Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
-Becenevet? Nekem? - Nézek rá megütközve. Ki akarna engem becézni? Meg hogy? A bátyámtól kaptam egyedül jelzőket de azok sem voltak kellemesek. Persze lehet csak heccel, de érdekelne mi jár a fejében. A csók viszont így vagy úgy de eltereli a figyelmem, idejét nem tudom mikor csókolóztam ennyit utoljára. Azaz tudom, nem most volt... -Akkor legyen a város. - Mondok rá "áment", vallásosságtól függetlenül, mert nekem teljesen mindegy merre sétálunk, csak a víz miatt gondoltam örülne neki. Ahogy rám fekszik, fészkelődik, ízlelgeti a nyakam viszont kénytelen vagyok szólni, hogy talán élénkebben is reagálok rá mint gondolja, de őszintén meglepnek a szavai. Tényleg el akar csábítani a feleségem... -Jól... - Nyögök ki ennyit meglepetten, de elmosolyodom, rég éreztem ilyesmit. Aztán fokozza az egészet, mert noha én finoman csókolom, Ő szenvedélyesebben, fordít és von magára, egészen közel követelve, hogy teljesen összesimuljunk. Reggel idejét se tudom mikor szeretkeztem, de olyan jó ezeket nem tudja. Elutasítani eszem ágában sincs, inkább csak aggódok hogy fájdalmasan indítani a reggelt jó ötlet-e, de... talán tényleg minél hamarabb túlesünk a kellemetlen alkalmakon annál jobb. Érzem ahogy az én testem is felhevül az övére reagálva, majd ajkammal mellkasát, kebleit csókolom újra, akárcsak tegnap. Sőt, kipróbálok valamit úgy döntöttem, hátha javít a dolgon. Hosszabb csókolózás után megint lenyúlok kettőnk között, de most nem csinálok mást csak izgatom az ölét, egészen addig míg orgazmusa nem lesz. Kérdés utána kívánni fog-e még, nem lesz-e szűkebb ugye, ellenben egy próbát megér, kíváncsian fürkészem az arcát míg lopok tőle véletlenszerűen csókokat.
A visszakérdezésre csak jókedvűen mosolygok, majd aprókat bólogatok rá. - Miért is ne? Majd még meglátjuk. - vigyorodom el, de csak játékosan. Eszem ágában sincs egyébként bántó becenevet rá aggatni, ezt pedig tudhatná Ő is, hiszen ismer már engem. De a témát elengedjünk és kellemesebb vizek felé evezünk. A mai nap tehát a Városban fogunk majd sétálni, mint egy pár. Különös lesz, de nem akarok megijedni már ettől, ahogy az emberek véleménye se érdekel már úgy, mint korábban. A randevúk során már megszoktam, hogy Dorian mellett vagyok, úgy hiszem, hogy pontosan ezek miatt akart ennyit találkozni előtte, és hogy megismerjük egymást a munkán kívül is. A csók finom és kellemes, akár csak tegnap este volt. A varázs nem tört meg, ez valóságos, ezért is döntök úgy, hogy Dorian kedvére teszek. Szeretném, ha sikerülne. Ajkam nyakához ér, finoman csókolgatom, a hatást pedig elérem vele. Nem tagadom, hogy mi a célom és válaszából sejtem, hogy megleptem. Helyes. Tudok én is végre meglepetést okozni. Finoman magamhoz húzom, magamra vonom, majd némi idő után ajkunk elválik egymástól, a férfi pedig lefelé halad testemen. Jól esik, és bár picit azért zavarban vagyok és szégyenlős azért, mert most teljesen természetes fénynél, világosban láthat meztelenül, hamar felengedek édes kényeztetésének hála. Fejem finoman hátrahajtom, ujjaim a férfi testét barangolják be, miközben halk sóhaj szökik fel ajkaim közül, ahogy melleim ajkai közé kerülnek. Nagyon finom és nagyon jól esik. Amikor pedig keze is érzékeny pontomra talál eleinte picit összébb húzom lábaimat, de szépen lassan engedek neki, miközben olykor ajkaink találkoznak. Odalent egyre bizsergetőbbé válik az érzés, mely új, ismeretlen, de rendkívül finom. Nedvességem is megérezheti Dorian, ahogy pár perc múlva szívverésem is gyorsul, akár csak légzésem, én pedig néha akaratlanul moccanok keze alatt. Idővel pedig fejem vállához rövid időre, majd csókolom ott, ahol tudom. Vállát, mellkasát, nyakát, majd visszatérek ajkához is, miközben egyre szenvedélyesebb vagyok és tökéletesen érződik forró testemen és ölem nedvességén, hogy mennyire tetszik az, amit velem csinál. Halkan nyögök kezei között, testem kicsit csavarog, a takaró pedig már rég a lábainknál van. Most túl meleg, nem kell ide, így meztelen tekergek előtte, élvezetem pedig minden porcikámon látszik. Bimbóim is csak úgy meredeznek felé, ajkam csókot követel, szemeim csukva, az orgazmus pedig elérkezik. Életemben először, de elsöprő erővel, intenzíven, így nyögök fel, remeg meg testem, szinte vibrálok, miközben a férfibe kapaszkodom. Többször is sikerül megremegnek, ha pedig nem engedne el, finoman húzom fel hasamhoz kezét, kulcsolom ujjaim az övéire, hajtom fejem mellkasához. Istenem, de finom volt! Kipirultam, de sokak szerint egy nő gyönyörű ilyenkor, nőiességem illata pedig tisztán érezhető. Lassan nyitom ki égkék íriszeimet, majd bújok teljes testemmel a férfihoz ismét, lábammal átölelve derekát is. Tudom, hogy nekem is meg kellene érintenem odalent, de egyelőre arra még nem állok készen, csak nőiességem nedvesíti péniszét. Készen állok rá, ezt jól érezheti, még nagyon is tart az orgazmus hatása, bár érzem, hogy egy pillanat alatt lettem fáradt. De még akarom Őt, ismét magamban szeretném tudni, hogy érezzem, az övé vagyok, még akkor is, hogyha fájni fog.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
-Ó... - Nézek rá kíváncsian, hogy vajon mit fog kitalálni. Nem mondom feltétlen örülni fogok neki, de gondolom semmi bántó élt nem szán neki, tehát akár ódzkodnom sem kéne. Nem is nagyon tudok ezen merengeni, mert egyrészt a nap további programjaira tereljük a szót, majd csókolózunk és nos... Elizabeth eléggé meglep engem, persze kellemesen. És ha már efelé tereli a reggelt - mert újfent Ő tereli erre számomra lassan érthetetlen módon - így úgy döntök kipróbálok valami mást. Az hogy szégyellős szerintem hamar levetkőzi majd előttem, hiszen egyértelmű tetszik nekem, vonzónak találom, szívesen csókolom a testét, sőt... kényeztetem kézzel az ölét, pedig nekem ez már némileg feszengést okozó dolog, de belátva praktikumát elnyomom magamban hogy furcsa. Kettőnk közül én vagyok a prűdebb, csak még nem tudja, ebben biztos vagyok. Ahogy tekereg alattam veszek mélyebb levegőket mert... izgató látvány, de abba nem hagynám, most az a cél hogy megtapasztalja az orgazmust, elengedje magát általa, bár valahol nekem is új, nem csináltam ilyet gyakran, sőt. De szorosan közel maradok, csókolom, izgatom, próbálom megadni neki ezt, amikor pedig sikerül gyönyörködöm elfúló arcában. Finoman simogatom míg el nem veszi kezem, majd mosolyogva figyelem reakcióit. Úgy fest ez valóban működik, mert von magára, combjai közé fogad, nedvessége pedig izgatóan hat rám. Megcsókolom és elölről kezdem amit tegnap is, lassan haladva beljebb benne, remélve ma könnyebb dolgom lesz mint tegnap és neki is kevésbé fog fájni az együttlét. De legalább senki sem mondhatja nem teszek a gyerekért, én titkon remélem meg is fogan.
A játéka nem csak számára furcsa és Őt feszélyezi, hanem engem is, de annyira kellemes, hogy valóban idővel felhagyok a zavarral és már csak élvezem azt, amit ad. Édesen csókolom, simogatom időnként, de most kicsit önző módon saját élvezetemre koncentrálok elsődlegesen, Dorian számára pedig megadatik a fiatal feleség meztelen testének tekergőzésének látványa, mely egészen az orgazmusig jut. Csodálatos érzés, szavakat se találok rá. Kicsit kiszáradt ajkam, kell a csókja, a közelsége. Magamhoz húzom, érezhetően jelzem felé, hogy az övé vagyok, hogy felkészültnek érzem magam rá, hamarosan pedig már teljesen fölöttem van újból, odalent pedig megérzem, hogy nem csak én vagyok készen, hanem Ő is. Behatol, lassan, így újból megérzem férfiasságának keménységét. Fáj ismét, hiszen bár felizgatott, meg nem ujjazott, nem tágított ki és még csak tegnap veszítettem el a szűzességem, mégis, a tegnapi naphoz képest hatalmas a különbség, de nem skáláznám, nem én. Most is belekapaszkodom, halkan szuszogok alatta, de mégis csókot kérek tőle, próbálok lazítani, nem ráfeszülni és úgy tűnik, hogy a taktika működik, mert amikor már bent van, egyre könnyebb megszoknom Őt. Dorian is kellemes helyre tévedt, hiszen bár még mindig szűk vagyok, most nagyon kellemesen nedves és nem feszítem Őt annyira, mint tegnap. Most már érezhetően jobb, így lábaimat rákulcsolom, majd édesen csókolózom vele tovább, próbálva én magam is picit részt venni a szexben, így olykor vele mozdulok. Igen, ez most már határozottan kellemesebb és nem is húzom most már el számat, semmi pityergés vagy sziszegés. Azért még kicsit fájdogál, de szépen lassan mintha megszűnne az érzés. A testem még mindig érzi az orgazmus mámorát és bár érzékeny odalent, vágyik a folytatásra. Szóban viszont nem adok megerősítést, nem kell most beszélnünk, a férfi is érzi, hogy mi a helyzet velem, hiszen tudom, hogy figyel rám, és talán ez a reggeli ébresztő szeretkezés számára is kellemes lesz.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
18+
Mondani sem kell (amúgy sem tudnám) hogy mekkora a különbség a tegnapi estéhez képest a mai. Hogy az orgazmusa miatt vagy mert tegnap túlestünk a nehezén nem tudom, minden nő más, az orvosi tudás ide csak fogódzókat ad, tapasztalni kell. Határozottan kellemesebb most az együttlét, magam is lazább vagyok mint tegnap, könnyedebben csókolom szeretkezés közben és ahogy velem mozdul halkan nyögök is belé. Beletúrok a hajába is, míg támasztom magam, csókolom a nyakát is, szabad kezemmel mellére simítok, óvatosan mozgok gyorsabban, figyelve mennyire fáj neki, fáj-e egyáltalán. Ha nem keblét simítom akkor a combját, sóhajtozom az ajkai közé, egészen más számomra világosban történik mindez, bár én magam a sötéthez vagyok szokva. Bár tény, Elizabeth a legszebb feleségem, lehet ez is közre játszik, hogy még szokom ezt a tényt is. Szeretném ha kellemesebb lenne számára ez az együttlét, így noha elnyújtom figyelek rá, arra hogy élvezze, így ha érzem bármi jól esik neki próbálom ismételni, remélve sikere lesz. Ellenben így hogy minden adottabb az aktushoz én magam is könnyebben elélvezek, hasonlóan mint tegnap, bár kisimultabb az arcom, hogy így már nekem is kellemesebb volt, nem annyira feszélyező hogy utálja az egészet. Persze most sem húzódom el, csak ki a végén, csókolózom vele még finoman egy darabig. -Nagyon... meg tudsz lepni. Nincs kedved velem fürdeni? Nagy a kád... - Ajánlom fel miért ne alapon, addig se lennénk külön, az együtt fürdés kellemes dolog, praktikus is... de elég szégyellős, nem tudom akarja-e.
