Azt hiszem, másfél hónapja vagyok ébren újra. A szokatlan, álmatlan alvás után furcsa felkelni. Ilyen a halál is? Egyszer csak lehunyod a szemed, aztán se gondolatok, se álmok? Szerencsére ez nem tartós, nem úgy mint a halál. És mintha csak egy pillanat telt volna el, nem érzed, hogy eltelt az idő. Nem érzed úgy, mintha kipihent lennél. Csak mintha leütöttek volna, és felébrednél. A fejem is hasonlóképp fájt. Mocsokszar érzés. De elég is az ébredéssel járó kellemetlenségekről, mert ha előre tekintek, sokkal nagyobb gondokkal kell szembe néznem. A látásom már visszanyertem, de a fizikai kondícióm még mindig ramaty kissé, arról nem is beszélve, hogy szart sem tudok erről a társadalomról valójában. Persze, olvastam a kormány által kiadott anyagot a PDA-n, de az a fajta vagyok, aki tudja, hogy a kormány minden, csak nem őszinte, és a helyzet általában sokkal rosszabb, mint ahogy lefestik. Az orvosokat, és ápolókat kérdezgettem eddig, de egyik sem volt túlságosan bőszavú, és lehet ehhez hozzájárul McGrover kancellár látogatása is. De félretéve ezt az apró tényt, tényleg kell az információ. Rendes, hihető információ. Lassan beleszokok egy ritmusba. Kaptam egy órát kérésre, szóval most már nem érzem magam annyira elveszve. Ébredés után, 8-kor egy kis torna. Reggeli 9-kor. 10-kor pedig egy orvos szokott bejönni, hogy átkísérjen egy másik terembe, ahol a kondíciót szokták javítani. Futópadok, edzőgépek, stb. Amikor azonban 10-et üt az óra, nem a szokott orvos sétál be, hanem egy fiatal, szőke lány. Ő tartja majd most az órát, vagy valami teljesen más vár rám a mai nap? - Jó reggelt. - köszönök neki, immár készen állva, átöltözve edzéshez.
A mai nap is besegítek az Ébredőknél, elvégzem a kötelező vizsgálatokat, vért veszek, beadom a megfelelő oltásokat, felteszek néhány kérdést... és beszélgetek velük arról, amiről csak szeretnének. Számomra csak a szokásos. Szívesen töltök időt azokkal, akik a Földről származnak, bár igazából szinte bárkivel szívesen eltársalgok. A szokásos, fehér köpenyemet viselem, szőke hajam viszont kibontva van, miközben megérkezem Madina Callaghan szobájához. Ahogy illik, kopogok és ha bebocsájtást nyerek, akkor lépek csak be a kis kabin ajtaján. Ajkamon mosoly, égkék íriszeim pedig kíváncsian csillognak. - Jó napot Ms. Callaghan. - ma kaptam egy plusz feladatot is. Át kell majd kísérnem a közeli terembe is a nőt, ahol egy-másfél órát szabadon edzhet, és meg kell figyelnem a kondícióját. Nem ismerem, nem tudom, hogy milyen volt régen az erőnléte, de ez számomra is új feladat, így szívesen teszem. Ettől függetlenül egy kisebb tálca van a kezemben, rajta egy injekciós tűvel. A vérvételre ma nincs szükség, azt egyébként se most, edzés előtt ejtenénk meg közvetlenül. - Elizabeth Shirley vagyok. Engem küldtek, hogy adjak be Önnek egy oltást és kísérjem át az edzőterembe. - miután beljebb lépek a tálcát az asztalra helyezem, majd ez után pillantok a nő felé. Egyelőre még nem teszek semmit, megvárom, hogy reagáljon. - Hogy érzi magát? - indítok egy általános kérdéssel, és egyelőre eszem ágában sincs letámadni Őt. Lesz még időnk beszélgetni, minek rohanjak? Amúgy se tudom, hogy milyen Ő valójában, ma reggel szóltak, hogy ma vele kell foglalkoznom, így nem tudtam utána nézni. Minden újdonság lesz, amit mondani fog nekem. A Ébresztőkkel kapcsolatban eddig egyébként vegyes tapasztalataim vannak. Akadtak nagyon kedvesek és kevésbé szimpatikus alakok is. Azt sajnálom igazán, hogy az első emberrel azóta se találkoztam ismét, akinek nem csak a felépülésében segítettem, de a felébresztésében is. Ő volt az első Ébresztésem. Régi, kellemes emlék, izgultam rendesen.
