Bólintok a szavaira. Sok tekintetben hasonlít a Caligo bolygó két holdja a Földre, a néhai Földre, de nem általános érvényű szabályokkal. Ráadásul a két hold is más egymáshoz képest. Mármint anélkül is, hogy belenyúltunk volna. - Értem. - Biccentek rá, hogy nem lehet távolról irányítani. Az a kevés adatátviteli idő vagy műszaki gond problémákat okozhat. Így hát figyelek, milyen pilóták kellenek, azon túl, hogy a reflexeik kiemelkedőek legyenek. - Földi légköri repülési tapasztalat szükséges mindenképpen? A perdai nem elegendő? - Kérdezek még rá erre, mielőtt bármit is ajánlanék pilóta-ügyben. Szeretném először érteni, átlátni és hát igen, bepótolni némi hiányosságot is, hiszen eddig nem nagyon adóztam olyasféle hobbinak, hogy megnézzem a holdak és az egykori Föld légköri összetételét és egymáshoz hasonlítgassam őket, kiváltképp pilóta szemszögéből nézve. Ezt amúgy is hiába tettem volna. Bármilyen jármű vezetése igen távol áll tőlem, repülni sem szeretek, a Dominium-mal egyedül azért vagyok jóban, mert abba születtem bele. Mindenesetre elraktározom a fejemben az adatot, hogy hat fő kell, a jobb pilóták közül, három sikló. Szerencse, hogy ez Fuller projektje, nem nekem kell ez ügyben Terson-nal beszélni, mert az én siklókkal való viszonyom ismeretében már eleve temetné szeretett járműveit a katonáival együtt. Az én feladatom az, hogy a katonáit lehetőleg sugárzó mosoly nélkül kapja vissza. Lássuk be, jogos elvárás felém. - Ezekre a mérési eredményekre mindenképpen szükségem lesz, minden résztvevőjére... Volt a résztvevők esetén az aquilloni minta előtt egy teljes szkennelés az egészségügyi állapotra, vérvétel, meg a többi, valamint közben, és utána is? És ne haragudj, de rá kell kérdeznem a többesszám használatodra: te is részt vettél a kísérletekben? Mármint személyesen jelen voltál, ugyanannak kitéve? - Teszek fel pár kérdést neki kíváncsian, hogy mire számítsak, lesz-e összehasonlítási alapom, amiből láthatok esetleges eltéréseket. Nyilván drasztikusra nem számítok, elvégre aligha azért van az öltöny most kancellártársamon, hogy a bőrön jelentkező hólyagokat és hasonló következményeket takargassa, de a pilótákat és mindazokat, akik később az aquilloni CQL-lel kapcsolatba kerülhetnek, meg kell védeni a radioaktív sugárzás hosszú távon jelentkező hatásaitól. Egye fene, talán még Fuller-t is. A kávé rövid méltatására kis mosollyal biccentek egyet köszönetképpen, mintha az én érdemem lenne, vagy az ízvilág múlna attól, hogy milyen erősen nyomtam meg a megfelelő gombokat. - Igen, ezeket használtuk a legutóbbi aquilloni-küldetés során is. - Ahogy Morgenstern-kancellárt ismerem, az ifjabbat is, azóta is tökéletesítgetik, ráadásul valami praktikusabb kellene, mint azok a "pufi"-nak becézett űrruhák, hiszen azok kesztyűi nem finommotorikus dolgokra tervezettek. Ha jól értem, a pilótáknak pedig kelleni fog a finommotorika. Ráadásul valamiért a hold felszínéhez közel kicsit kisebb a sugárzás, mint fent, s ezt Fuller animációja is megerősíti, melyet kivetítve az asztalom fölé magyarázza a tudnivalókat. - Azért lesz három pilótapár, mert váltásban mennek vagy egyszerre és kis idő elteltével mind a hatan újra, egyszerre? - Kérdezem még, de nem jegyzetelgetek közben, mindezeket eddig meg tudtam jegyezni, a látott értékeket is. Fotografikus memóriám nincs, de az ilyen számok megjegyzése megy, meg egyébként is minden anyagot átküld majd Fuller, gondolom. Legfeljebb majd elkérem. - Az igazi gond nem is a pilótáknál jelentkezik, hanem ha beválik a módszered... - Nem pillantok fel, de érzékeimet kiélesítettem, mennyire vesz kicsit mélyebb levegőt vagy tesz bármi mást Fuller, amiért nem azt mondtam, hogy "amikor". Netán ki is javít majd? - ... akkor az összegyűjtött CQL-nél. Lehet nem ártana átgondolni, hogy építsünk egy külső, személyzet nélküli finomítót és egyben raktárat hozzá, a Dominiumon kívülre téve. Robbanás esetén biztonságos távolságra, ugyanakkor sok semlegesítési munkát megspórolnánk, ha ide már csak a tiszta energiát hoznánk. A CQL meg kedvére sugározhat ott az űrben, jól gondolom? - Most nézek csak fel rá, majd kortyolok egy újabbat a kávémból.
