Micsoda? El sem tudom hinni, hogy a férfihez szoktak jönni. Miért tennének ilyet? Miért lenne kötelező? Nem tudok másra gondolni, mint olyan nők mennek hozzá, akik úgymond ki akarnak lépni a komfort zonájukból. - Gondolom a legtöbbje nő volt, s elbeszélgetett azokkal is, ahogyan velem az első pár pillanatban. - naná, hogy meg akarom rendíteni a férfit, hogy vallja be a dolgokat. Nem várt fordulat, hogy Lucasnak igen csak megvan a beszélőkéje, s visszaválaszol. Nem várt fordulat, s nálam kivív egy hosszabb, mély hallgatást. Főleg az a vigyor az arcán, az kicsit idegesít is, meg nem is. Milyen fura mi? - Szerintem nem kellene ennek nagyobb dolgot túlajdonítani, mármint kancellárra értem. - ha harc, akkor harc. Na nem vér szerinti, sokkal inkább száj. Ahogy belép a férfi a lkhelyemre, akkor rögtön olyat mond, amire nem igazán azonnal válaszolok. - Aham, szóval Ön lenne az emberiség mintapéldánya? - nézek rá érdeklődve, hogy azért ne feledkezzen meg a nézelődéséről. Jó, az én hibám, hogy ajtót nyítottam mert a masszőrt vártam, de cserébe kaptam egy férfit, aki meg akar ismerni? Már csak az a kérdés, hogy milyen szempontból? De ez talán később kiderül. Egyelőre van egy vendégem, akit hellyel kínálok meg, s aztán próbálom tovább gördíteni a megismerkedést. Hamar megtudom róla, hogy szerelő, de majd olyan témát kezd el feszegetni, ami mondhatni engem frusztrál. Kérdése meglep, alig ismerjük egymást de már tegezni akar? Hol nőtt ez fel? - Mindig ilyen csapongó a beszédben? Sikerült a legrosszabb témát emlegetni, amit ébredésem után tudtam meg. Ez a kényszer házasság csak szürkévé tesz mindent. Utána meg azt hiszi, mert jóképű és állandóa n vigyorog, vagy legalábbis mosolyog, attól tegezhet? Nem, sajnos én nem így működök. - itt aztán tartok pár pillanatot hagyok a következő hidegzuhanyhoz. - Ráadásul még nem engedi, hogy jó házigazda legyek. - újabb témaváltás, olyannak tartom a férfit, aki behapzsolja a fagyit, mint kiélvezné az ízét. - Nagyon jól látja, s nem hinném, hogy több információt meg lehetne tudni. - s megint csak másik téma. Éppen csak belekapunk az egyikbe, akkor dobja a másikat. Kifuom a levegőt, majd veszem a levegőt. - Még erősítem magam, még vékonyka vagyok. Szeretnék még felszedni pár kilót, hogy visszaálljon a régi súlyom. Ami a lemenetelt illeti, számomra fura és egyben érdekes. - azután kap némi információt arról, hogy van egy hely a hajón, ami máshoz hasonló. Végezetül ott lyukad ki, hogy kerüljem Raven Moor-t, aki ráadásul nő. Miért emleget más nőket előttem? Exe, vagy már hentegett vele? Fogalmam sincs, hogy mi a szándéka vele. Így megkérdezem tőle. - Az meg kicsoda? Van róla képe? Nem ismerek ilyen nevezetű személyt.
- Ezt nem tudom miből vonta le hölgyem, annyit viszont tudok rá mondani, hogy nem számoltam, hogy nőket viszek-e többet, vagy férfiakat. Már ami a pilótáskodást illeti - újabb vigyort adományoz Chihironak, mert ha már ennyire belement ő, miért ne tenné meg maga is. Bár nem egészen érti az egészet, hogy miért is lett ez megkérdezve, de talán majd kiderül. A kancelláros témára már csak bólint, szerinte sem kéne túlságosan feszegetni a témát, van elég baj nélkülük is. Ott van például Raven Moore a legnagyobb bajkeverő, akit valaha ismert és aki eddig mindent megúszott, ami már önmagában hihetetlen tény számára. Viszont most inkább a szépséges Miss Chiriora tereli a gondolatait, aki beengedi a hajlékába. Igazán udvariasnak gondolja magát, de a nő mindig visszacsíp valamit. Ez a dolog szórakoztatja őt, de nem esik ki a szerepéből, próbál jó vendég módjára viselkedni. Ameddig lehet, így is fog tenni. A megjegyzésre azért felkacag. - Nos, ebbe a dologba nem képzeltem még bele magamat, és gondolom nem is az én tisztem ezt eldönteni. Nem vagyok egoista, hogy ilyesmiket kijelentsek, maximum viccelődnék vele - ha tudnék jól viccelődni, tenné még hozzá, de azért nem szeretné elrontani a renoméját teljesen. Így is kicsit úgy érzi, hogy zavarja a nőt, még ha néha el is kalandozik az idomain. Azért próbálja magát kordában tartani és nem teszi ezt túl egyértelműen, vagy sértőn. Szerencsére témát váltanak és így már egy kicsit többet megtudhat róla Miss Chihiro, miközben ő maga még