Utolsó poszt ☽Hétf. Júl. 29, 2019 11:17 am Következő oldal☽
1-es hangár
5. gyűrűszint A legnagyobb hangár mind közül. Itt találhatóak a felderítő siklók és a támadó siklók is. Mindegyik egy külön dokkolóállomáson áll, hozzájuk tartozó szervizpanellel. Ha bármi apró baj történik a hajóval, azt helyben is helyre tudják hozni a számos mérnök és szerelő segítségével. Innen könnyedén el lehet jutni a teherliftekhez, mely közvetlen kapcsolatban áll a nagyobb raktárakkal. Fontossága lévén a legforgalmasabb hangár mind közül. Középen helyezkedik el a kifutó, ahonnan könnyedén juthat ki az űrbe bármely sikló, a kivezetőrész légzsilipként nyílik előtte és csukódik utána, így a hangárban nem kell védőöltözetet viselni.
Hajnali négy óra van, de a csapatom már kicsivel több, mint egy órája a hangárban tevékenykedik. Szeretnék kora reggel leérni a Perdára, méghozzá a hold egy olyan félreeső részére, ahol senki se zavarhat majd meg minket a Striderek páncéljának tesztelésében. Tökéletes fegyverzet és mozgékonyság, de a gyengéje a páncélzata, amelyre az utóbbi hetekben különösen sok időt fordítottam, most pedig elérkezett az ideje annak, hogy teszteljem is. De természetesen nem egyedül tervezem ezt, így az egyik legjobb titán szakértőmet, Katrina Gardel tizedest kértem meg rá, hogy tartson velem a mai úton. Tegnap délután kapott tőlem egy üzenetet a kommunikátorán, hogy ma reggel negyed ötkor várom az egyes hangárban, készüljön fel a titánok tesztelésére. Szükségem lesz a terepen szerzett tapasztalataira és bízom benne, hogy jó úton haladnak a fejlesztések. Ha pedig zsákutcába futunk, akkor tudni fogom, hogy mit rontottam el és mire kell jobban ügyelnem. Én az embereimmel együtt érkeztem, szeretnék személyesen felügyelni mindent, mert most nem véthetünk hibát és véletlenül se hagyhatunk semmit a Dominiumon. A titánok már a siklón vannak, ahogy a felszerelések nagy része is, így most zajlanak az utolsó simítások. Mindent átnéznek, akár csak a siklót - nem lenne szerencsés, ha hasonlóan járnánk, mint szegény Callum -, hogy ne legyen gond az utazással se. A siklót elnézve némileg elmerengek a siklók teljeskörű átnézésének és megerősítésének fontosságán is, de mindenre sajnos egyszerre nincs időm, de előre veszem. Szerencse, hogy egyik kancellártársamnak se esett komolyabb baja, bár nem érzem úgy, hogy a zuhanás az én hibámból történt volna. Az ellenállókra gyakanszom, éppen ezért is tartunk sűrű ellenőrzéseket az utóbbi hónapokban. Öltözetemet tekintve a kancellári ruházatomat most mellőzöm, így egyszerű, fekete felszerelésben vagyok. Hosszú nadrág, bakancs és fekete felső ruházat. Derekamon övem található, hozzá rögzítve a PDA-m és a fegyverem, míg bal csuklómon hologramos órám, fejemen pedig okos szemüvegem, jelenleg kikapcsolt állapotban. Minden rajtam viselt eszköz saját találmány és egyben saját verzió is, tehát nem kapható sehol a Dominiumon. A legtöbb termékemnek én vagyok a fő tesztelője. A titánokat ellenőrzöm még utoljára, amikor lassan közeledik a tizedes érkezésének az ideje, kit ha megpillantok, csak jelzem kezemmel, hogy egy pillanat, majd nagyjából egy perccel később lépek oda hozzá, köszöntve a nőt. - Gardel tizedes! Sajnálom, hogy ilyen kora reggel ide hivattam, de fontos tesztet kell elvégeznünk a Perdán. Remélem kialudta magát és készen áll. - még eg kisebb mosolyt is kap tőlem, majd ez után az ülések felé mutatok, hogy foglaljon csak helyet nyugodtan, hamarosan úgyis indulunk. Én magam még leellenőrzöm a rakományt, és ha úgy látom, hogy minden felkerült a hajóra, akkor jelzem a pilótának, hogy indulhatunk. Én magam is csatlakozom tehát a tizedeshoz, ahogy az embereimből is még tíz fő - ebből hatan a testőreim -, majd a hajó hátsó része nemsokára bezárul, az indulásig pedig már csak másodpercek vannak hátra. Elkezdődik a visszaszámlálás, kinyílik a hangár ajtaja, ránk pedig vár a végtelen űr.
