Utolsó poszt ☽Szer. Okt. 07, 2020 4:33 pm Következő oldal☽
Murphy & Terson
'the last to fall are the buildings, distant and solemn, gravestones for an entire world.'
Evans a Várost látogatja. Nem jellemző rá az ilyesmi. Bizonyosan csak azért vállalkozott az útra, hogy Michael fiának segítsen a reá háruló feladatokban - most, hogy kettejük közt lassan felosztásra kerülnek a fejlődő település nyűgjei, jóval több időt töltenek egymás társaságában, mint annakelőtte. Részben ezért is bólintottam rá, hogy beszélek Peter helyett ezzel a bizonyos Caleb Murphyvel. Bár szigorúan véve nem - illetve nem csak - az én fennhatóságom alá tartozik, amiről szó lesz, a fiatal építészmérnök úgysem úszta volna meg a megbízást anélkül, hogy találkoznia kelljen velem. A legvégső engedélyt a kezdésre nem kaphatja meg senki mástól, csak tőlem, és odalent is az én embereim döntenek majd arról, hol és mikor folyhat majd munka. Mindent a maga idejében.
Ahogyan a korábban kapott kancellári üzenetben is szerepelt, a megjelölt irodában várom őt. A sajátomban. Rendesen nem volna engedélye felliftezni a nyolcadik gyűrűszintre, ám erre az időre személyi azonosítója bekerült a megfelelő besorolású látogatói jogosítványok közé, így most minden gond nélkül megteheti. Az ajtó előtt kétoldalt őrködő fegyveresek nem tartóztatják hosszan - amennyiben pontosan érkezik és igazolja magát, alig néhány másodpercet kell csak várnia, mielőtt az ajtó kinyílik előtte és ő beléphet. Kevés olyan civil van a Dominiumon, aki akár csak egyszer megfordul itt, de a bánásmód, amelyben részesülnek, nem különbözik sokban a katonákétól, így a fiatalember sem szembesül semmi kivételessel. Az asztal mögött ülve fogadom. Érkeztére felpillantok az előttem terpeszkedő széles kijelzőről, egyébiránt azonban nem mozdulok, így ha kézfogásra vagy biccentésre számított, csalódni fog. Nem öltöztem ki a kedvéért: megszokott, rangjelzés nélküli tiszti egyenruhámat viselem, ahogy szinte mindig, magas szárú csizmával, fegyvert azonban még úgy sem, hogy egyébként minden jogom megvolna hozzá. Megvárom, hogy előre köszönjön.
Alig akartam hinni a szememnek, amikor a kommunikátorom egy kancellári üzenetet jelzett. Személyesen Victor Tersonnal fogok találkozni! Mi ez, ha nem király dolog? Oda kell tennem magam, időben érkezni és persze megfelelően kell kinéznem is. Hát... itt az űrben nincs túl sok választék ruhák tekintetében, én pedig még nem vagyok túl régóta ébren, hogy tudjam, mit hol szerezzek be. A ruhatáram is szegényes, de van mindenféle darab, így egy öltöny mellett döntöttem, nyakkendővel meg minden. Még a hajam is belőttem, bár a kócosságán talán ez se segít sokat. Hát... ez van. A tükör előtt nézve azért elégedett vagyok a megjelenésemmel, remélem, hogy Terson kancellár is az lesz, de simán meglehet, hogy túlaggódom a dolgot. Időben kelek útra, haladok a jól ismert folyosókon egészen a liftek felé. Igyekszem normálisan lépkedni, nem kimutatni izgatotságomat, ez pedig többé-kevésbé sikerül. A liftbe belépve viszont már felcsillannak szemeim, ahogy az azonosítóm, hála az új engedéllyel felenged a kancellárok szintjére. Még soha se jártam ott! Vajon mennyire lesz másabb, mint a többi? Ahova volt jogosultságom, oda egyébként már bementem, hát