Az ajtó furcsán csirpen. Hamar rájövök, hogy ez a csengőféle lehet, így amikor kiszólok, hogy tessék, egy lány jön be. Jókedvű, mosolygós, energetikus. Egészen más, mint azok, akikkel eddig jöttem Egy tálcát hoz be, rajta egy ampullával, egy tűvel, fecskendővel, fertőtlenítővel, pamacsokkal, és tapasszal. Hamar ki is derül, hogy újabb oltást kapok. A kérdésével egyidőben felkelek, és az asztalhoz ülök, hogy be tudja adni az oltást. - Jól. Magával még nem találkoztam eddig. Új nővér? - kérdezem. Mivel a nevével együtt nem mondta, hogy doktor, ezért gondolom úgy, hogy nővér lehet. Az öltözet alapján is ilyesmire számítok. - Jöhetne gyakrabban is, felüdülés végre egy mosollyal találkozni. - mondom ezt úgy, hogy rajtam maximum nagyon haloványan látni ilyet. Kicsit azért gondterhelt vagyok, de egy jó társaság azért eltudja feledtetni az ilyesmit. - Mi ellen kapok ma oltást? Mennyi van még hátra? - kérdezősködöm tovább, remélve, hogy ő azért beszédesebb lesz, mint az előzőek. Ahogy figyelem, elmerengek. Elég fiatal. Nem lehet sokkal idősebb, mint a lányom, és már így sürgölődik. Tudtam, hogy szigorú a rendszer, de ezzel a felével most találkozom igazán először.
Sokan furcsálták, amikor megjelentem. Volt, aki a korom miatt, volt, aki pedig a jellemem miatt nem gondolta volna, hogy a karantén ideje alatt találkozunk, de itt vagyok és okkal. Nem kell Ms. Callaghannek se aggódnia, tudom a dolgom, erre pedig rá fog jönni rövid időn belül. A tálcán minden rajta van, ami az oltás beadásához szükséges, a PDA-m pedig az orvosi köpenyben. Ezt szoktam itt viselni, mert jobb, ha tudják, hogy melyik részleghez tartozom és nem az élelemért vagy éppen a takarításért felelek. Így nem is szül felesleges kérdéseket a helyzet, egyetlen ruhadarab képes képviseli az embert. - Gyakornok vagyok. Időnként besegítek az Ébredőknél, de mostanában sajnos kevesebb időm jutott arra, hogy itt legyek. - nem vagyok nővér, és nem is egy átlagos orvosnak készülök, bár Castillo kancellár gyakornoka is vagyok, elsődlegesen Jenkins kancellár alá tartozom. Vagy legalábbis én így gondolom, de lehetséges, hogy egyforma a mérleg mindkét férfinél. Ez most nem számít. - Köszönöm! - mosolyodom el, amikor kitér arra, hogy jöhetnék gyakrabban is. Mások komor arccal sétálnak be ide? Nem is értem... - Ha tudok, akkor ígérem jövök máskor is. - vajon Madina is olyan lesz, mint a többiek? Kíváncsi a világ dolgairól vagy Ő nem fog engem letámadni ezzel? Főleg a családalapításos és törvényekkel kapcsolatos beszélgetéseket kerülném el. A férfiak ezt előszeretettel hozzák szóba, de Ő nő. Más. - Amióta felfedeztük a Perdát, többféle vírust találtunk a Holdon és az egyik ilyen ellen adok Önnek vakcinát. Pontosan nem tudom, hogy hány van még hátra, de utána nézek majd, amíg edz, ha szeretné. - mivel eddig nem foglalkoztam vele, így az aktája is ismeretlen. Mindenesetre a tálca az asztalra kerül, és mivel a nő helyet foglalt, előkészítem az injekciót. A beadást megelőzően lefertőtlenítem a vállának egy kis részét, majd óvatosan be is adom a szurit. Kicsit bizsergető, csípő érzés lesz, de egyáltalán nem vészes. Az viszont érződik a munkámból, hogy profin csinálnom és odafigyelek rá is. - Kész is! - a pamacsot még odateszem egy kis időre, majd ez után pakolok el. A tálca viszont maradhat az asztalon, mivel együtt fogunk visszatérni ide. Most ideje elkísérnem Őt az erőnléti edzéshez. - Ha készen áll, akkor mehetünk is! - finoman intek kezemmel az ajtó felé, hogy fáradjon csak ki, majd ha megteszi, a folyosón már mellé szegődöm és vezetem az edzőterem irányába. Ilyet még tényleg nem csináltam, így nem is igazán tudom, hogy mit várnak tőlem. Talán tényleg csak beugrós vagyok, hogy ne legyen egyedül Madina és valaki más is megfigyelje, hogyan áll a felépülése, mikor szerzi vissza teljesen az erejét. Remélem, hogy mindent jól fogok majd rögzíteni.