Lépteim nesztelenül vezetem a folyosó kanyarulataiba, mégis magabiztos, céltudatos léptek ezek. Feladatom van, melynek jobban nem is örülhetnék. Örülök, hogy áthelyeztek - még ha csak ideiglenesen is - a fegyvertesztelőkhez. Nem csak azért, mert enélkül már rég megbolondultam volna a semmittevésbe, hanem mert így egy új világ nyílt ki számomra. Képes vagyok jobban belelátni a folyamatokba, egy jövőbeni hibát pedig pontosabban tudok jellemezni, hiszen tudom, hogy pontosan mire is kell odafigyelni. Nem volt bajom azzal, hogy élő céltáblának használtak, nem úgy mint a férjemnek és a részleg egykori vezetőjének. Na meg az orvosomnak, én mégis hálás voltam a munkáért, amit végezhettem. Épp a napi jelentést végeztem, amikor megkaptam az egyszerű üzenetet. Negyed öt, egyes hangár. A címzett láttán csak egy pillanatra szaladt fel a homokomon a szemöldökön, mégis feszült kíváncsisággal vártam, hogy mit szeretne tőlem a Morgenstern Kancellár. Nem találkoztam még vele személyesen, noha pontosan tudom, hogy néz ki és hogy ki ő. Mi a munkássága. A feladat láttán pedig akaratlanul is félredobbant a szívem. Gyengéim a titánok, ritkán vezethetem őket, ám a szimulátorokba igyekszem minden szabadidőm ezzel foglalkozni. Akaratlan a félmosoly az arcomon, mielőtt még újra zordságba kényszeríteném magam. Még befejeztem a jelentést, mielőtt nyugovóra térhettem volna, időben, ahhoz, hogy három órakkor felébredjek. Gyorsan készültem el, egyszerű gyakorló egyenruha van rajtam. Vagyis egy fekete kezeslábas, melynek a jobb vállgödrénél van a gombja. Két koppintás csupán és a viselője alakjára simul a ruha. Lábaim pedig a katonai bakancsot élvezhetik. Széles övembe a szolgálati fegyverem tűztem - enélkül sose indulok útnak. Paranoia ide, vagy oda, ki tudja, hogy ki akar megtámadni a hajón. Na meg, milyen katona, aki enélkül indul el. Hajam szoros fonatba simul hátamra. Ez a legpraktikusabb módja, hogy ne zavarjon. Türelmesen állok a liftbe, ahogy leérkezik a felvisz gyűrűszintre. Ajtaja szisszenő hanggal nyílik ki. Négy óra tizennégy perc van ekkor. Pár lépést tudok csak tenni, mielőtt felemelhetné a kezét és jelezne. Fegyelmezetten állok meg, kezeimet hátam mögé teszem, jobb tenyerem a bal kézfejemre simul. Tekintetemmel mégis a titánokat szemlélem, a hatalmas gépszörnyeket, melyek oly gyönyörűek, oly csodálatosak. Mégsincs sok időm nézelődni, hisz ahogy meglátom, hogy felém közelít a Kancellár már rátekintek. - Uram - hajtom fejet előtte, ahogy azt illik. - Igen, Uram - jön a tömör válasz tőlem. Intésére csak bólintok, kezeimet bontva indulok meg az egyik ülés irányába és foglalok helyet. - Uram - kezdek bele, megkeresve a tekintetét, miután beszállt ő is. Régi beidegződés, de szeretek a másik szemébe nézni, miközben beszélek. Sok embernél észrevettem, hogy képtelen tartani a szemkontaktust - Megkérdezhetem, hogy milyen tesztelésre készülünk? - nem zavar a kísérete, a legtöbbjüket ismerem az akadémiáról, edzésekről. Katonák, mint én, egyébként is tőlem, nincs miért tartaniuk.
