Hibáztam, én magam is. Vagy talán én se? Míg én ártatlan felfedezésnek gondoltam tetteimet és a csókokat, addig Dorian ennél sokkal többet értett mindezek alatt. De hát mit is gondoltam? Ő nem 16 éves már, hanem egy felnőtt férfi, három gyermek apja és már két felesége is volt... Jóval tapasztaltabb nálam. Meg is rémít, amikor fölém kerül és tese az enyémhez simul. Túl közel került hozzám, érzem egész testét az enyémen, és... és ez hirtelen túl sok lesz. Ezért is mondom ki halkan a nevét, amely megálljra készteti. Csak fekszem alatta, kipirult arccal, zakatoló szívvel és szégyenkezem azért, mert leállítottam. Nem lenne szabad, hiszen most már a férjem, nekem pedig vannak felé bizonyos házastársi kötelezettségeim, akkor is, hogyha ad időt nekem. De most tudom, hogy arra vár, én mit akarok, és bár nekem a középút lenne a tökéletes választás, azt nem hiszem, hogy Ő akarná. És lehet, hogy mégse lenne az se olyan tökéletes az én számomra se. Túl nehéz ez a döntés... és ha most engedek, de később mégis leállítom, az okot adhat az első komolyabb neheztelésre kettőnk között. Mi a fenét csináljak? Talán az a baj, hogy túl akarom gondolni ezt az egészet és talán feleslegesen aggódom. Ez nem csak egy egyéjszakás kaland, nem fog faképnél hagyni utána, ellenben, ha elutasítom most, mint a felesége, sokkal rosszabbul sülhet el a dolog. Most, hogy végre megnyílt felém, nem akarom, hogy eltoljon újra és eltávolodjon. Nem akarom elveszíteni azt a Doriant, akit kezdek megismerni, mert ez a férfi nagyon is tetszik nekem. Vágyom ennek a férfinek a csókjaira, ahogy érintéseire is... Nincs is több kérdés. Kicsit feljebb emelem fejem, hogy elérjem ajkát, majd lágyan húzom magamhoz Őt, így invitálva egy újabb csókra Őt. Meghoztam a döntést, az övé vagyok, még akkor is, hogyha belül rettegek. Ismerem már, nem követhetem el életem legnagyobb hibáját azzal, hogy most letolom magamról.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
16+
Olyan mintha órák óta várnám a válaszát, hogy akkor most mi legyen. Szerintem annyira rájött már ha nemet mond se történik semmi, csak kell némi magány, esetleg friss levegő hogy lehűtsem magam és a testem, de ennyi. Ami valószínűleg neki is osztályrésze lenne, ugye. Aztán egyszer csak úgy fest dönt, mert magához húz és megcsókol, ami nekem se ad immár kibúvót a dolog alól, akkor most már el kell hálnom azt a nászt. Nem mintha ne lenne tapasztalatom, inkább az a furcsa neki nincs semmi. De hát ez csak testiség, nehéz elrontani, így noha elfekszem rajta, teljesen nekifeszülve, minden izgalmammal, csupán csókolom, egyelőre elég lesz az is neki. Csak egy idő után emelem el a mellkasom és mélyebb lélegzetvételek közepette gombolom el az inget. Elveszem a kezét és a mellkasomra teszem, jelezve érjen bátran hozzám, most már cseppet sem bánom vagy lesznek aggályaim hiszen némán de megbeszéltük benne vagyunk mindketten a dologban. Bár azt is érezheti nem csak az Ő szíve dobog hevesebben, tapasztalat ide vagy oda, én is csak két nővel voltam eddig... jó, pont kettővel több mint amennyi férfivel Ő de ez most mindegy is. Violet óta nem éreztem ilyesmit és az olyan rég volt hogy már el is felejtettem, megtörtént. Talán segít levenni a felsőt, de ha nem akkor egyedül veszem le azt, félretéve az ágyon, mert nem vagyok egy dobálós típus. Valamint ha engedi, akkor puhán végigcsókolok a nyakán, te jó ég, idejét nem tudom mikor csináltam ilyesmit, de elrontani nem lehet, ez az amit én tudok és Ő nem, ennyi előnyöm van, szerintem egy cseppel sem több.
Egyáltalán nem ismerem annyira, hogy ne kelljen aggódnom az miatt, miként reagál egy esetleges elutasításra. Szerintem egyik férfi se örülne neki ebben a helyzetben, én pedig nem kockáztatnám meg. Ha már túl kíváncsi voltam és részben miattam is jutottunk el eddig a pontig, akkor kiakasztó lehetne, ha visszakoznék és én magam se tudom, hogy mit akarok. Bizonyára én is megbánnám, többszörösen is. Főleg, ha Dorian magamra hagyna ma este, mégha csak friss levegőt szívni is menne ki... Rögtön elrontanám az egész házasságunkat, már a legelején, és ezt véletlenül se akarom. Túl szépen indul minden... Egy csókkal pecsételjük meg a néma alkut, mely után testével teljesen hozzám simul, így odalent is megérezhetem Őt, méghozzá keményen testemnek feszülni. Arcom pirossá válik, de szerencsére ez most nem látszik, hiszen sötét van idebent és próbálok nem zavarommal foglalkozni és nem húzódni semerre se férfiassága elől. Felnőtt férfi, én pedig nem vagyok már gyerek, muszáj ezt észben tartanom! Fel kell nőnöm és itt az ideje! Amikor kicsit eltávolodik, kíváncsian figyelem, hogy mire készül. Az ing enged, a kezem pedig lassan magára vezeti. Picit megremeg kacsóm, ahogy bátortalanul érintem most ott, ahol eddig oly magabiztosan cirógattam, de finoman ismerkedem vele, és amikor azt érzékelem, hogy levenné az ingét, segítek neki én is benne, finoman csúsztatva le a selymes anyagot vállairól, majd ez után két kézzel simítom meg felső testét, először előlről, majd vállain és utána hátán is. Tagadhatatlan, hogy tetszik nekem. Nem egy kigyúrt katonát akartam, soha se volt az a célom, de Dorian... Igen, nekem Ő kell! Szemeim édesen csillognak, bár ki tudja ezt látja-e, majd amikor nyakamhoz hajol finoman elfordítom fejem és engedem, hogy végigcsókolja. Érezheti a férfi is az azonnali hatást, a libabőröket kezeimen és nyakamnál is, ajkaim közül pedig némi édes sóhaj szökik elő. Ez kellemes... ez nagyon kellemes. Egyik kezem marad hátánál, de a másikkal most tarkójára simítok, lágyan cirógatom meg és jobb lábam is lassan feljebb emelem, azzal simítva végig lábán, combján, próbálva kicsit bátrabbnak mutatkozni, nem pedig annyira passzívnak. Tudom, hogy Ő majd rávezet a dolgokra. Eddig is remek tanárom volt, nem kell aggódnom, Ő vigyázni fog rám.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
16+
Nem mondom hogy nem megnyugtató a döntése miszerint ne hagyjuk abba itt és most, ellenben egész más problémákat állít elém, miszerint akkor most teljesíteni kell ám. Szűz, tudom jól, én akartam így de most gondolok bele egy tapasztaltabb nővel lehet könnyebb lenne. Avagy nem, mert Elizabethnek nincsenek kialakult szokásai, elvárásai, nekem meg... ha voltak is elmúltak, leadtam belőlük. Annyi viszont bizonyos hogy lassítani kell, nekem mindenképp, hiába sietnék most nem lehet. Azaz lehet de nem tanácsos. Tudom hogy a lehelet vékony ruha rajtam is átüt, érez mindent, de talán felbátorodik kívánom. El is kezdem elgombolni az inget, amiben segít, majd le is kerül rólam hála neki. Noszogatom merjen hozzám érni, ez kölcsönös folyamat, és noha eleinte félénken teszi később már magabiztosabb. Emiatt is merem csókolni a nyakát, sóhajai engem is ellazítanak, nem csak Őt. Mikor érzem a lábát a derekam környékén ösztönösen helyezkedem nyitottabb combjai közé csípőmmel. Kezem óvatosan simítom a combjára, onnan tolom feljebb a hálóingét, annyira elemelkedve, hogy a semmi ruhát is le tudjam venni róla, igaz, kezem az oldalán fut még mindig. Az én szemem már hozzászokott a sötéthez, hófehér bőre pedig a csillagfénynél mintha világítana is. Ha engedte levenni a ruhát akkor mélyebb lélegzetek közepette simítok egészen finoman végig a nyakától a melléig. Tényleg nagyon gyönyörű feleségem lett, itt és most rá kell döbbenjek hiába nem volt elsődleges szempont. Ha engedte ezt mind akkor tenyerem mellére fogva simulok hozzá egy hosszabb csókra, ha nem akkor enélkül, ráérünk végül is, miénk az egész éjszaka, csak én vagyok türelmetlen, mert tudom nem ez a legjobb rész...
