Utolsó poszt ☽Pént. Ápr. 17, 2020 2:40 pm Következő oldal☽
Ki nem játszott történelem
A karantén szobában túl sok időm volt pihenni, észre sem vettem. Más töltötte ki az életemet. Társaság és tennivalók híján a gondolataimba merültem, másba úgy sem tudtam. Az emlékek elhagytak, csak tudnám miért? Csak kérdőjelek sorakoznak bennem. Alig vártam, hogy hazajöhessek és még Callummal is kész voltam szembeszállni, de nem volt rá szükség. Mintha kitalálta volna a gondolataimat…mindig azt teszi. Nem mintha bosszantana, mennyire jól ismer, inkább magamra haragszom és minden percben felteszem a kérdést, hogy miért történt ez meg velem? Mit vétettem? S az örökös harc gondolatára is elfog az az ismerős deja vu, ami kísért. Ez azonban rossz érzéssel tölt el, félelemmel, fájdalommal. Olykor ezt látom Callum szemeiben is…az a vigasztaló mozdulat, mely fontos szerepet játszott az életünkben, egyre gyakrabban megtenném. Minden szomorúsága ellenére is boldoggá tesz ha kezemet az arcára simíthatom és épp ezért fáj még jobban, hogy nem emlékszem rá….
***
Nem találom még a helyem itthon, minden olyan idegen, pedig annyi mindent tennék, de fáradok. Az első nap az ismerkedéssel telt, mind érzelmileg, mind fizikailag kifárasztott, nem hittem, hogy hiányozni fog a karantén szoba unalmassága, vagy inkább a gyűlölt semmittevés, amibe az ember egy idő után úgy érzi, bele tudna őrülni. Itthon viszont nincs ami visszatartson, és meglepve tapasztalom, hogy mennyire könnyen fáradok, hogy a testem szinte óránként cserben hagy. Callum előtt nem akarom mutatni, túl sok gondja van nélkülem is, látom rajta, hiába próbálja titkolni, a tekintetében látom, ahogy a csillogása olykor elhomályosul, szürkévé válik, akárcsak a bögréi. Ha arra gondolom mennyire igyekszünk egymás előtt szépnek és jónak mutatkozni…azért ez mókás, már csak azért is, mert nem sikerül. De szemet hunyunk a másik kudarca felett. Még nem vagyunk készek arra, hogy megosszuk minden érzelmünket, fájdalmunkat, örömünket…na jó, azt könnyebb, de van még közöttünk egy szakadék, bár egyre kisebb és hiszem, hogy minden egyes nappal sikerül egy kicsit jobban feltölteni.
***
Muszáj leírnom a gondolataimat, nem félek attól, hogy elfelejtem őket, de teljesebbé válok, jobban megértem magam, noha emlékeim visszatérését ettől nem remélhetem. Könnyebb leírni…talán megmutatom Callumnak. Biztosan újdonság lesz neki, korábban nem írtam…naplót? Ez most egy napló? Nincs nyoma annak, hogy lett volna ilyen kis női titkom, most sem vágyom rá. Nem vágyom előtte titkolózni, minek is tenném? Szóval, most eldöntöttem, hogy megmutatom neki…ha olvasod Callum, akkor tudd, hogy ez volt az a pillanat. Így már izgalmasabb.
***
A kancellária ülésének napja egyre közelebb kerül, mintha az idő kereke felgyorsult volna és nem tudok vele lépést tartani. Tudom mi a tétje a döntésüknek és felháborít, hogy mások mondják meg kivel és hogyan éljek. Úgy tűnik ez mindig utolér…de míg annak a döntésnek egészen más vége lett, most mindent romba dönthet. Képtelen vagyok másra gondolni, teljesen áthatja a gondolataimat, csak Callum tudja elterelni a figyelmem másra, de tőle elég egy mosoly, vagy érintés, akár egyetlen csibészes pillantás. Hogyan élhetnék tőle távol, mással? Clara azt mondta szerettük egymást, hogy a kapcsolatunk kivételes és különleges volt, ezt látom a szemeiben is, ezt hallom minden szavából…miért nem emlékszem rá? Hogyan fogok emlékezni ha nem lehetek vele?
***
A múltunkban ott van a jövőnk, de akinek nincsenek emlékei, hogyan lép túl a jelenen? Azt sem tudom, hol tartok most, néha úgy érzem csak létezem, de nem élek, néha pedig minden érzelem túlcsordul bennem. Nem tudok mit kezdeni velük, nem tudom mihez kötni, egyetlen biztos pont van az életemben és az Callum. Elolvastam a nekem írt üzeneteit, egy órán keresztül sírtam, azt hiszem ma újra összetörtem, de ez most furcsa mód boldoggá tesz. Sok mindenről nem tudom miről szól, a terveink, melyek közös tervek voltak…Callum gyakran utal rájuk, tudnom kellene miről szólnak. Gondolom egészen másképp képzelte az ébredésem, úgy hitte mindenről tudni fogok. Nem így van. Meg kell kérdezzem. De ezek most nem is tűnnek olyan fontosnak, attól lettem szomorú, hogy minden leírt szavából csak úgy süt a magány, a kilátástalan harc, másokkal vívott csaták, a siker okozta öröm melyet szinte azonnal a kudarc és a feladás követ. Mégis, mindig volt miből erőt merítenie, hogy folytassa. Volt amin nevettem…lám-lám Callum, most lebuktál, nem locsoltad a virágokat. Csak azt az egyet…magamat látom abban a virágban, s mintha ő is engem látott volna benne, azért küzdött érte, ahogy értem is. Az a mondat szíven ütött…”Pokolian hiányzol” csak két szó, mégis ezernyi érzelem és fájdalom van benne.
***
Az utolsó üzenet körül járnak a gondolataim azóta is…nem akart búcsúzni…ez miért fáj annyira? Nem miatta, valami másért. Érzem, hogy jelentősége van, de ez már megint egy deja vu. Néha annyira gyűlölöm. Remélem egyszer majd megtudom és Callum is elmondja azokat a dolgokat, melyeknek a kimondásuktól félt…vagy fél? Sok mindentől félek én is. Vajon megőrzöm a szokásaimat akkor is, ha nem maradhatok Callum mellett? Azt hiszem, nem viszem magammal a rózsaszín pulóvert, pedig már hozzászoktam a látványához. Nem hordom, de ott van a szék támláján. Callum sem pakolta el. Itthagyom neki.