A tizedes pontos, ahogy az elvárható, mégis, egy picit most várnia kell, amíg befejezem az utolsó ellenőrzéseket. Ez után tekintek csak felé, majd indulok meg a nő irányába. Nem mérem fel magamnak különösebben, a képét már láttam, és Őt magát is, csak nem túl feltűnően, ahogy nem egy felvételen is szerepelt, amit magam ellenőriztem. Szeretek tisztában lenni azzal, hogy kik dolgoznak nekem és azok mennyire értik a dolgukat. Gardel tizedessel kapcsolatban teljesen elégedett vagyok, nem véletlenül Őt hívtam ma reggel ide és nem mást helyette. Szavai rövidek, tömörek, ahogy azt egy katonától megszokta az ember, így biccentek felé, majd jelzem, foglaljon helyet. Én addig még kint fejezem be az ellenőrzést, majd rövid idő múlva csatlakozom hozzá és a mellette lévő ülésben foglalok helyet. Ahogy bizonyára már Ő is megtette, úgy most én is bekötöm magam, majd a többiek is, akik csatlakoznak hozzánk. Amikor meghallom a megszólításom, tekintetem felé vetül, így megláthatja kék íriszeimet, nem nézek másfele, megtisztelem azzal, hogy a szemeibe nézzek. - Igen, tizedes? - beszélhet, megadom rá az engedélyt. Egyébként is szívesen társalgok szinte bárkivel, így ez a nő se tartozik jelenleg a kivételek közé. Az üzenetem rövid és tömör volt, így nem tudja itt tartózkodásának pontos okát, de biztosra veszem, hogy nem fogja bánni, amiért magammal viszem. - A Striderek páncélzatának megerősítését szeretném tesztelni. Bár a titánjaink gyorsak és erős fegyverzetük van, a páncéljuk mégis gyengévé teszi őket. Szeretném meghagyni a mozgékonyságukat, de egyben erősebbé tenni a páncéljukat. Az utóbbi hónapokban kifejlesztettünk egy új, erősebb páncélt, amelyekkel a hajón lévő két titánt felszereltem, azokat kellene ma tesztelnünk. Ön lesz a partnerem benne. - tehát én magam is be fogok ülni az egyik titánba és vele együtt fogok gyakorolni, éles környezetben. És mivel a páncélt teszteljük, számíthat rá, hogy lőni is fogunk egymásra, ahogy nem egy fajta fegyver van még pluszba bekészítve a hajóra. A mozgékonyságot se árt majd tesztelnünk, így amikor lőnek ránk az embereink, ki kell tudnunk térni előlük. Izgalmas napnak nézünk elébe, én legalábbis különösen szoktam élvezni ezeket az éles teszteket. A hangár ajtaja idő közben kinyílik, a sikló hajtóműve bekapcsol, mi pedig hamarosan felemelkedünk, majd megkezdjük utunkat a Perda felé. Gyönyörű hold, bár sajnos még túl sok időt nem tudtam odalent tölteni. - Mennyire ismeri ki magát a Perdán? - úgy tudom, hogy a tizedes már többször járt odalent, vajon otthonosan mozog a holdon? - Milyen helyet javasolna a titánok tesztelésére? - természetesen több opciónk is van, de még tudunk módosítani a pontos úticélon, ha Katrinanak jobb ötlete van. Láthatja rajtam, hogy őszintén érdekel a véleménye, nem udvariasságból kérdezem.
Nem is várható más egy kancellártól, minthogy tartsa a szemkontaktust, habár kevés személyről mondható ez el. Igaz, azt hozzá kell tenni, hogy az esetek nagy többségében én csendben vagyok és csak nézem őket, várva, hogy az igazat mondják el nekem. Sokan zavarba jönnek. Most mégis figyelmesen hallgatom, a szavait. Szemöldököm lágyan ráncolom össze, ahogy szemréseim leheletnyit összeszűkülnek. - Sikerült egy új elemmel bevonni a Striderek páncélját? - kérdezem érdeklődve. Eddig a legnagyobb probléma az volt, hogy nem állt rendelkezésünkre olyan alapanyag, ami hatékony és erős is. A perdán már három éve vagyunk, kérdésem még logikus is lehet, hihetem, hogy sikerült. A fejlesztésekbe ilyen mélyen még nem látok bele. Az nem lep meg, hogy ő maga kívánja tesztelni, főként mert pont egy olyan fejlesztő alatt dolgoztam, ki szintén így vélekedik, miután egy baleset levitte három ujját is. Az már más eset, hogy mennyire nem örül annak, hogy engem használnak céltáblának. - A mellkas alatti illesztés stabilitását sem gátolja? - kérdezem továbbá és még számtalan kérdés jut eszembe. A striderek hatékonyak, ha gyorsan akarja elvégezni ember a munkát, azonban sebezhetőek. A középső résznél csak egy szűk illesztés tartja össze, melyet egyszerű fegyverrel nehezen lehet szétlőni, ám egy gránát is komoly gondokat tudna már neki okozni. Nem a kedvenceim a striderek, de szeretek velük dolgozni. Egy jó pilóta képes épségben tartani, rendkívül gyorsan kell mozogni vele ehhez. A hajó halkan dorombol alattunk, egy apró döccenéssel felszáll és már indulunk is a Perda irányába. Ha tehetem lemegyek, ám csak munka végett. Magánügyeim ritkán szólítanak le, még ha fivérem és családja lent is él. - Voltam már kint terepen - adom meg a választ, de hogy kiismerném magam? - Vissza tudnék ezen helyszínekre találni - erre méltán lehetek büszke. Ha már elmentem valahova, oda vissza is tudok menni bármikor, gond nélkül. A Dominiumon született katonák mindig hátrányba lesznek a földiekhez képest, ha terepről van gond. Lehet bármilyen pontos a szimulátoraink, nem tudják az élő környezetet teljesen visszaadni. S ehhez képest mégis képes vagyok a perdai vadonba tájékozódni. - A politikai érdekeltségtől függ. Van egy kiváló rész, ami nagyobb terep, ám közel van a perdaiak városához, a folyó mentén. A zebrakutyák legelőhelye. De létezik egy nagyobb rét is a város déli oldalától pár kilóméterre. Ha jól tudom a perdaiak keveset járják mióta letelepültünk, az állatok pedig ritkán járják - pár pillanatnyi gondolkodás után válaszolom meg neki.