Az első kérdésre hamar választ kapok. Nem nővér még, és nem is orvos. Gyakornok. Mondjuk azt még nehezen nézném ki belőle, hogy orvos, gondolom ahhoz itt is sokkal, de sokkal többet kell tanulni. Amikor megjegyzem, hogy örülök, hogy végre nem egy búval baszott alak jelent meg nálam, akkor biztosít, hogyha teheti, meg fog még látogatni. - A gyakorlatába nem a rehabilitáció tartozik bele? Csak azért kérdezem, mert a "ha tehetem" alatt úgy tűnik, mintha egyébként más irányzatban, vagy részlegen lenne gyakornok, és csak beugrós lenne itt. - érdeklődök tovább. Közben átülök az asztalhoz, és a vakcinával kapcsolatos kérdésemre is választ kapok. Félig. - Megköszönöm, ha utána néz. - Kíváncsi vagyok, mennyi ideig kell még ebben a kabinban elzárva lennem. Nyilvánvaló, hogy a fertőzések, és a lehetséges megbetegedések miatt vagyok itt, hiszen a fizikai állapot növelhető máshonnan is. Gondolom én. Aztán lehet, hogy rosszul gondolom. Csendben, magam elé bambulva várom, hogy beadja az oltást. Inkább érzek finom zsibbadást, mint csípő érzést, de ez is valószínűleg a magas fájdalom küszöb miatt van. Ezután elindulunk kifelé. Előre megyek, mert illedelmesen előre enged. Hosszú lábaim nyújtott lépteivel a magam tempójában gyorsan haladok előre. Már voltam ebben a teremben, így nem vagyok elveszve, tudom merre kell menni. Azért hagyom, hogy a nő menjen előre, amikor az ajtóhoz érünk, hiszen itt igazából már ő a főnök. Ode bent talán nem is vagyunk egyedül. Kicsit elmerengek, ahogy az eszközökön végig pillantok. - Ma is mérni fogják a pulzusom és a szívritmusom? - nézek a hölgyre, és a válasz nagy valószínűséggel igen lesz, de azért jobb biztosnak lenni. - Már csak azért is, mert akkor kipróbálnám magam egy, valamivel erősebb edzéssel, mint a futás. Hosszú távon rettentően unom. - teszem hozzá, és tekintetem megakad a boxzsákon. Kicsit elmerengek. - Itt a gravitáció megegyezik a Földével, ugye? - teszem fel hirtelen a talán elsőre furcsa kérdést, miközben a lányra pillantok. - Még a mostani időben is túl futurisztikus lenne, ha azt kérdezném, személyre szabottan lehet-e állítani annak erősségén? - teszem hozzá a második kérdést, hátha így a kettő együtt érthetőbbé teszi a szándékaimat.
Valóban messze vagyok még attól, hogy orvossá váljak, de 16 évesen ez nem meglepő. Mégis igyekszem minél több fontos projektben részt venni, hogy gyorsabban fejlődjek és minél rövidebb idő alatt hasznos tagjává váljak a társadalomnak. - Nem. Elsődlegesen a hibernáció és az alvók ébresztése tartozik hozzám, de ezen kívül egy meddőséggel kapcsolatos projektben is részt veszek. - fejtem ki neki röviden a választ, de utóbbi témába túl mélyen nem mehetnék bele. Castillo kancellár nem hiszem, hogy értékelné. És ha már Ő rá gondolok nos... - Az esküvőmmel kapcsolatos előkészületek miatt van most kevesebb időm a karantén alatt lévőkre. Itt valóban csak beugrós vagyok. Szabadidőmben szoktam segíteni. Érdekel, hogy milyen embereket ébresztünk fel, mert akik egykor a Földön éltek, nos... nagyon más értékrend szerint éltek. - persze kivételek mindig akadnak, akik szinte azonnal belepasszolnak a rendszerbe, de többek tartoznak az elégedetlenkedők közé. Idővel mégis mindenki beolvad, mert nincs más választása. De nem véletlenül vagyunk még mindig életben, a Kancellária tudja, hogy mi a jó a népnek. Finoman biccentek az oltásokkal kapcsolatos kérdését hallva, így valóban utána fogok nézni, hogy pontosan mennyi van még vissza. De nem csak a felépülése és az erőnléte miatt van itt, hiszen időnként el kell járnia az oktatásokra, amelyeket külön a karantén alatt lévőknek adnak le, hogy felzárkózzanak ehhez a világhoz és megismerjék azt, amiben ez után élniük kell. Kezdve a törvényeinkkel, át a történelmünkön, amikből Ők kimaradtak, egészen a Perdáig és az ott élő fajig. Oly sok minden, amik