Hallgatása figyelő, ám sokkal másabbra is utal, önmagának. Égiek ajándéka. Fontosnak tartja ezen lépést, s azt is, hogy a növény egészen jól érzi magát láthatóan itt. Még mindig furcsa számára, hogy vannak, akik nem ezen a földön születtek, hanem az égben, vagy éppen... másik bolygón. Nem hiszi önmagát olyannak, aki szerint csak a perdaiak érdemlik meg istenük oltalmát, ám az, hogy máshol is élnek, mint Perda, az számára teljesen szokatlan. - Ők így szeretik. - bólint. Szerinte furcsa illata van, talán azért, mert náluk egy növény sincs ilyen illatú, noha nem tudja, mert azért az összessel még nem találkozott. Mosollyal figyeli, ahog Roda vesz a finom, zamatos gyümölcsből. Nevelt fiára emlékezteti, ahogy a legnagyobb boldogsággal kap be egy-egy szemet. De szerinte, ő maga is ilyen képet vághat, mikor eszi. - Ó, ennek örülök.- örvend meg, aztán megérti, hogy félig-meddig ugyanazon okból találkoztak most. Kíváncsi, mit sikerült Rhoda-nak elérnie, megbeszélnie, milyen hírekkel bír. - És mik azok nekünk kedvező hírek? S van esetleg nem nekünk kedvező is? - mint mindig, most is készül a rosszra, hiszen azokat akkor meg lehet oldani.
*Tekintetem kérdőre forduló pillantással néz Aleth-re, nem tudom mire értette a megjegyzését. A növényre mellyel ételeket ízesítenek vagy a két névre. De aztán csak bólintok, nem tisztem kritizálni az égieket, ha az a kritika ellenük fordul s nem az ellen amit a Perdán művelnek. Elkezdem inkább az ajándékot bontogatni míg beszélek s azt is szavaim közé fűzöm, hogy terveztem már őt felkeresni, azonban a kapott gyümölcsöknek nem tudok ellenállni és egy szem a számban landol. Sosem tudom megunni, szeretem és érzem a nap erejét és fényét az ízükben, leginkább úgy szeretem enni, hogy még napsütötte melegen szedem le a fáról vagy bokorról, az Aleth hozta szemen viszont érzem a friss víz hűsítő ízét is. * -A nekünk nem kedvezőről még nem tudok, de biztosan lesz olyan is. Az égiekkel amúgy is nehéz bánni, de sok mindent megtudtam róluk. Találkoztam azzal a hegyivel akiről beszéltem és a vezetőjükkel is. Sikerült megkötnöm az alkut, amiről mi ketten beszéltünk még korábban. Rotemshel pedig a segítségünkre lesz. Callum Jenkinsszel is találkoztam, érdekes és eredményes volt a találkozó. Már értem miért szeretik az égiek a mi ételeinket. Van ízük. *Nem mondhatnám, hogy ez volt a legmeghatározóbb élményem, de kétségkívül emlékezetes, égi ételt kóstolni kaland volt számomra, de nem ismételném meg. * -Callum Jenkins nagyon is érdeklődő volt a kultúránkkal kapcsolatosan, és úgy érzem befogadóbb is, sajnos nem ő az egyetlen vezető akit meg kell győznünk. *A jó híreknek még nincs vége, de megvárom míg Aleth ezeket megemészti és kiválasztja a maga számára érdekesebbet, hogy arról tegyen fel kérdéseket. Számunkra az okoz nehézséget, hogy az égiek kettészakadtak és mindkét fél másban hisz, mást tart fontosnak, viszont pont e különbözőségek könnyítik meg annak a tervnek az előkészítését, amit Dann Tierrannal találtunk ki. Vagyis jobban mondva ő.*
A kérdő pillantásra ránéz. - Milyen kérdés fogalmazódott meg benned? Elmondhatod. - mosolyog rá. Annyit érzékel, hogy Roda kérdőn tekint rá, és kíváncsi arra, mi is az a kérdés. Elégedetten figyeli, ahogy eszegeti a gyümölcsöt, hiszen ezért hozta, s jó látni, mennyire élvezi a zamatosságát. - Értem. - örülhetne annak, hogy nincs olyan hír egyelőre, ami számukra nem kedvező, ám Elorak ostrománál megtanulta, még ha hosszas időbe is telt: ami késik, az sosem múlik az égieknél. S szeretné megérteni a helyzetet, ahogy gondolkodnak. Figyelemmel hallgatja Roda beszámolóját, gondolatait majd útjára engedi, ha elérkezik az ideje. - Rendben, akkor Rotemshelre bízom, amit kigondolt. - majd őt is felkeresi, nem kívánja zavarni munkájában, tudja, mennyire elfoglalt. Az azonban elgondolkotatja, hogy míg részletesen beszámolt az ellenállókkal való megegyezésről, addig nagyon általánosságban beszélt a Callum Jenkinsszel való találkozásról. Mégis jól láthatta, amit láthatott, de majd kiderül. - És ki is fejted, miben volt eredményes és érdekes? - az ételre majd visszatér. Tudja, mennyire fontos ez, hiszen látta a quorsákat, amint az ételeiket kezdik el enni. Fontos tényező, most azonban az foglalkoztatja, hogy miben volt eredményes és érdekes a másik találkozó. - És mi az, ami foglalkoztatta, kultúránkkal kapcsolatban? Kihez képest befogadóbb? - félszavakból nem ért, és nem is hajlandó. Könnyű úgy hibás döntésbe belefutni.