Miután az utolsó ellenőrzéseket is elvégeztük, ideje indulni. Az embereimmel együtt felszállunk a siklóra, majd Katrina mellé ülve kezdek vele beszélgetésbe. Örülök, hogy kezdeményez, bár ha nem tette volna meg, akkor én magam hozom szóba utazásunk célját, mert mire megérkezünk a Perdára, felkészültnek kell lennünk. - Új anyaggal sajnos egyelőre nem tudtunk dolgozni, de régen is abból dolgoztunk, amink volt, és mégis sikerült fejlődnünk. De a válaszom igen, egy másik páncélt készítettünk. - biccentek aprót. A Perdához nekem is nagy reményeim fűződnek, új ércekre tehetünk szert, erősebb fegyvereket és egyéb hasznos tárgyat hozhatunk majd létre, de persze minden idő kérdése. Talán nem ártana lejönnöm valamikor hosszabb időre is a Városba, hogy személyesen ügyeljek a cél sikerében. - Elméletileg nem, de a gyakorlatban hamarosan kiderül. Érezni fogjuk, hogyha nem úgy mozog a titán, ahogy kellene, de szét nem fog esni, azt garantálhatom. - mosolyodom el, hiszen ilyen hibát nem vétenék. Azt a részt is megerősítettem, bár talán még nem tökéletes. Izgatott vagyok, hogy milyen eredményre jutunk, és bár reménykedek a sikerben, felkészültem arra, hogy még némi időt igénybe fog venni a páncélzat tökéletesítése. Katrina viszont már tudom, hogy járt lent a Holdon, így nem véletlen, hogy kikérem a véleményét, bár a legoptimálisabb helyet már én magam választottam ki a teszteléshez, mégis, meghallgatom, mert ha jobbat mond, akkor változtatunk a célon. - Hmm, én nem sík területre gondoltam. A hegyvidéket néztem ki, hogy a titánok mozgékonyságát is tesztelhessük és legyen fedezékünk, amikor lőnek ránk. - a hegyvidék elég hatalmas ahhoz, hogy senkit se zavarjunk meg feleslegesen, állatok pedig mindenhol vannak, bár én eddig még nem sokkal találkoztam. Remélhetőleg ez továbbra is így marad, mert nem szeretném, ha megzavarnának minket. Érdekelnek, de a munkám jobban. - De távol leszünk a Várostól és Eloraktól is. - majd egy sima részen száll le a sikló és onnan gyalog megyünk tovább, így lesz a legbiztonságosabb.
