annál kevesebb van... De mi ez a vagy? - oké, nem esik ám le, szóval tessék csak kifejteni. Ez után mesélek csak a beléptető kártyámról, amelyen a jogosultság még mindig megvan. Tudnám használni, be tudnék menni William lakosztályába, de akar a fene! Én ugyan vissza nem megyek oda! De a francba is, tudhattam volna, hogy Raven lehetőséget lát majd a dologba. - Nem-nem! Én nem megyek vissza oda és a beléptetőmet se kapod meg. Tudná, hogy én voltam, mégha meg is hackeled... szerintem rájönne. Ne csináld ezt velem Raven! - vágok egy kétségbeesett pofát, hogy még csak az hiányzik, hogy bajba sodorjon a kancellárnál most, hogy végre megszabadultam tőle. - Persze, hogy meg van. - elhúzom a számat is, majd felkelek magam is és indulunk befelé. Akkor legyen ilyen sorrendben, ússzunk egy kicsit, aztán majd pihenhetünk. Az öltöző felé vesszük az irányt, egymásba karolva, de összeszalad némileg a szemöldököm a lány szavaira. - Hmm, na mesélj! - sejtem, hogy miért mer ilyen nyíltan beszélni, közel is vagyunk egymáshoz, tehát fülelek, az öltözőbe pedig csak lazán elkezdek vetkőzni. A fekete bikinim rajtam van, így csak leveszem magamról a ruhákat, bezárom őket az egyik szekrénybe, majd ha Raven is kész lesz, akkor irány az úszómedence. Addig talán kiderül, hogy mi ez a hatalmas hír, mert felcsigáz, ez egyértelmű.
Utolsó poszt ☽Szer. Szept. 30, 2020 7:37 am Következő oldal☽
Barinő –
wellness, csicsergés
*Az első lépés meg is volt a kávé emelgetésével és Sammy biztatásával. Azóta, hogy belekerült McG szinte kibogozhatatlan hálójába és jó ideig benne is vergődött, gyakran én is elkeseredtem és bele tudtam volna verni az öklömet a falba tehetetlenségemben, és mikor láttam hogy megkínozta…de az nem lett volna megoldás, és rosszabb lett volna neki, ha rajtam is azt látja, hogy nincs kiút. Az összes optimizmusom neki szólt, hogy felrázzam és erőt adjak neki magamból. Azért is jó, hogy most idejöttünk, mert annyi minden van az életben amit élvezhet, amibe beleburkolózhat, ami…meggyógyítja a lelkét, és a wellness az élet egyik szépsége. * -Terson. Na ő biztosan utálná. *Vágom rá csípőből a választ a kérdésére nevetve és igazán az sem szegi a kedvemet, mikor felhozza a gyorsan pergő időt, ami még a kötelező terhesség és köztem áll. Vagyis sajnos nem áll, hanem rohamléptekben halad. * -Mondom nem számoltam. Amúgy sem lényeges. A vagy? Megdöntöm a kancelláriát, vagy csak változtattatok a törvényen. Vagy még nem tudom. Sosem gondolkodom távoli dolgokon, mindig a jelen fontos. *Minek agyaljak rajta? Csak felidegesíteném magam, az meg nem hiányzik. Ráérek akkor körmöt rágni, mikor megkapom a felszólítást…vagy kicsivel előtte, ha még érvényes a törvény. Az én időmnél sokkal jobban érdekel Sammy jogosultsága McG lakosztályába való belépéshez, de erős a gyanúm, hogy semmivel sem tudom rábeszélni, hogy segítsen, meghackelni meg nem akarom. * -És ha csak én mennék? Nem fog rájönni! Eskü! Nem bízol bennem? Tudod te mit találhatnánk ott? Ellene! *Még nem adom fel azért, hátha sikerül rábeszélnem, de ha nagyon nem megy, nem erőszakolom tovább. Csak egy kis motiváció.