Lassan de biztosan azt érzékelem, hogy ez a beszélgetés cseppet sem megy jó irányba, s amint lehetséges távoznom kellene. S hogyan tehetném ezt, ha még sok mindent tudnánk mondani? Vagy elérkezett az a pont, hogy már nem kell mondani semmit? Meg vagyok kavarodva, ráadásul Alecnek feltártam, hogy milyen ütőkártyák vannak a kezeimben. Nem ismerem eléggé őt vagy húgát, de még Jasmine-t sem. Csupán annyit, amennyit elmondtak nekem. - Rendben, majd elbeszélgetek vele ne aggódj. - nyugtatom a férfit, hogy nem kell attól félnie, hogy nem teszem meg. Lyssine, vagy legyen bárki más, szembenézhet velem. Mindenképpen el fogom mesélni az igazságot róla. Nem akarom, hogy Alecet bárki úgy fogadja ezentúl, hogy gyere cimbora, csupán maradjon minden csere alapon. Míg én magamban gondolkozom azon, hogy mennyire lehetek gonosz, akkor jól megkapom, hogy nem vagyok az? Nah megint kezd feje tetejére állni a világ. Egyezkedni akar velem? - Majd még meglátom… - nézek rá Alecre, igen azzal a hűvös nézéssel amivel csak én tudok. Nem tudom sajnálni az ő helyzetét. S nekem ennyi nem elég, hanem egyenesen bedobom a közösbe Raven nevét, csak úgy belengetem a Vadember előtt, hogy ő róla se feledkezzünk meg. Én úgy vélem, hogy testvérek. Ha pedig azok, akkor minden bizonnyal megosztják egymással a mélyebb gondolataikat. - Jó ember? Hogyne, Vharan-ért van oda, egy Perdaiért, vagy legalábbis tudomásom szerint. Szeret elkóricálni az őrzői szemei elől. - már csak tudom, mert egyszer velem együtt cseleztük ki őket, s mentünk a vadonba. Még most is él bennem az a pillanat, mikor meglátta a Togitákat. - Mindenesetre ha találkozok véletlenül a húgoddal, akkor meglátom, hogy mennyire avatom be őt. S annyira testvérek vagytok, hogy nem ragaszkodtok a gyerek dologhoz. Nem érdekel, mi van a háttérben, ez a vesztetek. - tudom le őt, azzal utána fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Ekkor ötlik fel bennem, hogy én visszavonulót fújok, s ha Jasmine és Vadember akar valamit mondani egymásnak, akkor bátran tegyék meg. Én mindent kiadtam magamból, amit csak lehetett. Míg ők beszélgetnek, addig nekem van időm nézni a körénk gyűlt nézelődőket, akik kíváncsian tekintenek felénk. Kezdek attól tartani, hogy a saját fajtársaim fognak kitaszítani ebből a városból, hiszen két quorsával is beszélgetek, úgy mint egy harmadik. S joggal felmerülhet bennük, hogy nem-e árulom el őket? Nem tudok a saját gondolataimmal meglenni, mert meghallom a saját nevem, s én a Vademberre nézek. - S ki tudja még ki minden mással szintén tisztességtelen voltál. - rakom hozzá, mert ne feledjük, hogy esetleg kivel játszotta el még ezt? Kik lehetnék még az áldozatok, akikről nem tudunk. Utána még mondja a bocsánatkérést, ami érthető a részéről, de számomra nem. - Amit mondtál az csupán szavak, de remélhetőleg tetteid szintén azt fogják mutatni. - adok neki útra valóul ezt a mondást, miközben ránézek az én Jasmine-omra. Odalépdelek hozzá, s belekarolok a karjába, hogy tudja itt állok mellette. A mi barátságunknak meg kell erősödnie, s a múltkori incidenst jóvá kell tennem. S erről jut eszembe, hogy vajon Jasmine-t leszidták e? Ha elmegy végre ez a Vadember, akkor végre barátnőmmel lehetek.
*Már ezerszer megbántam az elmúlt percekben, hogy idehívtam Vadembert, hogy eljöttem csak azért, mert…nem hittem benne. A lelkem mélyén azért ott volt a kétség, de csak annyit akartam kérdezni, igaz-e amit Tywinna mesélt kettejükről. Végül is mindegy volt, hiszen még az Aratási ünnep előtt történt, nem lett volna jelentősége, de most minden miattam borul, a kételkedésem és a türelmetlenségem miatt. Elég lett volna várnom, míg a vízesésnél találkozhatunk és kettesben megbeszélhetjük. A gondolataim egészen máshol járnak, míg a gyanútlanul puszilkodó perdai nőről beszélnek, hiába kértem Tywinnát, hogy hagyja, még Vadember is biztatja. Felnézek rá, mikor mindketten ellentmondunk Tywinnának, s úgy érzem őszintén is gondoljuk. Nem gonosz ő, csak nem érti a mi életünket, a helyzetünket és…valahol meg is értem. Talán ő is szeretetre vágyik, ahogy én és lássuk be, Vadembernek akkora szíve van, hogy bárkinek tud adni belőle. Elég csak a tóparti éjszakára gondolnom, arra ami megelőzte, a jókedvre, a kedvességére, arra ahogyan a letépett virágot a hajamba tűzte. S most már biztos lehetek abban is, hogy Alec a valódi neve és mások előtt azt használja amit én adtam neki, és azt szeretné a jövőben is…a Henry mellett. Később azt is megtudom, hogy Ravennek hívják a húgát, és egy perdai férfiért van oda, s talán bátrabb is mint én, ha ahogy Tywinna mondja, szeret meglógni a kísérete elől. Egy mosoly gondolatának árnyéka suhan át arcomon, mert ha tudtam volna korábban, hogy Vadembernek húga van, ilyennek képzeltem volna el. Hasonlítanak egymásra, de valójában nem érdekel mindez, csak gondot okoz, hogy megtudtam. Még egy titokkal több amit őriznem kell, bármi áron. Vadember még csak rám sem néz, pedig láthatná rajtam, ahogy lesütöm szemeimet és nagy sóhajjal ingatom fejem. Nem fogom elárulni. Hányszor mondtam már neki, bizonygattam, mégis számonkért legutóbb. Talán sosem fog bennem bízni és azt is tudom miért nem. * -A húgodat nem ismerem, de rólad tudom, hogy nem vagy rossz ember. Én nem fogok róla beszélni senkinek. *Századszorra biztosítom arról, hogy bennem megbízhat, századszorra is feleslegesen, de muszáj volt kimondanom. Ha mást nem, legalább ezt adhassam neki mielőtt végleg elmegy és nem látom többé. Az eszem már tudja, de a szívem még remél mikor nem a kérdésemre kapok választ és szembesítem ezzel Vadembert, Tywinna pedig felé taszít. Most szinte olyan közel vagyunk egymáshoz, mint az erdőben, nem messze Elorak hátsó kapujától a fák és bokrok takarásában…és remélek még akkor is amikor felemeli a kezét és a lelkemben már ott érzem meleg, puha tenyerét az arcomon, tekintete ajkaimra téved és a tóparton érzem magam, de végül ha létezik, a pokolba kerülök. Szavai mély sebet ejtenek a szívemen, de értem miért mondja és azt a pillantást is értettem. Keserű mosoly rándul meg ajkaim zugában és a szemeim újra megtelnek könnyekkel, de felnézek mielőtt válaszolnék, hogy újabbak már ne gördüljenek le arcomon. * -Értem. *Alsó ajkamba harapok, de nem fáj jobban, mint amit ki kell mondanom.* -Sajnálom, az én hibám. Nem akarom, hogy miattam bajod essen, csak egy szép álom volt. *Egy álom. S most oly távolinak is tűnik minden, amit átéltünk együtt és hiába próbálkozom, nem sikerül a könnyeimet a helyükön tartani, idegesen törlöm le kézfejemmel s fordulok el, hogy ne lásson így. Egyik gombócot a másik után nyelem le bocsánatkérése közben, s csak ekkor veszem észre mennyien gyűltek össze a korábban majdnem néptelen kikötőben és a hajam tövéig pirulok. Újra megtörlöm az arcomat mielőtt visszafordulnék Vadember felé, még mindig magamat ölelve szorosan, felkaromba markolva ujjaimmal, de tekintetem már ráemelem, akkor is ha ő nem néz rám. * -Bocsáss meg nekem amiért ilyen helyzetbe hoztalak. Vigyázz magadra, nagyon vigyázz magadra, kérlek. *Érzem, hogy szavaim közben Tywinna belém karol és tudom, hogy valakinek meg kell tennie az első lépést a távozásra, az elváláshoz, de én képtelen vagyok. Csak hátrálok, de közben Vadembert nézem, míg el nem fordul. * -Vigyél el innen kérlek. *Szólok, mikor már nem látom Vadembert, de a körénk gyűlt perdaiak miatt zavarom már túl nagy. S csak suttogom Tywinnának a kérésem, s aztán szabad kezemet a számra szorítom, s veszek egy nagy levegőt, hogy be zokogjak fel.*
//Jaj Vadember, mi lesz most? Köszönöm a játékot, szép dráma volt, megkönnyeztem //
Hát Lyssine miatt nem is aggódom, bármit is mond rólam Tywinna neki. Raven már jobban aggaszt. Nem véletlen döntöttem úgy, hogy előtte is eltitkolom Jasmine-nal való viszonyomat, és most, hogy vége van, kár is lenne őt beavatni. Már mindegy. Mindenesetre remélem, sokára találkoznak, és ha mégis összefutnak bármikor is, nem lesz ez a mai nap beszédtéma közöttük. Hallod, karma? Ennyivel azért tartozol! - Kérni téged. - Mondom a kék hajúnak - kezdem megszokni ezt a hajszínt -, hűvös nézés ide vagy oda. Hátha mégis megszán, idővel, pár nap múlva, ahogy mint mondta Tűzvölgy után is kellett pár nap neki, hogy megnyugodjon. - Jó ember. Jobb ember, mint én lenni. Vharan-nak nem lenni pár. - Vonom meg a vállam arra, hogy mennyire van húgom jóban a perdaival. Ez az ő dolguk. A perdai jó magas férfi, jó sok izommal. Ha nem lenne oda érte Raven, akkor gyanakodnék, hogy nem is ő a húgom, hanem elrabolták és egy hasonmással pótolták. A gyerek dologra nem reagálok, bár jól látható rajtam, hogy tudnék mit mondani rá. Egy fél-hazugságot, hogy nekem vannak gyerekeim. Egy magyarázatot, hogy Raven még túl fiatal hozzá. Egy beismeréts, hogy nem zavar, ha később sem akar, ahogy nem zavar, hogy Jasmine is meddő vagy micsoda vele a helyzet, ahogy másnál sem zavar, ha nem akar gyereket, s mind ugyanarra az egy, régen gyökerező indokra vezethető vissza. A beállt pici csendben Jasmine szólal meg és felé pillantva hallgatom őt, mikor biztosít arról, hogy nem fog beszélni Ravenről. Köszönetképpen biccentek felé egyet, ám elgondolkodott arckifejezésem könnyen értelmezhető gyanakvóként is, s nem is állna ez messze a valóságtól. Csapda, mézes madzag lenne ez részéről? Vagy miért bizonygatja ezt fennhangon? Miért tart jónak, mikor az elmúlt fél-egy órában most mindennek tűntem, de becsületesnek és derék embernek egyáltalán nem? Ez a bizonytalanság is közrejátszik abban, hogy mikor előttem áll és emelkedik a kezem, végül mégse érintem meg őt, hiába vágyom rá, s ez csak nehezebb lesz, mikor látom mennyire fájnak neki a szavaim és elfordul szégyellve könnyeivel együtt fájdalmát előttem. De nem ölelhetem át, nem fordíthatom magam felé, nem vigasztalhatom meg. Ezúttal nem. Hátam mögött tehetetlenségemben ökölbe szorul a bal kezem, szerencse, hogy az implantátum ereje önmaga anyagában így nem tud kárt okozni. Elfordítom a tekintetem Szösziről, de ettől még előttem van a képe, túlzottan is megjegyeztem, ahogy szavai is ott visszhangoznak majd bennem, akárcsak azok, melyeket a bocsánatkérésemre mond. Tywinnáé merőben mások, szavaimhoz hozzátoldott kis megjegyzésére szám sarka rándul meg, de visszanyelem inkább a szavakat - ami egy Delgado-val ritkán esik meg -, mielőtt tovább rontok a helyzeten. Hallgatásom viszont beismerésnek, egyetértésnek is tűnhet. Utolsó szavainál egy pillanatra aggódok, hogy nem lesz neki elég a bocsánatkérésem, de a második tagmondat ezen sokat árnyal, legalábbis az én értelmezésemben. Biccentek rá, magamban tudván, hogy most egy ideig jobb, ha kerülöm Elorakot és környékét, hogy ez az egész elüljön egy kicsit. Úgy is egyre jobban gázolunk bele a télbe, nehezebb lesz jönni-menni a Perdán. Már fordulnék el felegyenesedve, a mozdulat csak Szöszi szavaira akad meg, önkéntelenül is felé pillantok, hiszen rendszerint a másik szemeibe nézek, akivel beszélek, de találkozva az övével most inkább gyorsan srégen lefele kapom tekintetem, jóllehet ez bántó gesztus tőlem. - Te is, Szöszi. - Nem tudom megállni, hogy halkan ennyit ne mondjak még, talán az utolsó kérlelő szó miatt, vagy mert Szöszi mondta, vagy az egész helyzet és a korábbi viszonyunk miatt. Hogy tud egy szép álom ilyenbe átfordulni? Egy régi dal egy sora jut eszembe, hogy miért ébredjünk fel a Paradicsomból? Elfordulok ezúttal tényleg, Tywinna felé még egyet biccentve köszönetképpen, de az ő tekintetét éppúgy kerülöm és öles léptekkel távozok a kikötő területéről, bő perdai kabátom lobog utánam. Nem nézek vissza, mint akkor hajnalban. Kísérőm sietősen köszön el Aliyah-tól, s zárkózik fel mellém, így a kapuig van szerencsém meghallgatni, hogy milyen bolond egy quorsa vagyok - már másodjára nevez így valaki, lehet benne valami -, és persze azt, hogy mindent nem értett az egészből, de szerinte Tywinnát kellene választanom, hiszen olyan heves természetnek tűnik, mint én, pont jól összeillenénk, míg a másik, a szőke quorsa túl szürke, és egyébként is a perdai nőknek nincsen párja, vegyem megtiszteltetésnek, hogy egy perdai nő társának választott volna. Mondjuk mire elérünk a kapuig azt ő is megállapítja, hogy ezt elrontottam rendesen Tywinnánál is. De a perdai istenek megkegyelmeztek nekem, mert a kapu nem került messzebb egy órával ezelőtthöz képest, így azt már nem tudja nekem elmondani, szerinte hogyan is kellene a perdai nőt kiengesztelnem. Ha nem lenne ilyen zord a hangulatom jelenleg, felnevettem volna azon a részen, hogy szólna pár jó szót az érdekemben. Elképzeltem rá Tywinna reakcióját, szegény kísérőm is megkapta volna a magáét szerintem. Ám a gondolataim máshol csaponganak, egyre csak mindkettejük könnyes arca van lelki szemeim előtt, ott visszhangoznak a mondott szavak, vádak, szemrehányások. Bosszant. Dühös vagyok. Részben nyelvi akadályok miatt sem tudtam ezt rendesen megbeszélni velük, részben nem is jogos mindaz, amit hozzám vágtak. Én nem ilyen vagyok. És részben meg kellett hátrálnom, hogy ne álljak a barátságuk közé, és részben nem lehettem önző sem, mert ez amúgy sem tarthatott volna sokáig köztünk Szöszivel. Bosszant az igazságtalanságok sora, amelyek ellen nem volt fegyverem, amiért inkább elmenekültem, mint egy gyáva. A kapun kilépve három lépés után állok meg, kísérőm is kíváncsian néz utánam, majd fejét csóválja morogja el újra, hogy bolond quorsa vagyok, mikor látja, hogy folytatom az utamat, nem fordulok vissza. Az erdőben hagyott motoromhoz érve felkapom a sisakom a kezembe, majd leteszem a motorra újra és elindulok vissza Elorakba, hogy aztán négy-öt lépés után megálljak, és visszaforduljak a motorhoz, de két lépés után ismét Elorak felé forduljak, de nem indulok el felé, hanem újra hátamat mutatom a perdai városnak. Eljutok a motoromig, sikerül felvennem a sisakom, felülnöm a járgányra. Kétszer is, mert egyszer megint leszálltam róla és el akartam indulni vissza. Legalább az ajándékát oda kellene adnom Szöszinek. De belátom, hogy nem volna jó ötlet most rám emlékeztető dolgokkal elhalmozni, így a jó két tenyérnyi nagy, összetekert és megkötött bőr tartót visszateszem a táskámba, s mert eldobni nem akarom, a kendővel együtt engem kísért majd. Az is nálam maradt a virágillattal együtt, csodás. Mielőtt megkísérelnék újra leszállni a motorról tépelődve, beindítom a járművet és elindulok vissza a Rebelliumba nem éppen olyan tempóval, mint aki eleget akar tenni Jasmine utolsó óhajának. A hülyéknek szerencséje van viszont, nem kellett vigyáznom magamra, késő este lesz, de épségben hazaérek, ideje hát próbára tenni, hogy a részegeknek is szerencséjük van-e? Sikerül úgy berúgnom, hogy még Jeff is kivételt tesz velem: miközben azt dünnyögöm neki - vagy magamnak -, hogy "az élet szép, többnyire", ő letámaszt a legközelebbi asztalnál és rám zárja a RebellIvót, hogy mikor kinyissa újra azt, ugyanúgy és ugyanott találjon engem nagyon lassan és nagyon erős fejfájással ébredezve. A másnaposságot aztán aznaposságra cserélem, többnyire azért, hogy ne kelljen gondolkoznom a lányok szavain. Emlékezni sem akarok, így a harmadik napon észak felé kérek munkát, hogy minél távolabb legyek minden olyan helyszíntől, aminél még bejárható időn belül lenne a Város vagy Elorak. Új év előtt egy-két nappal keveredek csak vissza Rebelliumba...
//Én itt kilépek a játékból. A karakter ugyan nem élvezte a helyzetet, de én nagyon jól szórakoztam helyette is Köszönöm nektek, élmény volt! //
Lassan érkezik el a pillanat, mikor a Vadember távozik a köreinkből. Pont időben, hogy ne csináljak valami meglepőt. Kész vége a kapcsolatom, jobb ha nem látjuk egymást soha többet. Ha igen, akkor én biztosan nem leszek az, aki kezdeményezni fogja a beszélgetést. Jasmine szintén elköszön tőle, s remélem végérvényesen. Nem akarom, hogy többet találkozzanak egymással, mert mindenképpen károsak egymásra. Abban nem gondolkozom, hogy szerelem, meg romantika és miegymás. Én egyáltalán nem nézem a férfi távozását, mert nem érdemli meg tőlem. Hogy Jasmine mit csinál, abba pedig nem szólok bele. Egy darabig ácsorgunk a helyünkön, mikor meghallom a segítség kérését. - Gyere, nézzünk házat nekem. Itt fogok lakni Elorakban. - próbálom lelassítani a beszédemet, hogy megérthesse a barátnőm. Biztosan fura lehet neki hallani erről, így tovább görgetem a gondolataimat. - A bogám túlélte, azonban mivel nem tartottam magam jó gazdájának, így elajándékoztam egy perdainak, aki biztosan jobban fog rá ügyelni. Ráadásul biztosan nem fog összeszólalkozni a katonákkal. - komoly maradok, mert nekem azok a pillanatok itt vannak a fejemben. Sokszor lepörgettem már magamban, hogy tehettem volna más abban a paprikás helyzetben? Finoman vezetem el kifelé a kikötőből, már ha enged nekem Jasmine. - Nagyon megbántam, amit veled tettem. S akkor ébredt fel bennem a gondolat, hogy a vadászatot, a védelmező szerepet leadom, hogy szakács lehessek. Főzni másoknak ízletes ételt, s felszolgálni esetleg erős italt. A családi házamat kellett rendbe tennem, eladnom a felszereléseim, s a maradék cuccaimmal ide költözni. - nézek rá Jasmine-ra, s várom tőle a reakciót, hogy ehhez mit szól? Képes felfogni, hogy ezentúl itt Elorakban lesz a főhadiszállásom, s itt elérhet? S ha együtt kinézzük az épületet, akkor az lesz a találkozó helyünk. - Szállást úgy vélem, hogy nem fogok biztosítani. A részegek menjenek csak dolgukra, s ott hányhatnak ahol szeretnének, csak remélhetőleg ne nálam. - adom elő nyugodtan a terveimet. Még messze állók a megvalósulástól, ám ez most igazán lefoglal, s remélhetőleg őt is. Ez a beszélgetés kemény volt, szívesen meginnék valami finom italt, de nem lehet. Minden egyes pénzem a házra tartogatom. - Szóval egy nagy ház kell, pincével, nagy térrel és fent hálószobával. Meg egy nagyobb konyha – magyarázom lágyan, lassabban, mint általában szoktam mondani. S ezzel megállok, hogy hagyjak neki időt.