[/i]- Igen. -[/i] válaszom határozott. Aztán inkább folytatom, mert ehhez egy igen, azért kevés.[/i] - A perdai légkör stabil a másik holdéhoz képest. A földi légkör, és a másik hold légköre hasonlóságokat mutat. Így aki akkor volt pilóta, mielőtt elhagytuk a Földet, megvan a kellő tapasztalata ilyen helyzetekre. - [/i]az űrben, és Perdán egészen más körülmények vannak, és ezt azok a pilóták érzékelték a legjobban, akik Perdára szálltak, miután az űrben voltak. Elraktározom a kérdéseket, a megfelelő sorrendben. Nagyon tökéletes kérdések, erre számítottam Jenkins esetén. Ezt kedvelem benne. - Természetesen. - bár elhoztam a pda-t, az anyagokat majd az asszisztens fogja elküldeni. - Igen, történt, így nyomon lehet követni az eltéréseket, behatásokat. Részt vettem én is, a kísérletek hatvannégy százalékában, az én adataim is ott vannak. Ki voltam téve ugyanannak, mint a többiek, akik a kísérletekben vettek részt. A fennmaradó százalékban vagy távolról követtem a kísérletet, vagy csak beszámolót kértem el, az eredményekkel. - van, amit megtanultam, és az pedig az, hogy mások is lehetnek olyannyira a fejükben, hogy nem kívánnak felvigyázót. Az az eredményességük kárára megy. Így olyankor félrevonultam. És azért még nem világítok, ha Claire lekapcsolja a lámpákat. - Azt is figyelmen követtük, hogy amikor már megvolt egy lehetőség a sugárzás még hatékonyabb kivédésére, bevetettük, s azokról is történtek folyamatos feljegyzések. - ez is segített abban, hogy kidolgozzuk a megfelelő módszert. - Azok már nem lesznek megfelelőek. - szennyezettek, és a sugárszennyeződés tisztításuk... urhgg.. - Gondolkodtunk egy megfelelő űrruha megszabásán is. - kizárólag a hatékonysága érdekel, és hogy megfelelően funkcionáljon. Megint egy tökéletes kérdés. Ezt szeretem! Ezért szeretek Jenkinsszel megtárgyalni mindent. - Az utóbbi. A mérések azt mutatták, hogy az adott pontokon történik egy kisebb leszívó hatás, s egyben leáramlás is. - vált az animáció, megmutatva, miként terjedne szét az anyag. Felettébb lassan, de hatékonyan. Érdeklődéssel nézek rá, hogy nem a pilótáknál van a gond. De azért hagyom végigmondani, hiszen ha nem volnék nyitott arra, mi tmond, akkor nem jöttem volna el. - Ha a pilóták elbuknak, onnantól kezdve nem azon fog fájni a fejünk, hogy ne érje sugárzás a Dominiumot. Nincs akkora pajzs, ami megvédené még Perdát sem, az esetleges... további katasztrófáktól. Mint például becsapódó aquilloni holddarabok.... - aztán veszek egy nagy levegőt, és határozottabban folytatom, miután a kávéból újfent kortyoltam, előtte, mögüle mondtam ki a mondandóm végét, lassabban, s kissé talán talányosabb hangnemben. - Jól. Tárolásra elég lesz egy nagyon jól ellátott tárolókonténer, s onnan, valamint a Dominiumtól megfelelő távolságban lévő finomító. Baleset esetén nem fogja a tárolót sem érinteni a robbanás.