*Mielőtt teljesen kibontottam volna az ajándékot, Aleth érzékelte a bennem felmerülő kérdést és visszakérdezett. Nem volt túl nagy jelentősége, de ha elhessegetem azzal megbántom, másrészt talán arra gondol, hogy titkolok valamit. Nem akartam azonban ezzel foglalkozni, sok más fontosabb dolog volt amit szerettem volna vele megbeszélni, de végül is nem rohanunk sehova, és szerettem vele beszélgetni, a válaszából pedig megtudhatom, hogyan viszonyul az égiekhez.* -Nem olyan fontos, csak bizonytalan voltam mire értetted azt, hogy „ők így szeretik”. A babérra amivel az ételeiket ízesítik, vagy arra, hogy két nevük van. *Elmosolyodtam, számomra még mindig furcsa volt a két név, az pedig amit Callum Jenkins mondott ezzel kapcsolatban, még bonyolultabbá tette az égiek egymáshoz fűződő kapcsolatát. Úgy tűnt túl sok rang van náluk, melyhez mind másképp viszonyulnak. Közben sikerült kicsomagolnom a gyümölcsöket, melyeknek nem tudtam ellenállni és máris egy szem a számba került. Élveztem zamatos ízét, a benne rejlő napsugarak melegét és erejét. Aztán belekezdtem abba ami miatt én magam is fel akartam keresni Elorak bíráját. Az, hogy még nem voltak kedvezőtlen hírek, nem jelentette azt, hogy nem is lesznek s erről feltétlenül tájékoztatni szerettem volna Alethet. * -De jó ha te is tudsz róla és az őrség is. Rotemshellel arra jutottunk, hogy az Elorakba beengedett hegyieket megkülönböztessük valahogy azoktól, akik a városukból jönnek. Azért, hogy szabad bejárásuk legyen s leginkább hozzánk tartozónak tűnjenek, egy-egy medált kapnak melybe Rotemshel Shaz`or jelét kovácsolja. Így kíséret sem kell nekik, de a hegyi nép vezetője felé feltételeket támasztottam. Nem mehetnek be mindenhova, csak bizonyos helyekre, például hozzám vagy a piacra, Rotemshelhez és a kikötőbe Hergathoz. Ahol lehet kereskedni. A medálokat egy ifjú gyógyító viszi majd el néhány perdai öltözékkel együtt és ott marad, hogy tanítsa őket. Ha bármilyen észrevételed vagy kikötésed van ezzel kapcsolatban, akkor azt vele megüzenhetjük. *Nem akartam nélküle dönteni, de ott helyben nem volt más választásom, viszont ha bármilyen ellenérzése van, még van időnk módosítani, elvégre mi ajánlottuk fel a segítségünket, jogunk van azt az előnyünkre fordítani. Callum Jenkinsszel egészen más beszélgetésem volt. Vele nem megállapodást akartam kötni, hanem finoman érdeklődni arról, mennyire állítható át a mi oldalunkra, hajlandó-e segíteni abban, hogy meggyőzze a kancellárokat arról, amit már korábban, még a városuk felépítése előtt meg kellett volna tárgyalnunk. Érdekes momentuma volt a beszélgetésünknek az, hogyan saját vezető társairól beszélt. * -A mi vezetőink arra törekszenek, hogy jó legyen a népünknek. Képesek együtt dolgozni, megalkuvás nélkül. Az égieknél ez nem működik, jóllehet a felszínen jóban vannak, a háttérben egymás ellen dolgoznak. Callum Jenkins szeretne egyedüli vezető lenni és jó néven venné ha ebben segítenénk neki. Azt mondta, akkor már csak őt kellene meggyőznünk és úgy éreztem, bár nem mondta ki de éreztette, hogy őt már meggyőztük. *Egy újabb gyümölcsöt veszek el, majd a tálat Aleth felé nyújtom, hogy megkínáljam őt is. Ne csak egy pohár vízzel üljön míg beszélgetünk. * -Minden érdekelte. Elvittem az Emlékek barlangjába és népünk múltjáról kérdezett. Isteneinkről. A kultúránkról, a szokásainkról. Bár nem beszélgettem a többi kancellárral, úgy hiszem mind közül Callum Jenkins az akivel kompromisszumot lehet kötni. S azt is gondolom, hogy az asszonyán keresztül még nagyobb befolyásra tehetünk szert. Megkértem Ennát, hogy keresse fel Saskia Jenkinst és beszéljen vele.