*Nem tudtam elfordulni, volt egy pillanat amikor mozdultam mikor már csak a hátát láttam, de aztán képtelen voltam. Bár sokkal fájóbb volt nézni ahogy lassan de biztosan eltűnik az alakja…de vártam, hogy megfordul majd, mint akkor hajnalban. Csak egyszer…de nem tette és ez még egy fordítás volt az amúgy is szívemben lévő képzeletbeli tőrrel. Elmémben még ott csengett az utolsó szó, a nevem, ahogyan ő nevezett el, s amit más talán soha többé nem hallok. Végül Tywinnához intéztem kérlelő szavaim, hogy vigyen innen el minél messzebbre, egy nyugodtabb helyre, ahol nem figyelnek a kíváncsi perdai szemek. Már elkezdődtek a találgatások és Aliyah is közelebb lépett hozzám, mikor Vadember kísérője megindult s magára hagyta. De ha akart is kérdezni valamit, egyetlen fejmozdulattal intettem, hogy ne tegye, s a kérdéshez beszívott levegő céltalanul távozott ajkairól egy sóhaj képében. Tywinna pedig nem csak elrángatott a kikötőből, hanem még a figyelmemet is igyekezett elterelni, azt nem tudom, hogy szándékos volt, vagy amúgy is nekiállt volna a házról beszélni, de rákényszerített arra, hogy figyeljek. Pár mondat után némileg sikerült is, pedig a gondolataimban még mindig Vadember járt. Nem tűnt fel, hogy mit mond Elorakról, szórakozottan kérdeztem vissza.* -Tényleg? *Még úgy gondoltam, hogy Elorak lesz a biztos pont, ahova mindig visszatér majd a vadászataiból, a kalandjaiból és rátért a bogájára, így nem is gyötörtem az agyamat azon, hogy mit jelenthet neki házat nézni Elorakban.* -Ó, sajnálom. Nem a te hibád volt Tywinna, ezért nem kellett volna elajándékoznod. *Még egy adag bűntudat a már amúgy is mardosó mellé, s most már miatta is kezdtem rosszul érezni magam. Mindenkinek felborítottam az életét, a sajátoméval együtt…mégis hogyan sikerülhetett ez? Soha nem történt velem semmi, az életem javarészt unalmas volt, nem így akartam izgalmasabbá tenni. * -Ugyan Tywinna, megértettem és nem vettem a lelkemre. *Szólok közbe szinte azonnal, félbe is szakítva őt. Nem akarom, hogy még e miatt is lelkiismeret furdalása legyen, de aztán rátér az új életének szervezésére, a terveire és csak most jut el a tudatomig, hogy mit akart mondani a házkereséssel. Döbbenten nézek rá, egyébiránt hagyom magam vezetni, terelni ki tudja hova. Nem is nézem merre járunk.* -Biztosan jól meggondoltad? Nem mész többé vadászni? Letelepedsz Elorakban? Miért? *Bár mondta, hogy azután döntött így, hogy olyan csúnyán összevesztünk, de a miértekre nem mondott még semmit. Mégis mi vezette odáig, hogy mindenről lemondjon ami eddig az életét jelentette? * -Részegeknek nem kell szállást adnod, bár el sem tudom képzelni, hogy bármelyik perdai olyan nagyon leinná magát, de talán adhatnál nekünk. Biztosan jól megfizetnének, sok olyan tárggyal ami jól jöhet neked. *Elgondolkodom azon amit mondott, de már közben magamra is gondolok amikor a szállást emlegetem. Nekem is jól jönne és talán ha állandóan itt látnak, egy idő után megbíznak majd bennem és kíséret sem kell. Elorak mindig is nyitottabb volt, mint a többi város, ha nem is szeretnek minket, többekkel jó kapcsolatot ápolunk, ahogy anya is. Ahogy kezdi mesélni mire lenne szüksége, újfent elámulok, Tywinna tényleg komolyan gondolja ezt, olyannyira, hogy még meg is torpan és kénytelen vagyok hozzá igazodni. Mögöttünk Aliyah morog valamit az orra alatt valami olyasmiről, hogy „ebből sem lesz semmi”, de Tywinna nagyon elszántnak tűnik. * -Nahát! Nem hittem, hogy egyszer ilyesmiről fogsz beszélni. *S valóban nem gondoltam, de meglepettségem sem hívja elő mosolyomat és inkább alsó ajkamra harapok, nehogy kibukjon belőlem, mennyire nem jókor jött ez. Ha egy kicsit korábban jut eszébe…s persze nem vetett volna szemet Vademberre…és most nem kellett volna benne csalódnia, lett volna egy hely ahol találkozhattunk volna. De most már mindegy. S Vadember hiánya újult erővel csap le rám. *
Meglep, hogy Jasmine gondolatai nem teljesen itt vannak, közöttünk, hanem szerintem még a Vadember jár a fejében, de miért? Le lett leplezve, s a tetteit a férfinek vállalnia kell. A szavak csupán szavak, míg a tettek adnak igazi képet mások jelleméről. Nem nézek csúnyán a barátnőmre, sokkal inkább próbálok normális maradni, mint régen, hogy visszanyerjem a bizalmát. - Nem, Jasmine nem! Mert nagyon ideges voltam, a vérmérsékletem sodorta őt bajba, s téged is. Rossz tett, amit csupán jó tettekkel tudok kiegyenlíteni feléd. Mivel a Bogám megsérült, az már erősebb rossz cselekmény. Szerencsére veled nem történt baj. - nézek rá, s próbálok egy kedvesebb mosolyt küldeni ebben a kimondatlan fájdalmas percekben. Sosem unatkoztak körülöttem az perdaiak, s minden egyéb más élőlény. - De tudod, a boga helyett szeretnék egy állatot magam mellé fogadni. Mindig is szerettem az állatokat. - s ez nyugodtsággal tölt el. A vándorló életem során csomó állat viselkedését tudtam megfigyelni, s biztosan hasznos lehet még a későbbiek folyamán. Jasmine-al mindenképpen meg akarom osztani, de nem most. Lassan és nyugodtan vezetem egyre távolabb a Kikötőből, hogy arra a helyre vezessem, ahol az első épületet együtt tudjuk szemrevételezni. - Nem, nem megyek vadászni. Jól átgondoltam. Nem tudom mit tennék Vademberrel, ha meglátnám védtelenül. Hátát mutatva nekem. De biztosan átlőném a szívét. - magam sem vagyok biztos, hogy azt tenném. De ami azt illeti nálam Vademberrel való kapcsolatom teljes egészében halott. Kár rá pazarolnom a lélegzetet. - Letelepedek itt, mert úgy vélem sok minden fog történni itt. Ahol születtem, oda nem igazán engednek be embereket, ha igen, akkor szerintem jobban érezhetik a rossz szándékot, mint a kíváncsiskodást. - próbálom jobban összeszedni a gondolataim. - A szülő ház amúgy is nagy volt számomra, megbecsült tagjai voltak a közösségnek. Én tovább akarok ezzel lépni. Meg aztán általatok túl sok minden hatás ért, úgy érzem itt Elorakban kell kiteljesednie az életemnek. - nézek bele a barátnőm szemébe. S érdekes gondolatokat ébreszt bennem a soron következő szavaival, s elkezdek gondolkozni. Én adjak a Quorsáknak szállást? Mi célból, s mi lenne jó? Mikor visszaterelődik Jasmine-ra a gondolatvilágom, akkor Buumm! Űt mint a gombapálinka a napon. S az érzelmeim vihara felém kerekednek, de ez nem a haragé, hanem a szereteté. Elengedem barátnőmet, csakhogy utána magamhoz öleljem. Mosoly ugyan nincs az arcomon, hiszen a tettem szerintem sokkal inkább kifejező. Nem nyomom agyon, egy lágy baráti ölelés csupán. - Nem rossz ötlet, azonban nem akarok rossz quorsák után takarítani. Tudod a tisztaság a közös érdekünk, ha ezt nem képesek bizonyos quorsák betartani, akkor szomorúvá tenne. Megér egy próbálkozást, de akkor ténylegesen nagy ház kell, szobákkal. - sok portékát be tudnék gyűjteni a quorsáktól, de barátnőmnek biztosan nem kellene fizetnie. Eléggé megfizette az árát ennek a hármas kapcsolatnak. - Csináljuk! - most már egy kisebb mosoly költözik ajkaimra, talán olyan gonosz nőnek is hathatok, hiszen már magam előtt látom, hogy miként nyerem vissza a vagyonom, amit beleölök az egészbe. - Látod, most már erről beszélek. - engedem el, s felkínálom neki a karom. Akár elfogadja, akár nem, immáron némi útvonal változtatással más irányba indulunk, érezhetően más úticéllal, mint eddig.
*Nem tudom Tywinna észrevette-e, hogy nem igazán tudok rá figyelni és csak tapintatból nem szól rám, vagy jobban lefoglalják a saját gondolatai, melyeket igyekszik pergőn szavakba önteni. Csak félig-meddig sikerül elcsípni mondanivaljának tartalmát, de még a bogájáról is Vadember jut eszembe, ahogy mi neveztük a motorját. Néhány elsuhanó kép fel is villan a vad motorozásból és a sokkal szelídebből, amikor én vezettem. Erőszakkal kell rávennem magam, hogy elhesegessem a képeket, melyek már a múltam részei, de a jövőmé nem.* -Szerencsére veled sem. Féltem, hogy a katonák bántani fognak. *Az akkori heves szóváltásunk és a mostani hármas beszélgetés részletei váltják egymást az elmémben. Önkéntelenül is ingatom a fejem arra a gondolatra, hogy vajon miért bánik el velem a sors szinte már menetrendszerűen? Mi dolgom lehet ebben a világban, ami miatt nem lehetek boldog? * -Ühüm.*Szórakozottan hümmögök arra, hogy szeretne másik állatot, és ez a hümmögés valószínűleg még visszatér majd a későbbiek folyamán. Nem tudok száz százalékosan Tywinnára figyelni, bánt az ahogyan ez a beszélgetés megtörtént, bánt Vadember döntése, fáj, hogy nem látom többé. Most az egész világom romba dőlt. Tywinna meg csak mondja és mondja, s lassan de biztosan azért átcsepeg néhány információ arról, hogyan változtatna az életén. Nem most jutott eszébe, már tervezte ezt egy ideje, és újra felmerül bennem a kérdés, hogy vajon nem Vadember miatt jutott erre a döntésre? Hogy többet lehessen vele....csak aztán az ő világa romba dőlt egy pillanat alatt. Mikor szavainak értelme eljut a udatomig, felkapom a fejem és ijedten nézek rá.* -Tywinna! Ilyet ne mondj kérlek. Nem ölheted meg csak azért, mert nem akart veled lenni. *Sokkal könnyebb most, hogy nem perdaiul próbálom meggyőzni, de nem tudom mennyit és hogyan ért meg belőle. * -Hagyd őt kérlek. *Szinte könyörgöm és arra az elhatározásra jutok, hogy el kell magyaránom Tywinnának a történteket, a mi életünket, hogy jobban megértse, hogy ne csak azt mondjam; ez bonyolult, vagy, hogy nem ilyen egyszerű. azonban még nem tudom hogyan kezdjek hozzá, ő pedig kihasználva a csendességemet, tovább tervezi az életét fennhangon. Próbálok ráfigyelni, de közben azon jár az eszem, velem mi lesz ezek után? aztán mikor arról beszél, hogy milyen vállalkozásba szeretne kezdeni, rögtön lecsapok rá. Jóllehet későn jött, de még munkálkodik bennem a remény, a vágy, hogy ha több időt töltök Elorakban, akkor még ha messziről is, de láthatom Vadembert. Csak szállás kell és egy megfelelő eloraki személy, aki kezességet vállal értem, ahogy most Quinlah. * -Csak meg kell követelned, hogy tartsanak mindent rendben, aki pedig nem, azt nem engeded be legközelebb, így a többiek is megtanulják, hogy Tywinnánál rendnek kell lennie. *Adok neki némi ötletet és úgy látom, hogy sikerült a fülébe ültetnem a bogarat, de közben az én bogaram is mozgolódik és amikor belém karol s irányt vált, én is azt teszem, csak szavakban. * -Tywinna. *Szólítom meg őt halkan és érezhetően, hogy most nem házakról szeretnék vele beszélgetni, hanem egészen másról. S ha ő úgy érezte, hogy a múltkoriért bocsánatot kell kérnie, úgy most én érzem azt, hogy mindenképp el kell mondanom azt, amit akkor nem tudtam. * -Kérlek, hallgass végig. Tudom, Vademberről nem szeretnél beszélni, de muszáj elmondanom, hgy mi emberek hogyan élünk. Meghallgatsz? Utána ígérem rád figyelek, de amíg ezt nem tisztáztuk, képtelen vagyok és nem akarom, hogy olyasmiét haragudj rá, amiről nem tehet. *Csak a rábólintására várok, és éreznie kell, hogy ez nekem fontos, nem Vadember miatt...nem egészen miatta.*
Én tovább lépek Vademberen, azonban van mellettem valaki, aki nem. Én szeretnék változni, s mással foglalkozni, ami nem emlékeztet arra, hogy milyen életem volt. Más élményekben szeretnék részesülni. A beszélgetésünk megy a maga tempójában, s felállásában, mármint én beszélek és Jasmine hallgat. Ami az első pár percben nem annyira kínos, de a tíz vagy tizenötödiknél feltűnő. Azt hittem rám figyel, s elmondja a saját véleményét, de nem! - Ne is beszéljünk azokról a katonákról. - tudom le ennyivel a barátnőm, s magamhoz veszem a szót újból. Azonban most már Jasmine érezhetően alig szól hozzám, sőt egyáltalán nem mond nekem értelmes szavakat, s ettől én kezdem rosszul érezni magam. Vajon azért, mert nekem nagyobb a beszélőkém, vagy mert még mindig egyvalakire gondol? Hát attól függetlenül haladok tovább, legalább én adjam ki magamból a gondolataim. Azonban meglepődök, mikor rám szól a barátnőm. Megszeppent arcot vágok, s pislogok rá sűrűn. - Jól van na, nem fogom megölni, nem kell nekem nagyobb bonyodalom, mint most volt. - a kkor nézek rá Jasminera igazán, mikor ő annyit mond, hogy hagyjam őt békén, mármint Vadembert. Nah ezt próbálom megérteni, felfogni, hogy miért ne bántsam, mikor ő volt a hunyó? Vadember miatt van ez az egész. De végezetül nem ellenkezek, ki akarom verni a fejemből a férfit, s teljesen más életet kezdeni. Újfent megered a nyelvem, s meg sem állok addig, amíg el nem magyarázom a kedves barátnémnak, hogy mit és hogyan szeretnék csinálni. Az azonban megint meglep, hogy felhívja egy dologra a figyelmem. - Nem rossz ötlet, azonban fennáll az esélye, hogy kevesen fognak jönni hozzám. Az ilyen kikötéseket, szerintem senki sem szeretné. Bár lehet, hogy bejön, mindenképpen ki fogom próbálni. - osztom meg vele, hogy végül is nem rossz elgondolás, megér egy próbálkozást. Én lassan kifogyok a szavakból, miközben a szavai nyomán megváltoztatom az úti célunkat. Mikor meghallom a nevem, akkor Jasmine-ra nézek. - Igen? - nézek rá, s a hangsúlyából úgy vélem, hogy valami fontosat szeretne elmondani nekem. Ezt egy mosollyal veszem tudomásul, legalább, nem csak én szövegelek. Meglep a megfogalmazása, látható az arcomon a vegyes érzelmek átfutnak, de végül magamhoz ölelve barátnőm szólalok meg. - Végre te is beszélsz! Hallgatlak – teljesen fel vagyok dobva, hogy most majd tanulhatok valamit Jasmine-tól. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy eddig mennyi mindent magyarázott el nekem.
*Én nem tudok olyan gyorsan túllépni a történteken, mint Tywinna. Mert ő láthatóan és nagyon is hallhatóan már tovább lépett. Nekem még túl friss a seb, és azzal is meg kell küzdenem, hogy ezek után nem lesz tervezgetés, nem lesz mire várjak, nem álmodozhatom arról, hogyan töltjük el Vademberrel a következő lopott órákat. Csak néhány szava jut el hozzám és azokhoz igyekszem hozzáfűzni valamit, több-kevesebb sikerrel. Beleegyezően bólintok a katonákra tett megjegyzésén, és csak azért nem hozom újból szóba, mert nem lettek következményei perdai barátnőm hevességének. A gondolataim aztán újra vihar gyorsasággal váltják egymást és csak az tud kizökkenteni, amikor Vadember megöléséről beszél. Hitetlenkedve és ijedten tekintek rá, vajon komolyan gondolta-e vagy csupán figyelmeztetés azért, mert nem figyelek rá. Megkönnyebbült sóhajjal fogadom az ígéretét és nem szólunk róla többet. Remélem is, hogy nem kell neki több bonyodalom, nekem sem hiányzik, csak Vadember. Azonban még halvány reményem van arra, hogy ha nem is tervezzük a találkozót, azzal még fájdíthatom a szívemet, hogy Elorakban meglesem. Tywinna letelepedési és fogadó nyitási tervei éppen kapóra jönnek. * -Egy próbát megér. Képzeld, hogy azok akik szeretik a nyugalmat, nem mennének szívesen hozzád, ha olyanok is ott vannak akik nem tudnak rendesen viselkedni. *Jóllehet a perdaiakat nem ilyennek ismertem meg, mindig tisztelettudók voltak, kedvesek, annak ellenére, hogy nem igazán szeretik az emberek jelenlétét. Talán a vallásuk, a hitük miatt olyan szelídek, türelmesek és…lassúak. Nem is értem Tywinna kitől örökölhette a temperamentumát, a hevességét és a mindig mindenhova sietség érzését. Tervei további csiszolgatását viszont nem tudom maradéktalanul figyelemmel hallgatni és egyre inkább azt érzem, ha nem próbálom meg megmagyarázni neki azt amit a kunyhóban nem sikerült, akkor képtelen leszek bármit is felfogni abból amit mond. Másrészt a lelkiismeretem is dolgozik, és tudom, hogy nem csak rám, hanem Vademberre is másképp fog tekinteni, ha mindenről tud. Korábban sem volt alkalmam magamról, a Dominiumról, a társadalmunkról mesélni neki, e nélkül pedig mindig mindent félre fog érteni. Ezért megállok és komolyan nézek rá, ez most nem is esik nehezemre, nem a derű jellemzi a hangulatomat. Tywinna pedig készségesen hallgat, legalábbis most ezt mondja, aztán kérdés, hogy mikor szól közbe. * -Jól van, de hosszú lesz. Tudod, a mi otthonunk elpusztult és ezért sokan keltek útra az…égi hajókkal. A Dominium a mi otthonunk és kevesen maradtunk emberek. Sokáig nem volt remény arra, hogy új otthonra leljünk, de most igen. A Perda az egyetlen reményünk és áldozatokat kell hoznunk. Azért, hogy többen legyünk, hogy az emberiség fennmaradjon, olyan törvények vannak, amik neked nem tetszenének. Minden lánynak férjhez kell mennie amikor tizenhét éves lesz. S pár év múlva gyerekeket kell szülnie, mindegy, hogy kivel van együtt. Ha nem szerelmes és nem szeretik viszont, akkor azzal akit mellé rendelnek. Sokaknak nem tetszenek a törvényeink és mikor megtaláltuk a Perdát, elmentek. Fellázadtak. Ez viszont nem vet jó fényt a vezetőinkre, egymás ellen is harcolnak. Akik elmentek, azoknak a családjára rossz idők várnak, ellenőrzik őket nehogy ők is elmenjenek. Nekem férjem van, aki nem szeret és pokol mellette az élet, de nem mehetek el, mert a családomat bántanék miatta. Vadember pedig ezért nem mehet vissza a saját családjához. Ezért olyan bonyolult minden. Nekünk csak néhány lopott óra jut és azt is félve töltjük el, nehogy lebukjunk mert akkor őt kivégzik, és félő, hogy engem is, mert segítettem őt….vagyis csak jutott, mert ezek után már az sem lesz. A szüleim és a bátyám és az ő családja pedig kirekesztettek lennének. Rosszabb lenne mint most. Érted? *Reménykedve tekintek rá, már a pillantásából, az arckifejezéséből is láthatom, hogy mennyit értett meg abból amit mondtam. Amilyen jól megtanulta a nyelvünket rövid idő alatt, talán a megértésével sem lesz gond. De persze lehetnek kérdései is, ha nem látna tisztán és ott van még az ő kultúrájuk ami merőben más és szabadabb, mint a miénk. Vajon át tud lendülni rajta, vagy sem? *
Igyekszek túllépni a nemrég megtörtént eseményeken, továbbra is erősnek mutatkozni. Meg aztán, így utólag miért kötném magam egy olyan Quorsához, aki szemmel láthatólag sok nőnek csapja a szelet. Meg nem lehet gyerekünk, meg nem lehetünk, úgy, mint két perdai. Nem, nem akarok erre gondolni, s mondhatni tovább lépek azzal, hogy Eloraki életem kezdésére kezdek összpontosítani, ami elsődlegesen egy ház keresésével fog kezdődni. Fogalmam sincs, hogy Jasmine drágámnak mi járhat pontosan a fejében, de én sokkal inkább tartom magam a közlékenységhez. - Rendben, ha te mondod, akkor mindenképpen megpróbálom. Szeretném, ha egy igényesebb hely lenne Quorsák és perdaiak számára. - mondom úgy, hogy nemrég utáltam meg egy Quorsát egy életre, akit úgy neveznek Alec, Vadember és ha jól rémlik Henry-t is emlegetett volna. Csak vele van gondom, őt utáltam meg, s egyáltalán nem kívánom őt látni. Legalábbis, egy évig nem szeretném látni a környéken, s nem akarok róla hallani. Utána meglátjuk, hogy mennyiben változott, s sikerült elfogadnia a szavaimat? Vagy esetleg elgondolkozik egy kicsit is, a nagyravágyó nőfaló részén. Ami biztos nálam, hogy nem akarom Jasmine közelében látni. Ami igazán meglep, s egészen váratlanul ér, hogy Jasmine végre kitárja picit a kaput, s én bőszen hallgatok a szavaira. Úgy érzem, hogy fontos neki, S hozzálát engem ismertetni, hogy milyen sanyarú dolguk van. Barátnőm egészen szívet tépő történetet mesél, ami számomra akár mese is lehetne, de érzem, hogy ez a puszta valóság. - Szóval a Quorsák kevesebben vannak mint mi? - teszem fel a kérdést, mintha még védelmező lennék, ám nem. Csupán a kíváncsiság szól belőlem. Ahogy szavai nyomán felfesti magát a Quorsák valóságát, akkor próbálom felfogni és felfogni az ő helyzetüket. Nem segít ezen a nemrég történt eset, sokkal inkább kavarognak bennem a gondolatok. Szóval az emberiség két részre szakadt, így értelmet nyer a hegyi quorsa, meg az égi quorsa elnevezés bennem. Nem véletlenül alakultak ki nálunk, hanem ez is nekik köszönhetőek. Az nem szép dolog, hogy az égi quorsáknál ennyire kemény az élet, s kemény büntetésekre kell számítani. Ami azt illeti, nálunk szintén megvannak a törvények, ami alapján eljárunk. - Miért ennyire bonyolultak a quorsák? Miért ártanak a saját fajtájának? - bukik ki ajkaim közül, hiszen azt hinné a perdai, hogy a quorsák a bajban összefognak, elnézőbbek egymással és próbálják egymást megérteni, de Jasmine szavai nem ezt sugallják számomra. - Én azt mondom, hogy az égi quorsák élete nagyon, de nagyon rossz.