- Értem. Egy pilótát már most is tudok ajánlani. Nikolai Denisov. Közlegény, de ez ne tévesszen meg, néha kissé kritikusan áll a feljebbvalói parancsához, azért nem jut feljebb a ranglétrán, de ezt a feladatot komolyan venné. Ugyan nem pilótai minőségben, de járt az Aquillon-on is, nem remeg meg a keze a hajmeresztő helyzetekben, és Alvó volt, tehát a pilótai tapasztalatait a Földön szerezte. Ha érdekesnek hangzik, átküldöm majd az adatait, aztán majd eldöntöd Victorral együtt. - Természetesen a kis kísérleti alany publikus adatlapját küldöm át, vagyis még Fuller is találkozni fog azzal az érdekes helyzettel, hogy előtte, mint kancellár előtt is vannak zárolt részek egy adatlapon. Bizonyára Victor számlájára írja majd, valami titkos katonai dolgot sejthet, nem egyértelmű, hogy az én kezem is jócskán benne van. Meg a felmenőimé. Ezután elkérem a kísérlet egészségügyi méréseit, eredményeit. Nem csalódom kancellártársamban, precízsége híre szerintem a naprendszeren is túlnyúlik, így nem felejtette el a kísérletek előtti teljes állapotfelmérést sem, van összehasonlítási alapunk. Ott pillantok fel újra és marad rajta a tekintetem, mikor azt mondja, hogy személyesen ő is részt vett az egészben. Megállom, hogy az ő adatait hívjam elő - majd ahogy kifordult az irodámból, akkor fogom -, és csak egy pillanatig várok ki, mielőtt megszólalnék. - Feltételezem nem kell emlékeztetnem, hogy miért lenne ajánlatos minél előbb a Perdán jobban megvetni a lábunkat és leköltözni oda mindenkinek. Így csak sietteted... a Halálcsókot. - Jegyzem meg apró, már-már csibészes mosollyal a szám sarkában a szinte halálos fenyegetést, hiába tűnt úgy esetleg előtte, hogy aggódom érte. A testünk nem tudott ennyi év alatt alkalmazkodni az űrben tartózkodáshoz, mesterséges gravitáció ide vagy oda, sugárzás elleni védelem kialakítása ide vagy oda. Nem csak a kislányunknak való friss levegő meg Saskia kertvágya miatt javasoltam, hogy költözzünk le a holdra. Muszáj, amíg még nem késő. - Rendben, egyeztetek Morgenstern-nel is és ahogy jutunk valamire, szólni fogok. - Bólintok rá, hiszen az egy dolog, hogy az egészségügyi rész hozzám is tartozik, nyilván Castillo kancellárt is be kell vonni majd. De a gyakorlati kivitelezése mindannak, amit megálmodunk, az Morgenstern-re és részlegére marad. Tovább kérdezgetek, hogy tudjam, mekkora sugárzással kell számolni a pilóták esetében, egyszer vagy többször, mert ezek mind számítanak. Amire viszont nem számítok, az a válasz, amit kapok. A kortyolt kávé megkeseredik a számban, mintha epe lenne. - Ez most úgy hangzott, hogy ha nem sikerül a küldetés, akkor a Caligo holdjait gyakorlatilag felmorzsoljuk a Dominium-mal együtt. De gondolom félreértettelek. - Ez érthetően elég komoly kockázat lenne és nem csak azért érintene érzékenyen, mert benne vagyok épp egy kis ingatlanbizniszben a Városban. Ha ez így lesz, lehet jobban megéri egy újabb háborút kirobbantani a perdaiak ellen a CQL-ért, amelyen csücsülnek például a Nagy Szentélynél.
