Ahogy látom, nagyon izgatott valamiért, de nem kérdezek rá, mi az. Gondolom, hogy most kapok kosarat tőle, amiért megkérdeztem, hogy mit szólna kettőnkről. Az sem kizárt, hogy túlságosan elhamarkodtam a kérdést, de a fivére reakciója rám…Mondjuk úgy, hogy nem táplálok sok reményt, hogy járjunk egymással. De, most itt vagyok. S nem kissé lepett meg a meghívása ide. Az is megfordult a fejemben, hogy nekem esik és hárpia módjára harapja le a fejem, amiért elhallgattam előle az igazi nevem, de nem is tudnám megmagyarázni talán, hogy miért nem harsogtam fennhangon a származásom. Gondolom, hogy ezt nehezményezi még, de abban a percben úgy tűnt kézenfekvőnek, hogy „csak” a keresztnevem árultam el neki. Manapság nem igazán jó ómen, ha egy Kancellár gyereke vagy. Főleg, ha biológiai az atyai származás, és amúgy meg, ha három órát töltöttünk egymás társaságában a születésem óta. A többiről nem is beszélve, amit sokan nem is tudnak, hogy milyen így élned ebben a környezetben. Anya mondta egyszer, hogy „…egy napon meglátom, hogy nem is olyan különbözőek vagytok apáddal!”-nagyon jót derültem rajta, de amióta megjelent a szülinapi vacsorámon, lehet, hogy van anya szavaiban igazság… -Oké. – megyek utána és megvárom, míg választ magának ülőhelyet, aztán vele szemben foglalom el a másik széket. Azt hittem, hogy belekezd, amiét idehívott, de ehelyett az étlapról akarja, hogy én válasszak. -Rendben… ha így óhajtod. – végigfutom a kínálatot és egy remekül hangzó steaket választok ki a menüsorból. Azt nem mondanám, hogy eredeti ízekkel és fűszerekkel készül el, de a választhatók közül, inkább a húsos dolgokat részesítem előnybe. -Te mit szeretnél enni?- nem felejtkezem el, hogy tőle is megkérdezzem, mit kívánna, de ha rám bízza most magát, akkor kénytelen lesz húsos ételt enni. Gondolom, hogy nem okoztam ezzel csalódást neki, bár nem tudom, mi járhat a fejében. -Arra érted, hogy a származásom okán, vagy önmagam miatt?- ezt pontosan nem értem, de bizonyára okkal tette fel a kérdést. – Semmi kötelezettséggel, ha ilyenre gondolsz!- közben leadom a rendelésem -és ha ő is választott-, akkor az övét is. Az étel mellé rendeltem egy üveg vörösbort is, ha már sikerült asztalt is találnunk és beszélgetünk egy kellemes helyen, akkor már adjuk meg a módját. Ritkán mozdulok ki a Laboromból, -és a kabinból is-, ha már itt vagyok, akkor legyen teljes a menünk. -Mire gondoltál „felkészülni”? Arra utalsz, hogy valami feltételhez kötném a járásunkat? - meglepetten nézek, mert most, tényleg fogalmam sincs, mire akar kilyukadni. Szó se esett ilyesmiről, és most arra gondol, hogy kényszeríteném, hogy velem legyen?! Akkor lehet, nem jól ismert meg engem… Vagy, valamit nagyon félreértett. Egyre kíváncsibb vagyok, hogy ezeket miért kérdezi tőlem!? Valamiről, megint lemaradtam?
Belegondolva, nem is olyan rossz, hogy patológusnak készül, legalább a halálom okát meg fogják tudni állapítani, ha Meeran főztjétől kidöglenék két hét után. Na, csak találok pozitívumot, megy ez, ha akarom. Én külsőre nagyon hasonlítottam a családomra, és sosem kellett senki miatt hátrányban éreznem magam. Egyenesen büszke voltam a katona édesapámra, és édesanyámra, aki orvosként ténykedett. Méghozzá szülész, ami azért nem mindig a legkellemesebb meló. Vigyázni kell mind a babákra, mind az anyukákra. A testvéremmel se tagadhattuk volna le egymást, és bár voltak súrlódásaink, ezek többnyire abból fakadtak, hogy a bátyám irtózatosan kötődött hozzám, Elisabeth mellett ő volt a legjobb barátom, és minden hülyeségtől féltett, néha ott is rémeket látott, ahol nem kellett volna. A legjobbat akarja, mint minden normális testvér. Még most is ő lökött ki az ajtón, hogy el ne késsek. - Jó lesz ez – mutattam egy levesfélére. Könnyednek tűnt, nem akartam most terhelni a gyomrom. Nem főleg az ételfogyasztási szándék vezérelt most, hanem az ismerkedés. - Hát, már maga a Hart név is kicsit gombócot okozott a torkomban. Az anyukád nagyon nagy fej, elismert ember, és nem igazán tudom, mire számítsak. Bevallom, kicsit félek ettől – leginkább ez aggasztott. A Castillo-részt meg, hát, végül is, a pletyiken túl nem hiszem, hogy különösebben érint minket. - Ó – talán nem jól fogalmaztam? Nem valami nagy erősségem a fiúkkal való kommunikáció, én balfácán. – Arra gondoltam, hogy… van-e, amiről még jó, ha tudok? Akármi olyasmi, amit fontosnak tartasz, ne utólag derüljön ki. Nem nagyon szerettem az ilyen rizikófaktorokat. Ő talán nem látta, de én észrevettem közte és apja között a hasonlóságot. - Én szeretném majd, ha folytathatnám a tanulmányimat – remélem, értette, mire célzok. Ha kirepülnek a lurkók, én amellett szeretnék továbbra is hasznos tagja lenni a társadalomnak, és nem csak gyermeknevelési szinten. – Illetve perdára költözésen is gondolkodom. Tanulmányozni akarom az ottani növényvilágot, és az eredményekkel beszállnék majd az orvostudományi fejlesztésekbe. Mit gondolsz? Nem tudom, hogy viseltet a hold és a város iránt, és egyáltalán a költözés gondolata felmerült-e benne?
Ahhoz kétség sem fér, hogy nagyon izgul a mostani találkozásunk miatt. Gondolom, hogy átgondolta a dolgunkat és ezt akarja megerősíteni magában, mielőtt döntésre jutna. Nincs ezzel bajom, mert én is elkapkodtam a felvetésemet neki, de majd kiderül, hogyan folytatódik. A rendelés gyorsan lezajlik, mert ő is választ és nekem meg alapból adja magát a menük közti döntés. A szavait figyelmesen hallgatom, és nem kérdezek közbe. Azt viszont nem értem, hogy most anya hogyan jött ide a képbe? Mitől tart ennyire? A nevemtől, vagy az édesanyámtól? -Attól félsz, hogy anyukám mit szólna hozzád? – ezt nem tudom mosolygás nélkül megkérdezni. -Vagy esetleg, valami más ok miatt vagy bizonytalan? Nyugodtan mond meg. Kérdezz bátran, ha szeretnél még valamit tudni rólam. – fogalmam sincs, mire akar kilyukadni. A teljes nevemet igaz, nem mondtam el először mikor találkoztunk, de okom volt rá. Talán, ezt most már érti, miért tettem, de nem vagyok benne biztos. Ennyire fél a származásomtól? -Pontosan mire gondolsz? Miért érzed, hogy több titok van bennem, mint aminek látszom?- nézek rá szelíden, de még mindig nem értem a kérdésének valódi okát. -Bármiről kérdezz, amire kíváncsi vagy. Válaszolni fogok. – ezt is komolyan mondom, és talán ha tényleg tart valamitől, akkor legalább megtudom. Amúgy meg ő is mindent elmondott nekem?! Kétlem… Legalábbis, úgy vélem, hogy neki is vannak apróbb titkai, amit nem osztott meg velem. Lehet ragozni, hogy mit s hogyan kellett volna… De, ez is egy szakasza az ismerkedésnek. Nincs sok tapasztalatom benne, de mindenki véthet hibát, olyanban, amit eddig nem volt alakalma „gyakorolni”. -Miért ne folytathatnád a tanulmányaidat?- kicsit nagy kitérőt tettünk a beszélgetésünkbe, de ha jól értem, akkor ezt a távolabbi jövőre értette, vagy valami másra. -Szép tervek. Nem hinném, hogy akadályokba ütközne az elhatározásod. – Mindenki úgy alakítja ki a gyakorlati és terepi munkáját, ahogy jónak látja. -Jelenleg, még kezdeti fázisban tartok a Perdai kutatásomnak az előkészítésével, és majd csak akkor teszem meg a szükséges lépéseket, ha már biztos alapokon nyugszik a kivitelezhetőségem. – Többet amúgy se tudnék mondani ebben a percben, mert még nagyon képlékeny a terv és a megvalósítás. Az idő úgy is eldönti, hogy hogyan s miként fog majd alakulni a dolog pár év múlva. -Én még ennyire előre nem tervezek. Kisebb lépésekkel indítok, és inkább a biztos alapokra támaszkodom. – A leköltözés nálam egyelőre ideiglenes lenne,- ha megtenném -, de most még ezen nem gondolkodom. Nem tartok semmit kizártnak, és számításba fogok venni minden eshetőséget. -Te is mesélsz még magadról? A testvéred mit szólt mindehhez? – Tudom, hogy az első pillanattól kezdve nem vagyok neki szimpatikus, bár okát nem tudom, hogy miért érzi így. Jelenleg még mindig érdekel, hogy most miért hívott ide, hogy találkozzunk, ha eddig úgy láttam, nem igazán örül a felvetett ötletemre, kettőnkről. Talán csak hasonlóképp tapasztalatlan, de érdekel, hogy mi történhetett.
Ó, még mindig hihetetlennek tűnik számomra, hogy felfigyelt rám egy srác segítség nélkül is, zavarba is ejtett a tény, a kijelentése, hogy ő többet is el tudna képzelni köztünk, tetszem neki. Hűha! Igazából fogalmam sincs, mit kezdjek a helyzettel, nem voltam rá így felkészülve, mint ahogy hittem, kissé meg is rengette azt a fene nagy önbizalmam, ami szerencsére még egészséges mértékű. Szerintem. Oké, azt eddig is tudtam, hogy nem nézek ki rosszul, pláne, ha még adok is a megjelenésemre, és baráti társaságom mérete is eléggé elárulja, hogy a személyiségem se annyira borzalmas, kissé szeleburdi, lökött csajszi vagyok, de vannak olyan tulajdonágaim emellett, amikkel tudom kompenzálni a hiányosságaimat. - Ühüm – hümmögtem igenlően, a Hart név elég közismert, és féltem kissé, hogy talán nem felelnék meg a kedves anyuka elvárásainak. Sokan alaposan beleszólnak a csemetéik választásába, nála mondjuk nem annyira, annyi a kikötés, hogy ha lehet, hogy korban legyen minél közelebb hozzám és azért passzoljunk egymáshoz, ismerkedjek, randizzak, legyek átlagos lány. Csakhogy, ez nekem nem megy, kissé fiús habitusaim miatt is, egy fiútestvér mellett azért ez természetes, hogy át-átveszem egy-egy szokását. Azért reméltem, hogy nem leszek teljesen offos az anyuka szemében, ezért nem kéne egyből berobbantani, hogy rögtön igent mondok. Nem szeretnék csalódni. Ez az egész valahogy a túl szép, hogy igaz legyen kategória határát súrolja nálam. Na, meg Meeran főztjétől sem szeretnék egy hónapos gyomorrontást kapni, és a fogadás ugye fogadás, már nem hátrálhatok ki belőle. - Szóval, mesélhetnél magadról bővebben is. Például, miket szeretsz enni? Melyik a kedvenc napszakod, meg ilyenek… - nem tudtam meg róla legutóbb valami sokat, én meg azért ennyire nem szívesen ugrom fejest az ismeretlenbe. - Hát, van egy apró bökkenője a dolognak, az, hogy ez gyerekkel nem egészen kivitelezhető. Amíg pici, biztos nem – meg amíg bennem növekszik, és a törvény ott lebeg az orrom előtt. Nem szeretném szívem szerint megvárni, amíg valakit a nyakamba akaszt a CSH. Szerettem volna családot, az előbbre való, de nem minden áron, és nem azonnal. Az egésznek meg kellene hagyni a természetes folyamatát, hogy legalább ismerjem meg azt, akivel aláírom a papírt. – Perdát szívesen megnézném, nem csak messziről, ha csak egy kirándulás erejéig is. Ez egy régen dédelgetett álmom, de úgy fest, csak álom marad, jó pár évig. - Röhögött és kilökött az ajtón – feleltem a testvéremmel kapcsolatos kérdésre. – Szerinte nem vagyok normális, és igaza van, elvégre khm, egy almafáról érkeztünk. Nem voltam normális, amikor rábólintottam a fogadásra, két hétig az ő kajáját enni kész öngyilkosság. Ja, ugyanis borzalmas a házias dolgok terén. A takarítást, főzést, és ilyesmiket jobb nem rá bízni, ha nem akar az ember katasztrófa sújtotta övezetet találni ott, ahova a bátyám beszabadul. Nem véletlenül tiltotta ki a sógiasszony a konyhából, oda csak kajálni mehet be, de hozzá nem nyúlhat a főző cuccokhoz. Bölcs döntés. - És te… te már említettél édesanyádnak? – kellett bátorság, hogy feltegyem a rizikós kérdést. Vajon Hart asszony mit szól hozzám? Nincs olyan rossz előéletem, apám megbecsült katona, anyám orvos, a bátyám robotikusnak készült, és ő is az orvosi területeket célozta meg tevékenységeivel, olyan műszerek gyártására törekszik, amik segítik az orvostudomány haladását, ami szerintem csodálatos dolog. Jó szíve van az én amúgy lökött, kelekótya tesómnak. - Hát, nekem szerencsére nagyon jó családom van, szeretjük egymást, és a legjobb az egészben, hogy van egy támogató környezet a hátam mögött, így annyira nem parázom a törvényektől, jó példát kaptam, ezért vagyok a leghálásabb. Nagyon szeretem a csillagászatot, a csillagokat órákig tudnám bámulni csak úgy, de ezt szívesebben tenném végre nem egy űrhajó fedélzetéről, hanem… valami bolygóféléről. Én már eleve ide születtem, ahogy sokunk, fogalmunk sincs, milyen egy bolygón lakni. Kipróbálnám, új kihívás, és a növényvilágáról is azt tanultam, hogy nagyon gazdag – valójában nem szólt nagyon másról az én életem, mindig mindennel valahogy a növényeknél lyukadtam ki.