* -És mindig ott van? Nem szokott sehova sem menni? *A másik terv, hogy a kis őrültjétől szerzem meg a belépési jogosultságát, az persze nehezebb dió, de szerzek segítséget is ha kell. Sammy közben elindul és sántítva tipegek utána, mert közben az egyik cipőmet már levettem, a másik a kezemben van. Minden további tervem Sammy válaszától függ, de remélem az az őrült akárki is néha elmegy onnan…csak nincs odabilincselve az asztalhoz, bár ezt is kinézném McG-ből. A pda-mat eltéve karolok bele barátnőmbe és igyekszünk az öltözőbe, ahol nem is nagyon kell öltözni sem vetkőzni, tekintve, hogy a fürdőruhám a ruhám alatt van, készültem. Nem is annak észvesztő különlegessége fogja Sammy-t meglepni, hanem az amit mondani akarok neki. Régóta esedékes, de ahogy korábban a JL-es sztori sem ment simán egyből, ez sem. Az öltözőben lekapom magamról a ruháimat és elzárom, de a pda marad nálam. Megállok Sammy előtt, hogy megcsodálja a két részes fürdőrucim mértéktelen humorát, majd bedobom a bombát. * -A hír az, és persze továbbra is titok marad, hogy…megtaláltam a tesómat. *A rövid szünet után, noha a jelzavaró program továbbra is akadálytalanul fut, még a hangomat is lehalkítom. Aztán várom a bomba becsapódását. Mégsem ez a legnagyobb hír, hanem az, hogy ezek után én fogom Sammy segítségét kérni. *
Tényleg szükségem van erre a napra, nem csak a hely miatt, ahol lazíthatok végre, hanem Raven miatt is. Rá van szükségem, de ezt tudja jól. Nagyon jó barátom lett, amióta felébresztettek és nélküle tudom, hogy nem lennék képes erős maradni. De mindig képes arra, hogy mosolyt csaljon az arcomra, mint például most, amikor Terson kancellárt említi. - Nem tudhatjuk, hogy milyen a magánéletben. - én nekem legalábbis fogalmam sincs róla, bár tény, elképzelnem nem egyszerű azt a kancellárt a pezsgőfürdőben. Nem úgy, mint Williamet, aki bizony tényleg szereti a kényelmes dolgokat. De nem akarok ismét rá gondolni, hiába lett az a férfi az életem része, bár nem szép tőlem az se, hogy Ravent faggatom a gyermekvállalásról. Mégis... nem dughatjuk homokba a fejünket. - Jó, akkor maradjunk a jelenben, bár ezek a meredek tervek tetszenek. - mutatok felé, bár nem hiszem, hogy képes lennénk arra, hogy ezen a törvényen változtassunk. Bár most, hogy itt van a Perda is... Szerintem az emberek életszínvonala is megváltozna a holdon, talán megnőne a gyermekvállalási kedv is és a kötelező házasságok helyett a házassági is, ha magunk választhatnánk és nem kényszerítenének bele minket bizonyos idő után az esküvőbe. Már megint ezen kattogok, borzasztó. De inkább ennél a témánál maradnánk, mert a William lakosztályába való betörés baromira ijesztően hangzik a számomra. Örülök neki, hogy végre már nem kell ott élnem, erre Raven... Néha úgy érzem, hogy szüksége van a folyamatos adrenalinra a szervezetében. - De, bízom bennem, de... még korai lenne egyébként is. Még csak nemrég váltunk el, feltűnő is lenne a dolog. Adj egy kis időt, átgondolom, jó? - ne akarjon mindent rögtön. - És nekem az is bőven elég, hogy elválhattam tőle. - én ennyiben hagynám akár a dolgot, nem kell a bosszú, mert tudom, hogy Will, ha rájönne, még jobban megszívhatnánk. Theo viszont... kérdéses. - Egy külön ajtón át lehetett eljutni hozzá, de ritkán láttam a lakosztályban és még nála se voltam soha, így... nem tudom. Ha nem él bezárkózva, akkor