Eleinte még fáj, de Dorian törődő érintései és kedveskedése enyhít a fájdalmamon. Szinte belebújok keze érintésébe, és amikor hajamba túr is csodálatos érzés. Ajkam az övét keresi, ha pedig nem találja, hát nyakát, és én is szüntelen simogatom, cirógatom Őt, miközben újra és újra magamban érzem. A fájdalom szinte teljesen kezd elmúlni, a tempó gyorsul, érzem Őt magamban, teljes egészében. Halkan szuszogok, finoman lábaimmal gyorsabb mozgásra ösztönzöm, jelezve felé, hogy megengedem, szabad az út, nem kell most óvatoskodnia. Szeretném, ha élvezné, ha számára is olyan jó lenne, amennyire nekem jól esett kényeztetése. Idővel magam is elkezdem élvezni az aktust, halkan sóhajtok bele ajkai közé, és amikor Dorian ráérez arra, hogy mi a jó nekem, már határozottan látszik, hogy nem érzek fájdalmat. A világosság eleinte zavart, de mostanra már nem. Meg vagyok elégedve a kinézetével, nincs egyébként se ideálom, így miért ne örülnék, ha láthatom Őt? Bár másodszorra nem élvezek el, de határozottan kellemesé válik a szeretkezés, férjem is eléri az orgazmust, mely után édes csókokat váltunk, miközben én finoman magamhoz ölelem, lábaimat pedig lazán visszafektetem az ágyra. Kicsit kiizzadtam, de nem vészesen, mégse számítottam arra, amit most felvet nekem. Egy közös fürdő? Nem mertem volna ezt szóba hozni, főleg nem ilyen korán, de én se akarok még eltávolodni tőle, és szeretném igen! Én is akarom! - De, szeretnék. Legalább lesz, ki megmossa a hátad. - mosolygok rá édesen, és bár szégyenlős vagyok, előtte le kell ezt teljesen vetkőznöm. Bízom benne, hogy idővel sikerülni fog. A fürdőre viszont tényleg szükség van, így ha lemászik rólam, akkor ülök csak fel és most veszem észre a zavarbaejtő tényt, melytől összezárom lábaimat. Combom belseje és alattam a lepedő is véres. Nem túl erősen, de az, így elönt a szégyenérzet és a pirosság. Normális, elvileg normális, mégis... Felkelni se merek hirtelen. Így akarna velem fürdeni? Hogy véres vagyok? - Biztos menjek veled? - kérdezek rá bizonytalanul. Ha előre menne se tudnám eltüntetni a nyomokat, nincs pót-lepedő. De ciki lesz, hiszen utánunk valaki itt takarítani fog. Most mit csináljak? Hülyén nézne ki, ha én kérnék egy tisztítószert, és talán túl is aggódom a dolgot... ahj.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
16+
Igazán megnyugtató hogy a vége felé már úgy éreztem, Ő is kezdi élvezni az együtt létet, fontos a kellemesebb emlék, meg ugyebár ez nem is hátrány. No meg ha már így összemelegedtünk, akkor végső soron a fürdő sem olyan ördögtől való dolog, mármint együtt megejtve. Örülök a pozitív válasznak, a hátmosáson meg elmosolyodom. -Ó, ennek nem lehet ellenállni! - Mosolygok rá, majd szép lassan lemászok róla, de ahogy visszanézek látom a zavarát. Hirtelen azt hiszem az a baja világosban is látom meztelen, de ahogy lenéz magán és én is magamon rájövök a kevés vér a gondja. -Hát persze. Ez csak egy kis vér, normális. Legalább talán elül a pletyka már rég nem vagy általam szűz. - Vágok egy arcot mely a nem tetszésem fejezi ki a pletykák kapcsán, de aztán újra mosolygok és adom a kezem. -Gyere, ha akarod zuhanyozz le előtte, de engem nem zavar. Orvos vagyok... - Ha engedi magamhoz húzom és felemelem a fejét, ha nem akkor úgy mondom hogy közelebb hajolok hozzá az ágyban. -Elizabeth... nem kell zavarba jönnöd. Főleg nem előttem. Nekem akkor is szép leszel ha beteg leszel vagy ha kialvatlan. Hm? - Komolyan gondolom, ez a szépségén semmi csorbát nem fog ejteni, szóval noszogatom jöjjön a fürdőbe, nem kell takargatnia magát. Ellenben ha valóban kikel az ágyból lopva de alaposabban megnézem magamnak, hátulról is, a vér valóban nem érdekel, egész mást nézek ugye.
A fürdő nekem is jól esne, és bár különös lesz nem egyedül megfürdeni, hanem Doriannal együtt, nem utasítom vissza a lehetőséget. A kádat egyébként se tudtam tegnap kiélvezni, hiszen siettem és csak zuhanyoztam. A Dominiumon pedig nincs is kád, csak egy apró zuhanykabin... Látom, hogy örül a hátmosás ötletének, amit teljesen komolyan is gondoltam. Szeretnék majd kedveskedni neki, így miután lemászik rólam, én is felülök, és bár szégyenlős vagyok azért, mert most így lát, jobban zavar a vér lábaim között és a lepedőn. Képtelen vagyok ezt eltitkolni. - Nem szeretném, ha ilyesmiről pletykálnának... - pislogok rá a férfire picit szomorúan. Szégyen lenne, ha ettől lenne hangos a Dominium. Úgy érzem, hogy ki se mernék merészkedni a folyosókra. De látom rajta, hogy Ő se éppen pozitívan hozza ezt fel, mégis tudom, valamilyen szinten hasznos információ lenne a népnek, hogy bizony elháltuk a nászt. De bár ez a mi magánügyünk maradhatna. Ahogy kinyújtja kezét, kis kacsóm az övébe helyezem, majd lassan közelebb bújok hozzá és ha felhúz magához, akkor én magam is felkelek természetesen. Meglehet, hogy odalent lemosom magam, mielőtt bemásznék mellé a kádba, jót tenne a komfort érzetemnek, de igen, szerencsére orvos, ilyesmitől nem rémül meg és nem is taszítja a vér látványa. Látom, hogy rajta is akad a véremből... tényleg kellemetlen. Ahogy felemeli fejem, belenézek egyenesen a szemeibe, majd picit elmosolyodom kedves szavain. Annyira jól esik, hogy ezt mondja és ilyen velem. - Köszönöm! Annyira kedves vagy velem... - simítom meg kezét finoman, de aztán lassan vele tartok a fürdőbe és ha elereszti kezem, előre megyek. Meg tud tehát nézni, így láthatja formás hátsómat is. Beérve a fürdőbe hátat fordítok neki, úgy lépek a zuhany alá és érzem, hogy zavarban vagyok, de azért gyorsan megmosom magam odalent, így a vér és egyéb nedvek eltűnnek, ez után pedig mehetek a kádba. Dorianra bízom, hogy engedjen vizet és beállítsa a neki megfelelő hőmérsékletet. Elzárom a zuhanyt, felé fordulok és bár picit pironkodom most így előtte, de belépek mellé és hozzá is bújok a vízben. Nem tartok most már távolságot. A két tusfürdő pedig a kád szélén van, könnyedén elérjük őket. Nem hittem volna, hogy ma idáig jut a kapcsolatunk, de nagyon jól esik. - Még soha se fürödtem kádban... - ismerem be, miközben kis kezeimmel végigsimítok a víz felszínén. Ha van habfürdő, akkor pedig most teszek bele picit mosolyogva, majd felpillantok Dorianra. Szeretem a vízet, így szívesen pancsolok most, ezt láthatja rajtam. Nem véletlen szoktam annyi időt az uszodában tölteni... Kis ideig még élvezem a kellemesen meleg vizet, majd ez után fészkelődöm picit, hogy Dorian felé fordulhassak és finoman simítok végig mellkasán vizes kezemmel. Most nem izgatóan teszem, inkább törődően, kedveskedve.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
16+
-Nos... ez az elejét veszi ha már annyira kíváncsiak. De a takarítók diszktrétek, ne félj ettől. Szerintem tudják mire számíthatnak. - Valóban, maximum egy kancellárnak felelnek, mert nekik muszáj, de aztán lehet nekik se, mondván ennyi intim szféra nekem is jár. De Williamen kívül kétlem bármelyiküket érdekelné, maradjunk annyiban. Inkább felsegítem, magamhoz húzom, de látva elveszettségét belemondom a szemébe lássa komolyan gondolom, hogy semmi szégyellni valója nem akad. Abszolút. -Csak őszinte. - Kedves... nem gondolnám magam kedves embernek, gyakorlatias vagyok. De ha valami így van, akkor így van, tényleg szép nő, nem amiatt lesz kevésbé az mert véres lettem vagy épp Ő vagy a lepedő. Lesz is még, ha vérzése lesz, és nem számít rá. Természetes. Hagyom előre menni, addig megnézem magamnak, majd mikor látom megmosta magát mellé megyek és én is átmosom magam, elvégre rám is jutott. Előtte azért megengedem a vizet, hogy kellemesen meleg legyen, de ne túl forró. Ezután ha nem ment előre akkor megteszem én és besegítem el ne csússzon. Jól esik hogy közel jön, simogatom is a karját a vízben, finoman átmosva így. -Nem meglepő. Nem vagyok kádas, de zuhanyozni se rossz együtt. Csak úgy mondom. - Rakom az állam a vállára míg nézem hogy "játszik" a vízzel. A habfürdőre bólogatok biztatólag, hogy nyugodtan. Örülök hogy tetszik neki, hogy ellazítja, hogy újra megnyugszik. Arra is csak mosolygok, hogy simogatja a mellkasom, csak annyira veszem el a kezét, hogy csókot leheljek rá. -Boldog vagy? - Úgy tűnik igen, de azért rákérdezek, hátha van valami ami még hiányzik, nekem jelenleg semmi, azért is kérdezem. Azaz ennék valamit lassan, mert ilyenkor már rég túl szoktam lenni a reggeli pár falatomon, de ezen kívül tényleg semmi sem kell.
