Börtön

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

 

- Ha feláldozható vagy, azt jelenti, hogy nem vagy elég hasznos. Ez nem az én vélekedésem. - Vonom meg a vállaimat. Az egymás közti interakcióknak nem szabom amúgy gátját. Eleve nem is veszem észre mindet, nem is nagyon keresem. Szerelmes pár, jó, hogy ennyivel megúszom ezt köztük, pedig hát lássuk be, elég fura egy szituáció, hogy Josie is jelen van. Ha Szöszivel lennénk itt ketten... Szerintem csak azért viselkednénk normálisan, mert Szöszi eléggé meg lenne szeppenve. Én meg fognám a kezét bátorítólag, ha hagynák. De van néhány okom, amiért nem sietek ide hozni őt.
Figyelemmel hallgatom Bewild-ot, néha felpillantok Josie-ra, az ő arcáról mit olvashatok le a hallottak után, és azt hiszem elgondolkodó az arca. Talán. Na mindegy. De a végén a férfi költői kérdésére nem reagálok, elvégre nem rólam van szó, hanem róla. Nem vagyunk egyformák, közel sem, tehát másképp is reagálnánk egy-egy helyzetre, megváltozott közegre. Őt tehát megpróbálták többször megölni. Vagy kibaszott szerencsés Bewild, vagy arra jutok én is, amire Josie: az Igresdák kurva béna banda, hogy több kísérlet is kudarcot vallott. Esetleg mindkettő igaz. Csak akkor szólalok meg, mikor a húgomat hozza szóba. Erős a kísértés, hogy rákérdezzek, mit tud, s sejtésem szerint megint olyan ködösen felelne, ahogy eddig, semmi konkrétum, semmi kézzel fogható, csakhogy mivel a húgomról van szó, könnyebben felkapnám ezen a vizet és éreznék késztetést, hogy kikényszerítsem bármi módon a férfiból mit tud. Legalábbis most még az elhatározás bennem van, aztán nem tudom, tényleg kiverném-e belőle. Mindenesetre abból indulok most ki, hogy később is megtudhatom, ez lehet csak valami ravasz kis csali, például hogy most a tudása miatt hasznosnak tűnjön, ha már a Dominiumon nem bizonyult eléggé annak és ez majdnem az életébe került.
- De nem kérdeztelek. Akármit is csinál a húgom, elég eszes hozzá, hogy tűzálló kesztyűben tegye és az már nem játék. Térjünk vissza hozzád... - Jókor jönnek Josie kérdései is, amelyek szerintem helytállóak és érdeklődve fordulok a férfi felé, mi a válasza? Ezek szerint ez a része a sztorinak nem volt meg Josie-nak. Érdekes...
Aztán Bewild nem bírja ki, hogy ne reagáljon a börtönös szavaimra. Egyesek nem értik a cinizmust és a gúnyt, komolyan! A négy csillag Josie-nak szól gondolom, nekem nullát adna, én legalábbis így értelmezem a szavakat, és Josie négy csillagán egy pillanatra derű suhan át rajtam, hiszen valóban bájos jelenség. Legyünk őszinték: ezerszer bájosabb, mint mi Bewild-dal ketten együttvéve. De a férfi további szavai hamar eltörlik a képemről a derűnek e villanásnyi megjelenését is. Josie-val ellentétben én arra gondolok, hogy megint a húgomra célozgat, mert Szösziről nem tudhat. Azt viszont sikerül elérnie, hogy kicsit felkapjam a vizet, ami nálam nem gyakori, bár ezt csak Josie tudhatja és jelzés is, hogy kezd nem jó irányt venni itt a történet.
- Kezdjük ott, hogy ez a lélektani hadviseléses szarság, amit tolsz, kurvára nem segít rajtad. Ha én elhozok ide valakit, annak lenne annyi sütni valója, hogy akkor ossza az észt, ha már kijutott innen a börtönből és a tagjaink közé fogadtuk. Szállj le, Bewild, a magas bogáról, mert elegem van a magadfajta okoskodó barmokból! Már nem vagy nagykutya, se vezető, se semmi. Minden korábbi hatalmadat itt feldughatod magadnak és ha valaha is kijutsz innen, ezt jegyezd meg, mert erre a stílusra simán be fognak neked húzni majd. Továbbá ahogy eljárok veled, azt magadnak köszönheted. Te voltál az, aki kérted odakint, hogy Josie ne csak jelen legyen, hanem részt is vegyen a megdolgozásodban, ahogy fogalmaztál. Mégis mire gondoltál? Mire számítottál? Hogy miatta csak kedélyesen elsörözgetünk itt? Lehetett volna ez egy kellemes emlékű beszélgetés is, de elbasztad magadnak. Örülj, hogy csak levetkőztettelek poénból, s nem fogunk tényleg testüreg-vizsgálatot csinálni vagy kínpadra húzni, vagy nem hagylak így itt napokig, míg kicsit kezesebb leszel! Hidd el, reggelre már beteg lennél. Szóval fejezd be a kislányos picsogást és a béna érzelmi zsarolásokat, mert egyedül a Szépségednek köszönheted, hogy még nem hagytalak itt a picsába! - Mutatok a beszéd végén Josie-ra, s valóban egyedül a rá való tekintettel vagyok még itt, mert neki fontos ez a férfi, nekem meg Josie az. Lenne jobb dolgom is, én kurvára ráérek. Elmennék egy pár napos portyára, aztán ha addig nem vall valakinek Bewild, majd foglalkoznék vele, ha visszaértem. Nekem nem sürgős, hogy a férfi innen kijusson és újra kapjon ruhákat, cipőt. Mert a barlang hűvösét először a talpán keresztül fogja megérezni, alattomosan fog a hideg felfelé kúszni a testében. Nincs az a szerelmes pusziküldés, ami segítene ezen.
Josie-ra nézek, neki a történet nem volt-e gyanús, s hát nem, de legalább egyezik azzal, amit ő is tudott, ez is valami. Nekem viszont valami nem kerek, de nem tudnám most megmondani, micsoda. Előbb kicsit le kellene higgadnom, egy korsó hideg perdai sörszerű ital után talán rájönnék.
A szökése módja meg nem mellékes dolog. Josie-t kirakták, hogy vagy túléli vagy nem, és ez egyszerre volt kegyetlenség és kegyelem is a Kancellária részéről. Ami meg engem illet... Hiteles sztorit kerítettem a szökésem módjáról, mert én valójában nem szöktem, hanem küldtek. Ennél fogva nem mindegy, hogy miként került ide Bewild. Mikor a végére ér a sztorinak, akkor emelem a kezeimet, s hármat-négyet tapsolok vele.
- Bravó! Ugye, hogy nem dögöltél bele, hogy normálisan válaszolj egy kérdésre? Tessék néhány következő: öltél már meg valakit? Mik a terveid, miként tudsz a hasznunkra lenni? - Majd felpillantok Josie-ra.
- Neked van kérdésed hozzá?