mindig nem tud semmit a nőről, azon kívül, hogy csípős a nyelve és dekoratív. - Bocsásson meg ha csapongó lennék - jegyzi meg gyorsan, de hát annyira nulla információval rendelkezik mindenről Chihiroval kapcsolatban, hogy próbálja sok oldalról megközelíteni a dolgot. Na meg zavarja az is, hogy a nő sem tud semmit. - Igaza van a házassággal kapcsolatban, szerintem sem olyan egyszerű az egész, mint ahogy muszáj a kancellária szerint - von vállat, majd a bókjára mosolyog még egyet, ha már emlegette. - Csak egy ártatlan kérdés volt, kényelmesebb tegeződve beszélgetni Miss Chihiro, de természetesen tiszteletben tartom a döntését - akárhogyan is működik, gondolja tovább a mondatot. De nem akarja sem felszítani a tüzet a nőben, inkább próbál barátságos maradni, még ha elég sarkos is ő maga. - Én mindent engedek, ez az ön lakrésze. És akkor mégis elfogadnék valamit - emeli fel mind a két kezét védekezésképpen. Nem akarja továbbra sem, hogy a semleges viszonyuknál rosszabbá váljon a helyzet, de ez a nő elég kiismerhetetlen számára. Gyorsan kiderül, hogy nem fognak több dolgot megtudni a szállítmányról. - Szerintem... - fúj egyet, rájött, hogy bement az erdőbe, ahová nem lett volna szabad. - Szóval szerintem jó alakja van, ha csak ez a baj. Persze, ha az edzettségét szeretné növelni az érthető. Én egy hónapig küszködtem legalább, hogy nagyjából formába jöjjek, és még volt pár hónap, amikor már úgy éreztem, hogy elértem a régi formámat - tárulkozik egy kicsit jobban ki, mint azt bárki kérdezte volna. Aztán inkább eltereli a szót Moore-ra. - Persze - előveszi a PDA-ját és megmutatja neki Ravent az adatbázisban, ott, ahol bárki elérheti egyébként is, akinek megfelelő jogosultsága van. - Egyébként paleontológus, ha jól emlékszem, csak kissé rámenős és... háh, hagyom, hogy megismerje majd inkább, ha eljön az ideje és meg kell - sejtelmes vigyor ül ki az ajkaira. Raven Moore megkerülhetetlen a hajón, pedig bazi nagy. Mármint a hajó. - Akkor, ha nincs más, holnap standard 11:00-kor találkozunk a hangárban - még egy kicsit elidőzik a nőn, ha annak van esetleg kérdése. - Nem szeretnék zavarni, de szívesen beszélgetek, ha szeretné. Ritkán van rá alkalom, legalábbis nekem - dől hátra a kanapén.
- Akkor én nem értem, hogy miért csinál olyan felesleges dolgot, hogy meg akar ismerkedni azzal, akinek a hátsóját egyik helyről a másikra kell vinni? Számomra olyan a cselekedete, mintha ki akarná nyomozni mindenkiről, hogy nem-e ellenség. - persze érthető bizonyos szempontból, de nem hinném, hogy én veszélyes lennék bárkire is a mostani állapotomban. A munka tölti ki leginkább a napjaim nagy részét. Mindegy, ha férfinek ez a cselekedet tetszik, vagy örömét leli benne, akkor biztosan nem fogom megállítani benne. Felfigyelek a kacagására, s szemeimmel keresem a másikét. - Én biztosan nem tartom magam minta nőnek – biztosan vannak hibáim, meg hát sokat kell tapasztalnom még ebből az új világból, új törvények és minden egyéb. Elnézést kér azért, mert kicsit csapongó, ami előcsal belőlem egy elégedett mosolyt. Remélhetőleg ténylegesen elkezdhetnek beszélgetni, ahogy a férfi eltervezte magában. - Semmi gond – hagyom hosszúra a csendet, csakis szándékosan, hogy utána magamhoz ragadjam a szót, s érdemlegesen válaszoljak neki. - Lényeg az, hogy nem kell sietnünk, a beszélgetéssel és megismerkedéssel. Mármint eljöhet az idő, hogy tegezni fogjuk egymást, s esetleg néven szólítani egymást. - figyelem a férfi arckifejezését, mikor meghallom tőle, hogy mégis elfogadna tőlem valamit. Rögtön elkezdek gondolkozni, hogy mit üthetnék össze neki, vagy mi lenne az, amit elfogadna tőlem. Végül csupán se szó se beszéd, máris elindulok elkészíteni. Egy különleges teát kezdek el neki készíteni, jó forrót és test melengetőt. A jelenlegi helyzethez képest, ami uralkodik, ahhoz képest gyorsan és halkan lépdelek. 