Maple-val kapcsolatos eddigi ismereteim alapján, nem tudtam még eldönteni, hogy hányadán állunk egymással. Eddig azt hittem, hogy látni sem akar, bár ezt inkább a bátyja reakciójából következtettem ki. Most, itt ülünk megint egymással szemben és nem kis meglepetésemre, ő kérte a találkozót. Amit örömmel fogadtam, és most sem gondolom másként. Az ismerkedésünk korai fázisában tartunk, és jogosnak is vélem, hogy többet szeretne tudni rólam. Ez kölcsönös. -Nincs kedvenc ételem. Nem vagyok válogatós. – hozódik félmosolyra szám széle. Erre a kérdésre most per pillanat nem számítottam, de valahol el kell kezdeni az ismerkedést. –A kedvenc napszakom a délután. –ennek talán oka is lehet, de valójában nincs. –Neked?- ha már ennél a kérdéssornál tartunk, akkor örülnék, ha ő is megválaszolná ezeket a kérdéseket. -Jogosnak tartom az aggodalmad. De ez, „csak” egy időleges állapot. Ahogy a gyermek nagyobb, onnan már egyre könnyebb a visszatérés a munkakörhöz és a további tanulmányokhoz, ha esetleg másban is szereznél ismereteket. Nem akarok nyersen fogalmazni, de a Törvény is nyers. S bizonyára lesz lehetőséged látni a Perdát. Édesanyám is gyakran emlegeti ezt… csak győzzük kivárni. – megmosolyogtat, ahogy magam előtt látom az arcát, amint ezt mondja. A testvérével való fogadást máig nem értem, ha ő is azt mondja, hogy a szóban forgó étel fogyasztása nem teljesen ép egészséget von maga után. Talán túloz, de ezt nem tudhatom biztosra. -Igen. Beszéltem rólad a találkozásunk után. Részletekbe nem mentem bele a beszélgetésünkkor, de anya biztosan többet szeretett volna hallani. –Már csak abból is tudom, mert nagy ritkán kerül szóba köztünk a „lányok kérdése”. Amúgy sem beszélek sokat ebben a témakörben anyával, és ha nem mozdított volna meg bennem valamit Maple, akkor nagy valószínűséggel nem is hoztam volna szóba a találkozásunkat. -Az a természetes, hogy a családtagok egymás mellett kitartsanak, és támogatják egymást. –Ezt nem is vitatom. Szerencsésnek mondhatja magát Maple, hogy egy összetartó családban nevelkedhetett. Nincs bennem irigység,- némely körülménytől eltekintve-, én is annak mondhatom magam. Az italom kortyolgatása közben figyelmesen hallgatom szavait. Kialakult bennem róla egy „képzet”, ami most is helytálló. Valamilyen szinten álmodozó típus, amivel nincs is baj. Talán még hasonlítunk is valamilyen szinten. - Biztos vagyok benne, hogy majd eljön az az idő, mikor a Perdán fogod nézegetni a csillagokat és nem egy ablakon át. – Azt még nem tudom, hogy mikor jönne el ez az idő, de ha a kísérleteim előbbre haladtával, nekem is szándékom van lemenni a Hold felszínére, és… az sincs kizárva, hogy akkor egyedül mennék… -Mitől tartasz a legjobban, velem kapcsolatban? Anyukám véleményétől? –ez azóta foglalkoztat, amióta rákérdezett tőlem, hogy említettem-e már a leendő kapcsolatunkat anyának. Talán csak én érzem úgy, hogy félelem van emiatt benne, de szeretném, ha az ő szájából hallanám. Amúgy meg nem hinném, hogy oka lenne a szorongásra, mert nem az édesanyámmal járna, hanem velem….
*Az utóbbi két-három hetem igen zsúfolt volt, nem volt időm utánanézni annak a csajnak, akinek a lányát már láttam szép kis fagyos kapszulában. Egy valamit tettem csak meg, megpróbáltam bejutni annak a teremnek a kamerarendszerébe, ahol McG éppen tesztelte az új játékát. Már csak azért is, hogy tudjam mire számíthatok amikor szembe kerülök vele. Persze nem voltak illúzióim, a bérgyilkos nem éppen habos leányálombeli figura. Talán a mások által sokat emlegetett szuicid hajlamaim miatt vettem végül napirendbe a vele való találkozást, amit ismét nem a véletlenre bíztam, noha merőben úgy fog kinézni. Két nap nem elég valakinek a szokásait kifigyelni, annyiban még nem lehet felfedezni a rendszert, ha egyáltalán van, de a lakóhelye szerinti folyosórendszer minden bizonnyal napjában legalább kétszer felbukkan a bokros teendői között. Késő délután, avagy koraeste, ahogy az emberi biológiai órára rásegítő rendszer mutatta, megjelentem a harmadikon. Lehettünk volna akár szomszédok is tekintve, hogy már én is civil vagyok, egy polgár a sok között, de Bruce miatt sikerült feljebb költözni az Imperiumról, de a harmadikon is ismerős voltam, tekintve, hogy gyakran vendégségbe jártam Jack-hez. Hogy eddig nem futottunk össze Ms. Bérgyilkossal, az annak köszönhető, hogy egyéb teendőim lefoglaltak, szerencse, hogy mindig van elég tartalékom Jack különleges, zugban erjesztett főzetéből, melynek névadásához jelentősen hozzájárultam. A folyosó nem túl népes hosszában a Kisétterem felé közeledem, bokacsizmám tűsarkain gyakorlottan egyensúlyozva, egy közepes méretű takarítórobot tetején. Máskor halkan zümmögve siklana a fal mellett, ám most a folyosó közepén haladunk az általam küldött parancskód szerint. A pda-m fölé billentve fejemet figyelem az ideágazó folyosók kameraképeit, vajon mikor és hol tűnik fel majd a becserkészni kívánt áldozat, egy röpke, kötetlen beszélgetésre. Az étterem előtt állok meg, azon agyalva, megengedhetem-e magamnak az itt kapható nyálcsorgató illatú ételek árait, hogy Terson legutóbbi engedékeny frissítése a kancellári minősítést magának jogosan követelő kávén kívül, erre is kiterjed-e. Ha nem, hát istenem, majd iszom kávét, igazit…vagyis sokkal jobbat, mint amit eddig kaptam. Látszólag sóvárogva nézelődöm befelé a nagyobb forgalomból fakadó tartósan nyitott ajtó két, falba csúszott szárnya között, míg meg nem látom a korábban lecsekkolt aktájú Madina anyu alakját. *
Egy nyugalmas munkanapot tudhatok magam mögött. Reggel munkába, magányosan, vagy épp másod magammal végig dolgoztam a napot. Volt egy ebéd szünetem, és közben rájöttem, hogy mennyire rohadtul vágyom egy cigarettára. Sajnos azonban ilyesmi nem volt nálam, így hát kénytelen voltam nélküle átvészelni a napot. Délután szögre akasztottuk a munkát, és mindenki elindult haza. Legalább is a legtöbben, én még úgy gondoltam, benézek abba a kis étterembe, ami a kabinomtól nem messze feküdt. Még nem jártam bent, de most szánok időt az ételek, és árak tanulmányozására. Jack bárjában már mindent ismerek - túl jól is-, így azt a helyet ma kerülök. Piros magassarkúm ütemesen kopog a padlón, ahogy haladok, szemeimen a kék-fényszűrő, szemkímélő szemüveggel. Mivel rengeteget dolgozok számítógép előtt, ezt ajánlotta a foglalkozás-egészségügyi orvos. Egy kombináltat vettem, és nem volt egy halálos összeg megvenni, kicsit drága volt ugyan, de meg is érte, mert ki tudja.. lehet aztán tovább fejleszteni. Utam határozottan a Kisétterem felé vezet, oda érve azonban egy rendkívüli látvány fogad. Egy igen furcsa hölgy. Nem is a ruhája amin megakad a szemem, hanem az, hogy egy takarító roboton áll, mint valami személyes csataménen, és egy pda-t szorongat, míg befelé bámul sóvárogva. Nem mondom, hogy már-már üdítő dolog bolondos embereket látni a hajón, ahol mindenki úgy viselkedik, mintha robot lenne. Egy bajom volt csak vele, hogy elfoglalta a helyet a robotjával. - Elnézést. - passzírozom át magam közte, és a kifelé tartó emberek között. Belépve az étterembe tekintetem körbe fut egyrészt a tömegen, másrészt a berendezésen. Elvétve van egy-két hely, ahova még letudok ülni. De mielőtt ezt megtenném, megnézem a kifüggesztett vetítőn a kínálatot, és az árakat. Hát természetesen borsos minden, de nem csoda, ha az alapanyag oda lentről jön. Látok néhány bizarr ételnevet is. Mi a franc az a titherszem dzsem?! Próbálom magam elé képzelni, de igazából megbánom a próbálkozást, és tovább kutatok a listán. - A chef ajánlata, mi..? - a fehérje por is jobban hangzik ezeknél...
*Ahogy a kiszemeltem közelebb ér hozzám, becsúsztatom a pda-t a második, combközépig érő vastag harisnya szárába. Nem agyalok azon, hogyan szólítom meg, mire helyezem a hangsúlyt, jobb szeretem az improvizációt és mindig bejön. Nem mondom, hogy szándékosan álltam meg a ki-be jövőmenő forgalom útjába, de most kifejezetten jól jön. Annyira közel hozzám kénytelen férkőzni önmaga bepréselése közben, hogy még az illatát is érzem. Azonban nem ez az ami felkelti az érdeklődésemet, hanem a cipője. Már a kopogás is elég feltűnő volt, lenézve azonban egy piros csodát látok, értő szemeim azonnal csekkolják a különleges topánt. Egyrészt piros, aminek a viselése attraktív és kissé különc személyiséget tükröz, másrészt magasabb sarkú mint amit általában a nők lábain látok. Csak azért nem lobban fel bennem a szimpátia, mert tudom, hogy ki ő. Óvatos vagyok az ilyesféle pozitív érzelmek osztogatásával. Azonmód le is ugrok a kis robotról, lehajolok és megpaskolom a tetejét, mintha csak a cipőm talpáról odakerült por sepregetném le róla.* -Köszi Szmötyi! Mehetsz dolgozni, vigyázz magadra, ne mondj igent az első jöttment robotnak, csak mert szépen csipog. *Szmötyi a robotka, az a robot amelyik tanúja volt Sammyvel való megismerkedésemnek, midőn a gépházban belegabalyodva a vezetékekbe és csövekbe kapott rajta azóta is legjobb barinőm. Érthető, hogy erős érzelmi szálak fűznek hozzá. Midőn Szmötyit elbocsájtottam, betipegek Ms. Bérgyilkos után és megállok mellette. * -Anyám borogass! Mit meg nem adnék egy ilyen cipellőért! *Még a két kezemet is összecsapom és szemeim tócsányira kerekedve szemlélik felváltva hol a csecse lábbelit, hol a csajszi arcát. Mikor rám néz, ha rám néz, százkarátba húzom a mosolyom és igen elismerően pislogok. Majd rövid kitérőt teszek a kiírt menü felé. * -A gyászmadarat ajánlom, már ha van. Vagy halat…csipesszel. *valószínűleg értetlen arccal szembesülök, de nem igyekszem elmagyarázni magamtól miért jó a kajához a csipesz. Régi szép emlékek. * -Még nem láttalak. Biztosan nagyon _új_ vagy. *Nyomom meg az „új” szót picit erőteljesebben, utalva az Alvókra, ébredőkre. Végül előrenyújtom a jobb kezem, vagy kézfogásra vagy csak úgy a semmiért lengetve. * -Raven Moor vagyok, planetológus. *Ügyeletes bajkeverő, kancellárok magas vérnyomásáért felelős vezető menedzser. Ezeket persze csak gondolatban teszem hozzá a bemutatkozáshoz, egyelőre. *
Nem sokáig tartom figyelmemet a lányon. Különös teremtés, de valahogy olyan, mintha az emberek hozzá szoktak volna. Az étteremben állva, a tömeg forgolódik körülöttem, egyesek esznek, bár a menüt látva nem igazán jön meg az étvágyam. Kisvártatva a kint kikerült, furcsa nőszemély lép mellém. Rá pillantok, ahogy egyértelműen hozzám jön, és megdicséri a cipőimet. Magam is lenézek, sarkam megemelve kicsit oldalra billentem a lábam, hogy az oldalát is megtudjuk nézni. - Köszönöm, szerencsém volt azzal, hogy találtam ilyet. Utolsó pár, épp a méretemben. Mintha nekem szánták volna. - válaszolok kis mosollyal, aztán szemem vissza siklik az étlapra. Förtelmes nevek. A kishölgy mellettem ismét csacsogni kezd. A nevekre kicsit ráncolni kezdem a homlokom. - Gyászmadár...? - szemeim előtt valami keselyűféle dereng fel. A hal - csipesz kombót el sem tudom képzelni. Az arcomon azért látszódik a zavarodottság, hagyom őket kiülni rá. - Nem egészen... ilyesmire számítottam, amikor bejöttem. - jegyzem meg hirtelen jött beszélgetőtársamnak, majd testemmel kicsit felé fordulok, ahogy láthatóan bővebben beszélgetni próbál velem, és találgat, kezet nyújt. - Igen, friss hús a jégről. - mondom egy aprócska mosollyal, és közben kezet fogok vele. A kézfogásom egyébként gyenge, laza, inkább az ujjait fogom meg. A tapasztaltabb embereknek ez gyenge, bizonytalan jellemet mutathat rólam, mert ezt is szándékozom mutatni. - Madina Callaghan. Logisztikai referens. - mutatkozok én is be, majd ismét a menüre tekintek. - Tapasztaltabbnak hangzol. Dominiumi, vagy földi vagy? - kérdezem, rápillantva, kis kíváncsisággal a szemeimben. - Szoktál itt enni? Jó is, megéri ezt a drámai összeget, vagy... olyanok, mint a régi, fancy ételek, amiből kaptál egy kiskanállal, túl volt fűszerezve, és a gatyád is rá ment? - kérdezem, kicsit viccelődőre véve a dolgot.