- Az étel fogyasztására. Bizonyára bír valamivel, ami miatt beleteszik az ételbe. - különben nem vigyáztak volna ennyire a növényre. A neveket elfogadja, még ha először hosszúnak is találta. Figyelemmel hallgatja, hiszen mindaz, amit megbeszélt a másik csoporttal, nagyon fontos. - Megfelelő elgondolás. - bólint. - Az őrség tájékoztatva lesz, ha számukra biztosítotok mintát, milyen medálról van szó, megköszönöm. - mivel az ajtaja mindenki számára nyitva, a részéről fel sem merült, ne térhetnének be hozzá. Ha a városból érkező nyita rá, őt is fogadja, amennyiben éppen elfoglalt mással, ami akkor éppen fontosabb. - Nincs. - számára megfelel így, s mivel a dolgok változnak, majd akkor fog szólni s cselekedni. A folytatásra viszont csendben hallgat. Sosem kedvelte a hamarkodott vélemény-nyilvánításokat. - Ezt most úgy mondtad, Roda, hogy mi jobbak vagyunk náluk. Hamarkodottan meghozott vélemény és döntés a legrosszabb, amit lehet tenni. A többi vezetővel volt alkalmad azóta beszélni? - utal főként arra, hogy akarhat valaki egyedül, egymaga, azonban míg nem beszéltek a többi vezetővel, nem lehet tudni, mi történik valójában. És itt sem bocsátkozik előfelétetelezésekbe. - Kedves vagy Roda, ezt neked hoztam. S öröm látni, hogy ízlik. - gondos munka gyümölcse, még ha maga kevesebb erőt tett bele, mint amennyit szeretett volna. - Ő beszélt a saját szokásaikról, a múltjukról? - azt már nem teszi ismételten hozzá, amit az imént mondott.
-Kellemes illata van. *Ugyan nem vonom meg a vállam, de érezhetően nem tulajdonítok nagy jelentőséget a babérnak, s még ételben sem próbáltam ki, tehát csak a jó illatáról tudok beszámolni. Számomra más jelentőséggel bír, de most az sem fontos, jóllehet Callum Jenkinshez tartozik akiről később sokat fogok mesélni. Sok mindenben megegyeztem a hegyi nép vezetőjével, a lényeg az amit el is mondok Alethnak, a többi majd azután jön, hogy a hegyi nép miként alkalmazkodik, mennyire jól tudnak együtt működni és beilleszkedni a társadalmunkba. * -Csak egy talizmánnak tűnő fából készült medál, melybe Rotemshel Shaz`or jelét önti. Nem lesz feltűnő, a városiak nem tesznek majd különbséget a többivel. Dana Rhe-t is tájékoztatom minderről ha megengeded, persze csak ha nem te szeretnéd. *Mindenbe nem szeretnék beleszólni és szervezkedni sem, elvégre Elorak Első Gyógyítója vagyok nem a bírája és nem is a danája, de tény, hogy most már elmondhatom, jó kapcsolatot ápolok a hegyi néppel. Az ifjú gyógyítóban pedig maradéktalanul megbízok, részletes utasításokkal látom majd el mielőtt elindul a hegyhez. Már csak a másik oldalt kell elintézni, a városiakat, a kancellárokat meggyőzni, és azt hiszem az nehezebb feladat lesz. Épp ezért vetettem bizalmam a hegyi népbe, ők csak élni akarnak s nem mindent elvenni a népünktől. Aztán elmondom mit tapasztaltam és beszéltem Callum Jenkinsszel, jóllehet a tapasztalataimat és megérzéseimet nem csupán arra a legutolsó találkozóra alapozom, Aleth úgy gondolja, hogy elhamarkodott következtetést vontam le. * -Nem. Nem beszéltem még más kancellárral, de Callum Jenkins sokat mesélt