Amióta a férfivel először láttak sétálni a Perdán, azóta pletyka tárgya vagyok, de amióta eljegyzett, még inkább előtérbe kerültem. Most már megbámulnak a folyosókon és összesúgnak a hátam mögött. Nem szeretném, ha a szexuális életem is téma lenne, még akkor se, hogyha örülhet mindenki, valóban szűz voltam és Dorian tényleg elvette a szűzességemet. Egyértelműen látszik rajtam, hogy szégyellem magam a vér miatt, de a férfi megnyugtató szavai rendkívül jól esnek. A válaszára viszont csak lágyan elmosolyodom fejemet csóválva. - Kedves is. Velem az vagy. - csak érzem, hogy tényleg az-e, hiába szeretné letagadni. A fürdőszobába beérve rögtön megmosom magam, majd megvárom a férfit is, csak utána mászom be a kádba, engedve, hogy besegítsen. Figyelmes ismét, bár Ő bizonyára erre is azt mondaná, hogy gyakorlatias. Nem tartom most már a távolságot, édesen bújok oda hozzá és élvezem finom cirógatását, miközben elkényelmesedem valahol a karjai között. - Akkor majd zuhanyozhatunk is együtt, ha szeretnéd. - mivel vállamon van a feje, így nem tekintek felé, de komolyan gondolom szavaimat. Egy hosszú nap után talán jóleső lesz, és legalább tényleg együtt leszünk. Le szeretném vetkőzni Dorian előtt a szégyenlősségemet, és a közös fürdőzések ezek segíthetnek. Így is tudom előre, hogy kevés ideje lesz rám, de azért próbálok majd lopott perceket találni. Tetszik ez a fürdőzés, némi habfürdőt is teszek a vízhez, majd lassan a férfi felé fordulok, finoman simítva meg testét, de amikor elveszi és csókot lehel rá, érzem, hogy kicsit elolvadok. - Igen. Úgy érzem, hogy melletted az lehetek. Szeretném, ha működne a kapcsolatunk. - a házasságunk, pontosabban. Finoman neki is dőlök ismét, majd ha engedi, lágyan megcsókolom, de némi idő után picit arrébb húzódom. - Fordulj meg! - tudhatja, hogy miért mondom. Kezdek én is éhes lenni, így ideje rátérnünk a fűrdőzésre. Egyebet egyébként se szeretnék, elfáradtam és az orgazmus olyan elsöprő volt, hogy bőven kitart. Nem gondolok tehát szexuális tettre, csak a kedveskedésre, így ha megteszi, amit kérek, akkor a férfi tusfürdőt veszem a kezembe, teszek belőle egy kisebb adagot a tenyerembe, összedörzsölöm mancsaim, majd ez után kezdem el mosni finoman a hátát, vállait, oldalát... és még tarkóját is. Nem sietek el semmit és rendkívül lágy vagyok, de azért érezhető, hogy teszem azt, amit mondtam, majd le is mosom a habot némi vízzel. Ez után bújok közelebb, kezeimmel átölelem testét, összekulcsolom hasánál, felső testemmel pedig hátának simulok, hogy ajkam nyakára találjon egy puha csók erejéig. - Te is megmosod a hátam? - kérdezek rá kíváncsian és csak a válasz után eresztem el. A testünk többi részét gondolom magunknak mossuk...
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
16+
A pletykáknak általában az elejét veszem, de ebben az esetben igencsak nehéz dolgom volt. Ami részben bejött és hasznomra volt az a William és Callum feleségei körüli botrányok. Mert az hogy William elvált, Callum meggyógyíttatta a feleségét lényegesen izgalmasabb témák minthogy én elvettem a harmadik - igen fiatal - nejem. Nem mondom nem lettünk pletyka alap, de talán kevésbé mint a másik kettő. Avagy ki tudja. A lényeg, hogy mindenki megnyugodhat, nem csaltam meg a volt feleségem... Az pedig hogy kedves lennék... elmosolyodom, hogy vele az vagyok. Megeshet, bár inkább mondanám magam figyelmesnek, de végül is lényegtelen a címke. Lezuhanyzunk és beleülünk a kádba, kiélvezve annak előnyeit, otthon úgy sincs, sok helyet foglal és nem is annyira praktikus mint egy zuhanykabin, ugye. -Mm... szeretném. - Miért ne? Most is kellemes, együtt is zuhanyozhatnánk, nem csak akkor lennék benn ha teszi én meg borotválkozom mondjuk. De majd elválik, ki kell tapasztalnunk egymás szokásait. Élvezem a törődő és gondoskodó mozdulatait, hiába aprók és nincs is célja vele, avagy csupán ennyi, egészen ellazít a dolog. Rég éreztem nővel jól magam, azaz igazság. -Én is. Ha mindketten teszünk érte működni is fog. - Egyszerű tény, bár ezzel nem mindenki ért egyet. Nekik üzenem túlgondolják a dolgokat, bárki tud bárkivel élni, ha hajlandó alkalmazkodni legalább részben. Elizabeth ráadásul elég rugalmasnak tűnik, én is próbálok jobban az lenni, emiatt nem félek ne oldanánk meg a kölcsönös békés boldogságot. Mikor arra kér forduljak meg elmosolyodom és megteszem amit kér. Ugyan a hátamon van pár vékony, nem túl hosszú heg de nem túl feltűnő, én magam hajlamos vagyok megfeledkezni róla. Elég régiek már. Ha nem szól csendben élvezem hogy megfürdet, kicsit furcsa is, de élvezem a habos simogatásokat, az is ahogy leöblít, kellemes. Azon is csak mosolygok, hogy megölel, annyira szokatlan, mégis jó. Meg tudnám szokni ami azt illeti. -Hát persze. - Viszonzom a csókot, majd ha megfordul hasonlóan ahogy Ő tette magam is elegyengetem a habot a hátán, vállain és nyakán, épp csak megmasszírozva utóbbi kettőt. Violet szerette, Martha nem, Elizabeth eldönti jó-e vagy sem. -Gyönyörű vagy. - Muszáj volt megjegyeznem, egyrészt hogy érezze vonzó nő, másrészt mert magam is csak most döbbenek rá valóban mennyire. Nem mondom nem alakul még majd a teste, mert még csak 17 lesz egy hónap múlva de... az én szememben nagyon is nőies, érett. Jobban mint gondoltam, vagy csak amiatt látom így hogy már minden szempontból asszony lett.
Egyre inkább úgy ézem, hogy percről-percre jobban kedvelem Doriant. Másnak nem mutatja ezt az oldalát, jól tudom, és én is csak egy aprócska bepillantást nyerhettem még régen, a vízesésnél, de már akkor tudtam, hogy többet szeretnék látni belőle. Most pedig láthatok, és valahol jóleső a gondolat, hogy talán csak én velem ilyen. A közös fürdőzés ötlete tegnap még zavarba ejtett volna, ma még sincs ellenemre. Szeretnék vele tölteni minden érdemi időt, így elmosolyodom a válaszán és úgy hiszem, hogy akkor ezt meg is beszéltük. Este lezuhanyozhatunk majd együtt, de már nála, a Castillo rezidencián. De furcsa lesz, hogy az a lakosztály az otthonom lesz. Sose hittem volna. De tényleg nagyon szeretném, hogyha működne ez a házasság, mert bár féltem tőle, mellette mégis most bizakodó vagyok és a félelem szépen lassan kezd tovaszállni. Ahogy már a testiségtől se ijedek úgy meg, hiszen az este történtek után és az összebújós alvásnak hála egészen megszoktam mezítelen közelségét, így pedig a reggel is adta magát. Úgy hiszem, hogy egyikünk se bánja. - Én mindent megteszek érte, ígérem! - az esküm is hozzá köt, amit az oltár előtt tettem, és már az magában foglalta az ígéretemet, nem csak a hűségemet. Velem talán nem lesz gondja, tényleg alkalmazkodó vagyok és fiatal koromnak hála könnyedén hozzá formálódhatok. Most viszont a hátára koncentrálok, amit finoman meg is mosok, de a simításaim közben nem tudja elkerülni figyelmemet az a három heg, amit találok rajta. Lágyan végig is simítok egyesével mindegyiken... - Mi történt? - hangom halk, mintha csak félnék a választól. Talán valahol félek is. Bántották? Lágyan át is ölelem, édesen bújva hozzá a férfihez, de csak kis időre, majd nemsokára eleresztem és cserélünk. Most én fordítok hátat neki, majd hajam finoman fel is fogom, hogy ne lógjon bele a vízbe. Nincs kedvem most hajat szárítani. A simítása rendkívül jól esik, ahogy végighalad kezeivel testemen, majd amikor azt érzem, hogy picit masszíroz, halkan felsóhajtok. Oh, ez nagyon finom! A bók pedig betalál, amitől picit elpirulok, majd mosolyogva felelek. - Köszönöm! Örülök, hogy tetszem neked. - hátrasandítok felé, és valóban jól esik kedves megjegyzése. Szerettem volna hallani, mert bár éreztem, így azért mégis más. Ezek szerint tényleg megfelelőnek tart maga mellé. Ha a hátamat lemosta, akkor lassan felé fordulok, majd a testem többi részét már én mosom meg. Kivéve persze, ha azt érzem, Dorian szeretne így tenni. Akkor átengedem neki a lehetőséget. - Amikor hívattál a panoráma kilátóba... - kezdek bele, majd felé pillantok. - ... és eljegyeztél, nagyon megijedtem. Fogalmam se volt róla, hogy tudsz ilyen is lenni, pedig, ha tudom, nem úgy reagáltam volna. Sajnálom, hogyha akkor bántón viselkedtem, nem volt helyes, nem szabadott volna... - rázom is meg picit fejem, szabadkozva egy múltbéli hibám miatt. De mindig olyan szigorú volt velem, most pedig tényleg mindent megtestesít, amire csak vágyhattam. - Pedig szerencsés vagyok, amiért engem választottál. - hiszen Ő szinte bárkit választhatott volna magának. Kancellár... akit akar, megkaphat, mégis neki én kellettem. Nem is tudja, hogy mennyit jelent nekem mindez.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
16+
Megtippelni sem tudnám, hogy vajon mennyi tartózkodás és félelem maradt benne, de percről percre kevesebbet érzek benne, ami jó hír, főleg így, hogy már a feleségem, nem csak a gyakornokom, majd jegyesem. Számomra fontos a tény, kölcsönösen tiszteljük és elfogadjuk a másikat, no meg Elizabeth cseppet sem olyan hogy elkényelmesedjen kancellár feleségként mellettem. Egyelőre legalább is semmi hasonló jelet nem mutat. Ráadásul úgy érzem tényleg közös dolgokon gondolkodok a kényszer adta helyzet ellenében is, ami köszönhető romantikus oldalának is, de talán annak is, felőlem is érez bőven hajlandóságot az összecsiszolódásra. A közös fürdés is jól esik, a hátam is hagyom hogy megmossa. Eleinte nem is értem mire kérdez, hümmögve fordítom a fejem, majd érzem a keze egyirányú mozgását. Ja, hogy az... azt a gondot már letudtuk... -A bátyám történt. Nem bánom hogy nem tudtad megismerni. - Utáltuk egymást. Persze volt valami testvéri bajtársiasság kettőnk között, mert összekötött minket a vérünk, de ezen felül... talán némi tisztelet, bár mindig is kimondatlan maradt. Ahogy ölel megsimogatom a kezeit, jelezve semmi gond. -Azt kérdezel amit csak szeretnél, ne félj a választól. Avagy inkább a reakciómtól, hogy pontos legyek. - Ő kérdezhet. Válaszolni is fogok, más kérdés mire kíváncsi és abból mennyit fedhetek fel. A hazugságot Elizabethnek még tanulnia kell, ugye. Inkább cserélünk, kicsit tovább masszírozom látva jól esik neki. Semmiség, de ez is a törődés egy formája. -Nagyon tetszel. - Mit tagadjam, de lehet megszépült, mióta több időt vele töltöttem, ez sem kizárt. A szépség relatív és én hajlamos vagyok a kiegyensúlyozottabb, boldogabb embereket szebbnek látni. Ebből gondolom példának okáért Saskia jól meg van öreg barátommal, mert Őt is szépnek gondolom, bár közel sem olyan vonzónak mint Elizabethet. Elfogult lettem, azt hiszem. Hagyom mosakodni, magam is így járok el, bár lényegében a zuhany alatt én lefürödtem már, ez inkább csak amolyan reflex. -Mm? - Nézek rá mikor belekezd, jelezve emlékszem. Arra is bólintok hogy észrevettem megrémült. -Nem volt bántó a reakciód, sőt... egészen összeszedett maradtál, sokkal jobban fogadtad mint gondoltam, én sokkal kínosabb jelenettel számoltam. Ott is megmutattad, hogy több van benned mint gondoljuk. És a feleségeimen kívül senki sem tudja illetve tudta hogy milyen vagyok. A gyerekeimtől is távolságot tartok. - Mindtől, tegyük hozzá, bár más okból kifolyólag. Ashleyvel is hiába beszélt, Ő is ridegnek gondol szerintem, avagy felmérte jobb nem elmondani nem vagyok mindig ilyen, mert ez senkire sem tartozik. -Örülök ha így gondolod. Nehezen... engedem el magam, de azt hiszem elcsábítottál. Még a végén kiderül egyszerű, halandó férfi vagyok magam is. - Mosolyodom el, mert jobb szavam nincs rá, mint hogy ezt tette velem. Egyáltalán nem gondoltam vonzódni fogok hozzá, csupán azt lesz kivel beszélgetnem esténként. Ahhoz képest... ugye. Közben kimászom és kisegítem Őt is, adok számára egy törölközőt, majd magam is megtörölközöm. Ha minden igaz a reggeli ha kikérem hamar megkapom, tehát benn jelzem is üzenetben kérném az ételt.