 

Josie kérdésére, a rá adott válaszra, majd az újabb kérdésre figyelek, nem szólva közbe. Amúgy is jók a kérdések, én is kíváncsi vagyok mit fog felelni, meg itt még él a halovány remény, hogy ez az egész kikérdezés normális mederben tud zajlani. Tévedek. Nem először az életemben és nem is utoljára, és eleve nem bírom a Bewild-félék stílusát, talán emiatt is pattan el hamar az a húr bennem és osztom ki a férfit. Hála az égnek, nem akart ebbe már közbeszólni, se utána megjegyzéseket tenni, tehát kinézte belőlem, hogy beváltom a szavaimat és szívtelenül itt hagynám őt a hidegben seggpucéran. Remek, legalább sikerült valahogy szót értenünk! Hálás vagyok Josie-nak is, hogy ő sem szól közbe védelmére kelve párjának.
- Sajnálod? - Nem kérdezem - egyelőre - az ölés részleteit, mikor történt, hogy történt, hol történt, miért történt. Inkább arra vagyok kíváncsi, miként csapódott le benne az egész és egyetlen rezdüléssel sem árulom el, hogy mi erre a jó válasz, ha ugyan létezik olyan. Majd biccentek egyet arra, hogy miként is képzeli el nálunk a jövőjét, ha kijut végre innen. Észszerű. Némileg gyanús, hogy rögtön az ellátási dolgok nyilvántartásába akar betekintést, de szerintem bármilyen választ is adott volna, gyanússá vált volna vele hála a JL üzenetének. Meg kell próbálnom kicsit elvonatkoztatnom húgom véleményétől. Szerintem nem az első eset lenne, hogy téved valakivel kapcsolatban. Persze az is igaz, hogy előbb vagy utóbb bele is trafálna.
- Mi van a pda-don? - Kérdezem még, mert persze át fogjuk nézni, de kíváncsi vagyok, mi van rajta. Azt mondták, hasznos.
Aztán átengedem a szót Josie-nak, vele jobban is ment Bewild-nak a kommunikáció, így most csak figyelek.