Ritka, amikor magam kezdeményezek beszélgetést, főként ilyen magas rangú személlyel szemben. Viszont, ahogy ő is gondolja, szeretném tudni, hogy mire is számíthatok a szolgálat alatt. A rövidke üzenetből úgy vélem, hogy sietve küldte el ő, vagy bárki más a környezetéből. Valahogy hihetetlen számomra, hogy hasonló üzeneteket, egy Kancellár írjon meg. Szemöldököm csak halványan vonom össze, ahogy hallgatom a férfi szavait. Egyelőre csak halk hümmentésre telik tőlem. - Ami azt illeti, roppant kíváncsi lettem az eredményre - vallom meg őszintén, magamtól teljesen szokatlanul. Igaz, nem is tudok magamhoz méltóan viselkedni, ha a titánokról van szó. A striderek legnagyobb előnye a mozgékonyság, de a legnagyobb hátránya a sebezhetősége. Eddig még nem sikerült olyan erős páncélt készíteni, mint amilyen egy ogrenak van, mert nehezebbé válna a gép, emiatt pedig nehezebben lehet irányítani, lassabban is mozog, a reflexideje nem megfelelő. - Ez egyértelmű, Uram - bólintok is hozzá egy aprót. Ajkamon mégsem látható semmilyen mosoly tőlem, ezúttal. Komolyan tekintek a mellettem ülő férfira. Még csak feltételezni sem tudnám, hogy olyan eszközöket visz éles tesztelésre, mely nem működik megfelelően. Ha valamiben, ebben az utóbbi hetekben, hónapokban megbizonyosodtam. - Megfelelőnek tűnik, Uram. Ám, ha lehet egy javaslatom - kezdek bele, ám addig nem folytatom, amíg nem kapok tőle engedélyt. Eszem ágába sincs vitába szállni vele, hiszen a hegyvidéki terep is tökéletes lesz egy teszthez. - A valódi mozgékonysághoz és a lőfegyverek kikerüléséhez azért is alkalmas egy nyílt terep, mert ott szabadabban tud mozogni, nincsenek gátló tényezők, nehezebben tud a természet fogságába esni, ellenben ha megfelelő a mobilitása, ki kell tudnia kerülni, lényegében bármit - persze ez sok mindentől függ. Fény és hőviszonyoktól, a pilóta képzettségétől. Ám egy sík terep nem okozhat neki gondot. Ettől függetlenül elfogadom a javaslatot, a hegyvidékre. Ez csak aféle zárójeles megjegyzés a részemről. Amit én tapasztaltam eddig róluk. - Értettem, Uram - biccentek felé ezúttal. Ha elég távol leszünk, akkor problémánk nem adódhat, noha nem vagyok jelen a perdai politikába. Még csak nem is követem nyomon, mégis hiszem, hogy egy Kancellár nem tenne semmi meggondolatlan dolgot, amivel később háborút kezdeményezhetne az idegen néppel szembe.
Utolsó poszt ☽Szomb. Márc. 07, 2020 9:46 pm Következő oldal☽
Dorian & Lizi
Castillo kancellár időben jelezte, hogy a mai napon tartjuk az első közös vacsoránkat, így megírta azt is, hogy pontosan hány órakor legyek az 1-es hangárban. Az utóbbi két órám a készülődéssel telt, hála természetesen jóanyámnak, aki azóta, hogy a kancellár náluk járt és bejelentette, hogy én leszek a felesége, a világ legbüszkébb anyukájának tűnik, akár csak apám. A bátyám mintha némileg féltékeny lenne, de a lényeg az, hogy napi 24-ben hallgathatom a tanácsaikat, hogy milyennek kell lennem, hogy Dorian kedvére kell majd tennem - méghozzá elég részletes magyarázatok ám ezek -, és miként legyek olyan, amilyen nem vagyok. A kancellár ismer engem, bízom benne, hogy nem egy mű-feleséget akar magának, hanem tényleg engem, így ma én is szerettem volna megadni a módját, hogy büszkén mutatkozzon a társaságomban. Egy gyönyörű, egyberészes, fekete ruhát választottam erre a napra, fekete, magassarkú cipővel, hajam kibontva, arcomon kevés smink. Némi kellemes illatú parfüm is került rám természetesen, de nem túl sok, így csak a közvetlen közelemben lévők érezhetik meg édeskés illatát. Mivel véletlenül se kockáztatnám a késést, ezért időben indultam meg a hangár felé, ahol azért néhány tekintetet felkeltettem, ezt jól érzem. Nem tudom, hogy mennyire hivatalos már az eljegyzésünk, de talán így, ilyen ruházatban már jobban észrevesznek a férfiak. Mégis én csak egyetlen egynek öltöztem ki, nem akarok senki mást se meghódítani, hiszen Dorian úgy látott meg, amilyen valójában vagyok. A hangárba érve csak türelmesen várakozok és csak a kancellár érkezésekor lépek ki az egyik fal mellől, ahol meghúztam magam, hogy senkinek se legyek útban. - Jó napot Castillo kancellár! - üdvözlöm őt apró biccentéssel, de kicsit izgatottan csillogó szemekkel. Készültem erre a napra és várom is, hogy milyen lesz. A PDA-m nálam, rajta különféle tervek az esküvővel kapcsolatban, így nem kell aggódnia, hogy esetleg félvállról venném a dolgot.
