Ó, Shiennel szent szemére! Éreztem, hogy nem sikerült annyira jól a pogácsa, de ennyire sós ízt, azért nem gondoltam volna! Félénken sandítok a társam felé, mikor elvesz egyet a felkínált kupacból, de sejteni véltem, hogy nem lesz elragadtatva tőle. De, be is igazolódott, hogy egyből ki is köpi a falatot, amint megízleli. -Oké….- Sóhajtok, de teljesen igaza van. Pocsékul sikerült és ezt nem is lehet szépíteni! -Nem sikerült valami jól. - igazából nem tudom, hogy ezen sírjak vagy nevessek, de legalább őszintén megmondta a véleményét a nem létező főző tudományomra. Inkább hajítom én is messzire a többi darabot, hátha valamelyik állat megeszi, bár ebben se vagyok biztos. Jócskán került bele Lasa és –ha valaki nem éppen a tömény sót szereti- annak brutális élményben lesz része. Az evésemnek ezennel lőttek, de aztán előkerül Athard táskájából valami, ami sokkal finomabbnak néz ki, mint az én ügyetlen próbálkozásom a sütéssel. -Köszönöm. – veszek el belőle, majd beleharapok. Sokkal másabb, és legalább ehető is. Aztán látom, hogy a kulacsából jó nagyot kortyol, és rákérdezés nélkül tudom, hogy miért iszik. Legalább abban nem tévedtem, hogy inni fogunk a sós pogácsára. Lehet, hogy egy jó időre el kell felejtenem az ételkészítést, de a sütést mindenképp! Egyelőre csendben majszolok és ülök tovább a helyemen. Gondolom, mára már megint elege lehet belőlem, hogy nem tudok megülni a popsimon. Egy kis idő múlva fordulok felé, érdeklődve. -És most? Mit csinálunk? Figyelünk tovább? – nem, mintha ezt nem tudnám, de valamivel meg akarnám törni a csendet, ami most ránk telepedett. Érzékem van, mikor nem kellene megszólalni, de valamivel csak el kell tölteni ezt az időt reggelig, ha már itt töltjük az éjt. Igaz, hogy még azt se tudom, hogy mi lesz, mikor besötétedik. A quorsak mozgolódni szokott az éjszaka, vagy alszanak ők is? Sok fura dolgaik vannak, és én keveset tudok róluk. Kíváncsi vagyok, hogy miként zajlik majd le az éjjel, mert még azt se tudom, hogy bírnék egész éjjel fennmaradni. Lehet, hogy Athardnak ez nem okoz gondot, de még tüzet se raktunk, hogy ne fagyjak meg. Ezt azért még meg se említem, még a végén sajtkukacnak tartana, és eddig se villogtattam a tehetségemet előtte, csak a bakizásaimat. Igaz, hogy az se volt szándékos, de annyira nem tudom, hogy mit lehetne tennem, hogy ne legyek útban és végre segítsem a megfigyelést és ne hátráltassam. Shiennel! Megígértem neki, hogy nem motyogok! A hús finom, és hamar el is fogy. Aztán inkább ülök csendben, és figyelek, hátha azzal nem csinálok semmi rosszat. Az idő is kezd hűvösebbre fordulni így egy helyben ücsörögve, de nem akarnám megzavarni evés közbe, ha még nem végzett. Kezdek fázni és szorosabbra húzom magam körül a kis kabátomat. Járnak a gondolataim, és így legalább csendben vagyok, és nem vacognak hangosan a fogaim. Most, ha itt lenne a kardom, akkor gyakorolhatnék legalább. Telne az idő vele, és mozoghatnék.
Nem akarom megsérteni, bár aggaszt a tudat hogy megfog, mert szokásosan hoztam a formámat. A pipiskedésére meg nem reagálok. Bárki másra ráförmedtem volna, hogy "na nem mondod?", de tőle elnézem. Jól? Rettentően rosszul sikerült, de lépjünk tovább! Már ő is eldobálgatja őket, ráadásul nem ezen múlott az életünk. Tartok tőle hogy most kifakad, vagy valami hasonlót csinál amit a nők szoktak ilyen helyzetekben, de ehelyett elveszi a szárított húst és jóízűen rágcsál. Ettől a látványtól én is megkönnyebbülök, mert amúgy pocsék vagyok a vigasztalásban, sőt, igazság szerint nem szeretek senkit. Jó ideig hagyom enni, inkább a quorsak bázisát figyelem és a fel alá járkáló őröket, meg a ki be mászkálást. Később aztán én is eszek pár falatot az ételemből. Sokkal később ő töri meg a köztünk kialakult csendet. - Kereshetnél egy védettebb helyet az éjszakára, ahol tüzet is tudunk rakni. Ha megvan, gyere vissza és szólj! Jövök segíteni. Úgy gondoltam addig is nézem a nagy büdös semmit, mert ez a feladatunk jelenleg, ezért jöttünk. Egyikünknek itt kell maradnia, akkor legyek az én, ugyanis Nadiha láthatóan nem tud megülni a fenekén amióta elkezdtem vele társalogni. Szerintem ráfér. Aztán meg úgyis segítségre lesz szüksége, gallyakat kell gyűjteni, ki kell ásni a tűz helyét, talán inna is egy teát, de én biztosan, szóval használnánk is azt a tüzet. Bólintok neki egyet, ha megértette, aztán csendben lapulok, figyelem a quorsakat és várok.
Nem kell mondani, hogy ez a pogácsa projekt nem úgy alakult, ahogy eredetileg elterveztem. Igazából nem is gondoltam volna, hogy ennyi Lasa-t sikeredett belekevernem, de most már mindegy! Az állatok valamelyike talán ráfanyalodik, és ha nem, úgy is mindegy… Egy ideig csendben üldögélek és megeszem a szárított húst, amit a társam adott, de látom rajta, hogy jobban el van foglalva a leselkedéssel, mint azzal, hogy tovább gördítsük a témát a pocsékul sikerült pogácsámmal. Hálás is vagyok érte, mert nem igazán említeném soha többet. A fészkelődésemet látva biztosan arra gondol, hogy megbántott a véleményével, de ez nem igaz. Egyáltalán nem sértődtem meg amiatt, hogy kiköpte a falatot, mert erre is számítottam valahol. Legközelebb nem kísérletezem a sütéssel, főleg a Lasa-val. Maradok inkább a Lan-nál. Azt legalább nem tudom annyira elrontani. -Rendben. Megyek máris!- csillan fel a szemem, egy mosollyal, hogy végre mozoghatok, és nem zsibbadnak el a lábaim. Gondolom, hogy az sem véletlen, hogy engem küld el megfelelő helyet keresni, bár ennek most még jobban örülök. Gyorsan feltápászkodom és indulok a közelben erre alkalmas területet találni. Sokat nem kell gyalogolnom és aztán indulok is vissza hozzá, ahogy kérte. Legalább picit hasznomat tudja venni, ha már eddig nem jeleskedtem. -Gyere. Találtam egy helyet, ami jó lehet. Még egy Forrást is, és nincs az se messze tőle. – mutatok abba az irányba és lelkesen várom, hogy jöjjön ő is megnézni. Végre csinálhatok valamit, és még gallyakat is szedhetek. A tűzrakást Rá hagyom, még mielőtt azt is elbénáznám! Hurrá! Nem fogok fázni! Egy forró tea is jólesne! Majdcsak reggel lesz hamarosan…