*Tywinna személyisége, amit egyébként szeretek, mert sokszor megnevettetett és kedves is, és kíváncsian fordul felénk, emberek felé, most arra is jó, hogy elterelje a figyelmemet. Mert ő gyorsan képes váltani és már egészen máson jár az agya, tervezgeti a jövőjét…neki legalább van amit tervezzen, szabadon dönthet és élhet, míg nekem csupán ugyanazok a napok és hetek maradnak, melyek eddig is voltak. Szeretem a munkám, és valószínű, hogy ezek után abba temetkezem majd, hiszen most már az egyetlen ami örömöt okoz, mégis egy kicsit irigylem a perdai lányt, pedig nem jellemző rám. Az amit a fogadójáról mondok, talán egy kicsit az én tervem is, hiszen nem perdai szemmel tekintek rá, hanem úgy, mintha én szeretnék fogadót nyitni, az én vendégköröm lenne az akiket beengednék. * -A te életedet is megkönnyítené. *Zárom le ezzel és egy egyet értő bólintással mindezt, de közben még mindig a történteken jár az eszem. A „hogyan tovább?” szomorú napokat jósol, és hiába a szép emlékek ha csak fájdalmat fog okozni a hiányuk. S még csak el sem sírhatom a bánatom valakinek a vállán, mert Tywinna az egyetlen akiben megbízhatok, de neki érthető okokból most jobb ha nem beszélek Vademberről. A szüleimnek, sem Callumnak nem mondhatom el mi történt, nem remélhetek vigaszt, együttérzést, egy kis biztatást, hogy lesz ez jobb is az idő múlásával…amiben nem hiszek de mégis könnyebb az ember lelke tőle. Nem is mindig sikerül Tywinnára figyelnem, de végül szóba kerül egy elmaradásom, amit most pótolhatok és időszerű is, talán jobban megérti miért is nem lehetünk úgy együtt Vademberrel, mint szerettük volna. Meglepő, hogy nem szól közbe, de most hálás vagyok amiért sikerül magát csendre intenie, végül hagyom, hogy eméssze a hallottakat. Kérdései lesznek bőven, de már sokkal könnyebb lesz azokra válaszolni, mint egy-egy téma felbukkanásakor újra és újra elmondani mindent. * -Nem igazán. Nem tudom ti mennyien vagytok, de sokan vannak mély álomban, arra várva, hogy legyen hova menniük, legyen hol élniük. Mind a régi otthonunkból valók, ott születtek, aztán betették őket egy….különleges ágyba, ahol nagyon hidegben alszanak sok-sok éve már. Sok ezren vannak. *Itt egy kicsit elakadok, nem tudom, hogy Tywinnának és úgy egyébként a perdaiaknak van-e fogalmuk ilyen nagy számokról. Amikor anyához is érkeztek perdai asszonyok, úgy vettem észre a mennyiség jelölése meglehetősen bizonytalan, de ezzel nekik nem volt gondjuk. Tywinna kijelentésével azonban mélyen együtt tudok érteni, főleg mert én is szenvedem. * -Én mondtam, hogy bonyolult. És igen, nagyon rossz…így. De legalább élünk és lehet még jövőnk, és lehet a…gyerekeinknek jövője. *A gyerekeknél is elakadok, nem titok, hogy vágyom arra, hogy anya lehessek, de a sorsom eddig egyre csak távolabb taszított ettől a lehetőségtől. Azonban még fiatal vagyok, van időm…épp csak most már nem mindegy kitől szeretném. Az ami kettőnk között történt Vademberrel olyan mélyen hatott rám, hogy képtelen lennék mással lenni. Azelőtt beletörődtem a sorsomba, még Charles-t is elfogadtam volna, csak a karomba foghassam a gyermekem, ő legalább boldogságot adott volna Charles mellett. Mindaz amit Vadember adott nekem, amivel megismertetett, amit megmutatott a valódi életből, abból, hogy lehet egymásnak örömöt is nyújtani, egészen más útra terelt és más gondolatokat ültetett el az elmémben. Félelemmel tekintek a jövőmre.* -Szeretnél még tudni valamit rólunk? *Kérdezem végül Tywinnát, mert amíg ő faggat, nem gondolok annyit Vademberre és az elmúlt órákra. Bár kedvelem a lányt, és soha nem szűntem meg szeretni őt azok után sem amit a vízesésnél művelt, most legszívesebben egy sötét sarokba ülnék, hogy jól kibőgjem magam. *
A quorsák teljesen másként gondolkoznak, s emiatt látják a világot. Ettől olyan érdekesek, s megjelenésük és céljaik kifürkészhetetlenek. Jasmineról nem tudom, hogy mennyit tud az ő bölcseik terveiből, vagy esetleg mennyire ismeri úgy általánosságban a saját fajtáját. A sajátjaimnak meg van adva a szabadság, csupán azok a törvények vannak, amit a vének kimondtak. Mert az segíti fenntartani a rendet, s megbüntetni a rossz döntést hozó perdait. Nagyot sóhajtok, miközben hallgatom a quorsa barátnőm szavait. - Köszönöm a szavaidat Jasmine – hangzik tőlem, s ha már ennyire beleszól a terveimbe, akkor én a következőképpen jelzem neki, hogy a további segítségére igényt tartok. - Mikor eljössz a fogadóba, akkor majd elvárom, hogy besegíts nekem olykor. Nem úszod meg munka nélkül, sőt talán még szeretni is fogod. Ami pedig az öltözeted, már megvan a tervem arra, hogy mit viselhetnél. Nem kell aggódnod, én hasonlót fogok viselni. - mosolygok rá de egyelőre nem fedem fel előtte. Akik segítenek a munkámban, azoknak különböző ruhája lesz, de igényes. Nőies ruhára gondoltam szép hosszú szoknyával. Minden megvan a fejemben, s egyszer minden valóra válik szépen fokozatosan. Lassan, haladunk Jasmine-al a utcán, ügyelve arra, hogy ne menjünk neki egy dolgozó perdainak. Különös párosnak tünhetünk, de egyelőre nem zavar a fajtársaim fürkésző tekintete. - Miért? - annyira megfoghatatlan számomra, amit mond. Hogy lehet egy ágy hideg? S hidegben alszanak már sok sok éve? Óóó Jasmine, mesélhetnél érhetőbben! De nem kell attól tartania, hogy hallgatag maeadok ilyen furcsaság hallatán. - Akkor mindegyik megfázott már, s talán a hideg valóban jó a Quorsáknak? S akkor ide akarjátok őket telepíteni, hogy nálunk éljetek? - sóhajtok egyet, mert ez a jövőre nézve fontos tudnivaló. S hogy érezhesse az aggodalmam, akkor a következők jutnak eszembe. - De a hideg alvástól a quorsák nem lesznek erőszakosak, hogy nem meleg ágyban pihentek? - értetlenül nézek rá, s hogy a saját részemről egyértelműsítsem az álláspontom. - Én bevallom a meleg ágyat szeretem, amiben jó lenne, ha ott lenne egy meztelen perdai pasi. - rámosolygok a barátnőmre. Tudom a mostani cselekvések értelmében fura lehet tőlem. Tovább gurítom az álláspontom a következőkkel. - Elég sok hideg éjszakát életem már túl a sivatagban, vagy fenn északon. Hosszú távon nem kellemes, károkat okoz a testben és lélekben. Jó vannak az északon élők, de ők hozzászoktak, mert régóta ott élnek. - ezzel a saját részemről ennyi fért bele. Közben Jasmine-t írányítom balra az első ház elé. - Te vagy az első quorsa, akin érzem szeretne családot, mint én. Vadember és a Huga egyáltalán nem. Csak szórakoznak a másik nemmel. Te jobbat érdemelsz tőlük, s ajánlom kerüld őket, annak ellenére, hogy a velük töltött idő kellemes. - megállunk a hatalmas épülettől távolabb, ami kivülről nem jó állapotban van, így én úgy érzem, hogy a belső sem lehet másképp. - Mitől válik a fajtátok örültté? Mikor lehet tudni, hogy nem jóban sántikál? Valamint miért van az, hogy a fajtátok miért nem engedte el magát, mikor megtaláltatok minket? Lakhatnánk együtt békességben.
*Tywinna szavaiból kitűnik, hogy sokkal több és részletesebb terve van már a fogadójával kapcsolatban, mint amennyit eddig elmondott, vagy mondta már, csak én nem tudtam figyelni. A „valamiről lemaradtam „ érzése kísért míg azzal gyötröm magam, hogy megpróbáljak visszaemlékezni, mit hagyhattam figyelmen kívül, ám Tywinna újabb kész tervekkel áll elő, melyek egy része megrémít kissé. Nem is rémület az amit érzek, de jelenleg nincs jobb szó rá, és a tekintetemben is benne van amikor az öltözéket említi és én végignézek rajta. Pontosabban elakadok a dekoltázsán, ami számomra meglepő egy perdai nőnél, nem ez a jellemző rájuk, ám Tywinnánál korábban sem okozott zavart, ilyennek ismertem meg őt, hozzátartozik a különleges, temperamentumos személyiségéhez. Az enyémhez azonban egyáltalán nem illik, mi több, nem szívesen tenném közlátvánnyá a testem egyes részeit és nem a nőiességgel van gondom. Szeretem a ruhákat, a szoknyát is, bár a legtöbb alkalommal nem praktikus, ahogy azt vadember is megjegyezte az első találkozásunk alkalmával…s még a ruházkodás is rá emlékeztet. * -Szívesen segítek, de…hogy is mondjam. Tetszenek a perdai ruhák, de nem hiszem, hogy…nem akarlak megbántani, neked remekül áll és szép vagy benne, de én…nem szeretnék ilyen…nagyon kivágott ruhát viselni. Lehetne, hogy kiválasszam én? Ha már muszáj egyenruhát hordani. *S elképzelem magam egyfajta perdai ruhában, Tywinna fogadójában, a kezemben tálca, rajta poharak. Egészen más, mint a Városban valamelyik étkezőben ahol elég sokszor megfordulok, más hellyel nincs tapasztalatom. A Dominiumon többféle bár is van, ami pusztán a szórakozást hivatott nyújtani, nem étkezésre alkalmas és nem is csendes beszélgetésekhez, míg ott éltem, nem mehettem, mert fiatal voltam hozzá, utána pedig a Város lett az otthonom. Hallottam viszont a bátyámtól Jack bárjáról és a Cyber tér bárról is…nos nem hiszem, hogy helyt tudnék állni Tywinna fogadójában. Főleg azért, mert a perdai lány mosolya azzal a mondattal, hogy ne aggódjak, pont az ellenkezőjét éri el, azt is, hogy már ne figyeljek azokra, akik mellettünk mennek el, vagy épp jönnek szembe. Vannak akik ott voltak a kikötőben, melyet már igencsak elhagytunk, és ki tudja vadember merre jár már. Talán épp áthalad az északi kapun, vagy már az elrejtett motorján ül és megfordul a fejemben a gondolat, hogy elindult-e vagy csak ül és néz maga elé és azon mereng, mire volt jó ez az egész, jól döntött-e, vagy már el is száguldozott a keskeny ösvényen és megkönnyebbült, hogy vége. Nekem viszont bele kell kezdenem abba, amit Tywinnának számtalanszor próbáltam elmagyarázni, de egyszer sem sikerült, most talán igen…jóllehet még így akad olyan részlet amin mókásan kiakad, vagy inkább elakad. Az első igazi mosoly kerül arcomra és szavai miatt több ébredező ember jelenik meg lelki szemeim előtt tüsszögve. * -Nem fáztak meg….nem ez nem olyan ágy…nem lesznek erőszakosak. * Halkan kuncogok pergő szavain, míg meg nem említi a meleg ágyat a meztelen perdai…pasival. Tényleg pasit mondott? Azonban nem ezen akadok most el, hanem eszembe jut a Vademberrel töltött éjszakánk, ahol nem volt meleg ágy, még csak tábortűz sem, mégse fáztam és életem legszebb éjszakája volt. Nagyot sóhajtok és leteszek arról, hogy elmagyarázzam Tywinnának mit jelent Alvónak lenni, és megpróbálom elhessegetni fejemből a tóparti éjszakát is, meglehetősen kevés sikerrel. S így lesz ez még nagyon sokáig, hogy valamivel feldobja a hangulatomat, de mindig lesz egy pillanat, egy mozzanat amiről Vadember jut eszembe és megint magamba fordulok. Elhallgatok, bár Tywinna tovább beszél és talán nem tűnik fel neki, hogy egyre hallgatagabb leszek. Arra sem válaszolok, amit Vademberről és a húgáról mond, csak szórakozottan bólintok és remélem elfelejtjük ezt a témát mára. Inkább megkérdezem van-e még valami amit tudni szeretne rólunk, de a kérdései megint csak olyan választ kívánnak meg, ami bonyolult, mert mi emberek is azok vagyunk. * -Én is ezt szeretném, de az emberek…a legtöbbjük türelmetlen és mindig többet és többet akar. Önző. Nem tudom hogyan ismerhető fel időben, de sokan bármit megtennének, hogy megszerezzék azt amit akarnak, bármit. Mindegy hány embertársán vagy perdain kell is átgázolnia. Én szeretnék békében élni veletek, és sokan mások is, de ehhez kevesen vagyunk. Sajnálom. *Nézek rá szomorúan és észre sem veszem, hogy merre irányít, hogy egyáltalán terelget egy konkrét hely felé. *
Somolygok a válaszán, de a táskájának átvizsgálását megúszom harapás nélkül, mert se abba nem mászott bele potyautas, se Jasmine nem akar - sajnos - megharapni azért, mert tényleg megnézem a holmijait, ha már felajánlotta. Az ajakbalzsam említésére automatikusan felpillantok a szájára, keresve a nyomát, gondolván én, hogy ennek nyilván van színe is, vagyis hát ez rúzs, csak biztos másabb állag, azért hívják a nők balzsamnak. De aztán arra jutok, hogy lecsókolhattam róla, de biztosan lesz még alkalmam látni rajta, hiszen a kis tégelyt nem dobom el. Ajándék, attól nem fosztom meg. Meg féltékeny sem leszek, mert kizártnak tartom, hogy akár ember, akár perdai férfi ilyent vegyen egy nőnek. A franc se tudja az ízlésüket eltalálni! - De azt véletlenül, ezt viszont direkt ezzel a céllal. De akkor duplázzuk a tétet! - Az aranyszín hajszál után küldök egyet a sajátomból is, nemes egyszerűséggel azt az egy szálat kitépve. Nem álltam még neki kopaszodni semerre, úgyhogy bátran teszek ilyeneket. - Nem is akarom, hogy hozzászokj! - Ismerem be mosolyogva, hogy néha direkt káromkodok a jelenlétében, mert tetszik, ahogy fel tud háborodni, akár kicsit teszi azt egy szemforgatással, akár rám ripakodik. Ez biztos a mazochizmus egy alfaja, de tényleg élvezem. Meg is kapom aztán, hogy könnyedén káromkodó vagyok, amilyent még nem látott, és ezen is jót nevetek. - Ó, azt hittem, azt kérdezed, van-e még kedvencem, ahova adni szeretem a csókot! - Vigyorodom el kajánul. - Az hosszabb lista lenne. Amúgy.. nem tudom, nem jut most eszembe más, az a dinnyés pont jó, köszönöm. - Vonom meg a vállaimat, legalább ha meglepni akar, tényleg meglepetés lesz, nem számítok rá és Szösziről van szó, nála nem kell aggódnom, hogy titkos raktárakból lovasít meg valamit. Vélhetően örülni is fogok neki, első találkozásunkkor is lenyúltam a szendvicseit, amelyek persze nem érhetnek fel egy Ellenálló Burgerhez, mert kommersz dominiumi szendvicsek voltak, de jól esett egy kis "hazai" íz. Akkor is, ha vacak. Én nem kérdezek vissza, hogy mivel lephetem meg, mert eszembe jut, hogy ősszel is már készültem, ott lapult a táskámban, csak aztán a kikötőben nem volt alkalom rá, hogy átadjam, vagy csak rossz szájízt hagyott volna maga után, valahányszor ránéz. Na majd elhozom a következő találkozóra! Nem dobtam ki, mert... mert csak. Arra viszont felnevetek, vagyis nevetnék meg nevetek is, de köhögök is, hogy Tepsiné lenne a neve, mert éppen ittam a tömlőből és ez a felvetés váratlanul ért. - Inkább Miss Lepény! - Tudom, hogy borzalmasan hangzik, de a hangsúly egyébként is a miss-en van, mert hogy én nem fogom csak úgy annyiban hagyni, hogy Tepsi lenyúlja... Kivéve persze, ha Szöszi is inkább őt akarja. Magamban arra jutok, hogy csak mert friss a kapcsolatunk (felmelegítése), ezért érintene rosszul, ha így esne és inkább nem is akarok erre több gondolatot fecsérelni, inkább hallgatom Szöszit, ahogy kedvesen csacsog, olyan lendülettel, hogy a bókot is félreérti. - Várom azt is! - Biccentek mosolyogva arra, hogy a vízesés mögött kuporogva majd fog még mesélni sokat. Hát igen, az olyan szűk kis hely, hogy sok másra nem alkalmas... talán nyáron egy könnyed lenge ruhában, de hát az még messze van. A festészetre rátérve próbaképpen lehunyom a szemeimet egy hosszabb pillanatra felidézve párat a kedvenc helyeim közül. Mármint a Perdán. - Értem meg látom, na de az apró részletek... Jó felderítő lennél! - Állapítom meg megfigyelőképességére utalva, s már majdnem megjegyeztem hogy jó kém is, de idejében eszembe jutott, hogy ez a most ártatlannak szánt szó elég visszásan hatna az előzmények miatt, így szerencsére idejében megálltam a mondatban, felnéztem és már vettem is el a felém nyújtott pda-t, nehogy érződjön, valami még lett volna a mondat végén. A képekbe könnyű belemerülni, sokat fel is ismerek, ami már önmagában elismerés, hiszen nem egy fényképről beszélünk, hanem ecsettel kis foltokban felrakott festékről és mégis összeáll egy tájjá, azzá a bizonyos tájjá, amit meg akart örökíteni Szöszi. Tényleg bámulatos! Meglepetten pillantok fel rá, mikor felajánl egyet nekem és a sötétség ellenére a pda fényei is elegendőek, hogy látszódjon, hogyan felcsillantak a szemeim. - Komolyan nekem adnál egyet? Naná! Valami napsütésest, ha kérhetek! És legyen víz is! És nem kell nagynak lennie, gondolom feltűnő lenne azzal kimenni a Városból s anélkül visszamenni. És nincs több kívánság, leálltam! Ja, de, még egy! Rólad egy akt is jöhet, ahogy a vízben pancsolsz vagy még inkább mellette a parton napozol. - Nevetem el magam a végére, de a kívánságlista eleje komoly. Igazából a vége is, de tudom, hogy arra nincsenek reális esélyeim. - Az fix, hogy feldobná! Nincs ablakom, senkinek sincs. Egy ilyennel viszont mintha lenne... - Nézek vissza a pda-n látható festményekre, melyek közül épp elérek az éjszakai melankolikus képhez, ami ismerős, de lehet a szomorú hangvétel miatt nem esik le, mit is látok. Vagyis nem vagyok biztos benne. - Hééé, de... oh! - Ellenkeznék, hogy igenis jól sikerült, még ha el is üt a többi képétől, és ellenkeznék, mert visszaveszi a pda-t, de megakad az ellenkezés és visszaszerzésre irányuló mozdulat, mert meglátom odalent Aliyah-t és ez egyet jelent: záróra mára. Legalábbis itt, idefenn. Azért itt se sietjük el, míg Aliyah végighalad a haladón odalent, van időnk kicsit beszélgetni még. - Bogártól, jah. Meg bármilyen állattól, ami nem a tányérján van. - Vigyorgok testvéri gonoszsággal, s mosollyá enyhülve bólintok arra, hogy szívesen megismerné. Én nem örülnék neki. Mármint... Raven nem kedveli, nem bízik benne és szerintem nem is akarná igazán megismerni Szöszit. Mondjuk lényegtelen is, amíg húgom nem szerez tudomást arról, hogy Szöszivel (újra) kavarunk, addig nem is fogja leszólítani őt csak úgy a Városban. Szöszi sem őt, szóval nem kell aggódni itt. - Hmmm, sokat tud beszélni, jól bírja a piát és ő is káromkodik, ja meg remek a humora. Nem annyira, mint nekem, de egész jó. - Vigyorgok nagy szerénységemben. - Amúgy alacsonyabb, még nálad is, meg nyeszlettebb, fekete hajú, Anyától örökölt világoskék szemekkel, plusz borzalmasan énekel, de sokkal okosabb nálam, meg szorgalmasabb, kitartóbb is. Meg csupa szív. Akiket szeret, azokért nem ismeri a lehetetlent. - Eleinte ugyanúgy a gonoszkodó tesó szólalt meg belőlem, de a végére azért a mosolyom mássá szelídült, érezhetően szeretem a testvéremet és valamiféle csodálattal is tekintek rá. Azt hiszem, erősebb is nálam, ha nem a fizikai erőt vesszük. És tényleg túl sokat kockáztat azokért, akik fontosak neki. A karomra pillantok, melyen a kötés már kisebb, hála Ravennek és felelőtlen tetteinek, amivel lopott nekem szintetikus bőr-javító készletet. Majd a karomról pimasz mosollyal pillantok fel Szöszire és megemlítem, hogy őt mivel tudnám sikításra bírni. Úgy látom, telitalálat, ami nevetésre is ösztönöz, főleg, mikor újra le leszek barbározva. Még meg is emelgetem kicsit a szemöldökeimet, mintha tényleg kellene ilyentől tartania, pedig szerintem nem mostanság jutunk oda, hogy belopózhassak a városi kabinjába, hogy romantikusan virágokat szórjak ott szét, hogy aztán kapjak érte egy kevésbé romantikus fejmosást. Mindenesetre sikerül összeszedelőzködnünk és kijutnunk Qesa'a házából és megbeszélhetjük, hogy a Kikötő felé vesszük az irányt. - Mást igen. - Bólintok rá zsiványul, többet nem árulván el. A fele rögtönözve lesz. Mármint az ötlet megvan, de a kivitelezést majd a helyzet adja. A sikerben bízok, valahogy úgy, mint Qesa'a-nál, holott a kikötőben egyáltalán nem fog múlni a határozott, magabiztos fellépésemen. - Ü-hüm. - Bólintok a perelinre is, az ujj nélküli kabátra azzal a hangsúllyal, amiben benne van, hogy szerintem ez a minipalást szinonimája, csak a minipalást jegyezhetőbb. Végülis tök mindegy, a lényeg az, hogy Jasmine-t átölelhetem, amit meg is teszek. Jól is esik és hátha hat is Aliyah-ra ez is. Figyelem, ahogy Szöszi kérleli a perdai nőt és magamban megszavazom Szöszinek, amit kér, olyan szépen teszi azt, de kétlem, hogy a szigorú pillantású Aliyah-ra hatna. Ő olyan szabálykövetőnek tűnik, mint Roda. Halkan kuncogok, mikor fenekelést ígér be nekem Szöszi, és a perdai nőnek is bejön ez a fajta humor, mert még rá is licitál. - Hééé! Az neki is rossz lenni ám! - Biccentek fejemmel Szöszi felé, elvégre számára is fontos a férfiasságom hogyléte, még ha egyéb módon is tudok neki örömöt szerezni. - Köszönni! - Kiáltom én is utána, némi kétkedéssel a hangomban, hogy ezt tényleg köszönnöm kell-e? Nos, azt mindenképpen, hogy magunkra hagy. Meg hogy iferát mondott, nem reinke-t vagy tutha-t. A kuncogó Jasmine felé fordulok zsivány mosollyal. - Ááá, nem aggódom! Te olyan szépen tudsz kérlelni, hogy egy froverian szívét is megolvasztanád! Bevallom, nem hittem volna, hogy bele fog menni. Szép volt, Szöszi! - Pillantok Aliyah után, aki eltűnik a következő kanyarnál, egyszer még visszapillantva ránk, főleg rám nézve nyomatékosan. Elindulunk mi is a kikötő felé - átkarolva Szöszit, hátizsákját átvállalva tőle az enyém mellé -, szerencsére nem akkora Elorak, hogy ez olyan hosszú sétát jelentene. - De egyébként is neked kell engem visszatartani, s kíváncsi vagyok, hogyan fogod megakadályozni... áh, majd inkább ott megtudod! Vagy tippelhetsz, szerinted mi rosszban sántikálok, ami iferát érdemelne? - Mosolygok hozzá, mert kíváncsi vagyok, mennyire lenne "rossz gyerek" Jasmine, csak éppen nem teszi meg, ami eszébe is jutna. És addig sem arra gondol, mi volt itt legutóbb a kikötőben, mikor itt jártunk.