Próbálok felengedni Dorian mellett és én is érzem, hogy ez meglepően jól megy. Amióta megtört az a bizonyos jég és az övé lettem, más lett minden, én pedig örülök, hogy így alakult. Szeretnék kedveskedni neki, törődni vele, ezért is mosom meg a hátát, de az a három heg... - Sajnálom! - a válasz elborzaszt. Az én testvérem se egy minta testvér és bár éreztem többször, hogy kezet emelne rám, szerencsére nem tette meg. De Dorian ezek szerint rosszabbul járt. Mondjuk most már, hogy a felesége vagyok, Vincentnek is ésszel kell viselkednie, ezt jól tudom, mert a férjem nem a kedvességéről híres, mégha velem most az is. - Azok alapján, amiket meséltél róla, én se. - rázom is meg a fejem, amit bár nem lát, de egyértelműen sejtheti egyetértésemet, majd ölelésemmel azt, hogy együttérzek vele és valóban sajnálom, ami történt. Tudja jól, érzem érintésén, majd szavaira most én fektetem állam rövid időre az Ő vállára. - Rendben van. De szerintem látod, hogy merek kérdezni, bár régen is megtettem, amikor a gyakornokod voltam. Vagyis persze, most is az vagyok. - az is. Eltávolodom picit, jó, fura ez a szituáció, főleg most, hogy ezt kimondtam, de nem lesz gond és talán nem bánja majd, ha otthon is néha szóba kerül a munka, esetleg együtt kutatunk tovább vagy tanítgat. De ez majd elválik, lehet, hogy Ő elkülöníti a két dolgot teljesen, míg én nem tenném. Megfordulok, átengedem a mosdatást Doriannak, akitől némi kellemes masszírt is kapok. Hozzá tudnék szokni ehhez a törődéshez, szó se róla. Nagyon jól esik, én pedig nagyon tetszem neki, mint hallom, amitől most már rendesen vörösödik is az arcom. Rendkívül zavarban vagyok, ezt pedig láthatja rajtam, amikor szembefordulok vele. Őszintének érzem, biztosra veszem, hogy az, hiszen éreztem, hogy kívánt reggel is, akár csak este. Vagy ez csak egy dolog lenne? Nem... én tényleg hiszek neki. Mosakodás közben se maradok csendben és a beszélgetésünket egy korábbi eseményhez terelem, amelynél kijár a bocsánatkérés úgy érzem. - Nem csináltam volna jelenetet, soha se járatnálak le. - rázom meg picit a fejem, de további szavai meglepnek. Igen, Ashley is ridegebbnek írta le az apját, bár furcsa, hogy ilyen. - A gyerekeidtől miért tartod a távolságot? - ez őszintén érdekelne. Ők a saját vérei, nem úgy, mint a feleségei... Az lenne a normálisabb, ha Őket tudná közelebb magához, nem pedig mondjuk engem. - Én se vagyok olyan laza, mint sokan mások, de ezt tudod. - mosolyodom el, és amikor arra tér ki, hogy elcsábítottam, ismét picit pirulok. - Engem is meglep, hogy máris együtt fürdünk és... hogy ilyen közel kerültünk egymáshoz. - hogy neki adtam magam, méghozzá már kétszer is. Felkelek, engedem, hogy kisegítsen, így óvatosan lépek, nehogy elcsússzak, majd amikor megkapom a törölközőt, megköszönöm és finoman magamra tekerem, majd Doriannal együtt sétálok vissza a szobába, ahol figyelem, hogy megrendeli az ételt. Kancellár, számára bármi elérhető. - Mit reggelizünk? - kérdezek rá kíváncsian, majd leülök az ágy szélére és lassan kiengedem hosszú, szőke hajtincseimet. Nekem nem sok finom ételben volt részem eddigi életem során, csak akkor, amikor együtt randevúztunk és az esküvőnkön. Különös lesz, hogy most máshoz is hozzájutok majd. - Eszünk a teraszon? - teszek fel még egy kérést, mert ha igen, akkor nem ártana felöltöznöm. Ebben az esetben a táskámhoz lépek és előveszek belőle egy csinos, fehér színű felsőt és egy kék, picit térd fölé érő szoknyát, és természetesen tiszta fehérneműt, amelyeket fel is húzok, a blúz begombolását pedig a végére hagyom. Van még mit csinosítanom a ruhatáramon, hogy Dorianhoz passzoljak, bár tudom, neki ezek a viseletek is tetszenek, erről már egyszer beszélgettünk.
Néha a legkülönösebb felismerés a lehető leghétköznapibb körülmények között ér minket.
16+
-Nem kell, rég volt. - Ha belegondolok annyi lehettem mint Ő, valahogy úgy. A kötelező katonai kiképzés végül is immár számomra is fontosabb lett mint hittük, kancellárként hasznos ha meg tudom védeni magam szükség esetén. Erősebb lettem, így fogom fel. Ha hálát nem is érzek de elfogadom a szükségességét a történteknek. -Jobban jártunk Callummal hogy Ő lett a tanúm, ki hitte volna! - Mosolygok rajta, mert egyértelmű emiatt lett, hogy a bátyám már nincs köztünk. Inkább élvezem az érintését, a közelségét Elizabethnek és nem gondolkodom ilyesmin. -Igen, csak szeretném így is maradna. Sokszor könnyebb ha kérdezel, nem vagyok beszédes alkat. - Azaz ha nem kérdez rá hallgatni fogok nagy eséllyel, bármiről is legyen szó. Ez nem feltétlen baj, de nem árt ha tud róla. A gyakornokága nekem nem furcsa, kollégám is lehetne alacsonyabb beosztásban, az se lenne furcsa. Nekem nem emiatt szóvá sem teszem. Inkább megmosdatom és masszírozom, bár látom nem tud mit kezdeni azzal valóban vonzónak találom. -Zavar? - Kérdezem mosolyogva, hogy miért vörösödött bele ennyire a ténybe, nem tudok még teljesen kiigazodni rajta, ez is idő lesz. -Tudom. Inkább csak azt hittem csendben elsírod magad és szabadkozol nem vagy jó választás és hasonló. - Rázom a fejem aztán, hogy eszembe nem jutott jelenetet rendezett volna. Egyáltalán nem olyan a habitusa. Ami viszont a gyerekeim illeti... -Biztonsági okokból. A fiam azért mert Ő Violethez tartozik, beleroppant volna, ha elveszít mindkettőnket. Hogy óvjam őket és ne keverjem szégyenbe Marthat egyáltalán nem kerestem őket. Sokan azt is elfelejtik van egy fiam, bár mára annyira hasonlít rám, hogy nehéz letagadnunk egymást. Ami a lányaim illeti... kancellár gyermekek, lányok. Mint ilyenek könnyebben eshetnek áldozatul bármi lázadásnak, avagy én magam, de ha azt látják nem erős a kapocs akkor csökken ennek az esélye. Avagy ha én meghalok erősek maradnak a lányaim. Ebben nőttem fel, másképp nem tudom védeni őket. Valószínűleg nem a legjobb módszer, de... - Kell a távolság. De a magam önző részéről is, ha túlságosan kötődnék a lányaimhoz nem lenne energiám egy fiú kineveléséhez, elvonná a figyelmem. Christ nem tudom már formálni nagy eséllyel, de a leendő fiam más lesz. Őt kancellárnak akarom nevelni, azzá is válik ha nem ölnek meg addig, mert ezzel a ténnyel is számolni kell. Nem véletlen tartom be és tartatom be a törvényeket olyan keményen, csökkenteni akarom az ellenem irányuló lázadás kockázatát. A Castillo név nem nyúlik generációkra vissza mint a többieké, ugyebár. -Én örülök neki. Bár őszinte leszek, azt hittem csak hetek múlva jutunk ide, de cseppet sem bánom hamarabb megpróbáltuk. - Furcsa, de kellemesen. Kisegítem a kádból majd megtörölközünk, rendelek reggelit. -Gyümölcsök, ha jól láttam. Az étellel tudod mindig bajban vagyok, kérem ami van. - A szokás hatalma, nem szoktam megkérdezni, avagy módosítani, számomra teljesen mindegy. Elizabeth miatt erre figyelnem kell Martha mindig magának intézte ezt tudván nekem mindegy. -Persze. - Terítem a helyére a törölközőt száradni majd felöltözöm magam is. Nem hazudtolom meg önmagam, ing, mellény és öltönynadrág kerül rám, sötétkék színekben, csak az ingem fekete, az alsónadrágom és a cipőm. Hamarosan meg is érkezik a rendelt étel így miután átvettem mutatom Elizabethnek foglaljon helyet a teraszon. -Remélem ízleni fog. - Ahogy elnézem három fajta van, felcikkezve, szépen elrendezve, valami gyümölcslével kiegészítve, de van víz is ha azt inna.