2 perc után szólalok meg csak. - Köszönöm, bár a szemei már jóval előtte elárulta azt – éppen lehajolok előtte, hogy az egyik dobozban megtaláljam a vízforralót. Kiveszem, aztán arrébb menve egy jó testes bögrét veszek elő. - Az egészséges test edzett valóban, de az utazás során fogytam. Azon kilókat szeretném visszaszerezni, meg az izmokat. Az összhatás kellemes lesz a végén, majd meglátja. - kisebb szünetet tartok, s aztán ha megvan az a különleges jóságos teafilter, akkor hozzálátok vízet forralni, majd végül a meleg vízbe beleengedem a teafiltert. Mire végre újra felé fordulok, sőt egyenesen elé lépdelek. - Úgy tűnik, hogy nagyon mély hatást ért el magánál ez a Raven Moor. Nekem csak ez az incidensem volt vele, semmi több. Tovább léphetnénk róla? - különösebben nincs semmi ingerem arra, hogy megismerjem a nőt. Nálam már előre elvágta magát. Ami még fontosabb, hogy a férfi megint csak sietni akar, meg egyenesen távozni? Még a Teát sem akarja megvárni? Nem tudom, hogy mi van a férfivel. - Mindig ilyen rohanós? Egyáltalán nem zavar, s a teát meg ne készítsem már el feleslegesen. - ezzel, hogy marasztalásra bírjam, gyorsan megnézem a teát, aztán kiveszem a filtert. Elkészült az alkotás, így óvatosan odaviszem Lucasnak és kezébe adom. - Ezt igya meg, ettől majd lenyugszik. Természetesen lassan ígya mert tűzforró. - figyelmeztetem, bár az eléggé látható és érzékelhető. Ami azt illeti eszembe jut, hogy nem hinném, hogy sokáig tudná a kezében tartani, így egy négyzet alakú kisasztalt hozok elé, amire ráteheti. Látszik rajtam, hogy kissé erőlködök. Nem súlyemelésre születtem, s nem súlyok cipelgetésére. Csupán szeretnék jó házigazda lenni. - Ami a házasságos témát illeti nincs igazából sok időm, legalábbis ezt érzem. Rohanó munkám miatt nem érek rá én se nagyon ismerkedni. Ha van is szabadidőm, azok legtöbbje be van táblázva azzal, akit már úgy ismerek. Nehéz új arcokat megismerni, s azzal, hogy megjelent úgy meglepődtem. - fogalmam sincs merre tudnám, vagy mi érdekelheti a férfit. Annyit tudok, hogy szívesen legelteti a szemét rajtam. - Mit tenne, ha esetleg összehozna minket a rendszer? - teszem fel kíváncsiságból, hiszen sosem lehet tudni.
Lucas elgondolkodik a nő szavain. Talán tényleg túl direkt, amit csinál. Valójában másban találja meg a problémát, nem pedig abban, hogy paranoiás lenne. - Eddig soha nem kellett "titkos" rakományt és egy civilt vinnem egyszerre, mindösszesen ezért próbáltam megtudni, hogy hátha ön többet tud nálam. Nyilvánvaló, hogy nem kell tudnom mindent, de azt sem tudom, hogy veszélyes-e a szállítmány, mert a légköri problémák okozhatnak bajt, ha esetleg rutinból repülök és nem vagyok elég óvatos - próbálja megmagyarázni az okokat vendéglátójának. - Az egészséges önkritika mindig nagyon fontos - nem akar szemtelennek tűnni, ő így gondolja. Aztán persze, hogy ebből mit szűr le a másik, az egy nagyon jó kérdés. Mindenesetre nagyon érdekesnek találja a nőt attól függetlenül, hogy csinosnak is tartja. Furcsa, ahogy beszél, talán valamilyen akcentussal élhet, ezt a kinézete is megerősíti számára. De nem is érdekli annyira az, hogy a másik honnan származik, a régi világ már úgyis csak nyomokban tapasztalható meg manapság. Addig is helyet foglal, amíg a nő elmegy teát készíteni, és úgy tűnik, hogy nagyon régi morális rendnek ad hangot. Manapság már egy tegezés elfogadása nem olyan nagy ügy, ahogy szokták mondani, de tény, hogy nem is szükséges elfogadni elsőre, főleg nem öt perc beszélgetés után. - Sok sikert hozzá, szerencsére edzőtermek vannak, régi és új típusúak is. De, ahogy ön is mondta, majd meglátom. Csak szóljon mikor kész, mert most sem látok nagy problémát a testi adottságával és edzettségének illetően. És itt most nem udvarolni akarok, ne értsen félre - tisztán szakmai okokból mondta, amit mondott, de természetesen a szavai könnyedén félreértelmezhetőek. közben a tea készül, ő pedig Raven Moore-ról ad némi információt. - Nos igen, nagyon furcsa egy nő Miss. Moore. De lépjünk - bólint, igazán ő sem akar sokat beszélni róla, majd megismeri Miss Chirio, amikor eljön az ideje. Az egy incidens az kevés lesz, gondolja magában, de majd a másodiknál már lehet, hogy jön hozzá a nő, hogy tévedett és többet kellett volna róla beszélniük. Közben pedig a tea teljesen elkészül. - Nem, nem siketek, csak nem szeretek zavarni. Köszönöm a türelmét és a teát - veszi át a forró italt, majd óvatosan belekortyol. Jól esik neki az innivaló, és eléggé bírja a meleget egyébként, szóval valóban jól betalál neki Chirio a teával. Még