Welcome to Dominium frpg site


 
Lépj be
egy más világba
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox
Kommunikációs hálózat



Friss írások
utolsó hozzászólások


Today at 15:40


Today at 08:39


Yesterday at 23:31


Yesterday at 21:55

Yesterday at 21:10




Ki van itt?
belépett tagjaink



●●●●●●●●●●●●
Jelenleg 10 felhasználó van itt :: 6 regisztrált, 1 rejtett és 3 vendég




Statisztika
Nyilvántartás
Csoportok
Kancellárok - 4
Polgárok 3 1
Hadsereg 2 4
Ellenállók 2 6
Flotta 5 7
Perdaiak 9 1
Összesen 21 23
A hónap
legaktívabb tagjai
Facebook
Csatlakozz!

Go down 
 

 
Kilátó
In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.


Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
298

☽ :


Kilátó - Page 2 Empty
Utolsó poszt 2019-11-04, 16:13
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
This is no mistake  no accident
Rewrite the stars •• Katrina & Simon
────────────── ──────────────
Egy határozott bólintással jutalmazom Greg szavait és talán még számtalan hozzáfűzni valóm is lenne a dologhoz, úgy tűnik, hogy igen csak időben jöttünk. Carltól ez szokatlan, számítottam volna rá, hogy legalább egy, vagy egy fél órával hamarabb ideérünk, nem pedig időre. Szeret elcsevegni az emberekkel, a semmiségekről is.
Nem tudom, hogy rám van tekintettel, vagy csak neki sincs az utóbbi időben kedve a fecsegéshez – és nem fogok párhuzamot vonni, hogy másoknak sincs, amikor velem tölt el sok időt.
Az, hogy egy pohár mögé rejtsem el reakciómat, számomra ösztönös, még csak eszembe sem jutott, hogy ezzel talán lebuktathatom magamat, álmomba sem gondolnék bele, hogy ilyen megtörténhet. De hát mint tudjuk, nem értek az emberekhez és most csak azon dolgozom, hogy leplezzem, amit képtelen vagyok, ezek szerint.
A férjem egy pillanatra megfogja Greg karját, amolyan köszönöm képen, sikerül is megállnia a lábain, a torkát is halkan megköszörüli, nyakkendőjét pedig megigazítja, ahogy kihúzza magát. Számára ennyi volt – jelenleg – a szerencsétlenkedés, és még ő sem tudja, hogy mi fog pár perc múlva várni rá.
A ceremónia gyorsan lezajlik, a tapsot én mellőzöm, ám hamar meg is érkezik a következő társaságunk.
Az feltűnik, hogy Colin is mintha… feszengene? Ez lenne rá a jó kifejezés? Még sincs sok ideje ezzel foglalkozni, mert férjem produkálja magát. Megengednék magamnak egy mélyről jövő sóhajt, melyet nem teszek meg, leginkább csak belecsípek.
- Csakis – vigyorog Colinra végül Carl. – Minden szintéren – kacsint rá. Hát persze, hogy tisztában van vele, hogy az ötödik gyermeküket várják, még ha már nem is dolgozik ott, szenvedéllyel tudja magát belevetni egykori munkájába is.
Úgy tűnik, hogy a rend helyreáll, és Carl tovább is libegne oldalán választott hölgyével, persze csak egy visszautasítás következtében.
Szemöldököm egy pillanatra mégis összeszalad, ahogy Eve férjére terelődik a beszélgetés, majd az információk csak úgy potyognak. Végül is sok mindenen miért is lepődöm meg? Kicsi ez a világ ahhoz, hogy a végén valamilyen módon ne legyen mindenkinek rokona valahogy. De hogy épp Fritz… Csak ajkamat húzom el kelletlenül.
Amilyen gyorsan gyarapodott a társaságunk, legalább olyan gyorsan fogytunk el, a poharat pedig még mindig védekezőleg tartom magam előtt és a buborékos, keserű italból újra csak akkor kortyolok, amikor látom, hogy közelít felénk Simon.
S amíg ő Greggel beszélget, addig szemeimet lesütöm, mintha valami iszonyatosan fontosat látnék a pohár alján. Próbálom összeszedni a gondolataimat, visszaidézni, hogy miként viselkedtem vele hasonló fogadáson, mi az, ami még nem gyanús és mi az, ami még igen.
- Túlzás és felesleges – felelem végül a kérdésére ahogy rátekintek, majd csak megvonom a vállamat. – De valakinek ez kell – kortyolok egy újabbat apró kortyot iszok a pezsgőből. Nem fogom elítélni azt, akinek ez kell a házassághoz, a magam részéről tartom magam a véleményemhez.
Anna és Nate beszélgetésbe nem kapcsolódok bele, de úgy tűnik, hogy Simon most beletenyerelt valamibe, mégsem tudnék ehhez mit hozzáfűzni. Nem rám tartozik a dolog, más dolgába pedig még mindig nem ártom bele magamat – legalább is, nem hasonlókba.
Pillantásom róluk Carlékra terelődik, ahogy a szám másmilyen lesz – behatározni nem tudnám. Szinte már lenyűgöző lehetne az a kecsesség, amivel viseltetnek a tánctéren és…
Kérdésére csak egy rosszálló pillantással felelek Simonnak és nem áll érdekembe válaszolni rá, amíg meg nem látom Greg pillantását rajtam.
- Nem tudok táncolni, továbbra sem – nézek előbb az idősebb férfira, majd a fiatalabbra. Kezemet behajlítva a pohárt tartva emelem azt a vállamhoz, szélét az államhoz, másik kezemmel pedig átölelem magam. – Főként nem ilyenre – morgom az orrom alatt. – Egyáltalán miért kellene? – szinte már majdnem felcsattanok, ahogy a két férfi között jár a tekintetem.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Simon Greymare