*Nem gondoltam, hogy a táskám átvizsgálása bármilyen céllal, ekkora örömöt okoz Vadembernek, ráadásul sokkal viccesebb is a turkálás, mint amire számítottam. Végül a táskám tartalma megússza az áldozatot, csupán egy hajszálam kerül a karma oltárára, amit kifogásolok. Kevésnek találom egy termosszal szemben, de Vadember roppant találékony.* -Hűűűha! Nagyon gáláns felajánlás. *Orrom alatt kuncogok a megoldáson, ami egy újabb hajszálat jelent, jelen esetben a sajátjai közül, és még csak nem is a válláról vadássza le, hanem frissiben húzza ki. Én értékelem az önzetlenségét, ő viszont nem annyira a káromkodás ellen intézett méltatlankodásomat. * -Csodás! Akkor minden találkozás alkalmával számíthatok újakra is, nehogy elunjam magam. *Nem kell nagyon megjátszanom a morgolódást, megy az anélkül is, felkészülve a következő találkozásunkra, amikor is nem csak ismétleni fogunk, hanem újabb leckét kapok a szitokszavakból, s ha jól gondolom, akkor szándékosan bővíteni is fogja a repertoárját, begyűjtve másoktól. Eddig csupán saját kútfőből merített, és nem kellett erőlködnie, meg is jegyzem milyen könnyedén megy ez neki. Már csak a szem forgatás hiányzik. Van viszont valami, ami sokkal kellemesebb elfoglaltságot ígér, mégpedig az ajándékba hozott félmeglepetésem, a kedvenc italpora és az érte kapott csókok. Ám ahogy megjegyzi, én is rájövök mennyire félreérthető volt a kérdésem a további kedvencekről, de ezzel nem ellenkezem.* -Azt is. *Válaszolok röviden, lényegre törően, nem venném el sem tőle, sem magamtól a lehetőséget, hogy kiderüljön, még hol nem csókolt. Kétlem, hogy lenne ilyen hely, de sosem lehet tudni, az ember lánya bizonyos helyzetekben hajlamos elveszíteni a fonalat. S lőn! Úgy tűnik mégis kimaradt pár hely, vagy csupán kedvencből van túl sok, de nem bánom, bennem inkább a vágy szikráit gyújtják meg szavai és ígéretnek veszem. A végső egyeztetésre csak bólintok, és ebben maradunk;dinnyés italpor. Nem fogom elfelejteni magam is megkóstolni, mert ahogy az alkohol – ami érthetőbb – úgy az italporok is kimaradtak az életemből. Minden bizonnyal jól illenek majd az ellenálló burgerhez, amit már előre beharangoz nekem, ám közben elkanyarodunk a főzéshez, sütéshez és több történet is kerekedik belőlük, míg a végén sikerül úgy időzítenem egy tőlem meglepően frappáns ötletet, hogy majdnem megfullad. Kicsit megütögetem a hátát, bár pontosan tudom, hogy pont annyit használ, mint halottnak az ébresztő csók, de mint ahogy nem kékül el és gyorsan vissza is kapja a levegőt, nem aggódom különösebben. Azon viszont én nevetek, hogy Miss Lepénynek nevez el. * -Akkor teljes a készlet. Van már perdai nevem és most már ellenálló nevem is az eredeti mellé. *Az eredeti pedig örömmel tölt el, mert nem Charles nevén emlegetnek már, jóllehet hosszú volt az átmenet, míg megszokták, hogy Benedict vagyok. Mintha szándékosan tették volna, igaz én nem vagyok jó abban – sem – hogy felfedezzem az erre mutató jeleket. Kaptam elég gonsozságot, Charles gondoskodott arról, hogy semmibe vegyem magam, így a bók sem mindig tudatosul bennem, ám amikor Vadember külön felhívja rá a figyelmemet, elpirulok tőle. Lassan azonban nem a zavar miatt, hanem mert jólesik. S mert pont arra mondta most, amit Charles sosem szeretett. Szeretek mesélni, szeretem elmondani az érzéseimet, és ezen felbátorodva meg is ígérem, hogy nem fog kimaradni belőle, s a legjobb alkalom az, amikor igazán mást sem tudunk csinálni, mint beszélgetni. A vízesés mögött. Most is van miről mesélnem, s míg nem látjuk meg Aliyaht odalent, a festészet a téma. Érdekes, hogy mennyivel másabb szemszögből közelítem meg Vademberrel szemben, mint Callummal. Mindketten mást látnak meg benne, mást emelnek ki, más érdekli őket. Az apró részletek azonban közös pont. * -Ó, ugyan! *Kissé szégyenlősen nevetek fel, mert bár ez nem bók akart lenni, nagyon is olyan hatással volt rám. Dicséret, amit igazán férfitól még nem kaptam. Én jó felderítő! * -Azért van amit én sem látok meg, csak feltételezem, hogy ott van. Például egy bogár. *Azért egy tájat lefesteni nem lehet úgy, hogy minden ott van, vagy mindent látok is, nem pontos, nincs rajta minden fűcsomó. A kép egésze viszont a hiányzó részletekről vonja el a figyelmet. Ezt remélem akkor amikor Vadember a festményeimről készült fotókat nézegeti, mikor eljut majd ahhoz a bizonyos festményhez, ami Callumnak is feltűnt. Remek meglátása volt, hogy nem festettem még éjszakai képet, de neki nem volt oka ezt összekapcsolni a borongós hangulatommal, ő nem tudta, hogy azután nagyon sok minden megváltozott. Mert bár találkoztunk később is vademberrel, az az éjszaka minden nemében különleges volt, és annak emlékét sirattam, azoknak a könnyeknek az árnyéka vetült a Szent tóról készült festményre. Addig is hirtelen ötlettől vezérelve felajánlok neki egy festményt, igazit, nem a róla készült fotót. Nem az éjszakai lesz az, biztosan. Reméltem, hogy örülni fog neki, de azt nem, hogy ennyire és megkönnyebbülök, hogy inkább napsütéses képet kér, ami érthető is. Arcom felderül és a mosoly is készül, de félúton megáll a meghökkenéstől, amit a rólam készült akt kép kívánsága okoz. Nem tudom eldönteni, hogy viccel, vagy tényleg komolyan gondolta, és ezen a dilemmán a nevetése sem segít. Zavartan, félve próbálok kibúvót találni.* -Olyat nem tudok. Mármint emberi alakot nem…és nem szeretném ha….te most vicceltél? *A megkönnyebbülést hozó válaszra várok, s csak azután bólintok rá az egészre, hogy megtudom, egyedül birtokolja a „szobáját”. Sikerül mosolyognom is, a lelkemben viszont szomorúság ül meg. Mindketten valamilyen formában rabok vagyunk, más és más a börtönünk fala, de mégis van.* -Van olyan ami kisebb és belefér a táskámba, és szerencséd van. A legtöbb festményemen van napsütés és víz is egyben. *S ekkor fogalmazódik meg bennem egy gondolat, melynek megvalósítása egyelőre lehetetlen és azt sem látom, mikor ér el a sötét alagút végére, de attól még jó érzés elképzelni, hogyan szabadulok be Vadember „szobájába”, hogy egy egész falat átfessek világos, napsütéses rétté. Azonban a gondolat félbeszakad, árnyékot az utolsó, éjszakai festmény képe vet rá, s igyekszem a pda-t elvenni tőle. Aliyah megjelenése így egyszerre válik bosszantóvá és szerencsévé. Elteszem a pda-t, de annyi időnk még van, hogy a pakolást elhúzzuk egy kis beszélgetéssel, felmerült emlékekkel mindkettőnk részéről, igaz Vademberé nem csak emlék, hanem egy elfeledett, meg nem valósított terv része is. * -Ha a tányéromon lenne, én sem örülnék neki. *Sok mindent megettem már amit kínáltak, még lárvát is. A bogarak viszont…nos azokban inkább gyönyörködöm, semmint elfogyasszam őket. Talán mert apa is szereti a bogarakat, jóllehet ha most hallaná, hogyan beszélek róluk, felháborodna és hosszas értekezésbe fogna a bogarak és rovarok közötti óriási különbségről. Ami viszont jobban megfog az Vadember húga, akit emlegetett a bogarakkal és állatokkal kapcsolatban. Meg is említem, hogy szívesen megismerném, s talán ő sem gondolná másképp, hiszen ahogy Vadember szavaiból kivettem, a Városban vagy a Dominiumon él, mégis tartják a kapcsolatot, tehát nem kancellária hű. Vadember aztán mesélésbe kezd, sé kicsit úgy érzem, hasonló a kapcsolatuk, mint nekem a bátyámmal, csak ők….vadabbak, szabadabbak, és jobban hasonlítanak egymásra, mint mi. Kiváltképp a káromkodás és ivászat terén, jóllehet azt nem tudom, hogy vadember mennyit iszik, de én ebben nem hasonlítok Max-re. Ő már kóstolt alkoholt. * -Kicsi, fekete energiagombóc. Értem. És káromkodik. Ó. Miért nem lepődöm meg ezen?*Teszem fel a költői kérdést mielőtt tovább mesélne és kitűnik mennyire szeretik egymást, Vadember úgy beszél róla, hogy olyan érzésem van, a világ megteremtette a tökéletes embert…kivéve a káromkodást. Ja, és persze énekelnie sem kell a tökéletes embernek. * -Most már tényleg szeretném megismerni. Vadember kicsiben. *Halkan felnevetek magam elé nézve, Vadember is elhallgat, csendesen mosolyog, és néhány pillanatra mindketten a gondolatainkba merülünk. Én Maxnél járok, vadember meg mint kiderül, rólam merengett el, mégpedig azon hogyan tudna sikításra ösztönözni. Mintha a motoron való vad száguldozás nem lett volna elég. Tényleg ki kell találnom neki egy másik nevet a Barbár mellé, mert a Vadember is kezd túl kedves és enyhe lenni a virággyilkosra. Ennek az évődésnek az idő gyors pergése vet véget, pakolnunk kell, amit szórakoztatóbbá teszek azzal, hogy játékot kerítek köré, kellemesebbé téve az esténk végét. Ami nem a vége lesz, de én még nem tudok róla. Gyanútlanul köszönök el Qesa`a-tól, de mielőtt Aliyah-val találkoznánk össze, kiderül, vadember tartogat még meglepetéseket, mégpedig olyat, amiben mászni kell, de nem sziklát. * -Csak tudnám mikor találsz ki ilyeneket. *Jegyzem meg halkan, magamban hitetlenkedve, még azt sem tudva, mit takar az „ilyenek”. Ebben én vagyok tanácstalan, míg Vadember a perdai kabátkám elnevezésében, és hiába javítom ki az általam kitalálttal, nem túl meggyőzően bólint rá. Aliyahval azonban több gondunk akad, mire rábeszéljük, hogy hagyjon magunkra, szerencse, hogy érti a „quorsa” viccet és némi perdai retorzióval kiegészítve Vadember fenyegetését, beleegyezik, hogy kettesben maradjunk. Vadember mégis méltatlankodik, mintha máris elkönyvelte volna magának a….az iferás kötést. Szóval mégis rosszban sántikál. * -Az neked lesz rossz. Én kivárom, hogy elmúljon a hatása. *Mosolygok rá kicsit kárörvendően, bár nem kívánom neki, hogy Aliyah így lássa el a baját és kétlem, hogy meg is tenné, de mást azért kinézek belőle. Legfeljebb örökre kitiltják Elorakból, ami viszont nem lenne jó. Tehát szemmel kell tartanom a nevére méltó ellenállót.* -Fromicsodának a szívét? Egyébként mindegy. *Legyintek könnyedén, nem az a lényeg itt, hogy kit és mit tudok meggyőzni, hanem az, hogy Vadembert visszafogjam. * -Ha rosszalkodsz, kikapsz. *S most már a mutatóujjammal fenyegetem meg, bezsebelve a dicséretet is mellé. Mondanám, hogy egymást átkarolva andalgunk el a naplementében, de ez sem olyan nyugodt és békés pillanat, hiszen Vadember máris a terveit ecseteli, kis hézagokkal. Félve kérdezek rá az égre nézve s várva mikor szakad ránk a bajokkal együtt.* -Ó nee! Mit találtál ki? Nem fogsz virágokat és fákat tépkedni, mert azért tőlem kapnál, kavics dobálásért nem kapnál ki, fogalmam sincs mit lehet a kikötőben elrontani és megmászni. Elkötsz egy csónakot? *Nincs nekem olyan fantáziám ami Vademberének a nyomába érne, még találgatni sem tudok, így marad a félve várakozás a nagy tervre. *
A gáláns felajánláson annyira mosolygok, mint azon, hogy számíthat majd újabb káromkodásokra tőlem. Ez utóbbihoz még párszor meg is emelgetem a szemöldökeimet, mintegy ígéret gyanánt. Ugyan nem teszünk ígéreteket egymásnak az egyezségünk szerint, de ennyi még belefér, ahogy némi üzletelés is: kedvenc ízesített porért cserébe kényeztető csókok hada, ahova csak nem szégyelli kérni. Meg oda is, ahova igen. Persze, ezt meg kell élni, én meg éppen belefulladni készülök az italba a Tepsiné hallatán, majd attól nevetek, ahogy édesen hátba vereget, melynél még az is erősebb és hatásosabb lett volna, amikor azért püfölte meg a hátamat, mert végigszáguldoztam vele az erdőben a motoron, a fékezési stílusomról nem is beszélve. Ahogy levegőhöz jutok, el is kapom a kezet, mely segíteni akart, s tenyerébe nyomok egy csókot mosolyogva, majd gyorsan kreálok neki egy nevet, mert nem adom én oda Tepsinek. Szó sem lehet róla! - Azért az ellenálló-neveden még dolgozunk, a Szöszi meg a Naphajú jobban cseng. Persze a Jasmine is. - Teszem hozzá somolyogva, mielőtt azt hiszi, a Szöszit tekintem eredeti névnek. Nekem már az fog maradni egyébként. Az én megfigyelőképességemet az ragadta meg elsőnek, mikor találkoztunk, az a hatalmas szőke hajzuhatag, ami akkor még hullámos is volt, s a napfény aranyszín tört meg rajta. Most más fények vannak és más színeket csempész bele, de ez is legalább annyira tetszik, ezért is készült pár fotó, na meg valahogy így került szóba a festés is, s néhány képe digitalizált mását meg is csodálhatom. A szóválasztás pedig nem véletlen, mert valóban csodálattal adózom neki, hogy ecsettel kis festékfoltokból, pöttyökből, vonalkákból, pacákból olyan tájakat alkot, hogy nem csak hihetőek, de felismerhetőek is. És a festményeket elnézve kicsit érteni is kezdem, mire gondolt akkor, hogy többet ad hozzá magából egy sima fényképhez képest. Meg is jegyzem, hogy jó felderítő lehetne belőle. Oké, a katonai oldalhoz sokat kellene tanulni, hogy tudja, mit kell figyelnie, néznie, de onnantól szerintem látná és meg is jegyezné. - Pedig szó szerint színesebbek lennének a jelentések, ha így adnák le őket. - Mutogatok mosolyogva a pda-n lévő aktuális festményre, ahol tartok, mikor Szöszi nevetve szabadkozik. - Ha azt is látnád, még a grodrakok is megirigyelnének! Oroszlánmadarak. - Teszem hozzá a végén, ha látom rajta, hogy nem érti a nevet. Azt feltételezem én is, hogy nincs rajta a festményen minden fűszál, de őszintén, se a képen, se a valóságban nem állnék neki leszámolni, hogy vajon tényleg így van-e? A nekem felajánlott festmény felvillanyoz, érthetően, hiszen részletességük miatt már-már olyan, mintha lehetne ablaka a lakomnak, és mert persze ajándék Szöszitől. Ezzel szemlátomást neki is örömet okozok - mi van, más nem kér tőle képet vagy visszautasítja?! -, s össze is zavarom, mikor az aktot hozom szóba. - Hát vicc is, meg nem is. Örülnék neki, mondjuk szerintem képes lennél úgy aktot festeni magadról, hogy közben kitakar teljesen egy hatalmas vászon, amire festesz! - Toldom meg vidoran, lelki szemeim előtt látva, hogy ott ül törökülésben a képen, meztelenül, éppen csak ebből annyit látni, hogy a feszített vászon mögül kikukucskál két oldalt két térd, két könyök, felül meg a feje a szőke hajkoronával. - És nem szeretnéd, ha... mi? - Kérdezek rá, mi volt a félbehagyott mondat, de lehet csak az, hogy nem akarná, hogy úgy lássák mások, ha a szobámba lépnek, kiváltképp, ha az nem saját. Biztosítom is róla, hogy saját, és hogy nem is átjáróház, de ettől még aligha kapok aktot róla. Maradnak az emlékek és így még motiváltabb leszek, hogy újra láthassam és érinthessem, ölelhessem, csókolhassam őt. Egy ilyen alkalomnál kapom majd meg a festményt is, mert mint kiderül, egy kisebbet ki tud csempészni. Az nem feltűnő és rá lehet fogni, hogy odaadta egy perdainak vagy elcserélte valamire. - De jó, köszönöm! Ne felejtsd el elkérni az árát! - Kacsintok hozzá és örömömet azzal is kifejezem, hogy újabb forró csókra hajolok oda ajkaihoz. Ezután térnék vissza a pda-hoz és az éjszakai képhez, de Aliyah megjelenése sok mindent romba dönt. De legalább nem olyan gyorsan, mint ahogy a pda eltűnik a kezemből és hamar terelődik is róla a figyelem a bogarakra és állatokra, na meg a húgomnak a velük való kapcsolatára. - Ja, nem a bogár a tányéron, hanem bármilyen állat! Raven egyiket sem szívleli, ha él és mozog. Már kicsiként sem. Emlékszem, olyan öt-hat éves lehetett, mikor mentünk volna a suliba és a folyosóra kilépve odavetítettem neki egy kardfogú tigris hologramját. Az már a Földön is ősidők óta ki volt pusztulva, nem hogy a Dominiumon legyen egy, de emlékszem, hogy a sikkantására a szomszédok is kijöttek a folyosóra! Így belegondolva, lehet eléggé benne van a kezem abban, hogy nem bírja az állatokat. - Mesélem Szöszinek mosolyogva a régi emléket, a végén húzva csak fel kicsit az orrom, ráncolva az orrnyeregnél, mert ez eddig sosem jutott eszembe, de ismerve milyen bosszút állt később Raven, annyira nem erős bennem a bűntudat. Úgy is túl vakmerő Raven, nem árt neki, ha az állatoktól parázik, ha már a kancellároktól és az "idegeneknek belépni tilos" valamint "szigorúan titkos" feliratú ajtóktól nem. Szöszi kérésére mesélek még húgomról, hogyan képzelje el, s elvigyorodom azon, ahogy röviden összefoglalja. - Amennyiben a gombóc alatt ezt érted... - S felmutatom a kisujjamat, jelezve húgom soványságát. Azon viszont már nevetek, amit a káromkodásra mond. - Pedig nem így neveltek minket, sőt! Apa is csak akkor szokott, ha valamiért nagyon dühös, de ez ritka, hihetetlen hidegvérrel bír. Szerintem tőlem tanulta el. Mármint húgom a káromkodást, aztán felbővítette. Basszús, rohadt rossz hatással voltam rá! - Vigyorodom el elrévedve belegondolva a közös múltunkba. Egyszer el kell rajta gondolkodnom, hogy azért fel tudok-e sorolni olyant is, ami jó és tőlem tanulta Raven? Azon kuncogok, hogy Vadember kicsiben Raven, és örülök, hogy nem a gyerekeimet meg June-t akarja így megismerni, pedig velük a Városban nagyobb eséllyel találkozik. Habár annak sem örülök, hogy Ravent szeretné megismerni. Most már tényleg szeretné. Ah, baszki... Elgondolkodva ezen nem jut eszembe visszakérdezni, hogy ő és a bátyja miben hasonlítanak vagy különböznek, majd egy másik alkalommal biztos úgy hozza ki a szó, hogy ezt pótolni tudom, mert most már összeszedelőzködünk Qesa'a-tól és Aliyah-t is sikerül meggyőznie Szöszinek, hogy hagyjon minket egyedül lófrálni Elorakban. Reméljük, más perdainak sem fog szemet szúrni, hogy mi kíséret nélkül andalgunk. - Rögtönözök. - Vonom meg a vállamat mosolyogva a megjegyzésére. Ebben jó vagyok. Mármint vállvonásban is, de rögtönzésben is. Munkám során is sokszor kellett a váratlan problémákra gyorsan reagálni és nem lehetett feletteshez rohangálni mindennel, megvárva a válaszát. Az esetek túlnyomó többségében jó döntéseket hoztam azzal főzve, amim volt. Most is ilyen kellene, mert különben Aliyah tényleg beváltja iferás fenyegetését. - Volna szíved csak várakozni? Legalább gyógypuszit kérek majd rá! - Jegyzem meg szemérmetlenül, kíváncsian figyelve, melyik nő fog elpirulni vagy melyik hamarabb? Tippemet Szöszire teszem. Aliyah-nál meg kíváncsi vagyok, érti-e még mindig a beszédünket? Ezért vagy amúgy is, de Aliyah elköszön, engem még szemmel verve, de végeredményben mindenki elindul: ő balra, mi jobbra. Meg is dicsérem Szöszit azért, ahogy elintézte ezt a perdai nőnél. - Froverian. Északon élő jégsárkány. - Mondom el, de lehet nem hallotta Szöszi, mert rálegyint. Talán mesének hitte, mert hát sárkányok nem léteznek, és a Földön ez a megállapítás meg is állta a helyét. Míg nem mentem Égtükörbe, azt hittem, a Perdára is igaz ez. Szöszi fenyegetésére újabb szemöldökemelgetéssel egybekötött széles mosollyal felelek, majd elkezdeném a terveimet ecsetelni, de inkább játékba fordítom át. Kíváncsi vagyok, miként gondolkodik Szöszi és az első tippen már nevetek egy jót. - Ki mondta, hogy el is fogom rontani? - Kérdezek vissza, mert ezt ezek szerint már előre elkönyvelte Szöszi. Sebaj, éljen a bosszú, ami szavai végére már meg is fogalmazódik bennem. - Nem rossz, nem rossz! Eleinte úgy akartam az utolsó tippet kijavítani, hogy _elkötünk_ egy csónakot, de most már úgy mondom, hogy _te elkötsz_ egy csónakot! Csak nekem nem szabad rosszalkodnom, Aliyah rád nem tért ki. - A fenekelést nem tekintem komoly fenyegetésnek. - Hogy lásd a terv további pozitívumát is: onnan nézhetjük a csillagos eget, csak ketten. - Mutatok a tóra, mely ráfordulva kikötőbe vezető haladóra feltárul a szemünk előtt. Természetesen van B tervem is, nem csak azért, mert hátha Szöszi az A tervbe nem megy bele, hanem mert mi van, ha nem tudunk elkötni, vagyis kölcsönvenni egy csónakot sem?