*Minden előzetes magyarázat nélkül lépek a csaj mellé, és nem várom el, hogy rám mosolyogjon, elvégre még nem találkoztunk, és pont ez az ami miatt feljogosítva érzem magam ahhoz, hogy megszólítsam. A piros cipő – amúgy tényleg dögös – elég ahhoz, hogy nők egymás közt beszédbe elegyedjenek. A kis mosoly, amivel a dicséretet fogadja…nos lehetne motiváció, de az elutasítás sem akadályozott volna meg abban, hogy folytassam a csevegést. * -És tényleg! Passzol az egyéniségedhez. *Felkapom a fejem a végigmérés után, ami abszolút csodáló és nem lenéző. Mellesleg dekoratív jelenség, az ember ki nem nézné belőle, hogy szabadidejében gyilkolászik. A kezdeti derűt a kaja ajánlatommal rombolom le, de lesz ez még így se. * -Ne kérdezd. Halvány lila fingom nincs arról, miért nevezik így, de finom. *S szélesen elmosolyodom…újra, látva az arcára kiülő tanácstalanságot, amit a hal csipesszel ajánlatom okozott. Szépen haladunk, immáron a második ismerkedési alibimet dobom be, hogy miért is cuppantam rá egyből, amikor megláttam. Nem sok ember léphet be az Alvókhoz, csupán az ott dolgozó személyzet, én meg azért, mert egyrészt Jenkins üzleti barátja, vagy baráti üzlettársa vagyok – persze lehet, hogy ő ezt cáfolná – másrészt levakarhatatlan. A Dominiumon tehát nem szokatlan ha valaki oda van a frissen ébresztettekért, és ha kellő magabiztossággal rendelkezik, le is támadja ezer kérdéssel, leginkább a Földről. Nekem meg amúgy is a kíváncsiság listámon van az elpusztult bolygó. Mosolyom cseppet sem zsugorodik mikor kezet fogunk, annál is inkább, mert ez a lagymatag kézfogás a részéről árulkodóbb mint azt ő gondolná, bennem viszont meglehetős derűt lobbant fel. Alkalmazkodva hozzá, az enyém sem határozott és nem szorít, inkább a nőies kecsességre helyezem a hangsúlyt. Érdekes lesz ez az ismeretség, ha mindketten megjátsszuk a másik előtt a szerencsétlenségünket. * -Logisztikai referens. Mit csinál egy logisztikai referens, azon kívül, hogy referál? És kinek is? *Ártatlan, tanácstalan képet vágok, mielőtt követném a tekintetét a kínálatra. Jenkinsnél nem voltak ilyen fasza fantázianevek, a gyászmadár az gyászmadár volt, a hal meg hal. * -Dominiumi, de sokat járok le a Perdára. A munkám, tudod. Bár most, hogy leszereltek és nem mehetek az Imperiummal kutató körútra, a munkám a Perdára korlátozódik. Át kell képeznem magam. *Elgondolkodva ejtem ki az utolsó mondatot és el is nézek mellette, mint aki eddigi életének az emlékei között turkál némi tudásmorzsa után. Arra, hogy én szoktam-e itt enni, sajnálkozva húzom el a számat és a fejemet rázom.* -Még soha. Gyakran lemerítem a számlámat, ez nekem drága. Milyen az a fancy étel? Kiskanállal? Csak annyit? Baszki, nem kényeztettek el. Szerintem azt érdemes megenni itt, amin látod, hogy mi volt amíg élt. Egyébként ajánlanám a perdai konyhát, a sült lárva mennyei és igazi tejből készítik a pudingot. Van ilyen kis cuki állat, amelyik úgy néz ki, mintha meghalt volna. Nem mozog, vagy csak alig, és néz ki bambán a fejéből. Togitának hívják és tőle van a tej. Ha van jó ismeretséged, hozathatsz a Perdáról kaját, vagy…minél előbb le kell jutnod. A városi konyha jobb. Bár én megeszem itt a fehérjegombócot is. *Bólogatok lelkesen és mosolyogva, teljesen belelendülve a semmiről beszélgetésbe. * -Vagy leiszod magad Búfelejtővel. Ez a másik lehetőség.
Beszélgetek a furcsa lánnyal, Ravennel. Nevéhez illően elég feketén öltözködik, és sminkeli magát, a ruha is meglehetősen feltűnő. Feltűnőbb, mint az én cipőm, és láthatóan nem az ő stílusa, még is rendesen megbámulja, megszólít vele. Nem tudom eldönteni, hogy bolond(os), vagy csak bolond, de most nem zavar. Egyelőre nem árt, ha ismerkedek, mert egy átlagos ember ezt tenné. Így hát neki állok a semmiről fecsegni vele, kezdve a cipővel, folytatva a menün át a munkáig. - Ha finom, majd megkóstolom egyszer, most már elment az étvágyam. - mondom kicsit megvakarva az államat, elgondolkodva. Ed még tartozik azzal a meghívóval a vacsorára, szóval lehet majd valami ilyen förmedvényt kérek tőle. Már, ha sikerül neki megcsinálnia. Bárhogy is, vagy eszünk, vagy nevetünk, win-win szituáció. A bemutatkozással "felfedjük" munkánkat is, mint kiderül, ő planetológus. - Izgalmasan hangzik, sok terepmunkával. Vagy csak bele képzelem, hogy be kell járnod a holdat? - kérdezem, majd ő is kérdez, hogy mit csinál egy logisztikai referens. - Igazából szállításokkal kapcsolatos ügyeket intézek a raktárban. Joe Hatfield a felettesem. Kicsit flúgos, de jó neki dolgozni. Nem az a fajta, aki az élő fába is bele köt, mert olyan a hangulata. - felelek kérdéseire, aztán rákérdezek, hogy hol született. A válaszai enyhe meglepettséget ültetnek arcomra. - Az Imperiumon szolgáltál? Miért szereltek le? És miért akarod magad átképezni, nem elég a Perda? Vagy nem jó a munka..? - értetlenkedek kicsit, aztán arrébb állok, mikor már valaki majdnem nekem jön egy tálcával. Kérdésemre, hogy evett-e már itt, hiszen olyan könnyedén válaszol az ételekkel kapcsolatos kérdéseimre, nemleges a válasz, meg igazán lelkesen mesél a perdai állatokról és a halotttejelős izé pudingjáról, de őszintén szólva nem vagyok elájulva, és kis fintorral ingatom a fejem. Ugyan mint katona, ha kell az ujjamat lerágom, hogy ne halljak éhen bárhol, az alteregóm nem baj, ha válogat. - Ezekhez még hozzá kell szoknom. Jack bárját már túlságosan ismerem, az is kis csalódás volt, gondoltam most az ételeket nézem meg, de... lassan visszakívánkozok a jégre. - viccelődök, majd ránézek. - Én nem szándékozok most itt enni, és gondolom te sem. Nem megyünk ki innen? Feszélyez a tömeg, és az ácsorgást is unom. - kérdezem tőle, kissé elhúzott szájjal nézve a furcsábbnál furcsább ételeket, ahogy eszik az emberek, és a hideg is kiráz tőle. - Mennyi idős vagy egyébként? Van már férjed, gyereked? - tekintek rá. Fiatalnak saccolom, de a rengeteg smink alatt, amit magára rak, vagy lehet még ennél is fiatalabb, vagy idősebb.
*Ami szép, az szép, el kell ismerni, akkor is ha cipő és amúgy nem venném fel, és akkor is, ha bérgyilkos. A legjobbat ajánlom neki abból, amit volt szerencsém megkóstolni, nem is én vettem el az étvágyát. Nekem mondjuk az árak. Picit feljebb másznak a szemöldökeim a nem túl nőies áll vakargatásra, de amint rám néz, elmosolyodom…elég szélesen. * -Az egész? Úgy értem másik kajáldába sem vágysz? * Már azon merengek hova vigyem, de valahogy mindig Jacknél lyukadok ki, lehet én sem vagyok elég éhes, inkább szomjas. Mondjuk nem is kajálni indultam, de ezt ugye még sem mondhatom. Ártatlanul kérdezősködöm és hagyom, hogy ő is tájékozódjon rólam. Annyi előnyöm van vele szemben, hogy én tudom, hogy ő kicsoda, de minden választ hálásan és hiszékenyen fogadok.* -Sok terepmunkával, ja. Nem képzeled rosszul, be kell járnom a holdat, egy baj van csak…vagyis sok. Az állatok. Nem igazán kedvelnek, vagy rám másznak és összenyalnak, de azok mind félelmetesek, vagy meg akarnak enni, bár mindenki bizonygatja, hogy cukik és növényevők, de nem hiszek nekik. *Lelkesen magyarázom eddigi életemet a Perdán, fintorgok őszintén a testnedves témára és össze is rázkódom. Már attól végigfut rajtam a hideg borzongás, hogy beszélek róluk, az állatokról. Az ő munkája kellőképpen unalmas, mármint az amiről beszél, nézek is rá tócsányira kerekedett szemekkel.* -Te szegény, és hogy maradtál életben? Borzasztó unalmas lehet. *Cseppet sem zavartatjuk magunkat, hogy útban vagyunk, pedig egynéhányan a tudomásunkra óhajtják hozni, Madinát majdnem fellökik, engem csak nyomás által inzultálnak. Arrébb lépek, cirka kettő centivel. A fene sem gondolta volna, hogy amit elmondok magamról, az képes ekkora döbbenetet kiváltani valakiből, ráadásul őszintén. Vagy van annyira jó színész, mint én. * -A legtöbb planetológus valamelyik hajón szolgál, hogy kategorizálja a felfedezett bolygókat, holdakat élhető és nem élhető, mennyire és mi módon skatulyákba rakva. Na és ehhez ugye katonai képzés kell, amivel tiszti rang is jár. Most nézz rám! El tudod képzelni, hogy képes vagyok naphosszat abban az ízléstelen és minden tekintetben pocsék egyenruhába járni és parancsra bólogatni? Igazából azért szereltek le, mert áthajtottam egy jéglényen az Aquillonon. A szerencsétlenség az volt benne, hogy egy hadnagy is a lényen lógott. Később. Amikor elindultam a lánctalpassal, akkor még kancellár lógott ki a szájából. Balszerencse. *Mármint az, hogy McG nem volt jó ízű – ezt mondjuk meg is értem – és a lény idő előtt kiköpte. * -Igazából nem is átképeznem kell magam, hanem tovább. A planetológia mint ahogy a nevében is benne van a bolygókkal és holdjaikkal foglalkozik, Naprendszerek égitestjeivel, erőtereivel és sugárzásaival. Nekem viszont már csak a Perda maradt. Szóval rá kell hajtanom a geológiára. *Meg az állattanra is érdemes lenne, de ahhoz lent kellene élnem a Perdán, nekem viszont itt van dolgom míg a tesómat nem tisztázom. Egyelőre a togitával vagyok kibékülve és bőven elég nekem egy egész évnyire is ennyi barátkozás, de hiába ecsetelem lelkesen a tejből készült pudingot, úgy látom Madinának végleg elment az étvágya. Már éppen ajánlanám neki Jack-et, mikor a kedvenc bárosomat leszólja. Eltátom a számat és a szemöldökeim is összeugranak, láthatóan ez érzékeny téma számomra és még vállon is bököm a csajt.* -Hééé! Jack a legjobb, ne szóld le a kedvenc csaposomat. Olyan piát ad neked, hogy összepisiled magad a gyönyörűségtől. *Még a nyelvem hegyét is kidugom oldalt az ajkaim szegletében és bólogatok, hogy igenis így van, velem ne vitatkozzon. Ha jégről jött, naná, hogy nem kínálja csempész piával. * -Amúgy is hadilábon álltam ezzel a hellyel, de mindig bepróbálkozik. Miért akarsz megint halott lenni? *Fújok egyet mielőtt a kijárat felé fordulnék.* -Igazad van, az ácsorgás unalmas. Mit szeretnél inkább? Úszni, szaladni, mozizni….*Nem tudom befejezni, elámulok. * -Nem tudom, tizennyolc után nem számoltam. Van férjem, gyerekem nincs, de te nagyon kíváncsi vagy, pedig még nem is ittunk együtt. Miért feszélyez a tömeg? *Gondolom sokáig egyedül volt azért, de arra az ember nem emlékszik, olyan mintha aludna, azért Alvók, de még csak nem is álmodnak. Elindulok kifelé ha ő is, vagy egyszerűen belekarolok és húzom magammal, ha hagyja. * -Álmodtál valamit? Mármint a jégen? Ezt mindig meg akartam kérdezni.