Még csiszolatlan gyémánt vagyok, amit Dorian kénye-kedve szerint alakíthat. Ez most még nehézkes lehet, hiszen meg kell küzdenie velem és a félelmeimmel, de idővel nagyon is megérheti a bele fektetett energia. Nem bátorodom fel, amikor megérzem Őt odalent is, zavarba ejt, mégis, próbálok ettől eltekinteni. Nem szabad félnem, Tőle nem, így amikor az inget kigombolja, segítek neki levenni, majd ösztönzésére kezeim eleinte bátortalanul, majd egyre magabiztosabban érintik felső testét. Tetszik nekem, ezt nem tagadom, ahogy csókjai is, melyeket nyakamra ad. Lábam ösztönösen emelem fel, simítom hozzá testéhez, de ahogy megérzem mozdulatát beharapom picit ajkam. Viszont nem áll le, nem csókol meg ismét, helyette a hálóinghez ér, mely oly könnyedén suhan végig testemen, mintha selyem lenne ez is. Pedig nem az, olcsóbb anyagból van, mégis szép és kellemes a tapintása. Nem ellenkezek, most már nem tehetem meg, de ahogy a ruha egyre többet mutat meg belőlem, majd végül lekerül és már csak egyetlen hófehér kis bugyi marad rajtam, ismét érzem, hogy túlságosan is zavarba jövök. Vajon mit gondol rólam most, hogy lát? Sok meztelen nőt látott már, hiszen orvos, és műtétek közben sincsen ruha a nőkön, ahogy a boncolások során se... Milyennek tart? Kis kezeimmel eleinte félénken próbálom picit eltakarni magam, de aztán ahogy megérzem, hogy mire készül, lassan visszacsúsztatom derekára mancsaimat és engedem, hogy először nyakamnál simítson végig, majd jusson el formás mellemig. Az arcom ég és ahogy megérinti a puha halmit érzem, hogy picit lesütöm szemeimet is. Főleg, hogy testem reagál rá, mellbimbóm picit megkeményedik keze alatt, miközben viszonzom a csókot, bár most visszafogottabban, félénkebben, mint eddig tettem. De sokat segít, hogy nem próbál meg szavakkal nyugtatni, hogy cselekszik és nem beszél, mert most... most megszólalni is képtelen lennék. Mégis jól esik érintése, de én nem merném Őt vetkőztetni, se máshol érinteni, most nem. Kell egy kis idő, amíg megszokom, hogy majdnem teljesen meztelen vagyok Dorian előtt... alatt, Ő pedig ilyen közel van hozzám. Érzem, hogy kíván, odalent keményen feszül nekem, mégis, mi van akkor, ha jobbra számított? De akarom, hogy még érintsen, jól esik az ismeretlen, izgató érzés mellemnek, ezért is kezdem ismét simogatni Őt, hátát, oldalát... néha mellkasát is, hogy valamennyire viszonozzam ezt, bár túl merészen még nem megy. Majd idővel belejövök.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+ Eszembe nem jut megszólalni, nem vagyok amúgy sem beszédes alkat, tetteim inkább beszédesek. Ahogy lekerül rólam a felső úgy gondolom Őt is vetkőztetem, hiába jött zavarba nem hagyom félbe. Főleg mert gyönyörű, nem gondolnám bátorításra szorul, bókokra, főleg mert inkább ajkaimmal csókolva bókolok szavam helyett. Ahogy mellkasom mellének feszül, kezdek emlékezni lehet ez jó is, jobb is mint volt az utóbbi években. Eléggé félénken kezd simogatni, gondolom megszeppent attól hogy tenyerem alatt pihen a keble, emiatt is csókolom, csúszik szabad kezem a derekára, sőt... fenekére, igencsak formás fenekére. Apró sóhaj szökik ki belőlem, majd csókolom tovább, nem tudom hogy járhat olyasmi az eszében nem tetszik nekem. Lehet némileg fukarkodom a bókokban de nem azért mert nehéz lenne elejteni egyet-egyet, inkább csak nem akarom értékét veszítse. Annak jeleként valóban éreztessem tetszik nyakát csókolom újra, majd lassan lejjebb haladok és mellét is érintik ajkaim, hasának tetejét, kezem pedig simogatja az oldalát. Tudom el kell lazuljon, így visszafogom magam, hagyom megszokjon engem, a helyzet újdonságát. Jó pár csók után térek vissza ajkaihoz, simulok újra hozzá, húzom fel lábait, hogy tudja mi fog következni majd, noha egyelőre van még ruha kettőnk között. Nem szólalok meg, inkább csak némán fürkészem az arcát, hogy mennyire fél még, izgul.