*Mint azt várhattam, megerősít abban a hitben, hogy nem maradok a jövőben sem a káromkodásai nélkül. Félő, hogy ha sűrűbben találkozunk és a Városban valamilyen csalódás, vagy hátrányos megkülönböztetés ér, esetleg Castillo kancellár újabb távoli kutató expedíciójának ötletével találkozom, átvéve Vadember néhány szavát, én is káromkodásba kezdek. Jelenleg azonban ennek a veszélyes „sajnos” nem áll fenn, hiszen a több hetes egymásnélküliség miatt nem fogok tudni rászokni. A sok más téma miatt nem is érek rá ezen elgondolkodni, de magányos városi óráimon minden bizonnyal azt fogom kívánni, hogy láthassam sűrűbben és inkább káromkodom majd napestig arcpirítóan, semmint még egy napot eltöltsek nélküle. Egy-két dolgot így is meg kell jegyeznem, hogy mikor megint találkozunk, mit ne felejtsek el feltétlenül hozni neki. Érdekes kívánság, de szerencsére nem lehetetlen, számomra talán a legkönnyebb amivel kedveskedhetek neki, és némileg lerovom a tarozásaimat is a sok finom vacsoráért. A főzés, és az ellenálló nevem ha nem is egyenesen de mindenképpen ebből ered, ami újabb derűre ad okot, mégpedig fullasztó nagy derűre. * -Mindegyik elég egyedi. Nekem tetszik a Miss Lepény. *Adok még a nevetés alá egy kicsit, egyébként is Vadember meglehetősen lemaradásban van a nevek kitalálásában, hiszen így is vezetek kettővel minimum, és ha továbbra is felbosszant időnként, lesz az még több is. A Szösziről viszont nem bevallottan nem mondanék le, tetszik és ráadásul olyan vademberes a megszólítás, illik hozzá is és hozzám is, és szeretem ahogyan becéz.Míg Aliyah fel nem bukkan és azután is míg meg nem érkezik Qesa`a lombkoronás háza elé, addig van időnk még beszélgetni egy kicsit, és a fenti kilátás bőven ad témát, mind a meséléshez, rég, gyerekkori emlékekhez, mind a festészethez. Ez utóbbiról hasonló szavakkal él, mint Callum, bár én nem gondolom magam olyan tehetségesnek, mint amilyennek beállít. Csak az érzéseimet mondom el, miben különbözik szerintem egy jól sikerült fotó a megfestett képtől, és ha lenne még időnk, minden bizonnyal belelendülnék.* -Az biztos, de eddig nem mertem ilyen jelentésekkel fárasztani Castillo kancellárt. *Teszem hozzá nevetve, annak ellenére, hogy komolyan gondolom. A kancellár nem igazán vevő az ilyesmire, ő precíz és mindenben a rendet keresi, egy megfestett jelentés számára hanyag munka lenne és valószínűleg búcsút is inthetnék a munkámnak az első adandó alkalommal. * -Oroszlánmadarak. Kicsi nagyobbak mint a bogarak. *Nem értem a grodrak kifejezést, az oroszlánmadár is csak kicsit rémlik, mintha Max mesélt volna róluk az egyik családi vacsorán, de ő a járőrözései során már sok mindennel találkozott. Engem valahogy elkerültek, de lehet szerencsének mondhatom magam, hogy „csak” a merterrel találkoztam. De ha már ennyire tetszenek neki a képeim, örömmel felajánlok neki egyet a sok közül, hiszen ez a legkevesebb amit megtehetek érte. Tudom, vagyis csak elképzelni és átérezni tudom, milyen lehet barlangban élni, ott tölteni az időt napokig a sötétben, de legalábbis természetes fény nélkül. Ha egy napsütéses képpel fel tudom dobni a szobáját, én is boldog leszek. Ez azonban más ötletet is felvet Vademberben, amitől zavarba is jövök, és visszakoznom is kell, bár azt nem mondom, hogy nem jutott már eszembe. Nem aktot festeni magamról, hanem portrét…de még nem próbálkoztam meg vele. A bogarat azonban a fülembe ülteti, és ez ott szunnyad bennem míg haza nem érek. * -Azt elhiszem, hogy örülnél neki. És ha teljesen kitakar a vászon, abban mi a jó? *Kérdezek vissza, de érzem, hogy közben már az arcom megint pirul és arra gondolok, ha mégis festenék magamról egy ilyen képet, ami lehetetlenség, hányan lennének a vendégei azután, hogy tudomást szereztek róla. Csak véletlen látogatás, épp erre jártam szöveg. * -Nem szeretném ha más is látná. *Egészítem ki a gondolataimmal a kérdését, igaz már kiderült, hogy egyedül birtokol egy szobát, vagy kabint, vagy tudomisén hogy mondják a barlangi szálláshelyüket. Az öröme azonban elnyomja a félelmeimet, a csókja, mely kapjam bármikor, bármiért, mindig ugyanolyan forró és szívdobogtató, el is feledteti velem. * -Nem fogom elfelejteni, sokba fog kerülni neked. *Én nem kacsintok, de a mosolyom kellően sejtelmesre sikerül, azonban Aliyah megjelenése véget vet ennek és szerencsére annak is, hogy Vadember tovább „lapozzon” a pda-ban a képek között. Nem tudom és nem is akarom elmagyarázni az utolsó kép komor hangulatát, hiszen arról a helyről készült, ami életem legszebb éjszakájának volt a színhelye, csak épp az emléket beárnyékolta a szakításunk. Szóba kerülő húga azonban visszacsempészi a derűt a beszélgetésbe, sok mindent megtudok róla, például azt, hogy fél az állatoktól. Minden állattól. * -Szegény. De ha a te testvéred, minden bizonnyal visszakaptad a galádságot. Max nem tette próbára a türelmemet, igaz ő egészen más habitusú mint te. *Nevetek a tréfán de közben sajnálkozom is szegény húgán, jóllehet Vadember arcán megjelenő mosoly, mellyel a régi emléknek adózik, azt engedi feltételezni, hogy ez köztük csupán egyetlen mozzanat volt a sok közül, és az egymással versengés, a másik megtréfálása mindennapos lehetett. Abban a fintorban, ami Vadember arcára kerül, egy kis lelkiismeret furdalást is felfedezni vélek, ám sokkal jobban izgatja a fantáziámat maga a fintor, mert az az orr ráncolás annyira bájos, hogy nem tudom levenni róla a szemeimet. Ajakaim elrévedő mosolyba fordulnak míg őt nézem, s mielőtt a ránc eltűnne, ujjammal könnyedén megérintem. Az időnk kevés arra, hogy mindent elmeséljen a húgáról, de egy kevés még belefér, és a leírásból nekem az energiagombóc jut eszembe, de nem éppen a testalkata, melyben tévednék is. Szóval Vadember húga, kicsi, fekete, fűszálkarcsú teremtés, aki úgy káromkodik, hogy bármelyik mérges közlegény megirigyelhetné a tudását. Ízelítőt is kapok vadember nagy testvéri tanításából, ami halk ám még hallható elégedetlen hümmögést vált ki belőlem. * -Remélem ez azért nem ragadós. *Jegyzem meg emlékezve korábbi félelmeimre, melyek csupán néhány gondolatfoszlány erejéig fogantak meg bennem. Szívesen megismerném őt, nem említem, de a gyerekeit is, őket azonban még annyira sem hozta szóba Vadember, mint a húgát. Így én sem teszek említést róluk, hagyom, hogy ő meséljen róluk először, csak ahhoz szólok hozzá, ami az ő szájából már elhangzott. Pedig kíváncsi vagyok nagyon, de elfojtom, mert tőlem bármilyen érdeklődés a múltja iránt olyan, mintha alapot adnék a gyanújának. A készülődés azonban véget vet minden témának, épp csak egy kis játékkal teszem színesebbé, elfogadhatóbbá az elkerülhetetlent. Legalábbis én így gondolom még odafönt, hogy vége az estének és el kell köszönnünk egymástól, ám Vadember leáll alkudozni Aliyahával. Némi retorzió kilátásba helyezésével és az én közbenjárásomra azonban a perdai nő lemond a további kísérgetésünkről, a teljes felelősség az enyém, és ha arra gondolok, hogy vadember mennyire kreatív a meglepetésekben, előre félek, mi lesz ennek az estének a vége. Na és mikor?! * -Az jó. Ezt egy kicsit irigylem tőled, én nem vagyok képes rá, és szeretem a meglepetéseket is, ha nem futás a vége. *Nem tudom nem megjegyezni, ezzel is egy kicsit emlékeztetve arra, hogy mi történt amikor legutóbb vissza akartunk sompolyogni Elorakba és amiért Aliyah is már elővigyázatos vele. S tudatosítani is szeretném benne, hogy most én vagyok a „perdai kísérője”. Én már akkor elpirultam, amikor Aliyah az iferás kötést találta ki megfelelő büntetésként, és még tudok viccelődni is vele, ám Vadember megjegyzése olyan lángba borítja az arcom, mint még soha. Pontosan tudom mire értette és hogyan, de azért ezt Aliyah, vagy bárki más jelenlétében megmelíteni….nos, még az ajkaim is elnyílnak, de hang nem jön ki a torkomon. Aliyah csak megemeli az egyik szemöldökét, amiből nem lehet sejteni, hogy értette-e Vadember szavait és csupán azon lepődött meg, hogy mennyire találékony, vagy tanácstalanságában. Mindenesetre Úgy néz vademberre, hogy én a helyében behúznám a nyakam, helyette csak annyit teszek, hogy méltatlankodásomban megcsapkodom a vállát. Aliyah azonban magunkra hagy és ez némiképp megkönnyíti számomra a megnyugvást, bár azért még haragszom Vademberre, hogy ilyen helyzetbe hozott. A dicsérete, a jó „munkámért” mégis sokat jelent számomra, bármi is legyen az a froverian. Még annyit sem hallottam róla, mint az oroszlánmadárról, és ha sárkány, ahogy vadember mondja, valószínűleg nem is létezik. Nem is foglalkozom vele, inkább újból megfenyegetem vadembert, hogy ha rosszalkodik, először tőlem fog kikapni, de már előre sejtem, hogy valami rosszban sántikál, mert a szeme sem áll jól. Ezért a kitalálós játékot már azzal kezdem, hogy valamit el fog rontani, de azt álmomban sem mertem volna elhinni, hogy a csónak elkötésével telibe találok. Minden eddiginél nagyobbra tátom a számat meglepetésemben, ráadásul a terv már nem is arról szól, hogy ő elköt egy csónakot, hanem arról, hogy én. * -Óóóóó! Te aztán jól kifundáltad! És akkor majd én is ki leszek tiltva Elorakból, mint első számú közellenség. *Az eszembe sem jut, hogy ez édes bosszú tőle, ha tudnám, minden bizonnyal meg sem szólalok amikor találgatni kell. * -És ez neked pozitívum? Elkötünk egy csónakot, hogy a csillagos eget nézzük? Miért nem nézzük a tópartról? *Senki nincs körülöttünk közel s távol. Aliyah is messze jár már, nem is sejtve, hogy Vadember éppen miben töri a fejét. Én viszont annak ellenére, hogy nem hallhatja és valószínűleg nem is értheti senki a beszélgetésünket, suttogva osztom meg felháborodott gondolataimat. Azt viszont nem tagadom, de csak magamban, hogy izgalmasnak hangzik. Épp olyan izgalmasnak, mint a motorozás. Csak azt remélem, hogy ennek a végén is nevetni fogok. Addigra már a kikötő is feltűnik a szemeink előtt, jó néhány csónak ringatózik a vízen csendesen, csak a csónakok falának ütköző víz csobbanó hangjai hallhatók. Kellemes, lágy zeneként az esti nyugodt csendben, amit az én sóhajtásom is aláfest. * -Lehetetlen alak vagy. Komolyan mondom. Hogy nem kötöztek még oda egy fához, hogy nyugton maradj? *Ingatom a fejem, de ajkaim szegletében már ott játszik egy mosoly, csak még azt nem tudtam eldönteni, hogy őszinte-e.* -És csak el kell oldozni, vagy van a csónaklopásnak külön koreográfiája?...miket kérdezek? Rám is rossz hatással vagy! *Még mindig suttogva méltatlankodom, miközben lépteink egy pillanatra sem nyugodnak, így már ott is állunk az első csónak mellett.*
Káromkodásra vonatkozó gondolatait nem látom, pedig biztosan nevetve pislognék nagyokat, ahogy próbálnám őt összeegyeztetni az egész napos arcpirító káromkodással. Valami őrült testcserére gyanakodnék. Így viszont csak mosolygok, ahogy arra is mosolyogva biccentek, hogy bejön neki a rögtönzött elnevezése, de én azért megmaradok a Szöszinél és egyúttal ki is sajátítom a becenevet, másnak majd Naphajút mondok. - Én mondjuk katonai jelentésekre gondoltam festmény formájában, mint felderítés, de igaz, ami igaz, mindkettőnk "kancellárja" aligha lehet műértő. - Vonom össze kicsit a szemöldökeimet, mert ugyan se Castillo-val, se Terson-nal nem találkoztam személyesen, de nem nézem ki belőlük. Oké, ha őszinték vagyunk, szerintem belőlem sem kinézhető. - Attól függ melyik bogár! Láttam már fej-méretűeket is, s ugyan nem élve, hanem csak a kitines vázmaradványát egy sokkal nagyobb dögnek az Orkánszigeten. Saccra lehetett akkora, mint egy ember! - Magyarázom Szöszinek, nem tudom, hallott-e róluk vagy az édesapja találkozott-e ilyen méretes példányokkal. Eddig a Dominiumon neki nem volt mit vizsgálnia, most viszont az élet kamatostul kárpótolta böhöm nagy lényekkel. Annyira köszönet persze nem feltétlenül van benne, elvégre nem éppen veszélytelenek a perdai élőlények és az űrben való vándorlás során elszoktunk tőle, hogy vadászható faj vagyunk. Tudnék mesélni a barlangokban élő példányokról is, de nem akarom elvenni azt a kevés kedvét is, amivel az ottani élet iránt érdeklődik nem először téve azt a benyomást, hogy eljönne oda. Oké, persze, azt mondja ő nem sikítana tőlük, de azért óvatos vagyok, még ha ez így becsapás is. És nem is tudom, mire fel, hiszen úgy sem szökne meg a Városból, hogy megnézze a rebelliumi szobákat, közte az enyémet is. - Hát az majdnem olyan, mint egy szép fehérnemű vagy egy vékony anyagú, finom köntös! Eltakar, de sejtet, hagy a fantáziának is valamit! Persze ha szerinted butaság, lehagyhatod a vásznat! - Vigyorgom, mint a vadcladac - nem mintha nem vad létezne -, s tudom, hogy úgy sem lesz ő rajta a festményen, én így is hálás vagyok a képért már előre is s nem is erőltetem tovább a dolgot. Mint kiderül a pirulása sem nekem szól, hanem annak, hogy más úgy láthatná őt. Elmosolyodok a gondolatra, noha megértem őt. - Tény, hogy nagy lenne a kísértés, hogy eldicsekedjek veled, de azért én sem szeretném, ha más is szemérmetlenül ott legeltetné a szemeit. - Nyugtatásomat egy csókkal egészítem ki és az ígérettel, hogy készen állok a kép árát megfizetni, bármiben is jelöli ki azt. Sejtelmes mosolya sok jót ígér, és így már duplán várom azt a festményt: önmagáért is, meg hogy fizethessek is. Arra hevesen bólogatok aprókat, hogy Raven nem maradt el mellettem csínyekben, sőt, meglehetősen kreatívnak bizonyult és korához képest gyorsan tanult. Szeretném ezt az én érdememnek is feltüntetni, hátha valamit ellensúlyoz sok bűnömön. Fel is húzom az orrom ráncolva a bőrt, s ez is egy olyan akaratlan mimika, mely nekem fel sem tűnne, ha nem érintene meg orrnyergemnél Szöszi. Önkéntelenül is lágyulnak erre a vonások, de nem húzom el a fejemet, inkább csak viccesen bekancsalítok az ujjára egy pillanatra, de egyébként kedves gesztusnak találom tőle és fura, de még itt is jól esik az érintése. - Az lehet, de lefogadom, hogy abban hasonlítunk a bátyáddal, hogy mindketten imádjuk a kishúgunkat! - Nézek fel aztán Szöszire rendes szemállással egyelőre nem mervén többet kérdezni a családjáról, nehogy nála is visszásan süljön el, hogy a meglévő információimat akarom összevetni igazmondásával. Így csak ártatlanul vonok vállat arra, ragadós-e a káromkodás, s mesélek még kérésére a húgomról. Persze, csak a publikus részeket, azt például nem közlöm, hogy ő a JL ügyvezető igazgatója és alapítója. Azt hiszem, Szöszi itt fordulna le a tetőről. - Tényleg? Pedig a meglepetések nem előre eltervezhető dolgok, a lereagálásuk sem. És ahogy vissza tudsz sokszor vágni nekem, szerintem nincs bajod a rögtönözéssel! - Mosolygok rá bátorítóan miközben lesétálunk rendeltetésszerűen a lombkunyhóból az utcára, ahol Aliyah vár ránk, viszont meglepő könnyedén szereli őt le Szöszi. Oké, ehhez kellett az is, hogy nem kis büntetés lett nekem beígérve, ha rosszalkodok s Szöszi nem átallaná azt csak úgy kivárni és nézni! Hát naná, hogy legalább gyógypuszit kérnék az érintett testrészre, amivel eddig nem látott vörös árnyalatot érek el Jasmine arcán - wow, meg kell jegyeznem, hogy csináltam! -, plusz szóhoz sem jut. Jó, ez mondjuk húgomnál vagy nálam lenne nagy szó, nem nála, de amikor mérgesebb tekintettel meg is csapkodja a vállamat, hát nem Aliyah szigorú tekintete az, amitől némi bűntudatom támad. Hááát nem gondolkodtam, megint... Aliyah miatt nem aggódom, még ha értette is. De közben el is indulunk Szöszivel a kikötő felé, s próbálom ezúttal a pírt enyhíteni az arcán játékba csomagolva azt, hogy mire is készülök. Készülünk. Ügyesen eltalálta, a csavarra viszont nem számított, hogy nekem az iferával képletesen meg van kötve a... kezem, szóval Szöszire marad az érdemi munka. - Lehet így lesz. Még hozzá is teszem, hogy próbáltalak lebeszélni, de te hajthatatlan voltál! - Tódítom tovább a szavait vigyorogva, mint aki szinte kívánja, hogy kissé megcsapkodják újra, pedig azért Szöszi is sejtheti, hogy ennél lovagiasabb Vadember lennék, inkább bevállalom Aliyah fenyegetésének tárgyát, minthogy Szöszi bajba kerüljön akár Elorakban, akár a Városban, ahol biztosan kérdeznék az okát, hogy sikerült kitiltatnia magát? - Semmiképp sem negatívum! A tópart az unalmasabb B-terv lett volna, de egyébként is a stégről akkor már, mert hát a kikötői emlékeket kell átírni. És szerintem csónakból hangulatosabb, ott tényleg csak mi vagyunk. - Nem teszem hozzá a félreérthetőség, túlgondolás esélye miatt, hogy romantikusabb is csónakból nézni a csillagokat a tavon, ahol körülöttünk a vízen tükröződnek az apró fények. Majd meglátja amúgy is, már ha sikerrel járunk. A forgalom kicsi, gyakorlatilag nincs is, remélhetőleg nem is szúrunk szemet senkinek, hogy két quorsa kísérő nélkül a kikötő felé andalog, mert sompolygásnak ezt az egymás kezét fogva sétálást aligha nevezhetjük. Arról nem is beszélve, hogy mennyire jó hangulatú "sompolygás" ez. - Kidumáltam magam! - Kuncogok, majd nevetek egy jót azon, amikor Szöszi engem hibáztat, hogy elrontom őt és már a csónaklopás mikéntjét kérdezi. - Csak felszínre hozom, ami eddig is benned volt elrejtve, szunnyadva! Amúgy gondolom beülünk, eloldozzuk, kicsit ellökjük magunkat a stégtől és onnantól lapátolunk. Vagyis hát én lapátolok. Visszafelé meg ugyanez, csak fordított sorrenddel. - Magyarázom egyre közelebb érve az első csónakhoz és próbálom magabiztosan, határozottan mondani, nem árulván el, hogy én is csak most ülök majd először csónakban. De hát csak nem lehet olyan nehéz! Az emberek évezredeken át csinálták, ez már genetikailag is bennünk lehet! Szerencsére a kikötő teljesen kihalt, de azért a stég végére sétálunk, nem a legelső csónakot kötjük el. Elég amúgy is egy kisebb nekünk, aminek vitorlája sincs, mert az csak plusz bajlódás, amihez már végképp nem értek. - Az ott jónak néz ki! Hú, de szeretik a cifra csomókat! Na lássuk... - Nézek el jobbra, nézek el balra, de sehol senki és a többi csónak meg hajó is ilyen csomókkal, ha nem bonyolultabbakkal vannak rögzítve, szóval ez tényleg jó lesz. Egyébként is olyannak látszik, amiben ketten el fogunk férni, benne vannak a lapátok is, szép áramvonalas, helyenként faragott. Ez utóbbit nehéz kivenni, tekintve, hogy sötétedik és itt már tényleg csak a holdak meg a Caligo lilás derengése ad fényt számunkra, nekem is közel kell hajolni a csomóhoz. - Ha sikerül lazítani rajta, akkor beszállunk, te addig figyeld, jön-e valaki! És guggolj le te is! - Úgy csak kevésbé vagyunk feltűnőek. Próbálkozom a csomóval, s arra jutok, hogy ez magától biztosan nem oldódna ki, hogy elsodorja a vízi alkalmatosságot az áramlat. De nem adom fel, ha meg lehetett kötni, kioldani is biztosan lehet, hiszen az látszik a csónakon, hogy nem évek óta lebeg itt tétlenül, hanem használják. - Te Szöszi... - Szólalok meg kis csend után halkan, főleg ha ő is leguggolt mellém és próbálom keresgélni a szavakat, hogyan is mondjam, amin már egy ideje gondolkozom. Egy pillanatra elengedem egyik kézzel a csomót, hogy zavartan megvakarjam a fejem a tarkómnál. - Ami az előbbi gyógypuszit illeti, az csak vicc akart lenni. Egy pikánsabb vicc. Mármint... ne vedd kényszernek! Semmi olyant nem kell, amit nem akarnál, oké? Érted? - Állok meg a csomókioldozásban és nézek rá, fürkészve a sötétben a vonásait, a tekintetét, már amennyire látom. Pedig most lenne jó igazán látni. A korábbi erős pirulást annak tudtam be, hogy e téren vagy tapasztalatlan - két férj ide vagy oda -, vagy rosszak az emlékek. Nem kellett a Rebelliumban élni ahhoz, hogy találkozzon olyannal az ember, aki egyes szituációkban megriadt, mert olyan méltatlanul bántak vele hasonló helyzetekben. Nem egy nő szemében láttam a fájdalommal vegyes bánatot, melyhez nem kellett semmi részletet sem elmesélni, hogy értsem az okát.