***
Nem hagyom…nem a pulóvert, hanem azt, hogy elválasszanak minket egymástól. Inkább a randevúnkra készülök…
Utolsó poszt ☽Vas. Júl. 12, 2020 8:20 pm Következő oldal☽
Ki nem játszott történelem
Maradtam itthon, most már tényleg mondhatom ezt. Egyszerre vártam és féltem is ettől, még mindig félek, de ez nem rossz félelem, inkább izgatottság, milyen lesz a házasságunk, milyen lesz tényleg egymás mellett élni. Talán nem kellene olyan nagyon előretekintenem. Mindig csak egy lépés, és hagyni, hogy megtörténjen. Néha türelmetlen vagyok, azt akarom, hogy visszakapjam az életemet, de olyankor rájövök, hogy csak elfáradtam, hogy hiányzik Callum és arra várok, hogy hazaérjen. Most az első randevúnkra kellene készülnöm, pontosabban a második első randevúra. Izgatottan várom, mert akkor lépek majd ki a lakosztályból először azután, hogy felébredtem. El is mehetnék most már akár a Kertbe is, ahova nagyon vágyom, de úgy döntöttem az első élmények Callumhoz kötődjenek. Ennél sokkal nehezebb a megfelelő ruhát kiválasztani. Laza elegancia, mégis mit takar ez? Könnyebb lenne a színes ruhákból választani valamit, de képtelen lennék feketén kívül mást felvenni, pedig a gyászt nem a ruha mutatja ki, nem az testesíti meg, de az amit a lelkemben érzek ugyanolyan sötét fekete. Fáj.
***
El kell mondanom újra és újra, mennyire csodálatos volt a tegnapi este. Egészen más volt még ébredni is melletted. Nem jobb és nem rosszabb, csak más. Úgy érzem az első randevúnk, az első igazán együtt töltött este egyfajta határvonal volt. Mérföldkő. Persze a kancellária döntésének eredménye is az volt, egy újabb lépést tehettünk meg, de mégis úgy érzem a mai naptól kezdődik igazán az új életünk. Már most hiányzol, de a tudat, hogy itthon vagyok és te ide érsz majd hozzám haza, boldoggá tesz.
***
Eddig bírtam a Kert nélkül. Muszáj volt bekukkantanom, hihetetlen, hogy nyoma sincs a tegnapi vacsoránknak. Egy kicsit sajnáltam is, hogy nem látom az asztalt és a kicsiny lámpásokat, hogy nem érzem az ételek illatát, de helyettük ott voltak a virágok. Egyet haza is hoztam, a vacsoránk emlékére…nyilván.
***
Túl üres az a sarok a nappaliban,és a kinti képernyő nagyobb mint ami a hálóban van. Nem emlékszem a régi kanapéra, jól jönne a segítséged, vagy Claráé, de lehet, hogy jobb, ha nem lesz pont olyan mint volt, még csak hasonló sem. Ma egyedül mentem el sétálni, gondoltam bejárom az alsóbb szinteket. Bár az, hogy egyedül, relatív. Nincs olyan, hogy egyedül, olyan van, hogy nélküled. Igen, ez célzás volt a sarkamban járó testőrre. Tudom, hogy beleegyeztem, de attól még zavar, úgy érzem folyton figyel és valóban…a te kedvedért bólintottam rá, hogy legyen mentséged, mert ha ellenkezem sem lenne másként. Jól gondolom? De hálás is vagyok érte, mert biztonságban érzem magam amikor nem vagy mellettem. Jade mesélt a Promenádon lévő emlékoszlopról. Hihetetlen, hogy ezt is elfelejtettem. Hazafelé beszereztem egy kék szalagot, csak erőt kell merítenem ahhoz, hogy bemenjek a kis kék szobába. Tudom, hogy már mindent kipakoltál onnan ami Ewan Noahra emlékeztetne, de hátha mégis találok valamit amit a szalagra köthetek. Eljössz velem? Nem szeretnék nélküled menni, de megvárni sem az Emlékek ünnepét. Tudom, hogy a Földön hátrahagyottaké az oszlop, de úgy érzem Ewan Noah neve is ott kell legyen, ha csak egy szalagon is.
***
Megtaláltam a tökéletes kanapét. Remélem tetszeni fog, és az új virágok is. Néhány képet is beszereztem, mással nem tudlak meglepni, minthogy otthonossá varázsolom a lakosztályunkat. Szeretnék emlékezni, hogy tudjam, hogyan tehetlek boldoggá, mivel lephetlek meg, a vacsorával már nem tudlak überelni, legfeljebb ha én főznék valamit, de úgy érzem az még engem is meglepne. Átnéztem a korábbi jegyzeteimet, és hihetetlen mennyi mindennel tudtam egyszerre foglalkozni, most csak káoszt látok de lassan feltérképezem a rendszeremet. Mintha most tanulnék járni, talán nem látszik rajtam, de most úgy érzem sosem érek a végére, mégis vágyom már vissza…oda, mert a napok lassan már egybefolynak és szeretném magam elfoglalni valami mással is.
Utolsó poszt ☽Pént. Júl. 17, 2020 7:33 am Következő oldal☽
Ki nem játszott történelem
Bocsáss meg kérlek. Hálás vagyok amiért elkísértél az Emlékek oszlopához. Tudom akkor is eljöttél volna ha nem kérem. Fájt látnom a te fájdalmad, de muszáj volt elbúcsúznom tőle. Elképzelni sem tudom mit érezhettél, a veszteség érzése mélyebb, hiszen emlékszel minden boldog pillanatunkra, mellyel őt vártuk. Félek, hgy amikor az emlékeim visszatérnek, egyszerre kell megküzdenem mindennel. Nem tudom kibírom-e, képes leszek-e újra és újra felállni vagy végleg összeroppanok. Csak olyankor nem gondolok erre amikor velem vagy és látom a mosolyod, amikor magadhoz ölelsz. Olyan mély nyomot hagytál bennem, hogy a szívem erre emlékszik amikor a szemeim téged látnak. Bocsáss meg ha ma este nem találsz ébren, talán álomba sírom magam.
***
Ma reggel a kertbe mentem miután elmentél otthonról. Egyre több időt töltök ott, magammal vittem a régi jegyzeteimet és elfészkeltem magam abba a kis lugasba ahol együtt vacsoráztunk. Azt hiszem itt lesz az én dolgozószobám amíg vissza nem...engedsz a botanikai laborba. Ne mosolyogj, csak azért fogadók szót, mert nem szeretem a mély árkokat a szemeid körül és a feszült vonásokat, az aggódó pillantást. Persze ez sem igaz...fáj látnom, de az is hozzád tartozik, a te részed minden egyes gondoktól vájt vonás. Azokat is szeretem, főleg amikor esténként elsimítom az ujjaimmal és mosolyt csalok az ajkaid szegletébe. Megismételhetnénk a második első randinkat. Ezzel azt szeretném mondani, hogy kedvem lenne táncolni, de akár teázás után is táncolhatnánk. Mit szólsz?
***
Nem tudom jó ötlet volt-e beszélned Williamről. A litben egész idő alatt ő és a felesége járt az eszemben. Szerencse, hogy Hartley zászlós velem volt, így néha sikerült elterelnie a figyelmem. Igazán megjutalmazhatnád valamivel, arra gondoltam, kaphatna néhány szabad napot amiket a Perdán tölthetne el. Ugyanúgy bolondja a természetnek ahogy én és neki még hiányzik is, hiszen egykor benne élt. Megteszed a kedvemért? Néha tényleg öngyilkos humora van, de egyébként kedvelem. Volt egy pillanat ott a liftben amit még a zászlós sem tudott semmissé tenni. Egy nagyon hosszú pillanat, egy újabb deja vu ami halálra rémített. Még most is, hogy leírom átjár a rossz érzés és kiráz a hideg tőle. Amikor ránk borult a sötétség, a te arcodat láttam magam előtt és rettegés fogott el, hogy elveszíthetlek, hogy nem látlak többé, nem érezlek többé. Nem akarom ezt érezni soha többé.