Zavarbaejt, hát persze, hogy zavarbaejt, ahogy leveszi rólam a hálóingem, majd simogatni kezd. Mellem érintése, és ahogy egymáshoz simulunk... izgalmas érzés, kívánom a folytatást, de egyben menekülnék is, pedig most már egyértelműen nincs visszaút. Talán meg is bánnám, ha kihátrálnék, hiszen Dorian figyelmes és gyengéd, csókjai pedig rendkívül jól esnek. Szépen lassan enged fel testem, már nem feszülök meg igazán, még akkor se, amikor keze fenekemre talál. Jóleső érzés, ahogy formás hátsóm belesimul tenyerébe, mintha mindig is oda szánták volna. 16 éves vagyok, formás és feszes mindenhol, de a férfinak sincs oka panaszra, határozottan tetszik nekem. Csókjaival tovább halad, lefelé mellemhez, amelytől megborzongok, de jólesően. Édesen sóhajtok fel, milyen kellemes! Majd hasamhoz is elér, ami kicsit csikis, így akaratlanul is cseppet felkuncogok, fészkelődök alatta, de nem kérek hangosan bocsánatot, csak tekintetem kér elnézést tőle a "jelenetért". Ahogy viszont visszatér hozzám már édesen csókolom őt, kezeimmel bátran ölelve magamhoz nyakát átkarolva, cirógatva tarkóját, hátát, néha még körmeim is akaratlanul is finoman végigszántják bőrét. Kell még a csókja, mely bennem is izgalmat kelt, akár csak eddigi kényeztetése, de ahogy lábaimat felhúzza, már tudom, hogy mire készül. Egyetlen ruhadarab maradt rajtam, és sejtem, hogy azt már nem akarja rajtam látni, így bár pironkodok, ez miatt most nem kell aggódnom. Kivárok, bár izgulok még mindig és igen, kicsit félek, de nem ellenkezem, érezheti, hiszen nem tartok ellen, nem nyújtom ki újból lábaimat és kezeimmel is még egyszer finoman végigsimítok mellkasán. Ha elkezdi lehúzni a bugyim, akkor picit megemelem fenekem, hogy könnyedén megtehesse, de ahogy a ruhadarab eltűnik, térdeimet mégis finoman összezárom magam előtt szégyenlősen. Nem tudok máris csak úgy kitárulkozni előtte és zavarom most már tisztán érezhető a levegőben.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
Próbálom űzni a zavarát azzal, hogy nem hagyom gondolkodni, avagy nem sokat, csókjaim immár nem csak ajkát és nyakát érintik, hanem kebleit és hasát is, bár utóbbinál meglepve nézek fel, hogy kuncog. Csikis? Elvigyorodom, mert új élmény ez nekem, szórakozottan csókolok még rajta párat, hogy ne kérjen elnézést, tetszik hogy nevet, hogy nem egy véresen komoly művelet ez, hanem.. szórakozás. Szoknom kell nekem is és ez segít, kezdem levetkezni a sok évi fásultságot és kelletlen rutint. Amint visszatérek a szájához már bátrabban csókol, ölel, sőt... érzem a körmét is és reflexből veszem fogaim közé alsó ajkát, de finoman, nem kívánom felsérteni azt. A lábait is felhúzom, mert noha mindkettőnkön van még ruha célszerűbb az övével kezdeni, így lenyúlok a fehérneműjéért és elkezdem lehúzni róla, amiben Ő is segítségemre van. Bár ahogy megvagyok látom ám hogy összezárta a combjait, de csak mosolygok. Inkább hogy ne maradjon egyedül pőrén magamról is lehúzom a nadrágot, én nem vagyok szégyellős, régóta kinőttem ezt a luxust. Elkezdem simogatni a térdeit, hogy nyissa csak el őket, akkor Ő is láthat engem, no meg majd érezhet, bár lassan mozgok felé, egyelőre inkább csak élvezem meztelen összesimulunk, amennyiben engedett a kérésnek. Csókolni is szeretném, némileg szenvedélyesebben, már a saját vérmérsékletemhez képest persze. Elég visszafogott vagyok szerintem, bár összehasonlítási alapja nincs, tudom jól.
Nem tehetek róla, hogy csikis vagyok, de tényleg ez a helyzet, így amikor felpillant rám a férfi, bocsánatkérően pislogok rá. De visszahajol, ismét tesz róla, hogy felnevessek, én pedig csak jókedvűen simítok végig haján-nyakán, mivel ajka éppen a pocakomat cirógatják. Annyira más most minden és valóban egyre kevésbé gondolom már túl a dolgokat. Csak élvezem kedveskedését és azt, amit ad. Ajkunk hamarosan ismét találkozik, így édesen csókolom Őt, hosszan és egyre szenvedélyesebben, miközben körmeim is lágyan érintik Őt, ahogy engem fogai, ami egy picit se zavar. Meglep igaz a tette, de jólesően, így egyáltalán nem húzódom el vagy aggodalmaskodom. Ellentétben azzal, ami ez után következik. A lábaim felhúzza, a bugyi pedig lekerül rólam, így térdeim lassan összezárom, hogy ne mutassak többet, mint szeretnék, de egyelőre nem tűnik úgy, mintha Doriant nagyon zavarná. Viszont, amikor Ő is vetkőzni kezd, kicsit kíváncsi leszek, de egyben kezdek újból félni, mégis, értem a célzást és lassan leengedem lábaimat, így teljes valómban láthat maga előtt, ahogy én is Őt. Oda is pillantok férfiasságára, mely a második hímvessző, amit látok. Az első emléke nos... nem volt éppen kellemes, de akkor is jelen volt a kancellár, most viszont Ő maga az, akit láthatok, de érinteni nem merek. Mégis, ahogy ismét hozzám simul már érzem Őt forró és bizony némileg nedves ölemnél, mely visszajelzés lehet a férfinak, hogy sikerült felizgatnia, én is kívánom Őt. Ha pedig odalent hozzám simul, beharapom picit ajkam, hiszen finom és zavarbaejtő is ez az egész, de végül ajka megtalálja az enyémet, így engedek a csóknak és a szenvedélynek. Ha kicsit mozdul és odalent finoman csusszanunk, akkor azért lágyan belesóhajtok a csókba és én magam is szenvedélyesebbé válok. Jóleső ez a dörgölőzés, így olykor akaratlanul mozdul csípőm, emelkedik meg fenekem kissé, kezeim közül pedig bár egyik marad hátánál-derekánál, a másik lejjebb merészkedik, hogy fenekét érintse, amire picit rá is markolok, de véletlenül se szakítanám meg a csókunkat. Egyre jobban élvezem és úgy érzem, hogy szeretni fogok vele csókolózni, biztosan gyakorolnunk kell még sokszor, bár az összhang tagadhatatlanul megvan, ahogy a kémia is működik.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
Egészen ellazít a hirtelen kis kacaja, bátorkodom többet kicsikarni belőle, a csókom is érzékibb lesz hogy érzem ujjai közvetítette vágyait. Persze az egész bátorsága addig tart, míg le nem kerülnek a ruhák egészen. Mégis enged, ahogy összesimulunk érzem vágyik rám, ami jó jel, így csókra invitálom, hosszasra. Ha nem én mozdítom a derekam akkor Ő, emiatt magam is sóhajtozom, izgató ez a meztelen közelség. Kezei is merészebben siklanak rajtam, a fenekem ért érintésre sóhajtok a csókba, hiába nem kívánja abbahagyni, csak aztán tudom folytatni. Egyik kezem arcára simul, mély lélegzetekkel csókolom, mivel lenn eléggé izgat mozgása, de úgy hiszem kölcsönös. Nem akarom még megszakítani, mert tudom ami jön számára fájdalommal jár, nekem meg türelemmel, de talán jobban járunk, ha előbb kezemmel érintem, hiába sejtem attól csak jobban zavarba jön. Lecsúsztatom kettőnk közé ujjaim, eleinte finoman dörzsölve szemérmét, majd lassan figyelve minden reakcióját mozdítom az ujjam benne mélyebbre. Finoman csinálom, nekem ez is izgató ha valahol zavarba ejtő is, neki persze más érzés lehet, de hamar összerakja miért csinálom, úgy hiszem. Ez fontosabb mint a pironkodása vagy én prűdségem, tegyük hozzá, mert tudom az vagyok...