Kis fintorral mondom neki, hogy elment az étvágyam, mire döbbenten tekint rám, és kérdez vissza. - De, másikba átmennék. Éhezni amúgy sem szabad. Te ettél már? - kérdezem, miközben arrébb lépek, hogy egy trampli ne trappoljon át rajtam. A munkájáról kérdezem, és amikor bele kezd, figyelmesen hallgatom. Egész... izgalmasnak hangzik a maga formájában. Ugyan a kövek nem túl aktívak, de a bolygó él, és ez adja az izgalmát a dolognak. - És a perdaiak? - kérdezem, miután jellemezte perda állatvilágát. - Úgy hallottam, ők se szívlelnek minket túlságosan. Találkoztál már velük? - kérdezősködöm tovább, aztán a saját munkámról kezdek beszélni a kérdésére. - Hinnéd, hogy unalmas. Bárcsak minden olyan nyugodt lenne! De mindig van valami balhé. A szállítólevélhez képest kevés az áru, nem az az áru jött, amit vártunk, késik az áru, hol az áru, nem náluk van, akkor hol van, elő került, jó de sérült, vissza a feladónak, mert így nem vesszük át ... akkor a raktárosok is egymás agyára mennek, a főnököm idegeit is cibálják, már-már olyan a hely, mint egy rossz szappanopera. - mondom, kis mosollyal az ajkamon, aztán kiderül, hogy a lány tiszt is volt az imperiumon. A kérdésére, hogy eltudom-e képzelni egyenruhában, szélesebb lesz a mosolyom. - Hát... - ingatom a fejem, de aztán egyre meglepettebb lesz az arcom, ahogy meséli a történetet. - Hogy mi történt? Egy kancellár lógott ki a szájából? Hol akaszkodott rajta a hadnagy? - kérdezem úgy, mint aki alig hisz a fülének. Mik nem történnek! Majdnem egy kancellárral kevesebb lett? Mikor volt ez egyáltalán? Az ételekről átterelődik a szó az italokra, és kilyukadunk Jack bárjánál, amiről kissé negatívan szólok, a lány pedig védeni kezdi. Kis mosollyal rázom a fejem. - Jackel semmi bajom, de a régi, földi italokhoz nem hasonlít egyáltalán az a szesz, amit itt kapni. Ez volt az egyetlen csalódásom. Vannak itt is finom dolgok, csak itt, aminek régi földi neve van, az nem ugyanabból a növényből készül, így nem ugyan olyan íze van. - magyarázom el neki, miért is éreztem magam csalódottnak a bárban. Ami persze utána oldódott az egyéb alkoholos befolyás alatt. Felhozom az ötletet, hogy menjünk máshova, mire több kérdést is kapok a nyakamba. - Többször hallottam már, hogy van mozi a hajón, de még egyszer sem voltam ott. Mit vetítenek? Régi, földi filmeket, vagy újakat? - kérdezek vissza az első kérdésére, aztán a tömegiszonyosnál a fejemmel a tömeg felé bökök. - Látod, hogy majd átgázolnak rajtunk, csak hogy leülhessenek... Na, ezért nem szeretem a tömeget. - mondom, aztán az utolsó kérdésére kicsit magamba szállva elmerengek. - Nem. Tényleg olyan, mint a halál. - mondom csendesen, azon elmerengve, hogy ha ilyen állapotban történik valami velünk, akkor éreznénk-e. - Lassan majd nekem is adnak egy férjet. Jó tanács? - tekintek rá kis mosollyal.
*Megkönnyebbülök, hogy nem vettem el sem én, sem a kisétterem kínálatának árai az egész étvágyát, bár így későbbre halasztódik az ivás. Sebaj, a táskámban van kis flaska vészhelyzetekre. * -Oké, van pár lehetőség. Hogy ma ettem-e? Nem emlékszem, lehet, hogy az már ma volt. *Nézek el a feje mellett egy fél arasznyival arra az energia szeletre emlékezve, amit Bruce-tól csentem el. A gyomrom nem mindig jelez időben és határozottan, ha valami nagyon leköti a figyelmemet, úgy kell megetetni, hogy ne haljak éhen. Bezzeg ha perdai sült illatát érzem…* -Találkoztam párral, de ők mind barátságosak voltak…mondjuk a jéghegyiek mogorvák, de betudom annak, hogy mindig fázhatnak. Ha fázom én sem vagyok barátságos. *Elég messze jutottam a Várostól, volt néhány kalandom, de mindig a jó perdaiakkal hozott össze a sors, és még Tywinnát is ide sorolom, hiszen ellenséggel az ember nem csöcsörészik. Az én munkám után az övé jön, roppant kíváncsi vagyok mit találtak ki neki fedősztorinak és mégis mit takar a logisztikai asszisztens. Nos látszólag a világ legunalmasabb munkája, még akkor is ha agylobot kap tőle az ember. Ha nem utánam küldték volna, még ki is használnám az ismeretséget, de inkább megmaradok a régi jól bevált kapcsolatoknál…de most már figyelembe véve a Madina tényezőt is. Mert a jó kapcsolat akkor sem szűnik meg, ha történetesen leszerelik az ember lányát a seregtől, sőt! Annál inkább szükség van rájuk. Az előzményeket minden szépítés és pontosság nélkül mesélem el. * -Na ugye! *Bólintok rá először is az egyenruhás kérdésemre, nem is kell válaszolnia igazán. Legalább a női kérdésekben egyetértünk. * -Ja, valami jégtigris vagy mi a szösz jött és felkapta McG-t, mármint McGrover kancellárt, aztán Simon hadnagy meg akarta menteni, a kettő között értem oda a lánctalpassal. De Simon hadnagyot nem én lőttem le és a kancellárnak sem az volt a legnagyobb baja, hogy megkóstolta egy gyilkos fenevad. Annak az embernek kilenc élete van. *Remélem abból nyolcat már elhasznált…és nem az volt az a kaland, ami után annyit ittam, mint előtte soha. Svensson után Jack bárjában aludtam. * -Mert nem kaptál Búfelejtőt. Azt csak a törzsvendégek kapnak, friss husik nem. *Fülig érő, százkarátos vigyort eresztek meg felé. Nehéz lesz elkapnia, ha még nem ivott Jack Búfelejtőjéből. Egyelőre csak néhány alternatív helyet ajánlok neki kajálda helyett, de persze mehetünk enni is, számos lehetőség van a még ehető és a nagyon olcsó kategória között. * -Újakat? *Még az én szemeim is tócsányira kerekednek a kérdéstől.* -Háromszáz éve nem készült új film. Régi földieket, de azokból is csak olyat, amilyet a kancellária nem tart lázadásra szítónak. Szóval semmi öntudatra ébresztő, valósítsd meg önmagad és légy szabad. A kedvencem…*A levegőbe mutatom a szót közrefogó idézőjelet.* …A szolgálólány meséje. Családügyi propaganda film. *S fújok is egyet vélemény nyilvánításként. * -Megértelek, a kapszulában nem akart senki neked menni, sem eltiporni. *Rövid önéletrajzom után rákérdezek az alvásra, sosem volt alkalmam megkérdezni milyen. Pedig Denisov is elmondhatta volna, de valahogy vele egészen más dolgok jöttek közbe. Lövöldözés, sikítás, lövöldözés, üldözés…fogda. * -Az szívás! Biztos beparáztam volna ha engem altatnak el. *Bólogatok mindent tudóan, majd nemes egyszerűséggel belekarolok a csajba, ha nem elég gyors, hogy elhúzódjon mint Sky, a vad zsenike. * -Menjünk a legénységi étkezdébe, még egy igazi, kancellári kávét is kapsz. Van még időd bőven, az Alvók haladékot kapnak. Egyébként amondó vagyok, keress valakit aki bejön és nem házas, aztán kérvényezd a házasságot mielőtt lejárna az idő. Akkor nagyobb esélyed van és jó pontot szerzel a lelkesedéseddel. *Akár kikarolt belőlem akár nem, elindulok ki az étteremből a folyosóra, onnan pedig a liftek felé.*
A kérdésemre érkező válaszra kissé összezavartan pislogok, és nézek rá. Mivel nem ismerem őt, nem tudom, hogy ugrat-e, vagy sem. - Most viccelsz, ugye? - kérdezem, miközben őt fürkészem. Nem tűnik se anorexiásnak, se bulimiásnak. Bár ennyi idő alatt nem tudnék nyilatkozni arról, hogy tényleg az-e, vagy sem. Meglehetősen vékony, de ez nem jelent semmit, én se vagyok robosztus alkat, pedig sokat mozgok. Mindenesetre, ha nem eszik rendesen, az gyengeséget, alultápláltságot, és valamiféle mentális problémát jelent. Nem mintha eddig nem lett volna feltűnő, hogy valami nincs rendben ezzel a lánnyal.
Amikor a perdaiakról kérdezem, mindezt úgy teszem, hogy valami ősemberekként lebegnek a szemeim előtt. Mármint... olvastam róluk, meg tudom, hogy viszonylag fejletlen nép, és nem annyira, mint amennyire annak állítom őket, de íjak, meg nyilak... Igazából, lehet jobban kedvelném a lenti munkát, tekintve, mekkora odaadással vagyok a közelharc iránt, csak hogy az én háborúm nem oda lent, hanem idefent van a JL ellen. Kíváncsi leszek. Vajon Raven tud-e nekem mondani róluk bármit? - A munkád miatt találkoztál velük, vagy csak útba estek? - kérdezősködök tovább, mert addig is beszélgetünk legalább valamiről. Persze, az érdekes témák inkább tőle származnak, miszerint hogyan zabálta fel valami jégbestia McGrovert. Most nekem kerekedik el a szemem, főleg, ahogy nevezi őt, aztán a story kezd kicsit kacskaringóssá válni, mikor valami lelövés is szóba kerül, én pedig értetlenül nézek rá. - Lelőttek egy hadnagyot?! - kérdezek vissza mindenre úgy, mint valami pletykás öregasszony, aki aztán csak a szaftos részleteket akarja hallani. Aztán Jack bárjáról is beszélünk pár szót, a búfelejtő hallatán kicsit ráncolom a homlokom, de legyintek egyet. - Nem számít, kaptam valami külön koktélt az egyik törzsvendégtől, meg aztán egy idő után minden ilyen borzalomnak elvész az íze a részegség homályában. - mosolygom kicsit, és ha már itt tartunk, a mozira is rá kérdezek. Szomorúan hallom, hogy a régi lemez megy újra, az is szépen leválogatva. Kicsit elhúzom a számat. - Akkor gondolom nem fogom tudni megnézni James Camerom Avatárját 6D-ben, vagy franc se tudja, hány D lehet mára már a mozikban. - ha az ilyen indíttatású filmeket nem adják, nagy valószínűséggel Raven azt se tudja, miről beszélek, mert nem találkozott ezekkel a remekekkel az adattárban. - Az itt létem alatt igazából azt vettem észre, hogy elég megosztóak az emberek. Van ez a mozis szélsőség, meg a JL, kettő között nem igazán hallottam eddig véleményeket. - vezetem rá a témát kicsit a forró talajra, kíváncsian, mit hoz ki belőle a dolog. - Nyugtatót is adnak, ha valaki pánikol. Láttam rá példát. - felelem az alvásra, aztán el is indulunk az étkezdébe. - Milyen az a kancellári kávé? - kérdezősködök ismét.