lehet, hogy van egy másik bejárat is hozzá, amin közlekedik. - ezt lehet, hogy kideríthetnénk, bár nem lenne egyszerű, de Theo könnyen felismerhető, így a kamerafelvételeken is. Az öltözők felé folytatjuk a kávézás után az utunkat, ahol hamar megszabadulunk a ruháinktól, melyek alatt ott vannak a fürdőruhák. A bikinik, pontosabban. Raven-én viszont nézek egyet. Nem szoktam így megbámulni, de... - Azta csajszi, te aztán nem aprózod el! Meg se kérdezem, hogy hol lehet ilyesmit ma még beszerezni. - vigyorodom el, mert ez... hát ez nagyon durva. Egyébként nagyon nem az én stílusom, de a barátnőmhöz passzol. Amit viszont ez után mond, arra nem számítok. A vigyor helyét átveszi a döbbenet. A jelzavaró tudom, hogy működik, de... néhány másodperc néma csend, hullaszag nélkül, majd apró pislogások. - Tessék? Meg... megtaláltad a testvéred? Miről beszélsz? Hogyan és...? - megrázom a fejem. - Na jó, akkor kezdd az elején és mindent mesélj el! Úgy érzem, hogy már megint nagyon le vagyok maradva. - de ideje, hogy felzárkózzam. Kíváncsi vagyok, ez csak természetes és mindenféle búvalbaszott érzés most tova röppen a hír hallatán.
Utolsó poszt ☽Kedd Nov. 10, 2020 7:00 am Következő oldal☽
Barinő –
wellness, csicsergés
-Ami késik nem múlik Sam! *Ez az egyetlen mondat néha képes másokra a frászt hozni, de persze csak akkor ha én mondom, mert ez azt jelzi, hogy Tersonra fogok mozdulni, és akkor nem állok meg a magánéletnél, vagy a hivatalosnál. Mindent tudni akarok. Tudni fogom, hogy az utóbbi felvetésem a fürdő Terson általi utálásáról, helytálló-e, de azt is, hogy hogy issza a kávét és milyen stratégiát vet be legközelebb az ellenállók ellen. A jövő tervei ebben merülnek ki nálam, az már nem játszik, hogy mikor és hogyan lesz gyerekem. Teljességgel felesleges ezen tépelődnöm és nem is akarok. Persze az lenne az ideális, ha valakivel összeállnék és így Bruce-nak is biztosítanék alibit, de _nem akarok anyuka lenni_! * -Volt már olyan, hogy egy tervem nem volt meredek? *Kérdezek vissza vigyorogva, bár Sammy annyira nem jártas a terveimben, eleddig kihagytam a legtöbb akcióból, volt baja éppen elég. De most, hogy megszabadult McG-től, fellélegezhet és bedobható a mélyvízbe. szimbolikusan és nem sokára valósan is. Mindehhez az kell, hogy végleg eltávolítsuk McG-t, az egész kancelláriát, de a Családügyi kancellár másnak is útban van, így kell a segítség. Aztán majd a segítségre is sort kerítünk. * -Pont, hogy most nem lenne feltűnő. Nem hagytál ott valamilyen személyes holmit véletlenül? Ami a szívedhez nőtt és nem tudsz nélküle aludni? Ha kell, bezárom az irodájába is, hogy addig ne tudjon kijönni. *Nem kell találkoznia vele, hát naná, hogy a lehető legtávolabb tartanám tőle, még el is szórakoztatnám ha Sammy tudná mit és hol keressen. * -Oké, ha fázol tőle, egyelőre hanyagoljuk. *Az őrültje viszont felkelti az érdeklődésemet, mint "B" terv. * -Oké, átnézem a felvételeket és a lakosztály tervrajzait. Feltételezem úgy sincs rajta ha van külön kis titkos szobája, de a hiány is hagy maga után nyomot. *Nem véletlenül avatom be Sammyt, mit tervezek és hogyan. Szándékomban áll bevonni sok mindenbe, már csak azért is, mert kell neki valami, ami eltereli a figyelmét, ami