Utolsó poszt ☽Kedd Ápr. 14, 2020 10:09 pm Következő oldal☽
Miss Shirley & Dorian
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
Ha már első kérése az volt Elizának, hogy a Perdára menjünk estebédelni, akkor leszerveztem előre oda mindent. Persze így is hallom vissza a pletykákat, hogy kicsit gyorsan találtam új feleséget, de talán mégsem annyit csámcsognak ezen mint Willen vagy épp Callumon. Mondhatni beálltam a sorba, emiatt is időzítettem így. Persze ehhez Martha is kellett, így se tökéletesen jókor halt meg már végre, de azért kihoztam a maximumot amiből csak lehetett. Ennek fényében még mindig talpig feketében járok, elegánsabb, finomabb anyagból készült öltönyöm vettem fel és indultam határozott léptekkel munkám végeztével a hangárba. Egy pillanatra meg is lep a fal mellől hirtelen érkező hang, mégsem emiatt kerekedik el a szemem. -Csak Dorian. Nagyon elegáns ma... - Látszik olyannyira meglepett a küllemével hogy szavakat is alig találok, még végig is mérem, pedig nem szokásom, de semmi ilyesmire nem számítottam. - Örülök hogy randevúként gondol az estére. Megtisztel. - Kérem el a kezét egy kézcsókra, aztán felajánlom a karom is. Nos... én nem szeretem a feltűnést, ez a ruha viszont minden csak nem átlagos, mégsem tudom bánni. Így is úgy is menni fog a pletyka, akkor pedig már végtére is mindegy. -Arra gondoltam a vacsora után, ha nem lesz nagyon hűvös sétálhatnánk a városban avagy kinn a város körül. A szabad égboltról mondják legalább annyira szép, mint az űr maga. Mit gondol, lenne kedve? - Nem épp épületek és tájak, de éjszaka kevesebben vannak kinn és az égbolt maga szerintem szép látvány tud lenni. Mivel romantikus alkatnak ismertem meg, így talán elnyeri a tetszését. Közben besegítem a siklóba is, amit reményeim szerint Call öreg barátom nem látogatott meg mostanság, én szeretem a zökkenő mentes utakat...
Utolsó poszt ☽Szer. Ápr. 22, 2020 9:56 pm Következő oldal☽
Dorian & Lizi
Ahogy meglátom Castillo kancellár közeledő alakját, előlépek a fal mellől, majd illendően köszöntöm Őt. Azt mondta, hogy akkor hívhatom Doriannak, ha magunk között vagyunk, de itt azért vannak mások is, ezért se vetemedtem erre, mégis kijavít, így egy pillanatra érzem, hogy zavarba jövök, de igyekszem ezt elhessegetni. - Köszönöm, Ön nem különben! - finoman biccentek, viszonozva a bókot és lopva végigpillantok rajta. Mintha csak összeöltöztünk volna... mégha a gyász színét is választottuk erre az alkalomra. A férfi bár tényleg gyászol, egyben mégse, ami kicsit különösnek hat, hiszen most készül újra házasodni. Talán morbid is valahol... de nem akarok most ezzel foglalkozni, egyébként se léphetnék vissza, és talán már nem is akarok. Érzékelem egyébként, hogy Ő is végignéz rajtam, és most már bizony picit elpirulok, de csak alig láthatóan, kellemesen. - Azt mondta udvarolni óhajt, én pedig megengedem. - mosolyodom el, de oly különös, hogy most így néz rám. Talán először érzem igazán, hogy nőként tekint felém. Ahogy kezem is elveszi, majd csókot lehel rá... Tényleg mint valami mesében! Aprót nyelek, miközben édesen pislogok felé, és csak akkor húzom vissza kezem, ha elengedte azt. Mégse maradok távol tőle, karját ajánlja, így közelebb lépek, majd finoman belekarolok a férfibe. Oly különös most ez, így lopva, féloldalasan feltekintek rá, hiszen magasabb nálam, majd megindulok mellette a hajó felé. Felvállal engem, minden tette arra utal, és valahogy ez jó érzéssel tölt el. Még soha, senki se akart velem lenni és Ő hiába kancellár, komolyan a jegyesének tart és a feleségévé akar tenni. Nem is húzom össze magam, inkább kihúzom testem, hogy úgy lépkedjek mellette, ahogy az elvárható egy kancellár partnerétől. Eszem ágában sincs szégyent hozni rá. - Örülnék neki. Esetleg elmehetnénk a vízeséshez? - együtt meglátogathatnánk azt a helyet, igazán a szívemhez nőtt, bár ebben neki is része volt. Azt hittem, hogy hamar le akarja majd tudni a vacsit, de ez a romantikus sétálás ismét nekem kedvez, tudom jól. Még csak a Perdán se szeret tartózkodni a kancellár. - Bár szivárványt nem láthatunk este, de hullócsillagot még igen. - jó, nem kéne tündérmesében élnem egy percig se, így helyesbítek. - De ha mégse látnánk, akkor is biztos gyönyörű lesz az ég. - mosolyodom el, majd a siklóhoz érve felsétálok rá és helyet foglalok a nekünk kijelölt helyek egyikén. A kancellárt megvárom, hogy hova vezet, majd be is kötöm magam. Kicsit izgulok az utazás miatt, de csak nem lesz baj. Lopva ismét felé tekintek, zavarban vagyok némileg, így szavakat se találok, hogy mivel kezdeményezzek beszélgetést. De majd csak sikerülni fog, egyelőre csak megvárom a felszállást, majd hagyok magamnak némi időt, hogy felengedjek. Most jó pár órát Dorian társaságában leszek, bizonyára idővel sikerülni fog.
