Utolsó poszt ☽Pént. Márc. 19, 2021 12:46 pm Következő oldal☽
Madina&Lucas
Hallotta az interjút Ms. Callaghannal, az interjúztató ugyanaz volt, mint nála Gloria Salinas. Először nem is gondolt igazán semmire, csak nézte a két csinos nő képét és hallgatta, ahogy elcsevegtek egymással. Aztán a kisördög befészkelte magát a gondolatai közé, látván maga előtt Callighan mérgesedő arcát, ahogy a Salinas kihozta belőle az indulatokat. Biztos volt benne, hogy ez az interjú sem csak ennyi volt, és megfelelően volt összevágva. Emellett kapott erre egy megbízást is, de valójában jobban érdekelte a nő, akiről az interjú szólt. Talán meg tudna vele egyezni… mindkettőjüknek jó üzletet kínálva. Vett egy gyors zuhanyt, megigazította az arcszőrzetét, még fogat is mosott a biztonság kedvéért, pedig már bőven délutánba fordult a Dominiumi mesterséges nap. Felöltözött civilbe, ami ezen a hajón kicsit meglepő ugyan, de már átlátta a szabályokat és tudta jól, hogy mikor és hogyan kell kijátszani azokat, mikor nem szólnak érte. Most éppen nem volt szolgálatba, a Mills féle küldetésen agyalt naphosszat, de aztán rájött, hogy olyan sok értelme nincs. Az útvonalat nézte át főleg, és, hogy nagyjából mit kell majd csinálnia vész esetén, mert arra, hogy lesz valamilyen vész, elég nagy esély mutatkozott. A százados pedig belerángatta egy számára kicsinyes bosszúhadjáratba, ezt szűrte le igazából. Egy kisebb tényért vett elő, és a megmaradt sajtkészletéből összeállított egy kóstolónyit, két személy részére. Aztán letakarta azt alufóliával, hogy senki se állítsa meg emiatt, és kikereste a legénységi naplóból Ms. Callighan lakórészét. Most pedig már itt áll az ajtó előtt, kezében a kóstolótállal és a keze megáll a csengő előtt, és gyorsan végiggondolja, hogy mindent előkészített-e, de nincs semmi, ami elfelejtett volna. Még felkészül a mondandójára is, mielőtt bebocsájtást kérne. Végül úgy döntött, hogy nincs mit veszítenie, és megnyomta azt a bizonyos csengőt. Úgy állt, hogy a bent lakó láthassa az arcát, még csak véletlenül sem akart bizalmatlanságot kelteni. Az arcára várakozó maszk feszült fel, és reménykedett abban, hogy nem kell még egyszer becsöngetnie. A másik amiben reménykedett, hogy Ms. Callaghan nincs váratlan küldetésen, amiről ő nem tudna. Az igazán lelombozó lenne.
Nem idegeskedtem különösebben. Persze, az arcom, és az interjú mindenhol megjelent, de annak megjelenése nem okozott változást az életemben. Voltak, akik kevesebbet beszéltek velem, voltak, akik többet. Volt, aki Gloriáról kérdezett, meg hogy milyen illata volt... hihetetlen, hogy ilyen témák alatt is vannak olyan alakok, akiket csak a farkuk vezérel. A napom viszonylag gyorsan ment, mert a napi munka mellett elő kellett készülnöm, holnap ugyan is utazok egy csomaggal a Perdára. A folyosón sietős léptekkel siettem a kabinomba. Lepakoltam az aktatáskám, levettem a blézerem, bekapcsoltam egy kis zenét, ittam egy nagy pohár vizet, és már gombolkoztam volna kifelé, hogy zuhanyozni menjek, amikor megszólalt a kabinom csengője. Megtorpantam, és az ajtómra bámultam. Nem mondom, hogy gyakori jelenség, hogy egyik pillanatról a másikra váratlan vendégem érkezik. Halkan sóhajtva léptem oda. Oldalt az ajtó paneljén a kamera képére néztem. A férfi a legkevésbé sem volt ismerős... illetve de, mintha... valahonnan rémlene, de nem tudnám hirtelen megmondani, honnan. A képen nem látszik jól, de valamit tart a kezében. Neki támaszkodom az ajtó félfának, aztán erőt veszek magamon, hogy újra magamra vegyem a referens "arcát". Ajtót nyitok. - Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezem normálisan, de arcomon látszódik az értetlenség. Tekintetem egyrészt a sajttálra kúszik, illetve a környezetet is megszemlélem a férfi mögött. Reflex.
Utolsó poszt ☽Vas. Márc. 21, 2021 11:28 pm Következő oldal☽
Madina&Lucas
Nem számított semmire a nőt illetően, bár ahogy régen mondták, „szemrevaló egy teremtés”, valahol egy archaikus oldalon annak idején, még a Földön. De nem azért jött, habár fontolgatta magában, hogy ha nagyon nincs mit mondania, akkor talán előhozakodik a házasság gondolatával, hiszen Ms. Callaghan nem fogalmazott meg túl nagy elvárásokat a leendő férjjelölt dolgában. Nagyon úgy tűnt, hogy kötelességből tenné meg amit kell a nő, és ez a hozzáállás tetszett Lucasnak. De valójában főleg az interjú izgatja, szóval mindent megtesz, amit első találkozáskor illik, hogy megpróbáljon némi információt szerezni az egészről. A nő, akit megpillant, amikor kinyílik az ajtó ízlésesen van felöltözve, mégis Lucasnak valami nem kerek, de nem tudná megmondani, hogy mi a baja. A szobába mögé nézve hasonló látvány fogadja, már ami a kabin méreteit illetti. A kölcsönös végigmérés után egy kérdés jön felé, ő pedig nem tér ki az útjából. - Szép napot! Lucas Morison, zászlós vagyok. Láttam az interjút önnel és nem nagyon van, illetve nincs a földről ismerősöm. Gondoltam, mi öregek elcseveghetnénk és még ajándékot is hoztam – mondja egy félmosollyal macskakörmöket imitálva az öreg szónál és közelebb lép Madina felé, nyújtva a sajttálat. – Valódi sajt – emeli meg a szemöldökeit, hátha ez, mint végső érv elég lesz, hogy bebocsájtást nyerjen.
