*Mély levegőt vesz, lassan szívja be orrán keresztül, egy pillanatra benn tartja, mosolya szélesedik, majd kifújja. Bólint is egyetértése jeléül, vagyis nem pontosan egyetértés, mert Saskia biztosnak látszik kijelentésében, míg ő leginkább csak reméli, hogy végül minden számítása bejön… csak előbb ki kell számítania, mit is akar pontosan, ugyebár.* - Azért ne aggódj, hamar elmúlik, főleg ha a kisasszony alaposan lefáraszt, akkor nem lesz gondod a hormonális viharral vacakolni, mert átalszod a nem vele töltött időt, ami még jobban felgyorsítja majd az idő múlását. *Egy kicsit megijedt, hogy az előbb lehangolta kéretlen jótanácsával a kismamát, ezért próbálja meg felvidítani..de mire a végére ér már legszívesebben bokán rúgná magát, mert ez még elcsüggesztőbbre sikerült.* - De ne is figyelj rám, beszélek össze-vissza mindenféle sületlenséget. * Ha kéz-közelben van Saskia keze, akkor megpaskolja.* - Biztosan minden klasszul megy majd, és ha netalántán mégis lennének apróbb hullámvölgyek, akkor mindig jusson eszedbe, hogy az csak átmeneti és ott lesz melletted Callum, a segítők, a vonal túloldalán meg én is, ha ez számít kicsit is. *Most direkt húzta a végét saját magára, így biztosan elterelődik a figyelem azokról a bizonyos hullámvölgyekről. Inkább tapicskol a kierőszakolt bókban – mert nincs kétsége afelől, hogy Saskia egy ilyen magas labdát a maga kedvességével és udvariasságával nem fog kihagyni, semmint elkedvtelenítse a másikat. Kevés barátja van, megbecsüli és védi hát e keveseket.* - Hó…? Angyal…? *Ráncolja homlokát. A két szót ismeri, de együtt nem ismeri a kifejezést. * - Azt hiszem, lesz minek utánanéznem. *Ugyan kíváncsi, de nevéből kiindulva félhetően egy gyors keresés számára elég is lesz. Már az esővel is hadilábon áll, hát még a havas dolgokkal.* - Egyiket se művelem igazán, szóval ez nem annyira tapasztalat, inkább benyomás. Tudod, főzéskor a receptek tele vannak olyan részekkel, hogy egy csipet só meg ízesítse ízlése szerint vagy míg kellemes állagúra nem sűrűsödik. Falra mászok tőle. Ezzel szemben a süteményrecept, kérlek, minden ki van mérve, mikor mit teszel bele. Már csak az hiányzik, hogy azt is beleírják hányszor keverd vagy gyúrd, akkor majdnem tökéletes lenne, de így is sokkal egyértelműbbek a receptjeik. *Fejti ki gondolatait nagy elszántsággal, aztán elgondolkodik a folytatáson, mert elképzeli, hogy Matthew-val sütnek-főznek. Még homlokát is ráncolja, de nem igazán sikerül maga elé idézni a képet, talán mert őt magát se vonzza a konyha. Ugyan jó lenne valamilyen közös elfoglaltság, de lehet nem szeretné saját bőrén tapasztalni, ahogy Matthew a csipet só megoldásán dolgozik.* - Maradjunk akkor abban, hogy amikor már kinti sétálós napjaitok vannak és örülnél a társaságnál, akkor megírod, én meg jövök, addig nem fogunk zavarni titeket, még a protokolláris látogatással sem. *Nyugtatja meg, nem mintha annyira idegesnek tűnne a kismama. Ha pedig Saskia kérné, hogy mégis hamarabb jöjjön/jöjjönek, akkor nem is kérdés a válasz.* - Addig pedig akkor marad a szokásos csatorna. * Kacsint egyet, mostanra egészen ellazult, hogy ilyesmiket is megenged magának. * - Majd megírom azt is, ha lett időközben új beosztásom. Vagy ha segítségre szorulok! *Ígéri miközben, leszáll székéről és magához vételezi a csomagot.* - Nagyon köszönjük a madárlátta csomagot! *Szépen oldalaz a bejárati ajtó felé, majd ott felkészül a kilépésre: gyors üzenet a testőröknek az indulásról, habár jóllehet már félúton lesz haza, mire ideérnek, napszemüveg és kalap kézbe.* - Köszönöm a vendéglátást, nagy várom, hogy legközelebb már külön lássalak titeket, addig is még élvezd ki ezeket a csodanapokat, aztán meg drukkolunk! *Nem cizellálja, hogy mihez drukkol, leginkább mindenhez. Ha továbbra sem túl tolakodó, akkor egy könnyű öleléssel búcsúzik.* - Hogy is mondják a helyiek? Shiennel vigyázzon rátok! Szia! *Kilép az ajtón, immár fent a napszemüveg és a kalap is. Még visszainteget egyszer, mielőtt bezáródna az ajtó, aztán az útra figyel, hogy visszafelé se tévedjen el.*
//Nagyon köszönöm a játékot, tényleg várom, hogy lehessen jönni sétálni majd //