az első hetekben mint valami búgócsiga kavarogtam mindenfelé és a Preda is lenyűgözött, akár csak az a zöld hajú perdai, akivel találkoztam, Eowen. Jó lenne viszont látni, remek volt az a pite, amit ettünk. A lift halk jelzése a tudtomra adja, hogy a múlt emlékei helyett inkább a jelenre koncentráljak, mert kinyílik az ajtó, én pedig megtehetem az első lépést az nyolcadik gyűrűszinten. Akkor most kéne felvenni a komoly pofát, nem leskelődni, de ez csak néhány méterig megy, aztán nézelődök ám mindenfelé, amerre lehet Terson kancellár irodájáig. A két fegyveres őr viszont elég morcinak tűnik előtte, így felemelem jobbom, intek. - Üdv! - nem jutna eszembe magamtól bemutatkozni és elmondani, mit is akarok itt, ahhoz túlságosan is izgulok, de felteszik Ők a kérdéseket, így zavartan elmosolyodom, talán még bele is pirulok a dologba. - Caleb Murphy, szolgálatukra vagy... vagy mi... - motyogom az utolsó szavakat. - Terson kancellárhoz van időpontom úgy... hát mostanra. - elütöttem az időt utam során. Az órámra tekintek egyébként, amikor az idővel kapcsolatban beszélek, és látom, hogy jókor vagyok jó helyen. Tessék beengedni! Ha kérik, mutatom is az azonosítómat, ahol képpel együtt mindent láthatnak. Az ajtó pedig már nyílik is: Szezám, tárulj! - Azta! - suttogom magam elé, miközben ide-oda nézelődve lépkedek beljebb. Az ajtó bezárul mögöttem, én pedig néhány másodperces hatásszünet után szúrom ám ki a kancellár urat. Össze is koccannak sarkaim és tisztelgek. Így illik Tersonnál, ugye? Bár nem vagyok katona... soha se voltam... de ennyi azért még meg. A filmekben lévő szövegek közül mégse merem most benyögni azt, hogy "Murphy polgár szolgálatra jelentkezik, uram!", félek, hogy kiröhögne, így hát... marad valami egyszerűbb megközelítés. - Üdvözlöm kancellár úr! Caleb Murphy vagyok... hivatott! - leengedem kezem, de igyekszem egyenes háttal állni, aprókat pislogni, nem nagyon bámulni Őt meg minden mást az irodában. Akaratlanul mégis tekintetem elvándorol róla időnként, kíváncsian csillognak a fiatal szemek, majd térnek vissza Terson felé. Most nekem kéne kérdeznem vagy Ő fog beszélni? - Miben segíthetek? - teszem fel a nagy kérdést végül, de lehet, hogy ez hülyén hangzik? Ahh, most már mindegy... Le is izzadok picit, talán túlöltöztem, a tarkómon érzem, ahogy lefelé indul egy izzadtságcsepp. Még jó, hogy ez nem látszik!
Utolsó poszt ☽Vas. Nov. 08, 2020 10:24 pm Következő oldal☽
Murphy & Terson
'the last to fall are the buildings, distant and solemn, gravestones for an entire world.'
A jókora iroda széles, páncélozott ajtajára akadály nélkül rálátni az asztalomtól, így hát szabadon szemügyre vehetem az érkezőt. Caleb Murphy testfelépítését tekintve nagyon hasonló hozzám, ám ezen kívül minden másban élesen különbözünk. Figyelem, ahogy beljebb araszol. Finom és óvatos mozgású ember, továbbá van benne valami már-már kamaszos esetlenség, mintha tegnapról mára nyúlt volna ennyire meg; az arca ezt az abszurd elképzelést csak alátámasztja, mert huszonöt év legyen akármilyen kevés, őrá nézve mégis túlzásnak érződik. Hogy az öltöny, amelyet a saját adottságaihoz meglehetősen jó érzékkel választott ki, mindennapos öltözéke-e vagy életében először viseli, azt lehetetlen megállapítani.