Utolsó poszt ☽Csüt. Ápr. 23, 2020 9:43 pm Következő oldal☽
Miss Shirley & Dorian
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
Számomra nincsenek itt sokan, leginkább a testőrök és pár kósza lélek akik dolgoznak, hovatovább nagy a tér, számomra ez már megüti az intim szférát, de lehet csak sokat voltam mostanság tömegben. De lehet csak Eliza öltözete zavar meg, semmi sem bizonyos. -Szerencsés férfi vagyok akkor! - Hm, tény és való kevés nőt kezelek nőként és még kevesebbnek udvarolok, talán meg is kopott a repertoárom de tanácsot azért nem fogok kérni sem Willtől sem Callumtól, vajon miért... Lopva pillantok én is rá, mert nem tudom nem észrevenni hogy tartása változik, hirtelen lesz kislányból nő, ez pedig kiváltképp jól áll neki. Nem feltétlen azért választottam mert nőies, sokkal inkább mert ambiciózus, eszes és illemtudó, halk szavú. Az hogy nőként viselkedve még szebb mint általában csak engem igazol, hogy jó az ízlésem. Még mindig nem tudom hova tenni Callum mostani zülléseit, igazán! -Hm. Igen, szerintem nem lesz gond, ha arrafele sétálunk. Kívánja látni a vízen tükröződő égboltot is? - Hangom csak éppen hogy játékos, mert sejtem inkább amolyan nosztalgia miatt menne. -Legközelebb akkor valami esősebb napot választunk és akkor talán láthat. Bár ha minden igaz a nyári melegben a déli napsütésben a fodrozódó vízen is látni. - Hullócsillag... kétlem lenne, de ha mégis, legalább szerencsésnek mondhatom magam hogy a sors is nekem kedvez.- Amennyiben nem lesz felhős, de értesüléseim szerint nem. - Mert utána néztem az időjárásnak, micsoda bosszúság erre is figyelni a Perda kapcsán... a hajó kellemes stabil környezete számomra annyival otthonosabb. Közben felsegítem a siklóra, a helyére vezetem, ha kell a csattal is segítek, majd magam is helyet foglalok mellette. Valamennyi izgalom bennem is van, lévén mostanság nem tűnik annyira biztonságosnak az utazás, de kifelé nem mutatom. Attól nem nyugodna meg a kedves Elizabeth. Magam is csöndben tűröm az utazást, személy szerint nem is igen kívánok beszélni közben, mert nem annyira végtelenül hosszú az út és kényelmesebbnek találom séta közben az eszmecserét. Azért annyit persze hozzáteszek: -Ha gyakrabban fog leutazni hamar megszokja majd a repülést. - Legalább is sejtem sűrűbben lejárna, nem lesz ellene kifogásom valószínű, ha nem kell nekem is minden esetben elkísérni persze. Ha megérkezünk, akkor amint biztonságos kicsatolom magam és Őt is felsegítem, elindulva a célunk felé, felkínálva ismét a karom, ügyelve a lépcsőknél is meg ne botoljon véletlen. A Perdán már ahogy kilépünk a hangárból mély levegőt veszek reflexszerűen, hiszen más a levegő, ízesebb hogy úgy mondjam. Figyelem is vajon boldogabb-e, fesztelenebb-e? A hold tehetne ezzel egy szívességet.
Utolsó poszt ☽Hétf. Május 04, 2020 6:14 pm Következő oldal☽
Dorian & Lizi
Ez az első alkalom, hogy az eljegyzés után láthatom a férfit és az első olyan társalgás, amelyet jegyesként teszünk meg. A legutóbbi alkalommal nem voltam éppen illemtudó, kifakadtam neki és képtelen voltam azonnal elfogadni a házassági ajánlatát, mostanra viszont átgondoltam a dolgokat és valóban kedvelem Doriant. Martha és Ashley miatt azért van bennem némi félsz és a korkülönbséget is soknak érzem, de majd megbarátkozom a tudattal és talán a kor nem is számít igazán. Hasonló az érdeklődési körünk, Ő pedig nem csak a férjem lesz, hanem továbbra is a mentorom, aki mellett tényleg kiteljesedhetek és tudom jól, hogy ahogy ígérte, nem fogja megtagadni tőlem a tudást. Büszkén lépkedek mellette, kihúzva magam, hogyha felénk néznek, ne egy gyáva kislányt lássanak, hanem egy nőt, aki bizony Castillo kancellár jegyese. A korkülönbséget a vak is látja, de engem nem ismernek, szürke kisegér voltam, senkinek se tűntem fel. Nem hibázhatok, nem járathatom le a kancellárt, mégis oda kell figyelnem viselkedésemre. - Igen, szeretném. - mosolyodom el, miközben egy rövid időre engedem, hogy tekintetünk találkozzon. Valóban a nosztalgia hajt a vízeséshez, ahol oly kellemesen éreztem magam a férfi társaságában és megláthattam az embert a rang mögött. - Az esőt szerintem Ön nem értékelné igazán. - ajkam huncut mosolyra húzódik, ahogy finoman utalok arra a találkozónkra, amikor az otthonában találkoztunk, véletlenül. Az elromlott öntözőnek hála mesterséges esőzésbe került, így nem hiszem, hogy vágyna az ismétlésre, de ettől függetlenül akkor is emberi volt és örültem, hogy összefutottunk. - És lehet, hogy én se. Még sose tapasztaltam. - hümmögök halkan. Nem hiszem, hogy élvezném, hogy mindenem csurom vizes lesz, a megfázást is veszélyeztetném vele. A siklóra felérve leülök a nekem szánt helyre, de a bekötéssel nem kell segédkezni, könnyedén megoldom magam is. A repüléstől viszont izgulok, de a mellettem közvetlen elhelyezkedő férfi jelenléte miatt nem különben és ezt Dorian is érzékeli, így zavart mosollyal biccentek. - Igen, biztosan úgy lesz. Egyébként szeretnék többször lemenni a Perdára és egyszer megismernék egy perdait is. Ön találkozott már velük? Járt Elorakban? - mégis csak beszélgetünk, és most nem tudom megállni az engem foglalkoztató kérdéseket. Túl sok van egyébként, hiszen még annyi mindent nem tudok róla... Az utunk témája tehát megvan, amikor pedig megérkezünk, kicsatolom magam, majd ismét a kancellárba kapaszkodva hagyom el vele együtt a siklót. Szemeim felragyognak, amikor kilépünk a levegőre, és akár csak a férfi, úgy én magam is nagyot szívok a friss levegőből. - Nagyon kellemes itt lenni. - ezt el is kiabáltam, mivel ahogy a Városban tartózkodók kiszúrják a kancellárt, több szem felénk vetül. Sokan kíváncsian méregetnek, néhányan összezúgnak, de hát ehhez a népnek joga van. Nem mindenki tartja meg otthonra a pletykálkodást. Most automatikusan sütöm le szemeimet és próbálok senkire se nézni, csak minél kisebbnek tűnni és észrevétlennek, amit már elszúrtam ezzel a gyönyörű ruhával és a partneremmel. A tartásom se olyan elegáns, mint a Dominiumon volt, de igyekszem összeszedni magam, mégis, mintha egy picit erősebben fognám a másik karját. Szükségem van most rá, mint támaszra, és bízom benne, hogy nem szégyenkezik már most miattam. Ő felbonthatja az eljegyzésünket, ha meggondolná magát, biztosan találna megfelelő indokot vagy tehetne róla, hogy meddőnek nyílvánítsanak, de most már én se szeretném, ha ez megtörténne. Akkor egyértelmű, hogy a még el sem indult karrierem rövid véget érne, és senki se alkalmazna szívesen utána. Össze kell szednem magam, nem hozhatok szégyent a családomra, így próbálok ismét jobban kiegyenesedni, előre nézni.
//Szerintem a következő reag mehet már a Perdára. //
//