Végiggondolom Jenkins szavait, összerakva teljes képpé. - Mit jelent egészen pontosan: kritikus hozzáállás? - van olyan kritika, amit szívesen fogadok, és van, amivel inkább azonnal kihúzom a listáról. - És miért venné komolyan? - ha amúgy meg kritikus? Én is az vagyok, éppen ezért fontos tudnom, kik lesznek a pilóták. Tény, hogy ha Jenkins érzelmekre hivatkozik, vagy viselkedésre, onnantól kezdve nekem sötét lap az egész, mert azzal nem tudok mit kezdeni. A nevet felvésem a képzeletbeli kijelzőre, majd egy hessintéssel új lapot húzok. A név mellé megjegyzésnek odaírom: Tersonnal is egyeztetnem szükséges, mint ahogy Morgenstern kancellárral is, az eszközök terén. Nagyszerű gondolatai vannak. Éppen ránézek, mikor rám pillant, és hogy nem tekint tovább. - Igen? Mit szeretnél mondani? - gyatra vagyok gondolatolvasásban, elég az, ami a saját gondolataimmal van, a verbalitás híve vagyok kommunikációban. Írásos formában. A gyors döntéseknek sosem voltam a híve, s hamar megtanulták, ha tőlem gyors választ akarnak kicsikarni, a nem az elsődleges válaszom, a másik pedig, hogy átgondolom, s visszajelzek. Írásban. - De, szükséges. Fejtsd ki kérlek, mit gondoltál az alatt, hogy nem kell emlékeztetned, és hogy csak siettetem. - az ilyen válaszokat sosem értettem. Kérek hozzá kifejtett indokot is, mert véletlenül a töröl gombot fogom megnyomni a felfüggeszt helyett, és nem mindegy, hogy egy fúzió kellős közepén melyiket nyomom meg. Például. És mert szeretem, ha teljes választ kapok, mert azt adok. - Rendben. - az egészségügy nem az asztalom, s nem is akarok vele foglalkozni. Egy ideig csak figyelmesen nézek Jenkinsre. - Eddig is óriási szerencsnénk volt s van, hogy még nem történt további katasztrófa. Semmi dráma nincs a hangomban, a tudomány hangja az enyém. A kijelző alján tovább seprek a következő animációra, amely ugyanúgy a Holdat mutatja. - Az CQL ugyan nem tisztított formában van jelen a légkörben, veszélyt jelent. A Dominiumon is történtek már hasonló balesetek, mikor a por elért egy kritikus mennyiséget, és ha nem előzzük meg, akkor berobban. Az eddigi kisülések ugyan nem indítottak be nagymérvű reakciós folyamatot, a légkör még mindig nem annyira veszélytelen, hiába tisztul. Az idő múlásával pedig lehetősége növekszik, hogy egy kisülés olyan reakciót indít be, ami nagyobb kárt képes okozni. Ki kell vonnunk, legalább a levegőből, kezdetben. - nem jótékonysági intézmény vagyok. Az CQL kell, ám az a hold időzített bomba, hiába kezd egyre jobban tisztulni a levegő, ahogy ülepedik az anyag.
