A sivatagot a lakható zöld területektől elválasztó keskeny sávban fekszik a Cadserin, azaz Vízudvar nevű tó. Régen több folyó is táplálta vizét, de mára már csak az Awhi (Sebes) folyó maradt meg. A kiszáradt folyók a tó nyugati partjától kezdődően sokszínű, meredek völgyszurdokokat hagytak maguk után. Ahogy a folyók évmilliók alatt a kőzetbe vájták medrüket, láthatóvá tették a meredek oldalfalak színes mintázatait, amelyek egy-egy különféle kőzetréteget jelölnek. Sivatagosan meleg és száraz az éghajlat, a környéken csak a megmaradt Awhi és a Cadserin nyújtanak ivóvizet. A labirintusszerű kanyonokban ugyanakkor a kontinens veszélyes ragadozói is megtalálhatóak, többnyire a sivatagi élőlények, de olykor vadászni erre tévednek erratorok is, vagy ritkán a grodrak is. A tó keleti oldala laposabb, lankásabb, és évezredeken át csak a természet formálta, egészen 2417-ig, ahogy az emberek számolják az időt, ugyanis ez év elején megbolygatták ezt az ősi földet.
* Hosszadalmasnak tűnő hónapok kellettek ahhoz, hogy Johnny kiszabadulhasson a házi fogáságából. Az elején csak nyugodtan pihengetett kényelmesen, de miután megpróbálta kirúgni az elkülönítő ajtaját, hamar elgondolkoztak az orvosok, hogy nem biztos, hogy jó ötlet egyedül hagyni egy ilyen szociopatát mint őt. Kérvényét a régi gitárjára, és az erősítőjére hamar elfogadták, hogy addig is lefoglalhassa magát. Szerencséjére már a második hónap elején szabadlábra helyezték, Így nyugodtan bejárhatta az állomást... Ameddig természetesen, nem kapott a kezébe egy azonnali megbízást. Tudta jól, hogy a régi plecsnik egyszer a fejére fogják hozni az unalmas feladatokat, de még ő sem gondolta volna, hogy pont egy ilyet.. Amint feleszmélt már egy szállítóhajón volt, aminek a legközelebbi célállomása a Perdai hold Cadserin tó és annak a környéke. A megbízás tiszta és érthető volt, egy titkos építkezés keretében szükséges megvédeni a területet és a munkások életét. Természetesen nem csak ennyivel áldották meg őt, így jó néhány idiótát is magával kellett vinnie. * - Két éve? És már házasodni kellett? Ez mekkora egy baromság! * Jelezte a jelenlévő új partnereinek, de utána szótlanul a felszerelését készítette elő. Az új páncélzat használata nem-igen okozott számára fejtörést, a szükséges adatokat már átvizsgálta, így tényleges meglepetést az unalom hozhatott csak rá. * - Készüljenek hölgyeim! 6 Egységre bomlunk. Mike, Royal, Lazarus, Debra, Sasha.... Ti vezetitek a szárnyakat! Mike tiéd a négyes kvadráns, ott fedjétek le legalább 5 kilóméterre a távot! Royal tiétek az egyes kvadráns, ti vagytok a legközelebb az úthoz, szóval kaptok egy titánt is. Ne engedjetek senkit a látómező közelébe! Lazarus, Debra, Sasha ti pedig a szabad mezőn szélén sorakoztok fel, ne engedjetek át ugyanúgy senkit, és készítsétek a kerítésnek előre. Küldök azonnal majd három titánt az ásásra, hogy mihamarabb meg legyen! Mindenki értette a feladatát? * Hangos lábdobogást hallatva a többiek kihúzzák magukat Johnny szavára, amivel csak azt érik el nála, hogy a szemőldöke felcsúszik az egekig.
CS Condor elég hatalmas ahhoz, hogy már távolról szemet szúrjon azoknak, akik használják a szemüket néhanapján. Így a leszállásnál csak a katonák hagyták el a területet, hogy mihamarabb biztosítsák a területet. A hajtóművek leállása után nézett csak rá Johnny a térképre, amire elégedett sóhaj hagyta el a száját. - Egészen ügyes kezdő idiótákhoz képest. * Dícsérte meg a csapatát, amire a rádió hangos nevetéstől csendült fel. Nem szokták meg, hogy ilyen laza tiszt van a közelükben, így valahol felüdülés volt számukra, hogy nem kellett végig szótlanságba burkolózniuk. Figyelmüket elősegítette az is, hogy előre feltérképezve lett a központi terület, így a hőkamerákat pillanatok alatt tudták elhelyezni. A szállítmányok lerakodásával lépett csak Johnny is a földre, tekintetét végig hordozva a területen. * -Kurva jó... A semmi közepe. Royal látsz egy kocsmát a közelben? * Újabb nevetés csendül a kérdés hallatán, de egyben egy válasz is. * - Látómező tiszta uram, sajnos nem találtam, de keressek? -Még az kéne! Maradj a helyeden! Még a végén hamarabb jutsz egy sörhöz mint én. * Újabb kuncogás hangzik fel, de figyelmük továbbra is a feladat köti le.
Szervezett kipakolás hamar zajlik, ahogyan a titánok is gyorsan megindulnak a kerítés alapjaival, hogy nagyjából kőrbe legyen kerítve a terület. * Nem volt kerítés megbeszélve fenn, de csak nem fognak a fejesek harapni! Csinálja mindenki a dolgát, és jóban leszünk. * Kezével már nyúlna a cigarettás dobozáért, de csalódnia kell. * A picsába. * Néhány türelmes óra kellett csak ahhoz, hogy a cölöpök és egy előretolt kerítés védje a behatolóktól a területet. A katonák hamar mögé is vonultak, hogy utána távolabbról figyelhessék a kerítés és annak közeliét. Johnny nem ma kezdte, így át is adta a szerepet a mesterlövészeknek, hogy folyamatosan figyeljék a területet, míg az 5 csoport a kerítés között folyamatos őrjáratot tesz. 4 óránként az egyik csoport beállt míg egy másik kiszállt, hogy megpihenhessenek. Johnny tisztában van vele, hogy a fáradt katona, csak hanyagsághoz vezet, így fontosnak tartotta, hogy ki legyenek pihenve.
Néhány nap alatt a titánok segítségével sikerült elég mélyre ásni, hogy a kezdetleges betonozást elkezdhessék, már csak arra kellett rájönni, hogy a mérnököket milyen fából faragták, hisz minden tényezőt újra kellett számolniuk a leszállás óta. * Még mindig tiszta minden? - Napok óta semmi, pedig biztosan látták leszálni a Concordot. Számíthatunk meglepetésre parancsnok? Legyen meg az alap, utána tőlem jöhetnek, de én most alszok, aki meg felpróbál kelteni seggbe lövöm. * A rádiót újabb kacagás zengte be, természetesen Johnny nem feküdt le aludni, hanem inkább segédkezett a számításokban a mérnököknek. Sajnos mindig is jól értett a stratégiai dolgokhoz, így a számokkal is könnyedén tudott boldogulni.
Újabb néhány nap elég volt arra, hogy a tervezett süllyesztett bunker alapját kőrbe ássák és elkezdjék a lebetonozását. A munkásoknak felhívták a figyelmüket, hogy most kell igazán sietni, ha már a külseje kész lesz, nem lesz szükség ilyen feszült figyelemre.
Johnny kérvényezett a későbbiekben még katonai támogatást, így végül kapott még újabb 36 katonát, amit hamar az utánpótlással együtt leszállítottak. Rutinból, vagy éppen már unalomból, gyorsan át is szervezte az egységeket, hogy össze keverhesse a frissekkel a csoportokat. Így folyamatosan voltak olyan katonák, akik tudták, hogy hova kellett nézniük.
De amikor kapott egy levelet a családügyi hivataltól, hogy mihamarabb adja be a házassági kérvényét nem bírta szó nélkül.
Mi a fasz?
To: Család ügyi hivatal From: Illidary Manteqru Hadnagy
Kedves család tervezős idióták! Magasról teszek a hülyeségeitekre, lenn vagyok egy megbízáson, ha azt akarjátok, küldjetek le valakit, de elvesztem a dzsungelbe. Egyenlőre kopjatok le! Tisztelettel: Johnny Hadnagy
Ezek után már békésen tudta folytatni feladatát, hogy mihamarabb belemerülhessenek az emberei az építkezésbe.
* Hosszan tartó unalom sok mindenre alkalmassá teszi a területet. Mivel a hangoskodás a megbízatás formája miatt kizárva, így az egyetlen lehetőség a számítások és a tervezés kialakításában rejlett. Hosszan tartó napok alatt jutott el odáig, hogy a folyó torkolatához 12 méter mélyre leásva kialakíthassák a levegő nyílásokat, és a víz csövek irányát. Így is a legnagyobb probléma mégis az oxigén megvonásban rejlett, hisz ha nincs elég szellőző nyílás, akkor az objektum területén belül mindenki hosszan tartó álomra hajthatja a fejét, így kénytelenek voltak több kivezető nyílást is csinálni, nem kímélve a titánok ásási kapacitásukat. - Ez így megint szar! Nézd már meg jobban te idióta! * Mutat a kinagyított térképvázlatra. * - Ha mindegyik a folyóhoz lesz vezetve szerinted mi a faszt csinálunk, ha mindet egymás után zárják el? Tudod mit? Teszteljük le rajtad... Szívogasd az oxigén palackodat majd te marha! * A mérnök hátrahőkölve próbál felháborodni a saját tervezetén. * - Uram! De mégis mit vár? Így is nagyon távolra vezetjük a csöveket! Ha megszakad vagy akár megtörik a fővezeték, ugyanaz a sors vár mindenkire! * Próbálja a mérnök kimagyarázni magát, de Johnny csak fejét rázva húz mosolyt a szájára. * - Pont ez az, a saját hülyeségedre adtál választ. * A fővezeték tervrajzára mutatva végig húzza a sivárabb területig is a kezét. * - Több főcsövet kell lefektetni, és a kivezetőket pedig rejtve kell tartani. Az állomás mértékéhez mérten legalább kettő vagy háromszor túl biztosítás szükséges, és kell majd egy oxigén kamra is, hogy ha bármi gond van előállíthassanak lent is. Szerintem nem kell elmagyaráznom magának, hogy miként kell a föld alatt növényeket termeszteni ugye? * Ezzel pontot is tett a mérnökök szeretetére, valahogy nem lett a kedvenc parancsnokuk. Az alapozással hatékonyan haladtak, így már csak az elektronikai kialakítása maradt hátra. A csővezeték továbbra is gyorsan haladt, hiába kellett mélyre elhelyezni őket. Hosszantartó és egyben fárasztó kivitelezés után sikeresen elkezdhették a föld alatti raktárok kialakítását, hogy az építkezést ténylegesen a föld alá irányíthassák. Parancsot a továbbiakra nem kapott, így inkább továbbra is a megfigyeléssel és a tervezéssel volt elfoglalva. Valahol több dolog is aggodalomra adhatott okot, mégis a kivtelezéssel elégedett volt. ~ Már csak a Kancellárok is legyenek majd elégedettek. ~ * - Uram vendégeink érkeztek. Tűzparancsot kaptunk már? * Johnny gyorsan ránézett a négyes szektor hőkameráira, amiben több Perdai hőjelzését is megpillantott. * - Ne lássák magukat! Hívja azt a néhány növény vadászt, hogy csatlakozzanak hozzám. - Parancs értettem. * Johnnynak már csak ez hiányzott. Perdai jelenlét a legrosszabb lehetőség, így mindenképp békésen kellene megoldania a helyzetet. Ha néhány, egy adott területen köddé válik, könnyedén kereső csoportokat is hozhatnak létre miattuk, akkor pedig megszívták. Gyorsan a felszínre is lép, hogy mihamarabb elindulhasson azzal a néhány botanikussal akiket kirendeltek a növények megvizsgálásáért. Nem szívlelték az ötletet, hogy ők legyenek az elterelés, de nem igazán volt más lehetőségük. * - Royal csatlakozzon hozzánk két emberrel. - Igenis. * Hangzott fel a rádióból egy női hang, a nő határozott megjelenése brutális erőre tesz tanubizonyságot. Hatalmas keblei miatt a páncélzatát kényelmesre kellett kialakítani, haját nem igen látni a sisak miatt, de Johnnynak már volt szerencséje szembetalálkozni hosszú barna üstökével a központban. Formás fenekét riszálva indul el parancsnoka felé, hogy utána csatlakozzon a perdai küldöttséghez. * - Találtak már valami dohány termékes növény mintát? * Próbálkozik be a parancsnok a botanikusoknál, de csak egy mély sóhaj keretében lévő fejrázást tapasztal. - Picsába még ez is. * A kerítéshez közeledve a Perdaiak fegyverrel a kezükben méregetik az érkezőket. Tűzparancs tilalom van míg a kancellária nem engedélyezi, így csak könnyű fegyverzettel felsorakozva mennek a kerítéshez. * - Miben állhatok rendelkezésükre? * Lép közel a kerítéshez, amire csak undorodó nézés a válasz. Végig is mérik őket, ahogyan a kutatókat is. * - Semmi keresnivalójuk nincs itt! Mit csinálnak?! * Jön a flegma válasz, de Johnny csak egy gúnyos mosolyt húz a szájára. * - Mégis minek látszana? A kutatók majd választ adnak önöknek örömmel. * Maga mellé rángatva az egyik botanikust, az zavartan felkapja a fejét. * - Öhm... Ah.... Kutatások.... * A férfi hátára csap Johnny és egy mélyebb sóhajt hallatva megrázza a fejét. * - Növény kutatások.... A területi növényfajokat vizsgáljuk, és ellenőrizzük a fellelhető növény terméseket. - Na látod, mégis van nyelved! * Lapogatja meg a kutató vállát. * - Ahogy hallotta, kőrbe kerítettük a területet, hogy az addigi növény fajoknak határt szabjunk, amint végzünk a vizsgálattal, eltávolítjuk a kerítést. Nem áll szándékunkban senkit sem korlátozni. * Bősz méregetés következik, a Perdaiak gyanakodva tekintenek a távolba, az előttük álló embereket sem kímélve undorodó pillantásuktól, de azok továbbra is csak azt várják, hogy bevegyék azt a zagyvaságot, amit megosztottak velük. Valahol nem hazudtak, hisz a botanikusok ténylegesen ezt a munkát végzik.... Csak néhány apróságot hagytak ki a magyarázatból. * - Mihamarabb távozzanak a területről, amint végeztek. * A csoport vezetője lekicsinylő nézés után megfordul, ahogyan a többi Perdai is, és egyben távoznak is. Johnny követi a példájukat, de egyben aggodalmas tekintettel felsóhajt. * - Nos hallották a parancsot! Kurvára húzzanak bele a munkába! * A rádióban szótlanság a válasz csak, hisz nem is nagyon lehet erre mit mondani. Szerencsére az elkövetkezendő napok fellelkesítették az építőmunkásokat, a félelem jó hajtóerőnek bizonyult számukra. Egy hét leforgása alatt sikerült elkezdeni az építőanyag behordását az objektumba. Katonai kérvényezésre nem érkezett elutasítás, végül a szállítóhajón még érkezett újabb két osztag, de azok már saját szakasz parancsnokkal. Szimpla parancs és térképezési megbeszélés elég volt neki, hogy tudják a dolgukat. ~ Legalább ezeket a hülyéket nem nekem kell utasítgatni. ~ *
Mi a fasz 2
To: Családügyi hivatal From: Illidary Manteqru Hadnagy
Kedves családi marhák! A múltkori levelükben ahol kikérték a hangvételt, csak egy újabb választ tudok önöknek nyújtani. Kapjátok be! Kérvényezési kérelmüket elutasítom, még jogomban áll egy kevés ideig egyedülállóként ténykedni, azután majd eldöntöm, hogy mit akarok. Addigis kopjatok le! Utoljára szólok...