iszik két kortyot, mielőtt visszatérnének a házasságos témára. - Nem olyan nehéz ismerkedni itt, sok hely van rá, na meg programok is akár, kifejezetten erre. Én mondjuk még nem vettem részt ilyenen, de tudok róluk. Egy kicsit akkor lehet, hogy visszább kéne vennie a feladataiból, valószínűleg egy darabig még maradunk - legalábbis ő nagyon úgy tudja, hogy amíg nincs elég üzemanyag, nem nagyon mennek sehová. Ráadásul nagyszerű a bolygó állítólag, mindenféle természeti kinccsel és óriási élőhellyel. A maradást a "Város" léte is megerősíti, na meg azt, hogy titkos rakományt kell vinnie a Perdára. - Ha minket összehozna? Nos, ez jó kérdés. Mindenképpen megpróbálnám megismerni önt, hátha normálisan tudnánk egymáshoz viszonyulni, vagy akár több is lehetne. Ha pedig minden jól alakulna, akkor meg már nem is baj, hogy összehoz a rendszer, nem igaz? Ön intelligens és jó teát csinál, ezt már tudom, egy szuper kezdet ez - vigyorodik el, némi bókot ad a nőnek, habár úgy véli, hogy nem biztos, hogy simán nyugtázni fogja. De hát nem baj az, majd később ráhangolódik a másikra, úgyis megismerni jött ide. - Alkalmazkodó típus vagyok, és ha így kell élni most, akkor nem nagyon tudok tenni ellene. És ön mit tenne hasonló esetben? - kérdez vissza, mert nagyon kíváncsi arra, hogy egyáltalán érdekli-e a nőt. Hiszen korkülönbség is van köztük ránézésre, egyáltalán nem biztos, hogy érdekli őt bármilyen szinten is. A válaszra várva újabbat kortyol a teából, elismerően pillant a Chihirora, miután leteszi a csészét.
Elnézem én a beszélgető társam arcvonásait miközben beszél, s arra a következtetésre jutok, hogy valami példával álljak elő. Úgy érzem, hogy Mr Morrisonba a kíváncsiság saját kedve szerint munkálkodik, ami meglehetősen nem éppen előnyös. Sóhajtok egyet, s alaposan átgondolom azt, hogy miként álljak elő a példával. Persze lehet, hogy kissé sarkított és elrugaszkodott lesz. - Igazán? Mi lenne akkor, ha lenne egy láda, ami nagyon jól, s többszörösen le van zárva, s azt mondanák magának, hogy az univerzum leggonoszabb betegsége van benne, ami gyötrődést és lassú halált okoz. Kíváncsi lenne rá, s kinyitná megnézni, hogy milyen? Csak mert kíváncsi rá. Ráadásul, hogy viccet csináljak az egészből, azt mondanák, hogy a világ leggonoszabb nője őrzi, aki valójában egy aranyos kislány? - hagyok időt gondolkodásra, ám nem várom meg, hogy válaszoljon. Sokkal inkább tovább görgetem az eseményeket. - Természetesen jobb tudni, hogy mivel van dolga az embernek, ez érthető. De szerintem, ha mindig óvatosan teszi a dolgát, akkor nem érheti meglepetés. Ráadásul, ha valaki el akarná lopni a titkos rakományt, azt nem lehet feltűnés nélkül tenni, csak figyelmetlenül figyelni a környezetre. - legalábbis én így vélem. Hogy teljesen megnyugtassam a férfit, csak nemes egyszerűséggel kijelentem. - Higgye el, ha annyira titkos és durva dolog lenne, akkor nem bíznák rám. Valószínűleg katona tenné, vagyis katonák. De én civil vagyok. - remélem most már van fogalma, hogy hová akarok kilyukadni, de adok neki még némi kapaszkodót. - Én nem vettem észre utóbbi időben, hogy bárki követett volna. - itt a vége ennek a gondolatmenetnek. Úgymond kezdem megszokni a férfi által diktált váltást. A Mr Morrison szavaira nemes egyeszűséggel válaszolok. - Minek hazudjak magamnak? Nem kifizetődő szerintem. Ráadásul mondja meg, hogy a szavaim alapján melyik nőt találná vonzóbbnak. Az akinek nagyobbnak ható mellei vannak, de kilátszanak a szinte a bordái, kellemes csípő és csapott hátsó vagy esetleg dús keblek, nem látható bordák, kellemes csípő és markolni való hátsó? - de eddigre már annyira belemerülök a testem témájába, hogy rá is mutatok a dolgokra, mármint felhúzom a fekete topom, újra láthatóvá téve a csipkés csodát, ami takarja a bujább vonalaim. Megmutatom neki, hogy ha nem vette volna észre, akkor pár helyen láthatóak a bordáim, megfordulva pedig a csapott hátsót kezdem el mutogatni úgy, hogy ő szintén egyetértsen velem. S ha már ennyire belemelegedtem a dolgokba, akkor sajnos ez egy bajjal jár. Megfeledkezek lehúzni a topom, mert várok az ő részletes elemzésére. - De hát nem így van? - jön tőlem, aztán csak észhez térek, s lehúzom vissza a