*Nem igazán értem miért annyira meglepő, hogy nem tudom mikor ettem utoljára. Persze nem látott még enni, úgy istenigazából, amikor a fogamra valót raknak elém. Persze ha belemelegedem, akkor másból is belapátolok vagy háromtányérnyit. * -Nem. Általában mindennel viccelek, de ezt most komolyan mondtam. Rég volt, na és annyi dolgom, hogy ki sem látszottam belőle. *Tudom, sovány vagyok, anyám is mindig ezzel csesztet, de őt imádom, másrészt szoktam enni, be is pótolom a veszteséget. A kajáról nem véletlen, hogy a perdaiakra térünk rá, egyébként szerintem jófejek, már csak azért is, mert jókat főznek, másrészt lehet velük alkudozni. Imádok alkudozni. * -Is-is. A munkám sokszor a Perdához köt, főleg azóta, hogy leszereltek a flottától. De keresem is a társaságukat, viccesek. Meg bolondok, szeretik az állatokat. Egy baromi nagy állat hátán közlekednek. *Szemet forgatok erre, nem tudok mást mondani, minthogy bolondok. Az állatok megbízhatatlanok, kivéve a togitát. Az egyetlen állat ami nem mászott rám és második ránézésre sem tűnik nagyon élőnek. Szerintem bedrogozták, vagy olyan füvet adnak nekik, ami bódítja őket. Tudom értékelni. Az aquilloni incidens elmesélése már nem megy olyan egyszerűen, mint a perdaiakról beszélni, és talán még én is aki ott volt, belekeveredem a történésekbe.* -Csak vállon lőtték…azt hiszem, de véletlen volt. Túlságosan mozgott…mármint az a jégtigris vagy fehér gyilkos, azt hiszem ezt a nevet aggatták rá. Később még több jött, de szerencsére a csapatszállító gyorsabb volt, de az is kigyulladt. Gyalogoltunk a jégen, és utolértek, de végül felrobbantották mind. Az utolsót én vertem fejbe a tűzoltó készülékkel. Aztán totál csend lett. Mindenki megsüketült. *El lehetne ezt szebben is mesélni, bár kétségtelen, hogy így utólag az egész egy nagy paródiának tűnik, főleg az én hadonászós előadásmódomban, de nem véletlen, hogy így teszek. Gondoljon csak bolondnak, féleszűnek. Eggyel több ok, hogy a JL utáni nyomozásban ne rám gondoljon. Még utolsónak sem. Azt viszont nem tudom és nem is akarom tagadni, hogy Jack bárjában és piában jó vagyok. Kötelező feladatnak tekintem, hogy beavassam a jó piák titkába. * -Melyik törzsvendégtől? A búfelejtő nem borzalom…berúgtál? Hartley sem bírta a piát az ébresztés után. Olyan cuki volt részegen. *Nevetek fel, ahogy akkor is tettem. Padlóig nevettük egymást Hartleyval, elég nehéz röhögve megpróbálni felállni, pedig én nem voltam részeg, még haza is vittem. A jó piába beavatom, de abba egyelőre nem, hogyan lehet megnézni tiltott filmeket büntetlenül. Nézze csak a propaganda filmeket, addig sem gyanakszik rám, mint bármit meghackelőre. Ezért is pislogok rá értetlenül, amikor egy általa ismert baromi régi filmet emleget. * -Hogy micsodát? Az milyen film? Egyébként a moziban csak maximum 3D-ben nézhetsz filmet, de az Arcade barlangban vannak régi földi játékok hologram szintre emelve és szimulációs szoba, meg VR játékok. Perdai vadon bejárása, aerobik, meg mindenféle verekedős cucc. *A végénél lebiggyesztem az alsó ajkam, és totál őszintén tudom ezt művelni, mert nem vagyok oda a közelharcért, ez volt az első olyan amit az akadémiai alapkiképzésen ellógtam. Madina minden bizonnyal oda lenne érte, nem véletlen, hogy „véletlenül” megjegyeztem, kíváncsi vagyok logisztikai asszisztensként mennyire szeret verekedni. Végül csak eljutunk a JL-hez, már vártam, mikor hozza szóba, bár szerintem elég korai ez még, de úgy tűnik komolyan veszi a munkáját. Vagy hamarabb akar szabadulni McG-től. Meg tudom érteni. Előbb azonban a nyugtatóra reagálok, miután néhány bólintással tudomásul vettem, hogy számára két dolog létezik; a mozi és a JL. Kicsit büszke vagyok magamra. * -Nyugtatóról nekem is vannak emlékeim. *Elhúzom a szám, emlékezve a Valkűrös esetre. Na, ha azt is elmesélném, tutira kiakadna a csaj. Kezdve ott, hogy Jenkins felvonult a hajóra és lezáratta az egészet, aztán hasba lőttek az ideg méreggel és amikor magamhoz tértem, csak a szám és a szemeim mozogtak, és azzal kellett szembesülnöm, hogy kivették – Jenkins vette ki – a bugyimból a pda-mat. Azóta Jenkinsnek ez a mániája. Nem a bugyim, hanem a pda-m. * -A kancellári kávé? Erős baszki! Igazi kávé, nem lötty. *Bólogatok lelkesen, és vigyorgok is hozzá. Nem akárhogy jutottam a kávé jogosultsághoz, többször meghasonlottam önmagammal, és megtanultam tisztelni. * -Az ellenállókról nem hallottál? Csodálom, hogy előbb meséltek a JL-ről, mint róluk. A mozis dolog meg apróság, tekintve, hogy tizenhét évesen kötelezően férjhez kell menni. Szerintem az nagyobb szélsőség. Meg hülyeség is, de ki vagyok én, hogy bíráljam a kancellária törvényeit?! Hát nem? *Emelem fel karjaimat széttárva, tanácstalanul, közben nem mulasztva el, hogy egyik lábamat tegyem a másik elé, hogy el is jussunk a kiszemelt és nekünk való étkezdéhez. *
Furcsa, egy lány ez a Raven. Meglehetősen furcsa. Annak ellenére, hogy igencsak kilóg a Dominium sorából mind egészségtelen életmódjával, mind a kalandjaival, amik történtek, nem hallottam róla. Majd utána nézek, történtek-e még vele ilyen dolgok, mert ha igen, akkor érdemes lesz rá több figyelmet szentelnem, mint szeretné. Mondjuk William kancellárt is megkérdezhetném, mit tud mesélni a nőről, ha majd lesz pár perce arra, hogy elmesélje, mi történt a holdon. Persze, csak ha nem szégyelli, mert ahogy hallom ettől a nőtől, nagyon nem volt szép eset, és sejtem, hogy az ügy a nép elé teljesen máshogy van találva, mint ahogy történt. - Nem vagyok orvos, de gondolom ők is jelezték már neked, miféle hátrányokkal jár, ha nem eszel rendesen. - pedzegetem még utoljára ezt a témát, aztán befejeztem. Nem vagyok a barátnője, sem senkije, hogy "segítsek" neki, vagy "védelmezzem" saját hülyeségétől. Ennyit azért, mint felelős polgár, még mondhatok. Aztán a perdaiakra terelődik a szó, és kérdezek egyet-kettőt. A nő szavaira ingatom a fejemet. - Fejletlen nép lévén nem csodálkozom. Tudod, hogy régen az emberek is állatok hátán közlekedtek, ugye? Amikor még nem voltak gépeink. - ez a történelmi fotókon is látszódik, régen az számított gazdagnak, akinek lovai voltak, és elmehetett a szabadba lovagolni, lévén életben tartani egy olyan állatot nagyon költséges volt. Ennek tükrében nem tudom, miért olyan "bolondos", hogy a perdaiak állatok hátán közlekednek. De úgy érzem, ez nem olyan dolog, amit ő nem tudna. Kicsit olyan érzésem van, mintha hülyébbnek akarná tettetni magát, mint amilyen valójában. Ez pedig igen erős intőjel. Ennek tekintetében a szedett-vedett történet mélyén is több lapulhat, és lapul is, mint amit ő csak úgy gyorsan elém tár. - És mi a véleményed a kancellárról? Te vele utaztál, kis túlzással egymásnak vetett háttal harcoltatok. Milyennek találod őt? - kérdezem kíváncsisággal a szememben, figyelve a nő reakcióit és kifejezésének minden rezdülését. Az ivászatról beszélgetve elmosolyodom. - Igen, de mentségemre szóljon, az a koktél alattomos volt. Valami Ed keverte nekem lityót. Ismered őt? - ha már törzsvendég, és a nő is, akkor lehet, hogy már ennyiből is tudja, hogy kiről van szó. Ha pedig igen, akkor ez is téma alap lehet. A filmekre térve kérdésére gondolkodom, hogy válaszoljak. - Mondanám, hogy a Pocahontas turbósított változata, de azt se fogod ismerni. Egy emberről szól, aki egy idegen bolygó lakosait védi meg és áll az oldalukra a sajátjával szemben. - próbálom összefoglalni a filmet igen nagy vonalakban. Talán egyszer láttam, fél szemmel a tv-ben, de csak az elejét. A felsorolt dolgok viszont elgondolkodtatnak. - Be lehet járni a Perdát egy ilyen.. szobában? - lepődök meg, a többi részét szinte ignorálva a dolognak. Ez a legérdekesebb számomra. A játékok nem vonzanak, a verekedős dolgokat megoldom máshogy, de ez az "ismeretterjesztő" nagyon érdekesnek hangzik. - Benne vannak az állatok is, meg a perdaiak is? - kérdezem izgatottan. A nyugtatózásra értetlenül nézek rá. - Miért kellett téged nyugtatózni? - kérdezem. Nem tűnik annyira logikusnak. Egy nő, aki egy idegen holdon vérszomjas állatokkal harcol, robbanások és lángok mindenütt, és mindezt úgy meséli, mintha egy Michael Bay filmet foglalt volna össze... egyáltalán nem terhelte meg az idegeit. A másik részen meg ott van, hogy nyugtatózni kellett valami miatt. Ha nem pánik miatt ... Azonban az ellenállókra röppenő téma megállítja a gondolatot. A kávés dologra bólintok, de az ellenállókról szólok inkább. - Őszintén szólva, de persze, hogy hallottam róla, de senki sem beszél róluk úgy igazán. Tudod, mindenki csak ugyan azt hajtogatja, hogy terroristák, meg ilyesmi. Annyira nem tűntek érdekesek, főleg, hogy a Perdán vannak. - vonom meg kissé a vállam.
*Madina drága, egyem a máját, olyan aranyosan tud aggódni az egészségemért. Ha nem az életem lenne a tét, még arra is kíváncsi lennék, akkor hogy aggódna, ha kiderülne, hogy pont utánam küldte McG. * -Utoljára apukám aggódott ennyit azért, mert keveset eszem, de anyukám mindig azt mondta, hogy a szervezetem tudja mikor mire van szükségem és akkor eszem amikor jólesik. Szóval nem erőltette. Egyébként kitűnő egészségi állapotban vagyok, köszönöm. Orvosi igazolásom van róla. *Ahogy mindenki másnak, mert itt aztán maximum egy fél kiképzést lehet ellógni, de a kötelező orvosi vizsgálatot, pláne ha nő vagy, na azt nem. Derűsen mosolygok rá, sokat kell még tanulni a mostani világról, de nem én leszek az aki mindenbe beavatja, addig jó amíg tudatlan. A perdaiakról szólva kissé tévedésben él, bár hozzánk képest mondhatjuk azt, hogy fejletlen nép, de nézőpont kérdése. Hozzájuk képest viszont mi vagyunk fejletlenek.* -Inkább csak furák, de egyáltalán nem fejletlenek. Oké, nem használnak technológiát, viszont baromi jó képességeik vannak anélkül is. Van aki csak úgy meggyógyította Jenkins kancellár feleségét, pedig olyan beteg volt, hogy a kancellár fagyiba tette. Ismerek olyat, akinek nem árt a tűz, azt mondta nem égeti meg a bőrét. Azért az nem semmi, páncél nélkül. Hallottam a régi földiekről, láttam filmet is róluk. Nem értem én ezt a fene nagy állat imádatot. Engem mindegyik meg akart enni amelyikkel találkoztam. Egy sikító lóizé végig is nyalta a képem. Pont olyan hangja volt mint nekem, amikor pánikolok. *Félmosollyal – nem az emlék szépségétől – fordulok felé s nagyokat bólogatok, még a szemöldökeimet is feljebb emelem és tócsányira kerekítem a szemeimet. Bizony, így volt, higgye csak el. Egyébként meg nem csoda félnie az állatoktól egy olyannak mint én, aki az űrben, egy hajón született és csak a hideg falakat látta maga körül, növényt maximum az üvegházban, ellenőrzött körülmények között, nem pedig a vadonban ahol mindenfelé hajlik az ág csak arra nem amerre akarod. Ami McG-t illeti, soha nem rejtettem a cicafüles sapkám alá a véleményemet, nem most fogom elkezdeni, gyanús is lenne. Ha utána néz, úgy is tudni fogja, hogy Sammy a barátnőm és sosem voltam oda a házasságukért, ami köztudott, hogy nem kölcsönös érzelmi töltésből fakadt és a vége sem volt mentes az erőszaktól. Szerencsére a legnagyobb pletykák már elültek és Sam lelke is tud gyógyulni, a kancellária pedig beadta a derekát és elválasztotta őket egymástól. Apró kis győzelmekkel haladunk előre. Mesélnék én szépen mosolygósan, de Madina baromira rosszul megválasztott szavaitól kitör belőlem a röhögés, ami mellőz minden nőiességet, horkantós amikor veszem a levegőt utánpótlásnak.