Utolsó poszt ☽Szer. Júl. 07, 2021 5:22 pm Következő oldal☽
//2417. március 17 29. Hét//
Ki nem játszott történelem
;">
*Március, ahogy az előző évben is, kissé lusta időszak még. Az emberek is ébredeznek, jóllehet a Dominiumon másképpen telik az idő, érzésre legalábbis, azért megérzik a Perda időváltozásait. Télen drasztikusan lecsökken a holdra látogatók száma, már csak azért is, mert korlátozzák az engedélyek kiadását, így csak a szállító tehersiklók közlekednek és a kutatókat hozzák-viszik, őket is csak nagyon fontos, halaszthatatlan dolgok elintézése végett. A Dominium harmadik szintjén található üzletsorok is megérzik a hullámzó vásárlási lázat, márciusra elfogy az emberek kedve, a hangulat nyomott az utazásra várakozás miatt, leginkább a szórakozóhelyek vannak tele, ahol kiengedhetik a gőzt. Épp ezért érezhetően kisebb a forgalom az üzleteket körbefogó széles folyosókon, ami Saskia Jenkins számára kifejezetten előnyös. Nincs tolongás, bár kerülgetnie amúgy sem kellene senkit, ha valaki még nem ismerné, a mögötte haladó kancellári testőrség ruhájába bújt Andrej tekintélyes személye miatt mindenképpen kitérnének az útjából. Még mindig karcsú alakját, gömbölyödő pocakáját ízlésesen, szépen kiemeli a fűzöld ruha, mely a mellrészénél húzott anyagból keresztezve fut hátra, háromnegyedes ujja pedig rásimul a karjára. Közepesen magas sarkú cipője, bőrének színével harmonizál, haját feltűzve viseli, arca pedig csakúgy mint szemei, ragyognak. Az egész nő sugárzik a boldogságtól, de ez nem meglepő egy gyermekét a szíve alatt hordó kismamáról. A történet másik szereplője, még nem tud a közelgő tragédiáról, Saskiához hasonlóan ragyog, de vigyorgós hangulatát nem egy kisbaba okozza, hanem az éppen jutányos áron megszerzett Surranó. Igaz kicsit kopott, nagyon használt, de az övé. Ezen egyensúlyozva gördül a folyosó távolabbi végéből egyenesen Saskia felé, pedig azt a találkozást nem Raven Moor idézte elő szándékosan, puszta véletlen, hogy az általa oly érdekelt személlyel épp most, épp itt összefut. Kénytelen megtorpanni, mert Moor igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy neki fog menni, és Andrej is már mozdul, hogy saskiát óvatos gyengédséggel de kellő határozottsággal elhúzza az útból, hogy elé léphessen. Ám abban a pillanatban a surranó lefékez és Moor lepattan róla. Saskia hallott már róla, de mindaz amit meséltek, csupán a stílusára, személyiségére, kiváltképp szemtelenségére hegyeződtek ki, pedig a külcsín sem elhanyagolható. Végig is néz rajta, önkéntelenül…és a döbbenet elzárja a tőle megszokott diszkrét pillantást, amit az érdeklődés „tárgya” meglepő örömmel fogad. Saskia elképzelni sem tudja hogyan képes a nő azokon a hihetetlenül magas cipősarkakon egyensúlyozni az egyetlen kerékkel rendelkező járművön. Feljebb nézve sem veszti el meglepettségét, de már vegyül tekintetébe némi derű is a kezdeti ijedtség után. A fekete, anyagában mintás harisnyát, szemtelenül rövid, tarka-fodros szoknya követi, leheletvékony, átlátszó hosszú ujjú blúz, melyen a lényeges részeket elképzelhetetlenül szűk fűző takarja el a kíváncsi szemek elől. Zöld tincsek a fekete hajában és vakítóan kék szemek. S az a…vigyor, ami szemtelenségében is őszinte örömöt sugároz. Saskia fejében megfordul a gondolat, hogy az elbeszélések a közelébe sem érnek a látványhoz. * -Mrs. Jenkins! El sem tudja képzelni mennyire örülök, hogy látom! Maga tüneményes! *Moor a tőle mások által már megszokott hanggal és temperamentummal üdvözli „barátja” feleségét, akit valószínűleg a nyolcadik szinten mindenki óvva intett tőle. Bemutatkozás helyett Andrejre tekint és kacsint, amire Saskia szép ívű szemöldökei enyhén megemelkednek. * -Helló Szépszemű! *S még egy kis integetés is belefér, amit Andrej homlokráncolva fogad és már indulna is tovább, Saskia és Moor közé állva, hogy biztosítsa a minél szabadabb távozást, de Saskia alig észrevehetően felemeli a kezét.* -Köszönöm Andrej, nincs gond. *Andrej elfojt egy sóhajtást, figyelmeztető pillantással illeti a vigyorgó Ravent, majd egyetlen lépést hátrál csupán.* -Ahogy óhajtja asszonyom.* Saskia Moorra mosolyog és eltekintve a bemutatkozás hiányától, ami igazán nem is lepi meg azok után amit Callum mesélt neki a nőről, a kezét nyújtja felé.* -Ha nem tévedek, Raven Moor, igaz? Nagyon örülök. *Ezzel a gesztussal némi szelet fog ki Moor vitorlájából, de nem eleget. Raven meglepettségét még szélesebbre nyúló ajkai palástolják, megfogja Saskia kezét és abbéli örömében, hogy kellő leírást adtak róla, ergo sokszor téma a személye, határozottan de nem túl erősen rázza meg Saskia kezét.* -Igeeeen! És tényleg örül, látom magán, örülök, hogy örül. Hogy van? Mármint csak úgy udvariasságból kérdezem, mert látni, hogy remekül. Jól áll, aranyos. Jenkins kancellár oda meg vissza van, hogy apa lesz. *Moor egészen megdöbbentő szemtelenségétől a nyolcadik szinten többen csak a levegőt kapkodnák, Saskia azonban inkább jót derül rajta. A merészség olyan fokát képviseli Raven, ami ellen legfeljebb fizikailag lehetne fellépni, de az nem Saskia stílusa, másrészt már régóta kíváncsi volt a nőre, hiszen Callum elbeszéléseiből olyan kép alakult ki benne Moorról, amit csak akkor hisz az ember, ha megtapasztalja. Igen, tényleg létezik. * -Köszönöm, igen, valóban örül, és köszönöm a gratulációját is, Callum tolmácsolta. Ön hogy van? Sikerült kihevernie a robbanást? Sajnálattal hallottam, hogy megsérült, remélem megbocsájtja, hogy nem látogattam meg. *Eszébe sem jutott, semmi oka nem lett volna rá, Callumtól amúgy is értesült a nő hogylétéről. Raven szemeiben újabb csillogás talál helyet, mint aki tényleg elhiszi, hogy a másik aggódott érte. Valójában a családján kívül csak Jenkins aggódhatott, de ő egészen más okból kifolyólag. Vigyorgása mellé még legyint is egyet. * -Ugyan, oda se neki, biztosan volt fontosabb dolga is, pedig egész jó volt a gyengélkedőn a hangulat annak ellenére, hogy anyukám állandóan aggódott, és amikor nem azt csinálta, engem figyelt. Mondjuk volt rá oka. Mit szólna egy kávéhoz? Persze az nem tesz jót a babának, majd én iszom kávét, magának meg tea. Hmmm?