*Vadember néma mosolyából úgy veszem ki, hogy nem leszek Miss Lepény, de nem is baj. Annak ellenére, hogy tetszik, mert mókás, örülök, ha megmaradok Szöszinek. A festészetről sokkal többet beszélgetünk, noha már nincs sok időnk, az esténknek vége, én legalábbis azt gondolom. A jelentések festését azonban félreértem, de mentségemre legyen mondva, katonai jelentéseket még nem írtam, ezért nem is arra gondoltam, amikor megjegyezte, mennyivel színesebb lenne. * -Ó! Olyat nemhogy nem festettem, de még nem is írtam. *A „mindkettőnk kancellárját” meg nem is értem. Nem tudom kire gondol pontosan, nekem Callum ugrik be, de ő nem kicsit műértő, bár úgy érzem az én festményeimmel kapcsolatban meglehetősen részrehajló. Erre inkább nem is mondok semmit, mert nem akarom Vadember előtt Callum nevét emlegetni. Pedig ha mondhatom, az ő neve még a bogarakkal együtt is megemlíthető, csak épp nem azokkal, melyek tényleg annyira aprók, hogy elvesszenek egy-egy festmény egészében. * -A sivatagban is vannak elég nagyok. Apa mesélt az ottani rovarokról, de ő mindenért tud lelkesedni aminek több mint négy lába van. *Halvány viszolygással elhúzott a mosolyom, mert bár apának hála elég sok perdai rovart ismerek már, én nem szeretem őket. Maradok azoknál melyek kisebbek, és hasznuk is van, mint például a növények beporzása. Apa ragaszkodása és imádata számomra elég bizarr, de megértem, mert ő is pont úgy tud mesélni a bogarakról, mint anya vagy én a növényekről és lássuk be, a hosszú űrutazás után, a Perda számunkra kincseket terem. A barlangok is, melyekben sokkal több élőlény él mint azt elsőre feltételezné az ember. A sziklás terep látszólag nem nyújt túl sokat, de ahogyan a Földön, úgy itt a Perdán is megtalálták a maguk élőhelyét az állatok. Alkalmazkodtak, kisajátítottak, a sok évszázad, évered során élőlények tűntek el és jöttek újak, hogy átvegyék az uralmat, ugyanúgy mint a növények. Ennek nyomai még látszódnak, de elég hosszas és Vadember számára minden bizonnyal unalmas mese lenne róluk beszélnem. Csak a szentjánosbogarakét mondom el, amivel apa régen, gyerekkoromban elkápráztatott. Ezek után jut eszembe, hogy Vadember számára egy kis szépséget ajándékozzak, egy másik „ablakot” a barlangi nem létező helyett, festmény képében. Ő azonban, mint minden mást is általában, máris túlgondolja. Nem vagyok férfi, határozottan nem és a romantikában sem vagyok járatos, nem tudom mi lehet jó egy olyan festményben, mint amilyet ő szeretne rólam. Amikor elmagyarázza, szégyellem magam amiért még ezt sem tudom. Pedig gondolhattam volna, de egyszerűen nem jutott eszembe, számomra ez nem olyan egyértelmű. Csak azt tudom, hogy bármilyen kép is készülne rólam ruhátlanul, ő annak nagyon örülne. Én viszont nem. * -Erre nem gondoltam. *Kissé rekedt hangon ismerem be és zavarom pírjához, már az a tudat is társul, hogy milyen sok mindenről maradtam le. Mennyi mindent nem tudok a férfi-nő kapcsolatról, a csábításról, az erotikáról. Mosolyom amivel az utolsó, tréfának szánt megjegyzésének adózom, nem hosszú életű, mert be kell valljam mi az ami miatt soha nem adnék Vadembernek rólam készült akt képet, sem vászonnal sem anélkül, sem sejtelmes köntösben. Félelmeimet nagyon aranyosan egy bókba csomagolva hessegeti el, amit még egy csókkal is vastagon aláhúz. Megkönnyebbülten mosolyodom el, miután saját ajkaim is az arcára csücsörítenek.* -Akkor jó, de azért még nem kapsz rólam aktot. *Azt viszont megígérem, hogy a majd elkészült napsütéses képért cserébe nagyon sok mindennel fizethet. Ez érdekes módon nem hoz zavarba. Amikor a húga kerül szóba, egy érdekes, eddig még nem látott fintort kapok, mely olyan bájos és olyan pimaszul gyermeki formába önti az arcát, hogy meg kell érintsem. El is mosolyodom, nem csak azért, mert ehhez még kancsalít is, csak a pillanat annyira….szavakba nem önthetően szívmelengető, hogy akaratlanul is az arcomra kerül a derűnek ez a formája. * -Igen, ez biztos. Max nagyon jó testvér és nem káromkodik. *Hát legalábbis előttem nem szokott, aztán ki tudja meddig nyúlt anya nevelése. Én nem mesélek most Maxről, nem mintha nem akarnék, vagy bármilyen titok lenne a személye, épp csak most nincs rá alkalom, és szívesen hallgatok Vadember húgáról, róluk, korábbi életükről amit még együtt tölthettek. Azt hiszem azokban az időkben dőlt el nagyon a sorsuk, már ami a káromkodást illeti, és valamiért én is arra tippeltem, hogy Vadember sara, hogy a húgának „mocskos” szája van. Ettől még nem gondolom rossz embernek, sőt! Szerintem roppant szórakoztató lehet, mindenkit megnevettet, szóval tart, már amikor nem káromkodik, és ő is biztosan olyan kreatív a rögtönzésben, mint Vadember, amilyen én soha nem leszek. * -Ezt most csak úgy mondod. Én úgy érzem olyankor csak csetlek-botlok. *Ehhez mérten viszont meglepően gyorsan és könnyedén kötök alkut Aliyah-val, de elég motiváció az, hogy még egy kis időt eltölthetek Vademberrel és a hosszú, nyomorúságos tél után, szükségem is van rá. Azonban ennek is van hátulütője, Aliyah olyan feltételt támasztott amire nem számítottam és ami elég pikáns ahhoz, hogy Vadember visszavágását mély pirulás nélkül legyek képes elviselni. Valójában két okból hoz zavarba Egyszer azért, mert rájövök mennyire tapasztalatlan vagyok a testi kapcsolatokban és örömszerzésben, másrészt mert mindezt Aliyah előtt hozza szóba. Ez ha nem is hasonlít arra amikor eltörte az ecsetemet, ugyanolyan erővel bír, azért jól megcsapkodom a vállát, hogy észhez térjen. Kerülöm a perdai nő tekintetét és Vademberét is, míg el nem indulunk végre és akad más téma amiben feloldódhatok. Nem tudom mikor lett más tulajdonának ellopása jobb, de határozottan azt érzem, hogy kevésbé kellemetlen érzés. Mindaddig míg az nem kerül szóba, hogy az egészet rám fogja ha lebukunk. Ezen legalább fel tudok háborodni, úgy is régen tettem már, de nem felejtettem el hogyan kell. A szigorú tekintet az első amit Vademberre vetek, aztán jön a méltatlankodás. * -Hogy éééén?! Hajthatatlan?! Na szép, én festményt ígérek és ezt kapom. *Szó se róla a csónakázás közben csodált csillagos égbolt elég csábító, de meg lehet azt oldani másképp is, mondjuk a tó partjáról, vagy a stégről ha egyszerűen lefekszünk oda, de Vadembernek igazat kell adnom.* -Ezt nem vitatom. Át kell írnunk azt az emléket. *Bólintok nem hosszú ideig elgondolkodva a dolgon és talán ez az indok az ami miatt már a csónak elkötését tervezgetem a magam módján. Mondjuk úgy, hogy tanácsot kérek Vadembertől, előtte persze azért ha képletesen is de megmosom a fejét, és tudtára adom értetlenkedésemet, amiért még nem zárták be sehova. Ennek viszont nagyon is örülök, különben sosem találkoztam volna vele, az ellenállók nem csak nagyobb szabadságot adnak egymásnak, hanem tolerálják a különcséget és a komolytalanságot is. * -Jellemző. *Korholom még egy kicsit, s csak aztán kapom az instrukciókat, melyek első hallásra elég egyszerűek. Elkötjük, csónakázunk és visszakötjük. Na igen, később kiderül, hogy a perdaiak jobban kötnek mint amennyire mi emberek oldunk. * -Ilyeneket te ne hozzál felszínre, épp elég bajom van nélkülük is. Egyébként meg szerintem ilyen dolgok nem szunnyadtak bennem sosem. *Feltűnik a feltételes mód amire lecsapok.* -Csak gondolod? Tehát nem tudod biztosan? Azért nyugtass meg, hogy többet csónakáztál, mint amennyit motoroztál! *Nézek rá kérdőn és várakozón, nem kevés pimaszsággal tarkítva és remélve, hogy hallotta a hangomat is, mert ahogy jobban közeledünk a kikötött csónakokhoz, bár senkit nem látok közel s távol, egyre jobban halkítom le a hangomat is. Amilyen szerencsénk van, pont akkor jár majd erre egy csónak tulajdonos perdai, amikor elkötjük a csónakját, és aztán futhatunk, pedig eszébe sem jutott volna, hogy ránézzen a csónakjára, de a karmánk kisördöge talán még nem kapta meg a hajszálamat, és nem is csónaklopás ellen kapta. Vadembernek ezért is gyűlik meg a baja a csomóval, amivel a kiválasztott vízi járművet a stéghez rögzítették. Én csak állok ott, most épp azért ölelve magamat, mert félek a lebukástól, és izgulok nagyon. A szívem a torkomban dobog, vagy már a fülemben és alig hallom mit mond Vadember. Másrészt el vagyok foglalva a látvánnyal, nem azt nézem jön-e a karmánk elfenekelni minket egy megtermett perdai álruhájában, hanem azt ahogyan a város fényei visszatükröződnek a víz sötét felszínéről. * -Hmmm? *Fordítom oda a fejem felé, s akkor ér el a „guggolj le te is” mondatvég. Engedelmesen leguggolok, de széttárom a kezeimet.* -Miért kell leguggolnom? *Érdeklődöm fojtott hangon s elnézem Vadember sehova sem vezető próbálkozásait.* -Segítsek kicsomózni? *Guggolásban araszolok közelebb hozzá, megszemlélem a csomót, ami valóban igen cifra, de nem reménytelen. Mikor elengedi egyik kezével kiveszem a másikból is és elkezdem bontogatni, azonban megáll mindkét kezem amikor zavartan el kezd magyarázkodni. El kell gondolkodnom miről is beszél és csak nagy sokára esik le. Szerencsére elég sötét van ahhoz, hogy ne lássa arcom pirulását, elég ha én érzem, miként borul lángba. Lehajtom a fejem, jó beletemetkezni a csomóba és hálát adok a csónak tulajdonosának amiért ilyen elővigyázatos volt. Nem csak a ritka eloraki viharokra gondolt, hanem a zavarban lévő quorsa nőkre is. * -Khhmmm….tudom. Mármint, hogy nem…kényszerítenél. Én csak…*Nem tudom hogyan írhatnám körbe az egészet, és kétlem, ha sikerülne, pont azért nem értené Vadember, hogy miről beszélek. Végül a tapasz hirtelen lehúzásának technikáját vetem be. * -Aliyah előtt mondtad és én nem szoktam ilyesmiről beszélni mások előtt, mert ez annyira intim és bensőséges, tudod? Azért voltam zavarban, többek között, de még nem tettem ilyet és azért is. Nincsenek ilyen tapasztalataim, és azt sem tudom, hogy megtenném-e. De persze lehet, hogy igen, mert feltételezem pont olyan jó lehet neked, mint nekem volt amikor a combomat csókoltad és igen egészen mást is, szóval…ha lehet akkor ne beszéljünk még pikáns tréfa keretében sem a szeretkezésről. Legfeljebb csak egymás között. *Hirtelen hallgatok el, s lenézek a kezemben lévő kötélre, aminek a csomójával egészen jól haladtam. Mosolyogva nézek fel Vademberre, kicsit büszkén is, hogy zavaromban is többre jutottam, mint ő, eltekintve attól, hogy igazán bele sem kezdett. De jelen helyzetben, kicsire nem adunk.*
- Csak vigyázzon magára! - Intem óvatosságra így ismeretlenül is Jasmine édesapját, de egyrészt aligha kerül átadásra, hát még megfogadásra. Mondjuk érthető, bárki furcsán nézne, ha a lánya azzal állna elé, hogy te apa, egy ellenálló azt üzeni, hogy vigyázz magadra a sivatagban, durván veszélyesek ott a bogarak! Én mindenesetre mosolygok az elhúzott szájon. Tehát nem sikítana tőlük, ha a párnájára tennék egyet - nem mintha tervezném -, de azért nem is rajong értük. Ezt mondjuk megértem, én is így vagyok vele. Azok érdekelnek, amelyek ehetőnek bizonyulnak, meg azok, amelyek meg tudnak ölni vagy egyéb módon megkeseríteni az életet. A többi csak úgy van, mint a kavicsok meg a fűszálak. - Inkább a férfiak szoktak erre gondolni. - Jegyzem meg beismerően mosolyogva, bár nem tudom, hogy ez a pírján bármit is enyhít-e. Mindenesetre az biztos, hogy meglepett volna, ha magától jut ilyesmi eszébe és ő ajánlja fel. Vagy ha rábólint az én felvetésemre. Ezért sem volt komoly az ötlet, ahogy a következő sem lesz az. - Adjak én neked? Gondold el azt a sejtelmességet, hogy ott lenne a kendő az arcomon akkor is! - Vigyorodom el, mert leginkább röhejes látvány lenne, semmint csábítóan erotikus. Összességében azért én sem tudom magamról elképzelni az akt-képet, még kendő nélkül sem, meg is rázom a fejemet, remélhetőleg még azelőtt, hogy esetleg megijedjen Szöszi, hogy egy pillanatig is komolyan gondoltam. Úgy sejtem, ahogy nem adna, úgy nem is fogadna. Szóval ez egy döntetlen, kvittek vagyunk. Viszont a tájképnek előre is örülök, biztos vagyok benne, hogy szép lesz, és tőle kapom, eszembe fog jutni mindig, mikor ránézek. Arra is kíváncsi vagyok, hogy mely tájat fogja ábrázolni, ismerem-e majd? Így vagy úgy, szívesen elnéznék vele oda s akár ott fizetném meg a kép árát. Vagy ott is. Igen, inkább ez. - Ebben biztos voltam. - Mosolyodom el, mikor szükségét érzi kiemelni, hogy a bátyja nem káromkodós, legalábbis a jelenlétében. Jó, hogy Anya nem hallotta Szöszit! Most mutatna Jasmine-ra - minthogy Max nincs jelen -, hogy tessék, nézzem meg, káromkodás nélkül is lehet élni! - Ugyan! Azt ájult katonákon át való menekülés közben meg sziklamászáskor szoktál! - Nem bírok magammal, muszáj volt pimaszkodnom, mikor azt mondja, hogy szerinte nem rögtönöz jól, hanem csak csetlik-botlik. Emlékszem, hogyan esett át a katonán a lugason és simult a ruha formás fenekére, ahogy sziklamászáskor is megcsúszva lehorzsolta na meg beütötte magát, s felajánlottam az érintett részek megsimogatását. Még magam sem hittem akkor, hogy egyszer tényleg lesz lehetőségem az egész testét cirógatni. Meg tél elején sem, hogy most tavasszal újra lesz alkalmam. Talán ez a gondolat is bátorít fel arra, hogy pikáns megjegyzéssel vágjak vissza Szöszinek, mikor Aliyah szintén pikáns büntetést helyez kilátásba nekem, de nem úgy sül el, ahogy számítottam rá. Ezt a pillantásából már érzékelem, a vállcsapkodás csak megerősíteni tudja, így egy kis időre csendben maradok, elköszönünk Aliyah-tól és mikor elindulunk, a kikötői terveket hozom szóba, a korábbi témát most kissé hanyagolva, míg összeszedem hozzá a gondolataimat. - Ó, ha bukom ezzel a festményedet, akkor inkább bevállalom a büntetést! - Nevetek fel méltatlankodásán, s ez azért nem nagy áldozat tőlem, tekintve, hogy amúgy is én vagyok az értelmi szerző, de ha nem így lenne, akkor is magamra vállalnék mindent, őt mentve. De hát csak nem akadnak ki annyira a perdaiak, ha le is bukunk. Elvégre nem ellopjuk, csak kölcsön vesszük a csónakot és tervek szerint vissza is visszük ugyanoda a kikötőbe, hiba mentesen. Igazából észre sem vennék, hogy használtuk, legalábbis most még ezt gondolom, nem látván, milyen bonyolult csomózási technikájuk van a perdaiaknak, amit vissza is kellene ugyanúgy kötni. Azon nem túl szerényen mosolygok, hogy jellemző, hogy kidumáltam magam a legtöbb büntetésből. Egyébként valóban, az ellenállók körében ez könnyebben megy, mint mikor a hadsereghez tartoztam. És sok perdai esetén is, már amelyik nem utálja élből az összes embert. Jót nevetek azon, ahogy elkezdi mondani, hogy ne hozzak fel semmi rosszaságot belőle a felszínre, majd felvonom a szemöldökeim. - Épp elég bajod? Ugyan mi? - Kérdezek rá kíváncsian, de Szöszi aztán másra csap le. Hoppsz! - Gondolom ez a csónak-kölcsönzési terv, nem kell túlbonyolítani, így értettem. Egyébként persze, hogy sokat hajóztam már! Megjegyzem te is. Tudod, van az a Dominium nevű nagy űr_hajó_! Szerencse, hogy azt nem kellett lapátolással hajtani! - Próbálom terelni a szót és a gyanút, hogy egyébként pont annyiszor eveztem, mint Szöszi, azaz a nulla felé tendál a szám, alulról. Lehet ez lenne az a pont, ahol visszafordulnánk, ha messzebb lennénk a kikötőtől, de szerencsémre már itt vagyunk az első csónaknál, így lábaink visznek tovább és csakhamar meglelem azt a példányt, amivel szerintem elbírunk. Már ha a csomóval is sikerül elbánni. Ezzel foglalatoskodom és Szöszit próbálom még leguggolásra bírni, aki valamiért nem a kikötőt tartja szemmel, jön-e valaki, hanem a vizet nézi, pedig onnan azért nem számítok senkire. Még úgy sem, hogy a perdaiak profi búvárok. - Áh, elég szorosra húzták, nem hiszem, hogy menne, de nem is ezt akartam mondani... - Mondom, mikor leguggol mellém, de hagyom, hogy végül a csomót a kezébe vegye tőlem és megpróbálkozzon, bár tényleg kétlem, hogy az ő erejével meg tudja oldani majd. Mindegy, majd a csomóval később foglalkozom, inkább szóba hozom azt, amit már egy ideje fogalmazgatok magamban. Ehhez képest nem vagyok elszállva attól, ahogy sikerül kimondanom, és egy kis ideig csend is válasza Szöszinek, de mielőtt komolyan aggódnék, megszólal. Figyelem, ahogy válaszol, amennyit látok belőle, mert haja is arcába hullik, ahogy a csomó fölé hajol, de ismerem már annyira, hogy tudjam, lángvörös lehet most is az arca, a többit pedig hangszínéből, a hangsúlyokból hozzá tudom képzelni. Mégis azt hiszem, hogy a megkezdett mondat félbemarad majd, a zavara nem engedi továbbmondani, de örülök, hogy nem lesz igazam, már csak azért is, mert az első mondatból már rájövök, hogy nem gondoltam mindenre, amikor érzékeltem, hogy baj van. Nem csak arról van szó, hogy kora és két elfogyasztott férj alapján azt gondolná az ember, hogy tapasztaltabb vagy hogy rossz emlékei vannak valamelyik fickó miatt, hanem hogy szemérmesebb is a témában. Jóval szemérmesebb, mint gondoltam. Bár tudatában voltam állandó pirulásainak, mégsem vettem elég komolyan. Talán mert olyan könnyen simult a karjaimba a Szent tó partján is. Így viszont még nagyobb kincs az emlék, a tudat, hogy így rám bízta magát ott, mert a tapasztalatlansággal, mint tippel ráhibáztam. Szemérmessége abban is megmutatkozik, ahogy magyaráz, most sem nevez nevén semmit, még így is nehezen beszél róla, hogy csak ketten vagyunk. Megmosolyogtató, ahogy arról beszél, miattam lehet bevállalná, de a szavai végével csak mérsékelten tudok egyetérteni, de hagyom, hogy végigmondja. Mosolygok aztán büszkeségén - mennyire szeretni való! -, eleinte azt gondolván, annak szól, hogy ezt így meg merte fogalmazni, kimondani, pedig láthatóan nehezére esik erről beszélni fennhangon, de aztán lepillantok a csomóra s meglepve észlelem, hogy azzal milyen jól haladt. Ejha! A nők tényleg több mindenre tudnak egyszerre figyelni! Újra elmosolyodom, de az lágyabb lesz és kezembe fogom gyengéden a kötelet tartó kezét, míg a másikkal a haját igazítom ki az arcából füle mögé tűrve és simítva meg arca élét, ugyanilyen lágyan szólalva meg. - Ne haragudj, kérlek! Igazad van, illetlen volt részemről. Erre nem gondoltam, hogy ez tényleg kényelmetlenül érinthet bármi miatt is. - Holdfényes az éjszaka, valamennyire látjuk egymást, de a hangomból is érezheti, hogy komoly a bocsánat kérés. Legalább annyira, mint a gyümölcsösben volt koradélután. - Megígérem, hogy mások jelenlétében ezentúl semmi effélét nem hozok szóba! Köszönöm, hogy elmondtad, így jobban értelek és ismerlek, és pont ez az, ami miatt én azt mondom, hogy egymás között igenis beszéljünk róla, amikor kell. Jelezd, mondd el nyugodtan, mi esik jól vagy mi nem, mit szeretnél és mit nem, kérdésem nélkül is! Ne szégyelld, oké? Előttem ne, kérlek! És nem baj, ha valamire nemet mondasz. Az a lényeg, hogy mindketten örömünket leljük az együttlétekben és itt szögezem le, hogy te már így is istennő vagy! - Mosolyodom el szélesen, sejtvén, hogy ez újabb pirulási hullámot fog elindítani nála, de most nem érdekel. Nyilván látta rajtam, hogy élvezem a szeretkezéseinket, de nem akartam, hogy ez az egész téma úgy csapódjon le benne, hogy esetleg elégedetlenkedem amiatt, amit eddig nekem adott. Egyáltalán nincs így! - Szóval azt akartam mondani, hogy mindegy, hogy ki mit és mennyit tesz bele, de azt örömmel tegye. Mert hidd el, érezni, ha nem így van és az rosszabb, mint ha nem is tette volna meg. Rendben van így neked is? Ha csak egymás között marad...? - Simogatom lágyan, lassan hüvelykujjammal arcát, majd lepillantok másik kezeinkre, amiben még ott a csónak félig megoldott csomója. - Ez más témára is igaz. Sok agyament ötletem tud lenni, ne hagyd magad belerángatni, ha nem szeretnéd. Maradjunk itt a stégen s ne piszkáljuk tovább ezt a csónakot? - Kérdezek rá erre is, mielőtt tovább foglalkoznánk a kötéllel. Ha maradunk, akkor kötünk rá pár hurkot, olyan emberi módon, biztos nem viszi el a víz a ladikot, egyébként is nyugodt ma a tó. Ha megyünk, akkor visszaveszem a kötelet, de ahogy kicsit meghúzom az egyik végét, az olyan szépen kioldozza az egész csomót meglepetésemre, mintha soha nem is lett volna megkötve.