* -Ehegymáhásnahak vehetett vállal hahaharcoltunk? Baszki, rohadt jó humorod van. McG egy alattomos féreg, perverz, szadista vadállat és az, hogy együtt harcoltunk nem kis túlzás, hanem baromi nagy túlzás. Mindenki az ő seggét védte. *Mondjuk ha tényleg mindenki az ő seggét védte volna, egy haja szála sem görbül, de valahogy mindenki csak muszájból tette, és mind tudjuk, nem akarásnak nyögés a vége. Az én szavaim végének is, ha azt vesszük, hogy már nem nevetek. Viszont nem sokáig marad ez így, jönnek a jobb témák, mint pia, bár, ilyesmik és kénytelen vagyok a kedvenc italom, a Búfelejtő védelmére kelni. Amikor kiderül, hogy Malinor a ludas Madina részegségében, mindent értően bólogatok. * -Ja vagy úgy, szóval Malinor volt. Hát ő, hogy is mondjam, még nagyon gyerekcipőben jár ha jó piáról van szó, a Búfelejtőt is én kóstoltattam meg vele először. Válogatás nélkül képes bármit összekeverni. Egyébként csípem a búráját, jó fej, irtó aranyos tud lenni. Láttad volna akció közben…pppffffbbbrrr! *Még meg is állok menet közben ahogy mutatom, hogy lövöldözött Malinor a száguldó járműből…vagy motorról? Hiába az idő mindent elhomályosít. A filmes emlékeim szerint, minden olyan akcióból aminek a részese voltam simán össze lehetne hozni egy jó filmet. Úgy látszik annak idején ezeket csípte a jónép. Meg a sok sci-fi-nek nevezetteket, a jövőbeli dolgokat, ahogy elképzelték, milyen lesz a Föld párszáz év múlva. Hát jól melléfogtak. Semmilyen…bár olyan film is volt. * -Nahát, érdekes. Valami hasonló megy most is a Perdán. Ugye milyen hihetetlen? Azok a filmesek tudtak valamit, mintha jósok lettek volna. *Ingatom meg a fejem csodálkozva és amikor párhuzamot vonok a film és a mostani valóság között, nem csak magamra gondolok. Vagyunk jó páran, akik a perdaiaknak drukkolnak. Meg kell néznem azt a filmet. Meg is jegyzem a címét, valami Avatar volt….de ki a franc az a Pocahontas? Míg én ezen agyalok, miközben a szám már egészen máshol jártatja a témát, addig nem mulasztom el Madina megfigyelését, érdekes módon nem a fegyveres, lövöldözős játékok kötik le a figyelmét. * -Ja. Tisztára dzsungel az egész. Csak ott nem tudsz meghalni ha egy errator leharapja a fejed. *Mivel lejárásom van a holdra, nem igazán vettem igénybe a virtuális dzsungel missziót, és az egész program állandóan frissül annak függvényében, mi újat találnak a felderítők. * -Állatok vannak, de, hogy perdaiak, azt nem tudom. Én élőben nyomom. Az őslakosok nem nagyon szeretik ha fotózzák őket. *Nem mellesleg én sem, de ez egy másik téma, amit nem kéne feszegetni, ahogy a nyugtatós sztorit sem. * -Rosszkor voltam rossz helyen és sokat járt a szám. *A végére eleresztek egy fülig vigyort, majd áttérünk más doppingszerekre, alkalmasint a kávére, amit simán rövidre zárunk azzal, hogy rohadt erős és rohadt jó. Az ellenállók jobban érdeklik, naná. Bár McG-t nem az ellenállók tették gajra, hanem a saját kancellártársai, meg én….úgy gondolom Madina részéről ez magán kíváncsiság lehet. * -Mert a Perdán vannak és senki nem találkozott még velük, nem is tudnak róluk mást mondani, mint amit a kancellária propaganda híreiben hallanak. Nem terroristák, csak élni akarnak. Szabadon. Jó, oké, megtámadtak néhány konvojt, de csak azért, hogy gyógyszert szerezzenek. Tudod a Brevius miatt. Meg is érkeztünk. Tádáááám! *S tárom szét a karjaimat a kis étkezde ajtaja előtt, mely azonnal nyílik is mikor a szenzorok érzékelnek minket. Belül pedig feltárul egy egészen másik világ…és más menüsor is. Hát nem egy perdai konyha. * -Ha sikerül lemenned a Perdára, és Elorakba is eljutsz, keresd meg a Shiennel asztalai nevű kajáldát. Olyan kajákat ehetsz ott, hogy az összes füled kettéáll. Azok a kaják, felérnek egy orgazmussal…mi az, hogy eggyel, hárommal! *Emelem fel a kezem s nyújtom ki a mutatóujjam, majd bólogatva rávigyorgok Madinára és beveszem magam az étkezőbe. *
Nem mintha fontos lenne nekem a nő egészsége, de nem illene az alteregomhoz, ha érdektelen lennék. Egy normális emberi lény eljátszása, akit érdekel mások hogyléte, és a sok pletyka, azzal jár, hogy olyan válaszokat is kapok, mint a mostani, amiben a szülőkhöz hasonlítgat. - Ühüm, hát persze. - egy sanda mosolyt azért küldök felé az orvosi igazolásra. Mintha puszira itt se lehetne elintézni őket. Oké, hogy fehérjeporokkal tömjük magunkat, de abból is meg kell hogy legyen a napi x adag, hogy ne legyünk alultápláltak, se vitaminok, se zsír terén. Szóval ebből a tekintetből nagyon kétlem, hogy a hiányzó étkezések egy idő után ne látszódjanak meg rajta. Már most olyan fehér, mint a fal. De hát ezt a témát is csak azért feszegetem, mert muszáj valamiről beszélni. A perdaiak már jobban érdekelnek, és hát mint kívülálló kommentálom a dolgokat. A nő a vademberek pártját fogva beszél róluk, arról, mennyire jók a képességeik, mondd is pár példát. És persze, tök jó, ha valaki nem ég meg, de a mindennapokban ez a képesség nem túl hasznos. A gyógyítás már inkább. - Csak úgy? Hogy érted, hogy "csak úgy" meggyógyította? - értetlenkedek egy sort hiszen a kijelentés kétértelmű. Csak úgy, mert úgy volt kedve hozzá, vagy minden nélkül? Az állatok iránt érzett bizalmatlansága eléggé kiütközik rajta. Csodálkoznivaló nincs ezen, végül is az űrben született és élt, de planetológushoz képest, aki oda van a perdaiakért, furcsa, hogy pont az állatok taszítják, amelyek sokkal többfélék, sokszínűbbek, hasznosabbak. - Én szeretem az állatokat. Kétségtelen, hogy vannak kártevők, vagy ragadozók, amiket nem szerettünk régen sem, de vannak szépek, aranyosak, hasznosak. A hím páva tollaknál csak a szivárványos kolibri volt színpompásabb állat. De a különböző papagájok is csodaszépek voltak, vagy rózsabogarak. A természet különböző szépségekkel ruházta fel a földön is az életet. Jó tudni, hogy ez a perdán is így van. - vonom le a következtetést, aztán elmosolyodok, arra a hasonlatra, hogy a lónak olyan hangja volt, mint a pánikolós Ravennek. Tekintve, hogy nem hallottam még pánikolni, és elképzelni sem tudom pánikolni, nem tudom, milyen hangja lehet a lónak. Talán elképzelni tudom, nevéből. Aztán rátér a küldetésre, és mint "tisztes dominiumi polgár" természetesen a kancellár iránt érdeklődök. Raven reakciója valahol meg is lep, és valahol várható is volt. Mondjuk azt nem gondoltam volna, hogy ennyire hangosan neki áll kacagni. Szavaira megszeppent arcot vágok. - Csak nem lehet ilyen rossz... Soha nem hallottam rossz hírét. Tán csak nem megalázóan viselkedett veled? - kérdezem értetlenül, hiszen valami alapja kell, hogy legyen annak, hogy ennyire utálja a kancellárt. Az ivászatra térve megemlítem Edet, és meglepetten tapasztalom, hogy Raven ismeri. - Nekem azt mondta, kiképző. Hol láttad őt lövöldözni? - valami ilyesmire még emlékszem abból az estéből, a többit meg örülök, hogy se kép, se hang. A reggel így is rendkívül fájdalmas és szégyenteljes volt. Abba beletörődöm, hogy az Avatart valószínűleg soha többé nem látom, de hát ezzel együtt kell élnem. Aztán a ... már azt sem tudom milyen szoba kerül szóba, és végül felkelti az érdeklődésem, hogy bejárjam a Perda tájait. Hiányzik a földi környezet... ez a hányadék, ingerszegény környezet álmosító számomra. Szeretnék végre színeket látni, érezni a levegő mozgását, szagokat, illatokat érezni, hegyeket látni, fűt érinteni. Honvágyam lesz, ahogy csak erre gondolok. - Ezekre a szobákra kell időpontot foglalni? - kérdezem elmélázva, aztán a nyugtatása iránt érdeklődöm, de érdekes mód, ezzel kapcsolatban viszont meglehetősen szűkszavú. - Ki nem nézném belőled, hogy a bajba kerülős típus vagy. - csipkelődök viccelődve, rá mosolyogva. - Bár ez elég durván hangzik, bármit is mondtál... - fintorodom el egy kicsit, hiszen a tett nincs egyenértékben a szedálással, legalább is átlagos normák alapján. Az ellenállókról is ejtünk pár szót. Kicsit furcsa hogy úgy kezel a nő, mintha nekem eleve többet kellene tudnom a valóságról, mint minden más dominiumi polgár. Persze, hogy mint Madina, William megbízottja, mindent tudok az aktuális dolgokról, de mint Madina, a logisztikai referens, én is csak egy frissen keltett, agymosott zombi vagyok az emberek szemében... De érdekes módon a kérdéseit, kijelentéseit úgy teszi fel, úgy adja elő, mintha tudná, hogy ez az egész egy játék. Mármint.. melyik más ember ismeri ennyire személyesen a kancellárt, és venné a bátorságot, és szarrágónak titulálni őt egy vadidegen embernek, aki éppen csak most ébredt? A folyosón? Akár mások füle hallatára? És vajon ez mennyiben függhet össze azzal, hogy ÉN IS ismerem -ha nem is jól- McGrover kancellárt... Akárhogy is nézem, a nő vagy őrült, vagy csak annak akar tűnni, és egyébként eddig elég hiteles. Most meg az ellenállók pártját fogja. Felkeltette a nő az érdeklődésemet. - Igen, az valami perdai betegség, ha jól emlékszem? - kérdezek vissza, de meg is állok, mert megérkezünk a másik kantinszerű helyre. Belépve körbe nézek, és őszintén szólva kicsit otthonosabb, mint a másik. - Hát, ha valaha is a Perdára jutok, és netán valami módon sikerül eljutnom abba a városba, és nem üldöznek el, akkor megkeresem. - bólintok, és beljebb lépek vele az étkezőbe. - Mit eszünk? - kérdezem nézegetve a menüt.
*Nem tudom, hogy az orvosi igazolás hatott-e, vagy csupán elege lett abból, hogy anyukát játsszon, mindenesetre az egészségi állapotomat és annak valamely irányba való megváltoztatását elnapoljuk. Amúgy sem szeretek kajáról beszélni, megenni annál inkább, főleg ha az minőségi, ergo vagy perdai, vagy kancellári. Utóbbiról pedig nem értekezek vele, épp elég a pletyka ami már jócskán elült arról, miként vonultam be annak idején Jenkins kancellár lakosztályába – noha a legtöbben csak annyit láthattak, hogy szép ruhában a nyolcadikra készülök – vagy ami nagyobb szenzáció lehetett, hogyan osont be hozzám az imperiumi kabinba. A perdaiak amúgy is sokkal jobb téma, csípem őket és ez sem titok, másrészt a munkám miatt sok dolgom van a holdon, ergo jobb is velük jóban lenni. * -Hát csak úgy…besétált az alvókhoz, ahol Jenkins a feleségét dugdosta, nem volt nála semmi amire rá lehetne fogni, hogy gyógyszer vagy gyógyászati segédeszköz, és aztán elment. Utána meg Jenkins bejelentette, hogy a halottnak hitt felesége csodával határos és perdai módon meggyógyult. Én mondom susmus van a dologban a hogyant illetően. *Nézek rá jelentőségteljesen, bár nem az a célom, hogy McG-t Jenkinsre ugrassam, ez a téma amúgy is már lerágott csont, csak az újszülöttnek új minden. Haha, Madina újszülött! Ez vicces, főleg ha végignézek rajta és igen kifejlett már mindenhol, na nem mintha érdekelne. Az állatokról is egészen különböző véleményünk van, én is szeretem a szépet, de azért mindennek van határa. Messziről jobb csodálni, aztán ki tudja melyik szép perdai állat bőre, tolla mögött rejtőzik véres fenevad, embert zabáló fogak. * -Hidd el, addig jó amíg te eheted meg őket. A hexa hús pompázatos, és a perdai sült lárvát kibaszott jól eltalálták. Az egyetlen állat amitől nem félek, az a togita. A tejét isszák és olyan mint akit bedrogoztak, csak áll bambán és úgy néz ki, mint aki már halott. Na ő irtó cuki. Örülök, hogy így oda vagy az állatokért, valószínűleg nem fogunk együtt kirándulni. *Még csak az kéne, leáll minden egyes bogár mellett, elcsacsog a fákról lógókkal, és képes még egy sikító lóizével is barátságot kötni. Az állatoktól nem megyünk messzire amikor McG kerül szóba. A küldetésen nyújtott teljesítménye pont elég arra, hogy beszéljünk róla. Kíváncsi vagyok ő miként vélekedik, mármint mit mondana ki nyíltan. Arra persze nem számítok amit végül kérdez. Vicces, mármint, hogy ez jutott eszébe és velem. Az már egyáltalán nem, hogy kis szépítéssel de konkrétan a közepébe tapicskolt a lényegnek. Értetlenül nézek rá, mint akinek fogalma sincs az első egynéhány pillanatban miről is beszél. Aztán jön a felvilágosult tekintet és a néma „Ó”.* -Jahogyúgyvelem! Á, dehogy. Másokkal igen. Jobb ha nem találkozol vele. Vagy már találkoztál és csak szerencséd volt? *Érdeklődöm ártatlanul, közben az a hangjáték jut eszembe, amit az Alvóknál hallottam Jenkins kommunikátorából, Madina lányának kapszulája mellett állva. A sorsnak néha fura humora és időzítése van. Többet nem szándékozom mondani McG-ről, akkor sem ha kérdez, és téma terelésben nagy vagyok. Malinor és a pia amúgy is sokkal kellemesebb téma, bár Masinát inkább a lövöldözés köti le. Abból, hogy láthatóan őszintén megdöbben azon, hogy láttam Malinort akcióban, azt szűröm le, hogy az édes drága ex-hadnagy nem mesélt a korábbi életéről túl sokat. Vajon Larissáról sem mesélt, meg a gyerekről? * -A Perdán, amikor belekeveredtünk egy konvoj támadásba. Meg az Aquillonon is lövöldözött. *Kétségtelen, hogy ott már nem volt csúcsformában, már ami az ítélőképességét illeti, de azért odatette magát a gyilkos fenevadakkal szemben. Azt hihetném ezek után, hogy Madinát jobban érdekli a lövöldözés és a közelharc, hacsak arra gondolok mire képes. Mégis a dzsungel érdekli jobban. Vagy csak ezt mondja…bár elég őszintének tűnt, és a legtöbb ébresztett épp a természetet hiányolja, Hartley is hogy oda van érte. * -Kell, de nem hiszem, hogy nehéz lenne, az erőszakos játékok kedveltebbek. Hát tudod, ki kell engedni a gőzt, meg ilyenek, és mindenkiben sok feszültség gyülemlik fel. Azt mondják, egy-egy kancellária rendelet után tömve vannak az akció szobák. *Fogalmam sincs, hogy tényleg így van-e, sosem érdeklődtem egyik iránt sem. Pont elég volt nekem az akadémiai kiképzésről ellógni, nem hogy még külön fizessek azért, hogy lövöldözzek. A perdai vadont meg élőben ismerem. Tiszta spórolás, az én kreditjeim ruhákra mennek el. Komolyan mondom ha nem tudnám Madináról kicsoda, csípném a csajt, egyébként biztos jó fej, csak a JL lefejezéséről kellene lebeszélni. Sajna két végről is szorosan van fogva, noha ő csak az egyikről tud. Még. Felnevetek a csipkelődésére, majd megjátszott sértettséggel válaszolok.