róluk. *Emlékszem, hogy a segítségét kértem azzal kapcsolatban, hogy a többi vezetővel is találkozhassak és ő elutasított, mert úgy gondolta, akkor nem érnék el sikert, ha az ő ajánlásával érkeznék. Ez azért elég sokat elmond róluk. Közben megkínálom Alethet a gyümölccsel, de nem kér belőle, én pedig leteszem a tálat kettőnk közé, ha meggondolná magát. * -Nem sok mindenről, de beszélt. Azt mondta, hogy a régi otthonuk pusztulását nem a gépek okozták és nem is azok számításainak pontatlansága. Úgy vettem ki a szavaiból, hogy nem figyeltek eléggé, még akkor sem, amikor a figyelmeztető jelek már látszódtak. Nekik is voltak Isteneik, több is, de elveszítették a hitüket. Azok akik a Dwa`woruun születtek, már nem is tudnak róluk. Nem sok könyörület van bennük, aki bűnös, annak a családja is meglakol azért a bűnért, amit nem is követtek el, mert így elrettentőbb és szerintük nagyobb visszatartó ereje van. Az égi vezetők egymás ellen is harcolnak és éppen ez lehet a sikerünk kulcsa. Egy régi rovarról mesélt amit….azt hiszem pillangónak hívtak. Nagy jelentőségű események kezdetét tulajdonították szárnyának egyetlen rebbenéséhez és Callum Jenkins azt mondta, én leszek az a pillangó, aki tetteivel elindíthat valamit, amennyiben találkozom a többi vezetővel és egymás ellen tudom fordítani őket. Akkor ez a harc lefoglalja őket és Callum Jenkins csak nézi miként rombolják le saját maguk a hatalmukat. Ezért nem is segít nekem a találkozók megszervezésében, mert a többiek tudják, hogy asszonyának meggyógyításáért kértem valamit cserébe, az égi kancellár az adósom és ez fegyver a kezemben. *Megértettem amit akkor indoklásul mondott, azt is amit nem mondott ki. Azonban nem csak egy utat jelöltem ki magam előtt, nem csak azt, amiről Callum Jenkins tud és amire számít. Aideen és Rhywen is megmondta, hogy az égiek nem játszanak tisztességesen, nem is fognak, nekünk kell megtanulni az ő módszerüket. Hát én azt teszem. *
Bólint arra, hogy kellemesnek találja az illatát. - Ahogy megfelelőnek találod. - finom mosollyal biccent felé újra, s megjegyzi a medált. - És miket mesélt róluk? - kérdése érdeklődő, s figyelemmel fogja végighallgatni Roda-t. Megjegyzi ama figyelmességét, hogy kettejük közé helyezi vissza a gyümölcsöket. Roda-nak mindig is jó szíve, s lelke volt, s ez mostanra sem változott. - Honnan jött az az elgondolás, hogy a gépek okozták a régi otthonuk pusztulását, és hogy a gépek számításai? - érdeklődik. - Elmondta azt is, hogy mik voltak a figyelmeztető jelek? -szeretne minél többet tudni róluk. - Hogy értve, hogy nem tudnak róluk? - nem érti igazán, s inkább rákérdez, mielőtt mást értene alatta. Szeret pontos lenni. - S elmondta, miért vesztették el a hitüket? - kanyarodik vissza egy korábbi mondatára, mert hagyja végigmondani Roda szavait, s hosszasabb gondolkodás után kezdi feltenni kérdéseit. - Kikben nincs könyörület? Iszik újra pár kortyot, hogy felfrissítse elméjét, s még jobban tudjon figyelni Roda szavaira. Szeret kérdezni, s nem mindig azonnal teszi össze a képet, főleg, mert szereti üresen hagyni azokat a részeket, amelyek valóban azok.