Fájó a tudat, hogy egykor Doriant bántotta a fivére, és a nyomát is kénytelen elviselni élete végéig, de valóban rég volt, én pedig nem szeretném még jobban felszínre hozni a régi sebet. A testvére már egyébként se él, Callum pedig megfelelő tanú volt valóban. Kedvelem a kancellárt, bár kicsit különös volt a számomra, hogy ott van az esküvőmön. - Én úgy érzem, hogy velem mégis szívesen beszélgetsz, de persze, így marad, ne aggódj ez miatt. - befejezem a mosdatását, majd hátat fordítva neki most én élvezem érintéseit, melyek oly jól esnek, akár csak masszírozása. A bókját se hagyom figyelmen kívül, de a kérdésére csak hirtelen rázom meg a fejem. - Dehogy! Az zavarna, ha nem tetszenék... vagyis furcsa lenne. - magyarázok össze-vissza, miközben zavartan pirulgatok, de idővel eltűnik a pír és végül egy múltbéli eseményt hozok szóba: az eljegyzésünket. Nem viselkedtem éppen illendően, pedig nagyon próbáltam és bár nem előtte, de igazából elsírtam magam. Pedig nem kellett volna, most úgy érzem, hogy jó döntés volt ez mindkettőnk számára, hogy nem lesz gond, jól kijövünk majd a jövőben is. Én mindent meg fogok tenni azért, hogy ez így legyen. - A szabadkozás úgy emlékszem, hogy megvolt. - talán pár könnycseppet is látott? Ezt már nem tudom, de a tény akkor is tény volt. Nem volt választásom, ami fájt, de Ő egy kancellár, ezt pedig nem szabad elfelejtenem. Már elkezdtem Őt megismerni, de vannak dolgok, amiket még nem tudok róla. Azt viszont egyre inkább érzem, hogy nagyon szerette az első feleségét. Vajon felérhetek egyszer hozzá? Még mindig sajnálja, hogy elveszítette... - Violet szerencsés nő volt, hogy ilyen fontossá vált a számodra. - remélem, hogy hangomból nem érződik ki a félelem, hogy soha se fogok tudni a közelébe se férkőzni ennek a köteléknek. A fia pedig... nem tudom, hogy ki Ő, bár talán már találkoztunk. A lányait ismerem jobban, akiknek sajátos véleményük van az apjukról. Dorian védeni akarja Őket, de vajon jól csinálja? Fogalmam sincs, és fiatal vagyok én ahhoz, hogy ebbe beleszóljak, így csak biccentek, hogy értem. - Nem egyszerű az életed... - vajon a mi gyerekünktől is megtartja majd a távolságot? Valószínűleg igen... De nem akarok még ilyesmire gondolni, továbbra se akarok anya lenni, még akkor se, hogyha tudom, a kancellár nagyon is szeretne teherbe ejteni. És most jut eszembe csak az, hogy tegnap este és bizony ma reggel is belém élvezett, hogy... hogy minden esély megvan arra, hogy teherbe essek, ennek tényle pedig félelmetes. Mégse mondom ki, magamba tartom és terelem picit a témát a gyerekekről. - Én is örülök, bár mindig is kedveltelek. - ismerem be és ez a randevúink során mélyült el igazán, mostanra pedig bár idősebb nálam, mégis tetszik. Elérte ezt. Kiszállok a kádból, magamra tekerem a törölközőt, majd elhagyom a fürdőszobát. Vajon mi lesz a reggeli? - A gyümölcsök jól hangzanak. Nagyon szeretem őket! - amióta van lehetőségem enni ilyesmit, azóta oda vagyok értük, de szerintem ez már a férfinek is feltűnt. A Perdán pedig jó sok van, luxuscikknek se nagyon számít már azok számára, akik idelent vannak. Talán lassan a Dominiumon is átlagossá válik a fogyasztásuk. Felöltözünk, lábaimra magassarkú kerül, így lépek oda Dorian mellé, aki elegáns, mint mindig. Most ismét jobban érződik kancellári rangja, de igyekszem ezt figyelmen kívül hagyni. Idővel megszokom majd, hogy a férjem lett. Inkább kisétálok a teraszra, majd leülök az egyik székre és amikor elém kerül az étel, mosolyogva veszem kezembe a villát és kóstolom meg. - Nagyon finom! - én pedig érzem, hogy farkas éhes vagyok. Mozgalmas este volt, így a pocakomnak rendkívül jól esik a táplálék. A reggeli közben még beszélgetünk, most már általánosabb témákról, majd sétálni indulunk a Városba. Jó páran megnéznek minket, mint az ifjú párt, de próbálok nem nagyon foglalkozni az összesúgó alakokkal, inkább Dorianra figyelek, estefelé pedig visszatérünk a Dominiumra. Közeledve a hajóhoz kezdek el izgulni, hiszen most már nem a szüleim kabinjába megyek haza, hanem hozzá... - Neked nem lesz furcsa, hogy velem fogsz élni? - hogy mostantól mindig ott leszek, ha hazaér a munkából vagy ha felkel? Hogy nem egyedül alszik majd és nem is Martha-val, hanem velem? Meglehet, hogy ismét én aggódom túl a dolgot...
Fanyar mosollyal veszem tudomásul szavai igazát. Valóban egyikünk sem akarna engedni ebben, érthető okokból. Igaz az is, hogy ha nem nyerek időt komoly hatalmi visszaéléssel, akkor Roda sem tehetett volna semmit, s ebbe az eshetőségbe bele se akarok gondolni, apró fejrázásom ennek szól. - Ahogy te sem. - Lehelem vissza válaszként, mert ugyan tüske volt a szívbe az a búcsúzás, még ha igaza is volt vele, de csak fájt, haragudni nem haragudtam - sokáig -, mert tudom miért akart elengedni. Legalábbis én is emiatt tettem volna, még ha ez a másik félnek semmiféle könnyebbséget sem jelent. Nekem sem jelentett. Nem akarok több ilyen pillanatot, így hangzik el az én ígéretem is, legyen bármilyen képtelen is, s kérem bocsánatát az elrontott kirándulásért. Nem így terveztem, s néha az én terveim sem válnak be. Kicsit belehajtom fejem a tenyerébe, ami arcomat simítja meg, úgy hallgatom szavait, melyek végére már én is el tudok mosolyogni, ahogy mogyoróbarna szemeibe nézek. - Honnan tudod mindig mit kell mondani? - Költői kérdés, majd kezét fogom meg, mi arcomat érinti, s lejjebb húzva előbb tenyerébe, majd ujjaira s végül kézfeje ujjaira kívülről adok csókokat, hogy aztán az ajkaihoz hajoljak. A vízesésnél megvolt szenvedély most nincs meg, de nem is baj. Ahogy a szomorú szavaknak is megvan az ideje, úgy a szenvedélynek is, s most egy meghittebb, lágyabb, ám mély érzelmű csóknak is, mert én is érzem, hogy ez közelebb hozott minket. Talán közelebb is, mint amilyen közel voltunk egymás lelkéhez két és fél éve. Kezét nem is engedtem már el a csókokat követően s így javasoltam, hogy fedezzük fel a világító erdőt, élvezzük ki, amennyire tudjuk ezek után. Magamban épp megfogadom, hogy az igazi nagy világító erdő majd jó élménnyé teszem tényleg, mikor elérnek szavai s zavartan nézek rá. - Bajuk lesz vagy akkor mi történik? Teraszon alszom? - Mosolyodom el, de ahogy körbenézek veszem észre az apró világító virágokat a földön. Én eddig jobbára csak a nagy leveleket, bokrokat, fákról lelógó liánokat, ezeken lévő tenyérnyi nagy virágokat s hasonlókat vettem észre, csak most látva meg a földet fénnyel pettyező apróságokat. Hagyom magam vezetni, ügyelve a kis virágokra, mielőtt tényleg száműzve leszek a vendégapartmanban, s mint a Kertben, hallgatom Saskiát. Egyedül a kis kék virágnál tudtam érdemben megszólalni, ott is csak annyit, hogy ilyenünk van otthon. Egy másik növénynél éreztem késztetést, hogy megérintsem, s meglepetésemre rögtön el is sötétült a levélke, de csak néhány másodpercre. Elég is volt Saskiának csupán fél percre elfordulnia, hogy arra nézzen vissza, hogy érintős-játékot játszom a bokornál kancellári mivoltomat meghazudtoló gyerekességgel, mi több, őt is invitáltam, próbálja ki. Talán még kis verseny is belefért, ha nem kaptam rosszalló pillantást érte. Végeredményben a sétát sikerült egész kellemessé fordítani, s ha nem is nevetve, de jó kedvűen, borús gondolatainkat a világító erdő árnyékaiban hagyva értünk vissza a Városba ideiglenes otthonunkhoz. - Éhes vagy? - Kérdezem belépve a vendégapartmanba előre engedve őt. Leteszem cipőimet Saskia gondosan elrendezettjei mellé, s a felöltő is a szekrénybe a helyére kerül. - Oh. A megszokás...- Kezem már mozdult, hogy az inget megoldjam a nyakamnál, de csak két-három másodpercig kutatnak ujjaim hiába a gomb után, mire leesik, hogy póló van rajtam. Pedig gondolatban már a csuklónál lévő gombokat oldottam, holott rövid ujjú van rajtam.
Azért, hiába mondtam ellen a Callum által felvetett sok „ha” gondolatnak, most visszaköszönnek. Mert ha nem úgy történtek volna a dolgok ahogy, most minden bizonnyal nem állnánk itt egymást ölelve. De sikerül túllendülnünk egymás vélt vagy valós hibáin, és egyelőre lezárni a kikívánkozó nyomasztó gondolatok előtt a kaput. Tudtam, hogy ezek bármikor felüthetik a fejüket, és számítottam arra, hogy a Perdán töltött néhány nap alatt is lesznek szomorú pillanataink, de ezek csakúgy mint a boldog nevetéssel teltek, ugyanúgy a sajátjaink. Szükség van rájuk is, a legyőzésük pedig minden egyes szóval közelebb visz minket egymáshoz. Néha keserves, néha nem úgy alakul ahogy tervezzük, de csak egy akadály amit el kell takarítanunk az útból. Együtt. S ezért nem érzem úgy, hogy Callum bármivel is elrontotta volna a kirándulásunkat, s ezért tudok mosolyt csalni az arcára, ami az én szívemet melengeti, ahogy a kezemre, ujjaimra, tenyerembe hintett apró csókok is. A levegő csendesen kúszik be a tüdőmbe, hogy a visszaúton hangokat alkosson, de végül csak egy mosollyal kísérve távozik. Nem hiszem, hogy mindig tudom mit kell mondani, de azt igen, hogy most hallgatnom kell. Csak hagyni, hogy a pillanat varázsa kiteljesedjen s ajkainkra hintse csillámporait, hogy utána tovább léphessünk. S tovább lépünk, immár szó szerint, noha minden lépésünkre vigyáznunk kell, s erre felhívom Callum figyelmét is. Muszáj, hírhedt virággyilkos hírében áll tekintve az elvesztett növények számát. Arányaiban nagyon rosszul áll, nem tudom, hogy régebben is voltak-e ilyen tettei vagy csupán a hiányom okozta…erre rá kell kérdeznem az ő meglepő kérdését hallva. * -Volt valaha olyan, hogy a teraszon kellett aludnod…vagy inkább a kanapén? *Gyorsan javítom ki magam, hiszen soha nem voltunk még együtt a Perdán, a Dominiumon pedig nincs terasz, de helyettesíthető egy a hálószobán kívül elhelyezkedő kanapéval. Érdekel, hogy volt-e ilyen eset és ha igen, miért. Mivel vívta ki vajon a rosszallásom, mert jelenleg nem tudok semmi olyat elképzelni, ami miatt száműzném a hálószobából. S kérdésem a számára már ismerős orr ráncolással és mosollyal hangzik el, miközben a lábaink elé nézve lépegetek óvatosan. Még nem láttam ilyen virágokat, és lenyűgöző az a sokrétű és sokszínű világuk ami a lábaink előtt terül el vibráló szőnyegként. Egy idő után – nem kell hozzá sok – belelkesülök és ha csak néhány lépésnyire is, de elválnak útjaink. Mikor visszanézek, Callum akár egy gyerek a virágokkal játszik és én nagyon sajnálom, hogy nincs nálam a pda, hogy megörökítsem a pillanatot, amint az egyik virág fölé hajolva bökdösi azt, s ajaki széles mosolyba rándulnak mikor kihuny a fény, s gyerekként örül, mikor újra felcsillan. Halkan elnevetem magam és csak nézem ahogy játszik, majd hívására csatlakozom hozzá és ezzel el is töltjük az időnket. Azt hiszem, imádni fogja a hóangyal készítést. Fáradtan de mosolyogva érünk vissza a Városba, szívesen lerúgnám a cipőmet, de több időbe telik míg leveszem magamról megkönnyebbülve, de ez az új is a régi helyére kerül, ahogy szoktam. Az esti hűvös levegő miatt felvett kardigánomat leveszem és a fotel támlájára ejtem, ahova megkönnyebbülten leülök. Callumot nézem míg várom, hogy testembe beköltözzön a jóleső fáradtság utáni pihenés első érzése.* -Nem tudom. A fáradtságtól egyelőre nem érzem, de egy teát szívesen meginnék. Elkészítem, hagyd csak. *S feledve korábbi tervemet állok fel, míg Callum az ingét keresi. Mosolyogva lépek hozzá és fogok rá a póló alsó szegélyére.* -Csak nem azt akarod mondani, hogy hiányzik az inged? Mit szólnál ahhoz, ha míg itt vagyunk, egész napos pólóviselésre kárhoztatnálak? *Nevetem el magam halkan, mert sejtem, milyen arcot fog vágni ehhez a képtelen ötlethez, hiszen ma is csak úgy volt hajlandó felvenni, hogy fölé veheti a felöltőt. Tenyereim a mellkasára simítom…és én is hiányolom az inget, mert a pólónak nincsenek gombjai, melyekkel játszani lehet.* -Te is kérsz egy teát? Vagy inkább ennél valamit? *Nem sokat ettünk, csak gyümölcsöt és Elorakban a lepényt, amivel én el is teltem, de Callum minden bizonnyal többet kíván, és akkor elkészítem. Csak van valami ami még nekem sem okoz gondot. Nekem elég lesz a tea amit elkortyolgatok, míg ő eszik, vagy egy kicsit felfrissítem magam egy zuhannyal. *