* * A céltudatos gondolkozás hasznos az emberek számára, ahogyan a tervezett hozzá állás is. Johnny a kommunikátorára ébred, kótyagosan és álmosan próbál újra cigarettáért nyúlni, de mind hiába. * - Most már tényleg valaki találhatna valami dohány terméket. * Kusza fejjel néz fel a kommunikátorára, és olvassa el a kancellártól kapott üzenetét. Az arcára egy mosoly ül ki, ahogyan a sorok között szánkázik. * - Rohadt jó, szóval a másik kancellárhoz tartozik? * Ezt még hangosan mondta, de gyorsan észbe is kap, mielőtt többet engedne magának, mint lehetne. ~ Nem is tudtam, hogy a katonai kirendeltséghez tartozik a csővezetékek kialakítása, és nem a technológiáért felelős kancellárhoz. Ez is csak ül a helyén? ~ Mérgelődik magában, de ha már felkelt, akkor felpattan, hogy szét nézzen, hogy mit csinált a többi poronty. Gyors léptekkel siet hozzá az egyik őrmester. * - Látom már aludni se lehet ezen a helyen. Most meg mi történt? * Néz a fegyveresre, az pedig egy gyors tisztelgést mutat be neki. Johnnyt az ilyenek mindig is hidegen hagyták, így el is hessegeti a felesleges tisztelet adást. * - Vissza jöttek. * Ez a két szó elég volt ahhoz, hogy teljesen éber legyen. Gyorsan elkezd öltözködni, hogy mihamarabb a páncélzatát felhúzza magára. * - Most két hetente ránk fognak járni ezek?... A bepakolás és a minták készen vannak? - A bepakolás már kész, de a nyomok még szabadon láthatóak, és a következő szállítást már akkor nem tudjuk elrejteni. * Royal zavartan néz parancsnokára, de utána komoly tekintettel megrázza a fejét. * - Minták is vannak már... De még egyáltalán nem elég, ehhez kevesen vannak.. * Gyors léptekkel indul el, hogy felderítse a bepakolási műveleteket, szervezetlenül amilyen gyorsan tudták a titánok, úgy hordták be a hatalmas előtérbe az alapanyagokat. Tekintetét gyorsan végig hordozza a sorok között, ahogyan lassan lépdel a halmazok mellett. Az őrség nagy része is már a föld alatt tartózkodik, míg a titánok egy teljes osztaggal az út szélére vezényelve várják az esetleges problémákat. * - Nyernünk kell további időt, de így aligha fog menni. * A járat még nincs lezárva, hisz az elektronikának a kiépítése nem olyan egyszerű, a szerverterem a védett térben még csak kialakítás alatt van, így a hatalmas kaput a hegesztők, és lángvágók veszik kőrbe, míg az oldalán a kábelekkel bíbelődik a technikusi részleg. * - Mi a parancs? * Kérdi zavartan Royal, Nem mintha terhelni szándékozna a hadnagyot, de kétségei vannak afelől, hogy feltartóztathatják békésen a perdaiakat. *
- Katonai felszerelésben tíz katona sorakozzon fel, és jöjjenek velünk. Megpróbálunk időt nyerni. Az egyik építkezéses titán hozza az ajándékot, hogy lássák mit csinálunk. A Kancellárok lihegnek a nyakunkban, közben a Perdaiak meg olyanok, mintha a felügyelő bizottság lenne. * Tisztelgést végre elhagyva azonnal elhagyja Illidary oldalát, hogy utána parancsokat osztogatva eltűnjön az egyik berakodott oszlop sor mellett. Egy mély sóhajjal indul a felszín felé, hogy újra megmutassa, hogy ő mennyire békés típus. ~ Tudtam, hogy kapni fogok valami szar melót, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. ~ A hirtelen felszökő fény elvakítja, így gyorsan magára is teszi a rohamsisakot, hogy legalább ez az ártalom elmúljon. A katonák szedve a lábukat, masíroznak az objektumból kifele, hogy mihamarabb felettesük oldalán elindulhassanak. A titán egy hatalmas láda kék virágot hordozva indul utánuk. ~ Ennél jobb ötletem nem volt, remélem beválik. ~ Sóhajt fel újra a hadnagy. A nagy csoportosulás közepette, a már ismert helyszínre vezeti az embereket, ahol a perdaiak ismételten undorodó pillantással övezve álldogálnak a rács közelében. Johnny már távolról integet a küldöttség felé, de a katonák feszülten figyelik a mozdulatait. * - Csodálatos időnk van nem de? * Áll meg a kerítéstől néhány méterre, hogy kiválóan hallhassák minden mondatát. A katonák félkörben felállnak fegyverrel a kezükben. A perdaiak a titán láttán zavartan össze néznek. ~ Talán tartanak ezektől? ~ Néz a hatalmas robotra, majd egy ártatlan kézmozdulatot bemutatva feléjük vezeti kezét. * - Számítottunk magukra hölgyeim és egyben uraim. A vizsgálat kicsit tovább tart mint azt szerettük volna, de gondoltuk, hogy ha erre tévednének, akkor ajándékba egy adag termést szolgáltatnánk be önöknek. * Az összecsomagolt kék termésre mutat, hogy aztán két katonai elinduljon eltávolítani a kerítést. A perdaiak meglepett fejjel ácsorognak, de alkalmanként mégis összenéznek. Azt már csak ők tudhatják, hogy a meglepettségtől, vagy éppen valamivel megsértették őket. * - Nem áll szándékunkban ellenszenvet táplálni jó szomszédainkkal szemben, így ezzel az ajándékkal készültünk. A kutatók kemény munkájának gyümölcse. * A titán szépen lassan elindul, hogy a kerítésen kívülre letegye a terméseket, amit eredetileg könnyedén tíz katona eltudna cipelni, hisz nem olyan nehezek. A küldöttség lassan kőrbe járja az ajándékot, tekintetük meglepettség tükröződik, míg a titán vissza indul a rács mögé. A katonák gyorsan vissza is helyezik a kerítést. Valahol gyanús a helyzet, biztos megfordul a fejükben, hogy az egész egy színjáték, de az ajándékon mindenképp meglepődnek. *
- Mihamarabb távozzanak! Deh..... Köszönjük. * Meglepetésére egy szolid biccentést tesz a vezetőjük, amit Royal őrmester külső kamerájával rögzít is, hogy bizonyságot adhassanak a kancelláriának a békés viszonyról. A katonák végül lassan, de biztosan hátrálnak el a kerítéstől, de kettő hátramarad, míg a frissen szerzett zsákmányt osztják el, egymás között. Nagyjából fél kilométerre hangzanak fel a megkönnyebbült sóhajok. * - Nos hölgyek urak! Nyertünk még nagyjából két hetet! Mindenki csipkedje magát! * Ismételt szótlanság csak a válasz. A feszültség az elkövetkezendő napokban tisztán kivehető. A kancellár válasza miatt Johnny is kissé feszeng, szabad kezet aligha kapott bármire, de elvárják tőle az eredményeket. A szerverterem sikeresen üzemképessé vált, így a kapu már mozgatható, de a mély kábelezések miatt újabb védőlemezeket kell rá helyezni, hogy megnehezítsék a hozzáférést. A kérvényezett automata lövegeknek a helyét előre elkészítették, noha még nem kaptak rá engedélyt, de már előkészítették, még a kábelezést is előre megcsinálták, így ha engedélyt kapnak rá, már csak fel kell szerelniük. A bejárati kapu egy hatalmas nagy raktár helységbe vezet, ami egyenlőre telis-tele építkezési alapanyagokkal és jó néhány ipari kirendeltségű titánnal. A katonák a mozgásérzékelők, és a hőkamerák segítségével tovább figyelik a területet 5 kilométeres körzetben. A hatalmas belső raktár talán még lerakodásra szolgál, de idővel járművek és egyéb védelmi eszközök lesznek csak itt, a kapu védelmére kiépített terület egyenlőre a munkások szorgos lábdobogásától zeng. Majdnem fél kilométer gyaloglás szükségeltetik, hogy egy hatalmas kapu ami ugyancsak nyitva van a szemünk ügyébe kerüljön. A dolgos kezek még a maradék hegesztési munkálatokat végzik rajta, ez lesz a létesítmény bejárata, aminek ugyancsak automata lövegekkel védett rész lesz. A helyeik már lelkes munkálatok miatt kihagyva nyugszanak a vastag kapu fedezékében. Két speciális löveget is rendelt Johnny a kancellártól, ami már nem automata, hanem emberi használatra lett készítve. A lövegek könnyű páncélozott járművek megsemmisítésére vannak készítve, míg ez a kettő már egy titánt is könnyedén ki iktathatnak. A nagy kapun belépve már csak Royal kíséri őt az útján. Az őrmester fegyverét a kezéből a hátára illeszti, majd gyorsan elkezdi nyomkodni a kommunikátorát, a hadnagynak azonnal felvillan a kezén a jelzés.
Chit-Chat
To: Illidary Manteqru Hadnagy From: ROYAL FRANK MADISON
Biztos, hogy elég lesz rá az idő? Az emberek aggodalmaskodnak, hogy a kancellária ezzel a lépéssel háborút robbant ki.
Valahol érződik, hogy az őrmester az idő hiány miatt aggodalmaskodik, de Johnny is csak a kommunikátoráról a tekintetét a nőre vetíti, aki addigra már sisakját eltávolította. Johnny is gyorsan leveszi magáról a szükségtelen eszközt, majd egy mosoly keretében elkezd valamit írni a kommunikátorába.
Chit-Chat
To: Callum Jenkins From: Illidary Manteqru Hadnagy
Royal !
Itt állok melletted. Mi a francot csinálsz? De részt veszek a játékban. Idő? Biztosan nem lesz idönk, és ahogy láthatjuk, nem lesz rá elegendő időnk se. Nem akarod, hogy hallják mi? Csak jelezném, hogy ha itt bármi elbaszódik az én fejemet fogják venni, nem a kancellárokét.
Mellesleg mindent megfogunk oldani.
Johnny
A lány egy mosoly keretében felnéz, majd újra elkezd valamit írni.
Chit-Chat
To: Illidary Manteqru Hadnagy From: ROYAL FRANK MADISON
Reménykedjünk a megfelelő kimenetelbe. Ne mondjon ilyet! Nem az ön hibája az egész.
Johnny már valahol azt érzi, mintha az egész világ ellene szerződött volna, az egész teher az ő nyakába hullik, ahogyan a megbízással járó problémák is. A hadsereggel foglalkozó kancellár üzenetébe néhány dolgot gyorsan átszerkezt és a módosítást elküldi neki. ~ Ez talán javíthat a helyzeten... Vagy csak még nagyobb szart hozok a fejemre. ~
A központi épület már annál inkább pozitív fejleményeket mutatnak, kutató szárny és már egy üres hosszabb gyártórészleg is folyamatosan készül. A katonáknak külön szárnyat terveztek a mérnökök, ami ugyanúgy biztosított ajtóval lesz, lezárva.... De ez még a jövő zenéje.
* Sok probléma adódhat egy szigorúan titkos megbízás alatt. A legnagyobb problémától a legkisebbek is okozhatnak fejtörést számára. De ő elégedetten dőlhet hátra a feladatának megfelelő végzése miatt. Nem okozott a Perdaikkal semmilyen incidenst, és még a simlizés is úgy tűnik, hogy megszűnt a szállítmányok környékén. Mondjuk lehetséges, hogy az a néhány golyó a levegőbe elég volt, amit figyelmeztetésként adott le az ott lófráló személyzetnek. De a szállítmányokból egy gombostű fej sem tűnhetett el, hisz külön elzárva tartották.