topot.. Mikor az udvarlást mondja, akkor elmosolyodok. - Ami azt illeti, ha már ennyit látta a nőies testem, akkor szívesen vállalhatna érte felelősséget. - csupán a mosolyom jelzi azt, hogy vicc, de az tény, hogy ő az első férfi aki mondhatni fehérneműben látott engem. Jó bennem van egy visszás érzés, de talán amit csinálok, az nem maga a csábítás része? Hiszen valljuk be, hogy Mr Morrison nem néz ki rosszul. Ráadásul, én akarok választani, s Mr Morrison eléggé potenciálisnak és férfiasnak mondható e szempontból. - Végezetül annyit, hogy mindenképpen szólok, ha sikerült elérni a régi formáim. - pajkosságot lehet nálam felfedezni, hiszen szerintem akkor mindenképpen jobb és egészségesebb testet tudok felmutatni a férfinek. Annyival el van rontva a kép, hogy lekezd más nőket említeni, de szerencsére tovább lép rajta a férfi. Nem teszek különösebb megjegyzést, mert azzal csupán elrontanám ezt az ismerkedős légkör állagot. Jól teszem, mert mikor a férfi szól arról, hogy nem siet, de nem szeret zavarni, akkor úgy érzem közbe kell mondanom a tényt. - Azzal, hogy beengedtem, szerintem egyértelmű annak a megléte, hogy nem zavar. Ha zavarna, akkor úgy fogadtam volna, hogy mit akar? Miért zavar ilyenkor? De nem tettem. Igaz? - s visszakanyarodunk az ismerkedés témához, ahol én csupán ennyit nyögök ki magamból. - De nem gondolja, hogy mi ketten most is ismerkedünk? Szerintem nem erőszakkal kellene elérniük a gyermeknemzést, meg holmi véletlenszerű, vagy önkényes rendszer szerint a házasságot. - s ezután jön igazán az érdekesség. Végignézek Mr Morrison testén, amit ő nagyon jól láthat. - Én nem vagyok oda érte, az ilyen nagy közösségi társkeresős dolgokban. - ezzel egyetemben visszasétálok a férfihoz, s leülök mellé. S ténylegesen mutassam felé, hogy sikerült ilyen jól elbeszélgetni egymással megfogom a férfi kezét. Az enyémhez képest durvák, míg az enyémek puhák és apróbb. Ha a férfi azt várja, hogy lehordom őt, vagy bármi más, inkább elmondom a tutit. - Most már tegezhetsz, Chihiro-t szeretem, de ha csak rövidítenél az sem gond. Chi-nek szoktak az ismerőseim becézni, de ha van neked más, az sem fogom elutasítani. - ezzel egyetemben megteszem az első fizikai mélyebb kontaktust a férfivel, hozzérek az arcához. Érzem, hogy izgatott vagyok e felől, mert ő az első férfi, akihez így merek hozzányúlni. De még mielőtt elmerülnék a saját érzelmi kavalkád mocsaramban, attól még válaszol nekem. Jó hallani, hogy nem lenne ellenző, így mikor visszakérdez, akkor újra az arcát érintem a férfinek. - Szóval, úgy véli, hogy egy kaméleon. De szerintem, meg amit otthonról hoztam, hogy mindent meg kell beszélni a másikkal. Ha rossz, ha jó. Régen erről szóltak a házasságok, de itt úgy érzem csupán nagyon lenézik az ilyesmit. Ki ismerkedve azzal a férfivel, akihez nem igazán vonzódik, de el kell fogadnia? - de hogy teljesen képet kapjon a férfi a dolgok állásáról, így folytatom. - Nos ami azt illeti, nem tagadom azt, hogy a kinézeted tetszetős, mármint vonzódik hozzád a lényem. Én mindig is sokkal férfiasabbnak gondoltam a nyugati férfiakat, mint az ázsiai vékonyka de izmos típusúakat. Van egy kifejezhetetlen sárm a testfelépítésedben, ami minden nő, még is epekedve kíván. Ami pedig azt illeti, én sem vagyok durva, hiszen még sosem randiztam – elpirulok hirtelenjében, nem csupán mert az igazság, hanem mert érdekes vizekre eveztünk közösen. S hogy még érdekesebb legyen a jelenet, hát megtoldom a mostani fejtörővel. - Megismerhetlek Lucas? Lenne kedved randizni velem, s ha nem vagyunk egymásnak közömbösek, akkor összejönni egymással? Mármint mielőtt az őrület kiválaszt nekünk mást? Vagy..vagy ha szerencsénk van, akkor minket? - Itt befejezem a dolgokat, s csupán erotikus pózban a férfi felé fordulva várom a választ, Ha netalántán a férfi szeme elkalandozna, akkor láthatja az édes kebleim, meg a csipkés melltartóból egy keveset. Ráadásul gondolkozhat, hogy a búja keblek még dúsabbak lesznek hamarosan? - Én is szívesen alkalmazkodok másokhoz, bár bevallom szüleim mindig óvtak és védtek az emberi hülyeségektől. Most viszont, mert egyedül vagyok, így saját döntéseimnek az áldozata lehetek, bár van olyan érzésem, hogy veled nem lehet.