A kérdésre megengedek egy kis legyintést, mintha aprócska gondról lenne csak szó. Voltaképpen így is van. - Elég, ha azt mondod neki, hogy az emberiség sorsa a tét, és akkor szófogadó lesz. A kancellárokat nem szívleli nagyon, valami földi berögződés lehet ez a régi sérelmek dédelgetése, és úgy vélem, köze lehet dédnagyapámhoz is. Tehát ha neked lenne csak fontos ez az egész aquilloni ügy, azért nem erőltetné meg magát. Ha mindenkinek fontos, az egyszerű embereknek is, akkor nem lesz vele gond. - Bátran ajánlom Denisov-ot, elvégre ez az egész projekt, amibe belevágott Fuller, tényleg mindenkinek fontos, nekem is, tehát nincs érdekemben olyant beszervezni hozzá, akivel eleve kudarcra van ítélve az egész. Persze lehet Tersonnal összedugva a fejüket találnak alkalmasabb személyt, személyeket. Ez sincs ellenemre. Igazán az sem, ha Fuller saját felelőtlenségéből hamarabb beadná a kulcsot, semmint azt indokolná általános egészségi állapota és kora. Sokat mondóan felnézek rá, legalábbis én azt hiszem, hogy sokatmondó. Elfelejtettem, hogy Fuller-rel van dolgom. Próbálom rávezetni hát, hogy mire is utalok, de ha van férfi, aki megtestesíti a nők körében általánosan elfogadott tézist, miszerint a férfiak nem értik az utalásokat, nos az biztosan Fuller. - Kiválóan fel van szerelve a Dominium, eleve sok évtizedes űrutazásra tervezték és menet közben is sokat fejlesztettek rajta. De nem az embereken. Az űrutazáshoz lassan alkalmazkodunk, és dacára minden sugárzás elleni óvintézkedésnek és mesterséges gravitációnak, hat a testünkre. Ha nem vigyázol jobban magadra, ezekkel... - Mutatok rá a kísérletek dokumentációjára, amelyek javát személyesen felügyelte és kitette magát mindennek. - ...csak felgyorsítod ezt a hatást és kevesebb időd lesz, mint lehetne. - Magyarázom el türelmesen, mire is gondoltam az előbb, kíváncsian figyelve, vajon az érzelem-kimutatásban nem jeleskedő Fuller mutat-e félszt a jövendölésem hatására, azaz hogy kevesebbet dolgozhat korai halál esetén? Egyébként magam sem tudom, miért nem hagyom rá. Talán az orvos beszél belőlem, az a nyavalyás eskü... Amit már párszor megszegtem ugyan. De ha így folytatja Fuller, nekem csak kényelmesen hátra kell dőlnöm a kerti székünkben a Perdán és várni, mikor végez vele a sugárzás és azok mellékhatásai. Szóval az én lelkiismeretem tiszta és nyugodt jelen pillanatban. Nagyon furcsa érzés belül, meg is iszom a méregerős kávém maradékát, hogy helyreálljon a lelki egyensúly. Jól is tettem, mert amivel folytatja, az további nyugtalanságra adna okot. - Értem. Még szerencse, hogy szereted a munkádat. - Mosolyodom el, mintha nem egy kisebb világvégét, de minimum holdvégét vázolt volna fel az imént kancellártársam. - Lesz, vagyis van mit számolnod, minek hol kell állnia, hogy a legoptimálisabb legyen baj esetén. - Nekem legalábbis logikusnak tűnik úgy időzíteni mindent, amikor az Aquillon és a Perda a legtávolabb van épp keringésükben a Caligo körül és akkor sem árthat, ha a Dominium a Perda túlsó oldalán van a másik holdhoz képest. - Ha nem tudjuk az aquilloni CQL-t kinyerni bármilyen okból kifolyólag, akkor jól gondolom, hogy a perdai sivatagi készletekre kell egy időre bíznunk magunkat?
