Saskia McCart Jenkins kommunikátora

In all chaos, there is a cosmos, in all disorder a secret order.

El sem hiszem, hogy van az évfordulója a nagy betörésünknek. Vagyis hát a próbálkozásnak.
El sem hiszem, hogy ennyire elmúlt az idő. Mintha csak tegnap lett volna, hogy apámtól szobafogságot kaptam. Pedig nem igazán csináltam mást, mint máskor. Csak épp nem értem haza időbe és épp haza kellett vinni engem, mert hát... Lehet, hogy épp egy fiúval voltam, oh, azok a régi szép idők. De persze senki sem értett meg, na meg nem is értettem - akkori fejjel, persze - hogy mi rosszat csináltam.
De elvileg megtettem, minek egy következménye lett: szobafogság, de még milyen! Emlékszel? Bezárt az öreg Cambridge a kódot pedig megtartotta magának. Hiába dörömböltem rajta, süket fülekre találtam. Néha fogom a fejem, ha az akkori, dühös énemre tekintek vissza. Mára már teljesen hihetetlen, hogy ezt tényleg én csináltam?
Mégis te olyan jószívű voltál. Emlékszem, hogy próbáltad feltörni a kódot, hatottak rád drámai szavaim:
"Eltávozott a nap, megjött az éjjel
s a földi lelkek fáradalma, búja
enyhén oszlott a barna légbe széjjel.
Csak én magam készültem háborúra
a szánalommal épúgy, mint az úttal,
melyet emlékem híven rajzol újra."
Túlságosan is szerettem mindig Dantet és az Isteni színjátékot. Olykor még akkor is idéztem tőle, ha a témához nem is illett. Akkor talán fel sem fogtam igazán a szavakat, az összefüggéseket, csak a dallamát szerettem.
Oh, miként hatottak rád rabságom szavai. Hogy szenvedtem, hogy elvágtak szabadságomtól és a rabság börtönében kell hátralévő életem tengetnem.
Emlékszem mennyit kerestünk egy konzol-tervet, hogy fel tudjuk törni a kódot. Órákig ültünk az ajtó két oldalán és beszélgettünk egymással, de végül sikertelenül jártunk. Estefelé apám állt meg feletted, sötét íriszeit rád meresztette, de nem szólt semmit.
Nem tudtad szabadságom kulcsát elhozni és ő továbbra sem engedett ki. Ellenben nem szólt semmit, hogy utána napokig próbálkoztunk azzal, hogy hátha ki tudsz engedni. Hát... Nem lettünk programozó-zsenik.
Készítettünk egy kulcsot, vagyis hármat. Ott lapult mindhármunk ékszeres dobozába, a szabadságunkat kívánta szimbolizálni, épp most találtam meg az enyémet. Mindig is sajnálkoztunk, hogy nem tudjuk használni sehova sem őket.
Nem is értem, miért éreztük magunkat rabnak, amikor jóval szabadabbak voltunk, mint bárki más?

Drága Saskia!
Szívem melengeti a hír, melyet hozol irányomba! Rendkívül örülök neki, hogy jó belátással és keggyel voltak felétek! Remélem rendesen megünneplitek ezt a csodás napot!

Mivel lepett meg végül? Merre jártatok? Tetszésed lelted a régi, ódon folyósokon való újbóli sétákban?

Rózsaszín pamlag. Vagy lábtartó, lehet kapni - vagyis inkább lehet készíttetni - rószaszín szőrméből. Nem a leghitelesebb, azonban eszméletlenül puha. Mintha egy hatalmas dunyha kívánna magába ölelni téged. A héten szívesen megmutatom neked a legjobb példányt belőle, rendkívül feldobná a lakásotok azon sarkát

Délután át tudok menni, ha az megfelel neked.

Mindaddig, amíg szívedben él az emléke, addig nem fogod elfeledni. Egy anya sem képes gyermekét feledni. Akkor sem, ha úgy döntesz, készen állsz a továbblépésre. Mindig is jó ízlésed volt, biztos vagyok benne, hogy csodás dolgot fogsz kihozni a szobából.

Nem jogos, hogy csak rá haragudj. Ha megteszed, tedd meg kérlek velem szembe is. Közösen hoztuk meg ezt a döntést. Egyelőre így lesz a legbiztonságosabb mindannyiunk számára.
A lányaim számára.

Azz igen, raktár? A legromantikusabb. Nocsak, mindig tanul valami újat az ember. Nem, ez az információ valahogy eddig elkerült, hogy játszik rajta, de értem akkor, hogy miért kacsintgat Mrs. Cambridge felé.
Akkor így forgatom meg a kérdést, melyik volt a legmeglepőbb?
Mit csináltatok a raktárba?