Mosoly jelenik meg az arcán a válaszra, ő nem pont arra gondolt, hogy egy filmszerű esetbe csöppenne bele. Mindössze furcsállta az egész körülményt, na meg azt, hogy senki sem tájékoztatta igazán. De végül is ő katona első sorban, így a parancsokat teljesítenie kell. Másodsorban kém csak, és bizony feltűnnek az ilyen apróságok neki. - Jó ebben igaza van, tényleg nem vonnának be egy civilt egy szigorúan titkos rakomány mellé, kivéve, ha a civil, nem civil. De hagyjuk a teóriákat, meggyőzött - bólint rá, mert úgy látja, hogy valóban nem tud semmit Miss Chiba. Arra is rábólint, hogy nem követték, de mivel civil, így ha követték is - mondjuk egy profi - biztosan nem vette volna észre. Legalábbis Lucas ebben nagyon biztos, hogy valóban egy civillel van dolga, még ha egy csinossal is. Na, helyben vagyunk. - Hát ez ízlés kérdése Miss. Chiba - kezdi el a kifejtését a témának. - Én magam az utóbbiban találom meg a jót, de az is igaz, hogy a kinézet nem minden. Talán egy ideig igen, de aztán lesznek fontosabb dolgok is. Igaz, elsőre úgyis a külső jelenik meg... de akkor maradjunk a másodiknál a magam részéről - mondja, és várja a teáját közben. Persze már kezdi kiismerni a másikat, és úgy véli, hogy ártalmatlan abból a szempontból, mint, ahogy először gondolta. Főleg, hogy ártatlanul végigmutogatja magát Miss. Chiba, ami azért meglepi Lucast, de eltakart szemek nélkül vesz részt a rögtönzött bemutatón. - Azért azt hozzátenném, hogy kéretlenül láttam. De tény, hogy igaza van bizonyos szinten. A felelősségvállalást még toljuk el egy kicsit, alig 15 perce találkoztunk - veszi a lapot és utána ugrik be neki, hogy ez a mondat félreérthető, mégpedig úgy, hogy jobb lenne, ha még jobban megismerkednének "kívülről". De aztán legyint magában, végül is csak viccelődtek, nem hinné, hogy Chihiro felvenné a kesztyűt, mi több letámadná őt. Na, akkor tényleg meglepődne! - Rendben ezt megbeszéltük. Azért ne küzdjön sokat, nem is szükséges - kacsint rá viccesen, de itt komolyan gondolja. Felszed pár kilót ez a hölgy és máris saját ideáljának is meg fog felelni. Ekkor fogalmazódik meg benne, hogy mennyire ártatlan még a vele szemben ülő, finom teát készítő keleties lány. Neki már százféle gondolatai ötlöttek fel benne, hogy miért is engedne be kit, és sokféle kimenetellel végződhetne. Talán ezt hívják egészéges paranoiának... vagy éppen nem egészségesenek. De felüdülés látni egy olyan valakit, mint Chihiro. Meg is merítkezik a gondolataival ebbe, amíg meg nem kapja a következő kérdését. - Egy ideális világban én is így gondolom. De ez nem az, egy űrhajón vagyunk és nehéz fenntartani úgy az emberiség maradékát, ha mindenki úgy tesz, ahogy akar. Természetesen nem kell ezzel egyetérteni, de mindkét oldalt megértem, mit miért tesz, vagy tenne - gondol itt a lázadókra és azokra, akik megpróbálják kijátszani a rendszert. Valahol még romantikusnak is hatnak ezek a gondolatok, de tudja jól, hogy néha szükséges a fegyelem, és rossz dolgok, hogy a lét fenntartható legyen. Legalább addig, amíg új hazát nem találnak maguknak. Meglepi, hogy megfogják a kezét, de nem húzza el. Még jól is esik a puhább kéz érintése, valahol örül, hogy mégis meglátogatta Miss. Chibat. Megfogalmazni nem tudja ezeket az érzéseket, de pozitívak az bizonyos. Miközben kifejti az álláspontját azzal kapcsolatban, hogy mi lenne, ha őket sorsolná össze Fortuna - vagy Shiennel, hogy stílusos legyen - a lány az arcához ér. Ez meg is lepi, látszik rajta egy pillanatra, de továbbra sem húzódik el. Talán el akarja őt csábítani Chihiro? Még nem hisz ebben, úgyhogy figyel a visszakérdezés válaszára. - Igazad van, Chi! De olykor meglepődik az ember a párválasztásán. A fizikai vonzalom szerintem csak az első benyomáskor jelentős, hiszen én nem számítottam most sokra, amikor