fontos lehet, ami izgatja a fantáziáját, amit meg kell oldani, nem különben bejárása van a raktárba. Az öltözőbe érve már félig mezítláb érkezem, a cipő a kezemben s menet közben is vetkőzöm, ahogy szoktam. A különbség, hogy míg otthon mindent oda dobok ahol levettem, itt nem mutatják szétszórt ruhák merre jártam. A fürdőruhám eléggé sajátos, nem rég szerváltam, némi szívesség ellenében a saját tervem lett kinyomtatva. Bezsebelem az elsimerést, fülig ér a szám. * -Ugye? Egyszerűen imádom. *Én érthető okokból nem nézek végig rajta olyan nyíltan, mint amit az én fürdőrucim megkíván, de jó látni Sammyt mosolyogni, derülni és az én elsimerésem ennek szól. Csak egyetlen mondat, picit kiesve a pörgős szerepemből.* -Jól nézel ki Sam. *S örülök, igen, ez látható rajtam, de mindjárt be is dobom Alec történetét, hogy arra fiygeljen és eszébe se jusson azon agyalni vagy ellenkezni, hogy "még soványabb mint volt, még nem olyan erős, hogy lehetne itt-ott kerekebb". Csak állok vele szemben vigyorogva, mert örülök, hogy megtaláltam a bátyámat, de annak is, hogy ezt megsozthatom a legjobb és egyetlen barátnőmmel. Közelebb lépek hozzá, belekarolok és ha mindketten elkészültünk, elindulok vele a medencék felé.* -Mindenbe beavatlak. Szóval az úgy volt, hogy amikor McG feleségét felrobbantották, vagy volt ott egy robbanás az üzletsoron, Alec is ott volt. Azt mondták meghalt, de én tudtam, hogy nem. Anyáék eléggé szomorúak voltak ahhoz, hogy meglássák a gyanús momentumokat, de én mindig ezeket figyeltem mindenhol...bár akkor még épp csak belekezdtem. Ezért tartott sokáig megtalálnom, meg azért, mert ő sem jelezhetett nekem, hogy életben van. A Rebellium lakója. Szóval érted. *Elhúzom a szám, gndolva arra, milyen nehéz lesz az ő helyzetéből visszatelepíteni a Dominiumra. Eddig esélyesebb az, hogy a szüleinkből csinálok ellenállókat, pedig ők még erre a gondolatra is ellenállnak. * -Szóval végre megtaláltam, a baj csak az, hogy egy kancellár, esélyesen három is van sajnos, nem kicsit szemét módon beszervezte, megzsarolta anyáékkal, az összekötője meg meghalt. Másik nem volt, vagy azt hitték, hogy ő is meghalt, szóval tualjdonképpen ottragadt, de ha visszatérne, egyből vallania kellene az ellenállókról, azt meg nem akarja. De azt sem tudja, hogy kit keressen, hogy visszatérhessen. *Hagyom ülepedni a dolgokat, a többi szarságot még nem mondom el, az implantot, hogy az mennyiben jelzi a kancellári hátteret, és persze Jenkinst is, mint potenciális nyomozó társat. *
Egy kicsit azért ledöbbenek azon, hogy Raven még Victor Terson magánéletében is kutakodni akar, és ha barátnőm a fejébe vesz valamit, azt véghez is viszi. Csak halkan sóhajtok, majd megcsóválom némileg a fejem, ajkamon apró mosoly bújik meg, de nem mondok semmit, vágjon bele, ha úgy érzi, hogy ezt kell tennie. Teljes mértékben megbízok benne, és bár tudom, hogy hülyeségeket fog csinálni, Ő... Ő ilyen. Mindig is ilyen volt, és még mindig szabadlábon van, na meg él. Pedig szerintem mindannyiunk közül Ő él a legveszélyesebben. - Hmm, most, hogy így kérdezed, nem, nem hiszem! - furcsa is lenne tőle, akkor kezdhetnék aggódni. William miatt viszont folyamatosan aggódok, hiába váltam már el tőle és nem tudom, hogy ez