Nem óhajtom feszes vigyázzba parancsolni, nem katona és én nem vagyok a kimondott felettese: a kettőnk közti rangbéli különbség acélszemei nem egyazon láncban kaptak helyet. Ügyelnem kell rá, hogy el ne mosolyodjak az üdvözletét látván, mert bár előzékeny tőle, hogy szem előtt tartja, ki is vagyok pontosan, a formaság, amelyre a választása esett, inkább mesél az ő zavaráról, mintsem hiteles mása lenne a katonáktól megszokottnak. Szívdobbanásnyi csend, azután bemutatkozik, ezúttal úgy, ahogyan mások is szoktak. Rövid, invitáló mozdulatot teszek. - Jöjjön csak. Leülhet, ha akar. - intem közelebb, egészen az asztal elé, ahol ezúttal is ott áll egy darab, a tárgyalóban hagyott testvéreitől elkülönített szék. Gránitszürke fegyveracél csőből hajlított vázán higanyként fut szét a mesterséges fény, merev fekete támlája szokatlanul kényelmetlennek tűnik. Ha a fiatalember elfogadja a kínálást, rájöhet, hogy a látszat csal egy keveset, mert a széken viszonylag kényelmes ülés esik, ha érezhető is, hogy nem hosszútávú tartózkodásra készült. Ha nem teszi, akkor sem szólok semmit: erről teljes egészében ő dönt. Én mindenképpen ülve maradok. Még szép. - Ami azt illeti, ez attól függ. Maga építészmérnök. Így van? Rövidke csend, csak a rend kedvéért. Tudom, hogy az. - Egy épületkomplexum tervrajzát kell elkészítenie. CQL nyersanyagfeldolgozó üzem. Ha jól tudom, maga Alvó volt, Murphy. Van ilyen jellegű munkával földi tapasztalata? A kivitelezés természetesen csapattal fog történni, de a tervrajz is embert próbáló feladatnak tűnik ebből a székből. Ebben a székben olyan ember ül, aki nem ért semmit az építéshez. Én rombolok, mérnök úr, de néha még az sem egyszerű. Éppen ezért maga fogja megmondani nekem, hogy kire-mire van szüksége a munkájához. Rendesen Evans kancellárhoz volna hivatalos, ezúttal azonban be kell érnie velem. Nem mintha egyébként meg tudott volna kerülni. Én jelölöm majd ki a műveleti terület biztonságáért felelős személyt. Érdeklődő pillantást vetek rá. Nem hazudtam: az építkezés közel sem az én asztalom. Egy kész alaprajzon még eligazodom, ez azonban még nem annyira számít ismeretnek, mint sima írástudásnak. Hátradőlök a székemen, neki a támlának, hogy ő is lássa, cseppet sem feszélyez a kérdésben képviselt abszolút szakmai fölénye. Ennyire nem törékeny az önérzetem. - Kezdheti. Vagy kérdezhet is, ha van mit.
A zavarom szinte kézzel fogható, miközben a bemutatkozás után Terson kancellár előtt állok, a nagy kérdés pedig nemsokára elhangzik tőlem. Fogalmam sincs, hogy miért hivatott pont engem a hadászati részleg vezetője, de a kíváncsiság nagy úr, én pedig előszeretettel áldozok neki, de most magamhoz képest igen csak visszafogottan. Meglep viszont, hogy a férfi hellyen kínál, de hezitálás nélkül lépek közelebb hozzá, kezem lassan rácsúszik a fekete háttámlára, majd igazítok picit rajta és leteszem a hátsóm. Zavartan mosolygok, kihúzom magam, de azért próbálok nem karót nyeltnek tűnni. - Köszönöm! - a kérdésre pedig már biccentek is. - Igen, az vagyok uram! - de nem teszem hozzá, hogy a Földről jöttem, felesleges. Egyébként szerintem mindent tud rólam, ez a kérdés is csak azért hangzott el, hogy... hát talán valamiféle bevezető miatt. Tehát a szakmai tudásom kell neki, ez még kíváncsibbá tesz, kicsit ficergek is ültömben, kezeim ölembe ejtem, némileg tördelem ujjaimat, szinte alig várva, hogy kibökje végre mit akar. Pedig egyáltalán nem várat sokáig, de minden másodperc súlyos perceknek érződik. Olykor az időérzékem megbolondul. A feladatot azonnal elém tárja, mely egy tervrajz elkészítése lenne, és bár szívem szerint szinte rögtön megszólalnék, alighogy kinyílik a szám, már be is csukom. Végighallgatom előbb a kancellárt, mégse illene félbeszakítani, addig viszont minden egyes szavát elraktározom és némileg el is mosolyodom, amikor kifejti, hogy Ő nem ért ahhoz, amihez én, mert az építés helyett rombolni szokott. Nem szép dolog, de szükség van rá, jól tudom, mégse tudnám azt csinálni, amit Ő, és Ő se azt, amit én. Még jó, hogy mi emberek nem vagyunk egyformák, különben nem tudnánk annyi mindent létrehozni, mint amit eddig elértünk. Egyfajta álom az, amelybe csöppenten, miután