*Andrej valószínűleg a mai napon meg fogja dönteni a szemvillogás másodpercenkénti világrekordját, de valahogy senki nem figyel rá, kiváltképp az, akinek szólnak a villámok. Saskia jót derül magában, s ebben nagy része van azoknak a gondolatoknak, melyek férje körül járnak. El nem tudja képzelni, vajon hogyan viseli Callum a nő társaságát valójában. Bár kellő humorral áldotta meg az ég, azért mindennek van határa. Talán sokat szenved, hogy magába fojtsa kitörni készülő haragját, vagy épp ellenkezőleg, élvezi, hogy van valaki, aki elég merész, vagy inkább vakmerő ahhoz, hogy megengedjen magának ilyen viselkedést egy kancellárral szemben. * -Szívesen, egy másik alkalommal talán. Most még sok dolgom van, ha megbocsát. *Legyen bármennyire is bicskanyitogató Moor stílusa, Saskia nem veszíti el a hidegvérét, ami akaratlan visszakozásra készteti az extizedest. * -Persze, szóra sem érdemes. Tea máskor. Azért elkísérhetem? Mégis mit keres itt a harmadik szinten? Nem mintha nagyon kíváncsiskodnék, de nem mindennapi látvány egy kancellár felesége. Ha megbocsát. *Saskia halványan mosolyogva bólint szavainak ismétlésére, egyre jobban szórakoztatja Moor személye.* -De, ön kíváncsi, mindig kíváncsi. -Igen, hát lebuktam.*Érkezik a válasz megjátszott bűnbánattal, szívére tett kézzel megspékelve, de szinte rögtön felderül újra a mosoly, ami már cseppet sem szemtelen, inkább bocsánatkérő, valami olyasmiért, amit igazán nem képes levetkőzni. Hozzá tartozik a lényének része ami nélkül nem lenne az aki, s ezt Saskia is látja. * -Feltételezem már értesült arról, hogy a férjemmel leköltözünk a Perdára. Az új lakosztályba keresek néhány kiegészítőt. Esetleg lenne ötlete hol találok ilyesmit? *Saskia pontosan tudja mit hol keressen, a mostani találkozásuk abszolút véletlen, ahogy az is, hogy korábbi látogatásai alkalmával ez nem jött össze. Saskia nem először jár a harmadik szinten, de Moorhoz hasonlóan ő is kíváncsi. Nem is kell csalódnia, Raven azonnal kap az alkalmon, amit Andrej újabb megadó sóhajjal fogad, de ezt már hallatja is. Raven először felé fordul és mosolyogva tolja mutatóujját a testőr orra elé, de gyorsan el is kapja, mielőtt pórul járna.* -Maga csak ne sóhajtozzon, így sem fog tovább tartani.*Aztán Saskiához fordul, sokkal könnyebb az ő szemeibe nézni, az eltérő magasságú cipősarkaiknak hála, majdnem egy szintben vannak. * -Hát persze, hogy van ötletem, rengeteg ötletem van. Képzelje ha Jenkins kancellár megtudja, hogy ami a falon van, vagy a kanapé sarkában, azt én ajánlottam. Minden nap rám gondolhat. -Oda lesz az örömtől.
Utolsó poszt ☽Hétf. Okt. 04, 2021 11:23 am Következő oldal☽
Ki nem játszott történelem
;">
*Saskia a tőle megszokott mosollyal szólal meg, de a szóválasztás és a hangsúly némi iróniát enged sejtetni, mentesen minden rosszindulatú gúnytól. Inkább az szórakoztatja, hogy belegondol abba amikor férjének megmutatja legújabb szerzeményeit és hozzáteszi majd, kinek a választása…már ha valamiben is egybecseng majd az ízlésük. Ez nem valószínű, de talán egyetlen darabot érdemes már csak ezért is beszerezni.* -Kétlem. *Andrej nagyon halk, csak az orra alatt mormogó hangja persze megüti Raven füleit, de az ilyen esetekre mondták régen a Földön azt, hogy a füle botját sem mozgatja. Raven Moort egészen más dolgok izgatják most és ennek szól a széles mosoly is. * -Na igen, biztosan. Tudja mit Mrs. Jenkins? Mit szólna hozzá, ha kiválasztanék valamit és megkapnák lakásszentelő ajándékba? Igen, ez lesz a legjobb és ígérem, imádni fogják. *Csillogó szemekkel és némi ravaszsággal néz a kancellárnéra az egykori tizedes, mivel ezzel az ötletével bebiztosított magát és az ajándékát. Mrs. Jenkins nem utasíthatja vissza, bármi is legyen, legfeljebb majd valamelyik fiók mélyére kerül, feltéve ha belefér. Mosolyán cseppet sem látszik, hogy az kicsit kényszeredett, ám szemeinek nagyságán a meglepettség igen. Hogy Raven Moornak micsoda ravasz ötletei vannak, annak szól ez, majd mielőtt továbbindulna, bólint.* -Remek. Visszautasíthatatlan ajánlat, köszönöm. Igazán kedves öntől, de ne verje magát nagy költségekbe, mivelhogy nem lesz lakásszentelő, csak valamilyen jelképes dologra gondoljon. *Moor egy lépéssel lemarad, de nem a tisztelet jeleként, hanem azért, hogy pimaszul nyelvet öltsön Andrejre, s csak azután csatlakozik Mrs. Jenkins mellé. * -Ó, ugyan, ne aggódjon, egyébként meg nem probléma. S mégis milyen tárgyakra gondolt? Csak, hogy tudjam, nehogy a harmincharmadikat vegyem meg, bár kétlem, hogy hasonlítana az ízlésünk és az igényeink, de ki tudja?! Meg aztán még nem is láttam a Városban rendes apartmant, az én kabinom a maguk hálójába beférne. Hát, ugye nem titok, hogy jártam már ott? Egyébként nekem picit minimalista, nem igazán voltak kihasználva a terek, persze egy perdai apartmannál azért több lehetőségek vannak. Ott vannak például az ablakok, hát mennyi fény fog már bemenni rajtuk. Ugye? Biztosan imádni fogja. *Nagy szemekkel néz Saskiára, aki csak a neveltetése miatt nem szólt közbe, viszont nem volt felkészülve egy kisebb monológra, így sok minden jelentőségét veszítette mire Moor a végére ért. Sebaj, gondolja, kevesebb téma merül fel. * -Teljes mértékben igaza van, a nagy ablakok lesznek a legnagyobb változás. S persze tudom, hogy járt már nálunk. Ön mit változtatott volna a lakosztályon akkor? *Amikor kérdez, megáll és az ex tizedes szemeibe néz, amúgy is megérkeztek egy bolthoz, melyben sokféle kiegészítő található. Kiállított mintadarabok, melyeken virtuálisan lehet változtatni a kihelyezett paneleken és meg is lehet rendelni a megálmodott holmikat. Saskia kíváncsi mégis mire gondolt Moor, s már csak azért, is, hogy tudja, mire számíthat tőle ajándék gyanánt. Moor arcáról le sem lehet törölni a mosolyt, nem úgy Andrej, aki azon igyekszik, hogy palástolja gyilkos pillantásait. Raven a válasza előtt, vagy közben, belép a kiállító helyiségbe és körülnéz.* -Nos, elkelt volna egy fekvőhely, mármint olyan kis…kanapé. Volt egy sarok ami elég üresnek tűnt, aztán színek. Nem vagyok híve a monochrome dizájnnak. *Saskia kénytelen visszakanyarodni a korábbi témához, jóllehet azt hitte elfelejthetik, de úgy tűnik Raven Moornál ilyesmi nem lehetséges. A nő képes számtalan témát egymás után váltogatni úgy, hogy a korábbiakat sem feledi, és a legváratlanabb pillanatokban tér hozzájuk vissza. Most még nem telt el túl sok idő, így könnyedén felveszi a korábbi fonalat.* -Nos, miután hazamentem az ébresztésem után, beszereztem egy kanapét. Korábban is volt ott egy, de…tönkrement. Több lett a virág is, tudja Callumnak nem volt túl sok ideje foglalkozni a zöld növényekkel és elpusztultak. De köszönöm a tanácsait, hasznosak voltak. *Olaj a tűzre, Raven csillogó szemekkel néz Saskiára, noha a lelke mélyén – most jelenleg nagyon a mélyén – pontosan tudja, hogy ez pusztán udvariasság Saskia részéről....