Pedig lemertem volna tenni a nagyesküt, hogy tetszene neki! Bár egy hasonló lábtartónak biztos örülne, feldobná a fekete-zöld árnyalatait. Természetes, hogy elkísérlek, mikor szeretnél menni? Ma és holnap délután ráérek, a hét többi részében a lányokkal készülünk egy vitadélutánra.
Ugyan már, tudod, hogy mindig elégedett vagyok. ^^

Hidd el, hogy számára épp elég vígasz, hogy ott vagy mellette. A fájdalom és a seb hege örökre ott marad bennetek. Még ha úgy is érzed, hogy nem segítesz neki, gondoskodásoddal, szereteteddel rengeteget tudsz a másiknak segíteni. Nincs ez veletek máshogy sem.
Nem probléma, ha nem tudod még, hogy mit kezdjetek a szobával. Terveitek volt vele és később is lehet még tervetek vele. Az idő sok fájdalmat képes begyógyítani.
Szoktatok beszélgetni Ewan Noahról?

Igyekszem annyit melletted lenni, amennyit csak tudok. Holnap délután végig ráérek, felmegyek majd hozzád. Shane csak jövőhéten jön haza, akkor leszeg jobban elfoglalva, a lányok most sokat tanulnak, mellettük tudok most mocorogni.
A szalag egy igazán kedves megemlékezés a részetekről, remélem ez tud nektek némi megnyugvást hozni majd.

Érezzétek jól magatokat a Perdán és vigyázzatok magatokra. Még jobban, mint eddig.
Oh, Saskia, ez bár ilyen egyszerű lenne, de sajnos nem az. Hidd el, hogy számomra is fájdalmas, erre most mégis szükség van. Már rég nem tartozok a nyolcadik szinthez. A lányokkal, Shanenel idetarozunk, az életük itt van. A férjem munkája, a lányok barátai, az óráik. Bízz kérlek Victorba, pontosan tudja, hogy mit csinál. Valójában nagyon könnyen beleegyeztem. Sajnálom, hogy így alakult a helyzet, de a biztonság mindennél fontosabb most.

Igazán kedves gesztus tőle és ahogy látom jól sikerült választania. Évfordulótok pedig lesz még bőven. Annyi is, hogy egy idő után megunjátok és már csak legyinteni fogtok rá.
Mh, azt hiszem, hogy el tudom képzelni a végét. Bár hogy épp a raktárba, ahol bárki rátok nyithat? Na de, Saskia. Mrs. Cambridge megbotránkozna a dolgokon. De ne aggódj, nem adom neki tovább
Szeretjük, szeretek perdai alapanyagokból főzni. Rengeteg fehérjét és vitamint tartalmaznak, sajnálom, hogy limitáltan lehet őket csak kapni. De talán majd később.

Pedig hidd el, hogy néha ki kell szakadni a komfortzónából! Egy kis üde szín fel tudja dobni a lakást, ha nem is a kanapé teljes színével, de egy-két tárggyal. Na majd, akkor megmutatom neked, hogy mikkel lehet igazán csak a kedvére lenni. Vagy kettőtök kedvére. Rengeteg mütyür van, ami erre alkalmas lehet.
A lányok megértették, hogy gyászolsz és nehezedre esik visszazökkenned a hétköznapok világába. Hiányzol nekik, de lekötik magukat a tanulással. Képzeld nemsokára bejuthatnak a botanikai kert egy lezárt részébe, hogy korallfát rajzolhassanak. Majd holnap elmesélek. Csak félek, épp akkora kapnak majd időpontot, amikor Shane hazaér. Oly ritkán látják egymást…

Megértem, hogy nem szívesen beszélgettek róla, hasonló témát senki sem szívesen szeret. Mégis, ha elfogadsz tőlem egy tanácsot, próbáld megtenni vele. A léleknek sosem tesz jót, ha örlődik, mocskos egy szörnnyé tud válni és elképzelhetetlen dolgokra képes. Nehéz, de a ti érdeketekben tedd meg kérlek. Attól nem fogod őt kevésbé tisztelni és szeretni, ha engedi láttatni szenvedését. A gyász senkinek sem könnyű, ketten mégis erősek tudtok maradni, hiszek ebben.