Nem vagyok egy bátor teremtés, mégis próbálkozom nem teljesen szende maradni. Ez persze csak rövid ideig megy, mert a meztelen valóság és a közvetlen érintkezés ténye túlságosan is zavarbaejtő, mégis, csókjai segítenek felengednem, akár csak odalent a mozgásunk, mellyel egymást kényeztetjük. Valahol hihetetlen, hogy idáig jutottunk, nem így terveztem ezt a mai estét, ahogy szerintem Dorian se. Hiszen még hozzáérni is alig mertem, most pedig... Itt vagyunk, egymás karjaiban és közelebb aligha lehetnénk egymáshoz. Vagyis lehetünk és leszünk is még, ezt most már biztosan tudom. Kezemmel fenekét is megérintem, érzem, hogy élvezi, ahogy én is simogatom Őt, ahogy felfedezem testét, bár van egy hely, ahova még nem mernék nyúlni. Amikor keze arcomra talál lassan kinyílnak szemeim és annyira jól esik most ez a fajta romantikus érintés tőle. Nem is tudja talán, hogy mennyire... mintha ösztönösen tudná, hogy mi a jó nekem. Vagy csak ismer már ennyire... Nem csak Ő veszi ám mélyen a levegőt, hanem én magam is, ahogy pedig megérzem mit akar és ujjai odalent érintenek, egyértelműen zavarba jövök, de nem ficánkolok most már, próbálok rá koncentrálni, ujjai mozgására, melyek kellemesen csúszhatnak nőiességemen. Jól esik, nagyon finom... atya ég, ilyet még soha se éreztem! Nem is tudok odafigyelni most magamra igazán, így halk nyögés szakad ki ajkaim közül és fejem is egy pillanatra hátrahajtom, amikor pedig ujja becsúszik, bár ismeretlen, idegen érzés, mégse fáj még, csak picit kellemetlen, de... valahol kellemes is. Még akarok! Édesen nyögök fel most már többször is ujja mozgatására és tudom jól, hogy miért csinálja, de nem is bánom, hogy megteszi. Most már nem pironkodom, csak édesen csókolom hol ajkát, hol arcát és ha nyakához jutok, hát nyakát és vállát is, olykor lágyan meg is harapdálva.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
Azt kell mondjam nem tartom magam romantikus alkatnak, cseppet sem, inkább csak ami szép szívesen érintem, így Elizabeth arcát is, jól esik simítani ott is. Avagy prűdségem oka hogy az arcát természetesebben simítom mint az ölét, de utóbbit is kell. Azaz túlzás kell, de praktikus. Látva és érezve nem rándul össze sőt... kellemesen nyöszörög azért megnyugtat, nem akarok fájdalmat okozni, ennek nem ez a célja, főleg mert elhatároztam ez Elizabeth napja lesz, nem akarnám fájdalmas emlékkel zárni, ha már minden apró-cseprő idegőrlő dolgot kibírtam az esküvőn a kedvéért és öröméért. Ahogy újra csókolni kezd, merészebben, mert nem csak ajkam kéri el, hanem arcom, vállam és nyakam is, amibe sóhajtozom egész halkan, mert én minden vagyok csak hangos nem. Mikor érzem némileg tágult odalenn akkor folytatom még egy ujjam segítségével, majd még eggyel... lassan és óvatosan, de a vágyam csitítja minden csókja, hogy bírjam még, ne kapkodjak. Ha épp szünetet tart a csókokkal én halmozom el felsőtestét, melleit is és arcát, de a kezem csak akkor vonom el ha úgy érzem kellően ellazult és megtalálom tekintetét, hogy némán kérdezhessem mehet-e a csere. Ha nem, akkor folytatom ezt még, ha viszont igen, vagy amikor igen, akkor viszont elfekszem combjai között és gyöngéden igazítom magam hozzá, hogy így is felfedezhessem. Nem kapkodok, isten ments, inkább próbálok nagyon figyelni ne ijedjen meg, mert az nem lenne szerencsés. Bármennyire hosszú ideig is tart, megpihenni akkor fogok először, mikor teljesen benne lehetek, akkor inkább csókolózni kezdek, hogy mindketten megpihenhessünk, mert jó ám, nagyon jó, és noha akarok gyereket de el akarom nyújtani az aktust. Elnyújtom tehát ezt a kis szünetet a csókkal, csak utána mozdulok lassan, kezét a derekamra vezetve ha nem lenne ott, jelezve adja a tempót nyugodtan, Ő érzi fáj-e, nem fáj, hogy kellemesebb. Az első alkalom mindig nehézkes, később könnyebb lesz, megéri a befektetett energiát, tudom jól, majd Ő is rájön.