Claire nagy levegővételét egy újabb lépés előtti elhatározásnak érzem, s míg újra találkozunk, biztosan sok mesélni valója lesz amit majd örömmel hallgatok meg. Remélem…nem! Hiszem, hogy mindent el fog érni amit csak akar. Az én életemben jelenleg nincsenek ilyen célok, egyetlen van és az a kislányunk megszületésével kapcsolatos, minden mást majd örömmel tűrök, mert szükséges rossz, elkerülni nem lehet. * -Ez jó! Legalább valami jó is lesz benne, hogy gyorsan átvészelhető. *Nem hangolt le egyáltalán, azt hiszem a sok kudarc és fájdalmas veszteség egészen másképp állít a dolgok elébe, másképp tekintek mindenre ami várható. Túl vagyok a kritikus időn és ez bizakodásra ad okot, bármit emgéri elviselni ha Lilyt egészségesen a karomban tarthatom majd. Claire azonban úgy érzi rosszat mondott és szabadkozik, pedig nem kellene. Igyekszem megnyugtatni őt kedvesen, mosolyogva és a kezemet paskoló kezét picit megszorítom mielőtt visszahúzná.* -Ne aggódj, nem lomboztál le. Egyáltalán. Minden tanács jó és értékes, nem gondolom, hogy sületlenségeket beszéltél, azok legfeljebb az általam készített sütemények lehetnek. S persze tudom, hogy mindig ott leszel nekem ha szükségem lenne rád. Biztosan lesz amiben Callum nem tud majd segíteni és tudod olyankor őt is meg kell nyugtatni. Kifejezetten utálja ha tehetetlen. *S ez majd a szülésnél remekül kiütközik, de nem rohanok ennyire előre. A Perdáról mesélve sok olyan jut eszembe amit Hartley zászlóstól tanultam, igaz is, még ő is felajánlotta a pesztrálás lehetőségét. Tele leszek segítséggel. * -Igen, hóangyal. Télen majd megmutatom, ha esetleg addig nem találsz róla semmit. Igazán mulatságos. *Szélesre futnak ajkaim az emlék felidézése miatt, nem csak Callum ügyetlenkedése hanem maga az, hogy mennyire felszabadító volt belefeküdni a hóba, érezni a puhaságát, a hidegét, a frissességét, az illatát. Azt persze nem mondom, hogy jobban élveztem, mint a Callummal közös főzést, mert egyiket sem lehet a másikkal egy napon említeni, a két dolog lényegesen különbözik egymástól, s mindkettőnek meg van a maga szépsége, mókája. Claire szavain, történetén és érzésein jót nevetek. Ezek szerint nem csak nekem gyűlt meg a bajom ezzel a tevékenységgel, egy kicsit jobban is érzem magam emiatt. Nem mintha örülnék Claire kudarcainak. Viszont nekünk kifejezetten jó volt, hogy a recept tele volt tűzdelve mértékekkel.* -Nos Callumnak kifejezetten kézre állt a receptleírás. A grammokkal, mérőkanalakkal…tudod mennyire precíz, szerintem élvezte. *Azon meglepődöm, hogy a süteményekhez minden ki van mérve előre. Hol lehet ilyen csomagot találni? * -Neked ilyen süteményreceptjeid vannak? Azt hiszem cserélnünk kellene néhányat. *Vagy együtt beszabadulni Savatier chef konyhájába, biztosan jó móka lenne vele is. De ezt már nem merem vele megosztani, majd legközelebb, vagy amikor jobb alkalom nyílik rá. Nem tudom mire gondol, mi az ami annyira összegyűrni engedi a homlokát, a férjével való közös főzésre nem is gondolok. Valami biztosan nagyon foglalkoztatja, de nem kérdezek rá. Maradok annál, hogy megköszönöm a látogatását, amivel feldobta a napomat annak ellenére, hogy el is fáradtam, de ez a fáradtság kellemes. Mosolyt csal az arcomra. * -Ez nagyon kedves tőled. Köszönöm. Élni fogok az ajánlatoddal, mihamarabb. *Azt megint csak nem említem meg, hogy a protokolláris látogatást valószínűleg meg sem ejthetné, mert Callum testőrei senkit nem engednek majd be az első hetekben, jóllehet erről nem beszéltünk még, de Katja olykor vétlen célozgatott rá. Az ajándék sütiket becsomagolva nyújtom át aztán neki, s tényleg nem marad más hátra, mint a búcsúzkodás. * -Mindent írj meg, nagyon kíváncsi vagyok és szurkolok neked. *Igen, módfelett érdekel, az is, ha segítségre szorul, mert jó érzés ha az emberre szükség van, de az is, és főleg nagy örömmel töltene el, ha minden nehézség nélkül venné az akadályokat. * -Én is nagyon várom a következő találkozást. Szép napot neked és jó étvágyat a sütihez. *A perdai köszönés kifejezetten jólesik, mert talán sokkal mélyebben értelmezem Roda csodája óta, mint Claire, és egy kicsit még biccentek is hozzá.* -Köszönöm, rátok is! *Az ajtóban állva mosolyogva nézem távolodó alakját és egy sóhajjal zárom gondolataimat, melyek arról szólnak, hogy vajon nekem mikor lesz olyan csodálatos alakom a szülés után, mint Claire-nek? Végül visszafordulok a házba, addigra Katja is előkerül a semmiből, de már megszoktam, nem tud megijeszteni a hirtelen felbukkanásával, mint korábban. A hasamat simítom meg gyengéden, és néhány pillanatra lehunyom a szemeimet.* -Azt hiszem most jó sokáig pihenni fogok, elfáradtam. -Értettem asszonyom. Idekint leszek ha szüksége lenne bármire. -Köszönöm Katja. *Válaszolom mosolyogva, azzal már csukódik is az ajtó mögöttem, én pedig teljes figyelemmel Lily felé fordulok. * -És most alszunk egy jó nagyot, hogy kipihentek legyünk, mire apukád hazaér.
//Köszönöm a játékot, nagyon szerettem, és örülök, hogy így összejöttünk. Várom a folytatást! //
//
Várom a folytatást! 
//
