Utolsó poszt ☽Hétf. Júl. 29, 2019 10:46 am Következő oldal☽
Lift
Hófehér és arany lapok díszítik a nyolcadik gyűrű folyosóját. Magasfényű bevonata eleganciát kölcsönöz a helynek, hatalmas terein pedig akár táncot is járhatna az ember. A folyosók falába vannak elbújtatva a liftek, melyek mellett hagyományosnak tűnő gombokkal lehet hívni a liftet. Valójában ez is egy ujjlenyomatolvasó, így az illetéktelen behatolókat könnyebben észre tudják venni. Belülről azonban teljesen úgy néz ki, mint a többi. Ugyanúgy az ujjlenyomat segítségével tudja aktiválni az emeletet, ahova kívánnak menni. Mivel itt a legmagasabb szinttel rendelkezők élnek és dolgoznak, lényegében az Űrhajó bármely pontjára szabad a bejárásuk.
Utolsó poszt ☽Csüt. Ápr. 16, 2020 9:10 pm Következő oldal☽
Saskia és Callum
//Folyosón a lakosztály előtt // Dresscode-nak a laza elegánsat adtam meg, ennyiben súgva csupán az első megbeszélt randinkat illetően, de azt nem mondtam, hogy hova megyünk. A Kertbe biztosan, erre Saskia is számít, ám az utunk először máshova fog vezetni, a Kerttel zárunk majd, hogy ígéretemhez híven éjfélre visszatérjünk ide. Bár kacérkodom a gondolattal, hogy csak öt perccel kicsússzunk az időből, vajon mivel jutalmazná? Mindenesetre a laza elegáns könnyen teljesíthető ruhatárából kiindulva, emlékeim szerint mindig nagyon csinosan öltözködött, még ha most a színek le is vannak korlátozva, de kényelmesebb darabokat vehet fel, hiszen nem hivatalos eseményre megyünk és nem is a panorámaétterembe vacsorázni. Aztán lehet minden ruhája kényelmes, így ezért sem határoztam meg jobban, rábízva a döntést. A laza elegáns esetemben persze ugyanazokat a ruhákat jelenti, mint máskor: fekete elegáns, sarat nem látott cipő, fekete nadrág és ing, hozzá az elmaradhatatlan felöltőm. Mellőzöm azt a kevés zöldet is, ami korábban megvolt a ruházatomban, a színkorlátozás engem is érint. Elgondolkodtam rajta, vajon jó ötlet-e ilyenkor randira menni, mikor még oly' friss a gyász? Számítok is rá, hogy az esténknek lesznek szomorú pillanatai, de bízom abban, hogy vidámak is. Nekem ott van az összes örömteli emlékünk kapaszkodónak - még azok is, melyek fiúnkhoz kötődtek, még ha meg is keseredtek a történtek után -, de Saskiának nincs ilyen szerencséje, neki csak a fájdalmas emlék jutott. Szüksége van neki is arra, hogy valahova el tudjon gondolatban menekülni a fájdalom elől. Addig, amíg erőt gyűjtünk, hogy beszélni tudjunk a megváltoztathatatlanról. Ám ezzel olyan sebekről tépjük le a kötés illúzióját, melyeknek még esélyük sem volt begyógyulni. Bizalom is kell hozzá, igazi bizalom, amellyel nem félünk a másikkal megosztani az érzéseinket és gondolatainkat, melyeket most még magunkba fojtunk. Nem várhatok csodát kapcsolatunkat vagy emlékeit illetően ettől a randitól, de azt remélem, hogy ha más nem, ez a bizalom tud majd épülni. Elrendeztem mindent, amennyire csak tudtam előre gondolkodva, és ez a tervezgetés legalább jótékonyan lekötötte gondolataimat. Legalább a többi kancellár is boldog lehet, hogy fölösleges energiáimat e téren vezetem le... Pechükre, pont hogy több energiát nyerek Saskia által és nem azért, mert egy hangyányival többet alszom így. Visszafelé tartok a lakosztályhoz a megbeszélt esti időpontra, de még vacsora előtt, kíváncsian, hogy Saskia elkészült-e? Ugyanakkor nem lépek be a lakosztályba, csak jelzem érkezésemet, kis játékot csempészve a várakozásba rá, mintha a lányos házhoz jöttem volna nem tulajdon otthonunkba... Ez persze furcsán mókás annak fényében, hogy az ágyat megosztjuk. Így hát várakozok odakinn, hátam mögött egyik kezemmel megfogva a másik csuklóját, egyenes háttal és egy halk sóhajjal véve tudomásul, hogy valamit viszont minden gondos tervezés ellenére elfelejtettem: virág! A növények okozzák majd a vesztemet. A perdai utazásokkal is biztos ezért van gond: nem a siklókkal van a baj, hanem a túl sok növénnyel a holdon. És én még erdős sétát is ígértem a feleségemnek...