- Neeem, nekem nem, de neked... Neked sem kellett ott aludnod. - Tartottam egy szívdobbanásnyi szünetet a móka kedvéért a végén mosolyodva el, lassan csempészve a derűt vissza, még ha nem is tudjuk nyom nélkül hátrahagyni a korábbi beszélgetést. Hiába minden vigasztaló, nyomatékosított szó, kell idő - nekem biztosan - mire azok gyökeret vernek bennünk, s szép lassan elfogadjuk a másik igazát vele. Idő kell, míg ezek a szavak felveszik a versenyt azokkal, amelyek régóta marcangolnak minket belül, s végül legyőzik e régi démonokat. Tudjuk mindketten, hogy legközelebb sokkal jobban vigyázunk annak ellenére, hogy most is mindent megtettünk, amit lehetett. Én is megfogadom magamban annak ellenére, hogy nem nagyon hiszek abban, hogy számunkra lesz még legközelebb. Még Roda teájával sem. De abban van igazság, hogy a természet gyógyítani tud, hátra tudjuk egy időre hagyni a borús gondolatokat. A séta is elég hozzá, hát még mikor felfedezem, hogy egyik-másik világító növény hogy reagál az érintésre. Saskia halk nevetésére figyeltem fel, s rögtön invitáltam őt is. Majd az otthoni világító virágnál is megnézem, ha hazaértünk, hogy az is tud-e ilyent? Sose éreztem késztetést megtapogatni. Ám pár napig ezt titok övezi, mert addig a vendégapartmanok egyikében lakunk s oda érünk vissza. - Holnap kisebb sétát kell tartanunk... - Jegyzem meg mosolyogva figyelve, ahogy a fotelbe rogy, s már fordulnék a konyha felé, hogy a vizet forraljam, de Saskia szavai megakasztanak. Egy pillanatig kétkedve-aggódón nézem, de úgy döntök, ráhagyom a teakészítést, mert csak tudja, mit bír el és mit nem. Na meg fogalmam sincs milyen tea-állományunk van itt, bepakolta-e a bőröndbe a szokásos sajátját vagy sem? Abban meg biztos vagyok, hogy Roda teájával kapcsolatban megtartja ígéretét. Így az ing levétele mellett döntök, mire rájövök, hogy nem is az van rajtam. S eddigre Saskia is odaér hozzám a póló alját kapva el, valamiért. Nekem meg egyik kezem a derekára siklik, a másik a mellkasomat simító kezére. Az első kérdésre még aranyosan aprókat, szaporán bólogatok, de a folytatásra már gyanakodva vonom összébb szemöldökeim. - A másik opció a teraszon alvás? Lehet azt választanám... - Mosolyodom el szélesen, de nem gondolva komolyan. - Ha jól sejtem, egy hétre való pólót tettél el nekem, noha csak három napra jöttünk. - Hunyorgok rá, mert úgy érzem, nem hirtelen ötlet ez az egész napos pólóra ítélés. Pedig ahogy a tenyerét érzem a vékony anyagon át a mellkasomon, eszembe juttatja, ahogy délelőtt gombolta ki az ingemet. Nehéz lesz meggyőznie, hogy a póló jobb. - Nincs semmi, amivel lebeszélhetnélek? - Nézek szemeibe számhoz emelve a korábban mellkasomra simított kezét s csókot hintek rá. - Inkább ennék pár falatot, csak előtte lezuhanyozom. Megmelegítenéd nekem, ha olyasmit találsz? Biztos van valami kész, csak melegítésre váró. Vagy hideg, de kész. - Nem Saskia főzőtudománya miatt mondom, hanem csak hogy ne fáradjon értem, elég a leggyorsabban tálalható megoldás. Elengedem a kezét s a bőröndhöz lépek, hogy az alváshoz való nadrágot meg ahhoz legalább passzoló pólót elővegyem, amennyiben Saskia elengedte a jelenlegi pólóm alját.
-Szép próbálkozás. * Kuncogok szavaim közben és után Callum feleletére, mely azzal a lélegzetvételnyi idő szünettel nyert jelentőséget, amit közbeiktatott, tartva meg közöttünk a derűt, amit nehezen szereztünk vissza. A virágokkal való játék is segít ebben, és elnézve Callumot úgy hiszem, az otthoni virágunk is erre a sorsra jut majd, minden bizonnyal kíváncsi lesz arra, hogy vajon az is ilyen érzékeny az érintésre vagy sem. S elképzelem a csalódottságot az arcán amikor rájön, hogy egészen más virágról van szó, hiszen én többet foglalkozom velük, tudom, hogy a mi kék virágunk nem csinál semmit ha hozzáérek. Már csak ez a sokszínűség is igalmasabbá teszi majd a munkámat amint visszatérek és ez a kis kirándulás, egy kis utolsó szabadság előtte. Igazából féltem is egy kicsit, hogy nem fogom bírni erővel, hogy túl sok lesz a friss levegő a hozzá nem szokott szervezetemnek, de félelmeimet igyekeztem Callum előtt mosolygással és lelkesedésemmel palástolni, ám amint visszaértünk a vendégapartmanba, megkönnyebbültem. A jóleső fáradtságon kívül csak boldogságot érzek a szívemben, mely elhalványítja azokat az árnyakat, melyeket az erdőben hagytunk magunk mögött. S a holnapra “előírt” kisebb éta sem ijeszt meg, kihasználom az időt és a lehetőséget, hogy amennyire csak lehetséges három nap alatt, felfedezhessem a Perdát. * -Holnapra kipihenem magam. Nem azért jöttem, hogy az ágyból nézzem a kinti világot. * Állok is fel szinte azonnal, ahogy a tea szóba kerül, hogy én készítsem el magamnak s ha Callum is kér, akkor neki is. S gondolatban már a hajnalnál tartok, hiszen vár ránk az első-első napfelkelténk, amire a második első randink óta készülünk. Azóta gyakran ellátogattam a panorámakilátóba, mikor Callum kicsit tovább maradt az irodájában vagy a laborban, előfordult, hogy hazafelé jövet ott talált és együtt indultunk a lakosztályunkba. De innen lentről látni egészen más lesz. A kis konyha felé menet azonban leragadok az ingét hiányoló Callum előtt, hogy játékosan megfenyegessem. * -Még meggondolom...ó, csak azért, hogy tudj válogatni. * Előadom a mindenre gondoló feleséget, s bár csöppnyi igazság van a szavaimban, a nagy részük inkább tréfálkozás. Érezhetően de nem túl nagy elánnal rángatom meg a póló alját, másik kezem azonban mellkasára simul és nem csak szívének dobbanásai tűnnek fel, amit érzek, hanem bőrének, az anyagon átsejlő forrósága, a szálkás izmok játéka minden egyes apró mozdulatnál, és a vízesésnél elhagyott szenvedély most újra fellobban bennem. Azt hiszem, ha ing lenne rajta, már a harmadik gombnál tartanék, és magamban igazat adok neki. Legyen egy póló bármilyen laza és szexi, egy játszani való gombokkal teli inget, nem képes felülmúlni. Válaszom azonban gondolataimmal szemben áll, és ez is a móka része, a mellékelt elnyújtott félmosoly mellett. * -Megpróbálhatsz meggyőzni. * Szemeibe tekintek amikor kezemet vonja ajkaihoz, s aztán le oda, ahol finoman érinti a bőröm, s mivel most nincs rajtam a kardigán, látható ahogy az érzés végigfut a karomon libabőrt csalva rá. Jóleső borzongásom mossa le a mosolyt arcomról, hogy mély sóhajba fulladjon. Csupán néhány szívdobbanásnyi ideig tart, visszatérünk a konyhához. * -Kész étel. Értem. Nem szándékoztam bajlódni a főzéssel, amit aztán nem eszünk meg. Valami, amit már elkészítettek. * Bólintok, s elengedem a pólóját, hátrébb lépek, ha engedi a kezemet is kihúzom az ujjai közül. Tudom miért emelte ki olyan gondosan a kész étel fogalmát, de az újabb mosollyal megvárom amíg talán félreértése okán, megpróbál mentegetőzni. S csak akkor nevetem el magam igazán, ha kis cselem sikerül.* -Menj csak, nem gyújtom fel a konyhát. * Tisztában vagyok a főzőtudományommal, de mivel Callum eddig semmi jelét nem adta annak, hogy ezt nehezményezné, sőt még közös főzési kísérltezésre is hajlandó velem, így eszembe sem jut, hogy ez célzás lett volna. Csak nem akarja, hogy többet fáradjak, mint amennyit bírok, és hálás vagyok amimért ezt teszi, amiért megelégszik a kapott ételekkel. Nem sokkal később, s talán némi nevetés után a konyhában elkészítem a teámat, s Callumnak is találok a dominiumi menünket a perdaival keresztező ételeket tartalmazó tálat, köztük néhány a nevetős szmájlisak közül való, s leginkább ezekből válogatok egy tányérra könnyű vacsorára valót, amit aztán megmelegítek. Az asztalra megterítek, s ha Callum még nem készült el, a teámmal a kezemben leülök a korábban befoglalt fotelba. *
- Kiváló lebegő hordágyaink is vannak, ha gondolod... - Teszek úgy, mint aki nem érti, mit is szeretne Saskia a szám sarkában megbújó, de hangomban annál jobban kiérezhető mosollyal, mert tudom, hogy az az "ágy" hiába jut is ki a természetbe, Saskia mint kíváncsi kis bogárka röppen holnap is egyik virágtól a másikig, egyik faölelésből a másikig, néha közbeiktatva engem is, hogy holnap este ugyanilyen fáradtan rogyjon le a fotelbe. És pattan is majd fel ugyanígy, nehogy arra a következtetésre jussak, hogy túlerőlteti magát és elkezdjek határokat meghúzni. A pólókat illető válaszra játékosan aprót szisszentek, mint akinek fáj valami. Naná, az ingeim hiánya! - Megnyugtatóbb lett volna, ha azt mondod, hogy becsukott szemmel is választhatok, mindet szeretni fogom. - Azért ilyen könnyen nem adom a mindenre gondoló feleség címét, még ha csak tréfálkozás is, s kiutalom neki gondolatban a díjat nagyjából negyven-ötven évre előre. Viszont nem fogom ez ügyben könnyen beadni a derekam, ne is készüljön Saskia villámháborúra, első lépésként kipuhatolózom, mennyire komolyak a szándékai vagy még eltéríthetőek tőle. Utóbbinak tűnik már csak a félmosoly és a szavai miatt is, a hosszabban, de lágyan kezére adott csók kellemes borzongása csak megerősíti ezt. A mély sóhaja pedig olyan húrokat pendít meg, ami legutóbb a vízesésnél volt délután. Több se kell, hogy közelebb lépjek azt a kevés távolságot is leredukálva közöttünk, ajkaihoz hajolva. - Úgy a tea után visszatérünk az üzletre. - Nézek mélyen a szemeibe, de bármilyen csábító számomra is ajkai közelsége, hogy szinte érzem az ízüket, erőt veszek magamon és csak halkan szólok pár szót, mielőtt elengedném. Ha csak egy pillanatra is megdobogtatta jobban a szívét incselkedésem, már megérte az a szinte szó szerinti fizikai kínzó fájdalom, amit érzek, hogy ajkai ilyen semmis közelségét nem használhattam ki. Az a terv, hogy később ezt kamattal bepótolom, de olyan messzinek tűnik az most még. - Nem úgy értettem, hanem csak hogy pihenj, különben nem lesz erőd holnap sétálni... - Természetes, hogy mentegetőzöm, mielőtt azt hiszi, hogy szeretném, ha konyhatündérré változna ha nem is most este, de majd valamikor. Ha ezen tudás hiánya egy évtizeden át egyáltalán nem zavart, nem most fog változni. A csapdába belesétáltam, s nevetése árulja ezt el, amire már én is mosolygok félúton megtorpanva a fürdőszoba felé. - Ha mégis sikerülne, nálam lesz sok víz! - Vágok vissza mosolyogva mielőtt belépnék a fürdőbe. Nem várakoztatom meg nagyon Saskiát. Mondhatnám, hogy a katonai képzés tette meg hatékonyan gyorssá a fürdőszobai készületeimet, de ha így is lenne, ennyi év alatt már levetkőztem volna valószínűleg. Igazából ha nem Saskiával ültem kettesben a kádunkban, akkor mindig a gyors, de alapos zuhanyzás mellett tettem le a voksomat, vélhetően azért, mert nem akartam ezzel a kelleténél több időt tölteni, mikor annyi más hasznosat csinálhatnék. Alaposságban most sincs hiány, hajamat is megmosom, hivatalosan az út pora miatt, soha be nem ismerendő verzió szerint a legapróbb perdai muslica gondolatát is ki akarom onnan űzni, nem mintha lett volna okom gyanakodni, hogy került be a hajamba. Így komfortosabb és legalább olyan jó érzés, mint előbb Saskiának leülni a fotelbe. Így hát pár perc elteltével nyílik halkan szisszenve a fürdőszoba ajtaja és térek vissza hozzá. A dominiumi lakosztályunkból már ismert éjszakai viseletem van rajtam: hosszú, sötétszürke, laza szabású nadrág és ezúttal egy világosszürke, ujjatlan felső van hozzá, de azt a kezemben hozom s az ágy végébe rakom egyelőre. Hajamat megfésültem ugyan, de félszáraznak tűnik és jelenleg is egy törülközővel igyekszem szárazabbá tenni haladtomban. - Mmmm, jól néz ki! És semmi füst és pernye! - Az előbbi galád cselért jár a revans, ahogy a konyha és az étkezőasztal felé pillantok, de utam most nem oda vezet, hanem a nagy üvegpanelek felé, ahonnan megérkezésünkkor nézte Saskia a tavat és a tájat. Most a két hold és a Caligo lilás-ezüst tükröződése csillog a felszínén, minden nagyon nyugodtnak tűnik. - Ha nem bánod, kinyitom az egyiket, olyan jó idő van. - A perdai nyár előnye. Ha Saskia rábólint, akkor a megfelelő gomb-kombináció megnyomásával nyitom ki a panelt némileg, egyúttal egyfajta modern szúnyoghálót is varázsolva a résekhez. Biztos, ami biztos. Csak ezután indulok el Saskia felé, vagy az asztal felé, attól függ...