*Azt, hogy megfelelőnek találnám a babér illatát nem mondanám. Igazából nem tudom, hogy ennél a növénynél ez megfelelő, jó vagy épp kellemes. Inkább szokatlannak mondanám ha nagyon meg kellene magyaráznom, de most nem teszem. Helyette elmesélem mit terveltünk ki Rotemshellel az ellenállók szabadabbá tételéhez és mivel Aleth nem fűz ahhoz semmit, hogy ki tájékoztassa Dana Rhe-t, hallgatólagosan magamra vállalom a feladatot. A későbbiekben a kancellárokról esik szó, s bár Aleth a kérdésével rátapint a lényegre, azért ismeretlenül is sokat tudok róluk. Tény, hogy nem eleget.* -Ha egymást kell védeniük akkor összetartóak, de különben azon dolgoznak mind, hogy a másikat kiüssék. Ez alól Callum Jenkins sem kivétel és bár nem beszéltem más kancellárokkal erről, úgy hiszem ő a legaktívabb ezen a téren. Azt is mondta, jobb ha nem tőle kérek ajánlást a kancellár társaihoz, mert akkor nem érek el sikert. Akkor úgy hinnék, mivel az asszonya miatt a lekötelezettem, hátsó szándékkal közeledem. Azt is mondta, hogy ne áruljam el a velük való találkozáskor, hogy bárki is közel áll hozzám, mert az lesz a gyenge pontom. Nem bíznak meg egymásban és a legtöbbjük azért nem jön le a Perdára az égi hajóról, mert nem érzik magukat biztonságban és nem a Perdától félnek hanem attól, hogy ellenük fordul a népük. *Nem sok, de mégis sokat elárul róluk és arról, hogy hogyan fordulnak a népük felé. Nem tartom őket tisztességesnek, nem igazi vezetők, bár lehet, hogy náluk ez volt elfogadott. Az otthonukra sem tudtak vigyázni, jóllehet ezt nem írhatom a most élő kancellárok számlájára, de magukkal hozták az örökségüket. * -Arról beszéltünk, hogy sok mindent a szerkezeteikkel oldanak meg és azokkal meg tudják jósolni, hogy mi fog történni, ezzel segítenének minket is. Hogy megismerjük a Perdát, hogy a csillagok állásából is következtessünk a jövőre. Azonban mint arra rávilágított a régi otthonukkal nem a szerkezetek pontatlansága okozta a bajt, hanem ők maguk. Nem mondta ki, de ott volt a szavai mögött, hogy makacsul ragaszkodtak mindenhez ami számukra kényelem volt, de az otthonuknak a lassú halált jelentette. *Igyekszem pontosan visszaidézni Callum Jenkins szavait, de óhatatlanul átszövik a saját érzéseim.* -A figyelmeztető jelekről nem beszélt, de azt mondta, hogy nem az a céljuk, hogy a régi otthonukhoz hasonlóan tönkretegyék a Perdát. Bár ezt nem tudom elhinni, úgy értem lehet, hogy nem az a céljuk, de szerintem akaratlanul is azt fogják tenni, ha nem sikerül őket meggyőznünk arról, hogy alkalmazkodjanak. *Szomorúan tekintek magam elé, mert hiába próbáltam érvelni Callum Jenkinsnek azzal, hogy a városuk felépítése is jóvátehetetlen károkat okozott a természetben, arra csak azt válaszolta, hogy sok fát ültettek. Szerintük ez elég. * -Régóta nincs jelen a hit az életükben. Nem mesélt róla de úgy érzem azért veszítették el a hitüket, mert oly sok borzalom borította el őket. Már azok sem hittek az Isteneikben, akik a régi otthonukban éltek. Aztán kikopott a tudatukból ahogy azok akik még hittek, meghaltak. A hosszú úton ami elvezette őket hozzánk, magukra maradtak. Akik a Dwa`woruun születtek már nem is hallottak a régi Istenekről. *Talán ezért olyan megkeseredettek és ezért ragaszkodnak a régi életükhöz, még ha itt a Perdán azt már nem is élhetik. Aleth utolsó kérdésére felnézek rá, őszinte szomorúság és félelem van a tekintetemben. * -A kancellárok, az égiek vezetőiben nincs könyörület.