Nem igazán gyűjtögetek barátokat. Olyanokat nem, akik fognák magukat, és becsöngetnének unalmas óráikba. Inkább csak ismerőseim vannak, őket is épp olyan távol tartom, hogy ne akarjanak megkeresni, de elég közel ahhoz, hogyha tudni akarok valamit, akkor válaszoljanak a kérdéseimre. Emiatt kicsit váratlanul is ér, hogy csöngetnek az ajtómon. Kinyitva azt egy kissé ismerős férfi áll. Megkérdezve, hogy miben segíthetek, egy teljesen váratlan megkereséssel áll elő a férfi. Lucas Morison. Interjú. Hát persze. Ő volt az egyik alanya Gloriának még előttem. Amint leesik a tantusz, mintha kicsit megenyhülne az arcom. Az se hátrány, hogy zászlós, ebből leszűröm, hogy nem fog az idegeimre menni. A kezében tartott sajttálra nézek, aztán vissza rá. - Oh! Ezt nekem hozta? Köszönöm, igazán nem kellett volna. Jöjjön beljebb. Tegeződhetünk, remélem? - állok félre az útból, hogy beinvitáljam az urat. Amint bejön, becsukom az ajtót, aztán pár lépéssel már az asztalnál is termek, ahova leteszem a tálat, elkezdem leszedni a fóliát a tányérról. - Elnézést, ha nem volt túl meleg az ajtónyitás, mentségemre szóljon, hogy egy stresszes munkanapon vagyok túl. Vegyél kérlek, te is. - tegezem, de csak ha már megengedte, hogy tegeződjünk. - Szóval zászlós. Sereg, vagy flotta? - kérdezem, aztán bekapok egy darabka sajtot. Nem is rossz. - Hmm! Togitasajt? - kérdezem elmerengve. Még nem igazán ettem a szintetikus ételeken kívül mást, mióta ébren vagyok.
Utolsó poszt ☽Pént. Márc. 26, 2021 2:43 pm Következő oldal☽
Madina&Lucas
Lucas még nem tudja, hogy mire számíthat a másiknál, de biztos, ami biztos több olyan dologgal készült, amivel talán beengedi a szőke nő. A sajt, meg hogy ő is interjúalany, úgy véli elég lesz ehhez, és akkor majd kitalálja közben, hogy meddig jutnak majd el. Nem akar rárontani a másik, szépen puhatolózva fogja megtudni, hogy meddig van az a pont, ahonnan ne tovább. Tehát udvarias, hiszen hozott ételt, meg megnyerő a mosolya is, miért is utasítanák el élből? Be is mutatkozik, ledarál minden lényegtelen, de a bemutatkozáshoz szükséges információt. - Persze, hogy neked hoztam. Hacsak el nem tévesztettem az ajtószámot, vagy te egy alakváltó vagy és – egy picit elgondolkodik pár pillanat erejéig – Madinának álcázod a magad. Természetes, szólíts csak Lucasnak – vigyorodik, majd miután utat nyit neki a szőke, besétál és körülnéz. Ez nem tart többet pár másodpercnél tovább, hiszen hasonló méretű kabinnal rendelkezik Madina is, mint ő. Végül az asztal mellé telepedik le, mikor megkínálják. - Ugyan – emelei fel mindkét kezét, tenyérrel kifelé. - Nem csodálom, ha a Salinas féle interjú után még esetleg kérdezgettek is, vagy ajánlatokat kaptál. Kösz – mondja, és vesz egy sajtdarabkát, amit élvezettel fogyaszt el. Nagyon sokáig élvezkedik rajta, mert tudja, hogy nagy kincs itt a hajón. - Flotta, pilóta vagyok. Úgy lemennék a Perdára – bukik ki belőle mintegy véletlenül, hiszen nagyon szívesen járna már odalent a „földön”. Ez a mesterséges környezet idegen neki, habár el tudja viselni azzal, hogy sokat jár a számukra kialakított „erdős részen”. - Nem, ez földi sajt, ami még megmaradt. Sajnos keveset kaptam, de azt megbecsülöm, jó étvágyat hozzá – újabb mosoly és hátradől, ahogy megfigyeli a nőt. – Egy okból irigylem a lázadókat, hogy ők lent vannak. Hiányzik a fű illatta és a kék ég, a szellő – kezd bele, de nem nagyon akaródzik tovább mondania, biztos benne, hogy a másik megérti, hogy miről beszél. – Te hol dolgoztál? Már nagyvárosba, vagy még volt szerencséd néhány farmhoz? – voltak anno olyanok, akik próbáltak még megélni a várostól messze, és voltak olyanok, akiknek ez sikerült. Meglepő volt találkozni annak idején McPerson gazdával, amikor valaki után nyomozott és egy mellékszál odavezette. Minden szép zöld volt, állatokat etettek és nyugalom. Igen, megdöbbentő, szívbevájó volt a nyugalom. Ezt azóta is többször felidézi magának, ha éppen nincs jó kedve, vagy meditálni akar.