Callum minden alkalmat megragad arra, hogy ugrasson. A lebegő hordágyat is annak gondolom, mert mindketten tudjuk ugye, hogy odakint a természetben nem fogok egy helyben maradni…ezért csupán sokat sejtetően felvonom a szemöldökeimet, mely az ötlete felesleges voltára utal, de egyben mosollyal is jutalmazom a próbálkozást. S egy kicsit magamnak is bizonyítok azzal, hogy szinte azonnal felpattanok teát készíteni, kis túlzással…sürgölődni a konyhában. Ám nem jutok el odáig és ez Callum érdeme. Nem tudom szándékosan tette vagy csak egy véletlen szösszenet, hogy felhívta a pólóra a figyelmemet – megjegyzem jól tette akárhogy is volt – kis időre leragadok mellette.* -Igazad van, úgy sokkal izgalmasabb lesz. Nos, akkor majd becsukott szemekkel választhatsz és ígérem, mindet szeretni fogod. *Ismétlem el a szavait ravaszul mosolyogva, és remélve, hogy kétségek között hagyom a komolyságot illetően, ami az egész napos pólóviselésről szól. Nem elég azonban mindez ahhoz, hogy elváljunk egymástól, kezemre adott puha csókjai felébresztik bennem a szunnyadó szenvedélyt, s miután ennek akaratlanul is jelét adtam, tovább feszíti a húrt. A szemeibe nézek, mikor magához von az eddiginél szorosabban, ajkaimhoz közel kiejtett szavai értelmüket vesztik néhány másodpercig, mert csak testének és ajkainak közelségére tudok figyelni, hangjának kissé mélyebb rezgése pedig még nem csak a szívemet dobogtatja meg, hanem villámokkal szórja tele a testem. Csókra számítok, de még egy ártatlan puszit sem kapok, ami nem is tagadom, csalódással tölt el, de végül érezve felőle a kényszerű visszakozást, s látva tekintetében megbújó csillogást, úgy gondolom ez egy izgalmas játékra való felhívás* -Hosszú tárgyalásra számíts. *Suttogom vissza és legszívesebben hagynám az egész teafőzést és vacsorakészítést…de akkor hol marad a szórakozás? Másrészt vissza kell adnom Callum incselkedését, nem maradhatok alul egy ilyen játékban…és nem rohanunk sehova. Azzal az elhatározással hajlok kissé hátra, hogy elinduljak teát és vacsorát készíteni, mikor Callum furcsán kihangsúlyozza, hogy mindenképpen kész étel legyen és nem tudom nem felvenni a kesztyűt, noha érzem, hogy csupán a több pihenésre szeretne utalni. Ki is bontakozom az ölelésből, ezzel is mélyebbre húzva őt a csapdámba, ahova bele is sétál annak rendje és módja szerint. * -Nem felejtem el. *Nevetve válaszolok vissza míg ő már a fürdő felé tart, én pedig a konyha felé, ahol az elmúlt perceken magamban mosolyogva készítek el mindent, amire vállalkoztam. Épp csak leülök a teámmal a kezemben, mikor Callum kilép a fürdőből, a látvány pedig nagyobb hatással van rám, mint korábban az öleléssel egybekötött majdnem csók és a karcos hang. A bögre finoman megremeg a kezemben, és ha akarnám sem tudnám palástolni, ahogy tekintetem végigfut rajta. Láttam már pizsamában, láttam már felső nélkül és vizes hajjal is, de talán a mai nap minden csodája, a kettesben töltött idő, a kellemes hangulat és ahogy mindezekkel egyre közelebb kerültünk egymáshoz teszi ezt a pillanatot különlegesebbé. S persze a bennem fellobbanó vágy és szenvedély, ami nem elhanyagolható. * -Te is jól nézel ki. *Nézek fel rá a bögre pereme felett, amit rögtön szavaim után az ajkaimhoz emelek, egy alibi korty kedvéért, engedékenyen elengedve a pernyés megjegyzést, noha értékelem a tréfát. Felemelkedem a fotelból, a bögrét Callum tányérjának közelébe helyezem szinte hangtalanul. * -Dehogy, jobb a friss levegő, most, hogy belekóstoltam, nem hagynám ki. *Hogy is nem jutott eszembe előbb? Nem is gondoltam a dominiumi életből, hogy egy ablakot ki is lehet nyitni. Míg azonban Callum az ablaktábla beállításával foglalatoskodik, a szekrényhez lépek és kiveszem belőle a hálóinget, leváltva vele az eddig viselt szép és praktikus pizsamát, s mikor Callum visszafordul, már a fürdő ajtaja előtt állok, karomon a fekete, finom anyaggal.* -Bocsáss meg, hogy egyedül hagylak, de muszáj magamról lemosni az út porát. Ha lassan eszel, visszaérek az utolsó falatig. Jó étvágyat. *Általában együtt vacsorázunk, de előfordult már, nem túl gyakran, hogy nem tudtam megvárni vele, de akkor is leültem az asztalhoz, hogy ne egyen egyedül. Most a beszélgetést lecserélem a fürdéssel, de még egyszer visszanézek az ajtóból, akár látja akár nem, hogy aztán egy vágyakozó sóhajtással eltűnjek a fürdőben. Elég motiváció, ha már odabent elképzelem hogyan simítanak végig ujjaim a bőrén, és nagyon remélem, hogy nem veszi fel a pólót mire visszaérek. Ám a terv, hogy siessek megbukik a tükörnél. Mikor már törölközöm és alig egy-két pillanat választ el attól, hogy magamra öltsem a hálóinget, meglátom magam a tükörben. A hasam már visszahúzódott, de a heg örökre látszódni fog. Mutatóujjam könnyedén simít végig rajta, alig érzem a saját érintésem…majd kezem feljebb csúszik és megállapodik a hasam közepén…eszembe juttatva Ewan Noah-t, a veszteségünket, a gyászunkat és már nem azért aggódom, hogy a heg elcsúfítja a testemet. Callumnak is számos heg barázdálja a bőrét, de ettől csak kívánatosabb…persze nem szeretnék többet látni rajta…de bár az övéi is fájdalmasak voltak, a jelenben nem hordozzák már, csak a megkönnyebbülést, s az életet. Az én hegem azonban halált jelent. Mély sóhajjal gyűröm vissza tolakodó könnyeimet és a törölközővel takarom el magam elől a testem, hátat fordítva emléknek és tükörnek egyaránt. S ha most visszakoznék sem tehetném meg, csupán a fekete hálóing van amit magamra ölthetek és félve lépek ki a fürdő ajtaján, tekintetemmel Callumot keresve az asztal mellett. Ösztönösen nyúlok a hajamat eddig tartó csathoz, szőke tincseim a vállamra hullnak, a szívem a torkomban dobog vágytól, félelemtől átitatva. Meztelen talpam alatt hűvösnek érzem a padlót, de még a szőnyeget is, ahogy Callum felé sétálok…*
Egy mélyen beszívott levegő és szám sarkában lévő mosoly jelzi csak, hogy ez azon ritka alkalmak egyike, mikor jobb lett volna csendben maradnom. Saskia az amnéziás, mégis én vagyok az, aki elfelejtette, kivel is áll szemben. Inkább nem mondok semmi többet, mielőtt tovább rontom a helyzetemet. Majd ha tényleg holnap is pólóban kell lennem, akkor meglátjuk mit tehetek. Friss fejjel jobban küzdök, amire szükségem is lesz, minthogy hosszú tárgyalást ígér be Saskia, igaz, a tárgyalási mód már sokkal jobban ínyemre való, még úgy is, ha alulmaradok majd. Ha vesztek is, csókokat is kapok majd, nem csak egy pólót. De ahogy a pólóra - szerencsére - várnom kell, úgy a csókokra is - sajnos -, noha én vagyok pont az, aki ezt a játékot elkezdte szinte érezvén Saskia ajkainak közelségét, és pont én vagyok az is, aki alig tud a suttogva ígérő szavak után ellenállni a kísértésnek. Magamnak is csapdát állítottam ezzel, de belesétálva várom ki, mi lesz a vége így estére-éjjelre. Az eltávolodásunk lehetne akár hiba is, hogy nem használjuk ki az alkalmat, a pillanatot, ugyanakkor nem aggódom amiatt, hogy ne tudnánk visszacsalni közénk, ahogy a derűt is számtalanszor sikerült. Ha nem ma, majd holnap vagy azután, időnk van. Ekképp a fürdés utáni öltözetem vagy annak félig hiánya sem taktikai lépés, pedig ahogy meglátom tekintete miként fut végig rajtam, elmosolyodom és önkéntelenül is eszembe jut a vízesésnél töltött idő, az akkor kapott vallomás, a csók másabb jellege és ahogy erőt véve magamon kellett kezemet a derekától elvennem. A bókra csak tovább szélesedik a mosolyom, s köszönetképpen aprót biccentek felé, irigyelve azt a bögrét, hogy Saskia ajkainál lehet. A friss levegő jó ötletnek tűnik, pedig nem egészen érett meg az elhatározás, hogy le akarom-e tényleg hűteni magamat. - Meg fakéreg-gyantát, persze, menj csak! Köszönöm a vacsorát! - Incselkedem utalva a fa-ölelgetésre és már Saskia szinte bent is van a fürdőben, mikor meglátom a hálóing végén utána lebbenni, s felrémlik a bőröndből a szekrénybe gyorsan átmentett ruhadarab is. Pár pillanatig ott maradok az ablaknál, és kell némi idő, mire felfogom, hogy érzem a beáramló friss levegőt, mely mintha a tó felől érkezne. Gond nélkül kilátni oda, a sötétedéssel egyidőben az ablakok felülete magától változott, s nem enged kíváncsi szemeket bekukucskálni. Nem vagyok gyors evő, inkább csak keveset eszem vacsorára, így érthetően lassabbnak kell lennem, ahogy Saskia kérte. A konyhába megyek, kíváncsiságból beleszagolok a Rodától kapott tea-keverékbe, de aztán kis orrfintorral teszem le. Keresek innivalót és poharakat, s a szerzeményekkel