A válasz végén elgondolkodik. - Miért fordulna a népük ellenük? És ha ők tudják, hogy a népük elégedetlen... mondott erre is valamit? - halad tovább ezen a gondolatmeneten. Elképzelése sincs, milyenek lehetnek azok a szerkezetek. - És ha nem hallgattak a szerkezetekre, miért ajánálják nekünk? - illesztegeti egymáshoz a morzsákat, hogy megértse, miért is olyanok, amilyenek, és az ilyet mindig elsőkézből szereti megtudni. Éppen ezért fogja majd mindettől külön kezelni a találkozásaikat. - Értem. - ismét hosszasabban elgondolkodik. - Nem tanítják nekik? És vannak biztosan könyvtáraik is. - így nem érti, miért ne tudnának róla, s szeretné ennek okát megismerni. - Ebben miért vagy ilyen biztos? Milyen bizonyíték van rá, hogy azok? - hangja érdeklődéssel teli, a feltételezéseknek számára sosem volt helye.
*Sok a fehér folt még az égi nép életéről, hézagosak az ismereteim, nem is tudok kielégítő választ adni Aleth kérdésére, de megpróbálom mindazt átadni, amit tudok. * -Úgy hiszem a törvényeik miatt. Sokan elégedetlenek, de nem mernek szembeszállni a vezetőikkel. Callum Jenkins bár nem mondta ki szó szerint, úgy gondolom arra akart rámutatni és hivatkozni, hogy mindaz amit tesznek a népük megsegítését szolgálja, de talán a törvényeken változtatni kellene, most, hogy itt vannak. Sok mindent nem tudok még, ezért bocsáss meg, ha nem tudok minden kérdésedre válaszolni. *Lehajtom a fejem néhány pillanatra, magamba fordulva gondolkodom a kancellár szavain de sajnos azok nem mindig nyújtottak útmutatást. Sokszor beszélt homályosan, mintha azt kívánná, hogy a szavai között keressem meg a választ, vagy inkább mögöttük. Ám hiába az a szófordító szerkezete, talán nem mindent jól fordított le, vagy a két nyelv között nem mindig van átfedés. * -Talán mert sok mindenben megkönnyítené az életünket. Úgy vettem ki a szavaiból. Ám azok a szerkezetek sok energiát igényelnek, kiváltképp a Dwa`woruu, ahol néhány perdai városnyi égi él még, csak alszanak a hideg ágyaikban. Különös ágyak ezek, fedelük van melyen át lehet látni, olyan hidegben tartják őket, amilyen még a Nebelen sincs. Amíg ott vannak nem öregszenek, nem álmodnak, nem éreznek. Csak alszanak. De ha felébrednek, nagyon sokan lesznek. *Nem tudni milyen lélekkel ébrednek majd fel azok, akik még a múltjukban aludtak el, és kimaradt az életükből mindaz, amit az ideérkezők átéltek. Az is lehet, hogy mind a vezetők mögé állnak és nem lehet őket meggyőzni arról, hogy a Perdán más élet vár rájuk, hogy lehet élni a szerkezeteik nélkül is, csak nem olyan kényelmesen ahogyan azt most az ébren lévők teszik. Az viszont majdnem biztos, hogy ők sem hisznek már az Isteneikben, rég elfeledték őket. * -Nem tudom mit őriztek meg a múltjukból. Úgy hiszem a hosszú utazás átformálta a szemléletüket, más dolgokat tartanak fontosnak. Biztosan vannak régi jegyzeteik, de azokat nem láttam. Az is lehet, hogy mindent ahhoz a szerkezethez hasonlatos dolgon tárolják, mint amilyen mindig náluk van. Callum Jenkins készített vele képeket az Emlékek Barlangjáról, hogy tanulmányozhassa a rajzokat. *Sok minden mást is mondott és mutatott, ahogyan a gyógyítójuk is, aki nem volt kíváncsi a perdaiakra, mindig csak a szerkezeteit akarta rám tukmálni. Dicsekedett velük, hogy milyen tökéletesek és csak azok a jók. Mintha mi nem tudnánk gondoskodni magunkról. Aleth kérdésére aztán felemelem a fejem és el kell gondolkodjak a válaszon. Nincs bizonyítékom, olyan amit a kezemben fognék és átadhatnám Alethnak. Meg is rázom a fejem könnyedén, de aztán szavakba öntöm a gondolataimat.