Hadsereg

Kilátó - Page 2 320

Karakterlapom :

Születési idő :
2389. 07. 16. (27)

Tartózkodási hely :
Dominium, olykor Perda

Beosztásom :
Speciális (titkos) osztag vezetője, Fegyverfejlesztési részleg vezetője (jelenleg csak konzultáns)

Reagok száma :
233

Avatar alanyom :
William Levy

☽ :
Kilátó - Page 2 Images10

And there's a price to pay
For all that we have done


Kilátó - Page 2 Empty
Utolsó poszt 2019-11-22, 21:49
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Katrina & Simon
Greg is szívesebben beszélgetne a fejlesztési lehetőségekről, de pontosan tudja, hogy egy ilyen eseményen nincs rá sok esélye, így hagyja, hogy a téma megától elhaljon a többiek érkezésével.
Amennyire hasonlónak látja magához Katrina, a férfi annyira különbözik tőle. Nem szívesen beszélget jelentéktelen dolgokról, de nagyon is odafigyel a körülötte lévőkre, különös tekintettel azokra, akikkel együtt dolgozik. Engem talán az apámnál is jobban ismer, a mellette álló nő hirtelen álláspontváltása az italozással kapcsolatban már csak abban erősíti meg, hogy az érdeklődés nem egyoldalú részemről. Ettől függetlenül a titkunk senkinél nem lenne nagyobb biztonságban.
Szeret mindannyiunkat, majdnem mint a saját gyerekeit.
Colin sebes távozása azt hiszem nem lep meg senkit. Utálja az ilyen eseményeket egyébként is, ha pedig Emma nincs mellette még elveszettebb.
Eve és Carl nem keltenek túl nagy feltűnést, a társaság itt sokkal oldottabb és sokkal inkább a szórakozásra koncentrál, mint a megemlékezésen.
Én már korábban tudtam, hogy Eve férje „sajnos” nem tud részt venni az esküvőn, erről ugyanis a jelenleg fültől-fülig érő vigyorú vőlegény gondoskodott. Igaz ő nem annyira Eve miatt tette, semmint miattam. Pontosan ismeri a múltamat a fickóval.
Greggel nagyjából félszavakból is értjük egymást, és az sem lep meg, hogy Kat nem kérdez, pedig sejtem, hogy nem pontosan érti miről is szól a rövid társalgás.
A kérdésemre adott válaszára megremeg a szám sarka, de még így sem tudom elrejteni a mosolyomat. Még egészen finoman is fogalmazott.
- Fritzhez képest még majdnemhogy visszafogottnak is mondanám… Én viszont még sosem csináltam ilyesmit, igyekeztem rövidre fogni, hogy ne untassak mindenkit halálra.
Ahogy a zene változik, követem Katrina pillantását. A volt feleségem minden kétséget kizáróan erre született. Könnyed eleganciával engedi magát vezetni, és a mosolya mindenféle erőlködés nélkül ragyog.