térek vissza az étkezőasztalhoz, hogy a pda-t is magamhoz véve falatozni kezdjek. Egyedül enni nem túl szórakoztató, kevéssé is figyel az ember arra, hogy finomat eszik-e vagy sem, s könnyebben hajlik arra, hogy más tevékenységgel kösse össze, jelen esetben például a levelezésemet, nekem küldött jelentéseket futom át. Egy kancellár igazán sosincs szabadságon, de látom így is, mi az, ami simán elbír pár nap halasztást is, és mi az, amire most ránézek az ügy fontossága miatt és válaszolok is rá. Annyira belemerülök, hogy a fürdőből kilépő Saskia azt láthatja, hogy mellényúltam az asztalon a poharamnak és az ő bögréjét emeltem fel, és elmélyedésemből az ott hagyott, kihűlt tea fanyar íze rázott fel meglepve és rosszallóan nézve le a bögrére, hogy mit keres ez nálam egyáltalán? A halk szisszenéssel visszahúzódó fürdőajtóra pillantok fel, abban a pillanatban téve le a bögrét és nyomva ki másik kezemmel a pda-t előbbi mellé helyezve. Levél közepén, de jelenleg elfelejtettem, hogy éppen valakinek választ írtam és egyáltalán miről, mert a fürdőajtó előtt meglátom Saskiát, ahogy épp leengedi a haját. Hirtelen nem emlékszem, hogy mondtam-e valaha is neki az Ébredése óta, hogy imádom, mikor így kiengedve hagyja éjszakára, és reggelre lehetetlenül össze tudja kócolni, ami amúgy indokolja azt, hogy miért szokta befonni. Szám nyílik, hogy mondjak valamit, de suta esetlenül és pontatlanul hat minden magasztaló jelző, ami most eszembe jut, miközben szó szerint ámulva fut nekem is végig rajta a tekintetem, ahogy elindul felém. Minden egyes lépésnél más-más ponton simul a finom fekete anyag karcsú testére, hogy a következő pillanatban sejtelmesen fedje el a szem elől azokat a kívánatos vonalakat és mutasson meg máshol másokat. A hosszú darab nem sok fedetlen bőrt mutat meg, de valahogy annál érdekesebb egy olyan ártatlanul kibukkanó testrész is, mint a meztelen lábfejek, vagy a karjai és a csipkén átsejlő selymes bőre. S nekem ott az emlék is, hogy reggelre ez a hálóing óhatatlanul is feljebb szokott csúszni szabadon hagyva Saskia gyönyörű hosszú lábait... Azon kapom magam, hogy Saskia jószerivel már odaért hozzám, de én még mindig nem tudtam egy szót sem kibökni mint valami idétlen kamasz, s be nem vallanám, hogy kicsit félek is, hogy álmodom már megint és mindjárt felébredek, de ő nem lesz ott mellettem, még mindig hideg álmát alussza... Ez is sarkall arra, hogy végre összeszedjem magam és felállva a széktől mindent ott hagyjak, s megkerülve az asztalt lépjek oda hozzá. Egyik kezéért nyúlok, de végül kezem a derekára siklik onnan tovább hátra háta alsó részéhez, s nem húzom magamhoz, a távolságot magam redukálom le nullára, hogy másik kezem füle tövénél simítsam arcára némileg azokba a nagy hullámokban leomló szőke tincsek közé vezetve ujjaimat. Haja érintése, a hálóing lehetetlen vékony, anyaga selymes bőre ígéretével szinte perzselik ujjbegyeimet, a közelségtől jószerivel összesimulunk, ám mégis a csókja az, mely teljesen eléget. Az általam indított játszmát rekord-gyorsan veszítem el, mert eddig a pillanatig bírtam csak ki csókja nélkül magamat is megerősítve, hogy ez a tapintható, érezhető, ízlelhető valóság, nem egy álom. S a csók tüze sokkal jobban leírja, mennyire gyönyörűnek találom - ha a rajta feledett pillantás nem lett volna egyértelmű -, mintha az összes ehhez hasonló jelzőt felsoroltam volna neki. De láttam a félszt vagy bizonytalanságot is a szemeiben, egyelőre nem tudván hova tegyem, de kínálok menekülőutat is a csókot követően. El ugyan nem távolodom - jelenleg meghaladja az erőmet, ám tovább sem lépek engedélye-bátorítása nélkül -, de az asztalon ott egy palack, sötét, füstös anyaga miatt nem látni tartalmát, de a mellette lévő kis talpas, elegáns poharakba töltöttem már az italból. Színe hasonlít ahhoz a gyümölcsléhez, amit a Kertbe szervezett randin ittunk, de ez áttetszőbb és fényesebb és illata is ahhoz a cladacfa-gyümölcshöz köthető, ám alkoholos, ha nem is erősen, néhány százalék lehet csupán.
A mély hallgatás és Callum ajkainak szegletében megjelenő finom mosoly jelzi az általam megnyert csatát. Nem mondom, hogy nem dob fel a tény, hogy Callumot ezáltal némaságra kárhoztattam, mert nem lenne igaz. Az ember gyarló és én sem vagyok kivétel, természetes ha tetszik az, mikor felülkerekedem rajta. Így is bőven előttem vezet, csupán szépítés volt a részemről, de annál szélesebb mosolyt eredményez. Nem kétlem, hogy holnap újratárgyaljuk a pólók ügyét, de mára elég ennyi is. Van egy pont, amikor a tréfás évődés átfordul valami komolyabba, de míg a vízesésnél finoman lágy volt, most sokkal intenzívebb az a szenvedély amit érzek, s nem csak magamban, hanem Callum felől is. Ilyen lehet a vihar előtti csend, amiről már hallottam innen-onnan, filmekből, Jade-től, Katjától…mikor engem kísértek sem töltöttem az időt csendben és tőlük távol. Ha már együtt kell lennünk, legyen haszna is és ők ismerik a Perdát, sokat meséltek róla. Kettőnk között is érezni szikrákat, leheletünk épp csak eléri a parazsat, még nem lobbantva lángra, de ígérettel teli. Nem csoda, ha ezzel az érzéssel, az utolsóként becsomagolt, legalulra tett, s később kicsempészett hálóinget magamhoz szorítva úgy lépek be a fürdőbe mint aki menekül és Callum utánam hintett könnyed megjegyzése sem segít. Pedig csak sietek, hogy aztán a végén elbizonytalanodjak. S nem is magam miatt, biztos vagyok az érzéseimben, a Callum iránt érett vágyamban…a testem látványa, az az apró heg ami halványságát tekintve jelentéktelennek tűnik, súlyos emléket hordoz. S hiába érzem Callum szerelmét, a vonzódását…nem merem remélni, hinni azt, hogy ne törné meg mindazon féktelen érzelmet, amit a fürdőn kívül hagytam. S mert túlságosan is átfonja a szívemet és lelkemet, mert nem tudom csak úgy megvonni a vállam, hogy majd csak lesz valahogy, ezzel a bizonytalansággal lépek ki a fürdőből, mert nem maradhatok ott örökre. Önkéntelenül nyúlok a hajamhoz, hogy megszabadítsam a csattól…máskor mielőtt befonnám, de ez a gondolat már messze jár tőlem. Callum kezében lévő bögrém, a korty utáni fintor, apró szösszenetként tolja kicsit arrébb a lelkemben kavargó kellemetlen érzéseket, de rám vetülő pillantása, a láthatóan torkára forrt szavak elmaradása az ami ráfúj az eddig csak parázsló tűzre. Sokszor, sokféleképpen nézett már rám úgy, hogy igazán nőnek éreztem magam tőle, nem kellett mondania semmit, elég volt az a különös fény a tekintetében…most ennél sokkal többet látok. S a torkomban dobog a szívem, a bőröm felforrósodik és az ablaktábla résén át beszökő, kellemesen hűvös levegő ellenére is melegem van. A hálóing selymes anyaga sem képes úgy simogatni, ahogy Callum tekintete, s bizonytalanságomon átsejlik egy halvány mosoly, ami a bátorításomat szolgálja. Ám a hálóing még rajtam van, jótékonyan eltakarva azt, ami ebbe az érzelmi zűrzavarba taszított. Csak hagyom magam sodortatni az árral, kezének érintése a derekamon jólesően perzselő és ha nem tudnám, hogy lehetetlen, azt hinném ez az egyetlen érintés képes lenne arra, hogy hamuvá változtassa a könnyű anyagot amit viselek. Kezeimmel a mellkasára támaszkodom, bőrének érintése húzza le szemhéjaimat, s csókjának szenvedélyessége messze maga mögé utasítja azt, amit a vízesésnél éreztem. Magával ránt, és elmerülök abban a gyönyörben amivel ajkai ajándékoznak meg, testének közelsége, a bőréből áradó illat mely ismerős, de most mégis más. Nehezen emelkednek szemhéjaim miután ajkaink elváltak egymástól, amit igen nehezményezek, de találok más helyette. Ujjaim bőrén játszadoznak, míg én felnézek rá, s noha egyszer már mondtam, most a hangsúly is máshova dől el.* -Bocsáss meg, hogy egyedül hagytalak. *Nem ajkaira csapok le, hanem kissé hátrahajlok, hogy megkeressem mellkasának bal oldalán azokat a hegeket, melyek első pillantásra megijesztettek. Halvány gyöngyház fényüket a világítás emeli ki még jobban, de még így sem feltűnőek. Ajkaim sorra veszik mindegyiket, könnyű, lágyan puha érintéssel hintem rájuk csókjaimat…bizonytalanságom okának semmi köze hozzájuk, egyszerűen csak szeretném megérinteni mindet. Magamba szívni Callum illatának legtöbbjét, míg hosszan elidőzöm ajkaimmal bársonyos bőrén, érezve szívének minden egyes dobbanását, melyek érezhetően pergőbbek mint máskor. Nem hiányolom most sem a pólót, sem az inget…csak a csókját, amiért végül felemelem fejem és talán a nyakára fonódott kezemmel sem kell magamhoz húznom őt…*
