*Ahogy Mannt elnézem és elhallgatom, nem mostanában fogunk elindulni. Sokféle emberrel találkoztam már, alvókkal és a Domin születettekkel, tisztekkel és közlegényekkel, civilekkel, keverve mindezeket, és soha nem fogtam vissza magam. Oké, kancellárokkal szemben azért képes vagyok, de másokkal _nem_akarok_. Minek is játsszam meg magam olyannak amilyen nem vagyok, hogy aztán egyszer kibukjon a dolog olyan helyzetben, amikor nem éppen a másik döbbenete és haragja lenne előnyös? Az első találkozásunkból már tudhatta, hogy nem vagyok egyszerű eset, ezt ma csak kiegészítettem, de ő sem az, ez biztos. Kifakad és hátat fordít nekem, bár ha elindult volna vissza az épületek felé, az sem tántorítana el attól, hogy jól odamondjak neki. A röhögést egyelőre hanyagolom, nem úgy a kapunál álló őrök. Ők már ismernek, nem egy jött már velem ki a vadonba kíséretnek és nem mindig úsztam meg, hogy ne találkozzak állatokkal. Mann elé libbenek és felnézek rá, jó közel, hogy más ne hallja mit mondok. Azért a döbbenetet a szemeimből nem tudom eltüntetni, hihetetlen egy pacák. * -Hát ide figyeljen. Maga most komolyan egy galacsin miatt picsog, mint egy kislány? Ennél sokkal rosszabb dolgokkal kell szembenéznie ebben a világban. Szokjon hozzá. Másrészt én a maga helyében az első találkozásunk után inkább előre kárörvendenék, hogy kimegyek magával a vadonba, oda ahol esélyesen állatokkal fogunk találkozni és végignézhetem ahogy majd` bepisil a félelemtől egy tenyérnyi állat láttán. Szóval nem én csinálok magából bohócot, hanem saját maga. Azt viszont szívesen megnézném, hogyan adja majd elő a munka megtagadását egy dilis nőszemély miatt egy kancellár előtt. *Szemöldökeim kérdőn megemelkednek, mert hát én aztán tudom m ilyenek a kancellárok ha bepipulnak. * -Oké, túlzásba vittem, de nem történt komolyabb baja, csak egy kis piros folt. A bátyám is túlélte annak idején, maga is túléli. Elnézését kérem. Másrészt adjon magának egy esélyt arra, hogy most velem jön és jól megszívat. Csak fantázia kérdése az egész. *Aztán elállok előle és visszaindulok a kocsihoz és beülök a kormány mögé. Ott várom, hogyan dönt. *
Éppen nyakamba vettem volna a lábaimat, hogy távozom a helyszínről. A munka megtagadásra nagyon jó indokom van, életveszélyes, idegbeteg emberrel egy életveszélyes környezetben nem lehet dolgozni. Honnan a fenéből tudjam, hogy nem rémül meg úgy valami csordában élő növényevő láttán, hogy a nagyvadak letaposnak minket, mert felüvölti az egész erdőt. Azonban nagyon messzire nem tudok menni, mert elém toppan és elkezd kiselőadást tartani arról, hogy nekem márpedig meg kellene fordulnia a fejemben annak, hogy jól megszívatom. Hát nm, nem igazán szívatnám meg, még akkor sem, ha a házassági tanácsadó, őt jelölné ki házastársnak. - Aham. Uhum. - ennyi a válaszom a hosszan tartó beszédének, lemondóan megrázom a fejem és hagyom, hogy elmenjen a járgányhoz és beszálljon. Egy pár pillanatig állhatok, majd ...
Fogalmam sincs, hogy mit csinálok, de biztos nem azért mert megrémültem volna amiatt, hogy mivel magyarázzam ki a munkamegtagadást. Ha a megfelelő körülmények nem adottak, úgysem lehet rendesen dolgozni. Beszállok Raven mellé a járgányba és mielőtt elindíthatná a kocsit a kormányra fogok a jobb kezemmel, ahogy felé fordulok. - Ide figyeljen Raven! Öntsünk tiszta vizet a pohárba, hogy világos legyen mindkettőnknek a dolog! De főleg magának, mert maga a ludas és nem érdekel, megint milyen kifogást akar kitalálni! Őszinte leszek magával, nem veszem be, hogy ekkora kretén. Ha mégis az, akkor ez a munka eleve el van cseszve és csak idő kérdése, hogy mikor zabál fel minket valami dög vagy lőnek minket agyon az ellenállók. Ha mégse kretén, akkor valamiért megjátssza, hogy a kora ellenére, csak egy tizenéves, túlhidrogénezett, - látom, hogy fekete a haja - idióta, aki mindenféle baromságot talál ki, hogy bosszantsa a környezetét. Nem tudom még, hogy melyik a rosszabb. - pár pillanatnyi hatásszünet, csak, hogy tisztában legyen a tényállással és a gondolataimmal. Aztán folytatom a kormányt, még mindig fogom, addig sehová nem megyek vele, amíg nem tisztázzuk.
- Van egy tippem, hogy miért játszik kretént, de! Nem érdekel. Viszont nem vagyok hajlandó úgy dolgozni magával, hogy a hülyeségeit hallgassam vagy valami jó pofi oda-vissza szívatósdit játsszak. Viselkedjen normálisan, maga nem kislány, nem hülye, szóval ne játssza meg nekem, mert itt hagyom a fenébe. Tudósok, kutatók vagyunk, akiknek komoly munkája, feladata van. Ha beszélgetni akar, beszélgethetünk, ha kérdezni akar, kérdezzen, de felejtse el a marhaságait. Egyébként meg, nem a munka elvégzéssel van gondom és nem a munkát fogom megtagadni, hanem a munkatárssal való közösségvállalást. Ezt bármelyik Kancellárnak megmondom, szemrebbenés nélkül. - az etológia, számon tart egy viselkedési formát, az állatvilágban. Ezt a formulát úgy hívják, hogy mimikri. Igazán nagy művészek a alkalmazói, tulajdonképpen másnak mutatják magukat, mint amik valójában. Az emberi viselkedésben is van ehhez hasonló metódus, amellyel éppen úgy lehet támadni, mint védekezni. Annyi a különbség, hogy az embereknél ez jóval bonyolultabb és összetettebb, de az alapja teljesen ugyan az. Környezetünk megtévesztése. Én pedig azt gyanítom, hogy Raven Moor kisasszony, megjátssza, hogy egy címeres kretén, méghozzá nagyon is jól. Nagyon sok mocskos titka derülhetne ki, ha bárki is venné a fáradtságot és egy "hülyére" hazugságvizsgálót tenne. De gyanítom ez egyetlen kancellár fejében sem fordulna meg, mert elhiszik, hogy egy címeres ökör, aki minden lében kanál és nem utolsósorban, hiányzik legalább egy kereke.
- Szóval, világos? - teszem fel a kérdést, amit jó lenne, ha normálisan válaszolna meg és nem a felvett szerepével, mert azon nyomban kiszállok az autóból és hagyom a fenébe az egészet. Persze, igazból felmerülhet a kérdés, hogy hajlandó-e lebuktatni magát? Valószínűleg, hogy nem. Mármint azzal kapcsolatban, hogy valamiért játssza a hülyét. De a válaszából úgyis kiderül, engem pedig egyáltalán nem érdekel, hogy miért akarja mindenkivel elhitetni, hogy nem normális. Kivéve, ha pszichopata, de akkor meg úgyis jól hazudik. Elengedem a kormányt és a kezemet ráteszem az ajtó kilincsére, sőt ki is nyitom, miközben várom a válaszát. Zokszó nélkül kiszállok a kocsiból, ha folytatja, amit elkezdett.
*Nem sokra számítottam Manntól, de még annyit sem kaptam. Legalábbis amíg elmentem a kocsihoz és beültem, csak a hümmögése kísért félútig. Nem döntöttem el meddig várok, de bíztam abban a világban, amit a kancellária teremtett körénk, lesz annyi visszatartó ereje, hogy Mann ne menjen vissza a kabinjába holografikus állatokat bámulni, hanem erősebb lesz a természet húzóereje. Amikor beszáll, meg sem próbálok elindulni, felsőtestemmel felé fordulok, így szembe kerülünk egymással. Ismerem már annyira a pasikat és a tudósokat, hogy tudjam, itt és most egy hosszú litánia fog elkezdődni és nem tévedek. Az egész olyan mint régen a suliban, amikor a tanár a fejemre olvasta az összes csínytevésem. Oké, azóta idősebb lettem, de csak testben és tudásban, a lelkem örökké fiatal. Míg ő beszél, én pofákat vágok. Nem rosszakat, csak a tartalmat kísérem a megfelelő érzelemmel társult arcmimikával. Az első mondatra megemelkednek a szemöldökeim, várakozás ül az arcomra, kvázi feszülten figyelek. Aztán csak bólogatok ugyanezzel az arccal, majd a kretén szónál az egyik szemöldököm csodálkozón a homlokomra ugrik, aszimmetriával látva el a vonásaimat. Hát ez a pasas aztán nem semmi, de értékelem az igyekezetét, még soha senki nem próbált meg ilyen módon jobb belátásra bírni. Mindaddig marad ez, míg el nem jutunk a túlhidrogénezett részhez, ott aztán nyílnak az ajkaim és emelkedik az egyik kezem, a mutatóujjam már egyenesedne is ki, hogy felhívjam a figyelmét a hajam színére, de időben korrigál. Szóval csak az elmeállapotomat definiálta degradálva a szőke hajkoronával született nőket. * -Hmmmm….*A pillanatnyi szünetet némi gondolkodó hümmögéssel töltöm ki. Igazából nem tudom neki mi a jobb vagy a rosszabb, az biztos, hogy nem vagyok idióta, legfeljebb túldimenzionáltan lökött, de abba még senki nem halt bele, viszont ezt nem biztos, hogy meg akarom vele osztani, így inkább maradok baromságokkal bosszantásnál. A tippje említésénél kihúzom magam és újra mosolygok, várakozón, tényleg roppant kíváncsian, hogy vajon mivel rukkol elő. Aztán mikor ez még sem derül ki, csalódottan összeomlok. Utána szemet forgatok, mert olyan akár a régi asztrológia tanárom, akinek nem tetszett, hogy másképp neveztem el a Földhöz köthető Tejút rendszer csillagképeit és vakegérnek neveztem azokat, akiktől az eredeti elnevezés származott. Mégis ki lát bele néhány csillagba egy íjászt? Mondjuk a hollóról elnevezett sem éppen madár formájú. Szóval szemet forgatok és odaadóan bólogatok míg el nem jutunk megint a kancellárokhoz. Na ott a vége és én fel is emelem a korábban munka nélkül maradt leengedett mutatóujjamat. * -Ha mégis egyszer odáig fajulna a dolog, meghívna arra a mutatványra? Mert szívesen megnézném. *Már csak azért is, mert nekem van ebben tapasztalatom, Állatidomárnak viszont nincs. A kancellárokat kurvára nem érdekli, hogy ki kivel akar dolgozni. Munka van, oldják meg és kész. Mégis tök normálisan válaszolok, bár mosolygok, de az pusztán udvarias gesztus most tőlem. Elengedi a kormányt én meg rányomok az indítógombra, a kocsi motorja szisszenés nélkül indul be. Az ajtó azonban nyílik és nekem választ kell adnom. Mondjuk nem érdekel ha egyedül kell mennem, de mostanság nem hiányzik egy Mann-féle beárulás. Szóval Állatidomár kissé komoly és megrögzött munkamániás, nem a mennyiségi korlát túllépésére gondolok, hanem a minőségire. Halálra fogom unni magam míg ki nem érünk az erdőbe. * -Van még mit bepakolnia? Okéééé! Világos volt, mint a nap. Nem hülyülünk, nem szívatjuk egymást, rendes leszek magával, még az anyukám is büszke lenne rám. *S körülbelül itt engedem meg magamnak, hogy megforduljon a fejemben a belengetett mutatóujjam torkomra való ledugásának gondolata. De! Mosolygok Mannra szelíden. * - Becsszó! *Ahelyett, hogy a torkomra dugtam volna, felemelem az ígéretre, majd megköpködöm, persze nem nyálasan, csak némi hanghatással érzékeltetve az esküm komolyságát. Nem tagadom meg magam, rendes leszek, de azt ne kívánja tőlem, hogy úgy beszéljek mint ő. Ez nem egy kancellári vacsora, hogy úrinő legyek. * -Mehetünk?