Eleinte természetes, hogy zavarba ejt, ahogy odalent érint, de rövid időn belül válik rendkívül kellemessé játéka, amikor pedig egy ujja behatol, bár eleinte különös érzés, kellemessé válik, amit én is viszonozni szándékozom neki csókjaimmal, melyek most nem csak ajkát érik, de nyakát és vállát is, amire olykor rá is harapok. Szeretném, ha tudná, hogy tetszik az, amit velem tesz, hogy vágyom a folytatásra. A második ujja viszont már kicsit fájdalmas, de be tud hatolni vele, én mégis érezhetően kicsit jobban magamhoz szorítom, de azért csókolgatom tovább és nemsokára visszatérek ajkára, hogy csókolózzunk. A harmadik ujja viszont nem tud bejutni, legalábbis nagyon nem könnyen. Rendkívül szűk vagyok, ahogy pedig próbálkozik, hirtelen markolok rá testére, majd fájdalmasabb nyögés hagyja el ajkaimat, miközben megszakítom a csókot. - Fáj... - szuszogok halkan és látszik arcomon is, hogy így van. De Ő is érezheti, bejuthat a harmadik ujjával, de hely már nem marad, annyira szorosan fogom odalent körbe, izmaim pedig lent is megfeszülnek. Ez már nem nevezhető kellemesnek, túl vastag lett így, pedig a férfiassága még vastagabb lesz, jól tudom. Kell némi idő, amíg megszokom, bár valamiért úgy érzem, hogy nem fog menni, és bár én nem érzem, Doriannak sikerül még egy kicsit tágítani rajtam. Továbbra se jóleső most a három ujj, így kicsit megkönnyebbülök, amikor kihúzza belőlem, hiába csókolt közben, most túl soknak éreztem. Végül elérkezik a nagy pillanat, látom kérdő tekintetét, így nagyot nyelek, majd finoman biccentek, bár most már kezdek aggódni ismét, hogy mégse lesz az olyan jó. Két ujját még tudtam élvezni, de többet már nem. Hogy élvezhetném hát férfiasságát? Láttam, nem vékony és nem aprócska, hogy ne legyen kellemetlen, amikor pedig elkezd behatolni érezheti, hogy nincs könnyű dolga. Egyáltalán nincs. Nagyon szűk vagyok és valóban szűz. Fáj... nagyon fáj, ahogy beljebb jön, így fejem inkább vállába fúrom most, miközben átölelem kis kezeimmel erősen és úgy kapaszkodom belé. Nem jó, annyira nem jó, de még nincs vége, érzem, hogy bejjebb hatol, odalent pedig sikamlósabbá válik a helyzet véremnek hála. Érzem ajka az enyémet keresi, így picit megremegve viszonzom csókját, de a szenvedély most eltűnt egy időre. Nem igazán bírom a fájdalmat, ezt Ő is tudja, de ennek meg kellett történnie. Később elvileg jobb lesz. Jobbnak kell lennie. Gyenge vagyok... milyen szégyen, így kis lábaim is picit megremegnek, de nem moccanok és amikor kezem derekára vezeti is felnyögök picit. Értem mit akar, de én képtelen vagyok bármilyen tempót is diktálni, mivel még mindig nem szoktam meg magamban. Megkönnyezni azért nem fogok, tartom magam, hogy ilyesmi ne fordulhasson elő és próbálok halk szuszogásaim közben erőt meríteni és ellazítani magam odalent. Neki adtam magam, teljesen az övé lettem ezen az estén és én is azt akarom, hogy tökéletes legyen. Csak most még... most még nem jó. De ahogy telik az idő, a fájdalom kezd elmúlni, kezdek tágulni is, így most már jobban be tudom fogadni őt, ajkam pedig visszatalálhat Dorian ajkára, hogy azt csókoljam meg ismételten, gyengéden, puhán és visszafogottan. Hát ilyen lenne a szeretkezés. Remélem tényleg később nem fog már fájni.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
Próbálom felkészíteni az aktusra magára, ami eleinte könnyen is megy, de utána már én magam is érzem szűk, talán izgul és fél is, az pedig mind akadály. Amikor még csak kicsit szorít nem hagyom abba, avagy nem lassítok, csak mikor már meg is szólal hogy fáj. -Tudom... de el fog múlni. - Várok kicsit, lassítok, de sajnos muszáj folytatni, ha abbahagyom és úgy cserélek pozitúrát bizony sírni is fog, elkerülném. Inkább most szenvedjen valamennyit mint utána. Nem mondom tökéletes, ám mivel feszült lett így nehéz lenne többet elérnem, nincs mit tenni, egy módon tudom elvenni ténylegesen a szüzességét. Engedélyt is kapok rá bár uhh... szűkebb mint gondoltam, cseppet sem ehhez vagyok szokva, avagy idejét nem tudom mikor éreztem hasonlót. Nagyon kapaszkodik én pedig nagyon finoman próbálom csinálni, de képtelenség teljesen gyöngédnek lenni. Mikor végre teljesen benne vagyok sem jobb, bizonyosan túlságosan feszítem, meg kell várni míg ellazul. Hiába vezetem a kezét, csókolom, érzem nehezen figyel rám. Avagy túlságosan is megteszi odalenn. -Sajnálom.. - Döntöm a homlokom az övének, míg mozgok, mert tudom nem élvezi, míg én igen, a legrosszabb hogy nekem bizony jó. Azt látva neki nem oka hogy nekem még túl jó, de ennyi. Idő mire újra csókot kér, enyhül ölelésének vasszorítása - már amennyire gyönge karja bír szorítani. Próbálom csókolni a nyakát is nem csak a száját, vagy csak nézem Őt, hogy viseli, jobb-e már. Érzem hogy már szárazabb is odalenn, ez sem segít, de nincs mit tenni, abbahagyni nem fogom, elveszne az aktus értelme. Amikor megint érezném valamivel jobb nekem mint kéne megállok, simogatom az arcát és csókolgatom az ajkait, az idő segít a problémán, tudom, de mégis nehéz kivárni hogy neki is jó legyen. Már ha jó lesz, lehet ez több alkalomba is beletelik, de remélem nem.
A harmadik ujj nagyon nehezen megy be, de mégse engedi, hogy ne történjen meg és még tágítani is kezd. Fáj... nagyon fáj! Nem is bírom megállni most szó nélkül, de próbálok bízni szavaiban, hogy el fog múlni. Szaporán veszem a levegőt, halkan szuszogok... nagyon nem jó. Nem úgy, mint eddig. Mégse lassít, nem áll le, én nekem pedig egyre rosszabb, így leszek szárazabb is és feszülök rá nemsokára ujjaira. Amikor végül úgy dönt, hogy behatol, megadom neki az engedélyt, de számomra nem lesz kellemesebb az érzés, sőt, még jobban fáj, így erősen szorítom, legyek bármilyen gyerekes és kiábrándító is, de annyira fáj odalent, amihez foghatót még soha se éreztem. Egyértelmű hát, hogy nehezen bírom, de tudom, hogy odafigyel rám, na meg orvos is, így nem lehet gond, de képtelen vagyok egy ideig viszonozni csókját, amikor pedig homloka verejtékező homlokomhoz ér, halkan szuszogok, miközben szemeibe nézek. Bár vége lenne, pedig még csak most kezdtük. Nem tudok megszólalni, felelni neki, csak arra koncentrálok, hogy bennem van, ahogy mozog... és bár fáj, azért mintha szépen lassan tágulnék, csókjai pedig jól esnek, ahogy törődése