* -Egészen másképp gondolkodnak ők, más a társadalmuk felépítése is. Callum Jenkins mesélte, hogy aki elárulja őket, azt megölik. Nem kérdezik meg, hogy mit miért tett. Nem száműzik, nem büntetik meg. A családjával sem tesznek mást, mert az elrettentő lehet másoknak, hogy ne próbálják meg. Azok családjai pedig, akik otthagyták őket és a hegyekbe menekültek, kevesebb szabadságot kapnak, mint a többiek. Nem engedik őket találkozni egymással, ha mégis találkoznak és kiderül, akkor az is árulásnak számít. *Ennél többet nem tudtam meg sajnos, de csak egy kancellárral beszélgettem és van még belőlük hat. *
Kérdésére, ha nem tudná a választ, úgy is teljesen elégedett lenne. Nem ismerik az égieket, így bármi lehet a történet valós háttere. Miért is kéne haragudnom rád, ha olyanról szükséges beszélned, amiről nincsenek ismereteid? - mosolyog rá, megértéssel teli, s elgondolkodva tekint maga elé. Vagyis népüknél a vezetők nem bizalom alapján kerülnek megválasztásra? - s ha valóban érzékelik, törvényeiken változtatni szükséges, hogy a népüknek jó legyen, oka lehet, hogy még nem történt meg. Elgondolkodva jegyzi meg, s a későbbiekben figyelni fog erre is. - Megkönnyítené? Miben gondolják nehéznek az életünket, hogy azok segítenének? - ha erre meglesz a válasz, úgy még egy lépéssel előrébb lehetne a megértésükben. - Hogy jönnek ide az alvók? - hogy felhozta ezt, hiszi, nem véletlen, s inkább kérdez, mert mindig az fontos számára, aki előtte van, s mindaz az érzés és gondolat, ami a másikban. Hiszen csak azzal tud dolgozni. - Honnan tudod, hogy átformálta a szemléletüket? Tán mindegyikükkel beszéltél, hogy ebben ilyen biztos legyél? - a feltételezés sosem a legjobb barát döntéshozatalban. - S ha kérnéd, engedné, hogy megnézhesd? - érdeklődik. Ő maga szeretné megismerni a múltjukat, mint ahogy Perda múltja is ismert számára. Szomjazza a tudást, hiszi, hogy ennek segítségével még jobb és megfelelőbb döntést tud hozni, s azzal is, hogy ha megismeri a lélek és szív működését, az elmével együtt. - Értem. - bólintok. - Szívesen kérdeznék még, ám téged sem kívánlak feltartani, s rám is várnak. Köszönöm a rám fordított idődet, s figyelmedet. - áll fel, s dönti meg magát, köszönetképpen. Tisztában van azzal, hogy Első Gyógyítóként Roda is eléggé elfoglalt.
-Nem gondoltam, hogy haragszol rám, csak udvarias szófordulat volt. Inkább csalódást feltételeztem, de az sem állná meg a helyét. *Mosolygom el a válaszomat, hiszen tudja, én is tudom, valójában csupán azért kértem elnézést, hogy nem szereztem több információt, amiért magamat okolom, feleslegesen. Az égiek csak akkor közlékenyek, ha előnyük származik belőle. A következő kérdésre azonnal határozottan megrázom a fejem. * -Nem, egyáltalán. Nem is a nép választja meg a vezetőit. Amennyiben van utód, akkor ő örökli a posztot, ha nincs, úgy gondolom a kancellár maga választja ki méltó utódát jóval azelőtt, hogy erre már képtelen lenne. *Jóllehet hallottam már az összes kancellárról a városukba járó kapcsolattartóktól, és tudom, hogy csak férfiak töltik be ezt a posztot, eddig még nem bizonyosodtam meg afelől, hogy ezt is törvénybe foglalták. Ám gyanakvásra ad okot a furcsaság, hogy a legfelsőbb vezetők között nincs egyetlen nő sem. * -Nem tudom. Talán mindenben. Callum Jenkins mesélt nekem arról, hogy módosították egy gabonájukat, mely nem nő nagyra, kisebb helyet foglal, ezért termeszthették a Dwa`woruun is és kétszer arattak. Kértem, hogy hozzon nekem olyan növényt. A gyógyítójuk pedig olyan szerkezeteket adott nekem, melyek belülről mutatják meg milyenek vagyunk. Láttam a csontjaimat is, érdekes volt…de mindezt szerkezet