A vicceskedésre egy apró félmosolyt engedek meg. Végül is hülye kérdésre hülye válasz, szokták mondani. - Rendben Lucas. Örülök, hogy találkoztunk. - most, hogy leteszem a tányért, és szabad a kezem, kezet nyújtok neki. - Azt hiszem, így is tudod, de csak a rend kedvéért: Madina Callaghan. - ha elfogadja, akkor kezet fogok vele. Nem erős a szorításom, de azért határozott. Amikor bocsánatot kérek a fogadtatásért, szinte legyint az egészre. - Többet kérdeztek Gloriáról, mint bármi másról. - csóválom meg a fejem rosszallóan, magam is helyet foglalva. - Köszönöm, neked is! - Bedobok egy sajtot a számba, és rá kérdezek, miféle tejből készült, mert egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez földi. Pedig az. Döbbenten nézek a férfire, majd a tálra, aztán vissza rá. - De hát ez egy kincs! Honnan? - kérdezem kíváncsi döbbenettel, sokkal jobban megbecsülve a sajtot, mint az elején. - Mindjárt visszaszívom a megosztását! - viccelődök kis nevetéssel. A lázadókra térve nagyot sóhajtok. Nem tudhatja, de gyűlölök munkáról beszélni. Amit mond, az tény, van mit irigyelni tőlük, amíg a kancellárok másként nem döntenek. - Annyira ne irigyeld őket. Lent vannak, de üldözöttek, és betegek. Minden vicket vackot elkapnak, nincs egy normális tető a fejük felett. A biztonságot nem cserélném fel a friss levegőért, még ha hiányzik is, hogy jó mélyet lélegezhessek belőle. - összegzem a véleményem, aztán a kérdésre két falat közt válaszolok. - Nagyvárosban. Farmról sose álmodhattam, de nem is nekem való. Nem szeretem, ha piszok megy a körmöm alá. - mondom kis mosollyal. - Ha pilóta vagy, nem tudod kibulizni, hogy egy perdára járó siklót vezethess? Akkor legalább bele szippanthatnál a légkörbe. - kérdezem őszintén. Mit vezet, ha nem ilyet? Hova megy, ha nem oda?
Utolsó poszt ☽Vas. Ápr. 04, 2021 2:53 pm Következő oldal☽
Madina&Lucas
A szőke nő magabiztosan kezet nyújt, ő pedig elfogadja azt, miután megszabdultak egy rövid időre a sajttáltól. Ő elfogadja azt és a szokásos határozottsággal és – figyelve arra, hogy nő a másik – erővel fogadja el a felajánlott kezet. Úgy érzi, hogy túl klisés lett volna egy katonai járművön kezet csókolni a gyengébb nem jeles képviselőjének, így talán majd legközelebbre hagyja ezt a bemutatkozási formát. Persze minden attól függ, hogy ez a beszélgetés hogyan alakul kettejük között, elképzelhető, hogy Madina nagyon nem vevő az ilyesmire. Az interjú ezt vetíti elő, nagyon kedvesen, de határozottsággal mondott el mindent, nagyon figyelve arra, hogy miket ad át a cseles Salinasnak. A lényeg, hogy már bejutott a kabinba és még le is ültetik, sőt még a sajtból is kap. Bár úgy gondolja, hogy ezt úgyis kiprovokálta volna, kár lenne veszendőbe hagyni a finom ősfalatokat. - Ez szigorúan bizalmas, és ha mégis illegális, akkor sajnos már bűnrészes vagy – tárja szét a kezét mosolyogva, hogy valójában csak viccel, viszont nem árul el többet a sajtok hozzákerüléséről. – Már késő, ami ki van mondva, ki van mondva – „még mit nem” fejet vág arra, hogy megvonják tőle a finom falatokat. - Annyira azért nem irigylem őket, mégis jó lenne a földön járni, a homokba taposni, meg akár egy tóba fürdeni. Jössz majd? – emeli fel a szemöldökét, mintha csak úgy simán foghatnák magukat és lemennének egy siklóval fürdeni. Az biztos, hogy számára nagy élmény lesz lejutni, bár tény, hogy nem szándékozik parancsokat szegni emiatt. Szóval marad az álmodozás egyelőre, és vélhetően az ő életében már nem fog megoldódni a dolog. - Ó, így már értelek, miért is vagy elégedett a szűkös életünkkel. Habár itt is vannak direkt a földieknek készített helyek, oda gyakran járok, ott ki tudok kapcsolni annak ellenére, hogy tudom, nem az igazi – réved el egy pillanatra, majd betol egy újabb sajtdarabkát a szájába. - Igyekszem, de új felettesem van, és nem akarok rárontani ilyesmivel. Majd egyszer – vigyiorodik el hamiskásan, majd hátradőlve szemrevételezi Madinát. - Tényleg inkább Glóriáról kérdezgettek, mint rólad? Nem mondom, hogy nem csinos nő, de… - el tud pirulni ha akar, így egy kicsit el is pirul, majd megköszörüli a torkát és folytatja. – Végül is az interjú miatt is jöttem amúgy. Nekem kicsit elferdítette a válaszaimat, illetve okosan nyúlt hozzájuk, nem minden úgy volt, ahogy akkor mondtam. De nem hibáztatom igazán, ez a dolga, és tök unalmas interjú lett volna az eredeti – nevet egyet, majd a válaszra várva fürkészően tekint a szőke fürtök csinos tulajdonosára.