 

- Hm. - Ennyivel kommentálom azt, hogy nem sajnálja annak az akárkinek a halálát. Felpillantok Josie-ra is, ő vajon mit tud, mennyit tudhat erről? Vajon tényleg nem sajnálja Edmund vagy csak most játssza a keményet, miközben álmaiban néha kísérti? Valahogy kicsit jobban örülnék az utóbbinak, de azt is el kell ismernem, hogy valószínűleg én vagyok túl puhány ahhoz, hogy elvegyem valaki életét. Persze ettől még bekövetkezhet, lehet egy véletlen baleset, önvédelem, túlzott hirtelen düh egy kis bosszúszomjjal keverve valamelyik szerettem miatt... Ítélkezni nem ítélkezhetek Edmund felett, főleg a részletek ismerete nélkül. Szerencsére nem is az én dolgom lesz ítéletet mondani fölötte.
A PDA-ra is rákérdezek, melyek tartalmára fény is derül, meg nem is. Még jó, hogy az egy szerkezet, mely feketén-fehéren megadja majd nekünk a tartalma listáját, nem fogja ilyen rejtélyesen és ködösen előadni, mi is van rajta. Hagyom is hát Bewild-ot, nem faggatom tovább, van egy olyan érzésem, nekem nem nyílik meg. Ki érti ezt? Át is adom a kérdezés lehetőségét Josie-nak, akinek készségesebben és hosszabban, na meg konkrétabban válaszol kevesebb ködösítéssel. Diszkrimináció!
- Nos, ha nem mész a Rebelliumtól száz kilométernél távolabb, nyugodt életed lehet. Plusz-mínusz pár grodrak. - Jegyzem meg, mert hirtelen nem tudom, mit mondjak arra, hogy nem akart az ellenállókhoz csatlakozni. Alapjában véve ez nem rossz dolog, elvégre nem kell idemasírozni ahhoz, hogy a mi oldalunkon legyen valaki és segítse a dolgunkat - mint ahogy a húgom is -, csendesen várhatja is a megfelelő alkalmat egy kollektív nagyobb lázadáshoz - azt hiszem, mint apáék is. A jelszó említésére elmosolyodom. Meg lennék lepve, ha Sky-nak egy kicsi kis akadályt is jelentene a feladat.
- Remek ötlet! - Állok fel kapva Josie javaslatán, de rögtön Bewild-hoz fordulok derűsen.
- A vele kapcsolatos terveidet megmutathatom neki? Ha esetleg valami kedves romantikus dolog, nehogy lelőjem a poént. - Bewild-ra hagyom eldönteni, ez mennyire volt gúny a részemről. Josie eloldozhatja őt és nem tiltom, hogy felöltözhessen a férfi vissza a ruháiba, cipőjébe. Alapból rajta is maradhattak volna, ha nem bosszant fel, de még akkor is csak ugratásnak indult az elején... Mindenesetre kegyetlen nem vagyok. Távozunk a cellából, bezárva azt, és kisvártatva egy férfi jelenik meg, aki egy egyszerű bőrtömlőben hideg, de friss vizet nyújt be Bewild-nak. A vendéglátás egyelőre kimerül ennyiben.
- Sajnálom, hogy felcsesztem magam rajta. Én sem így terveztem ezt az egészet. Talán a fáradtság, meg... nem tudom. Bocs, tényleg!- Szólalok meg némi hallgatás után Josie-val haladva a járatokban, zavartan túrva bele a hajamba, hogy hátraigazítsam a hosszabb tincseket, amelyek eddig sem voltak útban. Hogy ők se így tervezték, az nyilvánvaló. Pedig helyes párocska, egyéb esetben tökre drukkolnék és örülnék is nekik, de valami nem kerek a fickóval kapcsolatban. Talán csak Raven szavai zavarnak össze. Bewild-ról is megalapozott egy olyan képet, mint Szösziről Carterben és megmérgezte vele az elmét. Sok kérdés van mindenesetre a férfival kapcsolatban, de mielőtt ezekre rátérnénk vagy a pda tartalma feltárulhatna előttünk, elsőnek ezt tartottam fontosnak: bocsánatot kérni Josie-tól. Bewild-tól azért nem fogok egyelőre.

//Köszönöm szépen a játékot mindkettőtöknek   //