* -Ugye? Sosem én keresem a bajt, egyszerűen csak mindig rám talál. Borzasztó! *S ingatom a fejem elégedetlenül hozzá. Egyébként az életem egy bizonyos pontján – nagyon kicsi pontján – valahol én is arról vagyok meggyőződve, hogy a baj rám talál, hiába futok előle, de közben tudom, hogy ez nem mindig igaz. Csak ha Denisovval megyek valahova. Nem kéne vele lógnom, mindig lőnek rám olyankor. Arra már nem mondok semmit, hogy mennyire durva volt az egész a Valkűrön és miért lőttek hasba kábító lövedékkel, pontosabban idegméreggel. Jenkinsnek sem mondtam semmit arról miért voltam ott, nem pont Madinának fogok kitálalni, szóval csak bólogatok lelkesen, aztán inkább rátérünk az ellenállókra. Mint tisztes jó polgár az alsó szintekről, védem őket. Oké, hogy nem vagyok kancellária hű, de azért lázadó sem, legalábbis nyíltan nem, de véleményem az van. Arany középút. * -Ja, az. Eléggé halálos, ha nem fedezik fel időben és nem adják be az oltóanyagot. Nem sokat mondtak róla, mi? *Tuladonképpen nem tudom miket mesélnek el az ébresztetteknek, Hartley-val is jóval később találkoztam, ahogy a barinőmmel is. Nem sok mindenről kellett őket felvilágosítani, Malinorról nem is beszélve. * -Hát az sem mostanában lesz, tekintve, hogy nincs rokonod a Perdán. Mert gondolom nincs, ugye? *Nézek rá tök ártatlanul.* -Az ébresztettek általában így járnak, senkijük sem marad. Tök szar lehet senkit sem ismerni. De azért egyszer csak lemehetsz. Bevetheted magad a perdai dzsungelbe, kizárólag kísérőkkel. Ahhoz is engedély kell, csak mondom. *Lebiggyesztem az alsó ajkam, azért valahol sajnálom őket, tényleg szar lehet, és ezt főleg Sammy miatt tudom. Míg Hartley fel nem bukkant, mindig volt benne egy fajta szomorúság, de Hartley-t ismerte a Földről. Azért ehhez is milyen mázli kell már. Az éterembe lépve aztán némi iróniával mondom fel a menüt.* -Egysejtű fehérjét, szintetikus aminosavval, vitaminokkal és ásványi anyagokkal. Jobban néz ki, mint ahogy hangzik. *Eltúlzott vigyorral fordulok Madina felé és megugráltatom a szemöldököm, hátha jobb kedve lesz az itteni kajákhoz. *
A kellemes és a kellemetlen beszélgetések között egyensúlyozva viselem a nő társaságát, bár leginkább csak azért, mert rengeteg információt ad ki magából a kancelláriát illetően. Meglepően sok információt... személyes információkat. Hanyagolva étkezési szokásait inkább erre a témára fogok rá, és a perdai gyógyítóra, aki elmondása alapján üres kézzel sétált be, majd ki, és Jenkins kancellár bejelentette a gyógyulást. - Wow... hallottam ezekről a perdai csodanépekről. Kíváncsi lennék, hogyan működik. Milyen betegségben szenvedett a kancellár felesége? - teszem fel a kérdést, a nőre nézve. A válasza McGroverről, a kifakadása, majd amikor rá kérdezek a hirtelen, pillanatnyi megfagyása elég ahhoz, hogy ez a gyanú, ami érlelődik bennem, fent maradjon. Hiába az ártatlan szemek, meg a hirtelen eltátott száj. A személyes kifakadás nehezen tehető semmissé egy hirtelen változással. - Miért a nagy antipátia vele, ha veled sose volt rossz? Mások nem érdemelték ki, ha velük az volt? - kérdezem, egy pillanatra elengedve fülem mellett az övét. - Egyszer láttam azon a szinten, mikor rehabilitáltak. - mondom nyugodtan, és még hazugságon se kaphat, mert valóban "láttam őt". Ebben semmi hazugság nincs. Ezzel viszont megválaszolom azt a kérdést, hogy találkoztam-e vele. Következtethet arra, hogy nem. Egy normális ember ezt tenné. Ha tovább kíváncsiskodik, az megint gyanúsnak hatna, mert az egyetlen, aki tud arról, hogy mi történt McGroverrel, az egyik asszisztensével az ébredőknél, az én szobámban, az Jenkins. A nő pedig meglepően sokat beszél mindkét kancellárról. Majd rá kell kérdeznem McGrovernél, hogy mit tud Ravenről mondani nekem. Amíg nem vagyok biztos semmiben, nem fogok semmit tenni. Lehet, a végén kiderül, hogy ő is valami beavatott, csak próbára tesznek. Nem lepődnék meg. Azon igen, hogy ismeri Edgart, és hogy megtudok róla is egy-két részletet. - Szerencsém, hogy pont egy olyan nővel beszélek, aki kancellárokkal és exkatonákkal barangolt más holdakon. - mosolygom. - Milyen részleteket lehet ezekről tudni? Kíváncsi vagyok! - noszogatom egy kicsit. Az erőszakos játékok témájára ingatom a fejem. - Furcsák az emberek. Számomra a kikapcsolódást egy meleg, napos tengerpart jelentené, hűs árnyékot adó fákkal, kellemes szellővel, és egy koktéllal. - merengek magam elé vágyakozóan, elképzelve azt, amit imént lefestettem. A homokban nézném, miként játszik a lányom a hullámokkal, épít homok várat... na tessék. Most meg már sajog érte a szívem. Hiányzik. Túl lépünk azon, hogy bajba keveri magát, vagy a baj talál rá, aztán arról kezd beszélni, hogy teljesen oké szerinte, hogy a lázadók konvojokat támadnak meg, és emberek sérülnek meg, hogy maguknak gyógyszert szerezzenek a perdai betegségekkel szemben - tehát azok az emberek, akik A Városban betegeskednek, és akiknek eredetileg a gyógyszer szánva volt, felőle fel is dobhatják a talpukat? Csak rosszallóan csóválom meg a fejem, de ne szólj szám, nem fáj semmim. - A tünetekkel tisztába teszik az ébredőket, hogy ne alakulhasson ki újabb pandémia. - válaszolom a kérdésre. Többet nem is igazán mondanak a betegségről, mivel az ember számára is még újdonságnak számít. A rokonokra kérdezve megrázom a fejemet. - Hacsak nem valami munka visz le, nem jutok le egyhamar. Nincs még férjem, családom, hogy a lenti életet kezdeményezhessem, meglátogatni sincs senkit. Szóval ja, nem nagyon fogok lejárkálni a felszínre. Pedig jól esne végre friss levegőt szívni, nem pedig ezt az újraszűrt szagtalanított ... - nem akarok különösebben csúnyán beszélni, szóval nem fejezem be a mondatot. Az étterembe érve a menüről érdeklődöm, a viccen pedig elmosolyodom egy kicsit. - Ez legalább már megszokottan hangzik. Furcsa, hogy szívesebben eszek grízállagú bármit, mint valami ismeretlen állat ismeretlen alkatrészét. - merengek el hangosan, a lelkes Raven mögött haladva. A sorba állva - ha nem is nagy, de van - elmerengve fogok egy tálcát a kezembe, és adok egyet a nőnek is. Az sem biztos, hogy most fog enni, hiszen ezelőtt pár perccel pont arról beszélt, hogy nem szokott, de majd meglátjuk.
*Sokat beszélek, ez mondjuk nálam nem meglepő, ahogy nem is véletlenszerűen szedem össze a témákat. Mindennek oka van, főleg azért, mert kettőnk közül én tudom, hogy ki a másik. Figyelem mire, hogyan reagál, mi érdekli jobban, mire villannak a szemei, vagy egyszerűen csak melyik az a téma amit látszólag elsöpör. * -Hát arra én is, elhiheted. Meg arra is, hogy mi volt a baja Jenkins feleségének, de sajna nem tették bulvárhírré. *Ami engem érdekelne az, hogy miért kellett eltitkolni, hogy életben van, csak hibernálva. Egy sima, még gyógymód nélküli betegséget felesleges eltitkolni, persze támadási felületet nyújt, de elég kockázatos volt ez így is, úgy is. Agyaltam ezen eleget, ha orvos lennék, minden bizonnyal rájönnék. Ezt azonban nem osztom meg Madinával, ahogy McG iránti utálatom tárgyát sem. * -Nem. McG születetten perverz, szociopata és pszichopata. Ezt még különösebb képzettség nélkül is megmondom. *Kíváncsi voltam mit válaszol arra a kérdésre, hogy találkozott-e vele. Én tudom, hogy igen, azt is, hogy hol. A válasz kitérő, már-már mesterien kerüli el a hazugságot a jól megválogatott szavakkal. Végül is nem hazudott, ha szó szerint veszem a válaszát, minden igaz. A lényeg azonban az, hogy Madina ezzel a trükkel élt. * -Szerencséd, hogy csak láttad. *Jegyzem meg és elhúzom még a számat is, de nem kérdezek vissza konkrétumokra. Amit tudni akartam, azt megkaptam. Edről sokkal készségesebben mesélek, már csak azért is, mert kedvelem a pasit, amilyen szabálykövető, olyan könnyedén lehet átverni. Eskü, csak egyszer használtam ki ezt a tulajdonságát, de akkor még nem tudtam, hogy neki ilyen van. Madina mosolygós örülésére büszkén kihúzom magam, más is ezt tenné, hát nem fosztom meg a várható reakciótól.* -Ugyeee? Kérlek szépen, a konvojos buli az elég kemény volt. Beleszaladtunk egy ellenálló-zsoldos üzleti hercehurcába, szóval volt bonyodalom nem kevés, de mi nyertünk. Az Aquillonon meg ott voltak azok a gyilkos szörnyek, akik életben maradtak az első nukleáris robbanás után és mutálódtak. Gondolom én. Volt egy kis pittyputty, felborult a csapatszállító, aztán fel is robbant, mi meg gyalogolhattunk a kurva hidegben, aztán megint jöttek a gyilkos fenevadak, azokat meg úgy intézte el valami idióta, hogy odarobbantott a lábaink elé, mindenkinek beszakadt a dobhártyája, a fél Condor süket volt. *Próbálom minél érzékletesebben leírni a történteket anélkül, hogy bármi lényegeset mondanék, elégedjen meg az akciójelenetekkel. Mert hát úgy gondolom azok érdeklik jobban, de mint kiderül, egészen más fogalmai vannak a kikapcsolódásról. Mondjuk nekem is, de azt még sem mondhatom, hogy amikor én vagyok mérges vagy feszült, akkor beülök a kuckómba és random feltöröm valamelyik rendszert és kancellárok után nyomozok. Szerintem meg ez érdekesebb, mint a VR játékok vagy a napos tengerpart. Egy valamiben viszont egyetértünk. * -Ja, a koktél az jöhet. Jó erős legyen és bárhol elfetrengek. *Vigyorgok egy sort bár én nem képzelem el a tengerparti ejtőzést, azt viszont észreveszem, hogy Madina néhány pillanatig máshol járt. Muszáj leszek ezt a vonalat is felpiszkálni kicsit és miután túlléptünk az ellenállókon, meg az én bajba keveredésemen, beleállok a témába. Egyetértően bólogatok a brevius felvilágosításáról, de szerintem ha tényleg csak ennyit mondtak el neki, édeskevés lesz. Persze nem az én fejem fog fájni, ha egyszer végre sikerül lemennie a Perdára és mit tesz Shiennel, pont egy olyan állattal találkozik össze, amelyik azt a kórságot szórja. * -Ne is mondd! A Perda után még jobban érezni. *Legyintek fintorogva, noha én elég gyorsan asszimilálódok, már fel sem veszem a Dominium műlevegőjét.* -És nem is volt családod? Mármint a Földön? *Csak egy másodpercig nézem mielőtt látszólag semleges úton folytatnám a témát. Ezt vajon hogyan lépi át?* -Képzeld a barátnőm olyan szerencsés volt, hogy itt újra összetalálkozott egy földi ismijével. Lehet neked is körbe kellene nézned, hátha ismersz valakit régről. Egyébként ha akarod, én segíthetek lemenni. *Még egy találkozás előkészítése, minél több időt töltök vele, annál többet tudok meg róla, annál is, amit már tudok. Az étterembe érve, bár viccesen hangzik és el is vigyorgom a felét, tök komolyan mondom az itt található ételek lényegi összetételét. * -Tényleg? Mert nem kóstoltál még hexát. Egyébként isteni zöldségeik és gyümölcseik vannak. *Beállok a sorba, meg sem nézem a kínálatot, pontosan tudom, hogy mit fogok kérni. Fehérje gombóc, valami szósszal, nem édessel. Próbálkoznak mindenféle ízesítéssel, de valahogy nem jön össze nekik, vagy beletesznek mindent és remélik, hogy valamelyik íz jobban dominál, de frászt. Egyszerre édes, sós és savanykás, de legalább nem annyi színű, ahány ízű. Elveszem a felém nyújtott tálcát és felnézek a csajra. Volt benne valami ami nem volt egészen kerek, amikor megláttam, és most rájöttem mi az. Most, hogy egészen közel áll hozzám és kicsit oldalról nézhetem az arcát. Szélesre húzom a számat, mint aki épp most jött rá egy világraszóló felfedezésre. És valóban, majdnem. Egyik kezemmel a haja felé nyúlok, ha nem húzza el a fejét még meg is fogom egy tincsét, de nem kell megérintenem sem, hogy tudjam. Azért odafigyelek a diszkrécióra, mert hát esetünkben ez a természetes és halkan, már-már bizalmasan odahajolva hozzá dicsérem meg.* -Nahát! Neked parókád van? Csúcsszuper minőség. Desiree-től van? *Még a névre is rákérdezek, jóllehet nincs is ilyen nevű nő a Dominiumon, de parókás nincs az biztos. Mégis úgy tálalom, mintha ő lenne a number one. *