Ritkán (soha) kopognak be hozzám, így kissé kizökkentett a férfi a mindennapjaimból. De azért kellemes meglepetésként ért, egyrészt mert az ő tudta nélkül is hasonszőrűek vagyunk, másrészt azért, mert hozott sajtot. A bemutatkozás után helyetfoglalunk. A sajt egy valóságos vagyon lehet most a hajón. A bűnrészességre csintalan mosoly kerül az arcomra. - Akkor már nincs visszaút. Amíg nem köpsz be engem, én se téged. - kacsintok rá, mosolyogva, aztán újabb falatot vettem el a tányérról. Amikor a bolygóra való jutás, levegő, fürdés jön szóba, halványan elmosolyodom. - Ha biztonságos lesz, lemegyek. Leviszel majd? Barrel-rollt is csinálhatsz út közben, nem leszek rosszul! - mondom úgy, mint egy ígértet, megmosolyogva a gondolatot. Az elhatárolódást megmagyarázom valamennyire, aztán hallgatom őt. - Frissen keltett vagyok. Miféle helyek? A szimulációs szobákra gondolsz? - kérdezem kíváncsian, kicsit előrébb is dőlök. - Megmutathatnád ezeket a helyeket. Ha szépen kérlek..? - dobom be a bájos, szomorú kutya szemeket egy pillanatra. A kérdésre, hogy nem tudja-e elintézni magának, hogy a Perdára repülhessen, a választ átérzem. - Az új felettesek mindig kényes téma. Sosem tudni előre, mi az ami tetszik nekik, és mi az, ami nem. - bólogatok, majd mikor az interjúra terelődik a téma, nem sokat mondok róla. Inkább kérdezek. Végül maga kezd bele az interjús történetbe, de előtte végig mérve félbe hagy egy dicséretet. Halkan elnevetem magam. - Ugyan. A nő olyan, mint egy friss, ropogós, lédús alma, ami roppan a fogad alatt. Én nem csodálkozom rajta, hogy inkább ő iránta érdeklődtek. - mondom kis mosollyal, a pirulást látva ez egy kicsit szélesedik. Végül meghallgatom az ő történetét, és kicsit ráncolni kezdem a homlokom. - Nálam is bicskanyitogatós volt a stílusa, és próbált félreértelmezni dolgokat, de elég egyszerűen fogalmaztam ahhoz, hogy ne lehessen kitekerni. A felvételeket viszont már a maga hasznára vágva tette közzé, szóval ugyan úgy jártunk. - válaszolom, és felé nyújtom a tányért, rajta az utolsó darabka sajttal. - Edd csak meg. Téged illet a dicsőség, hogy találtál ilyesmit. - mosolygok rá. - Képzelem, milyen unalmas lehet egyébként. - mondom kissé szarkasztikusan, de nem bántásból, csak hogy értse, nem vagyok hülye, és tudom, hogy egy pilótával sokkal érdekesebb témák merülnek fel, mint egy átlagos civillel. Ha megette a sajtot, vagy ha nekem adta, bárhogy is, amint elfogyott, a tányér tisztítását intéztem utána, hogy visszaadhassam neki. - Gondolod, hogy Glória a hírnév miatt csinálta meg ilyenre az interjúkat, vagy az embereket szeretné manipulálni? - kérdezem tőle, hátra pillantva.
A hozzászólást Madina Callaghan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Nov. 09, 2021 9:37 pm-kor.
Utolsó poszt ☽Vas. Szept. 12, 2021 4:14 pm Következő oldal☽
Madina&Lucas
- Ez a beszéd. Én nem köplek be a saját sajtom miatt, szóval minden rajtad múlik – fogadja a kacsintást egy halvány cinkos mosollyal. Egy kicsit örül neki, hogy nem túl merev mégsem a nő, pedig az interjú során eléggé úgy tűnt. Meg hűvösebbnek, mint várta. - Ezek után biztosan lesz pár trükk, ha belefér. Azaza, ha ketten tudunk menni, nem lesz utastárs, de persze, leviszlek. Szólni fogok, ha esetleg lesz rá olyan alkalom, amikor megyek, vagy tudok vinni egy potyázót – mutat a nőre és most ő vesz le egy újabb falatot. Ez éppen egy zsírosabb falat, de nagyszerű aromája van, régi emlékeket hoz fel benne egy rövid időre. A kondicionálása viszont nem engedi, hogy eluralkodjon benne ez az érzés. Kivételesen sajnálja. - Nem, van egy-két a földiek számára megőrzött „emlékhely”, ahol megtalálhatók még régi, földi növények. Meg persze olyanok is, amik imitálják, de érzetre, illata hasonlók, vagy akár ugyanolyanok. És van egy tó is – mosolyodik el a végére, ide hagyta a legszebb részét annak a szintnek. - Persze, akár holnap is – néz a nő szemeibe. Ami azt illetti simán el tudná csábítani, ha olyan könnyű lenne, látja a nőben a kisugárzást, ami azonnal szembetűnik, mondhatni mellbevágó. A közelsége is arra utal, hogy nem valami bátortalan senkivel van dolga, nem lehetett véletlen az interjú, Gloria érti a szakmáját. Sajnálja, hogy Malinort lefokozták, kicsit erősnek érzi azóta is az ítéletet, hogy mások könnyedén megúszták. De ha a vezetés így látta, lelkük rajta. Szerencsére neki nem kell minden esetben élet-halálról döntenie. - Nos, reméljük ráncos lesz, amíg te még mindig ilyen jól megőrzöd a vonásaid – dől hátra fintorogva. Végül is igaza van a másiknak, Glória nagyon szexi, akárki akármit is mond. Ő viszont tudja értékelni az érett borokat is, nem csak a frissességet. Az öklét nyújtja ki a másik felé, a gyors elemzés után. - Úgy tűnik – aztán van megkapja az „ökölpacsit”, vagy nem, de mindenképpen próbál egyre közvetlenebbnek mutatkozni. Végül is ennek a nőnek nincs semmi a bűnlajstromán, ő is csak egyszerű faladatot teljesít. De akkor már miért ne lehetne többet kihozni ebből? Akár egy jó szövetségese is lehet a nő később. - Oké, nem kell kétszer mondani – szól, majd azért mégis kettészedi az egészet, biztos, ami biztos, nem akar udvariatlan lenni. Végül is nem azért jött, hogy megutáltassa magát, nem igaz? A szarkazmusra azonnal elmosolyodik, ezen reflexei kitűnően működnek. - Jó, nem annyira, csak én nem vagyok valami jó alany erre. Nem vagyok túl lelkes – von vállat, majd bekapja az utolsó falat sajtját, amit még magának porciózott. Elégedetten dől megint hátra és élvezi az utolsó falat ízeit. – Lehet, hogy ha mindet ilyen lassan ennénk meg, tovább tartana – fintorog egy kicsit, miközben a nőt figyeli, ahogy a tányért tisztára varázsolja. - Sajnos nem értek az újságíráshoz. De akár mindkettő is lehet és egyik sem. Mivel a Dominium kirendelt munkatársa, nem hiszem, hogy meg kell kérdőjeleznem a lojalitását. De a szenzációhajhászás a média emberek vérében van – legalábbis régen biztosan így volt. Nem hiszi, hogy az emberiség totálisan megváltozott volna, mert, ha így lenne a Föld sem pusztult volna el. - Mindenesetre végül is én örülök, különben nem ismerhettelek volna meg. Nem tudtam mi vár rám, de kellemesen csalódtam – emelgeti meg a szemöldökét és egy kicsit stíröli a nőt heccelésből. – Ha lesz sajt egyébként, szerezzek neked is? Bár nem biztos, hogy sikerül még egyszer, szerencse is kellett hozzá – fintorodik el, tényleg eléggé megcsappant a készlet, pénze meg nem nagyon van rá, az ilyen minőség már kancellária szint, ami szinte csak nekik megfizethető. Az is lehet, hogy nekik nem is kell megfizetni.
- Talán visszatudom fogni a szám. - vigyorodom el egy kissé, aztán a repülésről érdeklődöm, és a lejutásról. Csendesen hallgatom, kis mosollyal az ábrázatomon bólogatok. - Várni fogom. Nagyon keveset repültem egész életemben, szóval már most izgulok. - csacsogok, ahogy azt egy magamfajta irodakukac tenné, a semmiről. Ha nem kellene megjátszanom magam, nem lennék ennyire beszédes, vagy inkább mechanikákról és technikákról kérdeznék, nem pedig ilyen blődségekről. A földi helyszín másolatok viszont rendesen felkeltik az érdeklődésem, és amikor a szemembe nézve mondja ki, hogy "holnap", akkor akaratlanul is elmosolyodom, és állom a pillantást. - Rendben, legyen holnap. Hány órakor végzel a műszakoddal? Nekem háromig kell bent ülnöm a gép mögött. - szűkítem le az idősávot. - Bár a találkozó komolyságától függően elképzelhető, hogy kell egy kis idő, hogy felfrissítsem magam. - teszem hozzá egy sunyi kis mosolyt teremtve az ábrázatomra, ezzel meg is érdeklődöm, hogy milyen természetűre szeretné venni a holnapi találkát. Glória témája ha nem is idegesít, de mindenképp kérdőjeleket állít bennem a nő hűségét illetően. A férfi elmeséli a maga részét, és amikor Glória ráncosodásáról beszél, halkan elnevetem magamat. - Köszönöm a bókot. Sajnos az időt még nem sikerült legyőznünk, de igyekszem ilyennek maradni. - mosolygok rá jó kedvűen, és miért is ne alapon viszonozom az ökölpacsiját. A maradék sajtot felajánlom neki, és habár elfogadja, gálánsan félbe tépi. - Kösz! - veszem el meglepve, aztán be is dobom a számba, és megtisztítom a tányért. Az interjús témát folytatva hátra pillantok a vállam felett. - Pedig egész csevegős típusnak tűnsz így első blikkre. - mosolygok. Megtörlöm a tányért, és elé teszem, hogy majd elvihesse. - Csokit tudok lassan enni. Szeretem, ha lassan, szopogatva eszem, és szétolvad a számban. Ez sajnos a sajttal nem megy. - jegyzem meg, aztán felteszem a kérdést, hogy szerinte Glória melyik oldalra hajlik. Amit mond, nem hülyeség. - Igazad van, régen is szerettek mindent kiforgatni. - bólintok egyet helyet foglalva, majd a heccelésre halkan elnevetem magam, és megcsóválom a fejem. - Óvatosan, még a végén zavarba hozol. - válaszolok flörtölős tekintettel, aztán a sajt témára ismét bólintok. - Igen, mindenképp. Szólj, és bele adok, amennyit kell. Már, ha nem lesz olyan drága. Sajnos szűk számban mérik a keresetem. - mondom, azon gondolkodva, hogy miként mérhetik a sajt árát manapság.