A következő kérdésre persze nem úszom meg a rosszalló pillantást, de a válasz mégis meglep kissé. Nem a megszokott tárgyilagosan, színtelenül érdektelen visszautasítást kapom, ahogy kis híján felcsattan. Az él mindenesetre kiérződik a hangjából.
Védekezően felemelem a kezem, de még mosolygok.
- Nem kötelező, reménykedni viszont mindig szabad…
Greg elnéz a vállam felett, és lemondóan fúj egyet.
- Nem mindenki olyan szerencsés, hogy van választási lehetősége…
De mielőtt megfordulhatnék, hogy megézzem, mire gondolt, már meg is jelenik a bal oldalamon egy nálam alig néhány évvel fiatalabb, sötét hajú lány, tétovázás nélkül belém karol oldalról, nevetve nyom egy puszit az arcomra.
- Szia, Simon! Tudtam, hogy a közeledben találom!
- Szia, Ames! Nagyon csinos vagy!
- Hízelgő!
Egy kötekedőnek szánt fintor kíséretében finoman a vállamba bokszol, majd Katrinára is nevetve rákacsint, kissé zilált frizuráját öt ujjal simítja hátra, elenged engem és Greg elé perdül. Sötét szemei szikráznak, halvány rózsaszín szoknyája vadul örvénylik a bokája körül, ha bárki kicsit is jobban szemügyre veszi, nem tévesztheti el, hogy rokonságban áll a férfivel.
- Papa, táncolj velem!
Kérés ugyan, de Greg arcát elnézve sokkal inkább parancsként értelmezhető. A férfi le sem tagadhatná, hogy szereti a lányát, viszont azt sem, hogy a tánc gondolatától is borsódzik a háta. Ennek ellenére nem áll ellen, mikor a lánya kézen fogva maga után húzza a tánctérre. Még visszanéz ránk, bocsánatkérően megvonja a vállát.
- Nektek jó szórakozást!
Ezzel össze is zár utánuk a csevegő, táncoló tömeg. Katrina kettesben marad velem a buli szélén.
- Ne haragudj, nem akartam erőltetni… Kicsit mindig reménykedem, hogy egyszer beadod a derekad. Én sem fogom sokáig megúszni, de szívesebben tölteném veled az időt.
Megvonom a vállam. Nem beszélek hangosan, és ez elég hozzá, hogy kicsit szabadabban fogalmazzak, mint általában, ha társaságban vagyunk. Senki nem foglalkozik velünk, senkit nem érdekel, hogy a titánokról, vagy szaftos pletykáról csevegünk.
- Hozzak neked még egy pezsgőt? – a kezében tartott pohárra pillantok – Ugye tudod, hogyha maradsz még, Fritz megpróbál majd rávenni, hogy táncolj vele?
Vissza az elejére Go down

Katrina Gardel

Hadsereg


Karakterlapom :

Tartózkodási hely :
Dominium

Beosztásom :
Corporal

Reagok száma :
298

☽ :