Utolsó poszt ☽Csüt. Okt. 28, 2021 7:20 pm Következő oldal☽
Ki nem játszott történelem
;">
….Ő inkább azért hálás, hogy a nő szóba állt vele, bár abban is biztos, hogy Saskia nem küldte volna el, sem saját szavakkal, sem pedig úgy, hogy Andrejre bízza. Korábban hallott már Saskiáról, főleg az ébresztése után és azt is látta milyen változásokon ment keresztül Jenkins kancellár. Saskia Jenkins kedves nő, szeretetre méltó és jó hatással van a kancellárra, e mellett viszont akár gyenge pontot is jelenthet, amit nem szándékozik kihasználni. Más viszont minden bizonnyal megtenné és meg is fogja. * -A kanapét önre bízom, mert ugye oda is kell külön, gondolom Jenkins kancellár nem hagyja magára az Alvóit, tehát sok időt fog itt _is_ tölteni. A virágokhoz sem értek túl sokat…valójában semmit.*Elneveti magát, nem éppen szégyenlősen, de nem is büszkén. Saskia elnézően mosolyog miután Moor után lépett a bolt helyiségébe, és körülnézés helyett Raventől várja mi fog ebből az egészből kisülni. * -Nos, valóban, jól gondolja. Megtartjuk az itteni lakosztályunkat is, Callumnak gyakran szüksége lesz rá. *Csak most lép el Raventől és szemléli meg mit is lehet itt vásárolni, megrendelni, milyen tárgyak vannak itt melyek megszépíthetik az otthonukat. Néhány apróság díszként szolgál, bútorok és más használati tárgyak, melyek hasznosságuk tekintetében nem mind követik az észszerűséget. Vannak olyan tárgyak is amelyek régen a Földön voltak megtalálhatók, és ugyan itt nincs szükség rájuk, dísznek még elmennek. Raven bátrabban indul neki, messzire ellép Saskiától, de a távolság nem gátolja meg abban, hogy beszélgessenek. Kissé megemeli a hangját, hogy Mrs. Jenkins el feledje a jelenlétét, Andrej pedig az ajtóban áll meg, hogy másnak eszébe se jusson most vásárolgatni. * -Szóval szeretik a virágokat. Mondjuk nem lepődöm meg rajta, de Jenkins kancellárnak nagyon nem való. Láttam a kis kórót a könyvek alatti asztalkán. Azt tudta, hogy a fürdőben megtartotta a holmijait? Egy dobozban…*Rájön, hogy elárulta magát, nem csak látta a dobozt, de a tartalmát is ismeri, ergo kinyitotta. Persze Raven nem nagyon zavartatja magát e miatt, épp csak egy kicsit, a miheztartás végett húzza be a nyakát, s már lép is tovább, mind a szalonban, mind a témában. * -….Belenéztem igen. Kíváncsi voltam. Azért ez irtó cuki a kancellártól szerintem. *Andrej a háttérben félrenyel és köhécsel, Saskia is felkapja a fejét és Ravent keresi a tekintetével. Raven Moor meglehetősen bátor és szókimondó, másrészt talán ő az egyetlen, aki cukinak tartja Jenkins kancellárt. Még Saskia sem mondana róla ilyet, nem illik rá…a cuki szó talán jóindulatból született Raven Moor ajkaira, de más szájából degradáló lenne. Tőle azonban elvárható és ezt már röpke pár percnyi ismeretség, és a Callum által elmondott jellemzők után Saskia tudja. Elmosolyodik, az arca felragyog ilyenkor, akárcsak a tekintete és kezét tudattalan simítja a hasára. Bájos mozdulat, Ravent azonban a hideg rázza, mert arra gondol, hogy nem sok ideje van hátra és kettejük közül, Saskia az aki egyrészt megérdemli, hogy babája szülessen, másrészt jó szülő lenne. Arra gondol, hogy mindenféle babás holmi kilőve az ajándékok sorából. * -Ezt ugye azért nem mondja a szemébe? Nem igazán örülne neki. *Moor vigyorogva rázza a fejét, majd egy pillantással Andrej felé bök a fejével.* -Ő sem. *Moor egészen másképp szokott „udvarolni” Jenkinsnek, talán Saskia tud is róla, vagy csak a feléről, amit Jenkins érdemesnek, vagy publikusnak talál elmondani. Mrs. Jenkins közben helyet foglal egy asztalnál, melynek lapjába egy panel van süllyesztve, hamarosan ki is emelkedik egy hologram a Saskiával szemben lévő kanapéról. Annak a színét próbálgatja és a többi részével való összehangolást. Raven halkan odasompolyog Saskia mögé és figyeli mit csinál, de szemei közben máshova is elkalandoznak. A zöldnél szólal meg, amikor a kanapé színe zöldre vált. * -Szerintem ezt válassza. Ezüst kiegészítőkkel. Jenkins kancellár imádni fogja. Egyébként megtaláltam mit ajándékozok önöknek…de nem árulom el. *Saskia szerencsére hallotta Raven lépteit és halk neszezését maga mögött, így nem ijedt meg a váratlan hangra. Hátrafordul Raven felé, ültében is mozdulva, hogy ne a nyakát kelljen tekergetnie és felnéz a nőre. Arcán a korábbi derű és halvány mosoly, mégis komolynak tűnik. Amikor megszólal, Raven megérti miért. A szemöldökei is megugranak attól, hogy Saskia komolyan kezd vele társalogni.* -Nekem a kék jobban tetszik. Világoskék és…szürke? Mit szólna hozzá? A nappaliba világos színeket szeretnék. -A kék nem túl hideg szín? Persze ha engem kérdez, én fekete falakat képzelnék el és piros bútort. Vagy fordítva. Tök mindegy, hogy nappali vagy háló, persze ezek a színek inkább a hálóba valók, kicsit buja, kicsit vadító, de hát nekem nincs külön hálóm és nappalim és meg kell elégednem azzal amit kapok. Fehér falak baszki…upppsz! Bocsánat! Csak úgy kijött. Khhmmm. *A tőle telhető legnagyobb bűnbánattal az arcán mosolyodik el, míg Saskiának még magához kell térnie. Nem mintha nem hallott volna még káromkodást, és nem tudta volna Ravenről, hogy nála minden második szó az, de eddig mellőzte. Váratlanul érte, de ajkainak szegletében mosoly bujkál, mert arra gondol, hogy Moor Callummal is így szokott beszélni, és férjében nem csak a jólneveltség és udvariasság forronghat ilyenkor, hanem kancellári énje is. Inkább megpróbál elsiklani a szó és a bocsánatkérés mellett is, csupán egyetlen lesütött szemű pillantással fogadja az utóbbit.