A további fejlesztések probléma mentesen haladtak, hisz a tényleges engedélyt megkapták a kancellártól, így a lő tornyokat és a kapukat is könnyedén befejezhették. Végül kapott az egyik mérnöktől részletes jelentést, hogy mégis mit építenek az állomás területén. Az állomás kialakítás kezdetét vette, míg a barakk és a szükséges létesítmény szárnyak már csak a bútorokra várnak. A légzsilipeket és a levegőnyílásokat sikeresen megoldotta a mérnökök segítségével, míg az egyik speciális kérvényét a botanikusok elfogadták. '' Keressetek olyan növényt, ami a dohánytermékekre emlékeztető tulajdonsággal rendelkeznek. '' A kutatókat soha nem kell noszogatni, ha az ismeretlent kellene felfedezni, így lelkesen vetették bele magukat a feladatba. Találtak is a megbízott területen kívül egy hasonló növényt, ami a dohány termékekhez hasonlított. A vizsgálatra csak egy könnyed kíséretet kaptak, ami szerencsére nem okozott további problémát. A növényt Nicotiana tabacumnak nevezték el. Előzetes kutatások alapján szinte mindenben hasonlít a földön található testvéréhez, de a kellemetlen szag helyett mentára emlékeztető illatot áraszt égés közben. A növénynek a virága mérgező, és kellemetlen szagot áraszt, így virágzás előtt kell szüretelni a terményt, hogy ne mérgezze meg a hatalmas leveleit. * - Őszintén szólok hozzátok, ezzel az én szívemben helyet találtatok. De ha már tesztelitek, tekerjetek nekem három-négy dobozzal. És a mintákat szárítva is küldjetek a kutatólaborba, hogy mihamarabb megismerkedhessenek, ezzel a csodálatos növénnyel.
* Természetesen a kutatók a szándékot tapasztalva már nem annyira rajongtak az ötletért, de nem vitatkoztak a hadnaggyal. Így a szükséges vizsgálatok elvégzése után fel is küldték az első mintákat és még a mellék termékét is a Dominiumra. A létesítménynek a főbejáratát végül lezárták, így egy távolabbi kijáraton juttatták be a szállítmányokat, ami hasonló szigorú vizsgálat után juthatott csak be az objektumba. A vasúttal kapcsolatos technológiába nem nagyon tudott beleszólni, így már csak szótlanul figyelte a munkásságukat, hogy probléma nélkül haladhassanak a kutatásokkal. Royal szimpatizál a hadnagy stílusával, így kérvényt nyújtott be a kancellária felé, hogy állandó beosztottjaként szolgálhassa Johnnyt, amit el is fogadtak. A kerítést lebontották, míg a felvételeket a találkozásokról felküldték Victor kancellárnak, így egy szava sem lehet velük szemben. A létesítmény így végül bővült egy hangárral, amit hasonlóképp rejtett kapu biztosított, erős lövegekkel felszerelve, hogy még a lopás lehetőségét is kizárhassák, a raktárak számos alapanyagot és egyben fegyvereket is raktározhatott. Két szárnyként külön szedték, hogy biztosíthassák azoknak a tárolását és a megfelelő szállítását. A fegyverraktár, ahol a titánokat is tartották külön elzárt ajtó mögött 24 órás ügyelettel biztosították, míg indító állomás kialakítása csak folyamatban van, hisz a vasútnak rengeteg hely kell. A szükséges gépek reggeltől estig keményen dolgoznak a járatok kialakításán. Kapott egy karbantartás részleget is, ami biztosítja a folyamatos oxigén ellátást az állomás területén, illetve az áram ellátást. Az őrhelyek egy barakkal is bővültek, ami szükség esetén elszállásolhat több száz katonát. Végül Johnny megpróbál tisztességes hangvételben írni egy levelet a Családügyi hivatalnak, hogy talán megenyhítse a nem éppen kellemes viszonyt.
Hivatali ügy
To: Családügyi hivatal From: Illidary Manteqru Hadnagy
Tisztelt hivatal!
Nem fogom visszavonni a vádjaimat, ahogyan szavaimat sem. Nem az önök hibája, tisztában vagyok vele, de a megbízásom keretében hosszabbítás nélkül nem megoldható. Sem időm, sem pedig erőm nincs, hogy az állomásra vissza utazzak egy házasság kérvény benyújtásáért.
Megbízásom szigorúan titkos, felhívnám a figyelmüket, hogy az elkövetkezendő fél évben nem tudok eleget tenni kérvényüknek. Kérem, hogy hosszabbítsák meg számomra az időt, hogy megfelelően végezhessem a munkámat.
A hosszabítási kérvény a megbízásig és utána két hónapig tartana. Mivel pontos időpontot nem tudok önöknek adni, de magyarázatot sem. Kérem intézkedjenek, nem hinném, hogy bármelyik kancellár egy házassági kérvény miatt felrendelne a megbízatásomról. De ha ezt megtudják oldani, akkor egy szavam sem lehet.
Kérem gondolják át a lehetőségeimet, és a joggal feltörő haragomat pedig emésszék meg.
Tisztelettel: Illidary Manteqru Hadnagy
Néhány napon belül a létesítményt felkészítették az átvételhez, és a szárnyakat végül berendezték. A szállítmányok és a szükséges alapanyagok továbbra is bekerülnek az állomásra, de azt már a két megbízott szakasz parancsnok intézi. Johnny végzett a feladatával, már csak az a kérdés, hogy a Kancellária is hasonlóképp látja-e a helyzetet. De Johnny már legalább elégedetten szívhatja az új szivarját, hogy legalább a tüdejét megtölthesse fűsttel.
A Cadserin tó tőszomszédságában található „támaszponton” landoltunk az öcsémnek köszönhetően helyet kaptam egy tudományos expedícióban mint orvos – „Bahh tudományos expedíciónak mondják, de az egy tucat személy fele le sem tagadhatja, hogy a sereg állományába tartozik, csak hatan vagyunk tudósok…” gondolom jelenlétemmel megsporólták a szanitécet, mindegy így legalább van lehetőségem egy kicsit friss levegőt szívni. A csapatot Grant hadnagy vezeti Apone őrmesterrel és rajtuk kívül ott van még négy markos „közlegény”, rajtuk kívül érdekesebb arcok Dr. Ernest Lowhton ökológus, Allison Montgomery planetológus, Joshua Wilson geológus, Dr. Elena Janakova biológus és Chihiro Chiba botanikus vagy valami hasonló. Az terepre optimalizált orvosi felszerelés mellett elhoztam a kompozit anyagokból készített távcsővel és lézercélzóval ellátott csigás íjamat egy jó adag üvegszálas vesszővel és néhány a szokásosnál veszélyesebb heggyel, valamint ha már tradicionális kardomat nem hozhattam magammal egy komisz katonai bozótvágó késre és két összecsukható hegymászó csákányra esett a választásom elvégre a vadonba megyünk „vadkempingezni” talaj és kőzetminta gyűjtés ürügyén. A kiránduláshoz strapabíró kevlárral megerősített túraruházatra esett a választásom elvégre nem divatbemutatóra készülő csinibaba vagyok sőt jelen helyzetben a térdvédős csatos bakancs jó szolgálatot tesz az idegméreggel preparált dobókéseim elrejtésének céljából, terepmintás nadrág és ugyanolyan kapucnis felső a katonáknál megszokott málhamellénnyel csak én nem lőszert és fegyvereket tartok a zsebekben hanem egyéb hasznos apróságokat többek között egy kicsi többfunkciós távcsövet és egy éjjellátó készüléket aminek termográf funkciója is van. Grant őrnagy nem titkolja az eligazítás során, hogy a tervek szerint a mintagyűjtés címszó alatt több napot fogunk kint tölteni a környező kanyonokban és nem fogunk visszatérni a „biztonságos” építési területre és hogy nem szívesen kérne légi kiemelést, egyszóval a felmerülő problémákat magunknak kell megoldani, vagy más szavakkal, amiket nem mondott ki, ha beüt a ménykű mi civilek ne legyünk láb alatt, hanem húzzuk meg magunkat. A táborozáshoz és mintavételezéshez szükséges felszerelést két teherhordó robot öszvérre málházzák fel ezt összesen közel 400 kg azon kívül, amit az expedíció egyes tagjai külön-külön maguknál tartanak. A kora reggeli eligazítást követően elhagytuk az erősen biztosított építési területet és leereszkedtünk a tó környékére mintákat gyűjteni, miközben a csapat kutatói mintákat gyűjtenek én egy magasabb pontról a környéket pásztázom a magammal hozott távcsővel nem szeretném, ha valami kellemetlen meglepetésben lenne részünk, bár itt vannak a sereg tagjai, akik a biztonságunkat garantáltak szavatolni, ám ők katonák teljesen más szemmel tekintenek a környezetünkre mint én. A távcsöves terepszemlét követően azért végig mustrálom kis társaságunkat az nem kérdéses, hogy dr. Ernest Lowhton, Allison Montgomery és Joshua Wilson jártasak a terepmunkában, viszont dr. Elena Janakova és Chihiro Chiba kérdőjel, bár dr. Janakova sem a báli ruháját vette magára, úgy tűnik ő is a praktikumot részesíti előnyben a divattal szemben.
Huh, kicsit kimozdulhatok a Városból, s úgymond láthatok másik világot, s nem másvilágot. Nem tervezek fűbe harapni, sőt ha már az egész helyzet így alakult, akkor próbálom magam lefoglalni munkával, s új információkra szert tenni. Terepmunka maga a kánaán! Most szintén erről van szó, így Evans kancellár közbenjárásával csatlakoztam az újdonsült expedícióhoz, mint erdésztechnikus. Parasztra átfordítva, azért értek a növényekhez, hogy milyen táptalaj szükséges hozzájuk. De leginkább, hogy milyen vastag a humusz réteg. Nah ettől mélyebbre ne menjünk, szóval most mint botanikus vagyok jelen, bár terepet szemlélve és lefotózva, majd adhatok tanácsokat az erdősítéshez, hogy az miként valósuljon meg, már ha lehetséges. Ami engem illet, sokakkal ellentétben 1 darab elemózsiás tarisznyával rendelkezek, meg az egyéb cuccokkal megrakott táskával. Természetesen minden helyzetre is fel akartam készülni, így akár hideget, de némi munkával akár meleg ételt tudok gyártani. Látom sokan hordanak különböző önvédelmi eszközt, így nekem csak egy jutott eszembe! Az pedig az aranyos összecsukható harci szekercém, ami jól hasítja a fát, meg gondolom akár léket üt egy perdai vadállatban, ha úgy hozza a helyzet. Egyéb felszerelés gyanánt beszereztettem egy katonai távcsövet, hát tudjátok, aki csókos egy kicsikét az megteheti. Én az éjszakára nem gondoltam semennyit, hogy bármi baj történhet, hiszen a hadsereg tagjai biztosan szavatolják a védelmünket. Mi olyan válogatott koponyák vagyunk, akik szakmájuk kiválóságai. De jöjjön a ruházatom! Nos ami azt illeti zárt ruházatot vettem fel magamra. Egy strapabíró barna nadrág, fekete túrázó bakancs, zárt barna zakó felső. Úgy tapad rám az öltözet, mintha csak rám öntötték volna. Akárhogy nézzük, ez nem igazán hercegnőhöz illő, sokkal inkább terepre. Még egy sapkát szintén sikerült beszerezni, hogy védjen esetleg az erős napsütéstől. Haladok bizony a tudósok között, mikor megpillantok egy távol-keleti kinézetű nőt. Ennyivel nem kell több, mert rögtön odasétálok mellé, s köszöntöm. - Szia! Te lennél Xiu igaz? - örülök meg a jelenlétének, abban a reményben, hogy ebben a több napos túrában közös nevezőre juthatok vele. - Áhh bocsáss meg! A nevem Chihiro Chiba, erdésztechnikus leginkább, de a fák és növények szakértője, vagyis botanikus is. - ezzel már nyújtom felé a kezem, hogy lekezeljek vele. Ha megvolt az üdvözlés, akkor utána én a saját távcsövemet előveszem, s arra nézek, amerre ő. Mit láthatott ott? Van valami mozgás arrafelé? - Látsz valamit ott? Érdekes a hely? - érdeklődöm nála. Nekem ez az első kimozdulásom, s kissé izgatottnak látszódhatok.Mivel lehet tetten érni? Hogy sokat mosolygok, abból az édes típusból, meg készséges vagyok, ha megkérnek valamire.
A hozzászólást Chihiro Chiba összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Nov. 16, 2022 8:56 pm-kor.