- Nem írták a lapok? - kérdezem meglepetten. - Mármint, hogy mi baja volt, nem azt, hogy mit csinált a perdai. Szoktad követni egyébként a híreket? - kérdezem. A következő téma a kancellár, aki iránt állítólag semmi személyes tapasztalata sincs, még is úgy beszél róla. Az, hogy Raven kerüli a válaszadást, és csak megismétli magát, kikerülve minden kérdésem, egyre érdekesebb. Egy darab nemmel nem fog lerázni. - Honnan tudod, hogy perverz, meg ilyenek? Úgy mondod, mintha ismernéd. - mosolygok rá értetlenül. - Tán csak nincs benned is valami abból a perdai csodából. - görgetem tovább a témát. Még is csak izgalmas, ha valaki közvetlenül "bratyizik" a kancellárokkal, és e tekintetben a referens sem lesz másképp. Az elérhetetlennek tűnő alakok, akiket csapatnyi fegyveres vesz körbe, ennyi is bőven elég, hogy egy átlag ember kíváncsiságát felkeltsék. A kalandjai is érdekesnek tűnnek, rá is kérdezek, miket lehet még tudni, és valahogy úgy érzem, hogy a robbanások, lövések és minden mellett csak a felszínt kapargatjuk. Valami miatt Edet lefokozták, és habár maga a sztori már-már happy end, ha hozzá vesszük a lázadókat, és a közutálat tárgyát, McGrover kancellárt... Lesz miről érdeklődnöm más forrásból is. - Nem féltél? Mit kerestek a lázadók ott? - teszem fel a kérdéseim, amik eszembe jutnak elsőre a történet nyomán. A levegő frissessége nem a legjobb, noha idővel hozzászokik az ember, még ő is megjegyzi, hogy a Perdához képest erősen érezhető, ha visszatér a hajóra. Sejtem, ott is hasonlóan friss lehet a levegő, mint nagyon régen a Földön, mikor még zöld volt a környezet, és tele volt fákkal. Szívesen lemennék, csak ha egy levegővételnyi időre is... A kikapcsolódásról beszélve én valami mediterrán ország homokos részére kívánkoznék, bár ő ebből inkább csak a koktélt emeli ki, és hogy ő attól fetrengene legszívesebben. - Neked sem lehet rossz szülinapi ajándékot találni. Valami alkohol, és már boldog vagy? - kérdezem kis mosollyal az arcomon. A család kérdésére kicsit keserűbb lesz ez a mosoly. - Melyik földinek ne lett volna? Nekem is volt. - mondom, és el is merengek, visszaidézve a régi idők emlékét. A jókat, és a rosszakat is. A történetre a barátnőjével kapcsolatban rá tekintek. - Nem akarok a múltban élni. Ha van is ismerősöm a fagyóban, nem kedvel annyira, hogy örömmel találkozzon velem. Ahhoz túlságosan ... önző vagyok. - mondom, aztán meglepetten nézek rá. - Hogy tudnál lesegíteni a Perdára? - nem mintha boldog boldogtalant leengednének a bolygó felszínére, érted... Kicsit erős túlzásnak tűnik elsőre, főleg hogy ő is csak egy civil. Közben át is adom neki a tálcát, és édes-savanyú szószos gombócot rendelek magamnak. - Hexa... Nem ismerem én erről ezeket a lényeket. - fintorgok egy kicsit. - Ha nincs paradicsom, sajnos nem tudnak lefizetni. A paradicsomot imádom. Imádtam. Ah, francos apokalipszis. - csóválom meg a fejem, így veszem észre, hogy bámul, majd felém nyúl. Elhúzódom, és homlok ráncolva nézek rá. Amikor észreveszi, hogy parókám van, elmosolyodom. - Nem, ez még a földről van. Van az a pénz, amivel rá lehet venni az embereket, hogy azt akarják, amit te is akarsz. - kacsintok rá. Ugyan van, amiről kénytelen vagyok néha hazudni, a legtöbbször szeretem elkerülni, épp ezért ezt a "Desireet" sem fogom felvállalni, főleg ha ő is ismeri, és rá kérdezhet nála rólam. - De ha már említetted, akkor megfogom keresni ezt a Desireet. Bizonyára szép munkái vannak, ha ehhez az ócskasághoz hasonlítod. Merre találom őt? - kérdezősködöm tovább, míg a megkapott adaggal elindulok vele egy asztalhoz, persze csak miután lecsippantottam a magam ételének összegét a terminálon.
*A kérdésre úgy nézek rá, mint anyám szokott rám amikor hülyeséget csináltam és megkérdeztem, ez most miért nem tetszik neki. Mert majd pont azt írják meg a hírekben, hogy mi volt Jenkins feleségének a baja. Konkrétan mindent eltitkolt a kancellár, még azt is, hogy életben van és nem véletlenül. Megtehettem volna, hogy megnézem az orvosi kartonját, még ha sok időbe is telt volna feltörni, vagy Jenkins jogosultságával belépni, de gyanítom, hogy oda sem az lett írva, ami az igazság. Egyébként meg Jenkinsnek volt elég baja a fia elvesztésével. Nekem is van szívem. * -Persze, hogy követem, minden hírt követek, elolvasok. Mostanában nem volt semmi szaftos. *Jenkins feleségén kívül…de volt. McG ügye, de gondolom arról értesült, vagy nem. Elég sokáig beszéltek róla, bár a részleteket nem teregették ki szerencsére. Ha viszont Madina rám kérdez a kancellárnál, rögtön tudni fogja mi közöm van nekem hozzá. A perdai csoda emlegetését nevetéssel intézem el, hát rohadt jó lenne nekem is olyan, csak nem gyógyító képességet kérnék magamnak, hanem gondolatolvasást és láthatatlanságot. Úgy szeretnék bemenni minden kancellária tanácsülésre, az irodáikba amikor éppen szervezkednek, susmusolnak. * -Sajnos nincs, pedig jó hasznát venném. *McG-ről már nem tudok derűsen nyilatkozni, de muszáj valamennyit elmondanom, hogy ne fogjon gyanút, másrészt úgy is megtudja, ha nem tőlem, akkor mástól, az pedig nem lenne előnyös. Meg sem kell játszanom a komor hangulatba esést, jóllehet csak addig tart, míg a kancellárról és Sammyről beszélek.* -Ismerem. A barátnőmet vette feleségül, de szerencsére már elváltak. McGrover kancellár enyhén szólva sincs topon az utódnemzésben. Mondjuk ez is egy nagy szerencse, egy gyereke sincs, pedig volt négy felesége. Csak a barátnőm maradt életben. *Felnézek rá, bosszantó, hogy még egy nőre is fel kell néznem, de hát ezt osztotta a genetika. Viszont sok kis helyre beférek, ezt azonban soha nem tudtam kihasználni egyetlen küldetésen sem, mindenhol csak lövöldöztek. Madinát sok minden érdekli, nem csak McG. Úgy látom Malinor is mély nyomot hagyott benne azzal a pokolbéli ivászattal, kíváncsi vagyok miről beszélgettek akkor, mert elég fura, hogy Madina csodálkozva kérdezte, mikor és hol lövöldözött Malinor. Hát katona baszki, az a dolga, hogy lövöldözzön, és ilyenekről nem mesélt? * -De, rohadtul féltem, mondjuk inkább a vadállatoktól, mind gyilkos fenevad. A frászt hozták rám, ennyin múlott, hogy nem harapta le a fejem az egyik *S két ujjamat majdnem összecsippentem, hogy mutassam a fél centit. Kicsit eltúlzom, de akkor még annyinak sem tűnt.* -Éreztem a leheletét az arcomon. Megjegyzem rohadt büdös szájuk van. *Még fintorgok is egy sort, aztán csak vállat vonok, értheti az ellenállókra is, mert fogalmam sincs ki mit keresett ott. Az egész egy nagy káosz volt, mindenki átvert mindenkit, a kancellárok meg nem győzték kibogozni a csomókat. Ennek és az állatok jelenlétének ellenére szeretem a Perdát, már csak azért is, mert otthont adott a bátyámnak, másrészt szép hely, finom a sok zöld és a friss levegő és tök jó, hogy a munkám miatt sok időt tölthetek ott. Persze nem úgy ahogy Madinának előadom, bár mindig viszem magammal a Jacknél megtöltött termoszomat, van nálam víz is és igenis szoktam hidratálni – ahogy Jenkins mondja – de jobb ha Madina is beáll abba a sorba, melynek tagjai mind azt hiszik, hogy alkoholista vagyok. Szélesen elmosolyodom a félig poénra.* -Hát ha nem ruhát csináltatsz nekem DeVittonál, akkor megelégszem a piával is, de csak Búfelejtőt iszom, a többi lötty, bár megjegyzem Jack orbitális tehetség ha pia kotyvasztásról van szó, csak háziasszonyok vacsorája mellé való. *Nem, nem Jack bárjának kínálatát szólom le, inkább kiemelem az én igényeimet a minőség iránt. Aztán ha ő ezt a mennyiségre is érti, áldásom rá. Piával vagy anélkül is látnám azokat a komor vonásokat, melyek a család említésénél jelennek meg az arcán, amit egyébként nem csodálok a történtek fényében. Még jó, hogy nekem nincs gyerekem, nem tudnak vele zsarolni. * -És mi lett velük? *Nem hagyom leülepedni a témát, bár sokan otthagyták a családjukat a Földön, nem is ismerem a pontos tényeket, kit és hogyan csábítottak, avagy kényszerítettek bele a fagyiba, sosem fogom megérteni, hogy voltak képesek…vagy most hogyan tudják feldolgozni az értelmetlen elvesztésüket. Az viszont meglep amit a vélhető ismerőseiről mond, meg is ugranak a szemöldökeim.* -Nooocsaaak! Rossz kislány voltál? Az iskola réme? Önző mi? Nahja. *El tudom képzelni annak fényében, amit tudok róla és most nem az iskolaévekre gondolok. Valamiért befagyizták, adva volt egy zsarolható része és a képességei. Ha csak arra gondolok mit hallottam abból a beszélgetésből amit Jenkins és McG folytatott mikor mi az Alvóknál voltunk, az is megér pár hét fogdát, de nincsenek illúzióim. A további ismerkedés függvényében dobom be a Perdára való utazás lehetőségét, amiért nem kap két kézzel, helyette gyanakszik. Gondolkodik. * -A holdat kutatom, sok a meló, benyújthatok egy igényt adminisztrációs munkatársra, megnevezhetlek, lejöhetsz velem földet túrni. *Minderre persze rásegítenék egy kicsit, nehogy elutasítsák. A lényeg, hogy senki nem látná az érintettek közül az igénylést, csak úgy meglenne. Még össze is barátkozhatnánk. Kitől hallottam, hogy tartsd magadhoz közel a barátaidat, de az ellenségeidet még közelebb? Magamhoz veszem a tálcát, és szórakozottan válogatni kezdek a látványnak kitett kaják között, nem mintha olyan nagy lehetőségeim lennének. Maradok végül a fehérjegombócnál, amihez valamilyen csoffadt köretet is adnak, meg leöntik szósszal. Színében mind majdnem megegyezik egymással, piszkosfehér és sárgásfehér között váltakoznak az árnyalatok. * -Á, és ha úgy mondom pillangófejű? Nem csak a húsa fincsi hanem a bőre is strapabíró, a perdaiak sokfélét készítenek belőle. *Egy kis kedvet próbálok neki csinálni a Perdához, de még mindig Földimádó. * -Biztosan találsz olyat ami hasonlít a paradicsomhoz. Rengeteg zöldségük van és én mondom, mint mennyei. De ha gondolod, keresek én neked paradicsomot, mit vagy hajlandó megtenni érte? *Rávillantom a százkarátos mosolyomat, komolyan gondoltam, de félig viccesen tálaltam. Sokan, sokféléért epekednek amit a földdel együtt el kellett felejteniük, Madina paradicsom imádó és szeret ejtőzni a meleg homokban. Oké, a lánya épsége és élete feltételezem egy rakat paradicsomot felülír, de ne hagyjuk veszni az apróságokat se. A paróka is egy ilyen apróság, gyűlnek az infók a csajról szépen. Talán más nem vette volna észre, de mivel nekem több is van, simán megakad a szemem rajta és nem átallom ezt forszírozni. Arra, hogy a Földről való, picit megemelkedik az egyik szemöldököm, aszimmetriába húzva az arcomat.* -Nem mondod? Lefagyizták veled együtt, vagy hogy? Hozhattál magaddal cuccot? Mit hoztál még? *Emlékszem Hartley is emlegetett valamit, Malinorral nem jutottunk el idáig, de most kíváncsi vagyok. Talán erre őszintén tud felelni, ahogy Desiree-re sem vetődik rá. * -Nem ócskaság, de van szemem hozzá. *Még jó, hogy beszélgetünk és nem figyelek arra, hogyan adagolják ki a kaját, ezt a részét mindig is utáltam, mintha igyekeznének minél gyorsabban megszabadulni tőle. Már csak a teli tálcára pillantok rá s a számlarendezés után indulok el egy szabad asztal felé, ha Madina is kapott fehérjével turbózott csúszplájzt. * -Itt van a harmadikon, az üzletsor végén. *Vagy nem.* -Egyébként miért hordasz parókát? Már ha publikus és nem ótvaros a fejed, vagy hullik a hajad, akkor persze nincs közöm hozzá és sajnálom, de érdekel. És milyen a természetes hajad? Én imádom a vöröset, szerintem szenvedélyes és titokzatos, egészen másképp érzem magam vörösen. *Válogatás nélkül teszem le magam az egyik székre, mindegy, hogy háttal az ajtónak vagy sem, s már neki is látok a falatozásnak, bár csínján bánok a kajával. Bezzeg ha hexa lenne, vagy gyászmadár, olyan mint amilyet Jenkinsnél ettem, és lenne hozzá zöldség, meg az a piros bogyó, és…már csorog is a nyálam.*