* -A vörös nem a mi színünk. Az ajándék terén nagy meglepetésre számítsak? Kitalálhatom? -Barkochbázni szeretne? *Saskia elmosolyodik, de nem válaszol egyelőre. Elfordul Raventől és egy kattintással megrendeli a szürke kanapét, majd a fotelokhoz ugrik a hologram. * -Lenne értelme? Mármint barkochbázni, elárulná, ha rákérdeznék? *Raven szélesen vigyorogva kerüli meg a kanapét, melyen Saskia foglal helyet és egyszerűen leül a kancellárné mellé, természetesen meghagyva kettejük között egy személynyi helyet.* -Neeem. -Sejtettem. Nos, akkor felkészülök a váratlan meglepetésre. *Raven egyáltalán nem feszeng Saskia társaságában, néhány ember viszont már Andrej jelenlététől fázni kezd, mikor elhaladnak a bolt előtt. Az amúgy sem szürke külsővel megáldott lányt viszont megjegyzik, és talán hamarosan szárnya kél az információ morzsa, miszerint a hihetetlen tűsarkakon szaladgáló különc lány a kancellárnéval diskurált. * -Ha Jenkins kancellár sok időt tölt majd az Alvók miatt a Dominiumon, megengedi, hogy néha elszórakoztassam a társaságommal? Gondoltam meghívatom magam vacsorára. Ígérem nem harapom meg…mármint képletesen értettem, vicc volt. *Minkét kezét felemeli védekezésképp, ám arra ő nem számít, amit Saskia kér tőle szemtől-szemben.* -Ha azt mondom nem, ön akkor is meghívatja magát, de értékelem, hogy legalább megkérdezte, de ha lehet a képletes harapáson kívül, az édes szószt is hanyagolja.
Utolsó poszt ☽Hétf. Nov. 08, 2021 12:33 pm Következő oldal☽
Ki nem játszott történelem
;">
….Van az a mondat amivel Saskia döbbenetet tud kiváltani, a mindig, mindenre felkészült Ravenből. Ez pedig az édes szószról való tudomása, annak elegáns közlése és a harag hiányának teljes jele. Sikerét előre sejtve, halvány és kedves mosollyal arcán fordul Raven felé, míg a fekete hajú lány megadja neki mindazt, amire számított. A szépen ívelt szemöldökök homlokra valóugrását, a cserfes ajkak nagykapura nyílását és a lélegzet visszafojtott csendet, melyből néhány szívdobbanásnyi idő múlva, egyszerre robban ki minden amit Moor magában tartva próbált helyrerakni. Elismerő vigyorgás veszi át a korábbi meglepett vonások helyét. * -Nahát! Maga ilyet is tud? Belém fojtotta a szót, meglepett és milyen elegánsan tette. Minden elismerésem, szép volt. Szóval tud róla? Legjobb védekezés a támadás alapon, Jenkins kancellár előttem bevallotta. Egyébként, az amit tett, vagyis inkább az amit nem tett, azt jelenti mennyire szereti magát. Még a perdaiak édesgyöngye sem fogott ki rajta. *A fejét ingatja mosolyogva, de közben már előhív egy másik hologramot Saskiáé mellett. A bútorokat félretéve, dísztárgyakat keresgél rohamtempóban, mintha már pontosan tudná mire keressen rá, végül megállítja a forgást egy hosszúkás, fekete márványhatású virágtartónál. A szépen ívelt vonalak éppolyan elegánsak,mint Saskia karcsú alakja, alsó és felső része kissé keskeny, míg középen enyhén öblös…inkább szivar alakú oszlopnak tűnik. Saskia érdeklődve nézi, míg nála egy függőfotelnál áll meg a kép, miközben elmereng azon amit Raven mondott neki. Feleslegesen, hiszen ő is pont ezt mondta Callumnak, amikor látta férjén a bűntudatot. Nem kellett, hogy az gyötörje, ő büszke volt rá. * -Megtalálta? Színben passzol. -Ó, ez még nem az igazi. Módosítást tervezek rá, de még titok micsodát. Biztosan oda meg vissza lesz tőle Jenkins kancellár. Üzenetértéke lesz. *Saskia felé fordul ravasz mosollyal és még kacsint is egyet a nő felé, majd a végén halkan kuncog az orra alatt. * -Ha még sem tetszik majd neki, futóvirágot tartok majd rajta, ami eltakarja az egészet. Így megmentem a kidobástól. Egyébként szép darab. *Őszinte, tényleg tetszik neki a virágtartó, jóllehet nem feketét választott volna, ha neki jut eszébe, de legalább nem piros. Igen, ez a gondolat is megfordult a fejében, míg Raven el nem söpörte azt a nevetésével. Érdekes, hogy egyáltalán nem kellemetlen a hangja, de ő még nem hallotta sikítani.* -Nahát, ezt köszönöm szépen. Micsoda leütés és egy szavam sem lehet. Megjegyzem roppant nagy előnyben vannak mindketten velem szemben, de kihívás nélkül nincs szórakozás. *Raven elmenti a vásárlási listáján a virágtartót, és a továbbiakban Saskia válogatását figyeli, melynél a függőfotelt a szürke kanapéhoz igazítja és kiválaszt pár díszpárnát is, a korábban említett kék színekben. * -Remek ízlése van. Lehet, hogy a dominiumi lakosztályt telepakolom színes tárgyakkal. Tényleg! Maradnak ott virágok? Mert akkor valahogy figyelmeztetni kell a kancellárt, hogy locsolgassa őket, különben úgy jár, mint azzal a szegény satnyával a könyvek alatt. Tudja, van olyan program ami figyelmeztet a különböző fontos dolgokra és addig nem hagyja abba, amíg meg nem csinálta amit kell. Rá lehetne kötni a virágcserepeket egy szenzorra ami érzékeli a virág földjének nedvességét és szól amikor kiszárad. -Nem föld van a cserepekben hanem hidrogél gyöngyök. *Saskia elnéző mosollyal néz Ravenre, aki erre csak megvonja a vállát és már tovább is tervez ravaszul vigyorogva.* -Akkor az, mindegy. A rendszer meg szólna Jenkins kancellárnak, amikor locsolni kell, vagy gélezni, akármit is kell azzal csinálni. Képzelje milyen képet vágna ha az én sikításom hasítana a csendbe. „Locsolási idő!” *S a sikítást ugyan mellőzi, de hozzá hasonló hangon kiabálja ki a kancellárnak szánt figyelmeztetést, mire Andrej egyetlen lendülettel fordul meg és a keze már nyúl is az oldalához. Raven leinti mielőtt Saskiának feltűnhetne a mozdulat, aki inkább a csengőhangú nevetéssel van elfoglalva semmint Andrej újabb infarktusával. * -Nyugi Mr. Infószseni! Senki nem halt meg!