A környezetünk egyenlőre nyugodt bár Grant hadnagy és legényei ugrásra készen állnak, mintha kimondottan vágynának rá, hogy valami rossz történjen, hiába no ilyen az amikor hormon túltengéses hímek csordába verődnek ám egyenlőre elvannak a környezet fixírozásával. Általában nincs baj az erőszakkal, ha az korlátozottan és a megfelelő mederben folyik a probléma általában a kontrollálhatatlan erőszakkal van. Ahogyan egy bölcs régen mondta „Ha elég sokáig ülsz a folyóparton, láthatod, amint ellenségeid holttestei elúsznak előtted.” , ám nem elmélkedhetem túl sokáig mert a tó környékén ténykedő mintavételező csapatból kiválik a japó „kiscsaj” Chihiro és felém kaptat az emelkedőn, vajon ő is annyira nacionalista mint ősei, nemsokára megtudom és, hogy honnan tudom, hogy japán genetikai állománnyal rendelkezik, hát az orvosi kartonjáról, mint ahogyan azt is tudom, hogy Grant őrmesternek néha hajlamos kiújulni az aranyere. Mire a gondolatok végére érek már előttem is áll Cihiro és elég „közvetlenül” köszönt semmi szertartásosság vagy formaság ne adj isten vonalasság, úgy tűnik ő már hátra hagyta ősei beidegződéseit vagy csak jól titkolja. - 你好,igen én vagyok Xiu. – válaszolok neki egykedvűen, ám már kezd is bele a következő körbe, amit udvariatlanság lenne nem viszonozni - Xiu Juan Ch'eng orvos pontosabban idegsebész, de jelenleg inkább csak szanitéc. -nem utasítom el a kezét ezért a távcsövet átveszem a bal kezembe ám a kézfogáshoz az ujjatlan íjászkesztyűtől nem szabadulok meg a kézfogás elárulja, hogy milyen jellem és, hogy mennyire erős vagy törékeny részemről inkább a kecses ám nem döglötthal nőies kézfogásomat prezentálom a számára, már amennyire a kesztyű azt engedi aztán ő is előkap egy távcsövet, helyes okos kislány - Egyenlőre semmit az égbolt és a környezetünk nyugodt vagy csak jól rejtőzködnek a ránk leselkedők. – mondom neki - Találtatok valami érdekeset a tóparton vagy a tóban? Esetleg, vagy a fürdőzés most kimarad? – kérdem álmatagon.
Úgy tűnik, hogy jó a memóriám, hiszen pontosan ahhoz jöttem, akihez szerettem volna, vagyis Xiuhoz. Mind a ketten kilógunk a sorból az ázsiai vonásaink miatt. Ez örvendetes tény számomra, azonban az összes többi titok, vagyis remélem, hogy idővel megismerhetem, hogy milyen a személyisége. Kellenek a barátok, vagy esetlegesen segítők, úgy hogy a legtöbb maffia tag nem tudott elkísérni idáig. Xiu-n látszik, hogy nincs ellenére a hirtelen megjelenésem nála, sőt viszonozza a kézfogást. - Idegsebész? Akkor már tudom, hogy kihez kell fordulnom, ha kiakaszt a főnököm – jegyzem meg mosolyogva. A felettesem eddig különben egyetlen egy alkalommal sem tudott olyan állapotba tenni. Kezdem megszokni a munkastílusát, meg úgy részben a gondolatmenetét. Amennyit tud beszélni, vagyis beszélgetünk a különböző parkok, ligetek, mezők és egyéb zöldítő tevékenységekről. De térjünk vissza az újdonsült ismerősömhöz! Szóval ha azt várja, hogy erős kézfogást fogok tenni, akkor máris vesztésre áll. Csak olyan lágy határozottságot szeretnék mutatni neki, ráadásul nem rázogatom fel-le. A tekintetem az övét keresi, s ha megvan, akkor a kézfogás idejére nem engedem el. Ha megtörtént ezen formaiság, csak akkor veszem elő a távcsövem, mert látom, hogy ő nagyon nézelődik. Én sem látok mozgást, s szavai hallatán a következő jut eszembe. - Én azt hallottam, hogy a legtöbb állat jól rejtőzködik, s érezve a szagunkat inkább előbb lelép, hogy megpillanthatnánk. Mondjuk a ragadozóknál szerintem fordítottan igaz, mármint csalogató lehet egynek többféle ízletes illat, ami egy-egy ízletes húst jelenthet számára. - az különösen meglep, hogy a tópartot kérdezi, meg a tavat. Utána meg a fürdőzést emlegeti. - Vannak érdekes növények a tóparton, de a tóban is találtunk párat. Egyelőre nem tudni, hogy miért vannak ott a tóparton, hiszen a föld összetételét szintén meg kell vizsgálni hozzá. Talán a perdaiak tudják, vagy hasznosíthatják valamire. - könnyedén jönnek a szavak, miközben távcsővel a tópartra nézek, ahonnan jöttem. Ott már a bátrabbak elkezdenek nekivetkőzni a fürdőzésnek. - Azt hiszem legtöbben nem hagyják ki az alkalmat. Én meg úgy vagyok vele, hogy inkább leszek izzadt, mint most valami fertőzést kapjak. A víz összetétele szintén fontos, hogy az milyen állapotú. - mondom nagy okosan neki.
Chihiro könnyed felütéssel próbál nyitni egyfajta humorral nem tudom, hogyan fogadjam ezért egyenlőre inkább maradok a hűvösnek tűnhető tárgyszerűségnél. - Ha idegileg meggyepál a főnököd akkor inkább pszichológusra vagy pszichiáterre van szükséged, rám majd akkor lesz szükség, ha valami helyi fenevad esetleg leszaggatja valamelyik végtagodat, vagy az idegrendszerre ható toxint juttat a szervezetedbe. – mondom, miközben határozottan kezet fogunk, miközben szemezni kezd velem, no nem úgy hanem amolyan farkasszemezés az akaratok harca nem döntök abban a pillanatban, hogy dominanciaharcig kívánom-e vinni a dolgot ezért csak rezzenéstelenül állom a pillantását s megvárom amíg megszakítja a szemkontaktust, kezdetnek ennyi elég, bár nem tartom kizártnak, hogy igazán kellemes és meghitt órákat tölthetnénk egymás társaságában, ha ő is vevő lenne a dologra, ám a mostani helyzet nem kedvez a „turbékolásnak”. A előkapott távcsövével Ő is tüzetesen szemügyre veszi a környező területet, kíváncsi vagyok vajon Ő mit lát a környezetünkben ám úgy tűnik nem sok mindent, mert inkább elméleti fejtegetésbe kezd a vadállatok szokásainak tekintetében ami elég érdekes, mivel valószínűleg sem ő sem én nem láttunk vadon élő állatokat maximum állatkerti példányokat. Az elsivatagosodó, szélsőséges időjárású Földhöz már nem tudott alkalmazkodni a legtöbb növény és állat, örökre kipusztultak ezért „otthon” nem nagyon találkozhattunk vadállatokkal az itteniekkel meg még nincs tapasztalatunk egyszóval a fejtegetése merőben elméleti az ősök tudásán alapulhat azoknak az ősöknek a tudásán akik pusztulásba taszították a szülővilágunkat és rég elporladtak a csontjaink. - Érdekesen hangzik, ám nem lehetünk biztosak benne, hiszen valójában senkinek sincsen valóságos tapasztalata a vadon élő állatokkal a Földön már kipusztultak mire megindult az exodus az itteniekkel meg maximum a perdaiaknak van tapasztalatuk. – mondom neki a pillanatnyi szünetben ami után közli, hogy valójában semmi érdekeset nem találtak csak mintákat gyűjtenek be jelenleg és, hogy köszöni de a fürdést kihagyja ez utóbbi kapcsán valószínűleg nem hallotta ki az iróniát a hangomból amikor a fürdőzést emlegettem, valószínűleg a kulturális különbség az oka. - Akkor, ha jól értem most semmilyen konkrét megállapítást nem fogtok tenni, csak a mintákat gyűjtitek be? Nem hoztatok magatokkal semmiféle mobil laboratóriumot, amivel előzetes vizsgálatokat lehet végezni? – kérdezem egy kicsit hitetlenkedve, mert számomra kicsit olyan, mintha mint orvos a hordozható egészségügyi felszerelésem nélkül mennék „terepre” vagy jelen esetben jöttem volna ide eléggé hihetetlen számomra - Szerinted, ha itt végeztetek a mintavételezéssel merre indulunk tovább? Beljebb a sivatag felé, vagy a helyiek által Awhi folyamnak nevezett folyón felfelé? Esetleg átkelünk valahol a folyón és a tó másik oldalán magasodó gerincek közé merészkedünk be? – kérdezem tőle miközben az „alattunk” ténykedőek vizslatom főképpen a két teherhordó robot öszvért, amire a túlélésünket biztosító felszerelés van málházva, szerencsére Garnt hadnagy és Apone őrmester is hozzám hasonlóan vélekedik a biztonságról ezért a robot málhásokat mindig egy-egy „legény” felügyeli.
Kicsit meglepetten nézek Xiura, mikor a szavaimra nagyon egyszerűen és egyenesen válaszol. Teljesen jogosnak vélem a szavait, hiszen ő a doktor, nem pedig én. Én merőben máshoz értek, s ez így van jól. Határozottan kezet fog velem, ami ellen nem vagyok. Persze a vonásainak vizsgálata hamar befejeződik nálam, így az a tartósnak tünő farkastekintet hirtelenjében megszűnik nálam. Van sokkal fontosabb jelen pillanatban, az pedig nem más, mint a távcső segítségével átnézni a környéket, hogy vagy-e mozgás? Esetleg lesben álló vadállatok, akik csak arra várnak, hogy lecsaphassanak ránk. Én ugyanis nem tartom kizártnak, hogy esetleg vannak nagyon türelmes ragadozók. Az én megszólalásomra adott választ ízlelgetem magamban, elég hosszasan, hogy utána tovább gördítsem ezen szálat kettőnk között. -Természetesen nincs tapasztalatom vadállatokkal kapcsolatosan, az itteniekről meg fogalmam sincs. Én csak azt akarom mondani, hogy minél több időt töltünk itt ezzel az expedicióval, akkor annál inkább nagyobb a valószínűsége, hogy belebotlunk valamibe és testközelből fogjuk átélni. - ennyit sikerül hozzápakolnom a saját kútfőmből jelen állapotban, de kénytelen vagyok kiegészíteni. - Merem remélni, hogy nem történik nagy bajjal. - sem magamnak, sem másnak nem kivánom a tragédiát. Én jelen pillanatban mindenkinek jót akarok. Magamban örülök különben, hogy nem reked meg itt a beszélgetésünk. -Úgy ahogy mondod. Csak mintavétel több helyről, többször. Mobil labor? Sajnos a költségvetésünkből nem futja ilyenre. Ráadásul annak elhelyezése sem két perc, míg felállítod. Utána meg vitetheted el. Emellett a környezettudatosság jegyében gondoltuk azt, hogy nem szennyezzük Perda Vadonját egy mobil laborral, egy kicsi időre se. - válaszolom neki mosolyogva, ám cseppet sem pihenhetek Xiu mellett. Rögtön újabb kérdésekkel bombáz engem, amire én tudom a választ. -A sivatagot kihagyjuk egyelőre. Ha itt végeztünk, akkor az Ahwi folyamnak nevezett folyón és környékén veszünk mintákat. Nem mélyen, mert a nap végén a gerinc aljában végzünk. Mindenki szeret nálunk lassan, de alaposan elvégezni a feladatát, hogy ne kelljen megismételni ezt a túrát. - mesélem el neki, hogy mi a mai terv, ha minden jól alakul. Látom, hogy a tekintetét hová viszi. - Látsz ott valami érdekeset?