tudása nélkül nem vehetnek részt a normális életben. Az oltást beadom, majd ideje indulni. Az ajtónál előre engedem a nőt, majd hamar felzárkózom mellé és az edzőterembe én lépek be hamarabb. Akad itt még négy ember, kettő orvos vagy ápoló, kettő pedig frissen ébresztett. Számukra még nehezebb az izmaik ismételt használata, de folyamatos segítséget és instrukciókat kapnak. Nekem könnyebb dolgom van Mrs. Callaghannel. - Igen, így kérem ezt vegye fel! - átnyújtok neki egy okosórát, amely minden adatot automatikusan átküld majd az én PDA-mra. A felvetésére, mely szerint nem futna, hanem inkább másfajta edzést választana csak finoman biccentek, nem kötötték ki nekem, hogy milyen edzést kell végeznie, szeretnék, ha Madina maga döntene. Elméletileg nagyon jól halad és erős nő. Kíváncsi vagyok rá. - Igen. - de ez után hallom meg a következő kérdését, melyre elmosolyodom. - Ebben a teremben ez nem lehetséges, mert akkor mindenre és mindenkire hatással lenne, de vannak erre kialakított antigravitációs szobák és szimmulációs termek is. A karantén után mindegyiket használhatja! - felelek, majd követem tekintetemmel a nőét, így látom, hogy a boxzsákot nézte ki magának. - Én itt várom! Szeretném megkérni, hogy negyed óránként tartson két-három perc szünetet. Kezdje bemelegítéssel, majd két rész intenzív edzéssel és a végén a levezetéssel. - ez lenne egy óra, utána pedig majd eldől, hogyan tovább. Azt viszont nem szabom meg, hogy mely eszközöket veheti igénybe. Itt bármit, amit csak szeretne. Remélhetőleg nem felejt el majd nyújtani se a végén, gyakorlottnak tűnik. Nekem is kötelező részt vennem az alap fizikai edzéseken, de én nem vagyok túl jó belőle, nem véletlenül tart külön órát nekem Greymare hadnagy. Elég kellemetlen, hogy a testem gyenge - vagy én magam vagyok az -, de ahogy Castillo kancellár is mondta, mi inkább az intelligenciánk terén vagyunk kimagaslóak. Nem vagyok katonának való, nem véletlenül választottam az orvosi pályát. Számomra a kemény edzések kimerítőek és utálok eljárni rájuk, mert mindig én vagyok az egyik leggyengébb lány, ez pedig elég kellemetlen.
Hallgatom a lányt, és elmerengek a szavain. Meddőséggel kapcsolatos projekt. Hümmögök egyet. - Mennyit fejlődtünk ebben azóta? - kérdezem, mert habár nekem ezzel soha nem volt gondom, azért érdekel a téma. Meg hát ahhoz, hogy itt éljek, ezekről is tudom kell, szóval remélem nem fogja magát röviden kifejezni. Aztán az is kiderül, hogy esküvője lesz, és én nem tudom, hogy ennek örülni kell-e, vagy sem. Itt végül is érdekházasságok történnek, ha akarja az ember, ha nem, akkor is házasodnia kell, és akkor is szülnie, ha nem akar. Ha nem teszi ezt meg, akkor nem hasznos a társadalom számára, és jobb esetben száműzik, rosszabb esetben tápot csinálnak belőle a növényeknek. - Gratulálok...azt hiszem. Régen is volt, hogy a család, és a szabályok választották meg a házasságot. Maga szerencsésnek érzi magát ebben a helyzetben, vagy nem? - puhatolom finoman, hogy mennyire van ellenére az egész, miután elindulunk az edzőterem felé. Oda bent nem vagyunk egyedül, ami arra sarkall, hogy ne bontakozzak ki teljesen, de azért még is megakarom erőltetni magamat. Ezért a boxzsákot szemelem ki. Oda adja a mérő egységeket, amiket felhelyezek magamra, a megszokott módon. Aztán felteszek egy számára banális kérdést, de megértheti, hogy számomra azért nem volt ennyire egyértelmű a dolog. Azért érthetően elmagyarázza, miért nem működik az, amit szeretnék, mire biccentek. - Majd utánuk nézek. - aztán kiosztja a feladatot, mire szintén bólintok. A terem széléhez sétálok, ahol rudak vannak neki támasztva a falnak. Elveszek egyet, és azzal melegítek be. Guggolok vele, szélesen fogva magam körül vezetem egyik, majd a másik irányba, aztán előre hajolva behúzom a nyakam mögé, majd vissza. Addig csinálom ezeket az