Drága Saskia,
Sajnálom, hogy át kellett élned. Bizonyára nem életed legkellemesebb emlékei közé tartozik az a két óra, de örülök, hogy nem lett semmi bajod. Sajnálatosan, nem tudtam, hogy a liftek újra meghibásodtak. Az utóbbi időbe egyre többször előfordul. Talán jobban jársz, ha egy darabig a lépcsőt használjátok mindketten, vagy még netalán Jenkins-átokként fog elhíresülni a jelenség. Holnap meglátogatlak, jó?

Pontosan. Shanenel összetartozunk és közös életünk minden döntését ez alapján hoztuk meg. Tizenhat éve az ötödik szinthez tartozok, ide köt az életem, a családom, s ez egy olyan dolog, amivel Peterrel tökéletesen egyet értünk. A döntést meghoztuk közösen, melytől nem tágítanék, jobb belátásra téríteni nem tudsz. Ez az, amit tennünk kell.
Félteni nem szükséges, sose unatkoztam. Van két gyönyörű, kamasz gyermekem, kiknek lassan jönnek a vizsgáik, egy sebesült férjem, ki most itthon töltheti szabadidejét. Munkám, mely az alsóbb szintekhez köt és egyéb elfoglaltságaim is. Az unatkozás és pihenés hosszú évek óta luxus az életembe és igazán helyük sincs benne.

A sokadik után nem számoltuk, meg amúgy is. Majdnem egy napra esik a születésnapommal. Feleslegesnek érzünk két dolgot ünnepelni, na meg amúgy is. Inkább a hétköznapokon ünnepeljük ezeket, mint egyébként. Elvégre nem csak azon az egy napon vagyunk házasok, nem igaz?
De való igaz, számunkra kevésbé fontosabb, mint a lányok születésnapjai, vagy az ők dolgaik. Azt hiszem, nálunk mindig ők lesznek első helyen igazán.
Igazán érdekesen hangzik, de hasonló csínytevésekből kinőttem már. Tisztelem annyira, hogy ne szórakozzak az ő kárára. A karma a végén még utolérne.

Rettentően. Szemem fényei. Épp ketten is vannak hozzá. Bármikor meglesheted, legtöbbször az ötödik emeleti kilátóban szoktak rajzolni, vagy épp a botanikai kertbe. Mikor hol van kevesebb forgalom.
Elég határozott. Darla a virológia terén képzeli el magát - bár nála lehet ez még változhat. Drue pedig apja nyomdokaiba lép. Sebész lesz a szentem. Pont annyira eltökélt, mint Shane. Hihetetlen, napról napra miként hasonlít egyre jobban rá.
Holnap adok ötleteket, hogy mivel tudnád meglepni őket, jó? Egyébként nem igazán anyagiasak. Bármi apróságnak örülnek, főként ha tőled van.
Úgy hiszem a férjeink elkötelezettek a munkájuk felé, mi nem is gond. Remek szakemberei azoknak. De remélem, hogy az egyensúlyt Callum is megtalálja majd. A munka és a magánélete, közted között.

Áh, a liftek szinte folyamatosan. Ugye annyian használják és ahhoz képest nincs is olyan sok. Természetes, ha néhol meghibásodnak, az éjszakai karbantartások nem mindig elegek. Sajnálom, hogy neked is át kellett élned. Tényleg jobb, ha lépcsőket használsz. Sokat segít, megerősödni és fitten is tartani. Én is többször használom azt, mint a lifteket.

Sajnálom, ha ezt az érzetet keltem benned, nem állt szándékomba. Csak meg kell értened, hogy az, amit a ti szintetek képvisel teljesen más, mint ahol én élek. A rangnak, a titulusnak mindig megvan a maga következménye, áldozata, ha úgy tetszik. Láthatatlan a fal, mely közénk áll, érzem én magam is, de világunk törvényei nem rugalmasak. A ti biztonságotok érdekébe történik mindez.
A legutóbbi küldetésén megrepedt a dobhártyája. Amennyire nem hangzik vészese, annyira az tud lenni. Egyelőre nem hall semmit, emiatt nehezebben tudna visszamenni a flottához dolgozni. Szerencsére a műtéteibe nem akadályozza a szemüvege mindent feliratoz neki, még időben. Köszönöm kedves szavaidat. Rendkívül hálás vagyok érte, hogy hazatérhetett hozzám. Úgy érzem, hogy minél többet van távol, annál többet kockáztat. De ez a hivatása és szereti. És oh, rendkívül tehetséges ebben is... Sosem tudnám azt kérni tőle, hogy ne csinálja, így csak a reményem marad meg, hogy oly kegyes lesz hozzám az ég, hogy mindig hazahozza nekünk.