*Órákig tartó utazás után végre megérkeztünk a Cadserin tóhoz, de már nem nagyon volt kedvem semmihez. Fuller kancellár engedélyét igyekeztem jól kihasználni, és beszerveztettem magam egy ide induló csapatba, hogy még az se legyen probléma, hogy csak miattam kell idejönni. Nem mellesleg még a geológiai tanulmányaimnak is szereztem gyakorlati „oktatást” így egy szava sem lehet, hogy a megnyirbált munkaidőmet nem használom ki maximálisan. Kipakoltam a cuccomat miután kaptam egy sátrat, ami eléggé jól fel volt szerelve és nem csak néhány víztaszító anyagból voltak a falai, majd a kedvenc flaskámmal ágyba – priccsre – bújtam. Másnap viszont már kora reggel talpon voltam és pár katonával együtt – mert őket nem lehet „otthon” hagyni – elindultam, hogy végre felfedezzem ezt a területet is. A tó kibaszott látványos a sziklákkal és bár szomorú is egyben, a kopárságával. Furcsa volt a sok zöld után homokot és köveket látni, de pont ezért érdekelt annyira a hely. Tudni akartam miért lett ilyen, mikor és hogyan, és ezekre a kérdésekre a kövekben voltak a válaszok. A tótól azért elég messze vertünk tábort, de látható volt és egyszerűen csodás ahogyan a nap fényét visszaverte. Az Awhihoz viszont közel, az ivóvíz miatt, amire mindenkinek szüksége volt, még nekem is ebben a dög melegben. Június végét tapostuk és a perdaiak nem véletlenül hívták a nap havának, mert rohadt meleg volt. Még sem flangálhattam mezítláb és rövid kis szoknyácskában a terep miatt. Meg persze hülyén nézne ki ahogy a földön kúszok és matatok, miközben a katonák egyre jobban elhajlanak, hogy jobb ki- és belátást nyerjenek. Jenkins igazán elégedett lehetne, ha tudná, hogy két kulacs vizet is magamhoz vettem és kivételesen a Búfelejtős flaskámat a sátramban hagytam. Perdai táskámban lapult még néhány energiaszelet Bruce-ra és a falánk étvágyára emlékezve, bár jobban örülnék most egy perdai lepénynek. Elgyalogoltunk vagy kétszáz méterre a tábortól, ahol biztonságban le tudtam pakolni, a katonák is elégedettek voltak én meg belevetettem magam a munkába. Mintákat vettem a földből, a kőzetekből, szonárokat helyeztem ki és le, lézerszkennerrel készítettem 3D-s képeket a környékről, amiket majd este kielemzek. Két órányi munka után már elég piszkos és szomjas voltam, az arcomon szétmaszatolva a por, kivéve a Denisovval megejtett kalandunkon beszerzett halvány heg maradt fehér az arcom jobb felén. Izzadtam és fáradt voltam, fél kulacs vizet magamra öntöttem mielőtt ittam volna belőle és ettől kicsit felfrissültem, ám a könnyű por csodás sár sávokat hagyott az arcomon, amiről persze tudtam, csak nem sejtettem. A katonák körben helyezkedtek el, hogy minden irányból jól lássák ha valami közeledik, itt azért óvatosabbnak kellett lenni, mert olyan állatok is felbukkanhattak, amiket még nem láttam. Azok a kutatók akikkel érkeztem egészen más irányba mentek, de még így is elegen voltak velünk az erő oldalán. Újabb egy óra múlva az egyik katona jelzett, hogy hagyjam abba a munkát és a többiek is közelebb jöttek hozzám. Valami közeledett amit ők láttak a speciális sisakjukkal, de én nem. Kell nekem egy olyan sisak….*
Sajnos bekövetkezett, amire már egy ideje megérkeztek a jelek. Öreg volt már, majdnem vén, habár, amióta vele volt a Remete, akár még úgy is nevezhette. Nagyon hozzá nőtt, már-már perdaiként tekintett a mindig átható tekintetűre. De végül Shiennel magához szólította, ő pedig kénytelen volt engedni az isteni hívásnak, és nem visszatartani a másikat. Hogy ne szenvedjen tovább, mert Perlonak az utóbbi hetekben már komoly nehézséget okozott az is, hogy lenyeljen néhány falatot, ő maga adta meg a kegyelemdöfést és ajánlotta az isteneknek. Mivel tudja, hogy a boga értelmes lény volt, így az értékes darabjait egy Elorak mellett egyedül élő kifiúhoz vitte, aki elszakad a szüleitől és mostanában Vharan segítette a túlélésben. A levest, amit készített, a meren szabályai szerint készítette el, így az istenek is hálásak voltak, és a kisfiú is jól lakott, sőt, még maradt is neki későbbre némi szárított hús. Nichi napokra eltűnt Perlo távozása után, a Remete pedig egy idő múlva saját magát is meglepve aggódni kezdett a kis tündérért. Aggodalma talán önző volt, hiszen akkor tényleg egyedül maradt volna – Ravent sem látta a Tűzvölgyi eset óta -, de Shaz’or megkönyörült felette, és Nichi hat nap után visszatért hozzá. Addigra viszont egy új bogával kellett megismerkednie, aki fiatal volt és erős. A kis tündér először tapasztalhatta meg azt, hogy nem minden hátas olyan, mint Perlo volt. Nirlo zabolátlanabb volt, és nem tetszett neki a kis perdai tündér, így az elején eléggé fújtak egymásra. Azóta, már ha nem is lettek nagy barátok, legalább elviselik egymást, ehhez szükséges volt Vharan keménykezűsége. Azaz inkább nem csinálnak semmit egymással, minthogy kivívják a férfi haragját. Az új boga érezhetően más volt a perdai remetének, de nem bánta meg a választását. Szívós volt, de tudta jól, hogy ha majd végleg betöri, az egyik legpompásabb hátasa lesz, talán még Perlon is túltesz majd. De ez még messze van, mint a sivatag széle volt, amikor Elorakból útnak indult pár hete. De most már a nyomokból ítélve is közeledett, hiszen Cadserinhez közeledve növekedni kezdett a vadak száma. Eddig a folyó adott elég vizet minden állatnak, de most már több ragadozó is megjelent, hiszen a tónál sokkal több lehetősége van a prédára vadászáshoz is nekik. Végül megérkezik a tó széléhez, hirtelen bukkan fel Cadserin nyugodt víztükre. Mégis valami furcsának tűnik neki annak ellenére, hogy ez majdnem mindig így van, ha visszatér valahová, ahol korábban már járt. A sziklás terület most nyugodt, az állatok, akik körülveszik, viszont feszültebbek lettek. Nirlo prüszkölve húzza meg kantárját az ellenkező irányba, Nichi pedig izgatottan „szőrözze össze” a Remete nyakát. Végül leszáll a bogáról, zsákját a hátára veszi és elindul feltölteni a vízkészleteit. Hosszú még az út a sivatag felé, ahol az első wager feltűnik majd. Ekkor látja meg a kisebb csoportosulást éles szemével, amin Shiennel áldása működik. Szép lassan, el is indul feléjük, de már nagyon messziről kiszúrja, hogy quorsák, és egyvalaki miatt indul el ily nyugodtan feléjük. Ravent azonnal felismeri, úgy véli, hogy így nem valószínű, hogy rátámadnak majd. Semmilyen fenyegető mozdulatot nem tesz, amíg odaér, maj ékes perdaiul megszólal a katonák felé. - Kell-e segítség, vagy megvagytok? Raven? – pillant át a katonák gyűrűjébe fogott lányra a mondandója végén, mert még az is az eszébe jutott út közben, hogy a lány bajban van, ami nem lenne annyira meglepő a temperamentumos feketétől.
meren - ételáldozat az isteneknek, ritka eseményeknél használják az elhunyt tiszteletére. Ezt a szokás kevesen ismerik manapság
*Csak nézek ki a fejemből, mert nekem nincsenek olyan jó szemeim, mint Vharannak, de kétségkívül szebbek. Most nem is vagyok kifestve, mert a sivatagi melegben nem célszerű, teljes pőre valójában megmutatkozik az arcom. A katonák mindent jobban látnak, hála a speciális sisaknak, s mielőtt még kivehetném a közeleső alakot, addigra már hallom is mennyire szeretnek engem a perdaiak istenei. * -Egy perdai, bogával. Erre indult. *Oké, perdai, ez még nem jelent semmit, legfeljebb ha ide ér hozzánk, akkor majd jól kikérdezem a helyi viszonyokról. A boga jelenléte viszont aggodalomra ad okot, tekintve, hogy engem nem szeretnek. Lassan elindulok én is, de aztán ahogy hunyorogva nézem a perdai lépteit, az nagyon ismerős. Felcsillannak a szemeim, de a boga jelenléte visszatart attól, hogy futásnak eredve Vharan nyakába ugorjak, ezt most megúszta. A protokoll szerint a katonák négyes állást vesznek fel és Vharanra szegezik a fegyverüket, először csak hallom ahogy ezen a helyen bitang meleg és súlyos páncél megzörren, fegyver ütődik az alkarokhoz, tompán fémesen csattan. Mind a négyhez nem mehetek oda, de a hozzám legközelebb állóhoz lépve, a kezemet a fegyver csövére teszem.* -Tegye le. Őt ismerem. *Megmozdulásom nem arat osztatlan sikert, rangja szerint az őrmester elhúzza a puskát – nem tudom milyen, csak azt, hogy nem pöröly – majd távolabb lép tőlem, és szinte érzem a sisak plexijén átsütő tekintetének rosszallását.* -Ha még egyszer a fegyverhez nyúl, hátrakötöm a kezeit. *Semmi letartóztatás, meg bilincs, meg bünti. Tudják már hogyan kell velem beszélni.* -Jóvanmár! Le ne kapja a hajamat a fejemről. *Azzal el is fordulok tőle, kérésem süket fülekre talált, így magam veszem kézbe a dolgokat és Vharan elé megyek. Ketten követnek csak, és nem is kell sokat gyalogolnom ahhoz, hogy meghalljam a hangját. Annyira imádom amikor beszél, még a karomon is égnek merednek a pihék tőle, és eszembe sem jut, hogy mennyire piszkos lehetek. Százkarátos vigyor nyúlik el a fülemig, fürkésző szemekkel vizslatom a bogát, készen arra, hogy az első gyanús mozdulatára sikítozva elrohanjak. * -Én köszönni jól. Te meg jönni boga. Nem tudni a nyakadra ugorni. *A fejemet ingatom, de közben meglátom mi van a nyakában és a mosolyom ellágyul. Az a kis piszok pukigombóc aki sikeresen megkedveltette magát velem, csak ne másszon az én nyakamba. * -Te tudni eltüntetni ők? *Érdeklődöm a katonák felé intve fejemmel, de pechemre van implant chipjük, vagy azóta, hogy először leszálltunk a Perdára, megtanulták a nyelvet, mert innen-onnan horkantás hallatszik, az őrmester meg még vissza is szól.* -Ne reménykedjen Moor. *Én csak legyintek, és nem mozdulok, pedig annyira ráugranék Vharanra és összevissza csókolnám, de hát a boga visszatart. * -Te jönni el bogától és én tudni közelebb szeretni. Kicsi csók? *Biztos látható rajtam, hogy mennyire tartok a hatalmas állattól, nem különben a csőrétől és számomra nem éppen vicces kedvétől. Fél szemem mindig az állaton van, de a másik sóvárogva tekint Vharanra.*
Ahogy közelít a csoporthoz, felméri a helyzetet. Harcosok védik a gyengébbeket, ahogy az állatoknál is előfordul. Valahol megérti őket, ismertlen terepen vannak, bármikor rájuk szaladhat egy lacerta kolónia és akkor nem lenne egyszerű a menekülés. Persze itt nem nagyon jönnek ilyesmik, de bőven akad más halálos állat, ragadozó. Figyeli, ahogy helyezkednek és ahogy közeledik, Raven is felismeri őt. Hozzányúl a harcos fegyveréhez, aki lerázza magáról a drága kezét. valahol megérti a harcost, a fegyver fontos, és neki most feladata van, hiszen közelít feléjük egy idegen. Halványan elmosolyodik, ahogy miután többedmagával közeledik a lány, meghallja a lényeget. Nincs baj. Nichi izgatottabb lesz, mint általában, de nem mozdul a remete nyakából, csak pislog a három quorsára. Vharan még nem adott neki engedélyt, hogy elhagyja őt, a kis tündér pedig tudja, hogy ezzel csak védi őt a perdai. - Eltüntetni? – vonja fel a szemöldökeit, az egyik harcos vissza is válaszol neki a saját nyelvükön, amiből Vharan leszűri az információt, hogy értik a perdait. - Rendben – egyezik bele, majd odahúzza magához a kissé még mindig ideges Nirlo fejét. – Itt maradsz – mondja, miközben az állat oda-oda kap Vharan felé, de nem csíp belé. Aztán lesunnya a fejét, és elindul a víz felé, miközben a csőrével ennivaló után néz a talajon. Vagy csak szórakozik, ezt nem tudja megmondani Vharan, a lényeg, hogy nem jön közelebb, sőt távolodik. A remete színpadiasan széttárja a kezeit és még el is mosolyodik. – Na, hol az a kicsi csók? – horkan fel, már majdnem felháborodott hangon. Bármi is lesz, előbb-utóbb véget vetnek egymás szájához tapadásának. Vharan maga elé teszi a lányt, majd pasjkos szemeibe nézve kérdezni kezdi. - Mit kerestek? Segíthetek, ha kell – nyilván mindenki tudja, hogy Vharan csak olyasmiben segít, ami a perdaiaknak is hasznára válhat, esetleg segít megismerni őket. De szent dolgok megtalálásában bizonyára nem lesz készséges. - Rég láttalak. Van híred valami érdekes? – bár nem mindig bírja idegekkel, hogy annyit beszél a lány, de már olyan régen találkoztak, hogy szívesen feltöltődik a hangjával. Talán még kap némi információt is, ami érdekes lehet.