edzés köröket, míg elégnek nem érzem. Ezután visszateszem a rudat, és a kihelyezett edző-kesztyűk közül kiválasztom a magam méretét. Az ujjaknál vágott, bütyköknél erősítettet választom. A box zsákhoz lépve neki kezdek egy általános rutinnak. Nem ütök erősen, sem gyorsan, inkább csak sokat. Nem akarok feltűnő lenni a többiek, és a nő számára, viszont így kevésbé erőltetem meg magam. Végül úgy döntök, hogy lassan, de növelem az erőt is, és a sebességet is. Mondjuk szünetek után. A 15 perc leteltével kérés után pihenek pár percet, iszok, aztán újra neki állok. Az első negyed óra lazább volt, de a következő kettőt azért már próbálom rá húzni. Idő közben pedig a gondolataimba merülök. Próbálom összerakni a fejemben a történetet, amelyet majd mindenkinek be kell adnom. Amíg nem figyelek, kicsit el is nyújtom az intenzív, második 15-ös idejét. Amikor rájövök, letörölve a homlokomról az izzadtságot lépek arrébb, vállammal körözve, karom lerázva pihenek kicsit. Az utolsó negyed órát inkább futással vezetem le a futópadon, amin be is állítom a 15 percet. Amint pittyant a gép, leállítom, és leszállva róla neki állok nyújtani.
Nem lepődöm meg, amikor a meddőségre rákérdez, így felé pillantok, majd válaszolok is. - Sajnos a meddőségre továbbra se találtunk megoldást, de sajnálom, a projektről nem beszélhetek. - ez egy kancellár utasítása, én pedig nem tehetném meg, hogy kifecsegek bármit arról, amit megosztott velem a férfi és azokról az iratokról, amiket láttam. De elhivatott vagyok, hogy sikerrel járhatunk majd. És ha már Dorian, akkor az esküvőm is szóba kerül, aminek gratulál, de kiérzem szavaiból a bizonytalanságot, mire csak elmosolyodom. - Eleinte nagyon a házasság ellen voltam, hiszen még csak 16 éves vagyok, de most már kevésbé félek. Nem tudtam, hogy ki lesz a férjem, hogy milyen lesz, de most, hogy már tudom, ki választott engem és hagyta, hogy megismerjem, szerencsésnek érzem magam és remélem, hogy megfelelek majd az elvárásainak. - bár gyereket szülni továbbra se állok készen, hiszen valahol még én magam is gyerek vagyok. Castillo kancellár viszont tudom, hogy nagyon akar még egyet, nekem pedig ilyen téren nincs választásom. De ez az én bajom, nem fogom beavatni a számomra még ismeretlen nőt ilyen mélységekbe, ahogy férjem nevét se véletlen nem mondom ki. A kancellárok nevének ismerete mindenki számára az egyik első anyag a karanténban, tudná, hogy kiről van szó, és azt is, hogy akár az apám is lehetne kora alapján. A lánya az egyik legjobb barátnőm... és még mindig fáj, hogy Ashley ezért eltávolodott tőlem. Na de elmerengtem... pedig nem szabadna. Rá kell koncentrálnom, így megindulok Ms. Callaghannel az edzőtermek felé, és az okosórát is előkészítem, amit átnyújtok neki odabent a teremben. Kiadom a feladatokat is és természetesen a kérdésekre is felelek. Én csak a fal mellé állok, senkit se zavarva és figyelem a nőt. Minden egyes mozdulatát és valahol csodálatos, hogy milyen erő lakozik benne. Én soha se lehetek ilyen. Nem vagyok féltékeny, de határozottan elismeréssel nézek rá. És még csak nemrég ébredt... - Kérem tartson pihenőt! - szólalok meg, miután közelebb léptem hozzá és láttam, hogy túllépett az általan megadott időkorláton. Nem véletlenül kértem erre, a pontos mérések fontosak, így ha megteszi, akkor várok tovább, egészen addig, amíg nem végez, egy óra után pedig lenyújthat, ameddig csak szeretne. Átnézem az adatokat, majd Madinára pillantok. - Mit gondol, képes lenne egy fél órás intenzív edzésre, pihenő nélkül, megfeszített tempóban? - menne ennél keményebben is? A határait szeretném feszegetni elsődlegesen, hogy mennyire bírja a szíve, az izmai... az egész teste. Persze, ha látnám, hogy az értékei romlanak, leállítanám, de ha nem lenne gond, akkor az nagy előrelépés lenne Madina számára. Hamarabb kijutna a karanténból.