is. Mégis, amikor megáll, majd arcomat simítja és csókolgatni kezd, most már puhán viszonzom tettét, igyekszem most már nem csak szorongatni, de valamennyire simítani is, de az aktust továbbra se élvezem, egyszerűen a fájdalom csökkent kicsit vagy megszoktam, hogy jelen van. Szégyenlem magam, amiért ilyen gyenge vagyok, biztos, hogy nem így képzelte el a nászéjszakát, pedig eddig olyan szépen alakult, én pedig most megmutattam neki ismét, hogy mennyire gyenge vagyok. De most még jobban akarom csókjait és ölelő kezeit, hogy vigyázzon rám, óvjon meg, és most nagyon is jól esik belebújni karjaiba. Igen, ezt a részét tudom most pozitívnak elkönyvelni a szeretkezés során. - Neked jó? - muszáj feltennem ezt a kérdést, hogy tudjam, bár nekem nem és fáj is, Ő azért élvezi. Tudni szeretném, hogy nem vagyok kész csődtömeg, nem okoztam hatalmas csalódást azzal, aki vagyok, és hogy megérte mindez, hogy engedtem végül neki és lefeküdtem vele. Nem is tudom, hogy miként viselném a nemleges feleletet, de remélem, hogy őszinte lesz velem, ahogy eddig is az volt. Tekintetembe aggodalom vegyül, érezheti, hogy meg akarok felelni neki továbbra is, ahogy mindig meg akartam.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
Ha már úgy döntöttünk megejtjük az első aktust, akkor hiába érzem fáj neki, nem szabad abbahagyni. Akkor csak annyi marad meg neki fájdalmas volt és legközelebb még jobban megfeszül majd a teste és ez egy öngerjesztő spirál. Annyira reméltem könnyebb lesz elvenni a szüzességét, hát orvosként pontosan tudom van akinek nagyon könnyű, még csak nem is fáj a nőnek, de Elizabeth közel sem ilyen szerencsés. Noha próbál kedveskedni nekem azzal simogat és csókot ad, mégis tudom ez amolyan kényszer szülte dolog, reflex, nem élvezi. Marthat megkívánni volt nehéz ha utána könnyű dolgom is volt, itt fordítva van, cseppet sem könnyű nekem se, b könnyebb mint neki, talán. Mikor pihenünk kicsit érzem nagyon keresi az ölelésem, hát próbálom megadni számára, no meg határozottnak mutatkozom, nem akarom lássa én se élvezem úgy mint lehetne. Újra inkább azt érzem ez a szükséges rossz, amit meg kell ejteni, akkor is alig van benne valami öröm. -Persze. - Sóhajtom, mert ha mindent kizárnék egyértelműen jó lenne, izgató ez a fajta szűkösség, de örülnék ha kölcsönös örömet találnék ebben újra, nem egyoldalút. Martha esetén mondjuk inkább Ő élvezte, ha élvezte, szerintem csak nem akarta hazudni nincs nemi életünk, bár tény, én se, csak nekem jobban megy a valótlan állítása. Látva aggódó tekintetét azonban érzem muszáj mondanom még valamit, vagy baj lesz. - Csak szeretném Te is élvezd... - Mennyivel könnyebb dolgom lenne.. összehasonlíthatatlanul. Tehát csókra hívom, úgy hogy nem mozdulok, hátha az így önmagában ellazítja annyira, ha folytatom javuljon a helyzet. A végtelenségig nem húzhatom a dolgot, nem csak azért mert fáj neki hanem mert én se bírom visszatartani az elkerülhetetlent, tehát előbb utóbb vége szakad a szenvedésének, kérdés tágul-e még, jobb lesz-e neki. Azt azonban nem csak érzi majd hanem látja is ha elélvezek, mert megfeszülök, nyögök halkan belé és szuszogok. Szűzzel lenni nehezebb mint gondoltam... inkább csak keresem a tekintetét, hogy hogy van.
Számomra az aktus fájdalmas, nem pedig élvezetes, de szeretném, hogyha Dorian velem ellentétben képes lenne élvezni. Szeretném, ha nem érezné úgy, bánja a döntését velem kapcsolatban. A válasza viszont nem túl meggyőző. - Ezt csak azért mondom, hogy ne érezzem rosszul magam. Sajnálom, hogy ennyire rossz partnered vagyok. - hoppá egy könnycsepp! Le is törlöm gyorsan, szégyellem magam miatta és azért, mert ennyire gyenge vagyok. Ki kellene bírnom, ahogy minden nő kibírja és idővel talán tényleg jobb lesz. Én is szeretném élvezni... Amikor leáll, nem érzek fájdalmat, csak azt, hogy bennem van, így képes vagyok a csókjára koncentrálni, mely szépen lassan megnyugtat. Finoman viszonzom is, most édesen, érzékien, nem pedig vadul vagy túlfűtött szenvedéllyel, ha pedig folytatja a mozgást, most már nem lesz olyan rossz. Eltelt már némi idő a behatolás óta, tágultam és nedvesedtem is, saját nedvemtől és véremtől is, így most már elviselhetővé válik az érzés, bár izgatóvá még nem. Mégse nyöszörgök már és pityergek alatta, csak ölelem és csókolom Őt, egészen addig, amíg az együttlétünk a végéhez nem ér. Hallom nyögését, érzem teste megfeszülését, ha pedig engedi, akkor egy újabb csókra invitálom ajkát. Most már oly természetesnek hat mindez, nem úgy, mint nagyjából úgy fél-egy órával ezelőtt, ahogy a közelsége se ijesztő most már. Végtére is, ezt akartuk elérni, sikerült, a nászéjszaka pedig immáron teljes. De azért azt remélem, hogy terhes máris nem lettem, a gyereknevelésre és a szülésre még biztos, hogy nem állok készen, bármennyire is szeretne Dorian új utódot.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
-Nem... azért mondom mert így gondolom. És nem rossz veled lenni... - Ha rossz lenne fele ennyire se foglalkoznék vele, mert nem érdekelne, csak ezt nem tudja, honnan is tudhatná. Az igazság az azért választottam Őt feleségemnek, mert el tudtam vele beszélgetni, tudtam formálható és csinos is. Az más kérdés valóban megkedveltem a randevúk alatt, hogy most sikerült elcsábítania. Én jobban meglepődtem ezen mint Ő, ebben biztos vagyok, de pont emiatt nehéz úgy együtt lenni, hogy nem is élvezi. Pedig eredetileg úgy gondoltam megejtjük a szexet ahogy sikerül és remélem megfogan. Ehhez képest meg itt töröm magam minimalizáljam a kellemetlenségeket. Ki érti ezt... De a szünet jót tesz mindkettőnknek, mikor folytatom könnyebb valamivel, nem szorít annyira, így nem is bírom már olyan nagyon soká és elvetem a magom benne. Más kérdés vajon megfogan-e máris. Én nem bánnám, de erősen remélem fiam lesz, lány ugye már nem kell... De ezt nem fogja soha megtudni. Veszek pár mélyebb levegőt, majd mikor csókol viszonzom, lassan csúszom ki belőle, ám felette maradok, csókolom még. -Egy... khm. Tizes skálán mennyire volt rossz? - Csak a mihez tartást végett, tudjam honnan indulok legközelebb, akkor majd jobban felkészülök az is biztos... Finoman félrefésülöm a haját az arcából hogy jobban lássam, már a sötét sem akadály, a csillagfénynek hála egész jól látom az arcát.
Nem is értem miért gondoltam azt akár egy pillanatra is, hogy nem őszinte velem. Eddig is az volt, így aprókat bólogatok szavaira, hogy értem. De szeretném, ha jobb lenne. Mindkettőnk számára. Tudom jól, hogy Ő is, hiszen időt is ad nekem, miközben ismét egy édes csókban forrunk össze, majd nemsokára folytatódik az aktus, de már szerencsére nem fáj úgy, mint eleinte és Dorian is hamarosan eléri az orgazmust. Édesen cirógatom és csókolom meg Őt, de még nem távolodik el túlságosan, csak érzem, ahogy kicsúszik belőlem, de nem siet sehova se. A kérdésére viszont nem akarok válaszolni, így ártatlanul pislogok rá. - Jó volt veled lenni, arról nem tehetsz, hogy fájt az első együttlétünk. De nem szeretném skálázni, felesleges. Legközelebb már nekem is jobb lesz, ahogy mondtad. - bízni akarok benne, hogy így lesz. Kicsit még mindig sajog odalent, de már tényleg nem olyan rossz, és jól esik, hogy közel maradt, így még mindig átölelem testét, és elmosolyodva pillantok fel rá. El se hiszem, hogy idáig jutottunk. - Nem bántam meg. - ha esetleg megfordulna a fejében ez a gondolat. A férjem lett, ez így volt helyes. Ismét egy csókért hajolok hozzá, szeretném még érezni ajkát, bár lágy érintése is jóleső volt, ahogy hajamat arrébb tűrte. Szeretem, ha hozzám ér, erre jöttem rá. Szükségem van a gondoskodásra és a törődésre, amit nem hittem volna korábban, hogy tőle megkaphatok, de most úgy érzem, hogy így lesz.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
Örülök hogy megejtettük a nászéjszakát és nem csak aludtunk, akkor is ha neki nem volt tökéletes. De úgy hiszem sokkal többet nem igen tehettem volna a dologért, ellenben a következő talán már jobb lesz. Ettől függetlenül érdekel mennyire érezte rossznak, és mivel nem válaszol az is egy válasz. -Tudom hogy nem, azért kérdeztem legközelebb hogy mérjem fel. De akkor ezek szerint tízest kapott... - Sóhajtom beletörődően, de majd... majd kitalálok valamit hozzá. Rutinom nincs, tehát nem csak neki új. -Ennek örülök. - Tényleg örülök, mert ha rossz emlék lett volna neki attól cseppet sem lettem volna boldog. Így viszont nyugodtabban csókolom, vagyok így vele még egy kicsit, majd elfekszem mellé, hogy át tudjam karolni, kérdés oldalt aludna vagy inkább rajtam, rábízom. Kezd kijönni rajtam az egész napi fáradtság és az elmúlt óra, két óra feszült figyelme is, így nem kell sok hogy elaludjak. Nem direkt, akartam még kérdezgetni és hasonló, de elnyom az álom.
Reggel úgy hiszem én kelek hamarabb, megszokás öt és hat között ébredek, de nem keltem fel, csak rendszerezem a teendőim a fejemben és gondolkodom míg fel nem ébred. Akkor viszont már megsimogatom a karját. -Jó reggelt Mrs Castillo. - Szokjuk ezt is, bár nem akarom így hívni hosszútávon, de most még idevaló.
Én nem akartam, hogy félreértse a válaszomat... vagyis pontosabban annak hiányát, de ez most megtörténik, így csak zavartan pillantok szemeibe. - Nem, dehogy is! Kérlek ne forgasd ki a szavaimat. - ne úgy, mint amikor a gyakornokával beszélt, mert most nem abban a státuszban vagyok jelen. - Az együttlét fájt, de te óvatos voltál és segítettél rajta, így... hetes, de az este nagyon jól éreztem magam, az egyáltalán nem volt rossz. - bizonygatom, mert úgy érzem, hogy ezt kell tennem. De a behatolás és a tágítás tényleg nagyon fájt. Ez viszont nem jelenti azt, hogy ne akarnék máskor is vele lenni, a karjai között lenni, mert nagyon is szeretnék. Most se akarok kimászni belőle, hiába érzem úgy, hogy le kellene zuhanyoznom, mostanra én is túlságosan elfáradtam, akár csak a férfi. De szeretném azért, ha tudná, nem bántam meg mindazt, ami történt. A csókunk pecsételi ezt meg, mely után édesen mellé bújok, és csak egy picit nehezedem rá, kezemmel, egyik lábammal és fejemmel, hasonlóan a korábban felvett pozícióhoz. - Jó éjszakát! - lehelek még egy apró csókot szívéhez, majd ez után lehunyom szemeimet és vele együtt meglepően hamar elnyom az álom. Most már nyugodtan tudok pihenni, nem idegeskedek feleslegesen, mert tudom, hogy minden rendben lesz. Az este se ficánkolok igazán, de reggel én érezhetően képes lennék tovább aludni, mint amikor először mocorgok álmosan. A nap fénye újdonság, miközben kinyitom szemeimet és ekkor érzem meg a férfi simítását is, majd hallom a kedves köszöntést, amitől ajkam mosolyra húzódik. Felpillantok rá most így, természetes fénynél és továbbra se érzem úgy, hogy bármi megbántam volna. - Jó reggelt Mr. Castillo. - édesen bújok még jobban hozzá, majd lehelek lágy puszit ajkára. - Hogy aludtál? - kezem közben finoman végigsimít nyakán, majd mellkasán, akár csak az este. Kicsit zavarbaejtő, hogy teljesen meztelenül fekszünk egymás mellett és hogy most így lát majd, de ezen próbálom túltenni magam. Este együtt voltunk, mindent látott és érzett. Nem viselkedhetek kislányként.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
-Oh, de gyorsan javítottam három pontot! - Mosolyodom el szélesen, mert na, én nyolcasra tippeltem de akkor máris jobb mint gondoltam. -Ez a Te napod volt, próbáltam mindenben a kedvedre tenni... ha jól érezted magad akkor talán sikerült is. - Kap egy puha csókot, hogy úgy érzem vigasztalni próbál, vagy nem is tudom. A megerősítés fontos dolog, nincs is ellenemre. Ellenben érzem kimerültem, most már teljesen, így hagyom újra hozzám bújjon de csak valami mormogásra futja tőlem a jó éjszakát helyett. Fogják rá azt mondtam.
Reggel noha lehetne tovább aludni, meg fogja szokni én hamar kelek, bár így is hagytam még kicsit. Mikor azonban mocorog már simítom, köszöntöm. A Mr. Castillora viszont enyhén fintorgok, ez nem úgy sült el ahogy akartam. -Áh, nem volt ez jó ötlet! A Doriant jobb szeretem tőled Elizabeth... - Viszonzom a csókot, a Mr. Castillo túl hivatalos tőle, mintha nem a feleségem lenne, tehát hamar el fogom hagyni ezt a Mrs Castillozást, ez biztos. -Jól. Nagyon jól. - Dörzsölöm meg az egyik szemem míg válaszolok, mert ami azt illeti mélyen és pihentetően aludtam a Perda ellenében is. Az már valami... -Na és Te? Hogy érzed magad? Nem sajog a tested? Mert akkor valami kímélő programot találunk ki. - Nem kizárt megviselte a testét a dolog, ha így van, pihenhetünk is, szép innen a táj, étel van... ahogy kényelmes számára. Számomra látszik nem furcsa hogy meztelen fekszik mellettem, félig rajtam, napfénynél se, bár betakarom magunk inkább, valahogy kényelmesebb így.