megjelentem. Nem is ismerkedni jöttem, mégis megismertem egy kedves és csinos nőt, akit szívesen fogok fuvarozni. És ki tudja még, hogy ez egy barátság kezdete, vagy mi lesz belőle, úgyhogy köszönöm, hogy beengedtél - mosolyodik el, mert tényleg így gondolja. Amúgy is tetszik neki, hogy őszinte és szókimondó a másik, még akkor is, ha ez veszélyes lehet Chihirora nézve a jövőben. De ha valaki ezt felvállalja, az szexi tulajdonság. Persze, ha baj van, akkor biztos nem fog tetszeni neki ez a temperamentum, de ez így is van jól. - Naaaa, a végén még elhiszem, hogy milyen jó fogás vagyok - kuncog, de utána hirtelen gyorsul fel az a bizonyos vonat. Pár perce még nem értette mit keres itt Lucas, most meg már kvázi randizni hívja. Ez kicsit megzavarja a bioritmusát, de szerencsére vérprofi, nem egy kezdő tini. - Kicsit előrerohantál Chi! - felnevet és megfogja a lány kezeit. - De lásd kivel van dolgod, randizzunk, ha visszatértél az útról, én nem vagyok semmi elrontója. És amúgy is szívesen teszem - kacsint rá pajkosan, bár nem tudja, hogy mire megy ki a játék, vagy, hogy miért lett hirtelen ennyire szimpatikus. Az az egészséges paranoia... igaz? - Sajnálom, hogy egyedül maradtál, de rám számíthatsz - elengedi végül a lány kezeit, ha az addig nem húzta volna ki. Mivel nagyon adja magát, hogy néha letekintsen a lány kebleire most meg is teszi. - Bármiben - teszi még hozzá viccesen flörtölve. - Most viszont mennem kell, holnap várlak a hangárba, hogy indulhassunk. Egy romantikus út? Igaz, negyed óra lesz csak körülbelül, ha minden jól megy - neveti el magát, majd feláll. - Köszönöm a mai estét, tényleg örülök, hogy megismertelek Chi - indul el az ajtó felé. Ha nem marasztalják, akkor még elköszön és csak utána távozik, hogy holnapra még kipihenje magát. Ha marad... akkor máshogy folytatódik a történet.
- Nah látja, rögtön azt feltételezte rólam esetleg, hogy nem vagyok civil? - nézek rá, mert szerintem van annyira kusza viselkedésem, hogy ne tételezzék fel rólam a rosszat. Ráadásul még mindig szokom ezt az új világot, ami körülöttem előugrott a semmiből. Sóhaj szökik ki az ajkaimon, egy hosszú fajta, ám végül csak lezárom ezt a témakört magamban. Tovább lépve aztán rögtön a külsőségek jönnek szóba, meg azután másról is. Hallgatva a férfit végül ennyit tudok mondani. - Szerintem sem csupán a külsőségekre kell adni, de jobb ha egészséges kinézete az embernek. Nem tudom milyen arcokat vágna, ha mondjuk egy korosan elhízott nővel kellene zöld ágra jutnia, főleg..- elpirulok, mert ilyen szavakat egy uri nő, vagy legalább is egy magam fajta elkényeztetett más előtt még sosem mondott ki azelőtt. Szóval pár másodperc után csak kimondom. -...ha szex jön szóba. - ezzel egyetemben nem hagyom annyiban a témát, mert rögtön test bemutatót csinálok neki, fel sem tűnve nekem, hogy éppen nem kellett volna. Ráadásul a férfi mivel nem világít rá arra, hogy ezt más nők nem szokták így csak özönlik belőlem ez a fajta állapot. - Egyezzünk meg abban, hogy azért látott úgy, mert azt hittem a masszőröm érkezett meg. - ezzel tovább ezt a témát sem görgetném tovább, hiszen ami megtörtént, azt felesleges tovább görgetni. Talán lehet, hogy következő alkalommal másképp lesz. - Nem lesz nagy küzdelem, csak kicsivel kell többet ennem. - szólok mosolyogva, mert igazából több energiát kell bevinnem a szervezetembe. Letudjuk ezt a témakört, hogy igazából kifejtsem, hogy mi a legfőbb probléma ezzel a világgal, amiben éppenséggel vagyunk. Érdekes szavakat hallok Lucastól, így kis kíváncsian nézek rá az igéző szemeimmel. - Nem vagyok a rendszer ellen, ne gondoljon ellenállónak. Csak éppenséggel meg van vonva az emberektől, hogy természetes úton válasszák ki a párjukat. Szerintem sokkal szabadabb volt a régi Terrán látható. Természetesen