Raven, szerencsére részben úgy reagál, ahogyan azt elvárom. Csöndben hallgat, bár a pofák vágása nem éppen azt támasztja alá, hogy képes a normális viselkedésre. Az én olvasatomban. Oké, szóval a terv, túlélni a melót, hazaérni és előbb becsukni az ajtómat, mielőtt ez a nő megpróbálna bejönni a kabinomba. Bosszantóbb, mint kitalálni, hogyan szelídítsünk erratort. A kancellárral való beszélgetésre mutatóujját is munkába állítja és hülye kérdést tesz föl. Oké, ezt nem fogom bírni komolysággal. Ez itt a vég. - Biztos lehet benne, hogy piros masnis meghívót fog kapni. Errator mosolyos pecséttel, három helyen aláírva és külön díszpáholyt emeltetek magának az adott kancellárral. - mondom, majd a kérdésére, hogy van-e még mit bepakolnom, bólintok. - Persze, hogy van, nem emlékszik? Nem kell válaszolni, - veszem elejét, mielőtt belelendülne az előbbi galacsinköpködős emlékképbe. - nyissa ki a csomagtartót!
Kiszállok a járgányból, a hátuljához megyek és beteszem a csomagomat a csomagtartóba. Miután ezzel végzek, visszaülök mellé. - Minden rendben. Mehetünk. - jelentem ki és hagyom, hogy végre menjünk ahová mennünk kell. Csöndben nézek ki az ablakon és nézem a mellettünk elsuhanó tájat. Jobbommal némán támasztom az államat, ahogy figyelem az elsuhanó fákat és a tiszta eget. Messze jobban néz ki és szebb a látvány, mint a Terra napjainkban festhet. Nem valószínű, hogy különösebben jobb állapotba került az otthonunk, különösen úgy nem, hogy a legfontosabb nyersanyagokat belefektettük ebbe a projektbe. Pontosabban nem ebbe, hanem abba, ami lehetővé tette, hogy ideérjünk egyáltalán. Még nézem egy pár pillanatig, a tájat, a távolban húzódó hegyeket, a gigantikus fákat, amik a terrai látképhez képest mesebeli paradicsom képét festik. - Tudja, - mondom, miközben kifelé bámulok és még mindig a tájat nézem. - gondolkodtam és arra a következtetésre jutottam, hogy bár fene bosszantó tud lenni, maga az első emberi lény, aki nem valami unalmas bürokratikus hülyeséggel áll elő. - felé fordulok. - Rémisztő, hogy az ébredésem után, annyi száraz hülyeséggel etettek és mikor találkozok egy másik emberrel, - jelentőségteljesen felé fordítom bal kezem ujjait, jelezvén, hogy róla van szó. - az teljesen idegenül viselkedik a már majdnem megszokott hivatalos szarságokkal ellentétben. Tényleg nem bírom a túlzott hülyeséget és nem szeretem, ha valaki gyerekes csínytevésekkel próbálkozik, miközben felnőtt. Bocs, ha seggfej voltam. - mondom, majd hátradőlök kényelmesen az ülésemben és újfent kibámulok az ablakon. A javarészt érintetlen természet lenyűgöző, de itt vagyunk mi. Megérkeztünk megint, egy új világba, még ha már itt is vagyunk egy ideje. Vajon mi a garancia, hogy ezt nem pusztítjuk el, mint a Terrát?
*…Ha a nap már lenyugodott volna, az égiek városa akkor is fényárban úszna. Tudom, hogy milyen amikor sötétben még távolról is látni ahol élnek. Most azonban az erdőn kívül még világos van, de már kezd szürkülni az ég és a nap is lassan aludni tér. Hosszú utat tudunk magunkának Tywinnával együtt, hiszen én Elorakból indultam a kis faluba, míg Tywinna ki tudja merre kalandozott, mielőtt találkoztunk volna. A faluból a titokzatos helyhez mentünk, aztán ide. Bata is fáradt, nem kíméltem szegényt, a lehető leggyorsabban szerettem volna ide érni. A kapu már ismerős, rossz emlékeim vannak róla, melyet egy kevésbé rossz írt át, és most sem jó kedvemben jöttem el idáig. Megfordul a fejemben a gondolat, hogy vajon lesz-e olyan, hogy jó dolog miatt lépem át az égi város kapuját? Az őrök már messziről észrevesznek, hogy mit csinálnak azt nem látom, de nem is érdekel. Nyíltan közelítjük meg a hatalmas kaput és néhány lépéssel előtte állítom meg Batát, majd egymás után le is szállunk róla Tywinnával. Először hozzá is fordulok, mielőtt még bárki kijönne elénk. * -Tywinna! Tudom, most dühös vagy amiatt amit találtunk és ami talán megbetegítette a falu lakóit és tudom, hogy csak segíteni akarsz, de most hagyj engem beszélni. Neked óriási szíved van és tudom, hogy segíteni fogsz és tudsz is majd és hálás vagyok azért, hogy elkísértél. Még szükségem lesz, még szükségünk lesz rád, de most próbálj megnyugodni és nem lekiabálni az égiek fejéről a hajat, jó? *Vállára teszem a kezem és kedvesen, halkan beszélek hozzá, a végén még el is mosolyodom, mert tudom mennyire szenvedélyes, főleg ha igazságról, vagy az égiekről van szó. Mire befejezem és mire ő válaszol, addigra ki is jön két katona elénk. Tört perdai nyelven szólnak hozzánk, én meg örülök, hogy legalább olyanokat állítottak őrségbe aki beszéli a nyelvünket, még ha nem is túl jól.* -Ti mit keresni itt? Minek jönni ide? *A fogalmazás nem túl barátságos, de a hangsúlyban nincs hiba, betudom annak, hogy nem ismeri a megfelelő szavakat. Nem hajolok meg előtte, a kezemet sem teszem a szívem fölé, de udvarias vagyok, nyugodtan, lassan beszélek, a haragomat pedig félreteszem. * -Roda vagyok, Elorak Első Gyógyítója, ő pedig Tywinna a Shiennel asztalainak vezetője. Egy vezetővel szeretnék beszélni most azonnal, az ügy nem tűr halasztást. *Kihúzom magam és komolyan szólalok meg, határozottan, hogy eszébe se jusson elküldeni. Azt nem tudom, hogy kancellár van-e itt a városban, de nagyon remélem, hogy igen. Szándékosan nem mondtam nevet, nem kértem Callum Jenkinst, mert ha nincs itt, akkor sokat kell várni arra, hogy előkerítsék. Arról persze nem tudok, hogy már itt lakik a városban és nem a Dwa`woruu-n. *
Pörögnek az események, így Rodával kettesben. Utána akarunk járni, hogy milyen betegség fenyegeti a népünket. Mi és ki a felelős mindazért? Egy mocsári faluba tévedünk, ahol rögtön szörnyűséges állapotokat lehet látni, s én aggódok értük. A szívem szakad meg, de próbálom nem jelenetet okozni. Ennek ellenére jó tanácsot adok, ami nem úgy sül el, ahogy kellene. Rodának kell rendeznie a falusiakat, s nekem meg felvenni a hallgatás maszkját. Ő sokkal jobban beszél, s úgy tűnik sikerül lecsillapítani a perdai lakosokat. De nem maradunk ott, mert a barátnőm rögtön a helyszíre vezérel. Én mögötte ülök és kapaszkodok belé. Néha szétnézek, s a szagokat sem hagyom figyelmem kívül. Kell egy idő míg végül megérkezünk. Újabb szörnyülködés megy nálam, mert a táj látványosan megváltozott. Olyan az egész, mintha sebet kapott volna és még mindig vérzik. Egy darabig elkisérem, míg nem úgy érzem, hogy nem tudom elviselni ezt a szagot. Túl erős, nem természetes. Valami valami rossz van vele. Féltem Rodát! - Nem is bocsátanám meg, ha elkapnád ezt a kort. - nézek rá Rodára, aztán ő szintén figyelmeztet engem. Kissé magamban viaskadok, hogy távozzak vagy bírjam-e még, de inkább az előbbit választom. Attól tartok beteggé válok, ha itt maradok a közelben. - Én..én nem bírom ezt a ami itt terjeng. - vallom be, hiszen egymás között vagyunk. Mellette egy kicsit lehetek ilyen. Szóval jelzem neki, hogy visszamentem a Bogájához, nehogy az valami rosszat tegyen magával. Szépen óvatosan figyelve visszatérek Batához, s nem sokra rá meglep engem Roda. - Mi történt? Mit láttál? - érintem meg a vállait, s abban a reményben vagyok, hogy elárulja nekem. De barátnőm inkább kicsúszik a kezeim közül, s felszáll az állatra, s nyújtja nekem a kezét. Elfogadom, s felülök mögé. - Jól vagyok, csak a táj a táj nincs jól. Vérzik Roda...vérzik – szórul el a szívem. Jobb ha megyünk, mert csak sírni lenne kedvem. Oda bújok a társamhoz, s nem szólalok meg. Csupán nézek, s figyelek, elárulok némi rövidítést, ami Bogával is járható. Hosszú az út, s én nyugodton vagyok a helyemen befészkelve a saját gondolatvilágomba. Csak akkor mutatok életjelet, mikor megpillantom a célhelyet. Egyik részről érdekes, de de érzem, ahogy a környező élettér szenved. - Biztos tudnak, vagy akarnak segíteni? - szólok meg halkan, én nem érzem azt, hogy ez a hely túlságosan barátságos lenne. Miért van ez itt Perdán?Megállítja végül Roda Batát és elengedve őt, végül leszállok. Jó hosszú volt az út, így rögtön a lábaimat kezdem el mozgatni. U tána jön Roda beszéde. - Be megyünk? De hiszen nincs is rajtam a legszebb öltözetem. Miért nem mondtad, hogy ilyen fontos helyre jövünk? - nyelek egyet, de ha már itt vagyunk, hát legyen. Roda újfent arra kér, hogy hagyjam őt, így természetesen bólintok neki. Végül annyival megtoldom. - Viszont nekem számomra te vagy a fontos, s ha helyzet olyan lépni fogok – erről neki tudnia kell. Végül a hallgatást választom, csupán Roda mellett maradok. Mikor bemutat engem, akkor meglepődök, hiszen most olyan fontos perdainak tünök. De kik ezek az emberek? A kaput védik? Mindegy is. Sokkal inkább csinálok egy ruha csekkolást magamnak, hogy az a saját kezüleg készített minőségi nőies öltözet ne álljon rosszul rajtam. Enged is láttatni bizonyos dolgokat, meg nem is. Jól simul az alakom, ha már egy vagyonba és időbe került, míg elnyerte végleges formáját. Talán, talán elfogadható a mostani alkalomra.