Jaj, hát nem sikerül javítanom a helyzeten. Beharapom ajkam, lesütöm picit szemeimet is. - Tudod jól, hogy nem bírom a fájdalmat. - motyogom halkan, és ezen a széles mosoly se segít. Szeretném, ha tudná, hogy mindez nem az Ő hibája volt, tényleg figyelmes férjem van, ezt pedig értékelem. - Igen, sikerült, bár jobban hangzana úgy, hogy a mi napunk volt. - elvégre én is igyekeztem az Ő kedvében lenni. Este engem is megkaphatott és számára azért bizonyára nem volt olyan szörnyű az aktus, mégha tökéletes se lehetett hála nekem. Nem csak Ő van kimerülve, hanem én magam is, így elnyom az álom, majd a karjaiban ébredek fel. Jól esik közelsége, testének illata, édes cirógatása. Bár minden reggel ilyen lenne. Most legalábbis így érzem, így eszem ágában sincs félve arrébb húzódni. Nem akarok eltávolodni, még nem. - Igen, a Mr. Castillo távolságtartónak hat, bár régen se hívtalak így. A Castillo kancellár jobban hangzik. - pislogok rá mosolyogva, kicsit húzva Őt, de aztán lehunyom szép szemeimet és finoman megcsókolom Őt, ha engedi, akkor picit hosszabban is, puszilgatva, ismerkedve ajkával, táncra hívva nyelvét is. - Örülök! - az jó, hogyha tudott mellettem aludni, ahogy én is Ő mellette. Pozitív kezdet. - Kicsit még álmos vagyok, de minden rendben, jól vagyok és nem fáj. - már tényleg nem, ez pedig azért engem is megnyugtat. - Nekem bármi megfelel. - a lényeg az, hogy még vele maradhassak, mert ha visszatérünk a Dominiumra, akkor elfoglaltabb lesz. Viszont abban szeretnék bízni, hogy nem csak tegnap volt ilyen kedves velem, hanem ez maradandó lesz. Szeretném, ha így lenne. Nem véletlenül nem engedem még el, hanem maradok hozzábújva továbbra is, kicsit talán jobban rá is feküdve. Átölelem nyakát, fejem is odafúrom a másik oldalon és lágyan csókolom meg az érzékeny nyakicát a vállgödör környékén. Most már határozottan örülök neki, hogy engedtem leomlani a falakat, hogy nem maradtam rideg és húzódtam el este, bármennyire félelmetes is volt eleinte.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
-Nem fog mindig fájni... - Remélem... bár az eddigi nemi életem elnézve nem lenne akkora törés ha ünnepekkor lenne valami, bár Elizabethel éppenséggel élveztem, de mindegy is. Ettől független mosolygok, főleg mert szeretné ha közös élmény lenne, kissé hozzászoktam ha végre ráérek kizárólagosan a másikra figyeljek, ehhez is tartottam magam. -Mm... - Hümmögök beleegyezően és adok egy röpke csókot hogy ám legyen, nekem ezt még szokni kell. De majd holnaptól, most elnyom az álom.
-Magunk között mondva én is jobban szeretem, de talán nem meglepő, sokat tettem érte. De Te hívj Doriannak, most már mindig. - Nyomatékosítom, hogy azért a feleségem tegezzen, ha már mindenkit magázok és tartom a távolságot, csak a feleségemet engedem közelebb magamhoz. Meglep hogy így reggel csókolózik velem, de a világért el nem utasítanám, élvezem a közelséget, finoman magamhoz húzom, vonom közben. -Ez jó hír. Pihenj még akkor. Majd később reggelizünk és elmehetünk sétálni a tóhoz napvilágnál is, vagy amit gondolsz. A Perda a Te tereped. - Simítom a karját, egyelőre akkor még én sem kelek fel. Jobban is bújik hozzám, olyan mint a macskák voltak hajdanán, az alapján amiket olvastam róluk. Ahogy jobban rám fekszik élénkebben simogatom a hátát, követve gerince ívét, vállának vonalát. Ahogy a nyakam csókolja kissé elnevetem magam. -Ugye tudod amit csinálsz izgató? - Mosolygok rá bocsánatkérően ha rám néz hogy így hamar megkívánom újra, de kétlem ne ijedne meg hogy akkor fájni fog neki. Nem jó asszociáció, de idő lesz mire elmúlik. Pozitív élménnyel kéne összekapcsolnom neki és akkor talán nem lenne gond... hm... ha engedi megcsókolom, de finoman, ne érezze hogy bármit is elvárok tőle csak érezze nem hagy ám hidegen amit csinál.
Szeretném, hogyha az esküvőnk napja mindkettőnk számára kellemes élmény lenne, akár csak a nászéjszaka és a másnap is. Én szeretek azért kicsit tovább aludni, de nem bánom, hogy felébredek, ahogy kedves cirógatása is jóleső. Soha se simogattak így és kedveskedtek nekem, így az érzés új és rendkívül kellemes. Meg tudnám szokni, ez tény, és talán érződik is, hogy igényem van rá, Dorian pedig nem vonja meg tőlem. Szerencsésnek érzem magam ezért. - Igen, megérdemelted. - minden elfogultságtól mentesen mondom ezt neki. De hát tudja, hogy mi a véleményem róla, már akkor tudta, amikor megismerkedtünk és a gyakornoka lettem. Mindig felnéztem rá és már a közös munkák és tanítása során is megkedveltem, azóta viszont változott a kettőnk viszonya a randevúk során, még pozitívabb irányba. - Rendben. Akkor nem találok ki becenevet neked. - heccelem, mert nem tenném ám ilyet, de kíváncsi vagyok, hogy miként reagál szavaimra, miközben tekintetét keresem és csak ez után bújok közelebb, hogy megcsókoljam. Túl finoman csókol, tegnap este pedig teljesen ráhangolódtam. Szeretnék még belőle. Ahogy magához von, némileg rá is fekszem és a csók után se távolodom el túlságosan messzire. - Jó, de másfelé is sétálhatunk ám. A várost se ismerem még teljesen. - csak hogy tudja, nem ragaszkodom mindig a természethez. Bár a botanikus kertet azért most hanyagolnám, és nem kérem házi feladatba se. Megmosolyogtat a közös emlék. Valóban hasonlítok most egy kiscicára, ahogy édesen simulok hozzá, majd csókolom meg nyakát is egyszer, majd még egyszer, de a nevetése meglep, így abbahagyom, majd kérdőn pillantok rá. Válaszát hallva viszont picit elpirulok, de nem menekülök most sehova. - Akkor jól csinálom... - édes, ártatlan pislogás. Nem tagadom le, hogy részben ez is volt a terv, bármilyen meglepő is. Ő már a férjem, az a jó, ha így reagál rám, és számomra is pozitív visszajelzés, hogy hatással tudok lenni rá, fel tudom izgatni akár ennyivel is. Nem hittem volna. A finom csókot mindenesetre viszonzom, majd kezem lassan derekára csúszik és finoman magam felé fordítom, húzom, amit ha enged, akkor meztelen, forró testem az övéhez simul. El akarom törölni a rossz és fájó élményt, mindkettőnk számára, a csókom pedig intenzívebbé válik, miközben kezem lecsúszik finoman fenekére, így teszek róla, hogyha eddig tartotta is volna a távolságot, most már ne tehesse. De még elutasíthat, ha nincs kedve, nem haragudnék meg, csak... szeretném, ha minden jó lenne, mint tegnap este a fájó emlékek előtt volt.