*Mosolyogva bólintok, biztosan látszik rajtam, hogy jólesik az aggódása apukám felé, még ismeretlenül is. Át fogom adni, persze nem úgy, hogy Vadember üzeni, de hát mindig mondom neki, hogy vigyázzon magára, mikor kimegy a Városból. Ezt az elköszönéshez teszem hozzá és jóllehet, annyiszor ismételve már üres frázisként hatna, de én mindig komolyan is gondolom, és szívemből mondom. Apa azonban szó szerint bogaras fickó, ha más nem, ő aztán tudja, hogy melyik nagy bogárral kell vigyáznia, másrészt, mint mindenki mást, úgy őt is csak katonai kísérettel engedik ki. Vigyáznak rá. Sok mindent tanított nekem a bogarakról, nem csak a perdaiakról, hanem a földi rovarokról is, hiszen hiába nem találkozhatott eggyel sem, azért meg kellett tanulni annak idején mindent, és akkor csak az volt az egyetlen alaptudás amit magához vehetett. Viszont ahogy ő mondja mindig, e nélkül sok mindent meg sem értene a perdai rovarvilágról sem. Nem is félek a rovaroktól, úgy nem, mint ahogyan Vadember húga az állatoktól, talán neki is csak meg kellene ismerkednie velük. Ha tudná, hogy melyikitől nem kell tartania cseppet sem, biztosan megszeretné őket. A bogaraknál sokkal pikánsabb, izgatóbb és zavarba ejtőbb téma kerül feszegetésre. Aktkép rólam, amelyen igazából nem is látszódna semmi, mégis erotikusabb hatása van úgy, hogy a képzeletre bíz mindent, mintha vászon vagy sejtelmesen átlátszó köntös nélkül, pőrén ábrázolnám magam. Tény, hogy nem gondolkodom férfi fejjel, amit be is vallok, nem kevés pírral az arcomon. * -Akkor azért nem jutott eszembe. *Mentem ki magam, kapva az alkalmon, amit Vadember nyújt felém, nem is biztos, hogy mentési célzattal, de a mosolya elnéző és kedves, ami sokat segít zavarom legyőzésében. Az ő ajánlata viszont….nos nem mondom, hogy nem gondolkodom el rajta, mert hazudnék és le sem tagadhatnám, hiszen elrévedő tekintetem és a hosszú, nagy csend eléggé árulkodó. Nem is az ajánlat elfogadásán gondolkodom, hanem elképzelem Vadembert meztelenül elnyúlva a tópartra terített takarón, egyik kezével helyettesítve egy sejtelmes köntöst eltakarva a lényeget, a másikat pedig a feje alá hajtogatva, arcán kendővel. Nos, nem a kendőre koncentrálok, hanem a többi apró részletre, és be kell harapjam az alsó ajkam, hogy végül egy nagy sóhajjal lemondjak róla.* -Anyukám majdnem mindennap meglátogat, biztosan lennének kérdései. *Nézek rá mosolyogva, s egy pillanatra lehunyom szemeimet, mielőtt nem végleg, de eldobom a lehetőséget. Marad hát az, hogy én festek Vadembernek tájképet, abból nem lesz baj, feltételezhetően senki nem fog a Városból a Rebelliumba tévedni, ott is Vadember szobájába, hogy felismerje a képemet. Amúgy nem lenne nehéz, hiszen tudomásom szerint én vagyok az egyetlen aki képeket fest, ráadásul egy ősrégi, abszolút kezdetleges technikával. Persze Max talán esélyesebben hamarabb eljutna a Rebelliumba, már csak a hivatásából kifolyólag is, és bár azt bizonygatom, hogy nem káromkodik, csak abban vagyok biztos, hogy a jelenlétemben nem, de ha meglátná Vadember szobájának falán az egyik képemet, talán félretenné a jól neveltségét. Ezt azonban nem is említem Vadembernek, inkább szó nélkül is hagyom a megjegyzését. * -Óóó, ez gonosz volt! *Jegyzem meg felháborodva, nem túl jól játszva azt, hogy megharagudtam. Épp csak el is felejtettem ezeket az apró részleteket, jellemzően az maradt meg bennem, hogy Vadember megfogdosott és kiborította a festékemet, eltörte az ecsetemet és elfogadta a szendvicsemet. A sziklamászásról már ne is beszéljünk, igaz most már nem ellenkeznék azzal, hogy a fenekemnél fogva tartson meg. Sok minden hoz zavarba azok közül, amiket Vadember hoz szóba, de ezek hamar elmúlnak, és kezdek is hozzájuk szokni ahogy egyre jobban megismerem őt és már tudom mikor mire számítsak tőle. Azonban mások előtt intim témákat taglalva már mélyebben érint, annak ellenére, hogy nem vagyok biztos abban, hogy Aliyah értette-e egyáltalán a lényeget, vagy csak egy részét, vagy semmit. Az arckifejezéséből nem lehetett rájönni, de lehet, azért is ment el olyan gyorsan, hogy ne is bonyolódjon bele vadember iferával kezelt nemesebb testrészének csókkal való gyógyításába. Noha maga az ötlet még vicces volt, nem is vettem komolyan, hogy megtenné, a többi már olyan árnyalatokat festett az arcomra, amilyet Vadember talán még nem is látott rajtam, pedig volt bőven, hiszen mintha életcéljának tekintené a zavarba hozásomat. Jobb is, hogy a kikötő felé sétálva más témába kezdünk bele, de ahogy jobban elmélyedünk benne, már érzem, hogy rá sem kellett volna kérdeznem. Tudhattam volna, hogy Vadember megint valami rosszban sántikál és még a végén rám is fogná. Méltatlankodásomon ő nevet én viszont nem tudok, mert visszatér a korábbi téma, a büntetése, amit bevállalna értem, vagy a festményért…ez most nem egészen tiszta nekem. Szemöldökeimet gondráncokba húzva, merengve nézek rá, hogy feltegyem a mindent eldöntő kérdést, hátha egyszer én is csőbe tudom húzni.* -Szóval csak a festményért vállalnád be, nem értem? *A lényeg azonban az, hogy ha mégis meglépjük ezt, akkor ne bukjunk le. Nem tagadhatom, hogy valahol tetszik az ötlet, legalábbis olyan izgalmakat kínál, amilyeneket a motorozás alkalmával éltem át, azon az éjszakán, a szökéssel, az álruhába bújással….egyszóval törvényszegéssel. Tényleg a bajba visz engem. Meg is kérem, hogy belőlem csak ne hozzon semmi ilyesmit felszínre, már eddig is épp elég gondom van azzal, hogy az ő kilétét titokban tartsam, annyira, hogy még elméletben, kérdésként se kerülhessen szóba, hogy ne kelljen hazudozásra vetemednem. Amikor Callummal találkoztam a tél végén, meleg volt a helyzet és gyanítom, csak Callum jóindulatán múlott, hogy nem faggatott tovább. Valamit sejt, de mivel próbáljuk felépíteni a barátságunkat, nem akarta mindjárt vallatással kezdeni. * -Igen, kölcsönzés és nem lopás.*Idejét érzem annak, hogy lefektessük a legfőbb alapszabályt, a csónak visszakerül az eredeti állapotában a helyére, épp csak még a csomóval nem számolunk. * -Szóval még sosem csónakáztál? Hát milyen el….férfi vagy te? *Gondolhattam volna, hogy fogalma sincs mit kell csinálni. Viszont majdnem elszólom magam. Igaz, hogy közel s távol nem látni senkit, de sosem lehet tudni, és ha fennhangon megjegyzem, hogy ellenálló, a bokorból meg kiugrik egy katona és lelövi….belegondolni is rossz. Pedig az ellenálló sokkal jobb szó lett volna, hiszen a férfiasságát botorság lenne kétségbe vonni. Mégsem az ellent kutatom amikor megkér arra, míg ő a már elért csónak csomóival akar bajlódni, mert az esti fények, a tó csillogó tükre elvonja a figyelmemet, csak az újabb szavára eszmélek, mikor arra kér, hogy guggoljak mellé. Mivel nem nagyon figyeltem, úgy gondolom a csomóval nem boldogul és felajánlom a segítségemet, de ő egészen másba kezd bele. Visszakanyarodik az Aliyah büntetésével kapcsolatos, gyógyító megjegyzésére és ezzel megint beleránt a zavar kellős közepébe. Nem tudom hogyan sikerül összeszednem magam annyira, hogy képes legyek megszólalni, de még magamat is meglepem és még csak nem is hadarok. Elmondom, hogy igazán mi zavart abban, hogy ezt így közkinccsé tette, és nem mondok egyből nemet sem arra, hogy megtenném-e. Amikor elhallgatok, további gondolatok fogalmazódnak meg bennem, de ezek még nem alakulnak át szavakká és mondatokká, még idő kell, hogy ilyesmiről minden gátlás nélkül beszéljek. Az, hogy közben félig ki is oldottam a csomót, legalább eltereli a figyelmemet a zavaromról és egy kis örömöt, büszkeséget csempész a lelkembe, és ez is látszik a tekintetemben, a mosoly mellett, amikor Vademberre nézek. Szemérmesen hunyom le a szemeimet amikor kezével az arcomat érinti meg, pedig csak egy tincset simít hátra a hajamból, kezem a másik kezében pihen a kötéllel együtt. Akkor nézek fel rá ismét, amikor újra megszólal, bocsánatot kér, én meg hallgatok. A szívem amúgy is elfoglalja az összes helyet a torkomban, veszettül dobol, és nem úgy tűnik, hogy mostanában lecsendesül. Vadember bocsánatkérése nagyon jólesik, de nem ez az, ami megérinti a szívemet és a lelkemet, hanem mindaz, amit utána mond. S rá kell döbbenjek, hogy még Jason sem volt ennyire kedves és figyelmes, bár mindig megkérdezte, hogy nekem jó-e, de korántsem tért ki minden részletre. Feltételezem neki sem voltak túl nagy tapasztalatai, nem érett még meg a házasságra, arra, hogy kialakítson egy igazi kapcsolatot, melynek az alapjai sziklaszilárdan állnak a szeretet, megbecsülés, figyelem és tisztelet tartóoszlopain. Minden szava újabb és újabb bársonnyal öleli körbe a szívemet, és képtelen vagyok megszólalni, de most nem azért, mert zavarban vagyok. Nem….bár az istennőnél sikerült fülig pirulnom, de a rövid kis mosoly sem maradt el. A meghatottságom azonban sokkal nagyobb a zavaromnál. Nem akarok pityeregni, de csordultig telek szerelemmel és ez könnyekben buggyan ki belőlem, csak kettőben. Akkor nevetem el magam kicsit, amikor a végén minden figyelmeztetés nélkül áttér a csónaklopásra. Guggolásból térdelésbe fordulok, hogy jobban oda tudjak hajolni Vademberhez. Bólogatok mosolyogva, de még hang nem jön ki a torkomon, csak átölelem a nyakánál és hozzábújok, csak oda suttogom mindazt, ami most kikívánkozik belőlem.* -Köszönöm. Ez nagyon aranyos tőled. Ez a figyelmesség és….*Elhúzódom tőle, de csak a nyakától, hogy végül a szemeibe tudjak nézni, de mindezt már zavar nélkül és a pír elmúlóban. Csak a csillogás a szemeimben, az megmarad és párosul mellé a megkönnyebbüléstől kivirágzó mosoly. Kezeim lazábban fogják a nyakát, lejjebb csúsznak a vállára, majd az egyik ismét fel, hogy arcára simuljon. Ujjaimmal lágyan cirógatom, míg tekintetemmel elveszni látszom az ő lélektükreiben. * -…igazad van, előtted tényleg nincs szégyellnivalóm, és szeretném is elmondani mindig, hogyan érzek, csak olykor nehéz. Sosem volt alkalmam ilyesmire, Jason túl korán meghalt és Charles….de ezt már tudod. Szóval nem könnyű, de igyekszem. Mások előtt azonban jobban zavar, de ez nem a tapasztalatlanságom oka, hanem azé, hogy az ilyesmi….az együttlétünk nekem bensőséges és intim, amit nem is akarok mással megosztani, az csak az enyém, a tiéd, a miénk. Most már tudom, hogy csak tréfa volt ott és akkor, de ezt nem tudtam a helyén kezelni. Ne haragudj ha ezzel megbántottalak, mert így volt, biztosan ezért gondolkodtál ennyit rajta. *Zavartan elmosolyodom, a szavak nehezen jönnek, de csak mert nem tudom hogyan fogalmazzak. S talán ezért is rebben el a pillantásom néha az arcát simogató kezemre, de mindig visszatér a szemeihez. Másik kezemmel pedig önkéntelenül megsimogatom a vállát ott ahol korábban megcsapkodtam. * -De egymás között annyit tréfálsz amennyit csak akarsz, legalább hozzászokom és megtanulom, néha majd megcsapkodom a vállad, akkor tudni fogod, hogy nem értem és remélem nem unod meg ha folyton magyaráznod kell. És, szeretem az agyament ötleteidet…*Mosolyom szélesedik, talán a szemeimben is láthatóvá válik, hogy tőlem szokatlan lázadásra készülök, s körül is nézek, most nem a víztükröt pásztázva, hanem a kikötőbe vezető haladókat. * -…kössük el ezt a csónakot. *Halk nevetésbe torkollik a mondat, s még én magam sem hiszem, hogy ezt mondtam. Vademberhez hajolva, homlokomat az övéhez nyomom, de közben tovább nevetgélek még úgy is, hogy ingatom a fejem. *
Viccelődve ajánlom fel, hogy rólam kap majd aktot, én nem vagyok szégyenlős, viszont murisan néznék ki, hogy a sejtelmes textíliát az arcom előtti kendő alkotná. Megdermed a vigyorom viszont és emelkedik felfelé a szemöldököm, mikor meglátom Szöszi arckifejezését, elgondolkodó pillantását. Na bassza meg, lőhetek a Rebelliumban akt-fotót magamról?! Mert hát festmény részemről csak úgy lenne belőle, ha Szöszi festi, vagy ha én, az pálcika-emberke lesz. A legérdekesebb mégis az, hogy ebbe bezzeg nem pirult bele! A nagy csend és a pillantásának üzenete egyrészt hízelgő, másrészt kezd tényleg aggasztani. Ezek után el sem hiszem, hogy azt mondom, amit, de biztos az a sóhaj és a szexi ajakbeharapás az oka. - Neked kell eztán őt látogatnod. - Mosolygok, egyszerű megoldást kínálva, de kuncogva a helyzeten, melyet elképzeltem, mikor Szöszi-anyu meglátja a képet és hirtelen keresgélni kezdi magában az első kérdést, melyik is legyen az a sok közül. Ha tudnám, hogy Szöszi nem végleg dobta el a kép lehetőségét... - Kihagyhatatlan is. - Legalább annyira őszinte a bocsánatkérő pillantásom, mint amennyire valós az ő felháborodása. Nem úgy, mint annak idején, mikor tényleg felháborodott. Lassan-lassan egy éve is lesz már és azóta sok minden változott, közte az is, hogy járni kezdtünk, másodjára is, de az viszont nem változott, hogy menetrendszerűen csipkelődünk egymással kicsit. Most Szöszin a sor, hogy szememre vesse, nem is miatta áldoznám fel magam mindenféle iferás nem iferás büntetésnek, hanem a festmény miatt. - Te készíted a festmény, szóval persze hogy érted! - Vigyorodom el a csónakok mellett haladva a stégen, de azért odahajolok egy rövid csókocskára kiengesztelésképpen, majd megtaláljuk a kellően egyszerű vízi alkalmatosságot, amivel még elbírunk, már ha a csomóval is elbírunk, mert az nem egyszerű. Közben az is szóba kerül, hogy mennyire vagyok rutinos hajós és hát nem hazudok, viszont igyekszem kellően mellébeszélni, sajnos nem túl nagy sikerrel. Szavain jót mosolygok is. - Ne is mondd, mindenki ezzel cikiz a Rebelliumban! Azt mondták, vissza se menjek amíg nem csónakáztam! - Nem veszem magamra a megjegyzését, jót derülök rajta - értékelve státuszomat illető diszkrécióját is - és most már Szöszin is múlik, hogy milyen ellenálló illetve férfi leszek! Viszont a helyzet úgy áll, hogy sokkal inkább ezen a fránya csomón fog múlni, hogy bárki is csónakázik-e ma este. Azért az úgy mégsem az igazi, ha nem kötjük el, csak így fekszünk be a csónakba... Amíg elbíbelődöm a csomóval, addig kihasználom a csendet és nyugalmat körülöttünk és egy korábbi témát húzok elő, de most nem tréfálkozva, nagyon is komolyan szeretném megbeszélni Szöszivel és szeretném őt megérteni, mi zavarta. Nem is az a lényeg, mit tenne meg és mit nem. Ez idővel úgy is magától alakul, ahogy alakul majd, sokkal fontosabb a biztonságérzet és a szabadság, melyben nem csak az van, hogy azt tehet, amit akar az ember, hanem sokkal inkább azon a hangsúly, hogy nem kell megtennie, amit nem akar. Akármiért nem akarja. Azt hiszem, sikerül is ezt megértetni Szöszivel, mérsékelten hozva zavarba, de ez is a jobb fajtából való: pirul, de mosolyog is a bókon. Szerencsére látom a tekintetét is, és így nem aggasztanak a megjelenő könnycseppek, melyekért nyúlva törlöm le gyengéden az arcáról. Ezt igazolja az is, ahogy hozzám bújik és azonnal lágyan, mégis szorosan a karjaimba zárom. - Ugyan, alap... - Mosolyodom el a suttogott szavakra. Nekem alap. Korom s viselt dolgaim miatt is elmondható, hogy tapasztaltabb vagyok nála e téren, és ez némi felelősséggel is jár, de ez kivételesen olyan felelősség, ami alól nem akarok kibújni, se elfutni előle. A bizalma felém és ő maga is egy kincs, amire vigyáznom kell, de egyáltalán nem élem meg kényszerként. Vigyázni akarok rá. Boldognak látni teljesen. Olyan téma ez, amiben a saját örömünk akkor teljes igazán, ha a másiké is az. Mikor kicsit elhúzódik, hagyom és figyelek a szavaira, el-elmosolyodva közben, helyenként bólintva is, hogy megértem, hogy nehéz beszélnie erről és helyeselve, mikor azt mondja, hogy igyekezni fog elmondani azért. Hálás is vagyok érte, hogy partner ebben, nem zárkózik el, ahogy hálás vagyok azért is, amiért eddig is rám bízta magát minden tapasztalatlansága ellenére. - Megértettem. - Arra már szóban is felelek, hogy mások előtt fogjam vissza az efféle humoros énemet, de röviden, nemlegesen megrázom a fejemet aztán halványan mosolyogva. - Nem, egyáltalán nem bántottál meg. De láttam, hogy nálad valami nem okés, akkor és ott viszont nem akartam meg nem tudtam rákérdezni. Ehhez nekem is össze kellett szednem a gondolataimat, hogyan is mondjam és... ennél még én is éreztem, hogy nem kell hozzá hallgatóság. - Mosolyodom el, mert még az utcán esetleg elhaladókat sem vágytam körénk e beszélgetéshez, perdait se, sosem lehet tudni, mennyit értenek igazából a nyelvünkből. Szerencsére a csónakkölcsönzésünk is elég zavartalan. A csónak annyira nem is érdekelt volna, ha lebukunk közben, de a beszélgetést félbeszakítani egy megjelenő stég-csősz miatt, majd utána újrakezdeni vagy folytatni valahol máskor és máshol... Lehet többet ártott, mint segített volna, mert ki tudja milyen félreértések születtek volna belőle. Úgy tűnik, a karma elfogadta a két hajszálas áldozatunkat. Szöszi derekára csúsznak le kezeim közben, majd egyik fel a mini-palástja alá a hátára és halkan felnevetek azon, hogy majd megcsapkod. Igen, ezt tökéletesen el tudom képzelni és kinézni belőle! - Hmmm, vagy nem magyarázom el, inkább megmutatom! - Ugráltatom meg a szemöldökeimet párszor, s ezzel lehet máris meg fogom kapni az iménti simogatások helyére az első csapkodást. - Nocsak! És még hogy nincs mit felszínre hoznom! - Vigyorodom el a kellemes meglepetés és Szöszi aranyos kuncogása hatására, mikor rábólint a csónakelkötésre. Na, ezek után tényleg remélem, hogy nem bukunk le, kitart még az a két hajszál! Összeérő homlokunkat tovább gondolom, ajkaink érnek már össze egy csókban és csak azért nem élvezem sokáig, mert mi ugye bűnben járunk most itt, egy bűntény kellős közepében vagyunk, nem kellene sokáig itt időzni. Sajnálkozva magamban, de a mámortól azért mosolyogva válok el ajkai mézédességétől és fordulok a csomó felé, ami egyetlen mozdulatra kioldódik. Mintha csak egy jelképe lett volna a témánknak, eleinte szoros csomóként, majd ahogy elkezdtük megbeszélni sikerült fellazítani, és végére már nem volt csomó köztünk sem. - Oh. Ezt látom máskor is rád bízhatom! - Jegyzem meg Szöszire somolyogva, kvázi azt is megígérve, hogy máskor is lesz valaminek a... kölcsönzése. - Nah, ezt köré tekerem, ne menjen el. Beszállok elsőnek és utána besegítelek, oks? - Nézek ismét rá, miközben szavaimnak megfelelően a cölöpre tekerem a kötelet néhányszor továbbra is fogva a végét, hogy ne mocorogjon el a csónakunk olyan távolságba, ahonnan nem lehet belelépni. Hacsak nem akar előre menni, akkor elsőnek szállok be a csónakba, ami meglepően imbolyog, ingok is vele, de karjaimat széttárva kicsit meg aránylag gyorsan leguggolva, hogy alacsonyan legyen a súlypontom megúszom a vízbe borulást. - Fura érzés. Amíg fent laktál, voltál a VR-termekben az Arcade-barlangnál? Volt ott egy olyan játékvilág, amiben virtuális lebegő kövekre kellett lépni, de sokáig nem időzhettél egy-egy kövön, mert elkezdett süllyedni alattad. Na, annak a fura állványa, amin állni és mozogni kellett, arra hasonlít. Próbáltad? Gyere csak! - Közben felegyenesedtem és úgy mozdultam, hogy magam is meg tudjam fogni a cölöpöt vagy a stéget a ballal a biztos fogás érdekében, és szabad jobbomat nyújtom Szöszi felé, hogy besegítsem a csónakba a táskájával együtt. Ha ő is meginog, derekánál fogva húzom magamhoz közel, míg a ballal próbálom magunkat tartani a csónakkal együtt. - Ülj le oda, középen! Aztán induluuunk! - Valahogy. Ezt már nem mondom hozzá, mert ha Szöszi elhelyezkedett, akkor én meg vele szemben ülök le letekerve a cölöpről a kötelet és behúzva a csónakba, majd kezembe veszem az evezőket. Szerencsére a fizika itt is hasonló a földihez, tehát a perdai evezők is úgy lettek kialakítva, hogy van egy keskenyebb nyél részük és egy szélesebb rész, amivel megtolhatjuk magunkat a vízben. De azért az indulást azzal oldom meg, hogy a lapáttal lököm el magunkat a stégtől, ami egész jól megy, csak a legvégén koccanunk neki a szomszédos csónaknak, de semminek sem lett baja. - Hopsz! Akarom mondani szándékos volt!