Utolsó poszt ☽Hétf. Nov. 22, 2021 3:51 pm Következő oldal☽
Madina&Lucas
Az ujjával játékosan megfenyegeti a nőt, de hangosan kuncog az egészen. Kezd egyre szimpatikusabbá válni a másik, még akkor is, ha nem nagyon tud mit kezdeni ezzel az érzéssel. Reméli, hogy nincs semmi vele, és Glóriát akár sikerül is lebuktatni vele. Ó, de jól esne az neki, tényleg eléggé betalált a szexi riporternő nála, de nem a pozitív értelemben. Miután lebeszélnek mindent a repülésről, máris gondolkodni kezd, hogy hogyan is vigye ezt a perdai kiruccanást véghez. Edgart lefokozták sajnos, pedig vele biztosan meg tudta volna beszélni, legalább egy utazást. Sajnos más komolyabb beosztású embert, csak Greymare századost ismeri, ő pedig nem igazán kedvelheti az Aquillonon történtek miatt. A Kancellárnak meg nem akar a lekötelezettje lenni, más magas vezetővel pedig nincs olyan viszonyban, hogy ilyet kérjen. De valahogy majd megoldja, az a lényeg. - Holnap szabadnapos vagyok. Mikorra jöjjek érted? – mosolyodik el, ez tényleg véletlen. Az nem, hogy holnapot mondott, de örül, hogy nem kell estére halasztani az egészet. – Á, értem. Akkor négyre jövök – vigyorodik el, majd kissé zavartan halványan elpirul. Tudja jól, hogy ha ez egy begyakorolt mozdulat is nála, lehet, hogy most mégsem úgy jött. Érdekli a nő. Furcsa, mert például Glória is érdekelhetné, de mégis Madina minden tekintetben valamiért közelebb áll hozzá, ezért is osztja meg vele az utolsó sajtdarabot is. Hiába idősebb a riporternőnél, valahogy mégis van belőle egyfajta kisugárzás, ami szimpatikussá teszi Lucasnál. - Komolyan? Akkor ez egy eredmény nálam. Szűkszavú vagyok, ténylegesen. Lehet te vagy rám ilyen jó hatással. Már ha jó az, hogy többet beszélek, mint szoktam – nevet fel, mert tényleg lehet valami ebben. De az is elképzelhető, hogy Madina kérdez jól, és most úgy érzi, hogy elmondhat neki dolgokat, ha már sajtcinkos- és átvert válaszadó társak lettek. - Sajttal nem – állapítja meg, de elképzeli, ahogy a nő csokit majszol. Elég erotikusra sikerült a leírás, de még nem érzi úgy, hogy ezt elő kellene hoznia. Aztán végül is úgy dönt, hogy miért ne? – Zavarba akarsz hozni ezzel a leírással? – kérdez rá a szerinte nyilvánvalóra, ajkán bujkáló apró mosollyal. - Csak mert jól csinálod – nevet még egyet, majd eltöpreng azon, hogy a riporterek mindig is a szenzációt hajhászták. Mire mentek volna egy unalmas hírrel? Csak az a fontos, amin meg lehet döbbeni, botránkozni, vagy éppen szélsőséges. A többi unalmas. - Egy-egy – mosolyodik el, majd végül feláll, nem akarja túlzásba vinni az első találkozást. Hiszen biztos, hogy lesz második. – Rendben, megegyeztünk – a sajt téma letudva, neki is jobb, ha esetleg beszáll valaki, esetleg többet tud szerezni. De ez még nagyon a jövő zenéje. - Azt hiszem éppen eleget rontotta a levegőt itt Callaghan kisasszony – tápászkodik fel és elveszi az elmosott tányért. – Örülök, hogy megismertelek – tegeződik újra, a kisasszonyozás csak a hecc kedvéért volt. – Akkor… - áll meg egy pillanatra. – Holnap négykor itt leszek, rendben? – kérdezi, majd elindul az ajtó felé, azonban ott megfordul. – Akkor holnap – mondja, és ha Madina nem akar semmilyen búcsúzkodást megejteni távozik.
A játékos fenyegetés egy kuncogást csal ki belőlem, aztán lezárjuk ezt a témát is, és inkább a következő találkozót tervezgetjük. Megkérdezi, mikorra jöjjön, mire mondom, hogy háromkor végzek, de ha komolyabb a találkozó hangvétele, lehet kell egy kis idő, míg jobban összekészülök. A vigyor, és az, hogy négyet mond, azt feltételezi, hogy akkor nem egy egyszerű baráti találkozó, hanem egy randevú lesz, mire egy halvány, de izgatott, várakozó mosoly kerül az arcomra. - Négy tökéletes lesz. - bólintok. A szűkszavúságáról beszélve halkan elnevetem magam a szavain. - Én se szeretem az üres csevegést. Nem vagy túl beszédes, épp csak annyira, amennyire kell. Bár gondolom, egy pilóta, mint te, inkább a tettek embere. - bazsalygok az orrom alatt. A sajt - csoki összehasonlítás olyan sikeresre sikerül, hogy szinte látom a férfi szemeit elrévedni a vörös ajkaimon. Igyekszem visszatartani a mosolyt, főleg, ahogy felhívja a figyelmem, hogy ha zavarba akarom hozni, akkor sikerül. - Egész jól viseled. - mosolygok és nevetek vele, ezzel pedig gondolok arra, hogy húzom az agyát. Habár ő az, aki irul-pirul néha, azért nekem is bőven jut a zavarból, mikor a szépségemet dicséri. Persze, mint valami foci meccset, számolja a gólokat, és egy mutató ujjas bólintással, mutogatással jelzem, hogy ezt a gólt jól berúgta most, és valóban egy-egy az állás. A sajt szerzésbe beszállok, amit készségesen elfogad, és úgy hiszem, ez olyan illegális tevékenység, amibe nem baj, ha bele vágunk. Nem károsítunk meg ezzel senkit, csupán élvezzük kicsit az életet. Amikor felkel, magam is felállok, átnyújtom a tányért, a magázásra halkan elnevetem magam. - Sose rontod. Enyém az öröm. - mosolygok rá, ahogy két lépésben az ajtóhoz kísérem a szűkös kabinban. Ott még egy pillanatra megállunk egymással szemben, és furcsa mód nehéznek tűnik a búcsúzkodás. - Rendben, holnap. - bólintok, és ismét egy lépést közelebb teszek vele az ajtóhoz. Az ki is nyílik, ő pedig még egyszer visszafordul. - Várlak majd. - bólintok mosolyogva, majd ahogy elmegy, becsukom az ajtót, és neki dőlök. Most, hogy nincs bent, kicsit elmerengek. Mi történt? Mi volt ez? Valódi lesz ez a randevú, vagy csak próbára tesznek?
Utolsó poszt ☽Szer. Nov. 24, 2021 8:43 pm Következő oldal☽
Madina&Lucas
Ha nem is izgult, mégis úgy érezte, hogy feszült. A doktornő óta, és előtte sem öntötték el igazán soha az érzelmek, legyen az bármilyen, így furcsán érezte magát, ahogy öltözködött. Nem öltözött öltönybe, bár egy maradt neki még régről és akár még imponáló is lehetett volna, de úgy érezte, hogy az túl direkt egy randihoz. Még úgy is, ha ez egy kimondatlan randi, de mivel az előző nap kellemesen érezte magát Calla… Madinával, szívesen ment bele a játékba. Korban is illettek egymáshoz, így az álca miatt nem árt, ha ismerkedik, még akár találhat magának valakit, akivel teljesítheti az előírást is. Nem mellesleg Madina szép nő is, van humora és láthatólag nincs megijedve a saját árnyékától. Nem hiszi, hogy egyébként sok ilyen lehetősége lesz, így a kellemes a hasznossal elvén találkozik ma a nővel. Felveszi a bőrkabátját, mert jól áll rajta, és talán nem is lesz melege benne. Ha mégis, hát leveszi. A megbeszélt időben indul a nő kabinja felé, kezében egy materializált nagy margarétával. Nem akart rózsát adni, az is túl direkt, és Madina nem tűnt olyannak, aki oda lenne ilyesmiért. De mivel nem ismeri eléggé, benne lehet, hogy téved. Nem tart sokáig az út, hamarosan a kis kabinnál találja magát. Az órájáról felpillantva elégedetten néz a kis beléptetőre, miközben bejelentkezik. Pontosan érkezett, ahogy ez rá jellemző. Némi feszültség kapja el egy pár pillanatra és várja, hogy bebocsájtást nyerjen, vagy csak Madina kiszóljon. Remélhetőleg nem kellett neki túlóráznia, vagy valami más ügyben elmennie, igazán nem szeretne csalódni. Már várja egyébként, hogy megérkezzenek a Földieknek fenntartott helyiségbe. Na meg kíváncsi arra is, hogy Madina mennyire veszi komolyan a randit, már ami az öltözködését illeti. Magában arra fogad, hogy nem túl csicsás, de kellően keveset mutató ruhát vesz fel, ami nem kihívó, mégis elegáns. Hamarosan ki fog derülni ez is.
Alig tudtam lerázni magamról Ravent. Nem biztos, hogy jó ötlet volt pont ma oda adni neki azt a nyomorult chipet, de nem akartam egy percet se pazarolni, ha már egyszer megcsináltam azt a vágást. Késő bánat, ebgondolat. Ugyan a folyamatosan özönlő kérdései idegesíteni tudtak, kivételesen nem tudtam rajta mérgelődni, mert agyban már kezdtem a mai találkán is ott lenni. Mire haza értem, még volt negyed órám négyig. Nem volt időm túlságosan kitenni magam, de nem is nagyon akartam. Vannak olyan esetek, amikor szexire kell venni a stílust, de úgy hiszem, ez a mai találka nem erről szól. Legalább is merem remélni, hogy nem makkos cipőben és fehér kesztyűben jön: hiszen csak sétálni megyünk. Egyszerű smink, még egyszerűbb hajviselet, és talán egy picit elegánsabb, fehér blúz, nadrág, és egy fekete magassarkú. Egy fekete kardigánt vettem fel. Épp az ajkam rúzsoztam, amikor pittyent egyet az ajtó, jelezve, hogy csengettek. A csuklómon lévő órámra tekintek, és elmosolyodok. A következő pillanatban felkapom a válltáskám a székről, és kinyitom az ajtót. - Milyen pontos. Szia! - mosolygok rá kilépve, és üdvözölve őt, adok is egy puszit az arcára, aztán bezárom a kabint. - Én készen vagyok, mehetünk, ha gondolod. - pillantok rá némi izgalommal. - Milyen napod volt ma? - kíváncsi vagyok, hogy telik nála egy munkanap. Pilótaként mivel repül merre, mennyit, mit, vagy kit visz.