felébresztettek. Aki egy búra alatt nő fel, az tudja értékelni ezt az új világot. Alig várom, hogy szót kaphassak, amikor pedig hátradől, majd jelzi, hogy kezdhetem, én előre dőlök, kezeimet pedig finoman fektetem rá az asztalára, majd ujjaimat összefűzöm. - Rengeteg tervrajzot készítettem már, mindenféle épületről, viszont, mint Ön is tudja, a CQL ismeretlen volt a Földön. Ahhoz, hogy el tudjam végezni az Ön által kiadott feladatot, teljes hozzáférést szeretnék kérni a CQL-el kapcsolatos minden adathoz. Tisztában vagyok vele, hogy mi ez az anyag és mire használjuk, mégis egy ilyen munkához szükségem lenne a CQL teljes felépítésére, arra, hogy mit tudtunk meg róla eddig, a jelenleg lévő CQL bányákról, tervajzaikról, felépítésükről, munkamenetükről és az Aquillonon lévő CQL bányákról is. Olvastam, hogy ott baleset történt és tudnom kell, hogy mi volt a pontos oka és hogy mi lett a bányákkal és a CQL-el. Tudom, hogy ezek részben titkos anyagok, de hogyha minden veszélyforrást ki akarunk zárni, akkor először ezekkel kell tisztában lennem, még mielőtt le tudnám adni a létszámot, hogy pontosan milyen emberekre lenne szükségem és komolyabban nekiállnék elkészíteni a tervrajzot. Mivel fotografikus memóriám van, így gyorsan fogok haladni, ha a rendelkezésemre bocsájt mindent és engedi, hogy feltegyem a megfelelő embereknek a kérdéseimet. - most tartok azért némi szünetet és remélem, hogy nem hadartam el mindent nagyon, hanem megérti a kancellár az érveimet, hogy miért is van minderre szükségem. Egyébként kíváncsi vagyok nagyon erre az anyagra, most pedig teljesen legálisan férhetnék hozzá mindenhez. Senki se szeretné, hogy ami az Aquillon holdon történt, megismétlődjön, így muszáj a megfelelő előkészület. - Ez után áttanulmányozom, hogy milyen anyagokkal dolgoznak az építkezések során. 50 év alatt sokat változott a világ. - beletúrok zavart vigyorral a hajamba, majd hümmögök kicsit. Látszik, hogy nem örülök neki, hogy még nem tudtam teljesen felzárkózni. - Fontos tudnom azt is, hogy a Perdán pontosan hova tervezik a nyersanyag-feldolgozót, hogy lássam a talajt és kellene információ az ottani időjárásról is. Megköszönném, hogyha kapnék engedélyt az oda utazásra és hogy személyesen felmérhessem a terepet. - félek, hogy nem fogok most azonnal mindenre gondolni, de ez még csak az első megbeszélésünk, ha az alapok megvannak, akkor összeülhetünk majd megint. - Szükségem van még egyéb információkra is. Milyen teljesítményt várnak el az üzemtől? Egy nap alatt mennyi CQL-t tudjon kitermelni, mekkora méretű lehet, meg van-e határozva maximálisan, mire kell figyelnem a környezetszennyezés kapcsán... Ehhez szintén utána kell néznem a mostani technológiáknak. Gondolom a Perdára odafigyelünk, hogy ne pusztítsuk el, mint annak idején a Földet. - lehet, hogy sokat beszélek, de rendesen körül akarom járni a témát. A környezetvédelemhez nem értek különösebben, tanácskoznom kell majd egy erre kijelölt illetővel. - Kell valami leszállópálya is gondolom, ahova a gépek megérkezhetnek, hogy elvigyék a CQL-t a városba vagy más jellegű összeköttetést szeretnének? Földi szállítást, mint mondjuk konvojok, vagy... - mutogatok is felé nagy lelkesen. - vonat? - kicsit be is akarom vonni a kancellárt a nagy ötletelésembe, ha már így rá lett sózva ez a becses feladat. Nyugodtan vonatkoztasson csak el a hadügyektől, meglátja, új dolgok tervezése is rendkívül izgalmas, de jó sok mindenre figyelni kell ám közben! - Maga nem is látott még vonatot? Jól sejtem? Higgy el, nagyon menő lenne! - csillognak szemeim, miközben képzeletemben már kész vasúthálózat is van a Perdán, ami összeköti a városainkat. Remélem, hogy részt vehetek majd az üzem után a városok fejlesztésében is, de most előbb bizonyítanom kell. Nem fogok csalódást okozni, hát ezért ébresztettek fel! Mindig ilyen lehetőségre vágytam. - Vagy ezekkel a kérdésekkel inkább ne Önt zaklassam, hanem majd Evans kancellárt? - a terület biztonságossá tétele még odébb van, azzal kapcsolatban egyelőre ráérünk beszélni, még túl sok minden van vissza a tervek elkészítéséig. Gondolom a lázadók és a perdaiak miatt van szükség arra, hogy Terson kancellár foglalkozzon az új üzem védelmével.