Kilátó - Page 2 Empty
Utolsó poszt 2019-11-22, 23:00
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
This is no mistake  no accident
Rewrite the stars •• Katrina & Simon
────────────── ──────────────
Persze nem tudom, hogy mi játszódik le a férfiban, vagy hogy mire figyel, mire nem. Ki, miként tartja számon, ki minek tekinti. Számomra a részlegen a biztos pont, akivel nem kell jópofiznom, cseverésznem. Hanem csak tudunk dolgozni, csendben, nekem ez pedig bőven elég, bárminél.
Azt is remekül tudom értékelni, hogy gyorsan elpárolognak a közelünkből az emberek. Annak már kevésbé, hogy Simon is csatlakozik. Na nem a személyét illetően, hanem csak…
Igyekszem magamba nagyon gyorsan lezárni ezt a zavart, amit a látványa kelt bennem. Meg úgy mindent, épp elég ha a ruhámba feszengek, nem kell, hogy még az elmémbe is. Igyekszek visszatalálni a hangomhoz, önmagamhoz, amihez már mindenki hozzászokott.
Eszembe sem jut, hogy milyen könnyedén buktam le Greg előtt. Annyira ártatlan mozdulatnak tűnt az egész.
- Továbbra is tartom magam ahhoz, hogy ez az egész egy felesleges rendezvény. Nem beszélve a kreditkidobásról, amivel ez jár és miért? Hogy aztán pár hónap múlva megint elváljon? – kérdésem inkább költői. Persze sokan nem reménykednek ebbe, de lássuk be. Az elmúlt négy alkalmat vehetjük sémának. Majd rá is ráun, talál valami kifogást…
És érzem, hogy miként pöccenek be, csak hogy ezt végiggondolom. Nagy levegőt veszek és ezzel nyomom el magamba az egészet, inkább férjem és leendő nejét figyelem.
Tekintetem nem árul féltékenykedésről, sem szomorúságról. Ahogy örömről sem, kifejezéstelen, ahogy őket nézem. Carl mégis megkért, hogy figyeljek rá, ne tegyen semmit, amivel lebukhatna.
Mintha feltűnne nekem.
- Majd táncolok, ha Greg is – jön az át nem gondolt válasz tőlem. Persze fel sem merül bennem, hogy Greg táncolna, a kijelentését megelőzően teszem ezt az óvatlan kijelentést.
Pedig ha vártam volna. Általában megfontoltan beszélek, ez is csak kicsúszott a számon.
Pillanatokon belül egy újabb versenyző csatlakozik közénk. Kifejezéstelen arccal tekintek rá, és a Simonnal való beszélgetést is ekként kezelem. Meg sem lepődök, hogy a hölggyel is jó kapcsolatot ápol. Feltehetném a kérdést, hogy kivel nem?
Órám – de tán másoké is(?) – ekkor csipog egyet. Reflexszerű a mozdulat, amivel megnézem és elolvasom az üzenetet.
S nem kellett volna.
Justice League.
Pillantásom minden egyes szó után egyre jobban sötétül el, mígnem fókuszom egy pontra nem összpontosul.
Az Ellenállás minden tagjáért.
Agyamba felszökken a vér, érzem, hogy a vörös köd miként lepi el az elmémet, kezeim akaratlanul is ökölbe szorulnak.
Nem hallom már Greg lányának a kérését, sem pedig a férfi köszönését.
Az egyetlen, amire feleszmélek, az Simon hangja. Hirtelen kapom fel rá a fejemet, tekintetem még egy pillanat erejéig mégis ködös, mérhetetlen dühvel átitatva.
Kell egy pár pillanat, amíg felfogom a szavait, vérem szinte a fülembe dübörög. Ekkor veszem csak észre, hogy Greg sincs már közöttünk.
Szívem szerint fognám a nyúlcipőt és elmennék. Olyannyira tehetetlennek érzem magam itt. Egy pillanatra eltekintek mellettünk, hogy az ünneplő tömegen nézzek szét. Arcomra fintor ül ki. Mennyire elpocsékoljuk az időnket.
- Ha veled táncolok, akkor mással nem kell? – ez az egyetlen, melyet megértek abból, amit mondd. Nagyon, de nagyon kell koncentrálnom most, hogy bármit is felfogjak. Újra ránézek és ha nem lett volna eddig is romhalmaz az elmém újra az lesz. Ezúttal mégis tőle. Pillantásom egy pillanatra megenyhül.
- Nem hinném, hogy megkockáztatna még egy orrbaverést – jegyzem meg, ezt pedig tudja Fritz is, hogy ezzel járna.


Success is not final, failure is not fatal
it is the courage to continue that counts
◦ᵒ·○●·°
Vissza az elejére Go down

Ajánlott tartalom



Kilátó - Page 2 Empty
Utolsó poszt
Következő oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2
Vissza az elejére Go down
 
Kilátó
Vissza az elejére 
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Dominium :: Caligo öv :: Dominium űrállomás :: 5-4. gyűrű - Legénységi részleg-
Ugrás: