*Megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy Tywi végre megértette miről is beszélek és széles mosoly fut végig az arcomon a húg kijelentésére.* -Én is nagyon! *Bár az édes nem pontos megfogalmazás, hiszen nem egy anyától és apától vagyunk, de nem kötök bele. Azt sem jegyzem meg, hogy akkor így Alec is a tesója, és nem szabad megint összegabalyodniuk. Amúgy is kétlem, hogy Alec Tywivel kezdene, bár a testi adottságai határozottan a bátyám ízlésének megfelelőek, teljesen belehabarodott a botanikus bigébe. Lassan el kellene már engednem és örülni annak, hogy a bátyám boldog, de még nem megy. Hogy mi hozhatta ki Tywiből a vallomást, amiben Alec szerepel, azt nem tudom, de igyekszem a lényeget nem meghallani és ehhez a mostanában szokásommá vált tettet hajtom végre, befogom a füleimet és hangosan óbégatok, nehogy akár egyetlen szó is a fülembe jusson. Tywi arckifejezésére azonban észbe kapok és kezemet az arcára simítva kérek bocsánatot. Korábbi gondolataimat fogalmazza meg és arra már rábólintok boldogan vigyorogva. * -Igen, mi mind tesók vagyunk! *Ennek ellenére nagyon kardoskodik a meztelenre vetkőzésem mellett, aminek lassan és vonakodva teszek eleget, segítségemre van az amúgy sem túl egyszerű csizmám, s annak bontogatása aminek a vége az lesz, hogy a fenekemre pottyanok. Sebaj! Onnan már nem esek lejjebb és maradok is négykézláb, így indulok a pia keresésére. Eszembe jut, hogy ha ezt jenkins látná, a fejéhez kapna és rögtön bedugna elvonóra. Csak az én kedvemért létrehoznának egy ilyen részleget, mert szerintem nincs. Tywi viszont szintén a nedves álmok hatása alá kerül, nem sokkal később mint én, ami megint csak örömködésre adna okot, hogy ilyen jól bírom a piát, ám teljes meztelen testével letaglóz a padlóra. Sűrű bocsik repkednek a szobában, mire kigabalyodunk egymásból. Már belegondolni is merész és ijesztő, de a nedves álmok így nyer értelmet, és ezen elröhögöm magam. * -A fenkemetemet még erélem. *Válaszolok vissza neki röhögve, és teljesen biztos vagyok abban, hogy azt mondtam; „a fenekemet még elérem.” PEdig nem, de ezen nem akadok ki, tovább mászok a piáért mikor végre meglátom. * -Pohában?! *Sikkantok fel Tywi készséges kiszolgálására úgy, mint aki valamilyen istenkáromlást hallott. Azt a finom nedűt ki akarja tölteni pohárba? Sajnálja, vagy mi? De sajna hihetetlenül gyors és megelőz, én meg csüggedten a padlóra ülök és úgy várom be, arcomon durcás szomorúság tündököl. Mindez azonnal megváltozik amikor a kezembe adja a poharat színültig telten, az elégedett vigyorgást viszont rögtön felváltja a szemforgatás. Tywi nem mondott le a vetkőzésről. Hogy lesz ebből pizsama parti? Pizsama nélkül?! De már beletörődtem a sorsomba és ültömben kihúzva magam tisztelgek.* -Igenis! *Lehajtom az italt, magam mellé teszem és nekiállok vetkőzni, mihamarabb túl legyek rajta, aztán meglátjuk mi lesz. Sok jóra nem számítok, Tywi szókimondó őszinteségétől félve veszem le a felsőmet, mert hát arányokban nem igazán állunk egyenlően. El is fordulok, közben fel is emelkedem, hogy a nadrágomat is lecsúsztassam a fenekemen, ami már nem is fáj. * -Nem szoktam számolni. *Kicsit később válaszolok, nem mintha gondolkodnom kellett volna, de nem is akarom számolni hány pohárral ittam már meg, pedig kellene. Legalább azért, hogy tudjam, nyerésre állok vagy sem. Végül ott ülök a padlón meztelenül, szétdobált ruháim között, a vigyorgó, nevetgélő Tywivel szemben, aki épp most akar felöltözni. Nem tudom mit kell üríteni, nekem a piás üveg jut eszembe, de ő az alsóját keresi. * -Baszki! Most akrasz feltöltözni mikor én mezlet…metlez….pucér vagyok? *Felháborító! *
Érzem, hogy Ravenemmel ebben a szép Nedves álmokos estén teljesen összekapcsolódtam. Miért gondolom ezt? Öleljük egymást, sőt még szavakkal mondjuk el a másiknak, hogy jelenleg mi hat ránk. Én vagyok az ő nővére, s nekem meg húgi. Nem kardoskodik ez ellen, így úgy veszem, hogy elfogadta ezt. Nagyon szép a részéről, s már ettől könnyfoltos a tekintetem? Ami az elbeszélésemet illeti, azt az én hugim óbégatva és fület befogva fogadja, ami számomra meglepő. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ezt most mit jelent a részéről? De a szívem rögtön megnyugszik, mikor megérzem Raven kezét az arcomon. Ráadásul szavakkal megerősíti a már megbeszéltet. - Igen! Hurrá vannak tesóim! - már megölelgetném Raven-t, de eszembe ötlik, hogy nem szereti. Így csupán egy homlokpuszikára futja, vagyis ezzel fejezem ki a szeretetemet. Nem tudom, hogy ehhez mit szól majd, így mivel megtörtént már, kicsit aggódok, hogy erről szinté le fog beszélni. Az este nem eseménytelen, sőt mindketten a nedves álmok hatása alatt cselekszünk. Raven a földön csúszik-mászik, s szavaimra azt mondja, hogy eléri a fenekét. Miért kezdünk el egyáltalán erről beszélni? Mindegy! Nővér-húgi tartson össze! - Én a sajátomat nem, de a tiédet igen! - s ahogy mondom, akkor a lábammal hozzáérek a hátsójához. - Látod! Látod? - miért ismétlek? Végül úgy döntök, hogy segítek neki inni és kiszolgálom a saját poharában. Azon lepődök meg, hogy ő meglepődik a poháron. Kancsóból akar inni? Komolyan gondolja? - Kancsó túl sok lenne neked! Ki lennél ütve három napig, még a nagy piások is kiterülnek három napra olyan erős! - figyelmeztetem aggódó éllel, s ami ezután történik, az éppenséggel az igazi csoda. Hugim beletörődik a vetkőzésbe végre! Erre vártam! Kíváncsi vagyok, hogy miféle az emberi test! Mikor lemeztelenedik, akkor szavak nem jutnak el a megvalósulásig, csupán egy elismerő tapsvihart generálok, ami úgy visszhangzik kicsit a szobában. - Semmi okod panaszra hugikám! - nézek végig rajta, s lehet nem vagyunk arányokban egyenlőek, de elismerem emberi szépségét. Erre közbevág azzal, hogy nem szokta számolni az italozásnál a mennyiséget. - Azt meg hogy? - pattan ki belőlem, mert fogalmam sincs, hogy mit is mondhatnék, most az először. - Ne parázz már! Pisilnem kell, s meg akarom mutatni, hogy hová kell menned. De ha annyira nem érdekel, akkor maradhatsz a szobában meztelenül. - zárom le a szavaimat, s végül kiszúrom a ruhadarabjaim, s magamat eltakarom vele.
*Tywi cukin örül, tényleg miknt egy gyerek. Fura így látni őt azok utá, hogy mérges volt rám, dühösen nézett, összeveszett velem és olyanokat hallottam róla, amit most nem is tudnék elképzelni. Persze a korábbiak fényében ezt a mostani Tywit sem. Simán elmosllyodnák más esetben ám már dolgozik bennem a galád és alattomos nedves álmok, és bár pisilnem még nem kell, azért alaposan összekuszálja a gondolataimat és az érzelmeimet. Ezért a mosolygás jókedvű vihogássá válik és a végére még pár horkantás is befut amikor levegőt veszek. Szerencsére Tywit gyorsan lehet nevelni és elmarad a kapott pusziban érzett ölelés. Később is azért ellenkezek, hogy a fenekemet fogdosná. Pusztán gyógyítási céllal, de akkor is és be kell bizonyítanom, hogy elérem a kezemmel és nincs szükség segítségre. Tywi azonban csal.* -Héééé! Ne csajjjááá! Lábbal nem ér! *S kezemet a hátam mögé téve, rámakolok a hátsómra, és még meg is simogatom, hogy lássa, a már igazából nem fájó testrészt, könnyedén be tudnám kenni a kencéjével. De mármászok is tovább a piáért, amit Tywinna pohárban óhajt felszolgálni nekem. Az első pohár után nem is ellenkeznák, de egyre inkább száll fel a fejembe az alkohol ereje és letaglózza a józan észt, ezért elszomorodva ülök le. Teljesen biztos vagyok abban, hogy perdai barátné nővérem sajálja tőlem a piát. * -Nem dnegy, hogy a köcsögből iszom, vagy porhárból sokszor? *Tekerem, forgatom a nyelvemet, ennek emgfelelően nem úgy ejtődnek ki a szavak, viszont most van egy világos pillanatom amikor észre veszem. Fel is merül bennem a kérdés, hogy vajon akkor a perdai, amibe egyébként beletörik a nyelvem, most mennyire menne? A fordított elv folyamányaként. azonban nem szólalok meg rajta, nem mintha ördögtől való lenne, de közben nekiállok engedelmeskedni a parancsnak, mert Tywinna olyan mint a legutóbbi flottás kapitányom, csak nőben. Tényleg! Cromwell is rám mászott és a falhoz kent, csak nem puszilgatott. Szóval lekerül rólam a ruha és feledésbe merül a perdai nyelv. * -Soha nem is panazskodtam. Vharan ssse. *Elvigyorodom, szélesen és bambán, nézek magam elé, de látni nem látok, mert a fejemben Vharan tekintete világlik, s csak félig pislantok fel amikor Tywinnát megbotránkoztatom a válszommal. Vállat is rándítok.* -Minek számolnám?*Teszem fel a válaszként megfogalmazott kérdést, viszonylag tisztán és érthetően, meg hát logikus is, nem? Aztán már csak azt látom, hogy a vetkőztetés után, öltözködni kezd. Fel is háborodom és valami csapdát sejtek a dolog mögött, de Tywinna megnyugtat. Nagy szemeket merresztek, mint aki nem érti miről van szó, majd bólintok akkorát, hogy majd` leesik a fejem. * -Jaaaaahogyja....*Némi gondolkodás után arra jutok, hogy nem árt ha tudom hova kell mennem, kérdés, hogya mostani állapotomban meg is jegyzem. * -....Én fel nem ötlözöm azs bizstos. *Közlöm, majd felállok és nemes egyszerűséggel lekapom a takarót az ágyról és magam köré kerítem a karjaim alatt. Kicsit hosszú, de egy kézzel fogva a takarót, a másik kezemmel simán megemelem, mnt egy hosszú szoknyát. * -Mehetünk. *Nincs viszont harmadik kezem, hogy a poharamat vagy a kancsót is vigyem magammal, de azzal nyugtatom szomjas lelkem, hogy majd útközben valahol belekortyolok valamibe. Természetesen nem vízbe vagy tejbe.*
Már eddig is feje tetejére állt a világ körülöttem, de édes húgommal ez...ez duplán érvényes...szóval mi van? Jah, hát Ravenem úgy vihorászik, mint egy busa fejű molaf. Erre azonban érdekes édes szaggatottsággal kezdek el nevetgélni, abban a jóhiszemben, hogy valami viccet mondott volna nekem. Arról én meg nem tehetek, hogy ő lassú és besegítek neki a lábammal, vagyis hát megmutatom, hogy mit kellene elérnie. Erre meg azt kapom, hogy csalós vagyok! Nahát! -Nem csajok! – vágom vissza, bár elmarad a szigorúság, meg a tűz. Sokkal inkább vidámság tükröződik azt hiszem a szemeimből. De most mit is akartam mondani? Akartam én egyáltalán mondani valamit? Nehezen esik le, hogy igen, miközben a képen nyúlik az alkohol mennyiségétől. -Fogajunk, jhogy az én hát..sóóm nem fogod meg ilyen gyorsan, mint a sajátodédat! – ezután érkezik tőle igazából az igazán fájó kérdés, hogy köcsög vagy pohár! Hát én aztán nem az italt sajnálnám, ha totálisan kifeküdne, hanem a drága egyetlen tündéri húgikám! Vagyis Ravent, s ezzel az elhatározásból szólok vissza neki. -Felőlem ihatsz köcsögből – s jön hozzá a lemondó sóhaj, hogy ez biztosan magára fogja borítani, mint valami mosakodó vizet. Az mekkora pazarlás lenne! Ó neee! Ez ne történjen meg! A szesz leégeti a bőrét, szemét és ki tudja még mi fog történni vele? Őrlődni kezdek magamban, hogy most mit tegyek a helyzettel. Mint nővér vigyáznom kell a testi épségére. Míg ez történik, addig nem látom a vetkőzését, s kész mutatványnak fogom fel. -Jéé csak le tudsz öltözni csupiba! Azh jhó! Mármint, ha nem panaszkodsz. Én sem a sajátomra! – tartalmas beszélgetés a javából, azonban jön ez a számolósdi dolog. Huha ez égzengést okozhatna, de nem. Szavai hallatán elvigyorodom, s játékosan odavetem neki. -Nem kell! Én nyertem ez esetben, mert a nővér mindig ügyesebb, mint a hugi! – tudom le ennyivel, nagy nevetés közepette. Ez abba marad, mikor megjön a pisire az inger, s nem akarom Ravenem kihagyni, vagyis megmutatni szeretném neki a helyet. Ő meg csak felháborodik. Meresztgetem némán a szemeim rá. -Ha ha el tudod magad takarni a két kezeddel a kívánatos részeid a perdai pasik elől, akkor bánom is én! – jön tőlem teljesen nyugtató szándékkal, kissé nyúlott fapofával. A következő mutatványát csak nézem, de a végére elismerően nézek rá. -Csak össze ne koszold a takarónkat, mert akkor összebújva kell alukálnunk az éjszaka a hideg miatt. – ez az utolsó szó, s ha hugim tényleg készen áll, akkor én elindulok kifelé. Vagyis hát botorkálva, meg lassan. Úgy forog velem a világ!
*Szinkronban nevetünk, az nem tűnik fel, nem jut el a tudatomig, hogy vihogás a javából, mégpedig az alkoholgőzös, részeg fajta. Nem baj, amíg Tywivel vagyok addig nem lesz baj, és most nem kell azon aggódnom, hogy mit fecsegek el. Bár van bennem egy gát, ami még most is működik, de azért nyugodtabb vagyok Tywivel. Talán ezért is álltam bele a piálásba, vele elengedhetem magam, már amikor nem akar meztelenül ölelgetni. Ezen a gondolaton felbuzdulva indulok meg négykézláb, hogy még több piát vegyek magamhoz, mert hát azt nem tagadhatom, hogy itatja magát a galád. Tywi a fájós fenekemet simogatná, de nem hagyom neki, inkább megmutatom, hogy megy az nekem egyedül is. A jelenet minden bizonnyal beleégne egy kívülálló retinájába, de szerencsére kettesben vagyunk. * -Milyen csajok? *Nézek vissza rá, és arcomon a „Haaa? Mi van?” kérdés ékelődik a vonásaim közé, meglehetősen felnagyítva és eltorzulva. Hát persze, ilyenkor a mimikai izmok sem úgy működnek ahogyan kellene, ha én zsibbadtnak érzem, az a valóságban is úgy van. Ez a pia még a harctéren is remekelne. A szemöldökeim még pluszba a homlokomra ugranak Tywinna felhívásától, mellyel megmagyarázza az előbbi szót, amit csak utánam mondott….rosszul. * -Csajok….cs-a-l-sz. *Javítom ki magam…lassan és minden hangot külön kiejtve, az a biztos. * -Ha elzsaladcs nem is. *Nos, talán Tywinek nem most kellene az új szavakat megtanulnia, de ez nem jut el az agyamig, mivel én magam sem veszem észre, hogy furcsán beszélek. Egészen normálisan jut el az agyamig minden szó. Nem, nem akarom kergetni őt, hogy megfoghassam a fenekét, meg is rázom a fejem, hogy nagyobb jelentőséget tulajdonítsak a gondolatomnak, amit végül nem mondok ki hangosan, de ez hiba volt. Mármint megrázni a fejem. A szoba forogni kezd körülöttem, egészen olyan érzés, mint amikor lerepültem a bogáról. De a pia még mindig ott ragadozik a gondolataimban, így kinyilvánítom a kívánságom, amin Tywi előbb megdöbben, majd szabad utat ad. Erre már újra elvigyorodom. * -Akkor kötsög. *Egyelőre azonban vetkőzés, mert perdai barátnőm, vagyis a nővérem elég erőszakos ezen a téren és megfordul a fejemben egy újabb gondolat….nahát, ezek a gondolatok csakúgy cikáznak….minden embert le akar vetkőztetni? Vajon milyen lenne ha Jenkinsszel találkozna? Össze kell hoznom őket. Közben minden ruha lekerül rólam, nagy vihogás közepette. * -Hát astat nem is csodálom. *Akaratlanul is végignézek rajta, megállapodva a melleinél, melyek jóval nagyobbak az enyémeknél. Kicsit még irigykedek is, de mivel Vharannak nem volt panasza, elhessegetem az érzést. A pia számolásánál azonban csapdába kerülök, mégpedig a sajátomba, mivel Tywi ennek okán magát jelöli ki győztesnek. Ezen aztán felháborodom. És mérgesen nézek rá, ami most kívülről látva, minden bizonnyal újabb derültséget okozna….ha látnám magam. * -Hééé! Ezs nem ér! Én nyertem, mert kisi vagyok. Undok nővér! *S nyelvet is öltök rá és lenne még mit mondanom, de ő meg elkezd öltözködni, amit értetlenül szemlélek. Van min felháborodnom megint, de kiderül az oka és el is felejtem a piaivó verseny – volt ilyen? – gyalázatos eredményét. Arra gondolva milyen nehezen jött le rólam a ruhám, inkább nem próbálkozom öltözéssel, mert még egyszer le kellene vetkőznöm, más megoldást választok. Könnyebb, gyorsabb és szexibb is. * -Össebújva messtelenül. Naneeeem! *Hörrenek fel, és istenuccse nagyon fogok vigyázni a takaróra. El is határozom magam nagyon keményen, és emelt fővel indulok el az ajtó felé. Kicsit elhibázom, pár centivel mellette érkezem meg és ezért is hiába keresem a kilincset, vagy reteszt, mi a franc van ezeken az ajtókon? * -Bezsártak minket Tywi….elvitték a kilincset. *Nem ijedek meg, inkább csak értetlenül állok a történtek előtt, mire Tywi már el is tűnik mellettem egy fekete lyukban. A folyosó sötétjében. * -Hééé! várjál meg, hova méss? Egy fekete lyuk…..mitsoda felfedezsés. Hoppp, besippant! *Először utána kiáltok, majd izgatottan suttogom a felfedezésemet, végül vihogva ugrom be a fekete lyukba. Vagyis a folyosó sötétjébe….és megyek neki a szemközti falnak. * -Ááááúúú! Falak vannak a fekete lyukban. Ha én estet elmondom Ívönsznek, magához nyúl. Hol vagy Tywi?! *Tapogatok magam elé a kezemmel, csak az egyikkel, a másikkal tartanom kell a takarót.*
Ami az estét illeti...nem gondoltam, hogy ilyen nevető party-t tartunk. Amolyan, minden felgyülemlett cipelt dolgot most dobunk ki, mint valami nehezéket. Nincs ezzel gond, sőt Jasmine-nal nem volt még ilyen estém, vagy találkozóm! De bezzeg itt Raven húgommal teljesen beletenyereltünk az egészbe két kézzel. Ez a nemes ital, amit úgy ittunk mint éltető vizet, láthatóan és érzékelhetően megtette a hatását, s ebből alakulnak ki furcsaságok. - Hol? Milyen csajok? - nézek rá meglepetten Ravenre, teljesen abban a hiszemben, hogy az előbbi szót jól mondtam ki, vagy mi? Azért szétnézek a szobában, s megválaszolom én a kérdését. - Igen, mi jó csajok vagyunk – mellkas ki, pózba állás egy satnya alkoholgőzös erotikusat, aztán pislogok nagyokat, mikor kijavít engem. Itt megint csak nézek rá mint togita az új kapura. - Te csalós kis húgocskám! Ha ennyire édes vagy, akkor kénytelen leszek megölelni téged! - ahelyett hogy felé mennék, inkább megfogom lágyan a bal kezemmel a jobb pofikáját, s játékosan meghúzom. - A mi alkohol versenyünkben tilos a csalás! - nem tudom, hogy lyukadtam ki, ennél a témánál, egyszerűen jól esett. Jön pedig a téma váltás, mármint a fenekes. Raven szavaira pördülök egyet, bár eléggé lassan, mert így is majd beleszédülök. - Hogy szaladnék el előled, ilyen állapotban!? Örülök, hogy egyben vagyok még! - vetem oda könnyedén, s végezetül megvitatjuk, hogy felőlem ihat a köcsögből, legalább ő azt választja. Nagyon arra hajlik hugi. - Légy boldog majd a köcsög itallal, amit felhozok a kedvedért – nem durci a részemről, mint aki vesztett, csupán beleegyezés a frigybe. Ami ezután látok, hogy hugi végigmér engem a szavai nyomán, így újfent némi pózba állok előtte. Válaszra nem méltatom, kis príí elvitte a nyelvem. Végül győztesnek kiáltanám ki magam, mire Raven teljesen felháborodik. Én meg csak meresztgetem rá a szemeim, de csak addig a pillanatig míg egy suta puszikát nem nyomok az arcára, s meg nem ölelem normálisan, nem cicisen. - Vigasztalódhatsz köcsög itallal – sutyorgom a fülébe, s egyben engedem el a hugikámat. Azonban aki iszik, azután valamikor pisilnie is kell. Nálam most jön el a pillanat, s én elkezdek öltözni egy kicsit fel. Lassan sikerül tovább lendülni, vagyis hát felvilágosítani Raven-t, hogy miért. Belengetem neki végül, hogy meztelenül összebújva alszunk, ha összekoszolja a takarót, amit csak úgy maga köré csavart. Édes kis tiltakozása van meg kell hagyni, s pontosan hugisan viselkedik. Kis készülődés, fészkelődés után végül elindulunk. Én már túljutok az első akadályon a szoba ajtaján, de egyetlen hugicám a belső fallal találja magát szembe. Nem hagyom hátra! Naná, hogy nem! - Te a szoba falával beszélgetsz? - kérdezek vissza a sötétségből. - annyira tudtam, hogy kézen kell fognom az édes kis húgocskám – pattan ki ajkaim közül, s még hallható a sóhajtás is. Azonban az én drágaságom annyira ügyetlen, hogy nekimegy a folyó falának! Mikor hallom hangját, akkor keresem én is őt. Mikor megvan a szabad kezecskéje, akkor megfogom biza. - Gyere Hugi! Jegyezd meg az utat, többször nem mutatom. - sajnos nekem a pisilés sürgetővé kezd válni.Huzom tehát őt gyengéden, s mikor megérkezünk a lépcsőhöz, akkor még odalentről lehet hallani pár perdai pasas, s néhány nő hangját odalent. - Úgy megyünk ki, hogy nem foglalkozunk vele, hogy ott vannak. Ne nézz a szemükbe – ez olyan jó tanácsként szánom az én egyetlen kis édes húgomnak.
*Ebben az alkoholgőzös vihogásban kezdenek elcsúszni a dolgok. Nem jó az, ha az ember lányának nyelve nem úgy pörög ahogy kellene és egy idegen nyelvű ebből tanul. Ráadásul hajlamos vagyok a tévedések után menni, így amikor Tywi kijelenti, hogy i vagyunk a jó csajok, szemem sem rebben, az ajakim annál inkább nyúlnak megint vigyorgásba és bólintok is rá. Az ölelgetés fenyegetésére kissé hátrahőkölök, de Tywi csal most, mert nem ölel, hanem csak megpaskolja az arcom. Nagy megkönnyebbülés ez nekem, a szívemre is teszem a kezem a nagy sóhajt követően, de láthatóan nem bántom meg már ezzel, kezdi érteni a dolgok rendjét. * -Akkó te mééér csalsz? *Kérdezem meglepődve, mert szerintem egyik szava üti a másikat, ráadásul tényleg csalt, mert hipphopp azt mondani, hogy ő nyert, nem túl sportszerű. A lényeg azonban a pia marad amit megszereznék, de nem olyan egyszerű az, főleg ha megszerzésért folyó harcban Tywivel állok, mászok szembe. * -Méér ettől szét is lehet esni? *Érdeklődöm a pia hatása felől, de nem hiszek benne igazán. Szétesni…hát azt már nem vágom, hogy éppen a kellős közepén vagyunk a szétesésnek, és ha a bátyám látna most, szégyen és gyalázat lenne, hogy ennyire nem bírom a piát. Na majd…ha esetleg eszembe jut józanul is, viszek neki ebből a nedves micsodából és leitatom, azt még meg tudom játszani, minden másban gyanakodna. * -Köszi. Kettővel. *El is szalad velem a sikító lóizé, nem igazán mérem fel a korlátaimat és azt sem, hogy mit nem mérek fel. Amiatt viszont lelkesen ellenkezem, hogy ő legyen a győztes, mert annyi lenne az imázsomnak, és azt hiszem ezt az estét nem fogom Alec előtt eldicsekedni. A mély hallgatás azonban most Tywi reszortja, fura is, hogy nem szól egy szót sem, nekem meg eszembe sem jut, hogy talán nem érti most a tréfát és megbántottam az undok nővérrel. Pár pillanat csupán, vagy ki tudja mennyi, jó társaságban csak úgy repül az idő, mint Jenkins siklója…ja nem, az lezuhan, a mi hangulatunk viszont szárnyal, szóval szent a béke, és még az ölelése sem ijesztő. * -Nnnnaaaa, a vesztes jutlama a kötsög ital? Azjóóó! *Vigyorgok ezen, mert tetszik, de mikor Tywinna megint öltözni kezd, azok után, hogy nekem sikerült levetkőznöm, felháborodom. Kiderül azonban, hogy most megtudom majd hol van a perdaiak vécéje és ettől fellelkesülök, épp csak az nem tetszik, hogy a takaró tisztaságáért én felelek, különben….na nem! Még részegen is van bennem gátlás, hogy egy meztelen nővel bújjak ágyba. Érdekes, mert sok mindenbe képes vagyok belemenni ilyenkor, bár nagyon sok alkalom nem volt, hogy a pia ennyire megártson. Szerencsére jótékony hatással van rám ha azt vesszük, mert nem vagyok tőle rosszul, nincs hányingerem és nem akarok nekimenni egy erratornak sem önnön erőm és ügyességem vélt tudatában. Viszont a falnak mindenképp nekimegyek, elvétem az irányt, de nem gondolom, hogy én vagyok a hibás. A fal az, minek van ott? * -A fekete lyukéval. *Javítom ki azonnal röhögve és lelkesen, mert hát benne lenni egy fekete lyukban nem mindennapi, és rögtön Evans kancellár jut eszembe. Persze elmagyarázni neki elég nehézkes lenne, mert mindent külön és ha belemegyek, akkor jaj…már a gondolkodás sem megy rendesen. Szerencse, hogy nem mondtam ki hangosan, most magyarázhatnám el Tywinek. * -Jegyzem…hova jegyezzem? *Nem értem de mindegy. Megyek a sötét folyosón Tywibe kapaszkodva, vihogva, csetlek és botlok, utóbbit a takaró leérő szegélyébe, aztán gyorsan feljebb is húzom, nehogy piszkos legyen, mert akkor Tywivel kell összebújnom. Amikor a lépcsőnél meghallom a lenti beszélgetést, amiből most egy kukkot sem értek, ujjam a számra téve szólok Tywinek.* -Psssszzzztt! Csendben. *Úgy érzem suttogok, de közben vihogok is, amit nem érzékelek. A tanácsra feljebb szaladnak a szemöldökeim, mert nem értem. Ez olyan csukjuk be a szemünket és akkor nem látnak minket féle dolog lehet még a gyerekkorból. * -És ha nem nézsünk rájuk, akkó nem látnak? Hmmm….*Elgondolkodtató dolog, de jelenleg olyan állapotban vagyok, hogy még el is hiszem, ennek ellenére nem alkalmazom. Egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy csendben maradjak. Amikor leérünk, rögtön az első meglátott perdainak vigyorogva integetek.* -Helló! Megyünk pisilni! *S tovább vihogok, mert hát jó kedvem van. Még jó, hogy nem perdaiaul mondtam amit mondtam, hátha nem is értik. Megyek Tywi után, fogalmam sincs hova, mert nem jegyzem meg. Annyit tudok, hogy le kell menni a lépcsőn, aztán balra vagy jobbra? Kinek bal és kinek jobb? Á, mindegy! S a gondolatomhoz még legyintek is, ami azt eredményezi, hogy a takaró kezd lecsúszni rólam, de sietve magamra igazítom megint. * -Upppssz! Majdnem, na majdnem!
Meglepődök azon, hogy rákérdez az én drága hugikám, hogy akkor én miért csalok? Nah erre így alkoholgőzösen mit válaszoljak? Kell-e egyáltalán válaszolnom? Neeeeem! Sokkal inkább először egy tesós ölelést vetek be, jól megölelem őt. - Hát ő… ő nem akartam, de az...az ital – hebegek habogok, sőt hozzá ki is pirulok, mikor végre elengedem és hátralépek. Nem nézek pár pillanatig a szemébe, csak lehajtott fejjel próbálok úgy tenni, mintha a kiengesztelésen agyalnék. Végül nagy nehezen rá vetem a tekintetem. Folytatnám a témát de Raven másról kezd el beszélni. - Hát nem érzed, hogy lebegsz? - szökken ki az ajkaimon, s hogy tetézzem a dolgokat megtoldom a következőkkel. - Mármint én azt érzem, hogy könnyed kis pihe vagyok, s hogy nem érdekel a világ! - vigyorgok hozzá, csak azt nem tudom, hogy miért kellene? Mindegy. Komoly beszélgetésben van részem, így meg kell adni a módját. - Rendben, akkor kettővel – egyezek bele, s máris halad tovább a mi esti szórakozásunk. Sikerül a kis hugimnak kihoznia belőlem azt, hogy a vesztes jutalma a kötsög ital. Fura, hogy erre ő sem pedálozik ellen, sőt egyenesen vigyorog hozzá. Nyúlik a szája Ravenemnek, de ez magamra szintén elmondható. - Mi van a feeekete lyukadddal? - pislogok bele a nagy semmiségbe, hiszen csak Raven hangját hallom. Próbálok rájönni, hogy mire gondolhatott. Nos természetesen már nincs bennem gátlás, hogy rögtön megszólaljak. - Kímélj meg a Vharannal tett dolgok tekintetében, ami a „fekete lyukaddal” kapcsolatos. - kész, nem vagyok rá kíváncsi. Valami rémlik az ez előtti beszélgetésünk egyik kis foszlányára. Remélem megértő, aztán gondolva egyet megkeresem a kezecskéjét, s ha megvan, akkor megfogom. - Hogy hová? A lábadba – vágom rá a kérdésére az egyértelmű választ. Hamarosan megérkezünk a lépcsőhöz, ahol annak leszek fültanúja, hogy a társaságom csendre int, mikor jótanáccsal látom el. A gyér fény mellett megérintem még Raven pofiját, s rávigyorgok. - Rendben. - ezzel újra kézfogás, majd lassan lefelé indulunk. Minden egyes lépést egyesével teszek meg, mert érzem magamon, hogy dülöngélek. Csak leérkezünk, ahol már vezetném tovább Raven-t, de meglep azzal, hogy vihogva szól oda egy Perdainak. Áhh mi ez? Ez csalás! - Te csalsz!? - igazából nem tudom eldönteni, hogy most ez jó e vagy sem. Annyit érzékelek, hogy több alkoholgőzös férfi pillant ránk, s néznek meg minket. Furcsa egy páros lehetünk. Mindegy, kifelé húzom Ravent, s mikor kiértünk, csak akkor sóhajtok fel. - Kinn vagyunk a szabadban. - nos nem nehéz kitalálni, mert a hűs levegő csiklandozza meg a bőröm. Tovább cipelem 25 méterre, egyészen pontosan jobbra indulva, míg nem aranyos kis fábol tákolt kis szűk házikók nem sorakoznak egymás mellett. - Itt! Itt lehet elvégezni a dolgod. - mutatok rájuk, majd mivel nekem már nagyon kell, így elsietek egybe elvégezni a dolgom.
* Tywi most annyira más, de cuki és nem akarom szóvá tenni, meg egyébként is tetszik. Nem tudom, hogy megjátssza-e, vagy az ital ilyen hatással van rá, vagy tényleg visszavett magából és akkor ez utóbbinak oka van. Azt kibeszélni majd egy másik alkalommal, ha akkor is fennáll még ez a változás. Vigyorgok rá, mást jelen helyzetben úgy sem tudok, a nedves álmok az egész arcomat széthúzza, de nem vonok összefüggést Tywi kijelentése és a vigyorgás között. * -De, de az nem szétesés. *Bólintok és rázom a fejem, mindkettő rossz ötlet volt, mert fordul a szoba is, de szerencsére hamar elmúlik. Csak a jókedv marad meg a vigyorgás. * -Engem sem érdekel. Sőt! Még a kancicell….na ők sem. *Hirtelen bonyolult lett az a szó minek sűrű emlegetésével átkokat szoktam szórni a tagjaira, de megoldom. Annál is inkább, mert Tywi a kérésemre beígéri a két kancsót, bár valószínűleg holnap, vagy azután, józanul és ítélőképességem teljes tudtában azt fogom mondani, hogy ezt a piát csak kis pohárral szabad kínálni. Valószínűleg a korábbi fejrázásnak köszönhető, hogy amikor végre elindulunk, ki a ruhájában ki – én – a takarójában, elvétem az ajtót és talán még a folyosót is elvéteném ha nem lenne fala. Röhögve vonok párhuzamot a sötét folyosó és egy fekete lyuk között, amit Tywi értelemszerűen nem ért. Azt hiszem most én sem. * -Áóóóóaaaaa! Nem azs a fekete lyuk. Egyébként honnan tudodod, hogy fekete? *Ezen elmerengenék még egy ideig, de inkább felvilágosítom Tywinnát és mantrázom mint egy tanár. Egy részeg tanár. * -A fekete lyuk, azs egy olyan égitest….hold, bolygó, izé csillag….helyetesetítsd be a jót. Amelynél a felzsínre vonakoztatott szökési sebesség, tudod mint amikóó bajban vagy és menelüksz, menkülsz, szóval az vagy akkora vagy nagyobb mint a fény sebe…..sssssége. Nagy benne a grativá….a gra-vi-tá-ció na, és onnan már nem jössz ki sosem, sohasem, sohasemeh. Érted? *Ezen a ponton horkantva elröhögöm magam, mert eszembe jut egy jó ellentét, de nem mondom ki, nehogy Tywinna érzéseit megsértsem, hiszen épp az imént mondta, hogy nem kíváncsi Vharan botja meg az én fekete lyukam összefüggéseire. Pedig mondhattam volna, hogy az enyémben nem olyan nagy a gravitáció – ezt a szót amúgy sem szándékozom még egyszer kimondani, elsőre is nagy harc volt – és Vharan botja simán távozhat, szóval nem nyelődik el. Óóóó bakker! Közben haladunk előre, érzésem szerint fénysebességgel, valójában kettőt előre, egyet hátralépünk. Valamit meg is kell jegyeznem, de mire Tywi válaszol, már nem tudom mit, csak azt, hogy a lábamba. Picit megtorpanok és a homlokomat ráncolom, olyan erősen gondolkodom, hogy azt meg hogy a francba tegyem, de aztán vállat vonok és megyek tovább. Végül is ha nem tudom mit kell megjegyeznem, tök mindegy ha nem jegyzem meg. Főleg nem a lábamba. A lépcső előtt hangosan csendre intem, majd kézen fogva elindulunk lefelé. Szerencsén van, talán Shiennel velünk van és ő támogat, mert minden baj és megcsúszás nélkül érkezünk le, így hát vidáman üdvözölhetem e kései órán még itt ücsörgőket. Csak egy valaki integet vissza, az ő arcán is zavart vigyor ül, de nekem tetszik. * -Neeem csaaaalok! Csak köszöntem. *Húzom fel az orrom picit, míg a friss levegő meg nem csapja az arcomat. Hirtelen fázni kezdek és feljebb húzom a takarót magamon, az arcom kipirul és a számba kesernyés íz költözik. Innom kell, hogy leöblítsem, de most nem lehet, mert most a vécénél vagyunk. Érdeklődve nézek körbe, de sehol nem látom a fajanszokat. Tywi húz maga után, én meg azon agyalok, hogy az életbe nem érünk oda, ha valakinek nagyon kell, akkor mit csinál vajon? Aztán csak odaérünk.- -Kicsi házikók. Kik laknak benne? Vendégségbe…..óóóóó, nahát! Külön házikó a vécének. Bbbbbassszki! *Tócsányira kerekedett szemekkel nézem ahogy Tywi eltűnik a szemem elől az egyikbe, én bekukkantok a másikba és visítva felnevetek. * Víííííííííí! Hihihihihihihi! Ez mi? Lyuk, még egy fekete lyuk! Hihihihihihi! Ó-ó-ó-ó! *Mintha ide indultam volna, egyszerre rám jön a pisilhetnék. Felhúzom a takarót egészen a derekamig, kész szerencse, hogy nincs rajtam bugyi. Oda ügyeskedem magam a fekete lyuk fölé…..utána megint visítok.* -Tywííííííí! Ebből nem jön víz! *Hiába, aki a Dominium ultramodern és környezetkímélő, takarékos illemhelyiségeihez szokott, annak egy lyuk víz nélkül….olyan mint egy bokor. * -Levél sincs!
Nézem édes kis hugikám vigyorgását, ami változatlanul fenn áll nála. Előszür az jut eszembe, hogy nagyon jól érzi magát a társaságomban, hogy bizony a személye meg van bolondulva miatta. Fogalmam sincs, hogy mennyit ittunk, csak annyit elég sokat. Raven kifejezése fura, azonban nagyon nagy balhét nem feltételezek nála! Hiába más vérű, biztosan bírja a piát. Jön az édeske ciniminikémtől válasz, ami megdöbbent engem. - Akkor meg mi? - jön ki belőlem, s nagyokat nézegetek, mármint körbe. Azután valamit magyaráz nekem Raven, csak túlságosan nem fogom fel a lényegét. Valami kanci cellről beszél. Meresztgetem a szemeim, aztán szóra nyílnak az ajkaim. - Ahha – szerintem tök értelmesnek mutatkozom most.A nagy frászt! Lassan azt sem tudom, hogyan kerültem ide. Az események történnek velünk,ami ellen én aztán nem kapálózok. Elkezdünk beszélgetni a fekete lyukakról, ami történetesen félreértésbe torkollik. Ravenem micsoda fekete lyukat ismer? - Nem süt bele semmi világosság, ami neeeeem világos az fekete. - válaszolom meg teljes természetességgel, utána meg szó szerint leesik az állam partnerem halandzsája miatt. Mi az a szökési sebesség? Annyit tudok, hogy ha egy errator ellen vajmi keveset érne, a vadállat üldözési sebességéhez képest. Utána meg valami gravitációról motyog, de különösebben nem kardoskodok a szavai ellen. - Ha az errator elharapja a lábad akkor te sem menekülsz el élve – csak, hogy okosságot mondjak az én húgomnak, mert nem akarok lemaradni az ész osztogatásban. Haladunk bizony, a mi kis tempónkban előre a cél felé. Aztán Raven miatt azt hiszem, hogy valami kínos helyzetbe kerülünk. - Jól van, Hu..huu.hugikáám – szóval csak illedelmes, így megnyugszom. Kifelé terelgetem a hidegbe, amihez én hozzá vagyok szokva. Azonban mi a helyzet a kis tesókámmal? Áhháá! Látom rajta a jeleket, s odaszólok neki. - Ha nagyon fázol összeebúú..jhatunk. - végezetül megérkezünk oda, ahol mindenki elvégezheti a dolgát. - Egy sö-tét lyuk van benne, arra ülsz rá és elvégzed a dolgod. Jó mély lyuk és büdös is. Ne ess bele – közben azért nézem, hogy a takarónkat összesarazta e már vagy sem? Végül ennyi magyarázat után teret adok a biológiának, s az egyikben eltűnök. Raven azonban hihetetlen, hogy nem bír megmaradni szó nélkül. Szerintem most sokkal többet dumál mint máskor. Hihetetlen. - Nem tudnál csendben maradni? - itt vii-zik, vagy nem is tudom hogyan tud ilyen hangokat kiadni magából. Éppen már végeznék, mikor újra megszólal. - Víz? Ebből sosem fog víz jönni – mi van? Nincs időm elmélkedni, mikor levelet mond. - Az sincs! Ez jól látod, de odafenn megmoshatod magad. - adom tudtára, s én ellenőrizve az öltözetem kilépek végül a szabad levegőre. - Gyere menjünk vissza, nehogy megfázz nekem – szólok neki hangosan.
*Oda sem figyelek Tywi kérdésére, csak mondom tovább és belegabalyodok a kancellária szóba, de abból is kivágom magam. Önbizalmam határtalan, hiszen Tywi rávágta, hogy „ahha” vagyis minden bizonnyal megértette miről beszélek. Nincs itt semmi gond, nem vagyok részeg, forog még a nyelvem – az én elképzeléseim szerint – tehát haladhatunk tovább. Haladunk is, egyenesen a fekete lyukak világába, amit Tywi másképp értelmez, amin jókat kuncogok. Főleg az ő tudományos meghatározásán. * -Na ez tény. *Bólintok rá, de ennek ellenére elmondom a fekete lyukak nem túl teljes és nem túl értelmesen előadott valódi tudományos meghatározását. Még jó, hogy sötét van és nem látom, mennyire pislog csak a hallottakon. * -Na ez is tény. *Hogy ez a Tywi milyen okos, csupa tényt tár fel előttem. Most nem is akadok ki azon, hogy erratort emleget, most jól érzem magam és a pia is kellően lezsibbasztotta az agyamat ahhoz, hogy eldobjak némi gátlást ezen a téren is. Más téren már régen eldobtam, ha volt egyáltalán. Ez meglátszik akkor is amikor leérünk és köszönök a kései vendégeknek. Tywi meg szívbajt kap. * -Húúúgiiikaaaaa!Nőőővéééérkeeee! *Gyakorlom én is a megszólítást, repedt edény hangon énekelve, ha már így egy család lettünk. Kíváncsi vagyok mit fog ehhez a bátyám szólni, ahogy ismerem, meg amit elmondott Tywiről és a házastársi dologról, tutira ebben is majd hátsó szándékot fog sejteni. Ezen elkuncogok míg ki nem érünk a hidegbe. Csak azért fázom kicsit, mert a takaró alatt nem viselek semmit és aláfújdogál az esti szellő. Perdai barátnőm gátlásai is a semmibe szálltak és megint kezdi nekem az összebújást. Vihogok rajta mint egy kölyök lóizé.* -Hihihihihii…..nem kell, de akarj velllem mindig özzsebújni. *A fejemet nem rázom, mert az előbb sem volt jó, igyekszem tywivel lépést tartani, elég sokáig kell, mert a vécé messze van. Ez még hagyján, úgy érzem a használati utasítás hagy némi kívánnivalót maga után, de mikor belépek a sötétbe, ahova fény csak akkor ér ha az ajtó nyitva van és bevilágítanak a kinti fáklyák, rá kell jönnöm, hogy mégis csak helyénvaló volt. * -Lyuk baszki. *Fekete lyuk. Ezen viszont megint elröhögcsélek magammal, ám itt még nem ér véget a történet. Visításom bezengi a Shiennel asztalainak hátsó részét.* -De….neeeem! Itt sssötét van és nincccccs vííííz. *Visításom és elégedetlenségem elnyomja a csurgás hangját, közben bőszen imádkozom, hogy ne menjen mellé és a takarót is fognom kell. Markolom mint kancellári testőr a merénylőt és várom a csodát, vagy legalább egy levelet. Az viszont nem jön.* -Miiiivaaaan? Fel kell mennem, hogy megtölörljjjem magam? És addig? *Széttett lábakkal, félig guggolva merevedek le, két kézzel markolva a takarót, félig nyitott ajtónál pislogok kifelé míg Tywi meg nem jelenik előttem. Mikor megszólal, érzem, hogy a hideg levegő megcsókol odalent és egyből összerántom magam. Még jó, hogy nem öltöztem fel, akkor most úgy kellene magamra húzni a bugyit. * -Baszkiiii Tywi. Panszt fogok tenni, és kévrényezni fogom a bíránál, hogy tegyenek minden prdai vécébe falevelevelt. Nagy levleket. Ennél még a bokrok is jobb baszki! *Dohogva burkolózom bele a takaróba és még mindig széttett lábakkal lépek előrébb, nehogy beleessek a lyukba, csak miután biztonságban tudom magam, egyenesedem fel és mint akit kilőttek egy ágyúból indulok vissza a házba. Erre a pisilős élményre innom kell.* -Gyere Tywi gyorsan, innunk kell egy melegítőt.
Kezdem azt hinni, hogy az én édes hugikámnál megakadt, mert többször mondja nekem, hogy ez tény. Az italnak tudom be, semmi másnak. Mindegy! Megyünk mi pisilni, azonban cseppet sem csendesen, ami köszönhető Ravennek. Ráköszön a kései vendégekre, sőt ettől többet tesz. Elárulja a mi kis titkos kapcsolatunkat! Shiennel kegyelmezzen mert ilyen szentségtörést csinálok! - Igen azok vagyunk! De csss! - próbálom halkítani az én kedvenc kis hugikámat. Szerencsére, hogy el tudom onnan cipelni, ki a hidegbe. Én fel sem veszem az esti hideget, mondhatni megszoktam már ezen csókját a testemen. Vezetem tehát a partnerem, próbálok lassítani, hogy nehogy túlságosan lehagyjam őt. Arra figyelek fel, mikor felvihog. Akkor hirtelenjében megfordulok és megölelem őt. - Így gondoltad?! - vihogok rá, mármint az összebújás részre értem. Belenézek a szemeibe, amik furán állnak, meg érdekes. De a pisilés nagy úr, s elengedem őt. - Mhenjü nk továá bb bb – beszélek hozzá, s hamarost ott vagyunk. Ott aztán történik közöttünk némi szóváltás. Mikor én már nem bírom tovább tartani, akkor én betérek egybe, mit sem törödve, hogy hugival mi lesz most. - Lyuk hát! - szólok át, azonban a környék rémálma nem csupán itt merül ki. - De igeeeeeen! - kiáltok át jó hangosan, mit sem törődve a környék nyugalmával. - Hogy neked mennyi sok igényed van! De-de esetleg következő alkalommal kidolgozhatunk valamit a nyafogós fajtádnak hugi! - nem lehet tőle nyugodtan pisilni se. Nem hittem volna, hogy az embereknek ennyi -féle fajta igényük van. Ráadásul honnan fogok szerezni vizet, meg ő mihez szokott. Ez aztán lesz az érdekes téma. - Különben a vadonban ne nagyon törölgesd a levelekkel egyetlen olyan pontodat sem, mert pórul járhatsz – ütöm meg hirtelen az aggódó nővér hangnemet. - Mármint egyes növények levelei hatással lehetnek a testedre. - de hogy tovább lépjünk a jelnjegi problémákon, így világosan elmondom. - Odafenn van víz és törlő, addig pedig maradj nyugodt. - ám úgy tűnik, hogy vérig van sértve Raven, hogy már városi bírát emleget. - Ilyen kis igényes nő nincs mint te! Perdai nők nem akadnak ki úgy mint te. Basszki! Baszki! - én már kinn vagyok a szabad levegőn mikor raven kilövi magát az ismeretlenbe. Neeeeee! Rossz felé megy! Utána sietek, s karon ragadom. - Állj meg, rossz felé jöttél. Másik irányba van a szobánk. - ezzel elengedem őt, de aztán magamhoz ragadom a karommal, ezzel támogatva magam és hugimat. - Te aztán a pia körül forogsz mindig? - hamarosan megérkezünk Shiennel asztalaiba, ahol én rögtön felkisérem Ravent a szobánkba. Mikor zárt ajtók és kellemes fények között vagyunk újra, akkor odaviszem őt a mosódézsa mellé kellemes színültig töltött vízzel. - Itt megmoshatod magad, s itt pedig amivel megtörölheted magad – mutatom neki, hogy hol találja hozzá a dolgokat.
-Ccccssssssssshihihihihihihi! *Utánzom Tywit amikor csendre int, nem értem miért, de vicces, és ebbe legalább nem gabalyodik bele a nyelvem. Utána persze borítékolható vihogás következik, nem éppen csendesen. Az út a vécéig sem éppen problémamentes, éppen arról próbálom ismételten meggyőzni, hogy ne ölelgessen, azt viszont nem veszem észre, hogy épp az ellenkezőjét mondtam. Kimaradt egy szócska, egy elég fontos szócska, mire Tywi megölel.* -Ááááányeeeee! Ponthogynem! *Emelem fel a mutatóujjam, de ő már el is enged – szerencsére – és mehetünk tovább. A perdai vécé használat sem a legszebb leányálmaim közé tartozik, mivel minden komfortot nélkülöz. Nekiállok vele veszekedni azon, hogy se világítás, se víz, se levél nincs, és nekem kell ahhoz, hogy jól érezzem magam. Ráadásul benyögi, hogy pisisen kell visszamennem a szobába és csak ott tudok megmosakodni. * -De nyeeem! *Ágálok ellene és a saját verzióm mellett egyszerre, mire beadja a derekát és a jelen állapotomban hiszem, hogy meg is fogja tenni. * -Na, jó. Legalább valami levelet, vagy gyongyot. Vizes gyon…ronogy….anyagot. *Néha szórakoztat, néha bosszant, hogy nem úgy forog a nyelvem és kezdem észre is venni, viszont a perdai vécé kérdés igen fontos, főleg a jövőre való tekintettel. * -Tudom mivel tölörölgessssek. Nekem te ne mondd, hogy mivel nem jó, én tudom! *Húzom ki magam büszkén, annál is inkább, mert alulról jön a hideg. Tywi me azon kel ki magából, hogy a bírát emlegetem. Nem is értem, azt hittem szeretik és minden bajjal hozzá fordulnak, hát az ember lánya már nem teheti meg? * -Baszkibaszki! A predai nők már megszop…szokták. Az én fenekem és mindenem nem predai vécén nőtt fel. Nem issss nőtt meg. Ááááá, azét olyan kerek a predai nők feneke! *Sikerül egy teljesen téves párhuzamot vonnom a perdai nők feneke és a vécéhasználati szokások között, ami minden bizonnyal kiveri Tywinél a biztosítékot, vagy fel sem fogja. Egyébként én sem nagyon. A lényeg és ami fő, az egyből eszembe jut és a hideg-pia párosítás már jobban megállja a helyét, igyekszem is vissza, hogy benyakaljam az ígért kancsónyi nedves álmokat, amit most már nyugodtan ihatok, mert nem fogok bepisilni. Tywi karja ránt vissza a helyes útra, melyen méltatlankodom kicsit, és vihogok is.* -Nabasssszki, ne rángassá má….jahogy áááááá hihihihihi! Baszki, ebben a sssötétben, el lehet tévedni! *Némi botladozás után sikerül a helyes útra lépnem, és csak most jut eszembe, hogy mezítláb avgyok. Hát azért fázik nekem a lábam! Naná, hogy sietek piálni, fel fogok fázni baszki!* -A pia mindent emgold, a pia melegít, a pia…*Itt elakadok, bár biztosan jó sok előnyét fel tudnám sorolni, de most kicsit nem jut eszembe.* -…a pia jóóóó! *Na, ez biztos. Szavaimmal egy időben alakdó lépteim új lendületet kapnak, sajnos nagyobbat és valaminek nekimegyek, de nem tudom mi az és nem is fáj. Majd holnap fog. * -Bassszamegahrenyótaplassssszzzzzssssssáhhhh! *Míg ezen pörgetem a nyelvem, vissza is érünk az épületbe, a megérkezés ugyanúgy zajlik, mint a távozás, integetés és vigyorgás, meg vihogás, aztán egy hosszú nevetős ccccsssssss, a számra tett ujjammal tompítva. A hasonlatosság itt véget is ér, mivel a lépcsőn lefelé jövet még egész ügyes voltam, most viszont megbotlom a takaróban, aztán négykézlábra ereszkedem és úgy már egész okés. Így is megyek fel….vagyis csak két láb és egy kéz, mivel a másik kezemmel fogom a takarót, Tywi nyavalyás takaróját amit úgy félt. Fent a folyosó falába támaszkodva, tapogatózva, mint egy vak ember lépkedek, de a szobát hamar meg is találom, mivel bentről ragyogón szóródik ki a lámpás fénye. Én persze a kancsót keresem, Tywi szavai igazítanak útba, hogy valami mást elfelejtettem. * -Mosakodni….ja igen. Óóóó de marecás…mace…macerás nálatok pisilni. *Darabos mozdulatokkal mosakszom meg és törlöm meg magam úgy, hogy a takarót nem engedem el, így viszont elég hülyén nézhetek ki. Nyakis, majdnem a fejem búbjáig takaróba tekerve, deréktól lefelé meg semmibe. Végül elbotorkálok az ágyik és lezuttyanok rá, szabad kezemet nyújtva ki Tywi felé.* -Na acca azt a kötsögöt. Erre innom kell! *Ha megkapom, úgy hajtok le belőle vagy tíz korttyal, mint aki vizet iszik, és néhány pillanatig azt is érzem, hiszem, mert szomjas vagyok, aztán beüt. A telhetetlenségemben lenyelt levegő nagy része nem túl nőies hanghatásokkal távozik belőlem, és még annyi lélekjelenlétem van, hogy letegyem a kancsót a padlóra, mert a piára vigyázni kell, aztán neme4s egyszerűséggel eldőlök és úgy is maradok. A nedves álmok jótékony ködbe burkolja az elmémet és vagy tíz-tizenkét hosszú óráig ott is tart.*
Mi sem egyszerűbb elbánni, egy utánozós kishúgikával, aki csendre int engem. A vihogása tetszik, hiszen azt jelenti jól érzi magát a társaságomban. Ügyet sem vetek már arra, hogy esetleg sok érdeklődőt vonzunk magunkra az este közepén, csak érjünk már oda. A beszélgetésünk folyik, s hát meglepetten tapasztalom, hogy össze akar bújni velem. Ennek megörülök, s megkínálom őt egy meleg öleléssel. Mikor megtörténik a szeretgetés, akkor megint tiltakozik! Nem tudok rajta eligazodni. - Egyszer igen, máskor nem? Nem értelek hugikám.- utána leállunk nem túl stílusosan beszélni arról, hogy itt mi a helyzet. Az a gond, hogy cseppet sem tudom csillapítani Raven felháborodását, egyben csalódását. - Most ezt kell elfogadnod – sóhajtok egyet magamban, de ez a húgis rémálom csak folytatódik. - Tudod mit!? Következőre hozunk fenéktörlő kendőt az úri hátsódnak! - jön persze a vadon emlegetése, s én csupán jó szándékból figyelmeztetem a nem levél használatra. - De felvágóggó vgva – hirtetelen nem tudom, hogy miért akadt meg a nyelvem. Fejemben teljesen és érhetően hangzott a „felvágós vagy” kijelentés. Az ital lenne rám ilyen hatással, vagy a drága Hugim hozza ki belőlem? Ráadásul megint bizonygatja a drága, hogy ő más környezetből jött. Veszem észre! - Jólvaana! Jóó...- mit is akartam mondani pontosan, lényegtelen majd eszembe jut. Messze még az este, s bőven van időnk beszélgetni. Ami érdekes, hogy Raven perdai nők fenekéről beszél, s én erre most nevetem el magam. - Hugikám, tecenek a perdai popsik...úg úgggy látom! - nekem már csak ennyi jön le a témából. Ami viszont teljesen megrémiszt, hogy a barátnőm teljesen rossz irányba megy, s nem hazafelé. Ki kell lépnem, hogy karját ragadva végül a helyes útra terelhessem. - Hát még szerencse, hogy figyelek rád, mert nem sok perdai férfi hagyta volna rajtad a takarót! Ráadásul takaróban mászkálni Elorakban, nos rögtön híres lennél – nevetem megint el édesen magam. - Az Eloraki takaros nő – helyes irányban haladva jól embereli magát Hugikám, mert csak úgy szedi a lábát. Ennek ellenére hogy van neki ennyi energiája, hogy állandóan járjon a szája? Ez maga a csoda. Annyira nem figyel, hogy valaminek nekimegy és káromkodik? Hűha! - Ha most nem ébredtek fel, akkor gratulálok neked – újabb nevetés tőlem, úgy tűnik kezdem egyre jobban elfogadni Raven viselkedését. Hamar visszaérünk Shiennel asztalaihoz, ahol megjátsszuk a távozásnál tapasztalt élményt. Én különösebben nem szólok rá, mert jobban oda kell figyelnem a felfelé menetelt. Amit józanul megtesz az ember jó pár másodperc alatt, azt most én nagyon de nagyon hosszúnak érzek. Meg úgy a lábamat bizonytalannak. Keserves szenvedések árán, de sikerül feljutni. Raven egyből kancsó italt követeli rajtam, de én odasegítem őt a mosódézsához, s elmondom neki mit kell csinálnia. Míg ő elvégzi a dolgát, addig én meztelenre vetkőzök, mert idefent meg egyenesen melegem van. - Máskor majd máshogy csináljuk, nem tudom tinálatok ez hogy megy! - szólok vissza, s látom ő megy az ágy felé. Én szintén megmosom magam, s megtörölközök. Raven addigra az ágyban van éééés a piáját szeretné. - Hozom már! - ezzel megindulok a kancsóért, s odaviszem neki. Látom, hogy jól meghúzza az italt, aztán biztonságba helyezi. Ami azt illeti én onnan elviszem a helyére, s mire visszaérek az ágyhoz, addigra Raven teljesen kiütve fekszik az ágyon. Se kép, se hang nála és bele van bugyolálva a takarómba. Elnézek az ágyneműs komód felé, de rám jön az ásítás. Messze van. Bemászok az ágyba inkább, s Ravent kihámozva a takaróból végül összebújok vele, s aztán magunkra húzom a takarónkat. Aztán nem kell sok hozzá, hogy elkapjon a nedves álmokos álommanó. Reggel hideg van….
-Hát én se magamamat! *Értek vele egyet, mert én már semmit sem értek, azt viszont igen, hogy ez a pia hatása. Érdekes, hogy ezt még képes vagyok felfogni, de azon már nem agyalok, mint korábban, hogy hogyan itassam meg ezt a lőrét Jenkinsszel. Van fontosabb dolgom is, hiszen a perdai vécé mellőz minden kényelmet és luxust, úgyis mint az elvégzett dolog utáni tisztába tételt. Azt gondoltam legalább levél van, vagy valami anyag ha víz nincs, de semmi. Némi vitába keveredünk emiatt Tywivel, de ez egészséges, részeg vita és nem haragból kerül elő. * -Na az jóóóó! Úrinő hátsó! *Felemelném a mutatóujjamat is, hogy jelentőségteljesebbé tegyem a megjegyzésemet, de van mit fogni két kézzel, így pusztán a hangsúly az ami kiemeli női nememet. Ezen kívül még kihúzom magam büszkén, mert teljesen biztosan és határozottan állítom, hogy tudom mivel nem szabad feneket törölni a vadonban. Szerencsére nem a saját káromon tanultam meg, hanem másén. Ez az egyik előnye annak, hogy jóval mások után jöttem le először a Perdára. * -Felvágóóóssss. *Felvágósan javítom ki Tywit és még sikerül is, igaz, hogy jobban megnyomom a hangokat a kelleténél, de hát a biztonságra megyek, hogy jól mondjam ki. Bele kell égetni a nyelvembe hogyan forogjon. Természetesen ha pisilésről és tisztálkodásról van szó – bár nem tudom valós-e a párhuzam – eljutunk a perdai nők fenekéig, melyek szerintem, és ezt közlöm is, attól kerek, mert perdai vécén nőttek fel. Hogy ez miben járult hozzá a kerek fenékhez, és tényleg olyan kerek-e ahogyan azt az elmondásom alapján el kell képzelni, az már más kérdés. Nehéz innen eljutni odáig, így nem is teszem. Tywi megteszi helyettem, csak jobban elmélyed a tmában.* -Nem! Nem úgy. Úgy nem! A popszik…popók tecccenek, de a fréfiak…a pasiké! Csak a pasiké. *Biztosan a pasik feneke az ami eltérít, mert amint késznek nyilvánít Tywi – mert a pisilési rituálé felét nem végezhetem el – megindulok csak rossz irányba. A fene a sötétséget, meg ezt a labirintus Shiennel asztalait. * -Én így isss hírres vagyok! *Na, most már emelem a mutatóujjam, csak fél kézzel fogom a takarót, Tywi meg engem terelget a jó irányba, és már egészen magabiztosan – aha! – megyek be azon az ajtón, ahol kijöttünk. Vihogok az új nevemen, bár lehet, hogy holnap már tényleg így fognak hívni. Nem tudom melyik jobb, a Takaros nő, vagy a bogáról leesett. A vihogás és a káromkodás ugyanazon a hangerőn tör be a folyosó csendjébe, utóbbi azért, mert megint nekimentem a falnak. Nem egészséges fekete lyukakban sétálni az már biztos. * -Gralutálj! Nem éberedtek fel! *Mondom ezt amikor alábbhagy a vihogás és elérünk a szobánk ajtajáig és rajtam kívül csend van. Senki nem szólalt fel, nem dobtak meg cipővel, sem kancsóval…erről jut eszembe! A kancsó meg a sok nyelet pia! Nem is felejtem el, mert magamban mondogatom míg megmosakszom, fennhangon csak azt kifogásolom, hogy mennyire macerás még a pisilés is itt Elorakban. * -Jjjóóóó! Most én se..hukkk….tudom. *Kérem is a kancsót amint végeztem az alváz mosással, és nyelek is belőle jó sok kortyot, mert szomjas is lettem ebben a nagy munkában. A perdaiak biztosan sokat isznak amikor a vécére mászkálnak, mert kiszáradnak a járkálástól, de ha sokat isznak, akkor többet kell vécére menniük. Én mondom, hogy macerás! Ezek a gondolatok azonban meglehetősen leterhelik az agyamat, nem különben a pia amit elfogyasztottam, utóbbi felel azért, hogy eldobom magamtól a tudatomat….
…A reggel nem igazán kellemes. Túl világos. Megszoktam már, hogy a dominiumi kabinomban sötét van, hacsak nem kapcsolom fel a fényeket. Itt viszont hétágra süt a nap, be az ablakréseken, színes, aranyló sávot húzva a padlóra, a falra, és persze pontosan a szemeimre. * -Ááááányeeemmmmmmm! *Nyöszörgöm, miközben azon vagyok, hogy a takarót a fejemre húzzam. * -Fény ki! *Önkéntelenül adom az utasítást a hangvezérelt panelnak, teljesen abban a hitben vagyok, hogy a kabinom ágyán fekszem. Épp csak a takarón fekszik valaki, vagy alatta, vagy izé. Bruce? A képtelen ötlet villámcsapásként hasít a zsibbadt agyamba, azonmód felülök, de nyögve vissza is hanyatlok. A fejemben ezernyi kis bogár futkorászik és legalább két boga trappol. Kezd derengeni, hogy Bruce már nem él, így joggal merül fel a kérdés, hogy ki fekszik mellettem? Lassan nyitom ki a szemeimet, kezemmel eltakarva a fény késekkel hasogató erejét, nemsokára kiderül, hogy nem otthon vagyok. Oké, akkor hol? Sok helyen ébredtem már a munkám miatt, nem szokatlan, hogy nem a kabinom megnyugtató magánya fogad, hanem egy sátor fala, egy sziklafalé, a csapatszállítóé, vagy épp a Város egyik vendégkabinjának oldala. Lehet, hogy ott vagyok? Ott vannak ablakok, kifogtam egy VIP kabint. Á! Esélytelen. Oldalra fordulok….és akkor meglátom Tywit. Magam mellett, a takaróm alatt, meztelenül. Legalábbis a válla az meztelen. Ha alszik még ha nem, felemelem a takarót, hogy alálássak…és…* -VVVVÍÍÍÍÁÁÁÁÁÁÁÁÁTYWÍÍÍÍÍÍÍ! *Kiugrom az ágyból, vagyis ugornék, de bele vagyok tekeredve a takaróba, ráadásul a másik végén tywi fekszik, így csak azt érem el, hogy leborulok az ágyról, míg a lábam még a takaróba van göngyölve. Szóval ott fekszem félig a padlón, meztelenül, fájó fejjel, kócos hajjal és hirtelen azt sem tudom, hogy én vagyok vagy Bruce!* -Tejóég! Egy nővel voltam! Nőőőővel voltam!
Valami megmozdult volna mellettem?Ki van az ágyamban rajtam kívül? Nyöszörgés! Női hang? Mozdul a takaró, aztán „fény ki”? Hol vagyok hirtelen? -Hmmmööhmmmm – nyűgös Príí hangszínnel adok ki hangot, ami azt illeti szerencsére nem az én szemembe süt a nap, meg amúgy is hozzá vagyok szokva. Kezdenek az érzékeim felébredni, így a hasogató fejfájás szépen komótosan áthangolja a reggelemet. - Kis...Kispárnám ne mozogj, fázos vagyok reggel – motyogom, s teljesen magam alatt vagyok. Sokáig nem nyitom ki a szemem, abban a reményben, ha még alszik egy picikét, akkor elmulik a fejfájásom. Azonban az idő múlásával nem történik meg, s újra nyöszörgök egy sort. - Marhára bevertem a fejem – motyogom, talán most már jobban érhető mint nem sokkal ezelőtt.Nem sokkal később kinyílnak álmosan a szemeim, s meglepődve észlelem Ravent. Mi az? Hogy került az ágyamba? Ki van ülve a döbbenet az arcomra, s reggel próbálom az agyam munkára fogni, de a fejfájás felül ír mindent még. Azt érzékelem már, hogy intim közelségben vagyok vele. Azután mi történik? Hát nem éppen kellemes dolog, mármint a fülemet illeti. Raven egyszerűen megnézi a meztelen testem, aztán kiabál velem.NEEM! Ez nem hiányzott!! - Áhh a fülem! Ne kiabálj! - ezután meg szeleburdi Kispárnám távozni akar hirtelenjében. Pislogok sokat, mire végül elhatározzam megnézem jól van-e? Nagyot koppant a padlón. Mint egy kígyó kúszok az ágy szélére, s ekkor szembesít Raven egy ténnyel, amire kissé belevörösödök. - Ha te mondod – újra próbálkozok, hogy a tegnapi estét feltárjam magamban, s jönnek részletek belőle, amit így álmoskásan összevegyítek a ma reggelével. -Valami rémlik, hogy tegnap egymáshoz értünk, jól éreztük magunkat, most meg reggel mell nézéssel indítottad a napod. - de nem hagyhatom ilyen állapotban a barátnőmet. Sóhajtok egyet, végül teljesen elfogadóan osztom meg a saját álláspontom. - Hát megtörtént, most már nem tudjuk visszavonni – közlöm vele a valóságot, s kénytelen vagyok a fejemhez nyúlni és masszírozni, hogy valamit javítsak az állapotomon. - De ha te hallgatsz róla, én is. Jobb ha nem tudnak róla mások. - nem tudom mennyire van maga alatt Raven de én lassan az ő oldalán kimászok az ágyból. Nyújtózkodok előtte egy jót, aztán megszánva őt lenyúlok hozzá, s szépen hercegnőként fektetem el az ágyon. S ha már így történt az esténk, akkor még adok neki egy meztelen ölelést, egy arcpuszival egybekötve. Az ölelés hosszú, s lassan engedem el. - Remélem azért jól aludtál. - ezzel megfordulok, hogy odamenjek a mosódézsához, hogy ott aztán belelépve abba, hideg vízzel mosakodjak. Utána törölközés jön a részemről, miközben Ravenre nézek. - Milyen reggelit szeretnél az ágyba? Mennyire legyen kiadós? Mit hozzak inni? - kedveskedni próbálok neki, ahogy egy jó házigazda tenné. Szóval keresni kezdem a ruháim, amit csak összeszedek, s egy helyre rakok. Odalépek a Komódomhoz, s onnan halászok elő új öltözetet. Egyelőre kikészítem, mert inkább eszembe ötlik, hogy meg kéne beszélni Ravennel a dolgokat. Odasietek hozzá, s fogalmam sincs de úgy újabb ölelést adok neki. Szeretem őt, mint barátnőt. - Meg...megbeszéljük? - kezdek bele kissé félszegen.
*Tywi nyöszörög és ébredezik, ezért gyorsan visszaejtem a takarót, de továbbra sem vagyok kibékülve a jelenlegi helyzettel. A sikítás részemről jogos, bár nem olyan erős és hangos, mintha egy erratorral kerültem volna szembe, de azért minden bizonnyal lent a konyhában is hallják. Kezd derengeni, hogy a Shiennel asztalaiban vagyok, fent valamelyik szobában és a tegnap este képei is sejtelmes pongyolába öltözve, álmosa mosolyognak rám. Tywi nem mosolyog de álmos. Az én fejemben apró, gonosz törpék kalapáccsal ütik a falakat, és ezen Tywi rövid de velős összefoglalója sem segít. * -Ááááá! Neeeeeem! Én nem, mellnézéssel? Dehogy, ki kíváncsi a melledre? Hát én nem, legfeljebb a bátyám, ne keverj minket össze! *Ahhoz képest hogyan érzem magam, elég hosszú mondatot sikerült összeraknom, de ez nem is olyan meglepő tekintve, hogy normális állapotban még többet beszélek. Ki is másznék az ágyból azonnal, de már a padlón vagyok, most jut el a tudatomig, hogy mekkorát estem az előbb. A lábam még mindig a takaróba tekeredve, az ágyon pihen, de ezen gyorsan változtatnák. Próbálom lerúgni magamról, de a galád nagyon ragaszkodik. * -Mi történt meg? Ne baszd már! Az élet nem cseszhet ki így velem! Ez a karma, Bruce átka, tutira! *Kezemmel felnyúlok a takaróhoz és sietve fejtem le magamról, hogy aztán a lábamat is kimenekítsem a fogságból. Gyorsan hátrálok is mint egy kis ízeltlábú állatka, Tywi meg gyanúsan jön felém, nyújtózkodik, én meg elfordulok. Látni sem akarom a meztelen testét, nem mintha nem lenne szép és kívánatos, de nem nekem. Alec minden bizonnyal a nyálát csorgatná, én viszont menekülök előle is és a feltételezhető éjszakai emlékek elől is. * -Hát tényleg jobb ha senki nem tud róla, főleg én nem. Nem akarok tudni róla! *Menet közben találom meg az egyik ruhadarabomat és mindegy melyik az, magam elé húzom, mint egy pajzsot, s fel is állok. Nem kellett volna. A szoba nagyot fordul velem, úgy vagyok másnapos, hogy ki sem józanodtam, baszki! Ezt a piát meg kell itatnom a bátyámmal és Jenkinsszel is, más és más indíttatásból. Egyelőre azonban elvetem a jövőbeli terveimet és a jelenre próbálok koncentrálni. Tywi kezei elől kisiklom, engem aztán nem fektet az ágyra sehogy, se szép hercegnőként se rusnya boszorkányként. Újabb ruhadarabba botlom, lehajolok érte. Heuréka! A felsőm. Az előzőt a két combom közé szorítva oldalazok, úgy nézhetek ki, mint akire rájött a hasmars és igyekszik minden baleset nélkül a vécére. Közben húzom magamra a pólómat. Már csak a bugyimat kellene megtalálni, nehogy itt maradjon az is, mint a botanikus bige melltartója. * -Nem akarok reggelit! Vizet, innom kell vizet! Neeem! Most valami erősebb kell! Búfelejtő! Igen, ez az, felejtenem kell! Ezt a reggelt ki kell törölnöm az emlékezetemből. Hol a termoszom? *Keresgélek és rendre kisiklok Tywi ölelő karjai elől. Nem akarom megbántani, de ez a helyzet nekem most roppant kínos, és épp ezért nem is merek ránézni. Baszki! Amikor a megbeszélésről kérdez, ránézek tócsányira kerekedett szemekkel, remélhetőleg minél távolabb tőle.* -Mit akarsz megbeszélni? Együtt aludtunk, meztelenül, egy ágyban, egy takaróval. Ki tudja mi volt még részegen. Értem már miért nedves álmok a neve, soha nem kérek belőle! Soha. *Itt azért eszembe jutnak a terveim és visszakozom. Oldalra biccentem a fejem és felemelem a mutatóujjam, a másik kezemmel magamhoz szorítom a nadrágomat. * -Csak egy üveggel de másnak adnám. Ááááá! *A végén épp megpillantom a bugyimat és oda ugrom. Szó szerint, egyetlen nagy ugrással redukálom le a távolságot és kapom fel, majd bevonulok az egyik sarokba, hogy felöltözzem. Csak akkor nyugszom meg ha minden ruhám rajtam van.*
Nahát! Ilyen magyarázkodást az én édes hugikámtól nem hallottam még, mint most! Annyi rémlik így álmoskásan, hogy hirtelen friss hideg levegő áramlást éreztem a takaró emelésnél. Akkor mi a jó baszkit nézett Raven? Egyáltalán nem tudom megfejteni, s ebből fakadóan kérdéseim támadnak. - Szóval nem a melleim miatt, akkor mégis mi miatt? - TUDNI AKAROM AZ OKÁT BASZKI! Nah! Szóval ne keverjem őket össze. - Azért a te mellkasod sokkal nagyobb mint az Alecé. - nyugtatom őt a szavaimmal, hátha sikerül megnyugtatnom az én édes hugikámat. Ezek után történik az, hogy Miss Szélvészke a padlóra kerül, mert távolodni akar tőlem? Ne már! Miért gondol az egészbe rosszat? - Nem vagyok benne biztos baszki, jóóh?! - úgy tűnik a szavaim teljesen hiábavalóak, így csupán próbálok Tywis maradni. Mármint úgy, hogy meg szeretném őt szeretgetni. Nem úgy mint nő a nőt, hanem nővérke és hugika. A kis galád meg nem hagyja magát, s rendre távolodik, vagy kisiklik az ölelő meztelenségem elől. Egy idő után meggörbülnek az ajkaim szélei lefelé. Egyszerűen legyőzetve érezve szólalok meg. - Akkor jó, ez a mi titkunk...marad. - sóhajtok egyet és ránézek. Látom, hogy egyre több ruhadarabot meg a sajátjából. Mi marad nekem? Normális reggeli életre terelni a témát, de itt szintén ellenállásba ütközök. - Vizet? Adhatok neked. - az egészben aztán az a fura, hogy utána meg alkoholt szeretne. Nézek rá ferde szemmel, hogy akkor most mit szeretnél? Ennyire zavarban lenne tőlem? - Pedig tudnék neked összeütni, Nedves álmok elleni ételt, de te tudod. Tudod éhes gyomorral nem jó menni. - magyarázom nagy nővérkésen. De Raven a termoszát szeretné, s én ekkor végképp szomorúvá válok. - Tuti nem szeretsz, mert együtt aludtunk. De megértelek. - az egészben az a hihetetlen, hogy Raven sem zárja ki annak lehetőségét, hogy esetleg több történt közöttünk. - Én én nem emlékszem arra, hogy mit csináltam veled! - kissé kifakadok, de ezt is nyöszörgős feladós hangnemben teszem. Húgikám újabb kijelentései következnek, de de történetesen lemondtam Raven ölelgetéséről. Végezetül, ha sikerül neki felöltözni, akkor én odasétálok meztelenül a szobakulcsomhoz, s kinyitom előtte az ajtót. - Akkor szia – mi történt velünk? Ki tudja? Mindenesetre elengedem az én drága Ravenemet, aztán bezárkózva vagy estig ki sem jövök a szobából. Legalábbis a fejemben ez a terv, ez most az egész rosszul esett.
-Nem hát! Csak, csak….tudod te! *Ezzel elégedjen meg, nem mondom ki még egyszer, hogy meztelenül aludtunk egymás mellett. Mellet meg nem akarok, másét nem. Francba, hogy keveredek ki ebből? * -Még jó, van két….na nem, nem mondom ki. Alec pasi, neki biztosan tetszenek aaaaaz adottságaid. *Nem biztos benne, hogy mi történt. Fú, baszki! Ez a reggel másnaposság és részegség nélkül is ijesztő.* -Senkinek, érted? Senkinek nem mondhatod el, még viccből sem. Csak beszélgettünk és aludtunk. Ennyi! Nem több. Nem volt meztelenkedés és tapizás, megy együtt alvás. Ccccsssssss! *Mutatóujjamat a számra téve teszem jelentőségteljesebbé a titkot amiről nem szabad beszélni. Egyszer talán megbékélek vele, ha eszembe jutnak dolgok és lehet, csak röhögni fogok rajta, de jelenleg ez a helyzet még nem állja meg a helyét. Közben próbálok a takarótól és Tywitől egyaránt szabadulni, rendre elhajolok előle, így olybá festünk, mint akik táncolnak. Aztán amikor sikerül még a ruháim egy részét is megtalálni, kicsit megnyugszom, hogy a bőröm, egyes intim testrészeim már nem premier plánban vannak. * -Most nem tudnék enni semmit, köszi. *Kissé megenyhülve utasítom vissza a reggelit, bár az felkelti az érdeklődésemet, hogy mi az a kaja amit a gyilkos ital hatásait képes csökkenteni, de azt hiszem maradok az elméletnél.* -Elég ha csak elmondod mi az. *Végre fel tudok öltözni és a termoszomat keresem. Régen volt egy mondás, a kutyaharapást szőrével, aminek az a lényege, hogy a másnaposság ellenszere, ha megint iszol. Egyiket sem fogom fel ép és józan ésszel, de szerencsére még nem józanodtam ki. Tywi szomorú kijelentésére viszont muszáj vagyok a termosz keresést egy időre ejteni és a perdai lány felé fordulni. Nagy sóhajjal engedem ki a levegőt és keresem a szavakat, a jó szavakat, mert Tywire nem haragszom, csak zaklatott vagyok. * -De szeretlek Tywi, mert kedves vagy és jófej és bármikor szívesen beszélgetek veled, meg iszom veled…de ilyet soha többé, és rohadtul fáj a fejem, ezért nincs sok gondolat benne, de azt biztosan tudom, hogy nem utállak. Csak kissé felzaklatott a dolog, mert tudod…..ááááá! nem egészséges ha két nő együtt…..olyat csinál. A pasikat szeretem az ágyban. Érted? Nagyon remélem, hogy, hát nem is tudom. Persze kalandnak tök jó, de mégis….nem erről akarok mesélni majd az unokahúgaimnak. *Már ha lesznek. Vagyis elvileg nagynéni vagyok már, de az nem érvényes. * -Maradjunk annyiban, hogy semmit. Csak aludtunk mint két kis Tőgyike az ólban, és a hideg miatt bújtunk egymáshoz. Egyébként….*Emelem fel a fejem és nézek körbe a kicsi szobában, majd megdörzsölöm a karomat.* -…..kicsit hideg van itt. *Reggelre lehűlt a szoba, és az ad némi megnyugvást, hogy nem volt mivel belehelni. Kapom a cuccaimat, a termoszom is meglett közben, de nem iszom bele. Még nem. A nyitott ajtónál odalépek Tywihez és mivel már fel vagyok öltözve – oké, tudom, ő totál nem – vigyázva átkarolom a vállánál. Nem érek a melleihez, de egy puszit azért kap.* -Azért jó este volt ez Tywi, de legközelebb csak a felét ismételjük meg. Az első felét. Nem haragszom és kedvellek, ezt ne felejtsd el. Te vagy a kedvenc perdaim. *Azzal elválok tőle és megindulok a folyosón, picit bizonytalanul, fél kézzel a falba támaszkodva. Rémlik valami fekete lyuk, de nem tudom semmivel sem összefüggésbe hozni, viszont jó jelnek tekintem, hogy ez már felmerült a sötétségből. Pont egy fekete lyuk. Azért az ironikus. Csak odakint húzom meg a termoszt és egyből jobb, ahogy az ismerős íz és erő lecsorog a torkomon, a gyomrom viszont lázad. Tényleg kelleni fog a víz, baszki!*
//Köszönöm a játékot, nagyon vicces volt, feldobta a hangulatot és megalapoztuk a kapcsolatunkat, szigorúan barátian! //
//
feldobta a hangulatot és megalapoztuk a kapcsolatunkat, szigorúan barátian! 
//