Utolsó poszt ☽Vas. Nov. 15, 2020 4:58 pm Következő oldal☽
Murphy & Terson
'the last to fall are the buildings, distant and solemn, gravestones for an entire world.'
Jelenlétem láthatóan feszélyezi őt. Nem szerepelt a terveim közt, hogy megrémítsem, de nem is haragít meg a reakciójával. Az emberek legtöbbje nem örül, ha fegyveresekkel kell egy levegőt szívnia, annak pedig még kevésbé, ha hatalmasok akarják látni. E szempontból a lehető legrosszabb vagyok, akivel csak találkozhat: énalám tartozik az űrállomás minden valódi kényszerítő ereje, nekem jelentenek az éjszakai járőrök csakúgy, mint a fogdában szolgálatot teljesítő egyenruhások és azok is, akik a halálbüntetés végrehajtásáért felelnek. Nem vagyok erősebb vagy befolyásosabb a többi kancellárnál, ám a hatalmam merőben más természetű. Az én nevem az övékkel ellentétben olyan érdekérvényesítés ígéretét hordozza, amelynek az átlagember számára nem léteznek fokozatai vagy másodlagos, támogató célja. Bolondnak is tartanám, ha nem volna ideges.
Hanem azért eszem ágában sincs a zavartságában sütkérezni, mert nem azért hívattam ide, hogy a nagyságomat fitogtassam előtte. Figyelem, ahogy leül. Felkínált helyén mocorog egy keveset, mint aki nem egészen tudja, mit feleljen, ám a válasza tömör és illedelmes. A kezét nézem, mozgékony ujjait, amelyeket kétségkívül a szokatlan helyzet feletti aggodalmában tördel és tekerget egyre. Természetellenesen mozdulatlannak érzem magam mellette. Csöndes elhatározással rám szegeződő figyelmét megérzem, mert súlya van, ahogy az intelligens emberekének általában. Udvarias mosolyában szokatlan szelídség tükröződik, amelyet aligha láthatnék rajta, ha igazán félne. Annál is inkább, mert ahogy szót kap, nem átall az asztalomra támaszkodni. Késszúráshoz hasonló pillantást vetek rá, aztán minden további nélkül a kezdődő mondanivalójába vágok. Fegyelmezett hanghordozásomban harapós rendreutasítások egész falkája tolong. - Vegye le a kezét az asztalomról. Az utasítást - mert nem fáradok azzal, hogy az elhangzót megpróbáljam más köntösbe bújtatni - nem kíséri megszólítás, sürgetés vagy egyéb nyomatékosítás: egyszerű kijelentő módja tisztán érzékelhető, ahogy arra sem figyelmeztetem semmivel, mennyire is várok tőle fürgeséget a visszakozásban. Magától is rájön, ha jót akar.