Ha nem kapok választ a kérdéseimre, úgy nem igazán tudom folytatni az eszmecserét. A legnagyobb probléma a döntéshozatalban, ha nem a megfelelő információ vagy még rosszabb, egyáltalán nincs. Felírom a képzeletbeli kijelzőmre, hogy a kérdés válaszolatlan, s vissza fogok térni rá, mert csak akkor fog eltűnni, ha megkaptam rá a választ. S mivel a kapkodás sem tartozik az erősségeim közé, pár mondattal később el is söpröm a kérdést, miként megválaszolásra kerül.. - Tehát mondjam azt, ami amúgy is nyilvánvaló. - nem értem, mi alapon veszik be mások a múltat, ami már elmúlt, s az érzelmeket, amelyeknek semmi közük nincs a logikához. Nem értem, s így nem is foglalkozom velük. A logika az, ami számít. Figyelmesen nézem, mit is akar végeredményben mondani. S valójában nem is értem, de mindössze azért, mert ebben sem feltétlenül a logika van. - Értem. Köszönöm a választ. - mindössze azért nem kérdezek rá, mit is ért a rövidebb idő alatt, mert nincs mire rákérdeznem. Megkaptam a korábbi kérdésemre a választ, s nekem ennyi elég is. A kávé feléből iszok, meghagyva az utolsó kortyot. Azt nem kedvelem, addigra már olyannyira keveredik a levegővel, hogy nem vágyom az ízére sem. - Köszönöm a kávét. - teszem helyére a csészét, s térek vissza a mondandóm többi részére. - Nem a munka szeretete fogja megmenteni a helyzetet. Hanem csakis a kellő és megfelelő tudás. Minden téren. Csendben maradok egy ideig. - A legoptimálisabb számítások esetén is, amennyiben a katasztrófa bekövetkezik, lesznek veszteségeink. A sateliteken keresztül ugyan kerültek már le anyagok, amelyek csökkenthetik a katasztrófa mértékét, ám meg nem tudják szüntetni. - a legtöbb idő a megfigyeléssel történt. Itt nem lehet kapkodni, elég egy óvatlan cselekedet, s a baj nagyobb, mintha inkább kivárnánk, s figyelnénk. - Ha nem tudjuk kinyerni, akkor nem lesz kinek felhasználni a sivatagban lévő mennyiséget. - fekete, fehér, mégis soktényezős a siker. A hold légköre nem olyan, mint a Földé volt, vagy Perdáé, így figyelni kell mindenre. Ezért sem lehetett csak úgy vaktában nekiállni ennek. A Földön 2-3 év alatt eltűnt volna a por nagy része a légkörből, itt azonban egészen más a háttér, így ez nem következett be. Talán ez is hozzáad ahhoz, hogy nem lett belőle katasztrófa eddig. - Igen, jelenleg a sivatagban vannak készletek, amiket felmértünk, a hegyekben még nem végeztek az átvizsgálással. - nem az én területem a műszaki rész, s csak arra hagyatkozhatok, mennyire tudtak hatékony szerkezeteket kifejleszteni a kutatásra. Hiába a rengeteg asteroida átvizsgálása, a perdai helyzet egészen más. - A pilóták orvosi felügyeletével kapcsolatban rád bízhatom a döntést, kiket jelölsz ki a legmegfelelőbbeknek. - ez sem az én asztalom, és a szakbarbároknak, kontároknak helye nincs a világomban.
- Igen, jelen esetben a nyilvánvaló az igazság. Szerencsés együttállás. - Bólintok rá komolyan, magamban derülve. Néha elszórakoztatom magam olyan kifejezések teljesen hétköznapi használatával, amelyek Fuller munkájához kötődnek és mindig érdeklődve figyelem, mikor kezd el a fejében szikrázni ettől valamiféle biztosíték. Nem csinálom rendszeresen, főleg nem tűzdelem tele vele a társalgásainkat, az feltűnő lenne, és nem is mindig érem el az ingerküszöböt... De ettől még szeretem figyelni, hol is van az a küszöb. - Örülök, ha segíthettem. - Bólintok újból, most kedélyesebben, és ugyan semmi kézzel fogható bizonyítékom nincs, mégis a felöltőmet merném rátenni, hogy nem értette, amit mondtam. Hogy melyik részét, na azt viszont nem tudnám megmondani. Lehet megpedzegetem a témát majd Mrs. Fullernek