Utolsó poszt ☽Csüt. Nov. 25, 2021 2:53 pm Következő oldal☽
Madina&Lucas
Nem igazán tudta, hogy hova vezet majd a mai nap, és ez igazából zavarta is. Olyan szempontból, hogy általában tervezgetett, vagy valamilyen okból lépett valakivel kapcsolatba. Most ez az ok látszólag nem szól semmiről, csak egy sétáról a Földiek kedvéért kialakított parkban. Meg talán randi? Eszét se tudja mikor vett részt valódi randin. Persze voltak megbízásból létrejött randevúk, de az más, az munka. Végül egy nagy sóhajjal lép túl az egész gondolatmeneten és becsenget Madinához. A nő hamarosan megérkezik, Lucas pedig elégedetten pillant végig a ruházaton. - Szia! Jól nézel ki – hajtja a fejét enyhén megoldalra elismerően, még az ajkait is összeszorítja hozzá. – Ma is – bókol tovább, majd átnyújtja a virágot. – Nem volt sok lehetőségem ennél jobbat hozni, ne haragudj. A sajt pedig elcsépelt lett volna – von vállat vigyorogva, és tetszik neki, hogy Madina izgatott. Ami azt illetti, valamennyire ő is az, főleg, hogy gőze sincs, mit kezdjen a helyzettel. Ez olyan igazinak tűnik, és ilyenkor mindig zavarban van. Sokkal jobb lenne, ha Madina egy megfigyelendő személy lenne, könnyebben tudna felkészülni az egészre. Az ismeretlen mindig is zavarttá tette, de azért nem felejt el mosolyogni, de még válaszolni sem. A puszit természetesen viszonozza egy hasonlóval. - Persze, erre tessék - mutat a folyosó felé, ami megfelelő liftet rejti. A kérdésre elmosolyodik, nem is tudja, hogy mit mondjon erről. Semmi különös nem volt a mai napjában, de nem akar unalmasnak tűnni. - Lezuhanyoztam vagy ötször, hogy biztos tiszta legyek, mikor jövök hozzád – nevetgél. – Egyébként semmi, ma nagyrészt pihentem és a régi könyveim közül olvastam egyet. Néha rám fér a semmittevés, mert elég feszített a tempó, itt meg nem nagyon lehet úgy igazán levezetni a feszültséget - miközben beszél, megérkeznek a lifthez, előreengedi a hölgyet. Nem titkoltan pillantást vesz a hátsójára, mivel ez a fehér ruha kihangsúlyozza Madina idomait. Amit megállapít az az, hogy nem éppen üldögélős izomzata van, vélhetően szokott edzeni is. - A hetedik gyűrűszintre megyünk, szerintem kevesen ismerik ezt a helyet, de majd meglátod… nem akarom a meglepetést elrontani – mondja, majd benyomja a megfelelő gombot. A lift a Tudományos szintre viszi őket, majd megáll és egy csengéssel kinyitja az ajtót. - Csak ön után, hölgyem – mondja mosolyogva, és várja a hatást. A célig még van egy botanikus kert, ami nem túl randis hely, de szándékosan megy ezen az útvonalon. Szeretné, ha Madina tényleg meglepődne egy kicsit.
A bókokra elmosolyodom. Félig-meddig lopva pillantok végig rajta. Jó, hogy nem öltöztem ki ennél jobban, mert akkor nagyon elütne, ő inkább átlagosabbra vette a megjelenést. Nem baj, foghatom arra, hogy nőből vagyok. - Tetszik a kabátod. Szintetikus, vagy retro, valódi? - kérdezem, én is dicsérve kicsit a választást, mert habár majdnem túl öltöztem hozzá, tény, hogy attól még jól áll neki, és a stílus is. Amikor átnyújtja a virágot, láthatóan meglepődök, mert nem számítottam rá. Ettől persze jól esik, noha régóta nem kaptam bármit, és nem igazán tudom, hogy miként reagáljak rá. Végül elmosolyodva nézek a férfire, átvéve a margarétát, talán egy kis pír is kiült az arcomra. - Köszönöm. Ne szabadkozz, nem is gondoltam volna, hogy bármit kapok egyáltalán. Csoda szép, tényleg köszönöm. - a táskámnak olyan részébe tűzöm a virágot, ahol szépen díszeleghet, és nem lehet baja. Ezután elindulunk, megyek, amerre mondja. Felteszem az első kérdésem, teljesen ki is ment a fejemből, hogy ma szabadnapos volt. Elvigyorodok azért a történetre, kicsit nevetek is rajta a végén. - Igazán kitettél magadért. Szóval te a láblógatós pihenős fajta vagy, bár azt cáfolom, hogy ne lenne lehetőség levezetni a feszültséget. - vonom le a következtetést egy mosollyal. - Milyen könyvet olvasol? - kérdezem kíváncsian, míg a lifthez érünk. Beszállok, mikor előre enged, belépek. Megfordulva látom, hogy mikor ő is belép, lefelé nézett, legalább is mintha így kaptam volna el a pillantását. Talán végig mért. A gondolatra megpróbálok visszafogni egy mosolyt, de ez csak félig sikerül. A szavaira figyelve bólogatok. - Miért ismerik kevesen? - kérdezek vissza, míg tekintetemmel mozdulatait követem. Aztán amikor leértünk, szavaira finoman megrázom a fejét, és én mutatok udvariasan előre. - Most Öné a lehetőség, és én nézelődöm. - mondom viccelődve, incselkedő hangnemben, de az arcomon lévő, lassan vigyorba szökő mosoly tudathatja vele, hogy csak szórakozom. Ha nem megy előre, úgy is csak kis nevetéssel lerázom a dolgot magamról, és kilépek.