Utolsó poszt ☽Kedd Jan. 11, 2022 3:45 pm Következő oldal☽
Ki nem játszott történelem
;">
*Csak ekkor néz fel a testőrre, akinek az arcán sötét fellegek vonulnak át, szemeiből pedig szikrák pattognak a planetológus felé, aki egyetlen pillantással könnyedén lerázza azokat magáról. Mindent egybevetve, jól szórakozik, jóllehet ez az arcán annyira nem látszik. Finom mosolya nem olyan kifejező, mint Raven Moor vigyorgása. * -Minden bizonnyal oda lenne érte. *Saskia finom iróniája olyan akár egy elsuhanó felhő. Az ember megcsodálja, elmosolyodik a látványtól - jelen esetben a kellemesen selymes hangtól - de képtelen rá bármit is mondani, mert akkora ereje van. Talán a hangsúly az ami Raven Moort is csak az említett mosolyra készteti, de aztán kirángatja magát Saskia bűvköréből és ott folytatja ahol a testőr mozdulata félbeszakította. * -Szerintem is. Szóval ha leköltöznek akkor szabad lesz az itteni lakosztály, berendezzük főhadiszállásnak. Szeretem a kéket, de menőbb a fekete és Jenkins kancellárnak a zöld a kedvence. Tudja az a nagyon sötétzöld egy kis arannyal. Hát persze, hogy tudja. Megtenné, hogy rendel olyan párnákat? Maradjon valami a lakosztályban is. Apropó! A kanapé marad?*Mintha az egykori tizedes szíve ügyének tekintené az "elhagyott" lakosztály kényelmét, ami a kancelláré marad azokra a napokra, amikor a Dominiumon kénytelen éjszakázni. Valójában rávetette magát a lehetőségre, hogy újból mehet oda kávézni, vacsorázni, megbeszélni a kancellár világuralmi terveit. Saskia kíváncsi meglepettséggel fordul a planetológus felé, próbálja az érdekesen igézőre festett szemekből kipuhatolni a nő terveit, de egyelőre csak halvány, de kedvelhető pimaszságot fedez fel bennük.* -Minden marad a régi helyén. *Ezzel elárulva, hogy a perdai apartman az első kispárnától az utolsó polcig vadonatúj bútorokkal lesz berendezve, jóllehet a sötét színű kanapét sajnálja, mert kellemes, új emlékeket tud hozzákötni. Amikor a férje nincs otthon, gyakran a kanapéra dől arra az oldalra ahol a kancellár szokott ülni és beszívja az ott hagyott illatát. * -Nem hiszem, hogy Callumnak szüksége lenne több párnára. *Raven megjátszott csodálkozással lepődik meg a hallottakon, de nem izgatja fel magát az új információtól. -Vannak párnák? Nem baj, biztosan elkel egy-két új is. Vegyük úgy, hogy az én ajándékom, de csak érzelmi ötletként. Higgye el, hogy egy új dologtól oda meg vissza lesz Jenkins kancellár, mert ez azt mutatja, hogy a távolból is gondol rá. *Megerősítésképp kedvesen mosolyog a kancellárnéra és bólogat is, hogy igazának nagyobb nyomatékot kölcsönözzön. Valójában leheletfinom manipulálás ez és Saskia tökéletesen tisztában van ezzel, azonban eszébe jut néhány apró részlet a múltból. Férjének kis cselei, melyekkel akkor is közel tartotta magához őt, amikor távol volt. A csatjait és arckrémjeit tartalmazó ládika a fürdőben, a nagy harcok árán életben tartott virág. Később az amnézia idején kint hagyott rózsaszín kardigán, amivel ő akarta azt éreztetni Callummal, hogy otthon van, hogy jelen van már az életében, hogy tudja amikor belép a lakosztályba. Az ajtó mellett hagyott cipő. Alaposan megfontolva a planetológus ötletét, kiválaszt két arany szegélyű, sötétzöld párnát és a listához adja. Ezeket azonban nem fogja Callum látni, csak akkor amikor már leköltöztek. A szállítás idejét későbbre datálja, nem is jelöli meg, csak lefoglalja a párnákat. Raven Moor mindent látó szemei nem tudják nem észrevenni. * -Nagyon fog örülni.*Jegyzi meg vidoran, aztán mint akinek hirtelen jutott eszébe valami, felemeli az egyik kezét s annak mutatóujját nyújtja ki.* -Egy saját kávéspohár már túl nagy merészség lenne?* Saskia ajkainak egyik szeglete megrándul, értékeli a humort, a visszafogott pimaszságot, az önkritikát.* -Ne vigye túlzásba Mrs. Moor. *Moor mindent tudó bólogatásba kezd és megadó sóhajjal veszi tudomásul, hogy nem lehet saját pohara az elhagyott Jenkins lakosztályban. Legfeljebb később megkérdezi a kancellárt, vagy egyszerűen visz magával egyet és véletlenül ott hagyja. -Oké, oké, sejtettem, csak bepróbálkoztam. Majd viszek magammal termoszt, azt úgy is nagyon kedveli Jenkins kancellár. Amikor meglátja a kezemben felcsillannak a szemei. Mit ne mondjak, imád leszidni, ez a mániája. *Saskia értetlenül néz fel a rendeléséből, meg sem kell kérdeznie, raven Moor már mondja is.* -Búfelejtő van benne, tudja? Tömény alkohol, kis perdai gyümölcsízzel. -Ó! Már értem. *Bólogat sokat tudóan, így már érthető számára Callum termoszok iránti ellenszenve.* -Mi lenne ha egyszer nem az lenne benne? Csak tea mondjuk. Olyan amilyet ön szeret, hiteles lenne a szomjas kortyolás, bár nincsenek kétségeim a színészi képességét illetően. De akár tehetne a kedvére is. *Az is kellő gyanakvásra adna okot, és kicsit zavarba hozná Callumot, de legalább lenne egy ellenkezés nélküli órája a planetológussal, amikor nem kell harcolnia vele. Ehhez mérten rendezi az arcát, kedves mosolyába némi szándékos ravaszság vegyül, amivel együttműködésre ösztönözné Moort. Kis hamisság amire minden bizonnyal vevő lesz. Moor először érdeklődve hallgatja Mrs. Jenkinst, aztán felhörren a Búfelejtő teával való helyettesítésére, amire Saskia nem számított és meg is hökken, de képes zökkenés nélkül folytatni. Büszke mosoly váltja fel a rosszalló tekintetet, majd érdeklődő, amivel azt próbálja kikutatni, vajon mi lehet a célja Mrs. Jenkinsnek azzal, hogy megtréfálja a férjét. Persze a cinkosság feltételezése már elég neki ahhoz, hogy rábólintson. -És tájékoztassam is a fejleményekről? *Érdeklődik Saskia szemeibe nézve, arcára derű költözik, csipetnyi játékos kárörömmel, de láthatóan komolyan gondolja a későbbi beszámolót, ami egy újabb és már szándékos találkozást irányoz elő. Saskia oldalra hajtja a fejét, rövid ideig gondolkodik, majd tőle meglepő módon halkan felnevet. Raven Moor nem adja fel, és most már jobban érti férjének elbeszélései közben az arcára kiülő érzelmeket. Egy pillanatra Andrej felé néz, aki láthatóan nem csak a bolt előtti teret fürkészi, hanem gyerek módjára hallgatózik is. Naná, elvégre tudnia kell mikor fenyegeti meg a szemtelen ám annál fürgébb ujjú planetológus a védencét. Alig láthatóan megrázza a fejét, Saskia elmosolyodik azon, hogy fülön csípte a testőrt, majd Moor felé fordul.