Tehát az emberiség még mindig nem talált fel semmit a meddőségre. Ami azért annyira nem meglepő, mert nekünk is vannak korlátaink. Előbb fordultunk a klónozás, a külső méh, a lombik, a beültetés és béranyák felé, mint a saját biológiánk felé. Úgy tűnik, hogy most ennek látjuk kárát. Mondjuk, ha nagyon esni kezd a népesség - már pedig egy háború ezen nem segített -, akkor simán eltudom képzelni, hogy külső méheket, inkubátorokat fognak gyártani, és gyakorlatilag "lecsapolják" az embereket, hogy ne kelljen végig várniuk egy várandósságot. De itt még nem tartunk, szóval ennyire nem kétségbe esettek még a kancelláriában. - Reméljük ez változik. - mondom röviden, de mivel nem beszélhet többet erről, nem faggatom. Helyette a házasságához gratulálok, bár bizonytalanul, mert nem tudom, miként áll hozzá. Végül elmondja, hogy eleinte fél, és teljesen érthető, hiszen gyerek még. Hiába nőtt fel ebben a környezetben, attól még az ember utálhatja, ha rá kényszerítenek valamit. Szerencséjére lehetősége nyílt megismernie a párját, és úgy tűnik, hogy talán meg is szerette. Nekem nem hiszem, hogy még egyszer olyan szerencsém lesz, mint régen. Akkor is véletlen volt, hogy egymásra találtunk és gyereket szültem. Ez ezekben az időkben gyakorlatilag lehetetlen. - Sok dominiumi születésű ellenzi ezt a rendszert, vagy nem számottevő? - kérdezem, és igazából ezzel talán a nyomozásom is elkezdem.
Oda bent az edzés remekül megy. Olyannyira, hogy Elizabethnek kell oda jönnie, és szólnia, hogy túlcsúsztam az időn. Így bólogatok párat, és pihenek, majd folytatom, amikor kell. Az edzés után oda jön, szemeiben kíváncsisággal. A kérdésére nem számítok. Tekintetem körbe jár. Akik itt voltak, már elmentek, hisz korábban kezdték. - Sokan jutnak el idáig? Az eredmény hivatalos orvosi dokumentum? - kérdezem, és rá pillantok. Talán kicsit gyanúkeltő ez a kérdés, de tudnom kell, hogyha most próbára teszem magam, és átmegyek, akkor azt más is látni fogja-e. Nem volna jó, ha most elengedném magam, később pedig a CsH rúgná rám az ajtót, amiért túl feltűnő voltam. Azért kicsit piszkálja a csőröm, hogy vajon megtudnám-e csinálni a feszített tempót, mert szeretem feszegetni a határaimat. De annyit nem ér ez a szárnynyújtogatás, hogy utána homlokon lőjenek álmomban.
A meddőség egy olyan nehézség az emberiség számára, amelyre még nem találtunk megoldást. Természetesen több projekt is volt ezzel kapcsolatban és akadtak olyanok, amiknek az eredményét nem véletlenül nem publikálták a nép felé. Felháborodást keltett volna. Mindenesetre most leporoltuk és bízunk benne, hogy képesek leszünk haladást elérni az ügyben. - Igen, dolgozunk rajta! - biccentek. Bár fiatal vagyok, a tudásom nagy, nem véletlenül kerültem a projektbe, méghozzá nem is legalulra. Dorian már akkor megbízott bennem, én nekem pedig itt az ideje Ő benne bízni. Nem csak mint kancelláromban, hanem mint vőlegényemben is. Mellette jó helyem lesz, ezt akarom hinni. - Aki itt született a Dominiumon, az ebbe a rendszerbe született benne. Számunkra természetes, mégis... akadnak, akik félnek tőle. A Családügyi Hivatal viszont igyekszik mindenkinek jó társat találni, bár nekem nem az Ő közbejárásukkal lett férjem, hanem a vőlegényem választott ki. - ugyanúgy emberek vagyunk, ahogy a Földön születettek is. Mindannyian félünk valamitől és érzünk. Nem lettünk gépek, egyszerűen más rendszer van, más törvények uralkodnak, de ezek szükségesek a túlélésünkhöz. A válaszom során egyébként nem térek ki a rebbelis elgondolásokhoz, a lázadó eszmékről most nem kell hallania. Főleg nem tőlem. Nem tenne jót egyébként se neki, még túlságosan befolyásolható, hiszen még csak most ébredt. Térjünk inkább át rá, a gyakorlatokra, amiket el kell végeznie. Mrs. Callaghan rendkívül jól teljesít, ez látszik az eredményein, ezért is kérem meg rá, hogy folytassa, már ha képesnek érzi magát rá. Ő ismeri a saját határait. A kérdése viszont meglep, így csak elmosolyodva nézek a szemeibe. - Természetesen! Minden szervezet máshogy reagál a hibernálásra, így vannak, akik hamarabb visszakapják az erejüket. Az Ő számukra a karantén is rövidebb ideig tart, akár egy hónappal is. Meglehet, hogy Önnél is hasonló helyzet áll fent. - magyarázom türelmesen és mivel eléggé naív vagyok egyébként is, nem sejtek én semmi meglepőt se a kérdése mögött. Inkább arra gondolok, hogy különlegesnek akarna tűnni, de sajnos nem feltétlen az. Ebből a szempontból legalábbis nem. - Igen, az eredményhez bárki hozzáférhet. Készen áll? - a folytatásra természetesen. Úgy látom, hogy bírná még, szóval finoman célzok rá, hogy kezdjen neki, én pedig most már kicsit közelebb lépve - de nem zavaró közelségben - fogom megfigyelni az eredményeket és ha minden rendben, nem állítom le. De ha nincs, akkor közbelépek, hogy pihenjen és hagyjuk félbe a gyakorlatot.