az aggodalom, ez a félsz valaha eltűnik-e. Igyekszem megerősödni ismét, nem hagyom, hogy a kancellár teljesen eltiporjon, de Ravennek most mégse vagyok képes igent mondani. Egyelőre még nem megy. - Gondolhatod, hogy semmit se hagytam itt és egyébként is be van kamerázva az egész lakosztálya... Nem biztos, hogy mindnek a jelét ki tudnánk lőni, de... átgondolom, rendben? - ahogy azt már mondtam, és mivel megkapom az időt, így biccentek. Hanyagoljuk, térjünk rá Theora, aki véleményem szerint használhat egy másik átjárót is, erről pedig most barátnőmnek is mesélek. Azon a bejáraton át Ő is bejuthat, ha akar, talán feltűnésmentesebb is lenne, mint a nyolcadik gyűrűszinten lévő folyosóról behatolni. - Igen, biztosan lesz nyoma, ha pedig megvan és bemennél, nos... akkor elhívhatom Theot otthonról, egy találkozóra akár. Le tudom foglalni mondjuk egy órára, amíg te kutakodhatsz. - ez szerintem elég segítség lenne, de előbb rá kell jönnünk, hogy közlekedik. Kifigyeljük majd, előbb-utóbb le fog bukni. Idő közben odaérünk lassan az öltözőbe, így megszemlélhetem Raven különös bikinijét, ahogy Ő is az én testem. Kissé vékonyabb vagyok, mint voltam, de nem vészes... - Néztem már ki jobban is, tudom, de... köszi! - mosolygok rá, de terel, méghozzá a fivérére, ami ezer egy kérdést vet fel bennem. El is kezdem faggatni, de csak lezárja az öltözködő szekrényünket, belém karol és ösztönöz, hogy haladjunk. Ahj, hát jól van! De több kérdést nem kell feltennem, végre belekezd a történetbe, nekem pedig muszáj közbevágnom, ha már William és az egyik ex-felesége a téma. - Felrobbantotta... - nem felrobbantották, ez így helyes. De hogyhogy Alec is ott volt? Basszus! Olykor Raven felé pillantok, miközben beszél, nagyot nyelek, ösztönösen szorítok rá barátnőm kezére, bátorítóan, pedig már nem kéne, már megtalálta a fivérét. - Tehát az Ellenállás tagja? De akkor hogy sikerült rátalálnod? - ezek szerint a Rebelliumról is tud? Mármint a pontos helyükről? Mindenről? Elgondolkodok, ösztönösen elgondolkodok azon, hogy most azonnal rákérdezzek, engem nem tudna-e oda juttatni, főleg, hogy a testvére is ott van, de nem. Az nem lenne jó ötlet, ha elmenekülnék, nem akarnám se Őt, se Philt itt hagyni. Túlságosan nehéz most ez. - Hmm, tehát a testvéred szeretne visszatérni, mert kémkedni küldték oda, de most már mégse akarna információkat szolgáltatni az ellenállókról. Hát reméltem nem akarna... - ismerem be, mert akaratlanul is mellettük állok, de hát Raven is, mint tudjuk, hiszen Ő maga a JL is. - Amnézia? Ha beadnátok, hogy nem emlékszik semmire, akár saját magára sem, úgy visszatérhetne... Bár tudom, ez is kockázatos. Basszus, hát nem egyszerű, de úgy örülök, hogy megtaláltad és jól van! - idő közben megérkezünk a medencékhez, így előre sétálok a lépcsők felé, majd nemsokára megmosom magam, hogy szokjam a víz hőmérsékletét, de megvárom barátnőmet, hogy egymás mellett úszhassunk és beszélgethessünk tovább. - Miből gondolod, hogy három kancellár is benne lenne a dologba? És kikre gyanakszol? - kérdezgetem még idő közben, de mivel folyamatosan emésztem a hallott információkat, így meglehet, hogy kicsit késve kérdezek rá bizonyos dolgokra, de sejtheti, hogy körbe fogjuk járni a témát.