Utolsó poszt ☽Szomb. Ápr. 18, 2020 7:11 pm Következő oldal☽
Callum & Saskia
Az első randi
A kancellária döntése mérföldkő volt az életemben, és bár ezzel a döntéssel a kezemben, már mondhatni szabad volt az út a lakosztály falain kívül, én mégis Callumnak tartogattam az első sétát. A randevúnk, ami önmagában véve mókás, mert házasok vagyunk, mégis az emlékeim elvesztése miatt egy szükséges jó. Callum úgy nevezi egy új esély ahhoz, hogy ismét egymásra találjunk, akkor is ha az emlékeim örökre elvesznének. Én úgy érzem esélyre nincs is szükség. Az elmúlt napok bebizonyították azt, amit Clarának mondtam róla…mégis izgatottan vártam ezt a napot, és titokban többet készültem rá, mint amennyit látni engedtem Callumnak. Örömmel töltött el a készülődés, bár elképzelni nem nagyon tudtam, mivel a kertre sem emlékszem ahova vinni szándékozik, de bízom benne, hogy jól fogjuk érezni magunkat. Noha randi, ugyanolyan ismerkedés lesz a másikkal, mint amilyen eddig volt, csak most már szabadabban, a lakosztály falain kívül, és nem kell, hogy téma legyen a feltételezett jövőnk, hiszen most már magunk alakíthatjuk. A lelkem mélyén tudom és érzem, hogy minden próbálkozásunk ellenére lesznek szomorú pillanatai, de a fájdalom is az életünk része, az is a miénk, letagadni egyetlen boldog óra kedvéért, önmagunk becsapása lenne. Nem csak a boldogsággal kell együtt élni, hanem a rossz dolgokkal is, a bánattal, a harccal is. Annak ellenére, hogy Callum minden együtt töltött pillanatunkra emlékszik, ismer engem, bízik bennem…szüksége van az én megerősítésemre is. Nem fog sikerülni egyetlen este alatt, de már megtettük az első lépést amikor elhagytam a karantén szobát, ez a randi már a sokadik lépés. Mondhatnám, hogy rutinunk van benne, de ez nem lenne igaz, és mondhatnám, hogy ugyanúgy izgulok mint az igazi első randinkon…de nem emlékszem rá. Ez azonban nem csökkenti le a várakozás ideje alatti tükörbe nézések számát, a „laza elegáns” dress code sokadik értelmezését, ami ugyanannyi viseletet jelent, noha a fekete ruháim száma jelentősen korlátozott…mégis felmerült bennem a kérdés, hogy miért is van egyáltalán? Végül egy fekete, elől átlapolós ruhát választottam, előrelátóan hosszú ujjakkal, ha netán a lakosztály állandó hőmérséklete után fáznék odakint. Randi. Azt jelenti, hogy nem együtt készülünk rá hanem külön, ami jelentősen megkönnyítette a dolgomat, nem kellett Callumot kerülgetnem míg a ruhákat próbáltam és nem éreztem magamon a döbbent pillantását amivel értetlenül kíséri figyelemmel az izgatott készülődésemet. Másrészt, így sokkal izgalmasabb – miért is jó, ha a szívem ki akar ugrani a helyéről? – és játékos, anélkül, hogy megjátszanánk magunkat. A jelzés a megbeszélt időpontban érkezik, de mikor az ajtó felé fordulok, az nem nyílik ki…a hálóajtóban állva, kezemet hevesen dobogó szívem fölé szorítom és várom, hogy Callum belépjen, elvégre nem várok mást és tudtommal ő sem. De az ajtó zárva