*A katonák nem, de Vharan kellőképpen együttműködő. Míg eljutunk odáig, hogy elküldi a bogáját – sajnos a katonákkal nem tud mit kezdeni – addig én elgyönyörködöm benne, az arcában, a mozdulataiban, a hangjában. Annyira hiányzott! Fülig érő vigyorgással nézem, és ez sajnos felelőtlenség volt a részemről, mert amikor távolabb a bogától széttárja a karjait és mosolyog, meg méltatlankodva horkant, már nem tudom hova nyújtani azt a vigyort. Az örömöm azonban kétséget sem hagy, felsikkantok, épp csak egy kicsit, amit össze is lehetne téveszteni egy kacagással, és máris meglódulok felé. A katonák két lépéssel követnek, de csak a miheztartás végett, a protokoll szerint nem hagyhatnak nagyobb távolságot maguk és én köztem, így elég közelről láthatják a műsort. * -Na, jön a nyálas rész. *Jegyzi meg az egyik komoran, a többi meg felnevet. Igazat adok a felszólalónak, mert amint Vharan elé érek, már ugrom is fel rá, és már az sem érdekel, hogy egy állat van a nyakában, bár nehézkesebb átölelni. Lábaimmal viszont annál jobban rátekeredem és biztos vagyok abban, hogy erős karjaival megtart majd. Egyik karommal a vállánál ölelem, míg a másik kezem tenyerét simítom szőrös arcára és máris adom azt a csókot amit megígértem és amit hiányolt. Miután kiörömködtem magam, még odaszólok a kis állatkának, ha nem ijedt meg a hirtelen mozdulataimtól és maradt Vharan nyakában, ha nem akkor megkeresve integetek neki.* -Hello Pukigombóc! *Könnyedén huppanok egyet ahogy Vharan letesz maga elé, a vigyort viszont nem tudom letörölni az arcomról, annyira örülök neki. * -Én nem tudni mi érdekes neked hír. *Belekarolok, és elindulok a víz felé, de tisztes távolban a bogától, közben hátrafordulok a katonák felé, hogy sajátos stílusban elküldjem őket….valahova.* -Pihenj! Oszolj! Most beszélgetni fogok a perdaival. Nem kell aggódni, vigyázni fog rám. *Nem váltom ki az örömüket, de legalább a fegyvert leengedik a rangidős intésére.* -A közelben maradunk Moor és a legkisebb gyanús mozdulatra véget vetek a _beszélgetésnek_. *Jelentősen kiemeli az utolsó szót, de már el is fordulok tőlük, nem látom hogyan tesznek felénk néhány lépést és távolodnak el egymástól, hogy kis félkörbe fogjanak minket. De legalább – remélhetőleg – hallótávolságon kívül kerülnek. Vissza is térek a Vharanban való gyönyörködésemhez, csillogó szemekkel pásztázom végig tetőtől-talpig, hogy végül megállapodjak a szemeinél.* -Én jönni azért, hogy nézzem a helyet. Ismerkedni a hely, milyen a talaj, térkép készíteni és vizsgálni. Te segíteni nekem, mondani minden amit te tudni róla. Én mesélni sok minden mi történni Tűzvölgy óta. Rég lenni, te hiányozni nekem nagyon. Keresni Elorak mikor lenni Shiennel ünnep, te meg nem lenni ott és nem látni sárga ruha. Szép ruha. *Amikor a helyről beszélek a szabad karommal mutatom is a tó környékének egészét, aztán valahova Elorak felé mutatok, majd méltatlankodom amiért nem találtam meg a perdai városban a legfontosabb ünnepen, pláne, hogy nem látott a szép ruhámban, pedig hogy utáltam. Nekem túl világos volt, túl sárga. S méltatlankodásom közepette még meg is ütögetem a mellkasát, vegye úgy, hogy most leszidtam.*
Ahogy várta Raven nem hazudtolja meg magát, amint lehet a nyakába ugrik. Igaz, azt is észlelte, hogy megvárta a sötét hajú, hogy a boga arrébb oldalogjon. Természetesen egy kézzel a feneke alá nyúl keresztben, így Ravennek hirtelen lett egy perdai kézből „szőtt” ülőhelye. Hallja ugyan, hogy megjegyzést tesznek az esetre, de nem érti, így csak abban biztos, hogy gúnyt űznek belőlük. Azonban nem érdekli, ahogy sosem érdekelte igazán mások véleménye. Ő szabad, azok pedig szigorú hierarchiában szenvednek és még orvosság sem fog segíteni rajtuk ebben. A csókot fogadja, és visszaadja, hiányzott neki Raven puha ajka, ami azt illeti. Látni is érezni is lehet, hogy örül a lánynak, még „pukigombóc” is érzi, aki megszólításra csak nyelvet ölt, majd végignyalja Raven arcát. Aztán persze eliszkol. - Ó, lehet, hogy nem csak a Phens levelet szereti? – kuncog egyet torokhangon, miközben leteszi a lányt. Máris elindulnak a víz felé, miközben a két katona nem tágít, de a Remete megelégedésére nem jönnek túl közel. A válaszra nem tesz semmit, azonban egy váratlan kérdés jut eszébe. - Miért látnak minket zöldben a harcosaitok? – néz a lányra elrévedve egy apró pillanatra, mert meglepte a dolog. Mindig mindent igyekszik leellenőrizni, de még sosem látta, hogy a quorsák máshogy érzékelnék a világot, mint ők. Aztán Sokbeszéd hű lesz a nevéhez, és letámadja őt - Nincs itt semmi különös – summázza az perdai. – A tóban vannak érdekes, színes kövek, majd hozok neked párat és megnézheted, ha akarod – nem tudja ugyan, hogy mire megy majd vele a lány, de azt ismeri, hogy szeret vizsgálódni. Örömet pedig tud okozni ezzel is, ha most éppen mással nem nagyon tud. – Erratorok, grodrak néha jön ide inni, na és persze a sivatag felől is várható néha veszélyes dög – folytatja még, de nem úgy mondja, mintha ez mindennapos veszély lenne, főleg itt. - Mutasd meg a ruhát a… - egy négyzet alakot mutat, utalva a lány tabletjére. Biztos benne, hogy megvan neki. – Tetszett az ünnep? Nem voltam a közelben – meg nem is megy általában ilyenkor a városba, túl sokan vannak és ő nem szereti a zsúfoltságot ennyire. El tudja viselni, de ha nem muszáj ott lennie, elkerüli. Közben Nichi lemászik róla és elindul felfedezőútra, ami nagyjából azt jelenti, hogy az új boga közelében ólálkodik és próbára teszi annak türelmét. - Azt ígérted mesélsz – szólal meg a nagy csendben. Legalábbis ő úgy érzi, hogy mindent elmondott, ami mostanában történt és érdekelheti a lányt. Őt biztos nem érdekelné semmi más. Nyilván.
*Nem maradhat el a nyakba ugrás, hiányzott a Nagy Perdai és nem csak a csókjai, melyek mókásan csiklandoznak, és nem csak az ölelése, a tekintete a nevetőráncokkal és nem csak a hangja melytől a karomon lévő pihék felborzolódnak. Szerettem ha mellettem van, ha csak nézem őt, miközben okosságokat mond nekem a perdai életről, régi bölcsességeket az öregektől akiknek már csak az emléke él. Vele biztonságban éreztem magam, jobban, mint a katonák gyűrűjében és imádtam a fanyar humorát is. Ez utóbbit meg is csillogtatta mikor Pukigombóc végignyalta az arcomat. Érdekes, hogy nem ijedtem meg tőle, épp csak egy picit, de fogjuk rá, hogy meglepődés volt. Hasonló nevetős sikkantást hallattam, mint mikor boldogan a nyakába ugrottam, majd az egyik kezemmel letöröltem a nyálat. * -Te nem mókázik velem….de mókázik. *Még a mellkasát is megbökdöstem kicsit miután letett a földre, de gyorsan meg is gondoltam magam, mert szerettem ha mókázik és cukkol. Rövid és velős szóváltásba keveredtem a katonákkal, de hatásos volt, most a fejemet sem szedték le, csak morcosan szemmel tartanak nehogy kárt tegyek Vharanban, vagy a homokban, a tóban, akármiben. Vagy fordítva. Mondjuk nagyobb bajuk esne ha nem egészben vinnének vissza a Városba. Az nekem sem tetszene. Vharanba karolva a bogától kissé távolabbi helyre vezetem a tó partja felé, arcomról az idült vigyort nem lehet lemosni, a lelkem is vigyorog és eszembe jut Esőpárna aki azt mondta, a kedvenc az akitől mosoly kél a szívemben. Hát Vharan nagy kedvenc az biztos és most mindegy, hogy Lynar az állatokra értette, szerintem Vharanra is áll ez a mondás. A vigyorgást csak Vharan kérdése tudja halványítani, nem is értem, hogy mire gondol, azt hiszem valamit félreértettem.* -Zöldben? Te nem lenni zöld. Te lenni biztos, hogy ezt akarni kérdezni? *Arcomon a zavartság jele és fintora, a meggyűrt homlokom pedig a gondolkodást jelzi, de nem tart ez sokáig, mert el kell mesélnem mit keresek itt. Persze jó szokásomhoz híven kitérek más téma felé is, de Vharan lépést tud tartani velem, nem csak a lábaival. * -A kövek lenni jó én szeretni köveket. *Színes kövek, kíváncsi vagyok mi van bennük, mármint milyen ásványokból és fémekből állnak. És érdekes lehet a különbözőségük is más területeken talált kövekével. Attól viszont nem lesz jó kedvem, hogy itt is vannak veszélyes dögök.* -Te majd védeni meg engem veszélyes dögtől. *Felnézve rá ragyogó mosollyal ajándékozom meg, ami csak szélesedik mikor a sárga ruháról érdeklődik. Kész szerencse, hogy ez olyan ritkaságszámba ment, hogy megörökítettem magam, legyen egy ilyen emlékem is magamról. Persze elfelejtettem és ha Vharan nem mondja, eszembe sem jut. Elő is veszem a pda-t, mert hát értek én a jelnyelvből is és kikeresem a képet magamról. Utána mesélek, sok minden van amit el kell mondanom, csak győzze hallgatni.* -Te képzelni el, Tűzvölgy után én lenni gyógyító, nézni meg a karomat, már jól lenni, de akkor nem lenni jól. Tenni rá másik kötés. Denisov jönni oda és beszélgetni velem, aztán jönni két….gyógyító akik nem lenni gyógyítók, csak úgy csinálni és minket elkábít és elvisz egy hely ahol bántani minket. Lenni egyik nem gyógyító az egyik tudós testvére és lenni neki bosszú szívében, mert testvére meghalni Tűzvölgy. Beteg karom naaaagy kalapács ütni és az megint reped és aztán itt látni te? *S mutatom a jobb arcomon a kis két centis vékony fehér heget, ami az ütés következményeként felrepedt. * -Engem arcon ütni, Denisov menteni meg, vinni fedezék, én meg lőni le quorsa aki bántani engem. Nehezen menekülni meg. Utána csúnya, rossz Pernelis, aki katona és nő és lenni fehér haja, de nem lenni Shiennel, hallgatni ki engem Tűzvölgy és minden és utána bezárni….fogdába. Szoba aminek nincs ablak és nincs semmi, csak én és ott lenni sokáig. De én nem mondani neki semmi Tűzvölgy, se Sel-Ogei, se semmi. *Büszke vagyok magamra, egyébként sem talált rajtam fogást a csaj, mert én mindig mindenre gondolok. Nem magam miatt, leginkább a bátyám és a családom miatt, és az a nagy szerencséje, hogy a szüleimet nem sokáig basztatta, különben lett volna pár rossz napja. De az ünnepség és a bátyámmal való találkozás előtt nem akartam semmit tenni, nehogy a végén visszavonják az utazási engedélyt. Így is biztos vagyok abban, hogy figyeltek. Ennek egyik bizonyítéka, hogy ránk lőttek, pontosabban Alecra. * -Az ünnepség lenni jó, mókás és szép és vidám. Én énekelni, mindenki befogni füle. Vinni oda én apa, először járni Elorak és tetszeni neki. Te nem lenni ott és nem tudni én apa megmutatni neked, beszélni vele, ismerni meg. *A végére megint kicsit elszomorodom, mert jó lett volna ha találkoznak. Biztosan kedvelné Vharant, már meséltem róla, érthetően többet, mint Alec barátnőjéről, akiről apa ódákat zengett anyának és úgy hallottam meg is hívták ebédre, vagy vacsira, vagy bármire ha a Dominiumon jár. Még csak az kéne. Egyből gyanús lenne. Na, mivel én már elég sokat meséltem, most Vharan jön, hozzon nekem kavicsokat és meséljen.* -Most te mesélni, te hol járni ünnepség és mit csinálni.
- Mókázik? – húzza fel a szemöldökeit, mintha nem értené, de a félmosolya árulkodó. Nagyon hálás a lánynak, hogy egy kis tüzet és fényt hozott az életébe, változatos a vele való együttlét. A mellkasbökdösést szinte nem is érzi, de a jelentőségét felfogja és örül, hogy ilyen jól megvannak ők ketten. Gyengéden vezeti őt Raven a víz felé, ő pedig hagyja magát andalogni odáig, habár Vharan nem igazán tudja ezt a műveletet, az ő mozgása inkább ruganyos, mint bújós séta. - Úgy látom az a nin mindent zöldben lát, ha én a szemeivel nézek. Tudod, Shaz’or áldása – nem tudja ugyan, hogy mennyit tud az istenek érintéseiről, vagy más néven szikráiról. Úgy tartják, hogy mindenki részesül Shaz’or, de leginkább Shiennel lényéből (szikrájából), emiatt vannak képességeik a perdaiaknak. A kezeivel elsimítja a kialakuló ráncokat a lány homlokán, majd a végén lehúzza a mutatóujját Raven orrán és kicsit megnyomja azt. - Miért? – nem érti pontosan, hogy mi szeretnivaló van a kövekben, azon kívül, hogy némelyik színes, vagy éppen szép. De valahol érzi, hogy emiatt nem jönne pont ide a hollószín hajú, mert itt nincsenek szép kövek. Talán a tó alján akad néhány világító belőlük, de oda biztosan nem fog lemenni Raven. - Végül is, igaz – von vállat, mert valóban megvédené őt az állatoktól. Na és még itt van a sok quorsa harcos is, akiknek biztosan ez is a feladatuk. A lány ruhájára nézve, csak hümment egyet, úgy érzi, nem az ő stílusa, még ha jól is áll neki. Az eddig fekete ruhák után nagyon furcsa ebben látnia Ravent, de mivel még csak egyszer fordult elő a sárga ruha, ő nem bánja, még ha kicsit nem is érzi úgy, hogy ebben kéne járnia neki. Talán túl is gondolja az egészet, miközben Raven mesélni kezdi a tűzvölgy után történteket. - Látni – simít végig a seben, úgy látja gyakorlott szeme, hogy gyógyulófélben van a sérülés. Nem egészen értette a történteket, de mivel Raven itt van velük, olyan nagy baj nem történhetett. - Nem is vártam mást tőled, Raven – mosolyodik el, ezt a történetet már teljes egészében értette, még a fogdát is. Azt ugyan nem tudja, hogy hogyan szabadult ki a fogságból a lány – ő úgy vette, hogy bezárták, azokat pedig nem szokták csak úgy kiengedni -, de azt már tudja róla, hogy nagyon nagy lelkierővel és furfanggal rendelkezik. Az pedig éppen elég lehetett, hogy ne tartsák fogva, vagy megszökjön. A szökésben nem biztos, hiszen, akkor nem lenne itt harcosokkal körülvéve. Aztán meg lehet, hogy azért van, mert fontos, amit csinál és csak így engedik ki. - Most fogoly vagy még? – kérdezi, még mielőtt elkezdenének beszélgetni az ünnepségről. Habár Sokbeszéd az, aki viszi a szót, még a saját apját is felhozza. Egy aprót rándul az ajka, amikor arra gondol, hogy valószínűleg Raven apjánál is idősebb ő, mégis valahol kíváncsi rá, hogy milyen ember lehet, aki felnevelte Alecet és őt. - Biztos fogunk még találkozni, ha az istenek is úgy akarják. Na meg a Kancellárok – bárgyúan széles mosolyt villant, minden fogát megmutatva, próbál viccesnek mutatkozni a lánynak. Mert azt vette észre, hogy Ravennek ez tetszik. Márpedig szívesen vidítja fel a széles mosolyút, amikor csak tudja. Az énekre már nem is reagál, mert tudja, hogy a lány egy hoihoval megérteti magát, akkor nem biztos, hogy szép éneke van. - Én nem szeretem, ha sokan vannak, ezért kerülöm az ünnepeket. Meg tudod jól, hogy nem látnak szívesen, ez főleg egy régi történet miatt van. Egyszer megsütöttem néhány szent halat bátorságból, és emiatt mennem kellett. De Shiennelnek hála, így jártam jobban. Ki tudja mi lenne most belőlem, ha másképpen vezetnek az istenek? – persze a számüzetés a Dan támadása miatt volt, de ezt sem vették jónéven annak idején. Viszont így perda-szerte nagy ismeretekkel rendelkezik mindenféléről, és ezt kamatoztatja nap, mint nap. – Szóval nem sok mindenről maradtál le. Vadásztam, gyűjtöttem és cserélgettem. Feltöltöttem a készleteket is, meg varratok új ruhákat a kopottak helyett. Adomeite nagyon jó ruhákat készít, úgy hírlik. Most is növény belsejét jöttem gyűjteni. A wagerfolyány nagyon jó, ha Siennel fénye túlságosan megérintené a bőröd, vagy ha véred túlságosan erősen buzog ki belőled. De egyébként remek innivaló is – mondja el a tapasztalatait a sivatagi fenyőről. Igaz, még nincs olyan közel hozzá, hogy mutatni is tudjon egyet, de ki tudja, hogy mit hoz még a mai nap? - Milyen köveket keresel és mit csinálsz velük? – érdeklődik komolyan. Hátha tanul ebből is olyat, amit az ő tudása már kevés. Mert nem becsüli le a quorsákat egy percig sem. Ezen felül inkább Raven ossza meg a maga mosolygós arcával a tudást, mint valami mogorva alak.