Régen az emberek boldogságáért kutattuk a megoldást a meddőségre. Ma már ez az emberiség túléléséért folyik. Éppen ezért meglepő, hogy ennyi idő után sem jutottunk sehová. Mi lett vajon az őssejt kutatással? A sok kísérlettel? Mennyire etikusak manapság a tudósok, és a politikusok? Mi az, amit feláldozhatónak tartanak? Félnek-e még a tömeg hatalmától? Nos, ezeket a kérdéseket nem Elizabeth-el fogom megvitatni, mert semmit mondhat ezekről. A házasságról viszont kérdezem, és őszintének tűnő válaszokat ad. Az utolsó mondat különösen felkelti a figyelmem. Feltehetném a kérdést, hogy miért adatott meg a férfiaknak a választás joga, és a nőknek miért nem, de igazából nem érdekel a hímsovinizmus tudományos mondatokba való foglalása. Nem ül egyetlen egy nő sem a kancelláriában, és ez sem véletlen. Túl sokáig azonban, ha az emberek boldogtalanok lesznek, lehet ugyan úgy meg fog jelenni a női emancipáció... már pedig a JL, és az, hogy valami rebelliót támogatnak, és próbálják felnyitni az emberek szemeit, eléggé erős előszél. Nem csoda, hogy ilyen gyilkosokat ébresztenek fel, mint amilyen én is vagyok.
Az edzés jól megy egyébként. Olyan jól, hogy a nő felajánlja, hogy ráhúzzak egy keveset, és így előbb is szabadulhatok a karanténból. Noha ez rövid távon nekem jó lenne, hosszútávon nem biztos, hogy igen. Mivel a kérdésemre, hogy titkosított adatok-e, az a válasz, hogy nem. A lányon felejtem a tekintetem, de közben merengek mélyen, statisztikákon, számokon. Láthatóan nem gyanakszik semmire. Még. Kérdezném, hogy off-record megtudjuk-e csinálni, mert kíváncsi vagyok, de így is úgy is végig kéne ülnöm a karantént. - Inkább hagyjuk ki. - mondom végül elpillantva róla, és megtörlöm a homlokomat a törülközőmmel.
Szívesen válaszolok a nő kérdéseire, ezt láthatja is rajtam, és számomra sokkal kellemesebb az Ő társasága, mint például a férfiaké, akiket felébresztettünk. Ők más kérdéseket tesznek fel nekem és többen próbáltak randevúra is hívni... Érdekesek voltak a földi férfiak, nagyon mások, mint azok, akik már a Dominiumon születtek. Ms. Callaghan eredményei rendkívül jók és úgy sejtem, hogy bírna további gyakorlatokat is a teste, így egy komolyabb erőnléti edzést vetek fel, mely során ha az eredményei továbbra is jók maradnak, akár hamarabb is kijuthat a karanténból. A válasza viszont meglep. Eddig mindenki élt a lehetőséggel és minél előbb menekülni akart, de Ő... Ő más, és most már lassan összeáll a kép. - Miért zavarja, hogy az adatok dokumentálva lesznek? - teszem fel a kérdést és egyelőre nem megyek sehova se, csak magamhoz fogom a PDA-mat. - Biztos benne, hogy nem szeretné folytatni? - nem fogom ráerőltetni, hiszen nélküle aligha tudnánk elvégezni a tesztet, így ha bólint vagy jelzi, hogy biztos, akkor jelzem, hogy visszakísérem. Miután visszaérünk leteszem a gépet, majd a nőre pillantok, várok, amíg kicsit pihen a teste. - Szeretnék még vért venni Öntől, utána végeztünk. - előkészítek addig mindent a vérvételhez, de láthatja, hogy nem sietek sehová se, így ha kér egy kis időt, megkapja. De utána egyébként is magára hagyom majd.