is, bizonyára neki nagyobb rutinja van, hogyan tálalja az információkat a férjének. Remélem. Különben a végén kezdhetek aggódni, hogy Matthew azelőtt meghal a kísérletei és óvatlansága miatt, hogy befejeződne nagyszabású projektje. Ki venné át? Tíz év forma fia? - Szívesen, mint mindig. - Felelem a kávéra, és le sem kell pillantanom a csészére, hogy tudjam, az utolsó korty benne maradt. Sosem kérdeztem az okát az efféle pazarlásnak - egy magamfajta függő szerint minden cseppje kincs -, de nem először találkozom vele, és elkönyveltem kancellártársam furcsa bogarasságai egyikének. Nekem végülis mindegy. - Valóban, de azért segít, ha szeretjük is a munkánkat. Én legalábbis így vagyok a genetika és a hibernáció terén is. - Gyanítom, nem fogja érteni a célzást, de nekem azért jól esik finoman utalni rá, hogy elsősorban neki köszönhetem a perdai tudományos "nagyköveti" címemet is, aminek vannak olyan területei, amelyek érdekelnek, de sok olyan anyag is befut hozzám, ami teljesen érdektelen számomra. De el kell olvasnom. Döntenem kell felőle, és nem a kedvem szerint. Olyankor azért nem szívesen gondolok kancellártársamra, még ha az ő ötlete is volt a legkedvezőbb, amit büntetésül kaphattam, amiért icipicit füllentettem Saskia haláláról. - Hm. - Csak ennyivel reagálok a többire. Értem, fel is fogom a helyzet súlyosságát, kockázatát és hogy mennyire jól kell megválasztani az embereket hozzá. Mondjuk ettől még mindig kiállok Denisov mellett, szerintem ő jó lesz egyik pilótának, ha nem kell a fedélzeten lövöldözésbe bonyolódnia. De ott van még Morrison neve is, az Aquillon-t szintén ismeri. Virágocska bátyja is pilóta volt... Megnézem még kinek van pilóta képesítése és milyen tapasztalata, de a végső döntés úgy is Terson-é lesz. - Van, amiben tudok segíteni? Úgy értem, remek perdai kapcsolataim vannak. - Nem fogja érteni az iróniát. Fogadjunk, hogy nem... - Ez csak természetes, alapos leszek. Tehetek még valamit a projekt sikere érdekében?
Bólintok, bár az együttállás helyett sokkal inkább mást használnék, jelen esetben az együttállás is megteszi. Plusz-mínusz pár fok. Nem, nem segített igazából, ez mind a múlt, de nem kívánom ismételgetni a dolgokat, így csak bólintok ismét. Így több időm jut már a dolgaimra. Csak nem érti, hogy miről van szó. Érteni kell hozzá. - A szeretetnek nincs köze a szakértelemhez. - ha a növénytermesztéshez értettem volna jobban, akkor a felé kanyarodom. Ebben van affinitásom, és ezzel teszek a legtöbbet az embereknek. A szeretet egy olyan dolog, ami könnyen változik, más irányba terelődik, és az nem túl szerencsés. Végre elindultak a gondolatai ebben, hogy a munkánra tudjunk koncentrálni. Ez a legjobb! Hagyom elmerülni a gondolataiban. - A perdaiak ehhez már kevesek. A sivatagot elkerülik, a felderítő csapatok pedig már a végéhez közelednek a felméréseknek. - a kávé élményét, ha van is, már átvette a kutatás és a projekt gondolatai. A perdaiak pedig már nem tudnak sokat segíteni abban, miként jussunk el a sivatagban egyik helyről a másikra, a babonáik meg annyiban érdekelnek, mint egy csillagászt a mendemondák: nagyjából semennyire. A saját, "az idő lejárt" kérdésemet hallom vissza. Az időre pedig nagyon kényes vagyok, véges mennyiség áll rendelkezésemre. - Egyelőre ennyi lesz, köszönöm! - állok is fel, begombolva a felsőt, s felveszem a pda-t. - A szükséges információkat átküldöm a titkárommal. - az ilyen apróságokkal nem foglalkozom, csak lopják az időmet. Ha van még más, amit mondani kíván, amit nem gondolok, úgy távozok, remélve, hogy a brainstorming után már a megoldásukkal, javaslataikkal foglalkozhatok.