már akkor is voltak azok akik más okból kifolyólag jöttek össze. - belemelegszek ebbe a témába, s megtörténik némi fizikai kontaktus köztem és közte, hiszen megérintem az arcát. Amire nem számítok, hogy a férfi bedobja a legjobb kártyáit, s ezzel nekem rögtön pirulni van kedvem. - Ugyan, ugyan nem olyan régen mondtam, hogy kell még magamon csinosítani. - fújom ki a levegőt, aztán veszek egy mély lélegzetet. - Köszönöm. S beengedtelek, mert nem szeretnék rossz házigazda lenni, meg nem néztél ki rosszfiúnak se, mikor megjelentél. - dobom vissza a labdát, s egy kisebb mosoly jelenik meg az ajkaimon, s kár nem bedobnom a következő szavakat. - Ha rosszfiú lettél volna, nem leesett volna az állad Lucas, hanem titkon megnyaltad volna az ajkaid nem? - fogalmam sincs, hogy miért jutott ez eszembe, de úgy kikívánkozott belőlem. Ezután szembesít velem azzal, hogy előre szaladtam, s megszeppent arcot vágok, kikerekedett szemmel. Mit tettem? - De...de hiszen beszélgetünk nem? Nem állt szándékomban letámadni vagy ilyesmi – kicsit össze vagyok zavarodva. A férfi közben azzal próbál nyugtatni, hogy ő semmi jónak sem az elrontója. Most akkor MÉGIS, mi volt rossz? Nem értem, talán mert nem logika szerint élek. Jó néha sikerül, de az a ritkább alkalmak egyike. - Biztosan benne vagy a randizásban? Mert, mert szívesen megismernélek. Legalább...is...a részemről – fújom ki a levegőt újra, aztán közben észreveszem, hogy a szemeim mellett néha rátekint a kebleimre. Tényleg ennyire nézhető vagyok? Talán már harmadjára teszem fel a kérdést, s most először nyugtatom meg magam, hogy a férfinek tetszhetek. - Különben rá lehet lesni a hibernáltak listájára, akiket még nem ébresztettek vagy kelt fel? - hirtelen válok komollyá. Ha nézhető, akkor érdemes lenne rálesni, hogy van-e hibernált maffia tag, akit úgymond átengedett a doktor az utazók közé. - Amúgy köszönöm, igazán kedves vagy velem Lucas. - nézek rá, s egy darabig a szemeit igézem a sajátommal. A férfi búcsúzik, s nekem eszem ágában sincs feltartani. - Rendben, ott találkozunk. Romantikus út? Tizenöt perc csak? Utaztam már mással, de nem annyinak éreztem. - végezetül ha Lucas kifelé indul, akkor követem őt. Jó házigazdaként kikísérem, ráadásul kiengedem az ajtómon. - Jó álmokat – ezzel bezáródik a kabin ajtóm, s én végiggondolom a nemrégen történteket. Csak ekkor jövök rá, hogy most beszéltem egy nyugati férfivel, ráadásul érdekes dolgokat tettem. El is pirulok magamon, hogy tehettem azt? Ha túl vagyok ezen apróságon, akkor aludni térek, azonban előtte beállítom az ébresztőt. Adok magamnak 3 órát elkészüléshez…
...Az ébresztő költ, s lendületesen kelek ki az ágyból. Reggeli tornát, egyben erősítőt csinálok aztán mivel megizzadtam alaposan lezuhanyzok. Tusfürdő gyanánt levendula illatút használok, egészen a hajamtól a lábujjamig. Megszárítom a hajam, aztán felöltözök szépen. Piros fehérneműcsodák, kék top, fekete nadrág és a lábamra fehér zokni és barna bakancs. Felsőrészem felé pedig egy fekete kötött pulcsit veszek fel, ami egészen a nyakamtól takar a combom közepéig, ráadásul a derék résznél össze is kötöm, mármint a derekamra kötöm. Jó meleg öltözet. Ezután egy kiadós, de nem túlságosan hízlalós reggelit csinálok magamnak. Majd mikor ezzel megvagyok, akkor összeszedem kütyüim, meg az irataim és aztán irány az áruért. Mikor felveszem, akkor utána rögtön a megbeszélt helyre cipelem. Már távolról látom Lucast, s rögtön elé állok. -Szia!Itt a dolog, megkérhetlek, hogy felviszed és..- ezzel közelebb lépek hozzá, s megpuszilom, de még kihasználva tán a férfi sokkját odasúgom. -..biztos helyre rakod? Előre is köszönöm. - ezzel ha átveszi tőlem, akkor én utána sétálok. Valószínűleg a gépéhez vezet, s akkor van alkalmam rákérdezni. - Tetszik a mostani öltözetem?