Amint ez megtörtént, a folytatást szó vagy moccanás nélkül hallgatom. Tisztán és érthetően fogalmaz, kérései teljesítésének kevés akadályát látom, ám nem óhajtok a szavába vágni. Elég jó a memóriám ahhoz, hogy mindenre tudjak felelni, ha befejezte. Akkor aztán biccentek: a gesztus kimért hűvöse nem Caleb Murphynek szól. Ilyen a vérmérsékletem. Előredőlök ültömben, anélkül, hogy a hátam egyenességéből engednék. - Megvizsgálhatja a CQL nevű anyagot, olyan tüzetesen, ahogy csak szeretné. A vele kapcsolatos feljegyzések és kutatások, mindennapi felhasználási módozatainak leírásai a rendelkezésére állnak. Az Aquillon holdon történtek egy része magas biztonsági besorolású titkosítás alatt áll, egy része továbbá nem vagy nem megbízhatóan feltárt. Ezzel kapcsolatban nem egyedül döntök a hozzáféréséről. A kérdéseit tegye fel, ahogyan és akinek jónak látja, ugyanakkor figyelmeztetem, hogy a projektje a legtávolabbról sem nyilvános. Nem avathat be külső személyt és ha illetéktelenek férnek a munkájához, személyesen fogom érte felelőssé tenni. Az első perctől az utolsóig a maga neve szerepel a lap tetején. Ne akarja, hogy meggyűljön velem a baja, mérnök úr. Csak akkor mondjon igent, ha ezt világosan átlátja. Tud követni? Szünetet tartok, de minden szigorúságom ellenére nem várok feltétlen szóbeli választ tőle. Megteszi egy bólintás is, ha a hangját nem találja. - A helyszíni felmérést természetesen megejtheti, amikor jónak látja. A Perda hold minden népszerűsége ellenére nem biztonságos hely, kivált a Városon kívül eső területei nem azok: fegyveres kíséretet fog kapni az ott végzendő munkájához. Egyedül semmi esetre se mászkáljon a holdon. Újabb rövid szünet, ezúttal főleg a saját kedvemért. Fürge beszédtempóm igényli az apróbb kihagyásokat, nem kizárólag udvariasságból, de közérthetőség okán is. Kíváncsian méregetem őt a röpke csendben, ellenségesség nélkül, mielőtt tovább mondanám. - Az üzem teljesítménye jelenleg nincs meghatározva. Ehhez a maga szakértelme kell és az, hogy a kitermeléssel kapcsolatos információkat a magáévá tegye. Természetesen fontos, hogy idővel bővíthető legyen, elsősorban azonban a mielőbbi üzembe helyezés a cél. Környezetvédelmi szempontjai szintén lényegesek, látom, érti a dolgát: kutatómunkáját ütemezze belátása szerint. Az Archívumban megtalál minden fontosat valamint technikai kérdésekben ajánlom Morgenstern kancellár szaktudását. Okos ember, a technikai fejlesztések javarészt mind az ő keze alatt futnak össze. Nem kétlem, hogy erre kész örömmel szakít majd időt, ha kell. Ami a szállítást illeti... Cseppnyi törés a hosszú válaszban, noha ez most észrevehetően másfajta, mint a többi. Gondolkodom. A fiatalember lelkes közvetlensége pimaszság velem szemben, ám a lényeget szem előtt tartva ezúttal eltekintek attól, hogy újból megvillogtassam a tépőfogaimat.
- Nem, igazi vonatot még nem - jegyzem meg végül, mert élőben nem volt szerencsém ilyesmihez, felvételen azonban igen. Ahogy az erő legtöbb hasonló megnyilvánulása, ez is őszintén lenyűgözött. A digitalizált fényképen szereplő, ódivatú mozdony öblös fekete kéményétől nyolc roppant öntvénykerékpárjáig maradéktalanul szépséges volt; pályakotró rácsa és sárga fényű gázlámpái mögött izzó irdatlan kazánjával hosszú ideig nem volt a világon, ami fölvehette volna a versenyt. A vasút a fejlődés jelképe volt a Földön és az emberi nagyságé. Kölyökkoromban, amikor a kép a kezembe került, mindjárt megértettem, miért. - De tény, hogy a földi szállítási módok a legalkalmasabbak nagy tömegek megmozgatására. Nevesül a vontatás. Tudtommal. De ez szintén nem a szakterületem. Evans és Morgenstern kancellárok az emberei, bár nem tilos kérdeznie, ha a véleményem érdekli. Nem kérdéses, hogy egymással is fogunk tárgyalni, ha eljön az ideje. Várakozón nézek rá, de eszemben sincs sürgetni. Kimondatlanul is jelen van köztünk az engedély, hogy beszélhet, ha eszébe jut valami, de mert ahogy látom, néha elragadtatja magát, némi előzékenységben részesítem. - Mondja tovább.