*Imádom amikor visszakérdez pedig látom rajta, hogy pontosan tudja miről beszélek, elvégre perdaiul mondtam. Játékosan elhúzom a szám egy félmosolyba és megfenyegetem a mutatóujjammal, miután a mellkasát bökdöstem vele. De végül csak marad az arcomon az a fülig érő vigyor, ami jelenlegi hangulatomat jellemzi, mert nem tudok betelni vele és a szerencsémmel, hogy pont itt összefutottam vele. Azt hiszem szeret engem Shiennel vagy az a másik Istenség, aki erőt ad, meg minden ilyen férfias dolgot. Vezetem el Vharant a katonáktól és a bogától távolabb, hogy végül a tó partján állapodjak meg, persze igyekeznem kell, mert az ő léptei minden csak nem lassú és nem kicsik az enyémekhez képest, de így legalább hamar odaérünk ahova indultunk. Van min gondolkodnom is, először nem értem miért mondja azt, hogy őt zöldben látják, de a magyarázat már a felismerés jól látható jegyeit festi az arcomra, úgyis mint nagy szemeket és nagy „Á”-t, meg „Ó”-t formálva ajkaimmal. Na igen, az a másik Istenség, a Shaz`or, ő az aki rőt ad és ezek szerint azt is, hogy láthat mások szemeivel. Valami rémlik, hogy Alec is mesélt erről, de igazából csak most fogom fel a jelentőségét. * --Ja aaaz! Hmmmm….ez lenni olyan….látni más szín is ha mást akarni látni. Lenni éjszaka, sötét és látni vele minden, de akkor nem lenni zöld. Az a nin tudni sok minden. *Nin? Hát ez még nekem is új, de akkor legyen nin. Megjegyzem. A gondráncok a homlokomról Vharan keze nyomán tűnnek el, és ez az érintés jóleső, megmelengeti a szívemet. Sok mindent elárul Vharanról, ahogy a játékossága is amivel megnyomja az orromat. Hangos kacagás csendül fel a torkomból, már csak azért is, mert megkérdezi miért szeretem a köveket. Hogy magyarázzam el? * -Kövekben lenni sok dolog ami….mondani nekem mesét Perda. Mi lenni régen, mi lenni benne. Hmmm…Levesben lenni hús, megizévíz, meg a színes arida, meg sok minden. Kőben is lenni ilyen sok minden, nem csak lenni kő. Én tudni meg milyen kő és mit csinálni vele ami jó. *Egészen beleizzadt az agyam mire ezt elmondtam, de örülök, hogy sok szó eszembe jutott. Persze minél többet beszélek perdaiul, annál jobban megy, ez az oka annak, hogy inkább az agyamat zsibbasztom, minthogy elővegyem a pda-mat. De nem csak kövek vannak itt és nem csak a föld ami tele van ásványokkal és különböző rétegekkel, melyek elmondják mi történt itt több száz vagy ezer évvel ezelőtt, hanem állatok is vannak, Vharan elmondása szerint veszélyes dögök, de valahogy most ez sem vált ki belőlem félelmet, mert itt van velem. El is mondom neki, mennyire bízom az erejében és az ügyességében, meg a tapasztalatában, bár nem pontosan így, de érti és egyet is ért. Széles mosolyom és elégedettségem azonban hirtelen elszáll amikor a kérésére megmutatom neki a képet magamról a Shiennel ünnepi ruhámban, ő meg csak hümmög. Össze is ráncolom a homlokomat megint és kérdezek vissza mi a baja.* -Nem tetszeni? Jobb lenni perdai ruha, igazi perdai? Mint lenni Tywinna, vagy más perdai nő? *Tywi ígért nekem perdai ruhát és azt mondta, Vharannak biztosan tetszenék benne, de még nem volt alkalmam azóta találkozni vele és még nincs perdai ruhám. Persze vehetnék is Elorakban a piacon, biztosan tudnék adni cserébe olyasmit, amit elfogadnak, amit értékesnek találnak. A fene sem gondolja, én meg pláne, hogy Vharannak pont az tetszik ami rajtam van. A hosszú gondolatok után azonban hosszú mesélésbe kezdek és elmondom mi történt velem azóta, hogy a Tűzvölgyben elváltunk egymástól. Hát, nem unatkoztam az biztos. Azt hiszem amikor az arcomat érinti meg finoman, a rajta lévő heget, egy kicsit szerelmesebben nézek fel rá. Pedig nem ájult el attól, hogy mi történt velem, nem ölelget és puszilgat mint más férfiak tennék ezt, akik valamilyen csoda folytán szerelmesek a feleségükbe, de valahogy abban az érintésben sokkal több van. Aztán büszkén húzom ki magam a dicséretére, mert az volt…ugye? * -Nem, én nem lenni fogoly. *Rázom meg a fejem egy huncut mosollyal kísérve, mert hát ami igaz az igaz, kiengedtek a fogdából és nem azért, mert Pernelis annyira akarta. Persze nem is a személyes varázsom volt az oka, de tovább nem tarthatott bent, mert nem bizonyított semmit. Érdekes, hogy Vharan egészen másképp reagál dolgokra, de hát perdai, meg ahogy megtudtam, már öreg is, de egész jól tartja magát. A perdai vér, meg a CQL, hogy mit tesz néhány kis varázslatos szemcse. Vigyorog amikor apámról mesélek neki, egészen fura az arca, sosem láttam ilyen szélesen mosolyogni, de tetszik. Szép fogai vannak. Mondjuk ezt eddig is tudtam, csak nem mutogatta. * -Meg én. *Bököm közbe a lényeget, mert hát ha én valamit akarok, akkor az úgy is lesz. Végül, mikor kifogytam a történetekből, őt kérdezem mit csinált amikor az ünnepen kellett volna lennie. Legalábbis minden perdai ünnepelt és az egyik Istenségük tiszteletére rendezték, hát gondoltam Vharan is odamegy majd, vagy valahol máshol ünnepelt. Azt tudtam már eddig is róla, hogy nem mindenhol kedvelik, de azt nem, hogy pontosan miért is, arról mélyen hallgatott. Elámulok, még a szemöldökeim is a homlokomra ugranak, mert hát a történet elég bizarr, meg mókás is, meg….fúúúúú, azért egy szent hal, szóval eléggé le vagyok döbbenve.* -Szent halat sütni te?hát baszki, ez még tőlem is meredek lenne. Az lenni nem bátorság, hanem lenni nagy bolondság. *Ingatom a fejem, mint egy bölcs és öreg tanár, aki későn próbál útmutatást nyújtani a tanítványának. Nem úgy veszem észre, mint aki nagyon megbánta a tettét, de a szavaiból úgy érzem, hogy elégedett az életével, van benne keserűség is. Megsimogatom az arcát és ott is hagyom a tenyerem néhány röpke pillanatig.* -Lenni biztosan jó perdai akkor is. *Nekem biztosan, nem hiszem, hogy azzal a lélekkel, ami neki van, olyan nagyon rossz útra lépett volna. Vharannal azonban nem történtek olyan izgalmas dolgok, mint velem, de azért egyvalaminél elakadok. Nem tudom miért asszociálok nőre a névből amit hallok, de ha ruhákat készít, akkor csak nő lehet. Igaz, nekem egy pasi varrta a ruhát amiben Jenkinshez mentem vacsira, de benne elég sok feminin jegy van. * -Adomeite? Ő lenni szép nő?*Sikerült az egészből megragadni a lényeget, na igen, én is nőből vagyok és elképzeltem ahogy méretet vesz Vharanról egy új ruhához. Féltékenység zöld szemű szörnyetege üdv! A többiről szinte tudomást sem veszek, de elraktározom azt az izét ami jó napégés ellen, meg vérzésre és még a nevét is tudni fogom legközelebb. Viszont megint a köveimről esik szó, úgy látszik Vharan nem tud erről leszakadni, vagy egyszerűen nem érti, mit „eszek” a köveken. * -Minden követ, amit nem találtam még. Nem lenni erdőben, nem lenni máshol. Megnézem mi van benne. Lenni szerkezet ami belelát, ami bontani le részek. Kitalálni mi lenni itt mikor még nem Tierran lenni Dann. Föld lenni olyan, mint sok ruha egymáson. Sok réteg. Te tudni melyik ruha kié és mondani el, ki járt ott ahol lenni sok ruha. Én ismerni föld réteg és kövek, mondani el mi lenni itt régen és miért lenni most sok homok és nem lenni növény. Tóban lenni veszélyes dög? *Mutatok rá a vízre, és lépek is közelebb a széléhez, majd le is hajolok, hogy az ujjamat belemártsam a hűs vízbe. Jó lenne egyet fürödni, de kérdés, hogy mennyien lennénk a vízben. Meg arra is kíváncsi vagyok, hogy a katonák utánunk jönnek-e. Mókás lenne, ha lehámoznák magukról a páncélt, repkednének a darabok a nagy igyekezetben, hogy utol érjenek. *
- Hmm - morran egyet a zöld látás magyarázatára. még mindig nem érti, hogy mi lehet ez pontosan, de úgy sejti, hogy ezzel így van a drága is. Hiába mégsem tudhat ő sem mindent. Esetleg valami titkos quorsa találmány, amit még ő sem adhat ki, mindenféle eszmény miatt. Annyira igazán nem érinti meg a dolog, mint azt bárki gondolná, hamar túlesik a problémán. Ezt is jelzi, hogy inkább megvicceli a maga módján a nőt egy kis orrnyomogatással. A nő pedig kacag, Vharan pedig boldog. - Ahaaa - bólint, és próbálja értelmezni a szavakat. Ő ugyan nem sok mindent lát egy kőben, persze azt tudja, hogy mesélni tudnak és vannak olyan Perdaiak, akik ezekből sok mindent meg tudnak fejteni, de ő nem ilyen. Ő csak meghallgatja a bölcsességeket és a magáévá teszi. Sokbeszéd quorsa mesemondó lehet, a beszédének sokasága megvan hozzá a Remete szerint. Miközben tovább beszélgetnek, Raven megmutatja az ünnepi ruháját. A Remete legalábbis úgy véli, hogy egy ünnepre ünnepies ruhában mennek a résztvevők. Általában a Perdaiak is így tesznek, még akkor is, ha nem annyira eltérő ruhákban járnak, mint az emberek. - Tywinna? - gondolkodik el egy kicsit, de aztán rájön, hogy mikor hallotta utoljára a vadásznő nevét. Még a közös kalandjukban, ahol elkísérte őket a hófödte Nebelre. - Biztos jól festene rajtad. Talán hasznosabb is. De - emeli fel az ujját, hogy figyelmesen hallgassa őt a másik - ez a ruha - bök a pda-ra - kényelmes? Olyan szűknek tűnik, rosszul varrnak a quorsák? - az utóbbi kérdést költőinek szánja, még ha ezzel a fogalommal nincs is tisztában. Látott már rengeteg emberi ruhát, ami nagyon praktikus, jó anyagú, ez nem tartozik közéjük, legalábbis látszatra. Miközben ezen gondolkodik, Raven elmondja, hogy mi történt vele, mióta elhagyták egymás társaságát. Aztán pedig ő is belekezd a mesélésbe, meglepetésére a lány alig-alig szól bele. Nem bánja, mert így hamarabb végez, és ő ilyen, hogy jobban szeret mindent lezárni időben. - Baszki? - kérdezi kuncogva, mert szereti, amikor Raven látszólag kiakad. Úgy használja ezt a szót, mintha a quorsák nyelvének egy kifejező dolga lenne. Valahol igaz is, tudja jól, de még nem nagyon tudta megszokni. A hangzása viszont tetszik és néha alkudozás közben ő is használja már, ha a másik fél túl körülményes, vagy makacs. - Mindenki bolond néha, nem igaz? - néz jelentőségteljesen a fekete hajú szépségre. - Azt mondod? - kérdez vissza, azért jól esik neki az érintés és az is, hogy jó perdainak tartja őt egy ember, az még jobban, hogy Raven az. - Az istenek majd ítélkeznek - vonja meg végül a vállát nem túl látványosan, és inkább visszatér a kövek témájára, hátha megtud új dolgokat mégis. - Szerkezet? Mint egy íj? - kérdez bele, mert nem érti, hogy milyen kis mozgó valami lehet a kövekben. - Ó. Tetszik, ahogy erről beszélsz… olyan kedves - nem tudja igazán kifejezni azt, hogy láthatóan szeretettel beszél a másik az egyszerű kövekből. - Akkor a kövek Perda ruhái? - kérdez vissza mégis, hogy jól értette-e. - Mutatsz egyet? Meg szerkezetet benne, az is érdekel - szereti megismerni, hogy hogyan gondolkodnak a quorsák, ezekből sokat megtudhat. Arra már rájött, hogy nagyon sokat tudnak mindenféléről, mégis ők pusztították el a saját Perdájukat. Vagy az isteneik megharagudtak rájuk, csak ők így ismerik a történetet. - Én még nem találkoztam veszélyessel, de nem is voltam benne túl sokat - vonja össze a tapasztalatait röviden. - Meddig maradsz itt? - kérdezi, közben pajkos mosolyra húzódnak az ajkai. Mintha készülne valamire, de ez sem biztos, csak nem szokványos, hogy ilyen képet vágjon.