marad. Az első pillanatban még úgy hiszem valaki épp ezt az időpontot találta ki arra, hogy meglepjen és bejelentés nélkül látogasson meg, és az az apróság ami azt suttogja, hogy Callum az, ezzel is színesítve a ma esti programot, csupán elmém egyik sarkából figyel. Elindulok az ajtóhoz, hogy ott a falnak támaszkodva felvegyem a cipőimet, majd gyanakodva és kicsit rosszallva nyitom ki. Callum talán még el is csípi összevont szemöldökeimet, melyek őt megpillantva szinte azonnal visszasimulnak eredeti ívelt állapotukba, a gyanakvásom helyére pedig örömteli mosoly költözik. * -Callum! Egy pillanatig azt hittem valaki más jött. *Kezem még mindig a szívem felett nyugszik, fejem pedig játékosan elmarasztalón ingatom. Noha a megszokott fekete ruházatát viseli, most mégis más színben tűnik fel fürkészőt tekintetem előtt, és ezt betudom annak, ami engem is feszült várakozással és örömmel tölt el. A házasságunk tulajdonképpen szabadság, és ezt kaptuk vissza két nappal ezelőtt.*
Utolsó poszt ☽Vas. Ápr. 19, 2020 3:59 pm Következő oldal☽
Saskia és Callum
//Folyosón a lakosztály előtt // Férfiként még sok évnyi házasság után sem tudom nyilván felmérni, hogy egy randit mennyi készülődés előzhet meg úgy is, hogy Saskiának "csak" a ruhára és hajára volt gondja, de ha össze kellene hasonlítanunk kettőnk előkészületét, bizonyosan kijönne belőle, hogy egyforma energiát fektettünk bele. Ez nem is meglepő, mert lélekben mindketten éppúgy erre az estére gondoltunk legalább reggel óta, ha nem hamarabb, és ennek jegyében tettünk-vettünk, tervezgettünk másnem gondolatban, ha éppen tettleg nem tudtunk ezzel foglalkozni. Türelmesen várok az ajtó előtt. Türelmesen, de nem mentesen minden izgatottságtól, hiszen akármennyire is nem remélhetek csodát egy randitól, attól még fontos, attól még várom nagyon, attól még ezerszer végiggondolom, hogy megvan-e minden. Persze, hogy nincsen: a virág elmaradt, de talán cserépben jobban is szereti, mint leszakítva és az este végén úgy is a Kertbe látogatunk, ahol lesz számos. Míg ezzel a gondolatmenettel megnyugtatom magamat és ellenállok a késztetésnek, hogy ujjaimat most én tördeljem, s helyette csak a szokott módon hátul fogjam egyik kezemmel a másik csuklómat, addig felfigyelek az ajtóra, ami nyílik, de érdeklődésem leginkább a mögötte felbukkanó gyönyörű szőke hajú nőé. Összevont szemöldök ide vagy oda - talán korán jöttem? -, én mosolyogva fordulok felé, de Saskián is hamar megjelenik a mosoly, a megkönnyebbült fajtából. Lehet meglepetten is nézhettem rá emiatt, mert azonnal magyarázattal siet. - Szerintem el is futott volna, ha rá is ilyen morcosan néztél volna. - Mosolyodom el szélesebben, s végigpillantok rajta, nem tolakodón és nem időzve el hosszabban sehol, csak lágyan siklik végig alakján tekintetem. Még mindig nehéz elhinni, hogy tényleg itt van, hogy sikerült... és hogy a feleségem maradhatott. - Csodálatosan nézel ki! - Pillantok fel a szemeibe és kezemet nyújtom neki, nem karomat kínálom, de ha azt akarná elfogadni inkább, akkor máris fordítom aszerint a karomat s kezemet, hogy ezt megtehesse. - Mehetünk is? - Úgy láttam, a cipő is már rajta van, így bátorkodom feltételezni, hogy elkészült, de ha mégsem, hát annál jobb az előző bók, hogy nekem már így is nagyon tetszett. Örülök, hogy hosszú ujjút választott, ezt akartam is javasolni, de így nem is szükséges. - Nem tudom, mennyire vagy már éhes, de ha még bírod, akkor nem a vacsorával kezdenénk a randit. - Mosolygok rá játékosan, s ha elindultunk - kézen fogva, vagy ha úgy jobbnak látta, akkor belém karolva -, akkor a liftek felé vesszük az irányt. Persze ha már korogna a hasa és borulna emiatt a tervezett sorrend, az sem probléma, igyekeztem úgy hangsúlyozni, hogy bátran mondja, ha éhes, az én kedvem miatt ne éhezzen.
Utolsó poszt ☽Kedd Ápr. 21, 2020 5:50 pm Következő oldal☽
Callum & Saskia
Az első randi
A meglepetésnek az a lényege, hogy aki kapja, ne sejtsen semmit, de néha visszafelé üthet, s bár esetünkben kellemesen cseng le, az első pillanatban még mit sem sejtve még némi bosszankodás is átviharzott rajtam, váratlan látogatót gyanítva. Callumot megpillantva viszont megkönnyebbült mosoly szélesedik az arcomon, amit kénytelen vagyok megmagyarázni. * -Ez lett volna a cél, ha nem te állsz itt. *A mosoly változik, immár örömteli is, hogy nem kellett senkit sem udvariasan elzavarnom, de tekintetének irányán elpirulok. Tényleg olyan mint egy első randi, nekem az is. Félve várom az ítéletet, amit szemeiből olvasnék ki, mert szavai minden bizonnyal kegyesek lennének…annak ellenére érzek így, hogy amikor rám néz, mindig csodálatot látok a tekintetében, mindig nőnek érzem magam, fontosnak, szépnek…még reggel is amikor gyűrött vagyok és álmos szemű. * -Köszönöm, az igyekezetem nem volt akkor hiábavaló. *A felém nyújtott kezébe bújtatom a magamét, és azokra az árván maradt ruhákra gondolok, melyek most ott fekszenek az ágyon kiterítve, pedig valószínűleg hasonló dicséretben részesültek volna ha bármelyik másikra esik a választásom. Mégis jólesik hallani, s bár az estét illetően nem izgulok kevésbé, egy akadályon túl vagyok. * -Igen, mehetünk. Menjünk! *Lépek ki a lakosztályból s nem tagadom, hogy a hangsúly nem véletlenül került az utolsó szóra. A karantén szobából való távozásom óta, most először lépek ki a Dominium folyosójára és ez izgatottsággal tölt el. * -Bármeddig bírom. A Kertbe megyünk először? Mit terveztél még ma estére? Belefér éjfélig? *Kíváncsiságomon túl, a játékosságra is gondolok, felemlegetve ígéretét, miszerint időben hazahoz, hogy maradjon idő a pihenésre is, jóllehet az arcát nézve mintha kevesebb árnyékot látnék a szemei körül és a vonásai is kisimultak. Clarának mondott szavaim egyre inkább kiteljesednek, ha én nem is mondom ki, mennyire vonzónak látom őt, a pillantásomból könnyedén kiolvashatja. *
Utolsó poszt ☽Szer. Ápr. 22, 2020 2:43 pm Következő oldal☽
Saskia és Callum
- Akkor most bátornak képzelem magam. - Jegyzem meg kis mosollyal, hiszen nem futottam el. Nincs az a csúnya nézés, ami megfutamítana, kiváltképp Saskia esetén, akihez jöttem, hogy a megbeszélt randira hívjam el. Végtére is, kaptam már rosszabbat tőle egy szimpla morcos pillantásnál, így azért a bátorságommal csak a móka kedvéért hencegek, mert igazi kihívás elé nem lettem állítva. Ettől függetlenül örülök neki, hogy nekem a mosolyt szánta, s elvárásokat felülmúló az is, hogy nem vonakodott az estétől, hanem lelkesen készülődött. - Egyáltalán nem volt hiábavaló, s bár csodás a ruha, de csak kicsiny érdeme van abban, hogy gyönyörű vagy! - Mosolygok rá, s persze továbbra sincs a ruhával bajom, egyáltalán nem, Saskia mindig is jó ízléssel választott magának, de azt jól érzi, hogy bármire is esett volna a választása, én ugyanúgy oda lennék érte, mert ez őneki szól. Persze értékelem a készülését és bizonyosan mosolyt csal majd az arcomra, ha éjfél előtt hazaérve szembesülök az ágyunkon gyülekező ruhadarabokkal, melyek elvesztették a versenyt mára. Ám most a finom mosolyt az arcomra indulási szava adja meg, annál is inkább, mert hangsúlya szerint nem keltett olyan benyomást, hogy csak túl akar esni rajta minél előbb, hanem várakozónak tűnt. Várakozónak és emiatt izgatottnak, de nem érzem a félelmet, az aggódást, mint mikor a karanténszobából jöttünk fel. A pillantásában is van valami régről ismerős, és amit az első este láttam rajta, mielőtt gyorsan a fürdőszobába menekült volna. Nem tagadom, hogy jól esik... és én is izgatottabb leszek tőle, ami nagyon különös érzés ennyi év után. - A Kertet hagyom a végére. - Pillantok szemem sarkából Saskiára somolyogva, miközben kinyílik a lift ajtaja előttünk és beljebb léphetünk oda, előzékenyen előre engedve őt egy lépésnyivel, noha elég széles az ajtónyílás ahhoz, hogy egyszerre léphessünk be. - Ám ne aggódj, bele fog férni az időbe, éjfélig! - Szélesedik mosolyom, látom, ezt nem felejtette el, így a végén tényleg kénytelen leszek figyelni az időre is. - Előtte viszont elmehetnénk egy koncertre. - Pillantok rá újra, mennyire érdekli vajon, és csak a szavaim után nyomok rá az első gyűrűszint jelölésre a kijelzőn. Direkt mondtam előbb, hogy hova megyünk, mielőtt megijedne vagy rossz érzéssel töltené el a helyszín, hogy képes vagyok vissza levinni őt majdnem oda, ahonnan elindultunk. Amíg a lift elindul velünk lefelé, addig se maradok szótlan mellette, annál is inkább, mert míg beszélünk, addig is egymás felé fordulunk, egymást nézzük... és én nagyon is szeretném őt nézni. - Vagy hallottál esetleg valamilyen helyről, ahova szívesen elmennél még a Kerten kívül? - Tudom, hogy beszélt Clarával, nagyjából elmesélte nekem Saskia, hogy mi volt, de nem minden részletre kiterjedően, vagy azóta megkezdte ismeretei felzárkóztatását s aközben bukkant valami olyan helyre a Dominiumon, ami felkeltette az érdeklődését.