//Ha nincs más, úgy nagyon köszönöm a játékot, élvezet volt! //
- Nincs, csak a munkakedvhez. Nem fontos. - Legyintek rá nagyvonalúan, hogy ne is foglalkozzék azzal, amit mondtam, kiváltképp ha nem ért egyet. Nekem az a tapasztalatom, hogy jót tesz a morálnak, ha szeretjük, amit csinálunk, az pedig segít elmélyedni a szakmában, növelve a szakértelmet. Számomra egyértelmű, hogy Fuller is szereti a munkáját - imádja -, csak ezek nem elég tudományos kifejezések. Ezt is megéltem, hogy én vagyok valakihez képest a szentimentálisabb... - Értem. - Bólintok rá, hogy perdai nem kell a feladathoz. Ezt annyiban sajnálom, mert akkor be lehetne vonni párat, tudnának a dologról és nem utólag kellene foglalkoznom a csipogásukkal. Mert lesz csipogás, ebben biztos vagyok, dacára annak, ahogy Fuller is megállapította: a sivatag nem szerepel a perdaiak top tíz kedvenc helyében. Mégis ájuldozni fognak, ha odébb fogunk tenni egy homokszemet. Meg még néhány tonnát... Ugyan nem terveztem elküldeni kancellártársam, valóban csak érdeklődtem, hogy van-e még más, amiben hasznos lehetek, de ő ezt távozásra való felszólításnak veszi. Nem tartóztatom, mert akkor ezek szerint valóban nincs más, az öncélú pletykálkodás meg egyikünknek sem sajátja, hogy ezzel húzzuk az időt. - Rendben, köszönöm. Átnézem és elküldöm, hogy szerintem kik lehetnek alkalmasak a projekthez, illetve egészségügyi szempontból mire kell figyelnetek még. Jó munkát neked is! - Állok fel én is, mikor ő is így tesz, elköszönést követően pedig figyelemmel kísérem távozó alakját, de akkor sem ülök le, mikor már magam maradok az irodában. Gyakran járok fel-alá lassan, gondolkodva, és most is így teszek, kihasználva irodám méreteit. Nemcsak azon gondolkodom, ami most elhangzott és ami munka rám vár ezzel kapcsolatban, sorra véve pár nevet, akik már felmerültek ezzel kapcsolatban. Fel-feljegyzek magamnak pár dolgot ezzel kapcsolatban, meg teendőt, hogy mire is térjek ki, mikor a javaslataimat átküldöm Fuller-nek. A többit majd akkor, ha megkaptam a titkárától a szükséges információkat. Hanem ami még érdekel, az Fuller maga, a munkaszenvedélye, amely már-már káros önmagára is. Ez persze saját gondja-baja lenne, ha egy túlzottan korai halálozása nem borítaná meg kicsit a terveimet. Fia még túl kicsi az örökléshez, mást kellene választani helyette, én pedig nem azért áskálódtam annyit annak idején, hogy az én "jelöltem" idejekorán kipotyogjon a rendszerből. Főleg ha jól is végzi a munkáját. Akárhogyan is nézem, az egyetlen, aki esélyesen hatni tudna Fuller-re, saját példám alapján is elmondhatom: a feleség. Intéznem kell egy "véletlen" találkozót Claire Fuller-rel...
[/i]- Igen. -[/i] válaszom határozott. Aztán inkább folytatom, mert ehhez egy igen, azért kevés.[/i] - A perdai légkör stabil a másik holdéhoz képest. A földi légkör, és a másik hold légköre hasonlóságokat mutat. Így aki akkor volt pilóta, mielőtt elhagytuk a Földet, megvan a kellő tapasztalata ilyen helyzetekre. - [/i]az űrben, és Perdán egészen más körülmények vannak, és ezt azok a pilóták érzékelték a legjobban, akik Perdára szálltak, miután az űrben voltak. 
//
//