* -Talán, egyszer. De nem kell felvételt készítenie. *Moor elé megy a feltétellel, mintha csak a nő is megemlítette volna a lehetőséget, de ő csak arra lesz kíváncsi, mennyiben különbözik majd a két beszámoló, ha esetleg sor kerülne rá. Nem Callumban nem bízik, azt tudja, hogy férje mindent elmondana és talán humorból sem lenne hiány, de tény és való; Raven Moor minden bizonnyal szórakoztatóbban kiszínezné a történetet. Persze nem mondott rá igent, csak egy talánt, ami lehet nem is. Nyitva hagyja a kérdéskört és szedelőzködni kezd. Moor azonban nem számított erre a válaszra, úgy gondolta csak a tisztesség kedvéért kérdezi meg, jóllehet szívesen készítene felvételt is Jenkins kancellár reakciójáról, és az okozna neki még nagyobb örömöt, ha még Katja is jelen lenne. Saskia rábólintását azonban, bármilyen meglepő is számára, határozott igennek veszi és felderülő arccal kísérve csapja össze tenyereit. * -Nahát ez fantasztikus! Majd meglátja… meghallja, olyan beszámolót kap tőlem, hogy szinte maga előtt látja az egészet. Igen érzékletesen tudok ám mesélni, főleg Jenkins kancellárról. Látta már tőle a hős beállást? Hát az valami zseniális! *Hadonászik a kezeivel, hatalmas mozdulatokkal magyaráz, Saskia pedig pislog. * -Nem, azt hiszem még nem láttam. Hős beállás? *Elgondolkodik, hogy vajon melyik általa ismert pózt nevezi Moor hős beállásnak? Nem kell sokáig merengenie, mert a planetológus készségesen meg is mutatja. Felpattanva áll meg büszkén kihúzva magát Saskia előtt, természetesen megtartva az egészséges távolságot – amit Andrej is annak fogad el – háta mögött összekulcsolja a kezeit és komoly arccal néz le Saskiára.* -És most képzelje el hozzá a felöltőjének a lebegését, mintha a szél fújná. Na? Meg van? -Ó, igen.
Utolsó poszt ☽Kedd Jan. 03, 2023 3:22 pm Következő oldal☽
Ki nem játszott történelem
;">
….Saskia mosolyogva bólint, mert hiába a fekete haj és a sötétre kihúzott, csalafinta szemek, a pimasz vigyor, Moor remekül játssza a „hős beállást”. Az elnevezés is szórakoztatja, talán egyszer majd Callum orra alá dörgöli a tőle megszokott kedves szemtelenséggel. Raven Moor elégedetten bólint a válaszra és már lelki szemei előtt lebeg, ahogy a hős beállást, a szigorú pillantást és a leszidásra való készülődést csírájában fojtja el. Még az is megfordul a fejében, hogy megitatja a teát Jenkins kancellárral. Minden bizonnyal sokáig tart majd rábeszélni, de Moor szereti a kihívásokat. Ez a kis idő azonban elég ahhoz Saskiának, hogy a korábbi szedelőzködést befejezze és felálljon. Még ő is Moor fölé magasodik, igaz nem sokkal, de mégiscsak le kell néznie az extizedesre. Mindezt kedvességgel teszi és nem fensőbbségesen, ő nem a rangjával magasodik ki, hanem a szerénységével, a bájos mosolyával és azzal a hihetetlen előítélettől mentes viselkedéssel, ami a lelkéből, természetéből fakad. * -Bármennyire is élveztem a beszélgetésünket, sajnálom, de el kell búcsúzzak. Őszintén mondom, hogy örültem a találkozásnak. *Moor szemei felcsillannak, de egyben valamiféle sajnálat is átsuhan a tekintetén. Ennek oka nem marad rejtve, mert rögtön közli is a maga stílusában.* -Köszönöm, részemről a szerencse, egyébként azt sajnálom csak, hogy ezt nem tudom majd megmutatni Jenkins kancellárnak. El nem tudja képzelni, hogy valaki is kedvel, de szerintem ő igen, csak titkolja. *Moor sok mindent mondott már az elmúlt fél órában, Saskiának már nincs min meglepődnie, azt is tudja, hogy férje valóban kedveli az extizedest a maga módján, de persze a legtöbbször inkább bosszantja. * -Szívesen mesélek önről kedvezően, ha csak ez a kívánsága. De most ha megbocsát! Minden jót kívánok Mrs. Moor és köszönöm az ajándékokat. Izgatottan várom a végeredményt. *Azzal Andrej legnagyobb megkönnyebbülésére a kijárat felé indul, Moor elköszönő szavai után.* -Ó, ez igazán kedves öntől Mrs. Jenkins. Én is minden jót kívánok. Üdvözlöm Jenkins kancellárt! *Az utolsó amit lát az Saskia mosolya, majd kecsesen ringó léptei. Andrej még vet egy szúrós pillantást Moorra, amire a válasz természetesen egy kinyújtott nyelv és egy pimaszul integető kéz. Tudja, hogy Andrej nem torolja meg a szemtelenségét, hiszen Saskia után kell mennie, de arra is számít, hogy legközelebbi kancellári találkozón elkobzott pda-ján találni fog majd valamit, ami kifejezetten ennek a szemtelenségnek lesz a következménye. Azt már nem láthatja, ahogyan Ssskia elrévedő mosollyal az arcán sétál a lift felé, azon gondolkodva, ugyan kire ütött Moor, honnan szerzi a bátorságot arra, hogy ilyen lazán de mégsem felháborítóan szemtelenül viselkedjen kancellárokkal és azok feleségeivel. Mindenesetre Callum ma gazdagabb lesz egy újabb történettel a szokásos esti tea mellé. Persze az is lehet, hogy ehhez már inkább kávét inna megnyugtatásul.*
;">