nélkül is látom. *Halkan kuncogok azon az emléken, melyben értetlenkedve nézem az égi gyógyítót, aki lelkesen méltatja a szerkezetüket. * -A szerkezetek aratnak helyettük, azt mondják gyorsabban és többet. De képzeld csak mi lenne, ha annyi gabonánk lenne amennyi a tárolókba már nem fér. S ha ránk marad, csak pocsékba megy. *A perdaiak élete egészen más mint az égieké. Természetes, hogy másként látják, ha az égi hajójukon korlátozottak voltak a lehetőségek, ám m ár a Perdán is vetnek és aratnak. A nélkülözés azonban még ott él bennük, nem tudják beosztani azt ami van. Ezért is jut eszembe a sok alvó, ahogyan Callum Jenkins beszélt róluk és a számuk, melyet Vadember említett. * -Eszembe jutott mit mesélt az a hegyi és a kancellár. Sokkal többen vannak, mint gondolnánk. Ha mindet felébresztik, több helyre lesz szükségük, több városra. *Ideje lenne most már arról is beszélni velük, ők hogyan képzelik el és mi hogyan képzeljük. Ezért is lenne szükséges, hogy én is, mi is megismerjük a múltjukat, hogyan éltek, és hogyan élnek most ahhoz képest. Mi változott és mennyire. * -Callum Jenkins szavaiból hámoztam ki, de igazad van, nem beszéltem mindegyik kancellárral, de tervezem és majd akkor újra beszélünk. *Kissé pirulva mosolyodom el, Aleth bíra sokszor rám pirít ha elhamarkodottan döntök. * -Minden bizonnyal. Óhajtod, hogy kifejezetten ezzel a céllal látogassak el hozzájuk? *Kérdezem őt, de a kérdés mögött ott a másik is amit nem mondok ki; vagy ő megy el, hogy személyesen tudakozódjon? Válasza nem befolyásolja a döntésem, amúgy is terveztem, hogy ellátogatok a városukba. Noha korábban ellene voltam, úgy most már van célom akkor is, ha Aleth megteszi. Másrészt nem kevés makacsság is, ami inkább a húgom sajátja, de a vér nem válik vízzé. Bennem is ott volt, csupán fontosabb kötelezettségeim voltak. Úgy hiszem a látogatásaim a népem javára válnak majd, de ha már az égiek oly sokszor és sokan látogatnak el Elorakba, mi miért ne lephetnénk el a haladóikat? Aleth hangjára aztán felkapom a fejem és mosolyogva biccentek egyet értve vele. * -Sosem tartasz fel, tudod, hogy mindig szívesen beszélgetek veled. Én tartozom köszönettel neked Aleth bíra, a figyelmedért, a türelmedért és a tanításodért. *Hozzá felemelkedve hajtok fejet felé, majd az ajtóhoz kísérem őt, hogy búcsút vegyek tőle. Utána folytatom a dolgom ott ahol abbahagytam, a növények megvárnak.*
//Köszönöm a játékot, nagyon élveztem. Legközelebb már a jelenben találkozunk! //
Finom mosoly jelenik meg szája sarkában. - Tiszta szívvel, s szándékkal szólottál. Minden más a másik dolga, azzal majd foglalkozik ő. - mondja ki gondolatait. - Értem. Köszönöm. Elmosolyodik, ahogy Roda kuncogni kezd, részéről ez a válasza. - Azt cselekszel, amit megfelelőnek találsz, nem mondhatom meg, mit tegyél, s mit nem. - az továbbra is majd Roda véleménye lesz, s szeret maga is találkozni, személyesen feltenni a kérdéseit, beszédbe elegyedni, hiszen minél több szempont, nézőpont, annál pontosabb képet kaphatnak az adott témát illetően. - Nem bízlak meg semmivel, Roda. A küldetésedet a Dann és Dana adja ki, azok meg rád és reájuk tartoznak. Magam csakis a lakosság egészségét illetően bízhatlak meg dolgokkal. Most mindössze csak az edényt hoztam vissza, megköszönjem a csodálatos ételt, amit hoztál benne. - biccent felé. - Nagy örömmel, Roda. S én is tanulok tőled. - hajtja meg magát, s távozóra veszi, az udvariaskodás helyett a valóságra koncentrál, az pedig az, hogy senkinek se vegye idejét és figyelmét feleslegesen, mint amennyi szükséges.
Legközelebb már a jelenben találkozunk! 
//
//