*A nint magyarázva nem vagyok már olyan biztos magamban, elég nehéz a mi technológiánkat perdaira lefordítani, nem mintha nem akarnám, de macerás. Azért persze beleadok anyait és főleg apait, de Vharan csak hümmög. Na majd később a fejére teszek egy ilyet, feltéve ha le tudom könyörögni az egyik katonáról. Tovább nem agyalhatok ezen, mert Vharan keze az arcomra gyűlt gondráncokat simítja el és engem mosolygásra késztet. Annyira jó, még senki nem simogatott ilyen odaadással és kedvességgel. Az eltörölt vonások helyébe nevetést hív azzal, hogy megnyomja az orrom és ezek után láthatóan elégedett. Hát akkor én is. Nagy elégedettségemben elmesélem mit látok egy kőben, de ez is olyan mint a nin, csak Vharan még nem nevezte el. Inkább megmutatnom kellene nem beszélni róla, de kétlem, hogy tudná mit lát az analizátor képén. Ezt is annyiban hagyom hát, úgy is lesz még miről meséljek, és sok minden szóba is kerül. Főleg az ünnepség amire én emberként elmentem, Vharan perdaikánt meg nem. A legnagyobb bajom ezzel az, hogy nem látott a sárga ruhában, pedig kifejezetten azért vettem fel olyan színt amit utálok magamon, hogy neki kedveskedjek. Erre meg láthatóan nem tetszik neki amikor mutatom a magamról készült képet a pda-n. Rá is kérdezek, hogy miért nem jó, aztán magyaráz, felemeli a mutatóujját, én meg akaratlanul is követem a tekintetemmel, oda is, meg a pda-ra is, aztán nézek fel rá értetlenül. Aztán rájövök mire gondol és elnevetem magam. * -Nem. Nem varrni senki rosszul. Lenni jó anyag….izé, rugalmas…..Anyag nyúlni. Lenni olyan mint másik bőr. *Fel is lélegzem amikor eszembe jut, hogy a saját bőrünkhöz hasonlítsam és ezzel úgy érzem meg is magyaráztam miért nem kényelmetlen. Persze egy nadrág sokkal praktikusabb a Perdán bárhol is jár az ember lánya, most is az van rajtam, de ha már ünnep és be kellett öltözni….adjuk meg a módját. Azért a kényelmes bakancs nem maradt el, egyébként az is látható a képen, ötvöztem a saját stílusomat a perdaival. * -Én hozni neked ilyen anyag. Nem most. *Gyorsan hozzá is teszem, nehogy azt higgye, hogy van nálam. Mesélésben nem csak én remekelek, hanem Vharan is, igaz ő jóval rövidebben oldja meg, pedig ugyanannyi idő telt el neki is és nem hiszem, hogy kevesebb dolog történt vele. Az, hogy miért nem volt ott Shiennel ünnepén, csak később derül ki, arra viszont elképedek. Azt tudtam, hogy sokan nem kedvelik, mert egyszer valami hibát követett el, de amikor erről volt szó, akkor nem mondta el nekem. Azért az is haladás, hogy most igen. Nekem meg tócsányira kerekednek a szemeim attól amit mesélt, nem is meglepő, hogy kibuggyan belőlem a raveni kötőszó, amit megint azzal a mókás hanglejtéssel ismétel el, amit csak ő tud. Ajkaim a fülemig nyúlnak mindkét oldalon, olyan nagyon vigyorgok és bólogatok is a visszakérdezésére. * -Az, baszki!*Azt is átérzem, hogy milyen nehéz lehetett neki sok éven át magányosan és kitaszítottan, azt is tudom, hogy száműzetés jár ezért a tettért, de láthatóan megbánta már. Másról meg nem tudok. Nekem attól még jó perdai és tudom, hogy sokat segít másoknak, jó szíve van és nincs benne harag irántunk, a rossz, csúnya quorsákkal szemben. Látom jólesik neki az amit mondok és mosolyogva megsimogatom az arcát válasz helyett. Hát ha az Istenek ítélkeznek, jól van, ítélkezzenek, én nem teszem, szerintem már most is épp eleget vezekelt. Aztán tovább mondja miket csinált még, hát nem sok az biztos, de elég lényeges momentumon akadok el kicsit, mégpedig azon, hogy ki készíti neki majd az új ruháját. Rá is kérdezek, hogy a nő, mert a nevéből arra asszociálok, szép-e, de nem válaszol, ez meg szöget üt a fejembe, mert túl gyorsan tereli el a témát a köveimre. Ezzel egy kicsit tényleg másfelé irányított, de Raven Moor nem felejt, így hát megpróbálom elmondani mit látok a kövekben, meg mit a szerkezetem aminek a nevét azért nem mondom, mert nincs perdai megfelelője, és nem is akarok én lenni a névadó. De már a kő szerkezetével is bajba kerülök, mert Vharan gépnek hiszi. * -Nem, nem mint lenni íj. Csak…a bele, ami benne van. Lelke. *Hát ez elég körülményes így. * -Tényleg? *Az viszont tetszik neki ahogy mesélek a kövekről, végül is mindegy mit mondok, csak meséljek. Az első férfi aki szereti ha beszélek, hát már megérte, ezért is imádom annyira. * -Lehet mondani úgy. Perda élete lenni kövek ruhája….kövek ruhája lenni Perda élete. *Végül inkább megfordítom, mert egészen más a lényege és jobban tetszik, azt azonban nem tudom, hogy Vharan érteni fogja-e, hogy a megváltoztatott sorrend más megvilágításba helyezi a dolgokat. Vajon a perdai nyelv van annyira színes, hogy ezt kifejezze? * -Én mutatni igen, de te előbb mondani nekem, hogy Adomeite szép nő lenni? Te nem válaszolni kérdésre nekem. *Megemelt szemöldökeimmel fejezem ki, hogy nem felejtettem el és nekem ez fontos, és ne kavargasson itt nekem azzal, hogy elhallgat valamit. A mesélésem végén feltett kérdésemre már csak ezután válaszolhat, s a válasz igazán nem elégít ki, de nem is emel több gátat a tóban való megmártózásom előtt. Meleg van, itt melegebb mint Elorakban vagy a közeli erdőkben, hiszen nincs fa ami árnyékot adna, nincs zöld ami hűvösebbé fotoszintetizálná a levegőt és lejjebb már nem tudok vetkőzni. Persze ha fürdenénk egyet, akkor igen. * -Ha kell munka miatt, sok időig. Lenni sátor ahol aludni. *Szóval akár holnapig is, amúgy rendes tábort vertek a többiek, csak én jöttem el messzebb, mert itt van dolgom, de célszerűbb volt egy helyen táborozni. Az a mosoly ami Vharan arcára kunkorodik, kissé gyanús. A gyanús mosolyokban már vannak tapasztalataim.* -Te készülni valami? Velem? *Azért nem mindegy, hogy Jenkins mosolyog gyanúsan vagy Vharan. Utóbbiból csak jót nézek ki, izgalmasat és vicceset, ezért én is mosolyogva érdeklődöm arról, hogy mit forgat a fejében, ha ugyan…*
Tudja ő, hogy elég nyers, mint hal a vízben, és nem tud túl kifinomultan beszélni, mint a quorsák, vagy éppen a műveltebb perdaiak, mondjuk a Danák. Megkoptak már ezek a készségei, igazán csak akkor jönnek elő foltokban, amikor Ravennel tapossák Perda porát, vagy szikláit. Az égi dolgok elfogadása is nehéz, nem beszélve a befogadásáról. Ő nem látja az apró részleteket, csak egy-egy dolog egészét, és úgy gondolja, hogy már nem is fogja megérteni azokat. Majd az elkövetkező generáció egyike biztosan felnő majd a vészhozókhoz, de addigra ő már ott fog állni Shaz’or mellett és szolgálni fogja őt minden tudásával. Majd akkor letekint szeretett Perdájára és felülről egyengeti az arra érdemesek útját isteneik segedelmével. Addig pedig marad hű alattvalójuk és igyekszik mindenben megfelelni nekik, kezdve azzal, hogy minél többet megismer a quorsák dolgaiból és akár a használatukat is megtanulja, ha úgy szükséges. Egyelőre nem rángatták még bele sem a Danák, sem maga a Dann semmibe, de tudja jól, hogy ő, aki az egyik legjobb ismerője perdának biztosan számítanak rá a helyiek és valamikor kénytelen lesz beleegyezni valamibe, amibe egyébként nem igazán akarna. De attól ő még Vharan marad, és őszintesége nem kopik meg ha bírálni kell, vagy kedveskedni kell. Most épp az előbbin van a hangsúly, ahogy a kedves ruháját rosszalja. - Értem. Akkor kényelmes volt, még ha nem is szolgált másra - húzza fel a szemöldökeit, ahogy próbálja magát rávenni, hogy elhiggye, amit lát. Egyáltalán nem találja praktikusnak az öltözéket továbbra sem, de az tény, hogy a hollószín hajú fiatal nőn jól áll. Ebben azért nem vitatkozik, csak hát ő jól tudja, hogy a Perda kemény hely, és nincs helye az ilyen hívságoknak. Talán még egy ünnepségen sem. Azt is tudja, hogy a perdai nők többsége ezzel nem értene egyet. Csak bólint, hogy majd kap az anyagból, talán Adomeite tud vele valamit kezdeni, ha más nem csereanyagnak pont meg fog felelni, ahogy emlékszik az erdőben élő nő elég kísérletező és ügyes kezű. A baszkizás lassan náluk hagyománnyá válik, mindketten jót mosolyognak rajta, és tudja jól - mert látja a másikon -, hogy Raven sajnálja őt. Nem fog ellenkezni, hiszen végig kísérte már az élete nagy részét a magányos szerep, de mint már annyiszor gondolt rá, ma sem változtatna a történteken. Az istenek így akarták, így vezették őt, hogy megtalálja önmagát és erényeit. - Értem - feleli bizonytalanul, sosem biztos, hogy a nyelveik közötti különbség elsimul-e, amikor a lány beszél hozzá. - Tényleg - ezt már mosollyal tudja átadni, valóban tetszik neki, ahogy Raven a perdai kövekről mesél neki. Talán egyszer meg is érti majd, hogy miket mesélnek, de az a nap biztos nem a mai lesz. - Megmutathatnád a danáknak is ezeket a ruhákat - máris azon gondolkodik, hogy hogyan lehetne ezt felhasználni. Neki személyesen biztosan tetszeni fog, ahogy a régi Perdáról megtud dolgokat. Ő a természet gyermeke, minden ehhez kapcsolódó történet érdekli. - Szép - válaszol az erdei lányra feltett kérdésre, habár nem érti, hogy pontosan miért is lehet ez fontos épp most. - Talán félsz, hogy vetélytársad lesz? Nem ismered eléggé a perdaiakat még - mondja gyengéden, és közelebb lép a nőhöz, és egy apró lágy csókot lehel az ajkaira. Reméli ezzel megnyugtatja a másikat és nem gondol a gyönyörű nőre, aki egyedül él az erdőben és Vharan cserélgeti neki a csapdáit. Néha akkor is, amikor a nő nem kéri, vagy nem cserélnek ezért valamit. Végül megtudja, hogy ha maradnak, akkor lesz sátor, ahol pihenhetnek, ez neki elég, szokás szerint gondoltak ezekre az emberek. - Fürödjünk - mondja és ha Raven nem elég ügyes, akkor felkapja őt és bedobja a vízbe. Tudja jól, hogy gyorsan mélyül és már elég közel voltak ahhoz, hogy a nem túl súlyos lányt elég mélyre be tudja dobni. Bármi is legyen, ő leveszi a zsákját és elindul befelé. Mosolyogva siet a kedveshez és kérdezi. - Meddig bírod a víz alatt? - vigyorog tovább, ami lehet, hogy már túl gyanús is, de szeretne valamit mutatni a másiknak.
* Hosszadalmasnak tűnő hónapok kellettek ahhoz, hogy Johnny kiszabadulhasson a házi fogáságából. Az elején csak nyugodtan pihengetett kényelmesen, de miután megpróbálta kirúgni az elkülönítő ajtaját, hamar elgondolkoztak az orvosok, hogy nem biztos, hogy jó ötlet egyedül hagyni egy ilyen szociopatát mint őt. 