*Jó érzés elképzelni őt meztelenül, és az sem lenne rossz, ha mindennap láthatnám, még ha csak egy képen is, de életben azért sokkal jobb. Most pedig itt van mellettem, igaz nem meztelenül, de a közelsége és az érzéki kép lelki szemeim előtt izgalomba hoznak. Válasza végül olyan, amibe bármit beleképzelhetek, még azt is, hogy tényleg csinál magáról akt képet és vihetem a szobámba, és nem is ellenkezem arra, hogy eztán majd én látogatom anyát. Csak elmosolyodom és későbbre teszem az ötletét. Van azonban más amin felháborodhatok, jóllehet nem túl őszinte és igaza is van, na de, hogy ezt felhánytorgatja nekem, na az viccesen bosszantó. Nyelvem hegyét dugom ki válaszul arra, hogy kihagyhatatlan és tudom, minden alkalmat meg fog ragadni később is, hogy megvicceljen, zavarba hozzon, vagy épp minden rosszindulat nélkül becsapjon, hogy aztán mindketten nevessünk az egészen később. Nincs mese, hozzá kell szoknom, de ez a könnyebbik része. Visszavágni már sokkal nehezebb és hozzá képest nem volt olyan jó iskolám. A bátyámmal is csipkelődtünk gyerekkorunkban, még most felnőtt fejjel is, de ha őszinte akarok lenni, ketten együtt sem érünk Vadember nyomába. Az én csipkelődésem halvány lenyomata az övének, mikor megjegyzem, hogy pusztán egy festményért vállalná be Aliyah büntetését. * -Te aztán tudod hogyan csavard ki mások szavait. *Hitetlenkedve ingatom a fejem, de aztán kapok egy csókot. Megbizsergeti az ajkaimat, de szándékosan úgy nézek rá, mintha azt kérdezném, hogy úgy érzi ezzel minden rendben? A mosoly nem marad le a végről, nem gondoltam komolyan, de….kihagyhatatlan volt. Ahogyan az is, amit már a csónakok között sétálva jegyzek meg, utalva a hevenyészet vízi jártasságára, egy majdnem elszólással kísérve. Válaszán halkan felnevetek, eszembe sem jutott, hogy megbánthatom, Vadember nem az a fajta aki nem érti a viccet, én pedig nem az, aki bátran túlzásba viszi.* -Akkor lehet sokáig itt maradsz. *Dobom vissza halkan kuncogva az orrom alatt a következő csipkelődést, bár ha jól belegondolok, ha ez valóban így lenne, célul kellene kitűznöm, hogy Vadember minél később csónakázzon. Nem is számítok ennél komolyabb témára, ezért figyelmem a tavon csüng, míg Vadember a csónakot a stéghez kötő csomóval bíbelődik, és mikor megszólal is előbb azt hiszem, abban kér segítséget. Hamarosan azonban kiderül, egészen más gondolatok foglalkoztatják, és bár most nem az a célja, hogy zavarba hozzon, mert annyira imádja az arcomon látni a pírt, mégis sikerül neki. Valójában nem is az zavart korábban, amit mondott, hanem az, hogy mindezt más előtt tette meg. Amúgy sem vagyok gyakorlott ebben a témában, de nem hiszem, hogy ez neki gondot okoz, hiszen eddig sem szólt vagy tett megjegyzést. Az a megható az egészben, hogy ő foglalkozik ezzel, észrevette a zavaromat és meg akarja oldani. Ebből is érzem, hogy fontos vagyok neki és az, hogy ne csak a vicceitől és a bókjaitól érezzem magam jól a társaságában, hanem attól is, hogy törődik velem. Belehajtom a könnyeimet elsimító kezébe az arcomat és nem mondok le a mosolyomról, mely egyre jobban szélesedik. Az, hogy neki mindez alap, én nem tartom olyan természetesnek, nem ehhez vagyok szokva, de azt hiszem, ideje elfelejtenem és elűznöm mindazt amit Charles ültetett el a lelkemben. Kicsit remegőn sóhajtok fel a szavaira, majd ha nehezen is de sikerül megfogalmaznom mindazt, ami miatt ő úgy érezte megbántott. Szokatlan, de jólesik ezekről a dolgokról beszélnem, sok mindent még anyával sem osztottam meg, de talán ez is baj. Ami Charles és köztem történt vagy ami nem, azt szégyelltem, magamat okoltam és ezért nem beszéltem róla, vele. Úgy gondoltam csak kettőnkre tartozik, Charles-ra és rám, ám ez nem volt igaz. Most érzem ezt igazán, hogy megosztom Vademberrel az érzéseimet és partnerre találok bennük. * -Jobb is, hogy akkor nem kérdeztél rá. Lehet Aliyah előtt nem is tudtam volna megfogalmazni mi az ami lezajlott bennem. Vannak dolgok…nálam talán egy kicsit több, mint másoknál, melyekről úgy gondolom csak két emberre tartoznak. *Mosolyogva nézek a szemeibe és kiegészítem még a befejezetlen mondatot.* -De arra a kettőre nagyon. *A komolyság aztán elillan, mint ahogy mindig Vadember társaságában, mert képes mindenből viccet csinálni, de remekül meg tudja választani a különböző árnyalatokat, mert most csak humorba csomagolta azt amit már lehet. S csatlakozom hozzá én is, meglepően könnyedén. Az ember lánya mindig tanul valami újat. Hozzábújva nem sokáig várat arra, hogy magamon érezzem karjainak biztonságot nyújtó melegét, s így már a nyakába lehelve nevetésemet tudok bólintani az ajánlatára.* -Jó, inkább mutasd meg. *Nem csapkodom meg, ez most nem az a helyzet, de számíthat arra, hogy mostantól ez lesz a jel, vagy inkább a csipkelődésem tárgya, ha olyat mond ami zavarba hoz. Ezek után már nevetve mondok igent a csónak elkötésére, vagyis inkább a kölcsönre, mert azt az egyet azért kikötöm, csak erről lehet szó. Izgalmakból ennyi is elég, és megjátszott felháborodásnak is, hogy megint felszínre akar belőlem hozni valamit.* -Hééé! Azt csak én tehetem, nekem szabad. *Ha már fel kell hozni valamit, én szeretném, persze ahhoz kell az ő segítsége is, magamtól nincsenek ilyen ötleteim és valószínűleg nem is lesznek. Mindezt csókkal pecsételjük meg, mikor homlokomat az övéhez nyomom, kihasználja az alkalmat, hogy ajkaim a közelében vannak. Nem ellenkezem, sőt! Tán jobban el is merülnék a csókban, mint ő, de ha rosszban sántikálásról van szó, akkor Vadember a körültekintőbb, és nem húzza tovább az időt. Elenged csak azért, hogy a csomóval foglalkozzon, ami egyetlen érintéstől oldódik ki, mintha nem is lett volna.* -Máskor! Azt hittem ez egyszeri és megismételhetetlen alkalom lesz. Azért sűrűn ne találj ki nekem ilyeneket, mert halálra izgulom magam. *Figyelmeztetem némi homlokráncolással kísérve, hogy csak lassan kezdjen el beavatni a kerülőutakba, mert nem viselem jól az izgalmakat, főleg ha sokkal komolyabb következményekkel járhat, mint egy gyerekcsíny. Ha mi lebukunk, akkor nem csak a perdaiak büntetnek meg minket holmi városból való kitiltással. Bár nekem az is nagy büntetés lenne. Mivel nincs már csomó, a többit ráhagyom és bólintok a tervre, figyelem mit csinál és hogyan, nem mintha legközelebb egyedül próbálkoznék ilyesmivel, de mást úgy sem tehetek. Szemöldökeim akkor ugranak nagyot amikor vadember a csónakba száll és az vadul imbolyogni kezd. * -Fel fogunk borulni. *Vetítem előre a sötét jövőképet, saját tapasztalataim alapján.* -Nem voltam. Én a 3D-s vetítőbe jártam ahol a földi növényeket nézegettem, meg a bogarakat. *Nem kevés kétellyel a hangomban mondom ezt, és már nem is tartom olyan jó játéknak. Ha beleborulunk a vízbe….vizesek leszünk. A gondolat azonnal felvillan bennem, és úgy érzem, mintha az eddigi énem elkezdene vitatkozni a most felébredő, izgalmakat akaró, kevésbé gátlásos és bevállalós énemmel. Utóbbi egyre jobban elnyomja az eddig uralkodót. Nagy levegőt veszek mielőtt megfognám Vadember felém nyújtott kezét, és hallgatva a csínyre biztató felemre, belépek a csónakba. Nem minden ügyetlenkedés nélkül, és mikor meginog alattam a csónak, csak jobban kezdek el kapálózni, keresve valamilyen biztos pontot, de lássuk be, egy csónakban csak akkor találnék, ha az a parton állna. * -Nenenene! *Vademberbe kapaszkodom aztán, mikor magához húz, jobban is ölelem mint kellene és nehezen engedem el. Hiába mondja hova üljek, csak centinként csúsztatom le róla a kezeimet, a táskámmal nem is foglalkozom. Amikor aztán végre sikerül oda ülnöm ahova mondta, két kézzel kapaszkodom a csónak peremében, már ha elérem széttárt karokkal azt, és ujjaim görcsösen szorítják a fát. Nem tudom miért félek ennyire, hiszen tudok úszni, tudós szülők gyerekeként volt annyi kiváltságom, hogy bármikor használhattam a wellness részleg medencéjét és apa ragaszkodott ahhoz, hogy megtanuljak úszni, jóllehet ezt akkor nem szerettem. Most jól jön, de a félelmeimen nem segít a tudat. Az érzés nem kellemes, hogy nem szilárd talaj van a lábaim alatt.* -Ennél még motorozni is jobb. *S kimondom azt a mondatot, amiről azt hittem, sosem teszem. Nagyra nyílt szemekkel nézek Vademberre bízva abban, hogy tudja mit csinál, de amikor nekiütközünk egy másik csónaknak, úgy gondolom, elhamarkodtam a dolgot.* -Persze. Miért is akarnál összetörni egy másik csónakot is, amikor nyoma sem maradhat annak, hogy ezt elkötöttük. Ez mindig így fog mozogni? Most már visszamehetsz a Re….oda, már csónakáztál. De nekem nem volt ilyen kikötés, motorozásra sem. Legközelebb Csipetkén megyünk bárhova. *S olyan szigorúan nézek rá, ahogy csak tudok, higgye csak azt, hogy bogán utazni fenyegetés.*
Vigyorgok arra, hogy tudom, hogyan csavarjam ki a szavakat, de Szöszit sem kell félteni csipkelődésben, máris meglebegteti a lehetőséget, hogy nem csónakázunk, nem mehetek így vissza a Rebelliumba. - Ilyen szégyenben hagynál?! - Felháborodásom élét jelentősen tompítja a hozzá társuló nagy mosolyom. - Városban kellene ilyen kitétel a visszajutásra. Már vonszolnálak is el a kikötő közeléből! - Teszem még hozzá, mert hát ebben az esetben "saaajnos" még sokáig nem mehetne Szöszi vissza, sok időnk lenne együtt. Telhetetlen vagyok. Meg csendes is, míg a kötelet na meg a gondolataimat és érzéseimet bogozom, mit és hogyan is mondjam, hogy ne legyen belőle nagyobb félreértés és Szöszi is megnyugodjon, ha esetleg bármi miatt aggódott volna, ami az intim viszonyunkat érinti. Számomra természetes, hogy erről beszélünk. Nem csak, mert lazább vagyok e téren, hanem mert fontos, hogy biztonságban érezze magát, hiszen akkor tud igazán felszabadult lenni, akkor tud önmaga lenni. És engem az a Szöszi érdekel, aki önmaga, ahogy ezt a gyümölcsösben is mondtam, csak más kapcsán. Tartom ezt most is, akkor is, ha olyan, ami nem feltétlenül tetszene. Így korrekt, bizonyosan van egy rakat tulajdonságom, ami neki nincs ínyére, és tippem szerint, ha versenyt csinálnánk belőle, hát nekem lenne több ilyen. - Akkor ebben megegyeztünk. - Biccentek mosolyogva, letörölgetve közben maradék könnycseppjeit, hogy már csak a mosolya maradhasson az arcán. Örülök, hogy meg tudtuk beszélni és fel sem tűnik, hogy mennyi mindenben finoman, lassan alkalmazkodunk a másikhoz, ahogy egy normális kapcsolatban szokás, már amelyik hosszabbra tervezne, s nem csak vállvonással maga mögött hagyja a gondokat és a partnert, ha az kicsit is eltér a saját elképzelésektől, megszokásoktól. Megígértük, hogy nem ígérünk semmit, mégis észrevétlen csúszunk bele jobban abba, amit mások komoly kapcsolatnak is nevezhetnének, nekünk meg fel sem tűnik. Hogy is lehetne komoly, mikor a mosoly állandó vendég az arcunkon? Kiváltképp, mikor karjaimba zárhatom őt. - Micsoda igazságtalanság! Nekem semmit sem hagysz? - Nevetek én is, de azért marad nekem is valami: egy csók, és láthatóan ez elégedettséggel is tölt el. Istenien csókol Szöszi. Belemerülnék én jobban, de tartok tőle, akkor tényleg lebukunk itt, ha tovább kísértjük a sorsunkat. Szerencsére a csomó is a mi oldalunkra állt, egy szempillantás alatt kioldódik. Vagy ki tudja, Szöszi volt az előbb nagyon ügyes kigubancoló, így meg is jegyzem, hogy ez legközelebb is az ő feladata lesz. A reakció pedig pontosan az, amire számítottam, már akkor vigyorgok, mikor csak visszaismétli a mondatom egy fontos szavát. Nyomatékosítom hát én is. - Máskor. Ki tudja, mit hoz a jövő? És majd megedződsz! - Vigyorgok szemtelenül. Persze nekem sem célom, hogy kitiltassam magunkat Elorakból, azzal azért elég rendesen kibabrálnék magunkkal, de az is igaz, hogy eléggé alapozok a helyiek jóhiszeműségére és elnézésére, humorára, s felfogják gyerekcsínynek. Nagyra nőtt gyerekek csínyének. Amennyiben lebukunk. De egyelőre nagyobb annak a veszélye, hogy a vízbe borulunk, legalábbis a csónak vészesen meginog alattam, de egészen jól úrrá leszek rajta. Szerintem, mert Szöszi ezt kívülről egészen másként látja. - Dehogy fogunk! - Enyém a derűlátó jövőkép és közben próbálom a figyelmét is terelni. - Csak nézegetni lehetett őket? Vagy valamit csinálni is velük? - Kérdezgetek tovább, ebből pedig egyértelműen kiderül, hogy én egyszer nem fizettem be arra a programra. Végtelenül unalmasnak tűnt. Érdekes dolog ez, mert az igazi növények odafent sem voltak izgalmasabbak, a Kert is csak arra volt jó, hogy alkalmas díszletnek bizonyult lányok szédítéséhez és kellemes, kamera-mentes beugróknak lehetett ott örvendeni egy-egy bokorcsoportnál. Idelent viszont más a helyzet, ez valahogy igazibbnak hat, és nem csak azért, mert vannak mérgező fajták, hiszen odafent semmi olyan nem volt, ami az ember életére tört volna. - Dededede! - Nevetve ölelem őt magamhoz, mikor beszáll a csónakba, nem túl kecsesen téve ezt, viszont legalább szórakoztatóan és értékelem, hogy még most sem futamodott meg, az utolsó pillanatban sem, mikor ő még a stégen állt. - Nyugi, semmi baj! Lassan leereszkedünk. Minél lejjebb van a súlypontunk, annál kevésbé fogunk inogni. - Igyekszem ezt elég határozottan előadni előkaparva valamit, amit annak idején fizikából a fejünkbe próbáltak sulykolni és onnan is csak az maradt meg, aminek gyakorlati hasznát láttam. Ez most valahonnan onnan mélyről bukkan elő és igazam lesz, ráhibáztam valamire. Más esetben ennek a centinként lecsúsztatott kéznek lenne egy erotikus felhangja is, most viszont csak bátorítóan mosolygok, még ha nem is néz rám, de hangomból hallhatja. - Jól van, ügyesen csinálod! Megy ez, látod! - Egyébként tényleg büszke vagyok rá. Nem kis dolog a saját kis félelmeinket legyőzni. Vagy megbízni a másikban. A táskája ott marad a stégen, ami nem baj. Ha mégis borulunk, legalább abban lévő motyó megússza, nem kell nekünk utána úszni. - Nem tudom, miért mondod, hiszen tök jól ment neked az is! És akkor is pont így kapaszkodtál, nem is estél le. Most sem fogsz kiesni. - Kuncogok, mikor a motorozást hozza szóba. Habár lehet ő arra gondol, mikor ott volt utas, nem pedig a sofőr. Most a csónakázásban is én vezetek majd, elvégre ez mégiscsak keményebb fizikai munkának ígérkezik, mégse várható el tőle, hogy ő lapátoljon. Kiváltképp, hogy én egy implantátum erejét is élvezhetem. Ennek erejét is használom ki, mikor ellököm magunkat a stégtől, csak az irány nem lett tökéletesen belőve, kicsit koccanunk egy szomszédos csónakkal. De oda se neki! Egyikünk sem kapaszkodott a csónak azon szélébe, hogy ujjai végei bánják a találkozást. - Nem, mozoghat jobban is. - Dőlök kicsit jobbra, majd hirtelen balra, amire a csónak is jobban meginog. Annyira nem, hogy ettől vízbe boruljunk - hacsak Szöszi nem csinál valami olyant, ami felerősíti ezt a csónakmozgást -, de az biztos, hogy szigorúbban fog rám nézni a mostaninál is. Nem pont ezért, de megemberelem magam, és utána nem hozom direkt rá a frászt, lassan-lassan talán az ingás is megszokható, ahogy egyenletes ütemben húzok a lapáttal a vízben és haladunk beljebb a tóra. Közben amit fenyegetésként felvet, az megmosolyogtat, s el is mondom, miért. - Hát, hiszed vagy sem, de én még bogán sem utaztam! Tényleg én vagyok az Ellenállók szégyene! Mármint bocsánat, egyszer voltam bogán fogoly egy rövid ideig, aztán mikor a gazdája leszállt róla, próbáltam volna mozgásra bírni, de esküszöm úgy nézett hátra rám a boga, hogy a szemébe volt írva: vagy magam szállok le de nagyon gyorsan, vagy ő dob le. Milyen bogát vezetni? Mert nem azért, de utasként rajta nekem az is eléggé ingott. Jobban, mint a csónak. - Érdeklődésem őszinte, s nem vagyok ellene, hogy legközelebb bogára is pattanjunk, meglátjuk, Csipetke jobban értékel-e engem vagy bemutatja rajtam, miért is kapta a nevét. Közben lassítok is a lapátolás tempóján, elég jól eltávolodtunk már a stégtől és Eloraktól is. - Nézz csak hátra! - Ha megfordul, akkor nem csak a sötét tó tükrét láthatja, amint visszatükröződik benne az ezernyi csillag, hanem távolban ott csillog, szinte a víztükör fölött lebegőnek látszik a Város éjszakai hidegebb fénye. Még így is fényesebb, mint a mögöttünk lévő Elorak, amely a sötét fák közé burkolózva folytatja a csillagok pettyeit az ablakokon átszűrődő lámpások melegebb fényével. Két élesen eltérő stílus a két település gyakorlatilag minden tekintetben, mely különbség még éjszaka is kiérződik. Hacsak nem megyünk tovább a tó belseje felé, akkor beemelem a lapátot a helyére, nehogy elhagyjuk, mert akkor elég nagy gondban leszünk. Lassan körülöttünk is megnyugszik a tó felszíne, elhalnak a lapátolásból eredő hullámkörök. Fogom a hátizsákomat meg leveszem a kabátomat és odateszem mindkettőt a lábamhoz, a kabátot előtte kicsit össze is hajtva. - Gyere! - Ülök le a csónak aljába - minimális ingadozást keltve ezzel -, s invitálom Szöszit is. A táska és a kabát lehet a hát/fejpárnánk, így nézhetjük a csillagokat, vagy a környéket, ahogy tetszik, kényelmesen kinyújtva a lábainkat.
Köszönöm a játékot, szép dráma volt, megkönnyeztem 
//
A karakter ugyan nem élvezte a helyzetet, de én nagyon jól szórakoztam helyette is 
Köszönöm nektek, élmény volt! 
//