Utolsó poszt ☽Szomb. Ápr. 25, 2020 8:13 am Következő oldal☽
Callum & Saskia
Az első randi
Kissé mókás a megjegyzése a bátorságáról azok után, amit eddig értem tett. Mindahhoz nem kevés bátorság, vagy inkább merészség kellett, hogy évekig az orruknál fogva vezesse a kancelláriát és mindenki mást a Dominiumon. Ehhez képest rám várni az ajtó előtt úgy, hogy kis cselt bevetve meglepetést okozzon, már semmiség, pedig nem is neki szólt a csúnya nézésem. A mosoly marad hát arcomon, kiegészítve a halvány pírral amit a bókja csalogat elő és szavai megerősítenek abban, hogy nem a ruhára volt kíváncsi. Ez azonban mit sem von le a készülődés izgalmából és öröméből. * -Te már most udvarolsz nekem. *Mondom ezt úgy, mintha törvényszerű lenne, hogy bókolni, udvarolni csak akkor szabad, ha már elindultunk, ha ott vagyunk ahova igyekszünk, utóbbi még előttem is titok, de most már legalább számítok meglepetésre. A kis titok tovább fokozza a kellemes izgatottságot, Callum somolygása, pillantása nem különben, mely apránként hozzátesz az első pillanatban érzett vonzalmához. Noha az ő viselete nem változott nagy mértékben, sem színében sem formájában, most mintha egészen más lenne és rá kell jönnöm, hogy a ruha valóban nem olyan fontos, sokkal inkább a hangulat, mely sugárzik belőle. * -Most már tényleg kíváncsivá tettél. *Nevetek fel halkan miközben belépek a liftbe, hogy szinte azonnal forduljak is felé. Mosolyom az övével együtt szélesedik az időre tett megjegyzésem mellett, azonban az eddig titkolt program hallatán ez némileg enyhül, hogy helyét a meglepettség vegye át.* -Koncert? Milyen koncert?...Ott lent? *Le sem tagadhatom, hogy a meglepetése jól sikerült és még mindig tart, főleg mikor látom, hogy melyik szintre készülünk. S ezzel a kíváncsiságom nő nem pedig az aggodalmam, elképzelni sem tudom mit tartogathat az Alvók és a karantén szoba szintjén. Azért valahol mégis izgalmas az amnéziával megküzdeni, hiszen ha emlékeznék, most nem mennénk randira, nem készülődne sem ő sem én izgatottan egy ilyen kirándulásra, ennek ellenére azért nem gondolom, hogy unalmas lenne az életünk, ha egyetlen nap alatt minden visszaállt volna a megszokott kerékvágásba. * -A Perdán kívül? Igen van. A Panoráma kilátó. Szeretném látni a Holdat innen fentről és a csillagokat. Tudom, otthon a kivetítőn is ugyanazt láthatom, de az még sem olyan. Elviszel majd oda? Esetleg eltekintek a szoros időbeosztástól. *S ahogy őt nézem, picit oldalra hajtom a fejem s noha a zsarolás nem szándékos és nem komoly csupán a tréfálkozás folytatása, a tekintetem talán több mint ártatlanul kérlelő. S ha ezzel egy szélesebb mosolyt vagy halk nevetést tudok kicsalni belőle, már megérte. Szeretem a nevetőráncokat a szemei körül.*
Hófehér és arany lapok díszítik a nyolcadik gyűrű folyosóját. Magasfényű bevonata eleganciát kölcsönöz a helynek, hatalmas terein pedig akár táncot is járhatna az ember. A folyosók falába vannak elbújtatva a liftek, melyek mellett hagyományosnak tűnő gombokkal lehet hívni a liftet. Valójában ez is egy ujjlenyomatolvasó, így az illetéktelen behatolókat könnyebben észre tudják venni. Belülről azonban teljesen úgy néz ki, mint a többi. Ugyanúgy az ujjlenyomat segítségével tudja aktiválni az emeletet, ahova kívánnak menni. Mivel itt a legmagasabb szinttel rendelkezők élnek és dolgoznak, lényegében az Űrhajó bármely pontjára szabad a bejárásuk. 