Az edzés jó volt, és jól teljesítettem. Olyannyira, hogy Liz felhozta az opciót arra, hogy korábban dobbantsak a karanténból, ha egy plusz félórában szintén jól teljesítek. Azonban a kérdéseimre kapott válaszok, és némi gondolkodás után úgy döntök, hogy nem élek a lehetőséggel. Ez persze meglepi a nőt, és habár elég határozott voltam, még se indulunk meg, inkább kérdez. - Mondjuk úgy...szeretem a konspirációs teóriákat. Az információ hatalom, én pedig nem kívánom ország-világgal megosztani, mennyi terhet bírok el. Ez egy férfiak által uralt, túlélésre játszó világ, amit az emberiség nem először él át. Akit lehet, kihasználnak, kifosztanak. Ha nem tűnök fel a "használhatók" radarján, akkor kevesebb az esélye annak, hogy olyan körbe kerüljek, ahol rosszul érzem magam. - magyarázkodom őt figyelve, aztán a pda felé biccentek. - Ha a session után törlöd az eredményeket, titokban megcsinálhatjuk, csak a kíváncsiságunk kielégítése végett. Ha nem, akkor menjünk. - mondom, kezeim csípőre téve figyelem őt, kissé várakozva.
Ha úgy dönt, nem hamisítja meg a saját jelentését, és inkább nem csináljuk meg titokban az edzést, akkor csak bólintok arra, hogy vért akar venni tőlem, és elindulok vele vissza. Ha még is bele megy abba, hogy mindez titkosan menjen végbe, akkor várakozóan tekintek rá, hogy milyen feladatot talál ki nekem, esetleg én találjak magamnak.
Nem igazán értem, hogy Ms. Callaghan miért választaná a hosszabb karantént, amikor én a lehetőséget kínálom számára, hogy előbb kijusson innen. Fel is teszem a kérdést, hogy miért zavarják a dokumentációk, de meglep az őszinte válaszával, amelyet a helyében nem mernék akárhol kimondani, de... belül egyetértek vele. Itt valóban a férfiak uralkodnak, mégis, el kell fogadnia, hogy a világ ilyenné vált. Elfogadja vajon? - Az orvosi aktáihoz csak az arra jogosult orvosok és felső vezetők férnének hozzá, nem minden polgár. Viszont arra felhívnám a figyelmét, hogy az itt látott teljesítmény alapján jobb pozícióba kerülhet a karantén után, de úgy sejtem, hogy ezzel tisztában van. - mégse érdekli. - De rendben van, ezek szerint árnyékban akar maradni. Az okát úgy sejtem, hogy hiába kérdezném. - ha felelne is, elég valószínű, hogy nem lenne őszinte a válasza. De érdekesnek tartom, mégis... nem fogom ezt a beszélgetést kikotyogni, bár a kamerákból ki tudja, hogy visszanézhetőek lesznek-e. Amikor viszont csalásra kér meg, egyértelműen elutasítom. - Nem tehetem. - hamarosan egy kancellár felesége leszek, ilyen jellegű hibát nem véthetnék, Dorian számára lenne lesújtó, aki bízik bennem, ezt a bizalmat pedig nem játszanám el. És tudom, hogy Jenkins kancellár is szemmel tart. Én bízom bennük, míg ezt a nőt még csak most ismertem meg. Nem is értem, hogy jutott eszébe egyáltalán ilyesmit kérni tőlem. Némileg aggasztó. Mindenesetre visszaindulunk a nő kabinjába, ahol még egy vérvétel vár rá a pihenés előtt, utána viszont magára fogom hagyni. Precízen és a legminimálisabb fájdalommal szúrom karjába a tűt, majd veszek két fiolányi vért, utána pedig leragasztom a sebet. Néhány másodpercig rányomom, majd ez után a Ms. Callaghan-re bízom. - Pihenjen, ma már nem fogják zavarni. - mosolygok rá kedvesen, majd mindent a tálcára pakolok. Rám még vár munka a karanténban, így távoznom kell. - Minden jót Ms. Callaghan! - jövök majd máskor is, bár azt szerintem legközelebb már tudni fogja, hogy szabálykövető polgár vagyok, nem sértem meg a törvényeinket.
//