Utolsó poszt ☽Kedd Dec. 01, 2020 10:04 pm Következő oldal☽
Barinő –
wellness, csicsergés
*Sammy ismer már mint Jack a rossz perditet,látom rajta, hogy picit aggódik, de közben mosolyog is és rám hagyja, mert azt is tudja, hogy ha én egyszer a fejembe vettem valamit, azt elég nehéz onnan dolgavégezetlen kirázni. Egyébként meg ez éltet, az izgalom és a kutakodás, hogy egyszer valamit szerezzek, vagy sokszor…amivel megdönthetem a kancellária hatalmát, az emberek beléjük vetett bizalmát és onnan már csak fél lépés. Persze ezek nem olyan dolgok amiket meg lehet csinálni a kényelmes kabinból az ágyban fekve és ezt Sam is tudja. Gondolom azért nem mer belevágni abba a tervbe, amit McG ellen vázoltam fel neki, de megértem. Végül is nem mondott határozott nemet, az „átgondolom” az már majdnem egy talán, és onnan csak egy ugrás az igen. Hasznos információ, hogy az egész lakosztály be van kamerázva…nos nem voltak illúzióim, de jobb, hogy ezt Sammytől hallom, másrészt még inkább muszáj beszabadulnom oda és rávetnem magam McG gépére, nagyon sok mindent találhatnék. Óvatlan, a hatalma elvakította, a büszkesége kóros, és ettől azt hiszi bármit megtehet, a kancellária meg egyengette az útját. Sammyvel szemben is mennyi mindenre szükség volt, hogy egy válást elérjünk, azt sem verték nagydobra, a kancellária híradója hallgatott. Bólintok hát arra, hogy átgondolja, de nekem mindig van „B” tervem, amivel helyettesíthetem az egyelőre nem kivitelezhető akciókat. Theo, McG „dokija” hozzá hasonlóan őrült elme és minden bizonnyal bejárása van McG-hez. Ha hozzá bejutok, kiküszöbölhetjük Samet a lebukásból és még csak ott sem kell lennie. * -Remek ötlet, azon leszek, hogy találjak valamit, bármit. Az összes folyosó kameráit be tudom fogni, szóval csak egy nyugis este kell, hogy megtaláljam és kövessem a kamerákon keresztül. Megdumcsizzuk majd mikor csináljuk. *Lelkesítőn mosolygok rá, szerintem még jót is fog tenni neki egy ilyesfajta izgalom, egészen más, mint attól félni, mikor vernek, aláznak meg. Ez egy egészséges izgalom és hasznosnak érezheti magát. Szerintem ha végzünk, akkor is nevetni fog az egészen ha nem találunk semmit. Rászoktatom az adrenalinra. Alec azonban nem azért kerül szóba, mert nagyon el akarom terelni a témát Sam alakjáról. Megnéztem ugyan, de csak futólag, hogy lássam a kék foltok nyomtalanul eltűntek, minden más érdektelen abból a szempontból, hogy majd helyrejön, csak idő kell hozzá. Én annak örülök, hogy mosolyog és viszonylag felszabadult, bár még látok a szemeiben aggodalmat és azt a fajta óvatosságot, amivel minden pillanatban várja a hátbatámadást, de a mosoly most már sokkal nagyobb hangsúlyban van. * -Csak egy szép ruha kell, az majd meggyógyítja a lelked. *Rákacsintok, majd Alecről kezdek mesélni, de csak miután már biztonságos. A kis javítást a magamévá és az elbeszélésbe teszem, de nem zökkenek ki. Sok minden van még amit el kell mondanom és számítok arra, hogy mint kívülálló és mint aki más nézőpontból látni képes, lesznek ötletei ahhoz, hogyan segítsek a bátyámon. Az azért cuki amikor ő szorítja meg az én kezem. Mindenki, Bruce-on és Sammyn kívül úgy hiszi, hogy fene erős vagyok és ezt is mutatom, engem nem tipor senki a földbe, nem taszít kétségbeesésbe….