Roda szavaira, az egyik kapuban álló elindul, egy viszonylag kényelmesnek mondható tempóban. A két perdai nő nem láthatják, hogy hová megy. A ámsik őrfelváltva pillant Rodára, Tywinára, a szemeit szinte követni lehet, ahogy figyelemmel kíséri a két nőt, nehogy valamivel próbálkozzanak. Rodára pillant, majd Tywinára, Roda, Tywina, - járnak a szemei - Roda, Tywina mellei. Az őrszolgálatot teljesítő férfi itt el is veszik.
***
Az őrszolgálatot ellátók egyik tisztje mellett haladok a városkapuk felé. Nagyon is komoly szerencséjük van, hogy engem sikerült elérniük, mint vezetőt. Bár, simán küldhettem volna valakit magam helyett, de Roda. Volt szerencsém egyszer találkozni és beszélgetni Elorak Első Gyógyítójával. Nem úgy ismertem meg a nőt, bármennyire is hiányosak még az informcióim, hogy tényleges ismeretségről lehessen szólni, hogy fölöslegesen mondana olyanokat, hogy nem tűr halasztást egy ügy. Úgy vélem, gondolom, Ő inkább elkerülné messziről a Várost, semmint mondvacsinált, ostobaságokkal traktálja bármelyik "vezetőt" is. - Mit mondott, ki a másik nő? - kérdezem az őrök egyik vezetőjét, aki elkísér a Városkapukhoz. - Tywina, valami ... kézműves lehet, de látná a melleit, az a nő ... - ajjaj, itt gondok vannak, úgy tűnik az őrség fegyelme egy kissé megrendült. - Hülye! - Nem éppen ezt a szót kerestem Kancellár úr, szóval az a nő. - szabadságra kellene küldeni némelyeket. - Maga a hülye, őrmester. Ki a frászt érdekelnek a perdai nő mellei?
***
A Gaia névre keresztelt príí, könnyed szökécseléssel és kíváncsi, játékos ugrabugrálással halad előttem, mintha egyfajta előfutára lenne az érkeztemnek. Az kedves jószág, még Elorak környékén csatlakozott hozzám és csak a magasságos, jó Ég tudja, hogy miért pont engem kedvelt meg. Az aprócska állat, mindezek ellenére, a szívemhez nőtt és egyike a Városban, engedéllyel tartott állatoknak. A sárkánymacska bizonyságát teszi annak, hogy remek memóriával van megáldva, ugyanis amikor meglátja a két perdai nőt, a levegőbe szimatol, majd Roda lábához siet és megszaglássza a perdai gyógyítót. Gaia érkezése után tűnök fel én is a kapunál, hogy fogadhassam a két vendéget. Bár elképzelésem sincs arról, hogy mégis mi lehet, az a halasztást nem tűrő ügy. Az őr, aki, eddig Tywina kebleitől volt elvarázsolódva, érkeztemre sietve magához próbál térni. Én magam, kedves mosollyal pillantok az érkezőkre és elsőre Rodára pillantok. A többi emberhez képest, kivételesen jól beszélem a perdait, így a két nő anyanyelvén szólalok meg. Tulajdonképpen érződik, hogy nem vagyok perdai, de mégis lenyűgöző teljesítmény tőlem, hogy különösebb hibák nélkül beszélem a nyelvüket. - Roda, Elorak Első Gyógyítója! Öröm téged újra látnom. - mondom, majd a másik nőre pillantok. Valószínűleg Ő lesz a kézműves, akiről az őrmester beszélt. - Ha jól értesültem, te Tywina vagy. Üdv néked is. - első és második ránézésre sem tűnnek harciasnak. Miután az üdvözlésüket a meghajlással kiegészítettem, kezemmel a Város felé mutatok. - Hosszú utat tehettetek meg, fáradjatok beljebb. Hozassak inni vagy valami ételt? - senki nem fog belehalni, ha étellel és itallal kínálom a perdai vendégeket, akik halaszthatatlan ügyben érkeztek. Vajon, Elorak küldöttei? Kíváncsian pillantok rájuk, miután már beljebb vagyunk a városban. - Azt mondták, hogy halaszthatatlan, sürgős ügyben érkeztetek.
*Én is szörnyülködöm a tájon, érzékelem, hogy megváltozott. A növényzet nem ugyanolyan mint régen, nem olyan harsány a színük, de egyelőre más változást nem látok. Tywinnán viszont látványos az elborzadás, próbálom is nyugtatni, hogy vigyázok magamra, de ő is vigyázzon magára. * -Tudom, de én sem ha te igen. *Ő azonban nem tud tovább maradni a helyen, és hagyom is, hogy kicsit távolabb menjen és lenyugodjon. Szükségem van rá, mert bár még nem tudom mi történt, és mit fogok tenni, egyedül kevés leszek.* -Én sem, de meg kell tudnunk mi történt. Menj csak, majd szólok, ha segítségre lesz szükségem. *Szerencsére hamar megtalálom a baj forrását, legalábbis úgy hiszem nem lehet más, mint az az égi dolog, amit a növényzet már kissé benőtt, de az látszik, hogy nem egészségesen. Ahogy aztán később Tywinna is mondja, hatalmas sebet ejtett a tájon. * -Az én lelkem is. *Ejtem nyugtatólag a vállára a kezem, de utána már cselekszem is. Korábbi terveimmel ellentétben nem Elorakba fogunk menni, hanem az égiek városába. El is mondom társamnak, majd rögvest indulunk is. Köszönettel veszem, hogy segít lerövidíteni az utat, mely még így is elég hosszú és fárasztó, de nem tűr halasztást, nem pihenhetünk, mert népem gyermekei ott a faluban nagy veszélyben vannak és ha ez a valami képes tovább terjedni, akkor nem csak ők, de Elorak is veszélyben lesz.
***
-Bízom benne, hogy tudnak is és akarnak is majd. Az ő érdekük is. *Osztozunk az Irlian taván, városaink a tó partján fekszenek, ők is kapnak a víz ajándékából. Tywinna döbbent kifakadásán aztán mégis el kell mosolyodjak, pedig nincs jó kedvem. * -Rajtam sem, nem ide készültem, de talán elnézik nekünk, hogy nem öltöztünk ünnepi díszbe. *Utazó ruhám van rajtam, ami erős és sok mindent kibír, nem tisztelgő látogatásra készültem, hanem segíteni, így a gyógyítói fehér köpenyemet sem viselem, de nekem nem okoz ez lelkiismereti problémát. * -El is várom tőled Tywinna. *Bólintok még a szavaira, de már a kiérkező őrre is figyelek, majd bemutatkozom és kérem őt, hogy azonnal küldjenek egy vezetőért. Megkönnyebbülésemre elég határozott voltam ahhoz, hogy ne akadékoskodjanak és az egyik már el is tűnik, remélve, hogy valóban egy vezetőért sétál el, felsóhajtok. A másikra halványan rámosolygok, már csak a várakozás és a beállt csend miatt is, Bata türelmetlenül toporog, megrázza a fejét és horkant míg csendre nem intem egy mozdulattal. Érzi ő is a lelki állapotomat, azért ideges, de néhány simogató mozdulat lenyugtatja. Az őrrel már másképp áll a helyzet, ő nem ideges, viszont nem is nyugodt. Láthatóan el van foglalva Tywinna kebleinek látványával, amin nem tudom, hogy felháborodjak, vagy nevessek. Amikor hosszas várakozás után végre megjelenik valaki a kapuban, azt kell mondjam nem rá számítottam. Egy aprócska, de annál élénkebb príí indul meg felém. Ezek a jószágok egyformák még az én perdai szemeimnek is, de neki úgy látszik ismerős vagyok. Hozzám törleszkedik, szimatol és láthatóan én kötöm le figyelme nagy részét. A magyarázat sem késik sokat, egy már általam ismert kancellár érkezik, aminek örülök, mert így nem kell az időt bemutatkozással töltenem….de a kötelező köröket már nem tudom elhagyni. Fejet hajtok a kancellár előtt, de nem túl mélyen és elmosolyodom. A mosoly azonban nem őszinte, mert bár örülök, hogy vele találkozom, a gond amivel most hozzá fordulok, nem túl szívderítő. * -Peter! Shaz`or adjon erőt! Én is örülök, hogy ismét találkozunk. *Annak örülök a legjobban, hogy pont most, de ezt nem hozom a tudomására sem szóval, sem tettel. Tywinnát már be sem kell mutassam, viszont ő nem ismeri még Petert, akinek minden bizonnyal van másik neve is, ahogyan az összes többi éginek, de nekem nem mondta el. Így vagyok kénytelen őt bemutatni, miután Tywinna üdvözölte őt, már ha érdemesnek tartotta rá….vagy megfogadta a kérésemet és betartja az udvariassági szabályokat. * -Tywinna, ő Peter, az égiek egyik kancellárja. Ott volt Shiennel ünnepén. *Ezek szerint a kis príí az, aki akkor megtalált minket. * -Ő pedig Gaia ha nem tévedek. *Bár nem perdai név, sikerült megjegyeznem, annyira különleges. A vendéglátásra viszont nem mondhatok nemet, bármennyire is sietnék, ezért hát elindulok Batát a száron vezetve, Tywinnát szemmel tartva. * -Köszönöm, de nem kérek semmit, bár hosszabb utat tettünk meg, mint gondolod. Elorakból egy kis faluba mentünk, utána pedig messzebb egy kis patakhoz. Onnan érkeztünk ide. *Lassan kezdek bele a történetbe, de nem szándékozom ennél részletesebben kifejteni utunkat. Amikor rákérdez jövetelünk céljára, örülök, hogy nem kerülgetjük egymást. Meg is torpanok, hogy ne kerüljünk beljebb a városba mint amennyire szükséges. * -Igen, így van. A faluban ahol jártunk, sokan megbetegedtek és bár a gyógyítójuk meggyógyította őket, a betegségük újra és újra felütötte a fejét. Ezért elmentünk oda ahol a legtöbbet dolgoznak és találtunk egy égi….valamit. Úgy hiszem egy égi hajó, vagy más nagy szerkezet. Valami szivárog belőle és megmérgezte a környéket, a patakot és vele együtt a falut is. Segítenetek kell. *Nem kérem, ez már túlmutat azon, hogy kérjek. Igyekszem a haragomat és ingerültségemet háttérbe szorítani és nyugodtan beszélni. *
Bele sem merek gondolni, hogy mi lenne akkor, ha az égiek nem tudnak segíteni a tájon. Az a seb amit láttam nagyon szörnyű. A szag és a betegség a faluban...mindkettő felkavaró. Tenni akarok, de tudom jól én a durvább módszerű nő vagyok, nem úgy mint Roda. Ő úgy használja a szavakat, mint én a vadásztőrt nyuzáskor. Precíz és gyors, a sok gyakorlat és tapasztalat. - Legyen igazad...- magamban most mondok el fohászt a két minőségnek, hogy váltsák valóra Roda álmait, vágyait és a többit, ami csak eszébe jut. Ő fontos személy, komoly és vegyék komolyan a szavait. Kissé aggodalmam fejezem ki a magam módján, hogy nem ilyen öltözetbe kellett volna látogatóba jönnünk, de most már mindegy. Gondoljanak rólunk azt amit akarnak. Roda szavai legalábbis megerősít engem, hogy lépjek túl a témán. Arra meg egészen felkapom a fejem mikor mondja az édes „növérem”, hogy el is várja tőlem, hogy megvédjem. Volt már dolgom harcolni Égi harcosokkal, s úgy vélem, hogy nem követném el azokat hibákat, mint régen. Van erősségem az illuzió képességemben, de mit sem ér, ha nem ismerem a gyenge pontjaikat. Most tehát figyelnem kell, éber mint egy vadászatra kész errator. - Én már harcoltam égi harcossal, egyszer… - több szót nem ejtek sokkal inkább hagyom Rodát beszélni. Én csupán a mozgásukat figyelem, meg a szemüket. Egy időbe telik nálam, míg rá nem jövök, hogy az itt maradt őr felfedezett valami szépet a testemen. Egészen pontosan a kebleimet bámulja, de én mehgayom neki. Önkényetelenül úgy mozdulok, hogy több szögből lássa, s ráadásul a csoda szerintem az, hogy melltartó hiánya nélkül szépen mozognak a lépéseimre. Megvan egyfajta ritmus. Az vet véget a mutatványnak, mikor meglátom a Príí-t közeledni. A mozgásán látom, hogy boldog kisállat, s teljesen jól érzi magát. A kérdés csak az, hogy került ide? Nem úgy ismerem ezen édes ragadozókat, mintha rászorulnának az Égiekre. Életem során, főleg vadász éveimben megismertem ezen állatok teljes életét. De ahogy a többi jelenet következik, az szintén meglep. Rodához odatörleszkedik és bizonyságát teszi arról, hogy ismeri és jó újra látni. Egy mosoly kerül az arcomra, de csupán ennyit. Nem szólalok meg, nem zavarnám meg egy Príí és Perdai újra találkozását. Cseppet sem vagyok irigy nővérkémre, csupán az egyik meglepetésből a másikba jutok. Mióta ismer ilyen aranyos vadállatokat? A kérdésemre a válasz megérkezik, egy férfi formájában. Kicsoda ő? Fontos személy lenne? A ruházatát nézem, s az a igazság én sokkal jobban csípem a katonák öltözetét, mint ennek a férfiét. Magyarán nem tudok semmit a beosztásáról. Jó rémlik Roda szavai, hogy vezetőt kért. Ő lenne az? Rögtön azt mérem fel, hogy milyen gyenge pontjai lehetnek. Vajon mit tennék, ha éppen Rodával akarna valamit tenni. Biztosan nekiugranék. Rögtön a mélyvízbe esek, mert a viselkedésekből leszűrve én vagyok csupán az, aki nem tudja, hogy mennyire fontos személy. A férfi nem ellenszenves egyelőre, az viszont hallásomnak köszönhetően elégedetlenséggel tölt el, hogy Tywinna helyett Tywinává minősülők. Ezek a fülükön ülnek? Nem érzik a nyomást a kiejtésben? A továbbiakban csak nézem az üdvözlés formát, ami Roda és Peter között történik, s ha már említve vagyok, akkor úgy vélem ideje megszólalnom. - Bocsásson meg Peter, de nem Tywina vagyok, hanem Tywinna – próbálom lágyan és érzékletesen kiejteni a saját nevem, s oldalvást természetesen ránézek Rodára, hogy nem voltam túlságosan durva? Nem rontottam el ezzel semmit? Ám ők könnyedén csevegnek és száll fejembe a sok információ, amik közül a kancellárt, vagyis a kancát jól értem. Erről beszélt Jasmine! Hát fészkelődök a helyemen, s a határozott nő helyett kissé merőben a pirulós énem jön elő. Ez nagyon hirtelen dolog!Ezt nem gondoltam volna. - Shi..Shiennel áldjon meg sok gyerekkel. - mondom el kivánságom. Megtudom időközben a Príí nevét, s érdekesnek találom. - Gaia – szemet szúrhat a könnyed kiejtésem, amivel az emberi szavakat kiejtem. Végül elindulunk befelé, s én követem őket. Elkezd minket kínálni Peter, de ahogy Roda, én sem vagyok éhes ebben a helyzetben. - Köszönöm az ajánlatát Peter, de elutasítanám. Nem az étel vagy ital miatt jöttünk ide, hanem mert...- s itt veszi kézbe teljesen Roda a szavakat, hogy ő mit látott. Vagyok annyira tisztelettudó, hogy nem szólok bele a csevegésbe. Pedig lenne mondani valóm. Talán a szavak végére vagy mi, de belőlem is kiugrik pár szó. - Ne akarjatok ti is megbetegedni. - ránézek Rodára, majd utána vissza a Kancellárra. Vajon rögtön fognak cselekedni, vagy várni kell a segítségükre? Egyáltalán van-e szándékuk? Legszívesebben különben bemosnék neki egyet, abból mindenki érteni szokta, hogy nagy a baj. Nem teszem, mert itt van Roda, ezért nem csinálok hülyeséget. Ráadásul megfogom a kezét, hogy maradjon erős. Nem számít, hogy miként fogja fel a férfi egymást közti apró kommunikációt.
A Rodával érkezett perdai nő, kijavít abban a tekintetben, hogy a nevét rosszul ejtettem ki. Elég önérzetes, de az különösebben nem zavarja, hogy az öltözködése hagy maga után némi kivetni valót. Ettől függetlenül, rámosolyodok, miközben válaszolok neki. - Bocsáss meg Tywinna, amikor a nyelveteket tanultam, megvallom őszintén a nevek kiejtésére, kevésbé összpontosítottam. - mondtam és egy apró meghajlással toldom meg, hogy éreztessem, hogy komolyan gondoltam a bocsánatkérését. - Igen, Ő Gaia. Elorak közelében csatlakozott hozzám, valamilyen érthetetlen okokból. Azóta hű követőm. - tudom le nagyon gyorsan a frmalitást és azt a kis történeet, hogy miképpen keveredett hozzm eme Príí. Roda szavaiból ugyanis kiderül, hogy nem bájcsevegni jöttek és komoly a probléma, amellyel érkeztek. Nem különösebben fecsérlem arra az időt, hogy tovább kínálgassam, ha nem kérnek semmit, hát nem. Roda elő is adja a történetet, amely miatt eljöttek a Városba. Nocsak, nocsak. Milyen érdekes információkkal szolgálnak. A gyógyítóik kikúrálták a betegeket, de azok újra megbetegedtek. Szóval van egy anyag, amely képes beépülni a perdaiak szerveztébe és feltehetően egyik járművünk, valamely folyékon közege lesz a ludas. Az értékes információ, amelyet később fel is tudunk használni, ha úgy adódik a perdaiaik ellen.
- Szóval a perdai gyógyítók, képtelenek meggyógyítani a társaikat, mert újra megbetegednek? Ez különös. Jelen pillanatban, semmit sem tehetek, ha valóban szükségetek van a segítségünkre, az némi időbe fog telni. Felszerelés és személyzet nélkül, a segítségnyújtás képtelenség. - a kapu melleti őrposztban álló őrre pillantok és a perdaiak számra talán érthetetlen szavakat mondok nekik. - Értesítse a Város orvosi részlegét, szükségünk lesz menetre készen, önkéntesekre. Hívjon ide egy Navigátort és valamelyik szolgálatban álló szanitéct, utóbbi hozzon magával Diagnoszta PDA-t. - visszafordulok a két nőhöz és perdaiul szólalok meg. - Több adatra lesz szükségem. Roda, hamarost megérkezik egyik gyógyítónk, szeretném, ha részletesen elmondanád neki, hogy milyen tüneteket produkálnak a betegek. Az elmondásodból arra tippelek, hogy ipari mérgezés. Valószínűleg, fogjuk tudni kezelni, de kellenek a pontos tünetek, hogy azonosíthassuk, hogy melyik anyag okozza. - s ezzel felvegyük az adataink közé, hogy mely anyagra érzékenyek a perdaiak. - Tywinna, amíg Roda a gyógyítónkkal fog beszélni, addig, kérlek, mond el, hogy pontosan, hol is van az település és patak, amely segítségre szorul. Ha nem tudjuk, hová menjünk, nem tudunk oda menni. - ez szerintem tökéletesen logikus. Ők hiába tudják, gyalog nem tudjuk kivinni a feslzerelést, ráadásul kiemelni sem tudjuk a lehetséges roncsot.
Nem telik el túl sok idő, mgérkezik egy fehér ruhát viselő nő, aki a szanitéc lesz, valamint egy katonai öltözéket viselő, vékony férfi, aki Navigátor. Utóbbi fogja a PDA-jával az elmondás alapján, megjelölni a célzónát. Valamint egyeztetni a műhold adataival, hogy van-e bármilyen ellenálló veszély az adott területen. Elmondom az orvosnak és a navigátornak, hogy mi a feladata, az egyiknek be kell azonosítania a mérgező anyagot. A tünetek alapján, erre jó esély van, a másiknak, pedig meghatározni a célkoordinátákat. Én, eközben a saját PDA-mon dolgozom. Műholdas képet kérek a Tywinnától származó adatok szerint a területről. Nem különösebben látom annak akadáylát, hogy a Siklómmal leszálhassunk a területre. A faluba viszont közvetlenül nem szállhatunk le, riadalmat okoznánk. Miután Roda és Tywinna megadta a kért infrációkat, a szanitéc elküldi a PDA-ra a diagnózist. A Siklók motorjainak a hűtőközege szivároghat. Kezelhető. Időnként előfordul gyártás közben, hogy valaki érintkezik ezzel a moslékkal. Infúziós kezeléssel, gyógyítható.
- Roda, Tywinna, várakoznotok kell egy kicsit, amíg összeállítjuk a segítségetekre siető csapatot és összekészítjük a felszerelést. Utaztatok már repülő eszközön? - teszem fel a kérdést, mert bizony-bizony a Kancellári siklóval fogunk menni. Azzal gyorsan oda tudunk érni.
*Tywinna olykor kész rejtély, sosem tudom biztosan mi az amit rosszall és mi az ami tetszik neki. Így vagyok ezzel most is, mert bár kifogásolja, hogy nem tudott szép ruhát felvenni az égiek látogatásához, amikor ő is felfedezi, hogy a kapuban maradt őr megbámulja, felszínre kerül belőle a nő. Elfordulok, hogy halvány mosolyomat elrejtsem előle. Lám-lám, az imént még kényeskedett, aztán harcos amazonná lett, mikor a védelmemről beszélt, most meg csábító. Csak egyszer látnék át rajta, csak egyszer! Úgy tűnik azonban, hogy a meglepetések sora még nem ér véget, mert először egy kis príí kerül elő, majd egy ismerős arc, akivel még a Shiennel ünnepen találkoztam. Véletlen találkozás volt, de annál hasznosabb, mert legalább megismertem egy másik kancellárt is. Örülök neki, mert így nem kell az ismerkedés hosszú procedúráján végigmennünk. Csupán Tywinnának kell bemutatnom, ám a vadászból lett fogadós, most sem egyszerű eset. Ismét csak elmosolyodom az orrom alatt és bocsánatkérő pillantást vetek Peterre, majd megérezve Tywinna pillantását magamon, felé fordulok. Ő már csak ilyen és nem akarom elvenni a kedvét, olyan lelkesen jött velem, hogy segítsen, ezért csak bólintok neki, hogy minden jó, nem rontott el semmit. Azonban már vissza is fordulok Peterhez, aki felülkerekedik ezen az apró kis szösszeneten és meghajolva kér elnézést. Minden tiszteletem most az övé és ezzel bizonyára Tywinna önérzetét is a helyére billenti. A kis príí végül visszatér Peterhez, de bármilyen kíváncsi is vagyok arra, hogyan él az égiek városában, ez most sokadrangú. Előadom az okot amiért itt vagyunk, miután mindketten visszautasítottuk a vendéglátást, Tywinna picit keményebben, én kedvesebben és előremutatva, hogy az indokunk jogos és nem udvariatlanság szülte. * -Úgy gondolom, hogy a meggyógyulásuk után ismét kapcsolatba kerültek azzal, ami mérgezi őket. Ezért betegednek meg ismét. *Pontosítok, nehogy azt higgye, hogy a gyógyítóink nem bírnak el valamivel. A baj viszont sokkal nagyobb, mint gondoltuk és az a valami, magától nem fog eltűnni. * -Ha a vizet mérgezi, nem sok időnk van. Nem csak a falusiak betegednek majd meg, hanem az állatok is. *jelzem, hogy bármennyire is segítőkész, jobban kell igyekeznie, ha már otthagyták azt a….froseket és nem gondoltak arra, hogy később bajt okzhat. Persze az is lehet, hogy szándékos volt, ennek megállapítása azonban későbbre marad, de nem feledem. Elsődleges cél, hogy az okot megszüntessük. Peter úgy tűnik hozzá is lát, épp csak nem értem a szavait, melyeket ugyan nem nekem szán, de azért szeretném tudni. A korában mellém szorosan bújó Tywinnához hajolok és suttogva kérdezem anélkül, hogy ajakaimat megmozdítanám.* -Most mit mondott? *Bár nem kételkedem Peter segítő szándékaiban, azért jobb tudni miről beszél és Tywinna kiválóan beszéli a nyelvüket, tekintve, hogy miylen sokan járnak be az égiek közül a Shiennel asztalaiba. Azután, hogy megtudtam mindezt, Peter már ismét hozzám beszél, de kénytelen vagyok rázni a fejem és pontosítani amikor kis szünetet tart. * -A betegséget tudjuk kezelni, abban segítsetek, hogy eltüntetitek azt, ami okozza, hogy ne újuljon ki újra. A gyógyítótoknak mindent elmondom, készséggel állok a rendelkezésetekre. *Ezek után Tywinna is feladatot kap, nem mintha én ne tudnám elmondani hol találtuk meg azt a froseket, bár mindkettőnknek nehéz lesz, mert kiderült már régen, hogy az égiek egészen másképp mérnek mindent, mint mi. Mi pedig nem értjük azt, amit ők a szerkezeteiken látnak. Remélem azért Tywinnának sikerül elmondania, én mindenesetre igyekszem a magam dolgával hamar végezni, hogyha a lánynak segítségre lenne szüksége, rá tudjak figyelni. * -Üdvözöllek Gyógyító, a nevem Roda és Elorak Első gyógyítója vagyok. Elmondom mit tapasztaltam és hiszem, hogy tudtok segíteni, de a gyógyításban nem szükséges. A földet és a vizet kell meggyógyítanotok. Népem gyermekein súlyos sebek keletkeztek, hólyagok, fájdalmas és nedvedző. Legyengültek, nehezen lélegeztek, kiszáradtak. Gyanítom az állatokra is veszélyt jelent, de nem találtunk beteg állatot utunk során, az is lehet, hogy elbújtak, hogy ne legyenek ragadozók prédái. Fel kell kutatnunk őket. *Elmondtam amit tudtam, nyugodtan, tisztán és érthetően de természetesen perdai nyelven. Addigra talán Tywinna is végzett, ha csak nem került összetűzésbe azzal akit Peter küldött neki, mert nem értették meg egymást. Nálunk más mértékegységek vannak és nem feltétlenül azzal azonosítjuk be a területeket, hanem a fákkal, különleges formájú sziklákkal, mindennel ami utunkba kerül. Peter kérdésére azonban nem is válaszolok, mindegy, hogy ültem már repülő eszközön, most nem fogok.* -Mi a bogámmal megyünk. *Biccentek is a fejemmel, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsak határozott szavaimnak. Tywinna persze mondhat mást, ha kíváncsi az égiek eszközeire, nem fogom megakadályozni abban, hogy felszálljon.*
* Lám, mikor elmondom, hogy a nevem kiejtése nem éppen megfelelő, akkor a férfi bocsánatkérésképpen egy jó hosszú magyarázattal szolgál. Ráadásul ez a férfi nem akárki, hanem egy Jasmine által mesélt Kancellár. Érdekes, egyben némileg kielégítő a dolog. Megtorpanásra bírok egy ilyen személyt? Noh nem mintha kimondottan kötöszködni akartam volna vele, de azért ha már használja a nyelvünket, akkor legalább ne hibázzon. Tywina esetén azt tettem volna, hogy levegőnek nézem, semmi több, hiszen nem nekem szól. Hogy ne legyen az esetből nagy rosszallás, így szólalok meg. - Semmi gond. - csak ennyi a férfinek, mert hiszen a figyelmemet leginkább a kis Pamacs gombolyag köti le. Le is hajolok, s hogy megmutassam mennyire értek e kisállatok nyelvény, így hát újabb meglepetést okozhatok a hangok kiejtésével. - CsercseCseerCseCrr – ezzel nyújtom Gaia felé a kezem ismerkedés gyanánt. Mindig is szerettem a Prííket. Noha nem mindig tudok velük szót érteni velük, de most remélhetőleg el tudtam nyerni az állat szimpátiáját. S ha igen, akkor megsimogatom a buksiját végig egészen a hátán. Lágyan, hiszen tudom, hogy mennyire érzékenyek rá. Tán ha Peter felfigyel a kettősünkre, akkor még tanulhat tőlem. Meg ha a férfit érdekli a Príí-k világa, akkor mesélhetek róluk. Sokat jártam a vadont, s sok ilyen kis szeszélyes szeretetbombával találkoztam már. Mondhatni vonzodnak hozzám. Mikor hallom, hogy a férfi nem tudja az okát miért szegődőtt hozzá, akkor kénytelen vagyok megszólalni. - Akármilyen ügyesek, védelmezőre van szükségük. Az anyja valószínűleg meghalt, s benned láttam meg a bolyongása közben a védelmezőt. Hidd el nem fog veled sosem rosszul bánni, de ha valami nem tetszik neki, akkor jelezni fogja. - jönnek ki belőlem végül a jó tanács Evans számára. Nem tudom miként fogadja a jó tanácsot, felőlem azt kezd vele amit csak szeretne. Végül egy kis Príí simogatás után, s némi szép ívű mosolygás után Gaiát magára hagyom, érzem fiatalsága miatt úgy se köthetem le túlságosan a figyelmét. Ezután Rodának közöl valamit, azután felém fordul. Meglepődök egy picit, hogy nekem megmutatni a helyet. Össze is szükülnek a szemeim, miközben mindvégig az irányokon gondolkozok. Ebben a nagy tevékenységemben egy személy szakít meg, aki egy kütyüt nyújt felém, bizonyos képpel. Csak nézem, hogy mi az? Sosem láttam ilyet és kissé tartok tőle. Ami azt illeti hátrébb lépek, mintha valami rossz lenne. Csak azután lépek vissza, közelebb, mikor látom nem lett a másiknak baja. Szóval nem ártalmas. De mik azok a színek a kijelzőn? - Ezek meg mik? És az a karika micsoda? - kérdezem ámulva a Navigátort, s ha ténylegesen elmesél mindent, amit tudnom kell, akkor pár pillanat múlva rábökök pontosan a helyre. - Csúnya táj, vérző természet – utóbbit hangosan ejtem ki, abban a reményben, hogy értésükre adjam, hogy Perda számára a dolog nagyon káros. Mikor távozik a Navigátor, akkor én Roda mellé lépek, s belekarolok a karjába. Így hallgatom meg Evans szavait, s kérdésére annyit tudok mondani. - Még nem! De nem is szeretném megtudni. A Boga biztos – erősítem meg Roda szavait. Nem akarok kisérletezni, ráadásul nem akarok rosszul lenni. - A férfinek megadtam a helyet, s pusztításból látni fogjátok a kárt, amit a természet nehezen fog kiheverni. Remélhetőleg ki fogják. - ezzel egyetmben megint csak az édes felem mutatom Roda és égiek számára, mert megölelem Rodát. - Remélhetőleg Bogád kipihente magát, ne hajszold túl. - bár csupán aggódok, de nem hinném, hogy Roda ennyire felelőtlen lenne. Én régen nem ültem Bogán, s a sajátom nem él már. Azóta nem szereztem magamnak másikat. Végezetül csak biccentek Evans szavaira. - Akkor türelmesen várunk az elkészülésetekre – ezzel elengedem Rodát, hogy szememmel nézzem, hogy hol van Gaia.
Roda visszautasítja az orvosi segítségnyújtást és ragaszkodik hozzá, hogy csak azt a roncsot vigyük el, ami okozzaz egész gondot. Rendben, legyen, ahogyan szeretné, ha nem kell, nem kérnek orvosi segtséget, hát nem kapnak. Nem fogok erőszakoskodni, mi márpedig akkor is menni akarunk és segíteni szegény falusiaknak. Oldják meg maguk. Így szavai hallatán, lassan bólintok. - Ahogy kívánod Roda, ebben az esetben orvosi segítséget nem nyújtunk, ha magatok is megtudjátok oldani. - ennyivel is keveebb felszerelést és embert kell mozgatni, utaztatni. nekem tuljdonképpen így is megfelel.
A Roda társaként érkezett, kézműves nővel nem nagyon tudok mit kezdeni. Amikor elkezd cserregni Gaianak, úgy vonom fel a szemöldököm, mintha életemben, most látnék először ostobát. Felőlem aztán megpróbálhat eldiskurálni a Prii-vel, ettől aztán nem fogom hanyattvágni magamat. Különösen, hogy Gaia is olybá tűnik, hogy a cserregés nem különösebben foglalkoztatja. Megszagolgaja egy pillanatig a Tywinnát, aztán visszaszalad a lábamhoz. Nem különösebben tanítottam ilyesmire, szóval a saját szabad akaratából cselekszik úgy, ahogyan. - Biztosan úgy van, ahogy mondod. - hagyom rá Tywinnára a kiselőadását arról, hogy Gaiai az ő elképzelése szerint, miért követ és szemlátomást szeret. Ráhagyom. Már a cserregése alapján elkönyveltem, hogy sültbolond. Lehet Roda páciense, akit csak azért hozott magával, mert felügyelet alatt kell tartani? A Perdaiaik körében is biztosan van demecia. Szánakozva pillantok rá egy röpke pillanatig, majd megcsóválom a fejemet és Roda felé fordulok. - Ha nem kívántok jönni a siklón, akkor nyugodtan előremehettek. A kellő személyzet és jármű előkészítése eltart egy darabig. Tywinna elmondta, hogy hol is van a baj forrása. - tekintve, hogy a navigátor elmagyarázta neki, hogyan működik a térkép, már amennyire eltudta magyarázni egy perdainak. - Oda fognak találni az embereim és elhordják a roncsot.
A beteg állatok különösebben nem érdekelnek, feltehetően nem javallott megenni őket, így különösebben nem motivál, hogy különféle növényevőket hajkurásszak vagy kergettessek az embereimmel. Ha a perdaiak egyenként ki akarják őket vállogatni és meggyógyítani, hát tegyenek úgy. Ki vagyok én, hogy megmondjam nekik, hogy mit csináljanak; ismeretlen mennyiségű, feltehetően ehetetlen állattal?
A helyszínen tartózkodó szanitéchez fordulok. - Nem kértek orvosi segítséget, szóval az egészségügyi csapat, nyugodtan folytathatja a napi rutinját. A műszakiakkal, ettől függetlenül menjen egy elsősegélyhez értő. Nem akarok sérülteket és bajt, miközben elhordjuk azt a roncsot. - majd a navigátorhoz fordulok és neki adok további utasításokat. - Készítsenek elő, a műszaki mentőalakulat számára egy siklót. Az célkoordinátákat ismerjük. - miután közöltem az intéznivalókat a kellő emberekkel, Roda és Tywinna felé fordulok. - Biztos, hogy nem kértek enni vagy inni semmit? - teszem fel a kérdést és ha újfent nemet mondanak, akkor bólintok egyet, majd közlöm. - Örülök, hogy találkoztunk! Annak sajnos nem, hogy efféle okból kifolyólag, de öröm volt viszontlátni téged Roda. Tywinna, örülök, hogy megismerhettem. Várnak a további teendőim. Minden jót! - köszönök el és megyek tovább a dolgomra, elvégre elég melóm és intéznivalóm van így is.
*Nem tudom meg, hogy Peter mit intéz a sajátjaival, Tywinnát valami más foglalja le, ahogyan korábban a kis príí. Egy kicsit bosszant is a dolog, hogy nem figyelt rám, de már megszokhattuk tőle, hogy olykor elkalandozik a számára fontosnak ítélt dolgok felé. Abban nem kételkedem, hogy mindent meg fog tenni népünk érdekében, és segít majd amikor a legnagyobb szükség lesz rá. Csak bízom abban, hogy Peter kancellár nem ellenünk szervezkedett, míg a saját nyelvén beszélt. Az általa felkínált gyógyító segítséget nem utasítom vissza, csak közlöm, hogy felesleges. A nagyobb baj az, hogy az a valami ott van és folyamatosan mérgezi a környezetét, s ha már a vizet is elérte, sok más helyre eljuthat. Ezért aggódom a legjobban, másrészt az állatok miatt amit az égiek gyógyítójával közlök is. Mindenkire gondolnunk kell, az állatok ugyanúgy a Perda részei, mint mi és most már az égiek is, de sikerült ismét a saját csapdájukba esniük, mert elkezdték a pusztítást. Azonban nem vagyok elégedett azzal amit Peter kancellár mond, miután közöltem vele és Tywinna is megerősített benne, hogy nem szállunk fel égi járműre.* -Megbocsáss, de az nem elég ha elhordják a roncsot. A méreg már a vízben van, azt kell megoldanotok. Számunkra a víz létszükséglet és ha onnan egy kis patakon keresztül eljut idáig, nektek is bajotok lesz. A Perdát nem csak tavak és folyók alkotják, hanem számos föld alatti barlangfolyó, medence és patak melyek teljes egészében behálózzák a Perdát. Vegyétek ki a mérget a vízből. *Tywinna felé fordulok, hogy ő is erősítsen meg, hiszen nem kis szavakkal illette a pusztítást. Nagy munka lesz már csak a beteg állatokat is befogni és meggyógyítani, de van más is amit még az indulás előtt szeretnék tisztázni.* -Bírni fogja Tywinna ne aggódj. Csak meg kell itatni. Előbb azonban szeretnék még valamit megbeszélni az égi kancellárral. *Tywinna vállára teszem a kezem míg beszélek hozzá, majd elindulok a tovább intézkedő kancellár felé. Megvárom amíg a saját nyelvén utasításokat osztogat és már meg sem kérem Tywinnát, hogy fordítson nekem. Máris belefognék amikor úgy vélem befejezte, de ismét hozzánk szól.* -Nem, nem kérünk, de a bogámat meg kellene itatni, megköszönném ha gondoskodnátok róla. *Biccentek felé már előre megköszönve s ezzel elejét véve annak, hogy ellenkezzen.* -Én is örülök, bár jobb lett volna ha kellemesebb körülmények között találkozunk újra. Minden bizonnyal sok még a dolgod, de szánnál rám még egy kis időt? *S meg sem várva a válaszát, folytatom.* -Az a valami ami beleívódott a vízbe és a talajba és megbetegítette népem gyermekeit és az állatokat, fertőző? Olyasmi mint a betegség amit idehoztatok az érkezésetekkor? A beteg állatoknak beteg utódai fognak születni? Mennyire terjed ez el? Tudnom kell, hogy aszerint intézkedjek. Szeretném ha ott lennél és felügyelnéd a munkálatokat, ahogy egy vezetőtől elvárt. *Azt nem tudom, hogy ő mennyire ért ehhez, az égieknél mindenkinek meg van a maga dolga s máshoz nem ért. Talán mégis Callum Jenkinsszel kellett volna beszélnem, ő gyógyító. Peter kancellár vajon mivel foglalkozik? *
Elkezdek foglalkozni a kisállattal, úgy nem jelenti azt, hogy ne figyelnék Rodára és a Kancellárra. Ami igazából nem tetszést vált ki belőlem, hogy a férfi elég könnyedén letud. Mintha valami baj lenne velem, s tartani kell tőlem. Magamban dohogok egy kicsit, de nem áll szándékomban a kiosztani az illetőt. Roda itt van, így tudom magam türtőztetni. Peter elég hamar letud minket, ami rögtön ellenérzéseket kezd bennem táplálni. Szerintem Rodának elég jó beszélőkéje van, s nem mondott semmit sem rosszul. Mikor Roda felém fordul megerősítésért, akkor rögtön akcióba lépek, mielőtt még a szanitéchez intézné a szavait. - Nem elég a roncsot elvinni, hanem kezdjetek valamit a méreggel, ami már a vízben van! A pusztítás mértéke felbecsülhetetlen, ha nem lesz odafigyelve. Fogalmatok nincs arról, hogy milyen gazdag a Perdai vízhálozat. Nem csak a mieink fognak szenvedni tőle, hanem ti is. Nagyon csúnya dolgok fognak történni! Beteg állatok fognak vadászni a tieidre, mert a fájdalomtól nem tudnak szabadulni. Mérgező tetemek lesznek Perda szerte, ami még több állatot fog megmérgezni. Nem lesz élelmetek, úgy ahogy nekünk sem. - itt tartok végre egy rövidebb szünetet, hogy utána folytassam Roda szavainak megerősítését. - Ami pedig őket illeti, jöjjenek ők is! Több ember, gyorsabb ellátás. Néped közül már sokan megfordultak már nálam, s tudom jól, hogy sok érdekességet tudtok, amit mi nem. Megköszönünk minden segítséget, esetleg beavatást abba, amit ti tudtok. Tanulhatnánk egymástól! - érzem magamon, hogy szúrossá vált a tekintetem. Nem tudom elhinni, hogy ilyen quorsák kancái? Ilyen felelőtlen, tanulatlan és nemtörödőm típusuak. Ráadásul úgy vélem nem jól értelmezte Roda szavait. Azt már nem tudom eldönteni, hogy szándékosan vagy sem? Arra már nem igazán tudok reagálni, mikor újra étellel és itallal kinálgat bennünket. Hogy tudnék ebben a helyzetben olyanra gondolni? Én mivel kibeszéltem magam pár perc erejére, így csak ingatom a fejem, hogy nem kérek enni sem inni. Roda szavaira különben bólintottam, hiszen Batát és bíróképességét jobban ismeri mint én. Ráadásul ő az állat gazdája. Mikor Roda újra Peterhez szól, akkor nem bírok szótlan maradni. - Úgy vélem az a vérző seb, ami ott tátong a ti felelősségetek. A ti dolgotok elvinni onnan, s a mérget kivenni a vízből. Ha tudunk segíteni még valamiben, én állok rendelkezésre. - hiszen úgy ismerem Perdát, mint a saját tenyerem. Legalábbis a felszínét biztosan, de nem vagyok tisztában a föld alatti barlangfolyókkal. Lehet pár bejáratot ismerek, de hogy honnan hová áramol pontosan arról fogalmam sincs. Ezzel egyetemben ránézek Rodára, majd annyit jelzek neki, hogy Batánál leszek, vagyis felügyelni az állat itatását. Elsétálok az állathoz, de nem nyúlok hozzá. Le kell higgadnom kissé, de-de születnek a fejemben más gondolatok is. Jasmine-ra gondolok, Alec-re és Raven-re, meg a többi Quorsára. Vajon ők segítenének? Tudnának segíteni?
Oké, nyugodtan boritékolhatjuk, hogy a perdai nők, legalább olan hisztériát tudnak rendzni, mint az emberek. Ügyesen forgatott szavak, amelyek érzelmileg magához tudják ragadni a hallgatóságot, de engem pont nem érdekelnek az érzelmileg túlfűtött kifejezéseik. magam is képes vagyok felfogni, hogy mennyi problémát tud okozni egy környezetet károsító anyag, szükségtelen a természet vérző sebe, meg az ehhez hasonló szentimentalista megközelítés. De a műszaki alakulat, attól nem fog gyorsabban dolgozni és nem fogja előbb összeszedni a roncsot, hogy magam is ott vagyok a helyszínen. - Nem fertőző. Ha a járműből szivárgó anyag vagy a jármű, bármilyen alkatrésze okozza a szóbanforgó mérgezést, akkor annak eltávolítsával, megszüntethető a baj forrása. A roncs elszállításával, megszűnik a víz szennyezése. - ehhez még Jenkinsnek sem kell lennem, hogy tisztában legyek, ilyen alapvető dolgokkal. Közönséges kémia.
- Természetesen, megitatjuk a hátasjószágot. Remélhetőleg nem értelmi sérültek, hogy képtelen legyenek felfogni az ok - okozati viszonyt. Ha eltűnik a roncs, akkor megszűnik a mérgezés. - A vízből nem lehet, csak úgy kivenni egyik napról a másikra, semmit. Ez nem így működik! A szennyezés megszüntetésével, a víz fokozatosan kitisztul. Felgyorsíthatjuk a folyamatot, tisztító szerek használatával vagy olyan gépekkel, amely ihatóvá teszik a vizet. Ezt azonban perdai nem fogja tudni működtetni, mert nem ért hozzá. Mondom, hogy értsétek, a roncs elszállítsával a víz, amelyből isztok, egy darabig, még szennyezett lesz. Vannak tisztítószereink és gépünk is, amellyen megtudjuk tisztítani a vizet. A kérdés az, hogy a falu akarja-e, hogy segítsünk? Valamelyikőtök, ennek a falunak a vezetője? - semmit nem viszünk a faluba, egyetlen állatot sem lövünk le, hajtunk föl vagy keresünk, amíg a kérdéses, szóban forgó falu valamely vezetője ezt kifejezetten nem kéri. Tudtommal Roda Elorak első gyógyítója, nem a szóban forgó, meg sem nevezett falu vezetője. Amiképpen Tywinna nem úgy mutatta be magát, mint eme falu vezetője, prominens személyisége. - Amíg a falu vezetője, ezt személyesen nem kéri, sem tisztítószert, sem gépet nem juttatok a szóban forgó faluba. Roda, te elutasítottad, hogy szükségetek lenne a gyógyítóinkra, tiszteletben tartjuk a kérésed. Amint mondtam, a roncsot eltávolítjuk, minden másról, a szóban forgó vezetővel kívánok tárgyalni. - egy kilónyi felszerelést sem küldök oda, amíg nem beszéltem a vezetővel és az arról szóló feltételekről, amelyekhez Rodának és Tíwinnának semmi köze.
- Magam sem, ebben az öltözetben kívánok menni. - mondom és remélme, hogy ebből felfogták, hogy csatlakozom én is a művelethez. Viszont javallom nekik, hogy semilyen turpisság ne legyen ebben, különben ezer és ezernyi szennyező szemetet dobatok le Perda szerte. Eésúnek pedig Elorakot szóratom tele a Domínium mocskával, abból pedig rengeteg van!
*Tywinna ugyan mellém áll abban, hogy mindaz a károsító anyag, ami a vízbe került az egész Perdára és így az égiekre is hatással lesz, vagy már van is, de Peter kancellár nem nagyon érti, hova akarok kilyukadni mindezzel. Pedig Tywinnának igaza van azzal, hogy a már beteg állatok húsa mérgező hatással lesz a népemre. A baj forrása talán megszüntethető azzal, hogy elhordják a roncsokat, de a vízben már benne van a mérgező anyag, azt onnan is ki kell venni. Nem tudom hogyan oldják meg, de tegyék.* -És azzal mi lesz, ami már benne van a vízben? *Érdeklődöm tovább, mert noha a roncshoz és a benne lévő anyaghoz nem értek, azt tudom, hogy a víz már nagy részét magával vitte, főleg ha nem lehet csak úgy kivenni belőle. Közben ígéretet kapok arra is, hogy a bogámat megitatják és Tywinna láthatóan kész arra, hogy ezt ellenőrizze is, de nem tudja megtagadni önmagát és ismét mellettem szól, az én gondolataimat tükrözik a szavai. Peter kancellár is megerősít abban, hogy a szennyeződés nem tűnik el a vízből, hanem ott marad és majd egyszer csak kitisztul. Na de mitől tisztulna ki? S míg nem történik ez meg, miből igyanak a falu lakói? Dühös vagyok, de nem mutatom ki és eszembe jut Aleth bíra intelme is, ezért veszek egy nagy levegőt, hogy ne fakadjak ki. * -Nem érted. Ami a vízben van, hamarosan eléri a tavat és akkor nem csak a falu lakói nem tudnak inni és létezni a vízben, hanem a te városod sem és Elorak sem. Tisztítsátok meg a vizeinket. Ezt nem a falu vezetőjének kell engedélyeznie, én kérem. A falvakban nincsenek Első Gyógyítók, azért hívtak engem, nem mert nincs elég gyógyítójuk. Az én tudásom és tapasztalatom segítetett. Gyerekkorom óta gyakorlom a képességemet és Dann Tierran volt a mentorom, kiérdemeltem a tisztségemet. Most nem egy faluról van szó, hanem mindenkiről aki az Irlian tó környékén él. Ti is itt éltek. *Mutatok kezemmel a tó partja felé, amit sok kis ér, patak táplál, nem kevés onnan, ahol a fertőzés felütötte a fejét. Hát nem érti, hogy ők is veszélyben vannak? * -Nem kértem a gyógyítóitok segítségét, mert azzal magam is boldogulok, de a szennyeződéshez nem értek, nem ismerem, nem tudom hogyan lehetne eltüntetni a vízből. Nekünk nem csak az iváshoz kell a víz, nem csak a földeket öntözni, mi abban is élünk. Ne akard, hogy azt higgyem, elkezdtétek a kipusztításunkat. *Súlyos vád, tudom. De jelenleg nincs más a kezemben ahhoz, hogy rávegyem, megtegye azt amit kértem tőle. Nem ért ő semmit sem. A falu vezetőjét akarja, de hiába van a falunak vezetője, ha baj van, mi mind együtt döntünk. A falu vezetője pedig az én tanácsomat fogja kérni ebben az esetben, megspórolhatnánk egy kört, ha rám hallgatna. Ezzel le is zárom a témát és Tywinna, illetve a bogám után megyek, ők meg készüljenek addig az útra. Azt hittem könnyebb dolgom lesz, azt hittem őket is megrendíti majd, hogy a vizeket mérgezik és mindent megtesznek majd azért, hogy megoldják a problémát, hogy helyreállítsák a hibájukat. Kiváltképp azok után amit Shiennel ünnepén tettek. Úgy tűnik még sem ez a helyzet, vagy csak a rossz kancellárral beszéltem. Megkeresem Tywinnát és Batát és amint felfrissültünk mi is, útnak indulunk. * -Ivott már? Szerintem az itteni víz még nem mérgező. Igyunk mi is és töltsük fel a vizes tömlőinket. Nem valami együttműködő, igaz? Korábban szimpatikusabbnak tűnt. *Sóhajtok fel lemondóan, emlékezve a Shiennel ünnepén történt találkozásunkra és beszélgetésünkre. * -Bírni fogod az utat vissza? Velem tartasz Tywinna? *Kérdezem a nőt, mert úgy láttam, hogy nem érzi jól magát az égiek között és mindaz amit láttunk, csak rosszabbá tette a helyzetet. Nem haragszom meg, ha inkább visszatérne Elorakba. Legfeljebb hamarabb eljut az üzenet Aleth bírához és a falubelieknek is a segítség, az élelem és a még tiszta víz. *
Mit tudnék kezdeni ebben a fura helyzetben? Mármint a férfi arról próbál minket meggyőzni, hogy a roncs eltávolításával megszűnik a baj. Jól hangzik, azonban a fejemben felüti a fejét azon gondolat, hogy közbe mi fog történni? Hogyan élnek az emberek? Mert mi Perdaiak napról napra, én legalábbis mindig a mostani napot próbálom megélni. Vajon az emberek nagy távlatokban élnek, s nem foglalkoznak a mai nappal? Ha ez igaz, akkor nagyon furák és egyébíránt érhetetlenek. Arra teljesen felfigyelnék, hogy miért nem lehet kivenni az a büdős dolgot a vízből, ha idő közben nem kerülnék a Bogához. Eldöntöttem magamban, hogy meg fogom keresni Jasmine-t, Alec-et és Raven-t, hogy felvilágosítsanak engem. Remélem fognak tudni valami értemeset és megnyugtatót, hiszen most egyre inkább háborog a lelkem, ott belül. A jószág figyelése részben eltereli a figyelmem, ám Roda megjelenésével újra fellobban bennem a láng. - Végignéztem, s nem fertőzőtt egyelőre, de vajon mennyi idő kell hozzá? Még sosem figyeltem meg Perdai vizek mozgását, de...de mivel egész Perdát érinti, lehet hogy utána akarok majd járni. Shiennel asztalai megy a két segédem kezében is. - elmosolygom a végét, hiszen ők szintén a szívemhez nőttek, jó kapcsolatot ápolok velük. - Töltsük fel, aztán felölem indulhatunk. Én örülnék annak, ha nem kell néznem ennek a férfinek az arcát. A szeme sem áll jól. - vetem oda Rodának, de persze úgy mindezt, hogy csupán ő hallja. Az meg különösen meglep, mikor rákérdez az én helyzetemre. Jólesik a figyelmessége, viszont én sem akarom megmásítani a szavaim. - Jelenleg Te vagy a fő célom, hogy épségben visszatérj, s nem hagynálak ezzel az alakkal egy helyen. Belőled egy van Roda, s népünk egyik elismert tagja. Bírni fogom, ezen felől ne aggódj kérlek. Azonban út közben bemehetnénk egy kisebb faluba, hogy onnan elküldjük az üzenetet egész népünknek, hogy figyeljenek oda. Ráadásul a vezetőket összehozni egy helyre. - vázolom fel neki a helyzetet, sőt még jobb jut eszembe. - Perdai futároknak lesz dolga most rendesen. De minél több helyre eljut a hír, annál inkább nyugodtabb leszek. - magyarázom az édes egyetlen barátnőmnek. Ezzel egyetemben nem tudom miért de magamhoz ölelem egy időre, mint a mai nap folyamán olyan sokszor. - Együtt erősek vagyunk, míg egyenként gyengék. - meleg ölelés után nem marad más hátra, mint elengedni őt, s ha minden rendben, akkor felszállni a bogára és visszafelé indulni. Mivel sejtem, hogy Roda gyors tempót fog diktálni, így erősen átkarolom őt hátulról. Nem akarok lepotyogni.
Egyre inkbb úgy érzem, hogy a perdaiakkal beszélni, ahhoz hasonló, mintha egy követ szeretnék megkérni arra, hog menjen arrébb az útból, mert nem akarok tengelytörést. Cél és hasztalan. Megcsóválom a fejemet Roda újabb kérdésére, hogy mi lesz azzal ami már a vízben van. - Mint mondtam, a kémia nem úgy működik, hogy belenyúlok a vízbe és kiveszem belőle, ami nem kell bele. Ez sokkal bonyolultabb folyamat, mondtam már. - világ hülyéi, nem csodálom, hogy az ellenállók képesek mindenféle baromsággal telebeszélni a fejüket. Próbálj velük őszintén beszélni és egyből azt hiszik, hogy te vagy a hülye. Borzalmas.
S Roda megállás nélkül mondja tovább. Olybá tűnik, ha egy perdai nő nem érti azt, amit beszélünk, akkor megállás nélkül szajkózza azt az ostobaságot, amit a fejébe vett és végnélkül le akarja dugni a torkodon, mintha igaza lenne. Mégis mi a fenét nem értek azon, hogy hol élünk és ők hol élnek. - Igen. Te Elorak Első Gyógyítója vagy. Az a település pedig nem Elorak és nem is Eloraknak alá rendelt település. Kérésednek megfelelőn kivizsgáljuk és elhordjuk onnan a roncsot, de minden másról annak a településnek a vezetőjével fogok tárgyalni. - mi a francnak mondanám, hogy az emberek tisztítják a perdai vizet? Úgysem értené meg, hogy olyan mikroorganizmusok élnek a vízben, amely az emberi szervezetre nézve káros és mielőtt iszunk a vízbül tisztítjuk! Mi ebből vagy abból az indokból fakadólag, de tisztítjuk a vizet. Nem fogok vízisztító technológiát vinni csak azért egy perdai településre, mert Roda, Elorak Első Gyógyítója és arra kér. Mivel akarják a gép működtetéséhez szükséges áramot előállítani? Ki fogja a költségeket állni, Roda? Tywinna? Erősen kétlem, hogy eme két nő közül bármelyik is képes lenne a teljes telepítési költségeket állni. Én, Mi, a Népjóléti Kancellária fogja állni a költségeket, ha a perdaiak olyan ígéretet tesznek, amelyért érdemes beleinvesztálni. Az ellenállók nem fogják tudni megoldani a problémát, mert nincs meg hozzá a megfelelő infrastuktúrájuk, mert nekik is szükségük van különböző gépekre, energiára, erőforrásra. Feltűnő lenne részükről olyan technológit telepíteni, ami észlelhető.
- Most mondtad Roda, hogy nem értesz a szennyeződéshez. Akkor meg ne hajtogasd ugyanazt, amiről már elmondtam, hogy nem úgy működik. Én tudom, hogy mit kell tenni, tudom, mert ez a dolgom. Az ilyen kérdésekre hatékony választ adni, megteremteni a szükséges feltételeket. Képes vagy állni a technológia telepítésének a költségeit? Ki tudod fizetni a szükséges anyagok árát? Tehetsz ígéreteket, annak a településnek a nevében, hogy azt érvényesnek is tekintik magukra nézve? Ha nem, akkor ne beszélj nekem olyanokról, ami csak azt bizonyítja, hogy elképzelésed sincs, hogy mit kellene tenni és kétségbesésedben hozzánk jöttél. Megígértem, hogy segítünk. Arról pedig hazudnék, nem mondanék valóságosat, ha azt mondanám, hogy holnapra kitisztul a víz. Nem így működik. A hegyi quorsa barátaitok sem mondhatják, ígérhetik ezt, mert akkor hazudnak és ámítanak benneteket.
Amikor arról beszél, hogy ne akarjam, hogy azt higgyje, hogy elkezdtük a kipusztításukat, összefonom magam előtt a karjaimat és megcsóválom a fejemet. - Ez még feltétlezésnek is sértő. Ha valóban így tennénk, ti már nem élnétek. Én pedig nem intéznék expedíciót, hogy a környezetet fenyegető szennyezést eltakaríttassam. Ezen gondolkozzatok el. - azzal sarkon fordulok és megyek a dolgomra. Intézkedni kell egy fontos ügyben.
-Megértettem, hogy időbe telik, pont ezért kellene minél hamarabb elkezdeni. *Nem vagyok ostoba, csak nem értek az ő szerkezeteikhez, de sajnos a gondolkodásmódjuk is olyan bonyolult és szerteágazó, hogy ahhoz is idő kell, hogy kibogozzam. Nincs meg köztük az összetartás, mindenki mást gondol és mást cselekszik. Nálunk ez nem így van, ha gond adódik, az egész perdai nép összefog, egymásnak segítünk, mert tudjuk, hogy legközelebb nekünk lehet szükségünk segítségre, másrészt, ami mással történik, az minden perdaival történik. Ahogy most is. Az a méreg a vízben, nem csak egy falu lakóit veszélyezteti, hanem lassan de biztosan minden perdait és az égieket is. Legalábbis én úgy hiszem, hiszen a tó mellett élnek, azt a vizet használják, arról nem tudok, nem tudhatok, hogy eleve tisztítják a vizet maguknak. Miért is gondolnék erre? Hiszen a vizeink tiszták….voltak eddig. A perdai nép között lévő szoros kapocs, elszakíthatatlan kötelék miatt én kérem azt, amit ő nem hajlandó megtenni, csak a falu vezetőjének kérésére. Még mindig nem érti a lényeget. * -Ha ők veszélyben vannak a víz miatt, akkor mi is. De te még mindig nem érted a perdai összetartás lényegét, de legyen úgy ahogy kívánod. *Ezen ne múljon, majd akkor a falu vezetője fogja kérni, hogy tisztítsa meg a vizet, azután, hogy ezt ajánlottam neki. A vitánk azonban sajnos ezzel nem fejeződik be, a kancellár makacs és cseppnyi együttérzés sem szorult belé. Égi. Egy önző égi. Akkor pattannak ki a szemeim, amikor a költségeket emlegeti. Mégis milyen költség? Miről beszél ez az égi? * -Te miről beszélsz? Beszennyeztétek a földjeinket és a vizeinket és azt kívánod, hogy mi fizessünk azért, hogy megoldjátok a problémát? *Úgy gondolom, hogy ez már nem apróság, ezt már jelentenem kell Aleth bírának, és nagy erőfeszítésembe telik, hogy ne tegyek a tanácsai ellen. * -A hegyi égiek erről talán még mit sem tudnak, nem is beszéltem velük, ezért hát nem is ígérhettek semmit. Hozzátok jöttem, de látom, hogy feleslegesen. Csak magatokra tudtok gondolni, mint mindig. *S ehhez már az a gondolat is társul, amit sikerül hangosan is kimondanom, bánom is én, hogy sértőnek titulálja a feltételezést. Inkább szégyellné magát, hogy ez egyáltalán felmerült bennem. A segítőkészségén pedig valóban elgondolkodom, és az is eszembe jut, hogy talán szándékos volt, hogy segítségért folyamodjunk hozzájuk és a segítségért cserébe majd olyasmit kérnek, amiből előnyük származik. Ezekkel a gondolatokkal és némileg feldúltan érkezem Tywinnához, új tervvel a tarsolyomban. * -A Shien elég gyorsan elhozza ide a vizet, de előbb Elorakot éri el, s csak aztán a quorsák városát. *Megsimogatom a hozzám bújó Bata fejét, majd a vizes tömlőért nyúlok, hogy azt is feltöltsem. * -Nem csak az Tywinna. Azt hiszem mindazt megtestesíti, amit az érkezésünk után róluk gondoltam. *Szomorúan és lemondóan szövöm szavakba az érzéseimet, és bár azonnal Elorakba mennék, hogy beszéljek Aleth bírával, a faluba kell mennem, hogy a vezetőjükkel beszéljek. Tywinna ötlete azonban kiváló és időt nyerhetünk vele. * -Elorak felé kell mennünk, de nekem minél előbb a faluba kell érnem és Bata nem olyan gyors, mint a quorsák égi hajói. Neked kell beszélned Aleth bírával és el kell mondanod neki mindent, s hogy küldjön élelmet és tiszta vizet a faluba. Azt is, hogy Peter kancellár nem hajlandó megtisztítani a vizet, csak a roncsot viszik el és ha a falu vezetője kéri a víz tisztítását, akkor nekünk kell fizetnünk érte. Velem ne legyen gondod, tudok vigyázni magamra és Bata is velem lesz. *Nem is szeretnék több időt vesztegetni, azonnal bata hátára ülök és kezem nyújtom Tywinnának, akit majd Elorak határában leteszek, hogy minél gyorsabban tudjam folytatni az utam vissza a faluba. *