és épp ezért nem is éreznek velem együtt. Sam apró kis megnyilvánulása azonban nagyon sokat jelent. A kérdése aztán elindítja a lavinát, innen már nincs visszaút.* -Csak azt tudtam biztosan, hogy él. Ne kérdezd honnan, csak tudtam. Először meg kellett szereznem minden belépéshez szükséges kódot, fel kellett törnöm mindent amivel közelebb jutok hozzá. Kezdve a műhold felvételek könyvtárával, a Dominiumon az összes kamera hozzáférhetőségével, és ez szép lassan a _mindenre_ duzzadt. *Kezemmel mutatom is a mindent, az egész Dominiumot körbeölelve. * -Olyan nyomokat kerestem amik az ellenállókhoz vezetnek, rendszert kerestem a megjelenéseikben, útvonalakat állítottam össze, hogy hol jártak és hova tértek vissza többször. Aztán amikor már mindenben biztos voltam, jeleket hagytam amiket csak Alec érthet és egyszer megtaláltam a választ. *Röviden elmesélve is baromi hosszú, de hát van időnk. * -Nos igen….nehéz erről beszélnem. *Most is a sírás kerülget, hogy Alec karjára gondolok, de muszáj elmondanom, ezért veszek egy nagy levegőt és igyekszem gyorsan kiejteni minden szót, hadarva, ömlesztve.* -Szóval abban a robbanásban Alec elveszítette a bal karját. Gondolom ez volt az azonosításának az alapja. Mikor magához tért egy spéci implantátum karja volt és azzal szembesült, hogy halott. Beszervezték, hogy az ellenállók után kémkedjen, épüljön be hozzájuk és azt az ismeretlen kancellárt lássa el információkkal egy közvetítőn keresztül…különben a családja látja kárát. Szóval se közvetítő se kancellár se hazajövetel. Ott ragadt és nagyon nem akarja elárulni az ellenállókat, különben már visszajött volna. *Az amnéziára mi is gondoltunk, de végül beláttuk, hogy igen csekély az esély arra, hogy meg tudja játszani, főleg ha mi a közelében vagyunk, anélkül pedig nem lehet. Anyát vagy apát visszatartani Alectől, egyszerűen képtelenség. * -Az amnéziát elvetettük. Egész életében, vagy ki tudja meddig, meg kell játszania, hogy nem ismeri a családját. Elhalasztottuk, inkább azon dolgozunk, hogy legálisan, minden retorzió nélkül visszajöhessen, addig viszont infókkal tudom ellátni az ellenállást. Már közvetlen kapcsolatom is van hozzájuk. *Büszkén mosolyodom el, azért sok mindent elértem. Nem látványos dolgok, de jobb is ha nem azok, viszont roppant hasznosak. Beállok mellé a zuhany alá, bár fogalmam sincs mire jó. Vizes leszek mielőtt a medencébe mennék. Addig leteszem a pda-t, de ezért nem is beszélek, csak amikor elzárja a zuhanyt és ismét a kezemben van a zavaró különítmény. * -Egyrészt ott van a spéci implant, a vérprofi szintetikus bőrrel, amihez legfeljebb a nyolcadik szint és néhány katonai vezető és azok családtagjai juthatnak hozzá. Nem is értem miért, mert ők aztán soha nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy implantra legyen szükségük. Aztán ott van az, aki az egész Dominiumon a legjobban és a leglelkiismeretesebben tudja gyűlölni az ellenállókat, szinte már személyes a velük való harca. És ott van McG aki az egész alapját szolgáltatta és kellően őrült egy ilyen tervhez. *S mindezzel meg is van a három kancellár. Az is lehet, hogy mind benne van, kéz kezet mos ugyebár és egymás keze alá dolgoztak, stb. Megemelt szemöldököm alól nézek Samre, kérdeznem sem kell, hogy tudja-e kikre gondoltam. *
